we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Carrie-Ann, Arthur és Angela

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Carrie-Ann Bell
mutant and proud

Carrie-Ann Bell
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimePént. 27 Márc. - 15:23


Arthur, Angela & Carrie-Ann




Örülök neki, hogy végül Angie elfogadta, hogy nem akarok ártani Arthurnak. Én... senkinek sem ártanék szándékosan, a sziget az... az azért volt, mert nem tehettem mást, mert meg kellett védenem a családomat és kész. Ha lett volna választásom... És persze azért reméltem, hogy végül nem lesz baja senkinek sem. Így is a lelkemen szárad több matróz halála is, akik elvesztek amikor elsüllyedt a hajó. Néha még a mai napig is álmodok velük, rémálmok, amikben látom magam előtt őket, az arcukat. Nekik is volt családjuk, mint Angienek Arthur, biztos vagyok benne, hogy ők is gyűlölnének, hogy ők is félnének tőlem, amiért ártottam a szeretteiknek, de... nem tudok mit tenni utólag. Próbáltam én bocsánatot kérni, de sajnos a legtöbben ezt nem fogadják el egy könnyen. Ha egyszer hibázol, nehéz azt már visszacsinálni, pedig én nagyon akarnám. És most itt van egy kedves fiú, aki nem kerül el elvből ezek miatt és én... szeretnék vele lenni, de csak akkor, ha ezzel nem ártok másoknak, ha ezzel nem borítom ki a húgát, vagy nem kényszerítem őt magát választás elé.
Meglepetten pillantok hátra, amikor rájövök, hogy Arthur lemaradt kicsit tőlünk. Igen a forró kakaó jól fog esni, de mintha mégis valami... nem jót látnék rajta most, mintha még sem örülne annyira annak, hogy ezt az egészet megpróbáljuk rendbe hozni... vagy rosszul érzem? Angie előre megy, én pedig végül csak megállok és lemaradok, hogy mellé érjek. Éreztem, ahogyan megszorította a kezemet, és nem akarom, hogy bármi miatt is rosszul érezze magát.
- Helyrehozom jó? Hogy ne féljen tőlem és... neked se legyen rossz. - pillantok rá, amikor végre mellé értem. Pár pillanatnyi hezitálás után lépek közelebb a séta közben, hogy a kezemet újra az övébe csúsztassam. Óvatosan csak, de összekulcsolom az ujjaimat az övével. Finoman elmosolyodom, bátorítóan, mert mégis csak látom én rajta, hogy valami nincs rendben. - Mi a baj? Ezen... kívül persze. Elmondod majd? - nem tudom, hogy megtenné-e most, vagy esetleg nem akarja ezzel a testvérét terhelni, ezért adom meg neki a lehetőséget, hogy akár máskor tegye megy, ha neki úgy könnyebb, akkor amikor majd jobban szeretné. Vagy persze ha nem akarja, akkor nem erőszak a dolog, csak látom rajta, hogy valami nincs rendben. A kezemet már nem húzom el tőle, irány akkor a konyha, hogy szépen szerezzünk magunknak valami meleg kakaót. Az most jót fog tenni a kezdeti ijedtségre, ebben biztos vagyok.
Vissza az elejére Go down

Arthur Whitmore
mutant and proud

Arthur Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Chace Crawford
Hozzászólások száma : 171
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeHétf. 23 Márc. - 16:34


Carrie-Ann  szivecske Angela :bigeyes:  & Arthur  No



Nem is tudom, hogy volt-e valaha még egy ilyen szép látvány, mint ahogy láttam, hogy a hugocskám és Carrie-Ann kibékültek - nyilván volt, és lesz is még hasonló, de ez akkor tényleg meg is hatott. Nem szerettem volna semmi mást a világon, minthogy ő, és Carrie-Ann megférjenek egymás mellett, és mindketten szerethessenek... habár... továbbra is ott motoszkált a fejemben az az érzés, ami akkor fogott el, amikor Carrie-Ann távolodni kezdett tőlünk... amelyhez hasonlót már sokszor hallottam, de évek óta ez tört le leginkább... az, hogy tudtam, hogy ott hagytam volna Carrie-Annt. Ott lettem volna képes hagyni őt, semmi kifogás, semmi szomorúság... az elmém egyszerűen csak nem engedte volna meg nekem, hogy gondolkozzak a dolgon, hogy elképzeljem ezt a helyzetet, ahol a hugocskám és a szerelmem együtt lehetnek, vagy talán hogy egyáltalán emlékezzek a lányra... mindent egyszerűen csak kitörölt volna az utolsó cseppig... minden képet... minden hangot... persze - abban reménykedek, hogy - ez csak azért történt volna meg, mert az elmém nem akarta volna, hogy szenvedjek a szerelmi bánattól, de... valahogy inkább úgy éreztem, mintha nem is akarta volna megengedni nekem... mintha ez egy parancs lett volna, amelyet akár tetszik, akár nem, végre kellett volna hajtanom... most már így visszatekintve nagyon örülök, hogy nem így történt... de ki tudja, akkor sem lennék szomorú, ha máshogy történt volna, hisz nem is emlékeztem volna erre az egészre... az elmém már 12 éve így működik. Csakis a hugica számít.... legalábbis csak ő számított eddig... és valahogy mintha két részre törtem volna, egyik oldalam csakis a hugica mellett állt, a másik pedig többek között Carrie-Ann mellett... de valahogy miért nem értette már meg, hogy mások is vannak a világon, mint a hugicám.. ezt még ő maga mondta el nekem. De valahogy... mégis... mintha... ez is egy parancs lenne... a hugica mindenki előtt, a hugica mindenki előtt, a hugica mindenki előtt!
- Öhm... i-i-igen... k-k-kakaó! - böktem ki hirtelen a szavakat, ahogy megéreztem Carrie-Ann kezét az enyémen. Annyira kis puha kezecskéi vannak, mintha egész nap egy párnát simogatnék meg... gyengéden meg is ragadtam a kezecskéjét, és a lehető legfájdalommentesebben megszórítottam azt. De ahogy megéreztem, hogy elkezdett távolodni tőlem, kissé félénken és remegve engedtem útjának a gyengédecske kacsót. Én egész nap érezni akarom azt a puha tapintást, egész nap érezni, hogy ott van mellett, és... é-és kitart... m-mellettem... m-m-mert ő... ő-ő... ő.... sz-szeret engem...? - M-m-mármint! Öhm.. i-igen! M-m-menjünk! - most pedig a hugocskám jött, és éreztem ahogy az ajkai egy pillantásnyira rácuppantak az arcomra. Ő volt a legfontosabb ember, személy, nő, testvér az életemben, és nem akartam vonla őt sohasem elengedni. Ám végül ő is otthagyott, és beindult, így lassan egyre inkább magányosabbnak éreztem magamat. Talán... ma a hugocskámon van a lényeg... minden nap a hugocskám a lényeg, és ez nem is baj, de... C-Carrie-Ann... ő... ő-ő sz-számomra is lényeges volt, de most mintha... mintha ők ketten lettek volna együtt, és én maradtam volna hátra... p-persze, ez a nap arról szólt, hogy ők kibéküljenek, persze, de... d-de... akkor is... mintha nem is számítottam volna...
- Igen... igen, jövök én is... jövök... - mormogtam, szitne csak magamnak, és én is lassacskán elindultam a Birtok felé, hogy az ebédlőbe, vagy valahol kaphassunk valami kaját... v-vagy kakaót... vagy mit is tudom én... egyáltalán volt ebédlő az iskolában... biztos volt... nem is tudtam már, a godnolataim valahogy folyton csak e körül cikáztak - ők a lényegesek, igen... de attól még mi lesz velem...?
Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeSzomb. 21 Márc. - 14:52



Carrie-Ann, Arthur & Angela
Tudom, hogy egy gyáva nyúl vagyok és ezt nem is titkolom. Azt hihetné az ember, hogy ennyi megpróbáltatás után már olyan kőkeménnyé váltam, hogy nincs semmi sem ami megrendíthetne. Pedig nincs így, borzasztóan félek, rémálmaim vannak minden éjjel, hol erről hol arról, de mindig. Ez a találkozás sem fulladt kudarcba, nem történt semmi mégis bennem van egy apró félsz, hogy megbánom amit tenni készülök. A bátyám az egyik legfontosabb ember az életemben, elveszítettem és most visszakaptam, a saját félelmeim nem választhatnak el a testvéremtől. Carrie-Ann lehet, hogy a múltban ártott nekem, viszont a bátyám szereti. Látom, hogy sokkal boldogabb ha a lány mellett van, nem lehetek szívtelen, nem bújhatok el egy fal mögé, hogy magamnak ezzel jót tegyek, itt nem én számítok, egyedül csak Arthur. Legyőzöm magamban a tartózkodást és Carrie-Ann után szólok, hogy megállítsam, ha most hagytam volna elmenni akkor Arthur elveszítette volna és nem bírtam volna elviselni, hogy újabb fájdalmat okozok szeretett bátyámnak.
-Tudom, hogy nem ártanál Arthur-nak.  - Többet nem is mondok, ha látnám, hogy a bátyám veszélyben van akkor semmiképp nem hagynám ezt, de nincs így. Én félek, mert voltak dolgok amiket átéltem, tudom, hogy nem Carrie-Ann tehet róla, mert neki muszáj volt megtennie ezt, de a rossz dolgokat akaratlanul is hozzá kötöttem és így nem egészen egyszerű.
Gondolom idővel hozzá tudok majd szokni a lányhoz és ne fognak bennem rossz dolgok feltolódni csak, mert a közelemben van. Persze ezt nem lehet garantálni, lehet, hogy soha nem leszünk barátnők, ennek a lehetősége egyelőre borzalmasan magas. Én igyekezni fogok amennyire csak lehet.
Arthur zavarán elmosolyodom. Igen, biztos vagyok benne, hogy tetszik neki a lány és kedveli is, ezt ki is mutatja és örülök annak, hogy nem zárkózik el az emberektől annak ellenére, hogy borzalmas sorsa volt.
-Remek ötletnek tartom, ha gondoljátok indulhatunk is, amúgy is eléggé hideg van idekint, egy forró kakaó jól esne. - Tényleg erősen próbálkozom, hogy ez kettőnk közt működjön és jóban legyünk. Mind a kettőnknek fontos Arthur és csak jót akarunk neki, ez már legalább egy közös bennünk.
Odalépek Arthurhoz és egy puszit adok az arcára majd megsimítom a karját és elindulok az épület felé.
♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ Szöveg, idézet stb.
Vissza az elejére Go down

Carrie-Ann Bell
mutant and proud

Carrie-Ann Bell
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeCsüt. 19 Márc. - 18:03


Arthur, Angela & Carrie-Ann




Nem akarok elmenni... elmenekülni, tényleg nem, de akkor is pocsék érzés az, hogy valaki fél tőlem és Angie egyértelműen így van ezzel. Én nem akartam senkit sem bántani, igazából... csak tettem, amit muszáj volt, mert nem tehettem mást és ez lett a vége, hogy most... senki se áll szóba velem, mert vigyáztam a családomra, mert meg akartam védeni őket, mert más nem tette volna meg, vagy talán nem úgy, ahogy én megtudtam tenni. Így tényleg nem lett semmi bajuk, még csak nem is tudják, hogy egyáltalán bármi történt a háttérben. És ez így van rendjén, mert a családom fontos, akkor is, ha nem is az igaziak, ha örökbe fogadtak, de a családom és ez a fontos nekem... bárki más is ezt tette volna nem? Pont mint én. Azért mégis csak nagy kő esik le a szívemről, amikor Angie megszólal. Reméltem, hogy így lesz, de nem mertem volna megesküdni rá, hogy megteszi. Persze a testvére fontos lehet neki, ez nem kérdés, de... nem tudhattam hogy fontos-e annyira, hogy úgy gondolja érdemes engem elviselnie miatta.
- Oh, hát persze! Én teljesen megértem, nekem se lenne túl sok bizalmam gondolom fordított esetben, de... igyekezni fogok, hogy tudj bízni bennem és esküszöm, hogy nem akarok semmit rosszat Arthurnak. - az utolsó szónál azért nem tudom megállni, hogy ne pillantsak a srácra egy aprócska kis mosollyal. Kedvelem őt, nagyon is és nem szeretném, hogy rossz legyen neki, pont e miatt mentem volna el, ha úgy jobb, mert azt sem akarom, hogy miattam vesszen össze a saját testvérével, akit olyan sokáig nem látott. Ha újra együtt lehetnek, akkor legyenek, én ennek nem akarok ellene lenni, már így is tettem rosszat, több rosszat eszem ágában sincs. Már önmagában az is egyszerűen csak nem is tudom... valahogy olyan szórakoztató, ahogy megint mennyire zavarban van. Közelebb lépek kicsit hozzá, remélem, hogy nem lesz ebből gond, csak óvatosan a kezemet az övébe csúsztatom. A tekintetem valamelyest igyekszik azt sugallni neki, hogy nincs semmi baj, nem kell ennyire izgulnia. Csak pár pillanat, aztán elengedem a kezét, és újra Angelára pillantok.
- Az remek lenne! Ihatnánk mondjuk egy-egy kakaót a konyhában, mit szóltok? És akkor tudunk kicsit beszélgetni... bármiről. - alig ismerem Angelát és talán ha látja, hogy az én életem is átlagos, normális, akkor ő is kevésbé fog tartani tőlem. Én is csak egy kissé elveszett lány vagyok, aki nem nagyon találja önmagát, mostanában meg főleg nem, szóval... nem lenne rossz, ha nem utálna és persze nem is tartana tőlem. Ez azért sok szempontból fontos, hiszen nekem tényleg kedves lett Arthur és szeretnék jóban lenni a testvérével is, ha ez lehetséges. Remélem, hogy az.
Vissza az elejére Go down

Arthur Whitmore
mutant and proud

Arthur Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Chace Crawford
Hozzászólások száma : 171
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeHétf. 16 Márc. - 21:08


Carrie-Ann :bigeyes: Angela  szivecske  & Arthur



Úgy éreztem, hogy sírni fogok, de az mrá biztos volt, hogy a szívem szétrobbant örömömben, ahogy toporzékolva néztem végig kettejük békekötését. Angela volt az első arc, amelyet én megpillanthattam, nem az anyámé, és ő volt az, aki mindig is segített rajtam - és akin én mindig is segíthettem. Igaz, annak a nyoma is az arcomon maradt, hogy talán többször segíthettem én neki, mint ő nekem, de ez... ez sohasem érdekelt. Nem, én akár meg is öltem volna magamat azért, hogy boldogan lássam őt. Én magam is, és az a részem is, aki megparancsolta volna nekem... Én nem csak meg szerettem volna védeni Angit... nekem meg kellett őt védenem... annyi éven át, egy teljes évtizedig csak sikolyokat hallottam a fejemben. Hazugság, halál - minannyian szenvedtek, de valahogy egyszerre röhögtek is. Csak ő nem... a hugocskám nem röhögött... ugyan volt, amikor meghallottam fejemben egyszer-kétszer bodlog nevetését, de... de ő... ő nem... nem mindig nevetett... és olyankor úgy éreztem, mintha a lelkemből kivágtak volna egy részt... és úgy viselkedtem, mint az állat, mintha egy ltáhatatlan szörnyeteggel küzdenék, aki bántani akarja őt, bántani az én hugocskámat! Részben ezért is volt az, hogy... hogy azt a hat embert...
És Carrie-Ann. Ő igen... különleges volt... és egyszerre... nem is tudom, unalmas is. Nem a megszokott értelemben. Szerettem Carrie-Annt, imádtam őt, volt benne valami... valami varázs, amitől bármikor, amikor ránéztem csak... csak... csak... újra meg akartam ölelni őt, aztán pedig... pedig... n-n-em is tudom... v-valami! M-m-mármint... Ja, valami! É-én... öhm... ő... ő-ő... különleges volt a számomra... de volt az a részem, az az egyetlen részem, melyet mindig is gyűlöltem, amelyik... ő... őt nem érdekelte Carrie-Ann... azt harsongta, hogy dobjam őt el... hogy ő nem érdekes, hanem csak Angela, Angi, a hugica... És é-én... én nem tudtam dönteni... én képtelen voltam rá... szerencsém volt, hogy a hugocskám egy iylen ember volt, mnit amilyen... kedves, és mindig is törődött velem... most is törődött velem... és most már együtt lehettem mindkettejükkel.
- Úgy van, úgy van! - bólintok rá egy fülig érő mosollyal Angi ötletére, és Carrie-Annre tekintek. Az arcomról azonnal lemosódott a széles mosoly, és inkább egy visszafogottabb, halvány ajakferdülés váltotta fel, valamint az arcom elvörösödése - P-p-persze... cs-cs-csak ha.. i-izé... t-tudod, hogyha t-t-te is akarnád, meg... meg mniden, akkor.... én... m-m-mármint mi, mi... öhm.... uhh... t-t-tudod... - csak dadogásra voltam képes, még az is gyengére sikeredett. Utáltam ezt! Nem szerettem volna ilyen gyengének tűnni Carrie-Ann előtt, nem! Soha, de ha egyszerűen... ahogy rápillantottam... a-a szemeibe... néztem, és... én.. ő-ő... n-n-neki jó szemei voltak... m-m-mármint, szépek! Szép, kerek, de azért picinyke, aranyoska, bámulatos, mély, elképesztő, bődületesen gyönyörű szemecskéi... olyan kis gyerekesek voltak... lehet, hogy fiatalabb is volt nálam, erről még nem beszélgettünk, habár... nem is érdekelt. Olyan volt, mintha beletehettem vonla őt a markomba, aztán bele a zsebembe, és elvihettem vonla mindenhova, egyszerűen mindenhova - sétálni, túrázni, meg... esetleg... öhm... n-n-n-nem! Nem, nem, nem, nem! Mocskos gondolat kizárva, karantén folyamatok megkezdve! ...oké, ez meleg helyzet volt... m-m-még nem tartunk ott! É-é-és a-amúgy is... h-habár... ő... ő... azt mondta, hogy kedvel! Kedvel! Öhm... o-oké, egy fázis teljesítve, még hátra van... öhm... nos... ezer?
Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeVas. 15 Márc. - 23:57



Carrie-Ann, Arthur & Angela
Nem igazán tudom, hogy mit kellene ebben az esetben tennem. Egyszerre érzem úgy, hogy jó volna menekülni és többet nem találkozni a lánnyal, de akkor tudom, hogy összetörném a bátyám szívét. Nem akarok neki többet ártani, látom rajta, hogyan néz Carrie-Ann-re..nem tehetem tönkre ezt az egészet csak mert félek..Magamban próbálom összerakni a dolgokat, megpróbálni maradásra bírni a lányt, de valamiért ez nem akaródzik. Arthur azonban úgy néz rám, hogy egycsapásra szemétnek érzem magam, hogy a saját félelmeimet teszem előtérbe a bátyám érzései helyett. Ez nagyon nem helyes, bárcsak itt lenne Blaise és tanácsot adna, mert nagyon elveszettnek érzem most magam.
Végül ráveszem magam, hogy megállítsam Carrie-Annt, egy próbát megér, muszáj túllépnem a múlton, nem vagyok veszélyben, itt vagyok a birtokon és itt nem árthat nekem senki. Magamban ezeket ismételgetve indulok meg Carrie-Ann felé. Arthur már megelőzve ott áll mellette, tudom, hogy jól cselekszem, elég látnom a bátyám tekintetét és tudom, hogy jól cselekszem.
-Azt hiszem, hogy hiszek neked, nem ígérek semmit, nem ígérek barátságot, egyelőre legalább is, megértem, hogy mit miért kellett megtenned, de így azonnal nem tudok felejteni, megérted?   - Nézek rá komolyan, nem sugárzik a tekintetem sem dühös vagy mérget sem utálatot, egyszerűen csak komoly vagyok, próbálkozom a helyzettel ismerkedni. Ez így a mai napra borzasztóan sok.
-Esetleg beszélgethetnénk vagy nem tudom..   - Ajánlok egy lehetőséget, tényleg próbálkozom, látszik is pedig a legszívesebben elmenekülnék jó messzire.
Kicsit összébb húzom magamon a kabátot, mert amennyire nem fáztam az elején most épp annyira remegek a hidegtől. Lehet ebben közrejátszik a félelem is valamennyire. De arra kell gondolnom, hogy ezt mind Arthurért teszem, a bátyámért aki miattam szenvedett 12 évig. ha mással nem is ezzel valamennyire jóvá tehetem. Tudom, hogy soha nem lesz minden a régi és 12 év elvesztegetett idő többé nem lesz már boldog, de legalább egy kis részét tegyem azzá a számára.
♫ Zene ♫ ♥️ Ruha ♥️ Sorry, a következő jobb lesz :bigeyes:
Vissza az elejére Go down

Carrie-Ann Bell
mutant and proud

Carrie-Ann Bell
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeSzer. 11 Márc. - 14:35


Arthur, Angela & Carrie-Ann




Nem akarok rosszat, nem akartam sosem, de mégis úgy érzem, hogy mindig minden csak rosszul sül, bármit is teszek és ez finoman szólva is kezd már elkeserítő lenni. Én csak... szerettem volna egy kicsit végre magamhoz térni, kiszakadni abból, amibe jelenleg szorultam. Szeretnék szimplán csak végre egy barátot, akivel beszélhetek és aki ha rám néz, akkor nem azt látja, hogy mennyire rossz ember vagyok, hogy hogyan ártottam másoknak, hogy kik haltak meg majdnem miattam. Így is elég rossz embernek érzem már magam, nem hiszem hogy bárkinek is tennie kellene róla, hogy meggyőzzön arról, hogy ez így van, én is tudom. Azt hiszem túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy jó döntéseket hozzak, de most az egyszer jó döntést akarok hozni. Nem fogok egy testvérpár közé állni szimpla önzésből, mert szeretném, ha hónapok után valaki beszélgetne velem és valakivel jól érezhetném magam legalább egy kicsit. Talán most csak ennyi jutott, pár nap, egy kis idő vele és ennyi, tovább kell lépni, mert az fontosabb, hogy a húgával lehessen, akitől olyan sokáig volt távol.
Ezért van, hogy végül elindulok és távolodom tőlük, mert így talán tényleg jobb lesz mindenkinek, én se ringatom magam buta ábrándokban, nem is kellett volna. Egy halk sóhaj az, amit hallatok, amikor Angela megszólal, én pedig végül megtorpanok és visszafordulok. Nem tudom, hogy reméltem-e, hogy megszólal, de azért valahol mélyen persze igen, de nem akartam feleslegesen reménykedni sem benne. Meglepődöm, de végül elmosolyodom, amikor Arthur futva közeledik és átölel. Ilyen kitörő lelkesedésre mondhatnám, hogy nem számítottam, de végül is annyira nem meglepő, hiszen... eddig is sokszor viselkedett eléggé... meglepően, vagy hogy is mondjam.
- Most nem, de... valamikor igen. - súgom csak halkan, hogy Angie se nagyon hallja, mert azért mindketten tudjuk, hogy igenis tettem rosszat és érthető módon viselkedik így velem a húga, én is talán így lennék a helyében. Tart tőlem és rossz emlékeket idézek fel benne, nem is kicsit. - Nem hagylak... ez sem rajtam múlik tudod... csak nem akarok bajt. - és nem akarok rosszat sem. De végül kissé azért zavarban hátralépek. Felemelem a fejemet, hogy a mosolyomat azért lássa, és csak után lépek el mellette, óvatosan indulva meg Angela felé. A kezemet nyújtom, csak egy szimpla kézrázásra, hátha nem riad meg tőlem... nagyon remélem, hogy nem így lesz.
- Tényleg sajnálom, az egészet... tudod... nem tehettem mást. A családomat akarták bántani, de... észhez tértem igaz? Arthur viszont kedves és kedvelem is, nem ártanék neki sosem, elhiszed nekem? - béke, én csak ennyit szeretnék. Nem várom el tőle, hogy kedveljen, azt sem, hogy kifejezetten oda legyen értem, csak viseljen el a jelenlétemet, és azt, hogy a testvérével barátkozom. Csak ennyi, mert... már azt hiszem épp eleget bűnhődtem azért, amit tettem.
Vissza az elejére Go down

Arthur Whitmore
mutant and proud

Arthur Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Chace Crawford
Hozzászólások száma : 171
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeSzomb. 7 Márc. - 15:03


Carrie-Ann  :bigeyes: Angela  szivecske  & Arthur



Remegtem, az egész testem remeget... ők... Angela... é-és Carrie-Ann... nem szerették egymást... miért nem szerették egymást...? Angela mesélt nekem már arról a szigetről, meg hogy mik történtek, és hogy baja esett, de Carrie-Ann nevét sohasem hozta fel.. habár ő maga elmondta nekem az igazságot, de én nem tudtam, hogy ők... hogy ők esetleg... ilyen módon ismerhetik is egymást... de tévedtem, ismételten tévedtem, és rettenetesen ostobán viselkedtem... talán ha... ha kitartottam volna még egy ideig, és nem hagyom, hogy ők ketten összefussanak... de akkor meg a hugocskámnak kellett volna hazudnom... de most Angi rosszat érez... nem hagyhatom, hogy rosszat érezzen! Nem, nem, nem, nem, nem! Nem szabad! Angelának jól kell éreznie magát, jól kell lennie, nem szabad, hogy szomorú legyen! Nem! Nem engedhetem meg, nem szabad, nem szabad! D-dehát... dehát Carrie-Ann... ő is... ő... ő-ő-őt én... én... k-kedvelem, nem szabad... nem szabad, hogy elveszítsem, őt... ő az első ember a hugocskámon kívül eddig, aki... a-aki... sz-sz-szeret... e-engem... v-valamennyire biztosan, és én... é-én nem engedhetem meg, hogy őt elveszítsem! D-de... de ott van Angela is... nekem... nekem mindkettejükre szükségem van, én... én nem hagyhatom! Nem hagyhatom! Nem! Nem! Nem! Nem! Nekem kellenek... nekem szükségem van rájuk... Carrie-Annre is! H-h-ha nem lehetek együtt velük, én... é-én... én meghalok...! Nem szabad, hogy... nem szabad..! Nem szabad!
Az egész testem remegett, és a fejembe egy elképesztő fájdalom süvített bele, amitől majdnem a földre is zuhantam, és remegő kezeimet a fejemhez szorítottam, mintha az szét akart volna robbanni.
- Carrie-Ann... érlek... Angela...! - tekintettem egyszer a hugocskám, másodszor a... b-barát... szerelmem felé... és rimánykodtam, hogy visszatérjenek, hogy kibéküljenek, hogy minden szép legyen, hogy jól legyenek, hogy együtt lehessek Carrie-Annel, együtt lehessek Angelával, és megbocsájtsanak egymásnak, és csak végre, végre már béküljenek ki! A kis mosolynak, és a vörös pírnek az emlékei már teljesen szertefoszlottak bennem, és úgy éreztem, mintha megállt volna az idő, amikor végre meghallottam, amit Angela mondott, és egy nagyot sóhajtva - mintha ezzel a lelkemből engedtem volna ki a gonoszságot, a düht, és a félelmet -, hirtelen megállt remegésem, és rámosolyogtam boldogan Angelára, majd Carrie-Ann felé fordultam.
- A-Ann! K-kérlek! - hirtelen elindultam, és hatalmas lábaimtól függetlenül, olyan gyorsan kezdtem el rohanni, amilyen gyorsan csak tudtam. Éreztem a hugocskámon, hogy meg tud bocsájtani Carrie-Annek, hogy képes nem azonnal elítélni őt, és szóbaállni vele, tehát már csak... ő-őt... k-kellett visszaszereznem. Már fel is nevettem örömömben, vissza-visszatekintgetve a hugocskámra, nehogy azt higgye, hogy már csak Carrie-Ann számít, és vidáman rámosolyogtam, majd gyengéden elkaptam Carrie-Annt, és a karjaimba zártam őt.
- Nem vagy rossz, és nem is csináltál semmi rosszat! Most semmiképpen sem! - karoltam gyengéden át, majd ugyan reszketve a félelemtől, hogy zokon vedzi talán, de átöleltem őt, és a fülébe suttogtam. - Carrie-Ann... Ann... kérlek... ne hadj el... ne hadj... magamra... - kicsit ringatóztam vele, ahogy ott álltunk, és én ölelgettem. Az egész arcom vörös volt, de tudtam, hogy mit akartam. Azt akartam, hogy kibéküljenek, és mindkettejükkel együtt lehessek!
Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeSzomb. 28 Feb. - 22:23



Arthur, Carrie-Ann & Angela
Mostanában valóban kissé feszült vagyok és hát a lelkesedésem és eltűnt valamerre, azóta is keresem. De tényleg próbálkozom és mikor Arthur bejelentette, hogy beszeretne nekem mutatni egy lányt, hát a legjobb formámat vettem elő, mert örömet akarok szerezni neki. A testvérem és nagyon fontos nekem. Így hát elindulok időben, hogy megismerhessem a lányt akitől a bátyám pattogott örömében, mint egy labda. Nem úgy beszélt róla, mintha együtt lennének, de hallatszott a hangjáról, hogy oda van érte. Hát miért tenném tönkre az örömét, amikor így sok szenvedést okoztam már neki? Odaérek és hamarosan megérkezik Arthur aki azonnal magához ölel és ez jól esik. Már ketten várjuk a lányt, látom Arthur-on, hogy nagyon izgatott és ez érthető is. Én viszont nem tudom miért, de nyugtalanságot érzek.
De hamarosan megértem mitől lettem nyugtalan. A lány akiért oda van a bátyám nem más, mint Carrie-Ann akinek köszönhetem a rémálmaimat és a félelmeim egy részét. Ösztönös reakcióként hátrálok meg a párttól, mert egyszerűen nem tudok a lány közelében maradni. Talán gyáva vagyok, de rettegek tőle, nekem mondhat akárki akármit a lány miatt majdnem mind odavesztünk, a hajó megsérült és mivel elvette a képességeinket sokan megsérültek. Hogy lehetne ezt megbocsájtani? Én általában az a lány vagyok aki mindent megbocsájt és igyekszik kedves lenni mindenkihez, de Carrie-Ann-től félek, félek attól, hogy megbíznék megint benne és a végén ismét akkora kalamajkába kerülök. Nem értem Arthurt sem, nem tudom megérteni. Más helyzetben örülnék annak, hogy talált valakit akiért rajonghat, szeretheti stb, de ezúttal csak össze vagyok zavarodva és nem tudom mit érezzek, olyan ez mintha elárultak volna.
-A barátod? - Nyelek egyet. Ez nekem tényleg túl sok. Behunyom a szemem és egy könnycsepp hullik le az arcomról, hogy odalent a fagyos földön megfagyjon. Blaise ilyenkor miért nem vagy itt velem?
Végig hallgatom Carrie-Ann szavait, de valahogy nem tudom elhinni, tartok tőle és nem tudom, hogy ez lehetne-e másképp később. Nem szólok semmit és végig nézem ahogy Carrie-Ann elindul. Nem mozdulok onnan ahol eddig álltam. Nem tudok mit mondani vagy tenni, lefagytam. Látom Arthuron, hogy nem érti ezt az egészet és, hogy bántja a dolog. De képtelen vagyok mindent elfelejteni és akkor örömmel üdvözölni a lányt. Tudom, hogy így kellene, de ha egyszerűen rettegek a közelében? Ha rá nézek minden eszembe jut ami a szigeten történt? Melyik normális ember tudná ezt elfelejteni.
Arthur tekintete viszont bánt, nem akartam neki rosszat és továbbra sem akarok. Carrie-Ann még nem jár messze, de ha hagyom akkor elmegy. Arthur pedig talán soha nem bocsájtaná meg ezt nekem.
-Carrie-Ann várj! Beszéljünk..- Az utolsó szót kissé halkan ejtem ki, félek és emellett még ideges is vagyok. 
 
♫ Zene ♫ ♥ Ruha ♥ Ez egy ilyen nap..
Vissza az elejére Go down

Carrie-Ann Bell
mutant and proud

Carrie-Ann Bell
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeSzer. 25 Feb. - 19:54


Arthur, Angela & Carrie-Ann




Tudtam, hogy ez lesz, éreztem, épp ezért voltam annyira bizonytalan eddig is, hogy okos ötlet-e egyáltalán találkozni vele. Nem elég az, ha nem is tudom... látom időnként a folyosón a gyilkos tekintetet? Én tudtam, hogy nem lesz jó vége, csak hét Arthur szerette volna, de majd akkor innentől azt hiszem már ő is pontosan tudni fogja, hogy igazam volt, mert Angie tekintete... mindent pontosan elárul, amit irányomba érez és nincs ebben semmi jó. Nem kellett volna ide jönnöm, ez sajnos már innentől teljesen egyértelmű, és Arthur is hamar rá fog jönni, hogy ez határozottan rossz ötlet volt. Angie nem felejtette el azt, ami nyáron történt és nem is hiszem, hogy valaha elfogja egyáltalán, én pedig nem akarom azt nézni, hogy milyen gyilkos tekintettel méreget. Ezért van, hogy kissé megszeppenten állok meg, amikor Arthur elém jön. Majdnem engedek a késztetésnek, hogy legalább egy puszit adjak az arcára, de végül csak egy hevenyészett és eléggé félénk mosoly lesz belőle.
- Arthur... talán... ez rossz ötlet volt, én... mondtam. - nem, nem kéne itt lennem, Angie hátrébb lép, el a saját testvérétől és ez miattam van, ezt pedig én nem akarom. Nem akarom, hogy miattam legyen neki rossz, hiszen így is épp elég baja volt nem? Nem tudok olyan sokat az életéről, de az egyértelmű, hogy rengeteg rossz élménye volt és én nem akarom, hogy még több rosszban legyen része, vagy a húgát is elveszítse miattam. Ez... ez elfogadhatatlan. Végül nagy levegőt veszek, lassan fújom ki és bár közelebb nem merek menni hozzá, a végén még elhátrálna, de végül azért mégis csak rászánom magam, hogy legalább megszólaljak.
- Angela... én nem akarok rosszat, komolyan. Arthur... Arthur a barátom és én csak... azt hittem, hogy már... Ne haragudj, nem akarok rosszat neked és neki sem. - rázom meg végül a fejemet. Összeszorítom a számat és pár pillanatig csak a füvet szemlélem a lábam alatt, csak aztán nézek fel rá újra. El kéne mennem igaz? Arthurnak is úgy lesz a jobb, mert így biztos, hogy nem jó. Nem lehet rosszban miattam a testvérével, akit olyan sokáig nem is látott. - Sajnálom. - pillantok futólag még Arthurra, csak aztán siklik vissza a tekintetem Angie felé, és fordítok hátat nekik. Lassú léptekkel indulok el, ha valaki meg akarna állítani, vagy utánam akarna szólni, akkor megteheti, de én nem akarom azt, hogy miattam legyen köztük baj, vagy bármilyen feszültség. Én csak... örültem, hogy találtam végre egy barátot, aki nem néz rám úgy, mint... Angie, aki nem utál azért, amit tettem, aki megpróbál megérteni és hajlandó beszélni velem, mert iszonyatosan egyedül éreztem magam, de... ilyen áron nem kell.
Vissza az elejére Go down

Arthur Whitmore
mutant and proud

Arthur Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Chace Crawford
Hozzászólások száma : 171
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeHétf. 23 Feb. - 16:19


Carrie-Ann  :bigeyes: , Angela  :bigeyes: & Arthur



Egyértelműen feldúlt volt Angela. Nem tudtam kivenni, hogy mi okból, de látszott rajta, és... éreztem is, hogy valami nincs rendben vele kapcsolatban... valami ezzel az egésszel kapcsolatban nincsen rendben. Igazából, nem mindent mnodott el tavaly nyárról, csak olyanokat, hogy rossz volt, meg történtek durva esetek, és a többi, és a többi, de ilyent már sok másikat is hallottam tőle, és inkább arra akartam koncentrálni, hogyan menthetném meg őt további ilyen helyzetektől... nem volt szabad, hogy baja essen.
Nem volt szabad.
Mint ahogy kroábban is megvédtem, msot is meg kell védenem. Éppen így is futottam össze Carrie-Annel, hogy vészkijáratokat kerestem a Birtokról, ha esetleg valam ibalul sűlne el, és el kellene menekülnünk. Még mnidig hittem abban, hogy valami balul fog elsűlni, és ha ez meg fog történni, csak reménykedtem abban, hogy Blaise nem árul majd el minket. Mert ha a Birtok ellenünk fordulna, az azt jelentené, hogy az X-Men is ellenünk fordulna. Még mnidig úgy hittem, hogy a Birtok nem jó szándékkal akarta összegyűjteni ezt a sok diákot erre az egyetlen helyre, és aztán meg persze majd szabadonengedni őket, hogy éljék az életüket, az nagy ostobaság lett volna. Én sem biztos, hogy másként tettem volna, ha ilyen vagyon és képességek álltak volna a rendelkezésemre, mint Charlesnak... de most nem ez a lényeg. Habár, elmém képes több dolgot is analizáni egyszerre... most mégsem ez a helyzet. A lényeg most nem más volt, mint Carrie-Ann, és az, hogy jól kijöjjenek a szeretet hugocskámmal. és, hogy... hogy Carrie-Ann... ő... hogy mi ketten... t-talán... n-nem...! V-vagyis, hogy igen, de... m-m-most még ez mindegy! Mjad később, később Arthur, majd foglalkozol vele!
Amint megláttam a hugocskámat, én is odaszaladtam hozzá, és szorosan megölelgettem, arcát gynegéden pedig a mellkasomhoz nyomtam. Annyira, de annyira imádtam őt! Ő is olyan kis cukorka volt, és ölelgetni való, mint Carrie-Ann... h-h-habár... C-carrie-Ann, ő... ő-ő biztosan.. n-n-nem... akarta volna megölelni őt... h-habár már ölelkeztek, d-de... d-d-de akkor is...!!
Olyan jó meleg volt a hugocskám lehellete, de én valahogy... a-azt is éreztem, hogy ő... ő fél... fél valamitől... éreztem... és ezáltal ölelésem szorosabbá is vált.
- Szia, hugica! - egy apró puszit nyomtam a homlokára, hogy egy kissé megnyugtassam, és lassanként elengedtem, majd a távolba bámultam. Alig vártam már, hogy... hogy ő-ő is elérkezzen! Habár, arra várni keleltt még pár percet. Az egész testem izzadt, főleg emrt nem egy túl könnyed öltönyt vettem fel, és ráadásul még rá egy bundás öltönykabátot. Ehhez hozzáadtuk azt a tényt, hogy Angela és Carire-Ann találkozni fognak, és azt is, hogy én és Carrie-Ann újra összefutunk, és... é-és... kezdett emlegem lenni... izzadtam, és a lehelletemet is egyre jobban láttam, ahogy kifújtam. Aztán, amikor megérkezett... végre... a-annyi idő után... é-és újra felbukkant az az ismerős, drága mosolya... és a levegőben ez a gyönyörű virágillat, én... én... én odarohantam hozzá, ám amikor odaértem... n-n-nem tudtam, hogy... h-h-hogy mit mondjak, hanem... cs-csak álltam előtte, és én... é-én... csak álltam ott, és... én... á-á-álltam... e-előtte... mármint, hogy... i-igen, én... én ott álltam... i-igen... ott előtte... é-én... oh.
Annyira, de annyira meg akartam ölelni! Olyan volt, mnitha évtizedek óta nem láttam, volna, de... n-nem tudtam, hogy ez... m-m-megzavarná-e őt, és ezért... e-ezért hát... n-nem tettem semmit, hanem csak úgy álltam ott... é-é-és álltam... m-mint egy idióta... elvörösödve...
- I-i-i-igen... C-c-carrie-Ann... m-m-mármint... öhm... é-én nagyon... öhm... helló...! - vörösödtem el, és kissé remegve dadogtam ki végül ezeket a szavakat nehézkesen, majd Carrie-Ann mellé álltam, és rátekintettem. Ugyanolyan volt most... m-mint az orvosiba... m-m-most is... gy-gyengéden... o-o-odaérinthettem... a-a-a kezemet... az övéhez... é-és az ujjaim, mintha... egyesültek volna az övéivel, de... nem fogtam meg a kezét... cs-csak... ny-nyilván megbántottam volna.. de egy erőteljes és bíztató mosolyt vetettem rá a vörös pírem mögül. - Carrie-Ann... - suttogtam a nevét, majd visszafordultam a hugocskámhoz. - H-h-hogy érted, hogy... mi...? Ő-ő-ő itt Carrie-Ann... ő az én... é-én... b-b-barátom! - próbáltam meg rámosolyogni Angire, de láttam valahogy az arcán, hogy... hogy én... én... m-m-mit tettem én...? Ő... mi a baja... b-b-baja van a hugocskámnak... m-m-mi a baja az én hugocskámnak?!
Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeSzomb. 21 Feb. - 11:18

Hiába haladok lassan a hidegben egyszerűen nem csökken az idegességem, tudom, hogy nem kéne annak lennem, de Arthur semmit sem mondott el a lányról csak annyit, hogy kedveli és mivel mikor izgatott akkor dadog így annak a felét se értettem amit mondott. Sóhajtok egyet és picit gyorsabb tempóban haladok tovább. Nem tudom mire és kire számítsak. Próbálom picit rendezni a gondolataimat, hogy a lánnyal szemben kedves tudjak lenni, sok dolog történt z utóbbi időben, elrabolt az az őrült Shadwell, meglőtt engem is és Blaiset is aztán a szemem láttára ölte meg Őt Blaise. Egyszerűen képtelen vagyok ezeket elfelejteni, persze Blaise előtt próbálok olyan lenni, mint azelőtt, hiszen tudom, hogy Ő többet szenvedett emiatt, mint én, én csak végig néztem ahogy a férfi kileheli a lelkét, de Blaise volt az aki megölte csak, hogy engem megmenthessen. Én okoztam neki a fájdalmat, ezen nem könnyű túltenni magam és emellett most itt van ez, visszatért a bátyám és szinte máris elveszítem. Jött ez a lány és nekem meg kell próbálnom kedvesnek lenni, nyugodtnak, hogy ezzel segíthessek a testvéremnek. Ez nem lesz egy könnyű menet már most érzem. Végre elérek a találkapontra és meglátom a bátyámat. Melegen elmosolyodom és megölelem.
-Szia bátyus! - Lehet, hogy egy cseppet ideges vagyok és olyan, mint egy lemerült elem, de a bátyámhoz mindig lesz lélekerőm és kedvem is, nagyon szeretőm őt és a minimum amit megérdemel egy összeszedett húg. Kicsit várunk még, mert a lány még nincs itt, egy apró gyomorgörcsöm is van a titkolózás miatt, hirtelen arra vágyom a legjobban, hogy Blaise mellettem legyen és nyújtson valamilyen támaszt, de hát ez nem tartozik rá és amúgy is nincs is a suliban jelenleg ami így még rosszabb, mert ha ez a nap valahogy rosszul alakul senkivel nem tudom megbeszélni. Egy újabb sóhaj szakad ki belőlem és egy kisebb megfagyott hóbuckába rúgok bele amikor megérkezik A LÁNY. Teljesen ledermedek mikor meglátom, még a szám is elnyílik egy pillanatra, két lépést hátrálok. Carrie-Ann. A sziget. A küzdelem. Minden eszembe jut ismét és, mint egy beforrt seb most újra felnyílik minden, a szívem gyorsabb ütemben kezd dobogni. Arthur-ról újra a lányra nézek akinek köszönhetem egyik legrosszabb emlékem, a lányra aki majdnem a halálomat okozta és a barátainkét. Emlékszem arra is, hogy megvédett az utolsó küzdelemben, hogy ne találjanak el egy nyíllal, de ettől még egyszerűen nem pozitívan tudok rá gondolni, nem megy.
-Ez meg..mi? - Feldúlt vagyok és rémült is, nem kicsit, de nem tudom melyik most az erősebb érzelem. Eltávolodom Arthurtól is, vádló a tekintetem, hát nem érti ezt? Elmeséltem neki, hogy mi történt velem míg nem láttuk egymást és mégis képes összejönni azzal aki ezt mind előidézte? Mi folyik itt? Hát a testvéremben sem bízhatok?
Vissza az elejére Go down

Carrie-Ann Bell
mutant and proud

Carrie-Ann Bell
Diák
power to the future
Play By : Indiana Evans
Hozzászólások száma : 149
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeSzomb. 21 Feb. - 8:12


Arthur, Angela & Carrie-Ann




Nem mondom, hogy jó ötletnek gondolom ezt nagy családi találkozást, hiszen azért mégis csak olyan valakivel kellene most találkoznom, akit nem ismerek személyesen ellenben tudom, hogy biztosan baromi rossz véleménnyel van rólam és ez már önmagában is baromira ijesztő. Csak azért, mert nem lehet nekem ártani fizikai szinten, attól még nagyon is érzek, és tudom, hogy azért könnyedén a lelkembe lehet gázolni, ha valaki nagyon akar. Félek tőle, hogy ő majd igenis akarni fog, és végül is meg is lenne rá az oka. Bántottam másokat, hiába hogy nem volt más választásom, erre most azt hiszem közelebb kerültem a testvéréhez is, bár még én magam sem tudom, hogy ez mit is jelent, hiszen Arthur eléggé máshogy kezeli az effélét, mint más átlag emberek. És most találkoznom kell vele és a szemébe néznem és... Nem is tudom, próbáljak mondjuk bocsánatot kérni tőle az lenne a jó kezdet, vagy tegyek úgy, mintha semmi se történt volna, egyáltalán ez lehetséges lenne? Nem tudom, hogy tudom-e ennyire semmisnek mutatni azt, amit tettem, vagy ő tudja-e. Eddig nem úgy tűnt, hiszen Angie is azok közé tartozik, akik órákon, vagy csak a folyosón nem néztek rám kifejezetten jó szemmel, hát akkor ez most miért változna. Amúgy is, ha félted a testvéredet, akkor nem akarod, hogy köze legyen olyan valakihez, aki másoknak ártott, tehát... Jó ég! Nem lesz ennek semmi jó vége!
Azt hiszem ezek után érthető, ha eléggé rettegve indulok lefelé a lépcsőn még egy cseppnyi késéssel is ennek hála. Nem öltöztem túl, soha sem szoktam, egyszerű farmer van rajtam, a nyakamban még sál is, mert kint leszünk, felül kabát, közép lila színben, a lábamon pedig egy egyszerű nem magas szárú és nem magas sarkú fekete csizma. Nem rohanok, pedig elkésni se jó benyomás, de mivel eleve tartok ettől nem akarok túl hamar odaérni. Nagy levegő, mielőtt lenyomnám a kilincset. Ők már ott vannak, én pedig óvatos léptekkel... jó mondjuk úgy,hogy bizonytalan léptekkel indulok meg feléjük, felvéve egy halvány mosolyt, ami még mosolynak is nehezen adható el a bennem lévő kétségek miatt, a kezemet a zsebembe süllyesztem, és már csak azt hiszem hangot kéne kipréselni magamból valahogy. Hajrá Carrie-Ann! Menni fog!
- Sziasztok! - oké, ez volt az első lépés. Azért túl közel nem megyek. Arthur mellett állok meg, ő azért kap egy fokkal értelmesebb mosolyt és igen érezheti, hogy enyhe virágillat leng körül, Angietől pedig azért picit távolabb maradok. Hát na, lehet hogy nem lehet nekem fizikailag ártani, de ha úgy fog nézni rám, mint akinek kb. ki akarja tekerni a nyakát, azt attól még nem fogom majd kifejezetten jól kezelni jó eséllyel.
Vissza az elejére Go down

Arthur Whitmore
mutant and proud

Arthur Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Chace Crawford
Hozzászólások száma : 171
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimePént. 20 Feb. - 15:55


Carrie-Ann  szivecske Angela  :bigeyes:   & Arthur



Óh, igen! Erre a napra már annyira vártam! Én, a hugicám, és Carrie-Ann! Carrie-Ann! Már képtelen voltam várni arra, hogy végre találkozhassanak ők ketten... é-és, hogy talán a testvérem segíthetne vele, hogy jobban meglegyünk, é-és... t-t-tanácsolhatna v-valamit a-a-a-arról, hogy... h-h-hogy megkedveljen... jobban... h-hiszen nem jártunk! Az az... é-én nem hiszem, hogy mi... ketten... úgy értem... hogy én és Carrie-Ann... mi... Óh, és remélem a testvérem meg fogja kedvelni őt! Mondjuk... k-k-ki nem kedvelné Carrie-Annt...? Hiszen ő... ő olyan gyönyörű... és szelíd... és tapintatos... é-és neki... neki olyan jó illata volt... mikor mellett álltam, és amikor... f-f-fogtam a kezét, olyan jó illata volt a kezemnek utánna... mintha csak... azt akarta volna, hogy örökké megőrizzem v-v-valamilyen módon az emlékét a fejembe... h-h-ha nem tudta volna, hogy o-olyan különleges memóriával rendelkezek... minden pillantására teljesen emlékszek! És imádok rá emlékezni! É-és remélem, hogy Angi is hasonlóan vélekedik majd Carrie-Ann felől is... hiszen én is kibékültem Blaise-zel, elfogadtam őt, elfogadtam, hogy a hugocskámmal... van együtt... na jó, talán még mnidig zavar a gondolat... hogy az a szatír... nyúlkáljon az én hugocskámhoz! Hányinger! ...de el kellett fogadnom, ha ők boldoggá teszik egymást, akkor... akkor gondolom rendben van. De remélem cserébe a hugocskám is elfogadja őt! Az egy valóra vált álom volna!
Gyorsan felkaptam öltönyömet, és befújtam magamat, hogy jó illatom is legyen, ha... h-h-a esetleg... C-c-carrie-Ann i-is valami h-h-hasonlóval próbálkozna... é-é-és.... öhm... t-t-tehát elindultam! Elmondtam neki ,hogy körülbelül délben találkozzunk, és a hugocskámnak is úgy szóltam, de ahogy így merengtem Carrie-Annen, úgy szaladt az idő is, és így gyors vágtába rohantam a lépcsőkön le, egészen a külső udvarig.
Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitimeSzer. 18 Feb. - 21:20

Arthur megjelenése az életemben egy hatalmas fordulatpont volt. Lassan kezdtem összezuhanni, hiába volt mellettem Blaise, hiába támogatott, egyszerűen az a sok nyomasztó dolog szép lassan kezdett maga alá temetni. A szüleinknek küldött levelekre egy idő után már válasz sem érkezett, persze tudtam, hogy apám nem az a fajta aki bármikor is lap fölé hajolva ceruzát fogna, hogy egyetlen lányának levelet írjon,d e még is bántott a dolog, hogy ennyire nem érdekli őket az, hogy velem mi van. Blaise-nek kitudtam önteni a szívemet, meghallgatott, megnyugtatott amennyire csak tőle tellett, de akkor is éreztem, hogy kezdek összezuhanni. Aztán egyszer csak megjelenik a halottnak hitt ikertestvérem, nos, ez egy olyan dolog amire soha nem számítottam volna, a viharosan induló találkozásunk óta most már biztonságban tudhatom. És amit mondott nekem tegnap még meg is lepődtem, azt mondta összeismerkedett egy lánnyal, a nevét nem árulta el bár nem értem ugyan miért. Viszont ma beakarja mutatni nekem, hát örülök annak, hogy talált valakit aki kicsit kitölti az űrt a lelkében és a szívében. Ha én nem lettem volna akkor nem most kellene megismernie a világ jobbik részét, a pozitív érzéseket és tapasztalatokat, de hát egy buta kislány és már is megtörténik a baj. Arthur szerint nem okolhatom magam és mellesleg már amúgy sincs mit tenni hiszen 12 évvel ezelőtt volt. Én azonban ezt soha nem leszek képes megbocsájtani magamnak.
Magamra kapok egy dzsekit, annyira nincs már hideg odakint. Még megnézem magam a tükörben, hogy elfogadhatóan festek-e, hiszen mégiscsak azt a lányt ismerem majd meg aki Arthurnak fontos. Nem festhetek rosszul. Végül csak elindulok. Kicsit talán önző módon féltékeny vagyok, még csak most kaptam vissza a bátyám és már is van valaki aki elveszi tőlem..persze tudom, hogy nem így kellene gondolkodnom hiszen Arthurnak soha nem adatott meg semmi jó, de nem tudom kiirtani ezt a csúnya emberi tulajdonságot. Szégyenlem is magam emiatt.
A lábam alatt néhol még hó ropog ahogy végig sétálok az ösvényen. Leheletemet látni a hidegben, emlékszem kis kölyök korunkban mindig azzal játszottunk kint a hidegben, hogy építettünk egy hósárkányt - ami persze egy buckánál többre nem hasonlított - és mögé lépve kifújtuk a levegőt és olyan volt mintha a sárkány füstöt fújna. Rengeteget nevettünk ilyen és hasonló butaságokon. Milyen szép, de milyen rövid idő is volt az.

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Carrie-Ann, Arthur és Angela   Carrie-Ann, Arthur és Angela Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Carrie-Ann, Arthur és Angela
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Angela, Arthur és Carrie-Ann - kakaóóó
» Carrie-Ann & Arthur
» Arthur & Angela
» Arthur & Carrie-Ann - Egy apró sérülés
» Angela, Arthur & Claire

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Udvar és kinti területek :: Elülsõ udvar (kelet)-