Lya&Sebastian

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Hétf. 30 Dec. - 20:32

- Azt hiszem, igazad van - válaszolom neki egyszerűen.
- Be kell valljam... kicsit aggódtam, mikor megtudtam, hogy Mike-ék szobatársa vagy. Örülök, hogy mégis adtam esélyt ennek az egésznek - mondom, majd elmosolyodom.
Most nem hozott úgy zavarba. Sokkal nehezebb volt kimondani az iménti szavakat, mint feldolgozni az övéit. Minél több idő telik el, annál egyszerűbb. Még akkor is, ha az az idő még napokban sem számolható. Alig lehet több néhány óránál. Következő szavai elmémben visszhangoznak. Egy pillanatra előre meredek, fel a fák fölé.
- Mintha őt hallanám... - szólok halkan.
Ezt a részt szerencsére nem firtatjuk. Én azonban jól beletrafálok a dolgokba. Hirtelen azt sem tudom, melyik kezemmel kellene felképelnem magam. Természetesen utána meggyógyítanám a sérült felületet, hiszen mégsem kellene lila monoklival járkálni, főleg, ha én magam okoztam. Ennyi haszna van ennek az egésznek. Ethan-ék szobája rémisztő egy név annak a helynek. Na jó, annyira nem, de azért mégis. Pedig abba kellene hagynom ezt az erős tartózkodást, de egyszerűen nem tudom. A másik két sráccal nem alakultak túl jól a dolgok. Vagy éppenséggel túl hamar, túl jól alakultak. Az pedig szintén nem hiányzik. Ezért is vagyok hálás, hogy Sebastian más. Pláne, hogy gőzöm sincs, hogy akarnak-e tőlem valamit. Ő viszont nem játszadozik úgy, mint egyesek. Ő másképp játszik. Gondolatban meg is vonom vállaim. Ezen már nem tudok segíteni. Csak csendesen bólintok egyet, utána pedig figyelem ahogy felkel. Én magam is feltápászkodom.
- A barátnőmről nem mondok semmit, nem nekem kell méricskélnem - vonom meg a vállam.
Mikor leérünk, ismét elfogadom kezét. Egész kellemes így sétálni. Gyakrabban is tehetném, már ha lenne kivel. Akárki kezét azonban nem fogom fogdosni. Most is... Na igen, nem tudom, hogy miért fogtam meg a kezét, mikor nem is ismertem. Ismét egy apró őrültség. De ez most legalább kisebb volt, mint a többi.
- Akkor nálatok is fényes lehet a családi helyzet! - húzom el a szám, eme egyszerű megjegyzés kiejtése után.
Lassan vissza is érünk. A séta megvolt mára, és elég is volt most, hogy hidegebb lett az idő. Úgy tűnik, Sebastian is haladna. Nem is tartom fel tovább. A puszit nem viszonozom. Nem is tudnám, olyan gyorsan elszelel. Én is megyek inkább a saját dolgomra, bár még egy elköszönést elrebegek felé.

//Én is köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Vas. 22 Dec. - 9:37

Ahogyan mondja, mutánsok vagyunk, egymásra sokkal inkább hasonlítunk, mint bárki másra, még akkor is, ha máshonnan származunk. Az embert ez alapján sokkal inkább a vére, semmint a bőrszíne határozza meg, bármennyire is máshogyan hitték az első vagy a második világháború idején. Túl sokat nem tudok a szőke szépségről, Mike is csak olyasmit mondott, hogy vannak érdekes dolgai a leányzónak, Ethan meg csak vigyorgott valamin, én pedig nem kérdeztem bele, tartsa csak meg a nőügyeit, ahogyan ritkán mesélek arról például, hogy én milyen szinten is agyalok két csaj között őrlődve, bár még egyiküket sem ismerem túlzottan, lehet, hogy mindkettőjük jó megoldás lehetne, ám az is, egy harmadik lenne a számomra ideális. Amyt ugyan nekem is mondta Mike, meg valami Lisát is, úgy látszik, túlságosan sok helyes jár a suliba, ha ennyire nehezen sikerül választani, és tartósabb kapcsolatokat kialakítani. Nem vagyunk már kamaszok, de azért még komoly felnőttek sem, valahol most érdemes kisérletezgetni. Így aztán mit sem tudok Lya őrültködéseiről, és ha tudnám is, nem befolyásolnám, az számít, hogy velem milyen, hogyan érezzük magunkat egymás közelségében.
- Meghatározóvá válni és hírhedt lúzernek lenni azt hiszem két teljesen más dolog. Csak úgy értem, ha sokan kedvelnek, ismerik a nevedet, az jó dolog. Nem tudom, hogy Mike-ék hogy vannak veled, én így elsőre kedvellek. – Pillogok rá nem kicsit csillogó szemekkel, ám ebben nincsen több egyenlőre, mint szimpla szimpátia. A beszélgetés és a fizikai kontaktus is jó vele.
- Jól tette, javadra vált, egy lány igenis legyen csinos, nőies. – Hajtom meg a fejemet, aztán hárítóan mosolygok, hogy nem történt semi baj. – Azért még nem haldoklok. – Hálás tekintettel mérem őt végig, ahogyan betakar, és a teste melegével közelebb is csúszik hozzám.
- Akkor majd megbeszéljük, hogy mikor, Ethanék szobájában megtalálsz, ha még van kedved arrafelé császkálni. – Lassan felállok, mert takaró ide vagy oda, tényleg nem akarok itt megfázni.
- Menjünk lassan vissza, jó? Tudod még le akartam menni a városba, ezért mostam le a járgányt. – Bízom benne, hogy velem tart, és nem marad itt egyedül nem lenne annyira kedvem szótlanul visszagyalogolni.
- A barátnőd remélem nem helyesebb nálad, mert akkor nagy gondban leszek. – Ha leértünk, ismét nyújtom neki a kezemet, hogy úgy menjünk majd visszafelé az ösvényen. – Nem hiszem, a nagynéném azt sem tudom, hogy merrefele utazgat mostanság. Egy lapot szokott küldeni, de ennyi. – Válaszolom, nekem ilyen bentlakásos karácsonyom lesz most, talán mások is így lesznek ezzel. Ha visszaérünk a suliba, akkor adok az arcára egy puszit, aztán visszamegyek a Porschéhez.

//Köszönöm szépen a játékot, még várok tőled is zárót^^//

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Hétf. 16 Dec. - 21:32

- Hát, úgy tűnik, én nem tartozom az amcsik nagy részébe. Genetikailag sem - viccelődöm.
Na igen, úgy tűnik, hogy elkerültük egymást a bálon, de tény, hogy már csak ő kellett volna a hármasból. Ki tudja, hogy akkor mi lett volna. Amit viszont ezután mond, az kissé megrémít. Mégis hány ember tudhat rólam és az őrültségemről? Mike mindenkinek elmondta volna? Na igen... Soha ne csinálj furcsaságot egy srác előtt, aki nyilvánvaló, hogy a legtöbb csajjal szóba fog elegyedni és a többi lányról szerzett tapasztalatait fogja felhozni. Mert hát ő ezt csinálja. Nekem is elújságolta, hogy mi volt azzal az Amy nevű lánnyal. Nem csodálnám, ha rólam is mesélt volna másoknak. Ezzel viszont együtt kell majd élnem. Pedig tényleg véletlen volt. Egyszerűen csak eluralkodott rajtam a vakmerőség. Túl sokáig éltem emberek között, ott nem voltam ennyire merész. De itt annyira más. Szabadon használhatom az erőm, ami jelentősen felbátorít, sajnálatos módon. Bár tény, hogy ha akkor futottam volna össze Ethannel, akkor megnézhettem volna magam. Mintha fázna, legalábbis ezt veszem észre. Az, hogy átkarolja lábait, mindenképp erre következtet. Csak most veszem észre, hogy csak rajtam van takaró. Én barom meg elhúzódtam. Miért nem tudok jobban figyelni az ilyesmire?
- Valamiért úgy érzem, hogy a suli meghatározó személyiségévé válni nem lenne jó, úgyhogy remélem, hogy tévedsz! - jegyzem meg azért, mert hát mégiscsak tudatni kell vele, hogy figyelek rá.
- Tudod... az anyám nagyon ügyelt az ilyesmire. Elvárta, hogy kecses legyek, hogy legyen bennem tartás... én pedig nem bántam, mert ő is mindig úgy viselkedett - mesélek neki egy kicsit, utána végighallgatom szomorú tartalommal bíró szavait.
- Én... sajnálom, nem... nem akartam - mondom zavartan, lesütött szemekkel.
Ennél nagyobb ökör már nem lehetnék. Valahogy azonban mégiscsak javítani kellene a helyzeten. Fogom a takaró egyik végét és átdobom hátán, miközben közelebb csusszanok.
- Lehet, hogy egy kis náthából még ki tudnálak gyógyítani, de nem kockáztatok! A meghívást pedig örömmel elfogadom! Valószínűleg úgyis itt leszek, túlontúl kezdem megszokni ezt a helyet. És őszintén szólva, nem merek hazamenni a barátnőmhöz, mert képes lenne kinyírni, hogy ennyi ideje nem hallott felőlem - húzom el a szám, majd elnevetem magam.
- Te nem mész haza az ünnepekre?

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Hétf. 16 Dec. - 19:47

Fent vagyunk most már a tetején, úgy tűnik, őt is legalább annyira meghatotta a táj szépsége, mint engem, most viszont mégis az köt le jobban, ahogyan a tincseivel játszik a szél. Mellé dőlök, amint nézelődik, és elkapom róla a tekintetemet, nem szeretném, hogy ha zavarba jönne, netán hülyén érezné magát. Fel vagyok villanyozva, hogy először találkoztunk, mégis egészen jól kijövünk, egy hullámhosszon vagyunk. Nyilván voltak rólam negatív tévképzetei, ha a többiekkel találkozott, nekem is volt némi előítéltem, de az a biztos, ha személyesen is megismerjük egymást. Kiderül, hogy mégiscsak sikerült zavarba hoznom, hiszen amikor lecsusszanok, és úgy gondolom, hogy jöhet mellém, akkor hezitál, és tartja a távolságot. Mentegetőzöen mosolyodom el, egyátalán nem akartam én semmit erőltetni, végülis alig tudunk még egymásról bármit is. Ethan nem igazán taposta előtte ki túl jól az utat, így kénytelen vagyok az óvatosság útján haladni, legalábbis Lya fenntartásokkal kezel. Ezzel végülis nincsen baj, még én sem tudom, hogy mit akarnék tőle, túl rövid idő telt el. Kedves, szimpatikus, és persze gyönyörű, de majd az idő eldönti, hogy milyen kapcsolat alakulhat ki közöttünk. Kinyitja az üveget, és bele is iszik. Akkor talán még nem romlott, hiszen nem köpi ki, iható állapotban kell lenni, nem én hoztam ide ki, de tény, hogy már voltam itt többször.
Megvárom, amíg kortyolgat, aztán én is átveszem, és a számba öntök egy húzásnyit. Forgatom a számban, hagyom, hogy átjárjon a fahéjas aroma, és utána nyelem csak le, visszadugaszolva, hogy későbbre is maradjon, ha nagyon átfáznánk.
- Reméltem is, de az amcsik nagy része rühelli a brit affektálást. Nekem pedig igazából már annyira kevert a tájszólásom, annyifelé éltem, hogy nem számítok igazi patriótának. – Az ő kiejtése tökéletesen beazonosítható, nagyon laza, igazi yenki. – Akkor biztosan elkerültük egymást. – Rebegem csalódott mosollyal, és megcsóválom a fejemet, pimasz tincseimbe belekap a szél, ahogyan a szemem elé borzolja őket, ki kell tűrnöm a hirtelen támadt függönyt előlük, hogy vissza tudják nézni, és elmerülni a szőkeség lélektükreiben. – Nem vagyunk összenőve, valójában alig tudok rólad bármit is, csak annyit, hogy meg akartalak ismerni. Mintha máris meghatározó személyiséggé nőtted volna ki magad itt a suliban. – Átkulcsolom a térdemet, ahogyan ráhajtom a fejemet, hogy őt figyeljem, miközben beszél. A takaró őt védi, nekem már kezd hűvös lenni, így próbálom melegen tartani magam, ha már nem bújt, nem csak a csábítás vezetett, hanem az, hogy ne fagyjak itt meg a magasban. – A balett mindenképpen látszik, mint valami őz, úgy mozogsz, lehet, hogy tanult, de mindenképpen ösztönösnek látom. – Vonom meg a vállamat, az utolsó részét nem igazán értem, fogalmam sincsen, hogy mi az a Beyaert farm, de majd kifejti, ha úgy látja, hogy nagyon alapvető lenne ismernem.
- Oh, hát tudod a szüleim korán meghaltak, a nagynéném pedig eléggé nagyvilági csaj, állandóan költözködtünk, de úgy tűnik, Eric és Charles keze mindenhova elér, mert rám találtak, és most itt vagyok. – Fejezem be vidoran, és úgy érzem, lassan azért nem ártana visszamennünk, mielőtt rosszra fordul az idő. – Nem tudom, hogy hol leszel szilveszterkor, de szívesen buliznék veled, ha ráérsz, és van kedved. A suliban szoktak lenni ilyen kis belső emeleti banzájok, tíz-tizenöt fősek. Mit szólsz?

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Szomb. 14 Dec. - 19:53

Megvárom, míg felér a lesre és csak akkor kezdek el nézelődni. Igen, tényleg nevezhető lesnek, ráadásul most, hogy ritkásabbak a fák lombjai, még többet lehet látni a tájból. Még a tavat is látom. Ami viszont jobban megfogott, az a kis kert, mi a birtok főépülete mellett van. A madarak még most is itt vannak, mi eléggé furcsa. Nem hittem volna, hogy ilyenkor fogok még csiripelést hallani. Bár nem vagyok nagy madárszakértő, azt sem tudom, hogy a poszáták el szoktak-e repülni melegebb éghajlatra. Ezek viszont most itt vannak, ennek pedig csak örülhetek. A les szélének támaszkodva nézek körbe, miközben hajam néhány tincsével játszik a fák ágai közt átszökő szél. Most még ez a kis szellő is kellemes, annak ellenére, hogy a korábbihoz képest már visszahűlt a levegő. Nincs is kedvem levenni kabátomat. Oldalra pillantok, hogy megnézhessem, mit csinál Sebastian, ekkor látom, hogy engem néz. Egy pillanatra zavar tör rám, mígnem kiszúrom, hogy mit szeretne. Lecsúszva hát a les falának mentén, leülök én is, bár kicsit távolabb, mint mutatta. Annyira nem vagyok közel, hogy kényelmesen átkarolhasson, szándékosan azért, hogy elkerüljem ezen lehetőséget. Akárhogy is, az Ethan-os eset óta óvatosabb vagyok. Legalábbis igyekszem az lenni. Az üveget elveszem egy röpke mosoly kíséretében és ki is nyitom. Először csak végighúzom orrom előtt, hogy beleszippanthassak az üveg tartalma által lehelt illatfelhőbe. Egészen kellemes. Olyannyira, hogy azonnal megkívánom és egy pillanatra még szemeim is lecsukom, hogy kiélvezhessem az illatot. Míg válaszol, egy aprót kortyolok is. Az ital meglepően langyos. Nem hittem volna, hogy ilyesmit találunk idefent. Vagy piszkosul mázlink van, vagy ő tette ide ezeket a dolgokat, nem is olyan rég, remélve, hogy talán rátalál valakire akit idehozhat. Jobb lenne még óvatosabbnak lennem. Talán. Minden esetre az üveget átadom neki, hogy megízlelhesse a nedűt.
- Ne aggódj, annyira nem rémes az akcentusod! Legalábbis szerintem... - teszem hozzá.
- A bálon pedig hiszed, vagy sem, ott voltam. Bár erről nyilván tájékoztattak a szobatársaid - húzom el a szám rövid időre, majd elmosolyodom.
- Ami a sportot illeti, rendszeresen nem űzök semmit. Nincs ellenemre a sport, sőt, de szeretek új dolgokat kipróbálni, mint például... Egyszer sikerült eljutnom Írországba, ahol összeakadtam valami történelmi fanatikussal, aki megtanított kardot forgatni. Amikor tehetem, túrázok is. Aztán... Ott volt még a balett, az még Bostonban. Jelenleg viszont beérem a suli konditermével, a sétával és a Beyaert farmmal North Salemben - mondom végül zárásként.
Azt hiszem, elég lesz ennyi sportéletem részletezésére. Igazából túl sok mindent lehetne felsorolni, azzal viszont valószínűleg csak untatnám.
- Na és hogy került egy srác, aki Franciaországban született, Angliába, onnan pedig pont ide?

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Pént. 13 Dec. - 22:22

Csakis úgy segíthet, hogy jelzi, mik a kívánságai, én pedig mint valami lovag a hőskorszakból, gálánsan teljesítem őket. Talán nem vagyok szokványos, de szeretek ismerkedni, és a saját vágyaimon felül másoké is érdekel, a kettőt pedig simán össze lehet fésülni. Hiszen ha egy hullámhosszon vagyunk, miért is akarnánk ellentéteset? A kezdeti meleg most kezd hűvösbe fordulni, de már nincsen értelme visszafordulni, ha zordra fordul a szél, akkor jobban összehúzzuk a dzsekiket, a madárlesben pedig hátha van valami forralt bor.
- Félhetsz is, de hát ez is a játék része, nem? – Csóválom meg a fejemet, és sejtelmesen mosolygok. Dobálgatjuk egymásnak a labdát, van benne egy izgalmas töltet, ami miatt tudjuk élvezni egymás társaságát. A kis szőke bár néha riadtnak tűnik, a nevetése egészen felvillanyoz, hogy nem gondolná magát túlzottan jótét léleknek. Én még nem ismerem túl mélyen, de a kinézetére, az aurájára gondoltam ez alatt, és ugye néha felvillan a képességem, amelyről ugyan nem tud, de akinek ilyen csodálatos alakja van, azt méltán angyalozhatom le. Az első hó itt még nem esett le, pedig lassan karácsonyi lázban égek, a fejemben mindenféle idevágó szám pörög, ám most nincsen nálam a walkman, az autóban hagytam, így csak a dúdolás, és a dünnyögés marad, amit bizonyára megmosolyog, nem a hangomról vagyok híres. Lya olyan lánynak tűnik, akit a fizikai ágytornán kívül akár még egy pokróc alatti forrócsokizós beszélgetésre is el tudnék képzelni, de egyenlőre ez csak ábránd, hiszen alig ismerem még, lehet, hogy totálisan megbízhatatlan leányzó, majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
Felérünk lassacskán az emelkedőn, innen még inkább be lehet látni a birtokot. A professzor felmenői igen szép kertet rendeztek be az erdő szélén, talán még valami elektronikai kütyü is védi a virágokat, mert a hideg ellenére petúniák, margaréták nyiladoznak szép ágyásokban. Azért nem fogok odamenni, és szakajtani, de a látvány mindenesetre fennséges, viszont most nem ezért jöttünk. Oldalra pillantok, látom, hogy kissé elgondolkozott, ezzel nincsen is semmi baj, végülis én is a gondolataimba mélyedtem, főleg róla persze. Elindul fölfelé, én meg miután szemrevételeztem a formás hátsóját, nyálcsorgatás nélkül érek fel. Nem csak azért engedtem előre, hogy bámuljam, adott esetben meg tudnám tartani, ha csúszós a létra. Végül felérünk, ekkora kapok választ is. Körbe tudok nézni, és úgy látszik, ma az én napom van, mert takarót, és forralt bort is találunk, utóbbi még egy picit langyos is. Sőt a nevét illetően tényleg madárles, hiszen innen jobban lehet látni az ágakon megülő még most is bőszen csiszergő poszátákat. Miközben lecsusszanok a les aljára, magam mellé mutatok, és ha odaül, finoman átkarolom őt, persze csak ha engedi, nem vagyok én tolakodó, szabad kezemmel pedig átnyújtom az üveget.
- Kinyitod? – Elgondolkozom a válaszon, végülis nincsen benne semmi titok. – Franciaországban születtem, de Angliában nőttem fel, onnan ez a rémes akcentus. – Nevetek fel, és ha már hozzámbújt, lágyan megsimogatom a vállát– Nem láttalak a bálon, pedig biztosan felkértelek volna egy táncra, olyan kecsesnek tűnsz. Sportolsz valamit? – Kérdezem kíváncsian, és már várom a bort.

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Csüt. 12 Dec. - 15:25

Hogy ne essen ki a kegyeimből? Mégis hogyan segítenék én ebben neki? Ráadásul miért? Ha saját magától nem képes rá, akkor mi értelme lenne? Elég furcsa ez a srác. Pontosabban kezd egyre furcsább lenni. Na mindegy, ez még mindig belefér és hát be kell vallanom, hogy a furcsasága miatt érdekes is kissé. Legalábbis számomra.
- Talán inkább nekem kellene aggódnom - mondom egyszerűen, mielőtt még elkezdenénk sétálni.
Az angyal emlegetésekor önkéntelenül is elkacagom magam. Ha belegondolunk, hogy akár még igaza is lehet, a szó szoros értelmét nézve... Magamat nem tartom angyalnak, ráadásul nem is tudtam, hogy van madárles, így még inkább ki vagyok zárva ezen gyanú alól, de attól még könnyedén előfordulhat, hogy valami szárnyas mutáns járkál ki oda. Az is lehet, hogy az a másik lány, akivel jobban belegondolva, még nem is találkoztam. Pedig jó lenne végre összefutni. Talán tudna néhány tanácsot adni az alkalmanként kinövő tollcsomókkal kapcsolatban. Az erdő nagyon szép most is, bár jobban festene, ha a színes levelek a fákon lennének többségben, nem pedig a talajon. Szívesen megnézném ezt a helyet hóesésben is. Igazából az egész birtokot szívesen megnézném hóesésben. Nincs bajom a hóval, mondhatni szeretem is, annak ellenére, hogy hó esetén nem tudok kint ücsörögni a fák alatt és nézni a semmit. Azok a pillanatok hiányozni fognak, de mint oly sok dologra, erre is van megoldás, mi szintén kedvemre való szokott lenni. Egy bögre forró tea, vagy kakaó mellett nézni ki az ablakon keresztül a hóesésbe, miközben a kandalló tüze melegít. Milyen szépek is azok az idők...
A kaptató látványa rángat vissza a jelenbe. Remélem nem kalandoztam el túlzottan. Nem is elmélkedhettem sokáig, ugye? Elvégre nem sétálhatunk olyan régóta. Hamarosan fel is érünk a dombra, ahol ott áll a madárles. A létra előállt, engem pedig Sebastian előre enged. Mielőtt elkezdenék mászni, dzsekim magamra kapom, hogy ne gátoljon a mozgásban. Egy gyors mozdulattal még igazítok rajta, majd felkapaszkodom az első fokokra a falétrán. Közben még egy kérdést is kapok. Elhessegetem hát a gondolatot, hogy mi lenne, ha véletlenül leesnék. Nem mintha szeretnék hanyatt vágódni, főleg nem ráesni a srácra, de akaratlanul is eszembe jutnak a lehetséges dolgok.
- Boston... Ott nőttem fel - felelem, mondandóm már a létra tetején fejezve be.
- Na és te?

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Pént. 6 Dec. - 15:19

Igazából nem a nőiességének szól, hogy ha figyelmes vagyok, általánosságban próbálok mindenkivel kedves, úriember lenni, legtöbbször sikerül, de nem elhanyagolandó tény, ha egyébként egy ilyen szép, és kedves lánykáról van szó. A kezdeti gyanakváson túl úgy vélem kezd lassan feloldódni, és szemet hunyni afelett, hogy kik a szobatársaim, mennyire lehetünk egyformák. Kétségkívül a hasonlóság igen nagy, meg hát fiúk vagyunk, ebben a korban a lányok a mindenünk, nem mindegy azonban, hogy ki hogyan kezeli őket. Alice néni engem szépen kitanított, és az ösztönös tehetségem is segít a velük való kommunikációban. A viccelődésére lazán bólintok.
- Nem vagyok ennyire babonás Lya, majd te segítesz, hogy ne essek ki a kegyeidből. – Dobom vissza a labdát, és már arról csevegünk, hogy akár még egy kis időt egymás társaságában is maradhatunk. Azt hiszem nem minden csak a testiségről szól, nem kell ahhoz valakit egyből ölelgetnünk, hogy beteljünk a látványával. Az ismerkedésnek ez a kezdeti, borzongatós időszaka érdekes, nem mindig érdemes páros lábbal beletiporni a meghitt pillanatokba.
- Biztosan valami nagylelkű angyal szokott oda kijárni, még azt is el tudom képzelni, hogy valami forró italt is találunk a zimankó miatt, de mára visszatért az indián nyár, úgyhogy csak az íze miatt érdemes teázgatni, nem azért, mert felmelegít. – Finom ujjai belesimulnak a tenyerembe, rásimítom a saját hüvelykujjamat a kézfejére, és már indulunk is. A bőrdzseki most rajtam, de szabad kezemmel feltolom a hajamra a napszemüveget, ha kérdezne valamit, akkor tudjon találkozni a pillantásunk.
- Hát a látszat tudod, hogy mennyire szokott csalni. – A mosolyára tőlem is választ kap, nagy kislány már, tud magára vigyázni. Végiglépdelünk az ösvényen, nincsen messze, közben nem szólalok meg, csak élvezzük a ritkás, szinte liget-szerű erdőt. Talán most járhatunk itt utoljára a hóesés előtt, nyakunkon a tél, legközelebb hónapok múlva lesz ilyen tisztán belátható a táj. Nemsokára már ott is vagyunk a kaptatón, ahol fel tudunk hágni a dombon, hogy elérjük a madárlest. Ahogyan mondtam, ott a fából ácsolt létra, előreengedem őt, mert hát magamat nem tudom meghazudtolni, nem is én lennék, ha képességemmel lopva fel nem mérném csodás alakját ruha nélkül. Miután magamban elnyomtam egy halk sóhajt, már követem is őt fölfelé. Még nem tudom, hogy mit is találhatunk majd a magasban. Talán nem teát, hanem forralt bort?
- Rólad viszont tényleg nem tudok semmit. Hol cseperedtél fel? – Kérdezem mászás közben.

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Szer. 4 Dec. - 21:10

Kezd egyre szimpatikusabbá válni a srác. Úgy tűnik, figyel arra, hogy mi nem tetszik és mi igen. Ráadásul még az autóba is beülhettem, ami még egy plusz pont. Nem a kocsi miatt, hanem azért, mert megengedett ilyesmit, annak ellenére, hogy frissen mosta. Az efféle apróságokból sok jó pontot össze lehet hozni, de azért még nem vett le a lábamról, az biztos. Minden esetre, kezdek oldódni a sokk alól, miszerint ő Mike és Ethan szobatársa. Valahogy annyira más, mint azok ketten. De nem kellene ezen agyalnom. Tökmindegy, hogy a másik kettő milyen. Eddig ő is csak pozitívummal szolgált számomra, leszámítva a kezdetleges megszólítást.
- Vigyázz, lehet, hogy le kellene ezt kopognod! - viccelődöm, a pozitív benyomásokat illetően.
Na igen, elég könnyen művelek őrültségeket. Ez pedig mind Lizzy hibája! Meg az enyém, mert olyan könnyen átvettem tőle ezt a nagyfokú vakmerőséget. Ez van, ezt kell szeretni. És persze valamennyire szabályozni, hogy ne kergessek el mindenkit magam mellől. Hamarosan útmutatást is kapok. Furcsa, hogy a srác nem ér hozzám, miközben mutogat. A legtöbb fiú máris kapott volna az alkalmon. Ez a figyelmesség szinte már lehengerlő. Az pedig, ahogy felém nyújtja kezét, egészen aranyos. Még egy kis háttértörténetet is kapok, melynek hallatán akaratlanul is felnevetek.
- Reméljük, hogy szerencsénk lesz! - szólalok meg, mielőtt még megfognám kezét.
Nincs ebben semmi rossz, ez csak egy egyszerű kézfogás. Egyébként is ő vezet engem a leshez, szóval még érthető is. Ráadásul így nem hagyjuk el egymást. Kézfogásom könnyed, ahogyan az ahhoz vezető út is, melyet megtesz karom. Kabátomat áthelyeztem előtte másik karomra, hogy az ne zavarjon. Még kellemes az idő, nem áll szándékomban felvenni a melegebb szerelést.
- Szörnyűségeket? Nem, semmi ilyesmit! Igazából csak azt tudtam rólad, hogy Mike-ék szobatársa vagy. És megnyugtatlak, nem nézel ki csúnya farkasnak. Persze lehet, hogy emiatt nekem kellene aggódni. Könnyedén lehetsz még báránybőrbe bújt farkas - húzom el a szám, majd elmosolyodom és hagyom, hogy vezessen, miközben haladok mondhatni mellette.

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Szer. 4 Dec. - 20:28

Nem fogom őt tovább szivizni, ha nem kér belőle, de visszamenőleg már nem fogok szabadkozni. Még a végén úgy tűnik, hogy bele is egyezik, hogy foglalkozzam az autóval, amit szívesen meg is fogok tenni, hiszen a műszaki kütyük szerelmese vagyok. Az enyhe pírből itélve nincsen hozzászokva a gáláns üdvözléshez. Meg tudom érteni, egyátalán nem megszokott, hogy a mai világban valaki lovagias legyen, nekem valahogy belülről jön, a törékenység láttán előtör belőle egy afféle védelmező ösztön, a másikban az esendőt látom, akit fel kell emelni, hogy jól essen neki a gesztus. A haverjaim tekintetében nem szoktam azon tűnődni, hogy milyenek vagyunk, ez nyilván attól is függ, hogy kivel akadunk össze.
- Igazából nincsen jelentősége Lya. Kiváncsi voltam rád, a saját véleményem számít csak. Kaptál hideget, meleget, nekem egyenlőre csakis pozitívak a benyomásaim rólad. – Válaszolok pajkosan nevetve, és betolom hüvelykujjaimat a farmerem hátsó zsebébe. Kisfiús sármommal méregetem egy kicsit, amíg tud ő is válaszolni, és kedvesen bólintok, amikor jelzi, hogy velem tart. Mellé lépek, és az erdő felé mutatok, anélkül, hogy megérinteném, én nem vagyok vele az a letámadós, nála ez nem pálya.
- Ha végigmegyünk azon az ösvényen, lesz balra egy kisebb emelkedő, ami a madárleshez vezet. Azt hiszem még a prof nagyszülei építették, fel lehet hasalni, és valami jótét lélek még emberi kaját is szokott ott elrejteni. Ha nem dézsmálta meg valaki, akkor... – Vonom meg a vállamat, lehet, hogy szerencsén van. – Na gyerünk! – A kezemet nyújtom neki, de rajta áll, hogy megfogja ez, ez végülis nem kényszeríti semmi kötelezőre. Csak amolyan ismerkedős jelleggel.
- Te meg biztos szörnyűségeket hallottál rólam, hogy én vagyok a nagy csúnya farkas, aki szegény Piroskákat támad le, nemigaz? – Kérdezem vidáman, és az arcát fürkészem. Az autót beriasztózom, és ráléphetünk az ösvényre.

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Hétf. 2 Dec. - 21:32

A fogadtatás elég érdekes, de sebaj. Ennyi még belefér, még akkor is, ha nemigen nyeri el tetszésem a rám aggatott "szakkifejezés". Megjegyzésére csak beleegyezően bólintok. Tényleg nem lenne rossz, ha valaki körbepucolná az autót. Meg is akarom tenni, mielőtt még visszaviszem a tulajnak. Ennyit megérdemel, ha már így elkoboztam az autóját. Addig is írtam neki egy levelet, remélhetőleg az megnyugtatja egy kicsit. És bocsánatot is kértem benne néhányszor. Talán elég sokszor ahhoz, hogy ne szedje le a fejem, amint elé állok a terepjáróval. A kézcsók meglep. Nem is kicsit, ami azt illeti. Így még nem üdvözölt a másik kettő. Úgy tűnik, mégis van valami egyedi benne is, ahogyan Ethan és Mike sem egyforma. Vannak hasonló vonások, de azért lényegében mégiscsak mások.
- Én is örvendek! Abba viszont inkább nem gondolnék bele, hogy hogyan írhattak le engem, már amennyiben tényleg megtették. A nevem viszont tudtad, úgyhogy vagy máris elterjedt förtelmes hírem, vagy igazat mondasz - mondom viccelődve.
Azért nem vicc az egész. Inkább tényleg nem agyalnék azon, hogy mit is mondhattak rólam. A kocsiból engedi, hogy kiszálljak. Amint viszont meghallja, hogy mire készülök, mellém akar szegődni. Egy pillanatra ismét meglep, bár nem is értem, hogy miért. Lehet, hogy tényleg nem tudja, milyen őrültségekre vagyok képes? Na mindegy, a másik kettő is kapott esélyt, ő se maradjon ki. Egyébként sem ismerem annyira. Az eddigiek alapján, bár megvan a maga stílusa, még egészen elviselhető. És majdcsak nem akar megcsókolni tíz perc után, mint egyesek.
- Szívesen fogadom a társaságot! - fogadom el végül szavakkal is felajánlását.
- Hogy? Tényleg van madárles az erdőben? Jó párszor jártam már bent, de még egyszer sem láttam - húzom el sajnálkozóan a szám, majd elmosolyodom.
- Azt hiszem, ez eldöntetett. Irány az erdő és az a madárles, ha nincs ellenedre!
Na jó, tényleg egész rendesnek tűnik a srác. De végül is a többivel sem volt gond, leszámítva, hogy Ethan a finom jelzés ellenére megcsókolt és hogy Mike-al alig egy óra alatt sikerült összeveszni, méghozzá elég alaposan. Az utóbbit úgy tűnik, még egy ideig hallgathatom, de talán rendeztük a dolgokat a bálon. Az előbbiben pedig én is hibás voltam, be kell lássam. Most viszont nem is velük kellene foglalkoznom.

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Hétf. 2 Dec. - 20:19

-Szivi. – Ezzel nem hiszem, hogy megsértem, mert részemről egy kedves becézés, amely jelentheti azt is, hogy szivem, meg hasonló bókok, nem szánom lekezelőnek, csak lazáskodom. A szemöldöke felhúzásából látom, hogy nem voltam nyerő így elsőre, de én az a típus vagyok, aki mellett leragadnak annyira a lányok, hogy időm legyen második benyomásra. Merészen elmosolyodom, én kétértelműen fogalmaztam, a célzásomat elutasítja, jobb szeret a tények talaján maradni.
- Ahogy gondolod, ha már elég mocskos, szólj csak. – Vetek rá egy sármos pillantást, mert külsőleg nagyon is kedvemre való a leányzó, más kérdés, hogy biztosan sokat csalódott már a hozzám hasonlóakban. Pedig mit csináljak, van egy hülye stílusom, de ha bírok valakit, miért fukarkodjak azzal, hogy jelzem számára, mennyire aranyosnak tűnik a szememben. Erre nagyon nem tűnik vevőnek, úgyhogy maradjunk szépen a békés csevejnél. Végigkövetem a mozdulatát, ahogy beteszi magát az ülésre, én pedig lehajolok hozzá, hol a műszerfalat, hol pedig a tüneményes leányzót méregetem nagy lelkesedéssel. Kinyújtja a kezét, én pedig esetlennek tartom a megrázását, ezért egy finom csókot nyomok az ujjaira, hogy végül elengedjem.
- Örvendek a szerencsének. Sokkal szebb vagy, mint amilyennek ők leírtak. – Jegyzem meg halovány ajakrándulással, még egy enyhe pírt is megengedek magamnak. Biztosan valami olyan képessége van, amely kitükrözi a lelke tisztaságát, vagy olyan különleges alakváltó lehet, aki képes formálni a vonásait ilyen tökéletesre. Magabiztosságot erőltetek magamra, mielőtt még elgyengülnék. Kipattan az autómból, és észreveszem, hogy kicsit fátyolos lesz a pillantása. Talán a bemutatkozásom miatt? Talán... a többiek elmondták, hogy én vagyok az alfa? Mert amit Mike kigondol, amit Ethan elszúr, az sok esetben én végrehajtom. Na de mi van, ha végre én is megismerkedek egy olyan csodával, akiért érdemes élni? Akkor már nem kéne alfának lennem. Viszont az már rég rossz, ha csak a hírem alapján itél el.
- Elkísérlek egy darabon, ha nincsen kifogásod ellene. – Csukom be az ajtót, és aktiválom a riasztót. A bőrdzseki már rajtam, feltolom orromra a napszemüveget is, és rávillantok egy szép mosolyt. – Ha elhajtottál volna vele.... nos, azt hiszem könnyen megtaláltam volna ezeket a csodás... lökhárítókat. – Vigyorodom most már el, nem tehetek róla, ez vagyok én. – Nos merre drága Lya? Azt erdőhöz mit szólsz? Van egy kis magaslati madárles, onnan jól be lehet látni a birtokot, megmutatom, ha úgy kívánod.

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Csüt. 28 Nov. - 12:06

- Szivi? - kérdezek vissza, miközben egyik szemöldököm kérdőn felszalad.
Nemigazán ijedtem meg. Csak furcsa, hogy nem vettem őt észre. Kezdeti hozzáállása kicsit zavaró, ugyanakkor mulattató is. Tény, hogy a kifejezés, amivel engem illetett, nem tartozik a kedvenceim közé. Ezt azonban remélhetőleg fel is fogja a visszakérdezésből.
- Köszi, de inkább nem kérek belőle. Egyébként is nagy rá a valószínűség, hogy néhány nap múlva esni fog, akkor pedig értelmetlen lenne ezzel fárasztani téged. És egyébként is jobb szeretem magam végezni az ilyesmit - mondom, határozottan a kocsinál maradva.
Az előttem lévő járgány ajtaja váratlan kinyílik előttem. Nem hittem volna, hogy megengedi, hogy beüljek, de egye fene. Úgysem ülhetek minden nap ilyen autóban. Hátsófelem könnyedén helyezem a kényelmes ülésre. Lábaimat is behelyezem helyükre, majd a kulccsal kezdek szemezgetni. Vajon mit szólna, ha beindítanám és elhajtanék? Á, ezt még én sem tenném meg. Ő tisztában lenne azzal, hogy én nyúltam le, nem úgy, mint a terepjáró tulaja. A pimaszságra csak egy mosoly a válaszom. A felém nyújtott kezet elfogadom, majd bólintok a bemutatkozást értelmezve.
- Igen, Lya vagyok. Csak nem te vagy Ethan és Mike szobatársa? - kérdezek vissza.
Mégis ki másoktól hallhatott volna rólam? És mintha Mike is említette volna a bálon ezt a nevet. Lehet, hogy most kellene lelépnem! Ha tényleg ő az, akinek hiszem, akkor sok jóra nem számítok. Vagy pedig túl sok jóra számíthatnék... Amennyiben módom van rá, ki is szállok a kocsiból. Hirtelen már nem is tűnik annyira vonzónak ez a metálfényű csoda.
- Köszönöm, hogy beülhettem! És azt is, hogy megkérdezted merre tartok, mert eszembe jutott, hogy sétálni indultam. Ki kell használni ezt a jó időt! - mosolyodom el, de még nem lépek le.
Az túlontúl hirtelen lenne. Főleg azok után, hogy az előbb még a kocsiba is beengedett.
- Tényleg... mi lett volna, ha egyszerűen beindítom és elhajtok vele? - kérdezem meg, a kocsira mutatva.
Ez azért még foglalkoztat, be kell vallanom. És igazából a srác is valamennyire, mert kíváncsi vagyok, hogy miben különbözhet a három jómadár.

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Szomb. 23 Nov. - 10:44

Túlságosan sokáig nem akarok ilyen lengén maradni, ebben a változékony időjárásban ki tudja mikor támad fel a szél, nem akarok megfázni. Viszonylag jó az immunrendszerem, de minek kockáztatni? Nem lenne ínyemre, ha forró teát kortyolgatva kéne törölgetnem az orromat a tévé előtt. Nagyjából végeztem a kocsival, a motor is rendben van, lassan érdemes feltölteni fagyállóval, és felrakni a téli gumikat, de pár hétig talán ez még várhat. Lecsukom hát a tetőt, amikor meghallom a közeledő lépteket, és az is feltűnik, hogy az érkező szőkeség le van nyűgözve az autómtól. Csajok... De hát végülis ez a cél, nemigaz Carlson? Magamban mosolygok egy sort, és megtörlöm a számat. Meg is érinti az ajtókat, ettől még nem fogok a kezére csapni. Viszont amilyen kis ártatlan, visszafogott ábrázata van a cicusnak, egészen már perverziók élednek bennem. A zavara kifejezetten mulattat, ám nem leszek tőle arrogáns, inkább afféle védelmező sárm gyúl a lelkemben
- Semmi baj, ne ijedj már meg szivi. – Döntöm oldalra a fejemet, és egy hűvös mosoly villan fel szép metszésű ajkaimon. Sütkérezem a pillantásában, majd kurtán biccentek.
- Az enyém. Másét nem szokásom tisztogatni. Habár a tiédet szívesen lekefélném... – Jegyzem meg kétértelműen. Odapattanok, és kinyitom neki az ajtót, hogy beülhessen körbenézni, benne van a kulcs. Mostanság ilyen előzékeny vagyok. Akár megteszi, akár nem, kezet nyújtok, a pimaszság nem tűnik el az arcomról.
- Sebastian.. Te pedig Lya, ugye? Hallottam már rólad. Ne aggódj, csupa jót, például, hogy milyen helyes kis pofid van, és hogy milyen érzékeny lélek vagy. Bejövős tulajdonságok. Merre tartasz? – Felhúzom most már a bőrdzsekit, ezúttal nem az elegancia, hanem a sportosság jellemez. A hajam ettől függetlenül merész stílusban van belőve.

Tárgy: Re: Lya&Sebastian Szer. 20 Nov. - 9:46

Egészen szép napunk van ma. A függönyt elhúzva a nap kellemesen sütni kezdi bőröm. Láthatóan a szél sem fúj, mi arra ösztönöz, hogy kimenjek sétálni egyet. Talán délután még a városba is benézek. Egyébként is meg kell majd tankolni az autót, hogy még véletlenül se álljon le alattam valamelyik utam során. Az viszont most még várhat. Egyelőre. Egy gyors átöltözés után, melynek során felkapok egy koptatott, szűk szárú, világoskék farmert, hozzá pedig egy egyszínű, fehér pólót, a még szükséges, ámde lényegtelennek tűnő ruhaneműket, már megyek is. Barna bőrdzsekim karomra hajtom biztonság kedvéért, mielőtt elhagyom a szobát. A lépcsőn csak lerohanok, megmozgatva tagjaim, mígnem a bejárati ajtót kinyitom magamnak és kilépek az elülső udvarra. Azt hiszem, ez lesz a mai sétahelyem. Vagy az is lehet, hogy átmegyek egy másikba, esetleg a tópartra. Még nem tudom, de az biztos, hogy az idő nagyszerű rá. Ahogy láthatóan másra is...
Alig teszek meg néhány lépést, máris egy Porschéval találom szembe magam. Tekintetem végigfuttatom a frissen súrolt metálon. Igazán tetszetős jármű. Szinte már vonz, hogy hozzáérjek. Arra ösztönöz csillogása, hogy mellé sétáljak és végigsimítsak rajta. Jobb ötlet híján nem is teszek mást. Közelebb megyek, hogy megszemléljem a kocsit. Úgysem lehet belőle baj, nemde? Ujjaim már végig is vonulnak az ajtókon, mikorra észreveszem a kocsi mellett lévő srácot.
- Ő... Szia! - mondom kissé zavartan, hiszen épp most rángattak vissza az autó okozta révületből.
A srácot végigmérem pillanatok alatt. Elég lazán van felöltözve, de ami szembetűnőbb, az a napszemüveg és a sör. Na meg a kidolgozott, szálkás test, de ettől most eltekintek. Legalábbis igyekszem. A sörből ítélve nem fiatalkorú. Ez már egy jó pont. Vagyis még egy, de mielőtt jobban szemügyre venném és még több pontot osztogatnék neki, tekintetem visszavezetem az autóra.
- Szép kocsi. A tiéd, vagy csak kedvességből körbemosod?

Tárgy: Lya&Sebastian Kedd 19 Nov. - 20:31

A hatalmas épület előtt áldogálok, kezemben egy rongy, ahogyan a kocsit nézem. A birtoknak igazi parkolója nincsen, ám az én gyönyörű Porschém helyet követel. A metálfényen megcsillan a nap fénye. Végre egy olyan délelőttöt sikerült kifognom, amikor a közelgő tél ellenére is húszon felül van a hőmérséklet, ezért ezt kihasználva nekivágtam az autómosásnak. Egy farmert viselek, edzőcipővel, míg felülről csak egy atlétatrikó feszül rá egyébként kidolgozott, szép testemre. Nem vagyok egy kigyúrt alkat, inkább szálkás vagyok a franciaboxtól, ám az állandó testmozgás nagyon is meglátszik. Nyakamban egy dögcédula, pedig én aztán sosem voltam katona, nem is tűrnék el magam felett a szabályokat, és a parancsokat, egyszerű divatozás. Feljebb tolom a napszemüveget, hogy megcsodáljam a művemet. A felnik patyolattisztán csillognak, az átláthatatlan fekete üveg makulátlanul veri vissza a nap kósza próbálkozásait, hogy áthatoljon, és az üléseket világosítsa meg. Felnyitom a motorháztetetőt, de csak úgy szemrevételezés miatt, míg szabad kezemmel megmarkolom a sörös üveget, amelyet sikerült becsempésznem, és végigfuttatom tekintetemet az autó lelkén. Megüti a fülemet, hogy valaki közeledik, ezért le is csukom a tetőt, napszemüveg vissza az arcomra, hogy jobban megnézzem, hogy ki is az.

Tárgy: Re: Lya&Sebastian

» Sebastian & Nique - II.
» Felicity&Sebastian
» Sebastian & Scarlett - A bad... bad day
» Dorothy & Sebastian
» Dorothy & Sebastian