we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
by Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
i'm here





Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Jeremy-t keresve

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Szer. 11 Márc. - 16:28



Andie & Jeremy


- Szerintem abból a gyilkos italból nincs elég kis adag - nevetem el magam a javallaton. Nem mintha olykor nem innék a csajokkal, főképp buliban, de többnyire maradok a lányos koktéloknál. Ilyen vehemens férfias alkoholra nehezen adnám a fejem, mert tuti már egy-két korty után a padlóra vinne.
A csacsogásomra adott biztatás hallatán viszont szinte már kislányos zavarral mosolyodom el. Tudom én, hogy csacsogok, és főképp, hogy hülyeségeket. De igazából Jeremy őszinte kitárulkozása után még mindig nem tértem teljesen magamhoz. Nem riadozom, már nem. De azért kell egy kis idő, hogy megemésszem, valóban felfogjam és elrendezzem magamban a dolgokat. Ezt pedig hogy másként lehetne áthidalni, mint alapjában véve jelentéktelen témák ecsetelésével. mert azt hiszem, a helyzet nem bírna el több komolyságot, mélyen szántó eszméket. Még kicsit újak vagyunk egymásnak, hiába a múlt, de újra össze kell valóban barátkoznunk, ami úgy hiszem, megkezdődött. De a barátságba is kell a bohóckodás, sőt, legfőképp oda kell.
- Mélységesen irigyellek - sóhajtok fel, miközben ő már a modern kávéfőző mellett ügyködik - Az én öreg vacakom néha csak a gőzt puffogja, és van olyan napja, mikor szó szerint kérlelnem kell, már-már rimánkodni, hogy néhány csepp kávét is nyögjön ki magából. És ha megteszi, hát az bitang erős - jelentem ki, akárha nem is egy tárgyról beszélnék, hanem egy személyről, barátról. és hát, talán az is, hisz mire is mennék reggelente nélküle?
- Nem kösz, nem vagyok éhes. A szendvicsektől amúgy is borsózik a hátam - ingatom a fejem ellenkezésként, és bár visszautasítok, azért természetesen mindezt mosollyal teszem. De megértheti, épp elég szendvicset szolgálok fel és csinálok a kávézóban, a magánéletben nagyon nem óhajtok még rágondolni sem. Ahogy ő sem rajong már a gyorsétkezdei kajáért. Hát igen, aki valamilyen kajahelyen dolgozik, előbb-utóbb tutira megutálja azt a bizonyos ételt.
Közben diszkréten lecsorog a fekete lé, és amint kapok egy csészével beleejtek egy kockacukrot, ha akad, márpedige gy ilyen puccos helyen miért ne akadna, egy kis tejet is. Majd a kellemesen meleg pohárra kulcsolom ujjaim, néhány percig csak némán fújogatva a gőzölgő italt, hogy aztán apró kortyokban nyeljem el. Ám hiába az ébresztő, a sok meló és tanulás mellett olykor hatástalan, és én sem vagyok elég fitt ahhoz, hogy még időben visszafojtsam a kisunyító ásítást. Mindössze annyi reflex van, hogy az egyik kezem a szám elé kapom, mert azért még sem ásíthatok bele Jeremy arcába.
- Ne haragudj. Azt hiszem, kicsit kinyúltam - szabadkozom bocsánatkérőn, tekintetemmel egy órát keresve.
- Ha nem gond, most hazamennék. Holnap reggel korán órám van, aztán délután a kávézóban vagyok - magyarázom, elnyelve az utolsó korty kávét is, majd felállok a székről. Remélem nem veszi menekülésnek, mert nem az. De tényleg aludnom kéne.
Így hát hamarosan ismét kifelé kaptatok, remélhetőleg egy rám váró taxi felé. A kijutás könnyebb, mint a be, de ezen nincs mit csodálkozni. A hely is beillik egy erődnek, meg hát most Jeremy is kísér. Búcsúzásként már épp hozzá lépnék, ám még időben eszembe jut, hogy talán nem a a legjobb ötlet a puszi, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a tenyerembe csókolok és fújom felé, mint egy pajkos tini. Aztán elsüppedek az ülésben, és hazáig ki sem nyitom a szemem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Szomb. 28 Feb. - 8:28



Andie & Jeremy



- Maximum kis mennyiségben adagolom, az a megoldás nem? - vigyorodom el. Hát na amúgy se tudom, hogy van-e egyáltalán a főnöknek öreg ír whiskey-je. Tudom, hogy van egy elég szépen ellátott bárszekrény, de még olyan gyakran nem nézegettem, hogy mit is tart benne. Azt hiszem a ház alkohol ellátottságáról vannak olyan itt lakók, akik sokkal könnyebben tudnának nyilatkozni, mint mondjuk én, de nincs ezzel baj, nem azért vagyok itt, hogy feligyam az alkohol készleteket, amúgy sem vagyok túlságosan nagy ivó.
- Dehogy! Vagy ha mégis, hát... tedd csak nyugodtan továbbra is. - mosolyodom el. Nem éreztem úgy, hogy eddig cseppnyi hülyeséget is összehordott volna, sőt határozottan örülök neki, hogy eljött és elmondhattam valakinek mindent, ami velem kapcsolatos. Igen, azt hiszem sikerül végre egyenesbe hozni az életemet. Talán nem lesz innentől se tökéletes és biztos, hogy van még mit javítani rajta és Andie se biztos, hogy ezt az első reakciót tartani tudja majd hosszú távon is, de... azért legalább már eljutottam addig, hogy képes vagyok reménykedni és azt hiszem ez is valami.
- Divatot? Na arra leszek kíváncsi! Kesztyűt nyáron mindenkinek! - előrelépés, határozottan, hogy nevetni tudok a saját nehézségeimen, hogy kesztyűt viselek akkor, amikor más még legszívesebben a tulajdon hajától is megválna, hogy ne süljön meg benne, de hát nekem ez jutott és többnyire szerencsére már sikerült elfogadnom és... ki tudja, talán pár hónapnyi gyakorlás után sikerül majd megválnom tőle, vagy legalábbis nem kell állandóan viselnem.
- Itt szerencsére elég modern minden, úgyhogy nem nagy kunszt lefőzni egy kávét, de néha én is csalok és inkább az előző napival kezdek, csak hogy sikerüljön magamhoz térni. - rántom meg a vállamat, miközben ő leül, én pedig ügyködni kezdek. Tényleg nem tart sokáig, míg az ismerős illat kezdi el belengeni a konyhát. - Kérsz mellé valamit? Keksz... szendvics? - fene tudja, hogy mikor evett utoljára, vagy mennyire bírja a kávét éhgyomorra, és hát minden van szóval nem nagy kunszt kicsit kiszolgálni valakit, aki amúgy is a vendégedként van épp jelen. Én pedig eddigi életem során is eléggé önálló típus voltam, így aztán tényleg nem jelent gondot, hogy akár egy szendvicset is összedobjak, amíg lefő a kávé. Amúgy is ritkán van vendégem, sőt... jó ideje nem nagyon volt, evidens, hogy igyekszem kitenni magamért.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Szer. 25 Feb. - 15:52



Andie & Jeremy


- Öreg ír whiskey? Hát attól max azt hallhatod meg, milyen hangosan tudok hortyogni - nevetek rá. Persze láthatja erős túlzással poénkodok. Még hogy egy lány hortyogjon? Jó hogy azt nem mondom, horkolok, mint egy téli álmot alvó medve. De azért értékelem a humorát, hogy rögtön kapcsol és visszavág. Mert az egy pillanatig se merül fel bennem, hogy komolyan gondolta a dolgot.
- Ó, dehogynem csak fecsegek, összehordok egy csomó hülyeséget – sóhajtok fel, persze azért nem szégyellve, inkább mosollyal kísérve. Tudom, hogy olykor elkap a szófosás, bár a szűk baráti kör már megszokta, legalábbis tolerálja. Bár olykor van olyan is, hogy megszólalni sincs kedvem, ez általában a gödrös időszakban, de olyankor a társaságot is kerülöm, szóval nem feltűnő a változás.
- Még a végén divatot fogsz teremteni. Figyeld csak meg! – taszítom meg újfent játékosan a vállammal, aztán visszafogom magam, ahogy belépünk a konyhába. Itt bent azért még sem lökdösődhetek, még a végén valamit tényleg eltörök. Inkább felgubbasztok valami székre, akár bárszékre a pultnál, ha van ilyen, ha nincs, akkor az étkezőasztalnál és figyelem, milyen ügyesen, rutinosan készíti el a kávét.
- Jöhetnél reggelente hozzám. Amíg nem ittam meg az első bögrével olyan vagyok, mint egy zombi. De ugyebár azt el kell készíteni. Szóval a reggelem tiszta horror – vigyorodom el újfent, tekintetemmel az újonnan megismerhető berendezéseket szemrevételezve.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Pént. 20 Feb. - 10:42



Andie & Jeremy



Ezt az egészet én inkább az okosabbakra hagyom, akik jobban értenek hozzá, mint én. Lehet, hogy egyszer majd valaki úgy dönt, hogy megpróbálja ezt szervezett keretek között az emberek tudtára adni, vagy... szépen lassan adagolni, felmutatni a jó oldalát, fogalmam sincs. Az is benne van a pakliban, hogy még mindezek előtt fog fény derülni arra, hogy kik vagyunk és mire vagyunk képesek, egy hiba, vagy kósza véletlen következtében, ezt sajnos nem lehet tudni. Azért én reménykedem benne még így is, hogy nem lesz a vége valami hatalmas katasztrófa, hogy nem fognak e miatt bezárni, vagy nem lesz a vége háború. Erre is sajnos van esély, de egyelőre maradok ebben a törékeny létben, ami jutott, próbálom a képességemet fejleszteni, kezelni és majd kiderül, hogy mit hoz az a bizonyos jövő. Már így is épp eleget szívtam, talán van rá esély, hogy nem fogok örökké.
- Szóval nyúljam le a főnök egyik régi ír whiskey-jét és máris kiderül, hogy mit gondolsz igazából? - mosolyodom el. Persze nem tennék meg ilyesmit, ehhez kétség sem férhet. Nem vagyok az a típus, aki bárkit is leitatna, soha nem is csinálta, és egyébként is Andie nem az az őszintétlen típus, akiből alkohollal kéne kihúzni a szavakat. Régen sem ilyennek ismertem, amikor még nem voltunk annyira közeli ismerősök és ezt most sem gondolom máshogy. Egyébként is, aki el akarja mondani a véleményét rólad, az a szemedbe mondja, aki pedig mindezt inkább megtartja magának, vagy a hátad mögött intézi annak a véleménye egyáltalán nem számít, mert csupán áskálódás, ő maga is tudja ilyen esetben, hogy nem építőjellegű kritika lenne, hiszen ha így lenne, megbeszélné veled is.
- Nincs szükség rá, hogy elhallgass. - mosolyodom el, de attól még persze a kávét beszerezhetjük az ellen nincs kifogásom egy pillanatra sem. A kérdése hallatán persze oldalra pillantok, és pár pillanatnyi szünet után bólintok egyet és emelem fel a kezemet, mutatva a rajta lévő kesztyűt. - Igen, bőrön keresztül, ezért hordom ezeket már jó ideje. Nyáron határozottan nagy élmény. - mosolyodom el. Tudom én ezt néha vicces formában is felfogni, ha nem is mindig, de azért próbálkozom. Közben persze lassan elérjük a célt és hát akkor irány a konyha. Kiismerem magam ott, nem szoktam én mindenre a beosztottakat megkérni, egy kávét azért én is le tudok főzni magunknak, sőt még a reggelimet is elkészítem, ha arról van szó. Egyébként is az utóbbi években önellátóba sikerült átmennem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Szomb. 14 Feb. - 18:34



Andie & Jeremy


Igaza van. Bármennyire is nem akarja ő, vagy ők, hogy kitudódjon, előbb-utóbb minden kiszivárog. Hisz amit ketten tudnak, az már nem lehet titok. Elég, ha valamelyik hozzá hasonló óvatlan, vagy olyan előtt fedi fel a képességét, akiben nincs ennyi barátság és lojalitás, mint bennem. És akkor már csak az a kérdés, miképp lép a nyilvánosság. De azt hiszem, ezen jobb nem agyalni, míg nem lesz aktuális.
- Nem kell ahhoz gondolatolvasás. Mi nők többnyire szeretünk fecsegni - legyintek nevetve, majd ártatlanul megvonom a vállam és pajkosan oldalt biccentem a fejem.
- Arról nem is beszélve, hogy olykor elég néhány pohár alkohol, és úgy megered a nyelvem, hogy legszívesebben csomót kötnék rá.
Persze ez nem azt jelenti, hogy rögtön alkoholizálnunk kell és nem is gondolok ilyesmit Jeremy-ről. pusztán az igazat mondtam, hisz kár hazudni. Ha becsípek, még cserfesebbé válok. Már ha lehetek ennél is cserfesebb.
Aztán újfent elkomolyodva bólintok. Valóban felesleges azon agyalnunk, ki vagy mi a főnöke. Legalább is ilyen téren. A jó, hogy segít, és én csak örülök neki. Jeremy megérdemli, hogy segítsenek neki, hisz látom, mennyire görcsössé teszi a dolog, hogy nem érinthet meg másokat. De ha az érintése.. vagy csak a kezéé? És ha nem?
Egy röpke pillanatig elgondolkodva nézem az arcát, agyamban sorjáznak a különös kérdések, miket végül még sem teszek fel, bár félő, arcom pirulása árulkodó lehet. Így hát hálásan biccentek a témaváltásra és a felajánlásra egyaránt.
- Egy kávé jó lenne. Attól talán elhallgatnék kissé - nevetek fel, és követem a felállási ceremóniában, majd lassan megindulok mellette vissza az épület felé, rá bízva az irányt.
- Csak bőrön keresztül, ugye? - kérdezem, remélhetőleg egyértelműség nélkül is egyértelműen. Egyrészt így valamilyen szinten kielégíthetem a kíváncsiságom, bár nem kéne, másrészt, ha igenlő a válasz, játékosan, finoman megtaszítom a vállammal a vállát, akárha egy komisz kölyök lennék.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Szer. 11 Feb. - 19:44



Andie & Jeremy



- Nem nincs ilyen terv, de félek tőle, hogy nem csak azon múlik, hogy ki akarunk-e tálalni egyáltalán. - sóhajtok egyet hiszen az a helyzet, hogy így van. Nem rajtam, vagy másokon múlik, akiket ismerek. Bárki megteheti, hogy kitálal, vagy esetleg véletlenül derül ki az ügy, hiszen vannak olyanok, mint Amy, akiknek a mutációja túlságosan látványos ahhoz, hogy el lehessen titkolni, vagy teszem azt véletlenül csinálnak valami olyat, amit aztán mindenki észrevesz és vége ott a lebukás, amit aztán már nehéz elsöprögetni, hogy ne legyen belőle komoly gond. Azért én még mindig félek attól, hogy végül majd minden kiderül, és az emberek nagy része ezt nem fogja majd jól fogadni, vagy inkább nagyon rosszul. Valahogy én arra számítok jobban, hogy üldözés lesz, hiszen a saját anyám is totál ki volt akadva, amikor meglátta, hogy mit csinálok, nem lepne meg, ha egy vadidegen még sokkal rosszabbul reagálna és valahol meg is tudom érteni.
- Mondtam én, hogy nem tudok olvasni a gondolatidban, bár most kíváncsi lettem. - mosolyodom el. Nem is tudom, azért élvezem azt, hogy sikerül egy kicsit elpirulnia miattam, hogy hatnak rá a szavaim, de persze nem akarom én direkt kényelmetlen helyzetbe hozni és nem szedném ki belőle a titkait, amúgy se vagyok ilyesmire képes.
- Igazából én sem tudom, hogy pontosan micsoda, azt hiszem valamiféle mutáns, de... sok mindenre képes. De igazad van az a lényeg, hogy ez... jó. - hogy segít, csak épp még mindig nem vagyok benne biztos, hogy nem lesz-e túl nagy az ára ennek a segítségnek, hiszen azért ez egyben munka is és én nem éppen azért vagyok itt, hogy takarítsak, vagy rendet tegyek mondjuk a kertben. Eléggé... más feladataim vannak, amiknek azt hiszem Andie se nagyon örülne. - Igyunk egy kávét, vagy nem vagy esetleg éhes? Ha már tuti, hogy nem menekülsz el? - állok fel közben, hiszen lassan még elüljük a hátsónkat és azt hiszem a nagy vallomásokon ezúttal túl vagyunk, most jöhet... valami könnyedebb téma.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Vas. 8 Feb. - 15:35



Andie & Jeremy


- Eleinte az autók is idegenek voltak és ijesztőek. Aztán megszokták, ma már élni se nagyon tudunk nélkülük. Minden csak jó marketing. Bár valahogy kétlem, hogy a közeljövőben szándékotokban áll kitálalni a nyilvánosságnak - teszem még hozzá egy sokat tudó pillantással. No persze nem vagyok nagy okos a mutáns témában, főképp mert csak most tudtam meg, hogy egyáltalán létezik. De amennyire takargatja Jeremy, ahogy beszél róla az mind arra utal, egyenlőre még rejtve kívánnak maradni, és nagyon is jól csinálják, hisz eddig semmi hasonló hír nem röppent fel, még a speciálisan hülyeségekre szakosodott bulvárban sem. És persze meg is értem, hogy inkább elhallgatják valós énjük, hisz félő, az ismeretlentől való rettegés olyat indítana el, amiből akár mészárlás is lehet. Sok, később hülyeségnek vélt apróság miatt indítottak már háborút az emberek, nem egy példa akad rá a történelemben. Tehát ha úgy nézzük, a mutánsok azzal, hogy titkolják létezésük minket védenek. Mert ismervén Jeremy képességét kétséges, ki nyerne.
A bókra viszont akaratlan elpirulok, és most bánom, hogy nem engedtem szabadon a hajam, mert akkor csak egy egyszerű fejmozdulattal eltakarhatnám pillanatnyi zavarom. Így hát marad a zavart mosoly, a halk kuncogás, mi kissé erősebbé, élettel telibbé válik visszakérdezése hallatán.
- Még szép, hogy vannak, hisz nő vagyok. Minden nőnek vannak titkai, kisebbek, nagyobbak. De nem ér ám kifürkészni - fenyegetem meg játékosan mutatóujjammal, ám mindez olyan hiteltelen, mintha a kutyák kampányolnának a nyakörvviselés mellett. Hisz nevetek mellé, őszintén, vidáman, mert csak játszom, incselkedem. Titkaim persze vannak, rossz élmények, fájó emlékek. De ezek nem ide illők, megtartom őket magamnak.
- Ez jó hír, nem? Ezek szerint ő valami erős mutáns? mármint hogy tud ebben segíteni. Vagy esetleg kutató? De végül is mindegy is, hisz cikket nem írnék rólatok, szóval a részletek elveszhetnek. De az azért jó, nem? - ismétlem újra és újra, mintha csak egy vizsga eredményre várnánk, közösen. Mintha nekem is fontos lenne. És talán az is, hisz Jeremy bár hirtelen toppant az életembe, váratlanul, bár talán olyasmikre is emlékeztet,a miket magam mögött kívántam hagyni, még is valaki, aki része volt a régi életemnek,a ki előtt nem kell folyton Adrienne-nek lennem, lehetek olykor csak úgy Andie is.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Pént. 6 Feb. - 15:50



Andie & Jeremy



Kedves tőle, hogy próbál logikus érvekkel hatni, hogy próbál rávilágítani annyira nincs nagy baj velem, annyira talán nem vagyok veszélyes, de hát... mindketten tudjuk, hogy ettől még az emberek ugyanúgy fognak hozzám, vagy a hozzám hasonlókhoz állni. Félelemmel és bizalmatlansággal. - A kocsikat ismerik, a mutánsokat nem, ez... megriasztja őket, és nem hiszem, hogy a józan logikádra hallgatnának, ha mégoly kedvesen adod is elő. - mosolyodom el. Azért segít, tényleg segít, hiszen mosolyt tud csalni a szavaival az arcomra és ez azért mégis csak nagy dolog. Jó ideje nem volt már a részem a mosoly és neki sikerül azért visszaadnia, csak azzal, hogy kedves és figyelmes. Ettől még sajnos nem tud meggyőzni az igazából, de... ennek ellenére mégis csak jól esik.
- Akkor szerencsés vagyok Andie, hogy ismerlek. - ha ő a kedves lány a szomszédból, de valahogy tényleg így van ez. Bár azt hiszem mégis jobb, hogy most találkoztunk és nem pedig valamikor régebben, mert akkor jó eséllyel nem tudtam volna így viszonyulni hozzá, most viszont meg van a reményem a normális életre is, talán... ezért is vagyok bizalmasabb vele is.
- Nem azért mondtam el, mert viszonzást várok, erről szó sincs, de... ezek szerint vannak nagy titkaid? - mosolyodom el, miközben kicsit azért én is felé fordulok, főleg hogy eddig eléggé feszes pózban sikerült ülnöm. Már az is valami, hogy egyáltalán leültem mellé, vagy hogy megosztottam vele a gondolataimat, nem szabad elvárni, hogy túl nagy lépéseket tegyek rövid idő alatt, tőle már ennyi is nagy dolog. A szavaira csak elmosolyodom. A cikk... hát igen jó eséllyel nem sokat hinnének el belőle, de soha sem lehet tudni. Én se gondoltam volna, hogy majd a Mekibe toppan be egy fickó, aki lehetőséget ad és arra sem számítottam, hogy csak úgy az utcán futok össze valakivel, akinek szárnya van. Mostanában kellően sok meglepő dolog történik velem, lássuk be.
- A fickó, akinek dolgozom... azt hiszem képes segíteni, hogy megtanuljam uralni a képességemet, legalábbis ezt mondta, úgyhogy most reménykedem. - érezni a hangomból, hogy én sem tudom hogyan és azt is, hogy egyelőre még azt sem tudom, hogy tényleg van-e remény, de... azért halványan bizakodom. Talán megszabadulok egyszer végre a kesztyűktől végleg.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Hétf. 2 Feb. - 19:15



Andie & Jeremy


- Ha így nézzük, veszélyesnek tarthatjuk akár a vezetést is. Hisz ott is csak beülsz az autóba és ha óvatlan vagy, megölsz valakit. Szerintem a dolog veszélyessége attól függ, mennyire vagyunk óvatosak, mennyire figyelünk oda. Ezernyi olyan emberi találmány van, ami alapból veszélyes és pont ezért szigorítják a használatát vagy a beszerzését. Mert aki fegyverrel mászkál az utcán az kevésbé veszélyes? - vonom fel kérdőn a szemöldököm. persze megértem, hogy mire mondja, de nem kell ahhoz mutáció, hogy a felelőtlenség veszélyessé váljon. Mint tapasztalhattam, ő roppantul vigyáz, kesztyűt hord, nehogy bárkit is önkéntelen megérintsen. Tehát tudatában van a veszélynek és kellő odafigyeléssel viseltet is iránta. Sok egyszerű ember felelőtlenebb nála.
- Hát tudod.. Én vagyok a kedves lány a szomszédból - villantok fel egy a jó pár tévésorozatból látott kislányos mosolyt az arcomra, majd csak elkuncogom magam, immár őszintén, grimasz nélkül.
- Hű, tudom a legféltettebb titkod. Azért remélem, nekem most nem kell kikaparnom a sajátom - fordulok felé vigyorogva, egyik lábam felhúzva a padozatra, mondhatni félig törökülésbe, félig rendesen ülve. Persze csak látszólag nyakatekert a póz, én már megszoktam és kifejezetten szeretem is.
- Pedig mekkora cikk lehetne.. Csak félek, a tanárom leszólna a kitalált történet miatt - mosolyodom el, ugyanakkor elviccelve bár a dolgot, de tudnia kell, nem árulnám el. Megtisztelt a bizalmával és ez nagy dolog. Abba pedig inkább bele sem gondolok, mi lenne vele, ha a titka napvilágra kerülne. Nem, nem tudnám megtenni vele, nincs az a cikk, az a hírnév vagy pénz.
- Hogy érted, hogy rendbe tenni? Talán ez a hely is olyasmi, mint az az iskola? Vagy képesek leblokkolni a mutációd? - pislantok rá értetlen. Hogy lehetne rendbe rakni? miképp? Vagy lehet csak én nem értek a dologhoz, de ebben semmi csoda nincs. Ma délelőtt még azt sem tudtam, hogy ilyesmi létezik.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Hétf. 26 Jan. - 14:40



Andie & Jeremy



- Te nem gondolnál veszélyesnek valamit, ha... akárkihez hozzáérsz pusztakézzel, azt akár meg is ölheted? - kósza kérdés csak, mondhatnám költőinek is. Nem egyszerű ez, gondolom senkinek sem igazán, de az én képességem, nem túlságosan baráti saját. Nem olyan, amivel könnyű lenne együtt élni és még csak nem is egyszerű elviselni azt, hogy mindenkitől távol kell tartanom magam. Az ember társas lény, én pedig évek óta nem igazán keresek társaságot pont azért, mert túlságosan nagy veszélyt jelentek másokra, és talán ez soha nem is fog változni, nem tudhatom igaz? Elvileg az új főnök szerint igen, de... azért még ő sem lehet biztos mindenben azt hiszem, ő se lehet tökéletes ismeretében a világ összes dolgának. - De kedves tőled Andie, hogy így látod és pozitívan állsz ehhez az egészhez. - mert hát lássuk be annak is meg volt az esélye, hogy már akkor kiakad és lelép, amikor röviden felvázolom neki ezt az egészet, de nem tette, hanem még ő próbál azt hiszem engem nyugtatni, hogy annyira nem is rémes a helyzet, mint amilyennek én látom. Hát... komolyan én örülnék a legjobban, ha igaza lenne.
- Akkor nem utálsz, megnyugodtam, de jobb ezt tisztázni. - rántom meg a vállamat mosolyogva. Mondjuk ettől még úgy is fogalmazhattam volna, hogy fél tőlem, de úgy látom erről sincs szó, nem ült le tőlem három méterre, mert fél, hogy esetleg hozzáérek, vagy ilyesmi. - Hát akkor azt hiszem elmondhatod magadról, hogy már tudod a legnagyobb titkomat, szóval nagyon remélem, hogy nem engem szánsz a következő szenzációdnak. - finoman oldalba bököm azért, csak aztán révedek el pár pillanatra a távolba. - Tudod azért is vagyok itt... talán rendbe tudnák tenni az életemet, valahogy. - megtanulhatom valami módon kontrollálni ezt az egészet. Én igazából főleg csak erre vágyom. Szeretném, ha nem kéne állandóan a hülye kesztyűkkel a kezemen élni, nem is nagyon vágyom semmire sem ennél jobban. Nem tudom, hogy sikerülhet-e egyáltalán, de ha már a remény meg van, azt hiszem az is valami. Már azzal is nagyot léptem előre, hogy legalább eljöttem és valamelyest hiszek benne, azzal pedig csak még inkább, hogy elmondtam ezt az egészet Andienek. Tudom, hogy elég nagy kockázatot vállaltam vele, de... legalább egyszer az életben úgy fest jól döntöttem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Csüt. 22 Jan. - 16:09



Andie & Jeremy


- Nem tudom, Jeremy. Te ismersz olyan dolgot a földön, amiről mindenkinek ugyanaz a véleménye? Meglehet, egy adott változás valakinek veszélyes, másnak teljesen érdektelen vagy épp nincs más lehetősége, mint elfogadni. Mint a ti mutációtok. Lehet az emberek többsége veszélyesnek ítéli meg, de te vagy épp a társaid mit tudtok tenni? Nem állhatsz úgy a dologhoz, mint egy idegen, nem nevezheted veszélyesnek a változást, hisz te magad vagy az. Csak elfogadhatod és megpróbálod a legjobbat kihozni belőle, nem?
Nem akartam túl filozofikus lenni, sem nagy bölcs, de nem nézhetjük csak az érem egyik felét, mert akkor valami mindig kimarad, valami mindig hiányozni fog. Csak a kettő együtt lesz teljes, még ha ez nem is jelent mindig szépet és jót.
Tagadhatatlanul megkönnyebbülök, mikor bevallja, noha akad olyan, ki belelát a fejembe, ő nem birtokolja eme képességet. Igazából inkább bele sem merek gondolni, mi mindent hallhatott volna, avagy hallhatna a jövőben. Abszolút nem irigylem azokat, akiknek efféle képessége van, hisz vannak kedves és kegyes hazugságok, szükséges titkok. Arról nem is beszélve, mennyire kerülhetik azok, akik ismerik a képességét. Hisz mindannyian szeretnénk bizonyos dolgokat megőrizni csak magunknak, ám ha valaki teljesen belénk lát az majdnem olyan, mint pucéran sétálni a zsúfolt utcán. Rémálomszerű.
- Jaj, hogy mondhatsz ilyet!? - hördülök fel szavai hallatán. Bár látom, hogy vigyorog, hogy nem komoly a dolog, még is helytelenítően csóválom a fejem a mosolyom mellé.
- Eddig nem adtál okot arra, hogy utáljalak. Megdöbbentettél az kétségtelen, de hidd el, elég sok mindent láttam és tapasztaltam már az életben. A te.. vallomásod legfeljebb kissé cifrább - kontrázok vigyorogva, nehogy már azt higgye, eleddig az üvegpalota tornyában ücsörögtem, azt sem tudva, milyen az élet. Persze mutációról eddig nem hallottam, ugyanakkor volt már szerencsém mindenféle emberi mocsokkal találkozni. Már ha ez szerencsének nevezhető.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Vas. 18 Jan. - 13:08



Andie & Jeremy



- Azt hiszem ebben egyet kell értenem, de azért számít, hogy ki mennyire fél tőle, vagy hogyan reagálja le. - mert hát például ő nem látta az anyám arcát, amikor először látta hogy mire vagyok képes és az még csak egy egész finom erődemonstráció volt. Mégis rám nézett úgy, mint valami szörnyetegre, nem pedig az apámra, aki világ életében egy részeges disznó volt és talán valahol úgy is érzem, hogy meg is érdemelte azt, amit akkor tőlem kapott, hogy igenis egyszer az életben legalább érezze, hogy nem olyan hatalmas, mint aminek hiszi magát, hogy... a világ nem körülötte forog és hogy igenis vissza tudok vágni neki, ha akarok. Nem mindegy az tehát, hogy ki mennyire ijed meg mondjuk egy magamfajtától, mert ő talán ledöbbent, de vannak rosszabb reakciók, amikor inkább eltüntetni akarnak az útból, mert veszélyes vagyok. Talán ez is érthető valahol, de attól még nem valami biztató a jövőre nézve.
- És ha a változás veszélyes? - veszélyes vagyok nem? És sok hozzám hasonló is veszélyes lehet, még ha nem is akarunk feltétlenül azok lenni, de mások így fogják látni és hiába mondjuk, hogy a változás jó, ebben az esetben félek tőle, hogy túl sokan nem fogják majd osztani ezt a véleményét az emberek közül. Mintha csak azt akarná bemagyarázni, hogy jó hogy feltalálták az atombombát, mert az is csak egy változás, fejlődés, de közben milyen brutális károkat okozott.
A szavaira csak lassan bólintok. Igen jól látja a helyzetet, mindezt elmondani nem igazán egyszerű, én magam sem tudom, hogy miért tettem meg. Talán az életemben beállt változások miatt, talán ezért érzem úgy, hogy esetleg megpróbálhatok legalább egy kicsit nyitni, mert ha soha nem teszem, akkor ennek az egésznek semmi értelme. Fejlődhetek, uralhatom a képességemet, de mégse leszek képes soha senkivel sem együtt lenni akkor, ha nem merem elmondani mi vagyok. És most is benne volt a kockázat, hogy megijed, de szerencsére nem így történt, ez a lényeg.
- Dehogy, én nem, ne aggódj. - rázom meg a fejemet egy talán szélesebb mosollyal. Nem mondom, hogy nem lenne sokkal jobb, főleg ha képes vagyok irányítani is, de nem erről van szó. - Általában mindenkinek egy-két képessége van maximum. - talán azért sejtheti, hogy amúgy is máshogy reagáltam volna, ha mondjuk tudok olvasni a gondolataiban és tudok mindent, amit nem mond ki. Ez amúgy is olyasmi, ami azt hiszem talán rosszabb is, mint az én képességem. Nem lennék gondolatolvasó - na nem mintha dönthetnék ebben -, de rossz dolog olyasmit is megtudni, amit nem akarsz. Vannak kegyes hazugságok, amik néha jobb, ha rejtve maradnak. - Mert titkon utálsz nagyon? - teszem azért még hozzá szélesítve a mosolyomat, amiből sejtheti, hogy csak viccelek, főképp a hangulatot próbálom oldani a magam nem túl profi módján.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Szer. 14 Jan. - 16:09



Andie & Jeremy


- Szerintem az, aki cseppet sem fél az ismeretlentől, bolond - vonom meg a vállam nevetve kérdésére. Tartok az ismeretlentől, hisz sajátossága okán nem tudhatom, jót vagy épp rosszat hoz-e számomra, örülni fogok-e naki vagy épp keseregni miatta. De attól még meg akarom élni, mert különben csak egy helyben toporzékolnék, mint az emberek jó része, megragadva a létezőben.
- Minden új dolog ismeretlen és pont ezért kissé ijesztő. De kell a változás, vagy azért, hogy jobb legyen, vagy azért hogy tudjuk értékelni a létezőt - fejtem ki kissé csendesebben. nem vagyok nagy psziché-búvár se filozofikus alkat. Egyszerűen csak én így látom a dolgokat.
- Akik nem találják a helyüket.. vagy félnek attól, hogy lelepleződnek - egészítem ki szavait. Mert sejtem, ez is nagyrészt beleszámít a dologba, hisz ő is olyan félve mondta meg nekem. De vajon miért árulta el? Én miért lennék több, mint mások? Vagy csupán a régebbi ismeretség késztette erre? Remélve, hogy pont ezért nem fogom őt rögvest bolondnak nézni?
A különböző képességek sorolása viszont újfent rá irányítja a figyelmem, pontosabban szavaira. Mennyi különös, eleddig talán csak fantasztikus könyvekben vagy filmekben felvetett lehetőséget téve át a valóságba. Nem csoda, hogy nem merik leleplezni magukat. Vajon mit szólnának az emberek ha megtudnák, hogy van olyan, aki elől semmilyen riasztó nem véd, aki a házukba, bankukba a fdalon keresztül is be tud sétálni. vagy aki képes repülni, noha a görög mitológia óta erre sokan vágynak. Csak beteljesíteni nem tudják.
- Olvas a gondolatokban? - visszhangzom meglepetten, majd érzem, ahogy arcom halványan égni kezd, miközben zavartan tekerek fel az ujjamra egy elkószált tincset.
- De te ugye erre nem vagy képes? - kérdem, kissé talán félve. És ha igen? Végiglátta, hallotta, gondolta mindazt, ami eddig megfordult a fejemben? És ami esetleg ezután? Anyám borogass...



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Hétf. 12 Jan. - 12:05



Andie & Jeremy



A szavaira csak elmosolyodom, de azért láthatja a szkeptikusságot az arcomon. Tudom én, hogy viccel, de nekem az utóbbi jó néhány évem annak a jegyében telt, hogy próbáljam értelmesen élni az életemet még úgy is, hogy az valójában cseppet sem mondható értelmesnek. Igazán igyekszem pozitívan állni a dolgokhoz, de az azért sokszor határozottan nehéz tud lenni, amikor tudod, hogy veszélyes vagy és épp e miatt inkább távol tartasz magadtól mindenkit, hogy még véletlenül se árts senkinek sem.
- Te nem tartasz az ismeretlentől Andie? - nem tudom megszokni az új nevet. Ha a munkahelyén keresem - ha még lesz rá igénye - akkor menni fog, de így szemtől szembe mégis csak Andie marad nekem, hiszen én így ismertem meg őt. Igaz, hogy a régi életéhez köti, amit nem remél vissza, de... nem tudok ezzel mit tenni. - Én is így látom, és pont e miatt nem egyszerű a magamfajtáknak. - épp e miatt nem nagyon mondtam még ezt el senkinek, nem beszéltem a képességemről. Most valahogy... ez más. Őt régről ismerem és talán úgy voltam vele, hogy maximum kiakad és lelép, vagy nem hiszi el, trükknek gondolja és kész, nem lehet komolyan következménye. Azért örülök neki, hogy egyik negatív opció sem jött be, határozottan örülök neki. Végül még arra is rászánom magam, hogy leüljek mellé. Furcsa ez, mint amikor az oroszlán fél a gazellától. Neki kéne tartani tőlem, mégis én vagyok, aki egy kicsit távolabb vagyok tőle. Tudom, hogy a birtokon is akadnak bőven, akik félnek az emberektől, hiába erősebbek náluk, mégis félnek tőle, amit nehéz megérteni, de... az emberi természet már csak ilyen, néha rendkívül bonyolultan tudunk gondolkodni.
- Azért nem annyira nagy iskola, inkább csak egy birtok egy kúriával... olyanokkal, akik nem találják a helyüket a világban. - akik félnek, vagy nem adhatják önmagukat odakint, azoknak való az a hely. Én is maradhattam volna, jó is lett volna talán, csak épp úgy éreztem még onnan is kilógok és e miatt mégis csak valami többre vágytam, valami... másra, amivel el tudom érni, hogy ne kelljen félnem mások közelében lenni. Itt erre talán van esély. Nem biztos, hogy valahogy nagyobb reménysugarat érzek, mint eleddig bármikor.
- Oh nem, ez nem így működik, nem mindenki ugyanarra képes. A legtöbbeknél ez más. Van aki gondolatokban olvas, vagy falakon megy át, más képes repülni szárnyakkal, vagy a nélkül. Elég... változatos, mint az emberek külseje, más és más. - persze akadnak egyezések, vannak hasonló, vagy egyforma képességek, de nem mindenkié ugyanaz, csak más szinten áll. Talán pont ezért félelmetesebb ez egy szimpla ember számára. Sosem tudhatja, hogy mire számíthat, sosem tudhatja, hogy a másik nem olvassa-e ki a fejéből a legféltettebb gondolatait csak úgy.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Pént. 9 Jan. - 14:55



Andie & Jeremy


- Ugyan.. Csak jó marketing és inkább rettegett leszel mintsem lebuktatott - nevetem el magam. Igen, azért az újságírás mellé kell némi reklámismeret is, hisz tudni kell, bizonyos nem kívánt dolgokat hogy adjunk el, hogy adjunk be az embereknek.
- Az emberek java része tart az ismeretlentől - fűzöm szavai után, miközben már alig zsibbadó ujjaimmal a hajam kezdem el csavargatni. Mintha csak ekképp is meg akarnék bizonyosodni arról, hogy immár az a testrész is él és én irányítom.
- Nem akarják a változást, még ha az esetleg jobb is lehet. Beleragadnak az eléjük tálalt tényekbe, független attól, abban mennyi a hazugság vagy csalás. De kényelmesebb, komfortosabb, mintsem felállni a fotelból.
Persze tudom, nem minden ember ilyen, hisz én is változtattam az életemen, Jeremy is. De a többség jól eltesped a meglévőben, legfeljebb a szavak útján óhajtaná a változást, de tenni már nem mer.
- Feldolgozom, ne félts - legyintek kezemmel nevetve, még egy bátorító mosolyt is vetve rá, miközben leül mellém. Mintha neki kellene a bátorítás, mintha ő ismert volna meg valami olyasmit, amire eddig gondolni se tudott. Ugyanakkor... azt hiszem, menni fog. Azt hiszem, ha hazamegyek és lefekszem aludni, akkor az ébredés után se fogok félni tőle, holnap is örülni fogok, ha találkozunk. Hisz ő csak egy változás, én pedig nem félek az újtól.
- Egy egész iskolányi!? - kerekednek el a szemeim hitetlenkedve. Persze sejthető volt, hogy enm ő az egyetlen, de az azért meglepő, hogy ennyien, és egy helyen. Bár az emberek, teljesen függetlenül hogy az újabb fokozatosak-e, szociális lények, vágyják a másik társaságát. És ha mind mások, mutánsok, akkor érthető, ha egymást közt érzik jól magukat, ahol nem kell titkolózniuk, félniük, hogy kiderül a titkuk. Teljesen érthető.
- És ők is mind tudják ezt, mint te? Elszívni az energiát? Vagy van aki már képes gyógyítani is vele?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Hétf. 29 Dec. - 15:19



Andie & Jeremy



Megszokni, hát igen nekem nem igazán volt választásom, hogy megszokjam ezt. Ő megteheti, hogy fogja magát és lelép, elfelejti ezt az egészet, mint valami irreális őrületet és kész. Nekem sajnos erre nincs lehetőségem, én ezzel élek együtt és bármennyire nem akartam, attól még sajnos tényleg kénytelen vagyok elfogadni. Nem jó így élni, az utóbbi évek főképp rémesek voltak, na de... majd talán most. Van egy kis remény, hogy talán normális mederben kezdhet el haladni az életem. Lehet, hogy nem sok, lehet hogy ez nem azonnal következik be, de ha már legalább egy kis remény van rá az is több, mint az eddigiek. És talán az is pozitívumnak mondható el, hogy Andie még nem tűnt el pánikszerűen, nem úgy néz rám, mint valami szörnyetegre, legalábbis... nagyjából azt hiszem ezt mondhatom, remélem nem csak én akarom ezt belelátni a dologba.
- Igen, csak hát azt hiszem hamar kibukna a dolog. - rántom meg a vállam egy félmosollyal. Főleg mióta tudom, hogy vannak mások is és hogy nem tudni, hogy mit hoz majd nekünk a jövő, ha egyszer ennyire... vészesen állunk. Nem vagyunk túl sokan sajnos, vagy legalábbis nekem fogalmam sincs róla, hogy hányan lehetünk pontosan, de az biztos, hogy az emberek nem fogják mind ezt az egészet jól fogadni, és akkor biztos, hogy bajok lesznek. Végül is érthető, én is tuti, hogy elég rendesen megijednék egy magamfajtától, még ha egyébként jámbor típus is vagyok igazából, és nem ártok szándékosan és szívesen senkinek sem.
- Igen, valahogy így, mi vagyunk a következő lépcsőfok, csak épp gondolom ezt az emberek nem fogják jó szemmel nézni, gondolom a Neandervölgyinek se tetszenénk. - hát igen, kétlem, hogy a régi ősember értékelte volna, hogy mi már egy fejlettebb szintet ütünk meg, sőt biztos vagyok benne, hogy nem így lett volna, de ez van, változtatni nem tudunk a dolgon igaz? Tehát marad az, hogy ilyenek vagyunk és kész, majd... valami csak lesz. Bizonytalanul, de végül azért csak leülök mellé, azért nem teljesen mellé, most azt hiszem jobb az, ha egy kis távolság megmarad. - Tudom, csak... megadom a lehetőséget, hogy ha mégis inkább távol maradnál tőlem, akkor megtehesd. - rántom még meg a vállam miután már leültem végül. Mert hát így a fair nem? Nem tudom, hogy mennyire tudja elfogadni, lehet hogy most próbálkozik, de az is benne van a pakliban, hogy nem fog menni neki, én pedig nem akarom ráerőltetni magam, nincs is jogom hozzá.
- Igen, azt hiszem egészen sokan, mármint nem tudom, hogy mi számít soknak, de pár hetet voltam egy birtokon, afféle iskolában, ahol csak olyanok vannak, mint én. Azt hiszem valamiféle menedék. - tudom én, hogy jó hely, én is értékeltem, hogy pozitívan álltak ott hozzám, csak hát így is ugyanolyan nehéz maradt minden, mert az ígéretek nem mindig érnek sokat és nem tudom, hogy tényleg valaha sikerül-e ezt az egészet irányítani majd.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Szer. 24 Dec. - 12:29



Andie & Jeremy


Kontrázó szavaira mélybíbor színt ölt arcom. Nos igen, bele sem gondoltam, hogy az, ami nekem kissé bizarr, neki az az élete és lénye. Persze nem akartam megbántani, most már kissé talán másabb fényben is látom korábbi szavait, félénkségét. vagy is inkább megértem. De számomra ez akkor is.. szörnyen bizarr egyenlőre. Meg lehet ezt szokni egyáltalán? Valószínűleg meg, ahogy megszokta ő is. Bár kétlem, hogy lett volna bármiféle választása.
- Meg még egy sereg kontakt sportban - teszem hozzá, talán egy csipetnyit őszintébb mosollyal. Ha ő is képes viccelni vele, talán még sem annyira szörnyű. Óvatos, ezt már láttam rajta, tehát nem őrült, nem áll szándékában csak úgy hobbiból szaladgálni az emberek között és rájuk fogni, elharapva tőlük az energiát. tehát nem buggyant. Vagy csak jól leplezi?
- Mutáció? Igen, meglehet - bólogatok, miközben magam is előkaparom az ezeréves biológiai tananyagot. Nem voltam egy halálszorgalmas diák, de azért volt, ami ragadt rám.
- Ha úgy nézzük, amióta lepottyantunk a fáról folyamatosan mutálódunk. Talán te vagy a következő lépcsőfok. Végül is,a Neandervölgyi pasek is furán nézne ránk, ha még élne, nem? - mosolyodom el újfent, majd kissé talán bátortalanul megpaskolom magam mellett a padazatot.
- Gondolom ha nem érsz hozzám, nincs baj. Akkor miért álldogálsz? - kérdem barátságosan, mintegy tudtom nélkül is jelezve, túlléptem az első sokkon, most nem fogok elrohanni, remélhetőleg később sem.
- És vannak mások is? Mármint olyanok, mint te? - bújik ki belőlem a kíváncsi. Nem hinném, hogy ez a mutáció csak is Jeremy-ben zajlott volna le, hisz akkor orvosi csoda lenne. Ezek pedig igazán ritkaságok és akkor tuti, hogy már valahol valami megneszelte volna és feltárta volna a csodáját.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Szomb. 13 Dec. - 17:43



Andie & Jeremy



Őszintén szólva bármilyen reakciót el tudnék képzelni tőle, még akár azt is, hogy nekem jön, de talán a józan ész győzne, hiszen esetemben ez pont nem a legokosabb ötlet. Azért visszaveszem a kesztyűt, mert úgy a biztos, ha tényleg nem esik komolyabb baja még akkor sem, ha véletlenül érne hozzám, vagy én reflexből hozzá. A szavaira csak lassan bólintok. Tudom én, hogy bizarr, sajnos tisztában vagyok vele.
- Hidd el... nekem is eléggé az volt. - félszeg mosollyal vonom meg a vállamat. Nekem főleg inkább úgy mondanám, együtt élni azzal, hogy valami szörny vagyok, akinek elég rászorítania a másik csuklójára és máris kiszívja belőle az erőt... nem valami kellemes dolog, nem mondanám, hogy örültem neki, hogy kiderült és ez még csak nem is olyan képesség, amit gyakorolni lehet, mert hát kin gyakorolsz, ha ezzel rosszat tehetsz neki? Nem mehettem oda sérültekhez... maradt a kórház, de az se ért túl sokat, nem volt elég bátorságom hozzá, no meg segítség nélkül ezt nem lehet csak úgy uralni és megoldani, kizárt.
- Ebben igazad van, de... birkózásban is tökéletes lennék. - viszonozom a halvány mosolyt. Nem tudom, hogy az, hogy viccelni próbál ezúttal jó, vagy rossz-e, de azért remélem, hogy jónak vehető és nem csak kínjában teszi. Persze még mindig ott tartok, hogy ha mégis lelépne, akkor azt is el fogom fogadni a részéről. Érthető, ha nem tudja feldolgozni az infokat, meg a sokkot, amivel a dolog jár. Nem fogom én átkozni miatta, van elég baja az életben, nem kell még az én dolgaimmal is foglalkoznia, egyáltalán nem kötelező, csak hát adtam egy esélyt, hogy ha tudja kezelni, ha nem... akkor nem.
- Nem vagyok genetikus, pontosan nem tudom, hogy működik, de azt hiszem ez valamilyen szintű mutáció, vagy... valami fejlődés, de azt hiszem sok hozzáértő van, aki ezt jobban el tudná magyarázni. - na igen, a suliban töltött idő alatt nem ültem be olyan órára, ahol ezt részletezik ki. Talán kellett volna, de hát... nem vagyok egy orvosi zseni, aki felfogta volna, hogy miről is van szó.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Pént. 12 Dec. - 18:35



Andie & Jeremy


Meglepetés, ijedtség, értetlenség, zavar.. és még megannyi érzés kavarog most bennem, azt hiszem boncolgatásukra, de még a megnevezésükre is kevés lenne egy szótár. De gondolom ez érthető is, végül is, nem minden nap történik ilyesmi az emberrel. Bár szerintem még egész jól viselem, nem sikítozok, nem rohanok el fejvesztve. vagy ez csak idő kérdése?
- Ez azért egy kicsit bizarr... Bocs - sóhajtom zavartan, hisz nem akarom sértegetni. De akkor is bizarr. Ki hallott még ilyenről, hogy valaki effélére képes. Hogy is nevezte? Elszívja az életerőt? De ha gyógyít is vele, akkor nem lehet ez olyan szörnyű. Vagy igen? Ha a kontrollal gond van? Mennyi kérdés, szegény fejem...
- Hát, azt hiszem, egy szkander-bajnokságon tuti befutó lennél - mosolyodom el, bár elég halvány a tréfa és talán nem is idevaló, de valahogy túl kell lépnem a dolgon. közben persze masszírozom lefagyott karom, lassan elhitetve magammal, a csonka tagba visszatérő zsiborgás tényleg az én karom, nem csak a helye, nem csak fantomfájdalom. És lassan ujjaim is moccannak, apránként ökölbe szorulva, mintha valami láthatatlan labdát gyűrögetnék, akárcsak a kézműtéten átesett betegek.
- És ez hogy lehetséges? Van rá valami reális magyarázat? - kérdem, elhessentve magamtól a mocorgó pánikot, megpróbálván az lenni, aminek percekkel korábban beállítottam magam, egy kíváncsi riporter. Ezek után legalább azt hiszem, semmi olyat nem tudnak majd nekem mutatni, amin szívből meglepődnék.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Hétf. 8 Dec. - 10:45



Andie & Jeremy



- Végül is... igen, bár sok mindenre van magyarázat, csak nehezen hihető. - tudom, én se hinnék saját magamnak, ha ezt az egészet próbálnám elmagyarázni, vagy más nekem, teljesen mindegy. Igenis eléggé irreális az egész, hogy valaki el tudja szívni mások erejét, de attól még pont ez a nagy helyzet, és nem tudok vele mit tenni. Csak szeretném megértetni vele, és talán sikerül, ha pedig még sem... hát maximum nem hisz nekem, vagy egyszerűen lelép és kész. Meg van mindkettőre az esély, talán még arra is, hogy komolyabban kiborul, de inkább jobb ezt most intézni. Nem arról van szó, hogy eleve azzal számolok, hogy valami lenne közöttünk, akár csak szimpla barátság is, de mégis csak van egy közös múltunk, miért ne lehetne erre esély? Akkor pedig igenis jobb az, ha most zárjuk le, amíg nem olyan kellemetlen az egész, mintha később kellene.
Persze nem kezelem én olyan könnyedén ezt, mint ahogyan fejben játszom le a dolgot. Félek tőle, hogy ki fog akadni, vagy hogy kiborul és lelép majd, pedig nem lenne rossz valami értelmes baráti szál itt New Yorkban, valaki akinek elmondhatom a félelmeimet, hiszen jó sokáig magamban tartottam mindent és a főnök... hát nem éppen az a fickó, akinek részletesen mesélni akarnék a lelki világomról. Mégis hagyom, hogy ő legyen az, aki megfogja a karomat, nem pedig fordítva, mert annak igenis komolyabb következményei lehetnének. Ő tudja, hogy mikor dönt úgy, hogy elenged, hogy mikor sok, én ezt... nem érzem. Pillanatokon belül hátra is rántja a karját, én pedig csak maradok a helyemen. Elég rosszul érint már csak az ijedt pillantása is, de érthető, én is tuti, hogy így lennék a helyében.
- Nem... igazán, bár tudom, hogy elég hihetetlen. Azért jól vagy? Elég... gyorsan el tud múlni. - nem fogta sokáig a karomat és majd az a zsibbadás is eltűnik hamar, amit okoztam neki ezzel, még ha nem is tudatosan. Gyorsan vissza is bújok a kesztyűbe és visszaigazítom az zakó ujját is. Az a biztos, ha még csak véletlenül sem adunk esélyt újra ilyesmire. - De van jó oldala. Gyógyítani is tudok, energiát adva, csak... még nem nagyon megy a kontroll. - az irányítás nem az enyém egyelőre és nem is biztos, hogy ez érdekli. Inkább csak azért szólalok meg, azért beszélek, mert... azt hiszem ez is jobb, mint a kínos csend, pedig tudom, hogy mit kéne mondanom. "Hívjam a taxit?" Ez lenne a helyes kérdés nem igaz?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Pént. 5 Dec. - 13:44



Andie & Jeremy


- Mindig vannak megmagyarázhatatlan esetek - vonom meg a vállam mondhatni vigaszként. Kicsit még mindig nehéz elhinni ezt az egész mesét. Mert egyenlőre mesének titulálom, talán azért, mert ebben a lefestésben nem annyira megrázó a dolog. Mert valahogy nehezen fogadom el, hogy Jeremy-nek fejben lenne a baj, máskülönben meg miért találna ki ilyen fura dolgokat.
Ugyanakkor megnyugtat, hogy nem kap idegrohamot, amiért nem hiszek neki, sőt, szinte már kedvesen vigasztal, mintha engem bántana a dolog. Azért mindez józan észre vall, nem? És mégis... Érdeklődve figyelem, miképp húzódik el kinyújtott kezem hatósugarából. Talán még is csak tréfált és most fél, hogy lebukik? Ugyanakkor érzem a vonakodását, mintha nme tudná eldönteni, jó ötlet-e. De ha csak tréfa lenne, akkor most kéne elkacagnia magát, vagy a karom után kapva nevetve elbohóckodni a dolgot.
Ezzel szemben a kesztyűjétől válik meg és akárcsak én, ő is felém nyújtja a kezét. Ha most valaki meglátna minket biztos azt hinni, mi is a kert részei vagyunk, valami bohókás szobrász élethű alkotásai. Mi is lehetne a címünk? Talán a remény? Vagy a beteljesülhetetlen szerelem? Ugyan Andie, miféle hülyeségek jutnak az eszedbe?
Egy pillanatnyi csupán a habozásom, majd hirtelen felé kapok, attól tartva, megint csak játszadozik, ellép, talán a kertet is körbefutjuk a poén kedvéért. És pont emiatt a hév miatt markolok rá karjára, ujjaimmal alig érve körbe, és bár már épp felrónám neki bohóckodását a következő pillanatban mintha áram vágna a karomba, felperzselve, ugyanakkor odafagyasztva az övéhez. Mintha valóban rám kapcsolódott volna, mint valami harmadosztályú sci-fi-ben, elszívva az erőm, életkedvem, talán magát az életem is.
Ijedten rántom hátra magam, talán csak a szerencse vagy a háttámla műve, hogy nem zuhanok tovább, hátast vágva a rémülettől. És bár élek még, jobb karom ijesztően élettelenül lóg testem mellett, balom által dédelgetve, miközben meglepett-ijedt pillantással méregetem Jeremy-t.
- Te tényleg nem hülyéskedtél...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Pént. 28 Nov. - 20:39



Andie & Jeremy



Persze nem hiszi el, de ez nem lep meg. Én se hinném el magamnak a helyében, szóval nem mondanám, hogy csalódtam. Biztosan sok pletyka terjedt a környékünkön és a legtöbbnek nem mondhatom, hogy sok alapja, vagy logikája volt. - De ennek azért kisebb az esélye egy velünk egykorú srác esetén nem? - teszem azért még hozzá, mert oké az apámnál magyarázhatjuk ezzel is, de egy srácnál, akihez hozzáértem egy utcai verekedésben és nem azért dőlt el, mert megütöttem, csak... mert megfogtam a karját? Ebben már azért nem sok realitás van és nem lehet csak így megmagyarázni, ahogyan ő tette nem?
Fogalmam sincs, hogy mi jár a fejében és őszintén közel vagyok ahhoz, hogy... rákérdezzek, hogy mire gondol, mert csak hallgat és hallgat és néz rám és maga elé és nekem sejtésem sincs róla, hogy azon jár az esze, hogy elhúzzon, vagy hogy hívjon valami pszichiátert, aki elvisz, hogy megpróbálja rendbe tenni a fejemet, vagy... ilyesmi? Nem akarom persze, hogy efféléket gondoljon rólam, de attól még simán meg van sajnos az esélye, és nem szeretném, ha idáig fajulna, szóval jó lenne tudni, hogy mégis mire gondolhat most, mégis... ha rossz, akkor legalább tudom. Az is jobb, mint ez a fajta bizonytalanság igaz?
- Persze, én se hinném el a helyedben, szóval nem... nem gond. - vonom meg a vállamat. Nem számítottam én arra, hogy majd egyből kérdései lesznek a képességemmel kapcsolatban. Igenis tényleg annak volt nagyobb esélye, hogy szimplán hülyének néz majd, vagy csak egyszerűen nem hiszi el. Beképzelem, gondolom ez járhat a fejében, mert olyan nyomorúságos életünk volt, hogy erre simán meg van az esély, hogy ilyen nagyon megkavarodott a fejem.
- Csak fokozatosan. Lassan gyengül el, akihez hozzáérek... mintha elszívnám belőle az erőt. - mégis megrázom a fejemet és hátrébb lépek, amikor kinyújtja a kezét. Nem akarom én ezt, nem akarom rajta bemutatni, hiába tudom, hogy más út nincs, másképp úgy sem fogja elhinni nekem. Ha most elkezdenék mesélni neki a suliról, akkor végképp csak teljesen hülyének nézne. Végül mégis sóhajtok egyet és kibújtatom a kezemet az egyik kesztyűből, aztán a zakó zsebébe süllyesztem. Nem fogom én csinálni, nem fogok hozzáérni, hogy megtörténjen, csak kicsit közelebb lépek és szótlanul nyújtom felé a kezemet. Ő fogja meg, ha érzi a hatást, akkor azonnal el tudja rántani. Nem jó, ha én irányítanom, én nem tudom, hogy mi történik, csak ha már látom a másikon, hogy gyengül, hogy összeesik, de addig nem akarok eljutni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Pént. 28 Nov. - 11:54



Andie & Jeremy


A padozaton ülve, némán hallgatom Jeremy akadozó beszámolóját. Ó, igen, hányszor hallott vagy sejtett történet a mi környékünkről. Az életunt vagy épp a helyzetében megkeseredett szülő az alkohol mámorába merül, olykor elhitetve magával, hogy akkor legalább szép a világ. És ezeknek hányszor eljár a keze, mikor hazatérve rá kell jönnie, semmi sem változott?
- Ugyan... Tény, hogy az alkoholisták szíve vagy épp a mája egy idő után feladja a harcot. Talán az ellenkezésed pillanatában történt épp mindez. A tönkretett test végleg feladta a harcot, anyád pedig megijedt. Neked semmi közöd hozzá - nyugtatom kedvesen. Tehát ezért lépett le, marta a bűntudat, olyasmit magyarázott bele a dologba, ami nincs is. Szegény...
A felemelt kéz viszont magára vonja figyelmem, kissé meglepetten lesem a kesztyűt. A kávézóban fel sem tűnt vagy csak nem foglalkoztam vele. De így visszaemlékezve tényleg viselt ott is, ahogy ma is egész idő alatt. De ugyan, miért bírálnám felül, ki épp melyik divatot követi?
Az újrakezdődő magyarázat viszont teljesen ledöbbent. Értetlenül hallgatom, mert persze hallgatom, hisz miért ne tenném. Ugyanakkor ezernyi gondolat cikázik a fejemben és nehezen tudom őket rendszerezni. Honna jöttek neki ezek a gondolatok? És komolyan hiszi is vagy csak tréfálkozni akar velem? De ha igen, miért? És ha mégsem? Akkor csak zavart vagy ketyós is?
Aztán egy belső legyintéssel csitítom el a szavaim. Általában jó az emberismeretem és a megérzéseim. Már ha nem a kapcsolataimról beszélünk. És Jeremy-t régen, de a legutóbbi találkozáskor se éreztem dilihullámosnak. Akkor mi lehet a baj?
És csak kizökkenek a száguldó hullámból ahogy észreveszem akaratlan vagy talán túlzottan tudatos hátralépését. Persze valahogy sejtem mit kíván ezzel a tudomásomra hozni. Nem tart fel, ha menni akarok, mehetek. És ez is azt tükrözi, alapjában véve nem bolond. Mert egy beteg ember nem ajánlja fel ilyen finoman a választás lehetőségét, ő erőszakosan akarna meggyőzni az igazáról.
- Én tudom, hogy azt mondtam, mindenre nyitott vagyok - sóhajtok fel elsőként, miközben keresgélem a megfelelő szavakat, melyek segítenek is, de még sem bántják meg.
- De ugye megérted, ha ezt egy kicsit nehezen fogadom el? - csúszik ki a számon, ám kísérem egy féloldalas mosollyal is. Hisz fogalmam sincs, mit kellene tennem vagy mondanom. Bár énem egy aprócska százaléka azt susogja, ugorjak fel és húzzak a fenébe, a többség maradásra ösztökél. Talán Jeremy-t a gyerekkori véletlen késztette erre és azóta is eme önmagának alkotott börtönben él. Akkor miért ne tehetném, hogy barátsággal, baráti szavakkal kisegítem belőle?
- Azonnal öl az érintésed, vagy ez azért fokozatos? - kérdem, csak úgy felvéve a szálat, mintha valóban ki akarnám bogozni. És közben ki is nyújtom felé a kezem, mintha csak azt akarnám mondani, nem félek tőle. Pedig azért egy pici, egészséges rettegés ül bennem valahol mélyen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Szer. 19 Nov. - 15:33



Andie & Jeremy



- Ez csak a felszín Andie, te is tudod. Ha az életünket kéne elcserélni nem hiszem, hogy akarnád. - halványan elmosolyodom. Értettem, hogy mire céloz, de ez akkor se más, csak szimplán a felszín és nem több. A felszín, ami mögé kell nézni és akkor máris látni lehet, hogy nem olyan csodálatos, mint amilyennek mondjuk így kívülről elképzeli. Persze nincs ezzel baj, az ember mindig a külsőségeket adja el, és soha sem tudhatod, hogy mi van igazából a felszín alatt, pedig az esetek nagy részében szinte semmi jó, mint ahogyan ez rám is tökéletesen igaz.
- Mert nem kifejezetten hihető és ha nem vagy nyitott... a szokatlan dolgokra, akkor nehéz megemészteni. - meg tudom én mutatni, csak épp nem szeretném. Nem a legjobb dolog bemutatót tartani egy barátodnak azzal, hogy ártasz neki, szóval persze, hogy nem szeretném én sem ezt a megoldást alkalmazni, de amennyire értetlenül néz rám, amikor magyarázok, lehet hogy végül kénytelen leszek. Az a legrosszabb, hogy gyógyítani is csak sérüléssel tudok, tehát nem tudom ezt a verziót se megmutatni alap esetben, a másik verzió, pedig szintén fájdalommal jár, vagy legalábbis minimum gyengeséggel és én egyiket se szívesen próbálnám ki rajta. Sóhajtok egyet, amikor leül. Mégis hogyan kéne ezt máshogyan elmagyarázni? Én tényleg nagyon igyekszem, de bonyolult. Én se hinném el, ha nem velem történik.
- Odahaza az apám akkor is sokat ivott... én pedig nekimentem, de nem kellett semmi különös. Csak megfogtam a kezét, amikor meg akart ütni és a harag váltotta ki... egyszerűen csak összeesett, az erei kitágultak, mintha... anyám pedig úgy nézett rám, hogy nem volt maradásom, akkor léptem le. - ez még biztos, hogy nem lesz elég, mert nem magyarázat és nem is mondom el vele, hogy mégis mire vagyok képes, de mégis hogyan közölöd a másikkal azt, hogy el tudod szívni mások életerejét, ha hozzájuk érsz. Végül felemelem a kezemet, amit most is kesztyű véd, ahogyan odabent is volt ez, és legutóbb is, amikor találkoztunk, pedig még nincsenek olyan nagy hidegek, hogy erre legyen szükség.
- Tudom, hogy eléggé hihetetlenül hangzik, de... ha hozzáérek valakihez, ha a bőröm érintkezik az övével, egyszerűen elszökik belőle az élet. Tudok sebeket összeforrasztani is, de nem ismerem a kettő között a kontrollt, és általában az első működik sajnos. - ezért a kesztyű, így értheti, ha egyáltalán érti. Mindenesetre hátrébb lépek egyet, biztos, ami biztos, ha netán úgy döntene, hogy szívesebben tűnne el most azonnal, mert jó eséllyel nem néz épelméjűnek, vagy ilyesmi. Nem fogom akadályozni, én se biztos, hogy hinnék saját magamnak, sőt... az egész tudom, hogy baromi abszurdnak hangzik.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Kedd 18 Nov. - 13:48



Andie & Jeremy


- Te irigyelsz engem? - hitetlenkedem egy pillanatig, két karom széttárva, mintha csak körül akarnám ölelni mindezt, ami Jeremy-t itt körülveszi. Persze tudom, ez nem az övé, a gazdagság nem őt illeti. De akkor is itt él, csak láttak benne valamit, ha ide alkalmazták. És nem utolsó sorban én ilyen házat max akkor látok belülről, ha veszek valami puccos magazint. Ő pedig benne lakik. Szóval, ennyit az irigységről.
- Miért ne hinnék? - kérdem barátságosan. Végül is, mit mondhatna, ami ennyire képtelenül hangzik? Még kölyökkorunkban hallottunk jó néhány meredek sztorit, végül is, mindenki megpróbálta magát a legjobb, legmenőbb fényben feltüntetni. Emellett újságírónak készülök, és a felvételikre tanulva elég sokat ültem a könyvtárban különféle cikkekekt tanulmányozva. Ha vérbeli, tehetséges és hasznos riporter akarok lenni, akkor nem akadhatok fel kicsinységeken.
Mindamellett Jeremy-vel mondhatni barátok vagyunk, nem pedig randizunk, szóval nem hinném, hogy előállna bármi ökörséggel, csak hogy elkápráztasson. Nem mintha ez bárkinek is bevált volna.
- Félt tőled? - hökkenek meg még is egy pillanatra. Jó persze, gyakran verekedtünk, és csináltunk balhékat. De nem otthon. Legalább is én nem, és a többség sem. Az a szülő, amelyik normálisabb volt, azt sose bántotta senki. Persze olykor előfordult, hogy ha valamelyik apa piásan rumlizni kezdett otthon, a fiú nekiment. De Jeremy-ről efféléket nem hallottam. Vagy csak jól titkolták?
- Magasabb fokra? Úgy érted tanultabbak? Hát persze a dokik, kohászok. Mi ebben a nagy titok, Jeremy? - kérdem értetlenül. Miért lenne akkora dolog, hogy egyesek tanultabbak, hisz pont erről beszélgetünk egy ideje. Hogy vajon jó-e továbbtanulni, kell-e, és mennyi akaraterő elhatározás kell hozzá. Ráadásul emberek százai teszik, akkor miért lenne akkora titok, mit nem lehet leírni?
- Nem értelek... - rázom a fejem zavartan, majd amint ülőalkalmatosság mellett haladun kel, teljesen mindegy, hogy pad, vagy valamilyen kőépítmény, leülök. Mert azt hiszem, ha tovább bolyongunk sose böki ki, mire gondolt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   

Vissza az elejére Go down
 
Jeremy-t keresve
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Jeremy Gilbert - Átvételi szándékát az adminnál lehet jelezni

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: Otthon, édes otthon :: Nikola Tesla kastélya-