Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
A harc csak egy játék amit ha jól űz az ember mindig nyerhet.
Userinfo: Főkarakter
Név: Aleena Sheppard Mutáns név: - Születési dátum és hely: 1994. július 2., New York Besorolás: Ember
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: - Osztályozás: - Aktiválódás: - Képesség jelenlegi szintje: - Képesség távlatai: -
Jellem: Nem is tudom hol kezdjem… * elgondolkozik * talán ott, hogy kedves vagyok, bár azért megválogatom kivel. Aki bunkózik és másra nem is képes, azzal én sem fogok másképpen bánni. Alapvetően egy vidám, pörgős csaj vagyok, aki lázad ahol csak tud. Mindenkinek azt mutatom, hogy remekül vagyok, pedig néha igenis gyötörnek gondok, de azt nem mutatom senkinek. Mondták már, hogy kicsit gyerekes vagyok néha, de engem nem érdekel mások véleménye. Nem vagyok egy hisztis liba, aki könnyen adja be a derekát és minden olyat megtesz, amit nagyon nem kellene. Ezek mellet igen határozott vagyok. Mindig tudom mit akarok, még egy olyan helyzetben is, amiben nehéz dönteni. Semmit nem szeretek a véletlenre bízni. A véletlen és a szerencse, nálam nem létezik. Nem lehet könnyen megsérteni, de ha valakinek mégis sikerül, az egy hamar nem múlik el. Egyébként dühösnek ritkán látni, viszont mondták már, hogy dühösen rosszabb tudok lenni mint egy atombomba támadás. Kinézet, megjelenés: Kékeszöld szemem van, amiben főleg a kék látszik, de ha szomorú leszek, akkor a zöld kezd el dominálni. Szökés barna hajam van ami göndör, de néha napján kivasalom. A hajamat a legtöbbször kibontva hordom, valamint szinte mindig van pár fekete, zöld, rózsaszín vagy valamilyen más színű tincs a hajamban. A hajamról még azt kell tudni, hogy nem engedem meg bárkinek, hogy hozzá érjen. Azaz én drágaságom, szóval aki hozzá érhet azt megtiszteltetésnek veheti. A magasságom 171 centiméter, ami teljesen átlagos, de nekem tökéletes. Sosem volt semmi gondom a magasságom. Emellett még vékony vagyok és izmos is, ami néhány ember szerint nem illik a lányhoz, de szerintem pont illik hozzám, hogy edzett vagyok. Öltözködésem a kedvenc hobbimhoz illik a legjobban. Kívül belül rocker csaj vagyok. Imádom a kissé szabdalt ruhákat, a tornacsukákat, a szegecses holmikat meg az ehez hasonló dolgokat. De azért ha kell szoknyába és magassarkúba bújok és nőciskedek egy picit. Imádom a sötétebb cuccokat, és a ruhatáram 70%-a abból is áll. A sminket szoktam használni, de igyekszem csak módján alkalmazni, mert nem akarok 5 kiló pluszt az arcomon. Azért persze a hétköznapi természetes smink mellett, néha extrémebbeket is szoktam csinálni, de azt nem sokszor. Nem szeretem ha egy vakolat smink van bárkin is. Van pár tetkóm a testem minden részén elvetve. De főleg a kezemen vannak. Az öcsém úgy tudja nem igaziak, pedig annyira valóságosak, mint én magam.
Előtörténet: Én 1994 egyik füllesztően meleg nyári napján születtem meg, New Yorkban. A szüleim nagyon örültek nekem és szinte agyon imádtak már akkor is, hiszen nem volt testvérem és már jó pár éve próbálkoztak a gyerekcsinálással. A gyerekkoromra nem igen emlékszem de az biztos, hogy nagyon szép volt és szerettem gyereknek lenni. Mikor eljött az ideje annak, hogy suliba járjak kissé félve de nagyon izgulva vágtam bele az új dologba. Imádtam a sulit, sok barátot szereztem és jól is tanultam. Ráadásul az iskola első évében született meg az öcsém is, akinek nem csak a szüleim örültek, hanem én is, lehet még egy kicsit jobban is, mint ők. Mikor Aiden végre megszületett, én nagyon sokat segítettem, foglalkoztam vele. Emellett még az iskolára is koncentráltam, és még különórákra is jártam. A szüleim nagyon büszkék voltak rám, főleg mikor kiderült, hogy tehetségem is van. 10 éves lehettem , vagy talán egy-két évvel több, amikor kiderült, hogy tehetséges zenész vagyok. Beírattak gitár tanárhoz, majd két évvel később zongorára is. Minél több hangszeren akartam tudni játszani, minél előbb. De végül ennél a két hangszernél megmaradtam, de ezeket is mérhetetlenül élvezem. Alig csak pár év telt el, amikor egyszer a szüleim 15 éves koromban elutaztak. Anyu egyik barátnője vigyázott ránk. Nagyon kedves nő volt, és az öcsém is nagyon szerette. Amikor már második nap vele voltunk, kapott egy telefonhívást ebéd közben. Teljesen lefagyott. Ránk nézett, majd letette a telefont. Körülbelül 10 percig csak némán néztünk egymásra majd végre megszólalt, de szinte alig lehetett hallani. - Gyerekek... a szüleitek... - könnyek kezdtek el folyni a szeméből, alig bírta folytatni - Balesetük volt külföldön, és... és sajnos nem élték túl. - abban a szent pillanatban megfagyott a levegő. Meg se bírtam mozdulni, úgy éreztem egy egész világ omlott bennem össze. Nem mertem megszólalni, mert arra vártam, hogy azt mondja ez csak egy rossz vicc, és apuék mindjárt itthon vannak. Sajnos ilyen sosem történt. Mind a hárman zokogni kezdtünk, és több napig nem is igen tettünk mást. Bár én se voltam a legboldogabb, az öcsémet érte a legnagyobb sokk. 9 éves volt, így pontosan tudta a szavak értelmét és mit is jelent az, hogy halál, de még nem igazán tudta hova tenni, vagyis feldolgozni. Úgy érzem, ő még a ami napig sem tudja igazán mit kezdjen vele. Ezért soha többé nem beszélt róla. Miután eltelt pár nap, jöttek a gondok, el kellett adni a házat, el kellett intézni az örökséget, hogy kihez megyünk, meg mindent. Szerencsére anyu barátnője segített nekünk. Végül miután eltűnt a zűrzavar, össze kellett pakolnunk és elvittek minket apánk bátyához. Sosem találkoztunk még vele ezelőtt, még nem is hallottunk róla, de hamar megértettük, hogy miért. Kegyetlen ember volt, nem szerette a gyerekeket, még minket se. Folyton nekünk kellett mindent csinálni: főzni, takarítani, mosni, vasalni és még napestig sorolhatnám. Borzalmas volt, viszont én eltudtam menekülni a zenéhez, az öcsém meg hozzám. Kitartottunk, megpróbáltuk kihozni a legtöbbet a dolgokból. Ezt egészen 3 évig bírtuk. Nemrég töltöttem be a 18-at, és lassan vége volt az iskolának. Az öcsém 12 volt. Egyszer a drága nagybátyánknak baja volt az ebéddel, és mivel Aiden volt hozzá közelebb, pofon vágta teljes erejéből. Ez volt az utolsó csepp a pohárban nálam. Elráncigáltam az öcsémet a szobánkba, puszit nyomtam az arcára és arra utasítottam, hogy pakoljon. Az ajtót addig kulccsal bezártam. Az ajtón hamar dörömbölni kezdett el az a szörnyeteg, majd üvöltözni. Egyszer szidott minket, máskor meg könyörgött, hogy engedjük be, mert nagyon sajnálja. Miután végeztünk az összepakolással, kinyitottam az ajtót, és minden erőmet beleadva eltoltam az útból. Kiviharzottam a hátból, utánam az öcsém jött. Nem is álltam meg, rögtön elindultam a buszmegálló felé. Az öcsém nehezen tudta tartania lépést, és nem igazán értette mit is csinálunk. - Most hova megyünk? - kérdezte mikor végre elértem a megállót. - Az ügyvédhez. - ledobtam a táskámat, mellé raktam a gitáromat, és leültem. Ő is leült mellém. - Miért? - szegény még annyira sokkban volt a pofon miatt, hogy azt se fogta fel mit akarok, pedig igen egyszerű volt. - Én leszek a gyámod mostantól. Nem engedem, hogy ez a barom a közeledbe kerüljön. Ha elmondjuk mi történt, biztos azonnal intézkedni kezd. Már 18 vagyok. Lassan a vége az iskolának, nyáron dolgozni fogok, és mellé megyek majd egyetemre is. Együtt sokkal jobban megleszünk, mint azzal a szörnyeteggel. - morogtam. Eszméletlenül dühös voltam, és ezt Aiden is észrevette. Hozzám bújt. Nem is kérdezett többet, csak némán ült mellettem. Felfogta, hogy mis fog történni, és nagyon örültem, hogy nem kell magyarázkodnom tovább. Szerencsére a busz hamar jött, és az ügyvédi iroda sem volt messze. Elmeséltünk mindent, és szerencsére tényleg én lettem az öcsém gyámja. Minden rendben ment ezek után, bár nehéz volt egyszerre dolgozni, egyetemre járni, és az öcsémre is figyelni, de megoldottam. Már 3 éve élünk így, és végre megint jó életünk van. Az élet még mindig nem könnyű, de együtt megküzdünk vele. Bár mostanában Aiden nem igazán beszélget velem. Valamit rejteget, egy titkot, és ez nagyon aggaszt.
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Aleena Sheppard Hétf. 13 Júl. - 20:28
Elfogadva!
Először volt egy olyan Balszerencse áradása érzésem, de nagyon minimálisan, csak itt most nem került elő Jim Carry mindig másnak álcázva magát. Nem tudom, hogy láttad-e a filmet. ^^ De a karid. Szerintem igazán remek lett, nagyon szépen felépítetted, és jól is fogalmazol, látszik, hogy már bizonyára elég gyakorlott játékos lehetsz. Egy ideig azért agyaltam, hogy mi jön ki a sztori végén, hogy mi köze lesz a karidnak a mutáns világhoz, de ha jól sejtem, akkor az öcséd is közénk tartozhat nem igaz? Az tuti, hogy ha így van, akkor tényleg jó nagy titkot rejteget előtted és biztos lesz megdöbbenés, amikor majd kiderül. Nem szaporítom nagyon a szót, a pb választás tökéletes, főleg hogy nagyon passzol ehhez a típusú karakterhez, úgyhogy foglalózz, ha netán még nem tetted meg, aztán meg is vagy.