Elle Bishop

Tárgy: Elle Bishop Csüt. 3 Szept. - 18:10

Elle Bishop

A szociopata gyakran agresszív, nem érez empátiát (bár megjátszhatja), szégyent vagy megbánást a visszaélései miatt.

Userinfo: Főkarakter - Charles Xavier

Név: Elle Bishop
Mutáns név: Villám
Születési dátum és hely: 1963. május 5. Dayton, Ohio megye, USA
Besorolás: Kísérleti alany

Képesség(ek):

Elsődleges képesség: Elektromosság gerjesztése
Osztályozás: Omega mutáns
Aktiválódás: 5 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Képes elektromos áramot gerjeszteni, kisüléseket okozni, kisütni akár egy egész városrészt és áramkimaradást okozni. Ha túlhevíti magát, ami természetesen fájdalommal jár, akkor fel is robbanhat, ha nem tudja stabilizálni képességét. Ebből idővel képes összeállni, olyan, mintha ő maga elektromossággá válna egy időre.
Képesség távlatai: Képes akár nagyobb területeket, államokat is megbéníthat. Idővel képes lehet akaratlagosan robbanás nélkül elektromosáramként vezetékekben közlekedni, elektromos alakot felvéve akár. Az kisülései erőssége és hatótávolsága nőhet, idővel akár egy egész teremnyi embert kiüthet egyelten villanással.

Jellem: Azt mondják szociopata vagyok, nem emberek közé való, hogy nincsenek érzéseim, hogy kiölték már őket belőlem, vagy ha vannak is, csak megjátszom őket és úgy teszek mintha együtt éreznék miközben nincs így. Hogy tényleg így van-e... magam sem tudom. Az apám kísérletei, amiket rajtam végzett eltorzították a jellememet. Kedves vagyok, ha annak kell lennem, tudok behízelegni, ha ez kell ahhoz,hogy megoldjak egy helyzetet, de tény nehezen érzem át mások fájdalmát és nehézségeit, nehezen tudom beleképzelni magamat abba, hogy milyen ha rosszat okozok valakinek, hiszen abba sem gondolt bele az apám milyen hatással van rám az, amit velem tesz, így aztán nem csoda, ha én is így vagyok vele. Nem tanultam meg az általános társadalmi normákat, nem éltem soha sem a való világban, nem jártam iskolába, nem tudom hogyan kell másokhoz alkalmazkodni. Mégis vannak bennem érzések, csak valahol mélyen, amiket eddig csak egy valakinek sikerült a felszínre hozni. Gabriel... aki végül szintén elárult, és minden győzködésem ellenére otthagyott és a rossz utat választotta. Nem csoda, ha ezek után csak még rosszabb lett. Szeretem a képességemet, szeretem használni is és tudom is nagyon is jól. Minden vágyam az, hogy kint éljek a szabad világban, és amikor végre sikerült, akkor is elromlott minden. Ki kell jutnom és végre tényleg szabadon élni!

Kinézet, megjelenés: Szőke haj, kék szemek, átható tekintet, ami néha kissé őrültnek is mondható. Nem vagyok túlságosan magas, de alacsony sem, kb. 169 centire nőttem, ez már nem is fog változni a korom okán. Az arcomon általában sejtelmes mosoly játszik, de gyakorta megy át őrült lelkesedésbe is akár, hiszen a fejemben nem minden tiszta és nem minden van rendben, mint tudjuk. Az alkatom nőies mindezek ellenére is, nem vagyok túlságosan izmos, hiszen a képességem erős, nem nekem kell annak lenni. Szeretek magassarkút viselni, nőiesen kinézni, de elsősorban mégis csak nadrágos vagyok. Minden vágyam az volt,hogy végre kimozdulhassak a nagyvilágba és akkor már egyértelmű, hogy ad az ember a külsejére. Na persze nem tartott sokáig ez a nagy szabadság... de valahogy majd újra elérem és akkor viselhetek megint szép ruhákat és... azt, amit akarok, de ahhoz előbb ki kell jutni innen.

Előtörténet: Az életem nem volt épp a legegyszerűbb soha sem. Az anyámról semmit sem tudok, apa soha sem mesélt róla, hiába kérdeztem. Az apám Bob Bishop, a Társaság embere, aki képes bármit arannyá változtatni. Talán a képessége alakította a jellemét is, kapzsi és nem gondol bele a dolgok következményeibe. Abba sem gondolt bele, hogy mi lesz velem, ha engem is a lánya helyett csak egy kísérletként kezel. Persze nem azonnal volt ez így, csak amikor rájött, hogy mire vagyok képes és hogy milyen erővel rendelkezem. Az első sokk akkor ért, amikor hat évesen véletlenül felgyújtottam a nagyi házát. Akkor még nem a Társaságnál éltem, akkor még vele voltam, amíg apa dolgozott. Aztán sikerült kisülést okoznom a konnektorban.. nem egyben, az összesben a házban. Mérges voltam, amikor a szomszéd fiú letörte a babám fejét, kiakadtam és ez lett a vége. A nagyi aludt, mindenki arra figyelt fel, a szomszédok, hogy a lángok kicsapnak az ablakon. Nem lehetett megmenteni őt, innentől más vigyázott rám. Apa ennyit értett az egészből, hogy kell valaki, aki napközben velem van és erre elég felvennie valakit és kész. Na persze nem így van, hiszen mindennek következményei voltak, hiszen elveszítettem a nagymamámat és még csak nem is tudtam, hogy miattam történt. Akkor még nem. Később, évek múlva olvastam a saját aktámban, amikor beszöktem apa irodájába, tizennégy voltam akkor, gondolhatod milyen törést okozott bennem megtudni a tényt a nagyim halálát én okoztam.
Nyolc voltam amikor apában egyértelművé vált, hogy erős vagyok... nagyon erős, hogy ezt ki is használhatja, ha felméri az erőmet, ha dolgozik velem. Akkor még csak kisebb események voltak, felkapcsoltam a villanyt és le, de nem tartott soká, apa elkezdte felmérni az erőmet. Ohio négy megyéje maradt órákra áram nélkül az első kísérlete után... Fájt, a legtöbb gyakorlás fájt, amikor szándékosan vezetett áramot belém, hogy felmérje mennyit bírok, amikor mindent bele kellett adnom, hogy mi a legtöbb, amit ki tudok adni magamból.
Nyolc éves koromtól nem láttam a külvilágot. Apával éltem a Társaság központjában, nem mehettem ki, nem mentem iskolába, hozzám jártak tanítók, és persze sokat foglalkoztak velem, hogy kiderüljön mennyire vagyok erős. Az ok, amiért be lettem zárva? Szociopataként diagnosztizáltak, mentálisan instabilnak. Persze mindez a kísérletek eredménye volt és ahogy az évek teltek csak egyre inkább kiteljesedett, ahogy láttam nem számíthatok senkire, és mégis beteges módon próbáltam megfelelni az apámnak, hogy megbízzon bennem, hogy elég erősnek gondoljon, hogy végül kiengedjen a nagy világba. Voltak próbálkozásaim, szökések, olyan is volt, hogy megpróbáltam összebarátkozni hozzám hasonló rabokkal, még Adammel is beszéltem... egyszer, bár nem tudok róla sokat, de kedves hangja volt és egészen meggyőzőnek tűnt. Hamar felfedeztek és akkor nem sokat tehettem azért, hogy később vissza tudjak menni és beszéljek vele, akkor már nem volt ott.
Az első alkalom, amikor elhagyhattam végre a központot nem is volt olyan régen, néhány hónapja, amikor Noah Bennet társaként azzal bíztak meg, hogy foglalkozzam egy különleges mutánssal. Gabriel Gray, ő volt az első, akihez elküldtek, hogy mérjem fel mire képes, mert nem derült ki az elején csak az volt biztos, hogy valamire képes. Heteket töltöttem vele, a kétségeivel, a megértésével. Nagyon hasonlított rám, olyan aggodalmai voltak, mint nekem, valahogy megértettem és úgy éreztem, hogy ő is megért engem. Segíteni akartam neki, hogy elfogadja önmagát, hogy egymásra támaszkodhassunk ebben a rémes világban. A képessége veszélyes volt, gyilkos ösztönnel, de én is ezt éreztem és úgy éreztem tudok rajta változtatni. Noah nem értette, de jó ideig sikerült megértetnem vele, hogy legyen türelemmel, képes leszek segíteni neki. Gabriel megértett és én is őt, segítettünk egymásnak, meggyőztem őt, hogy értékes, hogy nem attól lesz több, hogy másoktól újabb és újabb képességeket harácsol be, hogy ő önmagában is elég és értékes. Értette... úgy éreztem és végül mégis eltűnt. Nem tudta megállni, erősebb volt benne az éhség. Kudarcot vallottam, ezek után újra az volt a jutalmam, hogy bezártak, nem mehettem ki, mert ezt is elrontottam.
Újabb hónapok teltek el bezártan, újabb hónapok, amíg csak az ablakon át láttam a világot, amíg apa fejmosásait kellett hallgatnom nap, mint nap, majd lehetőséget kaptam. Meg kellett keresnem azt, aki majdnem felrobbantotta New Yorkot. Remek érzés volt! Engem küldtek, hogy megkeressem Petert, és újra elszúrtam. Elkaptak. Hamar sötétült el a világ, és itt tértem magamhoz. Zárkában, sötétben, fogalmam sincs, hogy pontosan hol. Talán mert hibáztam apa így büntet? Nem tudom... nem válaszolnak, csak enni kaptam eddig és inni, de azt rendszeresen. Ki kell jutnom innen! Rosszabb, mint eddig volt, pedig ezúttal nem tettem semmit, vagy az a hiba, hogy egyáltalán el tudtak kapni? Nem tudom, de megfogok szökni innen valahogy!

» Elle Bishop
» Aiden Bishop