we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Kerti lugas (fürdő előtér)
by Adrienne Meyer
Szomb. 26 Május - 15:34

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
James Hurley
 
Nathan Jones
 
Emma Frost
 
i'm here





Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Játékterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Játékterem   Szomb. 7 Jún. - 16:06

First topic message reminder :

North Salem kis város, de azért itt is fellelhető egy kisebb játékterem rengeteg korabeli játékkal. Van persze billiárd, csocsó, egyszerűbb játékképek is a félkarú rablótól a pontgyűjtögetősekig. Esténként pedig általában megnyílnak az ismerős vendégeknek a hátsó szobák, ahol pókerjátszmák folynak, persze ide csak úgy az utcáról nem igazán lehet besétálni, maximum ha vállalod a magas nyitótéteket.




Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jaime Murray
Hozzászólások száma : 65
Kor : 945



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Hétf. 18 Aug. - 21:55

Nikola & Enaid


"Elsőként". Ez a szó olyan örömmel telt el, mint még semmi más, sok éve. A zene, a lépések, a táncpartner, minden most olyan jó, olyan tökéletes.
Tökéletes.
Úgy ízlelgetem ezt a szót, mintha valami finom ritkaság volna. Más életében ez talán nem így van, de az enyémben igen. Szavaira egy széles mosollyal válaszolok elsőnek.
-Nincs más dolgom...Én bármely nap bármennyi óráját rá tudom szánni erre a csodás foglalkozásra. - mondom, s neki állunk táncolni. Olyan jó.. az érzése magával ragad, könnyűvé teszi a testem, könnyen lépek, s gyorsítok a ritmusra és a vezetésre egyaránt. Egy-két szó, hogyan kell fordulni, s hopp, pár lépés és helyet cseréltünk. Aztán újra. Rám mosolyog, egyre jobban, majd elvigyorodik, s már szinte nevet. S mintha egy tükör volnék, én is egyre jobban felszabadulok, mikor még is rákérdez életemre. Akkor sziporkázó mosolyom visszaszelídül, s elmerengve nézek szemeibe. Elmondjam? Ne mondjam? Olyan.. boldog vagyok most. Elrontsam? Nem akarom megsérteni hallgatásommal. De én sem tudok mindent: felejtek. S erre a szóra aggodalom tör rám. Mi lesz, ha ezt a napot is elfelejtem majd egy év, vagy egy évszázad múlva?
-Nem akarom elfelejteni... - motyogom alig érthetően magam elé. Viszont ennél rosszabb már nem lehet a helyzetem: ha elmondom, maximum az emberek rossz lelke csap újra arcon. Felpillantok rá és mind a kilenc évszázadom súlyával, szomorúságával pillantok rá. Nem könnyezem, nem formál arcom semmilyen érzelmet.. Csak a szemeim beszélhetnek és a perc hallgatás, amivel őt nézem, fürkészem arcát. Meg is állok a táncban, de nem engedem el, mintha félnék, hogy álom volna és szerte foszlik.
-Egy kísértet vagyok... Nincs a történetemnek se eleje.. se vége. Nem ismerem az Életet, csak látom. Látom, ahogy mások élik. De én, soha sem éltem igazán. Nem tudtam bele csatlakozni. Nem emlékszem sem a szülőföldemre, se anyámra, se apámra, sőt, magamra sem. Sokáig ha megláttak, féltek, megrémültek. De változott a világ, s a félelem már undorrá és szánalommá változott. Anno féltek, kitaszítottak, de ma már megtűrnek maguk között az emberek... Nincs bennem más, csak az évek hosszú szomorúsága és a remény, hogy talán egyszer... lesz ez másképp. Mint ma.. mint most. Nem tudom megszépíteni ezeket a csodás pillanatokat.. nincs olyan dolog az "életemben", amely gyönyörű lett volna. Mert ha volt is, az rögtön szerte foszlott másodpercek alatt, s akkor megint jött a magány és a fájdalom, a kitaszítottság és a könyörgés, hogy kegyelmezzen rajtam a sors, a mindenható, vagy bármely felsőbb hatalom, ha létezik. Megakartam halni, s nem tudtam. Nem azért, mert nem tettem meg, hanem mert, ha meg is tettem nem számított. Egy Kísértet vagyok. Bolyongó lélek. És ha tényleg szépet akar az életemből, nézzen körbe. Hallgassa meg ezt a zenét és nézzen magunkra az ablak tükrében. Mert évszázadok óta most először vagyok boldog. - mondom halkan, de jól  hallhatóan. Egy ideig tartom vele a szemkontaktust, de aztán oldalra pillantok mondandóm közepén. Nem akartam elrontani a hangulatot, de úgy éreztem, ez a pár percnyi boldogság megéri az őszinteséget, még ha utána az arcomba is nevet. Lesütöttem a szemem, s vártam, mit felel, mit tesz, itt hagy-e, vagy szól-e valamit.





A hozzászólást Enaid Smithson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 24 Aug. - 23:27-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 576



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Vas. 17 Aug. - 1:58

Érzékelem meglepetését, melynek köszönhetően elnézővé, barátságosan mosolygóvá válik szemem s szám is. Nyilvánvaló, hogy közel sem egyértelmű a legtöbbek számára, mi alapján juthatott eszembe ezen információk magja. Hogy is lehetne, hiszen az átlagember figyelmetlen, a népesség fele pedig annál is tompábban érzékeli környezetét. Nem azért, mert érzékszerveik gyengébbek volnának, tán hibásak. Sokkal inkább azért, mert intellektusuk nem elég gyors vagy kifinomult ahhoz, hogy a kapott információkat feldolgozza. Eljut tán idegrendszerük központjáig, ám nem áll össze komplett, komplex képpé. Nyers, titokzatosnak tűnő, kusza érzet-kavalkádként gyülemlik fel. Ezek eredménye pedig hosszasan beálló, csodálkozó, olykor látványosan bamba tekintet, s a cselekvés hiánya.
- Ahogy mondja. Elsőként. Amennyiben ideje és kedve engedi, természetesen - teszem hozzá egy udvarias, meghajlásból bólintássá szelídült mozzanat kíséretében.
Kezem lágyan simul derekára, ahogy ujjai csusszannak tenyerembe, hogy bizonytalan mozdulatait határozott mozdulatom tökéletes harmóniába terelhesse sajátjaimmal.
- Mily nagyszerű, hogy efféle kiváló ritmusérzékkel rendelkezik! Megtisztelne vele, ha ezen csodás pillanatokat tovább szépítené számomra azzal, hogy megosztja velem bonyolult történetét - jegyzem meg ragyogó mosoly kíséretében, tekintetem pedig egy pillanatra sem szakítom el koromszín középpontú, jégszín szemeitől.
Valódi szerencsének mondanám, hogy ezúttal olyan lemez került zenedobozomra, melynek dallamai fokozatosan gyorsulnak. Ahogy tanítványom egyre inkább rákap a megfelelő lépésekre, nos annál gyorsabb tempót diktálok, hiszen az ifjú - számomra holtában is az marad - Johann által komponált hangjegyek ritmusa tökéletes alapot szolgáltat egyre fürgébben kopogó lépteink alá.
Látom rajta, hogyne látnám, miként önti el a lelkesedés. Eleinte fókuszált pillantással, s szelíd mosollyal figyelem, olykor kósza, segítő utasításokkal mozdítva előre tánctudását. Egészen addig, mígnem lassacskán már egészen eltalálja a szükséges íveket, s kétségtelenül elkapja, magával sodorja a hangok áradata.
Támogatandó túláradó érzelmeit fokozatosan szélesítem mosolyom, s természetesen célom ezzel, hogy utánzás révén maga is egyre láthatóbban kimutassa, egyre inkább belelovalja magát ezen pozitív érzések kavalkádjába. Olyannyira lassacskán, hogy mindig csak hajszálnyival legyen lemaradva. Mosolyom végül széles vigyorba és kuncogásba fordul, melynek valódi, felszabadult kacaj lesz végeredménye.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jaime Murray
Hozzászólások száma : 65
Kor : 945



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Pént. 15 Aug. - 10:49

Nikola & Enaid


Hallgatom a zenét, s az lassan kezd a végére érni, mikor felteszi kérdését és én meglepve nézek rá. Honnan tudhatja, hogy nem itt születtem? Ha így bele gondolok, jó magam sem tudom, hol születtem... Fejem kicsit oldalra fordítom és merengőn nézek ki belőle. Olyan sok az emlék... olyan hosszú az élet. Próbálom felidézni a kezdeteket, olyasmire gondolni, amely talán emlékeztet rá. Ezer és ezer emlék jön elém, utcák, városok, emberek, terek, tájak, folyók, tenger, hajó. És itt megáll minden. Sokszor próbáltam.. soha nem ment. Keserű szájízzel húzom el a ajkaimat. Még a rendes nevemre se emlékszem, örülök, hogy legalább ezt megkaptam. De mit mondjak a férfinek? Aggódón pillantok fel rá. Még is hogy mondhatnám neki..?
-Ez... bonyolult. - bököm ki, pedig valójában egyszerű, elmondani lenne bonyolult. Nem akarom, se azt, hogy kinevessen, se azt, hogy hitetlenkedjen, se azt, hogy sajnáljon.
Végül kirohanásom meglepetté teszi, s félek, hogy elrontottam jó kedvét, de mosolyra húzza az ajkait, amitől kicsit megkönnyebbülök.
-Elsőnek? - most rajtam a sor, hogy meglepődjek. Hát többféle táncot akar nekem tanítani? Nem tudom, hova legyek örömömben. Szívem hevesen ver, szinte alig bírok egy helyben maradni. Hevesen bólogatok mosollyal, majd közelebb lép. Most meg úgy érzem, megállt a szívem. Csak gyerekek érintkeztek velem ennyire közvetlenül: mindig jókat játszottam velük. De hogy egy felnőtt is mosolyogva fogja kezem.. simítson derekamra. Az érzés nagyon erős volt. Szinte már fáj a fejem, ahogy minden erőmmel arra koncentráltam, ne váltsak síkot. "Ne, ne könyörgöm, most ne!" gondolom magamban kétségbe esetten. Nem is nagyon tudok ekkor oda figyelni arra, amit a helyes tartásról mond. Viszont amikor újra elindítja a zenét, feleszmélek. Elmondja az alaplépést, s számolja is. Egy két há', egy két há. Előre, hátra. Néztem a lábát, s az enyémet, hogy rá ne lépjek. A ritmus érzékemmel nem volt gond, s annyira koncentráltam, hogy még a zavarról is elfeledkeztem, s nem volt szükség arra, hogy képességemre is oda figyeljek. Pár lépés után már egészen belerázódtam az alapba, s szinte bizseregni kezdett az örömtől a testem. Zene, egy férfi, lépések. Táncolok! Apróság ez más ember számára. De nekem egy hatalmas lépés, s olyan örömittas arccal pillantok fel, szinte sírni képes lennék boldogságomban.
Táncolok.. Táncolok!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 576



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Pént. 15 Aug. - 0:11

Mily szikrákat vet neuronhálója, midőn gondos, érzéssel teli érintéssel illeti a szépet szóló eszközt! Minden apró mozzanatát, minden rezdülését elraktározom magamban. Nyilvánvaló számomra, a neki kijáró bókokat eleddig nem volt alkalma senkitől megkapni. Ó, mily badarság! Hisz nem bókok ezek, mindössze gondolatok, benyomások. Érzetek, kellemek, míves ízek. Olyan hatások, melyek megédesítik jelen pillanataim, s okuk valamint forrásuk egyértelműen ő maga. Mosolyát mosollyal illetem éppúgy, mint zavart pillantásait. Most, hogy kíváncsiságomat és valamiféle különös, fekete-vörös lángokkal lobogó csodálatomat felébresztette, mindent tudni kívánok róla. Tudni, látni, hallani, szagolni, ízlelni, érezni. Századonként jó, ha egyszer történt velem efféle különös jelenség. Tán ritkábban. Most azonban kellő bizonyossággal forral, éget belülről.
- Bocsásson meg, de legyőzhetetlen kíváncsiság furdalja oldalam. Árulja el, kérem, honnét származik? Mikor és hol hagyta hátra szülőföldjét?
Roppant hirtelen bekövetkező visszakozása időt hagy számomra, hogy felmérjem, gondolataim egészen kitisztultak, mondhatni visszarendeződtek korábbi reguláikhoz. Azon tény ellenére, hogy a továbbiakban is fenntartom érdeklődésemet eme lenyűgöző, két lábon járó tél irányában.
Menekülése valamelyest érthető, ha akár csak haloványan is engedek teret átszivárgó gondolatai számára. S valóban, ennyit lehetővé is teszek fejszervem számára. Arcomon meglepetés jelei, melyek újból mosolyba fordulnak, ahogy mentséget talál menekülésére. Úgy teszek, mint aki elfogadja ezen tényt - hisz valóban így van -, s tiszteletteljes kérésére röbiden bólintok egyet.
- Megfelel kegyednek, ha elsőként a keringővel kezdünk?
Amennyiben nincs kifogása ellene, közelebb lépek, majd kezemet nyújtom felé. Amint elfogadta, másik kezem derekára csúszik. Rövid utasításokkal segítem, hogy megfelelő pozíciót vegyen fel. Az alapállás tisztázása után elejéről elindítom kedvenc ideillő művemet, majd lépés, és lépés, és lépés. Ekként segítem is, szóban, párhuzamosan és harmonikusan a bekövetkező mozdulatokkal. Egyelőre még tiszteletteljes távolságból folytatjuk ezen táncot, a fokozott testközelséget későbbre tartogatom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jaime Murray
Hozzászólások száma : 65
Kor : 945



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Csüt. 14 Aug. - 17:00

Nikola & Enaid


Pillantásait kerülve nézek körbe a szobában, majd vizsgálom meg jobban a gramofont. Magamnak is fura vagyok. Rég megszoktam már, hogy megbámulnak, de ahogy a férfi nézett, az más volt. Én nem tudtam ugyan így figyelni őt, nem bírtam ki anélkül, hogy alázatosan le ne süssem a szemem... ez még régről ragadhatott rám? Alázat. Vagy félelem? Megszoktam, ha a szemembe néznek, félnek. Ő inkább kíváncsi, s gyönyörködik, amely ismeretlen számomra, legalábbis irányomban. Ezért van az, hogy inkább másfelé pillantok, mint sem tudomásul vegyem, hogy valaki tekinthet rám másként, nem csak szörnyként. Szavaira felpillantottam, elmosolyodtam, bókjaitól arcom lángolna, de csak szemem csillogásán, mosolyomon látszik, mennyire nem vagyok hozzászokva ehhez és nem is tudom, miként kezeljem. Persze, örülök, de miért mond nekem ilyeneket?
- Rendben... Victor. - biccentek, jelezve hogy akkor innentől így hívom, hisz így szeretné. Végül a ketyerére terelem a szót, de válaszába így is bele rejt némi bókot. Ismét csak szerény mosolyba fojtom értetlenségemet. Végül ellép, meghajol és olyasmit kér, amitől... megijedek? A táncról az érintések, az egymásra hangolódás, a közelség és a bizalom jut eszembe. Az utolsóval nem is lenne igazán gondom, de az, hogy olyan közel engedjem a férfit... elkerekedett szemekkel, zavartan figyelem őt. Soha nem kértek fel táncolni, soha senki nem akart velem érintkezni.
- Nem..!- a szokásaim rabja vagyok. Félek az újtól, s érzem, hogy az nem visz jóra. Talán túlságosan is kijelentettem a dolgot, ezért gyorsan meggondolva a dolgot hozzáteszem - Nem tudok táncolni... - mondom, s szégyenérzet önt el. Sok évet megéltem, s ilyen apróságok miatt ijedezem. De hogy miért is féltem a tánctól? Láttam régen bálokat. Sok ember jött el, színes, díszes ruhákban, szólt az élőzene. Mindenkinek volt párja, kit megpenderített, magához szorított... derék, kéz, kéz és váll... ennyit tudok a táncból, s annyit, hogy a férfiak eképp udvaroltak, a nők eképp választottak. Mindig gyönyörködve figyeltem őket, rejtve, A sötét folyosókról, vagy ablakból. És emlékszem a végtelen magányra.... amelyet látványuk okozott. Gyönyörű és fájdalmas. Ilyen volt nekem minden egyes összejövetel. Ezért vágtam rá elsőnek, hogy nem... de most más a helyzet. Nem azt figyelem, ahogy Victor felkér egy hölgyet: ő engem kért fel. Reméltem, hogy előbbi -kelleténél hevesebb- reakcióm nem tántorítja el. Azért, jobb ha megerősítem.
- Boldoggá tenne... ha megtanítana táncolni. - hangom halk és reménykedő, ahogy csillogó pillantásom is, amelyet most kivételesen nem veszek le a férfiról, mélyen szemében tartom.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 576



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Csüt. 14 Aug. - 16:01

Játékosan jóízű, már-már mámoros mosolya angyali arcán ragyogásba ringatja tekintetem, míg a még illendő hévvel gyönyörködöm hószín szépségében. Kezdeti gyanakvásának oszlásával dér-derűt önt kedve érzékeimet éltető tejszín telébe. Mily mennyei mámor, gyöngyöző gyönyör, míg másvilágba merülő, lenyűgöző lényének tónusait tapintják éhesen éledő érzékeim. Szeszélyem szívet formál mellkasomba, hogy hevesen kalapálás közepette szépítse meg, egészítse ki harmonikus összekapcsolásukkal érzeteim s érzéseim. Így igaz, bár kedvelem a praktikus gondolkodást, nem vetem meg a szépség semely formáját sem.
- Ó, ne aggódjék, kisasszony! Örömömre szolgál, hogy egy ily érzékeket gyönyörködtető jelenséget láthatok vendégül. Kérem, nyugodtan szólítson az önnek jobban tetsző nevemen! Bár legszívesebben arra kérném, az első neveim valamelyikén szólítson inkább, úgy közelebb érezném magam ragyogásához.
Érzetek sokasága, dallamos hangja, tiszta, szinte színtelen látványa, testének rezdülései. Megtalál, átjár, megihlet, tovaszáll. Szerencsémre szemlélődő énem sem rest, csupán lappang, látszólag pihen. Valójában igen hamar felmérte csodálatom jelenlegi tárgyának korán, származását, és még igen sok egyéb információmorzsát. Külön érdekességként hat, hogy teste egészen fiatalnak tűnik, pedig alkata alapján igencsak régen született. Netán komolyan eltér a statisztikai átlagtól.
- Bizony, csodás! Szellemének szárnyalása édes érzeteket kelt gondolatimban. Hitetlenkedve legyintenék, ha bárki percekkel ezelőtt azt állítja, eme csodás jelenség toppan majd be hozzám. Korunk állítólag technikai vívmányokkal együtt élő embereit megszégyenítve veszi észre tekintetének lelket lángra lobbantó jegével azt a csodát, melyet gépszerkezet formájában alkotott meg egy remek elme.
Valamelyest hátrébb lépek, hogy helyem jusson meghajolni. Illedelmes kérés, s tiszteletadás alkalmával ez így szokás. Esetünkben pedig mindegyik megtörténik gyors egymásutánban.
- Engedje meg kérem, hogy lénye tovább csigázhassa érzékeim, megfűszerezendő eme csodás dallamokat! S egyúttal hadd kérjem fel egy táncra, hogy viszonozni próbáljam a jelenléte által okozott gyönyörűséget!
Meghajlásom hosszú, még abból az időből való, mikor az úriemberek léteztek, s elvétve úrinőt is találhatott az ember gyermeke. Nyilvánvaló számomra, az ifjú hölgy közrendű származűsú, ám ezen tényt jelenleg nem szándékozom kihasználni. Hagyom, hogy ő maga tegye meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jaime Murray
Hozzászólások száma : 65
Kor : 945



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Szer. 13 Aug. - 8:23

Nikola & Enaid


Csendben figyelem a férfit.. Látom mosolyát, csillogó tekintetét. Felkel, s én is felállok, hiszen mosolya mögött nem lehet tudni, milyen szándékot rejt. Végül oda lép hozzám, kezet nyújt, miközben megszólal. Beszédje meg lep. Nem is mondandója, bár az cifra, inkább az, ahogyan mondja. Kezdeti meglepettségem kedves mosolyba fut át és tenyerem az övébe simítom. Kézcsókot ad, amin ismét csak meglepődök. Azt hiszem… soha életemben nem kaptam még hasonlót. Ó kézfogást igen, na de kézcsókot soha. Beszéde, kérdései olyan lehengerlőek, magával ragadóak, különlegesek, hogy nem állom meg, hogy én is hasonlóan hozzá válaszoljak neki, egy kis dallamos rímmel:
- Enaid vagyok jó uram s bocsásson meg, hogy csak úgy berontottam. Elvarázsolt a csodás zene, nem hallottam ilyet már jó ideje. - biccentek mélyen, s látom, ahogy végig mér. Nem zavaróan, csak visszafogottan. Megértem, hosszú éveim során találkoztam ennél zavaróbb, sőt rémisztőbb pillantással is. Közben jó magam is megnézem, bár csak apró, tisztelet teljes pillantásokkal. Cingár, jóvágású férfi, s a modora is kiváló, arra senkinek sem lehet panasza.
- Hogyan nevezhetem? Victor? Edward? Mr. Appleton? - kérdésem ártatlan, s barátságosan mosolygom hozzá. Hát igen, engem egyszerű megszólítani, de egy ilyen névnél jobb ha rákérdezek, sem hogy úgy szólítsam, hogy neki kellemetlen legyen. Aztán pillantásom visszakúszik a gramofonra, balkezem felemelve nyúlok oldalához. Érintésem finom, szinte leheletnyi, mintha attól félnék, már ettől is szét tudna esni ez az ereklye.
- Emberi elme.. nézzen csak erre! Oly csodás találmány… Szólítja az ember szívét, s vele együtt a lelkét. De a zene. Ó a zene, tán még csodásabb ennél is. Nem csak szólítja, de magával ragadja a lelket, nem ereszti, elröpíti magasra, hol békét és megnyugvást talál… Mily rég hallottam ilyen dallamokat… Hegedűt, csellót, mélybőgőt, fuvolát, dobot, kürtöt… - sóhajtok fel vágyakozva s behunyom a szemem, fejem kicsit felemelem, mintha a zene már is elvitte volna a lelkem, ki testemből, messzire, fel a város fölé, a fellegekbe, a Mennyekbe.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 576



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Szer. 13 Aug. - 1:15

Vendégem érkezik a szokványos úton. Hang érkezik hozzám nem feltétlenül, s látvány az egészen biztosan nem szokványos fajtából. Kilincs kattan, lépte-érzete koppan, hószín haja s ajka, látványa dobban. Nem szokványos, bár talányos. Gondolatim ihletve szárnyalnak, szám-mosolyom ívelve árnyalnak. Valami új, valami szép, valami egészen félénk. Kell nekem, meglesem, elveszem, elteszem. Tán csak csodálom, hallgatom, figyelem, ráhagyom. Ó, hát észrevett! Szám mosolyog, szemem nevet. Talpra pattanok, már amennyire úri körökben a sürgedelem megengedett, s lábon haladok, míg meg nem állok illendő távolságban a kisasszony mellett.
- Ó, mily csodás koraesti derű, ki frissítő szellőként fújta mosolyra álomjárta tekintetem! Sir Edward Victor Appleton, szolgálatára!
Enyhén meghajolok, majd kezemet nyújtom felé. Amennyiben elfogadja, kézcsókkal illetem kecses kacsóját, s eszembe sem jut fintorogni kusza gondolataim kavalgádja okán. Hisz erre vártam, hogy valami friss, valami különleges, valaki különleges felpezsdítse tespedő, unalmas perceim. Kevésbé távolodom, minthogy a kézcsók előtt elhelyezkedtem, s ekként kérdezek vissza eleddig még ismeretlen látogatóm felé.
- Kegyed személyében kit tisztelhetek? S ha nem vagyok túlságosan tolakodó, tán lehengerlő kérdéseim folyamával, minek köszönhetem e rendkívül kellemetes látogatást?
Zavara nyilvánvaló, mégsem zavaró számomra. Örvendek személyének, bárki legyen is. Hisz a zene ragadta meg, s vonzotta magával, ehhez kétség sem férhet. Az már koránt sem bizonyos számomra, vajon eredeti célja mi lehetett, midőn irodám felé vette irányát. Végső soron nincs is igazán jelentősége. Üdítő meglepetés megkapóan titokzatos hátborzongatóan egyedi, bizsergetően különleges megjelenésével. Mindez párosítva vélhetően kifinomult, remeknek is nevezhető ízlésével egyenesen kiváló eseménynek mondható, úgy hiszem. Alaposan, s a részleteket nem feledve mérem fel. Mindezt leplezendő tekintetem továbbra is az illendő tartományon belül vizslatja, nehogy további zavart, netán sértett érzeteket keltsek benne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jaime Murray
Hozzászólások száma : 65
Kor : 945



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Csüt. 7 Aug. - 21:18

Nikola & Enaid


Fent és lent.
Mostanában -a felfedezéseimnek hála- inkább fent voltam, de a folyamatos kudarcok és az, hogy a felfedezésekből nem értek semmit, lassan letaszított. De már szinte megszoktam. Az utcát jártam, szürke volt a felhőktől, melyek eltakarták az eget és a napot. Nem esett, de fújt a cél. Az emberek siettek, a tömeg szinte sodort magával, mint halat az áramlat. Hazafelé siettek munkából, iskolából. Ahogy körbe néztem, minden olyan mozgalmas volt. De ez a mozgalmasság inkább idegesített, mint aktívvá tett. Végül megtorpantam, s megláttam valami villogást, s csörömpölést. Beléptem a helyre, a zaj kellemetlen volt. Leginkább csendre és nyugalomra vágytam, de kíváncsi voltam, mi ez. Emberek -főleg a fiatalabb, korombeli generáció- gépekkel.. játszott? Innen-onnan más hangokat hallottam. Hol örültek, hol mérgelődtek, volt aki még meg is rúgott egy szerencsétlen játékot. Úgy haladtam a sorok között, hogy azt sem tudtam, merre megyek. Egy folyosóra kerültem. Még rendesen hallatszott mögöttem a zaj, de meghallottam valami mást is. Üteme volt... szép üteme, dallama. Zene. Ettől kicsit megélénkülve indultam el a folyosón, s kezdtem keresni a forrását. Fülemet az ajtókhoz tapasztottam, s hallottam, hogy egyre közeledek. Végül elérkeztem a megfelelő ajtóhoz, a játékgépek hangja idáig már alig ért el. A kilincsre pillantottam, s izgatottan, mint valami csínytevő gyerek, lassan lenyomtam a kilincset. Mikor kinyitottam az ajtót, szemem elé tárult a szoba túlsó oldalán a gramofon. Ismerős volt. Valamikor, régen láttam már ilyet. Beljebb léptem. Nem néztem körbe, szemeim rászegeződtek az ismerős tárgyra. Óvatos, puha léptekkel mentem közelebb, majd leguggoltam asztala mellé, kezeimmel annak sarkába kapaszkodva és nosztalgikus pillantásokkal figyeltem, s egyben hallgattam a csodás zenét... Fejemet jobbra-balra döntögetem a zene ütemére, majd megmerevedek, s hátra pillantok. A zenék nem indulnak csak úgy be maguktól. Megint elfelejtkeztem arról, hogy ebben a világban már nem gondolnak csak úgy szellemnek az emberek és nem rohannak ki a szobából, ha én bemegyek.. Így hátra pillantva körbe tekintek, kinek a nyugalmát zavartam meg, s egy másodperc múlva már találkozik is a tekintetem egy férfiével. Mondanám, hogy bocsánat, s ajkaim résnyire nyílnak, hogy szóljak, de a zene, az élmény és a zavar, hogy már megint hülyeségeket csinálok bennem rekesztik a szót.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 576



TémanyitásTárgy: A Kísértet és a Szörnyeteg keringője   Kedd 5 Aug. - 11:14

A Kísértet és a Szörnyeteg keringője


(Írta: Enaid Smithson,
Rendezte: Nikola Tesla)



Tárgyalásnak aligha mondható röpke kis interjúnk után hozzálátnék, hogy utamra indulja. Végül valahogy mégsem sikeredik az az indulás, bárhogy is szóljanak terveim. Eszembe ötlik az a régi gramofon, melyet még a Strausstól kaptam annak idején. Ó nem, ő sohasem volt feltaláló, sokkal inkább zeneszerző. Azért ajándékozta nekem, hogy alkalmasint lehetőségem nyílhasson szerinte oly maró, mégis büszkén viselt magányomat enyhíthessem segítségével. Bár az egyetértéstől távol álltunk ezen kérdéskör kapcsán, kifejezetten kedvemre való találmánynak bizonyult ez a mai szemmel kissé tán ormótlan zenedoboz.
Egykori kedves ismerősöm, társalkodó partnerem és eleségem emlékének tisztelegve úgy döntök, az ő művének segítségével hozom újból működésbe. Komoly műgonddal veszem elő tokjából a lemezt, majd helyezem a megfelelő pozícióba. Finom pukkanás hallik a hangszóróból, midőn az eszköz tűje a hanghordozót éri. Elfordítom a kapcsolót, kényelembe helyezem magam egy fotelban, a dallamokat felvezető halk recsegést pedig ráhangolódásként lehunyt szemmel, mosolyogva hallgatom.
Néhány röpke pillanat múlva felzengenek a jól ismert szólamok, melyek segítségével ismét a Monarchiában érezhetem magam. Szinte látom magam előtt mélyégszín habjait a nagy folyónak, mely ketté szeli a makacs és igen kreatív tudósok hazáját. Hátra dőlök, s élvezem a Kék Duna Keringőt, avagy ahogy a szerző saját anyanyelvén elnevezte: An der Schönen blauen Donau.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Levy Tran
Hozzászólások száma : 153
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Hétf. 4 Aug. - 19:26



Nikola & Jenna

- Végül is... az annyira nem is sok. - gondolkodom el egy kicsit. Heti két délután és esetleg egy-egy rendezvény, azért annyira nem feltétlenül megerőltető, beleférhet végül is, főleg ha lehet a dolognak valami hasznosabb következménye is, mert őszintén szólva azért nem ez életem nagy álma, nem egy ilyen helyen akarok dolgozni örökké, ellenben nagyon is érdekelne ez a bizonyos tehetség kutató vonal, amit emleget aztán. Próbálkozom én, de azért befolyásos ismeretség nélkül elég nehéz egyről a kettőre jutni, de ha tényleg segítene, akkor igenis lehet esélyem, mert a fickó kifejezetten pénzesnek tűnik.
- Rendben, akkor... akkor arról a következő alkalommal. - bólintok végül, aztán természetesen nyújtom is a kezem, ahogy ő is tesz, bár a kézcsók maga meg... kéne, hogy lepjen, de igazából ha a logikát nézzük, akkor nem kell, hiszen eddig is elég komolyan viselkedett a fickó. - Mindenesetre köszönöm a lehetőséget! - mosolyodom el aztán a kézcsók után, aztán szépen ki is libbenek. Azt hiszem jól sikerült ez az egész, pedig igazán nem számítottam rá, hogy egy ártatlan felvetésnek ilyen folyományai lehetnek, de úgy fest, hogy van ebben a versenyben potenciál, vagy... vagy legalábbis bennem, vagy a fene tudja. Majd kiderül következő alkalommal igaz?

//Én is köszönöm a játékot! Smile//





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 576



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Hétf. 4 Aug. - 13:18

Erős felvezetés, parádés lavírozás, majd elfogadható színvonalú levezetés. Így értékelném a tárgyalás menetét. Végső soron sikeres volt, bárhogy is folytatódjék ezen kis történet. Lassanként ideje lesz lezárnom ügyünket, hogy fontosabb, több haszonnal kecsegtető folyamatokat is útjukra indíthassak.
- Az idejének is minden bizonnyal megvan az ára. Egyébiránt ha heti két délután bejön, az megfelelő lehet. Illetve nyilvánvaló, hogy a promóciós rendezvények alatt ildomos jelen lennie.
Végső soron kirakatbábunak sem utolsó az ifjú hölgy, még ha nem is a szofisztikált fajtából való. Az itteni egyszerű népeknek - főként a fiataloknak - legalább annyira vonzza, mint méhet az érett gyümölcs. Esetleg legyeket a túlérett gyümölcs. Még ha megfigyelésünk tárgya inkább az érett kategóriába is legyen sorolható, testi szempontból természetesen.
- Tehetségek gondozásával inkább, mint felfedezésével. Sok a teendőm, kevés a fennmaradó időm. De ezt önnek nyilván nem szükséges elmagyaráznom - vetek felé egy megértő pillantást, miközben mosolyom sziklaszilárdan kitart - Azt javaslom, az énekesi pályájáról legközelebb ejtsünk szót. Addig is kellemes hétvégét, illetve jó szórakozást kívánok!
Kimért mozdulattal állok fel, majd kezet nyújtok. Kétség sem férhet hozzá, kézcsók következik, enyhe meghajlással kísérve. Útjára engedem a kisasszonyt, magam pedig gondolataimba mélyedek. Bár ez igen ostoba kifejezés erre, hiszen részemről konstans állapot elmém használata. Szemben az emberiség döntő többségével.
Szándékosan nem forszíroztam tovább az iskola ügyét. Láthatóan komolyan igyekszik titkolni, miféle oktatás is folyik ott, ami nyilvánvalóan nem az erőssége. Amennyiben kreatívabb kitérő válasza is akadt volna, beveti, és kevésbé sietteti önnön távoztát.
Kezem ügyébe kerítem telefonomat, és jelzem sofőrömnek, ideje indulnunk. Szegény pára testőröm is biztosan unatkozik már a kocsiban. Szó se róla, mindkettejük unalmát busásan megfizetem. Mégis, valahogy megkedveltem ezt a cinikus ám igen kreatív férfiút. Jó választás volt, ezt immár többszörösen is bebizonyította számomra.
Eképpen elmélkedve távozom az épületből, hogy útnak induljak megvalósítani valami újat, valami kellően nagy volumenűt.

/Köszönöm a játékot! Smile/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Levy Tran
Hozzászólások száma : 153
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Vas. 3 Aug. - 15:08



Nikola & Jenna

Tényleg csupán annyit értelmezek a dologból, hogy erőteljesen figyelemmel kíséri a szavaimat, ami mindenképpen jóként is értelmezhető, bár őszintén szólva tényleg kissé zavarban vagyok a felajánlott lehetőség miatt. Az az igazság, hogy nem ezzel akarok foglalkozni, ez csak egy egyszerű ötlet volt, nem több és nem lenne nekem időm rá, hogy bővebben is rászánjam a napjaimat, hiszen ott van az acapella kör, a suli, az előkerült öcsém, és persze maga az éneklés. Nem fogok csak úgy mindent félredobni, hiszen nekem ez az egész annyira nem fontos, egy felvetés, amivel fel lehet dobni a helyet és a játékot is, de nem létszükséglet nekem. Talán heti egyszer szoktam betérni ide egy kicsit játszani és nagyjából ennyi.
- De tudja az időm... az nem túl sok, annyi felé vagyok szakadva és mégis csak nem tudom, hogy ez mennyi itteni jelenlétet követelne meg. - oké, azért ezzel az ugródeszka lehetőséggel mégis csak felkelti az érdeklődésemet, végül is érthető, minden ezzel kapcsolatos lehetőséget meg kell ragadnom, mert eddig még nem sok adódott. - Szóval nem csak ezzel foglalkozik, hanem tehetségek felkutatásával? - nem néztem ki belőle, de persze miért ne lehetne? A legtöbb menedzser is általában üzletember kinézettel rendelkezik, úgyhogy nem kell ezen meglepődnöm. Azért ez nem lenne rossz, de végül csak bólintok. Sose tűnj azonnal túlságosan lelkesnek, az soha sem a legjobb döntés. A névjegyét elveszem és a farzsebembe csúsztatom végül.
- Olyasmi igen, bár elég változatos a korosztály, vannak fiatalabbak, idősebbek is. - bólintok egy aprót, bár nem értem, hogy miért olyan nagyon fontos a suli, ahol tanulok. Megköszörülöm végül a torkom, futólag az üres vizespohárra siklik a tekintetem, aztán végül még fészkelődöm kicsit. - De azt hiszem én lassan távozom. Nem akarom önt sem feltartani és... akkor majd jelentkeznék, ha már eldöntöttem mi fér bele az időmbe. - nem állok fel azonnal, de egyértelműen távozni készülök. Nem tudom, hogy miért érdekli ennyire az iskolám, meg azért amúgy is azt hiszem már mindent sikerült tisztázni, amit kellett.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 576



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Csüt. 31 Júl. - 19:04

Érdeklődve szemlélem az ifjú hölgy reakcióját, emelkedett pulzusát és erőteljes verejtékezését. A maga nemében még egészen érdekes is, felépítését tekintve magasra értékelem mozgásszervi hatékonyságát. Emellett vonalvezetése esztétikus, teste pedig nagyobb részt egészséges. Kedvem volna némi játékra, valamiféle pszichológiai-fiziológiai kombinált kísérletre, ám akad itt még más érdekesség is! Alaposabban megfigyelve endoplazmatikus felépítését, a kettős spirál megfelelő csavarjában megtalálom a keresett különlegességet. Lévén jelentősebb testi elváltozást alig-alig találok, valamiféle titokzatosnak mondható adottságot feltételezek részéről.
Kívülről csupán annyit vehet észre bárki, hogy rendkívül figyelmesen hallgatom beszélgetőpartneremet. Hogyne tenném? Hisz több szem többet lát, több fül többet hall, többen több felé is képesek vagyunk figyelni. Minden esetre mikor a kisasszony megemlíti a hivatalos közeget, és magyarázkodni kezd, nos egy rövid ám felszabadult nevetéssel reagálok. Igazán jól szórakozom, azt meg kell vallanom, még ha reggel még egészen másként is terveztem mai időbeosztásomat.
- Nos igazán meglep, hogy ezt a környezetet odakint - intek könnyed mozdulattal a játékterem felé - hivatalosnak ítéli. Szó sincs aktatologatásról, netán elvárt hivatalos magatartásról. Annyi volna a dolga, hogy ötleteivel és jelenlétével megnövelje a vendégek számát. Gondoljon csak bele, ingyen játszhatna, szervezőként nagy népszerűségre tehetne szert, ráadásul pénzt is keresne ezen felül. A tehetségek gondozása pedig afféle szabad időtöltésem, így alkalmas időben tán egy zenei meghallgatásról is beszélhetünk, ha megbízhatónak bizonyul. Egy énekes sztárnak nem árt némi előadói készség a tetszetős énekhang és külső mellé. Tekintheti ugródeszkának. Nyugodtan gondolja át, és kérem, értesítsen a döntéséről!
Átnyújtom névjegyemet, melyen több elérhetőségem is megtalálható éppúgy, ahogyan nevem is. Az iskola kérdéskörét természetesen nem kívánom ennyiben hagyni, bármennyire is menekülne a másik ezen témától. Meglátjuk, miként magyarázza ki magát.
- Ez afféle felnőttképzési intézmény? Ott tanul énekelni? - kérdezem érdeklődve, csevegő hangnemben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Levy Tran
Hozzászólások száma : 153
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Kedd 29 Júl. - 21:58



Nikola & Jenna

Jó, talán tényleg sikerült egy kicsit átmennem idegesbe, mert hát na... feszültséget gerjeszt, hogy hirtelen valaki ilyesmit vár el tőlem, miközben nekem aztán eszembe sem jutott, hogy nekem kéne itt az egészet leszervezni, meg totál kidolgozni az ötleteket és... és tényleg nem gondoltam bele mindenbe. Csak egy kisebb ötlet volt, csak egy egyszerű felvetés és ennyi, nem több. Most pedig már lassan tökéletesen meg kéne szerveznem mindent és nem tudom, hogy mégis hogyan kéne ezt megoldanom. Gondolkodás nélkül veszem át a vizet és simán felhajtom. Amúgy is rémes íze volt a kávénak, csak azért ittam meg, mert legalább lefoglalt és oldotta a feszültségemet, de a víz legalább kimossa a kellemetlen ízt, mindenképpen jobban érzem magam tőle.
- Én nem igazán hiszem, hogy jó mennék... marketingmenedzsernek. Köszönöm, hogy így gondolja, de egészen más életcélom van, és... nem bírnám valami nagyon hivatalos közegben. - megeresztek egy félszeg mosolyt. Tényleg nem is tudom, hogy miből gondolta ezt, mert hát a külsőm nem éppen mutat rá valami aktatologató állásra vágyakozó alakra. Ez az ösztönös tehetség dolog meg... őszintén szólva így elsőre nem látok mögé semmit és igyekszem a mögé sem, amikor tovább beszél és még azt is megemlíti, hogy igen szemrevaló vagyok. Azért na van bennem egy cseppnyi gyanakvás, mert hát keveredtem már életem során bajba. Végül csak megrázom a fejem.
- Köszönöm, tényleg kedvesek a szavai, és gondolom, hogy ilyen nem igazán szokott előfordulni, de a suli mellett nem lenne erre is időm. Én... én énekelni szeretnék és azzal is akarok foglalkozni, maximum néha kikapcsolódásképpen játszom. - magyarázom tovább, most már egy kicsit konkrétabban is említve, hogy pontosan miről is van szó. Szinte már elkönyvelem, hogy lassan indulhatok is, amikor aztán a suliról kérdez. Miért érdekes ez? Egy iskola, aminek akár ha jól tudom utána is tud nézni, és olyasmit meg aztán főleg nem mondhatok, ami nem tartozik az átlag emberekre.
- Csupán egy átlagos iskola... semmi több a várostól nem messze. Tehetséges fiataloknak, akik jeleskednek valamiben. - ez így elég nem? Csomó ember van, aki kiemelkedően teljesít sport, zene, vagy egyéb terén, miért ne lehetne ez egy szimpla tehetséggondozó iskola, ahol nagy hangsúlyt fektetnek az ilyesmire?




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 576



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Hétf. 28 Júl. - 23:10

Mikor újból beles a titkárnő a kicsiny irodába, kérek tőle egy pohár vizet, amit át is nyújtok a velem szemben ülő ifjú hölgynek. Megbocsátó arckifejezés és egy mosoly kíséretében pillantok rá, amolyan megértő bácsika módjára. Még ha nem is nézek ki oly öregnek. Hanglejtésem, hanghordozásom számonkérőről barátságossá mérséklem. Mostanra elértük azt a pontot, mikor kezd kétségbe esni, lévén felelősséggel tartozik ötletéért. Ideje, hogy egy kevéske levegőhöz engedjük jutni a lánygyermeket. Szótlanul kivárom, míg megissza a kapott vizet.
- Kérem, nyugodjon meg! Teljesen felesleges idegeskednie. Mindössze volt szerencsém meglátni önben a kellő kreativitást, mely versenyszellemmel párosul. Így arra jutottam, kiváló marketingmenedzser lehetne kegyedből. Akad még mit tanulnia, ám nyilván nem erre okítják abban a bizonyos iskolában, sokkal inkább az ösztönös tehetségét csillantotta meg számunkra.
Néhány kimért mozdulattal, türelmes, hosszú kortyokkal eltüntetem az előttem pihenő csészéből szellemi serkentőmet. Tulajdonképpen már igazán nincs sok dolgunk ehelyütt. Érdekeltté tesszük abban, hogy megfeleljen az elvárásainknak, és elérhető kritériumokat tűzünk ki. Ez némi felvezetést kíván ugyan, ám ennek legnagyobb részén már réges régen túl vagyunk. Ideje, hogy a tárgyra térjünk.
- Nyilvánvaló, hogy a már említett előnyös tulajdonságai mellett ön igen szemrevaló, valamint kivételesen agilis személyiség. Javaslom, tekintse egyfajta versenyként ezt a feladatot, akár a flipper rekord megdöntését. Ezidáig egyik vendég sem jutott el odáig, hogy állást ajánljunk neki, és azt el is nyerje. Kegyedet viszont bizonyára érdekli egy olyan állás, ahol mindössze kedvelt játékait kell népszerűsítenie, fizetést kap, ezen felül ingyenesen használhatja kedvenceit. Az így szerzett ismeretségről már nem is szólván.
Széttárom kezeimet, mintha magától értetődő, tökéletesen egyszerű feladatról volna szó. Egyúttal tovább is terelem a témát, mintha innentől minden tökéletes módon útjára volna indítva.
- Kérem, meséljen még erről a közeli iskoláról! - dőlök előre érdeklődve az asztalra támaszkodva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Levy Tran
Hozzászólások száma : 153
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Hétf. 21 Júl. - 21:42



Nikola & Jenna

Az a helyzet, vagy inkább az a baj, hogy tényleg inkább csak arra gondoltam, hogy ez csupán egy óvatos tapogatózás lesz, egy ötlet, amit felvetek és persze majd más megvalósítja. A fene se gondolt arra, hogy én leszek az, akinek részletesen ki kell dolgoznom, én leszek akinek még nevet is kell adnia neki és minden részletet pontosan összerakni, vagy legalábbis nagyjából, mert hát pontosan mégsem tudnám, ld. nem értek minden részletekhez, kapásból a pénzügyekhez, hogy mondjuk hogy hány érdeklődő lenne. Egy biztos, azért tényleg próbálkozom, amennyire legalábbis tőlem telik.
- Van egy iskola nem messze a várostól, és vannak idősebb diákok is, szóval nem lesz ezzel gond. - zavartan elmosolyodom. Rendkívül ügyes vagyok, sikerül olyasmit megpedzegetnem, amit nem kéne, mert hát a suliról azért csak nem beszélhetek részleteibe menőnek, de végül is ismert nem? Mármint úgy is, mint sima iskola a közelben, tehetséges tanulóknak, vagy... valami ilyesmi. Nem mindenki tudja, hogy mutáns suli, de hát nem is kell mindenkinek mindenről tudnia nem igaz? A név kérdés újra terítékre kerül, én pedig csak a kávémhoz menekülök, ami persze rémes, de... mégis mit tehetnék? Valamivel le kell foglalnom magam és hátha van rá esély, hogy ez legalább kicsit segít, mert ha nem, akkor... Egyébként is miért töröm magam és vagyok ezzel úgy, mintha mindenképpen meg kéne ugornom a lécet? Mintha minimum valami munkahelyi felvételin lennék, görcsben van lassan a gyomrom.
- Hogy... Flipper Bajnokság? - azt hiszem kezdek átmenni kissé idegesbe, amit az is mutat, hogy eljutottam addig, hogy a hajammal babrálok, ami azért nálam igazából nem túlságosan gyakori, de tényleg azt érzem, mintha mindenképpen teljesítenem kéne. Végül kissé megköszörülöm a torkom és csak megszólalok. - De tudja ez... nem igazán kötelező. Mármint csak egy ötlet volt, és nem gondoltam, hogy nekem kéne kiviteleznem, hiszen nem itt dolgozom és nem fűződik hozzá érdekem. - azt hiszem arra akarok ezzel célozni, hogy nem kéne úgy tesztelnie, mint valami beosztottat, akinek ezen múlik a felvétele a pasas cégéhez, vagy tudom is én. Jó lenne egy ilyen verseny persze, de én résztvevő típus vagyok, nem szervező. Nem vagyok üzletember... asszony, mindegy, csak szeretek időnként játszani, hogy levezessem a feszkót.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 576



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Hétf. 21 Júl. - 3:52

Figyelmesen hallgatom, miként próbálja összeszedni magát, és bebizonyítani, hogy akad folyománya hamari szavainak. Az eddigiek alapján még nem győzött meg, ám csiszolni való is bőven akad felvetései kapcsán. Kezdetnek kapásból a legszembetűnőbbet emelem ki, hátha nem kell olyan sokat magyaráznom hozzá, hogy megértse. Ha netán mégis így volna, nos arra az eshetőségre sosem lehet teljes egészében felkészülni.
Igyekezetét minden esetre pozitívan értékelem, bármennyire is fuldokló kapálózásához hasonlíthatnám leginkább azt, ahogyan előadja magát. Nem egy született szónok, legalább ezt is tudjuk. Bármi is legyen ebből a versenyből bármi, remélhetőleg akad majd helyettes házigazdánk. Nem biztos, hogy az ő beszéde volna az ideális bárki lelkesedésének felcsigázására.
- Milyen iskoláról is beszélünk pontosan? Remélem, tisztában van vele, hogy ez egy Játékterem. Korhatáros a belépés.
Tovább kortyolgatom a fekete levest, miközben eszembe jut, vajon mennyi idő volna valamiféle rendesnek mondható teát kerítenem itt. Bár valami azt súgja, kellően sok ahhoz, hogy ne próbáljam meg. Pedig vágynék most egy csésze jóféle teára. Feketére. Olyanra, amelyik akár még ültetvényen is dolgozhatna, olyan színe van. Olyanra, mely erejével holtakat támaszt fel, avagy élőket taszít a túlvilágra. Hm... ELragadtattam magam. Ám egy teát így is elfogadnék, akár az ifjú, keleties hölgy prezentálásában is, amennyiben nem véti el túlságosan.
- És a flipper bajnokságot miként nevezte volna?
Kedvelem a kérdéseket. Csupán jókor és a megfelelő személynek kell feltenni, hogy az általunk óhajtott eredmény legyen aztán előttünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Levy Tran
Hozzászólások száma : 153
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Pént. 18 Júl. - 16:00



Nikola & Jenna

Nem mondom, hogy erre számítottam. Az az igazság, hogy csak egy kósza ötlet volt, amit felvetettem és egy pillanatra sem gondoltam volna, hogy az egészből az sül majd ki, hogy végül egy irodában kötök ki, mintha valamiféle üzleti tárgyaláson lennék, ahol egy kávé mellett kell megosztanom az ötleteimet és javaslataimat egy láthatóan eléggé... okos fickóval. Egy kissé tartok ettől, mármint nem a pasastól, hanem a helyzettől. Nem vagyok én olyan nagy elme, és őszintén szólva nem is gondoltam át mélyebben, hogy mit is szeretnék, vagy hogy mit szándékozom kihozni ebből az egészből. Nem gondoltam volna, hogy ilyen részletekbe menően kell mindent kitalálnom. Tényleg úgy gondoltam, hogy egyszerűen csak bedobom az ötletet, aztán az okosabbak majd kihoznak belőle valami jót.
- Az jó, mert ilyesmi úgy se menne. - mosolyodom el. Megnyugtató, hogy nem kell egyből üzleti zsenivé válnom. Kár lenne tagadni, nem vagyok az és jó eséllyel nem is leszek soha. Nem is akarok igazság szerint. Nem vagyok én a saját életemmel és a saját céljaimmal elégedve. Énekelni akarok, híres szeretnék lenni, ez a kis ötlet csupán egy apróság, ami felmerült bennem és nem akartam magamban tartani, és ha már itt vagyok, megpróbálhatok kihozni belőle valami jót. Aztán elhangzik a jó néhány mondhatni kérdés, én pedig nem kicsit bizonytalanodom el. Nem gondoltam bele ilyen mélyen, ez már most egyértelmű. Azért igyekszem felszívni magam. Válasz kell, ennyire egyszerű, és ha nagyon igyekszem, akkor remélhetőleg ki tudok hozni magamból valamit.
- A reklámhoz elég lehet pár plakát a környéken és ha elég érdekes a verseny, akkor a fiatalabbak biztosan tovább adják majd. Én is reklámozhatom a suliban, biztos nem lenne baj belőle, ha kiteszek egy plakátot a hirdető táblára. - azt hiszem ez a legegyszerűbb kérdés volt. És hogy mi lehetne a név? Főleg, ha más dolgokat is beleveszünk, az már azért nehezebb kérdés. - Eredetileg én csak Flipper bajnokságra gondoltam, de így... jó kérdés. - jobban át kell gondolni, talán a hely nevével is lehet játszani, talán valahogy összevonni valamiféle hangzatos nevet a játékok betűiből. Időnyerésképpen kortyolok a kávémból, amiért még mindig nem vagyok oda túlzottan, de most hátha segít, hogy jobban összeszedjem a gondolataimat.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 576



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Csüt. 17 Júl. - 23:21

Magyarázkodására első feleletem némi elnéző hümmögés. Fejében kusza gondolatok, úgy igazán követni se kedvem, se rutinom nincsen. Érdekes megfigyelnem, miként váltott a falánkság ínyenc, gondosan szelektáló szemezgetéssé részemről. Így most hiába oly kiszolgáltatott pallérozatlan, kicsapongó elméje ennek a védtelen, egyszerű lénynek. Nincs meg az ambícióm, hogy mohón kicsikarjak belőle minden információt, amit csak tudok. Valami különös oknál fogva nagyobb élvezeti faktorral bír, amennyiben hagyományosnak mondható eszközökkel érem el céljaimat a kétlábúaknál.
Magam is kortyolok néhány aprót a felfedezése idején többnyire csupán fekete levesnek gúnyolt nedűből, mely bár élénkíti a testet és a lelket - így tartja a mondás -, számomra úgyan úgy egy élvezeti cikk csupán, mint példának okáért az alkohol. Nincs jelentős stimulációs vagy tudatmódosító hatása. Sosem bántam. Nem vágyom tökéletlenségből fakadó élvezetekre.
- Ó, félre ne értsen, kisasszony! Egy percig sem vártam el, hogy pénzügyi szakértővé váljon a kedvünkért! - pillantok rá mosolyogva, egyik tenyeremet felé fordítva, amolyan védekező-magyarázó célzattal.
Első lépés lecsökkenteni az elvárásokat. Mikor ez kellően hirtelen történik, a másik úgy érezheti, leértékelték. Ez egy percig sem jelent problémát, a leértékelt áru olcsóbb. Most pedig akárhogy is tekintjük, üzletről beszélünk. Azt azonban még nem tudja az ifjú hölgy, hogy valóban az ő ideje - ezáltal ő maga - az árucikk. Ujjaimat összefonom magam előtt, úgy könyökölök az íróasztalra, s kissé előre is dőlök.
- A versenyhez szükség volna egy rendszerre, miként is zajlana ez. Díjazás gyanánt tetszetős megoldás, hogy az első három helyezett játéklehetőséget kap nyeremény gyanánt. Fontos kérdés még, miként reklámozzuk, illetve valamiféle találó és hangzatos név sem ártana a versenynek. Össze lehetne kötni billiárd és bowling versenyekkel is, ezáltal több vendéget vonzzana, és sokat megkedvelhetnének újabb játékokat is eddigi kedvenceik mellett.
Csend következik, részemről legalábbis. Ideje, hogy érezze a kisasszony, felelősséggel járnak a pénzzel kapcsolatos ötletek. Különösen abban az esetben, ha más pénzével kapcsolatban támadnak fel hirtelen ihletődött ideái. Nem szokásom a levegőbe beszélni, ellenben szokásom leszoktatni ezen szokásukról leszoktatni újdonsült ismerőseimet. Legalább azon esetekben, mikor tőlem várnak valamiféle segítséget.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Levy Tran
Hozzászólások száma : 153
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Szer. 16 Júl. - 16:13



Nikola & Jenna

Szó se róla, nem vagyok egy egyetemi zseni, vagy ilyesmi, nem voltam soha sem híve annak, hogy olyan rendkívül sok időt öljek mondjuk a tanulásba. Nem azért, mert lusta vagyok, hanem, mert más érdekel, de egy dalszöveget könnyedén be tudok vágni rövid idő alatt is és remekül olvasok kottát. Mindenki abban jeleskedjen, amiben igazán jó, mi értelme lenne elmélyülnöm mondjuk az atomfizikában, ha cseppet sem érdekel? Nem akarok tudós lenni, ezért nem is kifejezetten válogatottak a szavaim. Egyszerűen csak azzal foglalkozom, ami érdekel és úgy adom mások tudtára, ami foglalkoztat, ahogy az először eszembe jut. A külsőm pedig természetesen ezt nagyjából el is árulja rólam, nem veszem túl komolyan az életet és magamat sem, legalábbis a legtöbb fronton, mert ami igazán fontos az számomra sem csak elhanyagolható apróság, azért tudok dolgozni és küzdeni.
A szavaira csak egy apróbb hálás mosoly a reakcióm. Igazából sejtelmem sincs, hogy milyen motiváló eszközeim lehetnek, nem vagyok az a típus, aki mindenféle testi meggyőzésnek teszem azt a híve lenne. Azért ez... csak egy flipper bajnokság, nem olyasmi, amit minden áron akarok, sőt, még azért sem lennék hajlandó bármit megtenni, amit tényleg minden áron szeretnék. Még egy igazi nagy lemezszerződésért sem adnám el magam, azért vannak elveim, még ha ez első ránézésre nem is feltétlenül látszik.
- Oh, köszönöm, ez szuper lenne! - nem akartam húzni ezt, főleg mert ki tudja, hogy mikor érek majd rá megint. Az a biztos, hogy most intézzük el ezt, ha megbeszéljük és ha nem jó, hát nem jó, ha pedig mégis, akkor egész jó napot tudhatok majd magam mögött. Így hát szépen elindulok a cél felé a fickóval és szépen lehuppanok a fotelbe, amikor megérkezünk, majd kedves mosollyal köszönöm meg a kávét. Nem vagy egy nagy kávés, de ebben az esetben nem illett volna azt hiszem visszautasítani, így hát nem is teszek ilyet. Kortyolgatok inkább, legalább egyet, aztán leteszem a csészét, hiszen ideje lesz megpróbálnom valami igazán jót előadni, ez a nehéz dió.
- Tudja én... nem vagyok kifejezetten egy üzleti zseni, de már egy ideje járok ide, és úgy láttam, hogy azért elég nagy a forgalom, főleg nyáron és ha mondjuk lenne egy nagyobb bajnokság, valami kisebb nevezési díjjal. Nem is tudom... a pénzhez nem értek igazán, de lehet végezni egy előzetes felmérést, hogy milyen érdeklődés lenne erre, és annak fényében kalkulálni ki a nyeremény összegét, sőt... igazság szerint nem is biztos, hogy túlságosan nagy kell. Akár csak annyi, hogy a győztes képe kikerül a falra, netán kap pár pár heti ingyen játékot... szerintem a legtöbben a verseny élménye miatt játszanának, nem valamiféle pénzjutalom miatt. - vagy csak én veszem ilyen könnyedén az életet? Bár kétlem, hogy az ide járó fiatalok nagyon pénzéhesek lennének és csak arra mennének rá, hogy minél több bevételt generáljanak pár játékból.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 576



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Hétf. 14 Júl. - 22:45

Több gondolat cikázik az ifjú hölgy fejében, mint amennyit elsőre remélni mertem volna részéről megjelenése alapján. Ó, természetesen ezek alapján bárki nevezhetne előítéletesnek. Tökéletes természetességgel gondolnám az illetőt ostoba hippinek, hiszen az előítéletet első benyomásnak is tekinthetnénk. Az első benyomás pedig egy természetes reakció, mondhatni hasznos kategorizálása a világ általunk csupán részben behatárolható szegmenseinek. Enélkül sötétben tapogatózna mindenki, mert mint az köztudott kellően pallérozott elmék körében, a tökéletes megismerés nem létezik. Röviden szóval merő álomvilág.
- Semmi probléma, kisasszony! Nem várható el mindenkitől, hogy tisztában legyen az üzletvezetés minden apró momentumával - felelem elnéző mosoly kíséretében.
Most következik az a pillanat, mikor rádöbben, hogy érdeklődésem fenntartása céljából engem is kénytelen lesz feltartóztatni. Kíváncsian várom, miként vezeti fel ezen ötletét. Érdeklődve, már-már várakozón figyelem, hová jut. Végül nem kell csalódnom, meginvitál egy kávézásra. Arról éppen csak sejtelmem adódhatna, milyen motiváló eszközei akadhatnak, hogy egy magamfajta úriembert egyezségre ösztökéljen. Meglátjuk, mit hoz ez a megbeszélés.
- Azt hiszem, van egy szabad irodája kedves üzlettársamnak itt a földszinten, ahol szót ejthetünk róla. Amennyiben meggyőz ötletének jövedelmező mivoltáról, annak költségeit magam állom - pillantok a tulajdonos felé, ezzel eloszlatva az aggódás fátylát tekintete fölül.
Amaz éppen csak int az egyik fogmegjének, és máris elkalauzolnak minket egy egészen ízlésesen berendezett helyiségbe. Ott minden bizonnyal néhány vendége is megfordult már az említett úriembernek - gondolom én -, hiszen egy kanapé és igen kényelmes fotelok is találhatóak itt. A kávét szemrevaló, szőke hölgyemény szállítja számunkra, mikor mi már kényelmesen elhelyezkedtünk. Magunkra hagynak, ahogy azt tárgyaló felekkel illik tenni.
- Nos? Kérem, ne fogja vissza magát! Bátran tárja elém, ami eszébe jut!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Levy Tran
Hozzászólások száma : 153
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Csüt. 10 Júl. - 16:17



Nikola & Jenna

Az az igazság, hogy mindig is elég hamari típus voltam. Nem csoda, hogy simán képes voltam szinte még gyerekfejjel megszökni otthonról egy nálam idősebb sráccal, csak mert iszonyatosan belé estem és még annyi eszem sem volt, hogy rendesen előkészítsem a terepet, hogy beadjak valami dumát, hogy egy barátnőmnél alszom. Nem, én csak úgy leléptem és kész, mintha annak nem lenne következménye, mintha nem tűnne fel senkinek, hogy a suliból nem hazamentem, hanem ki tudja hová. És mindezek után a helyett, hogy elhagytuk volna a várost azonnal, beültünk egy tetováló szalonba. Tudom én már utólag, hogy milyen nagy butaság volt ez, és nem valami okos döntés, de évek távlatából már nem sok mindent tehetek, viszont sajnos ezzel együtt a gyakori kapkodásom megmaradt a mai napig is. Most pedig kissé meg vagyok lőve, miután az úr erre még remekül rá is mutat.
- Rendben, ebben igaza van, csak gondoltam... elég az ötlet. - bököm ki végül. Tényleg úgy gondoltam, hogy elég elmondanom, ami eszembe jutott, és nem kell nekem kidolgozni az egészet, hiszen még soha életemben nem csináltam ilyesmit. Őszintén szólva nem is tudom, hogy kellene, maximum hevenyészett sejtésem talán ha van róla. Ezért is bizonytalanodom el úgy istenesen, de nem szeretném csak úgy annyiban hagyni a dolgot.
- Azt azért nem mondanám, de... ki tudok találni valamit, ami jó lehet azt hiszem, vagy ötletelhetünk közösen is! És persze, ha nem ér rá most, nekem máskor is megfelel, bár ha most motoszkál a fejemben az ötlet... - látom ám, hogy menne már, annyira nézi az óráját, hogy talán még sürgős dolga is akad. Pedig akkor is jó lenne ezt megbeszélni, mert én is eléggé össze-vissza érek rá, és mi van, ha mire átgondolja addigra már butaságnak tartja a dolgot? Most kéne valami jó tálalással előadni ezt az egészet. - Ha esetleg ráérne még egy kávéra a közelben... tényleg nem sok, maximum tíz perc, annyi csak belefér még egy elfoglalt üzletember életébe is nem? - próbálkozom azért a magam módján. Szeretném ezt, főleg ha már így belelkesedtem, akkor nem fogok meghátrálni. Jó lenne egy verseny, kihívás és szórakozás is egyben, biztos, hogy élvezném és mások is.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jonathon Young
Hozzászólások száma : 576



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Szer. 9 Júl. - 21:36

Kedves üzlettársam váltakozva sápadozik hirtelen jött intézkedéseim hallatán, és örvendezik a várható többletjuttatás gondolatára. Ez a fajta őrlődés tökéletesen elegendő arra, hogy csendben és nyugton maradjon, míg elrendezem ezt az ügyet, s meg se próbáljon ismételten hízelegni. Legjobb lesz, ha távozásomig fenntartom számára ezt a fokozott hangulatállapotot, így nyugtom lesz tőle. Mára.
Az ifjú hölgy szabadkozására, kérdéseire elsőként csodálkozó tekintettel felelek, és szó nélkül végighallgatom szavait. Természetesen számítottam efféle reakcióra, azonban hogy éreztessem vele elvárásaim természetes voltát, ennek ellenkezőjét mutatja testbeszédem és hanglejtésem egyaránt.
- Nos, kisasszony, természetesen az ötlet önmagában szélbe szórt pelyva. Terv nélkül nem valósulhat meg.
Miután kiigazítottam nem hagyok túl sok időt számára közbevágni, csupán épp annyit, hogy enyhén dorgálva érezhesse magát. Bármennyire is szertelen, ha kellő egyértelműen rámutatnak hibás megközelítésére - számonkérés nélkül -, azt minden bizonnyal érzékelni fogja.
- Netán már a teljes lebonyolítás tervezete ott van a fejében, csupán papírra kellene vetnie? Tudja, nekem mára véget ért a munkaidőm - pillantok kissé kényelmetlenkedő arckifejezéssel karórámra.
Innentől nem szándékozom megszólalni, taktikámul a kivárást választom. A feltételek adottak, ahogy az is, mit kíván a kishölgy. Amennyiben fontos számára ideája, valószínűsíthető, hogy megpróbálkozik kialkudni egy azonnali megbeszélést.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Levy Tran
Hozzászólások száma : 153
Kor : 26



TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   Szomb. 5 Júl. - 20:05



Nikola & Jenna

Nem azt mondom én, hogy tökéletes üzleti terveket tudok felállítani, ez inkább csak egy kezdetleges ötlet...ke, de azért vagyok annyira bátor, hogy simán kimondjam, ami először eszembe jut, a flipper pedig várhat addig, amíg szépen kiderítem, hogy vajon az sebtiben beugrott ötletnek van-e vajon jövője, értelme, egyáltalán érdekli-e őket. Az azért biztató, hogy nem hajtanak el már első hallomásra, hanem hajlandóak legalább meghallgatni. Mindenképpen becsülendő részükről, mert azért volt már, hogy rossz példát láttam el az efféle öltönyös alakoktól. Többnyire hajlamosak a magmafajtákat egy gyors hessegetéssel elküldeni, mert tuti, hogy semmi okosat nem tudok mondani, ami érdekelheti őket. De úgy fest jelen esetben más a helyzet, legalábbis az egyik pasas mindenképpen úgy fest figyel rám. Jessz!
- Részletesen kidolgozott akciótervre is szükség van? - kerekedik el kissé a szemem. Hát őőőő... én csak be akartam dobni egy viszonylag egyszerű és nagyszerű ötletet és kész, nem gondoltam volna, hogy ezt még nagyon meg kell bonyolítani és csavarni, hogy nekem kell mindent kitalálnom, hiszen én is indulnom, mint játékos és mégis mit profitálnék abból, ha erre az egészre olyan sok időt szánnék, meg amúgy is nem nézek ki úgy kifejezetten, mint aki kifejezetten pontos üzleti tervekkel tudna előállni így hirtelen.
- Jövő hét? Oh hát... úgy gondoltam, hogy maximum most váltunk róla pár szót, vagy csak megjegyzik az ötletet és kész. A jövő hét még olyan messze van! - azért engem előbb érdekelne a válasz, akár csak annyi, hogy majd foglalkozunk a dologgal, vagy átgondoljuk, vagy tudom is én. Nem azt mondom, hogy egyből döntsék el, vagy mondják meg, hogy mi legyen. Nem tudom, hogy most így hirtelen elő tudnék-e állni kész akció tervvel, ahogy ő fogalmazott, de majd... talán megpróbálhatom, hátha közben száll meg az ihlet, vagy az a bizonyos isteni szikra, miért ne lehetne?




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Játékterem   

Vissza az elejére Go down
 
Játékterem
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-