Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
"Tudod miért szomorú a Hold? Mert volt egy szerelme. Úgy hívták: Kuekuatsu, vele élt a szellemek világában. Minden éjjel együtt járták az eget. De egy másik égi szellem irigy volt; cselt vetett hogy megszerezze magának a Holdat. Szólt Kuekuatsunak, hogy vigyen a Holdnak vadrózsát, amit akkor talál, ha lejön közénk a Földre. De azt nem tudta, hogy ha lejön a szellemek világából, akkor többé már nem térhet vissza. Éjjelente, ha felnéz az égre, a Holdat látja, s fájdalmasan üvölti a nevét. De már sosem érintheti meg többé."
Userinfo: Titok
Név: Kayla Silverfox Mutáns név: Ezüstróka Születési dátum és hely: Boston, Massachusets 1954. április. 08. Besorolás: Független
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Érintő hipnózis Osztályozás: Alfa mutáns Aktiválódás: 18 éves kor (Ez azért fontos, mert nem mindegy, hogy a karid mondjuk 30 éves, és születésétől fogva ismeri a képességét és tanulja a használatát, vagy csak 15 éves korában jelentkezett nála.) Képesség jelenlegi szintje: Ha megérint valakit, akkor képes rá, hogy az illetőt afféle hipnózis alá vonja és ebben az esetben teljes mértékben képes hatni rá, az illető azt teszi, amit ő akar, amit mond neki, vagy amit sugároz felé. Képes megnyugtatni így másokat, vagy pont ellenkezőleg negatív érzéseket felszítani bennük, vagy rávenni bármiféle cselekedetre őket. Akár öngyilkosságra is, hogy lesétáljanak egy szikláról, vagy főbe lőjék magukat. Képesség távlatai: Jelenleg egy főre képes hatni, de a képesség fejlődésével képes lesz kettőre, hiszen két keze van, egyszerre két embert tud megérinteni.
Másodlagos képesség: Lassú öregedés Osztályozás: Béta mutáns Aktiválódás: 21 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Afféle gyengített spontán regeneráció. A sérülései viszonylag gyorsabban gyógyulnak be mint az átlagé, mondhatni kissé lebutított öngyógyítással rendelkezik, de ez nem túl látványos és durvább sérülésbe ugyanúgy belehalhat, mint bárki, ha nem kap időben segítséget. E mellett viszont a sejtjei gyorsabb regenerálódása az öregedés amúgy is lassú folyamatát korlátozza, tehát akár néhány száz évig is tarthat számára, amíg ténylegesen megöregszik, de ezt nem lehet pontosan meghatározni. Képesség távlatai: A képesség teljesen kifejlődött.
Jellem: Mindig is kedves és segítőkész típus voltam, naiv reményekkel, és mégis ennek ellenére világ életemben túl sok hibát követtem el pedig annyira igyekeztem, hogy mindent jól csináljak. Szeretek másokat boldognak látni, mégis a saját boldogságomat sosem tudom hosszabb időre elérni. Ha valaki megszeretek, akkor tényleg igazán és mélyen tudok ragaszkodni hozzá és mindent meg akarok tenni azért, hogy jó legyen neki, legyen az a húgom, vagy akárki más. Eltökélt vagyok, legalábbis többnyire, de könnyedén letargiába tud dönteni a sok-sok kudarc és olyankor valahogy megfagy körülöttem a világ, képtelen vagyok cselekedni, gondolkodni. Nehezen viselem a negatív hozzáállást, mintha csak úgy hatna rám, mint a növényekre a fagy. Talán pont ezért is lett efféle a képességem, amivel képes vagyok a rossza érzéseket jóra változtatni. Persze ez fordítva is igaz, de ez maximum csak védekezésre való. Mindig is inkább elfogadó és nyugodt lélek voltam, mint sem harcos alkat, de persze én is ki tudok állni azokért, akik fontosak nekem, de mintha mindig csak rossz söntések sorozatával érhetném el a céljaimat, még ha jót teszek, akkor is rosszat is egyben, bármennyire is a jóra törekszem.
Kinézet, megjelenés: Hosszú göndörödő barna haj, főképp ez az amiben gyökeresen eltérek a húgomtól, de a szemünket mindketten apától örököltük, szinte teljesen egyforma kék a színük. Viszonylag magas vagyok, na nem szembeszökően, átlag női magassággal áldott meg a sors. A testalkatom a nőies telt felé hajlik inkább, nem vészesen vékony. Azt hiszem mondhatom, hogy a szüleink jó géneket örökítettek tovább, mert mindketten szép külsőt, szép arcot örököltünk Emmával. Az öltözetem általában visszafogott, nem szeretem a hivalkodó darabokat, sosem voltam oda értük. A túlzott színeket sem, és nem viselek sok kiegészítőt, mert sosem láttam valahogy értelmét.
Előtörténet: Azt mondják az életedet csupán néhány fontos fordulópont határozza meg. Ezzel tökéletesen egyetértek, az én életemre is tökéletesen igaz ez, csupán talán az enyémben több volt, mint amire szükségem lett volna. Bár kihúzhatnék belőle néhányat... bár eltűntethetném a rosszakat, bár semmisség tehetném a hibás döntéseket! De nem lehet. Ami megtörtént, megtörtént és már csak remélni tudom, hogy a hibák javíthatóak, a rossz döntések jóvá tehetőek.
Emma eltűnése... először Az egyik legrosszabb nap volt az életemben, de persze nem a legrosszabb. Néha magam sem tudom, hogy az a sok fájdalom, ami ért már eddig vajon mért van. Vajon jár nekem ez? Valamit tettem régen, valamit tettem talán egy előző életben, vagy rossz gyerek voltam, ami miatt ez az, ami az én sorsom? Fogalmam sincs... de az életem fontos állomásaihoz mind könnyek társultak és ez nem jó. Hol vannak a boldog pillanatok, hol vannak a vidám emlékek? Oly kevés van belőlük, néha nem is tudom igazán visszaidézni mindegyiket, a bánat valahogy háttérbe szorítja őket. Az életem valahogy egészen átlagosan indult, nem voltak benne rossz dolgok, nem volt benne baj és gond. Gazdag családba születtem, volt egy húgom és minden tényleg normálisnak tűnt. Persze adottak voltak a szigorú szülők és rengeteg kötelesség és megtanulni való etikett, de gyerekként ezekből sok minden szinte már szórakoztatónak tűnt. Egy ideig... amíg aztán egy nap mindennek vége nem lett. Emma... a naiv és kedves Emma, az ő csodás szőke hajával, akit úgy szerettem... Én nem értem a mai napig sem apa, hogy volt erre képes. Miért vette el tőle Iant, mert ő volt, ebben mindketten biztosak voltunk. Én próbáltam őt megnyugtatni, komolyan, de valahogy nem ment. Nem is tudom, sosem értem el nála semmit sem, ha nagyon ideges volt, pedig a legtöbbekre hatással voltam, elég volt egy érintés, de nála ez nem ment. Aztán egyik reggel már nem volt ott, csak a levél, amit hagyott az ágyam mellett, és az idegesség, amivel az apánk ezt fogadta. Elszökött és azt hiszem csak azért nem küldött utána apa senkit, vagy legalábbis nem azonnal és nem olyan nagy erőket, mert én... én nem akartam. Iszonyatosan ideges volt, sosem láttam még annyira dühösnek, de megnyugodott, amikor azt akartam. Könyörögtem neki, kérleltem, hogy bocsásson meg a húgomnak, hogy várjon, majd visszatér... reméltem, hogy visszajön. Olvasgattam a levelét éjjelente, és figyeltem az ajtó neszeire egészen, amíg el nem nyomott az álom, de ő nem jött. Telt az idő, apa kerestetni kezdte, de nem olyan drasztikus erővel és ő nem került elő. Rémes érzés volt, remélni, hogy újra láthatom és közben drukkolni neki, hogy ne találják meg és hogy jól legyen. Talán utána kellett volna mennem, de... nem voltam elég erős, nem voltam elég bátor azt hiszem, bármennyire is kellett volna.
A nagy szökés Maradtam jó ideig, amíg az apám új ötlettel nem állt elő. Az már nekem is sok volt, hogy egy olyan házasságba kényszerítsen bele, amit nem akarok, amihez semmi közöm, ahol még csak nem is ismerem a másikat. Valami üzlettársa fia, hogy a két nagy cég általunk egyesüljön és legyen meg a nagy bizalmi alap... Nem mondom, hogy bajom volt a sráccal. Paul... kis egyszerű léleknek tűnt, de nem ismertem, nem tudtam róla semmit... nem szerettem és én szeretni akartam, úgy igazán. Úgy, ahogyan Emma, hiába, hogy fiatal volt, amikor történt, de én is azt akartam érezni, amit ő. Nem arra várni, hogy majd idővel megszeretem azt, akihez mások kényszerítettek hozzá. Huszonegy voltam... döntöttem. Ennyi volt, bármennyire is nehéznek bizonyult, de eltűntem a színről, és nem is volt annyira nehéz. Addigra már egészen jól ráéreztem arra, hogy mire vagyok képes. Könnyes búcsút mondtam a sok szép és sok fájdalommal teli családi háznak, hogy a képességemnek hála megpróbáljak boldogulni. Annyira nem is volt nehéz.
Tévúton Kár lenne tagadni, hogy volt időszak, amikor valahogy a fejembe szállt a képességem. Egyszerűen csak... tetszett, amire képes vagyok, tetszett az, amit el tudok érni pusztán az akaratommal és bármennyire is akartam, bármennyire is kellett volna nem mentem azonnal a húgom után. Próbáltam, azért az elején kerestem őt, aztán valahogy elcsábított a kötetlen és könnyű élet és... eltévedtem rajta, a sok lehetőség közt. Hiba volt, nagyon-nagy hiba tudom... amire szégyenkezve gondolok vissza.
Zsarolás, veszély és fájdalom Életem legrosszabb időszaka, újabb rossz döntések sorozata. Persze mondhatom utólag, hogy nem volt választásom... nem volt jó választás. Egyszerűen nem tehettem mást, mint hogy azt teszem, amit kérnek tőlem, azt teszem, amit tennem kell, bármennyire is nem akartam. Túlságosan sokáig hittem azt, hogy bármit megtehetek, de kiderült, hogy tévedtem. A nélkül, hogy hozzáérnék a másikhoz semmi esélyem sincs, és nem is volt. Striker sok mindenre képes volt csak azért, hogy elérje a céljait. Nem magamtól találtam meg Emmát, pedig addigra már elkezdtem keresni őt, de nem rajtam múlt. Ők találtak meg először engem. Nem tehettem mást, csak akkor tudhattam őt biztonságban, ha teszem, amit kell, ha megkeresem Őt... ha a bizalmába férkőzöm, ha fontossá válok számára, ha kicsalogatom a védelméből, ha elérem, hogy akarja azt, amit ők akarnak... Igazából nem tudtam, hogy pontosan mire megy ki az egész. Tényleg nem tudtam. Nekem csak annyit mondtak el, hogy legyek mellette, hogy váljak fontossá és én ezt tettem, de... Valami miatt nem kellett bevetnem a képességemet. Az elején talán, de szinte egyáltalán, nem volt rá szükség. Megszerettem az én Kuekuatsheumet, tényleg megszerettem, de mégis mit tehettem volna? Segítenem kellett Emmán, ki kellett őt szabadítanom. Újabb hiba, de ha másképp döntök, akkor is hibát követtem volna el. Rettenetes volt látni a szemében a csalódást, hallani a kiáltását, amikor azt tették vele. A szívem szakadt bele, szinte éreztem azt, amit ő. Ha elvehettem volna a fájdalmat... ha átvehettem volna a terhet, akár csak egy részét, megtettem volna. De nem lehetett és csak még jobban fájt, amikor a szemembe nézett, és láttam a csalódást, hogy mennyire megbántottam, és mégis segített. Segített kijuttatni Emmát, akit végül újra elveszítettem.
Tudod miért szomorú a Hold? Elengedtem őt, hogy meneküljön, mert tudtam, hogy én már nem tehetem meg, és hogy miért élek mégis? Magam sem tudom pontosan, de a fájdalom nem szűnt meg a lelkemben azóta sem. Az utolsó erőmmel küldtem el Strikert, miután lelőtte Őt. Nem halhatott meg, az nem lehet... nem hiszem el. Én viszont később tértem csak magamhoz, napokkal amikor már esélyem sem volt kideríteni, hogy hol van Ő, vagy hol van a húgom. Kórházban voltam, fogalmam sincs, hogy mi történt pontosan, de valahogy meg tudtak menteni. Újraélesztés a kiérkező mentők által, aztán a képességem segített. Szép lassan, de sikerült felépülnöm, de képtelen vagyok újra önmagam lenni. Nem tudnék már úgy élni, mint ez előtt. Megtaláltam, amit annyira akartam, amit Emma is ismert, a szerelmet és végül elveszítettem és vele együtt a húgomat is. Kettőből semmi nem maradt, csak a kínzó fájdalom, aminek hála hónapokat töltöttem el semmittevéssel. Az egészségemmel már nem volt baj, de nem voltam hajlandó megszólalni, elmenni sem a kórház rehabilitációs részlegéről. Akkor tettem meg végül, amikor már nem maradhattam. És hogy most mos a helyzet? Magam sem tudom... össze kell szednem magam, újra kell kezdenem. Meg kell keresnem Emmát, meg kell keresnem Őt, de fogalmam sincs, hogy hol kezdjem, és hogy milyen úton kellene elindulnom, hiszen eddigi életem során szinte csak rossz döntéseket hoztam, hibát-hibára halmoztam és bármihez nyúltam balul sült el. Mi van akkor, ha jobb nekik nélkülem? Ha jól vannak... miért forgassam fel az életüket egy újabb rossz lépéssel, egy újabb fájdalmas hibával?
James"Logan"Howlett
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 8
Kor : 156
Tárgy: Re: Kayla Silverfox Csüt. 30 Ápr. - 10:45
Megmondom őszintén, hogy a karakterről nem sok mindent tudok azon kívül, amit ugye a filmben megtudtam, szóval így még érdekesebb volt ezt olvasni, és ha voltak is lyukak, amiket neked kellett betömnöd, teljesen jól megcsináltad, minden passzol mindenhez, remekül visszaadtad azt a Kayla-t, akit a filmben megismertünk Azt nem garantálom, hogy Logan nem lesz picit sem zabos mikor majd fény derül itt a dolgokra, de egyszer már sikerült meglágyítani a szőrös szívét, szóval... hajrá
Kezdőlap 
by 
Azt nem garantálom, hogy Logan nem lesz picit sem zabos mikor majd fény derül itt a dolgokra, de egyszer már sikerült meglágyítani a szőrös szívét, szóval... hajrá 