we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Dakota Lincoln Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Dakota Lincoln Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Dakota Lincoln Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Dakota Lincoln Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Dakota Lincoln Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Dakota Lincoln Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Dakota Lincoln Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Dakota Lincoln Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Dakota Lincoln Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Dakota Lincoln

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Dakota Lincoln
mutant and proud

Dakota Lincoln
Diák
power to the future
Play By : Stephanie Scott
Hozzászólások száma : 55
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Dakota Lincoln   Dakota Lincoln Icon_minitimeKedd 8 Szept. - 21:50


Dakota Lincoln
Nézz, láss, hallj, érezz!


Userinfo: Főkarakter neve: Hope
Név: Dakota Lincoln
Mutáns név:  Sentinel (Őrszem)
Születési dátum és hely:  1969. szeptember 08. Pennsylvania

Besorolás: Diák

Képesség(ek):

Elsődleges képesség:Kifinomult érzékszervek
Osztályozás: Delta mutáns
Aktiválódás: 17 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Jelenleg a képesség mondhatni kifejlődött. Az összes érzékszerve, úgy mint látás, hallás, tapintás, szaglás, tökéletesen működik. A látás akár több tíz méterre is, amíg nem állja útját valamilyen átláthatatlan akadály, addig akár nyolcvan-száz méterről is meg tudná számolni egy dobókocka pöttyeit, vagy látja egy légy szárnyának hártyáit.  A tapintással meg tudja különböztetni az általa ismert anyagokat, a szaglással úgy szintén. Ajtókon, falakon keresztül is hallja a beszélgetést, vagy mások szívverését, a suttogást, zihálóbb légvételeket, vagy akár egy leesett tű koppanását. Ám képességét még nem tudja mindig uralni, néha csak magától beindul és ilyenkor zavaró körülmény lehet a hallott hang, illetve a túl közeli látószög, az orrába kúszó intenzív szagok, vagy csupán ha megérint valamit, az elméjébe tolakodó ismeretek gondolata.
Képesség távlatai: Csupán ismeretei határolják be képességét. Folyamatosan tanul, érzékel.
Hátrányok: A képesség uralásának korlátai.


Jellem: Mondhatnám, hogy alapjában véve édes, kedves, cuki. Imádom az embereket, a sulit, a szurkolólányokat, a fiúkat, a népszerűséget, a csokitortát, a vígjátékokat és a romantikus, csöpögős filmeket, a világbékét. Egy ideje magam alatt vagyok, de arra törekszem, hogy mindezen túltegyem magam, a lényeg a pozitív gondolkodás. Ha van is gondom, márpedig most akad bőséggel, azokat igyekszem a szőnyeg alá söpörni, lehetőleg más szőnyege alá. Amolyan „márcsakazértis” jókedvem lesz típus vagyok, nem hagyom, hogy a rossz dolgok maguk alá gyűrjenek, mosoly, nevetés mindenek felett. Lassan három éve, vagy már picivel több, hogy egyik pillanatról a másikra fura lettem. Egy ideig csak magamnak és bőszen próbáltam megtartani a látszatot, de aztán ahogy az lenni szokott, kiborult a bili. Szóval van mit behoznom egy önismereti tréningen, csak oda meg nem járok. Frászt!

Kinézet, megjelenés: Ha azzal kezdem, hogy szőke, kék szemű, mindenki a fejéhez kap, ezért azt mondom, hogy pompon lány, kitűnő tanuló, kémia oké, földrajz, földtan oké és utálom a matekot. Azon kívül szőke vagyok és nem  kék szemű hanem barna. Na ugyehogyugye? Vékony, filigrán alkat, nem túl magas, persze nézőpont kérdése. A Dream Team-hez képest törpe, az ovisokhoz képest nyakigláb, a barátnőimhez képest pedig pont jó. Szóval úgy 170 centi és elenyésző környéke. van szexepilem, ha nevetek az arcom két oldalán megjelenik egy-egy gödröcske, azt mondják a pasik odavannak érte. Nos, eddig csak Eddie volt oda érte, a többiek meg nem érdekelnek. Eddie a focicsapat kapitánya, még most is, én viszont már nem vagyok a suli diákja, viszont külsőre nem változtam semmit. Imádom a nagyon lányos és nőies holmikat, persze a smink az tuti, de csak diszkrét és alapelvem, hogy minél többet megmutatni úgy, hogy szinte mindent eltakarsz. Á, igen, ez a csel benne.


Előtörténet: Megszülettem, és nem volt velem semmi probléma. A gyerekkorom viszonylag eseménymentesen telt, már ha nem számítjuk bele a sok esést, apró balesetet és némi verekedést a szomszédfiúval. Meg azt sem, hogy anyám poénjának köszönhetően szinte mindig napirenden voltam a nevemmel. Nem, az elnökhöz semmi közünk, mint ahogy az indiánokhoz sem, és Dakota államban sincsenek rokonaink. Puszta vicc az egész. Mindegyik történet nyomot hagyott rajtam, kiseb-nagyobb hegek formájában, melyek mostanra csupán halvány fehér foltok. A suliban mindig jó tanuló voltam, a szüleim szeme fénye, ahogy az a nagy amerikai könyvben, vagy nagyamerikai könyvben meg van írva. Hozzám lehet számolni még a fehér kerítést, a lakóparki környezetet, friss levegőt és a palacsintát, amit apám imád a legjobban. Én a csokitortáért vagyok oda, és anyám sokat is sütött nekem amíg be nem kerültem a nagyiskolások közé. Persze nagy könyv. Barátnők, bulik, meccsek, bajnoki, ami belefér, jöttek sorban. szóval azt hiszem átlagos életet éltem a magam módján, ami nálam a kitűnő jegyeket érinti, a szuper barinőket és az első csókot a focicsapat kapitányával. A középsuliban folytattuk, mi voltunk a sztárok, részem lehetett többször is bálkirálynőnek lenni, ami azzal járt, hogy a városi karneválon ott voltunk Eddie-vel az első kocsin, talpig hercegnősben.  Már azt terveztük, ki hova megy fősulira, és hogyan oldjuk meg, hogy láthassuk egymást, amikor beütött a krach. Először nem tudtam mihez kezdeni vele, csak titkoltam mert azt hittem mindenki bolondnak tart majd. Megéreztem Eddie-n a barátnőm parfümjét, aztán az agyamba tolakodott a menza egész napi menüje, megéreztem mikor fog esni az eső, ott volt az orromban az illata amit a szél hozott felém, és pontosan tudtam milyen magánéleti válsággal küszködik a szomszéd, mert minden este arról beszéltek, hogy kinek az anyja főz jobban és melyik szomszéd gyereke „bezzeg” jobb a matekban. A hangok és a szagok elárasztottak, végül azon kaptam magam, hogy a sulitól a plázába menet, hirtelen előttem terem egy kocsi, pedig később kiderült, hogy legalább harminc méterre volt tőlem. A szúnyogokról ne is beszéljünk, hogy azok milyen undorítóak közelről. Egy ideig sikerült eltitkolnom mindezt, de végül már olyan gyakran és hirtelen törtek rám az érzések, hogy a szüleim is észrevették, s mivel ésszerű magyarázatot nem találtak rá, pszichológushoz kerültem. Majd fél évig jártam hozzá, néha bizonygattam szájtépésig, hogy tényleg látom amit látok és hallom amit hallok, de végül feladtam. Esélyes volt egy kényszergyógykezelés valamelyik dilinyós házban. Amikor a professzor megjelent, azt hittem most visznek majd a nyáladzóba, és szentül meg voltam győződve arról, hogy soha többé nem kerülök ki onnan. Néhány szíjat szét is szaggattam a három hét alatt míg a fejemben turkáltak, és még a kocsiban, a professzor mellett is azt hittem, jön egy újabb ketrec, gumiszoba, ágyhoz kötözés és egy rakat gyógyszer. Útközben beszélgettünk.  Nem hittem neki mikor azt monda különleges vagyok és olyan helyre visz ahol hozzám hasonlóak vannak. Meg azt is mondta, hogy nem fogok hinni a szemeimnek, de én neki nem hittem. A kastély abszolúte nem látszott dilinyós háznak, és még akkor sem hittem el, hogy ezek után jobbra fordul a felborult életem, mikor megkaptam a szobámat. „Egyelőre” csak az enyém, „aztán majd meglátjuk”.  Jó, oké. De én azért körülnéznék.*


Vissza az elejére Go down

Moira MacTaggert
mutant and proud

Moira MacTaggert
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 433
Kor : 37



TémanyitásTárgy: Re: Dakota Lincoln   Dakota Lincoln Icon_minitimeSzer. 9 Szept. - 7:09


Elfogadva!
Köszöntünk az oldalon!

És ismét egy tökéletesen kidolgozott karakter, látszik, hogy sokat gondolkoztál rajta. :imadat: Nagyon tetszik ez a bálkirálynős-pompomlányos vonal, én mindig is imádtam az amerikai filmekben az ilyen típusú főhősnőket, ráadásul Dakota úgy tűnik nincsen elszállva magától, hanem megmaradt igazi cuki virágszálnak. A képessége nagyon illik hozzá, kíváncsi vagyok, hogy a gyakorlatban még hány galibába fog kerülni amiatt hogy többet tud az átlagnál már csak a szaglása miatt, hiszen az tényleg rengeteg dolgot elárul, a tapintásról már nem is beszélve, lesznek itt még izgalmas játékok úgy érzem szivecske Nem találtam semmi hibát, amire persze esély sem volt Very Happy Már látom foglalóztál is, úgyhogy tiéd a pálya, forgasd fel az oldal életét^^



Vissza az elejére Go down
 
Dakota Lincoln
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dakota Goyo

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Karakteralkotás :: Elõtörténetek :: Diákok-