we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
by Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
i'm here





Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Bronxi kis trafik

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ♥ Emma Stone
Hozzászólások száma : 169
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Bronxi kis trafik   Szer. 29 Júl. - 21:04

First topic message reminder :


Andrew & Rebeca

Az az igazság, hogy lassan kezdem unni ezt a várost... mert persze New York szép és nagy, de ha már túl sokat láttál belőle, akkor valahogy elkezd az egész határozottan érdektelenné válni. Új élmények és új emberek és persze új helyek után kellene néznem minél előbb, ami kissé feldobná végre a sivár kis hétköznapjaimat, nem vágyom másra. Csak előtte még kéne egy-két dolog a boltból mielőtt elhúzok valami értelmesebb helyre, szóval irány a trafik, egy kisebb, amit nem nagyon figyelnek meg. Egyszerű farmer van rajtam, totál átlagosnak festek, a késő délutáni hűvösebb levegő pedig határozottan jót tesz a mai dög meleg után. Végre egy kis felüdülés! A hátamon ott a hátizsák, azt kell egy kicsit megpakolni, aztán irány az állomás és elhúzok mondjuk... Los Angelesbe. Az angyalok városa, soha sem jártam még ott, és most nem vágyom kisvárosi légkörre sem, valami tényleg izgi kell, valami igazán új, ami leköt végre úgy rendesen. Jártam én már kisvárosokban is, de azokat sosem tudtam élvezni. Olyanok ,mint anno otthon. Azt is untam, és képtelen voltam elviselni, már annyira nem megy nekem ez a kisvárosi lét... na nem mintha régen olyan jól ment volna.
Már pár napja kinéztem a kis trafikot, tudom hol milyen a felépítése, no meg hogy ki az eladó, elég lehúzni kicsit a felsőmet és szépen mosolyogni, máris elfelejti, hogy a kezemet is figyelje. Kis butus! Van nálam pénz, meg amúgy se szoktam alapvető dolgokat lopni, az túl macerás. Majd maximum távozás előtt kipakolom a kasszát, a pénz többet ér, mint egy vekni kenyér, hiszen azért bármit megvehetek, teszem azt a buszjegyemet Los Angelesbe. Belépdelek hát, és először megragadom a kosarat, hogy elkezdjek bepakolni mindent, ami jól jöhet és ami megtetszik. Aztán amikor meg vagyok szépen a kasszához lépdelek, ahol már felmértem, hogy a csini srác dolgozik. Kiszúrás így kicseszni vele, de... majd megoldja, nem lehet mindenkinek tökéletes élete igaz? Lehengerlő mosolyt villantok rá, amikor megállok a kassza előtt. Szépen lehúz mindent, én pedig jó kislány módjára fizetek. Mázli, hogy elég félreeső a hely és ezért más nem is nagyon van itt rajtam kívül, nem leszek feltűnő. Amikor készen van, szépen ki is fizetek mindent, és csak utána szólalok meg.
- Oh, a fenébe tudom mit felejtettem el! A zsepi... van zsepitek? - hát persze, hogy tudom, hogy hol van. Elég hátul, elég messze innen, én pedig már mennék, úgyhogy bájos szempilla rebegtetéssel célzok rá, hogy igazán idehozhatna nekem egy csomaggal. Egy pillanat múlva már ki is pattan a kassza mögül és eltűnik a sorok között. Elégedett pillantással nézek utána, aztán egy mozdulattal csúszik be a kezem a gépbe, hogy felmarkoljam a nagyobb címleteket. Így a legjobb vásárolni. Amikor a srác visszatér, én már mint ha mi sem történt volna várok. Villantok rá egy mosolyt, és egy pillanat múlva már kint is vagyok, miután letettem az asztalra a zsepi árát, egész kellemes borravalóval. Telik rá... az ő pénzükből természetesen.

♫ These days ♫ •• Aktuális viselet •• ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Jared Padalecki
Hozzászólások száma : 48
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Bronxi kis trafik   Vas. 2 Aug. - 19:51

Rebeca & Andrew

Mindenkinek megvannak a maga gyenge pontjai, nem igaz? Rebecának talán pont a figyelmetlensége. Az elején az osztagnál is elég gyakran előfordul, hogy a feladat annyira eltereli a gólyák figyelmét, hogy elfelejtenek másra figyelni. Persze nem gondolom, hogy Rosszcsont kezdő volna. Sőt. Azok alapján, amit tudok róla, nagyon is profi. Pont emiatt vagyunk hajlamosak a kisebb ügyeket félvállról venni, mert mi már profik vagyunk, ennyi nem árthat. Ez pedig néha óriási hiba lehet. Az öröm az ürömben, hogy ezt a hibát ma csak én vettem észre.
A homlokráncolásra csak egy félig széttárt karú vállvonásra futja. That’s me. Végülis nem nagy dolog, régen is ezen a néven emlegettek, bár akkor inkább még gúnynév volt, hiszen kilógtam a sorból a normális kölykök között. Azóta megtanultam büszkén viselni, még ha a képességeimet nem is mutogatom úton-útfélen. Sok hibbant mutánssal ellentétben azonban én nem is akarom.
- Legalább olyan jó név, mint bármi más.
A számonkérésfélére inkább csak a két vállam közé húzom a nyakam. Ez félig ösztönös, félig elterelés. Jobb ötletnek tűnik most adni egy kicsit a rajtakapott srácot, mint a nagymenőt. Nem kenyerem a színészkedés, de sok szar helyzetből kihúzott már, és ha egyelőre nem akarom felfedni az igazságot Rebeca előtt, akkor muszáj megtennem bizonyos lépéseket.
- Az túl egyszerű lett volna. Sosem szerettem az egyszerű dolgokat.
Engedem le a vállam egy mosollyal. Az más kérdés, hogy két fajta ember követi a többieket: a zsaru és a mániákus. Az egyik belénevelt, a másik vele született ösztönből. Rossz szokás, hogy akkor is tartom magam a zsarutrükkökhöz, amikor szolgálaton kívül vagyok, de talán hasznos. Az elővigyázatosság sosem lehet hátrány, nem igaz?
- Különben is, túl messze voltál. Ha utánad kiabálok, vagy utánad szaladok, az legalább ilyen hülyén vette volna ki magát. Pláne, hogy nem úgy tűnik, mintha nagyon emlékeznél rám.
Ez utóbbit csak úgy mellékesen, nulla felhanggal teszem hozzá. Valójában lehet, hogy csak én vagyok rohadtul szentimentális, Evan is folyton ezt veti a szememre, mióta beosztották mellém. Egyszer komolyan beverem ezért a képét, még akkor is, ha igaza van. Az egész a férfibüszkeség kérdése. Csak én kérdőjelezhetem meg saját magam, más nem.
Őszintén szólva elég viccesen néz ki Rebeca, ahogy kihúzza magát előttem. De nem nevetem ki, még ha ott csiklandoz is a mosoly a szám sarkában. Inkább álcázom amolyan viszonzott félmosolynak az egészet a kávés dologra. Bólintok.
- Nem sántikálok, cserkészbecsszó!
Még az ujjaimat is összefonom, úgy mutatom felé, mikor elindulunk. Megszoktam már, hogy a legtöbben alacsonyabbak nálam, pedig az elején mindenkinél magasabbnak lenni legalább annyira frusztráló, mint mindenkinél alacsonyabbnak. Tessék, megint megjegyzik.
- Ezt osztották odafent.
Bökök hanyagul az ég felé. Nem sokat tehetek erről, ahogy arról sem, hogy másnak születtem, mint az emberek. De nem veszem magamra a megjegyzést, még véletlenül sem.
- Jó rég nem láttuk egymást. Mióta is? Tizennégy, tizenöt éve?
Lepillantok rá, közben zsebre dugom a kezem séta közben. Visszafogom a megszokott, hosszú lépéseket, hogy az övéihez igazodjak.
- Úgy hallottam, leléptél otthonról...
Ahogy én is, bár mindketten lényegesen más okokból. Nekem nem volt maradásom, ő meg lázadt, mint mindig. Nem is kellene csodálkoznom. Ennél jobban azonban nem feszegetem a témát. Nem is tudom, hogyan lehetne kezelni az egész elcseszett szituációt. Talán rossz ötlet volt ide jönnöm. Mostmár mindegy.
Valójában az sem zavar, ha csendben baktatunk el a kávézóig, úgyis már megvan az út fele. Nincs olyan messze.


music: Írózene  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ♥ Emma Stone
Hozzászólások száma : 169
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Bronxi kis trafik   Szomb. 1 Aug. - 22:08


Andrew & Rebeca

Jól van, azt hiszem ez a kiváló tanulópénz arra, hogy még jobban kell figyelnem. Az, hogy nem látok a környéken senkit sem még egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem toppanhat be valaki aztán ennek ellenére mégis, úgyhogy nem okos ötlet, hogy elbízzam magamat mi? Ennek ellenére most mégis megtettem, de főleg mert le akarok amúgy is lécelni a városból, szóval ha valaki meglát, majd átsuhanok rajta és akkor úgy lécelek le, nem olyan marha bonyolult ez. Ennek ellenére persze nem megy a dolog ilyen könnyedén, mert ez a valaki még a tetejében ismer is, ami nagyban megnehezíti ezúttal a dolgomat, mert ha ismer, akkor tudja hogyan találhat meg talán, annak ellenére, hogy amúgy kiválóan és rendkívül ügyesen rejtőzködöm. Ah... ez nem az én napom, lehet hogy csak le kellett volna lépni és mondjuk később a következő városban rámolni ki a kasszát, vagy valami. Rebeca, máskor gondolkodj igazán tolvaj fejjel!
- Lángész? - ráncolom kissé a homlokomat. Na igen, voltam én azon a birtokon, pár napot, még amikor James miatt oda keveredtem, aki nem mellesleg szintén X-men, de én ezekről a dolgokról nem sokat tudok. Nem maradtam ott, mert nem tetszett az egész bezártság, meg mindenféle szabályok dolog. - Hát akkor... Rosszcsont, de ezek szerint ezzel úgyis tisztában vagy. - igen a név alapján már én is biztos vagyok azzal, hogy ki is ő és talán még ezt a rám aggatott mutáns név izét is ismeri. Igaz, hogy amúgy tényleg tökéletesen illik rám, találó, de csak úgy nyíltan nem szoktam azért alkalmazni. Lángész... illik hozzá, emlékszem azért még arra, hogy milyen volt gyerekként, olyan igazi kis okostojás típus, ha jól sejtem, akkor még most is az, sőt talán a képessége is valami ezzel kapcsolatos lehet.
- Marha jó, szólni meg nem akartál mi? - azért az elég ciki, ha valaki más szeme láttára csinálod a kis ügyeidet, én legalábbis nem igazán szeretem ezt, bár az is tény, hogy így ha más lett volna a környéken akár még szólhatott is volna, hogy ennyivel kisegítsen. Azt persze a fene se tudja, hogy ki segített volna vajon bármivel is. Követett is... na ez nem jó hír, nem szeretem az ilyesmit, remélem, hogy nem ment át valami fanatikus akárkibe. A képességemet már ismeri, azt viszont nem fogom hagyni, hogy bármi módon keresztbe tegyen nekem, vagy ha egy őrült zaklató, akkor valami turpisságon törje a fejét.
- Egyszerűbb lett volna szólni, hogy álljak meg, mert talán ismersz, nem? - morcosan fonom karba magam előtt a két karomat és még ki is húzom kicsit magamat, hogy mind a 165 centimmel megpróbáljak itt erőt demonstrálni, ami persze viccesnek is hathat. Mint egy pattogó kisegér az elefánttal... na jó zsiráffal szemben, mert olyannyira nem széles, mint egy elefánt, a zsiráf közelebb áll hozzá, én viszont tényleg határozottan törpe vagyok hozzá képest.
- Szóval kávé... - a pénzes megjegyzésére azért már egy enyhe kis mosolyféleségre felgörbül a szám széle, legyen mondjuk inkább félmosoly. Oké, vicceskedik itt nekem és nem hívta a zsarukat, de azért ennél sokkal többet nem tudok róla igaz? Nem bízunk csak úgy senkiben, még akkor sem, ha az illető nem számít vadidegennek, de ettől még túl sokat nem tudok róla. - Oké, legyen, de ha valami rosszban sántikálsz se perc alatt lelépek, tudod, hogy megy. - legalábbis nagyon remélem, hogy nem olyasmire képes, mint az a rémesen idegesítő James. Kikapcsolta a szemétje a képességemet, hát marhára nem volt vicces, az enyhe klausztrofóbiával beragadni egy fürdőszobába, miután rám zárta az ajtót. Akkor azért elég rendesen bepöccentem és bár ő is jóval magasabb nálam, hát naná, hogy kérdés nélkül mentem neki, amikor végre kiengedett.
- Jól megnőttél, hallod-e! - sorolok be végül mellé. Én is ismerem a környéket, és sok kávézó nincs erre felé, szóval nem kell annyira erőteljesen mutatnia az utat, de mégis csak ő találta ki ezt, úgyhogy talán más lesz a cél, amit el akarunk majd érni, azt viszont nem tudom szó nélkül hagyni, hogy másfél fejjel, vagy kettővel veri a magasságomat, vagy csak innen lentről tűnik többnek? Lehet, hogy tényleg be kéne szereznem végre egy ütős magassarkút, csak hát abban normális embe nem képes szaladni és az én szakmámban arra azért néha szükség van.

♫ These days ♫ •• Aktuális viselet •• ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Jared Padalecki
Hozzászólások száma : 48
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Bronxi kis trafik   Pént. 31 Júl. - 21:55

Rebeca & Andrew

Nem vesz észre. Milyen könnyű is elaltatni bárki éberségét, ha azt hiszi, biztonságban van! A fenébe, talán még sajnálom is egy kicsit, hogy nem figyel fel rám, és lép le valami hátsó ajtón. Persze ha valaki tudja, hogy pontosan kit keressen, nem olyan nehéz megtalálni, és ahogy az idő telik és a technika fejlődik, valószínűleg egyre könnyebb lesz. Nem lehet a végtelenségig bujkálni. Nem mintha nekem azoknak kellene szurkolnom, akik próbálnak elrejtőzni előlem. Legtöbbször ez nincs is így. Talán én is jobban jártam volna, ha mindent és mindenkit kitöröltem volna a fejemből, kevesebb gondom lenne, az biztos. Itt van példának Rebeca. Vajon mennyivel lenne szívélyesebb, ha tudná, hogy én vagyok kvázi az egyetlen szűrő közte és a szövetségi adatbázis között? Amiért persze engem is nyakon verhetnek - a többi következményről nem is beszélve -, ha kiderül. Valójában fogalmam sincs, miért csinálom. Biztos az az áldott jó szívem az oka, az fog sírba vinni, már anyám is megmondta.
Szinte süt az arcáról a kétség, hogy vajon miért vagyok itt és mennyit láttam. Egyelőre nem tudom, mennyit mondjak, mennyit mondhatok el neki. Talán jobb, ha egy kis bemelegítő beszélgetéssel kezdjük, és tessék, már szolgáltatja is hozzá az alapot.
- Andrew vagyok. Vagy Lángész, ha úgy könnyebb.
Nem vetkőzöm le a mosolyomat, egyrészt mert általában ösztönösen jön, másrészt pedig bizalomgerjesztő gesztus.
Örülök, hogy nem lép hátrébb, bár tény, nem tettem semmi fenyegető mozdulatot. Azonban szinte látszik, hogy elgondolkodott azon a lépésen. Ez is olyan megszokás lenne, mint az én helyzetelemzéseim?
Talán jobban is elő lehetett volna készíteni ezt a találkozást, olyan sztorit kreálni, ami kevesebb gyanakvásra ad okot, de nem akartam. Egy kis gyanakváshoz joga van, még ha nem is a leghosszabb gyújtózsinór ez egy régi ismeretség felelevenítéséhez.
- Nem tudom, az vagyok-e, akire gondoltál, de már itt állok egy ideje.
Felesleges lenne hazudnom, úgyis süt rólam, hogy nem most csöppentem ide.
- Már vagy egy utcája követtelek, mert ismerősnek tűntél, és bementél, gondoltam megvárom, amíg kijössz. Amúgy itt dolgozom a városban.
Azért egy kis körítés nem árthat, még ha furának tűnhetek is tőle. Megszoktam, ha annak látszom, gyerekkorom óta volt időm rá.
- Nincs kedved meginni valahol egy kávét? Négy saroknyira van egy jó kis kávézó.
Éltem itt három évet, amíg elvégeztem az akadémiát, elég jól kiismerem magam a városban.
- Én fizetek.
Jegyzem meg vigyorogva, sunyi módon utalva arra, pontosan mennyit is láttam az előbb. Az azonban, hogy még nem hívtam rá a zsarukat, csak jelent valamit. Legalábbis remélem.
- Na, nem eszlek meg, csak dumálunk egyet, nosztalgiázunk, vagy tudomisén.
Lezser mozdulattal vonom meg a vállamat, mintha végülis mindegy lenne a válasz, és lényegében az is. Csak a saját szememmel akartam látni, valóban az lett-e az emlékeim között élő zűrös lányból, aki a papírok mutattak nekem. De ettől még nem kapkodom el a dolgokat, és nem kattintok bilincset a csuklójára. A képességét már ismertem, azt pedig már gyerekkorunkban is sejtettem, hogy a dedikált baseball labdám nem magától mászott ki a dobozából, miután beégettem a húgom előtt. Lehet, hogy másnak nem, de nekem szép idők voltak, felesleges lenne úgy tennem, mintha meg sem történt volna.



music: Írózene  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ♥ Emma Stone
Hozzászólások száma : 169
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Bronxi kis trafik   Pént. 31 Júl. - 20:10


Andrew & Rebeca

Gyorsan és zökkenőmentesen sikerül minden, de ez így is szokott lenni. Még a kintről figyelő fickót se veszem észre, főleg mert eddig nem volt kint senki, meg ez a környék amúgy is eléggé kihalt ahhoz, hogy belefuss bárkibe is, aki problémát jelenthet. Elveszem hát a zsepit, addigra már minden bekerült a hátizsákomba is szépen, még egy kedves mosolyt is villantok a cuki eladó srácra. Oké, tényleg sajnálom, hogy rosszat okozok neki, de nem tehetek róla. Nekem is kell a pénz, őt maximum kicsit megszólják, netán levonják a béréből, de neki van bére, nekem pedig nincs, szóval nekem kell jobban a pénz, az a nagy helyzet. Köszönés után angolosan távozom, és csak akkor torpanok meg, amikor meglátom kint az elsőre csak halványan ismerős arcot. Hát na, elég ügyesen kiirtottam a fejemből minden létező régi emléket, hogy ne zavarjanak és ne gondoljak rájuk. Gyerekkori barátokat és az összes többit is, hiszen én már nem oda tartozom, más lettem és az egész olyan réginek és távolinak tűnik, mintha csak nem is az én életemben lett volna.
Szóval csukódik mögöttem az ajtón, én pedig majdnem lépés közben állok meg. Pillanatok alatt fut át a gondolat a fejemen, miszerint itt állhat már egy ideje, gyors visszapillantással felmérem a terepet és az alapján nagyon úgy fest, hogy ha már itt van percek óta, akkor mindent tökéletesen látott. Francba!
- Öhm... hello... Jah, kellemes meglepetés, te... ki is vagy? - hát na, rémlik az arcra, régről... de azóta elég sokat változott. Vajon tényleg Andrew lenne, vagy rosszul rémlik nekem az arca? Túlságosan régen volt, és egyáltalán nem vennék mérget rá, hogy ő az, meg amúgy is mit keresne itt? Amikor ellöki magát az oszloptól azért van bennem egy ösztönös szándék, hogy azonnal hátralépjek, viszont még sem teszem meg. Tartom magamat, csak a tekintetem gyanakvó, mert valahogy nem az süt róla, hogy épp csak itt pihengetett az oszlopnál, ez az egész annál sokkal célzatosabbnak tűnik.
- Ha az vagy, akire gondolok, akkor hogy kerülsz ide? És... mióta állsz ott? - bökök az állammal az oszlop felé csak úgy lazán, mint aki nem gondol egy pillanatig sem arra, hogy ha már elég régóta, akkor tuti biztos, hogy pontosan látta azt, hogy mit csináltam odabent. Ez két okból is probléma lehet. Egyrészt nem mutatom csak úgy meg mindenkinek, hogy mire vagyok képes, másfelől pedig nem túl legális pénzt lenyúlni a kasszából. Viszont láthatóan nincs ledöbbenve, vagy meglepve, tehát vagy nem látta azt, ami történt, vagy valami miatt nem volt meglepő a számára. Ez a két opció van és nem tudom, hogy melyik az igaz, nem csoda, hogy feszülten ráncolom a homlokomat, mintha csak próbálnék a fejébe látni, vagy olvasni az arcáról, de egyik sem megy, a mosolya nem árul el az ég világon semmit sem, pech, hatalmas pech! Bár a is lehetséges, hogy szándékos. Na igen ilyenkor azért valahol sajnálom, hogy nem járok néha utána annak, hogy mi lett az otthoniakkal, de nem szokásom hazamenni... nem is mondhatom már azt, hogy otthon. Amúgy sem hiszem, hogy olyan nagy csapás volt a szüleimnek az eltűnésem, én már nem oda tartozom, már egészen más vagyok.

♫ These days ♫ •• Aktuális viselet •• ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Jared Padalecki
Hozzászólások száma : 48
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Re: Bronxi kis trafik   Csüt. 30 Júl. - 20:35

Rebeca & Andrew
Lassan kezdem úgy érezni magam, mint valami porszívóügynök, aki járja az országot, és az eladott ketyerék árából megkapja a profit egy részét. Mintha a bűnözők fejére kitűzött virtuális vérdíjból kapnám a fizetésemet. Persze ott “fent” az okosak mindenre nagyon jó magyarázatot tudnak kitalálni, és képesek az emberek becsületét és bűntudatát is pillanatok alatt eltüntetni. Valahol rühellem őket, de hát… valamiből meg kell élni, és amíg a törvényt betartva a saját szabályaim szerint játszhatok, addig nincs semmi probléma. Ez a mostani eset azonban némileg különbözik a többitől. Sohasem köt semmi azokhoz, akiket rács mögé, vagy rosszabb esetben kivégzőszékbe juttatok, de egy ismerős utáni nyomozás egészen más. Még akkor is, ha régi ismerősről van szó, akit már majdnem másfél évtizede nem is láttam. Egyből tudtam, még ha változtak is a vonásai, még ha az évek meg is fakítják az emlékeket. Noha nem kötöttek hozzá soha komolyabb érzelmek, mégis… barátok voltunk. Mondhatjuk talán. Mindettől függetlenül azonban nem tetszenek a módszerei a napi megélhetésre. Óh, bizony, többet tudok róla, mint gondolná, és szerencséje, hogy többet tudok róla, mint azt a főnökeim gondolnák. Egyelőre.
Lezser tartással vetem a hátam a bolt előtti villanyoszlopnak. Végignézem az üveg mögött lejátszódó jelenetet az utolsó képkockáig. Egyetlen mozdulat sem kerüli el a figyelmem. Őszintén szólva még örülök is, hogy Evan megint lelépett személyes ügyeket intézni. Nem kell most ide a forrófejűsége. Komolyan, ha a srác időnként gondolkodna, egész jó ügynök lehetne belőle.
Ösztönösen feszül meg a vállam alig egy pillanatra, amikor nyílik az ajtó, és Rebeca kilép rajta. A zakó alatt érzem a derekamnak nyomódni a S&W markolatát. Remélem, hogy nem lesz szükségem arra, hogy használjam.
- Micsoda kellemes meglepetés...
Hogy pontosan mi is a meglepetés, az valószínűleg a bizonytalanság ködébe burkolózik, és ez benne a szép. Vajon láttam, amit tett, okkal vagyok itt, kerestem, vagy csak megláttam és megvártam? A bizonytalanság idegessé tesz, aki ideges, az könnyebben hibázik. Jól bevált taktika a bűnüldözésben. Szinte már ösztönösen használom azokat a dolgokat, amiket az utóbbi években sajátítottam el.
Jellegzetes “Andrew-s” mosolyt mellékelek a köszöntés mellé, és laza mozdulattal ellököm magam a villanyoszloptól. Igazán kíváncsi vagyok Rosszcsont reakciójára. Régen talán meg tudtam volna “jósolni”, de azóta sok minden változott. Leginkább az, hogy az érem két különböző oldalán állunk.


music: Írózene


A hozzászólást Andrew Downer összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 2 Aug. - 10:47-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : ♥ Emma Stone
Hozzászólások száma : 169
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Bronxi kis trafik   Szer. 29 Júl. - 21:04


Andrew & Rebeca

Az az igazság, hogy lassan kezdem unni ezt a várost... mert persze New York szép és nagy, de ha már túl sokat láttál belőle, akkor valahogy elkezd az egész határozottan érdektelenné válni. Új élmények és új emberek és persze új helyek után kellene néznem minél előbb, ami kissé feldobná végre a sivár kis hétköznapjaimat, nem vágyom másra. Csak előtte még kéne egy-két dolog a boltból mielőtt elhúzok valami értelmesebb helyre, szóval irány a trafik, egy kisebb, amit nem nagyon figyelnek meg. Egyszerű farmer van rajtam, totál átlagosnak festek, a késő délutáni hűvösebb levegő pedig határozottan jót tesz a mai dög meleg után. Végre egy kis felüdülés! A hátamon ott a hátizsák, azt kell egy kicsit megpakolni, aztán irány az állomás és elhúzok mondjuk... Los Angelesbe. Az angyalok városa, soha sem jártam még ott, és most nem vágyom kisvárosi légkörre sem, valami tényleg izgi kell, valami igazán új, ami leköt végre úgy rendesen. Jártam én már kisvárosokban is, de azokat sosem tudtam élvezni. Olyanok ,mint anno otthon. Azt is untam, és képtelen voltam elviselni, már annyira nem megy nekem ez a kisvárosi lét... na nem mintha régen olyan jól ment volna.
Már pár napja kinéztem a kis trafikot, tudom hol milyen a felépítése, no meg hogy ki az eladó, elég lehúzni kicsit a felsőmet és szépen mosolyogni, máris elfelejti, hogy a kezemet is figyelje. Kis butus! Van nálam pénz, meg amúgy se szoktam alapvető dolgokat lopni, az túl macerás. Majd maximum távozás előtt kipakolom a kasszát, a pénz többet ér, mint egy vekni kenyér, hiszen azért bármit megvehetek, teszem azt a buszjegyemet Los Angelesbe. Belépdelek hát, és először megragadom a kosarat, hogy elkezdjek bepakolni mindent, ami jól jöhet és ami megtetszik. Aztán amikor meg vagyok szépen a kasszához lépdelek, ahol már felmértem, hogy a csini srác dolgozik. Kiszúrás így kicseszni vele, de... majd megoldja, nem lehet mindenkinek tökéletes élete igaz? Lehengerlő mosolyt villantok rá, amikor megállok a kassza előtt. Szépen lehúz mindent, én pedig jó kislány módjára fizetek. Mázli, hogy elég félreeső a hely és ezért más nem is nagyon van itt rajtam kívül, nem leszek feltűnő. Amikor készen van, szépen ki is fizetek mindent, és csak utána szólalok meg.
- Oh, a fenébe tudom mit felejtettem el! A zsepi... van zsepitek? - hát persze, hogy tudom, hogy hol van. Elég hátul, elég messze innen, én pedig már mennék, úgyhogy bájos szempilla rebegtetéssel célzok rá, hogy igazán idehozhatna nekem egy csomaggal. Egy pillanat múlva már ki is pattan a kassza mögül és eltűnik a sorok között. Elégedett pillantással nézek utána, aztán egy mozdulattal csúszik be a kezem a gépbe, hogy felmarkoljam a nagyobb címleteket. Így a legjobb vásárolni. Amikor a srác visszatér, én már mint ha mi sem történt volna várok. Villantok rá egy mosolyt, és egy pillanat múlva már kint is vagyok, miután letettem az asztalra a zsepi árát, egész kellemes borravalóval. Telik rá... az ő pénzükből természetesen.

♫ These days ♫ •• Aktuális viselet •• ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Bronxi kis trafik   

Vissza az elejére Go down
 
Bronxi kis trafik
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-