we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Lucas kolesz szobája Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Lucas kolesz szobája Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Lucas kolesz szobája Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Lucas kolesz szobája Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Lucas kolesz szobája Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Lucas kolesz szobája Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Lucas kolesz szobája Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Lucas kolesz szobája Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Lucas kolesz szobája Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Lucas kolesz szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimePént. 13 Márc. - 12:13


Lucas & Bonnie



Fogalmam sincs, hogyan kezelném, ha egyszer csak úgy kiderülne az, hogy neki mi jár a fejében. Tudom, hogy már sokszor mondtam neki, hogy mennyire imádok vele lenni és hogy számomra lényegében ő a tökéletes pasi, minden tekintetben ideális, de... más ezt akkor mondani, hogy ezt komolyan is vennénk. Arról már nem is beszélve, hogy mégis csak a legjobb barátom és mi van, ha olyan tekintetben nem működne, ha... nem is tudom fura lenne? Akkor nem hiszem, hogy egy könnyen visszatérhetnénk ahhoz, amit megszoktunk és fogalmam sincs, hogy azt hogyan kezelném. Nem akarok elveszíteni egy ennyire fontos barátot. Mondhatni Lucas a legjobb barátnőm, hiszen annyira sok időt nem szánok nagy baráti találkákra másokkal, ő áll hozzám a legközelebb. Bármennyire is eszményi pasi alapanyag, attól még a tény tény marad... félek, hogy mégsem jönne össze vele és akkor bukjuk a most meglévő jó dolgokat is, attól pedig tényleg nagyon félnék.
- Héj, én nagyon is észreveszem és tökéletesen tisztában vagyok vele, meg az értékeiddel, ne cukkolj ezzel. - nem tudom megállni, de még azt is belelátom, mintha kissé bánatok kiskutya szemei lennének, nem is tudom megállni, hogy adjak egy puszit az arcára, ha már segít nekem még a lábamat is rendbe tenni. Az pedig ezek után végképp nem kérdés, hogy kap a pizzámból, nehogy a nagy munkában nekem a végén még éhen vesszen, azt aztán tuti, hogy nem bocsátanám meg magamnak.
- Neked mindent, látod még pizzámat is megosztom veled. - kis cukkolás belefér és engem kicsit sem akaszt meg, amikor az ujjamhoz ér. Nálunk ez eddig is teljesen normális volt, legalábbis nálam mindig, azt nem tudhatom, hogy nála már egy ideje az ilyesmi mást is jelent, mint ahogy nálam az se gond, hogy a lábamat masszírozza, vagy akár hogy hozzá bújok. Ezek általános dolgok, ha a barátod meleg.
- Hé, nem ér lealacsonyítani a képességeimet, nem a pofimért kaptam azt az épphogy kettest! - színlelt felháborodással pillantok rá, de aztán gond nélkül vackolom be magam mellé miután egy újabb szelet pizzát vettem magamhoz. Halk sóhajjal nyúlok el, hogy most már megpróbáljak lassan a filmre koncentrálni. Egy sikeres vizsga utáni napot így kell zárni, ez a tökéletesen ideális állapot. Finom kaja, jó film és egy legjobb barát, egy árva szavam sem lehet, tökéletes életem van igaz?
- Így van! Elriasztod tőlem a bunkó pasasokat, akik csak arra hajtanak. Bár elriasztom én őket magamtól is, arra van a fekete öv. - vigyorodom el. Hát na, azért akik ismernek tudják, hogy milyen fanatikus Bruce Lee rajongó vagyok, és azt is, hogy nem érdemes nálam épp e miatt kihúzni a gyufát. Nem mondom, hogy elvernék bárkit is, de meg tudom védeni magam és ha valaki kihúzza nálam a gyufát, akkor baromira nem jár jól. - Akkor most pihi van. - mosolyodom el még felpillantva. Egy időre nekem is nyugtom van a vizsgáktól, bár persze attól még a szakdogát készíteni kell és a beadandókat is, de belefér egy ilyen nyugis, pihenős este.
Vissza az elejére Go down

Lucas Monroe
mutant and proud

Lucas Monroe
ember
I just believe my eyes
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 20
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeCsüt. 12 Márc. - 11:30



Bonnie & Lucas


 Állandóan azon tűnödök, hogy mi az, amit nem tehetek meg barátként, és csakis arra vágynék, hogy legyen a párom. Sokszor összebújunk, akár még kéz a kézben is elalszunk, haverként hülyülünk, összekócoljuk egymás haját, de mindez... nem elég. Nem pusztán arra vágyom, hogy megcsókolhassam, mert a fizikai része egy dolog, ami esetében hajt a kiváncsiság, az izgatottság, hogy vajon milyen lenne vele lenni. Az már jobban érdekel, mit szólna hozzá, ha nőként néznék rá, rajongva, szerelmesen. Vajon egyszer tudná viszonozni? Hogy menjünk végig az utcán, mint egy szerelmespár? Hányszor gondoltam mrá erre. Ez azonban mindig csak álom maradt, és mindig is, hiszen azon túl hogy kínoz, hogy eszményi pasi vagyok, és miért nem vagyok az övé, ha valóban elmondanám neki, akkor tutira megrettenne, és álszentnek vélne, amiért képes voltam magamban tartani, amíg ő kitárulkozott, hogy tetszenék neki valójában. Nehéz ügy, mert ez a barátkozósdi igazából csak pótlék. Nem tudom, hogy meddig vagyok képes fizikai reakciók nélkül nem megbámulni, ha hozzábújik, nem ösztönösen a tenyereimbe kapni az arcát, elmerülni a pillantásában. A legkisebb megingásra is pontosan átlátná, hogy mi a helyzet. Kőkeménynek kell lennem. Na nem úgy. Úgy szándékosan puhának, mintha valóban nem az én világom lenne az, hogy most egy gyönyörű, és édes csaj hever a karjaimban. Sokkal egyszerűbb lenne szavak nélkül csak megcirógatni, és kipróbálni hogy valóban olyan puha a szája, mint saccolom. Érdekes, hogy míg a pasikban a keménység, a magabiztosság vonz, benne a törékenysége, és hogy mennyire nőies. Sosem hittem volna, hogy egyszer ide jut a libidóm.
- Nem csak most vagyok a koboldod Bonnie, mindig. Csak nem veszed észre, hogy mennyire melleted állok.  – És igen, ez legalább egy indok, hogy a cuki pillantást jutalmazzam egy arcsimogatással, amely két barátnő között is elférhet. Vagy nem? Leszbik között talán? Franc se tudja. Annyira felrúg minden szabályt, hogy csoda, ha egyszer nem bukok le.
Ha véletlenül mégis megsejtene valamit, akkor aztán magyarázkodhatnék, az meg már téged rossz. Lemondok arról, hogy teljesen a vacsinak és a filmnek szenteljem a figyelmemet, hiszen közben végigszaladhatok a lábain. Odanyújt egy szelelet, nem vagyok finnyás, főleg, ha véletlenül más is történne köztünk, akkor egymás kajájából ennyi igen apró dolog.
- Köszi.  – Tátom ki a számat, és amikor betolja, akkor egy pillanatra még az ujjához is érek, aminek van egy nem kisfokú intimitása. Igyekszem elnyomni a vigyoromat, meg hogy zavarban vagyok, és amíg beszél, addig megrágom a falatot, és immár nem maszirgálom, csak simogatom a lábfejét levezetésként, természetesen nem megyek át csiklandósba.
- Mondom én, veled szándékosan kivételezett. A hivatalos verzió az, hogy beseggelted, vagy zseni vagy csinikém.  – Most már átkarolom őt, hogy magamhoz húzzam, az én kezem nem zsíros, a továbbetetésem sajnos innentől érvényét veszíti, de nem baj, maradhatunk összebújva. Most már én is lenyúlok a szeletemért, és nem viszonzom azt, hogy a szájába nyúljak, a végén tovább burjánzanak érdekes kis gondolataim, csak letörök neki egy falatot, hogy kiegyenlítődjön az adag.
- Csak olyasmi, hogy ne kelljen bunkókkal lógnod, addig itt vagyok én.  – Na igen, ez is több mint a semmi, bár nem tudom, hogy nem lövök-e ezzel inkább öngólt. Hiszen csak a szívem sajdítom, hogy nem szerethetem úgy hazugságok nélkül, ahogyan tényleg megérdemelné. Vajon nem áltatom magam, és én volnék az, aki boldoggá tehetné? Nem tudom. – Már csak májusban, addig csak könnyűek.  – Mosolygom végül rá, és ideje, hogy elkezdjük nézni a filmet, mert véget értek a bemutatók, és a főcím van soron.

Vissza az elejére Go down

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimePént. 6 Márc. - 12:46


Lucas & Bonnie



Sejtelmem sincs róla, hogy mi jár a fejében és nem is tudom, hogy mit tennék, ha tudnám. Lucas... túlságosan jó barátom. Persze eszményi pasi lenne, de közben mi van akkor, ha elveszíteném, mint barátot? Az ilyesmi mindig baromi kockázatos, talán jobb is, hogy ennyi tanulás és feladat közepette nem tudom még ezt is, mert akkor már biztos, hogy túlságosan sok lenne az, amit át kell gondolnom. Egyelőre csak örülni akarok a sikeres vizsgának, fürdőzni kicsit a sikerben és élvezni azt, ahogyan a lábamból a maradék feszültséget is kimasszírozza. Azért elég sokat kell mászkálnom mostanság, úgyhogy ez most határozottan jót tesz nekem. Na nem mintha máskor amúgy ne tenne jót. A mosolyom pedig végig töretlen, maximum remélem, hogy nem hal nekem éhen, amíg velem foglalkozik, miközben tudom, hogy azért ő is tuti, hogy éhes már a pizzára, miután én itt eszegetek előtte, no meg amúgy is állati jó az illata.
- Hát... most az egyszer lehetsz az én kis jótevő koboldom, ha már átmentem ezen a durva vizsgán. - még azért néhány cuki nagy pislogás is belefér a dologba, mert hát na, tényleg büszke vagyok most magamra, de ismerem én őt, tudom, hogy nem az a típus, aki ne tenné meg ezt szívesen nekem, még ahogy mondta a hidegbe is lement, hogy hozzon filmet, szóval határozottan imádom őt, akkor is, ha nem nyomkodja sokáig a lábamat, de ezzel úgyis tisztában van.
- Na ez a beszéd, akkor kapsz egy harit. - vigyorodom el és simán odanyújtom neki a saját pizzámat, mert hát miért ne? Elég régen vagyunk már barátok és nem gondolnám, hogy ez ezen a szinten furcsa lenne. - Én is csak épp, hogy átcsusszantam, szóval határozottan nem könnyű tantárgy, sokakat húztak meg. - ezért is vagyok annyira büszke magamra, mert hát na akkor is baromi húzós volt és ha mondjuk egy pocsékabb tételt fogok ki, akkor tuti biztos, hogy nagyon csúnyán megszívom és nem akartam volna még vizsgát is ismételni, így is van elég tanulni való, meg a szakdolgozatra készülni, meg kell csinálni a beadandó riportot is. Végül, amikor kész van, a zoknit már nem veszem vissza, csak kényelmesen elhelyezkedem.
- Oké, azt hiszem jogos, ha most bejönne valaki és azt hinné, hogy a pasim vagy. - mert hát nem mindenki tudja, hogy Lucas nem a lányokat részesíti előnyben, és jelenlegi helyzetünkben simán azt gondolná valaki, hogy egy pár vagyunk igaz? Mondjuk nem zavar, így legalább annyival könnyebb dolgom van, hogy nem nehéz lekoptatni a bunkó pasikat. - Na és mikor lesz a következő húzósabb vizsgád? - pillantok rá újra, pár perc szünet után. Tudom neki alig van, ami húzós, mert valahogy mindig könnyebben átmegy rajtuk a kis zsenikém, de ki tudja, egyszer neki is lehet valami nehezebb.
Vissza az elejére Go down

Lucas Monroe
mutant and proud

Lucas Monroe
ember
I just believe my eyes
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 20
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeKedd 3 Márc. - 19:36



Bonnie & Lucas


 Nem is tudom, hogy mi lenne az egyszerűbb. Ha Bonnie oldalán lenne valami pasi, aki miatt kevesebb ideje lenne rám, és sikeresen le tudnám magamat beszélni róla, vagy pedig nem, mert akkor még inkább meghasadna a szívem, amiért nem lehet az enyém. Jelen helyzetben állandóan bújunk, sokat lógunk egyet, centikre vannak tőlem édes ajkai, és bármikor beleszagolhatok a haja illatába, amelytől napról napra szerelmesebb, és ezzel együtt sajnos titkolózobb leszek. Zsákutca ez az egész, amelyből egyenlőre még nem látom a kiutat. Önző módon elmerülök az ölelésében, de mi van, ha mindez véletlenül kiderül. Soha többé nem akar majd látni, de addig meg állandóan istenít. Mintha ő maga sem tudná, hogy most akkor eszményi pasi lennék, vagy csak így vagyok az, hogy nincsen meg a kockázati faktor velem szemben, és így illuziók nélkül lehet velem önmaga? Így most pusztán visszavigyorgok. Valóban nem fair ez tőlem, hogy játszadozom vele, pedig nem erről van szó. Próbálok elvonatkoztatni, engedni, hogy élje a saját világát, mert akkor nincsenek trükkök, dilemmák, hogy miért is kéne velem együtt lennie. Maradok szépen a lábmasszázsnál, végülis megérdemli. Szívesen kinyúlnék legalább megsimogatni az arcát, ahogyan a srácokkal teszem, de az már túl intim, így is tapizom a lábát. Igaz, nem úgy, hanem határozottan keményen, fáradhatatlanul.
- Ez mind nagyon jól hangzik, de mi vagyok én? Valami kis jótevő kobold, aki a sikereidért ajnároz? Na jó... Látod, hogy mindent megteszek érted. Nem neked kellett lemenned a hidegbe sem.  
– Nevetek végül rá, hát persze, hogy így kezelem őt, nem is tudnám máshogyan csak kicsit húzom az idegeit. A szerelmen túl is ez vicces, játékos odavágás nem a bántásról szól. Egyen csak nyugodtan, maximum kinyitom a számat, és beletuszkolhat egy falatot, ettől még nem leszünk hirtelen zavarbaesve, csak éhes vagyok, egy falattal is elűzheti a gyomrom korgását.
- Oké. Ennyi kijárt a kis zseninek. Mindenkinek ilyen jól sikerült, vagy tipikusan szórótantárgy ez a szar?  – Nem akarom feldobni annak a lehetőségét, hogy a tanár egyszerűen meg akarja dugni őt. Nem ez lenne az első ilyen példa a történelemben. Én is kaptam már jó jegyet, csak mert meresztette rám a szemét a középkorú filmesztétikus banya, én meg visszakacsintottam. Elkezdek végre enni, ám a lábait meghagyom az ölemben. Simogatni már nem fogom, de összezsírozni sem akarom. Egyszerűen jól esik a közelsége.  
Vissza az elejére Go down

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeSzomb. 28 Feb. - 10:49


Lucas & Bonnie



- Jól van, a te életed, tudod csak barátilag néha az ember kötelességének érzi, hogy belepofázzon, de ilyenkor tudod, hogy mit kell figyelmen kívül hagyni. - mosolyogva rántom meg a vállamat. Igaza van tudom, nem fog azért változtatni, mert én azt mondom neki és nem is várom el tőle, ahogy én sem tudok gyökeresen megváltozni csak azért, mert mondjuk ezt kéri tőlem. Egyébként is az élet pont azért bonyolult, mert az ember néha túl sokat gondolkodik rajta. Azt hiszem nem kéne nekünk se ennyit agyalni és akkor minden sokkal könnyebb lenne. Amúgy is itt van most a suli, az a fontosabb és nem pedig mindenféle pasi ügyek. Nem kell az ember mellett mindig lennie valakinek, főleg akkor, ha ott vannak a barátai, akik kitartanak mellette minden körülmények között, és nekem itt van Lucas, pont e miatt nem kellenek mindenféle pasasok, akik aztán ha nincs szerencsém, csak átgázolnak rajtam, agy én rajtuk, ha rosszul jön ki valami. Lucasszal legalább nincs semmiféle bonyodalom, őszintén szóval sokkal könnyebb így, főleg hogy azt nem tudom, hogy az ő részéről igenis vannak bonyodalmak.
- Szó se róla, baromi nagy mázlista vagy! - vigyorogva bököm oldalba. Nem csípek most belé, annyira nem vagyok gonosz főleg, hogy én kérek tőle szívességet még a lábmasszázzsal is, szóval ahhoz aztán végképp nincs jogom, hogy még az oldalát is csipkedjem, de hát na akkor is mázlista. Kettőn közül egyébként is szerintem ő a szeszélyesebb típus, ha nem is olyan durván, de azért az, mintha csak azért, mert pasi nyugodtabban megtehetné, de nem zavar azért a dolog vészesen. Én már ismerem a stílusát és a jellemét, mint ahogy ő is az enyémet, így sokkal könnyebb kezelni a másikat.
- Most nem is lenne fair, hiszen a sikeres vizsgámért ajnározás jár nekem, nem undokság. - amúgy is tudom, hogy sose lenne bunkó csak azért mert épp olyan kedve van. Velem nem. Más pasasokat simán lekoptat gond nélkül, de engem sosem. A filmre figyelek persze közben, legalábbis nagyjából, csak akkor pillantok rá újra, amikor felteszi a kérdést. - Nem akarlak én kihasználni ennyire, már így is iszonyú édes vagy, hogy segítettél a lábaimon, ne essünk túlzásba. Kösz Lucas! - nem kell túlzásba vinni, főleg mert azért így is sokat segített igaz? Egyébként is itt a pizza és tuti biztos vagyok benne, hogy már így is éhen hal lassan, neki is enni kell, meg én is kényelmesebben el tudok helyezkedni, ha mondjuk a film nézése közben kicsit hozzábújok majd.
Vissza az elejére Go down

Lucas Monroe
mutant and proud

Lucas Monroe
ember
I just believe my eyes
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 20
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeCsüt. 26 Feb. - 15:41



Bonnie & Lucas


 - Szólhatsz, csak azt ne várd, hogy megfogadjam. Tudod, hogy édesbogárnak tartalak a véleményedért, de nem vagy én cipőmben. Majd kialakul. – Nem akarom lekoptatni, vagy megbántani őt, hiszen nem cél, hogy megbántódjon. Egy a lényeg, hogy minél több időt akarnék vele tölteni, csak sürgősen el akarnám érni, hogy valahogy kiszeressek belőle, ahelyett, hogy egyre inkább a másik irányba megyünk el. Csodálom a haját, a szemét, a bőre selymességét, azon tűnődöm, hogy vajon milyen ízű lehet az ajka egy pasijéhoz képest, és ami a legborzalmasabb az egészben; egyszerűen nem furcsa nőként ránézni. Másoktól eddig mindig írtóztam, mondván ez nem nekem való, soha nem is voltam nővel, erre itt ez a lány, aki bármit tesz, csak még jobban magába bolondít, és még csak nem is tud róla, mennyire belém rúg, ahogyan leistenez, meg hogy micsoda álompasi lennék neki ha máshogy alakult volna az identitásom, de ha véletlenül belgondolnék, hogy esetleg mi jók lennénk ketten, akkor meg hazugságnak gondolná, sőt, talán el sem hinné, hogy meleg vagyok, vélhetően úgy venném, hogy ezzel a dumával akartam az ágyamba csalni. Akkor még a barátságát is elveszíteném. Jobb erről hallgatni. Sötét titok marad így.
- Ezt megúsztam. Úgy lehetek szeszélyes, hogy még a női bajokkal sem kell küzdenem, ez ám az édes arany középút. – Vigyorgok végül rá. Igen, azt hiszem képes leszek a mai estét is durcizás nélkül kibekkelni. Ha srác lenne, akkor sem feltétlenül kéne rámásznom. Nem minden barátságból születik komolyabb érzelem. Bonnie a legjobb barátom, és maradjunk is annyiban, hogy ez így is marad. Ha istenként kezel, az leszek számára, mint egy legjobb barátnő, semmi több. A fizikai vonzalmat pedig majd letudom az öleléseink, bújásaink kapcsán. A csók, vagy esetleg más dolog tekintetében majd megtanulom még jobban elfogadni, kezelni az ügyet.
- Nem leszek undok, ígérem. – Bólintok dögös mosollyal. Mármint nem szánom annak, valahogy a kölyökképemtől ennyi telik. Hagyom, hogy a pizzáért nyúljon, és nekiesek a talpának, majd miután alaposan meggyurtam, még a lábujjait is megmozgatom kissé, és a vádlijára térek át. Ha az ember egész nap rohangál, bizony nem csak a talp kap terhelést, a bokája is biztosan be van állva. Fél szemmel nézem a filmet, én már láttam, nem véletlen, hogy pont ezt választottam. A nő és a férfi közötti nemlétező barátságot boncolgatja. Persze úgysem fogja venni a lapot, ha pedig mégis, úgyis tagadok. Ez nem is tudom, csak magamnak szól, megnyugtatásképpen, hogy bizony előfordulhatnak ilyen ocsmány véletlenek is. Hagyom, hogy feltűrje kissé a naci alsó szárát, és kezelésbe veszem hát a vádlit is. Ügyes mozdulataimban egyetlen csiklandozó momentum sincsen. A pasikon eleget gyakoroltam, nem kell itt finomkodni. Vonz ugyan a pizza illat, mégis rákérdezek.
- Elég a lábad, vagy teljesen el akarsz lazulni? – Na nem úgy, nem fogok belemenni semmiféle baráti „segítségbe”, bőven elég az nekem, amilyen hangokat kiváltottam belőle. Ha ettől így sikongat, mit szólna, ha valóban megmártóznék benne....?  

Vissza az elejére Go down

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeVas. 22 Feb. - 19:43


Lucas & Bonnie



- Oké Lucas, ahogy akarod, én aztán igazán nem szólhatok egy árva szót sem ugye? - nem nekem kéne neki tanácsot adni, vagy... kioktatni abban, hogy mit csinál, vagy mit nem, hiszen semmi közöm nincs hozzá. Az ő élete és ha most nyugit akar és csendben árja a nagy Őt, vagy akárkit, akkor tegye szépen azt, nekem aztán cseppnyi beleszólásom sincs ebbe. Én se hajtom folyamatosan a pasikat, sőt teljesen jól meg vagyok a magam ki egyszerű életével jelenleg, amit főleg a tanulás tölt ki és ez most elég is. Amúgy is az a cél, hogy legyen valami értelmes melóm, ehhez pedig kell az, hogy rendes szakvizsgát tegyek le, no meg a tuti diplomamunka. Nem hullik csak úgy az ölembe az, amit el szeretnék érni, tehát a pasik nem férnek most bele, csak hát attól még meglepődtem Lucas-on, hiszen eddig ő sokkal lazábban kezelte ezt, mint én, és most mégis talán még jobban is bezárkózik nálam, ami tényleg határozottan meglep.
- Jól van most meg megint kampányolsz mellettük, és akkor próbáljon meg az ember kiigazodni rajtad. - rázom meg a fejemet nevetve. Azért nem mindig értem én őt, bár lehet hogy néha még ő sem érti teljesen saját magát, hogy most akkor melyik térfélhez is húz. Azért lássuk be, hogy pasiból van, de közben azért mégis egy fokkal nőiesebb a lelkülete, úgyhogy valahol próbál a kettő között lavírozni. Ettől viszont még él, a legtöbb pasas igenis nagyon rémesen tud viselkedni, akármit is mond ez így van, maximum vannak kivételek, de őket meg nehéz megtalálni és nekem most éppenséggel nincs is időm keresni.
- Jól van, de csak azért, mert tudom, hogy nem gondolod komolyan. Ha lány lennél, azt mondanám, hogy női bajokkal küzdesz és innen a mai szeszélyesség. - bököm oldalba szélesen mosolyogva. De mivel nem nő, így nem mondom ezt, és amúgy is sose lehet tudni, hogy Lucasnál mikor miért aktuális a szeszély. Az is lehet, hogy most csak mondjuk az időjárás az, ami így hat rá, vagy tudom is én. Amúgy se fontos azt hiszem, hiszen ha éppen kissé undok is, akkor is tud bocsánatot kérni érte, ez a fontos. - Tuti? Nem leszel undok? - azért még egy kis odaszúrás kivételesen belefér, csak aztán nyúlok el most már a pizzámmal együtt és a filmet elindítva, hogy nekieshessen a lábamnak. Azért azt hiszem ezt simán nevezhetjük keleti kényelemnek és nyugati nyugalomnak. Van kajám, ami persze baromira nem egészséges, és közben a talpamat masszírozzák és még filmet is nézhetek. Azt hiszem ennél nem is képzelhetek el jobb jutalmat a sikeres vizsgáért. - Isten vagy Lucas! Komolyan irigylem azt a leendő pasast, aki ezt gyakrabban is megkaphatja! - mert hát finoman szólva is tökéletes profizmus az, amit itt levág nekem és kár lenne tagadni, hogy totál oda vagyok tőle. Ha önzőbb típus lennék, akkor még egy hátmasszázsra is megkérném, de annyira azért nem sikerült jól a vizsgám, meg hát amúgy is ő is egyen pizzát... majd mindjárt.
Vissza az elejére Go down

Lucas Monroe
mutant and proud

Lucas Monroe
ember
I just believe my eyes
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 20
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimePént. 20 Feb. - 11:45



Bonnie & Lucas


- Majd ha úgy érzem, hogy kell valaki, akkor rá fogok nyomulni. Vagy hagyom, hogy ő tegye velem. Stílustól függ, hogy mi. – Bólintok végül viszonozva a mosolyt. Talán valóban eltelik egy-két hónap, és meg tudom magam győzni arról, hogy ez csak valami tévedés volt. Olyan zsákutca, amelybe minden hozzám hasonló srác beleesik olykor. Afféle próbája annak, hogy nem csábulok el, és kitartok a saját nemiségem mellett. Hiszen ha feladnám, akkor ki is volnék én? A dologban csak az a provokatív, hogy nem a szexről van szó. Szerelmes vagyok, a rohadt életbe... azt hogyan lehetne félretenni? Menjek el tombolni? Nem tudom, az olcsó megoldás lenne.
- Nem is olyan rémesek, vagy nem érted meg őket. – Csípek kissé az arcába, hogy végigheveredjek az ágyon, amíg várjuk a pizzát. Egyszerű érdekellentét van a nemek között, de ezt már annyiszor újrajátszottuk. Én vagyok a kakukktojás, mintha élők és halottak között rekedtem volna, nem tartozom sehova, mégis mindenkit meg tudok érteni. Mint ahogyan egy jó fej haverom mondta, hogy belénk van programozva a kagyló, mégis mi van ha mégis a kolbászra bukunk? Hát ez van. Kivéve Bonnie esetében. És nála se a kagyló miatt. Hanem a hülye feje miatt, hogy mindig megnevettet, a bőre illatáért, és ahogyan bújik, egyszerűen nem vagyok képes nem szeretni.
- Sajnálom, jó? Ebben kiegyezhetünk? – Nem, nem fogom még magamhoz is ölelni. Meg kéne tartani ezt a legjobb barát státuszt, amelybe mindketten jól belekényelmesedtünk, és csak felesleges frusztráció lenne főleg neki, ha fény derülne az én kis titkomra. Az előbb is teljesen jól elvoltunk úgy, hogy majdnem lezúgtunk az ágyról a csiklandozás közepette. – Nagyon helyes, mondanám, hogy milyen jó fej vagy, de egyél. Tényleg. – Bólintok oda, hogy elkezdheti, nem fogok kiakadni rajta. Elkérem a lábát, hogy az ölembe véve nekieesek a maszirozásnak. Ugyanolyan selymes a bőre a talpán is, mint az arcán, és ahogyan a teste többi részét elképzelem a ruha alatt. Attól félek, hogy ha így folytatom, akkor vagy nagyon megutálom őt, vagy rájövök, hogy mindennél jobban szeretem, de nem akarom megbántani ezzel a titkolózással, és inkább elhúzom a csíkot. Győztesen nem jöhetek ki ebből, főleg mert úgy kezdi el kezelni az egész helyzetet, amitől egyre jobban beindulok. Direkt máshova nézek, ne az arcára, mert ha még látnom is kell a gyönyörtől eltorzult arcát, akkor biztosan kőkemény leszek. Soha egy lány nem tudott kiváltani belőlem ilyesmit, mégis kezdem érezni, hogy szűk az a farmer. Ettől még nem akarom összecsapni a masszázst, ha már megigértem. Igazi árulás lenne, hogy ha eddig azt hitte, hogy nem akarok tőle semmit, és kiderülne, hogy mégsem. Így hát mosolyra ragadtatom magam, mint aki érdeklődve fejcsóvál, hátha minél hamarabb túlleszünk a dolgon.

Vissza az elejére Go down

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeHétf. 16 Feb. - 16:06


Lucas & Bonnie



- Jó-jó, akkor szünet, ne érezd, hogy szándékosan erőltetek rád mindent. - mosolyodom el egy apróbb vállrántással. A végén még komolyan úgy érzi majd, hogy direkt rá akarok erőltetni valamit, azt hogy pasizzon, vagy tudom is én, pedig erről tényleg szó sincs. Egyszerűen csak mostanában tényleg úgy látom, mintha totálisan leállt volna és ennek nem igazán tudom az okát, pedig ő valahogy mindig is olyan volt, akinek jobban van szüksége kapcsolatokra, mint mondjuk nekem, de... ne dumáljak bele folyton más életébe igaz? Előbb mindenki a saját háza táján nézzen körül, aztán ha már mindent rendbe tett, akkor szóljon bele a sajátjába. Nekem sincs pasim, szóval ne várjam már tőle, hogy tartós kapcsolatban éljen, ha egyszer én is inkább a tanulással és a sulival foglalkozom többet igaz?
- Héj ne akarj minden áron olyan lenni, mint a legtöbb rémes pasas. - rázom meg a fejemet persze még mindig mosolyogva. Nem gondolom én komolyan, hogy bármi baj lenne vele, de azért na... szerintem akkor se kéne ilyesmiket mondania magáról. Szerintem rendes srác és tudom én, hogy a lelke mélyén igenis arra vágyik, hogy legyen valakije. Valaki aki fontos neki és akinek ő is fontos. Teljesen felesleges úgy csinálnia, mintha ez nem így lenne, úgy sem fogom bevenni, maximum egyelőre nem boncolgatom tovább a témát. Lucas... akkor is rendes srác, ha próbál nem annak tűnni, akkor is és kész. - Erre még le is dinkázol. Ma... komolyan undok vagy. - húzom el egy pillanatra a számat, de nem gondolom ám komolyan, ez látszik a szám sarkában megbújó mosolyban is. Egyébként is tudom, hogy soha sem mondana nekem direkt semmi bántót, ez csak szimpla hülyülés, ami megy kettőnk között és én amúgy is határozottan élvezni szoktam a dolgot mindig, úgyhogy kicsit sem aggódom, hogy rosszat akarna nekem. Amikor pedig érkezik a pizza már pattanok is fel, hogy szépen behozzam magunknak, aztán le is telepszem az ágyra a dobozzal együtt. Látom én a fancsali pofit, amire nem tudom kizárni a mosolyt. - Jól van, akkor addig én sem eszem, mert ez a mártír kép... már-már nekem fájt. - vigyorodom el, miközben szépen lefejtem a lábamról a zoknit. Remélhetőleg nincs azért semmiféle rémes szaga a talpamnak, hiszen már egy jó ideje ledobtam a cipőt, meg hát nem vagyok annyira vészesen izzadós típus. - Tiszta morcos vagy ma, jó ég! - alig tudom abbahagyni a nevetést, de azért csak elindítom a filmet, aztán pakolom a lábamat az ölébe. Állati jól csinálja, mint mindig, arról meg őszintén nem tehetek, hogy mellette gond nélkül el tudom engedni magam és még egy-egy halk nyögdécselés is kicsúszik a számon. A szexi hangok hozzátartoznak a masszázshoz, csak az ember egy idegen előtt visszafogja magát, de hát Lucas nem idegen és rá ez amúgy sem hat.
Vissza az elejére Go down

Lucas Monroe
mutant and proud

Lucas Monroe
ember
I just believe my eyes
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 20
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimePént. 13 Feb. - 20:36



Bonnie & Lucas


 - Kisérletező? Ezt meg miből szoptad ki Bonnie? Nem lehet, hogy csak nekem sem árt egy kis szünet? – Kérdezem titokzatosan, mert úgy vélem, ez bőven elegendő válasz lehet arra, miért is ücsörgök otthon mostanság. Meg különben is, ő nem is ismert korábban, nem tudta hogy mennyire voltam vad. Pont miatta változtam meg, így az, hogy felró nekem dolgokat a meglepő viselkedésem miatt, nem fair, tényleg nem, így nem is vagyok hajlandó komolyan venni. A csiklandozásba menekítem mindkettőnket, hogy ne is kelljen a témánál maradnunk. Érdekes, hogy milyen finom kis bőre van, teljesen oda vagyok azért is, ahogyan az oldalához érhetek így ruhán keresztül. Lehet, hogy teljesen le kéne állnom az egésszel, mert csak a saját szívemet fájdítom az egésszel. El kéne küldenem magamtól jó messzire. És vajon tudnék nélküle élni? Aligha. Erre nincsen megoldás, és ezzel kell együtt élnem.
- Hát tényleg nem. El sem tudom képzelni, hogy velem ez előforduljon. Abszurd, szürreális gondolat. – Vonom meg a vállamat, belül meg fanyagolgok. Ennél jobban bele sem tudok volna trafálni. Nem mondom hogy ennyire vak, hiszen tökéletesen lavírozok az orra előtt, és ha kicsit is megsejt valamit, akkor durván tagadok, pillanatnyi elmezavarra hivatkozok, biztosan el vagyok fáradva, ezért sem pasizom manapság. Ahhoz valahogy nincs kedvem, hogy egy alibi sráccal kavarjak, mert megbántani sem akarnám, másrészt akkor már inkább Bonnie-val lógok együtt, még így plátói módon is. Hogy aztán tökéletesen barmot csináljak magamból ezzel a csiklandozós dologgal. Visszatérek inkább a kazival, míg ő megrendeli a pizzát, és miközben már a talpmasszásról beszélgetünk, a pizza is megérkezik. – Az eszem megáll, milyen dinka vagy Bonnie... Ha befonnám a hajadat, téged is eladhatnánk tizenhárom évesnek a fitos kis orroddal, meg az ábrándos szemeiddel. – Amikor felpattan, akkor meg tudom szemlélni a hátsóját, még ezer szerencse, hogy a kolesz szobám nappalijában nincsen tükör, hiszen ezzel lazán lebukhatnék. Kissé izgalommal, és keserűséggel is tölt el hogy talán itt alszik, hozzám bújva, én meg még csak meg sem simogathatom a vállát. Előfordul olykor, de akkor inkább haverkodásból, hülyülésszinten, mert őt nem zavarná, ha akár szeretetből ellennénk egymás mellett, csak éppen akkor a tűzzel játszanék. Nem tudom, hogy hol lenne az a szint, ahol már látná az arcomon, hogy nem úgy kezelem, mint jóbarát, hanem mint a randis pasijaimat. Nem, úgy sosem kezelném, nem néztem még egy srácra sem így, Bonnie sem látta még azt az igazi nézésemet, amivel a képét szoktam illetni. Mert hát van róla képem. Szerencsére nem kifejezetten a párnám alatt dugdosom, inkább az egyetemi tablóképünkről van szó. Megkordul a gyomrom a finom illatokra, ám nem tudok annak ellenállni, hogy a talpát nyomkodjam. Vágok némi pofát, mintha nagyon utálnám őt, majd mégis sikerül viszonoznom a vigyort, miközben úgy teszek, mintha fel akarnám képelni.
- A kedvedért még nőverőbe is átmegyek. Na adjad... – Természetesen nem a pizzát, hanem a lábát húzom magam elé, csiklandozást most nem izzítok, egyszerű kemény, semleges mozdulatokkal veszem kezelésbe a csodaszép, selymesen puha lábfejét, talpát, ami miatt naná, hogy megint ki fogok hajnalra készülni, amikor végre eltolja innen a formás hátsóját. – Legalább a filmet indítsd el te észlény, ha már éheztetsz... – Dőlök előre, hogy jobban hozzáférjek a lábához, még az az ördöngős gondolat is megfogan bennem, hogy vajon milyen lehetne vele egy olyan, ha ledobná a naciját, akkor nem csak a lábfejét, hanem akár a térdét, combját is meg tudnám maszírozni. Áh, rövid úton kiderülne, hogy a pasis vonal számomra véget ért. Nem mondom, hogy onnan a nőkre buknék, Bonnie-éra venné kezdetét.  

Vissza az elejére Go down

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeHétf. 9 Feb. - 16:12


Lucas & Bonnie



- Nem bálványoznak Lucas és te... nem rosszindulatból csinálod, csak mostanában... a jó ég tudja, lehet hogy valami kísérletező korszakodban vagy. - rántom meg a vállamat mosolyogva, hogy aztán egy pillanat múlva nevetve húzzam el tőle a karomat, amikor elkezd már megint csiklandozni, ami már komolyan nem fair és most teljesen rákapott ennek ellenére az ízére. Ez van ha valaki túlságosan ismer és pontosan tudja, hogy mik a legfőbb gyengéid. Én se nagyon tudok ellene tenni, amikor ennyire betámad, bár talán megérdemlem, nem kéne beleszólnom a szerelmi életébe, hiszen lássuk be az enyém sincs épp a toppon, és ha egyszer most neki sincs szüksége pasikra, akkor nincs, én se szólok bele abba, hogy mit csinál az életével és akkor ő sem, elvileg így vagyunk pont kvittek. Na persze azt nem tudom, hogy igazából mi van a háttérben.
- Hát... tudod csak nem szerettél még olyanba, akihez tényleg kötődsz, ez szerintem csak ennyi. - mosolyodom el. Nem értem, hogy miért beszél ma ennyire negatívan saját magáról, amikor ő egyáltalán nem rossz ember, még hírből sem, közben meg, amiket mond... tényleg rossznak állítja be magát, amit nem igazán értek, de valami oka tuti, hogy van. Túl jó a kedvem, hogy most elkezdjem faggatni őt erről, de nem tudom, hogy meddig bírom majd magamban tartani. Azt a szegény srácot is olyan erővel koptatta le az előbb... nem nagyon értem a dolgot. Valami mintha nyomná a lelkét, pedig el szokta nekem mondani azt, hogy mikor mi a baj, most pedig láthatóan esze ágában sincs kinyögni, vagy csak én látok ebbe az egészbe valami olyat, ami nincs is ott?
Egyelőre viszont békén hagyom, addig legalábbis mindenképpen amíg eltűnik szem elől, hiszen nekem is van dolgom megrendelni a pizzát és kicsit kifújni magam. Azért nehéz nap van mögöttem, attól függetlenül, hogy legalább jó volt és sikerült, amit akartam, az a nyamvadt vizsga is meg van hál' istennek.
- Tudod, hogy szívesebben mennék rá a nagy halra, de... vizsgamunkának jó lehet ez a kezdet is, akkor... legyen a fiatalkorúak ivászata, ahogy eddig is. Belőled úgyis nehezen nézi ki bárki, hogy idősebb lennél, szóval ha te kapsz inni hamis személyivel, akkor már nyert ügyünk van. - egy kis piszkálódás simán belefér azt hiszem, főleg hogy még a megérdemelt talpmasszázsomat sem kapom meg, ami igenis kijárna nekem, ő pedig inkább áttekerhetné a bemutatókat, és legalább haladnánk is, mert hát... És nagyjából itt kopogtatnak, én pedig fel is pattanok, hogy a már előre kikészített pénzt a helyes pizzafutás kezébe nyomjam és immár az illatos pizzával térjek vissza. Ledobom a dobozt kettőnk közé az ágyra. - Most direkt lassan fogsz enni igaz? - vigyorodom el. Amúgy sem áll gyors evő hírében, de így tuti, hogy az időt fogja húzni, csak hogy minél később kapjam meg a méltó jutalmamat. Minő galádság!
Vissza az elejére Go down

Lucas Monroe
mutant and proud

Lucas Monroe
ember
I just believe my eyes
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 20
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimePént. 6 Feb. - 21:31



Bonnie & Lucas


- Túlértékelsz. Te is mindig mondod, hogy miért bánok úgy a pasikkal, ahogy... Ezt nem lehet kiölni, ne bálványozz már...  – Kapom el a kezét, hogy most az alkarját csiklandozzam meg. Tudom, hogy komolyan is vehetném, amit mond, mert már nemegyszer helyezett engem a többi pasi felé, amitől csak még jobban fáj, hogy semmi értelme az egésznek. Nevetős arcomon mindez egyátalán nem látszik, csak hogy elviccelem a helyzetet. Pont azzal ijeszteném meg, ha komolyan kéne vennünk magunkat. Meg különben is, mi van, ha ez az egész a részemről kiváncsiság? Ha csak azért égek iránta magas hőfokon, mert tudni akarom, hogy milyen az ajka íze? Ha csak arra vágyom, hogy megtapasztaljam, milyen az, nővel lenni? Most nem így gondolom, mert már a puszta emlékétől is bezsongok, és elsírom magam, hogy miért nem érinthettem meg a haját, vagy milyen csodás volt az illata, de ha véletlenül beteljesülne, és igazam lenne?
- Mert engem senki nem tud lekötni. Ha beleszeretek valakibe, már meg is untam. – Adom meg a kitérő hazug választ. Eddig valóban így volt a srácok tekintetében, elveszett az izgalom, és amint azt kezdtem érezni, hogy ez több mint flört, hülyülés, vagy akár szex, már álltam is tovább, mert romantikus alkat sosem voltam, és egyszerre szállt ki belőlem a meglepetés erejével a titokzatosság, amelytől szenvedélyesnek éreztem a másikat. Bonnie meg felrúg mindent az ostoba kis bolondos viselkedésével, és még azt is mondja, hogy én volnék az ideális... Legszívesebben már ezért a mondatáért elküldeném, valami indokkal, hogy aztán a párnámba zokogjak egész éjjel. De nem, erős vagyok, mindent kibírok, másnap reggel is bírni fogja az a párna, addig ha nagyon muszáj, kimegyek a mosdóba, hogy nagyokat lélegezve leküzdjem a feltörő érzést. Egy utolsó mosolyt még kap tőlem, mielőtt kilépnék, s amikor visszaérkezem, még az egyik villanyoszlopnak vetve a hátamat, szipogok párat, hogy legalább imitáljam a sírást, könny nem kerülhet ki a szememből. Erőltetnem kell az állkapcsomat, s hunyorogni, hogy minél férfiasabb, magabiztosabb arccal léphessek hát vissza, tökéletesen rendben van minden.
Ezek után nagyon jó dolog még a lábát is megmaszírozni, magyarázhatom magamnak, hogy ez nem csak fellobanó vágy, hiszen most még végig is kell tapogatnom, joggal, és kötelező jelleggel... Mindezt úgy, hogy szemem sem rezdül majd... A mártírarc szerencsére most a kezemre játszik, úgy tudom a szerepemet játszani mint egy mindentől megfáradt jóbarát, ráadásul még vannak perceim is hátra, legalább addig el tudok távolodni tőle, amíg a lehalkított kazettán a figyelmeztetést, és további filmek bemutatóit vizslatom.
- Nem is tudom, eddig nem sok részletet árultál el. A drogforgalom túl nagy falatt lenne, azért még ki is nyírnak. Talán a fiatalkorúakat beengedő és inni engedő személyzet lehetne a fókuszban. Vannak ismerőseink, akik biztosan segítenének, álszemélyikkel, meg minden... – Huppanok végül mellé, nem játszhatom a kelletlent, mert akkor rögtön kiszúrná, hogy most sem vagyok a toppon. Hátradőlök, hogy akár oda is kucorodhat mellém, mert a masszást úgysem kezdem, amíg nincsen pizza.

Vissza az elejére Go down

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeCsüt. 5 Feb. - 17:14


Lucas & Bonnie



Fogalmam sincs arról, hogy mi játszódik le benne, én csak azt látom, amit mutat, hogy jól érzi magát, hogy annyira nevet, hogy majdnem sikerül lezúgnunk az ágyról, kész csoda, hogy végül megmaradunk rajta és nem a földön kötünk ki. Tudtam én, hogy ide kell jönnöm bár... általában akkor is Lucas a végcél, ha jó a kedvem és akkor is, ha rossz, néha komolyan úgy érzem, hogy kissé talán ráakaszkodom, és túlzásba viszem a dolgot, aztán egyszer majd elege lesz belőlem, amit talán valahol meg is lehet érteni. Még sem vagyok a barátnője, sőt gondolom pont e miatt hiszik mások azt, hogy együtt vagyunk, de nem tölthet az ember sok időt el egy sráccal, akit kedvel, főleg ha még meleg is, csak mert másoknak hülye gondolatai támadnak egyből? Engem őszintén nem érdekelnek mások gondolatai, hogy mit ne mondjak. Eddig sem izgatott más, mit gondol és ez ez után sem fog megváltozni. Szeretem vele tölteni el az időmet és amíg ő nem mondja, hogy sok, vagy zavarom abban, hogy többen mozduljanak rá, addig eszem ágában sincs ezen változtatni.
- A többiek igen, de te sosem. - mosolyodom el, és játékosan, mondhatni dorgálva pöccintem meg az orrát. Ne legyen magáról rossz véleménnyel, mert még véletlenül sem sorolható a sok bunkó közé. - Ha érdekelnének a csajok, te lennék nekem az ideális pasi, nem vagy olyan tapló, mint a többség, nem is értem, miért nem találtál magadnak még valami tartós kapcsolatot. - mert hát kedves, figyelmes és vicces, no meg baromi jól masszíroz, úgyhogy szerintem bárki áldhatja az eget, akire odafigyel és akire időt szánna. De hát na mostanában tényleg ő is láthatóan visszavett a pasizásból és még engem piszkál ezzel? Pedig most is itt állnak sorba az ajtaja előtt, és nem is értem, hogy miért csinálja ezt. A megjegyzésére még kap egy oldalba bökést, mielőtt elindulna. Nem akarok én elriasztani tőle senkit sem, tudom, hogy nem nyílt titok, hogy ő nem éppen engem tart ideális párnak, de akinek igazán megtetszik az akkor is bepróbálkozik nála, ha egyébként nem tudja, hogy van-e esélye- igaz? Nem azt mondom, hogy mindenképpen mozduljunk rá valakire, aki bejön, bárki is van vele, de akkor is meg kell adni az esélyét a nagy szerelemnek, ha éppen van valakit, és még amúgy is viszonylag friss a kapcsolat... nincsenek erre annyira kötött szabályok.
- Most kérjem meg inkább a tanárt, hogy masszírozza meg a lábam? - ártatlan tekintet és pár nagy pislogás azért mindenképpen belefér, mielőtt a poharakért nyúlnék, hogy töltsek magunknak inni, bár egyelőre még nem kortyolok. Tudom, hogy éh gyomorra a pia... hát nincs éppenséggel jó hatással rám, szóval inkább nem kockáztatom meg a dolgot. Majd, ha megjött a pizza. - Kapsz időt felkészülni, amíg megjön a kaja. - bólintok végül nagy kegyesen, szóval egyelőre lazán hátradőlök, amíg beteszi a kazettát. - Naná! És el is várom,hogy segíts benne. És neked? Mi a nagy téma, amitől a világ is megremeg? - jó tudom, Lucas nem pont olyan, mint én, nem akarja annyira megváltani a világot, de én nem hiszem, hogy ebben valaha is változni fogok. A világmegváltás jó... szeretném csinálni, a jó riportok, a jó sztorik ott vannak kint, csak neked kell rájuk először lecsapni, ez a nehéz.
Vissza az elejére Go down

Lucas Monroe
mutant and proud

Lucas Monroe
ember
I just believe my eyes
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 20
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeHétf. 2 Feb. - 11:46



Bonnie & Lucas


 Csikizem, ahol csak érem, észre sem veszem, hogy mennyire bele tudok menni a játékba, lassan már a földön kötünk ki, de az utolsó percben mégis visszarántom, hogy ne essünk le, és abbahagyom a dolgot, és még mindig nevetek. Valahol sikerül magam alá szorítanom, és jogosan szól rám, hogy mit meg nem teszek, így arébb hengeredek, és felhúzom őt, hogy kicsit se fájjon neki. Nem tudom csak úgy visszafogni magam, ő pedig tudja, hogy nem komoly amit teszek, sosem bántanám, még fizikai fájdalmat sem okoznék neki, hiszen eleve kedvelem, na meg meg is tudná magát védeni. Ellenben amit mond, azon belül komorulok el, kívülről továbbra is fülig ér a szám. Túlságosan sokat mozogtam szinészek, előadók közelében, valahol magam is megtanultam színlelni. Gáláns módon le kell mondanom erről a szerelemről, mert azzal tönkretenném őt. Sosem tudhatja meg, hogy mit is érzek iránta, még ha véletlenül fel is kelteném az érdeklődését, nem hiszem, hogy próbálkoznunk kéne, és ha úgy alakul, durván el kell utasítanom. De ennek semmi jelentősége, hiszen sosem fog felmerülni benne. Most mondta ki, hogy neki aztán nem kell pasi. Ezzel együtt én sem. Egyrészt ez örömteli, mert nem kell mással látnom, habár örülhetnék a boldogságának, másrészt kimondta, hogy tökéletesen jól megvan egyedül. Mint ahogyan én is mostanság, mert nekem csak az ő érintése hiányzik, és ha nagyon akarom, azt ilyen faramuci módon el tudom érni, még az is előfordul, hogy ha itt alszik, akkor hozzámbújik. Ez is százszor több, mint amit egy reménytelen szerelmes remélni merhetne.
- Azzal jársz a legjobban. Mi hímek ritka nagy pöcsök tudunk lenni. – Felelem kajánul, hiszen én magam is szeszélyes vagyok, sokszor nem tudom, hogy mit akarok, néha rosszabbnak érzem magam, mint a legtöbb nő. És ez a társaimra is igaz, határozatlanul, vagy játszák a macsók, és így vagy úgy, sikerül belegázolni a csajok önérzetébe. Egyszerűen máshogyan vannak bekötve, és ez a különbözőség gázos tud lenni. Hiszen egy srác bármennyi lányt felcsinálhat, míg egy lány egyszerre egytől lehet csak terhes. Érdekellentétetek állnak fenn, na de mi a helyzet az én fajtámmal? Azt kell mondanom, azok a legnyomulósabbak. Csakis azért, hogy felvállalják más esetben nagyon is elnyomott identitásukat, úgy tesznek, mintha meg kéne magukat játszani. Josh sem tudja eldönteni, hogy most meg akar hódítani, és csábítgat mint valami csaj, vagy átveszi az irányítást. A szerepek nincsenek leosztva, és az egészet persze megbonyolítja az a fura szerelem, amelytől már régen szabadulnom kéne. Ezt logikusan úgy tudnám a legkönnyebben megtenni, hogy ha kilépnék az életéből. Ám akkor magát hibáztatná, ami nem lenne jogos. Így hát marad ez a gyötrődés, és a színlelés.
- Azért csak bizonyos határokon belül, még a végén tőlem is elriasztod a nagy őt. – Vigyorgok végül, hogy lezárjuk a témát. Attól igazából nem félek, hogy majd pont miatta nem próbálkozik senki. Sokkal inkább attól tartok, hogy ha van olyan bolond, hogy időnként túlzásba vigye a dolgot, mert ha véletlenül olyasmit tesz, amit esetleg egy álbarátnő tenne, attól eléggé kiakadnék. Már csak azért is, mert azt hiszi rólam, hogy csak hecc, és nem tudja, hogy nagyon is komolyan sülne el egy ilyen tragikus helyzet.  Inkább felpattanok, hogy nem sokkal később már a kazival a kezemben kezdjek nekivetkőzni. Mondjuk én is egy ostoba ribanc vagyok, hogy rájátszom arra, hogy egy szál trikóban mutatkozom előtte. Be kéne öltöznöm tökig, hogy minél kevesebbet lásson belőlem, ne tudjon hozzámérni. A másik felem meg pont ezért kiált. Szerencsétlen barom vagyok, aki tényleg nem tudja, hogy mit akar. Gondolatban fejrázok, hiszen nem bámulom meg a hátsóját, az a tizedmásodperc bőven belémégett, amíg átsiklott rajta a tekintetem. Majd ha hajnalnal elment, akkor jól kibőgöm magam miatta, ahogyan az utcán is megfordult a fejemben, de az nagyon ciki lett volna, égővörös szemekkel kész ciki lett volna visszatérnem. Azt meg nem akarom behazudni neki, hogy egy pasi miatt van az egész, mert még elkezd vigasztalni, a végén meg hülyeséget csinálok. Mellédobom magam, és a tévére bámulok egy percre, amíg felkecmeredik, hogy ne kelljen még a dekoltázsát is megszemlélnem. A cicaszemekre nagyjából tőrt érzek a szívemben, ilyenkor van az, hogy megölelném, megsimogatnám a fejét. Vagy ami még rosszabb, kimehetnék a fürdőbe, hogy akkorát üssek a falba, hogy eltörjön a csuklóm, az kevésbé fájna mint ez.
- Nekem kell jutalmat adnom neked... ? Hát milyen világ ez... – Érek vicceskedve az orrához, majd bólintok, semmit sem érnék vele, ha nemet mondanék, netán kibújnék a dolog alól. Már berakom a kazit, addig is kapok egy léleztetvételnyi szünetet, ám mára sürgősen ki kell találnom valamit, ami elvonja a figyelmemet róla. A talpmasszázs miatt eleve minuszból indulok. Talán ha megégetném a nyelvemet a forró teától. – És hogyan képzelted a diplomamunkádat? Áll még az a feltáró interjúsorozat a szórakozóhelyekről? Tudod hogy melletted vagyok, ha belevágnál. Akár rejtett kamerával is, tudom úgy irányítani, hogy minőségi felvétel legyen.

Vissza az elejére Go down

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeSzomb. 31 Jan. - 21:26


Lucas & Bonnie



- Túl lősz a célon... héééj! - úgy két másodperc múlva már át is megyek visításba, de azért nem hagyom magamat könnyen. Én is próbálok visszatámadni, csak hát az a baj, hogy bármennyire is benne vagyok itt a harcművészetekben, attól még nem vagyok elég profi, hogy tényleg el is tudjak érni valamit nála, mert hát lássuk be erősebb nálam, főleg ha a lendületi előny is nála van, no meg ő kerül felülre, ami jelen esetben szintén meg van. - Csalsz! Elég! - állítólag a nevetésbe is bele lehet halni, bár ebben soha sem hittem és igazából az is lehet, hogy ez kifejezetten szép halál lenne, hiszen ki ne akarna pont egy jó dologban lelket kilehelni nem? Vidáman és boldogan azért nem lehet rossz távozni a túlvilágra, legalábbis szerintem, bár azért persze nem akarnék egyelőre még elmenni, főleg nem egy sikeres vizsga után. Túl jó ez a nap, hogy ne akarjam folytatni.
- És, ha csak simán nincs most szükségem pasira? - rántom meg a vállam mosolyogva. Amúgy most elég is nekem az, hogy maximum nézem a kosaras srácokat és ennyi. Jól meg vagyok, nem érzem olyan fájó hiányát annak, hogy nincs mellettem valami pasi. Így is sokat kell tanulnom, aztán ott a meló és közeleg az év vége, meg kell írnom a beadandókat, próbafelvételek és... túl sok minden van, ami mellett kétlem, hogy beleférne egy pár, akire szintén időt kéne szánni, a nélkül nem megy a dolog és még csak azt sem tudom, hogy hol kapok munkát, az is lehet, hogy nem New Yorkban, akkor meg jön a költözés, meg a könnyes búcsú, amire aztán végképp nem vágyom. Jó így nekem.
- Nem zavar, legalább nyugi vagy körülöttem, szóval... te vagy az álpasim. - igyekszem egészen komolyan bólogatni, de persze csak elmosolyodom a végén, szórakozom, semmi több. Nem kell, hogy a pasimnak gondolják, nem is nagyon szoktam én tenni ezért, egyszerűen csak ezek szerint így jött ki a lépés és ez valahol jó, hiszen nem nagyon zargatnak feleslegesen a pasik, és neki is jó, mert nem kell kellemetlenül éreznie magát, hogy ahogy ő fogalmaz a másik oldalon tolja a bringát. Mindenki jól jár tehát, igaz?
- Nekem ezek az elméleti rémségek nehezebben mennek a fejembe, örülj neki, hogy te vagy az okosabb. - bököm lazán oldalba, enyhe szórakozottsággal, mint olyan gyakran. Tudom én, hogy nem vagyok buta, csak hát megválogatom mi az, amit érdemes megtanulni és mivel általában idő szűkében vagyok, ennek azért meg is van a maga logikája, nem tanulhat meg az ember mindent ugyanúgy és van, amire tuti, hogy nem lesz majd szükségem a melóban, az ilyesmivel egyszerűen inkább nem foglalkozom, amikor nem muszáj. Viszont végül távozik, én pedig addig tárcsázok, és előkapom a piát is a poharakkal együtt, csak aztán dobom le magam és egy random magazint lapozgatva nyúlok el az ágyán, amíg várok. Akkor ülök csak fel, amikor megérkezik. Nem gondolnám, hogy más toppan be, és ha így lenne se hiszen hogy zavarban lennék, nem csináltam semmi kompromittálót, vagy zavarba ejtőt, ha csak a hason fekvés miatt a formás hátsóm mutogatása nem számít annak feszes farmerben.
- Aham, max. húsz perc és itt van. - mutatom fel a hüvelykujjamat a siker jeleként, csak aztán tornászom fel magam ülő helyzetbe, amíg ő átveszi a ruciját. Nem nézem meg magamnak különösebben, láttam már Lucast hiányos öltözetben és hát na nem rossz, de... ez nem sokat számít igaz? - Ugye a sikeres vizsga jutalmául a film közben kapok egy olyan isteni talpmasszázst? - a nagy, könyörgő cicaszemeket természetesen bevetem mellé, de amúgy se hiszem, hogy nemet mondana nekem. Most kijár a jutalom, jól teljesítettem, sokat is tanultam, megérdemlem.
Vissza az elejére Go down

Lucas Monroe
mutant and proud

Lucas Monroe
ember
I just believe my eyes
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 20
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeCsüt. 29 Jan. - 17:34



Bonnie & Lucas


 - Én meg úgy sértegetlek te rüfke, ahogy csak akarlak... – Úgysem tud rám haragudni. Egy pillanatra félreteszem a szerelmet, és ha már el kezd itt nekem zizegni, és csiklandózással fenyegetni, akkor belendülök. Odakapok az oldalához, és éppen annyira mélyesztem a bordái közé az ujjamat, hogy ne fájjon, csak kapálózzon, és hol lefogom, hol engedem csapkodni, nem is baj, legalább lehűt kicsit a cicaharc. Én biztos, hogy nem tudom visszatartani a jókedvemet, szerencsére tökéletesen hihető, hogy haverként hülyülök vele, és nem vagyok belezúgva, mint egy kisiskolás. Különben is, úgyis elmúlik, kár erre időt vesztegetni. Majd szépen visszatérek a normális kerékvágásba, csak találnom kell egy igazi pasit, akinek én vagyok a legfontosabb, és képes harcolni is értem.
- Sose lesz pasid, ha csak megnézed őket. Tessék rájuk mozdulni, így álszent vagy, hogy csak dumálsz róluk. – Bököm vissza, és tudom, hogy ezzel magam ellen játszom, de istenem, hát nem arról szól a dolog, hogy a másikat boldognak akarjuk látni minden áron? A szerelem végülis kicsúcsosodhat abban is, ha szexmentesen leszünk egymáséi, bármikor számíthatunk egymásra, a csókja iránti vágy majd idővel elhalványul, aztán kész. Legyen csak valakije, párszor biztosan kibőgöm magam, nincs is ezzel semmi baj.
- Azért, mert sokan azt hiszik, hogy velem futsz, észlény. Nem vertem nagy dobra, hogy a másik oldalon tolom a bringát. Akkor aztán kirúgnának az öltözőből, jobb esetben. – Jegyzem meg kacér vigyorral, hiszen az öltöző alatt még a közös zuhanyzásokat is értem. Jó, nem vagyok én perverz, nagyon illetlenül nem is lehetett bámulni, de amióta Bonnie-t ismerem, még erről is leszoktam. Viszont párszor már láttak vele, így magától értetődő, hogy egy pár vagyunk. Alibinek nem rossz, viszont ezzel a bármelyikünkre pályázót is elriasztjuk. Öngól?
- Te foglalkozol többet a tanulással, mégis nekem jobbak a jegyeim, nem érzed, hogy ez kissé röhejes...? – Kopogtatom meg kedvesen a kobakját, és persze, hogy csak viccelek. Ő egy laza csaj, és mindketten tudjuk, hogy tanulás alatt nem érthetjük azt, hogy ha csak az ölébe veszi a füzetet, közben pedig a walkmanen zenét hallgat. És mégsem tudom nem szeretni. Az más kérdés, hogy nekem mindig is jobban ment a pártalálás, csak éppen mégis nálam kavar be ez a hülye szerelem dolog. Talán mert túl komolyan veszek mindent. De már pattanok is fel, hogy vegyem a kabátom, és ott sem vagyok. Maradok végül a Harry és Sallynél, az nagyon is cuki film, talán még egy kicsit jellemző is ránk. Már csak a finom csípős kolbászos, pepperónis pizza jár az eszemben, mert eléggé hideg van. Sietek vissza a kazival. Mielőtt visszaérnek, az utcáról pont rálátok a szobámra, és miután fel van kapcsolva a villany, talán még kicsit gyönyörködni ebben a tüneményben, aki ennyire felforgatja a világomat. Aztán csak kopogás nélkül nyitok be, elvileg tőlem nem tart, meg hát mégis a saját szobám.
- Na meghoztam, pizza fronton rendben vagyunk? – Rázom meg kicsit a hajamat, mert tiszta hó, a cipőt még a küszöbön leveszem, és a kabátot is ott hántom le, hogy csak bedobjam egy üres padlófelületre, feltörölni onnan egyszerűbb, mint a szőnyegről, a tisztaságra háklis vagyok. Amíg ő a pizzát intézi, addig gyorsan átveszek egy otthoni kényelmes nacit, majd a kibújok a felsőmből is, hogy csak az atléta trikó maradjon rajtam.

Vissza az elejére Go down

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeKedd 27 Jan. - 18:31


Lucas & Bonnie



Határozottan szeretek vele egyébként még edzeni is, hiába más stílusban harcolunk, attól még jó kikapcsolódás és tudom, hogy esetében biztosan vigyázunk annyira egymásra, hogy még véletlenül se legyenek komolyabb következményei egy edzésnek.
- Rüfke? Ezt mástól tuti, hogy sértésnek venném... de neked az lesz a véged, hogy halálra csikizlek, szóval... nagyon vigyázz Lucas! - még meg is zizegtetem az ujjaimat felé a levegőben, csak hogy tényleg félni kezdjen, de hát játszunk csak, nekem pedig határozottan jó a kedvem annak hála, hogy sikerült túlesni ezen a hülye vizsgán és hogy többet az életben nem kell ilyen filmeket néznem, sőt hogy majd most remélhetőleg lesz egy tuti délutánom is Lucasszal, ennél már csak akkor lenne minden jobb, ha kapnék valami végleges munkát egy csatornánál, de... ne legyek telhetetlen igaz? Vannak akiknek sokkal rosszabb nálam és ráérek akkor pánikba esni, ha befejeztem a sulit és akkor nem értem még el semmit sem.
- Jó hát... a kosaras srácok azért rohadt jól tudnak kinézni ezt te is pont olyan jól tudod, mint én... jobban megnézed őket nálam. - bököm őt szórakozottan oldalba. Na igen, vicces dolog, ha van egy fiú barátod, akivel tök jól ki tudod beszélni a pasikat, és vele gond nélkül meg lehet ezt tenni, és amúgy tényleg olyan tuti kis pasik vannak az egyetemen, akik jól tolják a kosárlabdát, hogy talán még olyan is akad köztük, aki... hát nem vagyok én olyan, de azokkal a testekkel egy egy éjszakás kis kaland is beleférne. Ha valami szép, akkor azt végül is érdemes kihasználni és akad köztük olyan, akit szívesen megtapiznék, nem csak szemmel. - Amúgy se értem, miért nem mutattál még be senkinek a kosárcsapatból. - nem tudom eltüntetni a vigyoromat, de tudja, hogy nem vagyok én olyan, annyira azért nem vagyok rákattanva az izmos izzadt pasikra, mint mondjuk... ő.
- Tudod, hogy én többet foglalkozom a tanulással, és te... könnyebben bepasizol, ezt a pasik is tudják. - rántom meg a vállam mosolyogva. Nem azt mondom, hogy ő könnyűvérű, egyszerűen csak lazábban kezeli azért egy fokkal a kapcsolatait, mint mondjuk én, és ezt általában a pasik is tudják, sőt talán érzik is és ezért már nem próbálkoznak annyira aktívan, de nem is baj ez, most amúgy is inkább a tanulmányaimra koncentrálok elsősorban.
- Jól van hát na, én azért annyira nem értek a dologhoz, te is tudod, de... én inkább neked hiszek, mint az áltudományos kutatóknak. - na nem akarok én hangulatot rontani, abban biztos lehet, most az a fontos, hogy ünnepeljünk, nem az, hogy akár véletlenül is elmenjen a kedvünk bármitől is. - Az tökéletes lesz! Rendelem a pizzát és várlak vissza! - amíg el van addig meg is csinálok mindent és persze az italt is előszedem, hogy ez is meglegyen, és már készen állva várom, hogy meglegyen a film. Erre volt ma szükségem, aztán holnap folytatom a tanulást a többi vizsgára is.
Vissza az elejére Go down

Lucas Monroe
mutant and proud

Lucas Monroe
ember
I just believe my eyes
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 20
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimePént. 23 Jan. - 22:13



Bonnie & Lucas


Azért ebben nagyon is hasonlítunk. A harc és a sport szeretete. És még vicces is, hogy míg ő jet kun dozik, addig nekem a tae-kwon-do a mindenem, nem csoda, hogy ha ellentétes oldalon szurkoltunk a sárkány útja esetében, de logikus volt, hogy Norris végül veszíteni fog. Ettől én még imádom a saját stílusomat, a rúgások mindig is közelebb álltak hozzám, mint az ütések, és azért mert Lee ügyes volt, még nem lesz mindenki az, aki őt követi. Jó, Bonnie igen, ő tökéletes, de nem a kiabálása miatt. Bár édesen tud acsarkodni, amikor lenézek az edzésére, vagy amikor kigyúrom a vállát. Túlságosan bele vagyok zúgva, az itten a nagy harci helyzet. Gyönyörű, vicces, nem tudom, hogy mások miért nem erőltetik meg magukat egy kicsit, hogy boldoggá tegyék.
- Franc... igazad van te rüfke... – Nevetgélek kajánul, pontosan tudja, hogy viccelek, hiszen ő aztán nem az a magamutogatós alkat, aki naponta úgy pasival mutatkozik. Nála még én is kurvásabb voltam, legalábbis addig a pontig, amíg egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Ám pontosan tudom a megoldást. Egy hosszabb távú, komoly pasi kellene mellém, akkor talán le tudnék nyugodni, és Bonnie-mentesen élhetném a világomat. Ő szépen visszavedlene a barátommá, én meg kiverném ezt az ostoba szerelmet a fejemből.
- Hát ez szomorú... ha ennyire egyoldalú, akkor miért szoktad annyira megnézni a halálra izzadt kosaras srácokat...? – Vágok vissza a vállát csapkodva, éppen csak annyira, amennyire egy havernek illik. Na nem annyira, mintha ő is pasi lenne, nem vagyok azért durva vele, de lássa, hogy veszem én a lapot, csak lányként illik visszafogottabbnak mutatkoznia. Talán ezért is tetszik, mert ha nagyon merész lenne, akkor nem is látnám benne azt, amitől olyan törékeny. Az én Bonnie-m. És már megint marhaságokon tépelődöm. Szerencse, hogy vigyorogva szemlélgetem, ezt bárminek betudhatja.
- Na ne mondd már, hogy népszerűbb lennék, mint te... csak mások buknak rám, mint rád. – Folytatom továbbra is nevetgélve. Soha nem tudhatja meg, hogy mit érzek iránta, sosem leszek vele férfias, mindig játszani fogom ezt a lüke barátot, de el kell oszlatnom a gyanakvását. Talán mégiscsak randiznom kéne Josh-al? Legalább alibiből, hogy ténylegesen úgy tűnjön, mintha kiegyensúlyozott lenne az életem. Kérdés, hogy Bonnie ha ennyire odafigyel rám, mennyire venné észre a turpisságot? Vagy komolyan kéne csinálnom? Josh végülis egészen helyes pasi, mellette ha nem is voltam a csúcson, de legalább egyedül nem, és volt kivel felvágni. Az is jobb lehet, mint a magány. Igen, lehet, hogy így fogok tenni.
- Állítólag... imádom az ilyen áltudományokat... Ugyanolyan, sőt, ha a lehet még rosszabb vakon tapogatózni... – Vonom meg a vállamat. Még mindig mosolygok, de már nem nevetek. Ezzel már jópárszor fürdödtem be, ezért aztán hagyom, hogy mások kezdeményezzenek. Elvileg vagyok olyan jó pasi, hogy kivárjam, amíg egy macsó elhív, vagy letapiz... Igen, szeretem magam kelletni, csak a mellettem ülő gyönyörűséggel nem. – Király! Leszaladok a tékába, és szerzek valami Harry és Sallyt, rendeld meg a pizzát! – Veszem a kabátomat, és mutatom a könyvespolc belső szekrényénél, hol is találja az itókát. Fehér rum, most ez van, jó is az. A sírós film azért is lesz jó, mert egy kicsit nem kell visszafogni az érzelmeimet.
Vissza az elejére Go down

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeCsüt. 22 Jan. - 11:24


Lucas & Bonnie



A szavaira csak egyszerűen elnevetem magam és megrántom a vállamat. Ismerem már jó ideje, ismerem már annyira, hogy tudjam eléggé máshogyan vélekedünk a suliról, meg persze a tanulásról is. Nem arról van szó, hogy lusta lennék, dehogy! A sok edzés megtanított rá, hogy soha ne legyek lusta, viszont tudom, hogy mikor fontos valami és mikor érdemes tényleg időt szánni rá és mikor butaság. Vannak olyan tantárgyak, amiken jó csak úgy túlesni és kész, nem kell feltétlenül órákat magolni ahhoz, hogy profik legyünk belőle, én legalábbis soha sem leszek olyan, aki előszeretettel magol folyamatosan. Jobban szeretem inkább csak lazán kezelni a dolgokat, hogy közben maradjon idő minden másra is.
- Talán nem is akarom megérteni, csak túl akartam lenni rajta. A te munkádhoz kell a nagy tudás, az enyémhez inkább az ösztön. - de hát mindketten tudjuk, hogy ez így van. Neki kell ismernie a technikai mélységeket, hiszen ő van a kamera másik oldalán. Nekem erre nincs szükségem, bőven elég, hacsak lazán kezelek mindent és nem foglalkozom mindenféle felesleges töltelék dolgokkal. Neki nem kell beszélnie és ilyesmire koncentrálni, szóval szerintem jól megosztjuk a feladatokat egymás között, csak a húzósabb vizsgákon kell átvergődnöm valahogy.
- Pontosan, nekem nem! Ez ilyen pasi dolog. - nevetve bököm őt oldalba. Na igen azért persze nekem is szokott az eszemben ilyesmi pörögni, de azért határozottan nem olyan gyakran. Egyébként is jelenleg még csak pasim sincs, most tényleg igyekszem a tanulásra koncentrálni, hiszen ez mégis csak a végzős évünk és ha most az ember elszúrja, akkor aztán nyugodtan pofozhatja fel magát, csak attól semmi se lesz jobb. Jó jegyek kellenek és persze jó gyakorlati állás, ezen áll, vagy bukik az egész, én pedig tuti, hogy nem fogok most meghátrálni, hanem elérem majd szépen azt, amit akarok, nem véletlenül küzdöttem már ennyit évek óta. - Ez azért van Lucas, mert népszerű vagy és bírnak a pasik, engem egyre se hívtak. - vigyorodom el. Na igen, én azért nem is vagyok olyan hírű. Oké sokan kedvelnek, sok barátom van, de a többség azzal is tisztában van, hogy mennyit tanulok és hogy nem okos dolog kikezdeni velem, mert a fekete öv azért mindent üt. Részben ezért is költöztem ki a koleszből, egyszerűen sokkal nyugodtabb és jobban oda tudok így koncentrálni a saját dolgaimra.
- Állítólag van egy ilyen radarotok nem? Amivel be lehet lőni, hogy kire lehet rámozdulni. - vigyorodom el. Na jó tudom ez nem ilyen egyszerű, de hát na. Amúgy meg meg tudom én őt érteni, nekem is mostanában sokkal inkább ahhoz van kedvem, hogy a tanulással foglalkozzam, mint a pasikkal. Nem kell az embernek mindig szórakoznia, főleg akkor, ha már közel a suli vége. - A kombinálásra szavazok. Pizzázzunk egy sírós filmen, és ünnepeljük meg a sikeres vizsgámat, tuti, hogy van valami dugi piád. - szokott lenni és ha nem, hát maximum becsempészünk valamit a koleszba, már nem egyszer megoldottuk, szóval most is menni fog.
Vissza az elejére Go down

Lucas Monroe
mutant and proud

Lucas Monroe
ember
I just believe my eyes
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 20
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeVas. 18 Jan. - 19:26



Bonnie & Lucas


Egészen addig teljesen jól elvoltam a saját világomban, amíg nem ismertem meg őt. Az első pár hónap az oldalán még egészen átlagos volt, miért is ne lehetne egy lány barátom? Kockázat nincsen benne, van kivel beszélgetni anélkül, hogy egymásra izgulnánk közben. Ez milyen szép lett volna... De nem, van olyan szerencsém, hogy nem is teljesen meleg volnék, hanem vannak egyéb hajlamaim is? Hülyeség, nem létezik, hogy több mint húsz éven át nem állt fel a farkam egy csajra sem... Erre most itt ez a cuki, vicces lány, aki állandóan hozzámbújik, még okos is, és nem bírom kiverni a fejemből. Afenébe! Mondom, egyetlen szerencsém, hogy olyannyira új az élmény, hogy amióta csak ezt érzem, mint a vízfolyás úgy tudok hazudni, nem pirulok el, csípőből jön minden válasz, nincsen az az isten, hogy hibázzak, hiszen nem akarok változtatni. Állati blama lenne több szempontból is.
- De az életben nem fogod megérteni, ha csak magolsz... – Látszik, hogy inkább tévés lenne, csacsogni szeret, de nem lenne a kamera másik oldalán. Nem kárhoztatom érte, nem vagyunk egyformák, én meg nem lennék olyan karakán, hogy másokat interjúvoljak meg, vagy hogy a hiradóban mutogassam a képemet. Ő az az állati laza típus, aki állandóan pörög, míg én az otthonülős, komoly változat vagyok, aki művészetnek tartja mindezt. A jegyeim nyilvánvalóan ezért jobbak, de hát kinek mi? A médiaszak alapjai azért közösek, a saját ágában biztosan ügyesebb lesz majd, ez már most látszik.
- Na persze cukifej, neked nem. – Előttem aztán prűdnek sem kell lennie. A lányok jelentős hányada bőven olyan mint a srácok, csak nem illik felvállalni. Ha egy srác teszi ezt, az szinte alap, ha egy lány, akkor meg egy ribanc. Tudom én, viszont előttem nem kell játszania magát, és határozottan boldoggá tesz, hogy nem él ezzel az olcsó trükkel. Már csak ezért sem rúgnám fel az állítólagos barátságunkat. Azért állítólagos, mert az már nem ér, ha az egyik szerelmes. Fülig. – Mostanában minden erről szól ahogy észrevettem. Tisztára mintha visszatért volna a hetvenes évek. Ezen a héten csak három szexpartira hívtak... – Ingatom a fejemet, na nem mintha ellenemre lenne a szabadságvágy, csak éppen srácok közé most nem mennék, egy igazi orgián meg valljuk meg őszintén, mit keresnék? Lánycickók, és hasonlók, az nem éppen az én világom. Nekem csak Bonnie kell! – Hjah, a mocskok. – Nevetem el magam, pedig lényegében vele kapcsolatban nagyon is disznó vagyok. De talán nem, hiszen nem nyomulok rá. És mégis, hiszen átverem. Mégsem, mert nem hozom zavarba, nem bámulom meg, nem kezdek kéjenc masztikba rá gondolva. Ez tényleg valami több, valami felhőkön csücsölős álomkép. Olyan, mint a mesékben, ezért is nem válhat valóra.
- Őszintén? – Úgysem fogom, de csak rizsázzunk. Megvakarom a tarkómat, mint aki nagyon tűnődik. – A suli most jobban érdekel, meg unom a sok felszínes műmájert. A múltkor is leszólított egy gyúrós benzinkutas, hogy a mindene lennék... Mondom mi a franc van már, rám van írva, hogy pasikra gerjedek? – Vonom meg a vállamat. Azért az elmúlt hónapban is cseréltem néhány partnert, kipróbáltam magam lány szerepben, úgy egyszerűbb Bonnie-mentesíteni magam, de nem volt az igazi. Ha meg macsóztam én, akkor szinte élvezhetetlen volt. – Pizzázunk egy sírós filmen, vagy leisszuk magunkat valahol csinibaba?
Vissza az elejére Go down

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeSzomb. 17 Jan. - 21:23


Lucas & Bonnie



Nem tudom engem sosem zavart az, hogy ő meleg, mert... miért lenne e miatt más, mint bárki? Vagyis más, mint a legtöbb pasi, kedvesebb és sokkal figyelmesebb és nem kell mellette attól félnem, hogy a mellemet nézi a szemem helyett, amikor dumálunk, ami pedig azért időnként baromi nagy előny tud lenni. Ha eljön velem ruhát nézni, akkor nem unja végig az egészet, és még az ízlése is remek, arról nem is beszélve, hogy amikor ruhát kell választani nem azt veszi elsődleges opciónak, hogy melyikből látszanak ki jobban a részeim, szóval... én nagyon imádom, hogy a barátja lehetek, és nem akarnék helyette mást. De komolyan a legtöbb csaj hisztis, a pasik sokszor fárasztóak. Lucas valahogy olyan, mintha egy barátnő és egy pasi keveréke lenne, de mindkettőből csak az előnyös tulajdonságokat kapjuk ki és úgy gyúrjuk össze őt, naná, hogy vele szeretek ezek után a legjobban lógni, szerintem mindenki így lenne ezzel, ha nem lenne előítéletes azokkal szemben, akik mások.
- Oh én nem értetem meg Lucas... egy kukkot se, csak pár tételt sikerült beseggelni nagy nehezen és mákom volt, hogy a húzottak között volt olyan, amit tudtam. - rázom meg a fejemet mosolyogva. Megérteni... nem, a végére már komolyan a könyökömön jöttek ki ezek a rémesen pocsék filmek. El nem tudom képzelni még most sem, hogy erre miért van szükség ahhoz, amit én akarok csinálni. Igazából eleve a tantárgyainknak úgy kb. a 70 %-a számomra teljesen felesleges, csak a diploma miatt kellenek, meg persze azért, hogy befejezzem a sulit, de hogy az életben nem fogom egyáltalán hasznukat venni, abban teljese mértékben biztos vagyok. De hát gondolom a suli ilyen, meg a legtöbb szak is ilyen. Lenyomod, hogy aztán amikor végeztél akkor végre már tényleg csak azzal foglalkozz, ami igazán érdekel.
- Hogy neked mindig csak ezen jár az eszed! - vigyorodom el. Igen Lucas meg az ő pajzán megjegyzései, meg sem lep, hogy most is egyből erre gondol. Na igen fene tudja, nekem nem jutott eszembe, hogy vajon mi lehetett a tanárunkkal, hogy megszállta a szentlélek. Azért remélem, hogy nem jön rá, hogy hibázott és csináltatja újra a vizsgát, mert akkor tuti biztos, hogy helyből kiugrom az ablakon és most elég magasan vagyunk. - Nem lep meg a témád, de tuti, hogy remekül összedobod majd, ismerlek már annyira, hogy nem szokásod hibázni. - és még el is nevetem magam, mikor lejátssza a kis távolról mellfogdosást. Na igen a filmiparban azért vannak fura alakok, és neki kifejezetten ezt kell most bemutatni, ami menni is fog neki, ismerem már annyira, hogy minden effélében felettébb profi tud lenni. - Melyik pasi nem az... - forgatom a szememet jó látványosan, direkt túljátszva persze a dolgot. Nem azt mondom,hogy csak rossz tapasztalatim vannak, de elég sok van, ami nem jó na. A nyíló ajtóra azért én is felpillantok, aztán nem is értem, hogy mi játszódik le, mert hát Lucas nem kicsit elutasító, pedig emlékszem volt idő, amikor totál rá volt kattanva Joshra. Pár pillanatig még azért szünetet tartok, csak aztán nézek fel rá megint.
- Lucas... őszintén, mi van veled mostanában? Olyan fura vagy a pasikkal, van valaki, aki... mi tudom én, bejön, de nem kaphatod meg? - persze valami olyasmire gondolok, hogy tetszik neki az egyik tanára, vagy a jó ég tudja, de az utóbbi időben már nekem is feltűnt, mintha határozottan megcsappant volna a lelkesedése pasik terén, és túlságosan elutasítónak tűnik, ami fura, komolyan, nem rá vall.
Vissza az elejére Go down

Lucas Monroe
mutant and proud

Lucas Monroe
ember
I just believe my eyes
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 20
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeSzer. 14 Jan. - 18:42



Bonnie & Lucas


Nem tudom, hogy miért figyeltem fel rá, talán pont azért, mert képes ilyen közvetlen lenni. A lányok többsége nem akar bonyoldalmat, hogy egy hozzám hasonlóval barátkozni, Bonnie-nak ez könnyebbség, hogy a mustra mellett férfi szemszögből is kaphat részemről anélkül, hogy felállna a szerszám, ha csak ledobja a felsőjét. Jó, teljesen sosem vetkőzne le előttem, bár ha nagyon sietne, talán még az is megtörténhet, mert tudja, nem úgy nézek rá. Ez mind szép és jó, és alapvetően bárki más esetében ez működne is, hogy ha nem lennék fülig szerelmes. Nem tudom, hogy mi volt a kapcsoló, talán ha az ember megtalálja az igazit, akkor teljesen mindegy, eddig kikre bukott, lényegében még izgat is, hogy máshogyan néz ki, mint imádott ex-pasijaim. Nagy mázlim azonban, hog mindez megmaradt a fantáziálgatás szintjén, és nem kellett attól tartanom, hogy rajta felejtem a tekintetemet. Tökéletesen ura vagyok a testemnek, nem borzongok bele az érintésébe, csak utólag sóhajtozom, ha már elment, s fantáziálgatásom főszereplőjévé is sikeresen előlépett.
- Mondtam én, hogy ne magolj, ezt meg kell érteni. – Bólogatok, és azon tűnödöm, hogy mekkorát fog majd ezek után aludni, elképzelhető, hogy most nem látom pár napig. Nem baj, ráfér a pihenés, nem vagyok óvodás, hogy sírjak utána. A haja megint olyan csinosan van fordozva a hajvasaló által, ezt azért elismerő bólogatással nyugtázhatom, azt sosem kellett titkolnom, hogy jól néz ki, végülis beállítottságtól függetlenül is méltathatjuk a másikat. Azon túl, hogy a lelki dolgokat is megosztjuk egymással, az utóbbi időben nem nagyon járok el sehova, pedig voltam én már több olyan összejövetelen, ahol bőven lett volna vadászterület, és Bonnie is hiába ajánlgatja azt, hogy összehoz valakivel némi tesztelés után, valahogy nem vonz a dolog, és remélem annak tudja be, hogy most sok a munkánk, és arra akarok koncentrálni, nem arra, hogy egy magas szőke maszirozza a vállamat, vagy éppen mást.
- De cuki... Biztos valaki előző éjszaka jól... – Vigyorodom el, Bonnie annyit mesélt már erről az ürgéről, egy igiazi pszichopata, biztosan lennie kellett valami nyomógombnak, aminek következtében ennyire nagy engedményt tudott tenni. Lehet, hogy valami jó csaj mászott rá, vagy ami még jó, valami pasi...? Sosem tudjuk meg. – A lényeg, hogy átmentél. Hát én... Operatőri malőrökből írok egy beadandót, és hát azt kell nézni, hogy aki csinálta ezt, látványosan a nők mellét vette. Merthogy szinte mindenki nő... Erre fogok alapozni. – Nevetgélek, és előrenyúlok, hogy Bonnie melle fölé vigyem mindkét kezem, mintha valami markológép lennék, aztán egyik kezemmel a másikra csapok rá. – Kissé kanos lehetett a fickó. – Fejezem be a felvezetést, egyátalán nem gond, ha a leányzó ilyen csacsogós, így szeretem. De gáz... szeretem. Ebből aztán soha semmit nem fog tudni. Kopogás, a legjobbkor. Felállok, és már nyitom is az ajtót. A magas szőke bizony, akit az utóbbi időben hanyagolok. Nem mondom, hogy együtt járunk, de voltunk már párszor... „mozizni”.
- Lucas... végre, jössz akkor sörözni? – Na igen, olyan jól bujkáltam előle az elmúlt napokban, most voltam olyan hülye, hogy kinyissam az ajtót. – Ez most nem fog összejönni Josh... láthatod, vendégem van. – Egyrészt nem is mondanám vendégnek Bonnie-t aki már milliószor itt aludt, ha a szobatárs lelépett, másrészt meg kétlem, hogy a szőke féltékenykedne egy lányra. Szájhúzást mellékelve csukom be rá az ajtót, és megfeszül az állkapcsom. – Utálom, hogy csak meg akar dugni...
Vissza az elejére Go down

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeSzer. 14 Jan. - 12:00


Lucas & Bonnie



Igazából nem mondanám, hogy az a tipikus nagyon népszerű lány vagyok, vagyis... hát nem tudom sose éreztem úgy, hogy sokan startolnak rám, vagy csak nem veszem el a jeleket. Inkább szimplán jóban vagyok sokakkal, elég könnyen barátkozom, elég könnyen nyitok mások felé, és simán elmegyek ebédelni akármelyik csoporttársammal, teljesen mindegy, hogy az illető fiú vagy lány, de ez nem olyan nagy bűn igaz? Egyszerűen csak szeretek nyitott lenni másokkal szemben, ismerkedni, barátkozni. Egyébként se nagyon lenne belőlem soha jó riporter, ha csendes és visszahúzódó lennék, akkor maximum valami sima háttérmunkára lennék alkalmas, de én azért ennél jóval többet akarok kihozni az életemből. Nem azt mondom, hogy csillogásra vágyom, talán egy kis hírnév nem árt, de... inkább csak tenni akarok valamit, elérni az életben valami nagy dolgot. Egyszerűen... szeretnék letenni az asztalra valamit, kitörni abból, amiben a szüleim éltek. Nem mondom, hogy lebecsülöm őket, vagy ilyesmi, egyszerűen csak én valahogy többre vágyom, hiába biztosítottak nekem szép életet és a mai napig is mellettem vannak. De ez a lénye, támogatnak a nagy álmokban és én ettől vagy igazán boldog.
- Komolyan nem hittem pedig, de meg lett! - engedem el végül, még mindig szélesen mosolyogva, aztán szépen le is dobom magamat az ágyára, mint ahogy mindig is tenni szoktam. Cseppnyi gondolkodás sincs bennem e miatt, hiszen sosem volt ebből gond. A kabátomból is kibújok, azt csak ledobom a legközelebbi székre, aztán lerúgom a cipőket és törökülésben helyezkedem el vele szemben. Amúgy meg azért a bicepszét megnéztem már én magamnak, csak... nem úgy. Tudjátok azért vak sem vagyok és ami szép azt attól még meglátom. Húztam én már őt olyan viccekkel, hogy kár, hogy a másik oldal felé húz, mert komolyan ő lenne számomra az eszményi pasi ezzel a jellemmel és kinézettel, de hát tudom, hogy ezzel lazán viccelhetek, hiszen ő inkább van beindulva a szomszéd szobában öltözködő srácra, mint rám.
- Valami iszonyat sokat tanultam, de most akkor képzeld el a helyzetet. Tele a terem... mindenki izgul, retteg és jön a tanár, és... benyögte, hogy mindenki öt tételt húz és egyet választhat azok közül. Komolyan mondom majdnem ott helyben ájultam el, hogy ilyen nincs is! De még így is éppen hogy mentem át, mert ez a tantárgy... valami halálos volt! De vége, többet már nem foglalkozom vele, a szakdolgozatomnak amúgy se lesz köze hozzá. Na és te hogy vagy? Mire készülsz? - ne csak én fecsegjek, mert megint kissé elragadott a hév és sikerült átmenni enyhén szólva is heves, lelkes hadarásba. Tudom, hogy őt ez nem zavarja különösebben, de azért ne, engem ő is érdekel, nem szeretném, ha bármikor is úgy jönne le a kapcsolatunk, hogy csak én vagyok benne a fontos, mert ez még véletlenül sincs így. Azért mégis csak a legjobb barátomról van szó, aki nagyon fontos nekem. Szóval ha épp valami pasiügyről van szó, vagy tanulásról tudja jól, hogy segítek neki. Volt már rá példa, hogy teszteltem neki valakit, hogy vajon mennyire tekeri a bicajt az ő oldalán, mert nem lehetett tökéletesen eldönteni. Van amikor még az ő pontos radarja sem működik rendesen.
Vissza az elejére Go down

Lucas Monroe
mutant and proud

Lucas Monroe
ember
I just believe my eyes
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 20
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeVas. 11 Jan. - 11:16



Bonnie & Lucas


Ha titkolom is, aki tudni akarja, úgyis tudja. Mintha egy különálló kis közösség lennénk, és miután pasikból kevés van hozzám hasonló, egyszerűen megint rám akarnak mászni. Értem én, hogy ha kicsi a választék, akkor muszáj így vadászni, de miért lenne egyértelmű, hogy ha egy másik sráccal azonos a beállítottságunk, akkor máris kötelező is, hogy tetszen nekem? Annyira nyomult, hogy használjunk ki minden percet, én meg szó szerint kituszkoltam a szobából, pedig nagyobb, és izmosabb is volt nálam, khm... De nem, egyszerűen nem tudok mostanság ilyesmire gondolni, pedig biztos jó lett volna, viszont nem néz ki hülyén, ha közben meg Bonnie-ra gondolok? Mert ez egészen addig működött, amíg volt valakim, aki esetében én tudtam a domináns lenni. Ez a magas szőke viszont annyira macsóskodik, hogy ő akarna belém mászni, akkor azt hogyan hozom össze a Bonnie-s fantáziálgatásokkal? Mondjuk elképzelésem sincsen, milyen lehet lánnyal lenni, de annál nem is áll távolabb a dolog, hogy valakinek én vagyok a „csaja”. Szóval nem, lepattintottam, és próbáltam tanulni valamit. A szobámban nagy képernyős tévé van, a lakótárs állandóan a barátnőjénél lebzsel, így meg tudtam nézni Szexmissziót, témába vág, csak két férfi marad a földön. A kamerakezelés pocsék, de a vágások jók. Az angol szinkron vállalhatatlan, le is vettem gyorsan a hangot, úgyis zavaró, a technikai rész érdekel most. Rápillantok az órámra, miközben ülök az ágyon, és jegyzetelgetek törökülésben, nemsoká jön a csajszi. Ebből a cefet időben még kimozdulni sincsen kedvem, mert csak kipirosodna az arcom a hidegtől, majd rányomok valami pakolást, hogy kicsit helyrerázódjon. Azért mégsem ücsöröghetek egész télen a koleszben, Bonnie nagy mászkálós, az ő kedvéért erőt kell vennem magamon, de legalább magamtól nem mozdulok ki. Egyetlen szerencse, hogy még annyira új nekem ez a dolog, hogy nem pirulok el, nem szégyenlősködök, ha melltartóban látom, talán még akkor sem lenne gond, ha egy szál semmiben mutatkozna előttem. Testi jelét még nem produkáltam a vágyakozásnak, és lazán a szemébe hazudnék, ha véletlenül gyanakodna. Biztosan nagy átverésnek gondolná, hogy ha kiderülne, hogy máshogyan érzek iránta. Ő megnyílt nekem, míg én tucatpasiként beálltam a sorba, hogy én is nyálcsorgassak rá. Nem, maradok szépen a barátja, teljesen jó az nekem, majd jön valami ábrándosszemű pasi, akire az egyikünk rástartol, és ennyiben is hagyom a dolgot.
- Hurrá édes! – Tárom szét a karjaimat, hogy lendületből kapjam el, mert ha arébb húzódom, még át talál repülni a szobán ki az ablakon. Egy márkás melegítőfelső van az ágyra dobva, az alsóját viselem, és csak egy atlétatrikó szorítja le egyébként csinosra munkált testemet, a bicepszem így szabadon, na nem mintha abban reménykednék, hogy akár egy pillantásra is méltatja. Elkönyvelhetjük: próbababa vagyok a számára, akinek a vállán sírhat. Ez engem boldoggá tesz, a többiről meg ne is beszéljünk.
- Nehéz volt, vagy csak sokat tanultál? – Kapcsolom le a videót, és tolom el az ölemből a jegyzeteimet, most már csakis a lányra fogok koncentrálni.
Vissza az elejére Go down

Bonnie Parker
mutant and proud

Bonnie Parker
független
loneliness is a gun
Play By : ツ Willa Holland
Hozzászólások száma : 23
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitimeSzomb. 10 Jan. - 11:46


Lucas & Bonnie



És sikerült! Komolyan el sem hiszem, hogy sikerült az az átkozott vizsga! Végig kellett nézni hozzá egy halomnyi ősrégi fekete-fehér filmet és a félév végére már komolyan utáltam az egészet a csoporttársaim nagy részével egyetemben, de végül csak sikerült átcsusszanni, amit még mindig alig hiszek el. És ennyi, túl vagyok rajta, a következő félévben még véletlenül sem megyek a közelébe egy nyálasan romantikus fekete-fehér filmnek, mert már komolyan hülyét kapok a sok vinnyogó csajtól, akiknek az a legnagyobb bajuk tizennégy évesen, hogy még nincs legalább három kérjük és lassan vénlánynak érzik magukat. Nem azt mondom, hogy bajom van ezzel a romantikus irdalom dologgal, de azért a rajongója sem vagyok. Esetleg még az Elfújta a szél, na azért ott tényleg tuti karakterek vannak, de ennél nem szívesen adom lejjebb. És hát naná, hogy Lucasnak újságolnám el először a nagy hírt, mert hát kinek másnak? Nem hiszem, hogy sokáig magamban tudnám tartani, és szerintem ő is tisztában van vele, hogy az első utam hozzá fog vezetni majd.
Ezért van, hogy természetesen enyhén szólva is kettesével szedem a lépcsőket a koleszban. Az első két évben én is itt laktam, ahogyan ő, akkor barátkoztunk össze, de pár hónapja úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom az önállósággal és hát van egy kis spórolt pénzem, amiből telik arra, hogy a pici lakást fenntartsam egyedül is. Persze anyuék sokat segítenek, de ezt úgy érzem meg kellett már lépnem, amúgy is nem végzős vagyok, jövőre már nem maradhatok a koleszban, jobb a dolgoknak inkább elébe menni. No szóval pillanatok múlva már a harmadikon vagyok, és csak nevetve lépdelek tovább, amikor az egyik srác heves káromkodás közepette vágja be az ajtót. Hát na... nem én tehetek róla, hogy eleve nem volt benne annyi ráció, hogy talán nem nyitott ajtónál kéne öltözni. Egyébként is volt rajta alsó, ez azért nem annyira halálos. Mondjuk baromság az egész, eleve itt van Lucas, bármikor láthat srácokat hiányos öltözetben és az neki épp annyira érdekes látvány, mint mondjuk nekem. Hát épp ezért értem meg, hogy nem szívesen adja bárki tudtára a dolgot, mert akkor esetében is így vágnák be az ajtót és az nem kicsit keserítené meg az életét. No, de elkalandoztam.
Amikor végre elérem a célt mindenféle kopogtatás és egyéb nélkül nyitok be a szobába. Régen is így volt és hát na... az ember csak van annyira logikus, hogy nem így nappal és nyílt színen csinál olyasmit, ami zavarba ejtő lehet... igaz? Szóval az ajtó kivágódik, én pedig bevágódom rajta, és ha nincs semmi, ami tényleg zavarba ejtő lenne és épp most történik, akkor meg nem állok, amíg le nem huppantam az ágyára.
- Sikerült! Képzeld el! Átmentem! Soha többet fekete-fehér romantika! - gond nélkül vetem magam a nyakába, akkor, ha épp nem volt túlöltözve, mert hát mit számít az? Majdhogynem olyan ő nekem, mint egy legjobb barátnő csak éppen fiúban, és neki aztán nem sokat számít, ha lazább öltözetben ölelgetem. Gondolom, ha a két szobával arrébb lakó helyes Bobbie tenné ugyanezt... na az jobban tetszene neki, amit én is határozottan meg tudok érteni.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Lucas kolesz szobája   Lucas kolesz szobája Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Lucas kolesz szobája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Lucas Monroe
» Lucas & Bonnie - Felvétel indul!
» Mo szobája
» Serena szobája
» Jamie szobája

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-