we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Leroy és Nique

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Dominique R. Beaulieu
mutant and proud

Dominique R. Beaulieu
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Leroy és Nique   Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitimeSzer. 7 Május - 21:48

First topic message reminder :


Leroy Jethro


Szeretem az udvaron tölteni az időmet, valamiért mindig azt a szabadságot adja vissza nekem, amim soha nem volt. Itt úgy érzem, hogy nem hiányzik egy részem, éppen ezért gyakran ülök ki olvasni a kőfalak közé, ám mégis a szabad ég alá.
Nem vagyok itt olyan régóta, hogy otthonomnak nevezhessem az iskolát. Fogalmam sincs, hogy valaha kialakul-e bennem az érzés, hogy itt senki nem bánthat és semmi nem fáj, elvégre a lelkem egy darabját soha nem kaphatom vissza. Hiányzik apám! A nap minden percében benne sikolt lélegzetvételeimben az emésztő hiányérzet, látom őt magam előtt, de nem tudom megidézni többé, hiába a képességem. Aki halott, annak nincs az időben olyan lenyomata, ami után nyúlni tudnék, hogy aztán magam elé rántva megsimíthassam és átölelhessem megint. Azt hiszem, hogy a lelkem mélyén tudni vélem, hogy ez így egészséges, de mégsem tudok ezzel a hiányossággal mit kezdeni.
Feketében nem járok, de viselem a gyászt színeimben. Nyakamban örökké ott díszlik a fekete csősál, ruházatom egyetlen fekete darabja, az, amitől nem válnék meg soha. Nem tudom, hogy mi lesz velem a nyáron, talán hagyom magamra ráizzadni is. Egyszerűen kell ez a maroknyi kis múltidézés, kell az emlékeztető a külvilágnak is: a lelkem sötét, mindegy, hogy mi búvik meg a mosolyráncaim ölelésében.
Farmernadrágba bújtatott lábaimat törökülésbe húzom az egyik virágládának támasztott hátú elhelyezkedésemben, s a megszakított térdű farmeranyagon keresztül szórakozottan megérintem bőrömet. Az utóbbi időben vettem magamra ezt a szokást, amióta a tél elmúlt, s már nem kell harisnyában járjak. Mintha saját bőröm érintésében apámat érezném, elvégre az ő vére vagyok, belőle származom. Butaság, tudom. De ettől még a berögzült mozdulatsoron nem tudok és nem is akarok változtatni, nekem jó ez így.
Egyedül vagyok, mint általában. Szórakozott mosollyal hajtom hátra fejem, hogy lehunyt szemmel élvezhessem, ahogyan a napfény megbicsaklik arcbőrömön. Szeretem ezt a nyugati fekvésű udvart. Nem csak a naplementék alkalmával, de nappal is.
Ölemben könyv pihen, legújabb olvasmányom. Egyelőre viszont nem engedem, hogy magukba szippantsanak a betűk. Kicsit olyan vagyok így ültemben, mint egy növény, mely fotoszintetizál. S mosolyom sugárzó aurát von körém, tökéletesen leplezve azt avatatlan szemek elől, hogy a lelkem mélyén könnyek árja örvénylik szüntelen.
Vissza az elejére Go down

SzerzőÜzenet

Leroy Jethro Gibbs
mutant and proud

Leroy Jethro Gibbs
X-men
be brave, we're a team
Play By : Brian Krause
Hozzászólások száma : 51
Kor : 35



TémanyitásTárgy: Re: Leroy és Nique   Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitimeSzer. 7 Május - 22:24

Éppen egy hosszú, egyedül töltött távollét után térek vissza a birtokra, és még csomagjaimmal a kezemben úgy gondoltam, hogy megkeresem az iskola számomra legkedvesebb részét, a hátsó udvart. Ruházatom mondhatni a szokásos, egy farmer, egy trikó és egy ing. Ez utóbbi most éppen kék színű. Végigmegyek a hosszú folyósón, közben gondolataim még mindig a messzeségben cikáznak. Amint odaérek a boltíves kapuhoz nekitámaszkodom és tekintetemmel bejárom az udvart. Egyből kiszúrom, hogy valaki van még ott rajtam kívül, és éppen egy virágládának támaszkodik.
~Odamegyek hozzá, már úgyis rég beszéltem valakivel, sok dologról lemaradhattam az elmúlt fél évben…~
Ezután utazótáskámat, ami nem egy túl nagy valami, lerakom egy padra, majd még egy kis ideig szemlélődöm és végül erőt veszek magamon és odamegyek a lányhoz. Ahogy közelebb érek meglátok egy könyvet az ölében. Amint lehuppanok mellé a földre, észreveszem arcán a mosolyt. Kényelmesen elhelyezkedem, lábaimat félig behajlítom és rá támaszkodom, így fürkészem a lány tekintetét. Pár pillanat múlva pedig megszólalok:
-Üdv! Leroy Jethro Gibbs vagyok,de szólíts csak Jethronak, vagy Gibbsnek. Szerintem mi még nem találkoztunk, ugyanis egy ilyen gyönyörű teremtésre biztosan emlékeznék. Te mióta erősíted az itteniek csapatát?
Mondom és mosolygok a lányra, majd ismét megszólalok:
-Mi jót olvasol?
Kérdezem még tőle lágy hangon, majd feltekintek az égre és azt a néhány bárányfelhőt kémlelem ami közben fölénk került.
Vissza az elejére Go down

Dominique R. Beaulieu
mutant and proud

Dominique R. Beaulieu
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Leroy és Nique   Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitimeSzer. 7 Május - 21:48


Leroy Jethro


Szeretem az udvaron tölteni az időmet, valamiért mindig azt a szabadságot adja vissza nekem, amim soha nem volt. Itt úgy érzem, hogy nem hiányzik egy részem, éppen ezért gyakran ülök ki olvasni a kőfalak közé, ám mégis a szabad ég alá.
Nem vagyok itt olyan régóta, hogy otthonomnak nevezhessem az iskolát. Fogalmam sincs, hogy valaha kialakul-e bennem az érzés, hogy itt senki nem bánthat és semmi nem fáj, elvégre a lelkem egy darabját soha nem kaphatom vissza. Hiányzik apám! A nap minden percében benne sikolt lélegzetvételeimben az emésztő hiányérzet, látom őt magam előtt, de nem tudom megidézni többé, hiába a képességem. Aki halott, annak nincs az időben olyan lenyomata, ami után nyúlni tudnék, hogy aztán magam elé rántva megsimíthassam és átölelhessem megint. Azt hiszem, hogy a lelkem mélyén tudni vélem, hogy ez így egészséges, de mégsem tudok ezzel a hiányossággal mit kezdeni.
Feketében nem járok, de viselem a gyászt színeimben. Nyakamban örökké ott díszlik a fekete csősál, ruházatom egyetlen fekete darabja, az, amitől nem válnék meg soha. Nem tudom, hogy mi lesz velem a nyáron, talán hagyom magamra ráizzadni is. Egyszerűen kell ez a maroknyi kis múltidézés, kell az emlékeztető a külvilágnak is: a lelkem sötét, mindegy, hogy mi búvik meg a mosolyráncaim ölelésében.
Farmernadrágba bújtatott lábaimat törökülésbe húzom az egyik virágládának támasztott hátú elhelyezkedésemben, s a megszakított térdű farmeranyagon keresztül szórakozottan megérintem bőrömet. Az utóbbi időben vettem magamra ezt a szokást, amióta a tél elmúlt, s már nem kell harisnyában járjak. Mintha saját bőröm érintésében apámat érezném, elvégre az ő vére vagyok, belőle származom. Butaság, tudom. De ettől még a berögzült mozdulatsoron nem tudok és nem is akarok változtatni, nekem jó ez így.
Egyedül vagyok, mint általában. Szórakozott mosollyal hajtom hátra fejem, hogy lehunyt szemmel élvezhessem, ahogyan a napfény megbicsaklik arcbőrömön. Szeretem ezt a nyugati fekvésű udvart. Nem csak a naplementék alkalmával, de nappal is.
Ölemben könyv pihen, legújabb olvasmányom. Egyelőre viszont nem engedem, hogy magukba szippantsanak a betűk. Kicsit olyan vagyok így ültemben, mint egy növény, mely fotoszintetizál. S mosolyom sugárzó aurát von körém, tökéletesen leplezve azt avatatlan szemek elől, hogy a lelkem mélyén könnyek árja örvénylik szüntelen.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Leroy és Nique   Leroy és Nique - Page 2 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Leroy és Nique
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Maryse & Leroy
» Lily és Leroy Jethro
» Leroy Jethro Gibbs
» Nique & Seb IV - Musical in NY
» Seb & Nique V. - Irány a tó!

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Udvar és kinti területek :: Hátsó udvar (nyugat)-