we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Yesterday at 10:16

Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Hétf. 21 Május - 19:00

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
James Hurley
 
Emma Frost
 
Nathan Jones
 
Adrienne Meyer
 
Jeremy Carlson
 
i'm here





Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Boyd & Yetta - Kanadai kisváros

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Hétf. 12 Okt. - 17:15

First topic message reminder :




Boyd & Yetta
Minden ember életében vannak jobb és rosszabb napok, még akkor is, ha az illető nem mondható száz százalékosan embernek. Én legalábbis nem igazán érzem annak magamat, hiszen... nem hasonlítok egy átlag emberre, csak ha nagyon akarok, ha koncentrálok rá, de fárasztó és veszélyes, ha netán a közben változom vissza, amikor mások között vagyok. No meg emberi formában se nagyon tudom kezelni a többieket, akkor se nagyon tudok mit kezdeni magammal igazság szerint, kapcsolatot teremteni, mosolyogni és barátságosnak lenni... nehéz. Ezt az ember mindig tanulja és ha nem tanulja meg idejében, akkor már sokkal nehezebb elsajátítani utólag, vagy talán szinte lehetetlen is. No, de a mai nap... tényleg nem úgy alakult, ahogyan terveztem. Reggel még minden rendben indult. Pár napja találtam egy lebontásra ítélt házat, ami ahhoz képest egészen jó állapotban van és gond nélkül be tudtam lógni annak ellenére is, hogy le volt zárva, tehát egészen jó lenne most a helyzet, ha nem arra ébredtem volna ma, hogy minden remeg és rázkódik körülöttem. Nem tudok olvasni, honnan tudhattam volna, hogy az épületet mikor bontják le, vagy egyáltalán lebontják, hiszen rengeteg elhagyott gyártelep van, amikhez évekig nem nyúl senki sem. De most nem ez volt a helyzet, arra kellett ébrednem, hogy minden omlik le körülöttem, és az is csak a képességemnek köszönhető, hogy sikerült kijutnom, de így is sikerült jó néhány felületi sérülést beszerezni, plusz egy nagyobb vágást az alkaromon, és az egyik csuklóm is kiment, vagy eltört, sejtelmem sincs róla, de nem igazán tudom mozgatni.
Ezek után nem volt épp a legegyszerűbb átvészelni a napot. A csuklóm még mindig nincs rendben, egy törés még esetemben sem jön olyan könnyen rendbe sajnos, ahhoz nekem is napok kellenek, de legalább nem hetek, mint egy átlag embernek. Ettől még jóval nehezebb volt a mai nap, így nem olyan könnyű ételt szerezni, az én fürgeségem is jelentősen csökkent a sérüléseknek hála, de legalább már a felületi apróbbaknak csak a hegei vannak meg, az alkarom az, ami még mindig csúnyán fest, elég mély a vágás. Éppenhogy bekötöztem, hiszen azért annyira nem értek hozzá, de már így is késő délután van. A holmijaim nagy része bent maradt a romok alatt, és szállás kell... és ennem is kellene valamit. E miatt van, hogy bár ritkán teszem meg, de most mégis úgy döntök, hogy egy normális lakóépületet célzok meg. Nem szokásom, de ott biztos, hogy találok ételt és biztos, hogy legalább az esti hűvös egy ideig nem ér el, talán találok kötszert is, mert a piszkos rongy, amivel átkötöttem a karomat nem a legjobb választás, azt még én is tudom, hogy ki kellene mosni a sebet.
Az emeleten nem látom égni a villanyt, ezért igyekszem fel a tűzlétrán, hogy azt az ablakot célozzam meg, ahol jó eséllyel nincs otthon senki sem, nagyon ritkán látok erre mozgást, ezért is volt már rá példa, hogy máskor is belógtam ide, csak rövid időre, de sokkal melegebb, mint a régi helyem. - Hahó! - azért nem viszem túlzásba, halkan szólok csak be, óvatos kopogtatással, ha netán kutya van, akkor se legyen belőle bajom. Volt már erre példa... kellemetlen, ha bemászol valahová és ott bent valami méretes vadállat fogad, mint afféle házőrző, vagy inkább mészáros. Innen viszont nem szűrődik ki hang, úgy fest egyelőre rendben van. Ügyesen feszítem fel az ablakot, van már benne gyakorlatom, hogy pattintsam ki a zárakat és szinte hangtalanul óvatosan érkezem a padlóra. Természetesen először a hűtőt célzom meg, majd csak után jön az, hogy elássam a sérüléseimet.


♫ Who we are ♫Aktuális viseletCsak egy kis kaja kéne©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Chris Pratt
Hozzászólások száma : 36
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Hétf. 15 Feb. - 18:48




Yetta & Boyd
Elsőre talán meglepett voltam, amiért egy idegen arcot véltem felfedezni a szobám ajtajában, aztán a félálomból sikerült visszatérnem és realizálnom a dolgokat. Őszintén, fogalmam sincs, hogyan kezdhetném először, a tegnap óta vannak fenntartásaim vele szemben, amit csak a laborban tudok tisztázni.
- Részben igen, de a kávé…hm…a kávé felturbóz, felpörget, tökéletes egy olyan embernek, mint én, aki minden éjen át a munkájával van elfoglalva. – adom a magyarázatot. Persze az étel is fontos, az is ad egy bizonyos szintű energiát, bár ez nagyban függ attól, hogy mit eszik az ember. Számomra viszont még mindig a kávé az, ami képes felpörgetni az agysejtjeimet, és amitől nem fáradok el egy fél nap alatt. Még ezzel a kávébevitellel is képes vagyok ülőhelyzetben elaludni, ami azért nem jó pont, főleg az én munkámban. Velem együtt, számára is fontos lenne egy kis energia, már csak a képességére való tekintettel is. Nem tudom még, hogy megéri-e kockáztatni, mert sokat veszíthetünk. Én a munkámat, ő akár a szabadságát… Nem kéne, hogy így történjen, ezért mielőtt még az utcára tennénk a lábunkat, alaposan át kell gondolnunk, hogy mit akarunk tenni odakint.
- Próbáljuk ki, hátha indulásig sikerül fenntartani, de nem akarok kockáztatni, szóval a pulcsi nem rossz ötlet. Mindjárt kerítek egyet valahonnan, ami viszonylag passzol is, de tökéletesen elrejt. – bólintok egy aprót az ötletére. Szerintem is ez a legjobb megoldás, az álcája nem stabil, bármi történhet és akkor kapunk egy szép sallert a kinti világtól.  
Amint elkészül a kávé, a fáradtságomból származó nyűgösségem szép fokozatosan tűnik el, rákészülve a reggeli energiabombára. A pulcsira majd csak ezután kerítek sort, addig is a kávét szürcsölgetve sokkal inkább lefoglal a már-már teljesen begyógyult seb a karján. Kutató vagyok, az ilyesféle csodák számomra lenyűgözőek, olyan, mintha egy isten képe költözött volna a mutánsok testébe, kik egyre felsőbbrendűbbek a képességeiknek hála. – Igen, ez. Gyorsan reagál a szervezeted, ez egy jó dolog, megnyugodtam. – sóhajtok fel, hisz’ tegnap nem volt túl jó passzban, a gyógyulása pedig örömmel és megnyugvással tölt el. – Egy seb, amit önmagad által hoztál helyre. Én csak fertőtlenítettem és kötöztem, ez lényegében a te érdemed. – mosolygok lelkes vigyorral képemen. Nagyon meglepett a hihetetlen regeneráló tempója, de ez abszolút nem egy rossz tényező.
- Akkor hozok egy pulóvert, addig próbálkozz az álcád fenntartásával, közben mérem az időt. – pillantok az órámra, csak hogy a pontos időtől számítva számolhassam a perceket, melyet az emberi formájában képes tölteni.
Ezután elindulok a szobám felé, újra a szekrénynél állok a gyér választékom előtt egy kisebb kapucnis felsőt keresve. Amikor megpillantom a fekete, kissé vöröses árnyalatba váltó pulóvert, azonnal lekapom a polc legtetejéről, végül immáron kezemben az anyaggal térek vissza Yettához.
- A méret még így is nagy lesz, de ez a legkisebb darabom. Reméljük elég jól fog takarni. – nyújtom át neki. – És akkor ha megvagy, akár indulhatunk is, csak öltözök, meg előkeresem az övtáskámat.



♫ Elastic Heart ♫ ◊ szószám: 465 ◊ Idézet, szöveg Please...say that you are not one of them... ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Csüt. 11 Feb. - 16:29




Boyd & Yetta
Azért nagy kő esik le a szívemről, amikor végül még sem küld el, vagy akar megtámadni azzal a baseball ütővel. Nem volt épp barátságos a reggeli kezdés azzal, hogy lényegében ilyen módon fogadott. Persze érthető lett volna az is, ha reggelre rájön, hogy neki ez az egész így ebben a formában nem fekszik és még sem akar kockáztatni miattam. Végül is nem ismer, nem várhatom el tőle, hogy akár a rendes életét, vagy az állását kockáztassa csak azért, mert nekem amúgy nem segít senki sem. Valószínűleg egyszerűen elmentem volna és kész, nekem az is nagy dolog, hogy volt egy viszonylag nyugodt estém. Így is elég félelmetes az, hogy itt maradjak. Ha megszokom azt, hogy az életem könnyebb is lehet... akkor hogyan alkalmazkodom megint a kinti világhoz? Azt pedig igazán nem várhatom el tőle, hogy egész életemben istápoljon és foglalkozzon velem, vagy épp a nyakán lógjak és a lakása legyen az ujj otthonom.
- Nem... az evés ad energiát? - biztosan erre is elmosolyodik majd, hiszen naiv kérdés, de nekem az étel az, ami energiát szokott adni. Na nem mintha kiadós reggelikkel kezdhettem volna a napot olyan nagyon gyakran. Ritkán volt rá példa, hogy rendesen ehettem, úgyhogy most furcsa is lesz majd, a kávé épp e miatt még meglepőbb számomra, de ha azt mondja, akkor megkóstolom, hátha nem olyan rossz. No meg, ha nem lesz reggeli, akkor valami mégis csak kell, hogy egy kicsit erőt adjon, mert jóval nehezebb lesz tartani a képességemet odakint, és amíg nincs semmiféle kencénk, addig muszáj lesz.
- Nem próbáltam még olyan sokszor, egy ideig. - igazság szerint nem ismerem az órát sem, hiszen sose tanította senki, nem is tudom,hogyan magyarázhatnám el neki. Akár ki is próbálhatjuk most, amíg készülődünk. Egy fél órát biztosan tudom tartani, utána már nehezebb, de ki tudja, talán tovább is. - Azt tudom, hogy úgy nem működik más érzékem. - vagy képességem, mindegy hogyan nevezzük, de ez van. Ha álcázom magamat, akkor nem futok gyorsabban, nem jobban a reflexeim és a sérülések se gyógyulnak gyorsabban. Akkor gondolom a szervezetem teljes mértékben az álca fenntartására koncentrál. - Olyan ruha kellene, ami... kapucnis. Az elrejt, ha kell. - igen, azt hiszem az jó lehet, ha netán még sem tudom tartani a külsőmet. Elbújhatok, amíg mondjuk eltűnünk egy forgalmas utcáról és akkor nem kerül bajba ő se miattam és nem kezdenek el az emberek sem mutogatni.
Az asztalra kerülő kávét azért méregetem kicsit. Nem tudom, hogy pontosan milyen lehet. Az illata egészen kellemesnek tűnik, ez alapján talán az íze se rossz. Ettem én már rémes dolgokat, úgyhogy nem kifejezetten vagyok válogatós, erre már tegnap este is rájöhetett. Persze magamhoz veszem a bögrét és legalább egy kortyot iszom, mielőtt a kötést elkezdeném leszedni, ha rábólintott, hogy mehet. Kissé tényleg keserű, de nem teszem szóvá. Annyira nem vészes és ha azt mondja erőt ad, akkor biztosan jó lesz.
- Mármint... ez? - csodálkozva pillantok fel rá, ahogyan csillogó szemekkel nézi a karomat. Furcsa egy érzés. Eddig mindenki, aki meglátott inkább megijedt tőlem, vagy undorodott is akár. Hiszen a bőröm zöld, azt hihették, hogy valami bajom van és amilyen az ember, hajlamos arra gondolni, hogy neki is baja lesz, ha neked az van, hogy fertőzöl. Ő viszont egész más és ez szokatlan, furcsa érzés, zavarba ejtő. Talán még egy egészen leheletnyit el is pirulok, ami a zöld bőr miatt igazából alig látszik. - Ez csak egy seb. - bököm ki aztán kissé megköszörülve a torkomat, ahogy próbálom összeszedni a gondolataimat és szavakat találni. Most valahogy kimondottan nehezen megy. Szokatlan ez a rajongó lelkesedés, amit már tegnap is produkált és persze még most is ott van bennem a kíváncsi kérdés, hogy vajon mi volt az, ami miatt tegnap olyan furcsán reagált.


♫ Clarity ♫Aktuális viseletVásárlás©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Chris Pratt
Hozzászólások száma : 36
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Vas. 7 Feb. - 1:58




Yetta & Boyd
Az éjszakám már alapjáraton kényelmetlenné sikeredett az öreg dívány miatt. Nem bánom, hisz’ Yetta részéről az ágy igazi luxusnak számítható be, ezért is teszem félre az ágy hiányát. Meg amúgy is, a laborban képes vagyok ülőhelyzetben is elaludni, az meg még nyakkitörőbb póz, mint a kanapé támlája. Nem is túl hosszú, ami végett kénytelen voltam a karfára fektetni a fejem, az meg mint tudjuk elég fájdalmas tud lenni már egy-két óra után is.
A konyha felé kanyarodva hallom csak meg a szobámból érkező baljós zajokat. Ki van a szobámban? Ez az első gondolatom, mely lévén kénytelen vagyok felkapni a fal mellé támasztott védekező eszközt, majd csak ezután veszem célba az ajtót. Az ajtó kinyílik, s csak kis idő múltán tudatosul bennem, hogy ki is áll pontosan előttem. Igyekszem magamra ölteni a lehető legfrissebb mosolyomat, ám a kávém hiányában nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek. Nem aludtam jól, ez remekül látszik is, már csak az energiát próbálom fenntartani, hogy nehogy következtetéseket vonjon le. Jól megvoltam a kanapéval, nem a legkényelmesebb darab, de megteszi.
A konyhában keresgélek tovább, miután az ütőt elintézem. Fáradt vagyok keresgélni egy új helyet neki, a falhoz való támasztás meg sose a legjobb ötlet. Eldől, elborul, elcsúszik. Sok gond van vele.
- Ha még nem ittál, akkor mindenképp. Nem a legegészségesebb dolog a világon, de egy kis energiát ad így reggelente. – biccentek felé bíztató mosollyal arcomon. A sok koffein nem mindig jó a szervezetnek, főleg nem ha felpörget, de ha megkóstolja, akkor nem hinném, hogy lenne komolyabb gondja. Én is csak azért iszom, hogy még hulla fáradtan is képes legyen dolgozni, s ébren maradni. Már hozzászoktam, a sok meló és stressz kiváltja belőlem a fáradtságot, nekem meg kompenzálnom kell valamivel. Jelen esetben a kávéval.
- Pontosan mennyi ideig tudod fenntartani azt a külsőt? Mert nem egy-két percre megyünk. Valami új öltözéket is kellene vennünk, a krém meg csak azért, ha netán fárasztó lenne az emberi alak. Majd ezen is csiszolunk, egyelőre nem akarom, hogy kimerítsen, vagy véletlenül közbejöjjön valami az utca közepén. – mosolygom. Örülök, hogy ilyen határozott és igyekszik elvegyülni majd a tömegben, de nem akarok kockáztatni. Ezért ha akad bármilyen női kence, amivel minimum az arcát le tudjuk kenni, már azzal is előrébb leszünk. Emellett dolgozni fogunk a képességén is, hogy egy idő után könnyűszerrel mászkáljon emberi külsővel, amikor csak akar.
Tovább foglalkozok a kávé elkészítésével. A víz szép fokozatosan forr fel, ezzel együtt keveredve a külön rétegbe helyezett kávéporral, mely lassan folyékonnyá válik és sokkal inkább hasonlít a kávéra, mintsem sárra. A forralás után leemelem kettő bögrét a polcról. Egyszerű fehér bögrék, sose költöttem színes, mintákkal ellátott cuccokra, ez a lakásomon is látszik. Fehér, üres falak, barna, kopott bútorok, egyszerű parketta és fehér csempe.
Leemelem a forralót, és szép óvatosan kiöntöm az előkészített bögrékbe. Magamnak kiöntöm a nagyját, neki pedig egy kevéske kortyot öntök a sajátjába.
- Kész is van. Sajnos nincs itthon cukor, se tej, így elsőre nagyon keserű lesz. – lépek mellé az asztalhoz, elé téve a bögrét. Most veszem csak észre a karján lévő heget. Máris éberebben hajolok közelebb, s már-már gyermeki csillogással szemeimben vizsgálgatom.
- Lenyűgöző…


♫ Elastic Heart ♫ ◊ szószám: 511 ◊ Idézet, szöveg Please...say that you are not one of them... ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Kedd 2 Feb. - 19:39




Boyd & Yetta
Kész csoda, hogy nem esem le jobban az ágyról, vagy hogy egyáltalán az éjszaka folyamán nem estem le a forgolódás közben. Azért akárhogy is, de számomra szokatlan és új ez az alvási forma. Matracon már aludtam, de az lássuk be sokkal lejjebb van, és nem is lehet e miatt úgy leesni róla, mint egy ágyról. Viszont a puha és kényelmes verzió nekem új, ami miatt annyit dobáltam magamat, mint amikor más a földön alszik. Nekem ez a szokatlan, de nem mondom, hogy kényelmetlen volt, csak egyszerűen szokatlan és az újdonság varázsával hatott rám, de mindenképpen jó értelemben.
A kis koppanás után hamar magamra találok és indulok el kifelé, de nagyon messze nem jutok, mert viszonylag hamar sikerül belebotlanom az ide igyekvő Boydba. Kissé meg van lepődve, láthatóan még eléggé álmos, talán nem is emlékszik mi volt este és most fogja bejelenteni, hogy menjek el, mert ő ezt nem gondolta át rendesen. Hát... jobb félni, mint megijedni na. Nem csoda, hogy kis tartással állok meg előtte, csak akkor esik le a megfeszült vállam a helyére, amikor köszön és megjelenik a mosoly is az arcán. Az már sejteti, hogy nincs komoly baj, legalábbis remélhetőleg. Nem fog kidobni mégis az utcára, bár jó eséllyel még napokig, talán hetekig is számítani fogok rá, hogy ez az egész eloszlik és véget ér, mint valami gyorsan jött álom.
Végre sikerül egy jó reggelt is kinyögnöm, de úgy fest ez most neki is kifejezetten nagy kihívásnak tűnik, nekem főleg a kezében lévő baseballütő miatt. Végül elindul kifelé, én pedig szótlanul követem. Figyelem az ütő röppályáját, ahogyan a kanapén landol szépen. Vajon minden reggel így fog indítani, hogy baseballütővel jön ébreszteni? Remélem, hogy nem.
- Kávét? Még nem ittam. - rántom meg a vállamat. Nem ittam még kávét. Az, aki az utcán él nem pont kávézással tölti az idejét. Örültem, amikor volt mit ennem, az ilyen luxus dolgok nem kifejezetten olyasmik, amikhez én hozzájuthatok. - De megkóstolhatom, milyen? - miért ne? Ha ő iszik, akkor biztosan nem lehet rossz, úgyhogy végül is kipróbálhatom. Viszont a piac és a bolt kérdés már ijesztőbb lehetőségeknek tűnik. Nem szoktam a nyílt utcán közlekedni túl gyakran, épp ezért rettenek meg kissé, de... nem is tudom, igaza van, meg kell próbálni.
- Szerinted van olyan krém, ami eltakarja a bőrszínemet? Valahogy úgy kellene, hogy nem is tudom... rövid időkre menni ki, valameddig tudom tartani az emberi külsőt. - csak leginkább gyenge vagyok úgy, de azért megy. Volt már, hogy muszáj volt és tartanom kellett, úgyhogy ha nagyon koncentrálok, akkor menni fog majd. - Ezt levehetem? - leülök, most már nem olyan feszélyezetten, mint ahogyan tegnap és figyelem, amit ténykedik, miközben a karomat felé nyújtom, hiszen a kötés még ott van rajta, de szerintem már arra nem lesz különösebben szükségem. A seb valószínűleg már jobb, összeforrt, maximum olyan, mint egy kisebb vágás egy átlag embernek, heges, de már nem fog felszakadni, akármilyen mély is volt még tegnap.


♫ Clarity ♫Aktuális viseletVásárlás©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Chris Pratt
Hozzászólások száma : 36
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Hétf. 1 Feb. - 1:56




Yetta & Boyd
Az estém közel sem nevezhető nyugodtnak, de semmiféleképp sem pihentetőnek. Le kéne cserélnem ezt a kanapét, mert nem csak a rugók nyomnak, de még az ülőpárnák is irdatlan módon csúszkálnak ki alólam. Így hát a pokrócommal együtt gyakran kötöttem ki a padlón, úgy az éjszaka folyamán. Fene tudja mekkorát koppantam, de a könyököm baromira sajog, mikor reggel megébredek. Fáradtan terpeszkedek szét a szétcsúszott ülőpárnák között, mialatt egy nagyot nyújtózkodva roppantgatom ki sajgó tagjaimat. Jól eső érzéssel sóhajt fel, ami igazából egy ásításba torkollik. Fáradt fejjel próbálom megkeresni a karórámat, melyet a dohányzóasztal tetejére pakoltam még az este folyamán. Miután sikerül kitapogatnom az órát és végre felcsatolni azt a csuklómra, elindulok a konyha felé, hátha akad még egy kevés kávé a polcon.
Egy tompa puffanást hallva fordulok csak a szobám ajtaja felé. Egy pillanatra elgondolkozok, hogy jól hallottam-e mindent, mármint a puffanást. El is indulok hát, felkapva a fal mellett tárolt baseball ütőt, végül benyitok a szobába olyan halkan, amilyen halkan csak lehet. Ki tudja mi zajlik odabent, az meg kicsit sem hiányzik, hogy a kormány emberei vagy a laboré itt szépen betörjenek az ablakon át. Amint a kilincsre tenném a kezem, az már el is fordul, s szembetalálom magam egy zöld pofival.
- Oh… - bukik ki belőlem. Nem tehetek róla, félkómás vagyok, és így elsőre nem esik le, hogy mit kereshet ő itt, de aztán szép fokozatosan eljut a tudatomig, hogy mi történt múlt éjjel. – Reggelt… - biccentek egyet előhozva az életvidám mosolyomat. Lehet egy kicsit fáradt és meggyötört, de ezt igyekszem azzal rendezni, hogy elfordulok és ismét becélzom a konyhát. Az ütő ezúttal a kanapén landol, ahová dobom. Fene fog itt küzdeni a falhoz való támasztással meg amúgy is, nem szeretem a rendet. Én átlátom a káoszt, maximum akkor nem, ha nem én pakoltam az adott helyen.
- Kérsz kávét? – fordulok hátra érdeklődve, miközben a kávészacskót próbálom kitapogatni a polc legtetején. Ha meg nincs maradék, pech, ilyen hulla sápadt arccal kell nekivágnunk a mai bevásárlásnak, mert az, hogy nincs semmilyen kaja a hűtőben, na, az nem állapot. – Éhes is vagy, gondolom. Többel viszont nem tudok szolgálni jelenleg, le kéne ugranunk a sarki boltba, meg akkor már elmenni a piacra a többiért. – mondom, közben fejemben rakom össze a fontosabb teendőket a mai napra. Azt hiszem mozgalmas lesz ez a mai, már csak azért is, mert őt valamilyen szinten takargatni kell majd. Van kapucnis felsőm, abba talán bele tudjuk bugyolálni, annyira, hogy ne tűnjön fel a jónépnek a zöld szín és furcsa arc.
- Mai programterv. Veszünk könyveket, ruhákat és valami krémet a bőrödre, ami viszonylag eltakarja azt, hogy…zöld vagy. – magyarázom a nagy keresés közben, végül a zacskó megtalálása után diadalittasan fordulok ezúttal a gáztűzhely felé. Megkeresem a forralót, majd elintézve a hozzá szükséges dolgokat teszem fel a kávét. Remélhetőleg nem túl régi a por és nem lesz egyrészt rémes íze, másrészt káros.



♫ Elastic Heart ♫ ◊ szószám: 473 ◊ Idézet, szöveg Please...say that you are not one of them... ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Hétf. 25 Jan. - 19:42




Boyd & Yetta
Hát igen határozottan furcsa dolog ágyban aludni, nem csoda, hogy reggel amikor ébredezni kezdek, miután végül a sok ébredés után valamikor hajnalban ténylegesen hosszabb időre is elnyomott az álom, akkor valahol az ágy végében fekszem, mintha csak minél kisebb helyet akartam volna tudat alatt is elfoglalni, ahogyan azt máshol is mindig teszem. Azonnal felülök, amikor rájövök, hogy ismeretlen helyen vagyok, kintről pedig valószínűleg csak az ütődést lehet hallani, ahogyan a túlságosan hirtelen mozdulatnak hála lezúgok az ágyról a padlóra. Matracokon szoktam aludni, azokról nem lehet leesni, itt viszont túlságosan az ágy szélén voltam, így nem sikerült megtartani az egyensúlyomat és az ágyon maradni. Kellemetlen, főleg a hátsómnak, de még csak meg se nyekkenek. A kezemen még most is ott van a kötés, a ruhám az, ami tegnap, de a felületi sérülések már szinte teljesen eltűntek, a karcolások és a hasonló apróságok és semmi sem látszik a vérvétel nyomából sem már.
Feltápászkodom a földről, ha netán be találna nyitni, akkor ne ott találjon meg. Nem tudom, hogy mennyi lehet az idő, de kint már dereng a napsütés, tehát valószínűleg bőven reggel lehet. Ritkán alszom ilyen sokáig, de talán végül csak elengedtem magamat, ami valahogy eredetileg elképzelhetetlennek tűnt. Megdörzsölöm kicsit a könyökömet, amit bevágtam az éjjeli szekrénybe, aztán nézek csak körbe. Egész másképp fest a szoba így nappali fényben és az ágy végül is kényelmes volt, de ha itt maradok, nem illene kitúrnom őt hosszú távon. Nem lenne szép tőlem.
Óvatosan indulok meg kifelé, hogy vajon Boyd felébredt-e már. Nem tudom, jobb megnézni, a kanapé biztosan kényelmetlen, lehet hogy már rég kidobta magából, így nem aludt sokáig, vagy az, amit tegnap nem mondott el nem hagyta aludni, nem tudom.
- Öhm... jó reggelt! - köszönök rá amennyiben meglátom, vagy ha netán még nem ébredt fel, akkor csak óvatosan, nem magas hangerőn, nehogy a frászt hozzam rá, az nem áll szándékomban azért alapvetően. Halvány mosolyt is az arcorma varázsolok, ha találkozik a tekintetünk. Ha netán meg akarná nézni a bekötözött sebemet, akkor láthatja, hogy már sokkal jobban van, mint tegnap. A seb már összeforrt, a heg látszik még, de úgy néz ki, mint egy átlag ember pár napos sérülése. Az enyém jóval gyorsabban regenerálódik, ez már egyértelmű.
Bizonytalanul ácsorgok az ajtó környékén. Innék egy kis vizet és a gyomrom is megkorran, de eszem ágában sincs ételt kérni. Igazából azt sem tudom, hogy ha kimegyünk netán az utcára, akkor vajon mit kellene felvennem, mert a saját ruháim nincsenek épp jó állapotban, viszont ezek... nekem nem lenne gond, de lehetséges, hogy mások furcsálkodva néznének rám a kissé a méreteimhez képest nagy férfi ruhák miatt.


♫ Clarity ♫Aktuális viseletVásárlás©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Hétf. 25 Jan. - 19:26

2. fejezet - Vásárlás és tanulás

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Chris Pratt
Hozzászólások száma : 36
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Szomb. 23 Jan. - 20:06




Yetta & Boyd
Csendben konstatálom a mosolyát, talán egy apró remény fel is csillan szemeimben, ám inkább szótlan maradok ezúttal, s várom az ő szavait. Tudom én, hogy az utcán élni nem piskóta, főleg azért is, mert nem hall az ember túl sok pozitív hírt odakintről. Ő pedig ott nevelkedett, meg kellett szereznie a mindennapi élelmet és túl kellett élnie. Igazából… Nem, fogalmam sincs milyen életet élhetett, ezért is próbálom magamat azzal nyugtatni, hogy  elmagyarázom neki mire figyeljen és vigyázzon magára.
- Helyes – bólintok egyet valamennyivel megkönnyebbült képet vágva. Azért még mindig tartok attól, hogy észrevennék, bár, ha róla van szó nem kéne aggódni, nem igaz? Mindenesetre ezt nem tudom kiűzni magamból, marad a menthetetlen aggodalmam a helyén.
A lencsébe pillantgatás után rövidebb magyarázásba fogok, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy talán mindaz, amit elmondok egyelőre nem jelent semmit számára. Nem tudom mennyire ismeri a nyelvet, de ezen korrigálhatunk, majd ha elkezdjük az órákat. Persze nem vagyok tanár alkat, így eléggé kétesélyes a dolog.
- Persze. De erre majd visszatérünk később, egyelőre nem kell biokémikusnak lenned vagy, kutatónak, ha jobban tetszik. – mosolyodok el haloványan. Még mindig a korábban elsütött baklövésemen pörög az agyam. Én idióta, én, aki mindenkinek eleget tesz és segít másokon, most hirtelen átcsap áruló szörnyetegbe. Nagyon is ki tudok akadni a saját hibáimon, főleg, ha a kutatómániámról van szó. Azért valamennyire képes felvidítani a kíváncsiskodásával, ami azért egy kicsit el is tereli a figyelmemet a korábbiakról. Viszont… Kicsit sem hagy nyugodni az, amit a hovatartozásáról kérdeztem. Mármint, oké, láttam már hasonló szerkezetű vérképet, de hogy ennyire egyforma legyen… Azt hiszem a szabadnapjaim után a laborban kéne keresnem azt a dokumentumot, már csak azért is, hogy saját magamat lenyugtassam.
A nagy stressz hatására kénytelen vagyok egy kis friss levegőt venni, miután odaadtam a ruhákat, s immáron az erkélyen támaszkodva szívom a cigarettát. Nem dohányzok, sőt, ez a pakk is azért van a zsebembe, ha netán ilyen helyzet alakulna ki, amikor nem tudok mit kezdeni magammal. Meglepett a felbukkanása és szó mi szó, már most felkavarta az életemet.
Az utolsó füstöt kifújva nyomom el a csikket és térek vissza a meleg, fűtött lakásba. Kissé ki is ráz a kinti csípős hideg. Idebent viszont úgy érzem magam, mint egy jégkocka, mely fokozatosan olvad fel a hő hatására. Az asztalra teszem az öngyújtót és a doboz cigarettát, végül a szobába érve megpillantom a széken ücsörögve. Elsőre furcsállóan nézek rá, hiszen ott az ágy, egész nyugodtan ledőlhetne és pihenhetne. Rá fér.
- Akkor…szia… - teszem még hozzá halkan, majd hátat fordítva lépek ki a szobából. Még egy kósza pillantást vetek rá, ahogy ismerkedik az ággyal. Óvatos, mégis vidám mosoly fut végig arcomon, végül elfordítva fejemet csukom be magam után az ajtót. Mély sóhaj következik, ahogy a tarkómra téve kezeimet lépek a kanapé elé. Nem tudom mibe ástam bele magam, csupán annyit, hogy segíteni akarok. Segíteni…


//Köszönöm szépen a játékot a zöldséggel. Razz És akkor alakulóban lesz a következő játékunk is.  tancikal //




♫ Elastic Heart ♫ ◊ szószám: 470 ◊ Idézet, szöveg Please...say that you are not one of them... ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Szomb. 16 Jan. - 21:38




Boyd & Yetta
Azért kénytelen vagyok ezúttal tényleg elmosolyodni, hogy aggódik, hogy figyelmeztet, hogy legyek óvatos és körültekintő, miközben én szinte azóta, hogy az eszemet tudom óvatos és körültekintő vagyok. Na ez az, amire nem igen kell figyelmeztetni, főleg nem egy kutatónak, akinek nem sok fogalma van arról, hogy milyen az utcán élni.
- Mindig óvatos vagyok. Ha nem vagyok sérült... meg se látsz. - valószínűleg nem is törtem volna be, de ha igen, akkor nem tudott volna róla, maximum észre veszi utólag, hogy ez, meg az hiányzik. Azért kaphatott rajta, mert megsérültem és mert egyedül valószínűleg nehezebben boldogultam volna és még a baseball ütő se sokat számít, nem valószínű, hogy annak olyan nagy hatása lett volna rám. Még sérülten is gond nélkül megoldottam volna, hogy ne okozhasson nekem semmiféle nehézséget, de még sem tettem és talán jó döntés volt. Kicsit azért ráncolom a homlokomat arra, amit magyaráz. Hát igen, azért nekem a bonyolult szófordulatok és mondatszerkezetek újak. Nem szoktam beszélgetni sem másokkal. Tudok beszélni, de ettől még nem kommunikálok olyanokkal, mint ő, másokkal se nagyon, az viszont tényleg érdekel, hogy vajon mit látott meg a véremben, de egyelőre nem derül ki, legalábbis pontos válaszai nincsenek.
- Ezt mind látod azzal? -a mikroszkóp felé bökök az állammal meglepetten. Azért az érdekel, hogy vajon miből is lehet látni, mert hát én is belenéztem, de... mivel nem értek hozzá és nem tudom alapból hogyan kellene kinéznie, nekem semmit se mondott a látvány. Persze ő ehhez ért, nem csoda, hogy tudja, hogy amit lát, az mit jelent, de akkor is meglepő, hogy konkrétan simán tudja, hogy mi az, amire képes vagyok, csak annyiból, hogy belenéz egy mikroszkópba. Ezek után viszont olyan gyorsan távozik, mint a vacsorától, de még sem gondolok arra, hogy talán valami rosszban sántikálna megint. Igazából ez előzőleg se volt így, egyszerűen csak nem tudta elmondani, hogy mit szeretne és ha azt nézzük engem is érdekelt mire jöhet rá a véremből. Csalódtam, hogy nem mondta el, de azt hiszem ezen túl tudok lépni, mivel segít.
Átveszem hát a ruhákat és nem sokára már tisztán és frissen az ő ruháiban ülök le szépen, miután elpakoltam a mosatlan edényeket is. Lefekhetnék, ott az ágy. Nem igen aludtam tiszta ágyban sok éve. Matracon igen, a földön, piszkos helyeken, de egy tiszta ágyban, jó illatú ágyneművel, tisztán, megfürödve... valahogy engedély nélkül nem merem megtenni, pedig tudom, hogy egyszer már engedélyt adott rá. Bólintok csak a kérdésére, amikor visszatér. Tétova mozdulat ez, de azért megteszem, csak aztán állok fel, amikor újra megszólal.
- Rendben van... köszönöm! - pillantok még rá. Még most is bizonytalanok a lépteim, de aztán csak elérem az ágyat. Valahogy eszembe sem jut becsukni az ajtót, nem szoktam hozzá a saját terekhez, így akár még láthatja is, hogyan ismerkedem az új helyzettel. Felmérem az ágyat. Puha, ez jól látszik, de pont e miatt óvatosan közelítem meg. Kellemesen rugózik, amikor leülök, még az ágyneműt is megszaglászom, igazán kellemes az illata, csak aztán fekszem el benne és húzom magamra a takarót. Valószínűleg hamar elnyom az álom, bár az is biztos, hogy felületes lesz. Azt szoktam meg, hogy mindig figyelnem kell, mindig ugrásra készen kell állnom, mert sosem tudhatom hogy mikor jön valami rossz és mikor kell gyorsan távoznom.


♫ Who we are ♫Aktuális viseletCsak egy kis kaja kéne©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Chris Pratt
Hozzászólások száma : 36
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Szer. 13 Jan. - 21:27




Yetta & Boyd
- Akkor… - ütöm össze két tenyeremet finoman, majd egy kicsit összedörzsölve azt a kettőt fejezem meg félbehagyott mondatomat. - …jó. – hallatszik a befejezés csupán egy pillanat erejéig, nem nyújtom el, épphogy kiejtem a szót a magam dörmögős, mély hangjával. Már előre látom, hogy rengeteg munka lesz vele. Ő egy csiszolatlan gyémánt, tele lehetőségekkel, esélyekkel, kár lenne a süllyesztőben hagyni. Én megteszek minden tőlem telhetőt, viszont ehhez az ő bizalma is nagy szerepet fog játszani. Még se kezdhetem el úgy a tanítását, hogy tart tőlem és nem minden szavammal békél meg. Ettől a részétől tartottam, hisz’ én mindig nyílt voltam mások felé, legyen az akárki.
- Az ablak is… - ismétlem meg ezt az utolsó három szócskát kissé elmerengve a korábban elhangzott dolgokon. – Azért azzal is óvatosan. Szoktak járőrözni, vagy teszem azt meglát egy járókelő… Tényleg csak ésszel és legyél körültekintő. – nézek rá komoly szemekkel, s még egy darabig fenntartom ezt a szemkontaktust, majd miután látom a reakciójából, hogy felfogta, egy megkönnyebbült bólintást intézek felé. Segíteni akarok, de azzal, hogy rajtakapják csak rontana a helyzeten, sőt, lehet elszállítanák valahova a tudtom nélkül. Valójában a kapcsolatot se tudjuk tartani, vezetékes telefon ugyan akad, de az itthonit már évek óta nem használom, se fizetem. Jó lenne erre is kitalálnom valamit, mert ha netán valami gondja adódna, akkor azért tudjak segíteni… Vagy megpróbálni legalább.
- Öhm, valóban? Pedig csak az iskolás kísérleteim menetét magyaráztam. Meg ha már laikus szemmel nézed a dolgokat, maga a tanulás alapvető lépése a gyakorlás és a jelenlegi tudás kielemzése. – húzom egy büszke mosolyra ajkaimat. Mindig is szerettem a tanulást, afféle tudásszomjam van, mindent elraktározok a fejemben, melyet később szóról szóra képes vagyok visszamondani és felhasználni. Ezt a tudást próbálom majd a számára is hasznossá tenni, hogy valamelyest jobban tudjon alkalmazkodni és az életben többre vigye egy egyszerű ablakfeltöréses-hűtőnyitogatós mutáns szerepénél. Persze ehhez kell a bizalma, látom rajta, hogy még mindig feszélyezve érzi magát és bármikor ugrásra kész, de először meg kell tanulnia bízni. Yettának szüksége van erre, szüksége van rám és szüksége van a biztonságra.
- Ez még nincs konkrétan meghatározva, hogy miből is állnak a sejtjeid, de jóval eltér egy hétköznapi emberétől. Hamarabb regenerálódsz, nagyobb a tűrőképességed, ezeket mind látni lehet a lencsében. – bólintok a korábbi kérdésére válaszolva. A hangom egy kissé kusza, itt-ott elhalkul, mintha saját magamban sem lennék biztos. Azok után, hogy ilyen áruló módjára a háta mögött vizsgálódok, nagyon is egy gerinctelen emberre vall. Nem akarok ilyen lenni, én tényleg… El akarom nyerni a bizalmát semmiféle hátsószándék nélkül. De a tudásvágyam és megszállottságom már-már fétisként toporzékol a fejemben, egyszerűen… nem könnyű. Abszolút nem könnyű.
Az sem segít a helyzetemen, ahogy az információk tömkelege a fejemben kavarogni kezd. Ismerem őt. Na nem személyesen, de láttam már ehhez hasonló génekkel rendelkező mutánst a laboratóriumban. Én tényleg…Próbálom elhitetni magammal, hogy az előttem álló nőnek nincs köze az Alkali tónál folyó szörnyű kísérletekhez, de valahogy ez mégis megdől. Nem tudom ép ésszel befogadni a tényeket, sem pedig elhinni azokat. Inkább elküldöm őt fürdeni, én pedig az erkélyre mászva kénytelen vagyok rágyújtani. Előveszem a fehér, vékony hengert, majd a zsebembe süllyesztve egyik kezemet húzom elő az öngyújtót, melynek végét lenyomva az apró lángocska fel is villan. Meggyújtom a cigi végét, majd számhoz emelve szívok belőle egy nagyot. Apró köhécselések után egész jól megszokom a számba áramló füstöt. Nem vagyok dohányos, talán még a gimiben próbáltam ki, de eddig sose vettem rá magam igazán. Most viszont a helyzet megköveteli ezt tőlem, legalább az idegeimen javítani tud, ha már a tüdőmet szénné égeti.
Pár perc füstölgés után behúzom az erkélyajtót, s valamennyivel higgadtabban térek vissza a lakásba. A szobám felé veszem az irányt. Egyik kezemmel a hajamba túrok, s tarkómat vakarászva érek be a kis szobába.
- Kész is vagy…? – emelem rá tekintetem, miután egy rövid döbbenet kiül arcomra. Nem mondom, de a széken való ücsörgésére nem számítottam, azt hittem már aludni fog, erre hűséges kiskutya módjára helyezkedik ott.
- Nyugodtan alhatsz, át kell néznem pár aktát veled kapcsolatban, holnap pedig elmehetünk könyveket nézni. Szerzünk valami testfestéket is, amivel legalább az arcodat be tudjuk kenni – mutatok a saját arcomra, mialatt őt figyelem. Persze ezt lényegében csak a mondandóm miatt teszem, s csak később jövök rá, hogy egész jó ötletem támadt vele kapcsolatban.
- Addig is… Jó éjt és próbálj pihenni. Ha kéne plusz takaró szólj, vagy találsz pokrócot a szekrényben – bökök az ággyal párhuzamosan lévő gardróbra.  


♫ Elastic Heart ♫ ◊ szószám: 725 ◊ Idézet, szöveg Please...say that you are not one of them... ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Pént. 8 Jan. - 11:54




Boyd & Yetta
Bólintok csak egyet. Még mindig eléggé hihetetlennek tűnik ez a helyzet és maga a lehetőség is, hogy segíteni akar nekem, hogy főzni tanuljak, hogy olvassak, hogy legyen hol élnem is akár és... Nem tudom, még mindig azt várom, hogy mikor pukkad ki a rózsaszín buborék és mikor derül ki, hogy ez az egész egy hatalmas tévedés és hogy csak álmodom, vagy ami még rosszabb ő is csak ártani akar nekem és így csal csapdába. Nem vagyok már annyira bizalmatlan felé, mint a legelején, de azért még mindig van bennem egy hatalmas nagy adag félsz és még most sem vagyok benne biztos, hogy az itt létem okos ötlet, de ha csak egy kis esélyem is van rá, hogy az életem valamivel jobban alakuljon, mint eddig, akkor legalább meg kell próbálnom.
- Rendben van, addig jó nekem az ablak is. - halványan elmosolyodom. Nem sürgős az a kulcs és igen most valami viccelődés félével próbálkozom, ami tőlem meglepő, főleg úgy, hogy még mindig van bennem azért feszültség is és most sem vagyok teljesen biztos magamban, vagy épp benne, de ki tudja, talán még jobban is alakulhatnak a dolgok, mint ahogyan most állnak, de abban igaza van, nem lehetek folyton zöld, túlságosan feltűnő lennék a szomszédai számára és a végén még bajba kerülne miattam. És ha tényleg segíteni akar nekem, akkor azt nem szeretném, hogy én okozzak neki valami rosszat.
- Úgy mondod ezeket, mint aki jól ért hozzá, mintha csináltál volna már ilyet. - nem gyanakszom, most nem cseng ki ilyesmi a hangomból, inkább csak egy halk megjegyzés. Azt is mondhatja rá akár, hogy tanár volt mielőtt kutató lett, vagy mondjuk hogy tanári vénája van, esetleg segített fejlődni az osztálytársainak kölyökkorában, valószínűleg simán elhinném. Egyébként is az köt le jobban, amit mond, hogy tényleg segít, hogy jobban tudjam kezelni a képességemet és azt, aki és ami vagyok. Nem lenne rossz az emberek között járni-kelni csak úgy félelem nélkül, bár jó eséllyel sokáig ez még megmarad bennem. Az ösztönöket nem igen lehet könnyen eltüntetni, főleg nem olyanokat, amik nagyon régóta megvannak benned. Bennem pedig az óvatosság és a bizalmatlanság pont ilyen.
- Tehát csak részben vagyok ember és a másik részem... valami más? - kérdés, de a hangsúlyt a végén nem teljesen viszem fel, mert látom, hogy mennyire össze van zavarodva és nem tudom eldönteni, hogy attól, hogy el akarta lopni a véremet, vagy pedig azért, mert nem tudja kezelni ezt az információt, ami most eszébe jutott rólam. Egyáltalán mi lehet az?
Értetlenül állok meg, ahogyan emeli a kezét, aztán mégis visszaejti és már szinte remeg... vagy nem is tudom, de nem értem a viselkedését. Hirtelen felpattan, én pedig már arra eszmélek, hogy finom, puha és jó illatú ruhák kerülnek a kezeimbe, amikkel nem igazán találkoztam évek óta. Nem igazán értem, hogy mi történik, azt sem, hogy miért rohan el ilyen sietősen, hiszen ez az ő lakása. Szóra nyitom a számat, hogy megkérdezzem, de végül hangtalanul visszacsukom és nem mondok semmit sem.
- Rendben és... köszönöm. - teszem még hozzá csendesen, bár az sem biztos, hogy hallja egyáltalán még, amit mondok, mert olyan sietősen távozik, hogy csak na. Én még kíváncsian visszalépek a mikroszkóphoz, de továbbra se mond túl sokat az, amit ott látok. Nem kezdek el kutakodni, fel se merül bennem, inkább a fürdőszobát keresem meg. Élvezem a vizet, nem igen van rá lehetőségem, hogy tiszta legyek, most pedig kifejezetten jól esik. A meleg vízcseppek szinte simogatnak, az sem érdekel, hogy néhol csípnek is, ahol a sérüléseimet érik. A karomra vigyázok egyedül, hiszen azt ő lemosta és letisztogatta és annyit azért sejtek, hogy a kötést nem kellene átáztatni. Hosszú percek után szánom csak rá magamat, hogy kilépjek a zuhany alól és törölközős után felvegyem az általa adott ruhákat. Az enyémeket tétován gyűröm egy kupacba és egyelőre leteszem őket a földre. Koszosak, szakadtak és piszkosak is, őszintén szólva nem tudom, hogy mit kellene kezdenem velük, ki tudja nem lesz-e szükségem még rájuk a jövőben. Aztán veszem csak az irányt a konyha felé. A piszkos edényeket a csapba teszem, majd irány a szobája. Az ágy... hívogat, de még most is bizonytalanul ülök csak le a szélére. Az ajtó felé pillantok, hangokat fülelek, hátha megjön.


♫ Who we are ♫Aktuális viseletCsak egy kis kaja kéne©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Chris Pratt
Hozzászólások száma : 36
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Szer. 6 Jan. - 21:37




Yetta & Boyd
- Majd kiderül. Minden esetre beszerzek pár könyvet, ha nekem nem is jön össze, neked legyen lehetőséged. – biccentek felé biztató mosollyal az arcomon. Nem kételkedek benne, ha határozott és tényleg ráveszi magát a tanulásba, akkor semmi sem lesz, ami vissza tudná rántani a céljától. Az időm persze véges, minden áldott nap nem fogok tudni mellette ülni, ezért mielőtt előreszaladnánk, meg kell tervezni a főbb dolgokat. A lebukás is fenyeget, nem csak engem, de a mutáns kiléte sincs biztonságban ezen a környéken. Hiába kisváros, a bázis emberei mindenhol ott vannak, bármikor képesek beszivárogni a hétköznapi életbe, s onnan fogni be az ártatlanokat. Én nem akarom ezt, segíteni akarok, nem pedig átverni őt.
- Kulcs… öhm. Igen, persze, csak a másoltatást kell megoldanom. A pótkulcs még régebben elkavarodott, szóval azzal nem tudok szolgálni. Nekem meg ugye kell a kulcs, de majd elintézem, ne aggódj. – erre még úgy isten igazából nem is gondoltam. Lakáskulcs meg hasonlók, sokkal inkább a lebukás veszélye felé kanyarodtak el a gondolataim. Nem lenne jó, tényleg nem. Mindenesetre nem félek se tőle, se a képességeitől, amik ugyan ismeretlenek számomra. Megbízok benne és ez a fontos. Ha valaki megbízik a másikban, bármi is történjen nem fog elrettenni tőle, vagy épp ellökni magától. Sose voltam ez a fajta ember, sokkal inkább kedves és megértő másokkal szemben, egy olyan alak, aki az elbukott áldozat felé áll, s karjait széttárva védelmezi őt saját testével.
- A képességed jelenlegi szintjétől függ. Majd erre is kitérhetünk. Megmutatod vagy elmondod mikre vagy képes, az alapján meg képes vagyok elmagyarázni hogyan fejleszd. Csak ugye kellenek az adatok rólad és minden olyan dolog, amit a képességedről tudsz. – veszem egy kicsit komolyabbra a hangsúlyt. Nem egyik pillanatról a másikra működik ez, mint ahogy az olvasás elsajátítása sem. Idő kell, rengeteg idő és nagyban függ attól, mennyire képes jelenleg uralni önmagát a képességével együtt. Nem tudom milyen érzés mutánsnak lenni, egy képességekkel felruházott személynek lenni számomra idegen, ezért is érdekel ő maga. Mániákus vagyok, tudni akarok mindent róla, és ez nem csak a képessége miatt van. Látok benne valamit, ami miatt fél és segíteni szeretnék. Ritkán látok ennyire elhanyagolt és sértett nőket, az lenne a baj, ha nem venném észre őt és szimplán átlépnék felette.
- Tudod. A külsőd merőben eltér egy emberétől. Megvannak az emberi vonásaid, efelől nincs kétségem, csupán az, ahogy a sejtjeid rendezkednek, egy kicsit másabb. Nem vagy szörnyszülött, csak egy kicsit másabb mint az átlag. – magyarázom a feltett kérdésére válaszolva. Még mindig nem tettem túl magam a korábbi jelenetet. Rettenetesen szégyellem magam, ami az arcomon még mindig meglátszik. Hiába köt le a vérének tanulmányozása, valamiért megragadt bennem a korábban történtek sorozata. Láttam a csalódottságot az arcán, ami épp elég volt ahhoz, hogy ilyen állapotba kerüljek.
- Egy helyen… - ismétlem szavait magam elé meredve. Államon végigsimítok ujjaimmal, mialatt próbálom összerakni az aktuális képet. Valami nem kerek és én a végére akarok járni. Kissé elképedve meredek rá, s még fel is pattanok a helyemről, ahogy értetlenkedve mutatok felé. Szaporábban véve a levegőt teszek felé egy tétova lépést, miközben továbbra is fürkészem az arcát további információkért kutatva, hátha le tudok valamit szűrni vagy épp csak elhitetni önmagammal, hogy amit látok, az nem a valóság. A következő pillanatban viszont minden leesik, s az a nem létező tantusz is koppan egyet. Elkapom kezemet az ő irányából, majd visszaroskadva a székemre fogom közre kezeimmel a fejemet. Kissé előre is görnyedek, hogy az asztalomra tudjak könyökölni, majd a fejemet csóválva igyekszem befogadni a kapott információkat. Nem fogom tovább faggatni. Ameddig nem szerzek normális információkat, addig simán megeshet, hogy csak hasonlít az egyik alanyra, nem igaz?
- Fürödj meg nyugodtan, mindjárt nézek valami ruhát.– állok fel, s ezzel a lendülettel már indulok is a szekrény felé. Egy szimpla, kissé kopott gardrób, amiben úgy össz-vissz mackóalsó, kabátok és pólók lógnak. Leemelek egy piros, kisebb pólót, ami rám alapjáraton szűk, illetve egy fekete nadrágot. – Nekem… kell egy kis levegő, addig fürödhetsz. – nyújtom át a választott darabokat, majd sietős léptekkel hagyom el a szobát.



♫ Elastic Heart ♫ ◊ szószám: 658 ◊ Idézet, szöveg Please...say that you are not one of them... ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Szer. 30 Dec. - 11:37




Boyd & Yetta
Igyekszem azért, már az is nagy dolog, hogy pár mosolyt sikerül időnként az arcorma varázsolnia. A kitartó próbálkozásnak köszönheti ezt mindenképpen, no meg az ő jókedvének, bár nem tudhatom, hogy mi van e mögött egyáltalán, no meg azzal se számolhatok, hogy aztán majd mégis csak lopni akar a véremből. Most az ételre koncentrálok és a lehetőségekre, amiket feltár előttem, mert azok aztán bőven vannak és ez jó érzéssel tölt el, hiszen eddig még nem volt rá példa, hogy valaki nekem akart volna segíteni.
- A főzés se lehet sokkal bonyolultabb. - halovány mosoly, hiszen vegyszerekkel dolgozni úgy gondolom nehezebb lehet. Veszélyesebb is egyben, mint megfőzni egy tésztát. Amúgy is rajtam nyugodtan kísérletezhet, hiszen nekem ez is ízlett, amit most csinált, nincsenek nagy elvárásaim, tehát könnyen lehet, hogy kezdetben még nem csinál olyan fenemód tökéletes ételeket és aztán szépen fokozatosan fejlődik majd. Én biztosan nem fogom szóvá tenni, hogy valami esetleg nem ízlik, mivel nem válogatok különösebben.
- Adnál nekem kulcsot is? - jól van persze evidens, ha egyszer segíteni akar nekem, de azért ez még mindig meglep, hogy csak így beenged a lakásába. Tényleg meglepő, hogy valaki ennyire kedves és nem fél attól, hogy valamikor még elmegyek és elviszek valamit, ami esetleg neki fontos lenne. - És szerinted arra hogyan lennék képes? Hogyan tudom ezt jobban kontrollálni? - nem tudom hogyan kellene gyakorolni, fárasztó maga az átváltozás és félelmetes is, hiszen abban az állapotban a többi képességem nem működik rendesen. Kevésbé vagyok gyors, nem gyógyulok rendesen, nem olyan a reakció időm sem és az én helyzetemben ezt csak úgy bevállalni tényleg félelmetes lehetőségnek tűnik.
- De akkor mi van bennem, ha olyasmi is van, ami nem emberei? Nem... értem. - ráncolom kissé még a homlokomat is. Nem bánom, hogy végül is felajánlottam neki a lehetőséget, hogy vegyen a véremből. Előzőleg is megtettem, elfogadhatta volna gond nélkül. Mindenesetre most még jobban felkeltette az érdeklődésemet ezzel az egésszel. Mi az,hogy nem vagyok teljesen ember? Egyre inkább érdekel ez az egész, egyre kíváncsibb vagyok és egyre inkább nehéz felfogni, hogy mi is ez az egész. Nem tanultam iskolákban, nem értek hozzá, de mégis belenézek a mikroszkópba, még ha tudom, hogy nem is fogom érteni majd azt, amit ott látok.
- Sokáig az utcán éltem egyedül, aztán voltam egy helyen is nem messze innen, de ott nem sokáig. De miért fontos ez? - hiszen így születtem már gyerekként, akkor vajon miért kérdezget ilyesmit? Valaki ilyenné változtatott és nem a gének tették ezt? Értetlenül nézek rá, főleg ahogyan elgondolkodva monoton hangon beszél, majd elnapolja az egész témát. Hátrébb lépek és csak nézek utána még mindig láthatóan nem igazán értve, hogy mi ez az egész egyáltalán és hogy mi járhat a fejében, amit nem mond el nyíltan, mert biztos, hogy van valami, amire gondol. Majdnem megszólalok, a kezemet emelem is, de végül nem jön ki hang a torkomon. Visszapillantok a mikroszkópra. Nekem nem mond sokat, amit benne láttam, neki vajon mit mondott. Végül pár pillant múlva én is utána megyek.
- Nekem nincs tiszta ruhám... nem akarom összepiszkolni az ágyadat. - bököm ki elég bizonytalanul, amikor sikerül utol érnem. Csak nem tűnik el a lakásból is nagy elgondolkodásában. Őszintén nem akarok csak úgy befeküdni az ágyába, hiszen nem rég jöttem ki egy összeomlott épület romjai alól. Koszos vagyok és véres, ilyen állapotban csak nem kellene befeküdnöm egy tiszta ágyba és ezen nem sokat segít az, ha nagyjából megmosom magamat a csapnál, hiszen attól még a ruhám és mindenem piszkos marad.


♫ Who we are ♫Aktuális viseletCsak egy kis kaja kéne©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Chris Pratt
Hozzászólások száma : 36
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Vas. 27 Dec. - 5:57




Yetta & Boyd
Ha valóban olyan macerás belőle kihozni azt a régen elfeledett mosolyt, akkor ez csak egy újabb kihívás számomra. Maga az egész lénye egy kihívás, amit minden áron teljesíteni akarok és megfejteni minden egyes rejtélyét, melyet magával hordoz. Érdekel a múltja, a halvány mosolyának oka, a jelenlegi mivolta. Ha fent tudom tartani ezt a lankadatlan jókedvet, akkor egész biztos vagyok benne, hogy ő is képes lesz nyitni felém és egy kis bátorsággal együtt elő tudom belőle csalni azt az önfeledt mosolyt. Szeretném, ha bízna bennem, ezzel együtt tisztában vagyok vele, hogy nem lesz könnyű megtörni őt, s kiváltani belőle azt a bizalmat, amit el szeretnék érni. Nem akarom, hogy féljen tőlem és szeretnék adni egy okot, amiért újra boldog mosolyokban gazdag és rettegés nélküli életet éljen.
- Ha tudnék főzni… - kínos és egyben zavart mosoly fut végig arcomon, ahogy tovább turkálom a kaját. – Nem vagyok otthon a konyhában. Én inkább kotyvasztok vegyszereket, mint lecsót vagy hasonlókat… - a nagyi főztje után nem volt túlzottan jó véleményem anyám konyhai tudományáról és valószínűleg tőle örökölhettem ezt a mérhetetlen nagy tűzhelytől való félelmet. Jó, ha nagyon rá vagyok kényszerülve –mint a mostani esetben-, akkor össze tudok dobni egyszerű ételeket, de közel sem lesz olyan íze, mint amit élvezettel eszik az ember. Talán nekem sem ártana egy kis szakácskönyv lapozgatás néha, majd esetleg beiktatom egy-két vegyi anyag összekotyvasztása közben, csak aztán nehogy csirke ízű fájdalomcsillapítót keverjek.
- Ez tény és való, de azért hagyok neked kulcsot, ha úgy van, vagy esetleg maradhatsz az ablaknál, ha az kényelmesebb. – szélesedik mosolyom csupán egy pillanat erejéig, aztán komolyabbra fordítva a szót szólalok meg ismét. – Ha úgy döntenél, hogy maradsz vagy átjársz hozzám és beleásod magad a betűk és számok világába, akkor először jobban meg kell tanulnod kontrollálni a képességedet. Magyarán, több ideig kellene fenntartanod az emberi formádat az esetleges vendégek miatt. Nem lenne túl kellemes, ha netán egy zöldre mázolt nővel futnának össze az ajtóban vagy a folyosókon. A lényeg a lényeg, először azt a részt kéne kikupálni, utána meg tudom oldani, hogy esténként hazajövök és elkezdjük a tanulást, meg ami jön. – ecsetelem a fontosabb infókat. Jobb előre tudni, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy se ő, se én ne kerüljünk kellemet helyzetbe, amivel le tudnánk lepleződni a magunk módján. Azért remélem lát némi reményt és van benne egy kevés elszántság, hisz’ olvasás- és írástudás nélkül élni nem a legegyszerűbb. Főleg az ő korában, bele fog telni egy bizonyos időbe, mire mindent el tud sajátítani, s gondtalanul használni a tudását. Mindenesetre én segíteni szeretnék, mint ahogy mindenki másnak, semmi személyeskedés, se kivételek. Egyenlők vagyunk, nem?
- Van benned némi emberi, de… Nem mondanám azt, hogy százszázalékosan homoszapiensz lennél. – húzom el számat kelletlenül. Fáj beismerni, hogy ők mások, mint mi, ezért is kezelik őket máshogyan. Nem képesek befogadni a fajukat, pedig semmi rossz nincs bennük… Vagy legalábbis mi többet ártunk nekik, mint ők nekünk.
A vérvételnél igyekszem óvatosan a bőre alá csúsztatni a tűt, s csak egy keveset felszívni a sötétkék vérből. Vattát teszek a tűszúrás nyoma után, majd biccentek neki, hogy szorítsa oda továbbra is a fehér csomót. – Még ha egy apró tűszúrás is, tud az fájni. Én pedig nem szeretek fájdalmat okozni másoknak. – ejtem ki monoton hangnemben, majd ezzel a lendülettel fordulok a mikroszkóp felé megvizsgálni a vérmintát.
- Nyugodtan. – gurulok hátrébb a széken, hogy elférjen, és kényelmesen bele tudjon nézni a lencsébe. Csendesen fürkészem őt, figyelmen kívül hagyva azt a pár centit, mely éppen hogy elválasztja arcunkat a másikétól. A hirtelen elhúzódására eszmélek csak fel, s nagy szemekkel felnézve rá várom a kérdésemre szánt válaszát.
- Pontosan mire? Miután ő meghalt. Az utcán éltél vagy… valahol máshol? – fonom össze karjaimat mellkasomon, mialatt kényelmesen hátrébb dőlök a széken, s összevonom szemöldököm. Egy futó pillantást ejtek a mikroszkóp alatti üveglapra a feketés folttal. – Érdekes… - bambulok magam elé összerakva gondolataimat és az apró részleteket, amik emlékeztetnek erre a szerkezetre.
- Fürödj le, vagy mosakodj meg, aztán nyugodtan pihenj, holnap visszatérünk erre. – jegyzem meg, miután nagy nehezen felállok a helyemről, s kissé fáradt mégis zavaros tekintettel lépdelek ki az irodámból.


♫ Elastic Heart ♫ ◊ szószám: 673 ◊ Idézet, szöveg Please...say that you are not one of them... ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Csüt. 10 Dec. - 16:54




Boyd & Yetta
Igen talán tényleg többet kellene mosolyognom, de ez az én helyzetemben azért nehéz feladatnak tűnik, nagyon nehéznek. Nincs sok minden, amin mosolyoghatnék. Oké a stílusa ilyen, a hozzáállása az élethez, vagy épp egy baseball ütőhöz, tehát az tény, hogy ezzel sok mindent el tud érni, még nálam is. Már nem vagyok annyira befeszülve ugrásra készen minden pillanatban és próbálok nem folyamatosan attól rettegni, hogy vajon nem akar-e nekem ártani. Persze nem bízom benne maradéktalanul, még véletlenül sem, de adhatok neki egy esélyt.
- Biztosan jó lehetett, akkor főzz olyat. - miért ne? Ez végül is nem olyan nagyon bonyolult, főzhet olyan ételt, ami szeret, ami emlékezteti arra, amit a nagyija főzött. Bár arra nem kérdezek rá, hogy vajon miért nem kapja már meg azokat az ételeket, gondolom a nagyija öreg volt és meghalt, erre tippelnék, de ha nem így van akkor biztosan nem szívesen mesélne róla. Nekem már csak nagyon halványan él az emlékeimben az, hogy milyen volt a mostohaanyám, de arra a fájó rossz érzésre még mindig emlékszem, amikor meghalt és tudom, hogy minden más lenne, ha ez nem történik meg. Vigyázott volna rám és akkor most nem itt lennék sérülten, mohón falva az ételt, mert jó ideje nem ettem semmi értelmeset.
Ahogyan írni és olvasni se tanultam meg egyedül, de ebben is segített volna a fogatott anyám, ha nem hal meg. Azt sem tudom, hogy még meg tudok-e tanulni ilyen alapvető dolgokat, hiszen ezt mások gyerekként tanulják, nekem pedig felnőttként kellene, hiszen már felnőttnek számítok valószínűleg a korom alapján, csak fejben nincs ez meg. - De azt mondtad addig maradhatok csak, amíg te is itt vagy. - na igen ezt a részét nem értem pontosan, hiszen most mégis csak arról van szó, hogy megtanítana írni, olvasni, ami nem hiszem hogy pár nap alatt lehetséges lenne, biztosan több idő kell rá. Vajon úgy gondolja, hogy jöjjek vissza majd időnként? Nem tudom, egyelőre talán még ez nem is fontos, hiszen még csak nem rég jöttem és ő nem sokára még az alapvető bizalmat is majdnem sikeresen eljátssza. Azért nem akarok csak ki, mert talán segíthet és mert... lehetséges, hogy igen van értelme ennek, amúgy is segített eddig, a véremben még nem talál olyat, amit ellenem fordíthatna igaz? És nem erőszakkal vette el, nem tett altatót az ételbe teszem azt.
- Pedig az is érdekel, már csak önmagában is, hogy mi vagyok valójában. Szerinted nem is... ember? - mármint persze tudom, hogy más vagyok, de inkább csak úgy voltam vele eddig, hogy nem vagyok teljesen átlagos, de szerinte teljesen eltérek és még csak nem is számítok teljesen embernek? Nem ülök le azért túlságosan távol tőle. Nem félek, maximum kissé talán tényleg csalódtam, de ez már más kérdés, ettől még nem kell nyújtózkodnia, hogy vért vehessen. Volt már ilyenben egyébként is részem és ő valószínűleg sokkal óvatosabb és finomabb lesz majd, mint amilyenek azon a rémes helyen voltak az orvosok. - Nem fájt, láttad, hogy mi volt kint. - látta a sebeimet, ahhoz képest egy aprócska tűszúrás igazából tényleg nem nagy dolog. Az, amikor rám omlott az épület, amiben előtte laktam, na az azért sokkal keményebb helyzet volt, ez nem olyan drasztikus. Aztán már csak várok, hogy megnézze lát-e valamit a véremen, mert kíváncsi vagyok rá, hogy vajon mi derül ki róla. Meglepetten pislogok a hallottakon és akaratlanul is felállok, hogy közelebb menjek.
- Én is megnézhetem? - hajolok kicsit még közelebb. Nem láttam még soha sem ilyesmit, mármint nem volt lehetőségem belenézni egy mikroszkópba, megnézni a véremet, na nem mintha lenne összehasonlítási alapom, hogy milyen a másé, így azért nehezebb bármit is levonni belőle. A kérdésére viszont már oldalt pillantok rá, csak most veszem észre, hogy a nagy közelebb hajolásban ez olyan következménnyel jár, hogy épp csak pár centire van az arcom az övétől. Azonnal hátrébb húzódom.
- Hogy érted, hogy honnan? Én... nem tudom pontosan. A szüleimet nem ismerem, aki felnevelt meghalt hamar és... de miért kérdezed? Mire gondolsz? - mert az csak a vaknak nem lenne teljesen egyértelmű, hogy valami beugrott neki, valamire hasonlít a vérem, vagy emlékezteti valakiére? Vajon melyikről lehet szó? Nem tudom, tényleg nem, de kíváncsi vagyok, ennyit már megért a dolog, még ha tényleg meg is kérdezhette volna.


♫ Who we are ♫Aktuális viseletCsak egy kis kaja kéne©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Chris Pratt
Hozzászólások száma : 36
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Kedd 8 Dec. - 1:58




Yetta & Boyd
Kedves, sötétkék szemekkel konstatálom azt az apró mosolyt, ami megjelenik arcán. Tudtam én, hogy kemény dió lesz, de ez a kis halovány jel több önbizalmat ad számomra. Letört volt, rémült, az élet rendesen elbánt vele, ezért tényleg próbálom a legjobb oldalamat mutatni felé. Nem pedig az ijedt Boydot, aki a munkatársaitól fél titokban. Nem, ennek nincs itt helye, sokkal inkább a mosolyom az, ami most dominál. Szeretnék segíteni rajta, és nem csak fizikailag, hogy egy kicsit rendbe szedje magát és hizlalja fel kicsit a testét. Én a lelkére is szeretnék hatni, hogy ne legyen ennyire félénk. Álljon a sarkára, és ami a legfőbb. Mosolyogjon…
- Hm… Én ezt nem így mondanám. Kicsinek a nagyim rengeteget főzött nekem, na, az volt az a kaja, amit a mai napig szívesen fogyasztanék. – elmélkedek el csupán egy pillanatra, ahogy a jó öreg nagyi arcára visszatekintek. Milyen kedves arca volt, még a mosolya is sokkal derűsebb volt az enyémnél. Az én vigyorom inkább színjáték, amivel azt próbálom tettetni, hogy jól vagyok. Csupán azért, hogy ők ne érezzék magukat kellemetlenül, pontosan azok miatt vagyok ilyen, akiket, még ha nem is ismerek, nem akarom lesújtani őket a világfájdalmammal. Na meg persze mindig is derűlátó voltam, egy kis gubanc az életemben nem kéne, hogy mindent leromboljon.
- Jó, jó, megoldjuk ezt a problémát is, ne aggódj. Értelmesnek tűnsz, nem lesz olyan nehéz. – biccentek felé biztatóan. Menni fog ez neki. Egy kis gyakorlás, meg azért gondolom látott már egy-két szót, amiről biztos van pár fogalma. Például egy közlekedési tábla, amin nem csak egy jel van, hanem egy felirat is. Az ilyenek azért megmaradnak a tudatalattinkban, már csak azt a kis infót kell előhozni és van is egy alapunk. Sok-sok gyakorlással biztosan menni fog, ebben nem kételkedem. Mondjuk nem vagyok egy tanár alkat, de egy próbát teszek, ezzel magamat és őt is tesztelem. Ki mennyire tud hallgatni és figyelni a másikra, na meg részemről a tanítás új dolog lesz, számára pedig maga az olvasás. Húha, érdekes helyzet. – Naná! – bólintok egyet hatalmas vigyorral arcomon. Szó mi szó, fellelkesített ez a dolog. A szabadnapjaim alatt igyekeznem kell ugyan, de nem látom túl nagy akadályát. Itt maradhat, ha szeretne, de akkor arra is meg kell tanítanom, hogyan rázza le az esetleges „vendégeket”. Ehhez viszont meg kell tanulnia jól kezelni ezt az átváltozósdit. A normális, emberi alakjára gondolok elsősorban, amiből nem szűrnék le, hogy valami probléma van vele. Persze aztán nem tudom, hogy ő egyáltalán itt akar-e majd maradni. Ez mind rajta áll.
Rettentően szégyellem magam, amint rám nyit, miközben a piszkos vért próbálom megvizsgálni. Azt mondtam neki, hogy nem fogom, most meg mégis itt vagyok, felülkerekedett rajtam a tudásvágy, a kíváncsiság… Váll vonására kényelmetlenül nyelek egyet.
- De ha nem… az is egy opció. Mindenesetre megpróbálom, hátha… találok valamit, ami segíthet, és nem csak azt mondja meg, hogy mi vagy valójában. – magyarázom, közben elő is veszem a tűt, amivel a vért szándékozom majd venni. Szavaira egy aprót bólintok, s el is kezdem a procedúrát. Óvatosan magamhoz húzom, hogy azért mégis egy kicsit közelebb legyen hozzám, ne kelljen annyira nyújtózkodni, még a végén valamit elbénázok. Finoman érintem meg könyökét, ahogy megtartom a karját felkészülve a tű előkészítéséhez. Próbálom lassan, fájdalommentesen a vénájához csúsztatni a tűt, amint megtaláltam azt, majd egy határozott, mégis lassú mozdulattal engedem meg a kis üvegcsét a vérével. A félig vérrel megtelt üveget leteszem, majd egy vattát előkerítve szorítom a tűszúrás helyére, ahonnan még mindig szivárog a sötétkékes vér. – Kész. Fájt? – pillantok fel rá immáron aggódóan. Addig nem kezdem el a mikroszkópos vizsgálatokat, ameddig azt nem mondja, hogy jól van. Vannak olyanok, akik el tudnak ájulni az ilyentől, vagy még rosszabb, szóval én tényleg nem szeretném, hogy baja essen. Csak a jelzésére kezdem el babrálni az eszközt. A két üveglap közé cseppentem a vért, majd a lencsébe pillantva kezdem el tekergetni a mikroszkóp oldalán lévő tekerőket, hogy a megfelelő látást kaphassam a vérének szerkezetéről.
- Elképesztő! Olyan, mintha teljesen másik bolygóról lennél. Vannak emberi sejtjeid, de a többségük idegen és furcsa. Sötét és… - egy pillanatra elakad szavam. A vérösszetétele rendkívül ismerős volt. Emlékszem, hogy láttam már valahol, sőt… Összevont szemöldökkel dőlök hátra a székemen. Magam elé meredve próbálom összerakni a képet, végül óvatos, mégis gyanakvó tekintettel nézek fel rá.
- Yetta… Honnan jöttél valójában? – hangomban semmi kedv, vagy arra utaló jelet nem lehet felfedezni. Félve nézek rá, mégis igyekszem a lehető legkomolyabban feltenni a kérdést, reménykedve abban, hogy a várt válasz teljesen más lesz, mint amire én gondolok. Teljesen komoly vagyok és rémült ezen az ismerős vértípuson. Hogy is nem vettem észre korábban? A sötét, kékes vérét… Miért…vagyok ennyire figyelmetlen?


♫ Elastic Heart ♫ ◊ szószám: 760 ◊ Idézet, szöveg Please...say that you are not one of them... ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Szomb. 5 Dec. - 15:17




Boyd & Yetta
- Arra kíváncsi lennék. - halvány mosoly, ami tőlem már eleve nagy szó, már önmagában a mosoly is, mert nem túl sokszor szoktam gyakorolni, de valahogy mellette nehéz igazán komolynak maradni, hiszen folyton mosolyog vagy nevet ami a közelemben merőben szokatlan hozzáállás. Nem fél, nem aggódik, hogy bántanám, és ehhez cseppet sem vagyok hozzászokva, de mégis jól esik és jól is kezdem érezni magamat. Az étel is finom annak ellenére, hogy ő ezt nem igazán gondolja így, nekem ettől még tetszik, ami mutatja, hogy milyen rémesen étkeztem eddig, de hát ez már csak ilyen, ha az ember az utcán él. Úgy azért nehéz rendesen étkezni.
- Lehet, hogy azért, mert nem szoktad meg. - persze nem értek hozzá, inkább csak tippelek, de erről lehet szó. Ha a müzliszeleteket szokta meg, akkor érthető, hogy a meleg ételt nem veszi be a gyomra, bár gondolom ahhoz is hozzá lehet szokni, ha az ember változtat az életvitelén. Én sem eszem gyakran főtt ételt, vagy épp meleget, mert ha főtt, akkor is maximum valami hideg maradék jut nekem. Persze, amikor felmerül az olvasás kérdése megint elég kellemetlenül érzem magamat, hiszen nem tudok és gondolom ez neki furcsa lehet, mert illene az én koromban, na nem mintha tudnám, hogy pontosan hány éves vagyok.
- Nem tabu, csak... nem tudok és gondolom ez furcsa lehet. Írni sem. Nem jártam iskolába. - ez nekem ismeretlen, nincs alapműveltségem sem csak az, amit az utcáról összeszedtem, onnan tudok mindent. Meg tudom védeni magamat, jól tájékozódom és valószínűleg jobban tudnék használni egy baseball ütőt, mint ő, de ennyi. - Tényleg? - meglepetten pillantok rá, amikor még azt is felajánlja, hogy megtanít olvasni. Kedves tőle, tényleg és meglepő, hogy ilyesmi felmerül benne, pedig már az is nagy dolog, hogy adott enni, hogy segít, ellátott, vagy akár csak hogy itt maradhatok egy éjszakára. Azt mondta sokáig úgy sem maradhatok, hogy ha ő nincs itt, én se legyek, de akkor mikor akar megtanítani olvasni? Az gondolom nem egy gyors művelet. Ezek után pattan fel és megy el, én pedig nem igazán tudok mit kezdeni magammal, ezért megyek utána, hogy megnézzem hol és mit is csinál vajon. Kíváncsi vagyok, tényleg, és talán nem is lep meg igazán, az hogy épp a véremmel foglalkozik, csak hát gondolom a piszkos változattal nem sok mindent tud kezdeni érdemben.
- Segítettél nekem és...én is sajnálom, de... - esetlenül vonom meg a vállamat. Ha azt nézem, amit tett értem és azt, hogy vért akart venni tőlem, akkor nem követett el olyan végletesen nagy bűnt igazság szerint, főleg hogy eredetileg én ajánlottam fel neki, hogy ha szeretné, akkor adok neki a véremből. Láttam eredetileg is hogy akarja. Persze jól esett, hogy nem fogadta el, de ha tud nekem segíteni vele, ha normális lehetek így akármikor is idővel... akkor miért ne?
- Az is valami, ha megpróbálod és talán elérsz vele valamit. - nekem ez is elég, tényleg, ha kifejleszt egy szert, ami legalább blokkolja a külsőmet, már ha ez egyáltalán lehetséges, mert még ez sem biztos, de ha a vérem erre esélyt ad, akkor nem ellenkezem. Keresek egy széket, hogy leüljek és továbbra is nyújtom a karomat. - Próbáld meg. Valami valamiért. - így van ez nem? Az embereknél így megy és én is közéjük szeretnék tartozni, hogy ne legyek ennyire egyedül, akkor nézzük meg tud-e kihozni valamit belőle, hogy rájön-e valamire, bármire is a véremből.


♫ Who we are ♫Aktuális viseletCsak egy kis kaja kéne©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Chris Pratt
Hozzászólások száma : 36
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Csüt. 3 Dec. - 0:20




Yetta & Boyd
- Tudós vagyok, akár fel is találhatok olyan ütőt, ami hatásos. – nevetek fel szórakozottan. Igaza van, mit érek én egy szimpla baseball ütővel meg a vigyorgós külsőmmel? Attól, hogy kondiban tartom magam, közel sem vagyok olyan erős, hogy meg is tudjak védeni valakit. Szomorú, de ez van. A kormánynak és a labornak is olyan titkos fegyverei vannak, amik ellen nem tudok szembe szállni. Vagy megadom magam, vagy lelőnek. Ez a két opció van, ha netán lázadozni kezdenék. Jobb is így. Csendben meghúzom magam, aztán, majd ha olyan a helyzet, akkor tenni is fogok valamit a mutánsokért. Ezt az egyet megígérhetem. A múltja, a sérülései, az élete. Mindez elég okot ad arra, hogy akarjak tenni is valamit az érdekében.
- Évek óta müzliszeleteken élek, a főtt étel számomra is hiányzik, csak valahogy a gyomrom nem bírja. –  vonok vállat. A laborban nem ehetek normális ételt, ha eszek is főttet, azt valamelyik kolléganőm hozza be kóstoló gyanánt. Egyszerűen ekkora stressz mellett nem lehet normálisan élni. Néha már tényleg azon gondolkozom, hogy rá kéne szoknom a cigarettára. Sokan azzal űzik el a feszültséget, hiába halálos, mégis szívják. Lehet nekem is azt kéne, aztán hamarabb szabadulnék ebből a kínzókamrából.
Azért örülök, hogy az általam készített étel legalább egyikünknek ízlik. Nekem már nincs étvágyam, látván, hogy milyen gyorsan burkolja be a tésztát, kénytelen vagyok átpasszolni neki. Neki sokkal nagyobb szüksége van rá, így nem kérdéses kié lesz még a maradékom. A kijelentésére egy kissé elképedve meredek rá. Kezeimet összekulcsolom magam előtt, miközben az asztalra könyökölve fürkészem arcát. – Szóval. Az olvasás tabu. –  könyvelem el magamban az infót. Nem kicsit lep meg, hiszen a felnőttek javarésze képzett ilyen téren. Ismerik a betűket, szavakat olvasnak, könyveket,újságokat, ellenben ő, nem csak a viselkedése ragadt le egy szinten, de még az alap képzettségeket sem kapta meg. Szomorúan húzom el számat, majd egy mély sóhajt követve ismételten megszólalok. – Akkor erre is rágyúrunk majd. Megtanítalak olvasni, cserében te rendben tartod majd a lakást. A szakácskönyvet meg elintézem, akad a gyerekrészlegen egy-két képekkel magyarázott recept, abból simán tanulhatnál. – mosolygom lelkesen. Nem vagyok jó tanár, és sajnos a szabadnapjaim is végesek, de segíteni akarok. Nem kéne így élnie, hisz’ a betűk az élet egyik legalapvetőbb tényezői. Segítenek a feliratok tájékozódni és még sok egyéb, amire lehet használni. Neki is fontos lenne, ebben biztos vagyok.
Most viszont nem tudok a tanítási alapelvekről agyalni. El kell mennem. Egyfajta kényszert érzek arra, hogy előkotorjam a mikroszkópomat a fiókból, s a kissé koszos vért rácsöppenthessem az üveglapra. Eddig minden gond nélkül tudtam teljesíteni a különféle vizsgálatokat, most mégis valami megálljt parancsol. Bűntudatom támad, amit Yetta érkezése csak még inkább táplál. Bocsánatkérő szemekkel nézek fel rá. Arcomról süt a lelkiismeret furdalás és az undor saját magam iránt.
- Nem..Nem az igazi. – hajtom le fejem. Elhalkulva nézek félre. Tudom, hogy hibáztam, de nem merek a szemébe nézni. - Én…tényleg sajnálom. Van egy furcsa hobbim, egy rossz szokásom, amit nem tudok félredobni. Sajnálom. – próbálom kerülni a tekintetét, illetve a felém nyújtott karja sem segít sokat a helyzeten. Így már nem is akarnám annyira ezt az egész vizsgálódást. Ugyanakkor valami hajt, hogy csináljam. Valami, ami a sok év alatt alakult ki bennem. Egyfajta kutatási vágy. Tudni akarom a vérének minden egyes molekuláját, a szerkezetét, a DNS-ét. Mindent!
- Hogy hogyan lehetnél normális… Az elég bonyolult. Maximum ki tudnék fejleszteni egy szert, ami egy rövid ideig hatna és nem lennél ilyen…zöld. De ez nagyban függ a véred szerkezetétől, szóval… - lassan fordulok felé továbbra is a széken ülve. Hiába takarom a bűntudatomat, ez egy egyszerű mosollyal nem fog eltűnni. Félek attól, hogy elítél majd és ugyanúgy tekint majd rám, mint a többi mutáns a laborban. Segíteni akarok, nem pedig ártani. Ez a kettő merőben eltér egymástól.
Tétován húzom elő a fiókból az egyik sterilizáld fecskendőt a maga további tartozékaival.



♫ Elastic Heart ♫ ◊ szószám: 625 ◊ Idézet, szöveg Néha a bűntudat kis ár a boldogságért. ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Vas. 29 Nov. - 17:28




Boyd & Yetta
- Épp ezért nem tudnál megvédeni, ha csak az az ütő nem tud többet, mint elsőre látszik rajta. - halványan elmosolyodom, talán még viccelődésnek is vehető, amit mondok, úgy tűnik kezdek azért valamelyest oldódni. Ő mondta az előbb, hogy ő nem ártana nekem, hanem inkább megvédene, de nem tudna megvédeni, ha egyszer még a kollégáitól is tart igaz? Valószínűleg egészségesen én jobban meg tudnám védeni őt, mint fordítva. Ezzel persze nem lenézem őt, de más életünk volt, jó eséllyel nekem sokkal inkább szükségem volt rá, hogy megtanuljam megvédeni magamat, mint neki. Látszott rajta, amikor rájött, hogy van itt valaki, hogy nem tudna mit kezdeni egy komolyabb helyzettel, amiért végül is nem kárhoztatom, hisz nem az ő hibája, hogy nem kellett volna életet élnie, mint nekem.
- Pedig néha nem rossz a frissen főzött étel, én... szoktam érezni az illatát és van néhány halvány emlékem még gyerekkoromból. - na igen ennél több nem, de ez alapján is a friss főtt étel azért más, mint a műzli szelet, nekem épp ezért ízlett az is, amit ő készített. Kifejezetten finom volt, nem érdekes, hogy a tészta nem főtt meg teljesen, hiszen attól még a szósz és a többi teljesen jó volt, azokhoz képest pedig, amiket általában enni szoktam konkrétan mesés. Nem véletlenül vagyok vékony, nem arról szólnak a napjaim, hogy finom dolgokkal degeszre eszem magamat. Örülök, ha napi egyszer sikerül enni valamit. Az hogy én készítsek reggelit valahogy teljesen esélytelennek tűnik, amikor pedig még azt is hozzáteszi, hogy csak olvasni kell hozzá, egy pillanatra még a villa is megáll a kezemben. Lesütöm a tekintetemet és inkább az evéssel foglalkozom. Pár pillanat múlva szánom csak rá magamat, hogy megrázva a fejemet megszólaljak.
- Én nem tudok... olvasni. - nem ismerem a betűket, soha sem tanított meg senki se rá, nem jártam iskolába sem. A képeket felismerem, de ha nem képpel van illusztrálva, akkor esélytelen. Néhány számot ismerek azok alapján, amiket hallottam, vagy amilyen szavakat elkapkodtam másoktól az utcán, vagy amikor be voltam zárva, de ennyi. Nem tudnék mit kezdeni egy szakácskönyvvel egyedül.
Ezek után csak úgy felpattan, én pedig igazság szerint nem igazán tudom, hogy mit is kellene kezdenem a helyzettel. Elég hirtelen hagy magamra és még kitakarítom a tányérját, szó szerint érts majdnem tisztára nyalom, csak aztán moccanok meg, hogy körülnézzek, de hamar tudatosul bennem, hogy nem igazán volt lehetőségem ilyen tiszta helyen aludni. Nem akarnék befeküdni az ágyába ilyen állapotban, ilyen ruhában, piszkosan. Vannak kisebb sérüléseim még, amiket lemosott, de attól még piszkos a testem többi rése, a ruhám is, nem festek valami jól és biztos, hogy minden tiszta kosz lenne tőlem. Ezért megyek utána, bár akkor még nincs bennem gyanú a kuka elvitele miatt, csak amikor már benyitok és meglátom, hogy mit csinál akkor válik egyértelművé, hogy okkal tűnt el ilyen hirtelen. Csalódottan fogom fel a helyzetet és pillantok rá, annak ellenére, hogy sóhajt és láthatóan gondterhelt a tekintete, talán meg is bánta, amit csinált, de attól még megtette. Pedig felajánlottam neki, hogy megteheti még előzőleg és jól esett, hogy nem tette, akkor mégis mire volt jó így... titokban?
- De fontos, ha megtetted... és az a rongy piszkos, gondolom úgy nem az igazi, vagy igen? - nem értek hozzá, de annyi logikám van, hogy a piszkos rongyból csavart vér már nem lehet olyan hatásos, mintha a karomból vesz és azt vizsgálja meg, ezért nyújtom felé a karomat. Kár azt mondania, hogy nem fontos, ha egyszer mégis csak megtette, pedig meg is kérdezhette volna, meg is magyarázhatta volna, hogy nem csak kíváncsi, egyben nekem is akar segíteni. A kérdésére épp ezért nem is válaszolok. Dühös? Segített nekem, nem bántott és ez még nem fordult elő. Nem volt velem ellenséges és nem is láttam félelmet az arcában. Ettől még rosszul esik és csalódtam, de sokkal rosszabb volt eddigi életemben mindenki más velem, ahhoz képest ez... nem is olyan nagy dolog. Mint az étel, nekem a szerinte rossz is jó volt, mert eddig ennél csak rosszabbat ettem.
- A vérem alapján rájöhetsz, hogy miért vagyok ilyen és... kiderítheted hogyan lehetek normális? - a hangom persze így is kellően színtelen, de talán valahol kíváncsiság is van benne. Sose láttam még mikroszkópot közelről. Azon a helyen, ahol pár hónapot töltöttem nem jutottam efféle dolgoknak a közelébe, csak bejöttek vért vettek, vagy teszteltek és ennyi, senkit sem érdekelt az, hogy ki vagyok, mi van velem, csak a tesztek és, amit műveltek. Ő viszont adott enni... ez azért jelentősen enyhít a helyzeten.


♫ Who we are ♫Aktuális viseletCsak egy kis kaja kéne©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Chris Pratt
Hozzászólások száma : 36
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Pént. 27 Nov. - 16:20




Yetta & Boyd
- Az egy teljesen másik dolog. Csak kihasználnak, az meg úgy… nem túl jó. Én segíteni akarok, ők pedig ártani. És sajnos túlerőben vannak velem szemben. –  fújom ki a levegőt. Ha a kollégáim nem lennének, minden igyekezetemet arra fordítanám, hogy egy jobb világot teremtsek. Ahol egyenlők vagyunk. Mutánsok és emberek karöltve járnának az utcán, segítenék egymást, nem pedig háborúznának. Megéltünk már rengeteg harcot, miért kell állandóan a másik vérét ontani, csak azért, mert más? Lelkes vagyok, igen. Mert tenni akarok valamit. Valamit, amivel másoknak jobb lesz. Egy olyan dolgot, ami ténylegesen megváltoztatja majd a világot.
- Akkor örülök neki. A mogorva arcok is tudnak rendesek lenni, csak tudnod kell bánni velük. Nekem mondjuk ezzel nincs problémám. Én mindenkivel lepacsizok és megtalálom a közös hangot. Persze… A kollégáim kivételek ez alól. – csóválom fejem. Ha ők is végre belátnák, hogy az, amit művelünk nem normális, sokkal egyszerűbb lenne a helyzetem. Akkor már rég a kormányhoz fordultam volna, hogy tegyenek ez ellen valamit.
- Egy szakácskönyvet beszerzek, mindenképp. Csak mivel nem sokat vagyok itthon, így feleslegesnek éreztem ez idáig. – vonok vállat egy szimpla mosollyal. Igyekszem én azért összerittyenteni valami finomat, ami jelen esetben ízlett is neki. Nekem annyira nem, bár az éhségmérő sem volt azonos szinten nálunk. Ő az utcán élt, a szemétből evett, nekem meg azért megvolt a mindennapi kávém és müzliszeletem, ami azért mégis több, mint egy több hetes csont, apró húscafatokkal. Sajnálom őt. Sajnálom, amiért ilyen sorsa van. Kitagadták és eldobták, mint egy kutyát, akire már nincs szükségük. Torzszülöttnek tartják, állandóan menekülni és bujkálnia kell. Fanyarú és fájdalmas élete van, ezért is igyekszem minden tőlem telhetőt elkövetni az érdekében. Mindent. – Akkor majd megtanulsz. Csak olvasni kell és csinálni, biztosan menni fog. –  bíztató mosollyal pillantok rá. Nem félek őt egyedül hagyni a konyhában, biztosan feltalálná magát. Azért így első időkben biztosan ott állnék mellette, ha netán valami galiba történne. Csak hát, én se vagyok az a hű de nagy szakácsféle, így könnyen meglehet, hogy a végén én fogom felgyújtani a konyhát. Amikor átnyújtom a maradékomat, pillantására csupán egy aprót biccentek, hogy csak nyugodtan.
Ezután vonulok az irodámba. Egyszerűen nem tudom megállni. Segíteni akarok, nyomozni, kideríteni dolgokat róla. A DNS-ével sok mindent meg tudok állapítani, legfeljebb bevinném a laborba a leleteket, hogy ott folytassam. Hiába kockázatos számomra, ki akarom deríteni hogyan működik ő, vagy épp miért van ennyi vágás a testén. A túl sok miért visszhangzik a fejemben, ami arra ösztönöz, hogy tegyek valamit. A mikroszkópommal együtt helyezkedek el az asztalnál. A kis szemetest gondosan tolom az asztal alá, végül a véres rongyot elővéve készülök fel a vizsgálásra. Bűntudat söpör rajtam végig, így a lencsébe se merek belenézni. Miféle szörnyeteg vagyok, hogy ezt kell tennem? A hangra automatikusan rezzenek össze, s elkerekedett szemekkel meredek magam elé. Egy apró fordulatot teszek felé, lassan, s csendben. Megpillantom az ajtóban, arckifejezését ugyan nem látom, mert pont a sötétben áll, ám nem is kell sok, hogy kiderítsem milyen érzések kavaroghatnak most benne.
- Sajnálom… - suttogom, végül fejemet fogva könyökölök az asztalra. Ez nem én vagyok. Miért kell elárulnom másokat? Ha nem is olyan nagydolog ez, számomra mégis egy olyan tényező, ami tönkre tehet kapcsolatokat. Ez árulás… Egy mosolyt próbálok erőltetni, csak hát nem túl könnyű azok után, hogy látta mihez folyamodok. Lépései hallatán úgy vélem távozni készül. Ezt meg is érteném. Nem lenne semmi, ami maradásra bírná őt tartani, ezért is sóhajtok fel reménytelenül. Ám a hang nem távolodik, hanem közeledik. Felkapom fejem, óvatosan fordulok felé, majd nagyokat pislogva meredek hol rá, hol a felém nyújtott karjára.
- Én… tényleg… nem fontos. –  keresem a szavakat, mindhiába. Nem tudom kimagyarázni magam, a vak is látja, mit művelek, holott azt mondtam nem fogom megtenni. Túlságosan is a munkámnak élek, ez a hobbim, egyfajta rossz szokás, függőség… Most pedig nem értem miért ajánlja fel. – Nem vagy… dühös? – nézek arcára komoly arckifejezéssel. Rosszul érzem magam, főleg, hogy önszántából nyújtja a karját felém. Ez csak ront a helyzeten, bármennyire is „nagylelkű” tőle.



♫ Elastic Heart ♫ ◊ szószám: 652 ◊ Idézet, szöveg Néha a bűntudat kis ár a boldogságért. ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Szer. 25 Nov. - 16:05




Boyd & Yetta
Ha tudnám miket gondol rólam, talán most nevetnék, hiszen nem vagyok én se megmentő, se bármi egyéb, még azt se tudom, hogy képes leszek-e ebben a világban normálisan élni, vagy mindig ez marad nekem, a menekülés, meg a sérülések és az üldöztetés. Valahogy én nem tudok hinni abban, hogy minden jóra fordul majd, hogy az emberek idővel elfogadnak minket és minden megváltozik. Szerintem a világ ilyen marad, vagy ha változik hát épp annyira lassan, hogy én már ne sokat tapasztaljak meg belőle és már rég túl vagyok azon, hogy változás után vágyakozzam. Ez van mondhatni, nekem ez a fajta élet jutott, és ha szomorkodnék rajta naphosszat se változna a helyzet, nincs más hát, mint hogy elfogadom.
- Nem hiszem, hogy csak rajtad állna, hiszen még... a kollégáidtól is tartasz nem? - nem akarom én ezzel letörni a lelkesedését, kap még egy halvány mosolyt is, amivel ezt jelzem. Kedves, tényleg nagyon, de ettől még nem hiszek abban, hogy tényleg úgy lenne, ahogyan ő szeretné. Nem lesz szebb a jövő, én ebben nem hiszek, még ha ő tenni is akarna érte, mert ő csak egy ember. Egy olyan ember, aki baseball ütőt ragad, ha meg akarja védeni magát. Jó eséllyel még sérülten is gond nélkül én jöttem volna ki jól egy összecsapásból kettőnk között, hát akkor hogyan tudna megvédeni akármi mástól, vagy akárki mástól, akinek mondjuk hathatósabb fegyvere van, mint egy szimpla baseball ütő?
- Ez mégis sokkal jobb, mint amit a legtöbb embertől eddig tapasztaltam. - vigyorog, nem is baj, bár tőlem csak szolidabb mosolyt kap, de tőlem már ez is nagy dolog. Nem vagyok egy jó kedvű típus és valószínűleg jó sokáig még nem is leszek az és hogy elengedjem magamat csak úgy könnyedén és lazán, az elég távol áll tőlem, de próbálok nem annyira feszült lenni, mint mondjuk az elején, amikor betoppantam ide. Nem mondom, hogy tökéletesen sikerül, de azért valamelyest azt hiszem sikerült már haladnom. Legalább nem vagyok minden pillanatban ugrásra készen, hogy elmeneküljek, hiszen csak nem segített volna ennyit, ha ártani akarna nekem, azt megtehette volna már akkor is, amikor még sérült voltam és gyengébb is.
- Igazság szerint nekem ez is ízlett, de egy szakácskönyv máskor is jól jöhet. - a jó ég tudja magának is főzhet, vagy lehet vendége máskor is, akkor pedig nem árt, ha nem csak ilyesmit tud adni, bár mint említettem nekem ez is tökéletes volt, akár ennék is még belőle, ha lenne. A felvetése viszont határozottan meglep, eléggé el is kerekednek a szemeim. - Én nem tudok... főzni és... nem is próbáltam még. - nem akarom én felgyújtani a konyháját, vagy tönkretenni itt a dolgokat, nem azért vagyok itt elvileg, hogy kárt tegyek a lakásában. Nem főztem még soha, nem is volta még konyhában úgy, hogy én használhatom ott a dolgokat, szóval... nem tudom, hogy ez tényleg jó ötlet lenne-e, még ha amúgy valami egyszerűre gondolt is. Amikor viszont elém tolja a tányért afféle "Szabad?" pillantással nézek fel rá, mint aki még így sem biztos benne, hogy megeheti a másik maradékát is, de aztán végül csak magam elé húzom szép lassan a tányért.
- Köszönöm! - észre sem veszem a változást az evésnek hála, csak amikor megszólal megint akkor nézek fel kis késéssel, hogy felfogjam, miről is beszél. Ráncolom kissé értetlenkedve a homlokomat, hogy most akkor ezt mire kellene vélnem. Az utolsó falatokat is elpusztítom, ő pedig már a kukával együtt megy be a szobába. Miért viszi magával a szemetet is? Furcsállkodva pillantok utána, beletelik pár pillanatba, mire végre megmoccanok. Bizonytalan vagyok most, hogy itt lehetek mert megengedte és simán magamra hagyott. Nem is akarok én ágyba feküdni, főleg nem ilyen piszkosan, mégis körbejárok kicsit, benézek a szobába, aztán visszahúzom magam mögött az ajtót, mintha félnék tőle, hogy tényleg kárt teszek a szobájában és végül utána indulok. Óvatosan tolom csak be az ajtót. Láttam már ilyesmit, bár nincsenek róla jó emlékeim. Kissé megdermedek, biztosan hátranéz a hangra.
- Nem akarom... összekenni az ágyadat. - bököm ki aztán, még mindig meredten nézve a mikroszkópot, amit ő is néz. Nem vagyok hülye, még ha nem is vagyok gyakorlott az emberek dolgaiban. Lesütöm a pillantásomat, mérlegelek. Talán el kellene mennem, de... végül csak megrázom a fejemet és sóhajtok egyet, hogy aztán beljebb lépdeljek és a karomat nyújtsam felé, felfelé a vénámmal. Vettek már tőlem vért, bár akkor ellenkeztem és lefogtak... - Meg is kérdezhetted volna. - végül is vehetjük alkunak is, ha ő ehhez ért, az ételért... a szállásért. Mégis érezheti a hangomban a cseppnyi csalódottságot. Örültem, amikor felajánlottam és visszautasította, és most mégis ez volt az első, hogy koszos vért csorgasson kis egy koszos rongyból?


♫ Who we are ♫Aktuális viseletCsak egy kis kaja kéne©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Chris Pratt
Hozzászólások száma : 36
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Hétf. 23 Nov. - 23:13




Yetta & Boyd
Bárki bármit mondjon, én azon kevesek közé tartozom, aki meg tudja érteni a félelmét és bizalmatlanságát. Rettegés a fajtánktól, félni kell attól, hogy melyik sarkon vehetnek észre és bántalmazhatnak. Sose tudtam milyen egy mutáns bőrében élni, csak annyit tudtam, hogy más. Különleges és egy olyan adottság, melyet nem osztogatnak minden sarkon. Meg van a maga hátránya, és lényegében ez az, amit mi, emberek ki akarunk használni. A laborban se bíznak meg bennem, pedig igyekszem mindent elkövetni annak érdekében, hogy legalább egy ember legyen körülöttük, aki szívesen segít rajtuk és egész jó beszélgetőpartner is. Sose jöttem rá, hogyan tudnám őket meggyőzni, mindig elutasítás és gyűlölet szikrázott szemeikben, ezért inkább nem erőltettem a dolgot, csak folytattam tovább a megszokott munkámat. Most viszont itt van ő. Ez a nő, aki csak úgy felpattintotta az ablakom zárát és besurrant. Talán ő lehetne a világunk megmentője. A mutánsvilág támogatója, aki végre fátylat boríthat erre az egész háborúsdira. Ha csak egy kis részletből is, de meg fogom találni a módját, hogy segítsek rajta és a civilizációnkon is. Segíteni akarok és ez mindennél többet jelent számomra, mint az erkölcsi kérdések, vagy épp a saját életem.
- Ameddig engem látsz nincs okod félelemre. A jövő meg még messze van, ha rajtam áll minden ez a világ meg fog változni. – mosolygok rá nyugtatóan. Semmi okom a félelemre a jövőt illetően. Mindig is a mának éltem, a múltat is többnyire magam mögött hagytam és csak a mosolygásra figyelek, hogy az minden egyes nap ott virítson az arcomon. Ez az egyetlen boldogság, ami engem még érhet. A laborban lévő terror miatt nem vagyok képes egyébre, csak mosolyogni és segíteni. Ha lenne választási lehetőségem, amivel megváltoztathatnám a világot, élnék vele. Mindenkit egyenrangúnak tekintenének, mint mutánst, mint embert. Ő még szerencsés. Van egy emberi alakja, használhatja, fejlesztheti, idővel még normális életet is élhet. Addig viszont a bujkálás van és meg is értem őt miért fél ettől. Nincs egy fedél a feje felett, viszont ha csupán ennyi a probléma és tudok neki segíteni. Semmi nyomulás vagy bizalomba férkőzés, ez a szín tiszta Boyd, aki segít és tisztel.
Vigyorgásomat nem törli le a reakciója, sokkal inkább szélesedik arcomon az a mosoly. Tetszik a reakciója, az, hogy ilyen kis ártatlan és gyermeteg. Egyre jobban érzem azt, hogy a szárnyaim alá kell vennem őt, ennek viszont van egy hátul ütője. A munkám. Túlságosan kapcsolódik hozzájuk és ha ez kitudódna fogalmam sincs mit csinálnának vele. Mármint azt jól tudom mit tudnának a laborban kezdeni vele, viszont azt nem, hogy egy ilyen után továbbra is olyan célok vezéreljék őket. Egy aggódó pillantással meredek rá, csupán egy pillanatra. Elgondolkozok mindezen, azon, hogy ez a helyzet így nagyon nem jó. Pár nap…Ennyi még belefér. Olyannyira megesett a szívem rajta, hogy képtelen lennék kidobni az utcára, így is megélt már szörnyűségeket, az én lépésem csak rontana a helyzetén.
- Oh, hát nekem is megvan a magam stílusa. Kissé őrült, vigyorgós idióta, de ez van. – vonok vállat egy egyszerű széles mosollyal. A bizalmát illetően még egyelőre nem jutottam dűlőre. Éreztem rajta, hogy feszült, ezért is próbáltam visszább venni ebből a megfékezhetetlen kedvességből. Nem megy, én ilyen vagyok, lehet nagyon teperős fickó, de ez az igazi arcom és most, hogy itt van végre kiélhetem magam. Gondoskodhatok róla, törődhetek vele, anélkül, hogy egy köpenyes fickó figyelje minden lépésemet. Még így is volt bennem egyfajta tehetetlenség és félelem, ezek csupán a megszokás ártalmai voltak. Túl sokat dolgoztam, így hozzászoktam a folytonos rettegéshez és a monoton munkához.
- Boltokban biztos akad egy-kettő. Nem vagyok egy szakácsféle, így nem nagyon érdekelt eddig a főzés. Megmelegítettem a tűzhelyen magamnak valamit és én azzal el is voltam. Szóóóval. Nem, nincs itthon szakácskönyvem, de lehet be fogok szerezni valamit. Egész jól elvagyok a konyhában hála neked. – pillantok rá lelkes szemekkel. Meghozta a kedvem, ez tény, és ha netán tényleg úgy döntene, hogy marad, akkor én tárt karokkal fogom őt befogadni. Még egy nyavalyás szakácskönyvre is költeni fogok, aztán ő is megtanulhatja.– Jut eszembe. Amennyiben maradni szeretnél, mit szólnál, ha holnap te készítenéd a reggelit? –  kérdeztem visszafordulva a tányéromhoz. Néha-néha felpillantok rá, majd szélesen elmosolyodok, mikor látom hogyan burkolja be az ételt. Nekem annyira nem jön be, lehetett volna jobb is, na majd legközelebb. A villámat lerakva tolom felé a tányért, hogyha szeretné, akkor nyugodtan megeheti.
- Hm… Érdekes. – halkabbra veszem a szót, miközben az asztalra könyökölve arckifejezésem megváltozik, az előbbi mosolygás eltűnik, s csak az a gondolkodó tekintet marad. A borostámat piszkálom ajkaim körül, végül egy hirtelen ötlettől vezérelve állok fel. – Ha majd végeztél csak hagyd ott. Az ágy a konyhával szembeni ajtó, nem nehéz eltéveszteni. Akad még egy kis munkám, megírni pár dokumentumot, mosogatni, ilyenek. Te addig nyugodtan pihenj, vagy csinálj amit szeretnél. – mosolygok rá, majd ugyanezzel a lendülettel fordulok el tőle, felkapom a szemetest, melyben a rongy és a véres törlők helyezkednek. Futólag nézek rajtuk végig, aztán beledobálom az üres dobozokat, s eltűnök az irodámban. A sarokban sok kis mütyür helyezkedik. Kísérleti oldatok, kütyük, minden, ami a munkámmal és az elborult tudós elmémmel kapcsolatos. Behajtom az ajtót, majd a szemetest az asztal alá téve ülök le a forgószékemre. Végigsimítok a fából készült asztalon, itt-ott recésebb a felülete, ebből is látszik, hogy régen nem használtam már. Felkapcsolom a kis asztali lámpát, melynek fényében észre is veszem szállingózni a porcicákat. Khm.. Pororoszlánokat. Egy határozott fújással tüntetem el a maradékot, majd a jobb szélső fiókból előhúzom mikroszkópomat. Magam elé helyezem, megvizsgálgatom, hogy minden oké-e vele, majd csak utána cseppentek egy aprót a véres rongyból rá a vékony üveglapra, majd lefedem azt egy másikkal. Néha odapillantgatok az ajtó felé, csak nem fog utánam jönni, ha már mondtam neki, hogy dolgom van. Azért tartottam tőle, hogy rossz néven fogja ezt venni, viszont egyszerűen nem tudom megállni. Érdekel, hogy mi ő valójában, milyenek a sejtjei, hisz’ ez alapján sok mindent eltudnék neki mondani, amire eddig csak kereste a választ. Bűntudat söpört végig rajtam, ahogy megállok a mikroszkóp felett, s némán bámulok a lencsébe.



♫ Elastic Heart ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg Néha a bűntudat kis ár a boldogságért. ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Vas. 22 Nov. - 19:55




Boyd & Yetta
Kezdek felengedni, bár nagyon lassan, ami végül is érthető és talán már ő is kezdi érteni, hogy miért viselkedem úgy, ahogyan. Nehéz élet és nehéz időszak van a hátam mögött, időbe telik, amíg sikerül megbíznom valakiben és az, hogy nem vagyok ugrásra készen még nem jelenti ezt, ahhoz több idő kell. A mostohatestvéreimben is megbíztam mégis utcára tettek, amikor azt hitték, hogy félniük kell tőlem, nem számított, hogy én nem ártottam volna nekik soha semmi pénzért.
- Tényleg ilyen bizakodó vagy? Én ennyire nem hiszek a jövőben. Az sem biztos, hogy ez az én életemben bekövetkezik. - és még csak nem is az öregkorról van szó. Sose lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, hogy milyenné válik a világ, mikor ragadok bent egy házban a romok alatt, hogy mi történik majd velem a későbbiekben. Nem akarok abban bízni, hogy idővel majd minden szép és jó lesz és minden megoldódik, mert nem hiszem, hogy így lesz. Kicsit talán naivnak gondolom őt, hogy így vélekedik, mert hát lássuk be... a jelenlegi helyzet sem erre mutat rá. Ő nem fél, de mégis azt mondja alternatívának, hogy mutassam magamat embernek, akkor jobb lesz az életem, tehát rejtőzködnöm kell szerinte is. Honnan tudhatnám mikor jön el az, amikor az emberek elfogadnak minket? És ha el is fognak, honnan tudhatnánk, hogy mindenki így lesz-e vele és kimehetek-e az utcára én magam, nem álcában? Hiszen még most is nekimennek az emberek egymásnak is az utcán csak azért, mert más a bőrszínük, pedig nem annyira eltérő, mint nekem a zöld.
- Én... én köszönöm. - szolid, ám zavart mosoly jelenik meg az arcomon. Nem gondoltam volna, hogy valaha lesz bárki, aki felnéz rám. Azt szoktam meg, hogy lenéznek és hogy viszolyognak tőlem, nem azt, hogy bárki is esetleg többre tart. Ez új nekem és felettébb szokatlan helyzet. Ő valahogy egészen más minden szempontból, mint azok, akikkel eddig találkoztam.
- Nagyon ritka az olyan ember, mint te, nagyon-nagyon ritka, szinte már hihetetlen. - és talán ezért van még mindig bennem egy kevéske gyanakvás, hiszen azért mégis csak ritka és számomra tényleg elképzelhetetlen volt eddig az, hogy valaki kedves lesz velem és segítőkész, engedi, hogy nála aludjak, hogy az ágyát is elfoglaljam és enni is ad nekem miután átkötözte a sebeimet. Ezért figyelek annyira és sikerül azért sokkal jobban elengedni magamat, amikor elkezd a főzéssel foglalkozni. Nem hiszem, hogy tudna olyasmit csinálni, ami nekem nem felelne meg. Amilyen rémes ételeket ettem már, biztos vagyok benne, hogy akármi kerül ki a konyhájából nekem tökéletes lesz. Nem is érdekel különösebben, hogy netán nem tökéletes a fűszerezés, vagy hogy nem elég puha a tészta. Az a fő, hogy meleg és hogy sokkal ízletesebb, mint a száraz kenyér, ami már kezd penészesedni.
- Nem hiszem, hogy megmérgeznél, nincs olyan... könyv, ahol leírják hogyan kell főzni? - csak időnként pillantok fel, mivel tényleg elég gyorsan eszem és nem kell sok idő mire elpusztítom a nagy részét a saját adagomnak. Percek telnek el, amire a tányér már szinte teljesen üres, az utolsó falatokat is elfogyasztom, mire aztán oda jutok, hogy felpillantsak rá megint, ő még szinte sehol sem tart, legalábbis hozzám képest. Azért nem nézek úgy az ő részére, mintha azt is minden áron meg akarnám enni előle, vagy ilyesmi, ennyire azért nem vagyok éhenkórász, ez az adag így is jóval több és kellemesebb volt, mint ami máskor jutni szokott nekem.
- Nem tudom pontosan, azt hiszem így születtem. A szüleimet nem ismerem... volt egy nő, aki befogadott, de rá sem emlékszem már igazán és ő sem mesélt a szüleimről. - megvonom a vállamat, mintha egyáltalán nem is érdekelne a dolog. Végül is régen volt már és én nem siránkozom a sorsom miatt, attól úgy se lesz jobb, mi értelme lenne hát? Az utolsó falatokat is eltüntetem inkább, aztán még a tányért is elkezdem kitakarítani, történetesen az ujjamat húzom végig rajta újra és újra, hogy aztán arról nyaljam le a szószt. Eszem ágában sincs pazarolni, akár még az ő tányérját is simán kitakarítom, ha készen van és ő nem akarja.


♫ Who we are ♫Aktuális viseletCsak egy kis kaja kéne©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Chris Pratt
Hozzászólások száma : 36
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Szomb. 21 Nov. - 18:41




Yetta & Boyd
Ha meg is támadtam volna, előfordulhat, hogy hasztalan lesz a próbálkozásom. Nem ismerem őt, nem tudom mire képes, lehet, hogy egy pillanat alatt ki tudott volna nyíni, vagy épp elrohanni úgy, hogy én azt fel se fogom. Ezért is tartottam tőle olyannyira, hogy nem fogok rátörni és bántalmazni. Sokkal inkább segíteni akarok, ez tükröződik a mosolyomról is.
Újabb mosollyal nyugtázom szavait. Elhiszem, hogy fél és menekülne, de igazán felfoghatná, hogy csupán segíteni szeretnék. A laborban is mindenki retteg tőlem, megvet és lenéz, holott minden igyekezetemet beleadva próbálom elnyerni a bizalmukat és segíteni. Én mégis ezt kapom, ami nem esik túlzottan jól. Megértem őket, ahogy Yettát is, csak azért valahol a szívem mélyén egy kicsit kellemetlen. Nem borulok ki, inkább elfogadom és beletörődök ebbe. Legalábbis próbálok, hisz' olyan könnyen ez az érzés nem szűnik meg. Kaptam én már sok rosszat, akkor is ott volt arcomon ez a feledhetetlen vigyor és boldogság. Attól, hogy mosolygok, még korán sem biztos, hogy minden rendben van velem.
- Ha nincs ellenszer erre, akkor hasznossá is tudod tenni. Nem kellene rejtőzködnöd, nem félnének tőled és neked sem lenne okod félni azoktól, akiken segítesz. Idővel majd az emberek is rájönnek végre, hogy semmi okuk félni tőletek. - hangomat komolyabbra véve magyarázom neki. Összevont szemöldökkel gondolkozok el azon, hogy az embereknek miért az az első dolguk, hogy rájuk támadjanak és meneküljenek? Beismerem, vannak olyan mutánsok, akik inkább a rossz út felé terelődnek, mégis...mi van a többivel? Akik csupán szeretnének egy jobb életet élni, azt, hogy az emberiség elfogadja őket? Nem tudom erre mikor fog sor kerülni, vagy épp egyáltalán lesz-e valaki, aki felveti ezt az ötletet és a mutánsokra végre nem szörnyetegként fognak tekinteni.
- Bizony, felnézek rád. - erősítem meg szavaimat egy hatalmas vigyorral. Valóban egy csodát látok magam előtt, egy olyan tényezőt, ami meghazudtol minden eddigi törvényeinket. Olyan lények teremtődtek, akik megválthatják a világot, jobb belátásra bírhatnák az embereket és ez mind-mind hasznos. Illetve már az, hogy különlegesek.
- Maradhatsz, persze. - bólintok egyet. Tőlem addig marad, ameddig szeretne. Csupán addig, ameddig én is itt vagyok, ezt azért hozzáteszem. Biztosan járkálnak a lakásomba kideríteni rólam pár dolgot, és nem lenne jó, ha egy mutáns nőt találnának teszem azt az ágyamban. - Mindenkin segítek, akin látom, hogy segítségre és törődésre van szüksége. - mindig ilyen voltam. Vakon megbíztam mindenkiben, hogy aztán önzetlenül segítsek rajtuk, mégha idegenek is voltak, vagy épp mutánsok. Yetta pedig szörnyű állapotban volt, az én jó szívem nem engedte volna csak úgy elzavarni őt, pedig tisztában vagyok vele, hogy még a bajt is hozhatja rám, ha ez kitudódik.
- Oké, ott a pont. - biccentettem felé. Ki tudja mikor evett utoljára ennyire "friss" kaját. Azért egy szomorú pillantást vetek rá, mielőtt elkezdeném a főzést. Sajnáltam őt és egyre jobban éreztem azt, hogy segítenem kell rajta. Megérteni őt és pátyolgatni.
A kaja hamar elkészül, aztán arról lövésem sincs mennyire puhult meg, vagy épp mennyire sikerült összekevergetnem a paradicsomszósszal. Mindenesetre azért tálalom, ne éhezzen szegény tovább, hisz' minden egyes pillantását éreztem magamon és a készülő kaján, ami minden bizonnyal az éhségét jelentette. Úgy tűnik a müzlinél több kell, ez érthető is. Csak aztán nehogy szaladgálni kelljen a wc-re, mert hogy most Boyd főzött.
- Váó. - kicsit döbbenek le azon az irdatlan tempón, amit a kajával művel. Seperc alatt tömi magába azt a fél adagot -ami nem mellesleg baromi nagy adag volt-, majd csak utána szólal meg. Hát...Nem kicsit lepődök meg, de egyben érthető is. Szegény régóta nem ehetett ehhez hasonlót. - Örülök, ha ízlik. Most csak ezek voltak itthon, de ha úgy tervezed maradnál, megpróbálok összevásárolni frissebbeket. Meg olyanokat, amit nem nekem kell megfőzni, még a végén megmérgezem magunkat. - jólesőn nevetek fel, majd elkezdem én is enni az általam összedobott ételt. Annyira nem is szörnyű, kicsit talán sótlan és kemény a tészta, de a helyzetnek megteszi.
- Amúgy. Így születtél vagy később jöttetek rá, hogy mi is vagy valójában? - nyelem le a falatot, majd kíváncsi tekintettel nézek rá. Nem akarok tolakodó lenni, de érdekelne. Nem tudtam még normálisan egy légtérben lenni mutánsokkal, most pedig itt van az alkalom, nem szeretném elhalasztani. Minden vágyam fejleszteni a tudásomat, megtudni a mutánsokról dolgokat, ő pedig segíthet. Akár mindenkin segíthet, akik ott vannak abban az ocsmány, földalatti bázison.


♫ Elastic Heart ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg Készüljön mindenki, a zseniális Boyd megmutatja hihetetlen főzési képességeit!  imaking  ©️


A hozzászólást Boyd MacMattheson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 23 Nov. - 22:13-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Kísérleti alany
victim of science
Play By : ԅ Zoe Saldana
Hozzászólások száma : 113
Kor : 28



TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   Csüt. 19 Nov. - 20:51




Boyd & Yetta
Soha sem volt még részem olyan figyelemben, mint amit tőle kapok most meg. Tényleg úgy érzem, mintha csodálattal tekintene rám, ami furcsa és szokatlan és nem is igazán értem, hiszen egészen mást szoktam meg, félelmet és aggodalmat, nem pedig ilyen mértékű figyelmet, vagy épp segítségadást. Épp ezért vagyok feszült annak ellenére, hogy tényleg segít nekem és valószínűleg azzal a baseball ütővel se nagyon tudott volna mit kezdeni szegény bármennyire is próbálkozott volna.
- Jól van... megpróbálom. - nem ígérem, hogy mennyit fog, de valamelyest hátha sikerül majd, hiszen ez az én érdekem is. Attól még tudok körültekintő lenni és óvatos lenni, hogy figyelek rá, nem kell-e mégis menekülnöm. Talán ő nem érti ezt, hiszen nem volt még hasonló helyzetben annak ellenére, hogy ezek szerint a kollégái nincsenek oda érte, tehát van aki mellett fenyegetve érzi magát, de mégis csak más helyzet, mint az enyém. Én... én tényleg muszáj, hogy minden esetben gyanakvó legyek. Túl sok rossz ért már ahhoz, hogy egyszerűen csak elhiggyem neki, hogy segíteni akar és nem akar semmi rosszat. Mégis megmutatom neki, hogy mire vagyok még képes, pedig talán nem kellene, de valahogy tényleg nincs rossz érzésem vele kapcsolatban. Talán... mondom talán tényleg nem rossz ember. Újra, sőt most még jobban csodálkozik, én pedig azt hiszem először érzem magamat talán zavarban? Furcsa érzés.
- És ha én nem akarok hős lenni? Csak... nem akarok ilyen lenni. - sosem vágytam arra, mint az a kisfiú, hogy embereket mentsek, hiszen az emberek ártottak csak nekem. Persze biztosan vannak köztük olyanok még, mint amilyen ő is, akik nem ellenségesek, hanem ne adj isten még kedvesek is, de kétlem, hogy olyan nagy tömegben lennének, épp ezért igenis csak a saját életemmel törődöm és magamnak akarok valami jobbat, amikor nem kell félnem és bujkálnom. Ha tud segíteni ebben, hogy megtanuljak... normális maradni, nekem már az is iszonyatosan nagy segítség. Szégyellem azt, amilyen most vagyok mások miatt, mert ők ijedten néznek rám, ha meglátnak, ezt alakította ki bennem a világ.
- Felnézel rám? - újra csak meglepetten pislogok. Furcsa alak, számomra legalábbis nagyon szokatlan az, ahogyan viszonyul hozzám. Kedves és figyelmes, segített és nem zavart el, olyan kíváncsian figyel, mintha valami csodát látna és nem valami eltorzult szörnyszülöttet. Miért ilyen más, mint akikkel eddig találkoztam futólag? Miért nem lehet mindenki ilyen?
- Tényleg maradhatnék? De... miért jó ez neked? Miért akarsz segíteni nekem? - nem értem, tényleg nem. Önzetlenség? Ezt nem ismerem. Régen a nevelőanyám ilyen volt, nem érdekelte ki vagyok és az sem, hogy milyen vagyok, ennek ellenére befogadott és segített nekem, de akkor még kicsit voltam, gyerek csupán, azóta csak rossz dolgokkal és rossz emberekkel találkoztam és most új, hogy valaki azt hiszem gondoskodni akar rólam, tanítani akar és segíteni, csak úgy segítőkészségből tényleg?
- Biztosan frissebbek, mint amikkel általában találkozom, ezért is hálás vagyok. - biztos vagyok benne, hogy ez normálisabbféle étel lesz, mint amibe eddig sikerült belefutni, nem hiszem, hogy bármi baj is lenne vele, hiszen már az illata is remek, ahogyan fűszerez és csinálja az egészet. Nem igen voltam még konyhákban, egyszer lógtam már be egy étterem hátsóajtaján, de nem sokáig maradtam, épp csak elcsentem azt, ami a legközelebb volt és akkor is még gyerek voltam, elég óvatlan ahhoz, hogy az illatok bevonzzanak. Gyorsan megtanultam, hogy ez túlságosan kockázatos ötlet.
- Nem hiszem, hogy baj lenne vele. - halványan elmosolyodom és most már én is leülök, bár ez túlzás. Nem rendesen ülök az asztalhoz, inkább odakucorodom a székre, a lábamat magam alá húzva, szinte félig guggolva hajolok a tányér fölé és persze elsőre felszisszenek, amikor sikerül a hirtelen kezdésnek hála megégetni kicsit a nyelvemet, de nem sokáig foglalkozom a dologgal, fújom innentől és eszem. Nem lassan és cseppet sem panaszkodva, hogy valami nem jó. Nem is igen emlékszem rá mikor ettem legutóbb főtt ételt, vagy épp meleget. - Nagyon finom! - jó néhány falat után, inkább már a fele elpusztítása is megtörténik mire végül megszólalok. Nekem ízlik, sokkal rosszabbakat ettem már ennél, egy szavam sem lehet, hogy ne lenne jó, akár minden nap is tudnék ilyet enni. Arra már nem is gondolok, hogy itt akár egy nap többször is ehetek... furcsa lesz és főleg szokatlan.


♫ Who we are ♫Aktuális viseletCsak egy kis kaja kéne©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Boyd & Yetta - Kanadai kisváros   

Vissza az elejére Go down
 
Boyd & Yetta - Kanadai kisváros
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: Közel s távol-