we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
by Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
i'm here





Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Jeremy-t keresve

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Jeremy-t keresve   Csüt. 16 Okt. - 16:51

First topic message reminder :



Andie & Jeremy


Őszintén szólva kicsit meglepett, hogy Jeremy még is felhívott. Bár pont a kávézóban ért el, ott is a legnagyobb forgatagban, így csak ránéztem a naptáramra és mondtam egy dátumot. Utána jutott eszembe, hogy felcseréltem egy napot, hogy el tudjak menni egy előadásra. Sebaj, legfeljebb nem leszek friss és üde.
Szóval most ama luxust élem, hogy taxiba ülhetek, noha tudom, ez legalább két napi kajamegvonás lesz. Mindegy, majd megvámolom a kávézóban a péksütiket. És sürgetőn próbálom egy tisztítókendővel levakarni kicsit az arcomra ragadt port. Megmosakodni megtudtam a kávézóban, és nem is utcai ruhában dolgozom, de hazamenni, frissé, üdévé lenni már nem lett volna időm. Hacsak em akarok hercegnősen elkésni.
Közben újfent csak bólintok a sofőrnek, miszert helyes a cím, amit elmondtam neki, emit lediktált nekem Jeremy. Persze megértem, n em úgy nézek ki, mint aki erre a környékre való, de nem is úgy, mint egy luxusprosti. Hát na, nézelődni nekem is szabad,nem?
- Ne várjam meg kisasszony?
- Nem, köszönöm - rázom a  fejem, miközben kiszállok és fizetek. Gyér a borravaló, de hát ez egy ilyen nap. Aztán csak meglepetten pislogok a hatalmas kapura, kőfalra, meg minden ide illő, ám számomra meglepő csodára. Zavartan törlöm kezem kopott farmeromba, zsigerből húzom kissé lejebb alig köldökig érő pólóm alját. Talán még is jobb lett volna valami elegánsabb darabot húzni. Nem feltétlen Jeremy kedvéért, nem hinném, hogy ő igényli. Inkább a hely szelleme miatt.
- Jeremy-t keresem. Vár engem - lépek kissé megszeppenve az egyik kapuban álldogáló őrféléhez. Aztán dühösen elpirulok, ahogy végigmér, de szerencsére nem kekeckedik tovább. Remélem tényleg jó a cím, nem szeretnék magamból hülyét csinálni...




A hozzászólást Adrienne Meyer összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 20 Okt. - 11:47-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Hétf. 17 Nov. - 16:27



Andie & Jeremy



- Hát akkor mitől lesz valaki egész főnyeremény nálad? Most már komolyan kíváncsi vagyok. - mosolyodom el új fent. Oké, én se gondolnám, hogy olyan nagyon felületes csaj lenne, akinek csak a pénz számít, de hát na ő mondta, hogy a főzési készség még nem elég, és ha már dumálunk, akkor igenis érdekel, hogy vajon mi az a pont, ami még érdekelheti egy pasiban. Nem arról van szó, hogy én lennék az, aki ezt teljesíti, mert hát nem mondanám magamat igazán nagy főnyereménynek... túl sok a hátulütőm, de azért lehetek kíváncsi. - Szóval az érzelmek és a főzés... kezdem érteni. - végül is ez így egészen jól hangzik. Rám mindkettő igaz, csak ne lenne ez a már említett apró kis bökkenő, hogy kinyírom azt, akit megcsókolok. Nem valami jó alap ez egy kapcsolatra igaz?
- Értem már. Igazából... sokkal optimistább vagy, mint én és e miatt felettébb irigyellek is. - én soha sem mertem álmodni régen sem és ma már főleg. Nem nagyot, igazából kicsit sem, mert valahogy sosem láttam a kiutat ebből, amiben most élek. Talán most majd más lesz, talán most majd tényleg megoldódik valahogy az életem, de egyelőre még nem merem elkiabálni a dolgot. Majd csak... lesz valahogy, mert mindig lesz valahogy igaz? A legrosszabb, hogy még csak azt sem tudom, ha sikerül kilábalni a mostani helyzetemből, akkor vajon képes leszek-e még úgy tekinteni a világra, mint egy átlag normális ember. Kis esélyt látok rá az a baj.
És talán e miatt lenne jó minél előbb túlesni ezen a kis mesén, hogy ha furcsán néz rám, ha kiakad, akkor jobb lenne, ha még most lelépne. Akkor maximum egyel kevesebb ember, aki körülöttem van, eddig is elég ügyesen zavartam el mindenkit magam körül, most is menni fog, ha nagyon igyekszem nem igaz? - Tudod ez elég bonyolult és... nem veszem zokon, ha nem hiszel el egy árva szót sem. Anyám... szó szerint elzavart otthonról, legalábbis a tekintetével mindenképpen. Fél tőlem, miután... Nem így a jó. - máshogyan kéne felvázolni azt hiszem, nem feltétlenül a legelejétől, netán megmutatni, de attól meg tuti, hogy eldobja az agyát, rosszabb esetben ő is megijed tőlem. - Szóval... újságíró leszel, de ezt nem kéne megírnod... úgy néz ki, hogy vannak olyan emberek, akik egy kicsit magasabb fokra léptek, akik... tudnak dolgokat. Gondolatot olvasni, manipulálni a tüzet... gyógyítani. - elszívni mások életerejét. Na igen, olyan szép lenne, ha én csak a pozitívumát kapnám meg annak, ami vagyok, de az a baj, hogy erről sajnos szó sincs.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Szomb. 15 Nov. - 13:39



Andie & Jeremy


- Valakinek lehet hogy az jön be. Ám ha eddig nem kurvultam el, már ezután se fogok
Talán kissé szabadszájú voltam, meglehet ebben a környezetben elszokott ettől a stílustól. De szebben nem tudtam megfogalmazni. Hiába nem a sarkon álldogál, de ha valaki csak a pénzéért van egy pasival, akkor ő sem különb. Hisz a testét adja a jólétért. Legfeljebb nem mindenkinek csak egyvalakinek. De az miért lenne más.
- Nekem fontosabbak az érzelmek. Ha hülyének tűnök is - vonom meg a vállam mosolyogva. Mint ahogy annál az éttermi srácnál is volt. Ha nincs meg a bizsergés, akkor hiába minden más.
- Nem vagyok pesszimista - rázom a fejem nevetve a rossz következtetés okán - Merek álmodni, az egyetem is álom volt, és teszek is érte. De inkább kicsiben álmodom, hogy ha netán nagy dolog ér, az kellemes meglepetésként hasson. Ne az elmaradás miatt a keserű csalódottság uraljon el. Az indulásunkhoz képest is mertem belevágni az újba és látod, kimozdultam Bronx-ból. Ahogy a sok félresikerült pasi után is hiszem még, hogy vannak normális srácok. Csak nem találom őket - vigyorodom el újfent. Nem, sose engedtem, hogy a keserűség uralkodjon rajtam. Na jó, egy-két csalódás után néhány napig jól esett sirnkozni és sajnáltatni magam. Legalább a tükörképemnek. De azt sose engedtem, hogy ez hosszú tvon menjen, inkább mindig kinevettem a rossz dolgokat. Hisz valahogy épnek, normálisnak kell maradnunk.
A kertbe kilépve nmi ámulattal bámulom a hatalmas zöld teret, a fákat, tökéletesen nyírt sövényfalakat, az apró bokorkat. Még sete mayarázatom közben is azt érzem, itt el tudnék lenni akár órákig is, semmi különöset nem csinálva, csak sétálván. Otthon, mármint még gyerekkoromban a leggyakoribb zöld amit láttunk az a járdarepedésekben felbukkanó dudva. Persze itt-ott akadt néhány fa, ami megpróbált dacolni a betonrengeteggel, kevéske sikerrel. Amióta eljöttem gyakran járok parkokba, sokszor még a felvételire is ott tanultam. Mert megnyugtat a zöld, a csend, a béke, ami a növényekből árad.
- Fura? Miért lennél fura? - fordulok Jeremy felé, kissé oldalt döntve a fejem, mosolygós mégis kérdő pillantást vetve rá. Miért érezné magát furának?
- Nem sok mindent. Azt tudom, hogy volt valami bunyó. De a srácok összevissza hadartak, meg hát amikor azzal jöttek, hogy voltak vagy negyvenen legyintve otthagytam őket. Tudod, hogy imádtunk túlozni - legyintek mosolyogva. Igen, mindig rátettünk egy adagot a számokra, csak hogy nagyobbnak, menőbbnek tűnjünk a többiek előtt. Pedig egyikünk se volt több vagy különb. Csak azt akartuk hinni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Pént. 14 Nov. - 12:49



Andie & Jeremy



- Félnyeremény? Mitől lesz valaki egész? Ha sok a pénze és mellette főzni is tud? - vigyorodom el. Na jó azért a kettő nehezen egyeztethető össze, mert hát sok pénze többnyire annak van, akik tesz érte, még hozzá elég sokat, e nélkül nehéz. Ha pedig az ember sokat melózik, akkor ugye elég bonyolult megtanulni főzni. Bár... jó én azért elég sokat melóztam, a főzésre meg rákényszerültem, de nem lettem pénzes, szóval itt már eleve megbukik a történet. Úgy fest, hogy még magamat sem tudom meggyőzni igazán, hogy igazam van. Tuti, hogy nem lennék jó ügyvéd.
- Akkor úgy fest, hogy könnyű dolgom lenne a csajoknál. - mosolyodom el. Amúgy nem, nem vagyok egy csajozós alkat, szerintem soha nem is leszek. A képességem miatt, talán nem is csak ez az oka, talán ha nem lenne, akkor se lennék már újra olyan, mint voltam, sőt talán nem is akarok.
- Ne légy pesszimista Andie, ki tudja, hogy mikor jutunk el oda. Inkább remélj nagyot és érj el kicsit kisebbet, mint hogy ne is remélj. - oh, mondom ezt én, aki inkább elbújtam egy poros kisvárosban, mint hogy megpróbáljam rendbe tenni az életemet. Szánalmas igaz? Nem kéne nagyra törő álmokról beszélnem, ha igazán nem is próbáltam meg sosem nagyra törni, csak hagytam, hogy az életem magától elszúródjon és kész.
- Lehetséges, igazából nem néztem annyira az árakat, de tény, hogy Mr. Appleton elég tehetős figura. - és nem is nagyon fukarkodik a pénzével, pedig hát minek egy főre egy ekkora kastély? Igazából sosem értettem, hogy azok, akik gazdagok miért érzik a kényszert, hogy minden áron el is költsék a pénzüket? Tuti, hogy van rá magyarázat, de én, aki nem vagyok pénzes talán soha az életben nem jövök rá a válaszra, talán ez nem is baj.
- Örülök, hogy ezt mondod. - tér vissza a mosolyom, ami egy pillanatra azért a fejtegetése közben csak eltűnik. Hát no ki tudja, hogy vajon hogyan reagálna rá, ha tényleg egy ilyen fura dolgot kötnék most az orrára. De mégis csak jobb most, mint később. Most még leléphet azzal, hogy szimplán flúgosnak tart és kész. Végül csak sóhajtok egyet és megpróbálok valahogy belekezdeni. Erre jó ez a séta, legalább addig is nyugiban vagyunk és ha menekülni akar, akkor van... tér. - Mi van, ha azt mondom, hogy én is fura vagyok? Nem hallottál pletykákat a körül, amikor leléptem otthonról? - nem tudom, hogy anyám mennyit terjesztett el abból, ami történt, vagy épp a verekedés után az a srác, aki majdnem összeesett, csak meg hozzáértem mondott-e erről valamit, vagy csak tovább lépett és kész, de ki tudja. A környékünkön elég sok pletykás és beszédes ember élt, akik imádtak teóriákat gyártani mindenféle érdekes történésről.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Csüt. 13 Nov. - 14:34



Andie & Jeremy


- Tudsz főzni? Máris félnyeremény vagy - ámulok el, persze azért némi mosollyal enyhítve a komolynak tűnő elcsodálkozását. Persze enm azon csodálkozom, hogy tud főzni. Mert miért ne tudna. Főképp, ha jó ideje önellátót, végül is, az ilyen alkalmi melóknál nem lehet olyan jól keresni, hogy az ember éjjel-nappal rendeljen vagy épp kész kajákat vásároljon. Hamar a fizetés fenekére verne és akkor még hol van az albérlet meg a többi.
- Na látod, neked azonnal lenne témád. Ezt megemlíted a csajnak és azonnal adott a második randi, ahol főzhetsz is - javallom vigyorogva. Igen, ha az a srác megemlíti hogy tud főzni, talán nem alszom el, talán esély lett volna második alkalomra. Végül is.. én utálok főzni...
- Valahogy kétlem, hogy mi valaha is feljutunk arra a szintre, hogy felmerüljön bennünk egy ilyen hodály megvásárlása - sóhajtok fel, minden ellenérzés vagy irigység nélkül. Persze én is szeretnék saját lakást, de nem ekkorát és nem ilyen puccosat. Utálnám, hogy folyton vigyázni kell mindenre, mert jaj ez is olyan drága volt!
- A Fehér Házban se engednek be minden szobába - javítom ki, de persze mosolygok mellé, még ha rajtakapottan is. Aztán csak vidám fintorba szalad arcom, karjaim összefűzve mellkasom előtt.
- Ne nevess ki. Fogadni mernék, hogy itt a legkisebb könyvtámasz is felemésztené legalább egy havi keresetem, ha nem többet - vizslatom körbe a tekintetem a szobában, mintha csak keresném azt a bizonyos darabot, amivel valóban példálózhatnék. Bár kétlem, hogy rajta felednék az árcimkét egy ilyen helyen.
Mindettől függetlenül roppantul örülök, hogy Jeremy szavai ellenére nem azonnal a folyosókra visz, hanem első körben a külső részeket akarja megmutatni. Legalább is remélem, hogy nem megkerülni akarjuk a házat a főbejáratig, mert akkor tuti lekopik a lábam.
- Fura dolgok? - billentem félre a fejem, oldalról mérve végig őt a fura felvetés hallatán. De mivel nem látom rajta, hogy kigúnyolni akarna, sokkal inkább az a baráti társalgás süt róla, így nme is veszem kötekedésnek a kérdést.
- Nem is tudom. Azt hiszem, ha jó riporter akarok lenni, nyitottnak kell lennem. Végül is, a világ sokkal több, mint amennyit mi láttunk eddig belőle. Attól, hogy valamit nem látok, vagy még nem láttam, nem jelenti azt, hogy nem létezik. Ennyi erővel mondhatnám azt is, hogy Európa nem létezik, csak a kormány akarja elhitetni velünk. Mert én még nem láttam - vonom meg a vállam, szinte már bocsánatkérő mosolyt vetve rá suta magyarázatom okán. De talán érti a levezetést. Bár vannak dolgok, amikkel kapcsolatban szkeptikus vagyok, nem az a megátalkodott kételkedő ül bennem, vagy az a falhoz hasonló merev hívő, aki csak az általa ismertet vagy neki megtanítottat ismeri el.
- Igen, azt hiszem, megannyi különös és fura dolog van, amire nem tudunk magyarázatot adni. De attól még létezhet, nem?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Pént. 7 Nov. - 21:27



Andie & Jeremy



- Lehet, hogy csak... nem is tudom, nem tudott témát találni, de persze értelek és már amúgy is mindegy. - oh nem kell nekem férfitársaimat védeni tudom, de attól még valahogy előfordul néha. Én se vagyok valami tökéletes ember, tuti, hogy vannak rossz dumáim, bár randim nem sok volt még, aminek szintén meg van a jó oka. Talán ezt még ő is láthatja rajtam, amennyire emlékszik rá, milyen voltam régen. Jóval lazább, de manapság már... sokkal nehezebb kezelnem ezt, tartózkodóbb lettem a képességemnek hála és nem hiszem, hogy ez egy hamar megváltozna.
Aztán csak bólintok a szavaira. Így van, nem is lenne értelme erről győzködnie, főleg a körülmények pontos ismerete nélkül. Én tudom, hogy nem lett volna értelme ennek az orvosinak és kész, mert nem ment volna. Igazából soha sem volt olyan jó fejem, nem voltam jó tanuló sem, semmi ilyesmi, csak a képességem miatt volt egy ilyen buta gondolatom, teljesen feleslegesen.
- Igen, nagy tud lenni a kísértés, bár egy idő után az ember már, ha sokat van hátul a szagtól is felfordul a gyomra, főleg ha látod, hogy mi hogyan készül. Én mondjuk azóta alig eszem gyors kajákat, mióta ott melóztam, inkább főzök magamnak. - rántom meg a vállam egy mosollyal, de örülök neki, hogy ő legalább ilyen rendkívül jól szórakozik a dolgon. Én tényleg nem élveztem, meg az ottani kaját is hamar meguntam. Esetleg egy-egy sültkrimpli még beleférne, de a többi... ha mást se tudnék enni, akkor se nagyon próbálkoznék hamburgerrel.
- Azért tényleg meg lehet szokni egy ilyen helyet is, bár saját lakásnak tuti, hogy valami egyszerűbbet választanék. - ez tuti, majd amikor oda jutok és netán saját lakásom lesz, az majd nem így fog festeni. Persze még nem tudom, hogy az milyen lesz, teszem azt mikor jutok el oda egyáltalán. Eddig csak albérletem volt, nem lenne rossz egy saját hely, majd egyszer.
- Azért nem mutatok meg minden szobát, csak sétálnánk egy kicsit, hogy ne érezd magad itt bent kényelmetlenül. - a mosolyomat nem nagyon tudom visszafogni, amikor még le is simítja a fotelt, mintha csak attól tartana, hogy tényleg nyomot hagyott rajta az amúgy formás hátsója, pedig azért ennyire nem kell itt se komolyan venni a dolgokat.
- Nagyon aggódsz. - nevetem el magam, pedig tényleg nem egy elefánt típus, aki mindent leverne, ha körbemegy a házban, amúgy is kifelé indulok először, amíg még világos van, addig érdemes megnézni a kertet, még a szökőkút is működik ilyenkor, nincs annyira hideg. - Egyébként... riporter leszel, mennyire vagy nyitott a fura dolgokra? Tudod 56-os körzet, meg ilyesmi. - puhatolózás azt hiszem jobb ezzel kezdeni, mert ha eleve kiderül, hogy minden téren szkeptikus, akkor lehet hogy már bele se nagyon kezdek abba, hogy a saját furcsaságaimról meséljek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Pént. 7 Nov. - 17:33



Andie & Jeremy


- Á, dög unalom volt. Az a pasi, aki az első randin csak arról tud beszélni, milyen frankó állása van, az vagy holt unalmas amúgy is, vagy olyan szinten egoista, amire én nem vagyok kíváncsi - legyintek a kezemmel. Tényleg nem volt kár azért a srácért. Bár sok csaj arra hajt, hogy legalább pénze legyen a választottnak, engem sokkal jobban érdekel, hogy az a bizonyos bizsergés meglegyen. Ha az van, akkor a csóri is lehet álompasi. Bár eddig került az álomsrác, vagy nem ugyanazon helyeken fordulunk meg.
- Szerintem tőlünk, a hozzáállásunktól függ, hogy mi számít butának. Akár álomról, akár körülményről van szó. De hagyjuk, nem akarok én semmit beléd beszélni - mosolyodom el bocsánatkérőn. Jeremy-nek a magánügye, mihez hogy áll hozzá. És hát, mivel sok év után most találkoztunk, mivel a kieső időről semmit sem tudok, így nincs is jogom tanácsokat osztani, vagy netán ítélkezni felette.
- Te dolgoztál a Mekiben? Minden vágyam volt, de féltem, hogy a fizetésem egészét ott költöttem volna el és végül csúnya dagadtá zabálom magam - vetek rá csillogó, szinte már áhítatos pillantást, de csak nem bírom ki, a mondat vége már kacagásba fúl. Ó igen, én is megfordultam nem egy különféle gyorskajádába, étterembe, bárhol, ahol kerestek alkalmi kisegítőket is, mikor más nem volt. Nagyon jól tudom, hogy ezek nem álommelók, hosszú távon elég döglesztők. De a magunkfajtának többnyire nem jut más.
- Azért azt hiszem, az elmúlt pár percnél azért több kellett hozzá neked is - toldom szavai végére egy pirulós, zavart mosollyal kísérve szavaim. Hisz láthatja, vagy talán érzi is, eléggé feszélyezzve érzem magam. Komolyan, még mindig tartok tőle, hogy ha felkelek a székről azt fogom látni, hogy a ruhám nyomot hagyott a drága szöveten.
- Nagy közmondás, de tény. Már én is nehezen osztoznék mással az albérleten. Élvezem, hogy enyém a szoba, a fürdő, ésaddig nézem a tévét vagy hallgatok rádiót, amíg jólesik - vonom meg a vállam. Igen, a jót könnyű megszokni és nagyon nehéz lemondani róla. Bár a lakásom messze nem ilyen nagy és gyönyörű, alig egy szobás miniluk, én a már kóstoltak után igen sokra tudom értékelni az egyedüllétemet.
- Körbenézni? Mint egy körtúra a Fehér Házban? - nevetek rá, de már pattanok is fel. Talán ha sétálunk, ha haladunk nem érzem majd ezt a görcsös óvatoskodást. Legalább is amíg le nem verek valamit. Úristen, és ha eltörök vagy összetörök valamit?
Közben azért persze csak úgy a bizonyosság kedvéért visszalesek a fotelra, még a kezem is végigsimítom rajta, mintha apró foltot, redőt keresnék, és ha véletlen találkozna a tekintetünk, hát zavartan, bolondozva vonom mega vállam és mosolyodom el. A bohóckodás sose esett nehezemre.
- Séta közben talán nem. Legalább is nem volt még rá példa, de soha nem lehet tudni. De könyörgöm, ahol törékeny dolgok vannak, oda ne vigyel. Vagy nagyon vigyázz, ne kerüljek semmi közelébe - jelentem ki, kérlelem mosolyogva, miközben két karom játékosan magamhoz szorítom. Talán feldereng neki egy régi emlék, még elemisek lehettünk, mikor elvitték az iskolát egy múzeumlátogatásra. Na, ott szorítottuk a kezünket így magunkhoz, mert a tanárok figyelmeztettek, hogy semmihez se nyúljunk és figyelni fognak.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Csüt. 6 Nov. - 13:47



Andie & Jeremy



- Hűha, akkor nála megpróbálok érdekfeszítőbb lenni. Ha pedig mégis bealudnál... majd megpróbálom nem magamra venni. - mosolyodom el. Jó, nem lesz egyszerű, mert ha valaki elalszik miközben beszélsz hozzá... az azért nem valami jó ómen igaz? Tény, hogy azért lehet, hogy te vagy uncsi, vagy mert ő nagyon álmos, de az ember általában a legrosszabbra gondol elsőre és nem pont a legjobbra, szóval jó eséllyel nekem is az lenne az első gondolatom, hogy miattam van a dolog. Azért határozottan remélem, hogy nem fog bealudni, akkor már inkább szépen hazaviszem és megbeszélhetünk egy másik alkalmat, amikor beszélni tudunk egy kicsit, a limonádé meg amúgy is meg vár.
- Szegény pasas, pedig egész jó fogás lehetett volna, ha még jól is keresett, mi? De gondolom ezek után nem volt túlságosan lelkes egy következő randira, vagy amúgy se kötött le annyira? - jó hát azt hiszem nem nekem kéne ezekről kérdezgetnem igaz? Mármint az ilyesmit általában barátnők szokták egymás között kitárgyalni, én pedig nem pont a barátnője vagyok, már csak azért se lehetnék, mert nem vagyok nő, szóval... azt hiszem elkalandoztam. Egyébként is, ha bejött volna neki a pasi, vagy fordítva, akkor gondolom együtt lenne vele és nekem úgy tűnt, hogy nincs éppenséggel fix, tartós kapcsolata.
- Azért néha... vannak, ha olyanok a körülmények, amik butává teszik őket. - mint pl. esetemben. Hogy a fenébe lehetnék orvos, ha nem érhetek hozzá senkihez sem, mert még véletlenül meg találom ölni? Na ugye, innentől buta álom volt az, hogy sulira tettem félre. Amúgy is csak halogattam az egészet és egyáltalán nem biztos, hogy menne-e nekem.
- Igen, ez is benne van a pakliban. Igazából csak próbáltam találni valamit, ami jobb, mint egy Mekiben kaját osztani, de az a baj, hogy igazából nem is tudom, hogy mi menne nekem. - most ez meló jó, de valahogy soha sem voltak olyan nagy és hatalmas álmaim, amikért minden áron küzdeni akartam volna. Lehet, hogy ez nem valami jó hír számára, mert hát neki vannak. Nálam ez valahogy máshogy alakult, nem vagyok egy álmodozó típus, talán mert túl korán rájöttem, hogy az álmok nem válnak valóra, csak az van, ami van, abban kell túlélni és... élni, minden más feleslegesen fájdítja a szívedet.
- Végül is nem rossz, sokkal jobb, mint az eddigiek, és hát mégis csak jobban keresek és a hely se rossz. - rántom meg a vállam. Nem volt még túl sok komoly feladatom, így egyszerűbb. Mindenesetre a kérdés jogos, de csak megrázom a fejem. - Azt hiszem meg lehet szokni. - persze még fura kicsit, az első napokban komolyan féltem, hogy bármit eltörhetek, amihez csak hozzáérek, de már nem olyan vészes. - A jót azért könnyebb megszokni, mint a rosszat, ebből lenne elég kellemetlen visszamenni a régi melómba. - teszem még hozzá. A birtokról se volt könnyű eljönni, de ezt a mostani munkát nem tudnám csak úgy félredobni. Ha nem teszek soha semmit, az életben nem lépek előre, pedig szeretnék. - Van kedved egy kicsit mondjuk körbenézni? - elég nagy a kert, no meg itt minden, és na csak ücsörögjünk. - Akkor tuti, nem alszol el. - teszem hozzá még egy széles mosollyal. Menet közben azért talán még ő sem tud.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Szer. 5 Nov. - 8:58



Andie & Jeremy


- Volt már rá példa. Mármint hogy bealudtam, miközben beszéltek hozzám. Tény, az a srác is zokon vette - nevetem el magam, ahogy felidéződik bennem az eset. Nem volt valami nagy szám a pasi, szóval azt meg én nem vettem zokon, hogy utána nem hívott fel. Nem volt nagy veszteség, ha nem érti meg, hogy nem mindenkinek olyan nyugodt a melója, mint neki.
- De talán megbocsájtható, mert előtte háromszor húztam két műszakot, mert az egyik csajnak megbetegedett a fia - vonom meg a vállam immár enyhültebb mosollyal. Nem mentegetőzök, eszembe sincs, okom sincs rá. Inkább csak egy poénos történetként jutott eszembe.
- Elvitt a srác egy kajáldába, és hevesen ecsetelte, milyen menő munkája van egy cégnél, hogy ő milyen ügyesen könyvel és hogy mennyire csípi a főnöke és jövőre tuti előléptetik. Valahogy abban az állapotban nem bírt lekötni. Én meg csak úriasan könyököltem, állam a kezemre támasztva, és egyszer csak azt éreztem, hogy két szó között valami nagyon kieshetett, mert az eddigieknél is kevésbé értem, mit beszél - nevetem el magam újfent, miközben a poharat az asztalra téve utánzom le az akkori testtartásom, lustán le-lecsukódó szemeim. Persze most nem alszom el, annyira nem vagyok fáradt, és hát jobban hozzá is szokott már a szervezetem a kimerültséghez.
- De legalább a kaja jó volt - teszem még hozzá egy pakos vigyorral, újfent visszahelyezkedve a normális ülés pózába, mielőtt valóban megint elszundítanék a könyöklő helyzetben.
- Szerintem nincsenek buta álmok - vonom meg a vállam visszatérve a vele kapcsolatban feszegetett témához.
- Mert akkor, azokban a pillanatokban arra a valamire tényleg vágyunk. Mert valamiért fontos. Legfeljebb idővel az a fontosság megkopik és az álom is veszít jelentőségéből. Talán veled is így volt.
Nem erőltetem, attól, hogy én elkezdtem az egyetemet nem lettem hittérítő, nem akarok mindenkit rávenni arra, hogy továbbtanuljon. Végül is, mindenki maga dönt a sorsa felett, és ha Jeremy most úgy érzi, már nme is olyan fontos az az álom az teljesen az ő dolga. Attól még nem lesz se kevesebb, se több.
- Az is jó, ha ezt a munkát szereted. Már fél siker, ha nem csak muszájból csinálod - teszem még hozzá, újabb kortyot nyelve a limonádéból, miközben tekintetem újra végigszánt az ízlésesen, és finoman gazdagságról árulkodó berendezéseken.
- Téged amúgy nem feszélyez a hely? Mármint nap mint nap itt lenni? Ebben? - kérdem, kissé talán félszegen, el is mosolyodva saját szavaimon. Mert én kissé furán érzem magam. Mint régen a diri irodájában, ahol bár messze nem volt ilyen elegáns a dolog, de ott se szívesen nyúltunk semmihez.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Hétf. 3 Nov. - 13:43



Andie & Jeremy



Igen, azt hiszem én is pont ugyanezt érzem. Ismerem őt régről, nem kell neki elmesélnem, hogy milyen életem volt. Na jó persze nem tud mindent, hiszen nem voltunk közli barátok, de a kis csapatból azért evidens volt, hogy szinte mindenkinek van valami tré az életében. Egy zűrös apa, egy italozó anya, vagy csak szimplán a nincstelenség. Sok minden lehetett, egyikünk sem azért lófrált annyit az utcán, mert olyan nagyon szeretett otthon lenni, szóval evidens, hogy most itt összefutva legalább erről nem kell beszélni, a múlt sebeiről nem ejtünk szót, bár sajnos nekem még így is van olyan zűröm, amit meg kéne egyszer végre osztanom valakivel és simán lehet, hogy majd az lesz az a pont, amikor egyszerűen lelép és nem kér az egészből.
- Azért azt azt hiszem zokon venném, ha elaludnál, miközben beszélek, azt pedig csak még inkább furcsállnám, ha a közben, hogy te beszélsz. - mosolyodom el. Azt hiszem jobb lett volna neki akkor már inkább egy jó erős kávé, ha ennyire ki van, no meg akár tényleg találkozhattunk volna máskor is, nekem nem lett volna feltétlenül ellenemre, hiszen ráérek máskor is, azt hiszem kettőnk közül én vagyok az, aki azért sokkal jobban ráér úgy nagy általánosságban, főleg amíg még a tanulás... kiképzés... fejlesztés szintjén állok csak, vagy minek kéne ezt mondanom, de valami ilyesmi, azt hiszem.
- Így van és biztosan nem csak firkálmányokat fogsz leadni a tanáraidnak. Ha úgy érzed, hogy megy ez neked és ezt kell csinálnod, akkor biztos így van és akkor csináld is. - ha ez az álma, akkor tennie kell érte, mint ahogy minden embernek kéne, csak sokan nem elég erősek, de Andie kitört abból, amiben éltünk és erős lett egyedül, akkor nem hiszem, hogy a suli ne menne neki. Ő az a típus azt hiszem, aki igazán tud harcolni és nem hiszem, hogy ne menne neki eléggé. Külföldre akar menni, álmai vannak, azokat pedig kitartással és sok munkával érheti el, ennyi.
- Nem tudom, hogy nekem való-e, és ha ez a meló nincs, akkor nincs pénz sem, mellette pedig tanulni... nem tudom. Lehet, hogy ez inkább csak egy buta álom volt. - abban sem vagyok biztos, hogy jó orvos lennék-e, csak a képességem miatt gondoltam rá, de az meg nem használható, ha nem tudok hozzáérni az emberekhez puszta kézzel. Nem mindent védőfelszerelésben kell csinálni egy kórházban sem. Lehetnék sebész, de az meg... hát nem tudom, hogy egyáltalán menne-e nekem. - Igazából fogalmam sincs, hogy mit akarnék kezdeni az életemmel, szóval jó, hogy most ez adódott. - rántom meg végül a vállam és inkább nagyot kortyolok a limonádémból. Tényleg nem tudom, valahogy soha sem voltak olyan nagy álmaim, mint mondjuk neki, vagy sokaknak. Szóval nem azzal van a gondom, hogy öregnek érezném magam, egyszerűen csak nem tudom, hogy mi való nekem, főleg így... mutáns vagyok és nem tudom, hogy az életem miről fog egyáltalán szólni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Kedd 28 Okt. - 15:35



Andie & Jeremy


- Az jó lesz - bólintok a számcserére vagy inkább az elérhetőség megoldására. Mert miért ne akarnék még találkozni vele, ha már így összefutottunk. Vele még a kezdeti feszély ellenére is sokkal lazább és könnyedebb vagyok, főképp mert úgy érzem, nem az a tipikus bulis felszedő szöveget nyomja. Pusztán ő is örül, hogy tud valakivel beszélgetni anélkül, hogy le kéne rágni az első nehéz csontokat, az ismerkedés döcögős részeit. Mert mi már tudjuk a másikról kicsoda és honnan jött, pont ezért titkolni vagy épp rejtegetni se kell.
- Amilyen kusza mostanában a beosztásom a folytonos cserélgetés mellett. Azért ha véletlenül elszenderednék nyugodtan bökj finoman oldalba - nevetek rá, immár apró korttyal fojtva el a szófosás meglepő érzését. Inkább hallgatom őt, gyors kérdéseimre a válaszát, és bár tudnék hadakozni a "szerencse" felvetése ellen nem teszem. Sőt, kifejezetten tetszik, hogy nem kezd el menőzni a hellyel, nem tünteti fel magát többnek, mint aminek érzi. Szinte üdítő változatosságként hat rám.
- Naja, én is ezzel bíztatom magam. Meg azért csak több az élettapasztalatom, mint a legtöbb gólyának. Talán ez is segít majd, hogy ne csak felszínes firkálmyánokat adjak le az előadóknak - teszem hozzá apró fintorba rántva orrom. Nagyon szeretném ezt csinálni, és csak reménykedni tudok abban, hogy a szeretet mellett és az elhatározáshoz párosul még egy adag tudás és tehetség is. Különben csak kidobott pénz az egész.
- Köszi - lehelem, kissé elpirulva. Mert azért nem túl sok bíztatást kaptam még. Persze a munkatársnőim örültek, mikor felvettek, végül is együtt dolgozunk, valamilyen szinten barátnőkké váltunk. De azért jó lenne, ha állna mögöttem család, aki vállon vereget, valaki aki elmondja, büszke vagyok és tudom, hogy sikerül. Nos, ez nem lesz már soha.
- És most? Gondolom ez a hely azért jobban fizet. Vagy már végleg elvetetted az orvosit? - szegezem neki vagy inkább fordítom vissza akérdést. Persze egy csóri melóból enm lehet finanszírozni a doktorit, de gondolom egy ilyen puccos helyen jobb a fizetés.
- Ha azt mered mondani, hogy már öregnek érzed magam, megharaplak - nevetek rá. Bár nem tudom pontosan, de nem lehet több közöttünk egy-két évnél. Szóval ha én bele merte vágni ez nála se lehet probléma.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Szer. 22 Okt. - 20:04



Andie & Jeremy



- Mondjuk fene tudja, hogy itt elértél volna, de következő alkalommal, majd erre is figyelünk. Mármint persze... ha úgy gondolod. - mert hát nem biztos az, hogy lesz itt következő alkalom, és nem is feltétlenül csak azért, mert netán elszúrom a dolgot. Ki tudja, hogy mi hogy alakul majd, vagy épp, hogy ha megmutatom neki mire vagyok képes, akkor nem menekül-e eleve el és tűnik el egy életre a szemem elől. Azért mégis csak valaki a múltamból és ez nem lenne valami csodás, de... nem befolyásolhatom. Ha ő úgy dönt, hogy menne, akkor megy és kész, nem erőltethetek semmit sem.
- Nem biztos, hogy tudtam volna állni a tandíjat. Az orvosival szimpatizáltam és az az azért... elég húzós, meló mellett pedig nehéz. - és két meló mellett esélytelen. Sokan úgy se tudják végigvinni, hogy mellette nem dolgoznak, de nekem még csak félretett pénzem se volt túl sok, aztán ott van az a tény, hogy nem érhetek hozzá senkihez sem kesztyű nélkül, mert véletlenül meg találom ölni... azt hiszem ezzel nem lopnám be magam egy tanárom szívébe sem.
- Oké, ez jogos, de mázlim volt, talán másnak is lehet. - vonom meg a vállam egy félmosollyal. Na igen, ez túlzás, mármint a mázli. Azért vagyok itt, amire képes vagyok, egyébként a közelébe se kerülhetnék egy ilyen helynek, ez nem is kérdés. Nem vagyok én testőr, a képességem nélkül leginkább a hamburgerek tálcára pakolásában vagyok profi, az pedig nem a legjobb ajánlólevél.
- De te talán már kitartóbb vagy és jobban tudod, hogy mit akarsz. - mosolyodom el. Azért felnőttként se olyan vészes suliba járni. Az ember már nem csak a buli miatt megy, meg azért, hogy ne kelljen dolgozni, tehát jó eséllyel neki sokkal több esélye van arra, hogy be is fejezze rendesen, mint mondjuk a nála jóval fiatalabbaknak. - Persze, de biztos menni fog, én drukkolok. - bólintok még egyet, miközben az inas visszatér lassan, és nekem is hoz egy hasonló limonádét. Tökéletes lesz elkortyolgatás céljából, amíg beszélgetünk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Kedd 21 Okt. - 18:37



Andie & Jeremy


A hazavitellel kapcsolatban csak bólintok beleegyezésem jeléül. Nincs abban semmi rossz, ha hazakísér. Nekem teljesen mindegy, hogy van-e saját autója, vagy kölcsönkérttel, esetleg egy másik taxival. A végcél a fontos, nem az út.
- Elfelejtettem elkérni a számod - mosolyodom el, ahogy a módosított program vetődik fel.
- Azt pedig nem szerettem volna, hogy vársz én pedig nem jövök - teszem még hozzá, kissé megvonva a vállam. Mert én is utálom, ha átejtenek, főképp, ha lebeszélt randiról van szó. De álljunk meg! Ez nem randi, ez csak egy régi barát-találkozó. De persze attól még a felültetés csúnya dolog lett volna.
- És miért nem? - kérdezek vissza a suli említésekor. Nem hinném, hogy a fejével lenne baj. Mármint, hogy nem lenne elég fogékony, hisz ha a köreinkben használt hülye jelzővel lehetne illetni, akkor nem hinném, hogy egy ilyen gazdag ember alkalmazná.
Fejtegetésem viszont a belép inas szakítja félbe és az italrendelési ceremónia. Kissé meg vagyok szeppenve, ez tagadhatatlan, noha többnyire könnyen oldódom és feltalálom magam mindenhelyzetbe. De ez azért egy igen különleges és ritka helyzet az én életemben.
- Akkor is.. Még ha csak laksz is.. Sokan örülnének ennek a negyedének is - kontrázok vissza, mintha nem akarnám hagyni hogy kicsinyelje azt, ami valójában nem is az övé. De akkor is. Még "albérletbe" se lehet csak úgy, könnyedén jutni ilyen helyen, nemhoyg még inas szolgálja fel az italt.
- Hát.. eddig jól. Bár kissé öregnek érzem magam a többiek között - nevetem el magam, és már húznámis alábam, hogy magam alá szedjem, mint otthon szoktam, mikor eszembe jut, hogy nem otthon vagyok, és ezeken a bútorokon nem illik csak úgy összekucorodni. Eh.. lassan attól fogok félni, hogy összepiszkolom a ruhámmal a huzatot.
- Egyenlőre nincs, az majd csak a harmadik-negyedik szemeszternél kezdődik. Még inkább elmélet, etika és formaiság. Mondhatnánk a száraz, unalmas anyag. De ezt is meg kell tanulni, nem?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Kedd 21 Okt. - 15:46



Andie & Jeremy



Nem akartam én nagyon kicsípni magam, de azért itt mégis csak van egy alapelvárás, már csak azért is, ha mondjuk a főnökhöz jön valaki és előbukkanok, akkor ne egy szakadt mackóban tegyem azt. De engem kicsit sem zavar, hogy ő nem öltözött nagyon ki, igazából így is nagyon csinos. Persze látom én, hogy igazgatja a ruháját, de nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát. Majd bent leveszem legalább a zakót, úgy hátha egyszerűbb lesz az én öltözékem is.
- Nem úgy gondoltam, csak tudod... de legalább majd haza én viszlek oké? - nem volt szándékomban, bár sejthettem volna, hogy ha egyszer annyira törekszik az önállóságra, akkor nem fogja elfogadni, hogy én fizessem ki a taxiját, pedig szívesen megtettem volna, hiszen én hívtam ide, és nem akartam, hogy e miatt verje magát költségekbe. De nincs mit tenni, majd akkor haza én viszem, hogy az már ne legyen neki újabb plusz kiadás. Nem mintha lenne saját kocsim, addig még nem jutottam el, de vezetni tudok, esetleg kérek egyet kölcsön a főnöktől, vagy fizetem visszafelé én a taxit, akár valami apropóval, ami miatt be kell mennem a városba.
- De mondhattad volna ám, ha inkább pihentél volna most. Gondolom elég húzós lehet a kettő együtt. Én is sokat agyaltam valami sulin, de... mindig elvetettem végül. - így is két állásom volt, és abból se jöttem ki jól, nem ment volna mellette az iskola. A megtakarított pénzem is maximum pár félévre lett volna elég, és suli mellett már a két állás sem működik, arról nem is beszélve, hogy nem biztos, hogy találtam volna melót New Yorkban, no meg... orvosnak tanulni nem épp a legegyszerűbb.
Azt nem tudom megállni mosoly nélkül, hogy az inas kérdésre konkrétan elpirul. Aranyos... bájos reakció meg kell hagyni. Amikor először voltam itt, akkor én is így voltam vele. Jó, nem pirultam el, de kellően zavarban voltam már csak az egész helyzettől is, de azóta sikerült megszokni, bár még mindig inkább én szolgálom ki magamat, ez az inas dolog olyan nagyon fura. A fickó mindenesetre bólint, aztán odébb is áll, hogy nem sokára már a limonádéval térjen vissza. Kellemesen hűtött, bár jégkocka nincs benne, hiszen annyira már nincs meleg, de még egy kis fél citrom is akad a szélén, mintha minimum étteremben készült volna.
- Oh, hát tudod inkább csak itt lakom. - vonom meg a vállam. Oké, menő hely, de nem az enyém, attól én még nem lettem sokkal több. - És hogy megy a suli? Lesznek majd gyakorlataid is? - terelek talán, mert hát én mondtam neki, hogy van valami, amit ott a tömeg előtt nem tudok elmondani, megmutatni, de attól még itt se sokkal könnyebb belekezdeni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Hétf. 20 Okt. - 12:10



Andie & Jeremy


Szerencsére az őr nem kekeckedik, miután telefonál tegyet már nyitják is előttem a kaput. És bár immár tuti, hogy engedéllyel vagyok itt, kissé bizonytalanul sétálok befelé. Mert hát.. valljuk be, marha nagy ez a hely, mármint az én mértékeimet tekintve. És bár mosolygok, mert tényleg tetszetős, ez inkább a turisták álmélkodó mosolya, míg meg nem látom az elém siető Jeremy-t. Ekkor már barátságossá, sőt megkönnyebbültté válik az a mosoly, hisz így nem kell illetlenül össze-vissza barangolnom. Valószínáleg ezért is jött elém.
- Szia! A taxis dolga volt - köszönök nevetve, és újfent csak ösztönösen leporolom a farmerom, meghuzigálom a pólóm látva öltözetét. Kezdem magam kisegérnek érezni. Pedig általában ritkán kap el ez az érzet.
- Ha sértegetni akarsz akár el is mehetek - morranok fel,a hogy a taxi-díjat említi. Persze én tudom, hogy nekem ez azért luxus volt, főképp a mostani helyzetembe, de sose engedném, hogy más fizesse a saját dolgom. Mert ez.. ez mintha megfosztana az önállóságomtól. Persze tudom, hogy neki eszébe se jutott így a dolog, de én akkor is csak a fejem rázom. Ha annyira udvarias akar lenni, hazavisz majd.. valahogy.
- Kicsit fáradtan - vonom meg a vállam, miközben lassan követem az épületbe. AZtán csak elakadt lélegzettel figyelem a bútorokat, az enyhén is pénzszagot árasztó dizájn-t.
- El kellett cserélnem egy napot, hogy be tudjak menni egy előadásra. De túlélem. Majd holnap után alszom - nevetek rá, kissé talán túl lazán vonva meg a vállam. Nem ez lesz az első eset, hogy három-négy napig is talpalok minimális alvás mellett. És azt hiszem, amíg nem végzem el az egyetemet nem is ez lesz az utolsó. Vagy amíg nem nyerek a lottón.
- Egy.. egy limonádét? - felelem, vagy inkább kérdem a számomra inasként titulált fazon megjelenésekor, talán még egy halvány pír is elfutja az arcom. Persze a kajáldákban megszoktam, hogy kiszolgálunk másokat, olykor amunkatársakkal elbohóckodtunk egymás felé is. De ez azért egészen más helyzet.
- Neked aztán felvitték a dolgodat - súgom Jeremy felé, ahogy az inas kimegy a szobából.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ₪ Justin Timberlake
Hozzászólások száma : 243
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   Pént. 17 Okt. - 14:51



Andie & Jeremy



Nem mondom, hogy nem hezitáltam, hogy felhívjam-e vagy sem. Azért lássuk be, volt ebben bőven rizikó, mert simán mondhatta volna, hogy nem ér rá, vagy a kávézóban letagadtatja magát. Az se lepett volna meg annyira. Persze nem esett volna jól, de maximum tovább lépek mind minden más csalódáson szoktam. Nem arról van szó, hogy most bármit is akarnék tőle, az jelenleg így is úgy is kivitelezhetetlen, de azért mégis csak egy régi ismerős, akivel közös a múltunk, akinek nem kell annyi mindent magyaráznom és akivel tényleg azt hiszem szeretném megosztani ez a kis titkot. Aztán maximum majd sikítva menekül, ez is sajnos simán benne van a pakliban, de majd meglátjuk.
Az időpontot megbeszéltük, tehát nagyjából úgy készülök el és persze a főnöknek is szóltam előre, hogy látogatót várok. Nincs a dolog megtiltva, főleg amíg itt lakom és nem pedig saját lakásban a városban, addig azért necces is lenne, ha nem hozhatnék fel senkit, mint valami koleszban. Azért nem csípem ki magam durván, de egy fokkal jobban, mint legutóbb. Most mégis csak részben a melóhelyemen vagyok, szóval adnom kell magamra. A kissé bongyor tincseken sokat nem lehet változtatni, szóval csak egy gyors fésülés, aztán már meg is vagyok. Egyszerű farmer van rajtam, egy laza fekete cipővel. Azért nem lakozott, de nem is egy sportcipő. A halványkék ingre felkapom szépen még a fekete zakót. Csak így lazán minden plusz nélkül. A nyakkendőnek nem vagyok a híve, de azért jó, ha az ember kinéz valahogy, főleg ha vendéget is fogad.
Amikor már beengedték indulok is el szépen felé és talán valahol félúton találkozunk. A kinti kamera mindent mutat, no meg be is csengetett az őr. Szóltam neki előre, hogy vendéget várok. Az arcomra mosoly költözi, amikor meglátom Andiet... vagyis Adrienne-t. Azért ezt még szoknom kell, még ha annyira nem is eltérő a két név.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél és ezek szerint ide találtál. A taxi mennyi volt? - határozott szándékom, hogy kifizessem. Nem akartam én költségekbe verni, és nekem nem olyan nagy dolog ez jelenleg, szóval szívesen megtenném, bár ahogy ismerem az a fene nagy büszkeség talán meg fogja akadályozni benne, hogy engedje. Aztán csak intek neki, hogy jöjjön velem. - Hogy vagy? - laza kezdő kérdés, mielőtt belökném előtte az ajtót. Nagy hely tudom, és amikor leülünk a nappaliban, egy pillanat múlva már egy fiatal fickó érkezik, hogy megkérdezze Andiet kér-e valamit. Igen, jól sejtette, hogy ez nem egy olyan hely, ahova gyakran jár, talán érthető, hogy az őr meglepődött, hogy ide akar jönni, de én se voltam ide való, sőt talán még most se vagyok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Mila Kunis
Hozzászólások száma : 140
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Jeremy-t keresve   Csüt. 16 Okt. - 16:51



Andie & Jeremy


Őszintén szólva kicsit meglepett, hogy Jeremy még is felhívott. Bár pont a kávézóban ért el, ott is a legnagyobb forgatagban, így csak ránéztem a naptáramra és mondtam egy dátumot. Utána jutott eszembe, hogy felcseréltem egy napot, hogy el tudjak menni egy előadásra. Sebaj, legfeljebb nem leszek friss és üde.
Szóval most ama luxust élem, hogy taxiba ülhetek, noha tudom, ez legalább két napi kajamegvonás lesz. Mindegy, majd megvámolom a kávézóban a péksütiket. És sürgetőn próbálom egy tisztítókendővel levakarni kicsit az arcomra ragadt port. Megmosakodni megtudtam a kávézóban, és nem is utcai ruhában dolgozom, de hazamenni, frissé, üdévé lenni már nem lett volna időm. Hacsak em akarok hercegnősen elkésni.
Közben újfent csak bólintok a sofőrnek, miszert helyes a cím, amit elmondtam neki, emit lediktált nekem Jeremy. Persze megértem, n em úgy nézek ki, mint aki erre a környékre való, de nem is úgy, mint egy luxusprosti. Hát na, nézelődni nekem is szabad,nem?
- Ne várjam meg kisasszony?
- Nem, köszönöm - rázom a  fejem, miközben kiszállok és fizetek. Gyér a borravaló, de hát ez egy ilyen nap. Aztán csak meglepetten pislogok a hatalmas kapura, kőfalra, meg minden ide illő, ám számomra meglepő csodára. Zavartan törlöm kezem kopott farmeromba, zsigerből húzom kissé lejebb alig köldökig érő pólóm alját. Talán még is jobb lett volna valami elegánsabb darabot húzni. Nem feltétlen Jeremy kedvéért, nem hinném, hogy ő igényli. Inkább a hely szelleme miatt.
- Jeremy-t keresem. Vár engem - lépek kissé megszeppenve az egyik kapuban álldogáló őrféléhez. Aztán dühösen elpirulok, ahogy végigmér, de szerencsére nem kekeckedik tovább. Remélem tényleg jó a cím, nem szeretnék magamból hülyét csinálni...




A hozzászólást Adrienne Meyer összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 20 Okt. - 11:47-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Jeremy-t keresve   

Vissza az elejére Go down
 
Jeremy-t keresve
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Jeremy Gilbert - Átvételi szándékát az adminnál lehet jelezni

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: Otthon, édes otthon :: Nikola Tesla kastélya-