Chad & Scarlett

Tárgy: Re: Chad & Scarlett Pént. 13 Jún. - 15:09

Chad & Scarlett

Tudom én, hogy muszáj lenne nyitnom legalább kicsit, mert ha folyton csak a szobámban ülök az nekem sem jó és a környezetemnek sem, mert a végén még a szobatársaim is megunják, hogy folyamatosan csak a savanyú képemet kell nézniük. Nem... muszáj ezen valahogy változtatni, hogy ha Liam végre jobban lesz, ha majd akar és megkeres, akkor még véletlenül se lássa rajtam, hogy akár csak egy kicsit is megbántott. Nem akarom, hogy hibáztassa magát, így is épp elég baja van.
- Vannak szép hernyók is, amik egész aranyosak. Tudod azok a szép színesek. - nincs bajom a hernyókkal és ha egyszer valaki szépnek talál, akkor nem haragszol meg rá, ha esetleg amúgy kicsit belegabalyodott a mondandójába. Én legalábbis kicsit sem érzem úgy, hogy ez baj lenne. Jót akart vele és ez a lényeg, nem pedig az, ahogy végül elsült és igazából tényleg vannak nagyon szép hernyók, én pedig amúgy sem érzem magamat olyan tökéletesnek, hogy bántó lenne, ha annak titulál. Talán most még igaza is van, hiszen nem azt mutatom, amilyen valójában vagyok, nem a csodás lepkét, aki szárnya és élvezi az életet, hanem a hernyót, aki csak a túléléssel foglalkozik.
- Felszedem én, de szerintem kellemetlenebb lesz, ha nem is tudom szemen doblak. - mosolyodom el, mert hát nem azzal van itt a gond, hogy a földről fel kell szedni bármit is. Nem vagyok lusta, hogy ez gondot okozzon, de igazán nem szeretném kidobni a szemét a nagy próbálkozásban, mert fájdalmat okozni aztán végképp eszem ágában sincs, remélem, hogy ezzel ő is tisztába van, vagy legalábbis ezek után már tuti.
Felkészülök, bár ez semmit sem ér, mert mégis elkapom a fejem, amikor közeledik az a cseresznye. Azt hiszem nem lennék jó mondjuk késdobálásnál olyannak, aki a tábla elé áll, mert pont a miatt sérülnék meg, hogy megmoccanok. Most is ezért koppan a homlokomon a cseresznye, de nem zavar, sőt talán az utóbbi napok feszültségét is kicsit enyhíti, ahogy kitör belőlem után a nevetés. Jót tesz, tényleg, talán még jobb is így, mintha betalált volna a számba. Végül sikerül a nevetést szimpla mosollyá szelídíteni. Most ez is elég, ha egy kicsit jobban tudom érezni magam, legalább egy rövid ideig már az is jó. Úgyis biztos, hogy ha megint egyedül leszek, akkor nem fog változni semmi, de addig is... valamivel jobb legalább.
- Kár lenne a cseresznyéért. - rázom meg a fejem, de még mindig a széles mosollyal aztán átveszem tőle a tálat. Esélytelennek látom, hogy beletaláljak, soha sem próbáltam és nem is hiszem, hogy jó célzó vagyok, bár nem tudnám megmondani, hiszen gyakorlás nélkül az ember nem tudhatja. - A szemed csukd be, mert... komolyan kidobom a végén. - jó, egy kicsit azért aggódom, nem tehetek róla. Elég erősen koncentrálok, beharapom a számat, és úgy nézem a nyitott szájat, mintha az lenne most a világon a legfontosabb, aztán dobok. Semmi esélyt nem látok rá, hogy eltaláljam, még arra is nagy a csensz, hogy egyszerűen eldobom a feje mellett, vagy az ölébe esik, mert még csak a kellő távolságot se sikerül áthidalni.

Tárgy: Re: Chad & Scarlett Pént. 13 Jún. - 10:20

Scarlett & Chad

- Soha nem jó, ha egy szép lány begubódzik. - csóválom meg a fejem a legnagyobb természetességgel és habár bókoltam neki, semmiféle hátsó szándékom nincsen, csupán megjegyzem a nyilvánvalót, szerintem ez nem akkora probléma. - Gondolj arra, hogy az igazán szép pillangók is begubódzódnak, mielőtt átváltoznak. - Kedvesen mosolyodom el, majd lényegében leesik, amit mondtam. - Mármint.. ezt nem úgy gondoltam, hogy most valami hernyó lennél, csak… - apró sóhajtás, ez már veszett dolog, olyannyira belegabalyodok a saját mondanivalómba, hogy ebből normálisan már nem jövök ki. - Ahh, hagyjuk, ebből már nem mászom ki. - csóválom meg a fejem vidáman és mosolyogva, lényegében saját magamon röhögök, de Scarlett is láthatja rajtam, hogy csupán a jó szándék vezérelt és nem akartam neki semmi rosszat mondani.
- Megeshet, de egyetértek veled. - vagyok most annyira önző, hogy ne érdekeljen az a személy, akitől lenyúltam a tál cseresznyét, már ha ugyebár valakié volt és nem a közösbe szánták. A lényeg, hogy mi jól jártunk. Ha valakinek nagyon hiányozni fog, akkor úgyis hallani fogunk az esetről, ebben az esetben pedig igyekszem majd jóvátenni a dolgot.
- Nem baj, majd akkor te szeded fel a földről az elgurult szemeket. - vigyorgok rá, tipikusan azzal a vigyorral, amiből tudhatja, hogy nem gondolom komolyan a szavaimat, csupán szívom kicsit a vérét. Felkészülök az első dobáshoz, bemérem a szöget, kiszámítom a repülési pályát.. ahhw, persze. Szóval igazítok kicsit az irányon és dobok is. Koppan a cseresznye a lány homlokán, majd az utána kitörő nevetés.. Na tessék, így igazodj ki a lányokon, az egyik pillanatban totálisan búskomorak, a következő pillanatban pedig már hahotáznak. Persze félreértés ne essék, én ennek nagyon is örülök, sokkal jobb így látni, mint szomorkodva.
- Nem történt semmi, bár egy pillanatra megijedtem, hogy nem tudok célozni. - azt a világért sem mondanám rá, hogy béna volt, hiszen látszott, hogy szándékosan kapta félre a fejét. - Amúgy ha szeretnéd, szólj és szívesen megdobállak a cseresznyével. - célzok ezzel is arra, hogy nem kell kapdosnia a fejét és kitérnie a szájba dobásaim elől, szívesen megdobálom én, ha ezt szeretné. Persze vigyorgok most is ezerrel, majd nyújtom felé a tálat, ő jön, készségesen tátom hát a szám, feljebb emelve kicsit a fejem.

Tárgy: Re: Chad & Scarlett Csüt. 5 Jún. - 18:43

Chad & Scarlett

Próbálkozom én, tényleg, csak eléggé magam alatt vagyok ahhoz, hogy ennél most többet is ki tudjak hozni magamból, akármennyire is küzdök. Azt hiszem már az is valami, hogy sikerül legalább egy félmosolyt, vagy inkább csak a szám szegletét megemelni kicsit. Az utóbb pár napban ez már komoly rekordban számít. Pedig a szobában is próbáltak a lányok felvidítani, bár az a nagy helyzet, hogy most valami depresszióhullám söpört végig rajtunk. Sokat nem beszélgettem, hiszen napokra szó nélkül elmentünk Atlantába, de Amy is eléggé maga alatt volt egy ideig, és úgy fest, hogy ez a Jill sincs a toppon, pedig nagyon úgy festett még az itt töltött első pár napomon, hogy kifejezetten nagy szája van és finoman szólva is az ellentétem, ami az élet ismeretét illeti. Gondolom már rengeteg mindent kipróbált eddig, én meg még hozzá képest az ég világon semmit.
- Hát jól van, és igazából tényleg nem zavarsz. Nem jó az, hogy így... begubóztam. - húzom el kicsit a számat. Igen, jó hogy itt van, és nem akarom elzavarni, mert legalább nem vagyok egyedül. Az se jó, ha folyton csak a szobámban ülök. Annyi mindent nem próbáltam még ki, pedig sok minden érdekelne és egyelőre nem lehet. Szeretném ezeket az élményeket megosztani Liammel, és nem akarom egyedül belevetni magam az életbe. Ott a vidámpark, vagy... vagy csak egy jó buli és ez nélküle nem lenne ugyanaz, hiszen vele beszéltem meg, hogy majd mennyi mindent fedezünk fel.
- Oh, akkor most lehet, hogy valaki hiányolja a cseresznyéjét, de... legalább mi jól jártunk. - mosolyodom el. Végülis ez olyan, mint valami apró kis csínytevés, és nem érdekel a dolog. Jó nekem így, hogy van egy kis finomságunk, ez legalább fel dob. Nem is tudom, hogy mikor ettem ilyesmi utoljára igazán jó ízűen. Emlékszem, hogy a húgommal még azzal is sokat játszottunk, hogy a fülünkre akasztgattuk, de az már... régen volt. Az ötletére meglepetten kerekedik el a szemem. Nem is tudom, hogy miért találom a dolgot furának. Én nem célzok jól és az se biztos, hogy be tudok kapni egy cseresznyét, amit valaki a számba akar dobni.
- Jó, próbáljuk ki. - vágom rá aztán egész hirtelen, és még a mosolyom is kicsit szélesedik. Nem, csak azért sem leszek búskomor, majd Liam, ha már jobban lesz, akkor kidugja az orrát a szobájából, akkor majd megkeres. Csak épp... miattam van ez az egész... én vittem Atlantába, vagyis én találtam meg, hova kell menni, és mégsem hagyhatom csak úgy magára. Gondolatban megrázom a fejem, nem akarok ezen agyalni, nem lenne valami jó ötlet.
- Oké, bár szerintem nekem esélyem sincs, hogy betaláljak a szádba, úgyhogy előre is elnézést kérek. - hát jó, komolyan fel kell szívnom magam előtt, szóval nagy levegő és tátom a szám. Az egész olyan viccesnek nézhet ki kívülről szerintem. Persze már akkor reflexből kicsit félrekapom a fejem, amikor megindul a cseri, és még ha egyébként betalált volna, így nem sikerül. Valahol a homlokomon koppan és esik le a földre, én pedig... nevetésben török ki pillanatokon belül. Azt hiszem ez most még csak nem is e miatt van, csak talán részben. Talán inkább a napok óta bent maradt jó kedv, a nevetés hiánya az, ami most így tör elő belőlem. Persze pillanatok múlva el is múlik, de a mosoly ott marad az arcomon. - Bocs. - igen, ez egyértelműen most az én saram volt, ő szerintem jól célzott.

Tárgy: Re: Chad & Scarlett Csüt. 5 Jún. - 15:18

Scarlett & Chad

- Ó, azt hiszem ilyenek miatt engem soha nem kell félteni. - vonom meg a vállam is, ajkaimon továbbra is az idült vigyorom látható, még az sem tud lelombozni, hogy a kishölgynek csupán a szája széle rándult meg. A név probléma.. teljes mértékben megoldható, hiszen egy frissen ásott sírt nem nehéz megtalálni.
Azt viszont látom, hogy eléggé el van kenődve, nem szeretem, ha valaki ennyire szomorú, szóval egyből fel is ajánlom, hogy elmegyek, ha nem szeretne most társaságot magának. Ha mondjuk Sylvie ücsörögne itt így, akkor tőle tuti nem kérdezném meg, hanem jönnék a hülyeségeimmel, de ezt a lányt nem igazán ismerem, szóval fogalmam sincsen, hogy állna ahhoz, ha lökném neki a poénjaimat, szóval jobb előre tisztázni mindent.
- Én ajánlottam fel, hogy elmegyek, szóval ez nálam nem minősül kitúrásnak. - jegyzem meg neki, miközben egy újabb cseresznyét tüntetek el, hogy pár pillanattal később a magot varázsoljam a tálba.
- Chad. - mielőtt még nyújtanám a kezem, gyorsan megtörlöm a nadrágomban, mert nem arról van szó, hogy ragacsos lenne, vagy bármi ilyesmi, de éppen eszek, szóval nem árt biztosra menni. Megszorítom hát a pracliját, persze csak óvatosan, majd vissza is térek a cseresznyémhez és úgy tűnik, ez neki is elég vonzó dolog lesz, amit örömmel veszek, el is mosolyodom.
- A konyhából. Ott volt szépen megmosva a tálban, lehet, hogy valaki magának készítette, én meg lenyúltam… de akkor így járt. - vonom meg a vállam, ez van, majd bocsánatot kérek, ha kiderül, kié is volt. De ha meg nem közös, akkor írja rá a becses nevét és azt, hogy senki ne nyúljon hozzá. Én így szoktam.
- Kipróbáljuk, hogy beletalálok-e a szádba? - vigyorodom el újfent, tessék, senki ne mondja, hogy nem vagyok minden erőmmel azon, hogy felvidítsak egy kedvesnek tűnő, szomorú lányt. Persze ha nemet mond, akkor nyújtom felé a tálat, de ha belemegy a játszmába..
- Utána te is kipróbálhatod. - így lenne fair a dolog, ő is megkapja az esélyt arra, hogy kidobja a szememet. Persze ha nem szeretne, nem erőltetem, akkor nyújtom a tálat, amennyiben szívesen szórakozna ilyen módon egy kicsit, akkor én egyből a kezembe veszek egy szép darabot, hogy szerencsét próbáljak, remélhetőleg sikerrel is járva. Régen kosaraztam, persze az már más kérdés, hogy mekkora eredménnyel, de erről senkinek nem kell tudnia.

Tárgy: Re: Chad & Scarlett Pént. 30 Május - 14:26

Chad & Scarlett

Most tényleg igazán magányra vágyom. Vagyis egy személyre ennél is sokkal jobban, de ő most nem lehet itt velem és ezt is meg kell próbálnom megérteni. Pedig milyen jó lenne, ha ő értené meg, hogy engem kicsit sem zavar, hogy most nincs jól, hogy segítenék neki, akármivel is, akár csak mellette lennék végig, amíg jobb nem lesz. Rémes, hogy csak várhatok, és hogy nem lehet itt velem közben. Annyira szeretném, ha itt lenne, ha foghatnám a kezét és együtt néznénk ki az ablakon. Rossz dolog, ha azt aki fontos neked nem tudod felvidítani, visszahozni az életbe, segíteni neki, csak kénytelen vagy nézni távolról, ahogy szenved és ezzel együtt te magad is épp annyira szenvedsz. Felpillantok, amikor meghallom a hangot. Nem vörös a szemem, hiszen tényleg nem sírtam, inkább csak kissé párásnak mondható a tekintetem, de minduntalan letörlöm az esetleges előtörni akaró könnycseppeket, mielőtt elhagynák a szemem.
- Ha nem tudod a nevem... nem tudhatod, hogy melyik lesz a sírom. - mondom egész komolyan, de aztán mégis egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon, bár talán mondhatjuk, hogy inkább csak egy egész leheletnyit felfelé konyul a szám széle. Szinte alig láthatóan, de azért mégis látható a mozdulat. Tudom én, hogy csak viccelt, mert mosolyog és láthatóan jó kedélyű srácnak tűnik, de attól tartok, hogy most nem a legjobb embert találta meg arra, hogy szórakoztassa. Nem hiszem, hogy igazán sok poént fel tudnék venni jelenlegi állapotomban. A kérdésére a tál cseresznye felé pillantok kissé bizonytalanul és már majdnem automatikusan megrázom a fejem, amikor jön a következő megjegyzés. Eszem ágában sincs senkit elüldözni, Liam sem hiszem, hogy azt akarná, hiszen a végén még a miatt is rosszul érezné magát, hogy rossz a kedvem miatta, vagy is nem miatta, csak... a miatt, ami történt, és hogy így hatott rá.
- Nem kell elmenned, nem akarlak kitúrni innen. - rázom meg végül a fejem, és leeresztem a lábam a padról, hogy szembe forduljak vele. Mégse valami szép dolog úgy beszélgetni valakivel, hogy közben kifelé bámulsz az ablakon és eleve féloldalasan ülsz hozzá képest. Újra a cseresznye felé pillantok. Egészen rég ettem és nagyon finom gyümölcs. Emlékeszem még hogy játszottunk vele Dorothyval régen, ahogy a fülünkre akasztottunk amennyit csak lehetett, és az volt a verseny lényege, hogy mikor esnek a le a szemek, meddig van hely a fülünkön. Jó volt... rég volt.
- Scarlett vagyok. - egész gyenge mosolyt varázsolok az arcomra, de most ez is valami, és kijjebb csúszok a padon, hogy a kezemet nyújthassam felé, ha már bemutatkoztam, akkor így illik igaz? - És szeretem a cseresznyét, kérek. Hol szerezted? - gondolom nem ő szedte, bár ki tudja. Mondjuk az vicces lesz, ha köpködhetem a magot a nála lévő tálba, de majd maximum felállok időnként, vagy közelebb húzza a székes, vagy átül ide a padra, vagy... Egyszerűen csak nem kell mindent túl részletesen, talán túl körülményesen átgondolom azt hiszem.

Tárgy: Re: Chad & Scarlett Csüt. 29 Május - 23:16

Scarlett & Chad

Ó, egek, mit találtam lent a konyhában! Ha elmondom, el sem fogod hinni. Na jó, azért elmondom, egy hatalmas tál cseresznyét! Anyám, elmondani sem tudom, mikor ettem utoljára, ráadásul ilyen finomat! Amikor ráharapsz és szinte szétrobban a szádban - persze csak ha nem a magra harapsz -, az elmondhatatlan érzés. No de nem áradozom többet róla, inkább fogom a szerzeményem és egy kisebb tálkát is, mert igen, a látszattal ellentétben én jól nevelt fiú vagyok, a magokat nem szanaszét fogom köpködni, hanem bele a tányérkába. Szóval ezzel a csomaggal indulok el felfele, egyenesen a tetőkert felé, mert hiszed, vagy nem - figyelj, most is meglepetést mondok -, néha nekem is szükségem van egy kis csendre és nyugalomra, én is szoktam az eget bámulni, vagy gyönyörködni a naplementében. Ha pedig még rágcsálnivaló is akad, pláne ilyen finom, akkor még nagyobb az élvezet és nem is kérek mást, csak egy kis csendet és nyugalmat. Nem kellenek a folyamatosan durrogtatott poénok, a visszacsapások, csak egy kis pihi.
Szóval a szokásos mosolyom azért nem marad el, azt le sem bírnám onnan vakarni, habár most egy lég szolid formája jelenik meg a képemen, de mégis tudatja, hogy nem eret vágni megyek. Felérve azonban észreveszem, hogy nem vagyok egyedül, az egész azonban túlontúl furcsa. Egyrészt egyedül ücsörgő nőszemély, ráadásul az ablakban, kifelé bámul, ajajj, itt valami tutira nincsen rendben. Ráadásul hopp, mit láttam, a szeméhez nyúlt volna? Most vagy viszketett, vagy sír. Egek, sír! Vagyis nem sír, mert az látványosabb lenne és a szemét törölgette, nem az arcát, de nálam ez már egyre megy. Oké, akkor most vagy az van, hogy szépen hátat fordítok és hagyom, had legyen egyedül, vagy inkább megpróbálom felvidítani. Azt hiszem Chad és a hátat fordítás két különböző dolog, úgyhogy hello Scarlett, most már nem szabadulsz tőlem.
- Ne aggódj, ha esetleg kiesel az ablakon, én viszek majd virágot a sírodra. - mi mással is indíthatnék, mint egy ilyen megjegyzéssel? Mindenesetre kedvesen mosolygok, ő is érezheti, hogy most nem azért jöttem, hogy poénkodjak, nem szeretném, ha pont miattam ugrana ki az ablakon. Nem is megyek túl közel, egy székre teszem le a fenekem, hogy az ölembe véve a tálat kezdjek el csemegézni.
- Kérsz? Isteni finom. - Ha kér, hát ezer örömmel adok neki, csak könyörgöm, ne búslakodjon ott, mert rossz nézni, hogy nem vigyorog és nem ugrabugrál örömében. Na igyekszem majd ezen változtatni, de először csak szépen, apró lépésekben. Nem is bánom, hogy oda a csendes pihenőidőm, egyrészt van társaság, másrészt talán még segíteni is tudok. Persze azt is megértem, ha inkább csak csendben ücsörögne, akkor befogom a számat és igyekszem csendben enni.
- De ha szeretnéd, akár el is mehetek. - emelkedem kicsit feljebb, mert tényleg nem kell kétszer mondani, nem vagyok az a típus, aki ilyen helyzetben a másikra erőlteti a társaságát. Ha z illető jókedvű és nem éppen őrlődik valamin, akkor nem érdekel a dolog, de ha valakin látszik, hogy lehet most inkább egyedüllétre vágyna, mint rám, akkor megértem én. Most is csak egy szavába kerül és már itt sem vagyok.

Tárgy: Chad & Scarlett Kedd 27 Május - 23:18

Chad & Scarlett

Tényleg úgy érzem, hogy kerül engem. Kétség sem fér hozzá, hogy így van. Tudom én, hogy egyedül akar lenni, hogy fel tudja dolgozni azt, ami törtét, de akkor sem így kéne ezt. Én... szeretnék közben mellette lenni, nem zavar, hogy most nem olyan erős. De ez így rémes. Nem hibáztatom őt, nem vártam, hogy azonnal jól legyen és megmutasson mindent, amit akart, de nem kéne ennyire bezárkóznia. Fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Ma is úgy keltem fel, hogy benézek hozzá, de bizonytalan vagyok, nem tudom hogy akar-e látni egyáltalán, hogy nem zavarnám-e, hogy nem azt juttatnám-e eszébe, hogy nem volt valami sikeres ez a kis atlantai út. Félek tőle, hogy hozzám fogja kötni azt, ami történt, hogy én leszek majd valahol a hibás, hogy ha nem találom meg az anyját, akkor talán feladja és kész. De megtettem, segítettem neki és valahol most úgy érzem, hogy nem kellett volna. Akkor viszont benne van a pakliban, hogy az a csodás két nap sem történik meg, mert nem ismerem meg őt, hogy nem érzem olyan jól magam addig a pontig, amíg aztán... Miért kell a dolgoknak folyton elromlani? Miért nem lehetett egy kicsit több időnk? Vajon képes lesz megnyugodni, vagy hetek kellenek neki rá, vagy még több? Én adok neki időt, csak nem tudom mennyit kéne és rémesen bizonytalan vagyok, hogy segíthetnék.
A tetejében pedig még hozzájön ehhez az az "apró" tény, amit az után mondtak, hogy megjöttünk. Persze a két alapító nem volt túl boldog, hogy szó nélkül mentünk el, de az alapvető fejmosáson kívül semmi más nem történt, az viszont kiderült, hogy itt van a húgom. Komolyan alig merek kimozdulni a szobámból, mert félek, hogy belé futok. Lehet, hogy látni sem akar, hogy ki fog akadni, ha kiderül, hogy nem azonnal az ő keresésre indultam, hogy önző voltam, hogy... nem is tudom. Mi van, ha úgy érzi nem tettem meg eleget, hogy ne szakíthassanak el tőle? Ha azt gondolja én vagyok az idősebb és igenis erősebbnek kellett volna lennem? Nem is tudom, hogy mire képes, nem kérdeztem, nem akartam tudni. Hátha a képessége nem kellemes és csak még rosszabbul érezném magam miatta. Annyira nem tudom, hogy mit tegyek és még csak tanácsot sem kérhetek, hiszen alig ismerek itt valakit, sőt... igazából senkit, főleg nem olyan mélyen, hogy segíthessen, hogy ismerje mi a gondom.
Halkan sóhajtok egyet, ahogy kipillantok az üvegen. Csak a fákat látni messze, meg az eget, ahogy lassan megy le a nap. Az üveg mellett ülök, a vállamat annak döntöm épp, miközben felhúzott térdeimet ölelem át, és csak nézek kifelé. Időnként letörlök egy kósza könnycseppet. Nem sírok igazán, most nem, egyszerűen csak valahogy időnként felgyűlik és el kell tüntetni az útból, hogy ne gördüljön le. Nem javítana a helyzeten a sírás, akkor meg nem sok értelme van nem igaz?

Tárgy: Re: Chad & Scarlett

» Chad & Amy
» Chad Palmer
» Chad & Beryl - I'll make "man" out of you ?!
» Scarlett & Liam
» Sebastian & Scarlett - A bad... bad day