we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szomb. 26 Május - 15:34

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
James Hurley
 
Nathan Jones
 
Emma Frost
 
i'm here





Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 North Salem utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Szer. 10 Feb. - 16:17



Axee & Heidi

Dernière Danse

Viselet

made by


Kockáztatsz időnként másokért, idegenekért is, mert nem akarsz nekik rosszat, hiszen ez a fiú is biztosan valakinek a rokona, a testvére, a fia, és én nem akarok annak a valakinek is rosszat azzal, hogy egy olyan helyre juttatom, ahol talán a húgom is van. A húgom, akit még mindig nem találtam meg és rettegek, hogy talán sosem fogom, épp e miatt nem akarom ezt a fiút elszakítani a szeretteitől, bár ahogyan egyre több keresetlen szó hagyja el az ajkait komolyan kezdek kételkedni benne, hogy van olyan, aki számára tényleg fontos személy lenne, hiszen ez a stílus... nem mondható éppenséggel elfogadhatónak. Nem tettem semmi rosszat, nekimentem, az almáimnak annyi, ő pedig teljesen ki van akadva egy doboz cigaretta miatt? Valami olyan miatt, ami egyébként is rettenetesen káros.
- Leesett, akkor majd... veszel egy másikat. - no jó azt hiszem az én türelmem is kezd elfogyni. A húgomat kellene keresnem és én helyette arra vesztegetem az időt, hogy megpróbáljak segíteni neki. Azt sem tudja, hogy szüksége van rá, hiszen fogalma sincs róla, hogy miért küldtek ide engem, de ettől még elhatároztam, hogy mindent megteszek azért, hogy ne essen baja, ő viszont úgy fest, hogy cseppet sincs ebben a segítségemre.
- Tehát ez kevésbé mérgezi és öli meg fiatalon majd? - halkan jegyzem csak meg, de ettől még ott van benne a szándékos szurkálódás. Most komolyan egy szál cigaretta miatt van így kiakadva, amikor akár fel is vehetné a földről, hiszen nincs sár, maximum csak por és az sem olyan vastag rétegben, hogy ha nagyon akarná, akkor ne szívhatná akár el. Épp eléggé káros önmagában is, ha egy kis keveredik az anyagba nem lesz rosszabb a hatás. Ennek ellenére számolgatni kezdi, hogy mennyit kell adnom neki azért az egy szálért, ami leesett a földre. Öt dollár... tényleg nem nagy pénz, a pimaszsága viszont már egészen más lapra tartozik. Talán ha elfogadja a bocsánatkérésemet, akkor még önként is kifizettem volna, na de így. Ahogyan tartja a markát, azaz inkább csettintget az orrom előtt, egyre ellenszenvesebbé válik, nekem pedig csak a húgom lebeg a szemem előtt. Nem... nem hiszem, hogy ez a fiú hiányozna bárkinek is, ha elvinnék. Talán még mindig jobb, ha ő, mint valaki olyan, akiért tényleg kár. Mindenkit én sem menthetek meg a balsors elől ugyebár. Összeszorítom a számat és végül előkerül a pénztárcám. Az almákat hagyom, a kezébe nyomom azt a bizonyos öt dollárt, csak aztán lendül a másik kezem, hogy az arcán csattanjon, amíg a pénzzel foglalkozik, ha csak nem figyel jobban, hogy még előtte el tudja kapni, de talán miután odaadom a pénzt eleve nem is számít rá, talán még ha előtte történik akkor igen, de így hiheti azt, hogy nem érdekel a dolog és nem fordul meg a fejemben, hogy pofont kapjon jutalmául.
- Arcátlan... és pimasz. - ha mégis kitérne, hát ellépek mellette és elindulok az utcán tovább. Nem, innentől nem az én dolgom. Majd a két engem kísérő elkapja, ha betér egy kisebb utcába, ahol nem látják annyian. Vérlázító a viselkedése, és én még segíteni akartam neki.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Szomb. 6 Feb. - 12:12



Heidi & Axee


Hihetetlenül antiszociális vagyok alapjáraton is, de most még jobban kijött belőlem ez a dolog. Még otthon is azt csináltam, hogy bezárkóztam a szobámba aztán ha olyan kedvem volt, akkor egyetlen szó nélkül leléptem, de most ez még gyakoribb dolog volt. Ahova muszáj mennem oda megyek, de azért szeretem néha eltussolni az óráimat és a dolgokat, szóval igazából ilyen téren nem sok minden változott, ugyanúgy ellógom az óráimat, otthon, ugyanúgy be vagyok gubózva a szobámba, és nem keresem mások társaságát. Persze vannak napok amikor jó esik egy kicsit kimozdulni, és a mai is éppen ilyen volt. Szeretem ismerni a környezetemet, például Szöulban fejből tudtam az összes utca nevét és elhelyezkedését, így biztosan örültek volna a turisták ha velem futnak össze, mert mindent el tudtam nekik magyarázni, hogy merre találják. A hangsúly itt viszont a kedven és a nyelvtudáson van. Habár rengeteget fejlődtem, még így sem tudok tökéletesen angolul, ezért általában egyáltalán nem segítettem nekik, csak fogtam magam, és mentem szépen tovább. Persze alapból sem vagyok olyan jótét lélek, hogy turistákat igazgassak, szóval a nyelvtudásra inkább csak rákentem a dolgot.
A mai napra is ezt terveztem. Egy kicsit sétálgatok, hogy be tudjam lőni a helyet amit ismerek. Mivel én inkább voltam az utca gyermeke, mint anyámé, idegesít ha nem ismerem a környezetem. Persze nem hiszem, hogy olyan sok lehetőségem lesz ide kijönni, majd talán akkor ha elvégzem ezt a tetves iskolát… Ha egyáltalán el lehet végezni. Mikor lesz vége? Mennyi ideig fog tartani, hogy kijárjam? Vagy talán egész életemben ide fognak bezárni? Brrr, ebbe bele se akarok gondolni…
A nőre pillantottam, akinek a jóvoltából sikeresen volt egy szál cigim. A dobozom már tejesen üres, szóval nem kicsit voltam dühös. Úgy terveztem, hogy veszek valami szart amíg hazajutok jó lesz az, otthon meg van egy egész kartonnal abból, amit szívni szoktam, mert azért összeköttetéseim vannak és tudnak nekem csempészni Koreából némi dohányárut. Nem igazán szeretem azokat amiket itt árulnak, az otthonit már megszoktam és sokkal finomabb.
- És mit kezdjek a bocsánatkérésével? Attól még az leesett – mutattam a cigim felé, ami tiszta mocsok lett a poros földtől. Poros kisváros. Utálom az ilyen helyeket. Miért nem tudtak mondjuk akkor már Vegasba vinni, vagy hasonló helyre?
- Tudja mennyibe kerül egy ilyen doboz? Sokkal drágább beszerezni, mint egy amerikai szart, amit maguk szívnak, ez prémium cigaretta, amit csak nálunk otthon gyártanak, thaiföldi dohányból. Tudja mennyivel jobb az amcsinál? Most sikeresen elintézte, hogy kiessen a havi pénzemből 100 dollár… - füstölögtem. Nincsen már valami sok pénzem, ugyanis apámék alig valamit vágtak hozzám, amiből úgy normális esetben egy hónapig tudnék elélni. Nem volt valami nagylelkű, ami a helyzetet illeti… De már megszoktam tőle a dolgot, soha nem volt az.
- Nos számoljunk egy kicsit. Egy doboz ebből a cigiből 100 dollárba kerül, mert mint mondtam, ez prémium termék. Ezért akárhogy számolom, 20 szál van benne, szóval 5 dollár egy szál ára. Ami azt illeti, rohadtul nem vagyok jó kedvemben, szóval el fogom kérni azt a pénzt, mert nem az én hibámból esett le, viszont nekem kellett megvennem és ez így nagyon nem fair. Nem fog belehalni annyi pénzbe, szóval adja csak ide. – mondtam neki és a hangomból kiérződhetett egy kis fenyegetés. Alapból is utáltam az ilyet. Azt hiszik az emberek, hogy egy bocsánatkéréssel el tudnak intézni valamit. Most hogyan nézne ki, hogy ha én valakibe beléállítanám a kiskésemet, és bocsánatot kértem? Nálunk otthon is mindenért bocsánatot kérnek, szóval ott még idegesítőbb a dolog. Semmit sem lehet ezzel elintézni, egyáltalán nem. Attól még nem változik a helyzet.
- Na csipkedje már magát, nem érek rá szórakozni. Lassan indulnom kéne – mondtam neki, miközben csettegtem az orra előtt. Utálok sokat beszélni, de néha kihozzák belőlem, és akkor a helyzetet már még jobban gyűlölni kezdem, még utálatosabban kezdek el viselkedni. Amíg vártam a válaszára egy kicsit végigfuttattam rajta a pillantásomat, hogy azért felmérjem kivel is állok szembe. Nem nézek ki belőle valami sokat, elvégre csak egy nő, és abból sem az hentes fajta, sőt kifejezetten vékony. Még ha úgy is döntene, hogy megüt, akkor nem kerülne sokba, hogy kitérjek előle. Kicsit megborzongtam attól, hogy mit műveltem azzal a sráccal, ezért elvetettem az ötletet, hogy bármilyen módon megpróbáljak hozzáérni. Nem akarom, hogy az még egyszer megtörténjen…


694
bocsi a csúszás miatt. Sad
öltözetem
so dangerous
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Hétf. 18 Jan. - 20:51



Axee & Heidi

Dernière Danse

Viselet

made by


A hangnemet hallva azért lássuk be kicsit sikerül lefagynom, vagy nem is annyira kicsit? Valahol azért reménykedtem benne, hogy a bájos kis pofim hatással lesz rá valamiképpen, hiszen mégis csak segíteni akarok neki, hogy ne kelljen ténylegesen bevinnem. Azt nem akarom, ehhez viszont beszélnem kellene vele úgy, hogy ne vegyék észre a kedves - vagy inkább cseppet sem kedves - kísérőim. Ezt viszont nehéz kivitelezni, ha a srác konkrétan így viszonyul hozzám. Finoman szólva is kiakad, amiért nekimegyek, pedig nem volt kifejezetten szándékos a mozdulat, legalábbis egy külső szemlélő számára, mert amúgy természetesen szándékosan tettem. Nem is igen tudom, hogy mit mondjak a keresetlen szavakra, inkább csak tényleg kapkodni kezdem össze én magam az almákat, kivéve azt az egyet, amit sikeresen össze is taposott. Elképedve nézek fel rá, csak akkor állva fel, amikor végre már mind meg van, legalábbis amennyi túlélte egyáltalán az akciót, mert volt ami messzebb gurult és az autók alól nem állok neki almát szedni.
- Elnézést kértem, nem értem, hogy miért kell... - tettetett felháborodás. Nem viszem azért túlzásba, de látszik rajtam, hogy nem tetszik a hangnem és az sem, ahogyan lereagálja a dolgot, hiszen bocsánatot kértem és azt mégis csak illik elfogadni. Nem tettem semmi rosszat, hiszen nem hiszem, hogy olyan nagyon megütöttem volna, akkor pedig nem értem, hogy miért kell ennyire mélyen felháborodnia, mintha minimum fellöktem volna és meg is ütötte volna magát, pedig erről aztán szó sincsen. A felszólításra pedig végképp megrökönyödöm. Halvány sejtésem sincs, hogy mit is akar tőlem, mi az, amit oda kellene adnom neki. Azért félszemmel körülnézek, de úgy fest a követőim nem igen mozdulnak egyelőre még, de az biztos, hogy ha sokáig megy a huzavona, akkor a végén még akcióba lépne.
- Mégis mit kellene odaadnom? - ezúttal tényleg nem értem és nem csak megjátszom. Nem hiszem, hogy az egyik almára van szüksége, de akkor vajon mit akar tőlem, mi azt, amit vár, hogy odaadjak neki? Persze láttam, hogy volt nála cigi, de az fel se merül bennem, hogy esetleg azt várja, hogy pótoljam azt, ami leesett, akkor vajon mit akarhat?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Szomb. 16 Jan. - 11:39



Heidi & Axee


Magam is tisztában vagyok vele, hogy megint csak a bajt keresem és egyszer nem fogom tudni elkerülni a következményeket. Eddig nagyon jó voltam az ilyesmiben, de ki tudja meddig van a sikeresem, meddig tűr Charles. Attól nem félek, hogy az utcára kerülök, mert az neki sem jó ha felfedezik a képességem, de azért biztos vagyok benne, hogy a tetteimnek előbb utóbb meglesznek a következményei. Ennek ellenére abban is teljesen biztos voltam, hogy engem nem fognak érdekelni ezek, mert sose érdekeltek. Egyszerűen csak tisztában voltam azzal, amikor rosszat tettem, de ennyi. Ennél többet nem voltam hajlandó beismerni soha. Mindig kimásztam valahogy a helyzetetkből – kisebb nagyobb segítséggel – ezért tudtam, hogy meg fogom oldani ezt a kis kilógást.
Mivel még engedéllyel se nagyon lehet elhagyni a birtokot, biztos voltam benne, hogy hamar feltűnik majd a hiányom. Na nem mintha egy feltűnő személyiség lennék, a leggyakrabban csendben hallgatok, de azért kevertem már némi bajt itt, ami miatt felfigyeltek rám. Talán az épp elég ahhoz, hogy hamarosan észleljék a hiányom. Addigra pedig már vissza szeretnék térni, csak egy két óra levegőzést szeretnék beiktatni az életembe, meg úgy egyáltalán… Tudni akarom, hogy hol élek.
Sokkal jobb lett volna ha éjszaka indulok neki. Még be sem értem North Salembe, de már ilyen gondolatok jártak a fejemben. Szerettem napnyugta után járni a városokat, főleg ha esett az eső. Akkor valamivel tisztább volt a levegő, meg kicsit lehűlt, meg kevesebb volt az ember, sokkal kellemesebb volt annál a tömegnél, amin napközben kellett magam átverekedni. Persze amikor beértem az itteni kisvárosba akkor nem találkoztam ilyennel, de még így is több volt az ember, mint amennyivel elbírtam volna. Egyáltalán nem szeretem az emberek, phfejj, kifejezetten undorodom néha az egész emberiségnek csúfolt dologtól, és most épp olyan kedvemben vagyok, hogy megint utálom őket. Persze ha nagyon muszáj akkor közösködöm velük, de az általában akkor történik meg amikor szükségem van valamire amihez ők elengedhetetlenek. Általában soha nem megyek oda senkihez azért, hogy bratyizhassunk egy jót, ez nagyon nem az én stílusom… Ezért is terveztem úgy, hogy a városnézésem magányos lesz. Egyedül, csak én meg a cigim szépen körbejárjuk a helyszínt és ennyi. Csak kirakatokat akartam nézegetni, hogy hol tudom elverni azt a kevés pénzt amit sikerült megtartanom, aztán beülök valahova enni valamit, mert mindjárt éhen halok… Talán be kellett volna kapni valamit mielőtt elhagyom a birtokot? Lehet nem lett volna rossz ötlet, legközelebb majd úgy járok el.
Igen, pontosan ilyen kis apróságokat akartam csinálni. Sétálni egy kicsit, dohányozni, nézegetni a kirakatokat, teljesen egyedül. A hangsúly most a teljesen egyedülön volt, ugyanis pár pillanat múlva már ki is zökkentettek a harmonikus állapotomból, ráadásul még a cigimet is elejtettem, ami kicsit sem segített a hangulatom javulásában, sőt ami azt illeti kifejezetten rontotta a közérzetem. Most megint elpazaroltam egy majdnem teljes szálat, amikor olyan kibaszott drága ez a szar… Az biztos, hogy addig nem fogom békénhagyni ezt a nőt amíg nem vesz egy egész dobozzal, mert lassan már koldus leszek, szóval igazán megszánhat.
- És ha nem bocsátok meg? Akkor mi a faszom van? – kérdeztem tőle és karbafontam a kezeimet a mellkasom előtt. Nem fogok egyhamar tágítani az biztos, szóval nagyon remélem hogy van ideje. Figyltem ahogy az almák után nyúl és újra megszólaltam – Az lenne a fair, hogy ha én is összetaposnék egyet, nem?
Hogy nyomatékosítsam a szavaimat, rögtön rá is léptem egyre, ami könnyedén, szinte azonnal összenyomódott, de azért megjátszottam egy kicsit az erőlködést, hogy ne tűnhessen fel neki, hogy nekem ez nem jelent gondot. Belegondolva, hogy képes voltam arra, hogy egy srácnak leszakítsam a karját… Nos azt hiszem ez igazán nem jelent számomra gondot, szóval muszáj úgy tennem mintha nehéz lenne. Én még a szerencsésebbek közé tartozom, mert legalább a mutációmnak nincsen semmi jele, amit külső szemlélő is észrevehet. Azt hiszem elég jól színészkedtem, szóval biztosan nem veszi észre a dolgot. Ezt sokat gyakoroltam a szobámban is, mert az én érdekem a dolog, hogy ne leplezzenek le.
- Ide vele – nyújtottam ki a kezem felé és szinte biztosra vettem, hogy tudja mire gondolok. Ha meg nem… Akkor én nagyon szívesen felvilágosítom, végül is idő mint a tenger… Na jó, azért nem, vissza kéne majd érnem valamikor a birtokra, de azért nem most rögtön terveztem az utat. Biztos, hogy nem mennék el, hiszen végre történik valami izgalmas, nem pedig csak a gyakorlások mennek, meg a hasonló hülyeségek.



713
a következő jobb lesz, gondoltam beizzítom egy kicsit az úriembert. Razz
öltözetem
i'm ill.


A hozzászólást Axee Yoon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 6 Feb. - 12:14-kor.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Candice Accola
Hozzászólások száma : 53
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Vas. 27 Dec. - 17:37



Axee & Heidi

Dernière Danse

Viselet

made by


Nem szeretem az ilyesmit, határozottan nem szeretem, amikor feladatot is kapok. Bőven elég az, amit el kell viselnem a bázison, nem hogy még pluszban el is kelljen rabolnom valakit. Erre eddig még nem volt példa és tudom jól, hogy két oka lehet. Teszt, hogy képes vagyok-e rá egyáltalán és persze, hogy és elég hűséges vagyok-e, hogy megtegyem. Ha elbukom, akkor elveszítem a bizalmukat, és nekem egyelőre még a bázison kell maradnom, de mégis hogyan érjem el azt, hogy ne kelljen egy ártatlan gyereket bevinnem, hogy ő is olyan kínokat éljen át, mint akik már eleve a bázison vannak? Senki sem érdemli meg azokat a kínokat csak azért, mert másnak született. Senkinek sem szabadna ott lennie, legszívesebben az egész helyet felszámolnám, de erre se lehetőségem nincs, se képes nem vagyok rá és nem is azért vagyok ott. Nekem a húgomat kell megtalálnom és, ha ezért olyasmit is meg kell tennem, amit nm teszek szívesen...
A két marcona alakról tudok, csak ügyesen távol kell tartanom magamat tőlük, no meg elmagyaráztam nekik, hogy nincs értelme, hogy túl közel legyenek hozzám, úgy csak nagyobb eséllyel ijesztenék el a fiút, akit be kell vinnem. Megértették. Erősek és nagyok, de nem túl okosak, ennyi a szerencsém. Talán lesz rá lehetőségem, hogy kijátsszam őket, muszáj lesz. Valahogy továbbra is el kell lavíroznom középen. Nem akarok másnak is ártani, de kell a bizalom is. Egyébként is veszélyes a birtokhoz ilyen közel vadászni, nem tudom, hogy miért ilyen fontos a fiú Strykernek. Lehetséges, hogy egyáltalán nem is az, csak tényleg arra kíváncsi, hogy mit teszek éles helyzetben. Figyelnem kell, nincs-e más, akit azért küldtek, hogy megfigyeljen, legalábbis a két marcona alakon kívül.
Nem kell sokat várnom, kiszúrom a fiút. Sokat lóg meg a birtokról, egy kis feltérképezés, megfigyelés épp elég volt arra, hogy ez nekem is egyértelművé váljon. Átlag embernek nézek ki, mint ahogyan mindenki más is most az utcán. Ügyesen lavírozok a tömegben, szándékosan úgy, hogy végül a nagy kavarodás közepette a teletömött papírszatyrommal együtt ütközzem neki és mint a Keresztapában a haláljelenetek előtt jó néhány alma guruljon szét a földön, ahogyan az egész lezuhan, én pedig ijedten szabadkozva pillantsak a fiúra, akinek talán még a cigi is kiesik a kezéből a nagy lendületnek hála, de persze ki tudja, talán elég erősen tartja, hogy erre ne kerüljön sor.
- Oh elnézést, nem volt szándékos. Bocsáss meg, ügyetlen voltam. - kapkodom az almák után, amiket egy-egy figyelmetlen ember időnként még arrébb is rugdal, immár guggolva próbálom összeszedni őket, csak éppen hogy pillantok fel egy zavart mosoly kíséretében. Nem vettem azért durván dekoltált ruhát, de igyekeztem határozottan csinosan öltözni és azért van belátás bőven most, hogy hajolgatok és vadászom az almákat, főleg ha még mindig áll és lefelé tekint. Reménykedem benne, hogy nem hagy morgolódva faképnél. Ha mégis... hát előkerülhet a B terv.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Csüt. 24 Dec. - 16:23



Heidi & Axee


Már egy ideje az X-birtokon tanyázok, ami nem tölt el örömmel, viszont különösebb szomorúságot se okoz nekem. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondjam, hogy fogalmam sincs mit gondolok a dologról, de ez van. Majd csak megszokom a helyzetet és beletörődök abba, hogy nem szabad mások karját még akaratlanul se leszakítani. Fogalmam sincs arról, hogy hogyan lettem gazdag és elit bajkeverőből hirtelen mutáns, de szerintem még van időm feldolgozni a helyzetet.
Ahogy ígértem Charles-nak, nem tervezem megkönnyíteni az életét, ezért is döntöttem úgy, hogy se szó, se beszéd fogom magam, és egy szép reggel elhagyom majd a birtokot. Persze nem örökre, azért én sem vagyok teljesen hülye, tuti nem származna semmi jó abból, ha ilyenre vetemednék, de mi izgalmas van abban, hogy ülök a seggemen, mint a jó gyerekek? Nem vagyok jó gyerek, ezért nyugodtan elmehetek és kész, nem tartozom innentől senkinek másféle magyarázattal. Mondjuk itt már apám pénze és befolyása nem fog megvédeni, sőt rá már akkor se számíthatnék, ha esetleg idáig is elérne a keze. Nem kezelte valami jól azt se, hogy problémák vannak velem, azt pedig még nehezebb volt elfogadnia, hogy valószínűleg ha nem csinál még egy gyereket – akire csak 50% esély van, hogy fiú lesz – akkor a cége örökös nélkül marad. Azt mondta, hogy soha többé nem akar látni, mert szörnyszülött vagyok, és ezt nem tudja elfogadni. Hát mit ne mondjak, valóban nem esett jól amit mondott, illetve az sem, hogy anyám se állt mellém, ő is csak fújta, hogy biztosan megfertőződtem, mert annyira felelőtlen vagyok, hogy nem vigyázok magamra. Hát mi vagyok én egy rohadt vérfarkas, vagy vámpír? Vagy a mutáns gének valami kolera féle járványban fejlődnek ki? Brrr, inkább nem is gondolok erre, mert ismét csak felidegesítem magam és szétverem –a már amúgy is kissé romos – szobámat.
Talán egy kicsit feldúltabb voltam, mint amennyit képes lettem volna bevallani. Ha rajtam múlna akkor azt mondanám, hogy szó szerint leszarok mindent, de nem ilyen egyszerű a dolog. Tisztában voltam vele, hogy a családom nem igazán szívlel, amire talán volt is egy pici okuk, de teljes megtagadásra sosem számítottam. Hiszen ott van a cég amit örökölnöm kell… De aztán jön a hopp, és mindent elveszítek, ők meg ezt ennyire könnyedén veszik. Szomorú, hogy mennyire felszínes emberek között éltem.
Talán pont ezért akarok elmenni most. Nem ártana amúgy se körbenéznem egy kicsit, most pedig szükségem van a friss levegőre, szóval pont jó az időzítés. Az pedig, hogy Charles nem tud róla… Ki a francot érdekel? Semmi bajom nem lesz abból, hogy sétálok egyet.
Annyi jó viszont mindenképpen van a mutáns életben, hogy azt vehetem fel, amit csak szeretnék, nem kell figyelnem az örökös elegáns megjelenésre. Ezért is bújtam teljesen feketébe és bőrdzsekibe. A hajamat nem fésültem meg, tökéletesen jó lesz kócosan, nem bálba megyek, csak járkálni egyet. A telefonomat is magamhoz vettem, hátha mégis észrevennék, hogy eltűntem. Na nem mintha meg akarnám nyugtatni Charles-t, inkább csak az orra alá szeretném dörgölni, hogy semmi bajom, megint feleslegesen spilázza túl a dolgokat, holott szándékosan akartam bajt kavarni.
Kerestem egy hátizsákot amibe beleraktam a pénztárcám és a hatalmas tégla fazont, ami nem igazán fér el a zsebemben, de legalább van. Másnak nincs mobilja, nekem viszont megadatott ez is, a családi hátterem miatt.
Szerváltam egy térképet, amire rá volt rajzolva az útvonal, hogy hogyan juthatok el North Salem-be. Nem volt messze, ezért gyalog is simán elérek oda, meg amúgy sincs kedvem zötykölődni, friss levegőt szeretnék csak szívni.
Vettem egy hatalmas, mély levegőt, majd elmosolyodtam.
- Áh, friss levegő – sóhajtottam elégedetten és úgy éreztem majdnem repülök – Rá kell gyújtanom.
Nem is szaroztam, rögtön elő is vettem egy szál cigit, és a maradék utat szinte végigfüstöltem. Olyan normálisnak éreztem ettől magam, mintha el se mozdultam volna Dél-Koreából. Annyi különbség azért volt, hogy ott diákként bujkálni kell, de itt szinte senkit se érdekel, hogy dohányzok. Ez a város maga a Mennyország ilyen szempontból.
Lassan, ráérősen sétálgattam az utcákon, nem törődve a siető tömeggel, akik munkába indulnak. Én igen is ráérek és ki fogom élvezni a mai napot. Nézelődtem, próbáltam memorizálni a boltokat és kirakatokat, hogy ha legközelebb erre járok, jobban ki tudjak igazodni a városon.



681
remélem jó lesz. Smile
öltözetem
tell me goodbye.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ♠ Victoria Justice
Hozzászólások száma : 461
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Kedd 2 Jún. - 9:49






Dorothy & Scarlett



Jó, hát tudom, hogy nem a legjobb pillanat most közölni vele azt, hogy úgy fest, hogy nem csak egy unokahúga, vagy öccse lesz, hanem mindjárt kettő. Már eleve látszik rajta, hogy megviselte az ide tartó utazás, a buszon zötykölődés, erre még én is tetézem a dolgot azzal, hogy olyan bejelentést teszek, amitől kb. köpni-nyelni nem tud. Nem kellene ezen annyira meglepődnöm már, és kb. erre vagy még rosszabb reakcióra számítottam. Végül is jobb ez most, mintha már fagyi lenne a kezében és meglepetésében a földön kötne ki, netán az arcomba nyomná, hogy most már hagyjam abba a viccelődést, mert lassan kezd tőle besokallni. Csak szimplán egy kis időt kell azt hiszem adnom neki és akkor nem lesz semmi gond, újabb pillanatok, amíg feldolgozza az újabb információt. Még jó, hogy más meglepetésem nincs mára, maximum Casey felemlegetése, bár rá az sem biztos, hogy emlékszik, hiszen mégis csak nyolc éves volt akkor, amikor legutóbb látta... legalábbis én így tudom, az azóta történt találkozásukról halvány sejtésem sincsen ugye bár.
- Nem, úgy néz ki, hogy kettő, ez már biztos, az ultrahang tökéletesen kimutatta. - most már, ha már első alkalommal nem derült ez ki. Azt se tudom, hogy csinálták, az is lehet, hogy csak annyira izgatottak voltunk, hogy nem figyeltünk oda eléggé és e miatt nem derült ki számunkra a dolog. A jó ég tudja, már igazából nem is számít, most már tuti, hogy ketten vannak és nem egyedül, no meg nem is hárman, az már tényleg elég durva lenne. - Köszi! Még kicsit tudod nekünk is meglepő... sokkoló talán, de legalább egyben letudunk mindent és... egyébként is szerettünk volna idővel nagy családot. Most szimplán előre jöttek a dolgok. - azért visszatér a mosolyom, hogy legalább nem akadt ki nagyon. Aztán közben sikerül elérni a pultig, ahol finoman oldalba bököm, hiszen muszáj lesz most egy kicsit a fagyira koncentrálni. Azt hiszem most határozottan jót is fog tenni majd nekünk az, hogy valami jó hideget eszünk, ne fog hűsíteni és az most határozottan kelleni is fog majd ide.
- Egészen jól fogadtad... ahhoz képest, amire számítottam. - teszem azért még hozzá, miután már választott, hogy mit kérne. Én is leadom a rendelést egy csoki-eper párosra, aztán gyors fizetés után már ki is sorolhatunk a sorból. Egy könnyed séta tökéletes lesz a fagyikkal, addig tudunk beszélgetni is, aztán utána majd ráérünk elmenni a boltba is, hogy körülnézzünk, most már a két baba info fényében a válogatás is kicsit változni fog. Több dolog kell és persze ezt az ágy kérdést is máshogyan kell megoldani, mert kettő kell kb. mindenből, ha egyszer két gyerek lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Szer. 27 Május - 16:13


dorothy & scarlett



Szerintem visszafelé még felszabadítónak is fog hatni a séta. Vagy az is lehet, hogy akkor már nem lesz ilyen tömeg a buszon és hajlandó leszek felmenni. De az egyszer biztos, hogy körbe fogom járni a buszt, hogy biztos kevesen legyenek rajta aztán, ha esetlegesen kezdene megtelni, akkor fogom magam és nemes egyszerűséggel leszállok onnan pedig tovább haladok gyalog. Lehet, hogy később már lehűl a levegő és az emberek nem eresztenek olyan szagokat, mint az előbb, de akkor sem vagy hajlandó senki közé bepréselődni még egyszer. Egyszerűen csak elég volt. Nem kell nekem ennél több. Tudom, hogy nem vagyok túlságosan fontos személy, hiszen engem még egyszer sem raboltak el én mindössze a hátramaradt kis hulladék voltam, vagy nem tudom, hogyan nevezzem magam, de azért nem kellett volna ilyen keserű sorsra ítélni, hogy még a buszon is megszenvedjek azért, hogy eljussak valahová, ahová igazából nem is kötelességem menni csak úgy érzem, hogy ott kell lennem és támogatnom kell a nővéremet. Mert tudom fordított helyzetben lennénk ő pontosan ezt tenné. Habár nem vagyunk ugyanolyanok nem vagyok teljesen kegyetlen, hogy hátat fordítsak neki. Plusz meg kell próbálnom nyitni felé. Mert nem léphetek hátra kettőt állandóan, ha ő lép egyet felém.
- Természetes rendben van.. - Már a számban éreztem a fagylalt izét és úgy éreztem, hogyha nem kapom meg az elkövetkezendő percekben, akkor valami őrületes hisztit fogok leverni itt helyben nem törődve azzal, hogy ki néz engem, vagy éppenséggel ki nem. Azt a pár embert, aki előttünk állt még azt hiszem képes leszek kivárni, de már egyre intenzívebben érzem a számban a nyamvadt bogár ízét. Legközelebb már levegőt sem fogok venni azon a nyamvadt buszon. Nem ez az első alkalom, hogy buszon vagyok, de ez volt az eddigi legvisszataszítóbb élményem a buszokkal.
Már békésen vizsgálom a kínálatot és legszívesebben mindegyikbe belenyalnék. Azt hiszem, hogy édesszájúbb vagyok, mint azt gondoltam. Lehet, hogy nem vagyok a legpozitívabb ember, sőt mondhatni a világ egyik legkeserűbb személyiségével rendelkezem, de talán pont ezért szeretem annyira az édes dolgot. Az, hogy az ellentétek vonzzák egymást, hát tökéletesen illik rám.
A tekintetem úgy kapom el a kínálatról, mintha Scarlett most szúrt volna az oldalamba egy kést. Köpni nyelni nem tudok, de a szemeim határozottan a meglepettségemet tanúsítják. - Ööö, kettő? Esetleg nem három?. - Nem tudom, hogy ez engem sokkol jobban, vagy inkább őket. Mármint nem tervezték és kettő is lesz. Én meg kezdtem lenyelni, hogy nagynéni leszek egy kisfiúnak, vagy egy kislánynak most már kettő is lesz? - Hát ez.. Meglepő.. Vagyis.. Gratulálok ehhez is? Vagy nem tudom mit kellene mondom, de wáóó. - Kettő folyamatosan síró kisbaba és, ha felváltva sírnak fel, akkor a másik sírására felkel az is amelyik éppen nem sír így nem lesz olyan beosztás, hogy egyszer az egyikük utána pedig a másik megy ki a gyerekhez. Dupla energia elvétel.




©
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ♠ Victoria Justice
Hozzászólások száma : 461
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Szer. 27 Május - 14:25






Dorothy & Scarlett



Azt hiszem meg kell tanulnom még kezelni ezt az új helyzetet, hiszen... lássuk be, hogy rövid idő alatt sok minden változott, vagyis inkább azóta, hogy elindultunk arra a kirándulásra. Elraboltak minket és e miatt akárhogy is de változtatni kellett az életemen is, mert nem tehetem meg, hogy csak úgy kiteszem a lábamat a birtokról, ki tudja, hogy milyen következményekkel járna, főleg úgy, hogy most még a terhesség is közbejött, ami jó dolog... már sikerült elfogadnom, remélhetőleg már Liam sem retteg annyira tőle, mert azért bennem is van még egy adag félsz, bármennyire is igyekszem tenni ellene, de remélhetőleg tényleg nem lesz végül semmi komolyabb baj.
Azzal is tisztában vagyok, hogy nem lehet túl kellemes busszal zötykölődnie, főleg hogy jön a jó idő és ilyenkor már azért rendesen be lehet fülledni a zárt térben, még ha az ember nem is utazik olyan rettenetesen sokat, hiszen a birtok nincs azért olyan messze a várostl.
- Akkor a fagyival kezdjük, és közben kitárgyalunk minden mást is, rendben? - mert azért azt hiszem van miről beszélgetni. Nekem is van még egy apróbb hírem, ami a vásárlás szempontjából és elég fontos lesz majd, no meg el akarom neki újságolni azt is, hogy előkerült Casey. Nem is tudom, hogy egyáltalán emlékszik-e még rá, hiszen nagyon régen találkoztak és akkor is ő még kisebb volt, azért az esetek nagyobb részében simán lepattintottuk, mert még kicsi volt és nem jöhetett velünk. Azért persze voltak kivételes alkalmak is, de hát lássuk meg mégis csak szívesebben voltam én is a legjobb barátommal szimplán mindenféle plusz kíséret nélkül, és nem is hiszem, hogy ezzel különösebben baj lenne.
- Hogy ne vesszen el benne a baba? - mosolyodom el, miközben szépen beállunk a sorba a fagyizónál. Na igen biztos voltam benne, hogy lesznek majd itt páran, hiszen határozottan jó az idő, érthető, ha mások is szívesen fagyiznak egyet ilyenkor. Amúgy sem rohanunk kimondottan, ki lehet várni azt a pár embert. - Egyébként kis változás is van, bár ez még pontosan nem tudom, hogy egy nagyobb, vagy két ágyat jelent, bár azt hiszem első körben mózeskosár kell és ha nagyobb lesz, akkor ágy. A lényeg, hogy úgy néz ki... ketten vannak. - óvatosan pillantok azért rá, hiszen ez neki tuti, hogy nagyon új információ. Dupla annyi kell mindenből és persze dupla ágy is, no meg nekünk is dupla leterheltség lesz majd, de már nem rettegek annyira ettől az egésztől. No meg azt hiszem amúgy is az nálunk a feladatmegosztás, hogy én vagyok az, aki nem aggódom túl a dolgokat és már egészen jól megszoktam, hogy én tartom a lelket Liamben is, úgyhogy nekem kell az erősebbnek lenni, legalább e téren.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Pént. 22 Május - 22:38


dorothy & scarlett



Volt egy-két pillanat, amikor már úgy voltam, hogy leszállok a buszról és visszasétálok, mert nem fogom én ezt az egészet végigszenvedni, mert egyszerűen nem ér annyit, de aztán végiggondoltam, hogy nem magam miatt csinálom, mert ha magam miatt tenném semmi okom nem lenne arra, hogy ne forduljak vissza. Önmagamért azért ennyit nem küzdenék. Eldönteném, hogy amiért elindultam azt megszerzem valahogy máshogyan. Nem tudom, hogy pontosan hogyan, de igyekeznék. Viszont az illatok, a finom bogár táplálékkiegészítő elrettentő tapasztalat volt a busztól egy életre. Ezentúl már előbb sétálok el idáig nem számít, hogy mennyi időbe telik, de én buszra még egyszer fel nem ülök. Főleg, hogy egész idő alatt álltam és mondhatni rám ragadt mindenkiből valami, amitől már a gyomrom is kavarog. Komolyan, mintha én lennék terhes olyan szívesen dobnám ki a taccsot valahová, de összeszedem magam és próbálok a legkevésbé úgy kinézni, mint akinek már most elege van ebből az egészből és alig várja, hogy visszajuthasson a megszokottság tökéletes bugyraiba, ahol nem igazán érheti különösebb váratlan. Maximum annyi, hogy kiderül a testvére terhes és nemsokára bővül a család, vagy éppenséggel egy gyerekkori ismerős bukkan fel a színen. Egyik sem olyan kellemetlen, mint ez a kis út volt, amit egy darabig határozottan nem felejtek el. Csak tudnám, hogy miért ítéltek engem a buszra. Nem vagyok túlságosan hisztis és finnyás sem, de ez határozottan a határaimat csiszolgatta.
De nem hagyhatom, hogy ez megbélyegezze a napot, amit habár spontánnak terveztünk most még is szinte pontról, pontra kiterveltté vált. De én nem bánom. Scarlett-et boldoggá teszi valamennyire a helyzet és hát milyen testvér lennék, ha bele akarnék gázolni a boldogságába, vagy az életébe?  
- A fagyira tökéletesen megvettél. - Jelentem ki most már kicsit őszintébb mosollyal az arcomon. Hát az egyszer biztos, hogy az segíteni fog elmosni a bogárnak még az emlékét is. Na, meg persze az sem hátrány, hogy egy kicsit segítene abban, hogy elviseljem ezt a meleg levegőt. Egy idő után hozzászokik az ember, de annak még nem jött el az ideje azt hiszem. De mire hozzászoknék majd jön az eső és a lehűlés, aminek egy darabig örülök a végén meg már vacogok. Mindig is utáltam az időjárást. Annyira szeszélyes.
- Rendben van. A kiságy méretről már végeztél kutatást? - Tudom, hogy mennyire nem tudtuk megmondani, hogy mit hogyan is kellene, de azóta már jó idő eltelt, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy tökéletesen felkészült a feladatra és minden egyes kérdésre tudja a választ egy szempillantás alatt.




©
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ♠ Victoria Justice
Hozzászólások száma : 461
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Pént. 22 Május - 13:59






Dorothy & Scarlett



Nekem sem különösebben tetszett az ötlet, hogy nem mehettünk el akkor vásárolni, amikor akartunk, pedig igenis nekem is jól esett volna, de nem sok beleszólásom volt és azt hiszem végülis megértem a professzort, hiszen azért elég sok rossz történt már velem eddig is, aztán ki tudja, hogy még mi jöhet, főleg hogy azt az előző kirándulást se szerveztük le előre és mégis az lett a vége, hogy elraboltak, úgyhogy most... az a helyzet, hogy tényleg máshogyan kell ezt megoldani, talán tényleg jobb lesz akkor, ha van egy kis felügyelet, meg előre készülés, meg segítség... tudom is én. Remélem, hogy akkor nem veszünk el és nem lesz semmi baj, mert tudom, hogy Liam így is aggódik, hogy egyáltalán nekiindultam ennek, de reményeim szerint csak nem lesz belőle semmi gond. Ha jól sejtem legszívesebben ő jött volna kísérni minket, valószínűleg akkor érezné magát a legjobban, de fontosabb dolga volt és egyébként is ő is kiteszi a lábát a birtokról, időnként tehát ezt nekem is meg kell tennem.
Abban is biztos vagyok, hogy kocsival sokkal kellemesebb ezt az egész utat megtenni, biztos, hogy Dorothynak elér rossz lehet most a buszon zötykölődni, azt sem teljesen értem, hogy ezt miért így találták ki, de minden bizonnyal lehet valami oka, kevésbé feltűnő, ha külön indulunk el, vagy tudom is én. Már meg sem próbálok mindenben megoldásokat keresni az az igazság, most azt hiszem tényleg csak az a lényeg, hogy biztonságban legyek... legyünk, és mindenki aki fontos nekem.
Végre megpillantom a távolban közeledni a húgomat, látom én rajta így is, hogy nem volt valami kellemes az útja, úgy kell az arcára kínoznia egy mosolyt, bár azért ez nem olyan új keletű dolog, régen sem volt ez annyira nagyon másképp, mármint az utóbbi hónapokban, én pedig csak reménykedhetem abban, hogy el tudom érni, hogy majd idővel újra mosolyogjon, úgy rendesen... tényleg igazán. - Akár ehetnénk egy fagyit is felkészülésképp, vagy már eleve kezdenéd a körülnézéssel? Azt hiszem itt túl sok bolt azért nincs, nem olyan nagy a város, szóval... kb. egy helyre kell elmenni, ahol babaholmik vannak, talán kettő. - legalábbis ezt az infot kaptam meg, de majd az első boltban biztosan segítenek még nekünk ennél is jobban útba igazodni. Hát majd kiderül, egyelőre én akár fagyizással is kezdeném, no meg egy kis beszélgetéssel, aztán utána is lezavarhatjuk a vásárlást. Egyébként se rossz egy kicsit kimozdulni, mert beszélgethetünk akár a birtokon is, én is tisztában vagyok vele, de... mégis csak sokkal érdekesebb nem a megszokott helyen, ahol nem nyit rád folyton akárki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Hétf. 18 Május - 21:43


dorothy & scarlett



A spontán elhatározás varázsát elég könnyedén porig rombolták. Megértem, hogy a nővéremet egyszer már elrabolták, de nem pont a spontán dolog teszi veszélytelenebbé az egész helyzetet? Mármint ki a fene gondolná, hogy egyszer csak fogj magát és kiteszi innen a lábát? Nem hiszem, hogy folyamatosan lesben ücsörögnek és azt várják, hogy végre mikor fogja kitenni a lábát. Ez annyira nevetséges lenne. Bár sosem árt paranoiásnak lenni, mert nem szeretném elveszíteni a nővéremet és, ha ehhez az kell, hogy átrágják magukat ezen az egész ötleten ezerszer is, akkor legyen. Bár az, hogy úgy vitték autóval, mint valami aranykalitkába zárt madarat az nem volt annyira az ínyemre. De leginkább azért, mert nem lehettem ott vele. Mintha én hoznám rá a bajt, vagy tudjam is én. Nem. Nekem a buszon kellett nyomorognom. Ahol egy dohos öregember és egy óceánt is kiizzadó pasas közé szorultam. Végül úgy döntöttem, hogy a számon keresztül veszem a levegőt, mert úgy nem érzem a szagokat, amihez egy idő után hozzászokott volna az orrom, de féltem nem elég hamar ahhoz, hogy ki ne dobjam a taccsot. Aztán az ablakot is kinyitották , amitől az összes hajam az arcomban landolt. Próbáltam kiszedni az arcomból, de valahogy újra és újra utat talált magának.
Még mielőtt véget érhetett volna ez a kellemes út azt hiszem sikerült még egy bogarat is benyelnem, ami már tényleg több volt a sokknál. Végre mikor lekecmeregtem a buszról fellélegeztem és úgy éreztem, hogy ezer évnyi rabszolgaságból szabadultam volna. Vagy valami ahhoz hasonló érzés kapott el, mert már elegem volt a mai napból egy életre azonban már azzal is jobb kedvem lett, hogy érezhettem, ahogy a szellő cirógatja az arcomat és friss levegő jut a tüdőmbe a hajam pedig igaz eléggé kócosan, de a helyén van és nem akarja megetetni magát velem.
Mikor megpillantom Scarlett-et, akkor próbálok valami mosoly félét erőszakolni az arcomra, mert még mindig nem vagyok az a típus, aki állandóan vigyorog, mintha nem lenne jobb dolga. - Szóval, akkor mi legyen az első? - Nem akarom elrontani a kedvét meg hát, ha már belementem, akkor a legkevesebb, hogy rendesen végigcsinálom. Még mindig rettenetesen furcsa, hogy már kerekedik a pocakja, de ez is csak azt bizonyítja, hogy sokkal komolyabb ez az egész, mint elsőre gondolná az ember. Bár én talán egy kicsit túl is gondoltam a helyzetet, de mára már sikerült lenyelnem, akár csak az előbb azt a bogarat. Nem volt kellemes, de ha már lenn van remélhetőleg nem akar felrepülni belőlem.



©
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ♠ Victoria Justice
Hozzászólások száma : 461
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Hétf. 18 Május - 11:27






Dorothy & Scarlett



Hát nem ment olyan egyszerűen a szervezés, mint ahogyan szerettem volna. Csak egy szép álom volt, hogy egyből el tudunk jönni vásárolgatni, ennyire azért még sem meg minden gyorsan, de nem is baj, volt még épp elég idő, és így már... újabb hírrel is szolgálhatok, ami még nekem is új, de a vásárlás menetén is nagyban változtathat. Persze még így is nehézkesen indult a dolog, mert a professzor ragaszkodott hozzá az elején Liammel karöltve, hogy legyen valaki, aki kísér minket, de én nem akarom, hogy folyton arról szóljon minden, hogy óvatoskodni kell, hogy még csak a városba se tehessem ki a lábamat a nélkül, hogy valami testőrféle a nyomomban járjon. Amúgy se lehet úgy igazán kötetlenül megoldani semmit sem. Szóval konkrétan hetek teltek el mire sikerült mindent leszervezni és mindenkit meggyőzni arról, hogy nem lesz semmi baj. Azt még így se tudtam megoldani, hogy ne kocsival hozzanak el külön, és hogy ne kapjak egy spéci karkötőt Hanktől, amivel ha bármi van azonnal tudok jelezni és akkor is megtalálnak, ha a professzor képessége blokkolva van, mint ahogyan a legutóbb volt.
Az a helyzet, hogy próbálom inkább a rossz dolgokat kiverni a fejemből, mint hogy állandóan ezektől rettegjek, de így azért határozottan nehéz, szóval nem lenne rossz, ha mások is ebben segítenének, főleg most hogy jó lenne nem túl sokat idegeskednem. Azt sem értettem pontosan, hogy miért nem hozhatjuk el kocsival Dorothy-t is és miért kell neki buszoznia, meg hogy miért előző nap kell kitalálni, hogy jövünk és miért nem lehetett előre leszervezni. Csak nem adja le valaki a suliból azonnal a drótot, hogy kiteszem a lábamat... ez már tényleg annyira abszurdnak tűnik, hogy őrület! De hát ez van, alkalmazkodni kell, mert tudom, hogy mindenki csak segíteni akar, és én sem akarom, hogy bármi baj legyen, csak olyan jó lenne egy kis nyugalom. Azért már jócskán látszik a hasam is, és most még bejött a képbe Casey is, úgyhogy van épp elég fennforgás, hogy ne kelljen plusz egy dolog miatt idegeskedni.
Azért reménykedem, amikor kiszállok a kocsiból és becsapom magam mögött az ajtót, hogy minden rendben lesz. Jó lenni enni egy fagyit, ebédelni, együtt tölteni a napot és persze megnézni a boltokat. Kis város lévén itt azért nincs olyan sok minden, és persze azt mondták, hogy Mathis is a városban marad addig, hogy ha készen vagyunk, akkor be lehessen pakolni mindent a kocsiba és ne kelljen cipekedni. Érdekes egy figura, nem sokat beszél, bár ez nem lep meg, ha jól hallottam akkor Eric fia... eléggé hasonlítanak is egymásra, bár az határozottan fura, hogy kb. egy idősnek néznek ki.
- Köszönöm a fuvart! - intek még egyet, mielőtt a buszmegálló felé indulnék, hogy bevárjam a húgomat is. Legszívesebben már most fagyival nyitnék, hiszen annyira kellemesen napos idő van, hogy ihaj. Amúgy is kell a kikapcsolódás neki is nekem is, szóval nem hiszem, hogy nem fogjuk jól érezni magunkat... én legalábbis mindent megteszek majd ennek érdekében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 208
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Kedd 3 Márc. - 19:59


Hans, Victory & Jean

Hát na mégis csak érthető, hogy elsősorban a fiamra gondolok és amúgy is rettenetesen néz ki szegény ezzel az elmaszatolt arccal, szóval most az a fontos, hogy rendbe tegyem, mert magától ennyire még nem fejlett, hiába fejlettebb amúgy jóval a koránál. Aztán csak elmosolyodom és kicsit hátrébb lépek, amikor megrázza a kezét az újdonsült ismerős. Ahhoz képest, hogy hogyan indult ez az este egész jól állunk.
- Ez... biztos? Elég drága motor lehetett. - nem akarok én gondot, azért egészen más kategória egy kis műanyag motor és az a nagy rendes. Lehet, hogy talán könnyen túllépek ezen az egészen, de nem keresem én direkt a bajt az az igazság. Egyszerűen csak jobban szeretem a békességet és amúgy is van épp elég baj, nem akartam én, hogy Hans még egy szőke betonon kilapult hullát is hagyjon maga után. Nem hiszen, hogy túl sokáig megtűrnének minket a birtokon, ha ilyesmire sor kerülne. Ő... túlságosan erős és nem tudja még kontrollálni az erejét, tehát elvileg ez az én dolgom. Ha bármi rosszat tesz tehát, akkor... az én lelkemen szárad, azt pedig nagyon nem szeretném, hogy valaki lényegében miattam haljon meg.
- Talán... jobb, hogy így csak a motor és nem a kocsi ment tönkre. - teszem még hozzá egy félmosollyal, kissé talán viccesnek szánva a dolgot. Hát na jó eséllyel annak is annyi lett volna kapásból, ha azzal jön, akkor se tudott volna minket hazavinni, de egyébként is a taxi tökéletes lesz.
- Köszönjük szépen Vic, tényleg. - mosolyodom el újra, közben persze próbálom követni Hans útját is, de naná, hogy hajlamos elkószálni. Tudom, hogy túl sok minden nem árthat neki, de attól még nem veszem jó néven azt, hogy pont az tűz közelében császkál... azaz... tűz? Már épp moccannék, egy pillanatra a kérdést is figyelmen kívül hagyva. Na igen, azért az ember nem pont mesélni akarja, hogy merre lakik, amikor a fia tűzoltót játszik, csak nem a legjobb módon. - Hans! Kérlek... óvatosan! - jól van, azt hiszem már Vic számára is evidens, hogy miért nem szólok rá, hogy menjen el onnan. Jelenleg felesleges lenne... eléggé ellenálló a szervezete, vagy hogy mondjam. Aztán csak visszafordulok a szőkéhez.
- Nem messze van egy birtok, ott élünk, még... elég sok hozzánk hasonlóval. Ez egy afféle iskola. - tudom-tudom, nem kéne ezt csak úgy nagydobra verni, de én nem érzem úgy, hogy ez a lány rossz ember lenne. Egyszerűen csak nem figyelt oda a kanyarodásnál és végül is most láthatóan nagyon igyekszik jóvá tenni a dolgot, úgyhogy nem hiszem, hogy annyira veszélyes elmondani neki, honnan jöttünk. - Hát te? Még nem láttalak a környéken. - nem hiszem, hogy itt él a városban, bár persze nem ismerek itt mindenkit, de azért már évek óta élek a birtokon, sokan jártam itt is ahhoz, hogy kisváros révén akkor már láttam volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Hozzászólások száma : 33



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Szomb. 28 Feb. - 16:09

Na, már megint nevet ez a nagylány. Nem tudom, mennyire nagy. Kábé mint anyu. Nem gyerek, úgyhogy tuti felnőtt. De nem is annyira öreg, mint a professzor bá. Akkor tuti nagyon öreg lenne. Hát én nem tudom, de tetszik, hogy vidám. Főleg most, hogy már nem kiabál rám, és nem is akarom szétdobálni. Úgyis mindig azt mondja mindenki, főleg Anyulány, hogy nem szabad szétdobálni a dolgokat. Utána mindig rendet kell rakni.
De nem is figyelnek rám ám! Megint az megy, hogy én vagyok a kisebb, úgyhogy velem nem is beszélgetnek. Legalább nem csípkedik az arcomat, hogy jajj de édes meg ilyenek. Ez így sokkal jobb. Az orrtörlést befejezem a ruhámmal egyedül, aztán sétálok egy kicsit. Nem messzire, csak egy kicsit arrébb. Én megmondtam, mi kell nekem, ők meg nem mondták hogy nem. Anyulánytól azt tanultam, hogy ez azt jelenti, akkor meg kell kapnom majd, amit akarok. Ő is mindig elmondja, hogy mit meg hogyan kell csinálni, meg hogyan nem szabad. Aztán utána úgy csinál, mintha azt mondtam volna, hogy okézsoké. Pedig azt se mondom ám, hogy oké. De most okézsoké, akkor ezt így csinálják a nagyok. Figyelek ám!
Megnézem a nagy mocit, mert nagyon menőnek nézett ki. Vagyishát... Nagyon menő, hogy olyan gyors. Mert nem láttam ám nagyon, egyszer csak paff, aztán pjú, bamm. És ez már az volt, amikor a fának koppantam. Most jól megnézem, mert én is akarok ilyet. Vagy még vagányabbat, amit a naaaaagy, szakállas, tetkós bácsik visznek. Nekik van bili is a fejükön, szuper fekete napszemüvegjük, és még nagy pocakjuk is.
Az pont olyan, mint a babáknak. Biztos azért van, hogy ne legyen nagy bajuk, ha nekimennek valaminek. Én mindig nekimegyek valaminek, de sose fáj. Aztán ha beszívom a levegőt, akkor nagyobb lesz a pocakom. Naná, a levegőtől puha! Hát persze, senki se üti meg magát a levegőbe! Hallottam a tévében, hogy valamelyik autóban van légzsák. A lég meg levegő, ugye? Szóval akkor megkérnek gyerekeket, hogy bújjanak az autósokhoz, és védjék meg őket, ha azok bugyután nekimennek valaminek. Elég buták a felnőttek. Inkább hagyhatnák, hogy csak gyerekek vezessenek. Meg pocakos motorosok. Azok úgyis tuti csak sok spenótot ettek, és nagyra nőttek. De biztos, hogy babák, mert sokat esznek meg isznak. Meg vagánykodnak. És nem beszélnek olyan sokat, csak amikor fontos.
Hú, ez a folt itt a moci mellett attól a szikrától elkezdett égni. Úgyis pisilnem kell. Elő a slagot (ezt attól a karmos bácsitól hallottam a suliban), és mehet is a zuhé! Anyu úgyis azt mondja, a tűz veszélyes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chloe Grace Moretz
Hozzászólások száma : 29
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Pént. 27 Feb. - 23:58



Jean, Hans & Victory


Keksz? Most komolyan, ember! Segítségkérően a lányra nézek, de ő csak a kisfiú folyó orrára figyel. Ez… Kész. Nevetnem kell.
Valahogy… Sosem voltam kisgyerekkel túl sokat, így nagyon furcsa a reakciója számomra. Végiggondolva, korához képest értelmes. Vagy lehet, hogy alulfejlett… Tényleg, egy ekkora gyerek hány éves? Normális esetben mit kellene tudnia? Mert az oké, hogy az emberdobálás nem tartozik bele az általánosba, de azért mégis.
Szerintem rájön a fiatal nő, hogy velem nem sokra megy, így elkezdi magyarázni a KRESZ jelentését. Valójában döbbenten állok a tény előtt: hogyan lehet valaki ennyire kedves. Komolyan, minden elismerésem neki.
Miután végeznek az orrtörléssel lehajolok a kiskrapekhez, és a jobbomat nyújtom felé.
- Barátok? – kérdezem, és huncutul elvigyorodom hozzá. Valamiért olyan érzésem van ezzel a kis mutánssal kapcsolatban, mint egy… Cinkostárs. Cinkostárs?! Ez érdekes.
Az orrtörlés utómunkálatainak befejezésével a lány figyelme felszabadul, és felém fordul. Figyelmesen hallgatom végig. Annak ellenére, hogy az öccsével - vagy gyerekével, vagy nem tudom – mennyire goromba voltam az elején, hamar túllépett a dolgon. Én nem tudnék ennyire hamar túllépni az ilyenen.
- Köszönöm, de a motorom dolga elintézett – mondom. Szerintem a kölcsönzős külön örülni fog, hogyha pénzt kap helyette. Szerintem hosszú idő óta én vagyok az első, aki nem a quadjait választotta.
- Rendben, a taxit én állom. Haza is vinnélek titeket, de most ugye nem autóval jöttem… - morgom a mondat végét. Nem mintha a motorért lennék dühös, vagy rájuk haragudnék.
- Vic – mutatkozom be, jobbom nyújtva felé. – Hívok egy taxit – szólok, és pár métert távolodva tárcsázom a helyi taxiállomás számát. Ingerülten teszem le, a most szolgálatban lévő autóik közül a legtöbb a város túlfelén található, várnunk kell majd rá.
- Jön majd az autó, de minimum egy tíz perces várakozásra számítsatok – nézek Jeanre. Én ellébecolok itt akár egy órát is, de remélem, hogy Hansnak a plussz tíz perc a hidegben nem lesz sok. Nem szeretném, ha miattam fázna meg. Bár az se biztos, hogy ez a kisfiú képes ilyenre. Semmi sem biztos…
- És merre laktok? – kérdezem érdeklődve, elvégre… Furcsa páros, annyi szent. Illetve végre egy normális, emberibb kérdés. Emberi, ez jó – és nevetnem kell a saját hülyeségemen.




MUSIC:Nocturne
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 208
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Pént. 27 Feb. - 13:50


Hans, Victory & Jean

Említettem már, hogy nem érzem magam valami tökéletes anyának? Egyelőre még csak azt sem gondolom, hogy ez a szerep valaha is menni fog nekem, pedig komolyan nagyon igyekszem, de jóval nehezebbnek tűnik, mint azt az ember hinni külső szemlélőként. Az is csak viszonylag lassan esik le, hogy hát na... szegény gyerek nem fest épp a legjobban a nagy sírás után, én meg egyelőre még nem jutottam oda, hogy segítsek neki, csak maszatol mindent a ruhájába és ez nem valami kellemes látvány. - Hans... inkább így. - hajolok le hozzá, miután sikerül a zsebemből előbányászni egy kissé gyűrött zsepit, hogy megtöröljem végre az arcát és rendesen kifújja az orrát is. Eléggé leharcolt a külseje már így is, nem kell hogy még mindenféle testnedvek is legyenek szétkenve az arcán a kosszal együtt persze, mert az is akad rajta jócskán a nagy esésnek hála. Persze még véletlenül sincs nálam több zsepi, és ez is kész csoda, hogy ott volt a zsebemben. Tudom, hogy kéne valami normálisabb mértékű anyai felszerelés, de... majd próbálok erre is figyelni.
- KRESZ drágám, afféle szabályzat, hogy tudd hogyan kell menni a motorral, bár... inkább a felnőttek járműveire vonatkozik. - próbálom kicsit magyarázni a dolgot, mert hát na érthető, ha nem tudja miről van szó, annak ellenére, hogy olyan az agya, mint a szivacs, sok mindent szív magába. Ezt is érteni fogja már innentől, csak egyelőre még a KRESZ-ről nem nagyon beszéltünk, de érthető, neki nem is volt rá szüksége. A fene gondolta, hogy kilóg és az éjszaka közepén fog nekem motorral császkálni North Salemben. - De olyan nagy motor azért neked még sok lenne, te is tudod. A nénitől az is nagyon kedves, hogy megjavítaná a kis motorodat, azért is hálás lehetsz. - oh hát persze a kezedet nyújtod és letépné a karodat fázisban van, nem is kéne ezen meglepődnöm igaz? Végül azért újra a nőre pillantok, hiszen mégis csak tényleg sikerült normalizálnia magát és emberi hangnemre váltania az előbbiek után. Gondolom neki is kissé sokkoló volt a baleset és azért jóval drágább volt az ő járgánya, ami tropára ment.
- A tiédet sem lesz olcsó javíttatni ezt pedig... egy ismerős pillanatok alatt összerakja, szóval... De jól van, ha ettől jobban érzed maga, bár azt hiszem először haza kéne jutnunk. - na igen, ennyit az utolsó éjszakai buszról, annak már nincs esélye. Esetleg keríthetünk taxit végső soron és majd... talán megkérhetem a professzort, hogy segítsen ki annyival, hogy kifizeti, vagy... - Ha fizeted a taxinkat, akkor azt hiszem rendben is vagyunk. Egyébként Jean vagyok, ő pedig Hans. - igen, azt hiszem ez eddig elmaradt és most a kezemet is nyújtom szépen felé, ha már bemutatkozás van. Nem tudom, hogy ki ez a lány, az tuti, hogy mutáns és az is, hogy nem a birtokról való. Talán... talán velünk jöhetne, talán... Elég fiatal, neki is lenne ott helyen nem igaz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Hozzászólások száma : 33



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Kedd 24 Feb. - 17:07

Hát ez a lány valami csuda egy lány lehet, mert már láttam mérgesnek, sajnált is meg most itt hangosan nevet. Pedig tuti, hogy nem találkoztunk olyan régen. Csak egy, vagy kettő, vagy három, vaaagy... szóval nem olyan nagyon sok persze. Én úgy elkezdek pislogni rá nagy szemekkel, mintha már sokkal kíváncsibb lennék, mint amennyire az előbb sírni akartam. Ez biztos azért lehet, mert igazából nem akartam sírni, csak úgy sokkal könnyebb volt. Csak úgy kiszaladt, mint a cica, ha nyitva hagyod az ajtót. Na! Ott tartottam, hogy pislogok rá nagy szemekkel. Közben kicsit szipogok, és még fogom anyulány nadrágját az egyik kezemmel. Az egyik orromból buborékot pumpálok folyamatosan, a másikból pedig majdnem olyan hosszú cuccli lóg le, mint a szám széléről. Mielőtt elérnék a földet, valahogy mindig pont visszaszívom. Aztán ereszkednek le megint. Én meg olyat hallok, hogy nem is értem, mi az. De vicces a neve. Szóval úgy, ahogy az előbb ő, én akkorát nevetek, mint a ház. Nem sima kicsi ház, hanem mint amiben a mutáns suli van. Ettől naná, hogy kipukkan a buborék, és a többi trutymó is szétprüszköl az orromból és a számból is.
- Nem tudom, milyen kekszet kell megtanulni, de oké!
Kicsit fel is kiáltok, előre lépek, és határozottan - meg hatalmas vigyorral - nézek fel a lányra. A ruhám ujjával elmaszatolom, amit lehet az arcomon. Mondjuk megtörölni akartam, de így is jó lesz. Az ujjaimon meg számolni kezdek.
- Taníts meg arra a kekszre, amit nem megenni kell, hanem csak tudni! Aztán mutasd meg, hogy működik az a jó kis járgány, ami nagy és hangos! És ha már elérem a kormányt meg leér a lábam eléggé, akkor kérek rendes mocit, és azon is taníts meg! Ez már egy, kettő, három... őőő... öt! És akkor lehetünk barátok, és megvédelek bárkitől. Becsszó!
Egy kicsit visszább húzom a vigyoromat, de még mindig csillognak a szemeim, mintha valami gazdag néninek a nyakláncáról szedték volna őket. Határozottan bólintok egyet, és az egyik kezemet felé nyújtom. Az nem maszatos... annyira...
- Ja és akkor szent a béke meg ilyenek.
Már megint vigyorgok. Közben még szipogok kicsit, de ez már csak ilyen dolog, ha előtte nagyon sírtam. Inkább nevetek egyet, azt jobban szeretem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chloe Grace Moretz
Hozzászólások száma : 29
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Kedd 17 Feb. - 17:42



Jean, Hans & Victory


Sok mindenre számítok, de arra nem, hogy a kisfiú szabadkozni, majd bömbölni kezd. Most beteg? Valamit tettem vele? – gondolom riadtan.
Segélykérően nézek a mellette álló lányra, de az nem reagálja túl a dolgot, mindössze nyugtatni igyekszik a fiút… A fiát…? Nem igazán értem a kettejük közötti kapcsolatot.
Miután felfogom, hogy igen, egy kisgyerek képes bőgni, és ezen nem kell azonnal szívszélhűdést kapni, kicsit megnyugszom. Bár ennek lehet az az oka, hogy végre csendben marad a kis mutáns. A kis vasgyúró. A kis rohadék, embereket eldobáló.
Hé! Azért ne durván!
Igazat kell adnom a jobbik eszemnek. Bár ezentúl biztos, hogy nem megyek közelebb hozzá három méternél, főképp ha nem muszáj. Szerintem még ő maga sincsen tisztában az erejével. Nehezen is lehetne, nem ő repked a levegőben…
Amikor torka szakadtából üvölteni kezdi a bocsánatkérését, egyszerűen nem bírom tovább, és röhögni kezdek. Vihogok, mint egy hülye, átlagos tinédzser lány. Én meg aztán minden vagyok, csak nem hülye. És nem tinédzser. Elmúltam már tizennyolc.
Az csak egy szám… Egoistának az maradtál.
Dühödten vágom rá az ajtót a tudatalattimra, és abbahagyom a bizonyára fülsértő vihorászást.
- Semmi gond – nézek a fiúra. – Van még időd megtanulni a KRESZ szabályokat, nekem pedig itt az ideje megtanulnom betartani őket… Legalábbis a sebességre vonatkozóakat… - dörmögöm a végét, szinte csak magamnak.
Amikor felajánlom az új motort, a sírástól nem kapok választ, de később a lány szócsőként funkcionálva, vagy csak határozottan döntve az ő… A mellette lévő kisfiú sorsáról, visszautasítja az ajánlatomat. A gond csupán annyi, hogy én határozottan ragaszkodom az általam okozott kár megtérítéséhez. Vagy legalább a jóvá tételéhez.
- Akkor kifizetem a javítást – mondom azonnal, picit talán erőszakosan. – Vagy ha semmiképp sem engeded – veszek vissza egy kicsit -, akkor is szeretném jóvá tenni valahogy. – Biztosan idegesítő vagyok, de ebből nem fogok engedni.
Kezdeti dühöm már alább hagyott, és most sokkal inkább érdeklődéssel vizslatom a furcsa párost, North Salem utcáin, a Hold fényében.


MUSIC:Nocturne
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 208
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Csüt. 12 Feb. - 17:25


Hans, Victory & Jean

Nem igazán mondanám, hogy jó irányt vesznek az események. Tudom Hans még kicsi és sok mindent nem ért és persze az érzelmei uralják, de minél előbb meg kell tanulnia azt, hogy nem csinálhat ilyet. Nem emelgethet másokat és dobhat el a levegőbe, mert egy részt bárki megláthatja a jelenetet egy ablakból és annak komoly következményei lehetnek, másrészt ott az a másik "apróság" is, hogy az illető meg is halhat. Hans még ezeket nem fogja fel, de én igen. Bár abban a hitben élek jelenleg, hogy a nőnek... lánynak nem eshet baja, hiszen az előbbi esést is simán kibírta, de azért mégis csak biztosra megyek, mert ha nem vészel át mindent, akkor egy ilyen csapódástól biztos, hogy ott helyben összetörne mindene és onnantól biztos, hogy nem motorozna többet az életben. Ezért kapom el őt még esés közben, hogy ne placcsanjon szét a betonon, az nem lenne szép látvány és neki sem lenne kellemes érzés.
Azért az ezek után határozottan meglep, hogy egészen... értelmesen viselkedik. Talán azért, mert megmentettem? Minden bizonnyal. Még így is nehezen varázsolok az arcorma valami visszafogott mosoly félét, főleg mert egy pillanat múlva már a lábam környékén jön a sírás. Tudom én, hogy leteremtettem, de máshogyan nem fogja megérteni a lényeget, hogy ilyet egyszerűen nem csinálunk más emberekkel, nem szabad.
- Szívesen. Ezt... még sem engedhettem. - mert ha jól sejtem, legalábbis az arckifejezéséből úgy tippelek, hogy nem lett volna rá jótékony hatással egy ekkora zuhanás. Vagyis a zuhanás még csak-csak, na de a becsapódás darabokra szedte volna. Valahogy azért van bennem egy nagy adag anyai ösztön, amikor letérdel Hanshoz, automatikusan lépek hozzá közelebb. Az életben nem gondoltam volna, hogy ilyesmire is képes vagyok, főleg pár hete, amikor még olyan szinten ki voltam borulva, hogy terhes vagyok, mint annak a rendje. Azért most már sikerül elmosolyodnom, amikor a nő... nem, komolyan inkább lány megszólal. Azt kell mondanom, hogy ez tényleg kedves tőle és... picit talán meg is szorítom Hans vállát, hogy próbáljon ő is... Na nem, persze hogy nem várhatom el ezt tőle, még nagyon kicsi. Sír, hiszen neki kéne lenni a jónak és most mégis úgy érezheti, hogy rosszat csinált. A lábamba kapaszkodik, én pedig először a szöszire nézek. - Köszönjük, a motor azt hiszem talán javítható, ismerek olyat, aki meg tudja oldani. - igen itt már egy jóval hatásosabb mosoly kerül az arcomra, mint eddig. Azt hiszem ez az egész felettébb kellemetlen ügy a végén még értelmes véget ér, de az biztos, hogy Hansszal el kell beszélgetnem az ilyen éjszakai kilógásokról.
Végül persze én is leguggolok szépen hozzá, hogy megöleljem, és finoman simítva végig a fején, majd a hátán próbáljam megnyugtatni. - Jól van látod semmi baj nincs, a néninek sem és neked sem és... a motorodat is megjavítjuk rendben? - nyugtató csendes szavak, bár biztos, hogy nem fog ez olyan könnyen hatni és az is tuti, hogy nem fogom tudni őt innen hazacipelni a birtokra. És akkor itt jön a kellemetlen rész... meg kellene ereszteni egy telefont majd és valakit felverni az éjszaka közepén, hogy jöjjön értünk?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Hozzászólások száma : 33



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Szer. 11 Feb. - 13:27

Én már teljesen össze vagyok zavarodva. Nem szabad a gyerekeket ennyire összezavarni, nem ér! Anyulány jól leszúr a dobálózásért, és még el is kapja a motoros lányt. Én meg csak pislogok, mint a kiskutya, ha a szemébe megy valami. Még mérgesen nézek, de közben már elmúlik a tűz a szememből. Kialszik, mintha elfújták volna a szülinapi gyertyákat. Csak füst helyett gőz jön ki az orromból. A szemeimből meg víz kezd kicsorogni. Sós és túl sok. Az arcom olyan ijedtre vált, mint a kiskutyáé, amikor egy bazi nagy macskával találkozik.
- Én, én, én...
Hát valami ilyesmit sikerül is mondani, de totál semmi értelme. Mindenki tudja, hogy én én vagyok. Ez nem ér! Titán ennél sokkal keményebb! Titán nem sír. Tényleg nem. Csak most egy kicsit... egy kicsit megijedt... és nem is érti... Miért ilyen bonyolult nagynak lenni?
Az meg hagyján, hogy rám szólnak, de még a nyanya is idejön bocsánatot kérni. Ez már totál gáz. Azt hittem, jó mérges lesz, és bántani akar majd. Az könnyebb lett volna. Akkor ő a csúnya rossz, én meg a jó fiú. De nem ám úgy csinálta volna, inkább jó lány lett. Ez nagyon rossz. Tiszta sós már a szám a könnyeimtől. Nem bírom tovább, és üvöltve válaszolok. Közben az orromból és a szememből is folyik minden, mintha sose fogyna el.

- BOCSÁNAT, HOGY NEM VILLOGTAM KANYARODÁSNÁL, NÉNI!
Összezárom a szemem a végére, mert már rá se bírok nézni, annyira rosszul érzem magam. Olyan, mintha rám szakadna a világ. Az egész. Dübörög a szívem, mint egy megveszekedett mozdony, és levegőt is nehéz venni már. Nem akarom ezt. Nem jó ez. Legyen elég, legyen vége!
Megfogom anyulány lábát, és átölelem. Megszorítom, nem eresztem. Ő majd megvéd a világtól! Biztos megfog, én tudom. Nem érdekel már a motor, meg az öreglány sem. Csak ő kell nekem, az anyukám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chloe Grace Moretz
Hozzászólások száma : 29
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Kedd 10 Feb. - 19:42



Jean, Hans & Victory


NYANYA?! – sikít a tudatalattim. Nyanya?! Én?!
Hát, szóval, öhm… Vagyis… Nem. Pont. Kevés. Dologgal. Lehet. Ennyire. Kiakasztani. Pont. Vége.
Azt hiszem, hogy a józan eszem határán túllépek a nyanya szó említésére, és értelmesebbik felem mindennél boldogabb, amiért jelenleg energiaraktáram megcsappanva áll. Hogyha csak egy hajszálnyival több erő lenne bennem, a gyerek már nem élne…
Indulnék felé, hogy adjak neki egy nyaklevest, úgy igazából, amikor a kis szaros még jobban meglódul. Még mit nem! Pff! – gondolom, és hamar rá kell jönnöm, hogy jelenleg közel sem én vagyok a legerősebb.
Éppen menet közben adnék neki egy olyat, hogy a betontól kapja a másikat – elvégre semmi baja nem lesz tőle, vagyis remélem -, amikor a kisfiú erősen megmarkolja az övemet, és… Egyszerűen felkap. Úgy érzem magam, mint egy testtelen, tömeggel nem rendelkező részecske, mondjuk egy foton (bár fogalmam sincsen, hogy milyen lehet fotonnak lenni), és el sem tudom képzelni, hogy „hány G-vel” gyorsulok függőlegesen felfelé. Mert hogy igen, repülök.
Van valami kellemes ebben a különös „utazásban”, a szellő lágyan vesz körül, a Hold sokkal közelebbinek tűnik – még akkor is, ha csak jelentéktelen távolságot teszek meg felé.
Hamar be kell látnom, hogy a hajítás nem függőlegesen felfelé zajlik, enyhén a párostól távolodok, így valamilyen szögben dobhatott el a fiú. A kisfiú. Egy baba. Vagyis majdnem. Még belegondolni is őrültség az egészbe. Ilyen fiatalon ennyi hatalma legyen valakinek! Nem semmi, minden elismerésem.
A holtponton először csalódott vagyok, hiszen annyira jó volt emelkedni! Mintha csak hátrahagyhattam volna minden bajt, ami ehhez a bolygóhoz köt. Beugrik a ferde hajítással kapcsolatos fizikai tudásom, és elgondolkozom a közegellenállás befolyásán, és hogy miért kell emiatt negyvenöt foknál kisebb szögben hajítani egy kicsit, ha a legmesszebbre szeretnénk adott erővel eljuttatni a tárgyat. Őrület, hogy mekkora hülyeségek tudnak eszembe jutni!
Abban a századmásodpercben, amikor elindulok lefelé, jövök rá, hogy azt az erőt, amit tőle kaptam, valamilyen formában a földnek fogom átadni. Ráeszmélek, hogy szinte semennyi energia sincsen bennem, és hogy a Hold kékes fénye és az utcalámpák távoli derengése vajmi kevés; és legfőképp arra jövök rá, hogy jó eséllyel is mindkét lábam töröm ripityává.
Halálos félelem markol a bensőmbe, hiszen az idióta, az általam megölt nevelőapám miatt már sosem épülhetek fel teljesen, ha ez megtörténik.
Ugyan lebegésem csak másodpercekig tart, nekem óráknak, kínzó napoknak tűnik, elsősorban a landolás végiggondolása után.
Ám mielőtt sikíthatnék páni félelmemben, egy láthatatlan erő megállít, és finoman leereszt a földre. A kisfiú mellett álló lány keze felém mutat, biztosra veszem, hogy ő tette. Hogy ő… A fenébe is! Hogy ő mentett meg.
Utálom a dolgot, de a becsület azt diktálja, hogy emiatt kérjek elnézést tőle, és a… A kis sátánfajzattól is. Miközben a lány a fiút korholja, lassan, kezeimet magam előtt, jól látható helyen, jelzésértékűen tartva közeledek feléjük lépésről lépésre.
Mikor már mindketten észre vesznek megállok, jó öt méterre vagyok tőlük. A lány szemébe nézek.
- Köszönöm – mondom, és tényleg meg is köszönöm, nem csak a szót ejtem ki. Ez fontos. Az árnyalatnyi különbségekben világok különbsége jelenik meg.
Bármennyire is tombol a bennem lakozó oroszlán, fogom az altatólövedéket, és lelövöm. Igen, akármennyire is ellene vagyok, bocsánatot kell kérnem a fiútól is. Sajnos, vagy nem sajnos, édesapám nevelése hatásos volt. Ó, apa!
Hogy éreztessem, hajlandó vagyok lejjebb ereszkedni, féltérdre ereszkedem, mielőtt a kisfiúhoz szólnék. Bal térdem van a földön, a jobbra kezem támasztom.
- Sajnálom – nézek a kis krapek nagy bociszemeibe. – Veszek neked egy új játékmotort, rendben? – kérdezem tőle. Annyi pénzem van, hogy egy igazit is vehetnék, minden további nélkül. De persze most nem ez a lényeg.
Remélem, hogy beleegyezik az új mociba. Ha nem, akkor tuti, hogy el fog durranni az agyam, és az oroszlánom seggébe nem fogok tudni elég altatót lőni.

//Sajnálom, hogy ennyit késtem, igyekszem majd kárpótolni Titeket Smile//


MUSIC:Nocturne
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ๑ Lily Collins
Hozzászólások száma : 208
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Pént. 30 Jan. - 15:27


Hans, Victory & Jean

Azt hiszem ez nem az én estém, vagy... az utóbbi hetek úgy általában nem az enyémek. Először szívbajt kaptam majd nem azért, mert eltűnt, aztán meg azért, mert ütközött... mintha csak mostanság a sors direkt ellenem lenne, hogy még egy nyugodt estém se legyen. Mit vétettem? Persze ettől még próbálok határozott szülőt játszani és megnyugtatni Hanst, hiszen csak egy motorról van szó, amit meg lehet javítani és nem mellesleg kicsit fontosabb az, hogy neki nem lett komolyabb baja. Azzal egyelőre nem is foglalkozom, hogy a nőnek lett-e, pedig azt is fel kell mérni idővel, mert ha lett... akkor lesz még egy körünk azzal, hogy ezt az egészet valahogy rendezzük, vagyis nekem főleg, jöhet a magyarázkodás, vagy az elsimítás.
Hans legalább megnyugszik én pedig végre egy halvány mosollyal simítok végig a feje búbján, de ez sem tart sokáig, mert meghallom a nő... vagy inkább lány hangját. Hasonló korú lehet, mint én, de amit mond az nekem sem tetszik, mégsem kapom fel azonnal a vizet... és ez nem jó jel, mert Hans pont hogy kezd rendesen bedühödni és annál még a sírás is sokkal jobb. Felállok én is, miután eltolt magától és elindult a szőke lány felé. Nem lesz ennek jó vége, ebben sajnos biztos vagyok. - Hans! - persze, hogy nem áll meg. Mintha még véletlenül se tanulna semmiből sem, pedig az előbb is láthatta, hogy meg van a következménye annak, ha nem hallgat rám. Elindulok feléjük én is, amikor a lány már a levegőben van, aztán megindul szépen a levegőben, nekem pedig azonnal emelkedik a kezem, hogy megállítsam a levegőben és végül ne csapódjon neki semminek sem, csak simán le tudjam tenni a betonra így első körben.
- Elég volt! Most már... mindenki higgadjon le! - kiabálom el magam, mert hát na ha nem is vagyok annyira dühös, attól még ezt nem igazán tolerálom. Lassan csak elérek a kölyök mögé, hogy ha kell, akkor kicsit erőteljesebben fogjam meg a kacsóját, hogy rám figyeljen. - Mondtam már, hogy nem csinálunk ilyet másokkal, főleg... nyílt utcán nem. Mi van, ha valaki kinéz az ablakon? - tudom, hogy ezt még nem igazán érti, de akkor se mutogathatja csak így mindenki előtt, hogy mire képes, mert abból csak baj lehet, aztán a professzor majd takaríthat utánunk. Már így is épp elég nagy kárt sikerült összehozni. Persze azért figyelek a szőkére is, mert hát... nem túl megnyugtató, hogy nem esett baja és hogy szintűn dühös, nem lenne jó szétkapni a fél utcát, valami nagyobb összecsapás keretén belül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Hozzászólások száma : 33



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Szer. 28 Jan. - 0:14

Csak egy kicsit segít, hogy anyulány megpróbál megnyugtatni. Ettől nem sírok óceánt az utcára, csak egy tengert. De azt aztán nagyon. Tuti, hogy elárasztanék mindent, és csak úszva lehetne közlekedni. Tuti biztos, hogy így lenne, ha nem jönne a szikrázó szemű lány. Annyira szikrázik a szeme, hogy az a villámló szemű jut eszembe róla, aki anyulány egyik barátja. Csak neki van szemüvege, hogy eltakarja vele. Ő meg nem is próbál elbújni, vagy semmi. Csak ott áll, és csúnyán néz rám. Nagyon csúnyán. Aztán mond is valamit, ami szerintem nagyon csúnya. Annyira csúnya, hogy nem is tudom biztosan, mit jelent. Szóval kezdek mérges lenni. Olyan hirtelen áll el a könnyem, hogy én is meglepődnék, ha máshogy lennének a dolgok.
- Oké, Anyu, már nem sírok.
Felnézek a lányra, aki összetörte a motoromat. Először csak simán nagyon egyenesen és mindenféle mosolygás nélkül nézem, utána jön csak a hűha rész. Világítani kezd a szemem, benne pedig olyan, mintha valaki nagyon sok dolgot meggyújtott volna. Igazi tűz ég benne, forró, világítós, ijesztő. Ökölbe szorulnak a kezeim, és egy kicsit el is tolom magamtól anyulányt, mielőtt ez a valami kifelé is érezhető lenne. Ő biztos észreveszi, hogy kezd megnyugodni.
- Te utálatos szipirtyó...
Nem kiabálok, csak nézek egyenesen, és nagyon de nagyon szigorúan beszélek. Ez most nem vicc, biztos érzi mindenki, aki lát. Ha meg nem, hát az ő bajuk. Én előre lépek egyet. Aztán megint egyet. Elkezdek előre lépkedni, de elég lassan és ijesztően ahhoz, hogy egy horrorfilmben is szerepelhessek, ha valaki felveszi ezt kamerával. Ne legyen ilyen, mert lehet, hogy a kamerát is összetöröm a végén.
Addig megyek, amíg oda nem érek a lányhoz, aki az előbb azt a csúnyát mondta rám. Biztos azt jelenti, hogy buta vagyok, csak ilyen csúnya szó. Olyat meg rám ne mondjon, mert irgum-burgum meg hejehaj! Sokkal okosabb vagyok, mint ezek a bugyuta felnőttek. Főleg, hogy nem vette észre, milyen szupererős vagyok. Vagyis az leszek most mindjárt.

- Összetörted a motoromat, dilinyós nyanya.
Megfogom az övénél. Ha nincs neki, akkor simán a motoros ruhájába markolok bele egyet. Elsőre bizti nem tűnik nagy fogásnak, de aztán jól felemelem a fejem fölé és eldobom valamerre. Mindegy, merre, csak Anyura vigyázok. Más nem nagyon érdekel. Mérges vagyok. Összetörték a motoromat, és még bántottak szavakkal is. Ez nagyon rossz érzés volt, úgyhogy inkább mérges lettem. Az sokkal könnyebb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Chloe Grace Moretz
Hozzászólások száma : 29
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   Kedd 27 Jan. - 22:59



Jean, Hans & Victory


Szörnyű, borzongató hang kíséretében ér földet legelőször a crossmotor – fém, műanyag és az aszfalt harca ez. A hang emlékeztető a repülés kellemes, lágy pillanatában, hogy hamarosan a becsapódás fog következni…
Minden megáll, szinte századmásodpercenként képekre bontva pörög le a fejemben az egész: a kisgyerek már csak méterekre van a fától, a motorja reccsenéssel kettétörik, a hang csatlakozik a még mindig tovacsúszó motor súrlódásának hangjához, a fém és az aszfalt szikrázik, én pedig nyíl egyenesen tartok egy házfal felé…
Az út és a kanyar viszonylag keskeny, így a járda sem túl nagy. A sárga ház, aminek pillanatokon belül neki fogok csapódni közvetlen a járda mellett áll, nincsen semmilyen kerítés, amin átrepülhetnék. A túloldalt a kisfiú a fának ütközik, egy fiatal nő kiabálását viszi tova a szél, érthetetlenné formálva azt.
Éééééés… Tudatom felkészül a fájdalomra, ösztönösen tartom kezeimet és lábaimat, de képességem a segítségemre van, hosszú idő óta először. Nem sokkal az érkezés pillanata előtt úgy érzem, hogy fel fogok robbanni: előre kinyújtott tenyereimből a bennem felgyűlő, le nem adott energia robban ki akkora kék fény kíséretében, hogy egy pillanatra az egész utca fehérbe borul. Pontosan úgy vakít el mindenkit, még engem is a fény, mintha egy óriási vaku lenne.
Az energia a ház falának ütközik, majd a mozgásom energiájával szummázódva engem hanyatt lök a faltól. Nem látok semmit sem, azt sem tudom, hogy milyen magasan vagyok, így csúnyán hanyatt esem. Hála annak a rohadék nevelőapámnak megtanultam esni, így pár horzsoláson kívül más sérülést nem szerzek.
Miután a landolás megvolt, ülök támaszkodva abban a helyzetben a földön, amibe gördültem. Veszek pár nagy levegőt, és felnézek a gyönyörű, csillagos égre. A Hold fénye halványan bizserget: így, hogy energiakészletem ennyire lemerült, ez az energia is… Jól esik. Ha fel vagyok töltődve, akkor észre sem veszem ennek erejét.
Felállok, leporolom a ruhámat, és őrült dühvel veszem tudomásul, hogy bőrkabátom hátán a gyönyörű fekete anyag felszakadt. A fa felé kapom a fejem, és rájövök, hogy fogalmam sincsen, hogy mi lett a fiúval.
Megöltem egy gyereket?!
Jeges borzongás fut végig rajtam, majd egyesülve a kabát miatti bosszúsággal féktelen indulattá válik. A kisfiú mutáns – máskülönben már halott lenne -, és a motorját siratja bömbölve, miközben a neki kiáltó nő vigasztalja.
Kettejük, a saját, és a környezetemben lévők szerencséjére a Hold fényén kívül semmilyen olyan forrás nincsen a közelünkben, amely feltölthetne. Ha lenne, biztosan nem tudnék uralkodni a képességeimen. Hisz az indulataimon sem tudok.
Felkelek, és ökölbe szorított kézzel indulok el feléjük. remegek az indulattól. Kabátom csak lóg a vállamról, hajam kiszabadult, szemeimben – amik a hold fényétől világosabbnak tűnnek, mint nappal -, jéghideg méreg ül.
Elsétálok a crossmotor roncsai mellett, és biztos távolban, félve, hogy tényleg elszalad velem a ló, megállok úgy öt méter távolságban tőlük.
A kisfiúra nézek, és megvárom, míg tekintetünk találkozik. A nőt teljesen figyelmen kívül hagyom. Remélem, hogy hangomra egy pillanatra legalább abbahagyja a bömbölést a gyerek. Ha majd beszéltem, akkor folytathatja.
Ha nem fejezi be, akkor a kiabálós hangerőre még rákapcsolva üvöltök, hangom North Salem utcái felett visszhangzik:
- Hogy lehetsz ennyire hülye, te kis szaros?! – süvítem, szemeim pedig villámokat szórnak a kisfiúra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: North Salem utcái   

Vissza az elejére Go down
 
North Salem utcái
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
 Similar topics
-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-