we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szomb. 26 Május - 15:34

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
i'm here





Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Sürgősségi ügy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Sürgősségi ügy   Hétf. 18 Jan. - 16:31

First topic message reminder :



Aaron & Leah



Fehér alagút? Képsorokban az élet jelentősebb pillanatai? iszonyatos hülyeség, ezt is tuti olyanok találták ki, akik öt perc hírnévre vágytak, vagy épp többre. Hisz néhány hülye kitalálta ezt, a többiek szajkózni kezdték és ím, megmaradt a köztudatban. De igazából hány olyan van, aki tényleg annyira az élet-halál küszöbén képes lebegni, mint én? Ugyan már...
De miért is vagyok itt? Honnan eme gondolat ebben a sötétségben? Állj! Miféle sötétség? Hogy is volt?
Azt tudom, hogy szombat van. Leah ma reggel érkezett, hogy velem töltse a hétvégét. Nem volt kedvem főzni, és mivel ma egész jó lett az idő elhívtam egy pizzázóba. Sonkás pizzát rendeltünk, mag vagy két liter kólát. Tényleg belőle él meg a gyár, vagy legalább is a hozam harmadát ő adja. Desszertnek almás pitét kértünk, majd sétálni indultunk. Sokan tévelyegtek, bámulták a kirakatokat. Ahogy mi is. Ujjaink összefonódtak, aztán szétnyitottam a bőrdzsekim, hogy Leah hozzám tudjon bújni. Ám így nehéz volt a séta, hát az egyik lépcső korlátjához húztam, nekidőltem, ő pedig végre beburkolózhatott a kabátomba. Imádom, amikor így hozzám bújik, mikor két kis karjával átfogja a csípőm. És közben beszélgettünk, mindenféle semmiségről. Mert nem érezzük szükségét, hogy a látszat kedvéért mindig komoly dolgokat vessünk fel, minek? Aztán a közelben bohóckodó fiúk keltették fel a figyelmem. Régi divat, hogy beülnek a papus drága autójába és bőgetik, bár nem látom értelmét. Naftapazarlás, semmi más. Na meg zajkeltés. Persze van, akinek ez az élet.
Aztán újra Leah-ra figyeltem, hallgattam, hogy megy a suli, mi újság a felvételijével. Örülök, hogy átjön ide suliba, hogy tovább tanul, és közelebb is leszünk. Bár az albérlet kérdése vitatéma még, de most bölcsen kerültük. Olyan kis kellemes, laza hangulat van.
Aztán kiáltás, felbőg egy motor. Már oda se pillantok, melyik hülye képtelen uralkodni magán. De még is kénytelen vagyok, töredék perc, kiáltások, inkább jajhangok, de inkább fájdalom, mintsem jókedv.
Egy pillanat, míg az agyamban tudatosul, hogy az egyik jujzöld batár elszabadult, irányíthatatlanul vagy épp sofőrtelenül pattog fel a járdára, mint egy tekegolyó kuglizva a bábukat, egyenesen felénk tartva.
Inkább ösztön, mintsem meggondolt tett, ahogy Leah-t teljes erőmből eltaszítom magamtól, remélhetőleg a biztonságos zónába. Ha közösen kezdenénk futni, eredménytelen lenne, mindkettőnket elkapna. De annyi erő van bennem, a hirtelen adrenalin, hogy őt ellökjem. Aztán érzem a becsapódást, ahogy a hátam átszakítja a korlátot és majd két métert zuhanok lefelé. Érzem, miként reccsentek a csontok, szakadtak izmok, idegek, hártyavékony belsőségek. De talán a kocsi nem esett rám, azt hiszem, beszorult. Még szerencse. De vajon úgy is marad? Ki az a hülye, aki ordít?
Egy pillanat kell, míg rájövök, a saját ordításomra eszmélek. Hát persze, hisz ezernyi darabra törtem, szakadtam, érzem, ahogy oldalamon lassan csordogál a meleg vér, számban érzem fémes ízét. És érzem, ahogy lassacskán, iszonyatosan lassan a testem elkezdi tenni a dolgát. Első sorban az agy, hisz létfontosságú, akárcsak a szív. Meg a belső vérzések. és minden pokoli fájdalommal jár, nem olyan ez, mint az apró vágás, amivel Leah-nak bemutatkoztam, vagy az az ütés azon a bulin. Nem, ezek súlyos sérülések.
Hallom magam körül a sustorgást, bár tiszta hang nem jut el, hol az ájulás környékez, hol felordítok a fájdalomtól. Az egyetlen, ami mindezen átszökik az a közelgő mentő szirénája. És azt még ilyen pocsék állapotban is tudom, hogy ebből rohadt nagy baj lesz!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szer. 15 Márc. - 16:19



Aaron & Leah



- Van édes, de még mekkora... Az egyikért a térdemre fektetve fenekellek el, a másikért az asztalra hasaltatlak, hogy kedvem töltsem - vigyorgok rá macsósan. Persze tudja, ez az én részemről a cukkolás, játékos incselkedés, ami megengedett közöttünk, mert egyikünk se veszi sértésnek vagy fenyegetésnek.
És bár szívem szerint tényleg az asztalra hasaltatnám, sajna sokkal előrébb való, hogy rájöjjünk, mi is történik vele. Így hát inkább a vérével foglalkozom, az elméletem fejtem ki neki, miközben előkészülök a vérvételre.
- Nem olyan betegség. Csak egy hasonlat volt, hogy érthető legyen számodra. Mert hiába kezdek el dobálózni trombocitaszámokkal, vérállaggal, satöbbi, azzal csak összezavarlak. Nem halsz bele - simítok végig az arcán biztatón. Tényleg nem olyan vészes a dolog, legalább is ebből a szempontból. Mert azt természetesen értem, mennyire letaglózza képességének hiánya.
Ugyanakkor azt értékelem, hogy továbbra sem nyafog, illetve nem jobban, mint máskor. És a vértárolókat is szépen cserélgeti, a harmadiknál ugyanakkor lefogom a kezét, ennyi elég lesz.
- Kicsit csitulj édes, mert ha ennyire felhevülsz, eltereled a figyelmem - kacsintok rá, megoldva teljesen a karomon az elszorítót, és mintha csak ettől kelne életre, ujjaimmal hevesen emelkedő mellein simítok végig. De csak egy pillanat, állok is fel, hogy a teli üvegekkel visszamenjek a munkaasztalhoz. Saját karom ápolásával nem is foglalkozom, egy cseppnyi vér csupán, mi még kibuggyant, s el is tűnt az aprócska szúrásnyom.
Egy pipetta segítségével leveszek némi vért az üvegből, majd belecsöpögtetem abba, amit Leah-tól vettem, és az apró centrifugába teszem, majd bekapcsolom.
- Most kicsit várni kell, némi idő, míg összedolgozzák maguk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Csüt. 2 Márc. - 19:55


Aaron & Leah



 - Ööö.. van különbség édes? – Nevetem el magamat, most már egy fokkal boldogabb, magabiztosabb vagyok, hiszen átragad rám az eltökéltsége, hogy mindent meg akar tenni azért, hogy a valódi önmagam lehessek. Kemény napok állnak mögöttünk, csoda, hogy felépült, hiszen az ő képességét is korlátozhatták volna, és a halálból akkor nincsen visszaút. A szüleim nem törődnek velem, Tati már távol él, egykori Leah barátnőmet elvesztettem, már csak Aaron van nekem, és kezdem nem zavartatni magamat, hogy ennyire ragaszkodom hozzá. Nyitott lennék akár egy összeköltözésre is, de ezt nem erőltetem rá, ha már eléggé zavarja, hogy három fiú lakótársam van, akkor lépni méltóztatik.
Viszont már az is nagy szó, hogy idáig eljutottunk egymással, hiszen korábban nem éltünk éppen aszkéta életet. És most már gyilkosok is vagyunk, mind a ketten. Nem semmi! Ettől még nem érzem úgy, hogy kicsit is romlottak vagyunk, teljes mértékben önvédelem volt, hogy le kellett gyűrnünk, mert képes lett volna ő végezni velünk, különben kitudódik a kórházban, hogy micsoda beteg állat. Most már túl vagyunk rajta, és mindent fel kell tenni egy lapra, hogy visszakapjam az alakomat. Aaron az egyetlen esélyem. Nem gondolom, hogy Xavierhez kéne mennem kuncsorogni, pedig jó eséllyel meg tudná oldani, viszont akkor belelátna a fejembe, tudná, hogy mit tettem, így ezt hanyagoljuk is. Nem akarom, hogy teszem azt, örökre eltiltson Tatitól.
- Betegség..? De ugye nem halálos..? Gyógyítható? – Pörögnek ki belőlem a kérdések, enyhe pánikroham forrósága fut rajtam végig, még ki is pirulok tőle. Legyezgetem magamat, hiszen Aaron még higgadt, csak az én szokásos hisztizős-nyafogós rohamomat kell állnia. Ha valami csoda folytán visszaváltozhatok, négy liter kóla alatt meg se állok. Megrázom a fejemet, jó lenne végleges hatást kicsiholni magunkból. Azaz Aaronból.
- Ennél bármi jobb lehet. Na jó, nyolckarú polip nem akarok lenni. – Húzom el a számat, még Shannonként is jobb élni, mint ha nagyon eltorzulnék. Készséggel segédkezem a vérvételnél, a kezem remegését leállítom egy nagy sóhajjal, itt most rólam van szó, s ő mindent megtesz, hogy rájőjjünk a titokra, így nem lehet tovább nyavajogni. Óvatosan kihúzom, ha már feltölődött a vérével, s beillesztem az üreset. A teli „kannát” az erre rendszerített tárolóra tolom, s rá a pici kupak. Meg se merek most szólalni. De a melleim gyors emelkedésén és süllyedésén is lehet látni, hogy mennyire be vagyok tojva..

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 24 Feb. - 15:54



Aaron & Leah



Igaza van Leah-nak, ezt én is tudom, és még ha nehezen is, de el is fogadom. Nem pátyolgathatom örökké a húgom, Faye nem hülye, csak naiv. És valamikor, valami vagy épp valaki fel fogja nyitni a szemét. Én csak igyekszem odázni a pillanatot.
- Kötekszel vagy csak cukkolsz, hm? - villantok egy oldalvigyort a szöszire. Még is, mire gondolt pontosan? Nekünk a legjobb figyelemterelő módszerünk az a szex. Ugyanakkor nem hiszem, hogy az adott helyzetben a legjobb választás lenne, mert hát akkor sehova sem jutunk. Már pedig most az első, hogy megoldjuk a problémáját. Vagy legalább is megpróbáljuk.
- Valami olyasmi - biccentek a megtiszteltetés kapcsán, de tovább nem fejtegetem. Pedig Leah-nak már tudnia, vagy legalább is sejtenie kéne, sokkal több Ő számomra, mint eddig bárki. Mármint ami a csajokat illeti. Senkivel sem húztam ilyen sokáig, nem hoztam haza, nem mutattam be a húgomnak. És senkiért sem törtem magam annyira, mint a kezdetekkor érte, és senki kedvéért nem utaztam ekkora távolságokat egy-két nap kedvéért. Szóval igen, ő nagyon fontos nekem, része már az életemnek. És pont ezért fontos, hogy megoldjam a baját.
- Neked egyelőre semmit - csóválom a fejem, miközben az állam dörgölve járatom az agyam. lehetséges lenne? De hogyan? És vajon hat-e, amire gondolok? Rajta vagy szimplán néhány pipettán kísérletezzek?
Néhány hónapja, vagy épp egy éve ezen még nem gondolkodtam volna, de most mérlegelnem kell. Igen, már kell.
- Találkoztam már olyan mutánssal, akinek a véréből készített szérum képes volt a mutációt feloldani. Azaz teljesen megszüntetni.
Na jó, ez így nem teljesen igaz, de Leah-nak nem kell tudnia, hogy ez nem egészen így van, és hogy az emlegetett mutáns ráadásul a húgom. Azért van, ami továbbra sem tartozik rá, még a korábban gondoltak ellenére sem.
- De az nem pontosan ilyen volt, mint amit most látok. Ez inkább.. ez inkább olyan, mint egy betegség. Mintha nem teljesen szüntetné meg a képességed, a véred, inkább próbálná módosítani, kevesebb sikerrel. Mint egy.. mint egy betegség...
Próbálom a lehető legérthetőbben körülírni, amit látok, amit gondolok. Teljesen felesleges Leah-t szakzsargonnal elkápráztatni, őt nem az érdekli. Csak hogy van-e kiút ebből a kalamajkából.
- Lehet, hogy a hatás csak ideiglenes, de gondolom nem akarsz arra várni, hogy igaz-e ez a lehetőség - vonom meg a vállam, miközben már felállva újfent a szekrényhez megyek, újabb steril tűt és néhány vértartó csövet gyűjtögetve az asztalra.
- Kipróbálunk valamit.Az én mutációm képes az öngyógyulásra. Megnézzük, a te véred miként reagál némi turbózásra - magyarázom neki, már a széken ülve tekerve bal felkaromra az elszorítót, majd a saját vénámba döfve a tűt. Az első üres üvegcse betöltése még könnyen megy egy kézzel, ám a csere már macerásabb.
- Ezt húzd ki, és egy üreset tolj a helyére - hívom magamhoz, utasítom, még ha kérő hangon is. Nagy kárt nem tehet bennem, az előbb látottak alapján pedig csak ki tudja cserélni az üvegcséket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Vas. 5 Feb. - 16:50


Aaron & Leah



  - Nem tudnám őt Hyde-ként elképzelni, de bármenyire is óvod, lassan felnő, és nem vigyázhatsz mindig rá. – Vélekedek, mert nem akarom a kapcsolatukat felülbírálni, viszont mégsem teheti meg, hogy egy életen át mindig kalickába zárja, annak nem sok értelme lenne, hiszen ha Faye sosem tapasztal semmit az igazi világból, Aaron nélkül meg sem fogja tudja magát védeni. Így is naív, és átverhető, mert kislányként van kezelve, legalábbis az egyetlen találkozásunkból, és az Aaron által elmondottakból leszűrve. Na nem azt mondom, hogy éljen olyan vad életet, mint mi ketten, de azért igenis lehet átmenet. Most éppen én is nyugalomra vágyom, a jól megszokott kólafüggő cuki testem, szőkének lenni már nem az én stílusom.
- Csak azt kértem, hogy próbáld meg elvonni a figyelmemet, de úgy látom sok ez neked egyszerre. – Rebegem halovány mosollyal, na igen, pasi, mit is várnék? Örülhetek, hogy amire most foganasítva van, hogy megvizsgáljon, és oldja meg a problémámat, legalább azt kifogástalanul tegye meg, és kibírom már a maradék időt unatkozás nélkül. Aaron nem mellesleges nagyon profin végzi a vizsgálatot. Bárcsak tudnám, hogy mit is lát, és az mit jelent.
- Akkor tulajdonképpen megtiszteltetésnek is vehetem, hogy beengedtél a privát szentélyedbe. Köszi.  – Ez mégiscsak azt jelenti, hogy rajtam kívül ilyen komoly barátnői nem voltak. Vagy.. voltak, csak egészségügyi gubanc nem merült fel, amiért itt kellett volna vizsgálódni. Mindegy is, most velem van, és ez a fő. Láblógázva játszom az aranyló tincsekkel és próbálom visszalassítani a légzésemet, amíg ő dolgozik, hogy még véletlenül se tűnjön sürgetésnek bármely mozdulatom.
- Mit kell tennem, hogy megállítható, vagy orvosolható legyen? – Őszintén szólva bármire képes volnék, akár ölnék is, de hát egymást ismerve ez nem lepheti meg, hiszen nem vagyunk patyolattiszták, sőt már öltünk is együtt. Most ismét meg kell tennünk?


♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Vas. 15 Jan. - 11:12



Aaron & Leah



Senki sem tévedhetetlen, még én sem. De ez már annyira közhely, hogy nem mondom ki. Főképp mert csak felesleges okoskodásnak hangzana, amire kettőnk között már nincs szükség. Lenézés és bántás nélkül tudjuk mindketten, hogy én vagyok az okosabb. De Leah-t nem is az eszéért szeretem, enm azért vagyunk már több, mint egy éve együtt. Ő a társam, nem pedig a tanulótársam. Ilyen egyszerű ez az egész. Még számomra is meglepően egyszerű.
- Faye-ben is meg van mindkettő. Csak azt hiszem, igyekeztem annyira óvni, hogy Hyde ne ébredjen benne öntudatra. De attól még ott szunnyad. Ő is csak ember, még ha olykor magam is szeretem inkább angyalnak látni - mosolyodom el a különös okfejtésen. Persze igaza van Leah-nak, a húgom nagyon ártatlan, nagyon tiszta a világgal szemben. És pont ezért tartok attól, mennyire fog változni, ahogy lassanként kinyílik előtte a világ. Mert ahogy nő, úgy válik egyre nehezebbé a befolyásom alatt tartani, kirekeszteni a külvilágot. Tehát egyre inkább tartok attól, hogy Hyde benne is fellébred valamikor. De ezen majd ráérek akkor törni a fejem, most előrébbvaló Leah problémája.
Szóval inkább a mintavételre koncentrálok, szakavatottan, ügyesen. Mert annyiszor tettem már ezt, még ha nem is Leah-n.
- Szórakoztassalak? A fejenállás ilyen helyen nem biztos, hogy jó ötlet - vigyorgok rá, miközben a teli üvegcséket egy másik asztalhoz viszem, ahol minicentrifuga és mikroszkó pihen. Majd a fiókból apró üveglapokat veszek elő és pipettát, minek segítségével néhány csepp vért a lapra csepetetek, majd a maradékot a centrifugába rakom. Egy másik adaghoz színtelen oldatot mérek és kerül az is a gépbe. Aztán lezárom, indítom, a véres üveglapot pedig a mikroszkó alá tolom.
- Egyedül Faye járt még csak itt rajtam kívül. A labort a szüleim halála után rendeztem be itthon, miután hazaköltöztem. Mivel sok időt töltöttem a húgommal nem járhattam be annyit a sulilaborba. Szükség szülte, de nagyon hasznos - magyaráázom a minta felé hajolva, miközben egyre nagyobb és nagyobb nagyításra tekerem az állítót. Érdekes.. roppant érdekes...
- Láttam már hasonlót. Nem ilyet, de hasonlót - motyogom, inklább csak magamnak, még is, talán némi megnyugtatásként, bíztatásként leah-nak. De vajon honnan szereztek hozzá anyagot, és vissza tudom-e fordítani?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szer. 4 Jan. - 17:24


Aaron & Leah



  - Nem? Nahát, én meg az előítéleteim. Azt hittem megrögzött agglegény vagy.. Még én is tévedhetek. – Leutánozom a mozdulatát, hiszen én is megvonom a vállamat. Fogalmam sincsen róla, hogy mennyire gondolja komolyan velem, bőven benne van a pakliban, hogy csak egy állomás vagyok az életében. Mondjuk az sem baj, ha jólérezzük magunkat, hiszen még én sem gondoltam házasságra, lévén itt az iskola is, bele se nagyon férne mondjuk a babázás az életembe, aztán ki tudja, ha véletlenül ott tartanék, boldogan vállalnám fel. Őszintén szólva már nem is emlékszem, hogy is terelődött ide a beszélgetés, ennyire sosem voltam okos. Bólogatok, hogy ha más megoldás nem marad, akkor Xavier hátha tud hatni a képességemre, végtére is évek óta járok hozzá, és bár nem vagyok se éltanuló, se pedig X-Men alapanyag, hátha van olyan kedves, hogy átrendezi, amit kell. Végtére is pontosan ismeri a múltamat, és a fejembe lát.
- Ez igaz, bennem Shannon a Mr. Hyde, mert már nem akarok az lenni. De.. az átlagemberekben szerintem ez nem feltétlenül van meg. A húgod tipikus angyal, olyan, amilyen én soha nem leszek, neki nincsen sötét oldala. Vagy csak jól titkolja? – Kérdezem félredöntött fejjel, ahogyan figyelem az ügyködését. Félresöpröm a szőke tincseket az arcom elől, már alig várom, hogy visszakapjam a barna pöttöm alakot. Kell a fenének az alakváltás, ha végre Leah leszek, még azt is el tudom képzelni, hogy egy jó ideig megmaradok abban a formában, és nem trükközök vele.
- Valahogy csak forgattam a számban, nem esett jól. A másik énemnek jön be nagyon, remélem visszatér majd az étvágy. – Mosolygok, hiszen legalább a szexuális vágyammal nem volt semmi gond, ez megmaradt, elég furcsa is lett volna, ha nem vagyok kívánós, de Aaron is édes volt, hogy így is elfogadott, nem csinált belőle ügyet. Benyakalom a vízet, pedig önmagában sosem szoktam inni, de most számít, hogy ne legyek rosszul. Megteszem amit kér, és várom, hogy lezsibbanjon az elkötött kezem. Így is fogom érezni a szúrást, ám nem vagyok szívbajos, főleg hogy ha az igazi alakomról van szó.
- Semmi súlyos. A szúrás helye picit sajog, de az gondolom normális. Kiváncsi leszek, hogy mit találsz. Addig szórakoztass valamivel. Mesélj csak, sokan jártak már itt nálad? – Csevegő hangon kérdezem, nem leszek féltékeny, bármit is mond, csak éppen ez jutott eszembe, legalább elütjük valamivel az időt, most, hogy szinte minden élvezeti forrástól mentes kell, hogy legyek. Se kóla, se szex, csak ülnöm kell a fenekemen, várva, hogy Aaron mit tud kezdeni a véremmel.


♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szomb. 31 Dec. - 12:35



Aaron & Leah



- Soha nem mondtam, hogy nem akarok megnősülni. De nem azért, hogy valaki a gondomat viselje. Nem bírnám elviselni az istápolást - vonom meg a vállam, talán Leah-t is meglepve. Tény, hogy nem a házasság foglalkoztat a legjobban, de persze ismerem az intézményesített rendszer előnyeit is. Szóval ha a helyzet úgy hozza, vagy én látom meg benne a szükséges lehetőséget, nem fogok hadakozni csak azért, mert az nem illik hozzám. Az már hülyeség lenne.
- Megértem édes, és meg is teszek mindent. De sose szabad elvetni semmilyen lehetőséget, ha nincs már más - teszem még hozzá. Tényleg megpróbálok mindent, és valóban nekem sem kívánkozik egyetlen porcikám sem a telepata elé. De ha én nem tudok segíteni Leah-n, meg kell ragadni minden egyéb lehetőséget.
De egyelőre még itt vagyok én, rutinosan pakolom elő a dolgokat, látszik, hogy elég sok időt töltök idelent. Bár mostanában kicsit kevesebbet mint rég, de hát változnak az idők. Nekem lett Leah, és Faye is igyekszik teret nyerni magának. De azért vannak, amik sose fognak változni.
- Minden emberben van egy Jekyll és egy Hyde. Csak van, aki képes uralni és van aki inkább elnyomja - motyogom, miközben lepakolom az asztalra a vérvételi fecskendőt, a fiolákat, a gumiuszalagot, majd a sarokban elrejtett apró csaphoz lépek és egy pohárnyi vizet engedek.
- Ezt idd meg, a kóla nem feltétlen a legjobb vérhigító és nem is ittad olyan élvezettel - teszem még hozzá, hisz észrevettem én, de nem tartottam fontosnak szóvá is tenni.
Aztán ha elfogyott a víz a jobbjára fogok, mert jobb kezes és tuti, hogy itt jobbak a vénák.
- Szorítsd ökölbe a tenyered és engedd a térdemre - magyarázom, mint minden elsp vérvételesnek a gyaklaborban, miután helyet foglaltam a másik széken. Aztán ha szót fogadott, a gumiszalaggal elszorítom a felkarját, ujjaim pedig végigfuttatom a könyökhajlat belső részén, keresve amegfelelő vastagságú falat. És ha megvag, fogom a fecskednőt, ügyesen, már-már tapasztalt nővéreket meghazudtoló rutinnal szúrom meg, tolva az első fiolát a tűbe, hogy lassan megteljen. Aztán még egy, és a harmadik.
- Most már kiengedheted az öklöd. Ügyes vagy cica - nyomok egy puszit a homlokára, vattacsomót szorítva a sebre. És pakolom is el a cuccot, a vérrel teli üvegcséket egy erre kitalált állványba helyezve, nehogy elguruljanak és eltörjenek. A használt tű a szemétbe megy, majd később megsemmisítem. Nem szimlán kidobom, az ördög sosem alszik, vérmaradvány pedig lehet rajta.
- Pár perc, míg leülepszik kissé hogy dolgozhassak vele. Jól vagy, nem szédülsz? - ülök vissza mellé, bízatón dörzsölve ujjait, mintha csak újra akarnám serkenteni megcsapolt vérkészletét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 23 Dec. - 19:21


Aaron & Leah



  - Te viszont úgy fest, önellátó vagy, és eszed ágában sincsen megnősülni.. – Vigyorgok vissza, eddig is tudtam, hogy mindent elutasít, ami konvencionális. Nem baj, még fiatal vagyok, és nem érzem, hogy annyira ketyegne a biológiai órám. Sok mindent megéltünk már együtt, amik többet jelentenek a szónál, vagy a papírnál, és hát lássuk, nem tudom, hogy mit hozhat a jövő. Bőven benne van az is a pakliban, hogy valakivel majd nem lötyögni akar, mint velem, hanem komolyabbra fűzni, tanulva a velem eltöltött évekből. Nem lenne meglepő, hiszen a férfiak mindig tökélyre törekszenek, és ha most úgy érzi, hogy félresiklik valami, legközelebb elkerülheti ezt a hibát.
- Az igaz, csak tudod.. ő amúgy is tud a múltamról.. és.. nem akarom, hogy tovább feszegesse hogy mi van legbelül. Lassan már el akarom felejteni, hogy ki voltam, és már Leah lenni. Már ez vagyok én, és tudod.. Xavier mindent újraragoz százszor. Nem véletlen, hogy elhúztam a birtokról, Tatjana is megtette, jobb nekem így, hogy már nem tartozom oda. Szóval jó lenne, ha megerőltetnéd magadat.. – A végén már én is mosolygok, szó sincsen nyafogásról, csak már unom, hogy a régi életemre mindig valami visszautal. Egy végleges megoldás kellene, hogy akár el is felejtsem, hogy mi történt, még ha az is tesz igazából a valódi, mostani önmagammá. Azt, ahogyan Aaron kedvel most. De mégis, a múlt kísértetei sokszor felőrülnek.. Pedig ez most egy meghitt pillanat, Aaron magához képest is igencsak gyengéd oldalát mutatja, ahogyan vigasztal, és végtére ennek kell örülni. Belesimulok hát az ölelésébe, élvezettel tartom oda az arcomat a puszira, eltűntetve ajkamról a savanyú kifejezést, végtére is hasonló érzés, mintha szeretne.
- Oké, most amúgy is jegeljük a kaját, lássunk neki a dolognak. – Hagyom magamat elvonni az asztaltól, és követem az én hősömet a föld alá. Sejtettem, hogy valami eldugott fészke van, hiszen a hosszú hónapok során már kiderült számomra, hogy igenis van egy sötét oldala. Talán éppen ez vonz benne. Egy átlagos szépfiú nem tudná kezelni az allürjeimet. Ő viszont következesen irányít, úgy mint még senki korábban. Igyekszem úgy lépni, hogy a laborba érve ne ütközzek semminek, nehogy véletlenül valami eltörjön.
- Azta.. És még orvosnak is készülsz.. Benned is rejtőzik egy Mr. Hyde? – Kacsintok rá cinkos mosollyal, közelebb lépve hozzá, jelzem így, hogy még véletlenül sem riadtam meg, igazából az elképzeléseimet igazolta. És ha még segíteni is tud, akkor eskü, hogy én csinálom meg az ebédet..!



♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szomb. 10 Dec. - 11:49



Aaron & Leah



- Egyik pasi sem akar éhen halni, édes. csak néhányuk túl lusta ahhoz, hogy önellátóvá váljon. A többség ezért nősül meg, miután az anyja megunta istápolni - vigyorodom el, hisz a férfiakat figurázom, akik közé magam is tartozom. De hát Leah is nagyon jól tudja, a mi életünk nem a megszokott, sem a háttér, sem a szülői óvás, és emellé még ott a mutánslét is. Szóval nálam semmi sem a statisztika szerinti.
A finoman biztató és csillapító szavaim ugyanakkor nem a legjobb hatást érik el, és talán ez az oka annak is, hogy következő firtatózásom elkerüli Leah füleit, vagy épp maga engedi el ilyen-olyan okból. Nőknél meg ez a megszokott és statisztikás.
- Ugyan cica! - állok fel, hogy mögé lépve finoman gyúrni kezdjem a vállát, mintha így elűzhetném a szorongásait és kételyeit. Mert feszült a lányzó, amit azért teljes mértékben megértek. Nem tudom, én hogy viselném, ha elmúlna az erőm, már pedig az még csak nem is látványos, mint az övé. És még ha nem is vallom be, hogy ne rontsak a helyzeten, azért a kis barna jobban hiányzik, mint gondolnám.
- Nem merülnek ki a lehetőségek nálam. Ha mi nem jutunk dűlőre, még mindig ott van az az okos professzorotok is. Talán ő is tud segítséget nyújtani, fejekben kotorászni. Vagy épp másként nyúlni a kérdéskörhöz, mint én. Nem szabad elkeseredned! - intem, egy apró puszit nyomva a füle tövére, játékosan beleszuszogva is, hogy elmosolyodjon, megcsiklandozzam, bármit, ami kiragadja ebből az állapotból.
- Gyere, majd később még eszünk. Úgy sem jó hirtelen, egyszerre sokat - fogom meg a kezét és húzom fel a székről, majd magam után.
A folyosószekrényről felkapom a klulcscsomóm és a mosókonyha felé irányítom, ahol a pincelejáró van, aminek a kulcsa az én csomómon fityeg. Kinyitom, felcsattintom a kapcsolót és megindulok a lépcsőn lefelé. A folyosó elég keskeny, igazából egy ember kényelmesen elfér, de kettő már nem, szóval Leah-nak mögöttem kell jönnie a következő ajtóig, mibe újabb kulcs kerül és fordul meg. Aztán éles fény önti el az ablaktalan helyiséget és ahogy belépve helyet adok neki is, elébe tárul apró magánlaborom. Hófehér falak, három szekrény, fiókos, polcos, üveges, vegyesen, teli mindenféle eszközzel, pipettával, petricsészékkel és hasonló labori cuccokkal. Emellett középen terül el egy hatalmas asztal mindenféle nagyítós cuccal és oldalt egy kisebb, teli papírokkal, fiókokkal. Igazi magánlabor, még ha annyira nem is fullos, mint néhány állami. De hát ezt saját pénzből finanszírozom, na meg néha hozzápiszkálok az egyetemi leltárhoz.
- Üdv nálam! - mosolygok rá, és a nagyasztali körüli egyik magaslábú székhez kísérem. Aztán az egyik szekrényből vérvételhez szükséges eszközöket szedegetek elő, miközben hagyom, hogy eméssze a látványt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 2 Dec. - 21:46


Aaron & Leah



  Egészen kis hercegnőnek érzem magam, hogy a pasim végül megemberelte magát, és elfogadta, nem az a leosztott szerepkör, amit talán még harminc-negyven éve tökéletesen elfogadott volt a világ minden táján. Egy olyan modern korban élünk, amikor mi nők elmehetünk szavazni, hasonló munkakört kaphatunk mint a férfiak, és igen, akár vezetők is lehetünk. Én ugyan látványosan alulmotivált leányzó vagyok, aki talán sosem viszi semmire, de jó érzés, hogy van valakim, ami hihetetlenül okos, férfias alkat, és most ő szolgál ki. Aaron egy jó ideje tűri a szeszélyeimet, tulajdonképpen magyarázat nélkül, mert még mindig nem tudom, hogy mi vonzza ennyire bennem. Mindenképpen átlagon felüli pasinak kell lennie, ha a szőke prostis alkatom helyett a kis barnára gerjed jobban. Talán azért lehet, mert nem élnek a szülei, és szeretethiánya is van egyben? Faye-jel olyan gondoskodó, már-már betegesen féltőnek bizonyult, úgy vélem, hogy igenis több érzelem van ott legbelül, mint amit kifelé mutat. Nem véletlenül van az a mondás, hogy a szó elszáll, Aaron szavak nélkül is bőven szeret, érzem legbelül, mert hiába játsza a macsót, azért megint ez a kóla dolog, hogy nem kell nélkülöznöm, pedig most így nem is jön be annyira az íze.. De majd visszaváltozom Leah-vá, és ismét vedelni fogom.
- Nem baj, helyes is, ha egy pasi nem akar éhenhalni. – Nem mondom én, hogy tökéletesen konyhatündér legyen, de azért egy rántottát összedobni, vagy valami konzervet melegíteni emberibb, mintha mindig pizzát, vagy kínait rendel az ember. És Aaron mellett az életem végre rendeződni látszik. Ahhoz képest, hogy hivatalosan még nem is ihatok, mégis annyi minden van már mögöttem, tisztára egy kiélt kis kurvának érzem magamat. Az egyetlen szerencsém az, hogy a szenvedélybetegségek, mint a drogfüggőség, vagy az alkoholmámor elkerült. Ennyire azért voltam gyáva, hogy nem kockáztattam az életemet az állandó bulizás mellett.
- És ha nem? Nem akarok örökre így maradni, ez már nem én vagyok.. Akkor mi lesz velem? – Azért ettől erőteljesen rettegek, de bízom benne, hogy ha valaki kikapcsolta a képességemet, az nem örök életemre szól, az enyhén rettegéssel tölt el. Még az evést is abbahagyom pár pillanatra.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 25 Nov. - 11:56



Aaron & Leah



- Ezek szerint monoton és egyhangú vagyok? - kapok a szívemhez látványosan, bár színpadias ez inkább mintsem valódi érzelem. Mert értem én hogy értette, pont ezért csak vicc az egész, amolyan költői kérdés, amire nem szükséges válaszolnia. Mert úgy is tudom, mi a válasz.
Ami az mézesheteket és válaszát illeti.. nos nem épp morcos kép az, amit vágok, sokkal inkább figyelő, érdeklődő. Mint ahogy a laborban szoktam a különböző elegyeket vizslatni, kíváncsian, vajon mi lesz belőle. De egyelőre nem fűzök hozzá semmit, inkább a kaja készítésre fordítom a figyelmem, így legalább el tudok szakadni dögös jelenségétől, szavainak kétértelműségétől. Na igen, néha, főként hosszabb távollét után olyanok voltunk, mint a bagzó nyulak. De az a fontos, hogy ebben párra leltünk egymásban, így minden sokkal élvezetesebb.
- Tudod, a koleszos konyha borzalom volt. És anyám se volt mindig főzésre beszámítható - vonom meg a vállam a dicséretre. Na nem vagyok én séf, de azért egy jó rántottát még összeütök. Meg megfőzök ezt-azt ha nagyon muszáj. Ugyanakkor nem hadakoztam kézzel-lábbal, mikor Faye átvette a konyhát. Azért nem férfinak való meló ez.
- Reméljük megtaláljuk a hibát és orvosolhatjuk is - teszem még hozzá két falat között, mert azért tele szájjal még sem beszélek. Aztán csak eszek, csendesen, végül is, tegnap nagyjából dél tájékán ettünk, aztán jött a zűrzavar és elmaradt a bevitel. Szóval viszonylag hamar begyűröm az adagom, majd a hűtőből egy kancsó narancslevet veszek elő, töltök, és azt kortyolgatva telepszem vissza az asztalhoz, míg ő is befejezi.
- Erre vágynál? - kérdem hirtelen, huszárnyi, sok, lovasszázadnyi vágással térve vissza korábbi szavaira. Csak úgy, kíváncsian, érdeklődve. Bár nem biztos, ő is nyomon tud követni, nem lenne szokatlan, hogy nem. Nem azért, mert ő buta, hanem mert én csapongok néha úgy, mint valami zakkant. De azt hiszem, ezt már megszokta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szomb. 19 Nov. - 20:29


Aaron & Leah



 - Oh, dehogynem, esetedben mindig úgy érzem, hogy majd’ szétrobbanok. Sosem tapasztaltam meg az ilyen dolgokat.. ennyire intenzíven. – Borzongok meg kissé, ilyenkor rossz, hogy nem a pici barna önmagam vagyok, mert Leah-hoz tényleg cukin állt az ilyesmi, így viszont magas vagyok, és bögyös, ha megborzongok, akkor hullámzik nagyjából mindenem. Már éppen átszoktam arra, hogy édesnek tűnök, erre ez a régi külső, kifejezetten zavaró. Ami viszont nem, hogy nem viszonozza a szerelmi vallomást. Tudom hogy bizonyos pasiknál ez nem megy, nálam is ő az első, akinek így kimondtam, és ha mondjuk csalódnék benne, másnak talán már nem is mondanám. A válaszára felnevetek, és odapuszilok az arcára.
- Még el se kezdődtek, ahhoz ugyanis még kihagytad a kezem megkérését. – Vigyorogva elfordulok, hogy ne kelljen látni a felháborodott arcát, azt aztán leshetem, ha csak én nem hozom fel az ilyesmit, benne talán sosem fordulna meg az, hogy feladja az agglegény életet. Még azt is dúlva-fúlva, de azért elnézi, hogy három fiúval lakom együtt, egyszerűbb olykor kiakadni, mint összeköltözni. De hát ő tudja.
- Folytatása következik, csak tudod nem vagyok gép bébi. – Tartom oda most én az arcomat, de természetesen viccelek, azt hiszem kettőnk közül egyértelműen én vagyok a fehérmájúbb, ami kész csoda, hogy le tudok körözni ebben egy pasit. Na jó, valahol fej-fej mellett vannak az igényeink. Leülve várom, hogy megkapjam a reggelimet, igen, tehet ő is értem ennyit, hiszen nem értek feltétlenül egyet a leosztott szerepekkel, jó, ha olykor a pasi a gondoskodó. És mivel most totál ki vagyok bukva a külsőm miatt, kivételesen megérdemlek legalább egy pritóst. Vagy mai jön. Elhülve bámulom, hogy mennyire odateszi magát, meg se szólalok, csak amolyan apró bólintásra futja köszönésképpen, és máris farkaséhesen rávetem magamat. A kóla.. viszont valahogy nem jön be, forgatom a számban, úgy fest a másik alakom mániája ez, viszont Aaron most figyelmes volt, ezért nyakalom derekasan.
- Nem baj. Mondanám, hogy ráérünk, de nagyon kiváncsi vagyok. És finom.. nagyon finom.. Elkényeztetsz..


♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szomb. 5 Nov. - 17:33



Aaron & Leah



- Szeretkezésben nincs sose túl jó... Mindig van valami jobb - jegyzem meg, csak úgy töltelékként, csak úgy. Mert nekem eddig ez a tapasztalatom. Már bő egy éve keressük egymást kegyeit, már kipróbáltunk annyi mindent, és még sem érzem azt, hogy megvolt az a pont, ahonnan már csak lefelé vezet az út, ahonnan már megszokás a dolog és rutin. Mindig felbukkan valami új, új hely, új póz, új pillanat, és már is felülmúltuk az előzőt. Lásd az elmúlt perceket is...
A vallomás... Nem viszonzom, nekem ez nem megy, még most sem, még ennyi idő után sem, de tudom, Leah nem is várja el, tudja, hogy fontos, hogy különleges nekem. És ez olyan dolog, mit a húgomon kívül senki más nem mondhat el magáról.
- Halálra dolgoztatsz.. Látom, elmúltak a mézeshetek! - sóhajtok fel színpadiasan, de csak elvigyorodom. Nem veszem zokon, hogy nem szolgál ki, nagyon régóta önellátó vagyok, nem esem hasra attól, hogy nekem kell főznöm, még ha az utóbbi időben Faye le is vette ezt a macerát a vállamról.
- Dögös vagy a pólómban. De tudod, hogy jobb szeretlek nélküle - nyomok még egy jókedvű puszit az arcára, már a konyhában, miután óvatoskodva leült, újabb széles vigyort varázsolva az arcomra, majd otthonos mozdulatokkal látok neki az előkészületeknek. Ez nagyjából annyi, hogy előszedek egy nagyobb tálat, tojást, sajtot, sonkát a hűtőből, majd a polcról egy söröskorsó méretű poharat és telitöltve kólával Leah elé rakom.
- Nehogy szomjan véssz, édesem - magyarázom, nem mintha kéne, aztán már pucolom a hagymát, apróra vágom, olaj, serpenyő, tűz, míg pirul feltöröm, felverem a tojásokat, sajtot reszelek bele, felkockázom a sonkát. Aztán mennek a hagymára, gyorsan felkavarom, nehogy leégjen, majd osztom is két tányérra, bár csalok, az enyém picit púposabb. De hát eddig ki dolgozott?
- Jó étvágyat! - -tolom elé a kisebb adagot, a hűtőből ketchupöt varázsolva elő, meglocsolva az övét, míg a sajátomra a megmaradt reszelt sajtot szórom. Persze került elő villa is, arra szúrom az első adagot és tolom a számba. Mennyei szakács vagyok!
- Ha ettünk, veszek tőled vért, de annak az elemzése eltart egy ideig...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Csüt. 3 Nov. - 19:33


Aaron & Leah

18+

 Még mindig erőteljesen kapkodom a levegőt, szó szerint a mellkasomra kell tapasztanom az ujjaimat, mintha bármit is számítana. A hátsómhoz ér, de már nincsen semmi gond, a korábbi fájdalmat gyorsan elűzte a kéj, a dupla kéj, elől és hátul. Igazán büszke lehet magára, hogy így képes volt magába bolondítani, meg arra is, hogy ilyen jó szerető. Lényegében mindent megkapok tőle, amire csak vágyom. Bárcsak vissza is változtatna barnává, már csak ezen múlik a lelki üdvöm. Felegyenesedve fordulok meg, hogy az ajkára nyomjam a sajátomat, hogy belefulladjunk a csókba. De csak egy csókot engedélyezek magunknak, utána tényleg a higénia következik, hogy lemossuk magunkra az oda nem illő dolgokat, azt hiszem mi aztán testileg-lelkileg összepasszoló páros vagyunk, immár olyan bensőségesen ismerjük egymást, amelyre eddig sosem találtam példát.
- Valahol az volt a lényeg, hogy így is érezzelek, úgyhogy semmi baj. Azt hiszem ez az a pont, amire azt mondom, hogy túl jó...  – Mormolom, miután végre ki tudok pár szót préselni magamból. Kék szemeimel felnézek a srácra, remélem nem jön zavarba attól, ahogyan nézem. – Szeretlek. – Tudom, hogy jobban szereti a barna alakomat, de ez most így kijött belőlem. Gyorsan megtörölközöm én is, és hálás mosollyal bólogatva terítem a vállamra a törölközőt, hogy elérjünk a ruháinkig. Azok még mindig rettentő szűkek, de hát nem sürgethetem jobban a srácot, úgyis el fogja kezdeni az ügyködést, hogy visszaváltoztasson, talán már a kaja után. Már csak a pólómat kell átbújtatnom a fejemen, amikor meghallom a nevetését, és hogy mit mondd mellé. – Enni? Asszony? Szivi, most én vagyok az, aki kiszolgálásra szorul, úgyhogy hajrá.  – Azért a kezét elfogadom, de ha beérünk a konyhába, akkor lecsüccsenek, óvatosan, vigyázva a hátsómra. Ha átalakulok majd, akkor ennek semmi nyoma nem marad, igaz, így a kellemes zsigongás is tovatűnik, de mindegy, nekem az a fontos, hogy magamat lássam a tükörben. – Farkaséhes vagyok. Egy olyan rántottát csinálj édes, amiben minden van. Valami húsféle, hagyma, sajt, ilyesmik. És.. ha kész, rakj rá kérlek ketchupot. Ez a rendelésem főúr. – Dőlök hátra hetyke mellem előtt karbafont kacsóimmal.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Csüt. 27 Okt. - 16:05

+18




Aaron & Leah



Nem mintha pasiként ne járna elég gyakran ilyesmin az eszem, de akkor, ott a tó partján tényleg eszembe nem jutott volna, hogy Leah ilyesmire kapható. Nem mintha ez külsőből lejöhetne, végül is egy látszólag szende szűz is lehet zárt ajtók mögött vad domina. De hát adtam a sztereotípiákra, tényleg nem feltételeztem. Ahogy persze azt sem, hogy alakváltó, de hát ez még régi nóta.
Most pedig a jelen a fontos, mondhatnám, a megoldandó probléma, de ebben a pillanatban eszembe sem jut. Kit is érdekelne, mikor elveszhetek a gyönyör kertjében, mikor még a már-már önkívületi állapotban is érzem az ő beteljesedését, kéjének nem épp szende hangjait. Én pedig csak szorítom magamhoz, meg-megremegve, üresen, fáradtan, és hihetetlenül boldogan.
- Meg akarsz ölni? Még ezt az új ismeretet sem hevertem ki - sóhajtok, bár hangom vidám, szám is mosolyog. Nem, nem bánnám, hülye is lennék azt mondani. Ugyanakkor nem akarom semmire sem kötelezni, kényszeríteni, legalább is nem ilyen dologban. Meg hát.. vannak dolgok, amik attól jók, hogy különleges alkalmakkor adódnak. Mindig kell némi pikantéria, lásd most is milyen csodás meglepetés volt!
Óvatosan húzódok ki belőle, mikor már elhiszem, hogy megállok a saját lábamon, aztán reszkető kézzel nyomok némi tusfürdőt a kezemre, és olyan tessék-lássék mód habzom végig magam, aztán Leah testét is, hátsóját csak úgy finoman érintve.
- Remélem nem fájt nagyon - súgom azért még, szinte már bocsánatkérőn,mert hát tény, az utolsó pillanatokban elszakadt a cérna, odavolt az óvatosság. De mivel nem húzódott, gondolom nem lehetett annyira rossz.
- Gyere, ideje most már enni is valamit, aztán megnézni, mit tehetek érted - nyúlok egy törülköző felé, másik kezemmel elzárva a csapot, és amint nem áztat minket mesterséges eső, körbetekerem rajta a törülközőt, én pedig kilépve tekerek egyet a derekamra, hogy aztán a kezét megfogva menjünk a szobámba. Még sem lehetünk meztelen, akkor semmi másra nem tudnék figyelni.
Szóval a szobámba húzom, kitárom a szekrényajtóm, hadd válogasson kedvére. Én közben megtörülközöm és egy egyszerű fekete vászonnadrágot és egy fekete atlétát húzok magamra, mezítláb, már a hajam dörgölve a törülközővel.
- Na gyere, adj enni asszony! - nevetem el maga, fogom kézen, ha sikeresen választott, hogy együtt menjünk valami ehetőt keresni a konyhába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Szer. 26 Okt. - 21:21


Aaron & Leah

18+

  Ilyen intenzív érzésben még nem volt tapasztalatom, pedig csináltam már ilyet, igaz, jó régen. Akkor viszont nem volt olyan a partner, aki minden tekintetben figyelt volna az élvezemre, én meg voltam olyan perverz, hogy feszegettem a határaimat, a fájdalomküszöbömet. Itt alig van fájdalom, erőteljes kéjhullámba csomagolva, fel-felakad a szemem, nem is tudom, hogy kinyissam, és fókuszáljak egy pontra, vagy hunyjam be, simán beleszédülve az érzésbe, hogy ennyire még nem bíztam senkiben. Amikor levegőért kapkodok, rájövök, hogy ideje elfelejtettem lélegezni, annyira a mozdulatainkra figyeltem.
- Olyan boszorkány vagyok, amilyet csak akarsz, ha segítesz visszacsinálni. – A hátsóm szinte szétszakad, ám édes a fájdalom, hiszen teljesen máshogyan érzékeny ott belül, mint ahol az ujjával simogat, fúr belülről. Én pedig bele akartam megtapasztalni ezt a régi érzést. Ha egyszer visszakapom Leah alakját, lesz majd rajta munkánk bőven, hogy azt a vékony is filigrán testet is felkészítsük az ilyesmire. Vagy ez legyen egy ünnepi megoldás, amit csak ritkán húzunk elő? Nem is tudom, Shannonként már nem akarok létezni, mégis, ennek most megvan a varázsa.
- Ah, szóval nem gondoltad volna, amikor leszólítottál a parton? – Nevetgélek, hiszen azóta is úgy érzem, hogy volt a barna külsőmben valami, ami izgatja a fantáziáját. És lássuk be, szeretek törékeny nő lenni mellette, már ez áll hozzám közelebb, nem annyira a prostis. Kivéve most, muszáj volt levezetnem a feszültséget, hogy Aaronnak baja esett, és engem is bántani akartak a kórházban. Úgy fest valaki tudja a titkunkat, és ezt sürgősen le kell zárnunk. Megöltük a támadót, de mi van, ha nem ő volt az emberünk? Felsikoltok, amint erősebb tempóra sarkall, itt a fájdalom nem elenyésző, de tudom, hogy mindjárt itt a beteljesülés mindkettőnk részéről. Összeszorítanám a fogamamat, de nem megy, inkább kitárulkozom, hogy könnnyebb dolga legyen, és már itt is van az utolsó lökéshullám, amely engem is a mennybe taszít, duplán, elől és hátul is. Belezsibbadok szinte lábujjig, önfeledten sikoltozva, nem is hallom magamat..
- Ezt majd... még megismételjük.. – Mormogom reszelős hangon, még mindig kapkodva a levegőt.


♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Csüt. 13 Okt. - 14:56

+18




Aaron & Leah



Apró kis izzadtságcseppek sorakoznak fel homlokomon, ahogy teste nekem feszül, ahogy mindenhol kitöltöm, intenzíven, érzékien. Persze a tusból özönlő víz azonnal el is mossa, mintha csak hűteni akarna, igazából nulla sikerrel.
Szinte még a levegővétel is fáj, ahogy igyekszem kapkodó zihálásom normál ütemre csillapítani, ám kevés sikerrel és még kevesebb akarattal. Ha így folytatom, legfeljebb elájulok az oxigénhiánytól, mert hát a vérem nem épp ott csörgedezik most, ahol kéne. Már ami a fejemet illeti, mert amúgy nagyon is jó helyen van.
- Egy boszorkány vagy... egy gyönyörű boszorka, aki megigéz - suttogom szaggatottan a fülébe, miközben ujjaim határozott tempóban ostromolják ágyékát, míg hátsófelében épp hogy csak meg-megmoccanok. Félek, ha ennél hevesebb, magabiztosabb lennék, még fájdalmat okoznék neki. Vagy most azonnal eldurrannék.
- Mikor már azt hiszem, nem tudsz meglepni.. tessék - folytatom, próbálván a beszédre koncentrálni, bármire, ami kicsit hűt, kicsit eltereli a figyelmem. De mintha Leah akaratlan is nem lenne benne partner, forrón ölel körül, apró kis sóhajai, nyögései az őrületbe kergetnek.
Akaratlan, színtiszta ösztön, ahogy csípőm moccan, kissé erőteljesebben, intenzívebben, fokozva a gyönyört a tudat és az érzet, hogy ujjaim is benne járnak, kitöltve őt, teljesen, minden tekintetben birtokolva testét. Őt magát...
És talán ez az a gondolat, ami végképp elveszi az eszem, önuralmam, ami miatt nem vagyok képes visszafogni altájékom mozgását, apró, még is akaratos lökéseim, elárasztva agyam a gyönyör vörös ködével, ahogy egy kéjes kiáltás közepette érem el a csúcsot, magamhoz szorítva testét, mely most nem épp törékeny, még is van olyan élvezetes, hogy teljesen elvegye az eszem.
Lihegve, boldogan hajtom homlokom a vállára, szorosan ölelve, fogva, mintha attól tartanék, elmenekül, vagy kicsúszik a karomból. Vagy talán hogy én csuklom össze...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Kedd 11 Okt. - 18:35


Aaron & Leah

18+

Hát ha sok minden nem is, de szexben igencsak jó vagyok, és ennek az alapja az, hogy kiműveltem magamat sok gyakorlással. Nyilván ezt nem hangoztatom Aaron előtt, felesleges, hogy begözöljön, egyébként is imádja, hogy az ő törékeny kiscicája vagyok, és én is bőven meg tudok békélni azzal a szereppel, hogy végre van egy erős pasi, aki mellett biztonságban vagyok. Mindketten gyilkosok vagyunk, de hogy ettől rosszabb emberek lennénk..? Azt erősen kétlem. Viszont most a régi énem tör elő, ha már itt van, legalább vegyük némi hasznát is. Felkacagok, ahogyan a vállamra szív, csiklandoz erőteljesen, de közben érzékien vadító a csókja.
- Az a jobb, ha egyszerre, de tudom, hogy kidőlnél ezek után, úgyhogy.. – Kacsintgatok hátrafelé éledő jókedvvel, hogy mennyire kiván így is, egy picit félretehetjük a kis barnát, most a vadabb arcomat mutatom meg neki, aztán behunyom a szememet, ahogyan bennem vájkál. Nyilván érezheti, hogy jóval tágabb vagyok, mint a megszokott, viszont ez azt is jelenti, hogy bírom a komoly gyűrődést. Elsőre csak simogatom, keményen rászorítok, hogy érezze a törődést, majd befelé vonom, minél jobban előredőlve, hogy ne legyen nehéz dolga. Azért enyhén kapkodni kezdem a levegőt, hiszen régen volt ilyesmiben részem, de ez így lényegesen érzelmesebb, másról szól, mint a korábbiak. Érzem, hogy mennyire megfeszül bennem, én is átadom magamat a dupla gyönyörnek, amivel elől és hátul is kényeztet. Ez tényleg valamilyen villám szeretkezés lesz, hiszen nem fogjuk sokáig bírni.
- Próbálok.. – Csikordul ki a fogaim közül, nehezen tartom magamat, mert azért kissé nekem is fáj, de az élvezet még mindig sokkalta nagyobb. Hagyom, hogy szépen lassan elkezdjen mozogni, egyre hangosabban sóhajtozom, szintén nagyon közel a végső beteljesüléshez.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:





Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Csüt. 6 Okt. - 16:14

+18




Aaron & Leah



Szavak... Eh, kis huncut nagyon jól tudja, mit kell mondani ahhoz, hogy teljesen elveszítsem a fejem.
A szám a vállára szorítom, szívom, mintha csak billogozni akarnám, és talán így is van. Teljesen mindegy, miféle alakot ölt, a kis törékeny barna, a kurvás szőke, bármilyet, mindegyikben az enyém.
És ezt a birtoklást fejezi ki szinte minden együttlétünk, a mostani is, még ha most ő az, ki a dolgokat megszabná. De hát olykor nem engedhet az ember?
- Ráérne? - morgom nehezen visszafojtott nevetéssel, ám nem igen várok választ, nincs is mire, hisz ekkorra már ujjam benne jár, még ha incselkedik is érzem, tudtam, hogy már vár. Persze tudom azt is, ez nem egész olyan, de ha ő nem így akarja...
Mert nem így, erre utalnak ujjai, ám már a röpke érintésnél is érezheti, mennyire kész vagyok, mennyire remegek már tőle, még is engedem, hogy húzzon, rábízom magam.
Legalább is az első pár pillanatig, pár centiig, nem kell tovább biztatnia. Fokozatosan veszem birtokba testének eme tájékát, próbálván a lehető legkevesebb fájdalmat okozni, mert ez azért még is más, sokkal szűkebb, mint a megszokott. És hogy ő is örömét lelje, ujjaim sem hagyják abba a munkát, igyekszem meglelni azt a pontot, mely a hirtelen halált hozhatja rá is. Mert én tuti nem fogom így soká bírni.
- Ne mozogj cica - súgom fojtottan, rekedten, célt érve, szabad kezemmel átölelve, magamhoz szorítva testét, telt keblére fogva. A zuhany, hideg zuhany, az kellene most, legalább is gondolatban, mert a víz langyos, nem sokat segít felfokozott állapotomban. Csak az ujjam mozognak benne, ha már végig nem is vagyok képes, legalább néhány sóhajt csaljak ki belőle, míg én csak lüktetek benne, a végső robbanáshoz közel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Kedd 4 Okt. - 20:41


Aaron & Leah

18+

  Ívben megfeszül a hátam, amint elkezd simogatni, úgy tűnik bármilyen alakomban is vagyok, egyértelműen hozzá tartozom, ez ellen nem tudok, és nem is akarok mit tenni. Jók vagyunk együtt, legyen szó szerelemről, vagy éppen szeretkezésről, most éppen az utóbbi merülhet fel, még annak ellenére is, hogy pokoli napon vagyunk túl, mégis túléltük, és azon vagyunk, hogy visszacsináljuk az egészet, közben pedig rá is jőjjünk, ki is akar bántani minket. A sors iróniája, hogy nem esünk depibe, legalábbis ő gyorsan kihoz belőle, s ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Megborzongok, ahogyan a vállamat csókolja, így nem is moccanok, hogy megforduljak, legalábbis kiélvezem a pillanatot, behunyva a szememet át is adom magamat az érzésnek, amely lent is egyre jobban beindít, nedvessé tesz. Egyre inkább zihálok, mégsem tudok elvonatkoztatni attól, hogy felvessem az új ötletet, ami nyilvánvalóan bizalmi kapcsolatot jelent közöttünk. Úgy fest bejön a felvetésem, mert enyhén elkerekedik a szeme. Ám én sem akarnám, ha neki bármilyen ellenérzése van.
- Nem baj. Magamban akarlak érezni, ott. – Egy kicsit hagyhatnánk azt, hogy mennyire tisztel engem, lehetnénk picit mocskosak is. Régen volt ilyesmiben részem, bár nem tudom, hogy ő már tévedt ilyen utakra. Ha nem most próbát tehet.
- Nekem ráérne utána is.. – Kezdenék szabadkozni, aztán szisszenek fel jó érzéssel, ahogyan a tettek mezejére lép. Ösztönösen összezárom lent az izmaimat, élvezni akarom minden mozdulatát. Kissé imitálni, hogy még nem vagyok bejáratva, holott már most tocsogok a nedvtől, ahogyan érzékelheti is. Más ez, mint a zuhany vize, teljesen más, és ezzel ő pontosan tisztában van. Mozgatom a csípőmet, hogy olyan szöget találjunk el, ám közben hozzá nyomom a hátsómat, őt sem akarom sokáig váratni. Rámarkolok a fegyverére, és én neki segítek, hogy magamba vezethessem. Ezúttal a művészbejáró a cél, nem a megszokott útvonal.

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 30 Szept. - 15:07

+18




Aaron & Leah



Élvezettel nyögök fel, ahogy formás teste hozzám simul. Noha amióta Leah-t ismerem más nem érdekelt, magamhoz képest is hűséges típus voltam, azért férfiból vagyok, és ilyen felajzott állapotban nehezen is tagadhatnám, hogy izgat a gömbölysége. Nem mintha Leah törékeny alkata ne lenne sokkal izgatóbb, de azért a változatosság sem megvetendő, nem?
Élvezettel járatom tenyereim formáin, szám vállának édes bőrét súrolja, mintha csak a róla lekortyolt víz olthatná szomjúságom, mintha az illata az íze tenné ennyire kívánatossá az egyszerű szomjoltót.
Ahogy kacéran hátrafordítja arcát elmosolyodom, egy apró puszit nyomok az orra hegyére, ám szavai, felvetése... Mivel testem szinte rátapad az övére érezheti, ahogy megremegek, libabőrt ölt testem már a gondolatra is. Na igen, nem olyan ajánlat ez, amit gyakran hallok tőle, és nem is erőltettem soha. Ám ha már ő felveti...
- Ugye tudod cica, hogy most azonnal eldurrannék tőle? - kérdem félig incselkedve, félig komolyan, nehogy azt higgye, nem értékelem az ajánlatát.
- Szóval téged is késszé kell tennem - teszem még hozzá, és ha esetleg szavaim nem lennének egyértelműek, jobbom már ölénél is van, és noha nem durván, ám minden előzetes jel nélkül merül meg benne ujjam. Ahogy ismerem az én kis tüzes cicám, már készen vár. Én pedig igyekszem mély légvételekkel csillapítani magam, hogy már a gondolattól elélvezzek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Pént. 30 Szept. - 8:02


Aaron & Leah

18+

 - Azért mégiscsak bízom benne, mert.. így nem tudom végigélni az életemet.. Ez már nem én vagyok. – Mormolom, miközben kéjesen elmosolyodva adom át magamat a csókjainak, az érintésének, ahogyan végigszaladnak az ujjai a csípőmről a fenekemre, és olyan hévvel húz magához, mintha mindig is a szőke énem lett volna számára az igazi. Akaratlanul is megrándulok a szavai nyomán, ahogyan eszembe jut, amikor kikötözött. Eléggé kiszolgáltatot helyzet volt, de életemben akkor élveztem legnagyobbat. Igazi kuriózum, amelynek emléke azóta is kísért, nyilván az ember nem tenné meg minden nap. Én viszont hiába is próbálok meg domináns lenni vele időnként, mindig átveszi az irányítást, nem hagyja, hogy akár egy pillanatig én legyek a főnök. Megvan ennek is a pikantériája, a szerepek adottak.
- Nem mit, hanem kit.. Csakis téged.. – Annyira örülök neki, hogy még így, ebben a formában is a lelkemre kiváncsi, amit a testemen át szerezhet meg, nem zavartatva magát attól, hogy éppen milyen külsőt viselek. Na igen, számunkra komoly előny az, hogy különlegesek vagyunk, nem úgy gondolkozunk, mint egy átlagember, fel vagyunk készülve a váratlan helyzetekre. Felnyögve keresek támasztékot, elengedve ágaskodó férfiasságát, de még arra sincsen időm, hogy ellenkezzek. Nem mintha akarnék.
- Te se. – Kuncogok fel, aztán zihálva hunyom be a szememet, ahogyan a langyos víz átszalad az arcom minden szemletén. A hátsómat aztán igazán szeretem, és most éppen belemarkolt. Évődő gondolat ötlik fel bennem, így kinyitom kék szemeimet, és hátra pillantok a vállam felett, miközben éppen hozzám simul. Lassan teljesen benevedvesedek, és már alig várom, hogy egyesüljünk, előtte mégis meg kell szólalnom.
- Tudod.. Annak idején rossz kislány voltam, és.. ha akarod, akkor most máshova is mehet. – Paskolok egy kicsit a hátsómra, Shannonként igen ruhanyos a testem, ahogyan az első alkalommal is érezhette, Leah-ként lehet, hogy ez komoly fájdalmakkal járna, de lássuk be, eléggé felelőtlen, prostis életet éltem, aminek talán most kiélvezheti a gyümölcsét. Félmosollyal várom a hatást, egyes pasiknak az ilyen szeretkezés afféle tiltott gyümölcsnek számít, vajon neki mi a véleménye?

♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim?   :lufi:




Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Kedd 20 Szept. - 16:11

+18




Aaron & Leah



- Nem akarom, hogy azt hidd, én valami varázsló vagyok. Semmit sem ígérhetek, de mindent megteszek majd - suttogom a fülébe, és bár nem lelombozni akarom, azt se szeretném, ha hiú reményekbe ringatná magát. még azt sem tudjuk, mivel állunk szembe, nemhogy a gyógymódot rá.
- Egyébként pedig... Most is azt tehetek veled, amit akarok - nevetek fel rekedten, mert bár így van, és talán ennyi idő után már rég ráunhattam volna, nem megy. Mert úgy vonz, mint szomjazót az oázis, és ez nem a kinézetétől függ. Hisz ha az lenne minden, most nem lennék ilyen izgatott, nem ugyanaz az izgalom uralna el, mint máskor. Mert más az alak, más a forma, a méret, én még is tudom, hogy ő az én Leah-m.
- Vigyázz mit kívánsz ... - suttogom érzékien, elfojtva a mondanivalókat a csókkal, ám nem félbehagyott, nem elfelejthető - Mert a végén még teljesül.
Apró taszítás, nem ellökni akarom, még csak meg se, inkább csak kibillentem egyensúlyából, hogy kénytelen legyen kezeivel támaszt keresni a tusoló falán. Nem mintha nem élveztem volna fürge kis ujjainak munkáját, de hát ő kívánt...
- Ne fogd vissza magad édes, miénk a ház - búgom, ahogy kezeim végigfuttatom hátán, minden finomkodás nélkül markolva gömbölyűbb popsijába, majd le combjain, hogy irányt váltva, vagy inkább pozíciót siklik felfelé, immár elől, érintve a bársonyos bőrt, ám gonoszul elkerülve ölét, egészen fel a teltebb keblekig. Egyértelmű, hogy Sharon idomai teljesen másak, mint a megszokott. De ez is Leah.
- Ne feledd, te kérted - súgom, miközben teljes testemmel hozzá simulok, érezheti szívem heves ütemét, vágytól felduzzadt tagom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Malase Jow
Hozzászólások száma : 371
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Csüt. 15 Szept. - 16:06


Aaron & Leah

18+

Próbálok nem hangosan nyögdécselni, ahogyan a hátamat simogatja, fürdet, hiszen állatira jól esik, hogy elfogadja, hogy most nem abban a jól megszokott alakban vagyok, amelynek a bőrében megkedvelt, sőt, talán még belém is esett annak idején. Ebből is látszik, hogy talán olyan hatással vagyok rá, amikor a külső az csak egy dolog, igenis leköti magát mellettem, mert a lelkivilágom, a stílusom is érdekli. Élvezettel belesimulok a tenyerébe, halkan nyüszögök, még akkor is, ha most Shannonként teszem, így nem annyira cuki, mint Leah-ként.
- Ha megígéred, hogy mielőbb visszaváltoztatsz, akkor nem gyötör annyira a bánat. Motivációként sugallom, ha sikerül, bármit megtehetsz velem. – Kuncok fel halkan, holott most éppen valami olyasmit készülünk, amit csak egyszer tettünk, a szőke változómban egymásnak adni magunkat. Hátranyúlok, hogy én is kisegítsem kissé, tudom, hogy mennyire érzékeny ott lenn, ha ilyen közel vagyok hozzá, így csak azért is rájátszom. Lényegesen nagyobb így a fenekem, de hát most ezt kell elfogadnia. Egyenlőre nem úgy tűnik, hogy bármilyen kifogással is élne. Most így tudunk gyakorolni, szeretni, érezni egymást, és mihamarabb ismét Leah vagyok, annál jobb.
- Nem csak játszadozom, ébresztgetem. Tépj szét! – Susogom vissza, az ajkára cupppantva a sajátomat, ha már közelebb hajolt, akkor félig megfordulok, hogy egy csókkal is kifejezzem hálámat, amiért így is szexisnek tart. Aztán ismét elmélyítem a távolságot, hogy a kezem beférjen kettőnk közé, kissé erélyesebben markolok rá a keményedő fegyverre, és húzogató mozdulatokkal inspirálom arra, hogy ne csak fürdésben gondolkozzon. Nem gondolom, hogy hosszadalmas szerelmeskedésben kell gondolkoznunk, vagy extra mutatványokban, ez most amolyan feszültséglevezetés. Ismét felnyögök, ahogyan a nyakamba csókol, a kebleimmel játszik, odanyomakodom hát az ágyékához, kihúzva a kezemet, most már tényleg szabad az út, céloznia is alig kell. A langyos víz ránk ömlik, sikamlós testem szinte kéjes vággyal simul az ölébe.



♫ You had it all ♫ ϟ Ruha ϟ mi lesz veled cukim? :lufi:





Leah Carmichael
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   Hétf. 5 Szept. - 16:38

+18




Aaron & Leah



Nagyban megkönnyíti a helyzetem, hogy tudom, ez a szőke csaj, akinek a hátát dögönyözöm, valójában az én édes kis barnám. Nem mintha bűntudat gyötörne. Vagy lenne,ha megcsalnám? Fogalmam sincs, eddig ilyesmi meg sem fordult a fejemben.Miért is fordulna, mikor mindent megkapok tőle?
- Én is iszonyúan jól érzem magam. És még jobban érezhetném, ha a húgom nem harciaskodna ennyire, és a barátnőmet nem gyötörné a bánat - súgom halkan, mintha attól félnék,ha ismét eszébe juttatom a helyzetet, újra elkeseredik. De lehet erről egyáltalán megfeledkezni?
Úgy tűnik, lehet, mert a puha ujjak, mik bár most nem olyan picit, ugyanolyan ügyesen fognak érzékeny tagomra, ugyanolyan ügyesen játszanak, akárcsak az előttem riszáló ingerlő kis popó is.
- Játszadozol az alvó oroszlánnal? - súgom a fülébe,egész közel hajolva, csupán kezének hagyva némi teret. Ahogy teret keresnek az enyéim is, előre szaladva, méregetve az új halmokat, mik bár teltebbek, mint a megszokott, cseppet sem kívánatosabbak. Igazából tényleg a tudathasadás küszöbén vagyok, hisz más a külalak, mások a formák, még is ugyanolyan, mint mikor valós alakjában ölelem.
És ugyanúgy ingerkednek hüvelyujjaim a peckes bimbókkal, miközben szám nyakára tapad, ölem pedig sürgetőn rándul meg a pajkos ujjak között.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ügy   

Vissza az elejére Go down
 
Sürgősségi ügy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: New York-