Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Név: Remy LeBeau Mutáns név: Gambit Születési dátum és hely: 1987. 04.24. Louisiana, USA Besorolás: Törvényen kívüli
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Biokinetika Osztályozás: Alfa Aktiválódás: 13 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Képes tárgyakat kinetikus energiával felruházni, amelyet elhajítva robbanásokat, vagy fizikai taszítást idézhet elő, csonttörésre is alkalmas. Botját feltöltve szintén komoly sebzést tud okozni, vagy a földre ütve vele kinetikus hullámokkal ledönt mindenkit a lábáról a helységben, vagy kint 10 méter sugarú körben. Mivel tökéletesen tudja használni a kinetikát, gyengébb hipnózisra is képes, amellyel fogva tudja tartani hallgatósága tekintetét, ha azok nincsenek többen, mint hárman, akik csak rá figyelnek, illetve állóképessége, gyorsasága lényegesen fejlettebb, mint az átlagembernek. Képesség távlatai: Komoly kinetikai erőket egyesítve alkalmanként képes lehet az időutazásra.
Jellem: Olyan alkat vagyok, aki nem csak a törvényeket, szabályokat nem hajlandó elfogadni a saját feje felet, néha még a saját belső mutatójától is eltér. A végtelenségig szeszélyes vagyok, nem csak a hangulatom, még az izlésem is villámgyorsan változik, kevés dologhoz ragaszkodom sokáig, pont ezért nem tudok megülni a fenekemen, vagy éppen emberi kapcsolatokhoz ragaszkodni. Etienne halála óta igazi barátom sem volt, ami pedig a nőket illeti, nehéz nekem megfelelni, míg én többjüket végtelenül el tudom kápráztatni. Igazi szoknyapecér vagyok, aki tökéletes casanovaként működik, és nem is feltétlenül az ágybabújás öröméért, egyszerűen hogy jól szórakozzak. Akár több alkalomra is elnyúlhat egy ilyen affér, amíg csak rá nem unok az illetőre. Rafinált vagyok a végtelenségig, soha nem a saját fejem alapján gondolkozom, beleélem magam a másik helyzetébe, ezért tudok bárhonnan megszökni, ezért aztán érvekkel sem nagyon hatnak rám, mert a rejtett szándékot is lazán kiszúrom. Tolvajként ügyesen olvasok arcról, a mimikákból, logikám pedig a csillagokat verdesi. Eljászom a titokzatos bűvészt, hogy mindenkit megtévesszek azzal, amit valóban akarok, még a törvény sem állhat az utamba.
Kinézet, megjelenés: Cajunnak lenni igazi kiváltság. Sokan azt hiszik hogy ez valami indián alfaj lehet, pedig nagyon nem. Az 1700-as évek közepén angolok deportáltak ide egy nagy adag franciát ebből a népcsoportból, és megvetettük itt a lábunkat. Nem csupán erős akcentus jellemez minket, fontos még a gasztronómiai, zenei, de még ruházatbeli kirívásunk is az átlag emberiaktól. Én például imádom kiegészíteni a bűvész kelléktáramat a kalappal, sokszor elegáns vagyok, ám a divatos ruházat alatt gyakran viselek sportos, menekülésre is alkalmas szerelést, hogy gyorsan tudjak menekülni, helyet változtatni. A botomat sétapálcának használom, amely csak úgy öltöztet, valójában többre is képes, a harcban kiválóan segít, ahogyan ha a földre dobbantok vele, akkor rajtam kívül mindenki más a földre zuhan. A kártyapaklim sem egyszerű bűvészkellék, kinekitikus energiával töltöttem fel, dobőtörök helyett tökéletes, szükséges esetén még egyéb trükkökkel is felruházhatom. Alkatilag megedzett az állandó mozgás, szálkás izomzatom kivillanása nem egy lánynál eredményezett ajakbeharapást, sötét szemem és hajam igazi rosszfiús alkatot sejtetnek, ám könnyedén el tudom játszani az erőtlen, felkarolnivaló ifjút. Félhosszúra növesztem a hajam, nagyritkán meg levágatom. Ajkaimon többnyire sármos mosoly játszik, ez kiváló megtévesztés, közben azonban jár a tekintetem, és az agyam, folyamatosan figyelek a környezetemre.
Előtörténet: New Orleans-ban születettem Lousiana-ban, s büszke vagyok arra, hogy cajun vagyok. Születésem idején a LeBeau tolvajklán elrabolt a kórházból, hogy a sajátjaként neveljen fek, biztosan kellett az utánpótlás, és egyszerűbb volt így, mint utcagyerekeket vadászni. Így már kölyökkoromtól belémivódott, hogy magamra vagyok utalva, s a túlélésért mindent meg kell tennem. Afféle kiválasztottnak hittek, mert úgy tartották, bennem van a le diable blanc, a fehér ördög, akiről a jóslat is szól, hogy majd egyesíti a tolvaj és orgyilkos céheket. Egy másik tolvajcéh vett végül párfogásába, akik megtanítottak mindenre, amit a tolvajkodásról tudni kell, hogy kiraboljam egykori gazdámat, Jean-Luc LeBleu-t, aki végül örökbefogadott, és nevet is adott nekem. Az ő nagyapjával beszélgettem sokat annak idején, aki mesélt egykori feleségéről, az olyan különleges mutánsról, aki talán száz évenként ha egyszer születik. A medált végül halála előtt nekem adta, azóta is őrzöm. Úgy nőttem fel, hogy egyre inkább értettem a szebbik nem nyelvén, és bár iskolába olykor jártam, nem különösebben érdekelt, éppen csak annyira, hogy ne maradjak műveletlen, főleg a cajun kultura szerelmese voltam, amelynek ugyan köze sincsen a latin stílushoz, mégis azzal vonnám párba, hiszen a sárm, a csábítás, a zene nyelve szinte mindenhogyan ugyanolyan. Talán magamutogatónak tűnhet, ám a látványos megoldások híve voltam, ezért is lettem bűvész, hiszen ügyesen össze lehetett hangolni, hogy ha valakit ámulatba ejtek, akár meg is szabadíthatom az ingóságaitól, vagyontárgyaitól. Néha ezzel sokkal finomabban éltem, egy gazdagabb hölgy bizalmába férkőzve egyszerűen eljátszottam, hogy elárvult fiatal fiú vagyok, akinek anyagi segítségre van szüksége, és máris gazdagabb lettem egy értékes gyöngysorral, vagy akár a családi széf tartalmával. A dühös férjek elől már csak menekülni kellett. Ha azt láttam, hogy valaki indokolatlanul bánik rútul a párjával, azért megleckéztettem, akár nyilvánosan is. Késő kamaszkoromtól kezdve jelentkeztek a bio-kinetikus energiáim, amit a családom, barátaim elől ügyesen titkoltam. Felnőtté válásunk megkoronázására részt vettem egy beavatási szertartáson a legjobb barátommal Etinenne-el, akivel meg kellet volna lopnunk valakit, Candra azonban halhatatlan mutáns volt, és ekkor még nem tudtam, de már találkoztunk korábban, az ő múltjában, az én jövőben, hiszen később képes lettem az egyszeri időutazásokra, ha komoly erőkkel ruházom fel a kártyalapjaimat. Candra ekkor nem volt túl megbocsátó, eladott mindkettőnket egy Disznó nevű groteszk mutánsnak, aki szintén ilyen kamasz srácokat gyűjtött, és tovább akart egy katonai szervezetnek, akik kísérletezni akartak rajtunk amolyan biológiai fegyverek kipróbálására. Erre azonban már nem került sor, uraltam a képességemet, kiszöktünk, Disznóval meg kellett küzdenünk, ekkor találtam ki a lapdobást, amivel megvakítottam ezt az állatot, és ki tudunk szökni, Etienne viszont megfulladt abban a folyóban, amit át kellett úsznunk. Hogy valóban beteljesítsem a jóslatot, elvettem a a bérgyilkos céh vezetőjének unokáját, Bella Donnát, ám Bella bátyja szívből rühelt, mondvacsinált indokkal párbajra hívott, amiben már a kinetikus botommal zúztam halottá, így száműztek New Orleans-ból, miután fel kellett bontanunk a házasságot. Innentől kezdve szabadúszó zsoldosként kerestem az utamat, szeszélyből segítettem, ahol úgy gondoltam, hogy van értelme, a civil foglalkozásom pedig bűvész lett. Így kerültem kapcsolatba azzal a bandával, akik a komolyabb helyekre behatolást általam végezteték volna el. A birtokukban volt egy lány, akit már közel tíz éve tartottak fogva, Scarlett képes volt bármilyen mutáns helyének meghatározására. Felismertem benne, és a képeséségben azt a kiválasztott lényt, aki csak száz évente születik, és még külsejében is azonos génállományt rejt. Bármennyire is bámulatos volt ő, sosem kerültem vele kapcsolatba, úgy véltem egy ilyen gyémánt nem érdemli meg az én zaklatott életmódom hátrányait, ráadásul sokat szenvedhetett. Megszöktettem, ebben már profi vagyok. Már huszonkettő is elmúltam, amikor egy öntörvényű ezredes, aki egykor a hadsereg tagja volt, visszavonulva saját csapatot kezdett kiépíteni, hogy megalkossa az önálló fegyvereit. Talán a fia, Jason miatt volt ennyire az emberiség ellen, mert őket, és a mutánsokat is uralni vágyta bizonyos különleges képességek összegyűjtésével. Autnóm szigetén torz kisérletekbe fogott, rossz sorsom miatt engem is elkapott, és csak annak köszönhettem, hogy kiszabadultam, hogy már gyerekként is az efféle mutatványok mestere voltam. Soha többé nem szándékoztam visszamenni oda, mígnem megkeresett Farkas, az a szintén magányos lélek, aki bosszúra szomjazott. Elsőre kategórikusan nemet mondtam, többször összecsaptunk, és bár felém billent a mérleg, végül mégis ráébredtem, hogy nem csak az ő bosszúját táplálnám mindezzel, én magam is elégtételhelhez jutnék. Végül csak annyit tettem, hogy magammal vittem a szigetről, és bár bosszúja aligha teljesedett be, legalább a fontosabb fegyvert, Deadpoolt elpusztította, Stryker szigete pedig összeomlott, ő sem tért oda vissza. Farkas elvesztette az emlékeit, ez nekem is kapóra jött, neki is hátat tudtam fordítani. Az a birtok, amelyre végül távozott, felkeltette az érdeklődésemet, Scarlett is itt kapott menedéket. Egyszer találkoztam a professzorral, aki az egésznek az egyik atyja volt, és bár megpróbált maga mellé állítani, nem szeretem én a korlátokat. Egyetlen küldetésre kisértem el őket, amely bár jól sikerült, túl sok szervezetnek voltam már tagja, ahol csak hátrányaim származtak, így a további együttműködésről lemondtam. Hogy aztán pár hónapja ismét felkeressen ez a Xavier, hogy a lány eltűnt, közel egy éve, és nem tudják megtalálni. Bevetettem az összes alvilági befolyásomat, kapcsolataimat, és ráleltem. Ekkor sem közöltem vele semmit, csupán örültem a találkozásnak, hogy ismét láthatom őt. Nem tudom, hogy mi az eredete ennek az örökösen ismétlődő génmásolatnak, ám az biztos, hogy Scarlett is képes lesz sokunk sorsát visszafordítani. Las Vegasba költöztem, végülis sok a gazdag, és a szerencsejátékok világát nekem találták ki.
Kezdőlap 
by 
