Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Karakter neve: Patrick Adler Play by: Pedro Pascal Kor: 43-45 év Csoport: Ember/Független/Törvényen kívüli Képesség: Nem tudtunk róla, hogy mutáns lennél a bátyámmal, de ha mégis akkor meghagyom neked a választás lehetőségét, hogy mire vagy képes, de persze szívesen segítek ötletelni. Kapcsolat: Miután kilenc évesen elveszítettem anyát kiderült, hogy van egy bátyám és... új anyukám lett, amikor végül visszamentél a régi nagy szerelemhez, bár sosem mesélted el pontosan, hogy hogyan is zajlott a múlt, miért hagytad el a fiad egy új család reményében, mert anyja nem volt igazán beszámítható. Sosem gondoltam volna, hogy ezek után téged is elveszítelek, de 15 voltam csak, amikor Aaron azzal állított be a suliba, hogy autóbalesetetek volt, hogy mindketten meghaltatok és már csak mi maradtunk ketten egymásnak. Azóta sincs sejtelmem róla, hogy a mostohaanyám nem szedte be egy ideje a gyógyszereit és nem is biztos, hogy teljes mértékben balesetről beszélhetünk. Felfordult az életem újra és elmondhatatlanul hiányzol természetesen, de mit tehetnék mégis? Nem sok mindent, a szüleimnek vége, hiába szerettem volna nagy családot, egész családot, nem adatott meg. Aaron kísérleteiről nem tudtál természetesen semmit, bár persze ki tudja, lehet hogy esetleg mégis gyanítottad, hogy örökölte az anyjától a... furcsaságokat? Valahogy nem haltál meg, talán tőled örököltül a képességeinket, talán miattad vagyunk mi is ilyenek és te is képes vagy valamire, amivel túlélhetted a balestet, és most visszatérsz, hogy... újra összefogd a családot, hogy helyre rázd Aaront, vagy talán már megváltoztál és nem az az ember vagy, mint akinek ismertünk? Várunk mindketten én is, és Aaron is, sok-sok szeretettel. ^^