we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
by Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
i'm here





Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Katharina - Brandon: Mint a szélvész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Katharina - Brandon: Mint a szélvész   Pént. 14 Aug. - 14:46


Brandon&Katharina

► Hurricane  



Miközben igyekszem kifejezni hálám, mintha a falnak beszélnék elfordul tőlem és próbál faképnél hagyni. Amit sem a természetesem, sem a képességem nem enged neki, így lazán felröppintem és szembe fordítom magammal. A fiú kevésbé látszik meglepetnek, hogy találkozott olyannal, aki képes szintén irányítani a szelet, ami számomra meglepő. Bár való igaz, hogy ott volt az apró Titán, akivel a játszótéren találkoztam, most ez mégis más. Ő idősebb. Tudni akarok róla, amennyit csak lehet.
Zavartnak tűnik, sőt, egyenesen zaklatottnak. Mintha én volnék az, aki nyugodt percei felkavarója. Ez egyben dühít és lázba hoz. A sofőröm mellett szoktak hasonló lángoló pillanataim lenni, de most igyekszem uralkodni magamon.
- Abban biztos lehetsz. - semmitmondó arccal révedek rá, közben próbálom arcvonásait megjegyezni. Tartásom egyenesedik, közben kihúzom magam, hogy erőm fitogtassam, valamint mert szórakoztat a fiú. Épp nem jelenik meg arcán pír, ami miatt ennyire magamnál tartom fizikailag.
Végül megértem a problémát, minek okozója a tömeg. Ó a kíváncsi szemek! Felismerésemben megdörzsölöm tarkóm végül lassan, aprókat bólintok, hogy nem érdekel, miért jöttünk, a fiút fogjuk elvinni oda, ahova kéri. És a sofőrnek egy rossz szava sem lehet, különben repülhet, fizikálisan a felhők felé.
- Tarts velem. - utasítom, lágyan ellépve, s gépiesen haladva a kijárat felé. Én magam sem bírom az embereket, nem gondoltam, hogy van, akit nálam is jobban zavar a jelenlétük. Mintha magam látnám. Egy fiatalabb alteregómat. Mintha lehetséges volna...
- Ott. - intek a fekete autó felé, a sötét szerkós sofőr irányába, miközben egyenesen arra veszem az irányt, lehetőleg a fiúval az oldalamon. Látom a férfin, hogy cseppet sincs ínyére, hogy fuvaroznia kell, de igazán nem érdekel, amíg én fizetem.
- Szállj be, kölyök. - mondom megadóan, s ha megteszi, mellé fészkelem magam.



zene: Dynasty |TO : Brandon ~  | ©

Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Callan McAuliffe
Hozzászólások száma : 33
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Katharina - Brandon: Mint a szélvész   Pént. 14 Aug. - 7:52

Ez a nő kezd zavarni – vagy inkább idegesíteni, ez a legjobb szó erre. A köszönetnyilvánítása még kedves is lett volna, ha nem vagyok éppen betojva, hogy mi történhetett, de amikor kifelé menet érzem megemelkedni a lábamat a földről, érzem, ahogy a légörvény körbevesz és érzem, ahogy fordulok, azért elmormolok egy pár káromkodást. És nagyon nehezemre esik megállni, hogy ne próbáljam kiszorítani a levegőt a tüdejéből – sosem harcoltam még vérre menően egy mutáns ellen, és nem most akarom elkezdeni. Így aztán csak az ajkamba harapok, és hagyom, hogy átfordítson. Végül is, abban nincs semmi baj, ha az ember meghallgatja. Fene tudja, lehet, megnyertem a levegőlottót, vagy valami.
Egyébként is, meglepő, hogy mégiscsak mutáns, sőt, egyenesen olyan, mint én. Bár ő még nem próbált sem megfojtani, sem a szelek szárnyán kiszállni innen, szóval lehet, nem vagyunk száz százalékosan ugyanolyanok. Aztán fene tudja, lehet, ismer valahonnan, csak én nem ismerem őt. Túl sok a kérdés, és ami azt illeti, ha most elhúzhatnék a metróból, tudnék élni a válaszok nélkül is.
– Részben. Talán – felelem arra, hogy félreértettem. Kissé talán félénknek tűnhetek, de rühellek nagy nyilvánosság előtt lenni, még akkor is, ha ez éppenséggel csak néhány bámészkodót takar. Föl nem tudom fogni, hogy ez a nőt hogy a fenében nem zavarja. De legalább mosolyog, ami jó dolog. Elvileg. Mondjuk a baltás gyilkos is mindig mosolyoghat, mielőtt földarabolja az áldozatokat.
Na jó, elég a paranoiából. Múltkor Victoryt gyanúsítottam meg azzal, hogy ki akar nyírni, igaz, az inkább viccből történt. Ez most sokkal, de sokkal komolyabbnak ígérkezik.
– Ha akkor végre elmehetünk innen, én benne vagyok – felelem. Inkább szállok be egy vadidegen autójába, amiben az utóbbi pár napban amúgy is volt már gyakorlatom, mint maradjak a bámészkodók előtt. Nem hiába nem mutatkozok be. Nem szeretném, hogy a nevem is feltűnjön az esti hírekben a képem mellett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Katharina - Brandon: Mint a szélvész   Szer. 12 Aug. - 10:32


Brandon&Katharina

► Hurricane  



Váratlanul taszított el az útból, de bizonyosságul szolgál, hogy ezer közül is felismerem saját képességem tükrözött mását. Jól tudom, hogy a fiú mutáns, úgy, mint én. Pont azzal a képességgel, mint én. És már csak kedvességből - meg viszonzásképp is megemelem egy jól irányzott szellővel. Láthatóan egyensúlyát keresi, miközben ostoba táncot leejt. Kimosolygásom közben rendezem magam, lesöpörve ruházatom helyenként, végül közelebb lépve hozzá.
Arcáról lerí, hogy megrémül, mikor köszönetet mondok. Talán nem találkozott még olyannal, aki tud a képességéről, vagy csupán csak arról van szó, hogy sokan bántották azért, ami? Ki lenne olyan ostoba, hogy bántson egy hozzá hasonlót?
Meglepnek szavai, szemöldököm felvonva reagálok rájuk. Eljátssza előttem, hogy fogalma sincs, hogy mit köszönök. Talán nem voltam elég nyilvánvaló, mikor viszonoztam a mentő-akciót. Döbbenten reagálom le, hogy elfordul tőlem és a lépcső felé indul. Elképedve figyelem, de úrrá lesz rajtam a dacos énem. Nem hagyhat faképnél. Ezt hogy gondolja?
Jobbom megemelve újabb széltölcsért generálok a fiú körül és vissza röppentem magam elé. Magasra ívelő, mosolyra görbülő ajkaim talán megértetik vele, hogy mi a helyzet. - Azt hiszem, hogy félreértettél. - cseppet sem zavarnak a ránk révedő tekintetek - Ha így sietsz, talán elvihetlek. - persze nem akarok erőszakos lenni, ha ezek után sem keltettem fel az érdeklődését, eleresztem. De boldogan megismerném a fiút, aki olyan, mint én.


zene: Dynasty |TO : Brandon ~  | ©

Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Callan McAuliffe
Hozzászólások száma : 33
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Katharina - Brandon: Mint a szélvész   Kedd 11 Aug. - 16:34

Hát, ez fájni fog holnap. Ez a gondolat suhan át az agyamon, nem sokkal a becsapódás előtt, amikor azt érzem, hogy valami hirtelen mellkason taszít – pontosabban a semmi taszít mellkason. Nem, nem a semmit, levegő, de ez gáz, én nem idéztem meg semmit sem. Ahogy kiegyenesedek, és valami táncra emlékeztető dolgot járok, hogy talpon is maradjak, próbálom megfejteni, mi a fene történt. Magamat mentettem meg? vagy van itt valaki a közelben, aki annyira törődik egy szerencsétlen, kétballábas tinédzserrel, hogy kiugrott az emberek közül, és megmentette a tyúkgenyás hátsómat? Miért tenne ilyet bárki is? na ugye. És most nem tudok megkérdezni senkit sem.
Erre egy nő hajol oda hozzám, és a fülembe súg valamit. Pontosan ugyanaz a nő, akit arrébb löktem? Igen, ő volt az, elég csak gyorsan oldalra pillantanom. nem tudom, jobban paráznék-e, ha nem ő, de az tuti, hogy most is – bár képletesen szólva – telerakom a gatyámat. De mégis honnan tudhatta? Nem mintha a levegő oylan dolog lenne, amit aláírással küld az ember a másik útjába.
– Elnézést, hölgyem, nem tudom, miről beszél – mondom, de a szavaim mindennek tűnhetnek, csak éppen természetesnek nem. A hangom keménynek akar tűnni, mégis megremeg. Túlságosan sokat használom a képességem, és előbb, vagy utóbb, de ez valakinek fel fog tűnni. Márpedig amikor az megtörténik, elég nagy bajban leszek. És most éppenséggel nem szeretnék bajba kerülni, elvégre végre sikerült többé kevésbé egyenesbe tennem az életem. Már amennyire.
Tudom, hogy közel állok ahhoz, hogy pánikoljak, így inkább csak elindulok ismét a lépcső irányába. Teszek rá, hogy ez gyanús-e, ahogy arra is, követ-e valaki. Csak tudom, szükségem van némi friss levegőre, meg arra, hogy visszasétáljak Victory otthonáig. Hosszú túra, de nem bánom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Katharina - Brandon: Mint a szélvész   Hétf. 10 Aug. - 10:58


Brandon&Katharina

► Hurricane  



Sok az elintézendő ügy, mondtam, majd a sofőr válasz helyett becsapta az ajtót. Most az utca színes forgatagában állok, az élet kellős közepén, és megpróbálok jó fejet vágni a dologhoz. Több, mint egy hónapja nem igazán mozdultam el a fellegváramból, de most, hogy kísérletezéseim, -miszerint nem keltek életre mindenhol vihar-tölcséreket- sikeresen zárultak, úgy gondoltam magam vásárolok be. Amihez persze a kedves alkalmazottamnak is volt egy-két nem túl kedves gondolata, ám még én irányítok, neki szava nincs. Egy teljes pillanatra elbambulok az utcai ATM előtti sorban, rózsaszín mázos fánkokat és nagy bögre kávékat vizionálok, amikor egy öltönyös, tökéletesen jellegtelen férfi lép mellém. Két gondolat fut át az agyamon ebben a pillanatban; az ez a maffia, az olasz, az orosz, vagy a nemlétező miénk, de az biztos, hogy a maffia és a maradj nyugodt, összpontosíts, és ne szúrd el, mutáns vagy, vagy mi a fene, az ilyen helyzetekre képezted ki magad. Semmitmondó arckifejezéssel veszem tudomásul, hogy a férfi rám réved, ezért hirtelen jobb ötlet nem lévén, a lépcső felé eredek, és mire kettőt pislogok, már sebesen szelem az utat magam előtt.  A metró tökéletes, a metróban el tudok veszni.
Krémszínű ing, sötétkék öltöny, élére vasalt nadrág és illő nyakkendő. A férfi, aki követ. Tagadhatatlanul sugárzik róla az ízléses elegancia. A nyakkendőtűjén megcsillan a világítás fénye. Egyáltalán nem úgy fest, mint egy lecsúszott alvilági bűnöző. Hacsak azért nem, mert ő a vezérük. Kezdem igazán ostobának érezni magam.
Egyetlen szó dörömböl a fejemben, a miért. Jelentőségteljes sóhajt veszek, majd tekintetem magam elé emelve egész közel merészkedek a lépcső peremvonaláig, -figyelmetlenül- mikor egy fiatal fiú közvetlen a közelembe érkezik. Másodpercek töredéke alatt történik, hogy a fiú el emel. El lebegtet. Apró légáramlattal taszít félre az útból, így kettőnk helyett ő lesz az, aki felnyalja a padlót. A kétségbeesés és döbbenet hullámai csapnak át fejem felett, ám mielőtt magukba fojthatnának, csuklómon rándítok intenzíven majdnem egy egész száz-nyolcvan fokot és a fiút félre húzva, megtartom, ahogy ő tette velem az imént. Elkerekedett tekintettel fürkészem őt, miközben megköszörülöm torkom. Próbálom szóra nyitni ajkaim, de nem találom a helyes-helytálló szavakat. És ezt a pillanatot érzem a legmegfelelőbbnek, hogy egy mély levegővétellel véget vessek ennek az őrült közjátéknak. Vállam felett hátra pillantok, de az üldözőnek semmi nyoma, így vissza fordítom gépiesen tekintetem a fiúra, majd szelíden elmosolyodva közelebb lépek.
- Köszönöm. - szinte suttogom, közben lerázva magamról a rémület pilléreit. A zavar egy eddig nem tapasztalt mélységét élem meg. Most, hogy tudom, hogy ketten vagyunk.


zene: Dynasty |TO : Brandon ~  | ©

Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Callan McAuliffe
Hozzászólások száma : 33
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Katharina - Brandon: Mint a szélvész   Csüt. 6 Aug. - 21:20

Ha valaki laza egy hete azt mondja nekem, hogy kisebbfajta birtokon osztozom egy lánnyal – ráadásul nem is akármilyen lánnyal –, hát esküszöm, körberöhögöm, aztán megkérdezem, tudna-e adni valami aprót hogy bemehessek a nyilvános budiba. Oké, még mindig a fejem fölött lebeg, hogy előbb vagy utóbb, de azok a matrózok lehet, utánunk jönnek, lehet, felkavartunk valami nagyobb bajt azzal a Manhattani bulival, akarva és akaratlanul, de még visszahalljuk, de egyelőre semmi nem történt, pedig figyeltem a híreket. Lehet, egy rakás megtermett fickó nem akart a rendőrségre menni azzal, hogy egy lány meg egy srác kiszorította belőlük a szuszt. De szó szerint.
Mindenesetre, egyelőre Queens környékére korlátozom a mozgásomat. Ez is éppen eléggé hatalmas hely ahhoz, hogy ne unatkozzam, ráadásul nem érzem magam olyan eszeveszettül kicsinek a falak árnyékában, mint tettem azt Manhattanban. Kisvárosi kölyök vagyok, és a lehetőség, hogy azok az acélcsontvázas felhőkarcolók egyszer csak összeroppannak és maguk alá temetnek folyamatos, amikor az árnyékukban állok. Próbálom meggyőzni magam arról, hogy nem annyira para ez, áh, semmiség, de hát az emberben megmaradnak bizonyos érzések. Meg tudnám szokni mondjuk. Jah, mint oroszok a kommunizmust.
Hogy őszinte legyek, baromira nem figyelek arra, mi van előttem. A járást már ismerem a fontosabb helyek – kisbolt, nagybolt, ruhabolt, motel – között, de nevezzenek paranoiásnak, én kiterjesztem a "zónát", legalábbis annyira, hogy néha használnom kelljen a metrót. Az óra még viszonylag kései, így nem sokan használják. Kettő embert látok csak magam előtt, egy férfit, és egy nőt. Amikor megbotlok a lépcsőn, egyenesen, fejjel zuhanok előre, egyenesen a nő irányába. Mivel jó gyerek vagyok, egy gyorsan keltett léghullámmal odébbtaszajtom, se nem kedvesen, se nem figyelmesen, és várom, hogy arccal nyaljam föl a padlót. Mert hát ara, hogy tompítsam a becsapódást, nem gondoltam. Idióta én. Hú, az ott rágó? Mindjárt megtudom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Katharina - Brandon: Mint a szélvész   

Vissza az elejére Go down
 
Katharina - Brandon: Mint a szélvész
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-