Summer Phelps

Tárgy: Summer Phelps Szomb. 13 Dec. - 19:14

Summer Phelps

Az abszolút tudás egyetlen formája a matematikában és a logikában létezik.

Userinfo: Főkarakter
Név: Summer Phelps
Mutáns név: Statisztikus
Születési dátum és hely: 1970. január 8. Glasgow, Skócia
Besorolás: Diák

Képesség(ek):

Elsődleges képesség: Hideg logika
Osztályozás: Delta
Aktiválódás: 3 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: A gondolkodásmódja egészen máshogy van bekötve, mint egy átlag embernek. Az érzelem központ alig-alig működik, ugyanis jóval fejlettebb logikával rendelkezik, mint egy átlag ember. Olyan, mint egy két lábon járó számítógép, mindent hideg logikával, statisztikai alapon határoz meg. Kiválóan számok és old meg fejtörőket, vagy bonyolult matematikai, fizikai példákat. Gyorsan tanul mindent, ami ilyen alapokon nyugszik, és minden egyet tette és mozdulata ennek következtében precíz és teljességgel szabályos. Ha bármilyen problémába ütközik gyorsan elemez minden egyes lehetőséget és minden esetben a legjobban választja ki, így kiválóan határozhat meg útvonalakat is akár, ha kézhez kap egy térképet, pontos szemmértékkel határozza meg a távolságokat, vagy épp centiliterre pontosan megmondja, hogy mennyi vért vesztettél, ha meglőttek, mindezt persze szemrebbenés nélkül adatot közölve.
Képesség távlatai: Képes lesz idővel a hazugságokat is felismerni, amennyiben az adott hazugság teljes mértékben ellent mond a logikának és a rációnak. Teszem azt nem lehet megnyugtatni azzal, hogy minden rendben lesz, ha tisztában van vele, hogy nem így van. A számolási képességeivel tökéletesen meg tudja határozni, hogyan kell úgy lőni, hogy biztos legyen a cél, mellette biztos, hogy mindig a legoptimálisabb megoldást választja bárki. Gond nélkül ki tud kerülni akár csapdákat, vagy feltörhet számkódos zárakat, hiszem a feje úgy működik, mint egy élő számítógép, és persze... logikai játékokban verhetetlen.

Másodlagos képesség: Fotografikus memória
Osztályozás: Delta
Aktiválódás: 10 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Az átlag emberekre is jellemző egy a tulajdonság, ám nálam képesség szintjén jelent meg, és köthető talán az elsődleges képességemhez. Az elmém, a memóriám a tökéletesség határait súrolja. Mindent, amit valaha láttam, amit valaha olvastam gond nélkül meg tudok jegyezni. Egyszerűen megmaradnak az információk és ha kellenek, akkor az agyam simán kidobja azt, amit kell. Könnyedén szelektálok, így aztán csak még könnyebben vezetek le mindent, ami másnak nehézséget okoz és még inkább gyorsan tanulok, mint bárki.
Képesség távlatai: Ez a képesség teljesen kifejlődött.

Jellem: Minden tettem és lépésen logikus következtetéseken alapul. A képességem miatt jellemzően az a típus vagyok, aki nem képes fantáziára, vagy vak reményekre hagyatkozni, csak azt látom, ami van, csak azt, aminek a megfelelő nagyságú az esélye. A fejem úgy működik, mint egy rendkívül precíz gép, aminek következtében nem igazán értem és ismerem az érzelmeket. Persze ember vagyok én is, minden bizonnyal ezek is meg vannak bennem valahol... mélyen elrejtve, csak nem tanultam meg felismerni és használni őket. A szüleim is elég okos emberek, így aztán talán ez érthető is, nálunk nem a nagy ölelésekből állt a gyerekkor, hanem amikor apa rájött, hogy mikre vagyok képes... Elég annyi, hogy én már öt éves koromban olyan bonyolult egyenleteket oldottam meg, amiket mások az egyetemen sajátítanak el, vagy még ott sem megy nekik.
Mindent statisztikai alapon számolok, mindent egyszerű és hideg logika alapján döntök el. Az életem finoman szólva is rendkívül precíz és rendszerezett és nagyon rosszul viselem, ha ebből valami kimozdít. Nálam a spontaneitás mint olyan nem igazán létezik. Minden nap ugyanakkor kelek és pontosan ugyanakkor fekszem le, a reggeli rituálém pontról-pontra ugyanúgy zajlik, még annyiban sincs eltérés, hogy hány fésüléssel teszem rendbe a hajamat. Ha megkérdezed tőlem, hogy vagyok, jó eséllyel nem olyan választ kapsz, amit másoktól kapnál, nem azt fogom elmesélni, hogy rémálmom volt - amúgy is tudom, hogy az álmok csupán a tudat alatti kivetülései, értelmetlen képek halmaza, melyek semmiféle jelentéssel nem bírnak, mindezek okán értelmetlen velük foglalkozni -, hanem a legjobb esetben is felvázolom, hogy esetleg hideg volt reggel a kávé, ami bosszantó volt számomra, vagy hogy elfeküdtem a nyakamat alvás közben. Ennél sokkal többre ne számíts.
A legtöbben nem kezelik jól a stílusomat és a jellememet, ami talán érthető, mert én nem fogom azt mondani, hogy szép a ruhád, maximum kielemezhetem, hogy pontosan milyen a színei összetevője. Én nem foglak bátorítani, ha sírni látlak, maximum megkérdezem, hogy mi a gond, és végül olyan választ kapsz majd tőlem, ami nem fog tetszeni, hiszen ki értékelné azt, ha úgy indítasz felé, amikor elmeséli, hogy elveszítette a kedvenc játék maciját, hogy felvázolod mennyi esély van rá, vagy inkább nincs, hogy valaha is megtalálja. Jó azért van hasznom is. A nővérem játék maciját pl. én találtam meg már nem is egyszer. Elég volt megkérdeznem merre járt, és ismernem az általános szokásait, hogy kb. fél perc alatt rávágjam, hol is kell keresnie és... ott volt. Apa kulcsait is mindig megtalálom, mint valami spéci kereső kutya, pedig csak tudom, hogy hol van a legnagyobb esély arra, hogy megtalálja, arra pedig mindig tökéletesen emlékszem, hogy mit hová szokott tenni.

Kinézet, megjelenés: Középhosszú, barna, göndörödő hajam van, de ezt elég ritkán láthatod rajta, mert viszonylag gyakran hordom lófarokban összefogva. Jóval praktikusabb viselet. Az arcom alapvetően kedves és bájos... lenne, ha nem honolna rajta az esetek nagy részében rendkívül komoly arckifejezés. Nem igazán vagyok profi az érzelmek világában, úgyhogy a mosoly is ritka nálam, maximum próbálom kitalálni mikor kéne alkalmazni, de a nevetést, mint olyat még nem is próbáltam. A szemeim kékek, az arcom kislányos, bár ez a koromból kifolyólag annyira nem meglepő. Sminket nem igazán használok, nem látom túl sok hasznát, vagy értelmét.
A ruháim általában viszonylag egyszerűek, nem túlságosan színesek, a praktikusságot és nem a divatot helyezik előtérbe. Nem szeretem a feltűnősködést, és egyébként sem vagyok az a folyton vásárolni járó típus, amúgy sem igazán értem a divat lényegét, a legtöbbször teljesen logikátlan.

Előtörténet: Az életem nem mondható kifejezetten bonyolultnak, vagy sokrétűnek. A szüleim ismert tudósok, kutatók. Édesapám matematikus, úgyhogy érthető, ha elég hamar felismerte, hogy nem pont úgy gondolkodom, mint a többi gyerek. Nálam soha sem volt rendetlenség a játékok között, és mindent szépen sorba pakoltam mindig, méret, vagy szín szerint átválogatva akkor, amikor egy átlag gyerek még azzal foglalkozott maximum, hogy megpróbál arrébb mászni egyik a szoba egyik végéből a másikba. Öt évesen már bonyolult egyenleteket oldottam meg, pedig a többség az oviban még olvasni sem tudott. Már kiskoromban sem kötöttek le olyan dolgok, mint másokat és épp e miatt nem is volt túlságosan jó hely számomra az iskola. A szüleim szerencsére elég hamar rájöttek erre és nem erőltették a dolgot, hiszen ott sem játszottam a szünetekben és nem igazán értettem meg mások érzelmi kitöréseit, ha valami rosszul esett nekik és sírtak teszem azt. Számomra ez mind érthetetlen volt, és még a mai napig is az. A szüleim pedig nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy megpróbálják megértetni velem az érzelmek miben létét.
De előre szaladtam. Tizennégy évesen fejeztem be a gimit magántanár tanítása mellett. Kiváló eredményekkel, mivel egyszerűen amit olvastam megragadt szépen a fejemben és kész. Ezek után egyenes volt az út az egyetemig. Itt persze már nehezebb dolgom volt, nem lehetett magántanárom és nem igazán vették jó néven azt, hogy ilyen fiatalon kezdem el azt tanulni, amit mások jóval később tesznek, de megpróbáltam ezeket egyszerűen kizárni és persze nem éreztem azt, hogy kicsit is bántó lenne. Talán valahol... mélyen, de elég mélyen ahhoz, hogy ne foglalkozzam vele. Ez idő tájt kezdtem el táncolni. Valahogy a klasszikus balett lekötött és minden mást elfeledtetett velem. A lépések, a kötöttség, a feszes tartás mind egytől egyig pontosan olyan volt, ami hozzám igazán passzol. A zene precizitása minden pillanatban képes kikapcsolni. A mai napig is gyakran táncolok, ha akár csak egy kis kikapcsolódásra vágyom. Olyankor egészen kiürül a fejem, és a kinti világ megszűnik létezni.
Más fél év alatt majdnem befejeztem az egyetemet, tökéletesen elmerülve a matematikus tudományában, immár igazából én taníthatnám apát, ha arról lenne szó, hogy szüksége lenne rá, de vannak dolgok, amiket már nem ért meg, hiába próbálom neki elmagyarázni. A tanáraim persze nem igazán kedveltek pont azért, mert sokszor okosabb voltam náluk és olyan kérdéseket tettem fel, amivel nem tudtak mit kezdeni. Aztán egyik nap betoppant hozzánk két fickó. Hát... mondanám, hogy meglepett, amit mondtak, de végül is nem, a szüleimet sem. És most itt vagyok. Új helyen, állítólag olyanok között, akik megértenek majd. Hát majd meglátjuk. Egy biztos, itt nincs rendes balett terem, amit nagyon hiányolok, de azért így sem olyan vészes.

Tárgy: Re: Summer Phelps Pént. 19 Dec. - 18:08

Elfogadva!

Hm... a PB kép alapján olyan kis cukika, de az ET alapján meg olyan szárad, hideg kari, na most akkor hol van a valóság? Ötletes kari, mondjuk az biztos, hogy rettegjen mindenki, aki majd játszani mer vele, mert nem sok jó fog kisülni a dologból, de hát nem vagyunk egyformák, kellenek a világba számító karik is^^ Gratu! Foglalózz, és vár a játéktér!

» Summer Galagher
» Summer Camp
» Summer - Peter