we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szomb. 26 Május - 15:34

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
James Hurley
 
Nathan Jones
 
Emma Frost
 
i'm here





Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 North Salem városhatár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Pént. 5 Aug. - 14:23



Aaron & Ororo



- Én nem szűkítettem a kört az emberekre. Mutánsok között is nem egy van, aki nem azokat a nézeteket vallja, mint amit itt próbálnak belétek sulykolni - vonom meg a vállam, aztán ejtem a témát. Nincs kedvem tovább folytatni ezt a meddő kétoldali képviseltet. Ő feszt ragaszkodik ahhoz, hogy a szent birtokra nem lehet csak úgy bejutni, én viszont soha nem vetek el semmilyen lehetőséget, míg tényekkel alá nem tudom támasztani a kizárás jogosságát.
- Faye egyszerűen megérzi, hogy valaki mutáns-e vagy nem. Nem kontrollálható, nem tudja elzárni, mint egy csapot. Ugyanakkor nem látványos - vonom meg újfent a vállam. Az ő képessége nem csinadtrattás, legalább is ez nem. A másikról viszont senkinek sem meséltünk, vele is megígértettem még rég. Az ő biztonsága érdekében.
- Saját házam van New York-ban, emellett pedig túl öreg ahhoz, hogy egy zsúfolt kolesz valamelyik büdös szekrényében bujkáljak, ha meg akarom csókolni a barátnőmet. Ha találkozni akartunk,vagy eljöttem érte, vagy ő utazott fel a városba. Így mindkettőnknek sokkal kényelmesebb, tekintve, hogy még egyágyas szobák sincsenek.
Nem akarom kifejezetten Ororo orrára kötni, miket szoktunk leah-val csinálni kettesben, ugyanakkor szerintem már annyira ő sem gyerek, hogy ne sejtse, nem csak egymás kezét szorongatva, párás szemmel üldögélünk valami padon. Végül is, már több, mint egy éve vagyunk együtt. Ugyanakkor Ororo szemszögéből talán tényleg kissé fura, hogy ennyi idő alatt sose voltam bent. De hát mit tegyek, ha nem csípem, hogy egy telepatával kell közös épületben lennem. Most se jönnék, ha Faye nem tűnt volna el.
- Rendben - követem Ororo-t az épületbe, bár tartok attól, a viszolygásom kiül az arcomra is. A fenébe, ki tudja, miféle mutánsok vannak itt? Nem mintha nem látnám a dologban a lehetőséget, de a hátrányról sem tudok megfeledkezni.
- Esetleg megkereshetnénk, aki utoljára látta őket. Az talán segítene valamit. Vagy nem. De kiindulópontnak jó - teszem még hozzá, mert lehet, semmi értékest nem tudunk meg a szemtanútól. Talán órákkal azelőtt látta őket, hisz ezek szerint Faye azzal a sráccal lógott, márpedig saját tapasztalatból tudom, ilyenkor az ember nem közönségre vágyik. Eh, ha előkerülnek.. Ha a kezem közé kaparintom őket.. Mindkettejüket...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Hétf. 18 Júl. - 22:26





Aaron & Ororo

A kétkerekű idegen számomra, de jelenleg nincs más választásom, így kénytelen vagyok megbízni Aaron képességeiben, illetve ebben a motorban. Feltűnő lennék, tudom jól, viszont még mindig biztonságosabbnak érzem a repkedést, mintsem hogy egy kanyarban lerepüljek a hátsó ülésről.
A sebességet betartva végre begurultunk az X-birtok kapuja elé. Nem igazán figyelgettem a környéket, csupán azon járt az eszem, hogy minél hamarabb ideérhessünk és megkezdhessük a „nyomozást”. Ez volt az egyik ok, a másik igazándiból a halálfélelmem köré épül, mivel az egész utat végigizgultam amiatt, nehogy a kerekek mögött kössek ki valahol az aszfalton.
- Persze, tudom jól. – billegetem fejemet egy kicsit a nyakam helyrehozása érdekében, mivel egy kissé feszült voltam, ez kihatott erre a területre. Valóban, a repkedés sokkalta elfogadottabb számomra és kényelmesebb, de ahogy elnézem ő él-hal az előtte álló gépezetért. A korábban tapasztaltakból pedig ért hozzá, ami plusz egy jó pont. Nem azt mondom, hogy szörnyen vezetne, sőt, azt hiszem egész tűrhető volt az út, legalábbis még egyben vagyok, ez épp elég ok erre.
Miután felvázolom a tervemet, összefont karokkal hallgatom szavait, s mikor a végére ér bólintok egyet.
- Igen, tudom milyen képessége van, de külsős nem rabolhatta el csupán ezért. Mint mondtam, a birtok biztonságos, ha választ akarunk találni, akkor itt kell keresnünk, nem pedig az emberek között, akik a feltevéseid alapján akár el is rabolhatták volna. Mondtam már az elején, hogy akár el is vihették volna, de ezt ne vegyük készpénznek. Nem csak az emberek tudnak ártani nekünk. – magyarázom egy vállvonással. Nem is azt mondom, hogy nem tudnak rólunk, hiszen’ ez hazugság lenne. Az életem során történt velem egy s más, amiből kiderült, hogy sokan sejtik mi a helyzet a mutánsokkal és hogy kik ők valójában. Pusztán arra az útra akarnám őt átterelni, ami egy teljesen másik szögből nézi Faye eltűnésének okát. Valaminek kell lennie a háttérben. Ahhoz túl védett ez az iskola, hogy pusztán elraboljanak valakit a képessége miatt, ami nem mellesleg különleges, tudom jól. – Faye képességét használták már? Úgy értem, bárki, aki látta már, tud róla hogyan működik? – kérdezem míg az ajtó felé lépkedek az intésére, s a kilincsre téve kezem pillantok vissza rá.
- Leah nem vezetett körbe egyszer sem? – kérdezem, míg elindulok a kapu felé, ami egy tágasabb előszobába vezet. – Oké, körbenézünk az emeleten, addig könnyen összefuthatunk olyanokkal, akik ismerik Faye-t és valami kiindulópontot tudnának adni nekünk.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szomb. 9 Júl. - 10:10



Aaron & Ororo



Már vagy nyolc éve motorozom, és még mindig nem tudom megunni, nem válik megszokottá. Élvezem a sebességet, azt a közvetlenséget, ahogy a levegő hozzám tapasztja a ruhát, ahogy a szél süvít a fülembe. És ha egyedül vagyok, élvezem a száguldást, felhőtlenül, és nem csak azért, mert jóformán halhatatlan vagyok. Nem, ez az egész annyira zsigeri, annyira én.
Ám a jókedvem azonnal elmúlik, ahogy megérkezünk a birtokra. Nem vágytam ide soha, nincs szükségem arra, hogy némely beképzelt telepata a fejembe kukkantson. Ezek az én gondolataim, én ismereteim, én tudásom. Ha akarom, majd szóban megosztom azzal, akivel én akarom. Nem pedig olyannal, aki jogosultság és engedély nélkül kukkant a fejembe.
- Nem mindenki repkedhet viharfelhőkön - engedek meg azért egy halovány vigyort Ororo szavaira. Annyira nem volt szörnyű... az eddigi ismeretek alapján tőle ezt bóknak veszem, nincs okom lázadozni.
Aztán csak hallgatom a felvetett ötleteit, miközben van egy olyan érzésem, túl sok detektívregényt olvasott, vagy nézett a tévében hasonló témájú filmeket. De persze valahol el kell kezdeni a dolgot.
- Nincs közvetlen vagy ismert ellensége. De mint tudjuk, Faye is mutáns és mint ilyen, veszélyes, avagy veszélyeztetett a mi szemszögünkből. Igen különleges a képessége ahhoz, hogy némely elborult tudós a fogát fájassa rá. Gondolom a professzorotok se véletlen védi ennyire a birtokot - villantom rá sokat tudóan a szemem. Nem lehet annyira naiv, hogy elhiggye, még senki sem tud rólunk és senki nem akar minket bántani. Azért ennyire ebben az iskolában sem altathatják el a természetes ösztönüket.
- Mutasd az utat, még sosem jártam a épületen belül, még a birtokon sem - emelem előzékenyen a kezem, egyben az épület felé mutatva. Leah-ért is max a kapuig jöttem, sose mentem be, és nem is volt tervbe véve. Ahogy az sem, hogy a húgom eltűnik. És van, ami minden elhatározást felülír.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szomb. 18 Jún. - 5:26





Aaron & Ororo

Amúgy sem rajongok túlzottan az erőszakért, ezért mihamarabb szeretném lerendezni ezt a részeg bandát és végre a fontosabb dolgokkal foglalkozni. Hisz’ kétlem, hogy egy-két szesztől bűzölgő fickó leverése után Faye előkerülne a semmiből. Nem hiszek a tündérmesékben és épp ezért lenne jó iparkodnunk, mielőtt elragadnának az indulataim és újra megmutatkozni az a szeszélyes természetem, ami derült égből villámcsapásként jelenik meg.
A motorozásért nem vagyok teljesen oda, de nem helyezhetem előtérbe a kényelmet, ugyanis kétlem, hogy nem keltenék túl nagy feltűnést, ha csak úgy simán repkednék a város felett. Kénytelen vagyok tehát belemenni és amint a fejemen van a sisak, türelmesen várom az indulás pillanatát.
- Oké, oké, nem rosszindulatból mondtam. – húzom el számat, míg kezeimet magam elé tartom védekezően. Nehogy leharapja a fejem, amiért egyelőre baromira félek ettől az egésztől. Ez a valami csupán két keréken áll, abszolút nem tűnik stabilnak, itt a végén az egyik kanyarban kitöröm a nyakam, vagy rosszabb… Érthető miért vagyok bátortalan elsőre.
- Haha, rettentően vicces… Majd igyekszem nem lezúgni. – veszek egy mély levegőt, felkészülve a kicsit sem rövid útra. Átkarolom a derekát, míg elrendezem a kavargó érzelmek tömkelegét, ami leginkább az aggodalom és a félelem együttese. Félek, hogy valami történt a testvérével és azért még sem egyedül tűnt el, hanem a barátjával együtt, ami azért eléggé bizarr. Ötletem sincs mi lehetett a gond, azt meg végképp nem tudom, hogy a professzornak miért pont engem kellett küldenie, ha pontosan tudja milyen nehéz kordában tartanom az érzéseimet. Mindenki azt hiszi olyan egyszerű uralkodni magadon, holott rettentő nehéz visszafojtanod a félelmedet, mert tudod, csak kárt tennél a környezetedben. Aaron pedig nem segít a helyzeten, tovább szurkál, amit egy-egy szájhúzással reagálok le, de igyekszem tartani a békét. A részeg banda bőven elég volt mára.
Nem tudom milyen a vezetési stílusa, de számomra a normális tempó is rettentő gyorsnak tűnik. Gondolom egy idő után meg fogom szokni, de egyelőre nem érzem túlzottan instabilnak ezt a gépezetet, ami azért jó előjele annak, hogy nem fogok olyan könnyen lerepülni hátulról. Biztonságos tempóban haladunk az iskola felé, míg el nem érjük a Xavier birtok kapuját.
Nem húzom az időt, a birtokra gurulva, rögtön le is pattanok a motorról. Annyira nem is volt szörnyű, mint ahogy képzeltem, és azt hiszem még a halálfélelmemet is sikerült legyűrnöm.
Lekapom fejemről a sisakot, amit egyből a motorra is akasztok, s megigazítom a fehér tollazatomat a fejemen. – Nem volt szörnyű, de nem az én világom. – biccentek egyet Aaron felé.
- Oké, jobb, ha sietünk és körbenézünk először a szobájában, utána azokon a helyeken, ahová gyakran járt, akár meg is kérdezhetünk pár diákot, akik látták őt, vagy bármi furcsát észleltek a birtokon, mert kezd ez az egész helyzet gyanús lenni. Azt mondtad nincsenek rosszakarói igaz? Másrészről, a birtok biztonságos, nem rabolhatták csak úgy el egy szó nélkül…- töröm a fejem, de sose voltam egy nyomozó alkat, így a kusza gondolatmenetek néha fárasztóak tudnak lenni. Ettől függetlenül én megindulok az épületbe az említett helyeket felkeresni, hátha ráakadunk valami nyomra és végre megtaláljuk a húgát.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Hétf. 6 Jún. - 14:39



Aaron & Ororo



A délibáb kifejezésen elmosolyodok, bár igazából a fogalom valós jelentésében nem passzol a helyzethez. De tudományos boncolgatásba nem kezdek bele, mert Ororo sem ezoldalról vetette fel, és sejtem, nem is nagyon értékelné most a további kioktatást. Nagy eséllyel így is sok vagyok neki, ahogy sokan másoknak is.
- Remek - nyugtázom elégedetten, ahogy átveszi a sisakot. Egyrészt, hogy nem kekeckedik, nem kezd el berzenkedni, valamint hogy nem erőlteti a repkedést. Nem is vagyok benne biztos, hogy jó dolog az, amíg ennyire az érzelmei uralják a képességeit és ne a tudata. Persze teljes nyugalmi állapotban valószínűleg nem okoz neki gondot, de valahogy az a sejtésem, ez a csaj sosincs teljes nyugalmi állapotban. Akárha valami rosszul sikerült elektromos kísérlet, folyton vibrál, pattog, szikrázik. Nem épp egészséges összetétel, főképp a környezete számára.
- Még sose volt közlekedési balesetem, és ha utasom van, nem száguldozom. Nem vagyok hülye - morgom az orrom alatt, miközben bátortalanul felül mögém. Érzem, mennyire nem érzi magát nyeregben, mennyire szokatlan lehet számára ez a helyváltoztatási mód.
- Fogd erősen a derekam, nem sétálási a tempó. Azt meg egyikünk se szeretné, ha valamelyik kanyarban átülnél a féknyomra - vigyorodom el talán picit csipkelődőn, de amíg nem érzem, hogy valóban erősen ölel, addig még csak be sem rúgom a motort. Tényleg nem szoktam veszélyesen motorozni, Leah is igazolhatja, hogy nem vagyok vadállat. De persze most nincs itt, nem igazol, bár ezerszer szívesebben lógnék vele, mintsem Faye nyomait üssem. Ezerszer jobb lenne, ha Faye el sem jött volna ebbe a nyamvadt suliba!
Dühösen morranok fel a gondolattól, amiért most itt kell lennem, de ezt a hangot elnyomja a felbőgő motorhang. Még is, akármilyen ingerül tis vagyok, ez nem látszik meg a vezetési stílusomon. Elég régóta motorozom már, összeszokott páros vagyunk, akárha nem is gép és ember, hanem egy összenőtt lény lennénk. Puhán, dorombolón, nyugodtan simulunk az útra, a sebességhatárokat betartva tépünk az iskola felé. Útbaigazítás sem kell, pontosan tudom, hol az a nyamvadt hely...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Vas. 29 Május - 4:02





Aaron & Ororo

- Nem mondod?! – rivallok rá, míg azon erőlködök, hogy valahogy csillapítsak az indulataimon. Nem megy ez még olyan egyszerűen, mint ahogy ez a srác hiszi. Forróvérű vagyok az esetek többségében, és nem tudok egy varázsütésre lenyugodni. Igyekszem a professzor által tanított módszereket alkalmazni, hogy valamelyest csillapítsak a szapora légzésemen és a fejemet elborító ködön.
Nem tudom, hogy miért kell fellengzősködni, hiszen jól tudja, hogy azzal csak ront az amúgy sem rózsás helyzeten. Csak jobban szítja a bennem dúló tüzet, bár végül is a helyzet adott, ez a balga népség pedig csak még inkább felpumpálja az idegeimet
- Remek. – ütöm össze két tenyeremet, majd leporolom a combomat egy-két gyors mozdulattal. Még páran dülöngélve próbálnak megtámaszkodni a fal mellett, vagy éppenséggel megtalálni azt, de azt hiszem nem jelentenek számunkra több veszélyt.
- Sose lehet tudni, bár erősen kétlem, ha el is adnának valami mesét, nem hinnék el, de azért jobb félni, mint megijedni. –  magyarázom egy mély sóhajtást hallatva.
- Jó, igen, jogos. Teljesen igazad van. – emelem fel két kezemet védekezve. – Talán átgondolják ezt az egész ivászatot, mielőtt újabb délibáb kerül eléjük. – biccentek, majd érdeklődve figyelem ahogy a motorhoz lép, majd felém nyújta a korábban fegyverként használt sisakot. Az oké, hogy már bebizonyította mennyire strapabíró is ez a sisak, így gond nélkül veszem át.
- Nem terveztem egy ilyen után repkedni, ne aggódj. - forgatom szemeimet, majd felhúzom a sisakot a fejemre. Nem volt még alkalmam motorozni, de elég vagány dolog lehet. Az már csak mellékes, hogy én jobban preferálom a repkedést, ami ugyan még nem tökéletes, de százszor szórakoztatóbb.
- Remélem azért a haladási sebességet be fogod tartani. - sóhajtok. Jobb felkészülni erre az egészre, mert nem kéne lezúgni a motorról. Nem jönnék ki túl jól, és már így is túl sok motoros balesetet hallottam, ahol nem élte túl az illető. Így hát, ezekkel a nevetségesen ijesztő gondolatokkal a fejemben lépek közelebb a motorhoz, és ha minden stimmel, fel is szállok mögé.
Sietnünk kell, ki tudja ez idő alatt mi történhetett a húgával és először ki kell találnunk hova is kerekedhetett a lány. Gyorsan...




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szomb. 7 Május - 10:28



Aaron & Ororo



- Nem vagyok a tanárod - morgom oda Ororo-nak, miközben újabb jelentkezővel ismertetem meg az aszfalt keménységét. Minek verekszik, aki nem tud?
Közben persze morgom kéretlen partnerem okán is. Maga is tudja a választ ki nem mondott kérdéseire, meg is adja. Az érzelmek a kulcs. Azt kell megtanulnia, miként uralkodjon az érzelmein. De ha ezt el kell magyarázni neki, akkor erősen gyenge tanuló. Az enyémhez hasonló mutációk zsigeri szintűek, ezeket nem lehet és nem is kell uralni. A test ösztönösen gyógyul, nem nagyon lehet ellene mit tenni. Ezt nem az érzelmek, nem az akarat befolyásolják. Ezzel szemben a legtöbb aktív képesség kulcsa, hogy képes legyen uralni az akaratát és érzelmeit, különben a váratlan kitörések kezelhetetlenné teszik az erejét. Nem véletlen, hogy többnyire kamaszkorban jelentkeznek, hisz akkor a leglabilisabb az ember. De ha ő nem képes uralkodni magán és mit tehetnék? Egyáltalán akarnék-e tenni valamit?
- Kutya bajom - vakkantom a hogylétem firtat kérdésre, miközben az utolsó vagányba is belerúgok egyet, hogy elterüljön végre. Nem szó szerint az utolsó, de az vége már azoknak, akikben volt annyi kurázsi, hogy nekünk jöjjenek, túlerőnket látva is maradjanak. A többi meg szétfutott, vagy haza, vagy erősítésért. Bár az állapotukat tekintve szerintem max a következő sarokig bírják, ott jobb esetben a falnak szédülnek, rosszabban viszontlátják a benyakalt piát, némi változásokkal spékelve.
- Ezek nem hívnak rendőröket - vonom meg a vállam az aggódás hallatán.
- Olyan részegek, hogy azt sem tudják, merre az őrs. Emellett java része még nincs huszonegy, tehát ők is kapnának azért, mert ittak. Emellett ilyen vagányok hol bőgetnék le magukat azzal, hogy egy nyeszle pasi meg egy fehérszemű csaj leverte őket? Elbújnak, kijózanodnak, aztán majd meggyőzik egymást, hogy csak deliráltak- vigyorodom el, jókedvűen simítva végig sérülésmentes sisakomon. Jó barát, meg sem karcolódott, pedig találkozhattunk néhány keményfejűvel.
- De attól még felőlem indulhatunk... Végül is nem ezért jöttem ide -teszem még hozzá újfent elkomolyodva, majd a motoromhoz lépek, de a sisakot Ororo-nak nyújtom.
- Jobb, ha nem hívod fel magadra még inkább a figyelmet - magyarázom, hisz a mocin ketten is elférünk, de ha repkedni kezd, akkor megint figyelnünk kell a másikra. Én pedig már nem akarok időt vesztegetni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szomb. 30 Ápr. - 0:32





Aaron & Ororo


Nem akarom hosszúra nyújtani a beszélgetést, vagy adott esetben a bunyózást, mert hogy ezek az alakok nem akarnak tágítani. Itt húzzák a drága időnket, miközben Fayevel azt se tudjuk mi történt, vagy hol van, vagy épségben van még e. Látom Aaronon, hogy neki is végigfut a fejében ez a gondolat, miközben a balga népség felé fordulunk.
Sosem voltam híve az erőszaknak, talán amióta beomlott az az épület, azóta egy légynek se tudnék ártani, végképp nem az élőknek, viszont az élet rendesen kikupált, így bármilyen helyzet kerül elém, képesnek kell lennem kezelni azt. Jelenesetben az elkerülhetetlen összezördülés egyik tagjaként ácsoroghatok itt.
Mély sóhajt veszek, mert mégiscsak fel kell készülni egy ilyen előtt. A részegek tehát megindulnak felénk, félszemmel vagyok képes figyelni Aaront, akire időközben sokkalta többen rászállnak. Sikerül megúsznia a dolgot, így én is egy jól célzott rúgással találom el az egyik pasas érzékenypontját.
A méreg veszi át felettem az irányítást, mostantól nem tudok úrrá lenni a képességemen. Olyan, mintha valaki irányítana, mintha nem is én lennék. Aaron hangjára odakapom a fejem az irányába, ám egy cinikus félmosolynál többet nem produkálok. A lámpa szilánkjai a földre hullanak, beterítve pár fickót, akik elrettenve merednek ránk egy pillanatig. Úgy látszik nem hatja meg őket ami az imént történt, vagy csak annyira részegek, hogy nem jut el a tudatukig mit is láttak pontosan. Ez egy jó pont. Mondjuk…
- Oké, akkor magyarázd el, hogy a francba?! – vágom időközben vissza, amíg ő a sisakkal terít le egy újabb adag illuminált disznót. – Tanítják… De közel sem olyan egyszerű, ha érzelmi alapon van az egész… - sóhajtom, majd őrá hallgatva lehunyom szemeimet, ökölbe szorított kezeimet elengedem. Mély levegő Ororo és nem fogod még inkább felhívni a figyelmet magatokra. Szép lassan a szemeim visszanyerik eredeti állapotukat, amitől egy kicsit megingok, de még időben realizálódik bennem a felém közeledő vaskos ököl. Oldalra rúgom a fickót, aki a szédelgésből következve nekimegy egy oszlopnak.
- Megvagy? – Aaronra pillantok ezúttal. Elég sokan kidőltek már, kétség sem fér hozzá, hogy ezt a menetet mi vezetjük. – Ha kifárasztottad már a sisakodat, jobb lenne indulni, mielőtt ezek hívják a rendőrséget, vagy bármi….


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Kedd 12 Ápr. - 15:53



Aaron & Ororo



Nem kezdem el fejtegetni Ororo-nak, hogy vannak dolgok és emberek, amikre kár az időt fecsérelni. Ez nem az a pillanat, talán majd ha ledaráltuk ezt a néhány hülyét. Vagy ha megtaláltuk a húgom.
Erre a gondolatra persze újfent elönt a pulykaméreg, amit csak tovább szít a tény, hogy míg itt bohóskodunk ezekkel a barmokkal, addig se tudom az időm Faye keresésére fordítani. Hát ez az... a feleslegesen elfecsérelt idő.
Morcos gondolataim közben persze jár kezem lábam, de nem úgy, mint a hadonászó kölyöknek, hanem mint aki tudja is, mit csinál. Nem ez az első eset, hogy verekednem kell, kölyökkoromban sokszor magam provokáltam ki, mintegy önmagam gerjesztve, biztatva sérthetetlenségemmel. Aztán a dolgok változtak, benőtt a fejem lágya, de attól még nem tűnt el az ösztön és a tudás.
Részeg emberrel nem nehéz verekedni, igazából nincs önkontrollja, sokszor nem arra csápol a végtagja, mint tervezi. Ugyanakkor pont ez a kiszámíthatatlanság okán veszélyes is. Nekem viszont nem adják fel a leckét, és egy pillantás oldalra bizonyosságot ad arról, hogy Ororo is tudja, mi fáj a férfiaknak a legjobban.
A magunkfajták kijelentésnél viszont morogva húzom el a szám, miközben öklöm egy újabb jelentkező orrán csattan, felrepesztve egy pillanatra a bőröm. De én vagyok a szerencsésebb, egy halvány vércsík kíséretében be is forr a seb, a srácnak viszont dőlni kezd az orrából a vér. Még örüljön, hogy nem toltam fel az agyába.
- Kontrolláld magad! Ezt nem tanítják abban a hírneves suliban? - dörmögöm, ahogy szétpukkan az egyik közeli lámpa. Hát nem tanítják, hogy az első, hogy rejtve maradj? Vagy legalább ne maradjanak hátra szemtanúk? Mert azt valahogy kétlem, hogy ez a lány ölni akarna.
És újra csattan a sisak, lassan kezdem sajnálni szegényt, de mit bajlódjak most komolyabb ütés-rúgás kombinációkkal. Nem az a célom, hogy szépen verekedjek, bár kétségtelenül jólesik most felhúzott idegeimnek ez a levezetés. Ugyanakkor sietős is a dolgom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Csüt. 7 Ápr. - 23:02





Aaron & Ororo

- Leah… - ízlelgetem a nevet pár pillanatig. Ismerős volt a neve, még rémlik is, hogy ő valamiféle alakváltó. Talán. Nem most fogom erre a srácra zúdítani a kérdéskavalkádomat, még a végén támadásként veszi, és újra bepöccen. Nem akarok egy újabb beszélgetést, mely vitába torkollana. A bemutatkozó sem úgy sikerült, ahogy én azt elterveztem, ezek után végképp nem akarok átesni a ló túloldalára, amiért a halálba kergetem a kérdéseimmel őt.
Csendben maradok ezúttal, figyelve minden rezdülését. Igazság szerint, próbálom leolvasni a viselkedéséből a valós énjét, mert kétlem, hogy egy forrófejű vagány lenne, aki a sírig alázza a másikat, mert neki épp olyan kedve van. Félti a húgát, és számomra ez elég indok arra, hogy segítsek. Másrészt, hiába ismeretlen számomra Faye kiléte, engem bíztak meg ezzel a feladattal, nem hagyhatok senkit sem cserben.
- Valóban nem az. – bólogatok egyetértően. Az apró félmosoly láttán egy cseppnyivel feloldódik a hangulat, és végre nem a vérszomjas bosszúállót látom magam előtt, aki fél perccel ezelőtt a nyakamat is kitekerhette volna, csak mert a húga eltűnését a mi hibánknak nyilvánította. Nem sokáig időzhetek a csavaros gondolataim között, hisz’ a „vendégeink” otromba módon férkőznek a szféránkba. Szinte hányingert kelt a megjelenésük, ezzel együtt a szaguk sem épp rózsaillatú. Kénytelen vagyok undorodott fejjel figyelni a kis bagázst, akik menetközben tényleg úgy döntenek, hogy akkor megzavarják a korábban folytatott beszélgetésünket.
- Tudod, így vagy úgy, de ők járnak pórul. Én csak el akarom kerülni a törött csontokat és az undorító vérük bűzét. Egy próbát megért. – vonom meg vállamat, miután egy lesajnáló pillantást vetek az előttünk lévőkre. Nem akarok balhét, nagyon nem, főképp azért sem, mert ha nálam itt elszabadul a pokol, akkor egész biztos többirányú villámcsapásokkal adom a másik tudtára, hogy rosszal kezdtek ki. Ám Aaronnak igaza van, ezek a barmok nem fognak érteni a szép szóból.
A bunyó tehát megkezdődik, valamiért az én ellenfelem célzóképessége egyenlő a nullával, így az ütését is alig kell kikerülnöm.
Amint ez megtörténik, a kis csapat felsorakozik és morogva vizslatják Aaront. Gondolom a célszemély ő maga. Oldalra billentett fejjel meredek rájuk, várva a következő lépésüket. Ha nagyon eldurvulna a helyzet, naná, hogy kéznél van a képességem, de azt hiszem, ez most a hangulatomtól fog függeni.
- Lehet, hogy egyedül is meg tudnád oldani, de... nem maradhatok ki ebből, hátha végre megtanulják, hogy hogyan is kell beszélni a nőkkel, vagy mondjuk úgy… a magunkfajtákkal. – tárom szét karjaimat, mire Aaron máris egy másik szerencsétlent vág kupán a sisakkal. Mivel javarészt közelebb helyezkedek a bagázshoz, elkerülhetetlenné válik a tény, hogy a sok barom között páran engem is kiszúrnak. Gondolom, „ő vele van, nyírjuk ki” alapon. Nem is kell több, nekiesek az egyik baromnak, na persze sose voltam jó bunyóban, ezért egy rúgást kap a két lába közé. Nem sokkal később elpattan a cérna. Az égen viharfelhők sokasága gyülekezik. A sötétség közepén villámraj cikázik, melyből itt-ott csap le egy nagyobb adag. A felettünk lévő lámpabúra is kap az áldásból, amint telibe találja az egyik villám, az szikrázva robbantja szét saját magát.
- Remélem hamar végzünk, még mielőtt valakinek komolyabb baja esne. – lépek valamennyivel hátrébb, szemeim immáron hófehérré változtak. Az indulataim uralkodnak ezúttal rajtam, még mindig képes vagyok tisztán gondolkozni, viszont az erőm felett közel sem tudok úgy uralkodni, ahogy én szeretném.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szer. 9 Márc. - 17:13



Aaron & Ororo



- Leah.
Nem hinném, hogy túltengés van ebből a névből a suliban. Ha mégis, majd rákérdez, hogy pontosan melyik. Nem mintha annyira lényeges lenne ez most. Bár lehet, én vagyok csak túl alapos, de többnyire utánaérdeklődöm annak, akivel találkozóm van. Főként, ha necces téma okán. De nem lehet mindenki olyan, mint én.
- Azt azért el kell ismerned, hogy nem épp szokványos utazási módszer - engedek meg egy félmosolyt, talán az elsőt érkezésem óta. Ám a baráti hangulatot nem engedhetjük kibontakozni, igaz nem is igénylem annyira. helyette a betoppanó barmokkal foglalkozunk, figyelmünk rájuk irányul, gusztusos megjelenésükre, megnyilvánulásaikra. Igazi tanulmányok lehetnének egy antropológusnak. A hiányzó láncszem a majmok és az emberek között. Darwin... a majmok nem továbbfejlődtek, néhány példányuk csupán a bundát vetette le.
- Szerinted értenek ezek a kultúrnyelvből? - vonom fel a szemöldököm Ororo próbálkozását hallva. Hát tényleg azt hiszi, hogy majd szépen bocsánatot kérnek és kikerülnek minket? Hát nem!
A következő pillanatban mintha csak gondolataim akarnák alátámasztani, moccan két marcona, egyik nekem, egyik Ororo-nak jut, az övé szerencsésebb. Hisz a lány csupán kitér az ütés vonalából, én ugyanakkor a mozdulattal egyidejűleg emelem balom, amellyel a bukósisakot markolom, és hangos kondulással vágom halántékon a szerencsétlen próbálkozót.
- Tényleg üres, csak úgy kong - jegyzem meg gúnyosan, élvezettel nézve, miként szédeleg a letarolt, és miként rendeződnek csatasorba a többiek. Egyértelmű, hogy most épp inkább én vagyok érdekes számukra, mintsem Ororo.
- Futni nem fogok. Ezek meg másból nem értenek, csak a kiadós verésből. Ha nem akarsz részt venni benne, állj hátrébb, nem gond - jegyzem meg, csipetnyi lefitymálás nélkül. Én ugyan nem hátrálok, legalább valakiken levezethetem a feszültséget.
Bal kézzel még mindig a kemény sisakot fogom, ami ugyebár arra hivatott, hogy a motorról lerepülve is óvja a fejem, tehát elég kemény. Jobbom látszólag lazán lóg, ahogy tartásom is inkább laza, ugyanakkor vérforralóan kihívó, minden mozdulatommal hergelve a bandát. Azok pedig ügyesen rendeződnek, próbálnak megzavarni, oszlatni figyelmem. Hülyék...
A következő pillanatban újra robban a sisak, most egy másik fejen, miközben talpéllel rúgom gyomron a másik szemtelenkedőt. Rossz nap ez a mai.. nekik...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Pént. 4 Márc. - 23:59





Aaron & Ororo

Mindkettőnknek más véleménye van a dolgok forrásáról, ellenben az ő családtagjáról van szó, el kell fogadnom az érvelését egy szó nélkül, ha amellett tart ki. Magamban azért megtartom a sajátomat, nehogy itt a végén egy nagyot hasaljunk, mielőtt még megtalálnánk a húga eltűnésének nyitját. Csendben maradok ezúttal én is, s vigyorára egy grimaszt formázok arcomon, majd keserűen elhúzom számat. – Nem vagyok nyomozó. – forgatom meg szemeimet. Mindentudó még én sem vagyok, sem pedig egy olyan aktakukac, aki minden információt magába présel, ha esetleg szüksége lenne rá egy találkozó alkalmával.
- Valóban? Hogy hívják? – vonom fel egyik szemöldökömet, mialatt csípőmön támasztott kezeimet feljebb húzom, hogy összefonhassam azokat. Fel is fedezheti a bennem lappangó kíváncsiságot. Ő húzta el előttem a madzagot, amire ha alkalmam adódik, ráugrok, hátha sikerül előrébb jutnunk és lesz egy alap adatom erről az alakról. Mert az hogy mogorva és forróvérű, az kész tények elé van állítva, hisz’ az előbb alkalmam adódott megtapasztalni.
Arckifejezésére egy kérdő pillantást ejtek. – Talán furcsállod a közlekedési stílusomat? – vonom fel szemöldökömet, fenntartva a korábbi, barna pillantásaimat. Fogalmam sincs mi járhat a fejében, ám az, ahogy egy időre elgondolkozik dolgokon, nem ébreszt fel bennem túl sok jó érzést. Mindenesetre igyekszem könnyen venni a helyzetet, és nem beleképzelni rosszindulatúságot, hisz’ még közel sem tudom ki is ő valójában, mi a múltja, mi a képessége, magyarán semmi olyat, amivel a saját bőrömet menthetem, ha olyanja van.
A korábbi beszélgetésünk befejezetlen marad, Faye sztorija pedig csúnya módon odébb lett rúgva a tapló nép miatt, akik egyre közelebb és közelebb merészkednek hozzánk a maguk furcsa szavajárásukkal. Már én kérek elnézést, de egyrészt undorító bagázs, másrészt semmi kedvem nincs a sok részeg hablatyolását hallgatni, főleg, amikor nem túl szépen konkrétan lekurváz. Itt azért kezd elszakadni a cérna.
- Ugyan, ugyan, ugyan. Ne röhögtess, ti itt mind balfékek vagytok. – veti felénk foghegyről, a kívánt hatás kedvéért még a földre is köp, s a szája széléről lecsurgó undorító nyáltömeget a pólója ujjába törli. A mögötte álló, kissé kigyúrtabb, de még mindig rettentő hájas fickó ropogtatja meg az ujjait, majd kiadva a vezényszót, egyesével indulnak meg felénk. Szerencsére van elég lélekjelenetem, hogy a felém száguldó koszos öklöt egy jobbra hajolással kikerüljem. Nem akarom felhúzni magam, ám a viharfelhők odafent vészesen közelednek. Először az égre vetek egy pillantást, csak azért, hogy leellenőrizzem a helyzet súlyosságát, majd Aaronra, akit vélhetően ugyanilyen manőverekkel akarnak kiütni, mint ahogyan engem az előbb. Csak hát szerencsétlen alkoholtól bűzölgő férfiaknak nem igazán jó a célzó képességük ilyen állapotban.
- Nagyon nem lesz ez így jó. Nem intézhetnénk el nyugisan? Nem akarok ártani maguknak. – teszek egy próbát egy újabb ököl elhajolása közben. Ettől függetlenül még mindig ott van a nyelvemen az a bizonyos „rohadj meg, amiért lekurváztál” dolog, de próbálnám félretenni ezt a kis hibát és koncentrálni a komolyabb problémáinkra. Na persze, ez nem jön össze, hála az egyre többen lévők miatt. Ahogy körénk gyűlnek, már-már fenyegetően húzzák ki magukat, kissé tántorogva ugyan, de látszik rajtuk, hogy verekedni még képesek. – Van valami remek terv, vagy feltétlenül ki kell ütni ezeket? – teszem fel a költői kérdést Aaronnak, bár magamban már rég tudom milyen válasz fog következni.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Csüt. 25 Feb. - 12:55



Aaron & Ororo



Nem ragozom tovább a meggyőződésem, miszerint emberek vannak a dolgok mögött. És hogy hogyan lopózhattak be? Mindenre van magyarázat, a világban nincsenek megmagyarázhatatlan dolgok, legfeljebb nem fordítottak elég időt vagy tudást annak fellelésére.
- Egyszer beteszem a lábam... Úgy látom, semmit sem tudsz azokról, akikhez küldtek - vigyorodom el. Hisz több mint egy éve ügyesen kerülöm a helyet, legfeljebb a kapuig mentem, ha randizni indultunk Leah-val. Ügyesen hárítottam a bemenetelt és szerencsére ő sem erőltette. Persze sokkal élvezetesebb és kényelmesebb is az én szobám, mint egy olyan, amin még legalább két-három fővel osztozik.
- A barátnőm is ott lakik - teszem hozzá még csak úgy, teljesen mellékesen, hisz ez nem tartozik a fő szálhoz. És már nem is teljesen igaz, hisz Leah is költözik New York-ba, kezdi a sulit. Persze a lakhatási kérdés még némi vitatéma közöttünk, de azért nem akadunk fenn apróságokon, majd megoldódik.
Az utazási módszerét hallva viszont már kissé meglepetten emelkedik fel az egyik szemöldököm. Ezek szerint igencsak nagy befolyása lehet az elemekre, bár így hirtelen nem tudnám megmagyarázni, ez miként segíti elő a repülést. Hacsak nem a szelet használja fel, vagy esetleg a viharoknál már mért töltéseket uralja valamilyen szinten. Érdekes kísérleteket lehetne végezni vele, rajta, ám sajna az, hogy azt a nyamvadt iskolát választotta lakhelyéül gúzsba köt. Nem a suli zavar, inkább csak nem akarom felhívni a figyelmet magamra.
Tesszük most amúgy is, akaratlan a csürhe számára, akik már nem csak néznek, nem csak pusmognak, hanem hangot is adnak poénos véleményüknek. Illetve hát ők annak érzik, röhög is a csapat, Ororo morgását is hallom. Megértem persze, a lányok többnyire nem rajonganak azért, ha lekurvázzák őket.
A kultúrált visszaszólásra már csak a fejemet ingatom. Az efféle barmok nem értenek a szép szóból, sőt, csak még inkább hergeli nagyarcúságukat, hanggal leplezve tudatlanságuk.
- Motoros kölykök... Nem csodálom, hogy teljesen elámít a dolog. Végül is, egy magadfajta büdös paraszt legfeljebb a tévét bámulva láthat motort. Fogadni mernék rá, hogy minden este a színes, villódzó doboz előtt csorgatod a nyálad, tömöd magadba a zsíros kenyér mellett az amerikai álom képet, erős motort álmodol magad alá, dögös csajokat, akik úgy legalább felfigyelhetnének rád. Mert itt legfeljebb a haverokra csorgathatod a nyálad - vágok vissza nem épp kultúrstílben, de ezek csak ebből értenek. Ugyanakkor magamra terelem a figyelmet. Nem mintha félteném Ororo-t, nem igazán érdekel, csak meg tudja védeni magát.De rettentően viszket a tenyerem, jó lenne valakin igazán leverni a haragom. Ezekből pedig nagyon kinéz, hogy könnyen hergelhetőek, igazából semmi mást nem akarnak, csak kötözködni. És hogy többen vannak? Az még nem számít erőfölénynek...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szer. 24 Feb. - 21:37





Aaron & Ororo

- Nos, ez rövidesen kiderül. Csak el kell jutnunk a birtokra. - fogalmam sincs mit kellene hinnem. Emberek? Mutánsok? Mégis az embereknek mi okuk lett volna? Kezd összekuszálódni az egész ügy, közben meg kell őriznem a hidegvéremet, ha valamire jutni akarunk. Szerencsére Aaron is visszavett a stílusból, amit külön díjazok.
- Maga az gyanús, hogy hogyan tűntethették el az emberek őket a birtokról. Elég feltűnőek lettek volna, a professzor minden bizonnyal észrevette volna őket. Ezért kissé kételkedem abban, hogy az emberek játszottak közre. - felelem komolyan, figyelmen kívül hagyva ezt a cinikus ábrázatát. A húgáról van szó, érthető, hogy aggódik és minden az ég világon gyanús számára, még talán én sem vagyok az a hű de nagyon megbízható személy neki.
- Faye érdekében. Egyszer beteszed oda a lábad és ígérem többet nem kell, csak most az egyszer. Fontos, és vélhetően ott megtaláljuk a magyarázatot a húgod eltűnésére. - bólintok egyet szavaira. Nem fogom gyűzködni az iskolával kapcsolatban, nem vagyok túlzottan az a fajta, aki ráerőlteti a dolgokat olyanra, aki leginkább távol tartaná magát tőle. Számomra a birtok egy otthon, melyet nem tud semmi sem helyettesíteni. Egy család vagyunk, nekem nincsen húgom, sem kisöcsém, akiről gondoskodni kéne, se szüleim...
- Járgány? - nézek rá oldalra billentette fejjel, végül gyorsan megrázom fejem válaszadásképp. - Repültem. - alkaromat felemelve mutatok az égbe ujjammal. - Gyorsabb volt, mondjuk nem annyira biztonságos, de eddig túléltem. - vonok vállat egyszerűen. Nem hogy nem biztonságos a jelenlegi szintemmel, de még a sebesség is iszonyat lassú. Nem merek cikázni az égen, attól még vannak félelmeim. Követem tekintetét, ezúttal a fickókra sandítva fordítom el fejemet a jobb rálátás végett.
Kezeimet automatikusan zárom testem mellé, higgadtságot erőltetve magamra fordulok ezúttal feléjük, mialatt Aaron szavaira figyelek.
- A türelmem véges, attól függ ők mennyire szítják bennem a tüzet. - jegyzem meg magam elé pillantva, ám, amint a fickó előretör a kis bandából, egy kelletlen szájhúzással fonom össze karjaimat mellkasomon.
- Ha szórakozni akarnak, a kocsma a másik irányban van. - nézek rájuk kifejezéstelen arccal. A tarifás megjegyzésre halkan felmorranva jelzem nem tetszésemet.
- Ugyan, ugyan, csak játszani akarunk. Nem minden nap fut össze az ember motoros kölykökkel és sarki örömlányokkal. - nevet fel a maga ittas, részeg hangnemében. Aaronra vezetem tekintetem, még mielőtt egy nagyobb, kövér darab előrébb nem fúrja magát, így már sokkal közelebbről vesz szemügyre. Bűzlik a piától, olyannyira, hogy majdnem elhányom magam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Csüt. 18 Feb. - 16:21



Aaron & Ororo



- Emberek voltak. A mutánsok nem egyszerű fegyverekkel védekeznek támadás esetén - jegyzem meg egy vállvonás kíséretében. Tény, hogy amíg Faye a birtokra cuccolt én se malmoztam unalmamban. Bár sajna a fejhez nem jutottam el, sőt, igazából csak az ujjakat kapdosta össze, akik kevesebbet tudtak, mint hitték. És már nem is beszélhetnek. De az tuti, hogy nem mutáns mozgatja a szálakat. Az nem ilyen puhány gladiátorokkal végeztetné a munkát kockáztatva a vesztes kimenetelt.
- Mert van ebben a helyzetben olyan, ami neked nem gyanús? - vonom fel a szemöldököm kissé gúnyosan. Mutánsok vagyunk, rátámadtak a húgomra, megpróbálták elrabolni, most meg szőrén-szálán eltűnik egy elvileg a NASA-bal is biztonságosabb helyről úgy, hogy semmi nyomuk sincs. De hát nah... nem lehet mindenki ilyen gyanakvó, mint én. Nem is kell mindenkinek a saját paranoiájával és elmebajával harcolnia.
- Nézzünk szét... Bár ezek után gondolom elnézed nekem, hogy a kisujjam se vágyik arra a birtokra - húzom el a szám. Persze nem csupán ez a gondom, hanem az a fránya nagyokos telepata. Nagyon nem szeretném, ha valaki információéhesen a fejembe kukkantana. A kíváncsiság ártalmas az egészségre.
- Gyalogoltál, vagy valahol eldugtad a járgányod? - pislantok körbe, látszólag valóban csak a hozzá tartozó járművet keresve. Pedig valójában az egyre közelebb igyekvő, halkan susmusoló, röhögcsélő bandát veszem szemügyre. Nagyjából heten-nyolcan lehetnek, mind kisvagány jampi. Az a fajta, aki otthon megnyakalja papa dugi papmorgós piáját, aztán csen a haveroknak, majd szeszgőzös fejjel valami spártai harcosnak képzeli magát.
- Bepiált hülyék - felelem visszafordítva a fejem Ororo felé. De azért közben erősebben markolok rá a sisakomra, hogy jobb fogás essen rajta, ha ütni kell. Mert attól tartok, itt verés lesz. Én, őket. Rossz napomon találtak meg.
- Kötekedni akarnak, és kötekedni is fognak. A kérdés, mennyire bírod cérnával és mit jár el hamarabb. A kezed vagy a türelmed?
És mintha csak a szavamat akarnák erősíteni, immár egyértelműen felénk lépegetnek, miközben kiválik a falkavezér. Nem mintha bármiben is elütne a többitől, ugyanolyan szakadozott farmercuccot visel, néhány idétlen kitűzővel meg fuksszal.
- Szólj, ha megegyeztetek a lánykával. Csak hogy tudjam, mennyi a tarifája!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Hétf. 15 Feb. - 6:58





Aaron & Ororo

Ha esetleg maradna még hátra pár kifakadás, felkészültem rá, abban reménykedve, hogy talán sikerül felvennünk valami normális hangnemet és végre elkezdeni agyalni, hogy mégis mi a frász történhetett a húgával. Én sem vagyok épp olyan lelkiállapotban, hogy továbbra is a hisztiket hallgassam, na meg az is nyugtalanít, hogy Faye köddé vált, és nem csak ő…
- Minden bizonnyal…igen. Bentről. – bólintok egyet. Azzal is segít, hogy elmond egy csomó dolgot, még ha korábban azt dühvel is tette, mégis sikerült leszűrnöm belőle a fontos részleteket.
- Képzeld, nem most jöttem le a falvédőről, de ha már olyannyira nyomozgatunk, az emberek többsége nem tudja kik vagyunk, akár egy másik mutánscsoport is közrejátszhatott a húgod eltűnésében. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az emberek ártatlanok, mert ez… közel sincs így. – azt már azért nem akarom hozzátenni, hogy az emberek számomra félelmet jelentenek. Nem szeretem őket, tartok tőlük, mert nem tudom kik ők, mit tudnak, milyen csellel hozakodhatnak elő, amivel akár árthatnak nekem, a többieknek. – Igazad van. Akkor más oldalról közelítsük meg a dolgokat, ahogy mondtad. Faye tehát nem lógott el csak úgy, valami történt, vagy talált valamit, vagy valaki találta meg őt és vitte el. De azért ez elég gyanús, hogy senki sem látta őket felszívódni. – töprengek el szavaimon egy röpke pillanatra, mégis jobban leköt a közeledő társasága figyelése, mint a gondolkodás. Vészjósló pillantásokkal néznek minket, gondolom már maga a kinézetem nem túl bizalomgerjesztő, de azért rajtam kívül akad még pár extrém kinézetű alak. Ha bajt akarnak, nem jó ajtón kopogtatnak, mindenesetre látom, hogy Aaron is néha odanézeget feléjük, puszta elővigyázatosságból.
- Nem hinném, nem mozog olyan körökben, hogy mindenki utálja. Lehet, hogy néha nehéz a természete, de nem hiszem, hogy köze lenne hozzá. Talán… jobb lenne majd, ha az iskolán belül nézünk körbe és akkor a szobájuk lesz az első, amit átkutathatunk. Ez nem rossz feltevés. – bólogatok egyetértően a szobák átnézésében és az az utániakban. Hátha akad egy-két személyes tárgy, vagy nyom, ami hozzájuk vezethet. Jó lenne tudni mi folyik itt, mert kezdek kételkedni abban, hogy ténylegesen elrabolták-e őket. – Mit gondolsz azokról? – valamennyivel halkabban teszem fel a kérdést, hogy csak ő hallja és ne legyek túl feltűnő. A kérdés természetesen a kis társaságot érinti, akiket még mindig nem sikerült figyelmen kívül hagynom.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Kedd 9 Feb. - 15:59



Aaron & Ororo



Persze hogy lehet velem értelmesen is beszélni. De nem úgy, hogy azzal kezdik, eltűnt a húgom. Szőrén-szálán kámforrá vált. Már pedig ez lehetetlen!
De azért hagyom most már, hogy a kezdeti düh végigfolyjon rajtam, lecsillapítva, lesimítva felborzolt idegeim. Nem tudom hirtelen, mit is tehetnénk, van-e értelme ennek a csacsogásnak, de mivel nem tudom, merre kapjak, így nincs is az a fajta sürgetés, hogy itt hagyjam a csajt.
- Meglehet, pont ezért valószínűleg ki sem tette a lábát a birtokról. Tehát kizárásos alapon csak bentről tűnhetett el - kötöm az ebet a karóhoz, még ha most már nem is annyira vádlón mintsem tényszerűen. Én ismerem a húgom, tudom, hogy nem tenné ki magát szándékosan veszélynek. Úgy ítélték meg azzal a sráccal, hogy a birtok biztonságos, ezért maradhatott. Akkor meg miért mászkálna ki?
- Faye a légynek se ártana, tehát nincsenek személyes rosszakarói. De gondolkodj már egy kicsit... Mutáns, és ez épp elég ok, hogy egyeseknek fájjon rá a foga. Vagy azt hiszed, hogy senki nem tud a létezésünkről? Hogy a professzorotok mesebeli elképzelése él, miszerint ügyesen titokban tarthatjuk a kilétünk? Vannak emberek, akik tudnak rólunk. Még ha nem is konkrétan név szerint, de a létezésünk tényét. Most mi sem vagyunk többek, mint kísérleti nyulak egy hatalmas réten, csak össze kell fogdosni. Ezek után még mindig úgy gondolod, Faye csak úgy, felelőtlenül kilógni sétálni, főképp úgy, hogy senkinek nem szólt? - szegezem a kérdést Ororo-nak, de tekintetem közben már az egyre óvatosabban felénk ólálkodó csapatra vetül. Nem tűnnek vészesnek, de pont ezért kell figyelni rájuk. Mert az ember többnyire a gyanútlanságának lesz az áldozata.
- A srác tiszta? Neki nem voltak rosszakarói? Ha már együtt tűntek el? Mert nem hinném, hogy az egész puszta véletlen. Azt se mondhatjuk, hogy modernkori Rómeó és Júlia szitu állna fenn, hisz tudtommal mindketten a birtokon voltak. Még az erkélyjelenetet is letudhatták volna azon belül...
Nem mintha effélét feltételeznék a húgomról. Egyre inkább úgy érzem, a birtokon van a titok nyitja, csak azt nem értem, miért nem ott találkoztunk, miért nem oda hívtak? Nem lett volna egyszerűbb?
- A szobájukat átnéztétek? Eltűnt valami, vagy épp minden ott maradt? Az ilyen kis apróságok sokat segíthetnek, hisz ha kiszökök, viszek magammal pénzt, iratot, satöbbit. Ám ha rabolnak, nem nagyon hagynak időt, hogy összepakolják a legszükségesebbeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szomb. 6 Feb. - 2:00





Aaron & Ororo

- Ha ennyire azt hiszed nem érdekel más élete, ám legyen. Nem foglak győzködni, ha ezen a véleményen vagy, az a te bajod. Őszintén segíteni akarok, nem értem miért olyan nehéz ezt felfogni. Nem véletlenül bízták rám ezt a feladatot, annyira nincs lealacsonyodva az iskola, hogy megbízhatatlan személyeket küldözgessenek eltűnt személyek után. – forgatom szemeimet egy halk sóhajt követően. Kezdek belefáradni a srác stílusába. Sosem értettem miért mindenkinek az ellenségeskedés az első, amikor mellette van nehezebb dolguk is, mint például megtalálni az elveszett hugicát. Kezd az agyamra menni.
- Rendben, sajnálom, talán rosszul indítottam? Oké, ez van, sajnálom, egy pillanatra azért félre tudnánk tenni az ellenségeskedést és végre felnőttek módjára kommunikálni? – vonom fel egyik szemöldökömet összefont karokkal. Kérdőn pillantok rá, s türelmesen várom, ameddig eljut az agyáig, hogy tényleg nem ilyen hülyeségekkel kellene húzni az időt, hanem végre a tettek mezejére lépni és utána járni hol lehet a húga.
Mikor megered a nyelve érdeklődve húzom ki magam, s fülelek minden egyes szavára. Végre valami hasznosat is képes kinyögni a sértegetésen kívül, amivel talán előrébb tudunk jutni. – Elrabolni? Lehet nem tartozik rám, de az igen esélyes, hogy megint megpróbálták! – csattanok fel kissé feszülten. Nem most kellene titkolósdit játszani, amikor itt áll előtte az egyetlen személy, aki a segítségére sietett, erre titkokkal bombáz, mintha olyan sokat ki tudnék ebből venni. – Voltak rosszakarói? Valami, amiért ő fontos lehet másoknak? –kérdezem kimérten, mielőtt még megint a fejemhez vágna dolgokat, amikkel csak tovább szítja a bennem rejlő tüzet.
- Ha el is rabolták nem egy külsősről van szó, beszivároghattak, csak hogy ez lehetetlen lenne. A védelmünk elég nagy, akármit gondolsz, az iskola biztonságos, Faye helyzetében egész másról lehet szó. Ha ki is tette a lábát, elkaphatták volna. – magyarázom higgadtabban. Sikerül eloszlatni a viharfelhőket, ellenben a fickók társasága vészjóslóan közelít felénk, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni. Mialatt Aaron kérdez, tekintetemet továbbra is a kis társaságon tartom, mintha csak próbálnám leolvasni az arcukról mit akarnak.
- Jamie? Fogalmam sincs, Faye-el együtt eltűnt. - felelem.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szer. 3 Feb. - 12:21



Aaron & Ororo



- Segíteni akarsz... Gondolom te ugráltál a legjobban, hogy vállalkozz a feladatra, mi? - vonom fel gúnyosan a szemöldököm. El tudom képzelni, mennyire volt önkéntes a dolog, és mennyire egyfajta felkérés, azaz finom selyempapírba csomagolt utasítás. Ennyit a segítőkészségről.
Aztán csak karba tett kézzel dőlök a motornak, hagyva, hogy Ororo visszacsapkodjon, egyelőre csak szavakkal, mintegy védekezve, vagy inkább csak tovább hergelve. Nem lehet valami nagy tapasztalata az emberek kezelésében, ha egy dühöngőt csak tovább hergel a sértegetéseivel. Persze szerencséje, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki jobban tudja kezelni az őrületét, így most még megússza a dolgot. Hisz mivel védekezhetne az én őrületemmel szemben?
- Hála valakinek - morranok fel újfent, oldalra kapva a fejem, mintegy sötét, kihívó pillantással mérve fel az apránként felünk haladó társaságot. Nem szimpatikusak, az a tipikus stich árad belőlük, ami a bajkeverők sajátossága.
- Egy Jamie nevű fiú vitte a birtokra, és azzal indokolták, hogy az a hely biztonságos. Néhány napja megpróbálták Faye-t elrabolni, bár ez igazából nem tartozik rád. Ezek után erőst kétlem, hogy a húgom csak úgy, szórakozásból, szó nélkül eltűnt kilógott volna - húzom el a számat, éreztetvén, mit gondolok a felvetésről. Faye nem ostoba, ha már egyszer bajba került, nem teszi ki magát szándékosan újra a lehetőségnek.
- Tehát nem mozdult el a birtokotokról, ergo csak onnan vihették el, ha eltűnt. Tehát messze nem olyan biztonságos az a hely - morranok fel újfent mérgesen. Ha ezt tudom, nem engedem, hogy ott maradjon, egyenest érte jövök, mikor telefonált. De biztosított, kért. Nekem pedig így alkalmam adódott szaglászni, több-kevesebb sikerrel, és cseppet sem tetszetős ismeretekre szert tennem.
- Ez a Jamie nevű srác.. Ő megvan? Kérdeztétek? Vagy ő is eltűnt?
Ha igen, amint a kezem közé kerül búcsút mondhat az életének, akármit mondjon is Faye. Csak egy kicsit engedek a gyeplőn, egy kicsit hagyom, hogy a maga életét élje, és sorra jönnek a bajok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Pént. 29 Jan. - 2:20





Aaron & Ororo

Megértem őt, tudom milyen elveszíteni valakit, akit szeretünk. Aki a családunk része... De nála még van remény, és akármennyire is hajkurássza az idegeskedő énjét, el fogom érni, hogy leghiggadjon végre és hidegvérrel tudjon gondolkozni.
- Nem ismerem, ez tény, mégis itt vagyok. Segíteni akarok, nem pedig karbatett kezekkel ücsörögni otthon, mert azt is megtehetném. Nem, ehelyett itt állok előtted és várom, hogy végre dűlőre tudjunk jutni és ne kelljen ezt a hangnemet képviselnünk - tárom szét karjaimat visszafojtva a bennem tomboló érzelmeket. Így is akad elég problémám önmagammal, az otthoniakkal, magával a birtokkal, ez a felelősség pedig, amit a nyakamba varrtak nem úgy kezdődik, mint aminek olyan nagyon jó vége lenne. Meg kell találnunk, ráérünk okokat keresni, majd akkor, ha már előkerült.
- Óh, pedig eléggé hisztisnek tűnsz, akkor ne haragudj, úgy látszik könnyen össze lehet keverni a hisztis nőkkel - vonok vállat egyszerűen. Lassan kezdek beletörődni, hogy ez a méregzsák nem fogja könnyen megadni magát, akkor meg minek erőlködjek? Én is visszafojtom a rosszabbik énem, mert ha nem így lenne nagy valószínűséggel elveszteném a fejem és csak pusztítás lenne a vége. Néha még élvezem is, amikor átadom magam a képességemnek és csupán arra hagyatkozva cselekszem. Most viszont nem tehetek így, hiába kihalt a város, meg kell találnunk a testvérét, még ha ennek a srácnak elviselhetetlen stílusa van. A kiakadása jogos, na de hogy sérteget is...
Fáradtan sóhajtok fel, s fonom keresztbe karjaimat a mellkasomon. Egy pillanatig elidőzik tekintetem a talajon, ahogy próbálom összeszedn a lehető leghiggadtabb formámat.
- Na ide figyelj - kezdek bele halkabban, miközben szép lassan felpillantok rá, félretéve a korábbi még "barátságosnak" nevezhető szempárt. - Nem érdekel a hisztériád, sem az, hogy mit gondolsz rólam. A képességemet meg tudom annyira irányítani, hogy az esetleges célpontokat eltaláljam minden gond nélkül. Csupán annyit kérek, ne játssz az idegeimmel és nem lesz semmiféle vihar, vagy seggbe csapkodósdi... - emelem fel egyik kezemet a homlokomra összpontosítva a további hidegvérre.
- El kéne kezdeni találgatni mi lehet Faye-el, mert eddig nem sokra jutottunk, hála valakinek. - billentem oldalra fejem, ezúttal türelmesen várom, hogy végre komolyan vegye a dolgokat és ne a sértegetéssel foglalkozzon.
A hátunk mögül szűrődő hangokra felfigyelek, automatikusan nézek át vállam felett az alakokra, akik eddig egész nyugisan dumálgattak egymással, mégis ugyanebben a pillanatban találkozik tekintetem az egyikével. Számat elhúzva fordulok vissza a méregzsákhoz, aki lehetőleg tud egy kis önkontrollt produkálni, ha már én nem tudok az ő elmondása szerint.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Kedd 19 Jan. - 15:40



Aaron & Ororo



Nem szeretem, ha csitítgatnak. Főképp nem, ha olyan, aki nem is ismer, aki nem tud rólam semmit, aki azt hiszi néhány semmi gond, meg higgadj le segít. Ez olyan hülyeség, mint az emberi vigasz. Ha tombolni akarunk, tombolni kell, különben bennünk ragad és az őrületbe kerget.
- Szó nélkül... Fogadjunk, hogy nem is ismered Faye-t, hogy egy szia, hogy vagyon kívül soha egy büdös szót nem váltottál vele. Faye nem lép le csak úgy, szó nélkül meg végképp nem. Nem egy tizenöt éves kölyök, aki bulit lát abban, ha megléphet az ablakon keresztül. Ha el is akart menni valahova, azt mindenképp jelzi. Mert nálunk így szokás - morgom az orrom alatt. Nem, Faye nem az az eltűnős, lelépős fajta, nem merné megkockáztatni. Tudta, meg is mondtam neki, hogy ha csak kicsiny kilógást, szabályhágást is megtudok, azonnal hazaviszem és az életben többé nem jöhet ide. Nem, ilyet ő nem rizikózna, főképp úgy, hogy igazából legjobb tudomásom szerint itt nincs is olyan feszesség, mint az én követelményeim.
- Nem vagyok hisztis nő, válogasd meg a szavaid! Dühös vagyok, pokoli dühös, és még így is csak a jéghegy csúcsát tapasztalod. Ha nem így lenne, már eltörtem volna a nyakad. Végül is, mindig a hírvivőt büntetik. Talán ezért küldtek... Felesleges lennél? - futtatom végig különös figuráját a szemem, és mindeközben az utca sarkán lődörgő, olykor felénk pislantó kisebb társaság se kerüli el a figyelmem. De aztán kénytelen vagyok újra Ororo-ra pislantani, vagy is az általa mutatott irányba, a felettünk gyülekező sötét felhőkre. Ez most valamilyen időjárási anomália, hisz az előbb még hét ágra sütött a nap, ha meleget nem is adott, vagy ő csinálja? Időjárás manipuláns?
- Miért, mi lesz? Özönvízzel árasztod el ezt a mocskos helyet? Vagy villámokat csapkodsz a seggembe? Nem hogy csitri vagy, de még a képességeden se tudsz uralkodni hangulatingadozás közben? Remek - csóválom lemondón a fejem, de azért hátrébb lépek egyet. Nem mintha félnék tőle, okom nincs rá. De kell az nekem, hogy valami önkontroll nélküli hülyével tetézzem a bajaim?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Vas. 17 Jan. - 23:15





Aaron & Ororo

A visszakérdezése nem lep meg, mégis úgy érzem nehéz beszélgetésbe fogunk belekavarodni. Mély sóhaj hagyja el ajkaimat, végül válaszra nyitom azokat.
- Úgy, hogy eltűnt. Nem tudunk róla semmit - teszem hozzá az utóbbit valamennyivel halkabban. Nem kéne kiborulnia, sőt, ezzel tényleg nem leszünk előrébb a egyrészt felhergeli magát, másrészt engem. Így is elég macerás helyzetnek álltam elébe, nem hiányzik a gyerekes kifakadása és idegbetegsége, amit rám akar sujkolni.
- Biztonságos is! - vágom rá, mielőtt az iskolát kezdené el kritizálni. - Lehet elhagyta a birtokot és akkor történhetett valami, fogalmam sincs. De az egész biztos, hogy az iskola védett. A te szavaiddal élve ultrabiztonságos, ha így jobban tetszik. - javítom ki, ha már a düh ennyire tombol benne, legalább ezzel legyen képben. Nem tetszik se a hozzáállása, se a stílusa, ám nem tehetek semmit ezellen. A húga holléte fontosabb, mint az indulataim felszínre törése, ezért is veszek egy újabb mély sóhajt következő felháborodásán.
- Figyelj. - kezdek bele valamennyivel higgadtabban magam elé emelve két kezem. - Nem tudom hol lehet, sem azt, hogy milyen okkal tűnt el. Van esetleg valami olyan hely a környéken, amit szeret? Lehet csak el akart menni valakihez vagy meglátogatni egy helyet. - egyelőre normális hangsúly, persze néha-néha beleremeg a hangom a mondatba. Ha továbbra is ezt a stílust fogja képviselni, jobb lesz, ha nem akadok ki jobban, mert a végén fene tudja milyen káoszt csinálnék az általam kreált viharokkal.
- Hékás! Ajánlom, hogy vegyél vissza a stílusodból, mert nem hogy előrébb nem jutunk, de rengeteg időt pazarlunk a hisztériával, amit a húgod miatt levágsz. Meg fogjuk találni, de kellene az együttműködésed. Sajnálom, hogy egy "csitrinek" tartasz, jelenleg én vagyok az egyetlen, aki segíteni tud és akar is. Viszont, ha továbbra is így állsz a dolgokhoz, az se nekem, se neked nem lesz jó - mutatok rá egyik kezemet felemelve, mialatt az égre sandítok. Testem mellett lévő kezem egy pillanatra ökölbe szorul, szimpla nyugtatásként, végül egy mély levegőt véve lépek hátrébb tőle. Az se nagyon kelti fel a figyelmem, hogy a távolban már villámok raja cikázik az égen. Nem akartam felemelni a hangom, de ha ilyen hozzáállást tanusít, nem tudok átsuhanni felette.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Pént. 15 Jan. - 16:23



Aaron & Ororo



Egyetlen szó ragad meg az elmémben, és mint valami kiakasztó kakukk, úgy visszhangzik a fejemben. Eltűnt.
- Mi az hogy eltűnt? - morranok fel leplezetlen dühvel. Nem fogyatékos kérdés, nem maga a szó jelentése érdekel, ezt messzemenőleg kiérezheti a hangsúlyomból. A tény az, ami ennyire dühít. Hogy mer az a nyamvadt iskolaigazgató egy ilyen fiatal csitrit ideküldeni és vele közöltetni, hogy Faye eltűnt.
- Azt mondták, az a nyamvadt suli ultrabiztonságos, hogy nem lesz semmi baja. Erre eltűnik? - egyenesedem ki, kissé talán a csaj felé is magasodom, de erre most ívesen tojok. Akkora düh tombol bennem, amit nehezen csillapíthatnak. Faye nem az a fajta, aki csak úgy szó nélkül lelép. Olyan nehezen tudta kikönyörögni, hogy eljöhessen ebbe az átkozott intézménybe, még ha csak látogatóba is. Nem merné megtenni, hogy szó nélkül lelépjen. Tudja, hogy ha előkerül, tombolni fogok, teljesen jogosan. Szóval biztos vagyok benne, hogy nem lelépett. Eltűnt. Szüksége lenne rá valakinek? Rajtam kívül senki sem tudja, mire képes.
- Szüksége? Ki kockáztatná, hogy belopózik abba az ultrabiztonságos suliba és pont egy felismerőt visz el a sok egyéb érdekes képességű diák közül? - vetem fel továbbra is igen sötét hangsúlyban. Az elképzelés is képtelenség, ha meg még is, akkor miféle biztonság van ott.
- Ne legyek ideges? Még is minek képzeled te magad? Évek óta én figyelek Faye-re, én nevelem, gondoskodok róla és soha nem volt semmi gond. Néhány nyamvadt napra engedem el ebbe a szuper intézménybe, erre iderángatnak, és ideküldenek elém egy csitrit, aki közli, hogy eltűnt. És hogy nem tudok-e valamit? Bazd meg, honnan tudnék? - morranok újfent, cseppet sem foglalkozva, hogy nem épp a kultúroldalam fitogtatom. Nem megy, van, hogy az ösztönlény, az őrült erősebb bennem, főképp, ha erős rézelmi behatás alatt vagyok. Ez pedig mi más lenne?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szer. 13 Jan. - 21:49





Aaron & Ororo

Szó sincs arról, hogy olyan nagyon képben lennék a srác kilétével. Lévén, hogy a hely kihalt és síri csönd söpört végig a városhatár szélén lévő utcában, nagyon is feltűnő jelenségnek vélem őt. Meg aztán. Mit veszíthetnék? Odamegyek hát és rákérdezek a dologra, akármennyire is fennáll a lehetősége annak, hogy ő nem is az a személy, akit keresek. Akadnak kételyeim, de úgy hiszem, nem most van itt az ideje elszórakozni, s lapulva várni a fejleményeket. Hát én teszek egy lépést, nagy bajom úgyse lesz.
A megszólalására oldalra döntöm a fejem, s kissé összébb vonom a szemöldököm. Oké, erre fel kell készülnöm mind szellemileg, mind fizikailag, mert ha továbbra is ilyen stílust fog fenntartani, lehet elpattan bennem valami. – Értékelem, hogy ennyire érdekel mi történt a húgoddal, de mi sem tudjuk. Bejelentkezett az iskolába, pár napig ott volt nálunk, aztán eltűnt, mintha elnyelte volna a föld. Először azt hittük vissza ment hozzád, de még csak el se köszönt, se semmi. Van valaki esetleg, akinek köze lehet mindehhez? Vagy, ismertetek valakit, akinek esetleg szüksége lehet Faye-re? – kérdezősködök fenntartva a nyugodt, beszédképes hangsúlyt. Ha tud valamit, bármit, ami a hasznunkra lehet, akkor azt itt és most mindenképp el kell mondania. Bármire vevő vagyok, egy apró szál, név, helyszín máris több lenne a semminél és talán ki tudnám valahogy bogozni a szálakat és megfejteni a lány eltűnésének okát. A stílusa nem lep meg, vissza tudom fogni magam, az érzéseimet, melyek képesek lennének villámok képében megjelenni.
- Az idegeskedéssel nem megyünk semmire. – jegyzem meg a most végrehajtott feszültség levezetésére. Én tényleg megértem őt, de ha ezt folytatja, akkor engem is felidegesít már magával ezzel a doboló zajjal.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Vas. 10 Jan. - 17:23



Aaron & Ororo



Mereven, hidegen figyelem a fehér hajú csajt, miközben amaz kontramustrát végez rajtam. Sejtem, hogy a hasonlóságokat keresi, de igazából nehezen talál majd. Csak az apánk egy Faye-el, de míg ő igencsak hasonlít rá, vöröses tincsei, szemszíne, addig én pusztán alkatát örököltem, minden más, barna hajam, sötét szemem anyámé. De talán még is fellel bennem valamit, vagy csupán odaképzeli, önmagát erősítve, hisz elém lép, megszólít, és még a nevem is tudja. De az is lehet, az én vizslató tekintetem bátorította fel, vagy csupán szerencsét próbált. Mindegy, a lényeg, hogy megtaláltuk egymást.
- Nem, nem tudom, miről van szó és miért kerestetek. Csak az érdekel, hol van a húgom? - kérdem hidegen, cseppet sem barátságosan.Nem mintha a lány bármiről is tehetne, bár ki tudja. Pusztán nem talált épp barátkozó kedvemben. Miért nem Faye keresett, ha valami gondja van? Egyáltalán, miért is lehetne gondja? Azt mondták, az a hely egy szuperbiztonságos, nyugodt suli. Akkor meg mi a fenét akarnak tőlem? Vagy lehet, az a mocskos telepata elelesett a fejébe és most nem engedi hozzám? Képtelenség, megölöm. De nem.. ha ez lenne, nem egy ilyen kis csitrit küldtek volna elém, és nem nyílt terepen találkoznánk.
Morcosan járnak dobszólót az ujjaim a gázkaron. Persze a motor nem bőg, leállítotam már az előbb, pusztán idegességem és türelmetlenségem próbálom így levezetni. Mert hogy leplezni nehéz lenne és nem is akarom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   

Vissza az elejére Go down
 
North Salem városhatár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Elhagyatott edzőterem
» North Pole Club
» Jelmezverseny jelentkezés
» Best of North - A legjobb szövegeink a játéktérről!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-