we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Amy és Lya - Angyali találkozás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Vendég
mutant and proud

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeCsüt. 27 Feb. - 16:40

Tudom-tudom, nem szép dolog az, amit most elárulok Lyának, hogy én magamban azért meg szoktam nézni a többi embert is és hát igen, akadnak olyanok, akiknek a külseje szerintem egyáltalán nem nevezhető szépnek. A szépség persze relatív, meg mindenkiből lehet szépet csinálni, de azért durva lenne, hogyha a mutáns génünk ezzel is járna, de hát még bármi lehet.
- Áh nem kell, ez végülis csúnya dolog, csak nah, én valamiért úgy érzem, hogy azért akadnak itt átlagos emberek is. – pislogok is a lány felé, próbálva mentegetőzni cseppet. Nem akarom, hogy olyannak gondoljon, aki a külsőségek alapján ítél meg embereket, mert ez nem igaz, csak hát nem vagyok vak és én szeretem felmérni azt, akivel találkozom, főleg, ha még beszélek is az illetővel. De ha Lyát annyira érdekli az, hogy esetleg helyes-e az elgondolása, akkor talán Charles-t kellene megkérdeznie, ő biztosan okosabb nálunk, ő végülis szerintem mindent tud. Aki egy másik ember agyában képes olvasni, az szerintem nagyon okos ember… és hát szerintem is nem kicsit félelmetes az ereje. A párkányos művelet is nemsokára megtörténik, mely után ismét már lábaim az erkélyre kerülnek és a kis sérülésnek hála láthatom is a szőke lány erejét. Eleinte tényleg nem takarom el szemeimet, azt hittem, hogy csak túloz a fénnyel, de igaza van, ezt be kell látnom, így végül mégis csak eltakarom kékségeimet, és csak az után nézek ismét rá, amikor már láthatom a gyógyítást, na meg a szárnyakat. Hű, nem hittem volna, hogy valaki más is rendelkezhet ilyen szárnyakkal a világon, de jó tudni, hogy nem vagyok egyedül, valamiért most csak ezért a képességért is máris szimpatikusabb a lány.
- Biztosan megtanulod majd uralni az erőd, végülis, azért vagyunk itt. – jobbat nem tudok mondani most a másiknak. Nem tudhatom én se, hogy az ereje mivel jár, hogy kötelezőek a szárnyak most már vagy akár az a fény. Majd kiderül… talán én is meg fogom tudni, már ha tényleg jóban leszünk a jövőben, ez csak rajtunk áll. A szárnyait viszont szeretném megérinteni, ezért is kérek engedélyt hozzá, amely megkapása után érezhetem is, hogy tényleg nagyon hasonló a puhasága az enyémhez, milyen különös.
- Senki? Az… az enyémeket is csak a szüleim, szóval megértem, hogy milyen érzés. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet, ha egy srác teszi ezt, aki mondjuk tetszik is. – kuncogok fel halkan, mivel tényleg mostanában egyre többet jár fiúkon az eszem és így ez is persze eszembe jutott. A szárnyaim miatt eddig nem volt lehetőségem kapcsolatra, se semmire se, itt viszont szabad az út.
- De köszönöm, hogy megengedted, főleg így. – nagyra értékelem most ezt, tényleg és láthatja is ezt rajtam. A következő kérésemet viszont láthatóan nem tudja teljesíteni, nem gond, majd máskor.
- Akkor majd talán egyszer. Ha gondolod, megpróbálhatok segíteni, hátha együtt könnyebben menne. – végülis hasonlóak a szárnyaink, nem biztos, hogy másképp működnek, és ha úgy van, ki más tudna Lyának segíteni, ha nem én? A fehér tollazat viszont eltűnik, ahogy azt a másik előre megjósolta, így eresztem le kezemet is végül.
- Örülök, hogy ezt láthattam. – ismerem be, de most már úgy érzem, hogy azért ideje lenne tovább is állnom. Egy helyen élünk, még biztosan sokszor össze fogunk futni.
- Én viszont ha nem bánod, most megyek, mert kéne még tanulnom is valamennyit. De majd még összefutunk, remélem. – mosolygok a másikra és ezzel már el is hagyom az erkélyt, egyszerűen az ajtón át, mivel a szobámba szándékozom visszatérni.

//Bocsi, hogy csak most írtam, a játékot pedig köszönöm, jó volt és örülök, hogy jól kijönnek a leányzók. Very Happy //
Vissza az elejére Go down

Lya Bluerose
mutant and proud

Lya Bluerose
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimePént. 24 Jan. - 11:56

Elhiszem, hogy nem a nyerésre hajtott, én magam sem. Nem is nevezném ezt versenynek, de azért mégis, tény, hogy suli terén neki sokkal rosszabb élete volt, mint nekem. Én csak el akartam neki mondani, hogy az sem mindig normális, ami annak tűnik. Azt hiszem, erre már ő maga is rájött. Aztán jön a Mike-os téma. Mindketten elmeséljük egymásnak, hogy mi történt, mikor azonban kiakad azon, hogy leugrottam, akaratlanul is elkuncogom magam.
- Semmi, csak... Nem bírtam megállni. Vicces volt ahogy reagáltál, de ennek ellenére teljesen igazad van - mondom gyorsan.
A témák gyorsan váltakoznak, így áttérünk hamarosan az általános szépségre. Lassan azon kaphatjuk magunkat, hogy sima, átlagos csajos témákról beszélgetünk, mint Mike, vagy az, hogy láttunk-e már csúnya fiúkat, vagy lányokat a suliban. Én sokakkal még nem találkoztam. Vagy ha igen, nem mértem fel őket alaposan, hogy eldöntsem, melyik kategóriába is tartoznak. Jó, van, akinél teljesen szembetűnik az egész, mint Ethan, Mike, vagy még néhány srác esetében, de vannak itt olyanok is, akiket jobban meg kellene figyelni ahhoz, hogy eldöntsem.
- Régebb óta vagy itt, mint én, úgyhogy hiszek neked! Majd igyekszem jobban megfigyelni az embereket - mosolyodom el.
A professzorral kapcsolatos megjegyzésre inkább nem válaszolok. Tartok attól, hogy az a beszélgetés teljesen más irányba terelődne. És igazából attól az embertől is tartok. Nagyon ijesztő a képessége. Nem szeretem, ha a fejemben turkálnak. Olyan helyzetekben mégis hol marad a magánélet, vagy a magántitok? Előtte egyáltalán nincsenek titkok, ez pedig valamiért megrémít. Félek attól, hogy olyanokat hozna fel, amikről nem szeretnék beszélni. Jobb szeretek a saját tempómban megnyílni. Válasz helyett tehát csak bólintok egy aprót, miközben félig már a korlát túloldalán vagyok. Amy fel is figyel erre, majd mindenféle dologra és főként Ethan-re hivatkozva elém röppen. Az a lány tényleg őrült. Arra nem is gondol, hogy neki is baja lehetne. Persze éppen ezért kedves is. Nem is foglalkozva saját magával, inkább elém áll, vagyis repül, miközben eszébe sem jut, hogy ő is gondban lehetne. Ilyen szempontból kénytelen vagyok magamra ismerni. Én sem gondolkozok sokat, ha mások meggyógyításáról, vagy egyszerű segítségről van szó. Végül azonban csak visszamászik, én pedig felsértem kezem, hogy megmutathassam neki képességem. Az már az ő baja, ha nem takarja el a szemét, én figyelmeztettem! Szárnyaim hamarosan meg is jelennek, miközben a kezemen lévő seb nyom nélkül eltűnik.
- Én inkább problémásnak nevezném, és a fényt is - húzom el a szám.
Így sokkal nehezebb gyógyítani a világban.
- Minden esetre, bizonyára valamilyen szinten összefügg ez az egész, azért lehetséges, hogy ilyenkor jelennek meg. Ahogy fejlődök, egyre kisebb a kibocsájtott fény is. Remélem egyszer végre sikerül megszüntetni is. Vagy anélkül gyógyítani, hogy a szárnyak ne jelenjenek meg - magyarázom.
Kérdésére csak barátságosan bólintok. Hagyom, hogy megérintse puha tollaim, még akkor is, ha első érintésére egy kicsit összerezzennek tollaim. Mielőtt még hátrálna emiatt, elnézést kérően nézek rá.
- Bocs, tudod előtted még senki nem érintette meg őket rajtam kívül - fejtem ki a történtek okát.
Kérését hallva csak sóhajtok, majd megrázom fejem.
- Sajnálom, de nem tudom, hogy hogy kell. Egyáltalán nem tudom használni őket. És ahogy sejtem, már nem lenne rá idő, hogy kitárjam őket, akkor sem, ha tudnám.
És valóban, tollaim a következő pillanatban eltűnnek. A hátamat húzó súly semmissé válik, amint szárnyaim köddé válnak. Még mindig csak néhány percig maradnak meg, tovább nem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
mutant and proud

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeKedd 21 Jan. - 12:20

Nem szeretnék én itt versenyezni a másikkal, de mégis, ha már itt tartunk, örülnék, hogyha Lya tisztán látna. Én elhiszem, hogy neki se volt jó, de… azért szerintem van különbség. Azt viszont egyelőre még nem áll szándékomban elárulni neki, hogy mi történt azon az éjszaka a tengerparton, majd talán egyszer, ki tudja, talán még barátok is lehetünk.
- Nem a nyerésre hajtottam. – sóhajtok egy aprót, de mást már nem mondok rá, csak próbálok én is valamiféle mosolyt erőltetni csinos pofimra. Jobb is talán, hogy a beszélgetésünk Mike felé terelődik, így beszélek először én arról a bizonyos első találkozásról, majd pedig a szőke lány is, de amikor kuncogni kezd, kissé meglepődöm ám rajta.
- Öhm, mi az? – én tényleg nem értem és nem érem be egy bocsánatkérő pillantással, mesélje csak el, hogy mit talált viccesnek hirtelen, mert hát nekem tényleg fogalmam sincs. Mindenesetre a véleményem elhangzik ezek után, hogy szerintem is durva volt a dolog, de nem érzem úgy, hogy aggódnia kellene. Mike biztosan nem fogja kerülni Lyát, ahhoz túlságosan is jól néz ki és ahogy eddig tapasztaltam, kedves lánynak tűnik.
- Nem? Én… én azért már nem egyet láttam. – ismerem is be cseppet elpirulva, mert nem szokásom kritizálni a többi embert, de nekem aztán nem tűnt mindenki szépnek. De hát kinek mi a szép, ez is relatív. – És srácokat is láttam bőven. – teszem még hozzá, szóval az ízlésünk simán lehet, hogy nem egyezik. Ami persze nem baj, sőt, talán jobb is.
- Szóval én nem hiszem, hogy a mutánsok különösen szépek lennének, de aztán ki tudja. Majd kérdezd meg max X-Professzort, ő biztos tudja, ha már kutatott az ilyenek után. – jobb ötletem nekem sincs, de azért érdekesnek tartom az elgondolást. Amikor Lya viszont a korláttal kezd el felmászni és el is helyezkedik rajta, azonnal félreértem a dolgot, így repülök pontosan elé, hogy megállítsam és még Ethant is felhozom, hogy lehet, hogy odalent van… Arra persze elfelejtek gondolni, hogy ez nekem is problémát jelenthet, így amikor hirtelen a korláthoz húz, meglepetten pislogok rá.
- I… igaz. – zavartan elmosolyodom és inkább én is bemászom a másik mellé. Tényleg jobb a biztonság, szóval nemsokára ismét mellette leszek, ahol az előbb is voltam.
- És nagyon helyes. Nem szívesen kaparnálak össze, mert megtartani nem hiszem, hogy tudnálak. A szupererő nem járt a szárnyakkal. – húzom el tettetett csalódottsággal a számat, de ez után már megkezdődik a bemutató, így hát összébb húzom kissé szárnyaimat, de a szememet eszem ágában sincs eltakarni. Kíváncsian várom, hogy mi fog történni, így amikor a vakító fény megjelenik, ösztönösen csukom összébb szemeimet, de azért lesek. És valóban, azok a szárnyak is megjelennek nemsokára.
- Azta. Durva, hogy neked ilyenkor jelennek meg. – ismerem is be, majd kezem lassan megindul a másiké felé. – Szabad? – kérek is engedélyt és csak akkor érintem meg, ha megengedi. Kíváncsi vagyok, hogy vajon ugyanolyan puhák-e a tollai, mint az enyémek, na meg érzékenyek-e. Nekem akadnak részek, ahol kimondottan azok és alig várom, hogy valaki megérintse… Bár Mike-nak engedtem meg, hogy majd valamikor ezt megteheti, mégis, belül Jeremy érintésére vágynék. Ahj, idegesítő, hogy ezek a fiúk mindig eszembe jutnak.
- Tárd ki őket! – kérem is meg kedvesen, így engedem el szárnyát és várok arra, hogy ezt megtegye. Látni szeretném a szárnyakat teljes valójukban.
Vissza az elejére Go down

Lya Bluerose
mutant and proud

Lya Bluerose
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeSzer. 15 Jan. - 13:24

A beszélgetés során beavattuk egymást néhány részletbe, a saját életünkből. Az megállapítható, hogy egyikünknek sem volt könnyű eddig, ahogyan az is, hogy cseppet sem nevezhető normálisnak a saját életünk. Az ember kezdi azt hinni, hogy egy mutánsnak nem is lehet normális élete, hála a képességeknek.
- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de te nyertél - mosolyodom el savanyúan.
Legalábbis ami az iskolai részt illeti. A többit meg egyelőre jobb hanyagolni. Nem kell azonnal megtudni a másikról minden sötét foltot. Ebből a témából mára szerintem elég, úgyhogy hamarosan tovább is megyünk. Újabb megjegyzéseket nem is teszek fel azzal kapcsolatban, nehogy jobban belefolyjunk. A Mike és Amy témáról áttérünk a Mike és Lya történetre, mit gond nélkül elmesélek, legalábbis nagyjából. Már én sem emlékszem belőle mindenre. Valami azonban felkelti érdeklődésem ezzel kapcsolatban. Azon kapom magam, hogy a sztorizgatás közben egyre jobban figyelem a másik reakcióit. A tetteimre való reagálása elég vicces. Egy kicsit el is kuncogom magam, majd elnézést kérően elmosolyodom. Elvégre mégiscsak igaza van. Tényleg egyszerűbb lett volna megvágnom magam, de akkor az az ötlet tört rám és magával vonzott a gondolat. A témát lezáró szavak hallatán azonban én lepődöm meg. Nem sűrűn hallok lányoktól a külsőmre vonatkozó megjegyzéseket. Egy pillanatra zavarba is jövök, de hamar túlteszem magam rajta.
- Ez rád is vonatkozik! Most, hogy így belegondolok... még nem is láttam ebben az iskolában csúnya lányokat. Ahogy ronda srácokat sem. Lehet, hogy ez a mutánslét hatása? Mint azokban a vámpíros regényekben, amikben az aki vámpírrá válik, megszépül. Csak ez nálunk születésünktől kezdve megvan - elmélkedem hangosan.
Úgy tűnik, ő nem ide figyel. Hogy felkeltsem figyelmét, felteszek egy újabb kérdést, aztán egyik lábam átteszem a korláton. Úgy tűnik, erre már feleszmél, csakhogy nekem eszem ágában sem volt leugrani. Teljesen más miatt helyezkedtem így, ezt viszont egyelőre nem mondom neki. Helyette némiképp irigykedve figyelem ahogy szárnyra kap, majd mellém röppen. Szavainak igazat kell adnom, csakhogy valamiről megfeledkezett. Mikor pedig ez eszembe jut, elkerekednek szemeim és ijedten kapok érte, hogy a korláthoz húzzam és rá helyezzem legalább az egyik kezét.
- Elment az eszed? Nekem mondod, hogy mi van, ha Ethan erre jár, erre te repkedsz a levegőben? Mi van, ha eltűnnek a szárnyaid? - kérdem, hangomban megrovó éllel.
Na igen, mindig is jobban aggódtam másokért, mint saját magamért. Hogy enyhítsek a helyzeten, komoly ábrázatom eltüntetem arcomról, helyére pedig megenyhült mosolyt ültetek.
- Ne aggódj, nem fogom levetni magam! - próbálom nyugtatni, majd lehajolva végighúzom tenyerem az erkély betonjának alsó élén, erősen rányomva bőröm, hogy kiserkenjen a vér.
- Csak ezt akartam. Na mássz be, és talán... Talán most nem árt, ha összébb húzod magad. Két pár szárnnyal már valószínűleg kevesebb helyünk lesz. Lehet, hogy kicsit vakítani fog, úgyhogy jobb, ha eltakarod a szemed.
Ha úgy tesz, ahogy tanácsolom, és már a korláton belül helyezkedik el, én is visszamászom. Tenyerem elé tartom. Ha eltakarja a szemét, ha nem, én belekezdek a gyógyításba. Erőm használatakor nagy, vakító fény keletkezik, utána pedig megjelennek a szárnyak. Lapockáim környékén azonnal húzni kezd az újonnan érkezett súly. A fehér tollakat narancsosan világítja meg a fény, mi elég szép látványt nyújt, annak ellenére, hogy szárnyaim össze vannak zárva. Nemigen tudom, hogy hogy tárjam szét őket. Nem értek én a szárnyakhoz. Csak csendben állok, várva, hogy mit lép a lány. Hagyom, hagy tegyen, amit akar. Egyébként sincs rá túl sok ideje. Néhány perc és el fognak tűnni a hatalmas tollcsomók.
Vissza az elejére Go down

Vendég
mutant and proud

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeSzer. 15 Jan. - 12:26

Nem nehéz a számomra a normális életről beszélni, mivel azért olyan rémes se volt a múltam, hála annak, hogy a családom végig én mellettem állt. De azért egy idő után egyre jobban bántott az, hogy nem lehetnek úgy igazán, őszintén barátaim. Kinek mondhattam volna el? A szüleim megeskettek, hogy senki se tudhatja, én pedig jó kislány módjára így is tettem. Az első úgymond idegen Jeremy volt, aki láthatta a szárnyaimat, de ő is csak az után, amikor én is megtudtam, hogy ő mire képes. Most viszont Lya mesél, eljött az ő ideje. Türelmesen hallgatom végig azt, amit mond nekem, majd végül kissé fel is sóhajtok.
- Az eléggé szomorú, hogy a család nálatok nem volt olyan, mint mondjuk én nálam, de azon kívül szerintem azért nem volt rossz életed. Voltak barátaid, aktív életet élhettél a suliban, nem kellett elrejtened a szárnyaidat. Én inkább kötöztem volna be magam mindig ál fáslikkal, mint az, hogy erősítővel fogjam le a testrészeimet. Fájdalmas, nagyon. – nyelek is hozzá, mert ő nem tudja, de elég durván le voltak szorítva a hatalmas szárnyak, hogy senkinek se tűnjenek fel. – Azt pedig sejtheted, hogy amikor meleg volt, mondjuk nyáron, akkor is olyan ruhában kellett lennem, ami takart és strandra se mehettem, sehová se. – nem, nem szabad jobban belemélyednem ebbe az önsanyargatásba, most már minden más lesz és… és talán egyszer én is fürödhetek majd a tengerben úgy igazán boldogan. Bár… ha tengerpart, akkor mindig eszembe jut az a két férfi, aki ott megtámadt engem és majdnem meg is erőszakoltak és ott… ott történt az első halál, amit én okoztam. De Lyát nem ismerem még, ezt még csak véletlenül se akarom elárulni neki, így próbálok tovább lépni ezen és inkább a Mike-os témára koncentrálni. Bár… nem szeretnék róla túl sokat beszélni, haragszom rá azért, amiért így elmondta a dolgokat, valszeg az egész iskolának. Na de Lya története viszont érdekesnek tűnik és amikor meghallom, hogy mit csinált, az én szemeim kissé el is kerekednek.
- Nem mondod, hogy leugrottál? Azt hiszem, hogy én is megijedtem volna. – hát ez már tuti, szóval itt meg tudom azért érteni ám Mike-ot, én se reagáltam volna valószínűleg jobban. – Meg szerintem elég lett volna, ha megvágod magad és meggyógyítod. Úgy is be tudtad volna mutatni az erőd. – pislogok is felé, de eszem ágában sincs ám megbántani csak… azért ez mégis kicsit talán túlzás volt, erős. Ez után elérkezünk a történetbe hozzám is és már csak fejemet csóválom meg arra, amit hallok, hogy a szárnyas nők lesznek a veszte. Hát én nem… majd megtanulom jobban tartani magam vele szemben, nem is értem, hogy miért gyengülök el mindig, amikor a közelemben van.
- Nem, nincs kérdés. Hát sajnálom, hogy így alakult, de úgyis rendeződik majd a viszonyotok, ebben biztos vagyok. Egy ilyen szép lány társaságát Mike úgyse fogja kerülni. – hát ez tény. Ezért is féltem eleinte közel kerülni hozzá, még mindig bánt kicsit, amiért a közelében mássá válok és talán még Jert is megbántom… na meg fáj őt mással látnom. Nem is értem mi ez, de szépen elnyomom magamban minél lejjebb, mert Mike közölte a dolgokat, ő neki nem kell senki kapcsolati szinten, én pedig más iránt érdeklődöm, ezt kell most már tényleg eldöntenem. Talán Jer még nem utál azért, mert visszautasítottam, még mindent rendbe hozhatok. Vágyom a szeretetre, iszonyatosan és most itt a lehetőség, én pedig elszalasztom, jó nagy marha vagyok. Viszont ezek a gondolatok most oly nagyon lefoglaltak hirtelen, hogy csak most tűnik fel, hogy a lány mit csinál.
- Hé! Velem ne csináld azt, mint Mike-al, le ne ugorj már innen, nem így gondoltam a bemutatást. – hirtelen szárnyra is kapok, majd közvetlen a lány elé repülök, hogy ott állhassak meg előtte egy helyen. Persze, ha ugrani akarna, nem tudnám megtartani, nem vagyok én olyan erős.
- Ugye fent maradsz? – azért keményen bátor a csaj. – Na meg, mi van akkor, ha Ethan pont ott lent van csak nem látjuk? Ha meghalsz, nem hiszem, hogy meg tudnád magad gyógyítani. – próbálok ám érvelni, mert mint tudjuk, Neutron sokszor ott van, ahol nem kellene. Mondjuk nekem sikerült már azóta megkedvelnem azt a fiút, csak őt is tudni kell kezelni, de akkor is, Lyának ne essen már baja azért, mert én kíváncsi vagyok.
Vissza az elejére Go down

Lya Bluerose
mutant and proud

Lya Bluerose
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeSzomb. 11 Jan. - 14:01

Az alku úgy tűnik, megfelelő, legalábbis erre tudok következtetni abból, hogy dalolni kezd, akár egy kismadár. Gondolatait figyelmesen hallgatom végig, megjegyezve minden egyes részét, bár a "kedves család" kifejezés hallatán egy pillanatra összerezzenek. Erőt kell vennem magamon, hogy ne forduljak el tőle és temetkezzek ismét a múltba, ahogy évek óta szokásom. Mikor befejezi, sóhajtok egyet, majd néhány pillanat alatt összeszedem gondolataim.
- Alkut ajánlottam, aminek egy részét te teljesítetted. Most rajtam a sor. A család nálam évek óta nem létezik. Egyetlen barátnőm volt, aki évek óta kitartott mellettem, most viszont hónapok óta nem beszéltünk. A képességeimről egyáltalán nem tud. Kapcsolatom bár volt egy darabig, nem dicsekednék vele. Amióta pedig megvan az erőm, hamis kötésekkel kellett iskolába járnom. Az a fajta lány voltam, aki edzésekre járt, aktív iskolai életet élt, ugyanakkor mindig megsérült valahogy. Mivel sebekkel nem szerettem járkálni, meggyógyítottam magam, utána viszont színlelhettem a sérüléseket, amellett, hogy nyáron nagyon meleg van egy köteg fásli alatt - húzom el a szám, majd elmosolyodom.
- Erre a "normális" életre számítottál?
A Mike-os dolog kissé felzaklatja. Az pedig végképp nem tetszik neki, amit mondtam, ezzel kapcsolatban. Valamennyire el is szégyellem magam. Nem szokásom ilyesmit mondani, de az emlékek felelevenítése kihozta belőlem a szavakat.
- Jó, talán én sem akarom ezt, de akkor is nagyon felidegesített. Az viszont tény, hogy néha vannak jobb napjai. Ennek ellenére idegesítő - teszem hozzá azért mégis.
Hogy hányszor fogom én még hallani annak a napnak a történetét... Következő kérdése után néhány pillanatig hallgatok. A korlát felé fordulok és rá támaszkodok, miközben a lemenő napot figyelem az erdő felett.
- Az egész az első napomon volt. Mike megmutatta, hogy hol találhatok szobát magamnak, utána meg elvitt repülni, mert beígérte még az idegenvezetés előtt. Cserébe nekem is meg kellett mutatnom a képességem. Az erdő fölé vitettem magam vele, ott viszont gondoltam egyet és elengedtem, levetve magam a mélybe. Egyrészt, mert érdekelt, hogy milyen lehet igazán zuhanni, másrészt, mert így tűnt a legegyszerűbbnek megmutatni a képességem. Ráadásul egy másik kérdésére is válaszoltam. Enyhén szólva a frászt hoztam rá. Mikor már rendbe hoztam magam, akkor mesélt rólad meg a versenyetekről, mondván, hogy a szárnyas nők fogják kicsinálni - nevetem.
- Utána elkezdtünk vitatkozni azon, hogy mi lenne a rosszabb. Ha az én képességem tűnne el, vagy az övé. Azt hiszem, kicsit elragadtattam magam és beszóltam neki, de az mind az ő hibája! Vagy az is lehet, hogy előbb volt a beszólás és aztán a vita, már nem emlékszem. Kicsit kába voltam a gyógyítás után. Az álláspontom indoklását már meg sem hallgatta. Van még kérdés? - kérdem tőle mosolyogva.
Hátsóm a korlátra helyezem. Egyik lábam átlendítem túloldalára, úgy figyelem a másikat, majd az alattunk elterülő talajt.
- Ha nincs, akkor a képességre visszatérve... - kezdek bele, majd a földet méregetve elgondolkozom.
Vissza az elejére Go down

Vendég
mutant and proud

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeSzomb. 11 Jan. - 13:22

Hiába járunk olyan sokan ebbe az iskolába, mégse ismerek még egy csomó embert, és akiket ismerek, azokról se tudok mindent. Talán ezért is érdeklődöm most oly nagyon Lya felől, aki eddig teljesen normálisnak tűnik, de most már tudom, hogy nem szabad feltétlenül hinni mindennek. Viszont az, amit ajánl, egy picikét se tűnik számomra negatívnak, így aprót biccentek is rá.
- Szerintem a normális az, amikor úgy viselkedhetsz, mint bárki más. Van egy kedves család mögötted, barátok, akik előtt nem kell titkolóznod. Nekem minden megvolt, csak a titkok miatt elveszítettem a barátokat. Mégse láthatták meg a szárnyaimat, párkapcsolatra pedig esélyem se volt. – sóhajtok fel kissé szomorúan és hát remélem, hogy itt majd változni fognak a dolgok. Az pedig már csak a Sors iróniája, hogy az a fiú, aki oly nagyon tetszik nekem, nem érhet hozzám, ahogy én se igazán hozzá, az nélkül, hogy ne esne bajom. Mike pedig… ő is tetszik, hát kinek ne tetszene, de tudom, hogy számára az élet csak egy játszótér, kiélvezi a nők társaságát, mindenféle kötöttség nélkül. De mindenképpen értékelem, hogy legalább őszinte, hogy egy picit se áltat engem. Most viszont a szőke lány jön a történetével, én feleltem neki, kicsit többet is elárultam, mint amit a kérdés takart. Az ő képességéről is beszélgetni kezdünk, így kíváncsiskodom hát felőle, de amikor valamiféle szárnyakat említ… hát tényleg nem értem, hogy mire utalhat. Nem ismerem, tehát talán ez nem csoda.
- Hűha. Nem tudtam, hogy másnak is lehetnek szárnyai, nem csak nekem… De ez így érdekes, hogy összefügg a gyógyító erőddel. Majd egyszer megnézhetem? – jó, én eddig csak saját magamat láttam szárnyakkal, egyértelmű, hogy érdekelne az övé. Persze nem azt kérem, hogy vesse le magát az erkélyről és törje össze magát, hogy ez után jöhessen a gyógyítás… majd egyszer, a jövőben, bármikor. Nem siettetem.
- Idővel amúgy biztosan megtanulod majd használni. – ahogy én is az enyémet, legalábbis ezzel nyugtatom magam. De ahogy a Mike-os téma is szóba jön… kissé kétségbe esek és bár látom Lya felém tett lépését, mégse reagálok rá sehogy, inkább magyarázkodni kezdek. Bánom azt, ami történt, nagyon is… remélem, hogy azért azt a bizonyos csókot nem fogja mindenki tudtára adni, az jobb lenne, ha közöttünk maradna. Amúgy is, gyenge pillanatomban talált meg, nem tehetek róla.
- Jól persze, csak rosszul érint ez az egész. Teljesen úgy jön le, mintha direkt ártottam volna neki. – jó, persze, nem is véletlen volt, de akkor se volt szándékos ez az egész, hogy ilyen komolyan gondba kerüljön. Ez a probléma, nem tudom irányítani még a második képességemet, mert ha tudnám, akkor nem történt volna ez meg. Lya reakciója viszont őszintén ledöbbent, így rázom is meg cseppet fejemet is.
- Ne mondj ilyet! Az én hibámból ne legyen neki baja, sőt, sehogy se. Lehet, hogy néha furcsa, de jó ember… - olykor furcsán viselkedik, de ettől függetlenül én nagyon is kedvelem és elfogadtam így. Talán majd ha Lya is jobban megismeri… bár a fene tudja, hogy mennyire ismeri már, Mike-ból kiindulva bizonyára ennél a lánynál is tette a szépet. Viszont nekem ehhez nincs semmi közöm se, így rá se kérdezek a dologra.
- De miért nem értékelte a képességed? – ha már én ennyi mindent elmeséltem, akkor most ő jön, meséljen csak, hogy náluk mi történt. A gonoszos kérdésre azért kap egy félszeg mosolyt, mert hát igen, az volt, de ezt nem akarom így kibökni neki, inkább várom, hogy akkor meséljen, mert ahogy kiveszem szavaiból, nem titok.
Vissza az elejére Go down

Lya Bluerose
mutant and proud

Lya Bluerose
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimePént. 10 Jan. - 11:49

Úgy tűnik, nem értünk egyet néhány dologban. Végül is az ő élete és az ő tapasztalatai. Szerinte van normális élet, szerintem viszont olyan nem létezik. Ami az egyiknek normális, az a másiknak cseppet sem. Amíg nem látunk mögé, nem tudhatjuk, hogy milyen is az, amiről álmodozunk.
- Talán volt, talán nem. Elmondom, ha előtte elmondod, hogy szerinted mi az a normális - ajánlok neki egy egyszerű alkut.
A társalgás kezd élvezetessé válni. Most valahogy problémát sem jelent, hogy megosszam vele képességeim titkát, ami ugyan nem titok, de mikor szárnyaim kezdtek növögetni, nemigazán szerettem emlegetni. Talán az a dolog nyitja, hogy neki is vannak szárnyai. Ez azért merőben megkönnyíti a dolgot. Úgy tűnik azonban, hogy igencsak meglepődött. Mikor említi a szárnyakat, én csak elmosolyodva bólintok. Persze még mindig nem érti, aminek hangot is ad. Ekkor eszembe jut, hogy hiába figyelne, most nem láthatja a fehér tollakat.
- Tudod az én szárnyaim nem állandóak. Jelenleg akkor jelennek meg, ha használom a gyógyító képességem. Talán összefügg valahogy a kettő, nem tudom. Minden esetre, még egész új az a képességem és nem tudom, hogy hogy használhatnám. Valahogy rá kellene jönnöm, hogy hogy hívhatnám elő őket, vagy hogy tarthatnám fenn őket. Valamelyiket a kettő közül - húzom el a szám.
Remélhetőleg így már megérti. Aztán viszont jön a Mike-os téma. Úgy tűnik, rosszul érintette a dolog. Mikor hirtelen elfehéredik, igencsak aggódni is kezdek érte. Ellököm magam a korláttól és közeledek felé egy tétova lépést, várva, hogyan reagál. Kicsit zavar, hogy nem néz rám. Így jóval nehezebb megnyugtatni valamit.
- Hé, nyugi! Jól vagy? Nagyon elfehéredtél... - fejtem ki aggodalmam okát.
- Ami meg Mike-ot illeti. Szerintem igazán lepottyanhatott volna. Nem azért, mert annyira kívánom, hogy megsérüljön, hanem azért, mert akkor megtanulná értékelni más emberek képességét, többek közt az enyémet - árulom el, őszinte véleményemet.
Az a vita még él bennem. Az, amikor azt mondogatta, hogy az ő képességének eltűnése sokkalta nagyobb probléma, mint az enyém. Vajon hogy reagált volna, hogyha mégiscsak földet fog és megsérül, az én képességem meg nyaralni ment volna? Ülhetett volna a seggén hetekig, az biztos. Ekkor azonban eszembe jut a "Szőke herceggel" folytatott beszélgetés. Azon nyomban megeresztek egy halk sóhajt, majd fejem lehajtva végigszántok hajamban ujjaimmal.
- Ez most gonoszul hangzott, igaz?
- Minden esetre, ha ez vigasztal, én is elég nagy őrültséget csináltam a jelenlétében. Nálam a szívroham vitte el kis híján - mosolygom.
Vissza az elejére Go down

Vendég
mutant and proud

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeCsüt. 9 Jan. - 14:03

Nem szeretnék senkinek se útban lenni, így amikor meghallom magam mögül a kopogásokat, nekem egyértelmű, hogy összébb húzom szárnyaimat. Amúgy is már a testem részei, szóval nekem nem tart semeddig, különösebben oda se kell figyelnem rájuk.
- Azért jobb volt biztosra menni. – pillantok arcára és bizony úgy is teszek, ahogy tanácsolta, illetve, ahogy az előbb voltam, tehát a szárnyaim már ki is tárulnak ismét, így mutatva meg magukat a lánynak. Puha, fekete tollak, amelyeket hívhatnék angyalszárnyaknak is, de mégis, megkeserítették az eddigi életemet, ezért számomra inkább egy démonra emlékeztetnek, sem mint angyalra.
- Öhm, hát igen, igazad lehet. De attól még meglepett, hogy hallottál rólam, nem vagyok túl nagy szám, se pedig feltűnő jelenség… Na jó, a szárnyaim azok talán tényleg feltűnőek. – mosolyodom is el cseppet most, hogy így jobban belegondolok a dolgokba. Én azt hittem, hogy itt se fogok különösebben senkinek se feltűnni, de ez még sincs így. Nem baj, talán… talán tényleg ideje nekem is változnom és jobban nyitnom mások felé is, nem csak egy-két embernek megengedni, hogy megismerjenek. A kézfogás is megtörténik, majd ez után jöhet a kérdés a szárnyammal kapcsolatban, amelyre Lya teljesen őszinte választ fog kapni. Nem szokásom hazudozni, most se teszem, így árulom el neki az életem egy kicsinyke részét, hogy némileg bepillantást nyerhessen, majd amikor hallom a véleményét, egy picit elgondolkodom szavain.
- Nem is tudom. Azért biztosan van, akinek normális élete volt. Te is tök átlagosan nézel ki, szóval, biztosan neked se volt gondod a képességed miatt. – és még milyen szép is ez a lány. Hát igen, ő bizonyára a suli egyik menő arca volt, amit én nem sajnálok tőle, de ezért se hiszem azt, hogy ne lett volna minden normális körülötte. Aztán persze lehet, hogy tévedek. Így is, örülhetek annak, hogy legalább a családom ilyen kedves, hogy mindig, mindenben mellettem áll. Na de ha már itt van, akkor miért ne ismerkedhetnénk meg egy kicsikét? Úgy is szeretnék néhány lányt is jobban megismerni, valahogy nem annyira alakultak eddig így pozitívan a dolgok, ki tudja, talán most máshogy lesz. Lya nem is utasítja vissza a dolgokat, így hát ideje, hogy ő is meséljen egy kicsikét magáról.
- Gyógyítasz? Hű, az tök jó lehet. Igazán hasznos a képességed! – ámulok is el rajta kissé, de amikor valamiféle szárnyakat említ, akkor cseppet értetlen képet vágok. – Szárnyak. – oké, akárhogy is nézem, nem látom úgy, mintha neki lennének szárnyai. De… de biztos, hogy nem értettem félre.
- Ezt nem igazán értem. – talán nem kell kifejtenem azt, hogy a szárnyaira utalok, éppen eléggé látszik rajtam, hogy minek hallatán kezdek el értetlenkedni, szóval, talán lesz olyan kedves és jobban elmagyarázza nekem a dolgokat. Amikor viszont Mike-ra kérdez rá… hát teljesen letaglóz és kissé el is sápadok hirtelen. Azért ez picit bánt, nem hittem volna, hogy az a srác majd mindenkinek el fogja újságolni azt, amit tettem, de hát ennyit róla, valószínűleg már az egész suli tudja. Kezeimet kezdem el kissé tördelni, miközben lefelé tekintek, az alattunk sétáló emberekre, tehát nézek én mindenhova, csak Lya szemébe nem.
- Tudod… én azt nem akartam. Nem is tudom, hogy mi lelt, de soha se ártanék neki, én nagyon kedvelem őt és nem akarnék fájdalmat okozni… én nem ilyen vagyok! – rázom meg fejem, miközben szép szemeim végre a másik arcára vetülnek. Nem tudom, hogy mennyit hisz el abból, amit mondok, de nem szeretném, hogyha valami gonosz némbernek tartana, aki ártani akart egy diáktársának.
- Nem csak repülni vagyok képes a szárnyaimmal és igen, az én hibám volt. De nem gondoltam volna, hogy ennyire le fog majd gyengülni. De többet nem fog ilyesmi előfordulni… - ezt már inkább magamnak mondom, sem mint a szőke leányzónak, de tényleg elég sokat ostoroztam már magam az miatt. És hát… nem szép, hogy most ezt így megtudom Mike-al kapcsolatban. Ennyit arról, hogy bizonyos dolgok köztünk maradnak.
- Nem örülök neki, hogy most már mindenki tudja. De megérdemlem, végülis én követtem el ellene ezt az egészet. – el is fordulok kicsit a másiktól és most már két kezemmel a korlátnak kapaszkodom, úgy dőlök előre és meredek el a naplementében. Nem vagyok tökéletes, egy picit én is szerettem volna jobbnak tűnni valamiben, ha már kezdtem megbarátkozni a szárnyaimmal, de hibát követtem el, ez az első napjaim egyikén volt, úgy érzem, hogy megbocsátható… főleg, hogy a bálon nem éppen úgy tűnt, hogy Mike olyan nagyon haragszik rám, de hát már a fene se tudja.
Vissza az elejére Go down

Lya Bluerose
mutant and proud

Lya Bluerose
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeCsüt. 9 Jan. - 13:46

Mielőtt kimennék, összébb húzza magát. Szerintem anélkül is ki tudtam volna slisszolni, de sebaj. Szabadkozására elmosolyodom, miközben finoman megrázom fejem.
- Ne törődj vele, egyébként is kifértem volna, szóval ha akarod, nyugodtan nyújtóztasd ki a szárnyaid!
Tudom jól, hogy nem könnyű szárnyakkal közlekedni, még akkor is, ha nekem csak rövid időre jelennek meg. Az enyém így talán még bosszantóbb is, nem tudom. Neki minden bizonnyal volt ideje megszokni a dolgok állását.
- Tudod... Nem sok szárnyas lány van az iskolában. Legalábbis én így tudom, de szólj, ha tévednék!
Kezemet végül elfogadja. Egész rendes lány. Kicsit sajnálom is, amiért így rá rontottam. Igencsak meglepődött, mikor a nevén szólítottam, amire kivételesen emlékeztem. Bár itt még nem sok nevet kellett megjegyeznem, úgyhogy ennyi még megy. Később szárnyait is kiengedi. Engem igazán nem zavar. Annyira viszont nem ragadtatom el magam, hogy egyből meg akarjam érinteni őket. Igyekszem visszafogni magam.
- A normális életről hazudnak! - próbálom vigasztalni.
Egy bátorító mosolyt társítok szavaimhoz. Igen, sejtem, hogy milyen lehet abnormálisnak lenni. Saját esetemben mindig fáslikkal voltam körbetekerve, teljesen feleslegesen. Hogy miért? Azért, mert a baj sosem került el. Valamiért elég gyakran megsérültem. Otthon aztán meggyógyítottam magam, de mégsem mehettem másnap ragtapasz, vagy kötések nélkül, elvégre hivatalosan le voltam sérülve, amit többen is láttak általában. Azt pedig, hogy milyen lehetett végig szárnyakkal, az átlagos emberek között, el sem merem képzelni. Nagyon nehéz lehetett neki. Nekem maximum annyi volt a bajom, hogy melegem volt. Vagy nem gyógyíthattam meg azokat, akik mellettem lesérültek. Vagy nem segíthettem a focista fiúmnak, hogy a törött karja rendbe jöjjön egy-egy meccsre. Így visszagondolva nem is érdemelte volna meg az a barom. Jobb is, hogy nem kísérleteztem vele az együtt töltött esték alatt.
- Az jó, ha kezded elfogadni a dolgokat. Azt hiszem, lassan nekem is menni fog. Ami meg a beszélgetést illeti, miért is ne?
Elvégre tényleg rendes lány, én pedig annyira nem sietek. Szemeimet én is a lemenő napra szegezem. Egész kellemes idő van idekint. Tökéletes idő egy kis beszélgetésre, sétálni pedig ráérek később is.
- Gyógyítok. Egyelőre a halálos sérüléseknél és az enyhe megfázásnál járok, de lassacskán fejlődök. Amivel viszont még nem barátkoztam meg igazán, azok a szárnyak. Mármint a sajátjaim. Még csak időt sem hagynak nekem, hogy jobban megismerjem őket - húzom el a szám.
A képességemről ennyi elég is lesz. Van valami, ami sokkal jobban foglalkoztat. Most pedig, hogy leálltunk beszélgetni, akár meg is kérdezhetném tőle, hogy mi igaz belőle.
- Mond csak, kis híján tényleg földre juttattad Mike-ot? - gondolok itt az állítólagos repülőversenyre, melyen a srác egyszerűen vesztett.
Vissza az elejére Go down

Vendég
mutant and proud

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeCsüt. 9 Jan. - 12:58

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy valaki majd csatlakozni szeretne hozzám a kilátást figyelve – mert én persze így gondolom, meg se fordul a fejemben, hogy engem kereshetnek -, így amikor az üvegajtón kopogni kezd valaki, hirtelen remegek meg, majd szárnyaim össze is húzom és ez után perdülök meg tengelyem körül, így nemsokára kékségeim a szőke lány arcára vetülnek, ki nemsokára bizonyára be is fog lépni. Most, hogy összehúztam magam, kényelmesen elfér.
- Szia. Bocsi, hogy nem fértél ki csak… szóval nem tudtam, hogy más is ide akar majd jönni. – mosolygok rá picit zavartan, de mégis csak barátságosan és amikor kiböki a nevemet, nem kicsit lepődöm meg. Szép szemeim kissé elkerekednek, majd jobb oldalon hajamat fülem mögé is tűröm, amúgy is kezd zavarni, hogy a szél összekócolja.
- Öhm igen, én vagyok. Honnan tudod? – jó, talán hülye kérdés, de mégse olyan egyértelmű ám a számomra. Mindenesetre amikor kezét nyújtja, én elfogadom azt, mivel nem áll szándékomban megbántani vagy bunkónak tűnni, így biccentek is felé.
- Akkor hát örvendek Lya. – én viszont nem hallottam még róla, de most, hogy így elnézem, mintha a bálon már láttam volna a lányt. De nem vagyok száz százalékig biztos benne, akkor túlságosan lefoglalt az a két fiú, tehát inkább ezt meg se említem, nem hiányzik, hogy leégessem magam előtte. Én is a korlátnak dőlök ez után és szárnyaim is kissé kiengedem úgy, hogy ne zavarja a lányt, de amikor azokat kezdi el nézni, ösztönösen pirulok el cseppet. Megszokhattam már volna, de most… most mégis csak valahogy furcsa ez az egész, és a kérdezés se marad el természetesen.
- Igen, tudod… én így születtem. Bár jó lett volna, hogyha nem látszanak mindig, akkor talán normális életem lett volna, de így… - talán sejti, hogy a szárnyaim miatt senkit se engedhettem közel magamhoz, hiszen bár el tudtam rejteni egy ideig a ruháim alatt, igen csak fájdalmasan azokkal az erős rögzítőkkel, de ha valaki közel került volna hozzám és esetleg megtudja, nekem végem lett volna és mehettem volna kísérleti patkánynak valamelyik kutatóintézetbe.
- De most már nem számít, hiszen itt vagyok és kezdem elfogadni a dolgokat. – hála persze Jeremy-nek. Ha ő nem tartotta volna bennem a lelket ezzel kapcsolatban, akkor még mindig azokat a rögzítőket használnám, még itt is, de most már nem tehetem ezt meg, főleg azért sem, mert már ő is ide jár és tudom, hogy csúnyán nézne rám, ha nem hordanám büszkén a szárnyaimat.
- Viszont sajnálom, de én nem igazán tudok rólad semmit. Szóval, van kedved beszélgetni egy kicsit? Mesélhetnél te is a képességedről. – persze mehetünk más felé is, de én azért a napnyugtát meg akarom nézni, így egy apró pillantást vetek is az ég felé, ahol lassan vánszorog lefelé a Nap. Milyen szép! Nincs még túl sok ismerősöm amúgy a suliban, és szívesen bővíteném a listát, jó lenne pár emberrel jóban lenni, ezért is szeretném most Lyát is megismerni, főleg, ha már ő jött ide hozzám.
Vissza az elejére Go down

Lya Bluerose
mutant and proud

Lya Bluerose
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeCsüt. 9 Jan. - 12:48

Az idő igencsak eltelt felettem. Lassan sötétedik, ha jól gondolom. Addig viszont ki kéne nézni a helyet, hogy hol sétáljak. Nem zavar, ha sötétben kell sétálnom. Szeretek úgy is, de azt, hogy merre menjek, még most kellene meghatároznom, amíg még látok. Szobámból kikerülve, az erkély felé pillantok. A kilátást valami sötét takarja el. Az nem lehet, hogy máris beesteledett, így közelebb megyek, hogy megnézhessem, mi az a feketeség. Néhány lépés után már látom is. Szárnyak. Sötét szárnyak, amiket egy lány visel. Hallomásból már tudom, hogy ki lehet ő. Nem sok szárnyas teremtmény járkál ebben az épületben, vagy ezen a birtokon. Találkozni is akartam vele, hogy a segítségét kérjem tollaimmal kapcsolatban. Lépteim most hát felé vezetem. Nem pont ezzel a céllal. Az is elég most, ha csak megerősítem magamban, hogy ő tényleg az, akinek gondolom. Na meg belövöm az esti séta célját, aztán már itt sem vagyok, legalábbis ez a terv. Mindezt addig, mielőtt még baromságot művelnék, vagy elvágnám valamim. Vagy mielőtt még neki lesz baja. Az ajtóhoz érve, enyhén megkocogtatom az üveget, jelezve, hogy jövök. Még véletlen se szeretném, ha megijedne és átesne a korláton.
- Szia! - köszönök rá, amint kilépek.
- Ha nem tévedek, Amy vagy, igaz? Én Lya vagyok! - mutatom be magam, mert hát azért mégiscsak kellene, ha már a neve felől faggatom.
Kezet is nyújtok felé. Rajta áll, hogy elfogadja-e, vagy sem. Én minden esetre megteszem eme gesztust. Ezek után azonban csendben maradok. Nem tudom, hogy mit kellene mondanom neki. Helyette inkább a korlátnak támaszkodom és figyelem a birtok területét, szemezgetve a lehetőségek közül. Meg is állapítom, hogy este a tó partját fogom róni, majd megfordulok, hogy távozzak. Ekkor akad meg tekintetem ismét szárnyain. Le sem tudom róluk venni a szemem.
- Mond csak, a szárnyaid... Vagyis a képességed, mindig aktív? - kérdezem tőle.
Valamit mégiscsak mondanom kell, ha már megbámulom a repülésre használható testrészeket.
Vissza az elejére Go down

Vendég
mutant and proud

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitimeCsüt. 9 Jan. - 12:20


Most nincs túl sok dolgom az iskolában, a leckéimet már megírtam és tanulni sincs tovább kedvem, ezért egy kis sétára szántam el magam, de ahogy végigsétálok a második emeleti folyosón, elhagyva tehát szobámat is, az erkélyen kis időre megakad a tekintetem. Már egy ideje a délutánban járunk, tehát kis idő múlva bizonyára le fog menni a nap, az pedig szerintem csodálatos látvány, így végül nem gondolkodom tovább, hanem határozottabb léptekkel indulok meg az a bizonyos erkély felé, amely előttem helyezkedik el és ahonnan a legjobb lesz a kilátás az egész birtokra, na meg a napnyugtára. Az ajtóhoz érve óvatosa kinyitom azt, majd miután szárnyaimmal együtt sikerül átpréselnem magam az ajtón, becsukom azt magam mögött.
- Na, így már mindjárt jobb. – nem túl nagy ez az erkély, de pár embernek bőven megteszi, viszont most egyedül vagyok így, tehát kényelmesen tárom szét fekete szárnyaimat, melynek alsó tollai kissé a földet súrolják. Barna, kibontott tincseimbe finoman belekap a szél, hogy egy édes keringőt lejtsen vele, én pedig cseppet megremegek a hűvös időtől. Nem szándékozom órákig itt állni, de most… jól esik és talán még egy kis repülést is beiktatok, ha már idefent vagyok. Kezeimmel megkapaszkodom a korlátnál, majd kékségeimmel már az előttem elterülő birtokot szemlélem, hátha meglátok valakit a közelben. Amúgy öltözetemet tekintve tök átlagosan festek, egy sötétkék farmert húztam magamra, fehér sportcipőt és fehér színű pulóvert, melynek hátsó része szépen ki van alakítva szárnyaimnak. Arcomon kevéske smink, hajam szabadon, szóval tényleg semmi extra, de mégis azért szép látványt nyújthatok, főleg a kitárt szárnyaimmal.
~ Kellemes itt lenni, furcsa, hogy eddig nem igazán jutott eszembe ez a hely. Pedig este is milyen jó lehet. ~ - merengek el egy kicsikét, majd cseppet előre hajolva most már magam alá nézek. A Nap viszont kezd lefelé haladni, így nemsokára láthatom azt a jelenséget, amiért elsődlegesen ma ide jöttem.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Amy és Lya - Angyali találkozás   Amy és Lya - Angyali találkozás Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Amy és Lya - Angyali találkozás
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Babilon bár - Alsó szint
» Hullajó találkozás
» Különös találkozás
» M-lékezetes találkozás - Mark és Mau
» Raven és Wanda - Különös találkozás

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Második emelet :: Erkélyek-