we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szomb. 26 Május - 15:34

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
James Hurley
 
Nathan Jones
 
Emma Frost
 
i'm here





Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 North Salem városhatár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: North Salem városhatár   Szer. 28 Május - 18:09

First topic message reminder :



Niqué & Logan



A várost körülölelő erdő évszázados fái kinek titokzatos, kinek félelmetes érzést keltenek. Az erdő bizonyos pontjai annyira sűrűek, hogy tökéletesen el van zárva a civilizációtól, míg az átlátható részen autóút vezet.

Farkas/Rozsomák és Hóra egy szimplának tűnő feladatot kapnak, egész egyszerűen be kell vinniük a közeli rendőrörsre egy mutánst, aki bizonyíthatóan mások összezavarásában leli az örömét, megfélemlít, megtámad másokat, pusztán élvezetből.  Hőseink nem ismerik az erejét, csak annyit tudnak, hogy North salem szélén az erdőben húzta meg magát. Amikor közelebb érnek, legnagyobb megdöbbenésükre egymás testében találják magukat. Na ebből vajon hogyan vágják ki magukat?

//No picurok! :PItt a kezdő, mesélővel tényleg csak nagyon minimálisan lesz belekotyogás a dolgokba, inkább ténylegesen csak afféle indító löketet kaptok, mert nem sokára nyári nagymesék, ami sok energiát fog felemészteni, de azért majd figyelek erre felé is. Smile
Eric(a)//



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Pént. 8 Jan. - 2:46





Aaron & Ororo

Nem tudom mi folyik itt, sem azt, hogy ki is ez a lány pontosan, de ha el is tűnt, mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy megtaláljuk és biztonságban tudhassuk őt. Hazudnék, ha azt mondanám nincs semmi kérdésem azzal kapcsolatban, hogy rám bíztak egy ilyen feladatot, holott mindenki tökéletesen képben van azzal, hogy korántsem vagyok nyugodt és laza típus. Habár a professzor által javasolt technikák képesek csitítani a képességem tomboló önmagán, még mindig képtelen vagyok uralni azt teljes mértékben.
Ezzel a tudattal és a lány iránti aggódásommal jelenek meg városhatárnál lévő utcában. Már most kavarognak bennem a különféle érzelmek, melyeket egyelőre próbálok elnyomni és koncentrálni a jelenlegi okra, amiért itt vagyok. Különös szerelés, fura haj, rideg, ugyanakkor ártatlan arc. Ezek ötvöznek, még akkor is ki lehet szúrni, ha a fal mellé húzódok. Nem tudom pontosan, hogy Faye bátyja merről érkezik vagy épp mikor, de nagyra értékelném, ha nem csúszna le egy ilyen fontos találkozóról. Ki kell derítenünk a húgáról valamit, ez a legkevesebb, amit jelenleg tehetünk.
Egy hangos robogásra emelem fel tekintetem, követve a hang irányát, mely felől begurul egy fekete öltözékbe burkolt alak. Összébb húzom szemeimet, mialatt az idegen arcát fürkészve próbálom kivenni a hasonló vonásokat, melyek egyeznek az említett lányéval. Finoman lököm el magam a téglafaltól, s könnyű, mégis sietős lépésekkel kerülök ki a fal által nyújtott árnyékból. Láttam, hogy elgondolkodó tekintettel nézett rám, ezért is teszek egy próbát, hisz’ minden bizonnyal róla van itt szó. Faye bátyja, Aaron, ha minden igaz.
- Aaron, igaz? – teszem fel az óvatos kérdést, amit igazándiból határozottabban szerettem volna előadni, mégis béna hangsúllyal sikerült kiejtenem a szavakat. – Ororo Munroe, az X-Birtokra járok, gondolom, tudod miről van szó és miért kerestünk fel. – kezdek bele komoly arckifejezéssel és hangsúllyal.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathan Rhys-Meyers
Hozzászólások száma : 278
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szomb. 2 Jan. - 11:21



Aaron & Ororo



Érzem, ahogy dolgoznak alattam a lóerők, ahogy a széles gumik falják az aszfaltot. Az utóbbi bő egy évben már annyiszor megjártam ezt az utat New York és Salem között, hogy lassan csukott szemmel is elvezetek odáig. Persze megtehetném most is, nekem nincs vesztenivalóm, legalább is nagyon pici az esélye. De másoknak igen.
Persze az sem tesz jót a vezetési stílusomnak, hogy majd szétvet az ideg. Éreztem, hogy nem szabad kiengednem Faye-t a karmaim közül, hogy a legjobb helyen otthon van, ahol ránézhetek, ahol felügyelhetem.
De nem... Annyira kérlelt, hogy hadd mehessen, és Leah is annyira mondta, hogy abban az iskolában nem lehet gond. Még is ódzkodtam, hisz ki tudja, hány telepata van, hány olyan kíváncsi, hogy kérés nélkül belelessen a húgom fejébe. Persze sejtem, az utóbbi időben sok minden is helyet kapott benne, talán a kis titkok elnyomódtak, rejtve maradtak.
Még is... a zsigereimben érzem, hogy valami gond van. Különben miért kerestek volna meg? Ráadásul egy diák? Mi a fenét akarhat tőlem egy nyamvadt diák? Vagy csupán Faye nem akar a szemem elé kerülni? De mit tehetett, amiért ezt érzi? Sose bujdokolt, legalább is így nem. Tudja, hogy nem titkolhat előlem semmit, hogy nem teheti, hisz az utólag kiderült dolgok csak jobban felbőszítenek.
Dühödten morran fel a motor, ahogy rántok egyet a gázkaron, miközben bekanyarodok ebbe a porfészekbe. Miért is nem a sulinál várnak? Nem mintha annyira vágynék oda, az én fejemben sokkal több olyan dolog van, amihez senkinek semmi köze. Még is az egész olyan fura. Vagy csupán csíny lenne? Na, azt nem ajánlom.
Lassítok, majd felgurulok a járdára, és leállítom a motort. Megszokott mozdulattal rúgom ki a tartót és emelem le a fejemről a sisakot. Nem azért hordom, hogy óvjon, hanem hogy a zsaruk ne piszkáljanak. Aztán a kapucnit is lesimítom a fejemről, amit a motorosdzseki alá húztam. Lábamon fekete farmer, fekete magasszárú bakancs. Nem vagyok bizalomgerjesztő, sejtem, de nem is barátkozni jöttem.
Türelmetlenül pislantok körbe, majd tekintetem megáll egy érdekes külsejű csajon. Olyan fura, olyan kirívó, hogy csak más lehet. Valószínűleg ő hívott, ha meg nem... Majd kiderül...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alexandra Shipp
Hozzászólások száma : 25
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Csüt. 31 Dec. - 3:26





Aaron & Ororo

Kezdem feltalálni magam a birtokon, megérteni a mutánsság minden részletét, még ha a szeszélyes természetem közre is játszik a dolgoknak. Egyszer sírni van kedvem, máskor simán lerombolnám a fél iskolát, csak azért, hogy a dühömet csillapíthassam. Persze, amióta idekerültem, tanultam egyet s mást. Hogyan kontrolláljam az erőmet, így valamelyest sikerült visszább vennem a kint cikázó villámrajból, mely napi szinten zengett az égen. Valahol éreztem, hogy hiába a sok erőfeszítés, teljesen nem tudom kiölni magamból az érzelmeket, sem irányítani azokat, úgyhogy ha tetszik, ha nem az időjárás nincs biztonságban az én kezeimben. A lényeg, hogy nagyjából beilleszkedtem a kis közösségbe, s minden erőmet beleadva segítek másoknak, hogy ők is megérthessék mik is ők valójában. A nyugodt hétköznapjaim viszont hamar szertefoszlanak, amikor egy nyugtalanító eltűnés után kell járnom. A részletek alapján közel sem lesz olyan kellemes, hisz’ egy ilyen hír és a rengeteg aggódásom képes lesz feszültté és kiszámíthatatlanná tenni. Önuralom, mély levegő és minden jól fog alakulni, már ha nem fogok villámokkal ide-oda csapkodni.
Ettől függetlenül nem mondhatok nemet, sem azt, hogy bocsi, most nincs kedvem. Számítanak rám én pedig nem fogok csalódást okozni. Legfőképp azt kell kitalálnom, hogyan adjam be ezt az egész történetet a bátyjának. Azt se tudom, hol kezdjem, nem hogy elejétől a végéig ecsetelni azt, hogy eltűnt a húga és valami nem oké ezzel. A kapcsolatot se volt túl egyszerű felvenni vele, így ugyan nagy nehezen, de sikerült lebeszélni egy találkozót North Salem egyik negyedében. Igazából úgy szerettem volna, hogy az X-birtokhoz valamennyivel közelebb fussunk össze, azért onnan egyszerűbb nekem betájolni az irányokat. A városhatár marad legutolsó soron. Kertes házak, kisebb-nagyobb boltok és egy kávézó. Az utca jelenleg kihalt állapotában terül szét előttem, ahogy szép lassan besétálok a betonon. Van egy olyan sejtésem, hogy ha tömeg lenne, akkor is simán ki tudnánk szúrni a másikat, lévén, hogy a hajam és már maga az öltözetem nem túl hétköznapi. Mindig is szerettem ilyen darabokat hordani, amik kiemelik a hajam különleges színét, egyfajta tiszteletet követel, vagy épp esetleg elrettent másokat, mégis jóleső érzéssel tölt el, amikor nem kell kiharcolnom a pozíciómat másoknál.
Csendben, s türelemmel várakozok az egyik épület falának dőlve. Az árnyékba húzódok, ha netalán valaki túlságosan merésznek tartaná a külsőmet, ezért igyekszem nem felhívni magamra a figyelmet. Emellett sasszemekkel keresem Faye bátyját, aki remélhetőleg meg is fog érkezni, hiszen a húgáról van szó. Mi van akkor, ha baj van?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szer. 22 Ápr. - 10:36

Szabad játéktér, új játék kezdhető.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szer. 16 Júl. - 14:33

Ahogy saját teste felemeli a hangját, úgy megy egyre jobban össze, és húzza meg magát ösztönösen. Nagy, szomorú szemekkel néz a hang gazdájára, amikor épp nemj kerüli a tekintetét, de csak addig, amíg észre nem veszi, hogy mi folyik itt, mert akkor kihúzza magát, és dühösen toporzékol.
-A franc essen ebbe a törékeny, szexi tesbe! UTÁLOK KISLÁNY LENNI!!!
Arra, hogy a lányt nem érdekli...hát, túléli. Egy vöröstől ez fájdalmasabb lett volna. Inkább tovább kutat a retekben, és közben figyel, mit magyaráz az egyetlen tanár, akinek nem aludna el a hangjától óra közben. Koncentrálni kezd, mert miért ne...már azon kívül persze, hogy ha ebbőla csajból kettő lesz, az ő türelme akkor sem osztódik, de annyi baj legyen. Muszáj belejönnie, mert ha ebbena testben ragad...Tuti első dolga lesz elcsavarni annak a szőkének a fejét a pokoltűz klubból, de ha nem muszáj, inkább lemondana erről, vagy legalább a saját testében tenné.
-Csillagles...hehh...azt imádtam...Hopp, megjelent!
Lelkesen sikkant fel, de aztán csak csendben figyeli, ahogy a pici Nique áll, és bámul rá.
-No, nyomás felderíteni, hess! - Kiált rá, és még a kezével is úgy gesztikulál, mintha egy madarat próbálna elreptetni.
-Na jó, hol kell ezt bekapcsolni? Várjunk, 10 méter? Mindegy, húzás felderíteni!
Aztán tovább kutat, a kérdésre pedig, hogy hogyan veszik majd rá a mutánst az együttműködésre, ördögi mosolyra húzódik a szája, annyira, hogy még a baba arcú teste is ijesztővé válik tőle.
-Ó, hát majd csak kitalálunk valamit. Észérvek mondjuk. Elmagyarázom neki, hogy a pokol beli örökkévalóság semmi lesz ahhoz az öt perchez képest, amit velem, és ezzela ceruzával fog tölteni, ha nem csinálja ezt vissza, de gyorsan. És akkor rólad még nem is beszéltünk, aki a férfiakat szereted, még ebbena testben is. Csak kapjuk el és....áhhá!
Diadalittasan kap fel egy régi jogosítványt, a mutáns képével.
-VÉGRE!!! És ezen rajta vana régi címe! Tuti nem elsz ott, de hátha az a hely kevésbé emlékeztet egy kanálisra. Mit szólsz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Vas. 29 Jún. - 23:35



Logan & Nique




♬ „Ki ez a barom állat?” ♬

- De örülök, hogy egyesek ilyen jól szórakoznak! – forgatom meg a szemeimet. Komolyan nem tudom, hogy mit vihorászik ez a melák itt – bár jelen esetben én vagyok a melák így a saját kacagásomat még frusztrálóbb nézni. Basszus, ugye nem így vihogok mindig? Tiszta égés lenne az egész! - azon, ahogyan felhúztam az orrát, orromat. Nem szokott tükörbe nézni, vagy mi a rosseb, Biztos látta már kívülről magát, nem kéne úgy tennie, mint aki sosem látott még szőrös, ordas sudribunkót. Ehh, férfiak!
- Kellett neked ilyen kemény fejűnek lenni! – morgok. - Nem is csak a modora olyan, mint a kő, hanem a feje is. De ha már így sikerült ráébrednie, hogy nem mindenki van masszív anyagból gyúrva, nagyon boldog lennék, hogyha nem kellene még egyszer szólnom: ne.. – kezdem felemelni a hangomat. - ..amortizálja.. – emelem. ..le a.. – maximumra járatom öblös ordításomat. Ha rajzfilmben lennénk, akkor most a haja is leszállna a fejéről. - ..testemet!
Ennyi. Ha kacag, ha nem, én nem fogok miszter idiótára több időt fecsérelni. Minél hamarabb ki akarok jutni ebből a testből, s erre csak az az egy esélyem van, ha jól végezzük el ezt a feladatot. Mivel úgy tűnik, hogy a testcserével korügyi szerepet is cseréltünk, így kénytelen-kelletlen magamra veszem a megfontolt tanár szerepkörét, azt, ami Howlett tanár úr még talán soha az életben nem volt.
- Hagyjuk is a lingáját, nem érdekel semmi, ami a hímtagjával kapcsolatos! – zárom rövidre a kérdést. Persze ezt a történetet megjegyzem magamnak, s tutira el fogom mesélni a szobatársnőimnek, hadd röhögjenek. Legalább fogják majd élvezni Rozsomák óráit, ha belépve mindig a férfiasságvesztés jut eszükbe majd.
Talpig retekben kotorászva ér a kérdés. Egy mocskos edényt rúgok épp arrébb, amibe sikerült belelépnem, így tehát nem fordulok azonnal testemben tobzódó tanárom felé. A válasz viszont rögvest útra kél ajkaimról.
- Gondoljon arra, amikor hét éves voltam, s elcsentem apám távcsövét, hogy a csillagokat kémleljem vele. – kérem, mert félek tőle, hogyha öt éves önmagamat hívja elő, abból több kárunk lesz, mint hasznunk. Amennyiben sikerül előrántsa az időből a kisebbik énemet, úgy magyarázok tovább.
- Engedje útjára, hagyja őt futni, s látni fog a szemével. Irányítsa gondolatban, úgy könnyebb lesz a dolog. Viszont nagyon messzire nem működik ám, tíz méternél távolabbi hellyel meg leszünk lőve, azt nem látja be. – húzom el a számat. S ha már a baj szóba került:
- És ha visszatalál, mégis hogy vesszük rá, hogy cseréljen vissza minket? – kérdem kétségbeesetten és igen, már majdnem szűkölök, mint egy kutya. A szőrmennyiségem megvan hozzá ebben a testben, szóval azt hiszem, stílszerű a reakcióm.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Vas. 15 Jún. - 14:51

Nique teste pislog, Aztán összegörnyed, és úgy kezd röhögni, mint egy fakutya. Nem bír magával, ahogy látja a saját arcát durcásan felhúzni az orrát, mint egy kislány. A végén már a térdét is csapkodná, de az első után felszisszen, ahogy a fájdalom újra belehasít a csuklójába.
-Nagyon szívesen... - feleli halkan, és újra masszírozni kezdi a kezét. - Kellett neked ilyen törékenynek születned.
Aztán tovább nevet, kedves, csilingelő hangján. Percekig tart, amíg végre sikerül lehiggadnia, és újra felemelnie a fejét, hogy Nique kölcsönvett arcára nézhessen. Ez után oldalra dönti a fejét, és közelebb lép hozzá.
-Na, jól van, nincs semmi baj, te kis morgós szőrmók te... - mondja gügyögő hangon, és meg is csipkedi a saját arcát. - nemsokára minden rendben lesz, és haza mehetsz n kicsi pónimat nézni rendben? Na, ki a nagy kislány, ki az? Hmm? Hát persze, hogy te vagy. Most tiszta maszat az arcod, de ha hazaértünk, puszit is kapsz, rendben?
Aztán tovább kacag, és jókedve ezek utána következő témától sem lohad le, annak ellenére, hogy elég fájdalmas visszagondolnia arra az esetre.
-Nem fogsz békén hagyni, amíg nem mondom el, igaz? Na jó, hallottál már a mutánsról, akit a Vénusz légycsapójának neveznek? Ha esetleg nem, arról kapta a nevét, hogy van még egy fogsora, és amikor az áldozat gyanútlanul behatol a vadászterületére, egy harapás, és vége a legényéletnek. A többség persze elvérzik ilyenkor, de én...
Legyint egyet könnyedén, aztán lekukucskál a nadrágra, amit annyit emleget ez a lány.
~Hmmm....vajon ebben a testben fel tudnám végre szedni Madonnát?~
-Egyébként, valójában egy tapló lelocsolt benzinnel és felgyújtott.
Arra, hogy inkább meghalna, mint, hogy ebben a testben ragadjon, nem mond semmit. A professzor szerint mondjuk pontosan ezt teszi, ha visszakapja a saját testét, de minek még ennél is jobban stresszelni szegény lányt? Minden esetre, undorát legyőzve ő is belép a viskóba, hogy a cuccok között kezdjen el turkálni.
-A kenyerét kétlem. A robogóján kívül nincs itt energiaforrás csak...ez...
Felemel egy zseblámpát, amit két kézzel kellett lefeszítenie a székről, amihez a dzsuva miatt ragadt oda. Felkattintja, és úgy néz körbe, aztán a szemét közül kikotor még valamit.
-Őhm....szerintem számíts rá, hogy vissza fog jönni....
Felemeli az emberi koponyát, amit talált, és Nique felé mutatja.
-Viszont...nincs itt sehol fegyver, és nála sem láttam. Szerintem segítségért ment...
Megvakargatja a fejét, aztán amikor a haja az ujjaihoz ragad, dühösen morogva próbál megszabadulni tőle, néhány hajszál viszont így is a kezében marad.
-Na jó....csapdát kell állítanunk neki. Azt hiszem ideje, hogy előhívjuk az egyik temporális felderítődet...hogyan is működik ez pontosan? Csak gondolok rá, s megjelenik itt belőled még egy?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Pént. 13 Jún. - 19:00



Logan & Nique




♬ „Ki ez a barom állat?” ♬

Sértődöttségemben felhúzom az orromat, dacos grimaszba vágva így arcizmaimat.
- Kikérem magamnak ezt a hangnemet és a feltételezést is, hogy lógtam volna bárhonnan!
Az óráin emlékeim szerint nem szokott ekkora tapló lenni, de persze könnyen lehet, hogy csak én vagyok hiperérzékeny, amióta egy szőrösszívű tuskó testébe vagyok kényszerítve. Mindegy, a lényeg az, hogy van jogom háborodni szerintem, szóval meg is teszem.
- Köszönöm szépen, hogy leamortizálta a kezemet! – forgatom meg a szemem. Alapjáraton repesek az örömtől, hogy valami fáj neki, de nem vagyok teljesen ostoba. Tudom, hogy amint kijutok ebből a testből, s visszakerülök a sajátomba, úgy jó eséllyel az én karom fog napokig sajogni, szóval nem vagyok annyira feldobva a ténytől, hogy pillanatnyilag neki rossz. Ez olyan hülye helyzet, egy csepp esélyt sem látok rá, hogy valamikor is megbarátkozzam vele a küldetés alatt.
- Visszanő? – nem tehetek róla, de ezen muszáj sikítva felnevetnem. Vagyis inkább hörögve, ha már itt tartunk, mert az ő nevetése nem egészen abban a hangtartományban mozog, mint az enyém.
- Honnan tudja? – kérdezek rá, mert egyszerűen nem bírom ki, hogy ne tegyem. Annyira vicces elképzelni, hogy levágta neki valaki, hogy még csak zavarba sem ejt, hogy megint a nemesebbik szervén gondolkodom. Ebben a szövegösszefüggésben nincs benne semmi perverz, sőt, kifejezetten őrjítően poénos, főleg azt a fejet hozzágondolva, amit vághatott akkor, amikor leficcent a testéről a félszemű kígyó. Na jó, azért túlzásokba nem kell esnem, a kígyó előkerültével megjön a zavarom is. Nem, a méretei határozottan nem érdekelnek! Nem, nem, soha!
- Maga csak ne akarjon semmi abban a bugyiban, különben nagyon csúnya vége lesz! – fenyegetem meg talpig elvörösödve. Nagyon viccesen nézhet ki a borosta és a kiló szőrzet alatt az elpirult bőr, de nem tudok röhögni a helyzeten. Az, hogy az imént én nevettem az ő micsodáján még csak elmegy, de hogy ő a bugyimban levő dolgokon gondolkozzon az már túl sok. Nem bírom ezt a helyzetet! Szabadulni akarok, amíg még nem gyulladok fel a szégyentől.
Ledöbbenek azon, hogy mit tudnak ezek a karmok. Annyira elképedek, hogy még tiltakozni sincs időm vagy tovább pironkodni a bugyitartalom emlegetése miatt. Még széles vigyorba is szalad szám, meg kell hagyni, tetszik ez a képesség, így ebben a formában elég hatásos. Kicsit olyan elefánt a porcelánboltban dolog, de a maga eszelős módján még elegánsnak is mondható.
- Inkább a halál, mint ez a test! – húrom el a számat. Lelkesek kezdek hát kutatni, de még mindig nem tudom, hogy mi a fenét is vár tőlem. Mindenesetre nem kissé élvezem, hogy van erőm mindent felborogatni, lökdösni, leamortizálni. Ennyi kárt igazán megérdemel az a szemét, ha már így összekevert bennünket. Apropó szemét..
- Azt gondolom, hogy a közelben kell lennie, hogyha ez egy mutáns ereje. Vagy pedig egy ketyerével csinálja. Esetleg megpróbálhatna segíteni a kutatásban, ne féljen, nem vagyok finnyás rá, ha összepiszkolódik a ruhám, de azért csak mértékkel az undormányokba-nyúlással, ha kérhetem.. – dirigálok, elvégre most.. én vagyok a tanár, nem?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szomb. 7 Jún. - 12:21

-Ha téged meglep ez a hangnem, feltételezem eddig lógtál minden órámról. Ha kiderül, hogy ez igaz, tartogatok neked ennél durvább hangnemet is, ne aggódj.
Próbálja nem elképzelni, hogyan festhet a baba arcú, tündérien csillogó szemű Nique testében, ahogy vicsorog, és fenyegetően sziszegve ejti ki a szavakat, azzal az angyalian lágy hangjával, amit még ő maga is kellemesnek talál. Franc esne ebbe az egészbe!
-Szörnyű bizonyítván??? - Kérdi, még mindig a karját szorongatva, és összegörnyedve. - Ha túléled ezt a küldetést, máris jobban sikerült, mint az utolsó három! Mondjuk, az én testemben erre megvan minden esélyed, amíg ellen tudsz állni az öncsonkító hajlamodnak. Bakker, ez de fáj....
Nagy nehezen felegyenesedik, de a keze mg mindig sajog. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy valami eddig fájjon neki. Valószínűleg nem törte el semmijét, de hogy ezt a lány érezni fogja holnap, ha visszakerült a saját testébe az tuti. HA visszakerül...
~Mi lesz, ha így maradok a csaj élete végéig? Ó, hogy az a szemenk$äĐ* #@{ää &@äß$!!! Mi a fenét kezdjek egy dögös tinilány testében? Jó, mondjuk már nem tini...és asszem így rá tudnám venni Charles-t, hogy ne adjon több hasonló melót. Hmmm....~
-Visszanő... - jelenti ki, szinte már gépies letargiával - ha nem bánod, nem részletezném, hogy jöttem rá erre.
Egy pillanatra elgondolkodik rajta, hogy éljen-e a különleges alkalommal, hogy megmutassa egy nőnek, milyen érzés a tökön rúgás de...bár sosem vallaná be, úgy gondolja, hogy bár sok nő szorulna rá erre a tapasztalatra, ez a csaj nincs köztük, szóval egyenlőre lemond a dologról.
-De a helyedben inkább nem piszkálnám. Én gondolni sem merek rá, mi van most a nadrágomban...a bugyimban...túl bizarr.
A kérdésre, hogy vissza lehet-e húznia karmokat a szemeit forgatja, és mégis közelebb lép a férfihoz.
-Igen, képes vagy rá, sok türelemmel, és gyakorlással, az pedig nincs egyikünknek sem! - Megragadja a férfi alkarját, és mintha valami túlméretezett hentesbárd lenne, úgy csak le vele, az adamantium pengék pedig úgy vágnak át a fémzáron, és az ajtó fáján, minta kés a vajon. Ez után az ajtó magától nyílik.
-Kac-kac. Ha pedig nem tudnám megfizetni, még mindig szóba jöhet az a takaros kis zúg a csatornában igaz? Egyébként bármit, amiből kiderülhet, ki ez a manus, vagy hova menekülhetett. Gondolom nincs kedved napokig követni a szagmintáját. Nekem holnapután randim van, és ebben a testben....
~Na jó, valójában egy informátorral futok össze egy késdobáló kocsmában, szóval népszerű lennék az biztos, de valahogy nincs kedvem hozzá.~
-Blokkok, számlák...mozijegyek....nem tudom. Futók a családról...Agh!!!
Beletúr a hajába, és mérgesen felnyögve dől neki a falnak.
-Miért pont én? - Mondja suttogva, aztán elengedi szokatlanul hosszú haját, és a kezét kezdi el dörzsölgetni. - Banyek, de fáj...NA JÓ. Találtál valamit? BÁRMIT?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Kedd 3 Jún. - 22:56



Logan & Nique




♬ „Ki ez a barom állat?” ♬

A fene vinné el őt is meg azt is, hogy igaza van. Hát hogy fogok eztán bemenni az óráira? Mindig az fog eszembe jutni, ahogy simogatta a.. pfujj.. elképesztően nagyon undorító a dolog. Főleg az lesz úgy, hogyha visszakapom a saját kezeimet, s az emlékben az ő testének bizonyos tájai szerepelnek majd kontaktusban az én ujjbegyeimmel. Én nem tudom, hogy ki utál engem odafent, de vakulna meg menten! Bár van valami haszna ennek a kis kiruccanásnak.. legalább nem jut eszembe apám miatt sírni-ríni.
- A hajszín nem fémjelzi az agybéli képességeket. Tanár létére tudhatná, hogy milyen hangnemben illik beszélnie a diákjaival. – oktatom ki és csak azért is magázom. Ne higgye azt, hogy megbocsátok neki, amiért ilyen mocskosul viselkedik velem. Szerintem ő megnyerné az évezred legszörnyűbb tanára címet, ha a testemben emberkedik, ha nem. A jellemén nem változtat.
- Ilyen csábító, selymes modorú pedagógustól vétek lenne távol maradnom. – ingerkedem vele egy kört, mielőtt megpróbálnám magamévá tenni a képességét. Szó szerint sikerül is. A szemem is a magamé – tekintsünk el attól a ténytől, hogy momentán ami az enyém az az övé és fordítva – éppen ebből kifolyólag amit beleépítek, az is az lesz.
Én pánikrohamot kapok ő meg teljesen nyugodtan kezeli a helyzetet. Még elismerően füttyentenék is, hogyha nem lennék momentán vak. Szerencsére nem ülök taxiban, ahol a sodőrrel közölnöm kellene jelenlegi szemügyi állapotomat. Félő, hogy ebben a testben a hímvesszőt és a fejet egy közös kapcsolatrendszerbe helyezve becézgetném azt a taxisofőrt.
Szökell, mint egy bakkecske, majd kedvesen képes megszólalni a hangomon. Egy mosollyal illetem a kiselőadását a képességről, majd próbálom túlélni a fájdalmat, amíg az el nem múlik, s újra ki nem tisztul mindkét szemem előtt a világ.
- Köszönöm szépen, hogy ilyen jól fogad.. - ..ta. Folytatnám, de lazán lecsap nekem egy tockost. Kemény fejem lehet, mert csak úgy kong az ütésttől, s meg is állapítom, hogy nem csak kőből van a koponyája, de bizonyosan üres is. Ilyen egy barmot, hogy ne tudja, hogy nem kellene a saját kemény kezét csapkodni.
- Utoljára kérem, hogy ne amortizálja le a kezemet! Ha eltöri a karomat vagy bármimet, akkor ön magyarázza majd a professzornak szörnyű akcióvezetői bizonyítványát.
Még jó, hogy saját, igazi testem sajgását nem érzem. Elég nekem a lelkemben feléledő mély sértettség. Kalózt, hát anyád! Meg is érdemelted volna, te mocsok. Fúj, de rühellem ezt a fickót, istenem!
- Kiherélem ezt a testet, hogyha rugdalni meri az ajtót a lábaimmal! Kíváncsi vagyok, hogy nemesebbik tagja is visszanő-e ha levágom de izibe'! – morgok, mint egy bolhás kutya. Közben persze megpróbálom kiügyeskedni azt a zárat, de ennyi karom nem fár bele egyszerre a kulcslyukba. Elszerencsétlenkedem vele egy darabig, majd tanácstalanul fel.. párdon lenézek Loganre.
- Nem lehet visszahúzni belőlük egy párat? Így nem tudom kinyitni!
Nézzen bénának, nem érdekel. Lassan ott tartok, hogy szétkapom az egész ajtót, lyukat vágva rá. De azért inkább nem. Ha nem ad rá utasítást, akkor maradok a szolidabb verziónál. Bár, amint nyílik az ajtó, s orromba dől az a rengeteg bűz, legszívesebben már ki is menekülnék.
- Önnek való hely! – forgatok szemet, aztán dölyfösen beljebb csattogok. Ideje körülnézni, s közben nem elhányni magam. Bár, végül is nem a saját cipőmet fogom lehányni, hanem Logan tanárúrét. Ez azért öröm lenne az ürömben.
- Mit keresünk? – kérdem, mint a jó diák.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Vas. 1 Jún. - 22:31

Felvonja azokat a szépen ívelt, számára zavarba ejtően gyönyörű és ápolt szemöldökeit, aminek köszönhetően szarkasztikus grimasza inkább elnéző mosolynak hathat. Franc ebbe az édes arcba!!!
-A testedben vagyok szöszi, általában ez az a pont, ahol megengedem valakinek, hogy tegezzen, ami pedig a normális tanár diák kapcsolatunkat illeti, azért már kár aggódni.
Aztán rákacsint, és "bűbájosan" mosolyog rá. Mondjuk, ebben a testben lehet tényleg... A lényeg, hogy mindent megtesz, hogy elfeledtesse azt, hogy már megint úgy a frászt hozták rá, a saját erőteljes hangjával, hogy majdnem bepisilt. Aztán meg oldalra dönti a fejét, és úgy nézi csodálkozva,a hogy nyelvet nyújt.
-Jobb ötlet...lássuk csak...HÉÉÉÉ!!!
A lovaglásra azért nem számított. Egyre ijesztőbb egy ilyen nagydarab, kiszámíthatatlan alakkal együtt dolgozni, úgyhogy egyenlőre csak megszeppenten tűri, hogy lovagoltassák. Azért arra összeráncolja a homlokát, amikor enyhe gúnyt érez a férfitől, vagy mitől, és nem rest felelni rá:
-Bocs, ezzel mire céloztál? Sajnos túl szőke vagyok, hogy felfogjam az ilyen finoman, rejtett célozgatásokat...
Aztán, amikor a ház előtt állnak, végre kezdi úgy érezni, hogy haladnak valamerre. Talán ezért is tűri csendben, ahogy kiröhögik. Azt mondjuk megfogadja magában, hogy ha innen kijutnak élve, valaki az épület körül futásból fog lediplomázni a hét végéig, és nem ő lesz az.
-Rendben - mondja felsóhajtva, és a szemeit forgatva - ha két percet sem bírsz ki a társaságom nélkül, követlek én téged a házba, ahol ki tudja milyen csapdákat hagyott nekünk az az elmebeteg, ó hős védelmezőm! De csak akkor, ha megígéred, hogy fogod közben a kezem, te tulok!
Aztán, ahogy szemen szúrja magát, és vonyítani kezd, a megszépült Logan arca grimaszba rándul.
-Oké, kézfogás kihúzva...
Aztán gyorsan megunja a szenvedő fél látványát, aminek semmi köze ahhoz, hogy a saját teste után több empátiát érez. Óvatosan közelebb huppan - inkább tűnik aranyos szökkenésnek, mint ninjás ugrásnak - és elkapja a saját karját, hogy messzebb húzza a véres arctól.
-Ne csinálj semmit... - Mondja lágy, megnyugtató hangon, és picit meg is simogatja a szőrös kart. Fura érzés...nagyon fura...
-Nem lesz semmi baj. Csak várj egy percet. Oké, ne mozdulj...
A kezével letörölgeti a vért Logan szemei...na mindegy, szóval elsöprögeti a vért a szemei elől, és mosolyog rá.
-Látod, nincs semmi baj? Csak töröld meg magad valamivel, mielőtt rászáradna az arcodra. A testem gyorsabban gyógyul, szóval amit most műveltél, az csak egy karcolás. Na...megnyugodtál? Minden rendben?
Mosolyogva kérdi ezt, és ha Nique igennel felel, hatalmas taslit kap.
-ÁÚ!!! Banyek ez de kemény!!! Te meg ne nézz ott bambán!!! Menj, és vágd le végre azt a rohadt zárat! ISTENEM! Fél órája sem vagy a testemben, és máris kalózt csinálnál belőlem??? Egek!!!
Aztán még mindig puffogva az ajtó mellé áll, és úgy várja, hogy végre beengedjék.
-Na, mi lesz már? Nyitod, vagy próbáljam meg én berúgni? Eltarthat egy darabig, de tőlem...
Aztán nem váltja be az ígéretét, és csak Logan mögött lép be a bűzölgő kis odúba. Az este folyamán most először örül neki, hogy nem a saját testében van, a padlót ellepő, és falakat körbeölelő rengeteg szemét szaga még a mostani orra számára is elviselhetetlen, és másodpercekkel később köhögve kénytelen kilépni a friss levegőre.
-Na jó...nézd meg, találsz-e valami személyeset...aztán gyújtsuk fel a rákba, mielőtt innen indul útnak az új szuperjárvány!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Vas. 1 Jún. - 7:43



Logan & Nique




♬ Girls just want to have fun ♬

Ha eddig nem léptem be apácának, hát isten bizony meg fogom tenni ezután! Főleg amiatt, amit művelni merészel az én ujjaimmal, az ő testével. Vagyis az ő ujjaival az én testemmel? Ebbe bele lehet bolondulni! És különben is, azt sem tudom, hogy az agysejtjeim miért kezdenek sztrájkolni abban a pillanatban, amikor ez a vadállat hozzáér a.. Minden férfi ilyen idióta lenne, Egy kis simi és máris leszáll a vér a fejükből? Fúj, de ciki! Vajon Sebastian, hogyha megöleltem.. ? Jesszus! Elvörösödöm a szőrmók testében. Egyáltalán honnan jut eszembe ebben a szituációban egy másik srác? Elegem van, elegem!!
- Legyen szíves mellőzze az ilyen kitöréseit, mert az borzasztó kellemetlen a tanár-diák kapcsolatunkban! – feddem meg dörgedelmesen. Legalább a hangja jó valamire, ha már a teste egyes részei olyanok, mint a póráz nélküli kutya. Nem lehet őket féken tartani.
- Ha tud jobbat, akkor szeretettel várom konstruktív javaslatait. Ez a szimatolás is rettenetesen kreatív! – öltök nyelvet, mit sem törődve azzal, hogy mennyire néz ez ki idiótán egy ekkora férfi testébe bújva. Szerintem holnapra arcizomláza lesz, mert az biztos, hogy ilyen túlkapásokat nem szokott megengedni magának. Nyelvöltés.. ugyan, kérem! Még mosolyogni sem tud, nem hogy ilyet! Kezdem már nem szégyellni magam amiatt, amiket a tanáromról gondolok.
Nagyon menő lennék a suliban, ha egyes lányok elé állnék azzal, hogy testközelbe kerültem Logan Howlett tanárúrral. Egyesek bizonyosan sápítoznának, hogy hű, de milyen jó nekem! Na azokat vágnám szájba egy döglött tehénnel, mert a jó.. hát az erre nem megfelelő kifejezés. Ostoba libák gyülekezete, jaj!
- Belezavarodtam, hogy most ki van kinek a hátán, úgyhogy megkérhetem, hogy ne nagyon használjunk ilyen mondatokat? Nehezen bogozom ki ezeket is és szaglászni nem megy a gondolkodással együtt. Férfitestben leállnak a női különleges képességeim. – szúrok oda. Nem szégyellem közölni vele, hogy egysíkú és nem tud egyszerre több dologra figyelni. A férfiak mind ilyenek, nekem ezt tanította Étienne, s ő már csak tudta, elvégre szintén férfiból volt.
Szagolok én, mint a vadászkutya, teljesen jól elvagyok vele. De amikor a kunyhóhoz érünk, s a kinyomásról kezd el beszélni, nem bírom megállni, hogy fel ne nevessek. Nevessek? Röhögjek. Szent isten! Ez a melák röfög, mint egy malac! Úgy meglepődöm ettől, hogy el is múlik vidor jókedvem.
- Ha nem vagyok indiszkrét, akkor amíg bemegyek, ön mit csinál idekint? Szeretném, hogyha jönne velem, s nem patkolna el a társaságom nélkül itt egymaga, mert nagyon nem szeretnék ebben a testben ragadni életem végéig! – forgatom meg a szemeimet. Nevetés nincs, van helyette próbálkozás.
Magam felé fordítom az öklömet, még kicsit be is hajlítom a csuklómat, hogy jobban lássam a folyamatot. Persze nem a világ legjobb ötlete közel emelni a szememhez a karmait. De a fene se tudja, hogy ezek milyen gyorsan jönnek elő! Hopp egy szempillantás, s már nem csak azért üvöltök, mert az öklöm fáj, hanem azért is, mert úgy tűnik kiböktem a bal szemem, meg úgy általában végigszántottam a fél pofaszerkezetemet.
- Basszusbasszusbasszus! Mostmitcsináljak? – pánikolok, mint egy igazi tizenhatéves. Már késő messze tartanom magamtól a karmokat, s a zárnyitás is elodázódik. A fájdalmon túl picit félek a reakciójától is. Nem hiszem, hogy örülni fog annak, hogy leamortizáltam arca bal felét. Rá se merek nézni. Ami mondjuk nem baj, mert elég szörnyen nézhetek ki, az arcomon levő vég hömpölygéséből és a fájdalomból ítélendő. Sírni fogok, esküszöm! A regenerációjáról persze semmit nem tudok..



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Csüt. 29 Május - 23:40

Szúrós szemekkel néz a saját testére, ahogy az csípőre tett kézzel, P betűsen fejezi ki rosszallását vele szemben. Komolyan, hányni tudna a látványtól, egyenlőre viszont marad a szemmel verés, mást ebben a testben úgysem tud, mert a jelek szerint most túl törékeny hozzá.
~Ennyire alacsony lennék más szemével? Mondjuk, még jó, hogy ez a csaj egy magas velem szinte. Ha valami hústorony testével látnám magam....ehhh...~
A megváltást jelentő finom kubai szivarból épp csak egy fél slukkot tud kiszívni, mikor valaki elveszi tőle azt. Meglepetten pislog, amiért a reflexei nem igazán működnek jelenlegi állapotában, aztán pedig két kézzel kapálózva ront rá a saját testére, hogy visszaszerezze, de késő, úgy tapossa el az az érzéketlen szőrmók a szivarját, ő pedig összerezzen az ijedtségtől, amikor meghallja azt az erőteljes hangot rákiabálni, majd megint meglepetten pislog saját kiscicára emlékeztető reakcióján, aztán duzzogva hátrébb lép.
-El tudom viselni a saját közelségem... - morogja, ám az újra előtörő lágy, kellemes női hang újra felidegesíti, és a szemeit forgatja ennek hallatán. Inkább suttogva folytatja, úgy nem olyan szembeötlő.
-Csak nem szeretném, ha visszaélnél a helyzettel te csődör.
És ekkor elmegy a teste mellett, és kecsesen végighúzza ujjait az övén. Mármint a Férfi övén...vagyis...nos, azt hitte, ez nem lesz annyira zavarba ejtő, hisz gyakorlatilag mégis a saját testrészét érintette meg, de nem. Igaz, nem ért hozzá, még ruhán keresztül sem, épp csak a környékre nyúlt, hogy a mostani lakó is észrevegye milyen túlnépesedés van ott, de akkor is. Vöröslő arccal figyel előre.
-Szóval, megkapod a testem, és az első kívánságod, hogy idézzek meg egy hétévest...és én még kételkedtem, hogy jó ötlet-e téged magammal hozni partneremként...
Minden esetre azért koncentrál, és meg is jelenik mellette...egy 7 éves kislány, akinek még a mostaninál is cukibb arca van. Pislog egy párat a pici, de aztán köddé is válik. Felsóhajt, és újra koncentrálna, de ekkor felkapják, és egy meglepett sikkantást követően egy nem túl nőies káromkodással reagálja le a dolgot, de azért szorosan kapaszkodik Nique-be, mint valami koala maci.
-Hülyéskedsz ugye? A szupermodell tested meg sem érzem a hátamon! - Förmed rá, hisz valóban, ha 130 kilójához képest ebben a testben olyan, mintha tündérként lebegne a föld felett, minden lépésként. Ha megindulnak így, hogy rajta lovagol, párszor amikor megfeledkezik magáról, vidáman kuncog fel, de aztán megköszörüli a torkát, és szigorúan néz tovább a baba arcával.
-Ha bárkinek mesélsz erről...
Elharapja a fenyegetést, és inkább csak kapaszkodik tovább. Nemsokára megpillantja a kunyhót, amit kerestek. Nem valami nagy szám, legfeljebb 10 négyzetméteres kis faház lehet, ami látszólag mindjárt összedől. Leugrik a hátáról, és az ajtóhoz lépked óvatosan. Beles rajta, aztán integet a testének, hogy kövesse őt.
-Azt hiszem nincs otthon, de nem vagyok benne biztos. Menj be, és nézz körül. Ha valami lecsapna ne aggódj, minden visszanő rajtad. Ó, és...mutasd a karod...
Megfogja Rozsomák alkarját, és felemeli, hogy az ökle ne felé nézzen. Bizarr érzés a saját szőrös, izmos karját tapogatni, de zárva a kunyhó, szóval szükség lesz a karmokra.
-Na jó, ez baromira fájni fog de...nem is tudom...képzeld azt, hogy megpróbálsz kinyomni magadból valamit, csak épp a karodból. Ó, és ne ijedj meg, amikor hallod a fémes hangot. VÁRJ! Egy pillanat...
Hátrébb lép, jó pár lépést, aztán ártatlanul mosolyog rá.
-Rendben, na most csináld. Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Ha megvannak a karmok, nyisd ki vele a zárat. Sima ügy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Csüt. 29 Május - 20:59



Logan & Nique




♬ Bohemian ♬

Rosszallón felhorkanok. Hát ilyen szinten ledegradálva sem volt még a képességem soha. Na mindegy, nem mintha meg kellene lepődjek ezen. Az eddigi beszélgetésből kiderült már számomra, hogy ne nagyon várjam azt, hogy ez a férfi jófej legyen velem. A kedvességnek írmagja sem szorult belé. Nem tudom, hogy miképpen mehet az ilyen tanárnak, de eszembe jut Jethro jellemzése élete legrosszabb tanáráról. Legszívesebben felhívnám a figyelmét a legközelebbi találkozásunk alkalmával Loganre. Tuti, hogy kenterbe veri azt a Rebeccát vagy kit, akit emlegetett nekem!
- Kislány, mi? - csapom csípőre a kezeimet – ilyen lapát tenyereket, te jószagú! - és még a csípőmet is oldalra döntöm, mint valami igazi tinis lánybeállás. Hadd élvezze csak a jelenetet a saját testével kivitelezve. Ne mondja rám senki, hogy nem hozom ki a legjobbakat a helyzetből! Még az egyik hajtincsemet is elkezdem szórakozottan tekergetni, tönkretéve ezzel a csodás szarvacskákat a fejemen.
Amíg meg nem szólalt, nem is vettem észre, hogy bűzrúd füstöl a számban. Kiakadnék, hogy elveszi a tulajdonomat, de van, amitől szívesen megszabadulok. Mondjuk amikor a szájába veszi – illetve a számba, fúj, de rossz látnom így magam! - megáll bennem az ütő. Reflexből kapok a szivar után, mit sem törődve azzal, hogy megégeti-e magát vele, vagy sem.
- Ellentétben önnel, én nem dohányzom. Szóval hagyja békén a tüdőmet, s szívjon vele friss levegőt ilyen szemét helyett! – morgok rá. Az ő hangján ez elég kellemes, még élvezem is a helyzetet. Amikor saját testemben ingerkedem, azt legtöbbször nem veszik komolyan. Hát de most nem egy tizenhatos lányzó vagyok, hanem egy megtermett maus. Egész más a dolgok fekvése így!
- Ahá! – csapok le rá – miután ha sikerült elvennem tőle a szivart, akkor eltaposom a földön, hogy írmagja se maradjon – lelkesen. - Csak kibújt a szög a zsákból! Még ön sem bírja elviselni saját közelségét.
Tusé. Kellett neki szórakoznia velem. Tudok én, ha akarok, csípős nyelvért nem kell a szomszédba mennem, azt hiszem. Lányként mondjuk ez a fajta csipkelődés szexibb, de ugyan mi szexi van ebben a Rozsomákban, ha már itt tartunk? Elég meredek lenne, ha bejönne nekem a tanárom. Nem is akarok hát belegondolni testének adottságaiba, pláne úgy nem, hogy magamon viselem őket. Szent isten! Még a.. pfúúúj.. életemben most vagyok a legközelebb egy férfi nemiszervhez, mondhatni testközelbe kerültem vele és hát mit ne mondjak, nem imádom a tényt. Tisztára olyan, mintha hermafrodita lennék! Csak el ne hányjam magam.
- Szimatoljak? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet. - Így? – próbálkozom, de csak egy horkantást sikerül kicsalnom magamból. Persze egy idő után már sokkal jobban megy a dolog. Nem, mintha éreznék bármit, de azért elég szórakoztató a tény, hogy itt szaglászom egy nagydarab férfi alakjában. Vajon mit szólna, hogyha lehajtanám a fejem, kétrét görnyednék, s aföldhöz szegezett orral sedernék, mint az a kétfülű szafaládé kutya, az a b-betűs hund, aminek a neve sosem jut eszembe? Tuti nem élvezné, de én megfeküdnék a röhögéstől!
A felbőgő motor hangja olyan élesen hasít a fülembe, mint még soha, semmilyen hang. Egészen megdöbbent, hogy milyen jól hallok. Örömittasan elmosolyodom, mert ezzel szinte egy időben mintha szagot is fognék. Már nem csak az avar illatát érzem, hanem magunkon kívül valami más, emberi szagminta is orrlikaimba kúszik. S hogy honnan tudom mindezt? A fene se firtatja! Jó dolog ez a kifinomultság, a tanárúr tud valamit!
- Ha messzebbre akarunk látni, javaslom, hogy rántson elő a múltból. Úgy hét éves koromban már elég ügyes voltam a futáshoz, de nem voltam még túl magas ahhoz, hogy kilőgjak egy nagyobbacska bokor takarásából. Minél messzebbre küldi előre, annál kevesebb ideig bírja majd fenntartani a dolgot, de annál többet láthatunk. – magyarázom, mert meg kell mondjam, hogy elég slendrián volt a megfogalmazása a képességemről, s nem árt, hogyha tisztába teszünk pár dolgot. Például azt, hogy nem bírok el tárgyakat még az alakjaimban, szóval elmondom itt és most, hogy kerülgesse lehetőleg a bokrokat és ne próbálja félreseperni az ágaikat, mert akkor fél percig sem fogja tudni használni a képességemet. Mint ahogy én sem tudom használni az övét. Vezessek, hát jó vicc!
Hirtelen ötlettől vezérelve a hátamra kapom saját testemet – jelen esetben az övét – mert ismerem a futási sebességemet. Nem vagyok egy sprinter, szóval az én edzett, kőkemény modorú tanárom biztos gyorsabb nálam, szóval ha akarunk némi tempót diktálni, akkor így kell lennie.
- Remélem, hogy nem derül ki önről az a kínos tény, hogy nem bírná a tenyerén hordozni a hölgyeket. – helyettesítek be tenyeret a hát helyére, csak hogy nevetségesebb helyzetbe hozzam a mondattal. Persze a mozdulatsor lehet, hogy eleve hülyeség, de úgy vagyok vele, hogy javítson ki, ha akar. Csak leugrani ne próbáljon, mert kitöri a lábamat!
Szimat, hork, szimat, hork.. Franc, ez még nem tökéletes! Mindenesetre követem a már előbb megfogott szagnyomot, s közben az erdő neszeire és az attól eltérő hangokra is odafigyelek. Ha Logan valamit sikerül kilessen a képességemet használva, akkor azért remélem, hogy nem lesz rest megosztani velem, amit lát. Ez így nagyon röhejes egy elkapás lesz. Úgy érzem, hogy vak vezet világtalant vagyok ebben az ő képessége/teste az enyém helyzetben. De sebaj, maximum szénné égem magam, ha innen valaha kijutunk, s soha többé nem teszem a lábam Mr. Howlett óráira..



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Csüt. 29 Május - 14:57

Vezetés közben az útra figyel, leszámítva azt a fél percet, amikor a rádióval babrál egy kicsit, de amikor nem talál semmi normális műsort, átvált kazettára, és a hangszókból felcsendül a Queen...meglepően halkan. Freddie Mercury szinte suttogja azt, hogy "We will rock you". Ha észreveszi az enyhe gúnyt a lány hangjában, nem mutatja ki, csak egy enyhe morgással, és biccentéssel reagál arra, hogy szerinte is elbánna vele egyedül. Nagyon helyes. Ami viszont a képességet illeti...
-Azt jelenti, hogy a kedvenc könyved az idegen szavak szótára - mondja, fel sem nézve, a tőle már megszokott dörmögő hangon, majd még hozzáteszi: - Illetve, ha négy dolgot bízok rád egyszerre, nem védekezhetsz azzal, hogy nem tudsz osztódni. Ez nagyon hasznos képesség, mert így egyszerre tudlak elküldeni cigiért, kávéért, és sörért.



Logan nem egy félénk manus, szóval sosem jelentett neki problémát közel kerülni egy vonzó szöszihez rövid időre, de ez azért túlzás! Legszívesebben felrobbant volna, és ezen a helyzeten az sem javított semmit, hogy miközben az öklét fájlalta, egy idegesítő mély hang is őt buzerálta, amitől a falra tudna mászni, hogy aztán a magasban robbanjon fel!
-Ne dirigálj kisl... - végigméri a szőrmókot, aki fájdalmasan ismerős a számára, aztán megrázza a fejét, majd köpködve söpri ki az arcába tódult hajtincseket.
-Na jó, először is...add ezt ide.
Ezzel a lendülettel közel megy a saját testéhez, és megpróbálja kivenni a szájából a meggyújtott szivart. Ha ez sikerül, akkor megpróbálja a saját szájába venni, és nagyot szívni belőle. Ha sikerült, ha nem ez után beszél csak hosszabban.
-Na jó, a test amiben most vagy, olyan, mint egy vadászkutya. Vegyél egy mély levegőt, aztán használd az orrod. Aki ezt tette velünk, a közelben kell, hogy legyen még. Ha megvan, húzd ide a fülénél fogva, és megbeszéljük vele, miért nem jó vicc az ilyesmi.
Aztán eszébe jut, mire gondolt az átváltozás előtt, és összeszűkült szemekkel, gyanakodva kezdi el méregetni a testét, majd hátrébb lép egyet.
-Ó, és maradj távol tőlem.
Ekkor a távolban felbőg egy robogó hangja. A hosszú szőke hajú, baba arcú, dús keblű férfi erre a haját tudná tépni.
-Meglóg! Na jó, befelé az erdőbe! Állítólag itt tanyázik, csak van egy kunyhója, vagy ilyesmi! Vezess, ha megtaláljuk, megtudjuk ki ez, aztán elkapom, és kibelezem!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Emily VanCamp
Hozzászólások száma : 356
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szer. 28 Május - 22:19



Logan & Nique




♬ What the HELL?! ♬

Vannak olyan reggelek, amikor jobb lenne nem kikelni az ágyból, de erre az ember lánya csak akkor szokott rájönni, amikor már jócskán benne jár a napban, s esélye sincs visszafordulni. Nos, a mai nap is ilyen, azt már a kocsiba való beszállás előtt elkönyvelem magamban. Kezdjük ott, hogy mit keresek én az egyik olyan tanárom társaságában, akinek a modora nem igazán kompatibilis az enyémmel? Isten őrizz, hogy ítélkezzem, minden tiszteletem az idősebbeké, de azért van, ami már nálam is kiveri a biztosítékot. Főképpen azon a ponton szakad el bennem a cérna, amikor minden előzetes udvariassági kör nélkül leszösziz. A ne patkolj el című megjegyzése még csak-csak elment, de azért itt legszívesebben megszűnnék jó diáknak lenni, kiszállnék még az indulás előtt és visszatérnék a szobámba.
Szerintem amúgy sem fogja hasznát venni a képességemnek meg úgy általában nekem az akció folyamán, de mindegy, ha már így esett, igyekszem mosolyogni rá és csak franciául kívánni el gondolatban a pokolba.
- Majd úgy intézem, hogy ne legyek a terhére! – magázom, mert idősebb, mint én, s ha nem lenne, akkor sem járnak neki a viselkedése miatt a közvetlenség. Fiatal vagyok, de nem egy idióta, akit csak úgy simán le lehet kezelni. Vajon mindenkivel ilyen? Biztosan tartalmas emberi kapcsolatai lehetnek. Ja. Még egy kaktusz is kidöglene mellette, annyi lélek szorult belé!
Bekötöm magam, ahogyan kéri, párdon, ahogy vakkantja. Tényleg egy szava nem lehet, kedélyesen elvegetálok mellette, mint egy zöldség. Nem vagyok hajlandó beszélgetni vele, ha nem muszáj, bár mosolyom töretlen. Ha már ostobának néz, legalább bárgyúnak is hoggyen. Ezzel a vigyorral simán elmennék annak is.
- Abban én is teljesen biztos vagyok, hogy elbír vele! – vonom meg a vállamat. Udvarias akarok lenni, de kihallatszik némi cinizmus a hangomból. El is szégyellem magam miatta, s visszaváltok kedvesbe. Nehezen megy, de azért csak sikerül.
- Temporális sokszorozódás, hogyha mond ez önnek valamit! – lekezelés, juhé! Nekem is megy, nem csak neki, bár nem direkt fogalmaztam így. Egyszerűen csak olyan hosszú lenne elmagyarázni, s nem nagyon akaródzik belekezdeni. Az utóbbi időben ugye nem vagyunk jóban a képességem meg én. Pedig hasznos kis jószág, bár számomra még mindig nem támadó.
Amint megállunk az autóval, s a fickó kiszáll mellőlem, én is ekképpen teszek. Lépek egyet, döng. Mi a túró? Mikor lettek ilyen súlyosak a lépteim? Amikor lepillantok a lábamra, majd' elájulok. Köpni-nyelni nem bírok a döbbenettől, s hosszú percekig csak pislogok, mint hal a szatyorban. Bezzeg a férfi meg ordítozik. De mi olyan furcsa az ő..
- Na neeee! – szalad ki a számon, de meg is bánom azonnal. A falat tudtam kaparni ettől a hangtól a kocsiban ülve is, de úgy, hogy ráadásul az én számon jön ki, még rettenetesebb. S az sem sokkal kellemesebb, hogy Logan otromba üvöltését pedig a saját hangomon élvezhetem.
- Komolyan ilyen a hangom? – forgatom meg a szemeimet.. illetve az ő szemeit.. Te jó isten! Ebbe bele fogok őrülni! Nincs egy épkézláb gondolatom sem.
- Megtenné, hogy nem ütlegeli a fát? Nem tudom, hogy milyen hatással lesz ez a kis kiruccanás a testemre, de nem szeretném, hogyha tökéletesen amorffá csapkodná az öklömet, mert ha visszakapom a testemet és nekem fog fájni, akkor nagyon zabos leszek!
Zabos. Nagyszerű.. már úgy is beszélek, mint ő. A testcserével modorcsere is járt? Nem lenne jó, ki tudja mit hozna ki ebben az alakban belőlem a francia temperamentumom.
- Van valami ötlete, hogy mit kezdjünk a helyzettel? – folyamodom hozzá segítségért, elvégre mégis csak ő a felnőtt, neki kell jobban tudnia. S amíg válaszára várok, igyekszem nem megnézni magam a kocsitükörben. A végén még elájulnék.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Hugh Jackman
Hozzászólások száma : 79



TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   Szer. 28 Május - 21:17

Rozsomák nincs oda különösebben azért, hogy kap egy társnak nevezett púpot a hátára - sőt, ha már itt tartunk, az sem dobja fel, hogy feladatot kap péntek este, de ez már más kérdés - és a trágárság egész estés áriáját készül rázúdítani Eric-re, mielőtt meglátja, kinek is kell elkísérnie őt.
-Na jó... - jegyzi meg morogva, s még a vállait is megvonja - ha megígéred, hogy nem leszel az utamban, én gondoskodom róla, hogy ne patkolj el, rendben?
Ez után szó nélkül a garázsba indul, és megtorpan a motorja mellett. Legszívesebben azzal menne de...ketten még elférnek rajta, hárman viszont már elég kényelmetlen lenne. Végül egy átlagos fekete személyautóra esik a választása.
-Kösd be magad - utasítja a lányt, aztán a kocsi úgy hagyja el az iskola lehajtóját, mintha legalábbis égő házból menekülnének.

-Na jó...majdnem biztos, hogy elbírok egyedül is ezzel a hippivel de, azért szeretném, ha mesélnél magadról. Mire is vagy képes pontosan szöszi?
Közben már valamivel lassabban haladnak, ahogy megközelíti az erdőket. Egy út széli fűz rejtekében parkolja le a kocsit, és ahogy kiszáll belőle az első dolga, hogy rágyújtson egy szivarra, aztán...aztán valamiért a szivar eltűnik a kezéből, és helyette a fűz egyik ága van előtte, amit éppen kisöpör az arcából. Meglepetten pislog, majd az ágaktól kissé összekócolódott hosszú szőke haját is hátrasöpri, aztán...aztán pislog egyet, ahogy meglátja saját magát szivarozni, az autó másik oldalán. Balsejtelmektől megmérgezve tekint lefelé először karcsú, finom kezeire, aztán pedig mellkasára, ami most így valahogy annyira nem tetszetős, hanem inkább ijesztő.
-"Nem ismerjük pontosan, mire képes..." ÉN EZEKET KIBELEZEM? HA HAZAÉRTÜNK! - Ordítja, aztán körbenéz, és úgy kiált az erdőnek.
-ROHADT VICCES! KAPSZ 3 MÁSODPERCET, HOGY VISSZACSINÁLD, MIELŐTT MEGTALÁLLAK, ÉS MEGETETEM VELED A CSONTJAIDBÓL A VELŐT!!!
A szívélyes meghívásra valahogy senki sem jelentkezik, ami csak tovább hergeli a férfit...(?), mire újra felordít, és dühét egy közeli fa törzsén vezeti le, amibe nagyot üt öklével. Egy másodperccel később aztán összegörnyed, a kezét szorongatva.
-Ó, hogy...
és ekkor halk szitokszavak hagyják el szokatlanul puha, és szakáll mentes ajkait.
-Ne csak állj ott! Keresd meg, és hozd ide a fejét!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: North Salem városhatár   Szer. 28 Május - 18:09



Niqué & Logan



A várost körülölelő erdő évszázados fái kinek titokzatos, kinek félelmetes érzést keltenek. Az erdő bizonyos pontjai annyira sűrűek, hogy tökéletesen el van zárva a civilizációtól, míg az átlátható részen autóút vezet.

Farkas/Rozsomák és Hóra egy szimplának tűnő feladatot kapnak, egész egyszerűen be kell vinniük a közeli rendőrörsre egy mutánst, aki bizonyíthatóan mások összezavarásában leli az örömét, megfélemlít, megtámad másokat, pusztán élvezetből.  Hőseink nem ismerik az erejét, csak annyit tudnak, hogy North salem szélén az erdőben húzta meg magát. Amikor közelebb érnek, legnagyobb megdöbbenésükre egymás testében találják magukat. Na ebből vajon hogyan vágják ki magukat?

//No picurok! :PItt a kezdő, mesélővel tényleg csak nagyon minimálisan lesz belekotyogás a dolgokba, inkább ténylegesen csak afféle indító löketet kaptok, mert nem sokára nyári nagymesék, ami sok energiát fog felemészteni, de azért majd figyelek erre felé is. Smile
Eric(a)//



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: North Salem városhatár   

Vissza az elejére Go down
 
North Salem városhatár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Elhagyatott edzőterem
» North Pole Club
» Jelmezverseny jelentkezés
» Best of North - A legjobb szövegeink a játéktérről!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-