we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Moira MacTaggert Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Moira MacTaggert Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Moira MacTaggert Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Moira MacTaggert Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Moira MacTaggert Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Moira MacTaggert Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Moira MacTaggert Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Moira MacTaggert Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Moira MacTaggert Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Moira MacTaggert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Moira MacTaggert
mutant and proud

Moira MacTaggert
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 433
Kor : 37



TémanyitásTárgy: Moira MacTaggert   Moira MacTaggert Icon_minitimeCsüt. 22 Okt. - 21:32


Moira MacTaggert
Nobody deserves your tears, but whoever deserves them will not make you cry.

   

   
Userinfo: Főkarakter

   Név: Moira MacTaggert
   Mutáns név:  -
   Születési dátum és hely:  1987. január 10, Glasgow, Skócia
   Besorolás: Ember

  
   Jellem: Mindent az elveimért. A véglegekig ragaszkodom az elveimhez, és azokból nem engedek. Afféle pitbull vagyok, amire ráharaptam, azt nem engedem ki a fogaim közül. Ez összefügg azzal, hogy munkamániás vagyok, nincsen otthon aki várjon, hiszen állandóan úton vagyok, nem ritkán külföldön, hogy korrektül tudjam képviselni az Államok kormányát. Elsőre szkeptikus tudok lenni, csak annak hiszek, amit látok is, viszont ha kellőképpen megalapozott a gyanú, hogy valami különlegessel állok szemben, nem állok le a nyomozással, szimatolással, addig kajtatok utána, amíg rá nem jövök a megoldásra. Ha bebizonyosodik, hogy valami nem átlagossal állok szemben, képes vagyok elfogadni, nem pedig ellenkezni, semmi értelme nem lenne. A munkám egyébként is titokkal van övezve, egyel több, vagy kevesebb, már mit sem számít. Komoly vagyok, és nehéz elengedni magamat a munkán kívül, hiszen olyannyira egybefonódik a hivatásom a magánéletemmel, hogy utóbbi teljesen eltűnik. Amikor kint vagyok a terepen, nem számít a szabályzat, a saját benső erkölcsi iránytűm számít. Képes vagyok rugalmas lenni, ha úgy vélem, hogy ezzel másoknak segíthetek, és tehetünk egymásért. Tudom, hogy mit kívánnak a feletteseim, buzgón küldöm is nekik a jelentéseket, amennyire lehet hitelesen, hiszen nyilvánvaló, ha mindent úgy írnék le, ahogyan pontosan megtörtént, akkor már régen deportáltak volna Alaszkába egy radarfigyelő állomásra. Úgy hetven évre szó szerint befagyasztanám a karrieremet. A testvérem Evan az FBI-nál dolgozik. Miután mindketten kormányügynökök vagyunk, hadbíróság elé állhatnánk, ha megosztjuk egymással az információkat, ez titokban meg is történik igen gyakran, hiszen mégiscsak a vérrokonomról van szó. Csak úgy kell intézni, hogy még véletlenül se legyen komoly hatása a dolognak, jobbára saját magunk ellen kell cselekedni, csupán véleményezni az elhangzottakat, végső soron objektíven. Arra nem is nagyon kerülhet sor, hogy a két iroda ha együtt dolgozik, mindkettőnket kivezényeljenek, pont az összeférhetetlenség miatt, hiszen nem tanúskodhatunk egymás ellen, és a kirendeltségek többnyire a saját hátsójukat védik. Társam nincs, szeretem a magam útját járni, így mindig a helyi erőkkel szövetkezem, igyekszem finoman irányítani őket, hiszen mint tudjuk, egyetlen hatóság sem szereti, ha főnököt ültetnek a nyakába. Ritka az, amikor be kell vetnem a női csáberőmet a rábeszélés érdekében, nem is szeretem az ilyesmit, elsősorban ügynök vagyok, és csak utána nő. Ennek nyomán ha beszélek valakivel, nem vagyok túl lágy, sokkal inkább számon kérő, lényegre törő. Ha viszont eljutok valakivel odáig, hogy szövetségest lássak benne, onnantól már komoly engedményeket tudok adni.

   Kinézet, megjelenés: A hajam és a sminkem ugyan rendkívül nőies, divatos, ám a ruházatomat illetően szigorúan szorítkozom a CIA női kosztümjeire. Fekete felső, és nadrág, fehér ing, vagy valami halvány. Semmi túlzott ékszer, csak medál, amiben a szüleim vannak. Gyakran, mintegy kiegészítőként napszemüveget tolok a homlokomra. Az oldalamon pisztoly, akárcsak a bokámon, míg az övre csatolva ott a nyomozóiroda jelvénye. Enyhén virágillat leng körül. Ez lenne hát az alap, amely jellemez engem, de mint tudjuk, nem csak a ruházaton múlik minden. Az arcom szív alakú, szimmetrikus. A bőröm halovány, ehhez kissé ellentétes a sötétbarna hajam, és szemem, előbbit nagy ritkán vörös, vagy szőke melírrel dobom fel, főleg, ha megtehetem valamely bevetés kedvéért. Alkatra vékony vagyok, ám bírom a gyűrődést. Komoly kiképzéseken estem át, hogy meglegyen az állóképességem, és naponta járok le futni, heti többször pedig edzőterembe, hogy minél jobban megőrizzem a fittségemet. A pillantásom állandóan jár, csoda, hogy a nyakam még nem tekeredett ki a nagy nézelődésben. Ha nem lennék ilyen szigorú már külsőre is, biztosan egész csinosnak tartanának a férfiak, ám így egyértelműen azt sugárzom, hogy eddig, és ne tovább. Különben sem lenne időm túlzottan semmire, hiszen aki ennyire mozgásban van, mint én, csak hazudna másnak, és önmagának, hogy bármi is működhet. A fegyverekkel kiválóan bánok, annak ellenére igyekeztem mindig is tiszteletet kivívni, hogy nő vagyok. Ha csak tehetem, tartom a szemkontaktust, mert ezzel megtisztelem a másikat, másrészt jártam pszichológiára, sok mindent ki tudok deríteni apró gesztusokból, rezdülésekből.

   
Előtörténet: A története a középiskoláig szinte szokványosnak mondható. Áltagos kertvárosi család, átlagos kislány voltam skót szülőkkel, hagyományos családmodellel, és egy idegesítő fiútestvérrel, Evannal. Ahol csak tudtuk, martuk egymást, azt hiszem ez gyermekkorban egyátalán nem meglepő. Valahol a középiskola környékén kezdtünk úgy igazán számítani egymásra. Pár évvel idősebb voltam, így a tőlem kapott visszajelzések alapján már üvesen lavírozott, könnyedén az ujja köré tudott egy halom lányt csavarni, míg én akkor sem voltam túlzottan olyan, aki a szórakozással tölti az idejét, így ha valahol meg kellett jelenni, hát vittem őt. Rendőri alapképzésre jelentkeztem, és szinte magától értetődött, hogy követni fog, így mindig volt egy ismerős arc, aki ott volt, ha véletlenül nem sikerültek volna az elképzeléseim. Ám apám lánya vagyok, maximalista skót, aki a tényekre, eredményekre alapoz, így a vizsgáim lévén egyre jobban kikristályosodott, valami többre vagyok hivatott, mint a többi rendőr kadét. Ekkor már évek óta az Államokban éltünk, így a felsőoktatás kiválasztásánál a rendőrtiszti főiskolára jelentkeztem, míg Evan már gyakorló rendőrként helyezkedett el, ahonnan nem volt egyszerű továbblépnie, hiszen az állandó szabályszegései visszavetettét a karrierjét, igaz, olykor én is konok módon a saját fejem után mentem. Már gyakorló zászlósként figyelt fel rám a CIA egyik aligazgatója, és a javaslatára pályáztam meg egy állást a kormányhivatalnál. Mind a stratégia, mind az erőnléti, fegyveres képességekben kiválóan teljesítettem, így csakhamar elhagyták a betanuló jelzést, és ügynök lettem. Evant sosem tévesztettem szem elől, mert bár nem dolgozhattunk együtt hivatalosan, és összeférhetetlenséghez vezet, ha titkokat osztunk meg egymással, mégis megtettük, és ez így volt jó. Életem legnagyobb, legveszedelmesebb küldetése a mutánsügyhöz kapcsolódik. Egy Hendry ezredes nevű vélt kettős ügynököt követtem a vegasi Pokoltűz klubba, ahol mint kiderült, olyan emberek gyülekeznek titkos háborúra készülve, amelyről legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy létezhetnek. Mutánsok. Ráadásul a legrosszabb fajtából. Sebastian Shaw az uralma alá hajtotta volna az egész világot nukleáris töltetekkel. Ám a nyomában két másik mutáns volt, az egyikükkel Charles Xavierrel sikerült összebarátkoznom, miután legyűrtem a döbbenetemet, és meggyőzött, hogy nem minden mutáns kívülálló, hogy a vesztünket akarná. Hatottam a főnőkeimre annyira, hogy végleg ráállítottak az ügyre, és Charles közbenjárása nyomán több fiatal, feltörekvő tehetséget szedtünk össze, habár sosem bíztam a társában Eric-ben, valahogy úgy véltem, a bosszúvágya az emberek, és az ellenséges mutánsok iránt nem mérhető a realitás talaján. Sajnálatos módon beigazolódott a gyanum, Ericet még a Charleshoz fűződő barátsága sem állította meg, hogy gyilkosságra vetemedjen, ám tudták rendezni a nézeteltéréseiket annyira, hogy együtt maradva építsék fel azt az iskolát, amelyet eredetileg megálmodtak. Charles úgy vélte, veszélybe kerülnék az infomációkkal, amiket róluk tudok, ezért elvette az emlékeimet, ami jelentősen rontotta a CIA-s pozíciómat, innentől kezdve alig bíztak rám komoly ügyeket. Ám tudásszomjam nem gátolt meg abban, hogy továbbfejlődjek, szikrányi morzsák, villantások maradtak annyira, hogy elkezdjen érdekelni a kutatás. Génkutató lettem, rengeteg gyakorlattal, és bár rengeteget kell még tanulnom, pár hónapja kaptam meg a megtisztelő doktori titulust. A CIA-nál is úgy tűnik, értékelik a továbbfeljődést, mert ismét elkezdenek bízni bennem, komolyan venni az elképzeléseimet, így tágabb felelősségkört bíznak rám.




Vissza az elejére Go down
 
Moira MacTaggert
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Moira MacTaggert
» Evan MacTaggert
» Dr. Moira MacTaggert
» Dr. Moira MacTaggert
» Dr. Moira MacTaggert

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Karakteralkotás :: Elõtörténetek :: Emberek-