Üres, használaton kívüli termek

First topic message reminder :

A kastélyban is vannak elhagyatott szobák, amelyek egykor vendégszállásnak, dolgozószobának voltak kiakítva, ám a jelenlegi oktatási rendszerhez, és a diákok elszállásolásához nincsen rájuk szükség, tehát alkalmasint bármire használhatók. Bármire, annak ellenére, hogy ez igen tág fogalom. Bármi olyasmire, ami nem vét túlzottan a jó érzés ellen. Lehet itt gyakorolni, külön órákat adni, beszélgetni, és a titkos szerelmi légyottokra is kiváló hely, főleg ha a gerlepár bekulcsolja a termet. Csak arra kell figyelniük, hogy nagyon bezárkózni nem lehet, de hát a szükség törvényt bont. A termek a birtok parkjára nyílnak, tehát a kilátás is festői. A használaton kívüli termek polcain különféle könyvkötetek találhatóak, akad néhány fotel, dohányzóasztal, és egy televízió is.

Üres, használaton kívüli termek - Page 2 Ures_terem

Mostanra már megnyugszom. A kezdeti izgalom elpárolgott és a tanárom megnyeri viselkedése is sokban hozzásegít ahhoz, hogy nyugodtan álljak a mai tanóra elé. Elmesélem a mai történeseket amik cseppet sem érdekesek, de talán nem is azért kellenek, mert érdekesek, valamelyest szükséges ahhoz, hogy megismerjen és tudjon segíteni.
A tárgyak rengetegében körülszemlélődök. Hirtelen nem is tudom mivel rukkoljak elő, nem akarok olyan tárgyat választani ami meghaladja az erőkifejtésem, de túl gyengét sem amivel semmi értelme nem lenne zsonglőrködni. Az ha egy nehéz tárgyat emelgetnék azzal csak magamnak ártanék és kimeríteném képességem, hisz ez sem egy végeláthatatlan ideig folyó ami kimeríthetetlen. Nem szabad a végletekig használni és megerőltetni amúgy se kell bizonyítanom semmit Titus-nak, Ő azért van itt, hogy segítsen tehát bátran megmutathatom meddig jutottam eddig. A vizes flakon súlyához volt már szerencsém, de akkor fűtött az indulat és a düh ezáltal erősebb voltam, most azonban nem tudom mennyire is fog működni, de kevesebbre nem adunk. Természetesen se az adrenalin se az érzelmek nem fűtenek most így a bemutatóm gyéren sikerül, rosszabb, mint amire számítottam.
-Mások jóval előrébb vannak már pedig sokkal bonyolultabb képességeik vannak, nekem még ez az egy megértése is nehéz. - Sóhajtok. Valahol igaza van Titus-nak nincs okom szégyenkezni, de mégis van.
-Persze, mehetünk. - Válaszolom bár nem értem miért kell helyszínt változtatnunk. Itt nincs meg minden? És mi az, hogy nem teljesen biztonságos? Én ugyan semmiben se tudnék kárt tenni, talán 20 év múlva se fogom megérteni a képességem, hát akkor mitől kell félni?
Kinyitja az ajtót én pedig kilépek és elindulok a kert felé. Kíváncsi vagyok rá mi vár ott és, hogy miért kell helyet változtatnunk. Ha leértünk meg fogom kérdezni miért nem volt odafent biztonságos.

Kis tanítványom kezd megnyugodni, ami szerintem pozitív, hiszen az izgatottság nem tesz jót az ilyen típusú képességekhez, főleg kezdő szinten, ahol a lány is tart. Közben továbbra is fenntartom a telepatikus kapcsolatot, amivel ki is szűröm a gondolatát a dologról. Kérdésemre elkezdi a mesélését, nem túl izgalmas, de hát nem is azért kértem, hogy meghallgassak egy kémregénybe illő világmentést, ezt magam is tudom, hogy egy diák élete az iskola falai közt eléggé unalmas. Átérzem, hogy ilyen szinten a képesség még teher, de hát mindenki volt kezdő, ha átlendül ezen a gondolaton, akkor sokat fejlődhet. Közben megkezdi a tárgyak mustrálását, majd kiválasztja a flakont, ami emlékei szerint egy kókuszdió súlyához hasonlít, amit egy ellenségéhez vágott a képességével. Ugyan nem szép dolog más gondolataiban bujkálni, de a képesség megértésében nem csak a látott dolgok, bár az nekem könnyen megy, hanem a gondolatok is sokat segítenek. Emlékeiből és a képességének bemutatásával nagyon gyorsan összeállt a kép. A képessége részben az X génnek, részben pedig az érzelmei alapján működik, tehát ha fejlődik, akkor egy igen veszélyes mutánssá válhat, de most az én kezembe került, így ezt mindenképp el kell kerülni, bár nem akarom olyan drasztikusan, mint a prof teszi bizonyos diákokkal. Nem aggódom olyan szinten, de azért fő az óvatosság.

- Rendben, ügyes vagy. Körülbelül erre számítottam, de nem kell szégyenkezned a dolog miatt, még csak most tanulod a képességet.

Nyugtatom meg egy barátságos mosoly kíséretében, hogy megnyugodjon, tényleg nincs mi miatt bánkódnia és nem fogom leszidni, ha nem sikerül teljesítenie.

- A gyakorlást át kell helyeznem egy másik helyszínre, mert itt nem teljesen biztonságos.

Nem akarom elárulni neki egyelőre, majd ha már felkészült, vagyis a másik helyszínen.

- Megfelelne a kert?

Kérdezem és ha megfelel neki, akkor kinyitom az ajtót és jelzem, hogy ha megfelel, akkor indulhatunk is, nem igazán érdekel a tárgyak jövője, hiszen majd a takarítók vagy a diákok visszaviszik a szobájukba, hiszen a tárgyak az övék vagy az iskola tulajdonát képezik, innen az épületből amúgy sem lehet kivinni, de mindenki akkor használja őket, amikor akarja.

A haja még egy ideig megnyugodhat mert aligha érném el a mai óra alatt azt az eredményt amire a fogadást kötöttük. Bár megmosolyogtat, hogy ilyesmivel próbál nyugodtabb légkört teremteni. Végül is sikerrel jár. Már nem vagyok olyan feszült, kezdek megnyugodni bár az izgatottság nem akar távozni.
A telepátiával nem számoltam és kicsit elpirulok. Az önbizalma igen a pincét verdeste amióta csak bejöttem az ajtón,nem gondoltam volna, hogy Ő ezt tudja. De nem illetlenség mások fejébe hallgatni? Na majd rákérdek ha már kicsit jobban összebarátkoztunk új tanárommal.
Kérésére mesélek a mai napról, szokásos, de azért bővebben kifejtem, az első benyomás fontos, hogy aztán együtt tudjunk dolgozni akadályok nélkül. A képességemről legszívesebben őszintén bevallanám, hogy legtöbbször csak teher, hozzám nőtt, de nem tudom irányítani is előszeretettel mond ellent annak amit véghez szeretnék vinni.
Körülnézek és jól szemügyre veszem a tárgyakat. Vizes flakon, kávéscsésze valami folyadékkal lehet, hogy pont kávéval, de nem nézem meg annyira, hogy ezt ki is derítsem. Van még teáskanna, egy láda pár újsággal, de egyelőre a flakon mellett döntök, hasonlót már emeltem fel, pontosabban még a szigeten egy kókuszdiót csaptam neki egy ellenfelemnek. Ez a vizes flakon hasonló súlyban lehet. Erősen koncentrálni kezdek és lassan emelkedni kezd a flakon,d e elég ingadozóan, olyan mintha bármelyik percben visszaeshetne az asztalra. Mikor a kókuszdiót emeltem meg olyan volt, mint egy tollpihe, ezúttal ugyan mi más? Hát mondjuk a helyzet, nem vagyok veszélyben ez csak gyakorlás, a képességem úgy döntött, hogy nyaralni megy, nincs rá komolyabban szükségem hát minek segítene? Lassan leeresztem a flakont és csalódottan nézek az asztallapra, szépen befürdök az első órámon.

Nem féltem a hajam épségét, vagyis ma még nem, de reménykedem, hogy ez a kis fogadás, motiválja és ahogy gondoltam bele is egyezik, bár a gondolatai elárulják, hogy nem nagyon hisz magában.

- Rendben, de nem akarom, hogy kételkedj magadban, az egyik képességemmel tudok neked segíteni, a másik pedig a telepátia és hát meg van az a rossz tulajdonságom, hogy szeretem tudni, hogy merre járnak a diákjaim gondolatai, így van lehetőségem, hogy őket is bevonjam.

Közben helyet foglalkozunk és meg is kezdődik a jégtörés, ami úgy tűnik, hogy elég gyorsan halad, mivel nyitott lánynak tűnik. Figyelem a mondandóját, bár nem nagyon ismerem a többi tanár módszereit, de én azt akarom, hogy bárki, aki az órámra jön az jól érezze magát és ne legyen senki, aki unatkozik, mert az nem a diáknak gáz, hanem nekem, mint tanárnak, hogy nem tudom felhívni és fenntartani a figyelmet.

- Rendben, ahogy látod van néhány tárgy a terembe, szeretném, ha kiválasztanál egyet, bármelyiket, amit szerinted fel tudsz emelni, és azon mutatnád be a képességedet.

Leírások alapján tudom, hogy körülbelül a teli kávéscsésze az, amit fel tud emelni így, viszont a feladat nem arra irányul, hanem arra, hogy saját bevallása szerint mi az a tárgy, amit fel képes emelni, így tudom, hogy hova sorolja magát erőben.

Sietek, izgatott is vagyok meg persze tartok is egy hangyányit. Igazából a tanáromat se ismerem, kezdő még a pályán ha jól hallottam. Én pedig kezdő vagyok a képességemmel. Talán sikerül közösen elérnünk valami fejlődést, én már annak is örülnék, ha megérteném a képességem mibenlétét. Sajnos bármennyire is úgy érzem olykor, hogy értem miért pont ez az adottság lett az enyém mégis rengetegszer átokként jelenik meg. Van amikor képes vagyok irányítani és van amikor egyszerűen elő se tudom hozni magamból, hangulatomtól és érzelmeimtől is függ, márpedig ebben a kettőben igen labilis tudok lenni. Talán ez a képesség egyfajta büntetés azért amiért a testvérem miattam halt meg. Örökké ezzel kell élnem, és ha már erre vagyok ítélve szeretném kezelni.
Ahogy belépek és köszönök illedelmesen, bár igazán zavarban vagyok, hisz a tanárom, de mégis annyi idős, mint Blaise. Végül a köszönést úgy intézem ahogy más tanáraimnál. Ekkora hallom meg a fejemben a mondatot amire elmosolyodom.
-Rendben, Titusz. - Az egyességre muszáj mosolyognom. Igazán viccesnek találom és örülhet, mert ma aligha jutok el addig, hogy hajtalanítani tudjam. Talán az utolsó ilyen óránkon képesek leszek rá, de hogy ma? Nem hiszem.
-Rendben. Benne vagyok. - Mosolygok és a kezdeti feszültség már el is szállt. Szerintem sikerül majd közösen elérnünk valamit, segítőkésznek tűnik és nem mellesleg kedves is, az ilyen tanárok kincset tudnak érni. Az egyik kiszemelt padhoz leülök és kíváncsian nézem vajon mivel kezdünk vagy hogyan kezdünk.
-Huh, az órák szokásosak voltak, némelyik fele unalmas, de a gyakorlati része az most is elég érdekes volt. A képességemről...nézzük csak, már itt vagyok egy éve lassan és nem igazán fejlődtem, a kezdetleges ceruza pörgetésen már túljutottam, nagyobb tárgyakat is képes vagyok reptetni és irányítani, de olykor egyszerűen kihagy a képességem és semmivel nem tudom elő hívni. - Darálom el gyorsan. Azt hiszem nem igazán tudnék erről mást mondani.

Hallom ahogy a diákom közeledik, mert nem hiszem, hogy bárki más sietne az épület ezen szárnyára és nem is kell csalódnom, hiszen hamarosan be is lép az ajtón, ezzel együtt abba a burokba is, amibe a belépésétől kezdve én kiterjesztettem a telepatikus képességemet. Nem akarom az egész iskola gondolatait fürkészni, az jelenleg amúgy is nagy kihívás lenne még, de szeretem, ha a diákjaim ide koncentrálnak és így könnyebb ezeket kordában tartani. A gondolataiból az érdeklődés és az izgalom olvasható ki, de hát kiből nem, ha egy ilyen lehetőséget kap? Belépve egyből letanáruraz, ami nekem furcsa, hiszen eddig még senki nem mondta, most vagyok először tanári pozícióban és hát na. ~Ha még egyszer letanárúrazol, akkor kopaszra nyírlak.~ Mondom a fejébe egy huncut félmosollyal az arcomon, hogy tudja nem gondolom komolyan, de azért mégis legyen valami határ.

- Hívj nyugodtan Titusnak. - Mondom már ki hangosan.- De fordítsuk meg a dolgot. Szeretnék kötni veled egy fogadást. Ha sikerül eljutnod a mai gyakorlás céljáig az óra végéig, kb 1,5- 2 óra, leszámítva azt, amit az elejére terveztem, akkor megengedem, hogy kopaszra borotválj, de csak is a képességeddel. Persze előtte azt is gyakoroljuk majd egy bábun, mert mind két fülemre szükségem van.

Laza tanár vagyok, nem is akarom a gyerekeket megijeszteni, sőt inkább motiválni szeretném akár azzal is, hogy viccet csinálhatnak belőlem, mert a szőr csak szőr, majd visszanő.

- Mit szólsz hozzá? Addig is fújd ki magad?

Teszem fel a kérdést és remélem igent mond, de ő tudja. Ha leült, akkor egyelőre nem akarom letámadni, inkább csak fel akarom törni a jeget, ami így első alkalommal valószínűleg van.

- Milyenek voltak az órák? Egy kicsit mesélnél a képességedről és arról, hogy mit is vársz tőlem? Nem ígérem, hogy mindent meg tudok tenni, de meglátjuk, amúgy is a dolog leginkább tőled függ.

Adom neki a szót és várok a reakciójára, amíg előkészítem az első feladatot, amit majd meg kell oldania.

Mikor megkerestem a tanár urat azzal a feltett szándékkal, hogy segítsen a képességem fejlesztésében, de bele se gondoltam, hogy ez igazából mit fog jelenteni a számomra. Használnom kell azt a rejtett erőt amit még magam sem értek igazán. nagy fába vágtam a fejszémet. A szigetes kalandom után valamennyire fejlődtem, nem sokat csak egy kicsit. De ez még messze menőleg nem az a szint ahol állni szeretnék. Még most olyan mintha a képességem irányítana és nem fordítva, ezt nem hagyhatom. Megkaptam a tanár úr üzenetét, hogy hova kell mennem és milyen időben. Épphogy véget ért az utolsó órám már szaladtam is, nem szeretnék a késő diák szerepében feltűnni az első ilyen órámon. A lépcsőfokokat kettesével szedtem és már-már úgy rohantam, mint még soha.
Fogalmam sincs mire számítsak az első órámon. Azt se tudom igazán hogyan működik egy ilyen gyakorlás. A csoportfoglalkozásokat ismerem, de valahogy az mégse vonható össze egy ilyennel, nem? Idegesen tördelem az ujjaimat és közben sietek, a tanár úr bizonyára már vár. Bár fura tanár úrnak hívni tekintve a korát...ez olyan mintha Blaise-t hívni tanárnak, ugyanennyi éves. Vajon mit szólna ha az egyik randinkon letanárúraznám. Vicces lenne az biztos. Mosolyogva és kipirosodva esek be a terembe ahol jól sejtettem, hogy már várnak.
-Jó napot Tanár úr! - csuktam be magam mögött az ajtót és igyekeztem kifújni magam.

Tárgy: Magánóra Pént. 10 Okt. - 17:31

Egy ideje a suliban vagyok és hiába tettem ki pár szórólapot eddig senki nem jelentkezett, eddig. Egy Angela Whitmore nevű lány keresett fel, hogy szeretne tanulni. Három napot kértem, hogy felkészüljek. Kellett beszélnem a professzorral a lány képességeivel kapcsolatban és az adatlapját is át kellett néznem, hogy mire is kell készülnöm. Örülök, hogy egyszerű a képessége.

Letelt a három nap és meg is küldtem a helyszínt a lánynak, egy második emeleti üres terembe, ahova egy asztalt pakoltattam és különböző tárgyakat tettem az asztalra vagy mellé néhány rosszalkodó diákkal, plusz szereztem pár találós kérdést is, hogy egy kicsit oldjam a kezdeti feszültséget és ha ismereteim nem csalnak ez a képesség amúgy is az elméből indul ki, ahogy a telepátiám is. Mivel nem akarom túlterhelni a professzort kértem meg, hogy mutassa meg, ahogy felemel egy vízzel teli kancsót. Ez lenne a cél, hiszen sokra nem megy egy telekinetikus mutáns, ha csak egy bögrét tud felemelni, bár a vizes kancsó sem sokkal több, de csak szépen lassan haladjunk. Elvileg a helyszínt és az időt is megadtam neki a futárral, remélem itt lesz, direkt úgy időzítettem, hogy a sulinak már vége legyen, de ne nagyon legyen ideje belustulni így a délután három órát találtam megfelelő időpontnak.

//Ez nekem új lesz, gondolom te sem vagy máshogy, így egy kis türelmet kérek, amíg belejövök.//

Szabad helyszín, új játék kezdhető!

Úgy, ahogy előbb a tanár, én is a nyakamat nyújtogattam a felsőtestemmel előrébb hajolva, hogy a félig nyitott ajtón bekukucskáljak. Igazándiból a könyvtár felé tartottam, de mikor megláttam a kinyilazott útvonalat a kalandvágy eléggé minimális formája vett erőt rajtam. Maradjunk annyiban, hogy enyhe érdeklődéssel és egy felvont szemöldökkel haladtam az utasításoknak megfelelően, egészen eddig a kopottas, színtelen ajtóig. Átvettem egy kezembe a könyveimet, a mellkasomhoz szorítottam őket, miközben a másik kezem ujjaival finoman betoltam az ajtót. Finoman, egy jó, hosszú, elnyújtott, idegtépően véget nem érő nyikorgással egyetemben... Kínos... Az orrom felhúzódott, ahogy a kellemetlen hang végigszántott a gerincemen és beleborzongtam a szörnyű csikorgásba.

- Öhm… jó napot! – intettem a kezemmel egy félköríveset és beljebb léptem. A tekintetemmel futólag felfedeztem a terem belsejét. Azért mondom, hogy futólag, mivel a két élőlényen kívül nem találtam semmi érdekfeszítőt. – Megkérdezhetem, hogy miért voltak errefelé kinyilazva a folyosók? Mi lesz itt? – kérdeztem kíváncsian, hol a lányra hol pedig a férfire kapva a pillantásomat. Majd ha nem kaptam azonnali választ és ugyanolyan megfagyott mozdulatokkal ültek/álltak volna, a fülem mögé söpörtem a hajamat elbizonytalanodva. - … Ugye nem zavartam meg semmit?

Az egy helyben ácsorgó hajó unalmas volt, kicsit feldobtam mozgó evezőkkel és háborgó tengerrel. Ám a kapitány szerencséjére nem volt hosszú vihar ugyanis megérkezett az első diák. Először majd elejtettem az egészet, ijedtemben. Kérdésére először ránéztem aztán a kreálmányomra. Oldalra biccentettem a fejem és kicsit variáltam rajta. Elégedett mosollyal válaszoltam.
-Most már az.
Másik kezemmel rácsaptam. Ez egész egy furcsa átlátszó katyvasszá vált. Kicsit gyúrtam rajta, mintha kezet mosnék benne. Végül kezet fogtam benne saját magammal és ahogy távolodott a két kezem egymástól úgy öltötte magára régi alakját az üveg, benne a vodka, rajta a címke. Finoman fogtam közre összesen négy ujjal. Hárommal az alját, eggyel pedig a tetejét tartottam pozícióba. Forgattam egyet majd leraktam az asztalra. Visszafordultam kis leendő protezsáltam felé.
-Sajnos még nem volt szerencsém, de ha kapok rá engedélyt csinálok egyet a kertbe... Talán játszótérnek, valami agy mászókának.. még kitalálom.
Vigyorogtam el igen komolyan el is gondolkodtam az ötleten. Ez jól látszott abból ahogy a kezdeti komolytalan vigyorom lassan merengő tekintetbe csapott át. Aztán hátradőltem az asztalon, nem feküdtem rá csak kinéztem hogy nincs e még valaki az ajtó előtt. Vállat vontam és összecsaptam a kezem.
-Nos úgy tűnik ennyien leszünk...

Nos, tudom, mit képzelnek rólam az emberek. Nem tudják, hogy mit keresek itt. Őszintén szóval én se tudom. Nem tudok igazán részt venni a gyakorlati órákon, hiszen fogalmam sincs a képességemről. Ezen negyvenöt perces időszakok alatt általában meghúzom magamat a terem egyik sarkában, igyekszek nem útban lenni.
Talán ezért is fogadtam ilyen kitörő örömmel, majdhogynem ugrálni kezdtem egy folyosó közepén, a művészeti óra hírét. Már el is indultam, mikor visszafordultam. Ehm… igen elfelejtettem, hogy hova is kell mennem. És ugyanezt eljátszottam még kétszer. Nem tehetek róla, egyszerűen annyira elkalandoztam a képzeleteim közt, hogy elfelejtettem mit is akarok csinálni.
Mire felérek, már van bent valaki. Gondolom a tanár, bár nem lehetek benne biztos. Itt vannak diákok, akik tanárnak néznek ki és vannak tanárok, akik diáknak néznek ki. Hangtalanul közelebb megyek és nézem, mivel foglalatoskodik.
- Quinqueremis? – kérdem félhangosan és oldalra döntött fejjel vizslatom a hajót. Szép aprólékos kidolgozású. Nem is érdekel, hogy hogyan csinálja, amit csinál. Csak elvarázsoltan nézem a vízi járművet. – Láttál már ilyet élőben? – Automatikusan letegezem, s közben becsusszanok az első padba.

Meglepően keveset kellett könyörögni, sőt, nem is kellett igazán könyörögni. Max akkor kellett volna ha megkérdezem... Mind egy úgy is tudnak róla, hogy mit terveztem ezzel a szobával. Az eszközök java része csak egy kis rekonstrukcióra szorult. Alig egy délután alatt rendbe hoztam a helységet. Mára meg is hirdettem az órát. De nem fűztem sok reményt a dologhoz így hoztam magammal egy üveg vodkát a miheztartás véget. Legyen már mivel elütnöm az időt. Percekkel az óra kezdete előtt még senki sem volt itt. Pedig ki van cetlizve az útvonal a lépcsőtől.
~Annyi baj legyen, legalább te itt vagy nekem.
Néztem az üveg vodkára és leraktam az asztal sarkára. Karomat összefontam és nekidőltem én is. Alig telt bele néhány percbe már a kezemben volt az üveg. Forgattam, nézegettem... hajlítgattam csavargattam, mint egy gumi játékot. Formázgattam akárcsak egy lágy gyurmát. Közben a benne lévő ital folyamatosan kluntyogott és hömpölygött. Az üveg oldal felnyílt, és kígyó módjára a benne lévő alkohol jó része a kezem köré úszott. Majd bezárult és az üvegben lévő maradékszesz felöltötte egy régi hadigája formáját.

A kastélyban is vannak elhagyatott szobák, amelyek egykor vendégszállásnak, dolgozószobának voltak kiakítva, ám a jelenlegi oktatási rendszerhez, és a diákok elszállásolásához nincsen rájuk szükség, tehát alkalmasint bármire használhatók. Bármire, annak ellenére, hogy ez igen tág fogalom. Bármi olyasmire, ami nem vét túlzottan a jó érzés ellen. Lehet itt gyakorolni, külön órákat adni, beszélgetni, és a titkos szerelmi légyottokra is kiváló hely, főleg ha a gerlepár bekulcsolja a termet. Csak arra kell figyelniük, hogy nagyon bezárkózni nem lehet, de hát a szükség törvényt bont. A termek a birtok parkjára nyílnak, tehát a kilátás is festői. A használaton kívüli termek polcain különféle könyvkötetek találhatóak, akad néhány fotel, dohányzóasztal, és egy televízió is.

Tárgy: Re: Üres, használaton kívüli termek

» Törvényen kívüli canon karakterek