we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Angela & Dominique Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Angela & Dominique Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Angela & Dominique Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Angela & Dominique Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Angela & Dominique Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Angela & Dominique Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Angela & Dominique Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Angela & Dominique Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Angela & Dominique Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Angela & Dominique

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeKedd 22 Júl. - 2:08

Nagyon hálás vagyok Nique-nak, hogy legalább megpróbálja megtenni ezt értem. Természetesen, ha nem sikerülne se haragudnék, hisz én kérek szinte lehetetlen dolgot. Meg hát a fájdalommal ami érhet egyelőre jobb nem törődni, ha a szívem megszakad is, akkor is látnom kell Őt, ha van rá esély. Haloványan feltűnik előttem az az édes kis arc ami a bátyámé volt valaha, még mosolyog is és a régi énem kezét fogja. Elbúcsúzom tőle és lassacskán eltűnnek a szemem elől. Könnyeim utat törnek és hagyom had folyjanak. Csak ezután látom ahogy Nique összeesik és eszméletlenül terül el a földön. Hamar elfelejtem a fájdalmam. Aggodalom költözik a szívembe és azonnal odaszaladok mellé. Fogalmam sincs mit tehetnék, az egész az én hibám! Nem kellett volna olyat kérnem tőle ami számára is nehéz és fájdalmas lehet. Kitapintom csuklójánál a pulzusát ami igen szaporán ver, de ez azt jelenti életben van. Egy mázsás kő esik le a szívemről, azt hittem megöltem Őt.
Ahogy nézem Őt, fedezem fel a könnycseppet ami csukott szeme alól folyik ki és cseppen a talajra. Idegesen felállok mellőle és járkálni kezdek, mi a csudát tehetnék érte? Valahogy eszméletéhez kellene térítenem. Újra le guggolok mellé és rázogatni kezdem a vállát óvatosan, hisz nagyot esett, fájdalmai is lehetnek. Sajnos semmire sem mentem ezzel a gyenge ébresztgetéssel. Hová is gondoltam? Még van egy ötletem, de azt hiszem, hogy ez igen őrült ötlet. Végül csak elhatározom, hogy megteszem. A kis táskámban amit magammal hoztam van egy flakon víz. gyorsan előkaptam majd locsolgatni kezdtem az arcát. A filmekben ilyenkor szokás felpofozni az ájultat, de nekem eszem ágában sincs ilyet tenni. Azt hiszem ép elég fájdalmat okoztam neki önző érdekeimmel. Csak arra tudtam gondolni, hogy újra láthassam a testvérem és eszembe se jutott mit okozok ezzel Nique-nak. Remélem egyszer megbocsát nekem..annyira sajnálom.
-Nagyon sajnálom Nique! - Sírom el magam. Mégis hogy tehettem ilyet?
Vissza az elejére Go down

Dominique R. Beaulieu
mutant and proud

Dominique R. Beaulieu
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimePént. 18 Júl. - 21:02



Angie & Nique



Tudom a lelkem mélyén, hogy nem haragudna rám, hiszen nem ártottam neki, de mégis félek ettől az egésztől. Tisztában vagyok azzal, hogy a sebek milyen mélyek tudnak lenni, s azt is jól tudom, hogy milyen érzés az, hogyha feltépik őket. Ettől függetlenül megteszem Angienek, amit kér, mert nem akarom elvenni tőle az esélyt arra, amire nekem sem volt. Nem is hiszem, hogy segített volna. Szerintem sosem lehet elbúcsúzni, mindig fájdalmas lesz és mindig szívet tépő. De ha ő ezt szeretné, hát belenyúlok az időbe, előrántom belőle úgy, ahogy tudom, s magamat is meglepem. Nem mertem remélni, hogy a testvérét is sikerül megjelenítenem.
Szédülés környékez, nem nagyon tudok mit kezdeni a külvilággal. Nem hallom Angela szavait, csak a képességemmel vagyok elfoglalva és azzal, hogy megtartsam magam. Gyengül a kép, mígnem teljesen el is tűnik, hogy vele együtt elveszítsem az eszméletemet is.
Ahogy megszűnik a külvilág, s én a földre zuhanok, úgy jelenik meg előttem az utolsó kép apámról. Szinte érzem a vér ízét, melyet ő érezhetett a szájában, látom az ő szemével magamat, legyen ez bármilyen képtelen is. Az, hogy egy halottat hoztam elő a múltból, jócskán kivette minden erőmet, s az én múltam egyetlen halottját költöztette elmémben. Lehunyt pilláim alól indul meg egy könnycsepp, melynek létezéséről nem tudok, de melyet Angela jól láthat, hogyha ájult énemre néz. Lélegzem, szaporán, nem sérültem vagy ilyesmi, csak végletekig kimerült vagyok. Vissza akarok én jönni, de nehezemre esik elhagyni apámat. Eggyé olvadok az utolsó képével, lelkemre ölelem, s ez visszatart attól, hogy eszméletemre térjek. Angie és a testvére már nincsenek közöttünk. Én pedig a sötét múltban lebegek. Talán egy jóféle pofon ébrenlétre rázna. Nem tudom.


Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeSzomb. 12 Júl. - 22:03

Igaza van Nique-nak. Emiatt most már kár emésztenem magam, megtörtént ami megtörtént, megbirkóztam egyedül a helyzettel és jól jöttem ki belőle. Tényleg más lett volna, ha a szüleim az elején beavatnak mindenbe, mert tudom, hogy tudták, látszott rajtuk, de egyedül kellett végig csinálnom. Végül jó helyre kerültem, itt mindenki segít és nem vagyok egyedül az egyre erősödő képességemmel.
-Igazad van. Ez tényleg egy jó hely, szükségem is volt már arra, hogy megértsenek és ne számítsak különcnek.
A jó hangulatnak hamar véget vetek azzal, hogy megkérem, ha sikerül hozza vissza nekem a kisöcsém, csak pár percre, emléke halványulni látszik bennem és nem szeretném ha ködbe veszne az alakja, szeretném ha mindig itt volna velem. Hogyha csak eszembe jut, ne egy arc nélküli kis srác álljon előttem hanem Ő.
Tudom, hogy azt mondtam eltudom viselni a fájdalmat. És úgy is érzem,d e nem tudom mi lesz ha megpillantom azt az édes kis arcocskát azokkal a nagy kék szemekkel. Lehet, hogy a fájdalom majd összetör, de nem érdekel, erre akkor is szükségem van.
-Rád nem tudnék haragudni, ha fájni fog az csak magamnak köszönhetem, nem te tehetnél róla, semmi baj, csak próbáld meg, kérlek. - Szinte már türelmetlenül várom sikerül-e. Annyira szeretném látni őt. Szeretném elmondani neki, hogy sajnálom, sajnálom, hogy miattam kellett ilyen rövid ideig élnie. Hisz ha nem találom ki azt a buta játékot, hogy ússzunk kijjebb és aki messzebbre mer menni az nyer, akkor nem ragadja el a sodrás és most itt otthon lehetne anyáékkal, minden jobb lenne.
Lassan körvonalazódni kezd két kisgyerek képe. Ott vagyok én, a kék szemű barna hajú kislány és ott a testvérem is... Itt áll előttem és olyan mintha visszacsöppentem volna a múltba. Letérdelek a két kis alak elé és szabályosan folyni kezdenek a könnyeim.
-Sajnálom... - Annyi mindent mondani akartam neki, de ennél több nem jön ki a számon, csak kezem nyújtom felé és végig simítok az arcán, lassan elfog tűnni, hisz látom, hogy Nique küzd az itt tartásával, nem akarom, hogy erőlködjön így csak intek neki, hogy visszaküldheti a múltba, a családjához. Gyorsan vetek rá még egy pillantást majd elfordulok és engedem, hogy a szemeimet elködösítse a könnyek zápora.
Vissza az elejére Go down

Dominique R. Beaulieu
mutant and proud

Dominique R. Beaulieu
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeSzer. 9 Júl. - 14:27



Angie & Nique




♬ No way out ♬

- Érthető az álláspontod, tökéletesen. Biztos más lett volna a helyzet úgy, hogyha tudod: nem taszítanának el amiatt, amit tudsz. De most így utólag már olyan kár enned magad rajta. Jó helyen vagyok, itt elfogad mindenki és a szüleid is szeretnek. – mosolygok rá kedvesen, bátorítón. Aranyos lánynak tűnik, még kedvelem is, úgyhogy nem szeretném, ha rosszul érezné magát a dolgok miatt.
A kérdése meg is lepett meg nem is. Jethronak magam ajánlottam fel ilyesmit, szóval tulajdonképpen lehet, hogy ideje lenne kipróbálnom magam ebben is. De nem tudom.. őszintén szólva a dolog groteszk és fura, félek tőle, hogy megbántom Angelát, hiába mondja, hogy a fájdalmat el tudja viselni, kezelni tudja. Én is ezt hittem, de nem. A fájdalmat nem lehet kezelni, elviselni sem, csak túlélni. Én már csak tudom.
- Rendben van, megpróbálom. De.. – harapom be kissé bizonytalanul alsó ajkamat. Megint magyarázkodási kényszerem lett.
- ..tényleg nem tudom, hogy sikerül-e és nem is szeretném, hogy rossz legyen neked, szóval ha sikerrel járok és a dolog fájdalmat okoz, akkor ne haragudj rám! – kérem őt.
Tartok ettől az egésztől, de legyen. Megállok, nagy levegőt veszek és lehunyom a szemeimet. Általában nincs szükség erre a múltbeli vagy jövőbeli énjeim előhívásához, de most valami mással szeretnék próbálkozni. Angiet keresem az időfolyamban, kicsinek, annyi idősnek, amennyi a testvére volt, amikor meghalt. Egy közös pillanatukra gondolok, olyanra, amikor fizikai kontaktusban vannak egymással, fogják egymás kezét. Így talán könnyebben menni fog, hiszen,, hiszen én Angiet emelem ki, épp csak hozzá van kapcsolva a testvére is.
S láss csodát, nagyon lassan, de elénk kúsznak az alakok. Angieé erőteljesebb, élethűbb, mint a testvéréé, de ő is jelen van, sikerrel jártam. Csak nagyon nehezen tartom magam és őket is itt. Megszólalni nem tudok, megmoccanni sem. Azt sem tudom, hogy meddig vagyok képes a jelenben tartani Angie múltjának ezt a szeletét, s nem érzékelem a saját külvilágunkat. Ha most bármi megtámadna – nem, mintha erre a birtokon bármi esély lenne – akkor nagyon sebezhető lennék.

//Bocsi, hogy csak most. :s Felpörgök innentől!//


Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeSzomb. 28 Jún. - 12:37

Nique és Angela

Kérdésére nem is tudom mi lenne a jó válasz. Talán egyik helyzet sem túl rózsás. Ha tudtak róla és nem mondták el, hagyták, hogy magam csöppenjek bele egy teljesen új és különös világba, erről az oldalról szerintem kegyetlenség lenen részükről. Viszont, hogy nem tudtak róla és mégis jól fogadtak még inkább nem tetszik, mert ez nem normális. Én nem vagyok normális. Az ég szerelmére, a lányuk mutáns, tárgyakat mozgat a gondolatával, ez minimum egy beutaló a diliházba, de nem, nekik ez semmiség volt.
Hiába kérdeznék rá tőlük a dologra úgyis csak olyan válasszal illetnének amitől minden maradna a régi, ugyanúgy nem tudnék semmit.
-Szerettem volna ha elmondják, mert jogom lett volna tudni, hogy mi vagyok igazából, de kétlem, hogy könnyebb lett volna, szerintem a helyzet ugyanaz lett volna mint nélkülük, de legalább mellettem álltak volna és nem egyedül kellett volna szembenéznem az egésszel. - Mondom kicsit hosszabbra véve a véleményem. De most már mindegy, ami a múlt az az is marad. Megtörtént ami megtörtént. A legjobb helyen vagyok ahol sokakra számíthatok. Rögtön itt van például Tatjana, Leah és Gabriel is, és remélhetőleg most már Nique is. Barátok akik ha kell a szemembe mondják a dolgokat és akikre lehet támaszkodni.
Beszélgetésünk végül más témára terelődik, egy igen kellemetlen témára. Megkérem, hogy idézze meg a halott testvérem.
-Igen, biztosan ezt szeretném, határozottan nem jó ötlet, de esélyem se volt elbúcsúzni tőle. Most megtehetném. - Nézek rá határozottan. A testvérem ettől ugyan nem tér vissza hozzám, de legalább egy pillanatra a részese lehet az életemnek. Még ha rövid pillanatra is, de akkor is magamhoz ölelhetem. Erre van szükségem.
-Igen tudom Nique. A fájdalommal pedig képes vagyok megküzdeni. - Most már csak rajta áll, hogy megteszi-e vagy legalább megpróbálja.
Vissza az elejére Go down

Dominique R. Beaulieu
mutant and proud

Dominique R. Beaulieu
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeCsüt. 19 Jún. - 22:16



Angie & Nique




♬ No way out ♬

- Szeretted volna, ha elmondják? Szerinted könnyebb lett volna úgy? – kérdezek rá, mert őszintén érdekel, hogy mit gondol erről. Az én apám mindig tudta, hogy mi a helyzet velem és nem is titkolta el előlem, de azt hiszem, hogy nem lett volna azzal sem bajom, ha megteszi.
Néha vágytam arra, hogy bár tartotta volna titokban a dolgokat. Akkor talán lett volna nomrális életem, olyan, mint a velem egykorúaknak. De csak nagyon ritkán jutottak ilyesmik az eszembe. Általában szerettem azt, ahogy Étiennel együtt éltünk, tetszett, hogy bár ő nem volt különleges, még mindent megtett azért, hogy kiaknázza a képességeimet. Vele tanultam meg használni mindent, amit most tudok.
A kérdését hallva nagyon sokáig nem tudok megszólalni. Jethronak én akartam megmutatni halott barátnőjét, de nem került rá sor, mert nem kért belőle, s én sem akartam megkínozni őt.
Tanácstalanul rázom meg a fejemet, megadón széttárom karjaimat.
- Nem tudom, Angie. Biztos szeretnéd azt, hogy megpróbáljam? – kérdezek rá, mert szerintem ez egy nagyon fontos kérdés.
Van az úgy, hogy hisszük dolgokról, hogy szeretnénk őket, de aztán amikor elénk teszi az élete, hirtelen már nem is olyan finom az a sütemény. Nem akarok én lenni az, aki megtöri a lányt, aki megkínozza akár azzal, hogy megígéri, hogy előhívja a testvérét, de nem sikerül, akár pedig azzal, hogy sikerül. Nem tudom, hogy helyes lenne-e. Mindenesetre, hogyha bólint, vagy bármilyen egyéb módon jelzi nekem, hogy tényleg szeretné a dolgot, akkor meg fogom próbálni. Mert jót akarok neki, szimpatikusnak tartom. Nem érdemli meg, hogy az élete rossz legyen. Bár.. tulajdonképpen szerintem azt nagyon kevesen érdemlik.
- Megteszem, hogyha szeretnéd. De nem félsz, hogy jobban fog fájni utána, mint ahogyan most? Nem tudom, hogy sikerül-e, de ha igen.. visszahozni örökre nem tudom.. ezt érted, ugye?


Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeSzomb. 7 Jún. - 14:49

Nique és Angie

A szüleim is jól kezelték a dolgot mikor elmondtam nekik, de azt hiszem engem teljesen meglepett a viselkedésük. Jó, azért örülök neki, hogy nem tagadtak ki vagy valami,d e azt hiszem sokkal furább volt, hogy egyből megértették a helyzetem és úgy kezelték mintha természetes volna. Ez jobban megrémisztett mint ha azt mondták volna, hogy szörnyszülött vagyok valami hasonló. Mindegy is. Túl vagyok rajta és ez így jó ahogy van.
-A szüleim is könnyen kezelték csak nekem ez rosszabb volt mintha el se fogadták volna, hogy egy szem lányuk ilyen lett. Nekem ez úgy jött le, hogy tudatában voltak a dolgoknak csak nem mondták el, és ez sokkal rosszabb. Fogalmam sincs mit hihetnék. De inkább nem foglalkozom vele, mert még rosszabb lesz. - örömmel hallgatom ahogy Ő is elmesél mindent. Jó az ha két ember eltud beszélgetni egymással. Az elején kicsit nehezen indult a beszélgetés kettőnk között, de mostanra azt hiszem sikerült megbarátkoznunk a másikkal. A képességével kapcsolatban meg azt hiszem nem tudom ezt úgy kezelni mintha normális dolog lenne. Ő képes szórakozni a múlttal. Ez egy kicsit ijesztő. A tény, hogy az előbb Őt láttam hatévesen megrémiszt. De ami utána történik még inkább megijeszt. Saját magammal találom szemben magam. Mármint hat éves önmagammal. Ugyanaz a kis loknis kislány áll előttem mint azon a tragikus napon mikor a testvérem megfulladt. Egyszerűen nem tudom hová tenni a dolgokat. Végig nézek a kék szemű apró kislányon és könnyek tőrnek elő a szememből. Ezek az emlékek mindig felkavarnak. Végül a kis Angie is visszatér a helyére. a múltba.
-Nagyon érdekes képességed van. - Mondom visszafojtva a további könnyeimet. Aztán eszembe jut egy elég képtelen ötlet és amiben nem vagyok teljesen biztos.
-Nique...képes vagy arra, hogy megidézz egy már halott személyt? Mármint a lényegre térve az öcsémet akarom látni. Megtennéd? Kérlek?- A hangom könyörgő. Fogalmam sincs, hogy képes-e rá,d e ha igen, akkor szeretném ha a testvérem megjelenne előttem és újra láthatnám a kis kócos fejecskéjét.
Vissza az elejére Go down

Dominique R. Beaulieu
mutant and proud

Dominique R. Beaulieu
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeKedd 3 Jún. - 16:40



Angie & Nique




♬ Flower ♬

- Nehéz ebben a világban léteznünk, de ilyen téren nekem valóban szerencsém volt. Apám meglepően könnyen kezelte ezt a dolgot. Azt mondjuk nem tudom, hogy miért. Néha olyan volt, mintha nem én lennék az első olyan az életében, akinek képessége van. Sose beszélt anyámról, de azt hiszem, hogy ő is egy volt a különlegesek közül. Ettől függetlenül nem szeretem őt. Nem is emlékszem rá, de ha emlékeznék, akkor sem tudnám szeretni. Elhagyta a legjobb embert, akit a hátán csak hordott a Föld! – eresztem a szükségesnél bővebb lére azt, amit gondolok. Amikor zavarban vagyok, ha izgatottnak érzem magam vagy egyszerűen csak sok a mondandóm, akkor mindig sokat beszélek. Ilyen vagyok, s nem is szeretném megtagadni önmagam.
Aztán addig nem szólok semmit, amíg angela nem kérdez a kislányról, aki ott volt, de aki már nincsen ott. Válaszom elsőre egy bólintás, majd annak ellenére, hogy fáradtan nem érdemes használjam a képességemet, újabb alakot csalok elő a múltból. Angelát ugyanabban a korban, amilyenben előbbi alakom volt a lány előtt. Nem érzem úgy, hogy komnentárt kellene fűzzek a dolgokhoz, egyelőre csak hagyom, hogy megeméssze, amit lát, mert az ő gyermeki énjét hosszabb ideig tartom a jelen fogságában, mint a magamét.
Nem szeretnék játszadozni vele, csak úgy gondolom, hogyha már a képességekről volt szó, akkor ildomos megmutatnom neki mindent, ami az enyémhez kapcsolódik.
Akkor szólalok meg újra, amikor már a kis-Angie is visszatért általam abba a korba, ahonnan való.
- Ez az én ajándékom. Nem olyan veszélyes, mint sokaké, de alapvetően elégedett vagyok vele. Még akkor is, ha az elmúlt egy évben megtapasztaltam a hátrányait is.


Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeCsüt. 29 Május - 20:58

Nique és Angie

Csak mosolygok rá. Talán egyszer tényleg könnyebb lesz. Még lehet az is, hogy évekkel később nevetve gondolok majd vissza a sok komiszságra amit együtt követtünk el. De most még, fájnak az emlékek és egy darabig még fognak is, de ez így van rendjén, ez jelzi nekem, hogy még érzek és nem vagyok üres. Az éneklésről örülök, hogy nem hoz már fel semmit. Addig bárki állíthatja, hogy tudok énekelni míg nem hallott. Lehet a másodképességem a borzalmas hangomban rejlik csak még nem fedeztem fel.
-Én is csak magamnak tettem fel a kérdést. A képességem olykor még mindig rakoncátlankodik. Általában állandó vitában vagyunk. De lassan már megszokjuk egymást. Szeretném ha idővel úgy kezelhetném mint egy barátot és azt tenné amit szeretnék. Miért mi a baj a képességeddel? - Hogy érti, hogy nincs jóban vele? Egyáltalán mi a képessége? Előtör belőlem a kíváncsi kis manó. Nekem van szerintem a legegyszerűbb képességem. Ezért hát természetesen érdekel mások problémái. Nekem csupán a koncentrációmmal van bajom. Nem vagyok képes hosszú ideig egy helyre figyelni. Így hát nem tart sokáig a tárgy akaratom alatti mozgatása.
-Jó lehetett neked. Én próbáltam mindent magam megtanulni és fejleszteni. Nem akartam, hogy torzszülöttnek tartsanak. Még a saját szüleim véleményétől is tartottam. - Talán ha jobban átgondolok mindent akkor nem szenvedtem volna a titkom súlya alatt. Anyáék nagyon jól fogadták a dolgot mintha már tudtak volna ilyesmiről. Mintha tudták volna, hogy vannak mutánsok. Így vissza gondolva tényleg furán nyugodtak voltak.
Tartok egy apróbb bemutatót arról, hogy mit tudok, csak, hogy lássa ez szinte semmi. Ennek ellenére látom, hogy tetszik neki. Én is szeretem elnézegetni ha reptettek valami kisebb tárgyat. A virágok meg adnak egy olyan varázslatos hatást neki. Mikor Ő mutatja be képességét tátva marad a szám. Egy kislány jelenik meg köztünk. Nique-ra hasonlít és a lebegő növényt elkapja majd megszólal Nique hangján. Engedelmesen lejjebb hajolok, hogy a pici lány a hajamba tűzhesse a virágot. Aztán úgy ahogy megjelent el is tűnik. Pár percig csak állok ott és meredek a semmibe.
-A kislány te voltál? - Értem ezen, hogy a múltbeli önmaga. Nos a képességem tényleg csak egy trükk ehhez képest.
Vissza az elejére Go down

Dominique R. Beaulieu
mutant and proud

Dominique R. Beaulieu
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeHétf. 26 Május - 21:51



Angie & Nique




♬ Hangulat ♬

- Kívánom, hogy egyszer majd könnyebb legyen! – mosolygok rá bztatón.
Kicsit magamnak is szólnak a szavak, a kívánalom engem is érint. Azt a részemet, amelyik nem hisz abban, hogy apám hiánya valaha is elviselhetőbbé szelídül bennem. Ám itt és most erről nem szeretnék beszélni. Jobb lenne visszaterelni a beszélgetést a könnyed, kezdeti vizekre, melyekben evezni kezdtünk Angievel.
Az énekes témára nem térek vissza, nincs már arról mit mondanom. Lehet, hogy tényleg borzasztó hangja van, de ettől függetlenül én nem akarnám letörni a lelkesedését. Ha szeretne, hát hagynám énekelni. Az dal egy fegyver. Fegyver a bánat ellen, a harag ellen, a rosszkedv ellen. Nem tartom tisztességesnek, hogy az élet bárkit megfosszon ettől az armadától.
- Én nem kérdeztem rá arra, hogy mit gondolnak a képességemről. Meg úgy egyáltalán rólam. Teszem a dolgomat, élem a mindennapjaimat, de nem érdekel, hogy mivé válhatok. Be kell valljam, hogy egy ideje nem vagyunk jóban a képességem meg én. – húzom el a szám.
Apa halála óta minden sokkal nehezebb. Nem merek a jövőbe nyúlni, nehogy kiderüljön számomra, hogy valaki nem fogja megélni azt a kort, amiből elő akartam hívni őt. A múlttal pedig úgy vagyok, hogy minden múltbéli alakomhoz jár egy szelet apám emlékéből, s ez legalább olyan kínzó, mintha pengével vagdalnám magamat. Mások múltjával játszadozom hát mostanság csak és kizárólag, s azzal is csak akkor, amikor nem bal lábbal kelek.
- Az én apám mindenről tudott. Segített nekem abban, hogy megértsem azt, amit ő sem értett, nevezetesen a képességemet. – Azt, hogy szét tudom szórni a jelenben saját múlt és jövőbeli képeimet, illetőleg másokét. - teszem hozzá gondolatban, de nem mondom ki hangosan.
Figyelem, ahogy felemelkedik a növény, s még a szám is tátva marad tőle. Ezen a helyen nem ez a legfurcsább és a leglenyűgözőbb képesség, de engem mégis ámulatba ejt. Talán azért, mert a reppenő virág képe olyan békés, olyan nyugodt.
- Nagyon érdekes! – mondom ki a véleményemet, majd bár nem kérte, mégis úgy döntök, hogy megmutatom neki saját titkomat.
Úgy hat éves koromba nyúlok vissza, szőke, fonott copfú önmagamat veszem elő az idő folyamából, s helyezem Angie és jelenkori önmagam közé. A kislány hasonlít rám, sejtheti róla, hogy én vagyok.
A múlttal bánok a legügyesebben, éppen ezért a gyermek anélkül mozdul, hogy elkapja a virágot, hogy nekem is tükröznöm kellene a mozdulatait. Angiere néz, rámosolyog, majd felé nyújtja a növényt, melyet eddig a lány tudata lebegtetett.
- Megengeded? – kérdi az én mostani hangomon, de anélkül, hogy az én számnak mozogni kellene. S ha Angie bólint, majd engedelmeskedik a kérésnek és lehajol, akkor a kis Dominique a hajába tűzi a virágot, majd elillan, mintha soha nem lett volna itt velünk.
Egyelőre nem mondok semmit, kivárok, hadd eméssze meg amit látott. Szeretném ha kérdezne, sokkal könnyebb lenne úgy mesélni arról, hogy miképpen vagyok képes az idővel játszani.

Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeCsüt. 22 Május - 21:59

Nique és Angie

Még mindig fáj az emlék, de már elfogadtam, hogy nincs többé a testvérem. Szörnyű ami vele történt és azt hittük nem tudunk majd túl lépni a tragédián, de sikerült. Ma már csak egy szörnyű emlék. Még most is magamat hibáztatom a halálért. Ha nem találom ki, hogy versenyezzünk ki mer beljebb menni a látszólag nyugodt vízben még most is velünk lenen és talán nem kellene egyedül megbirkóznom a sulival. Néha elgondolkodom azon, hogy mi lett volna, ha Ő is mutáns lett volna, mint én. Ezen mondjuk hiába is gondolkodom, hisz meghalt, de nagyon örülnék neki, ha életben lenne és számíthatnánk egymásra jóban és rosszban is. De jobb ha erre nem is nagyon gondolok. Ha rá gondolok sokkal nehezebb a napom.
-Talán majd egyszer sokkal könnyebb lesz rá gondolnom mint most. - Eresztek meg egy mosolyt felé. Remélem nem látszik rajtam mennyire elszomorít ez a téma. Igaz, hogy én hoztam fel, de nem gondoltam volna, hogy még mindig ugyanígy hat majd rám.
-Hinni mindig lehet. A tapasztalat majd mást mond. - kacsintok rá. Nos kicsinek miután az énektanárom felvilágosított, hogy szinte egyenlő a halálsikollyal a hangom, addig faggattam anyukám míg bevallotta, hogy csak azért hallgatott meg mindig mert olyan lelkes voltam meg aranyos. Aranyos? Hát mondhatom szép, én meg vakreménybe ringattam magam, hogy énekesnő leszek.
-Ugyan, nincs mit! - Aztán egy pillanatra meglátok egy kislányt aki hasonlít gyermekkori önmagamra,d e csak egy pillanatra, nem tudom mire vélni a dolgot így egyelőre nem kérdezek rá. pedig belülről már furdal a kíváncsiság.
-Mindenkiben látnak valamit. Én is ezt kérdeztem mikor ide kerültem, de rájöttem, hogy a képességem azon felül, hogy jó bűvésztrükknek, halálos fegyver is. Szeretném addig fejleszteni míg az nem lesz. - Mondom, de egyelőre még nem közlöm vele mire vagyok képes. Inkább majd megmutatom. Végül felállunk végre és elindulok az illatos virágok felé.
-Természetesen nem tudtak semmiről. Csak az utolsó pillanatban tudták meg. Nem fogadták olyan rosszul. - Odahajolok egy virághoz majd az akaraterőmmel felemelem a leszakajtott kis növényt. Nique kezébe röptetem majd rá mosolygok és meghajolok. mint egy jó bűvész.
-Hát ez volna a képességem. Telekinézis, de olykor csak úgy hívom Casper. Mintha lenne itt egy szellem ami irányítja a tárgyakat. - Vonom meg a vállam a saját hülyeségemen.
Vissza az elejére Go down

Dominique R. Beaulieu
mutant and proud

Dominique R. Beaulieu
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeCsüt. 22 Május - 18:54



Angie & Nique




♬ Listen to the wind ♬

Elborzaszt mindaz, amit az öccséről mond. Komolyan elgondolkodom azon, hogy itt mindenkinek va-e valami tragikus titka, s nem csak a képességeink emésztenek-e minket, vagy csak én vonzom az ilyen embereket? Elvégre ott van például Jethro az általa elütött barátnőjével, itt van angie a megfulladt öccsével, s bár mások problémáját hallgatva az enyém mellékesnek szokott tűnni, mégis itt vagyok én a miattam meghalt apámmal. És ezeknek még csak a képességeinkhez sincs köze. Csak úgy megtörténnek. Mintha az univerzum direkt az olyanokba törölné a lábát, mint mi. Rémesen hangzik az egész.
- Sajnálom! – tolul ajkaimra az őszinte részvét kifejeződése. Röviden, tömören, egy szóban, de mégis azzal a megmásíthatatlan mellékzöngével, hogy nagyon is tudom, milyen elveszíteni és soha vissza nem kapni valakit.
Aztán könnyebb vizekre evezünk, melynek tud örvendeni a lelkem is. Annyi itt a komorság, s Angie olyan vidám lánynak tűnik, hogy nem esik jól szomorú dolgokról beszélni vele. Persze a megismerkedésnek elengedhetetlen része ez is, tudom én.
- Én még mindig hiszek abban, hogy nem lehet az olyan szörnyű! – nevetem el magam könnyedén. Persze aztán lehet, hogy tévedni fogok, de a véleményem momentán ez.
- Az remek lenne, köszönöm! – mosolygok rá lelkesen, majd a kérdésére visszazökkenek a múltba, s ahelyett, hogy válaszolnék, ösztönösen nyúlok a képességem utn. Nem sokkal később Angela hat éves önmaga jelenik meg egy pillanatra körünkben. Amint észreveszem magam, azonnal vissza is eresztem őt a múltba, s közben remélem, hogy angie nem vette észre elfajzásomat.
- Igen, ezek a történetek abban szinte mind hasonlítanak, hogy értünk jöttek és elhoztak ide. Épp csak az én helyzetemben ez mentőöv volt, amit nem tudtam volna elutasítani. Apám halála után hoztak el, azokban az időkben, amikor Franciaország inkább teher volt számomra, semmint áldás. A mai napig nem tudom, hogy mit láttak meg bennem, de itt vagyok.. – megadón széttárom karjaim. Érdekesnek ez a történet sem mondható, sokkal inkább szomorúnak, de igyekszem olyan gyorsan elhadarni, hogy ne kelljen gondolkodnom azon, hogy még mindig mennyire fáj. Inkább a visszakérdezésbe menekülök, könnyebb az úgy.
- A szüleid tudtak a képességedről már a megkeresésed előtt is? – nem, arra direkt nem kérdezek rá, hogy mi a képessége. Valahogy olyan tapintatlan dolognak tartom.. Ha akarja, úgyis elmondja majd.



Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeSzer. 21 Május - 17:55

Nique és Angie

Teljesen megértem amit mond. Hosszú ideig én is próbáltam beleilleni a tömegbe, de aztán valahogy csoportosultunk és onnantól kezdve nem igen engedtünk be mást és mi sose váltunk el...addig a napig míg én fel nem fedeztem, hogy más vagyok. Itt egyedül vagyok többnyire. Néha kicsit rossz, de legtöbbször áldott dolog, hogy nem vesznek körül vagy húszan.
-Értem miről beszélsz. Hát nem lehet valami nagyon könnyű magántanulóból bekerülni egy eléggé népes iskolába ami persze nem is a megszokott iskola típus. Engem ugyan nem tettek magániskolába, de csak azért, mert kiharcoltam magamnak. A szüleim féltettek mindig is. - Itt egy kicsit elgondolkodom, hogy vajon beavathatom-e egy családi titkomba, hisz alig ismerjük egymást, de végül úgy döntök ez nem egy olyan titok ami bármin is változtatna ha elmondom. - A szüleim szerettek volna burokban nevelni hat éves korom után, mert egy nyaralásunk alkalmából az ikertestvérem belefulladt a nyaralónk mellett lévő folyóba. Az eset után mint egyetlen gyerek megpróbáltak úgy kezelni, mint egy értékes és törékeny tárgyat. Mindvégig úgy éreztem, hogy az én hibám volt az öcsém halála és pont ezért nem hagytam, hogy elzárjanak. - Egész jól érzem magam Nique társaságában. Baráti köröm elég szűkös és hát ahogy hallom neki is. Szerintem nem lenne rossz, ha néha elbeszélgetnénk vagy valami. Aztán elmesélem neki, hogy a hangom a repedt fazéknál is borzalmasabb. Tiltakozását csak megmosolygom, hát ezek a reakciók gyakoriak mind addig míg meg nem hallják a hangom.
-Pedig hidd el, hogy az, de nem zavar, beletörődtem. - Majd meghallom, hogy arra kér egyszer énekeljek neki, hát nem szeretném ha utána a hallása nem lenne a régi.
-Nos a büntetéstől tartok szóval rendben, egyszer megejtem azt a kornyikálást, de ne hibáztass ha a borzalmasabbnál is rosszabb lesz. - Öltök én is nyelvet rá. Az elszáradt kis kórót leejtem a földre majd figyelmemet rá fordítom.
-Szívesen megtanítalak koszorút fonni, remek kis időtöltés. - Mindig is szerettem mikor délutánonként koszorút fontunk anyukámmal. Volt olyan is, hogy annyira belejöttünk, hogy a kerti asztal telis-teli volt művészi alkotásokkal.
-Természetesen úgy mint mindenki más, felkerestek és idejöttem. Azt hittem jó lesz, de nem érzem magam itt olyan fényesen. A szüleim nehezen, de mégis beleegyeztek, hogy idejöjjek. Kár volt annyira erőltetnem, hogy engedjenek ide. Már mennék haza. - Vonom meg a vállam. Nem olyan érdekes az idekerülésem oka mint másoknak. - És te?
Vissza az elejére Go down

Dominique R. Beaulieu
mutant and proud

Dominique R. Beaulieu
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeVas. 18 Május - 21:25

- Őszintén szólva nem sokat tudok az emberekről és a közösségeikről. Mármint.. - kezdem valamiféle magyarázkodással a vallomásomat - ..én valamilyen szinten burokban nőttem fel és csak kívülről szemléltem a különböző csoportokat. Vannak, akiknek ott van az iskola arra, hogy megtanuljanak csoportban létezni, nos nekem ez nem adatott meg. Magántanuló voltam, egyedül nevelt az apám. S bármennyire is szeretett volna megismertetni a világ minden dolgával, azért ez nem igazán sikerülhetett neki. Amióta itt vagyok, egy csomó olyan problémával találom szembe magam, amiket nem ismertem. És például az egyik ezek közül tényleg az, amit említettél. Valahogy sehol nem látok nagyobb csoportokat, mindenki megy a saját feje után. Ami azért egy ilyen közegben elég furcsa nekem..

Lehet, hogy sokat beszélek, de amikor jó a társaság, akkor ezt szívesen teszem. Angelát egészen kedvelem, meg merem magamban kockáztatni, hogy barátnők is lehetnénk, ha minden beszélgetésünk ilyen kellemes, bizalmas negyedben folyna az elkövetkezendőkben. Persze nem sok mindent tudok a barátokról sem. Nekem nem volt egy se, fiú meg pláne. Az előbb vázolt okokból kifolyólag Angie is rájöhet, hogy elég szegényes a szociális életem, már ami a múltat illeti. És a jelenben sem vagyok sokkal jobb. Alig pár személlyel ismerkedtem meg azóta, hogy itt vagyok. Pedig nem kerülnek, inkább csak nem is nyitnak felém. Én pedig pláne nem fogok.

- Nem is lehet olyan borzalmas! - hárítok, próbálva ilyetén rábiztatni arra, hogy merjen énekelni. Én hiszek benne, hogy minden hang szép, hogyha ki van művelve, s maximum az énektudása lehet szegényes, de a hangja nem valószínű, hogy a förtelmes kategóriát verdesné.

- Egyszer énekelhetnél nekem, hogy meg tudjam állapítani, igazat mondtál-e. De előre szólok, hogyha átvertél, akkor nagyon csúnya büntetésben lesz részed! - öltök rá nyelvet játékosan. A koszorúfonás egyszerűségén kapva pedig egy kéréssel állok elő:

- Megtanítanál?

Tekintetemben csillogó lelkesedés egy gyereké, nem is annyira egy majdnem tizenhét éves lányé. Tényleg szeretném tudni, hogy hogyan is kell fonni, s nem azért, mert ez akkora magvas tudománya lenne az életnek, hanem mert ez olyan anya-lánya dolog, ami nekem sosem adatott meg, s talán tudat alatt vágyom rá.
A felajánlására beleegyezőn bólintok, s már kelek is fel a padról.

- Remek ötlet, szívesen sétálok. Már úgyis elmacskásodtak a lábaim! Mondd, Angie, te hogy kerültél ide? - kérdezem. Nem akarok durván a személyes szférájába mászni, elvégre nem biztos, hogy mindenkit egy tragédia hozott ide. De azért kérdésemmel mégis óvatos, finomkodó vagyok, s remélem, hogy nem tenyerelek bele semmi kellemetlenbe.
Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeSzomb. 17 Május - 22:08

Dominique és Angela

Sose zavart ha nem vettek rólam tudomást. Az meg, hogy senki nem tett megjegyzést a nevemre még úgy sem zavart. Kisgyerekként is szűk körben barátkoztam és persze mindig megtaláltam azokat a személyeket akiket jobb lett volna elkerülni. Nos, az, hogy nem dicsérték meg a nevem vagy hogy nem is vették észre a jelentőségét nem igen zavar még most sem. Persze örülök, hogy Nique-nak tetszik és meg kell mondanom az Ő neve is érdekes. Beceneve meg még inkább.
-Ez a mai világ, együtt kell élni ezzel. Csak együtt tehetünk ellene, de láthattad, hogy az emberek nem szeretnek semmiben sem közösen részt venni. - Gondolok itt mindjárt arra, hogy már magától a csoportmunkától irtóznak az emberek. Tartanak attól, hogy ha más is beleszól a munkájukba az onnantól csak rossz lehet. Meg hát szinte mindenki el van foglalva magával és nem nagyon törődnek mások tulajdonságaival vagy kiemelendő tetteikkel. Talán ezért is szerettem otthon lenni a szobám falai között a virágaim társaságában. Barátaim meg hát olyanok voltak amilyenek. Inkább a legnagyobb bajkeverők. Így nagyon nehéz hozzászoknom ehhez a helyhez. Meg a szabályokhoz is. És egyáltalán nem vagyok hajlandó magamat mutánsnak hívni. Különleges vagyok ez tény, de nem mutáns, elvégre is nincs pikkelyem és éjszakánként nem növesztek karmokat. Bár...van itt olyan aki hatalmas karmokat képes növeszteni.
-Én miután ráunok a csendre olvasni szoktam és akkor úgy érzem már nem vagyok egyedül, de nem is folyt meg a társaság. Ha énekelni kezdenék az már csendháborítás volna. Borzalmas hangom van. - Nevetem el magam. Az hangom és én ősi ellenségek vagyunk. Nézegetem a kezemben kókadt virágot és eszembe jut mikor anya megtanított koszorút fonni.
-Pedig nagyon egyszerű, igaz, hogy régen csináltam már, de szerintem még tudom a technikáját. - Mosolygok rá majd örömmel hallom, hogy nem csak én vagyok az aki még nem tudott teljesen beilleszkedni e falak közé. Nem mintha annyira megerőltettem volna magam. Megvagyok elégedve a szobatársaim társaságával. Na meg most már Nique-t is ismerőseim körébe zárhatom. Egyszer majd csak az otthonomnak fogom érezni ezt a helyet.
-Ha gondolod sétálhatnánk egyet. Nem minden részét fedeztem még fel a parknak. - Intek a fejemmel a sövények és virágok tengere felé.
Vissza az elejére Go down

Dominique R. Beaulieu
mutant and proud

Dominique R. Beaulieu
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimePént. 16 Május - 17:33

Viccesnek tartom, hogy ahogy a nevekről beszélünk, eszembe jut a sajátom jelentésén is elrévedezni. Nem hiszek benne, hogy bármilyen kihatással lenne az életemre, de mégis ezen a helyen azért van abban valami szórakoztató, hogy a Dominique azt jelenti, hogy Istennek szentelt. Lám, hát nem engem ajándékoztak az Úrnak, hanem apámat. S itt maradt a földön az ő hercegnője, amit meg a Reine jelent. Nem akarok nagyon elszomorodni azon, hogy megint eszembe jutott a múltam. Lassan el kellene fogadnom, hogy nem szabadulhatok tőle akkor sem, hogyha akarok. Most nem lohad hát le mosolyom, csak könnyedén megvonom a vállamat a „nem tudom miért” szimbólumaként.

- Bizonyosan nincsen ízlésük, vagy félnek attól, hogy megdicsérjenek valakit. Azt veszem észre, hogy ebben a világban elég kevés hajlandóság van az emberekben arra, hogy kiemeljék egymás jó tulajdonságait.

Nem, nem vagyok hajlandó magunkat mutánsoknak nevezni még akkor sem, hogyha az emberek címszó alatt most az iskola tanárait és diákjait értettem. Lévén apámon kívül csak őket ismerem, s bár azért erős túlzás mindenkire ráhúzni az előbb vázolt sablonomat, de azért mégis az a tapasztalatom, hogy van igazság a szavaim mögött.

- A csend nagyon klassz dolog, de egy idő után meg tudok csömörleni tőle. Akkor jön a zenehallgatás vagy az éneklés, hogyha egyedül vagyok. - jegyzem meg, vidáman gondolva arra, hogy mivel is szoktam próbálkozni minduntalan, amikor már lassan megőrjít, hogy csend van körülöttem, de mégsem vagyok képes elviselni mások társaságát. Nehezen kezelhető lény vagyok olyankor, s amíg saját magamat nem értem, hogyan is érthetne meg más?

- Gyerekként én is tanultam, de már nem emlékszem a technikájára.. - révedek el a virág tárgykörén, majd egy könnyed legyintéssel túl is lépek rajta, elvégre nem is tudom honnan jutott eszembe a kérdés. Nem ülünk mező és mezei virágok közepén.

- Pár hónapja élek itt, de ha ez megnyugtat, az itt eltöltött idő mennyisége még engem sem segített hozzá ahhoz, hogy kiismerjem magam. - kacsintok rá. Azt nem teszem hozzá, hogy egyelőre nem is törtem össze meg vissza magamat azért, hogy olyan nagyon megismerjem a környezetemet. Én még mindig arra vágyom, hogy a számba repüljön a sült galamb, hogy egyik nap úgy ébredjek fel, hogy ez az otthonom, az a hely, ahol boldog vagyok. De amíg ez nem jön el, addig idegennek érzem magam a saját világomban, s ez nem sokban segít hozzá ahhoz, hogy magamba igyam környezetem minden rejtett zeg-zugát.
Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeCsüt. 15 Május - 16:58

Nique és Angie

Milyen igaza van. Anyám mindig ezt szokta mondani. Az egész családunk szereti a virágokat. Nem is tudom elképzelni, hogy valaki ne szeresse ezeket a színpompás kis növényeket. Otthon az ablakomban saját magam kísérleteztem virágmagokkal és próbáltam valami újat alkotni. Egyszer úgy két évvel ezelőtt sikerült egy vörös színű virágot alkotnom aminek összesen három szirma volt, de valami csodálatosan festett. Ablakomban mindig is virítottak virágok és házunk kertjében is rózsák nyíltak. Apám imádja a rózsákat, ha tehetné mindenhová rózsákat ültetne. Kicsinek mindig megszúrtam az ujjam velük, de mikor anyám kiakarta irtani a rózsákat se apám se én nem engedtük így hát maradtak. Én is rámosolygom és kíváncsian fürkészem arcát, hogy ugyan min gondolkodhat.
-Köszönöm szépen! Nem sokan szokták mondani. - Nevetem el magam. A nevemet onnan kaptam, hogy édesanyám drága kis angyalkájának tartott és nagyon várta a megszületésem. Így hát Angela-nak nevezett el. Nem tartom különlegesnek a nevem, de szerintem is szép.
-Tudod, sose voltam  nagy társasági lény, valahogy szeretem a csendet magam körül. Gondolkodni is sokkal könnyebb így. - Természetesen ha akarok akkor könnyen képes vagyok barátkozni. De általában a háttérben maradok. Aki ismer az tudja milyen vagyok és nem firtatja a dolgot. Szerintem ez az érzés amit kialakítottam magam azért volt mert volt egy hatalmas titkom, a képességem, de itt nem kell rejtegetnem mégis ugyanazt teszem.
-Ugyan, nincs miért bocsánatot kérned. - Mosolyodom el. Butaság egy ilyen semmiség miatt bocsánatot kérni. Hisz csak meglepődött ahogy még sokan mások is. Nem úgy tűnök mint aki annyira visszahúzódó lenne, jól rejtegetem az már biztos. Meglepődök kérdésen, de mosolyogva bólogatok.
-Egészen kicsi gyerekként tanultam meg.- forgatom közben a kezemben a kis virágot ami lassan kókadozni kezd.
-Csak néhány hete, de mondhatjuk úgy, hogy még nem ismertem ki magam a helyen. - Nos, van még mit tanulmányozni. Furán hangzik ha azt mondom itt lakom. Olyan mintha az otthonom lenne, de mégse az.
-És te mióta vagy itt?
Vissza az elejére Go down

Dominique R. Beaulieu
mutant and proud

Dominique R. Beaulieu
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeKedd 13 Május - 19:37

- Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet! - osztom meg vele egyik családi bölcsességünket, nem téve hozzá azt, hogy apámmal ugyan szerettük a virágokat, de min d megdöglött mellettünk, úgyhogy csak jókat nevettünk az egészen. Vagy túlöntöztük őket, vagy hagytuk kiszáradni, sosem értettünk hozzájuk igazán. De ez nem változtatott azon a tényen, hogy irigykedve szemléltük mindazok balkonládáit, akiknél csak úgy ragyogtak az illatos, szebbnél szebb színekben pompázó növények. Amikor Étienne meghalt, komolyan, elgondolkodtam azon, hogy rá való tekintettel megtanulok bánni a „dudvákkal”. De még nem jutottam el odáig. Inkább csak kijövök ide, s nézegetem őket. Ez a könnyebb módja a dolognak.

- Én is örülök, Angie! - ízlelgetem mosolyogva a becenevét. Próbálom összeegyeztetni a képpel, ami nekem egy Angieről eszembe jut, s egész jó szórakozásnak minősül az, hogy szárnyakat képzelek rá. Mondjuk ezen a helyen talán rossz ómen, de na, amíg nem mondom ki hangosan a fantáziámat, addig talán nem lehet baj belőle.

- Nagyon szép neved van! - dicsérem meg őszintén, elvégre ami a szívemen, az a számon. - De biztosan sokan mondták már ezt neked, szóval lehet, hogy unod! - kacsintok rá, továbbfűzve a gondolatot. Nem célom az, hogy zavarba hozzam, egyszerűen csak könnyedén feltételezem másokról, hogy milyen nagyon szociálisak és mennyire forognak népszerű körökben. Talán amiatt van ez, mert én nem ilyen vagyok, nagyon nem. Bár, hogyha logikusan gondolkodnék, akkor talán eszembe juthatna, hogy aki sokat jár ide, az sokat is van egyedül, szóval erőteljesen dugába dőlhet Angie felkapott társasági életéről alkotott véleményem.

- Már miért vágynál magányra? - akadok meg azon, amit mond. Elkerekedett szemekkel, kissé értetlenül pislogok rá, oly módon, mint aki nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen közvetlen lány, mint amilyennek Angela elsőre tűnik, bármilyen szinten is szeresse a magányt. Talán túl könnyen ítélkezem, de mentségemre legyen mondva, hogy nem szocializálódtam túl magam életem során.

- Bocsánat! - fújok visszavonulót némi zavart ruhaigazgatás közepette. - Nem akartam indiszkrét lenni. A hely szép, maradjunk ennyiben, s nyugodtan felejtsd el megrökönyödött kérdésemet.

Mosolyogva igyekszem magamról lemosni az udvariatlanság porát, s közben igyekszem kitalálni, hogy vajon mivel is folytassam a beszélgetést úgy, hogy egy könnyed mozdulattal finomabb vizek felé evezzek. Végül úgy döntök, hogy csak hagyom magam sodródni, aztán lesz, ami lesz.

- Tudsz belőlük koszorút fonni? - célzok a virágra, amit kezében forgat. Egyszer apám meg akart rá tanítani, hogy a gyermekláncfűből hogyan készítsek fonatot, de nagyon ügyetlennek bizonyultunk mindketten, hagytuk hát a csudába. Ám azóta is izgatja a fantáziámat, hogy vajon hogy lehet ezt ügyesen csinálni, ezért is kérdeztem rá. S ha már kérdések, eszembe jut egy újabb, melyet nem átallok feltenni angienek:

- Régóta élsz itt? - utalok a birtokra, sulira, erre az egészre. Remélem érteni fogja majd.
Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimeSzomb. 10 Május - 7:29

Nique és Angie

Elsőre nem értem mit mond majd miután köszön az anyanyelvemen már jobban is érzem magam. nehéz lett volna beszélgetni úgy, hogy nem értünk semmit abból amit a másikunk mondd. Bár lehet, hogy Ő értette volna én viszont olyan arckifejezéssel ültem volna ott mint aki belecsöppent egy olyan álomba amiről fogalma sincs mi lehet. Egyszóval csak lestem volna ki a fejemből. És hirtelen szembe is jut egy ilyen emlékem ami nagyon kínos volt számomra. Buliban voltunk és odajött hozzám egy srác valamit mondott, de félreértettem a hangos zene miatt és ebből az lett, hogy elmentem vele táncolni holott csak azt kérdezte merre találja a mosdót. Hiába beszélt ugyanazon a nyelven, hajlamos vagyok nem eléggé figyelni. Örömmel foglalok helyet mellette. Igazából eddig csak a szobatársaimmal ismerkedtem össze, úgy voltam vele, hogy elég ha egy szűk kör vesz körül és így kibírható lesz az egész. Persze most se lett igazam. Túl sokat vagyok egyedül ami nem jó. Örülnék ha összebarátkozhatnék ezzel a lánnyal. Azt hittem ebben az iskolában majd akad ismerős ha nem is több, de legalább egy. Nem így történt. Egy-két napig még reménykedtem abban, hogy megmentőm egyszer feltűnik a birtokon, de ez se következett be. Amint megérkeztek a holmijaim amiket utánam küldött megszűnt köztünk a kapcsolat és azóta se hallottam róla. Így hát nincs ismerős az iskolában se tanár se diák képében.
-Tényleg nagyon szép főleg a virágok rengetege. - Áradozok arról ami nyilvánvaló és Ő is ugyanúgy láthatja. De hát tulajdonképpen nem szoktam senkivel se beszélgetni arról hol vagyok és mit csinálok mikor egyedül vagyok.
-Örülök, hogy megismerhetlek Nique. Engem nyugodtan szólíts csak Angie-nek. - Mosolygok rá. Őszintén bevallva talán azért nem ismerkedem annyira itt a sulin belül, mert még mindig furcsának találom, hogy itt mindenkinek van valamilyen képessége. És lehetséges, hogy tartok egy rosszindulatú támadástól. Jó, ez talán kicsit esélytelen, de megtörténhet. Nique egy olyan lánynak tűnik aki nem fog előkapni egy fénygömböt és képen vágni vele. Vagy nem is tudom, hogy működik ez.
-Igen, elég gyakran járok ide. Ha egy kis magányra vágyok ami nagyon gyakori akkor itt keresem azt. A virágok pedig mindig megnyugtatnak. Jó kis hely ez az már biztos.- Szórakozottan megforgatom a piciny virágot a hajamban majd kiveszem és újra szemügyre veszem.
Vissza az elejére Go down

Dominique R. Beaulieu
mutant and proud

Dominique R. Beaulieu
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimePént. 9 Május - 20:47


Angela


A nyugalom olyan dolog, amire kifejezetten szükségem van úgy, hogy éjszakánként szinte alig hunyom le a szemem anélkül, hogy ne kalapálna hevesen a szívem, s ne akarnék belebolondulni a gyászba és a bűntudatba. Elég utálatos dolog ez. Ha nem álmodnék apáról, akkor könnyebben tudnám élni a mindennapjaimat. De így azért nem egyszerű. Ezért is keresem tudatosan a nyugodt, szép helyeket. Azoktól várom a csodát. Hátha, hogyha magamba iszom csodás képeiket, akkor azokat elraktározhatom magamban éjszakára, s talán eljön valamikor az áttörés, nevezetesen annak képében, hogy megszabadulok a baleset rám támadó, éji képeitől, mivel azok átadták helyüket a nappal látott gyönyörűségeknek.
Az egyik padon ülök, nagyjából a labirintus közepén. Itt nem zavarok senkit, amikor leültem a könyvemmel, akkor még nem láttam erre egyetlen romantikázó párt sem, s a fiú, aki mellém telepedett tanulni, ő úgy fél órája távozott, újra egyedül hagyva engem a gondolataimmal. Nem, nem olvasok. Egyszerűen csak élvezem azt, hogy semmit nem csinálok, hogy nincs tele a fejem tananyaggal és történetekkel. Kicsit olyan ez, mintha lebegnék a semmiben. Egészen addig, amíg valakinek a hangja meg nem üti fülemet.
Nem riadok meg, ettől nem kell tartania. Érdeklődve fordulok a hang irányába, majd felöltöm mosolyálarcomat, ahogy megbizonyosodom róla, hogy rajtunk kívül senki nincs erre, így bizonyosan nekem szólt a köszönés.

- Salut! - köszönök reflexből az anyanyelvemen, majd bocsánatkérő pillantást engedek meg magamnak a lány felé és megismétlem a köszönést nem franciául is. - Szia!

Helyet mutatok neki magam mellett, ha szeretne, akkor felőlem nyugodtan leülhet. Nincs ellenemre a társaság, hozzám hasonló korúnak tűnik, s úgy vagyok vele, hogy nem egészséges ez az én állandó magányom. Ha már így esett, hát ismerkedhetnék is a társaimmal ahelyett, hogy legfeljebb a könyveimmel foglalkozom.

- Ritkán jövök, pedig nagyon szép hely! - magyarázom, majd a bemutatkozását is viszonzom kedvesen.

- Dominique vagyok, de szólíts Niquenek nyugodtan, hogyha úgy egyszerűbb neked. - nem tudom, hogy miért, de kedvem támad egy cinkos kacsintásra, melyet ugyan nem eresztek meg Angela felé, de hagyom, hogy feldobja a hangulatom.

- Te gyakran jársz ide? - kérdezek rá arra, ami a megszólalásáról eszembe jutott.
Vissza az elejére Go down

Angela Whitmore
mutant and proud

Angela Whitmore
Diák
power to the future
Play By : Alexis Bledel
Hozzászólások száma : 350
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitimePént. 9 Május - 16:01

Dominique & Angela

Amióta csak itt vagyok ez a hely vált a kedvencemmé. Már magából a nevéből is kiderül miért. Ha csak kijövök ide csend, béke és nyugalom fogad. Nem mintha amúgy állandóan körülöttem lennének. Szeretek a szobatársaimmal lenni, de olykor mégis jobb egyedül. Sokkal könnyebb a gondolataimba süllyedni mint akkor mikor körülöttem mindenki a saját sztoriát meséli egymás szavába vágva. Nem tehetek róla, de hozzászoktam, hogy otthon mindig egyedül voltam. A szüleim szinte egész nap dolgoztak így már kicsinek is el kellett foglalnom magam. Itt viszont sosem vagyok egyedül. Ezért szeretek ide lejönni, meg hát tegyük még hozzá, hogy a látvány is csodálatos. Egy rendezett park. Elsétálok egy padhoz és leülök. Innen szinte mindent nagyon jól látok. Otthon sose szerettem parkokba menni, mert mindent beterített a szemét vagy olyan sokan gyűltek össze, hogy már szinte zavaró volt. Gondolom nem hívnák a Nyugalom parkjának ha nyüzsögnének benne a diákok. Akkor már inkább a Zsongás parkja nevet viselte volna. Ahogy megnézem magamnak a frissen nyírt sövényeket tekintetem megakad egy lányon akit eddig még nem láttam. Igaz mondjuk, hogy sok embert nem ismerek még, de biztos, hogy Őt még nem láttam itt. A parkban meg holt biztos, hogy nem. Felállok a padról majd szép lassú tempóban a lány felé sétálok. Itt napjában talán ha egyszerre 6-an vagy 7-en vannak, Ők is csak tanulni jönnek le, így beszélgetni általában nem szoktam senkivel. Ahogy egyre közelebb érek hozzá elhaladok egy virágos bokor mellett ami úti célom egy pillanatra megváltoztatja. Lehajolok az apró virágokkal borított növényhez majd beszívom az illatát. Apró virágai ellenére az illata nagyon erős, de kellemes. Egy piciny virágszálat szakítok le a bokorról majd a hajamba tűzve sétálok tovább a kavicsos úton. Megállok a lány mögött majd remélve, hogy nem hozom rá a szívbajt megszólalok.
-Szia! - A szüleim úgy engedtek ide el, hogy azt mondták próbáljak meg minél több barátot szerezni nem úgy mint előző iskolámban ahol egy szűk körön kívül senkivel nem beszéltem. Végül is igazuk van, az embernek jó ha vannak barátai és mivel ez egy nem éppen átlagos hely, a barátok jelenthetik a támaszt.
-Még nem láttalak erre. A nevem Angela.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Angela & Dominique   Angela & Dominique Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Angela & Dominique
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Udvar és kinti területek :: Nyugalom parkja (észak)-