we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
by Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
i'm here





Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Fogadószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 433
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Fogadószoba   Szomb. 7 Szept. - 10:04

First topic message reminder :

Míves, kovácsoltvas szélű kandalló, amiben néha még fahasábok is izzanak, puha bőrkanapé és fotel, egy kellemes, egyszerű dohányzóasztalka, nagy ablak, hogy a nappali világosság elegendő fényt adhasson, bíbor színű függönyök, egyszerű, pasztell színű tapéta, hajópadló. Olyan köryezet, ahova az ember - vagy mutáns - szívesen érkezik meg. A falakon pár szintén kovácsoltvas lámpás pihen hogy éjszaka is elég fény lehessen a szobában, ahova megérkezel, ahol elmondanak mindent, és ahonnan tovább engednek, hogy miután megtudtad, hova is kerültél, ki is próbálhasd, milyen itt élni, és beköltözhess. A dohányzóasztalon papírok, szabályzat, mellette újságok, szépen rendben egy újságtartóban, természetesen, hogy az esetleges várakozással töltött időben is elfoglalhasd magad. A kandalló mellett könyvespolc vastag, bőrkötéses könyvekkel, amin arany betűk hirdetik, egyes könyv mit is tartalmaz. Van itt történelem, a birtok története, családfák, egy-két régi kódex kópiája, vagy eredetije, biológiával, mutációval foglalkozó könyvek, családi archívumok, gazdasági papírok, oklevelek bekötve, egyszóval minden, ami a helyhez kapcsolódik. Más kérdés, melyikbe lapozgathatsz bele csak úgy.

írta James "Logan" Howlett





   
Trust me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Szomb. 30 Aug. - 21:13


Larita & Morgan
What is going on???




- Mindegy, a szavak meg csak szavak. Azt sem mondhatom, hogy nyugodj már meg, értem én a reakciódat. Mind értjük. – Bólintok, igyekszem nem egyenproblémázóként kezelni őket. Pontosan tudom, hogy mi az, hogy ha kétségbeesünk. Akadtam már össze olyan sorozatgyilkossal, aki eltemetett élve, méghozzá azért, mert előtte elmondta, hogy amíg én haldoklom, gondoljak csak arra, hogy hány embert fog megölni. Talán pont az adott erőt, hogy végül ne ott végezzem, méterekkel a föld alatt, egy bezárt sírgödörben, amelyről senki nem tudta volna, hogy az én testemet rejti. Pontosan tudom már, hogy milyen az felelősséget vállalni másokért. Ami Liamékkel történt, nem az én saram, ám másra most nem mutogathatok, felvállaltam, hogy vált vállnak vetve egy csapatban küzdök majd az igazunkért. Rám most a békebíró szerepe jutott, ez sem lebecsülendő azt hiszem.
- Pontosan azt mondom. A képességeink sötét útra sodornak minket. Valaki a saját soraiban tudna, más elpusztína. Ilyen egyszerű. Ha tudják ki vagy, örökké a hátad mögé kell figyelned. – A túlzott objektivitásom engem is komor aurában mutat be, holott ebben az egyben biztos vagyok, hogy jól ki lettek tanítva, viszont aki egy kicsit otthon van a mutáns kérdésben, pontosan tudja, hogy miféle iskolát ápolunk itt a keleti-parton.
- A vitázás nem vezet sehova. – Felelem csendesen, nem fogok belemenni a játékaiba. – Arra neveltük őket, hogy folyamatosan veszélyben van az életük. Akár hiszed, akár nem, még a halál sem végállomás. – Vannak köztük regenerálók, akiknek a vérét még egy halottnak infúziózva is el lehet indítani a teljes keringést, agyi funkciókat is újra tudjuk indítani, ha nem túl régóta veszett oda az illető. Összeszűkítem a szemem, mintha a fiatal hölgy direkt pánikhangulatot akarna kicsikarni. Nem, nem fogjuk dekrétumban kiadni, hogy mekkorát hibáztunk. Van visszaút, ebben kell hinnünk.
- Nem faggattuk ki. Az egyik tanulóval a mai napon odavoltak, a parti őrség ide szólt hogy a vizen látta őket. Gondolom próbálkoztak. Jól tették, nem is szabad elkeseredni. Tőlük függetlenül a hivatalos keresés az első perctől elindult. – Átadom tehát az italt, és amíg iszok, addig az asztalra helyezett betárcsázós telefonnal elintézem, hogy kapjunk Liam szobájához egy pótkulcsot. Sokkal emberibb megoldás az, mintha az egész alapítványt fenyegetné, mint az előző apuka.
- Ebbe nem mennék bele, nincsen rálátásom a kapcsolatukra. Liam kemény gyerek, akkor is küzd, ha a barátai veszélyben vannak. Tudtad, hogy szeptembertől a veszélyes osztagba várjuk? Eleve küldetésekre fogjuk beosztani, ha valaki, ő van leginkább kevés veszélyben, érettebb, mint sok felnőtt. Bevallom, örülök, hogy ott van. – Kemény szavak, ahogyan így kimondom, de az őszinteség híve vagyok. Van ott rengeteg lány, kicsik is, egy férfi valóban komoly húzóerő lehet. Leül végül a hölgy a fotelbe, én pedig bólintok, és állva maradok.
- Mr. White? Igen, az egyik lány apja. Az utolsó időkben nagyon rossz volt a kapcsolatuk, de most, hogy megtudta, hogy talán elveszítette a lányát, őrjöngött. Szívsajdító. – Ismerem el, nincsen bennem cinizmus ezzel kapcsolatban, inkább az ablak felé fordulok, miközben kortyogatom az italomat, és várom a pótkulcsot, bámulok ki az ablakon.
- Ha nem élnék itt, akkor is azt mondanám; soha nem adom fel a reményt. A remény az ami éltet. Az, hogy a jó győzedelmeskedik mindig. Szenvednek, talán igen. Biztosan. De meglesznek, és ki fogják heverni. Mert a testvéreink. – Végigpillantok rajta, hogy hozott e poggyászt, ha már be akar költözni, akkor gondolom nem abban fog aludni, ami éppen rajta van. Kissé kényelmetlen lenne.



words Öltözet just for you ©



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jessica Biel
Hozzászólások száma : 87
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Szomb. 30 Aug. - 12:06

Morgan & Larita


"Van másféle élet is. Csak meg kell keresni, vagy visszatérni a régihez."



- Nem értek egyet. Ezek nem gondok, hanem tragédiák. Egy hajóval nem kikötni ott, ahová mentek az túlmegy azon a határon, amit én még gondnak tudok nevezni. – húzom el a számat. Nem akarok kioktató lenni, de nem sikerül teljesen moderálnom magam. Majd' szétvet az ideg, nem is értem, hogy iylesmi hogyan történhet meg. Nekem sosem volt bajom azzal, aki vagyok, soha sehol nem jöttek rá, nem kellett félnem, hogy elkapnak vagy elintéznek. Persze, kerültem én bajba, nem is olyan régen kétszer is egymás után, s mindkét esetben kénytelen voltam a képességemet használni, de míg Evannek leesett, hogy mi a szitu, Raoulnál nem derült ki a turpisság. Mondjuk ott volt más bajom is, mint egy kis ízmanipuláció.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy azért tűntek el, mert mutánsok és a fél világnak útban vannak? – kérdezek vissza. Muszáj beszélnem, mert ha nem teszem, akkor el fogok menni egy olyan irányba, ahová nem szeretnék. Totálisan negatív személyiség vagyok, nem hiszek a dolgok szép, kellemes kimenetelében. Szerintem Liam halott, s ezen nem sokat változtat az sem, hogy a másik fél szerint nagyon is él, „csak” nem tudjuk, hogy hol.
- Honnan tudjátok? Azért, mert egy holttest nincs meg még nem szabad rögtön abba a naiv hitbe ringatni magunkat, hogy ez azt jelenti, az illető nem is halott. – koppannak súlyosan a szavaim. Az öreg isten nem veri ki a fejemből, hogy a barátom már nem él. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez porhintés csupán. Nem hiszem, hogy egy ilyen intézményben ne lenne valaki olyan, aki meg tudja őket találni. Ha tényleg elindultak a keresők, akkor meg kéne lenniük. Ha meg nem indultak és Morgan a képembe hazudik.. nos, ha ez kiderül lehet, hogy a saját kezemmel fojtom meg. De ne szaladjunk ennyire előre.
- Hogyhogy most jött meg? – vonom fel a szemöldökömet. Hirtelen elönt a harag Scarlett iránt is. Miért nem ment Liammel? Miért kellett Liamnek egyedül lennie akkor, amikor..? De gyűlölöm a világot, istenem!
- Köszönöm. – csepegtetek némi kultúrát is, hiszen megkapom a szobát. Nem tudom minek akartam látni, de a tudat, hogy a holmijai között lehetek, egyszerre kellemes és fullasztó is. Nem hiszem, hogy megérkezik valaha, de.. valahol jólesik hallani, hogy a másik még hiszi. Én máshogyan működöm.
Átveszem az italt, egy bólintással megköszönöm. Belekortyolok, majd úgy ahogy van le is döntöm az egészet. Semmi fintor, semmi szájhúzás. Üresen koppan a pohár a kisasztalon.
- Ismerem Liamet, tudom, hogy milyen. A szerelem elvette az eszét. Ha nem ment vele a lány, nem tudom van-e oka küzdeni. Minden tiszteletem az övé, imádom a kis hülyét, de nem hiszem, hogy.. – elcsuklik a hangom. Nem jó, nem akarom, hogy ez legyen. Tehetetlenül huppanok vissza a fotelba, megdörzsölöm arcomat, próbálva visszarendezni a vonásaimat.
- Az előttem levő úriember rokona volt valakinek a hajóról? - kérdezem, majd váltok. Van valami, ami ennél is jobban érdekel.
- Igaz lelkedre mondd meg nekem, komolyan elhiszed, hogy élnek még? Nem kell a lojális iskolai blabla a mentőcsapat felkészültségéről. Engem csak az érdekel, hogy hiszed-e. Mint ember. Mint olyan, akinek lehet, lehetne hozzátartozója azon a hajón.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Pént. 29 Aug. - 22:09


Larita & Morgan
What is going on???



Nem igazán értem őt. Kardoskodott amelett, hogy hallja az igazságot, vagy hogy kevésbé legyek száraz. Gondolhatnám úgy, ha belelátnék a fejébe, így teljes mértékben azt hiszem, hogy jó úton járok, amíg meg nem látom a legyintést. Vele sem leszünk túl jóban, bár én aztán kivel vagyok. Aki maszk alatt dolgozik, és bűnözőket hajigál le a tetőről, az ne csodálkozzon, hogy ha a szocializációja szép lassan elindul a visszafejlődés útján. A nevét is azért közelítettem meg így, mert számomra az a logikus, ha valakit nem a középsőn hívok, az rendszerint a felmenők tiszteletére adott plusz.
- Sajnálatos, de így van. Ha valaki közülünk való, nem lehet csodálni, hogy ha felmerülnek néha... gondok. – Nem mosolyodom el, nem ide tartozik. Teljesen logikus, hogy a vérünk még nem igazán a publikum gyomrának való, meg kell vívni a mindennapok harcát, legyen szó a médiáról, a politikáról, de még a jogról is. Nem tartozunk a szó szoros értelemben vett emberek közé. Ahogyan a professzor szokta mondani, Kívülállók vagyunk.
- Ahogyan eddig is, továbbra is a fél világnak az útjában vagyunk. Nem könnyű, tudom, de nincs más választás, mint elfogadni. A nyílt ellenállás háborúhoz vezetne. Úgy neveljük a srácokat, hogy tudják magukat megvédeni, és elvegyülni. – Felelem továbbra is azon el alapján, amit itt az iskolában vallunk, jól lehet sokkal kevésbé feszélyezve. Más az, ha olyannak kell mondanom mindezt, aki a saját szemszögéből is meg tudja vizsgálni a kérdést.
- Felderítőink azonnal elkezdték a vizsgálatot. A tenger mélyén nincsenek, csupán a roncs, és néhány személyzeti tag holtteste. Egyértelmű, megtámadták őket, de senki, ismétlem senki nem veszett oda az iskolából. Három napja kellett volna partot érniük, amióta ez nem történt meg, azonnal megkezdtük a keresést. – Nem kérdezem meg, hogy elégedett-e, egyértelmű, hogy akkor lesz az, ha épségben visszakapja a fiút. Talán még akkor sem.
- Legyen a tiéd, amíg meg nem érkezik. A szobatársai nyári szüneten vannak, vedd birtokba nyugodtan, értesítem a vezetőinket a jöttödről. Az étkezőben ebédelj meg. – Egészen normális hangnemet üt meg az előző apukához képest, így örömmel veszem az egészet, tényleg felőttként kezeli a történteket. – Nem. Ms. Willow elméletileg az iskolában tartózkodik, éppen most jött meg, nincsen a legjobb kedvében, ami azt hiszem érthető. – A tanári kar sem hülye, láttunk, amit láttunk, nincsenek tiltva a kapcsolatok. A diákok nagy része felnőtt, Scarlett már közel huszonegy, nincsenek erre nagyon szigorú szabályaink. Átnyújtom az italt, mert nem láttam, hogy lenne affinitása ráfogni magától, a sajátomba beleiszom, éget mint az istennyila. Nagyot sóhajtva engedem ki a levegőt, amit az átmelengető érzés bent tartott.
- Felkészítettük őket. Amióta itt tanulnak, arról szól az életük, hogyan hozzuk ki belőlük a legtöbbet. Nem mind harcos, de összedolgoznak. Keményebbek, mint hinnéd. Lelkileg is.



words Öltözet just for you ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jessica Biel
Hozzászólások száma : 87
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Csüt. 28 Aug. - 22:27

Morgan & Larita


"Van másféle élet is. Csak meg kell keresni, vagy visszatérni a régihez."



Sosem fitogtattam iylen nyíltan a képességemet és mit tagadjam, tetszik, amit látok, amit kiolvasok a reakciójából. Elégedett mosolyra is fakadok egy pillanatra, de aztán tovaszalad ajkaimról a gesztus, főképpen amiatt, amit kénytelen vagyok a férfitől hallani. Nem gond az, hogy tegeződünk, de nagyon nem ez lett volna az, amivel folytatni szeretném. Elhúzom a számat, legyintek amolyan nekem-mindegy módon.
- Rendben Morgan, tegeződjünk. – hagyom rá, ahogyan az Applet is. Hívhat így, bár senki nem teszi mostanában, de valóban ez az első nevem, így nem csodálom, hogyha ezt választotta és nem a Larát. A Laritát pedig fel sem ajánlottam, szóval az esélytelen, hogy előkerüljön. Nem is baj. Akármennyire is nem akarnám, tuti az jutna eszembe róla, ahogy Liam kiejti a száján a Lari becenevemet.
Megremegnek az ajkaim a visszafojtott ordítástól.
- Mi az, hogy eltűntek? – tagolom a szavakat nagyon lassan, szinte súgva kezdve, de csak felerősödve a végére. Nem érdekel, nem moderálom magam.
- Honnan tudod, hogy nem halottak? Nem tudtok róluk semmit! Eltűntek az emlegetett csodagép elől, aminek a nevét ugyan nem tudom, de feltételezem, hogy nagy menőség lehet, hogyha esélyt láttatok rá, hogy az megtalálja a diákjaitokat. Mikor indult a mentőakció? – teszek fel egy nagyon praktikus kérdést. Mindent tudni akarok, s annyira lefoglal az, hogy a haragom és kétségbeesésem vigyen előre, hogy fel sem tűnik az, ahogy járkáltamban beletúrok hajamba, ezzel szántva kócot a frizurámba.
- Liam szobáját akarom! – pattan a hangom, majd enyhültebben hozzáteszem. - Úgy értem, hogy látni. És egy újabb diák sorsa érdekel.. Scarlett is vele ment? Nem tudom a vezetéknevét, együtt vannak. Együtt tűntek el?
Remélem, hogy igen. Nem akarom, hogy Scarlett átélje ugyanazt, amit most én, az aggodalmat, mely gyászba fordul át, mondjon a férfi akármit, amit csak akar.. Hisz ha eltűntek, akkor már neki is vége van. Együtt vannak. Akármerre.
- Mennyi ideje tűntek el? Tudja, hogy mekkora az esélyük a túlélésre? Ne áltassuk egymást. Hányan haltak meg? – nem, mintha a számoktól könnyebb lenne, de hallanom kell. Sírni fogok vagy üvölteni. A szervezetem még nem döntötte el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Csüt. 28 Aug. - 21:33


Larita & Morgan
What  is going  on???



Nem udvarisságból dicsértem meg a nevét, nem vagyok azért én úrifiú, tényleg olyan dallamosan hangzott, ahogy kiejtette, mint egy szépen megénekelt melódia. A nő nem tűnik veszélyes behatolónak, még csak arrogánsnak szem, igazán kedves teremtés, érdeklődik a barátja iránt, még azt is el tudom képzelni, hogy tényleg testvérként szeretik egymást. Miért is ne lehetne, nem kötelező egyből egymás ágyában aludni. Nem is tudom, érzek belőle valami finom vadságot, aminek azonban köze nincsen a pofátlansághoz, sokkal inkább arról szól az intuicióm, hogy karakán nő lehet a jelenlegi visszafogott stílus ellenére, bár lehet, hogy tévedek. A feletetén egy pillanatra az asztalon szétszórt papírokra téved a tekintetem, ezt a fogadószobát nem én szoktam használni, itt valamit nagyon széthagytak.
- Kíváncsian várom. – Dőlök előre érdeklődve, az asztalra könyökölök, szőkés tincseim az arcomba hullanak, ahogyan mint embert egészében mérem végig. Mint mondottam, nem kukkolok előre az idő folyamában, így váratlan meglepetésként ér a fura íz, amely a hányingerkeltőből igazán finommá változik. Belenyomakodik valami az orromba, amitől egyszer dugul el a légzőszervem, és tágul ki rendesen a nyomasztó igénybevételtől, igazán bámulatos, nem tudom kellemetlennek titulálni. Nem csapom össze a kezemet, nem kezdek dicséretekbe, a szikrázó tekintetemből láthatja, hogy le vagyok nyűgözve.
- Nos rendben, ne finomkodjunk. Kezdjük újra. Korban nem hiszem, hogy a nagyanyám akarnál lenni, úgyhogy üdv, szia. – Ez jóval barátságosabb stílus, remélem meg lesz elégedve. Nem célom, hogy teljesen eldobjam a jellemem, de ha itt az ér célt, hogy közvetlen stílust tudok tállalni, miért is ne tenném?
- Lássuk a tényeket Apple, ha hívhatlak így. Közel harminc fős küzülünk való diáksereg, és pár felnőtt utazott el, ám nem érkeztek meg a kirándulás helyszínére, és eltűntek a szemünk elől. Még a speciális gépünkkel sem tudtuk felfedezni őket. De senki, ismétlem senki nem gondolja itt az iskolában hogy halottak lennének. Foglyok. – Hallgatok el, és anélkül, hogy kért volna, vagy hogy megkínáltam volna én magam is felállok, és az egyik sarokasztalon elhelyezett brandysüveghez nyúlok, amelyből csak a kristálydugót kell kivenni, és már töltök is mindkettőnknek. Nem ünneplünk, de némi szíverősítő azt hiszem most ránk férhet.
- Megteszünk mindent, ami csak tőlünk telik, hogy meglegyenek a srácok. Nem mondom, hogy ne aggódj, mindenki azt teszi. Szívesen felajánlok egy vendégszobát, ha az megnyugtatóbb, hogy értesülj a kutatásról.



words Öltözet just for you ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jessica Biel
Hozzászólások száma : 87
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Szer. 27 Aug. - 23:36

Morgan & Larita


"Van másféle élet is. Csak meg kell keresni, vagy visszatérni a régihez."


- Nagyon kedves, köszönöm! – közlöm vele igen udvariasan, bár van ebben valami él is. Annak a kifejezése, hogy nem szeretem ezeket a tiszteletköröket, szeretnék haladni, menjünk már arra, amerre kellene, elvégre nem ehhez az idegenhez jöttem, hanem Liamet szeretném látni. Mosolygok persze, mert miért ne tenném? Nem szeretnék rossz benyomást kelteni. Csak a nők olyanok, hogy élből ki nem állhatnak, férfiakkal eddig nem volt problémám ilyen tekintetben. Azok valahogy mindig képesek észrevenni, hogy nem vagyok magam az ördög teremtménye.
- Ha most arra céloz a kérdéssel, hogy tudom-e az öcsém – nevezem én is így Liamet, egyrészt tetszik ez a megszólítás, másrészt pedig ki tudja, tán a falnak is füle van, s ha itt az kell, hogy rokonok legyünk, hát leszünk. - titkát, akkor mutatok önnek valamit.
Morgan úgy érezheti, hogy szétömlik a szájában a keserű epe, kavarog egy darabig, majd finom, édes málnaszörpízzé változik, végül eltűnnek az ízek, mintha sehol nem lettek volna, s felváltja őket a csípős füst szaga, ami megcirógatva az orrnyálkahártyáját máris alakul, s narancsillat lesz belőle, végül pedig az is szertefoszlik a semmiben. Könnyű ízek és illatok voltak ezek, nem kellett hozzájuk sokat koncentrálnom, de a képességemet bemutattam vele. Kíváncsi, sürgető tekintettel nézek a férfire.
- Vagyok, aki vagyok. Épp olyan, mint Liam. Ba.. - ..”romira” folytatódna a szó, de még éppen idejében egy torokköszörülésbe fullasztom. - ..rátságos lenne öntől, hogyha elárulná végre: hol van az öcsém és mi baja történt?
Nem vagyok a pozitívság mintaképe, szóval egyből a legrosszabbra gondolok. A gyomrom összeszorul, s nem kíván engedni ez a szorítás. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy titkos akciót így kellene tálalniuk. Ha nem lenne baj, akkor az előttem idebent levő férfi nem távozott volna tajtékozva és az iskola sem lenne olyan számorma, mint egy kripta. Nem ez a képességem, de nem vagyok teljesen hülye, észreveszem a jeleket.
- Nem kell finomkodjon Mr. Foster! – teszem hozzá csendesen, mentesülve minden érzelmi túlfűtöttségtől. Nem vagyok se haragos, se nem reménykedő. Nyílt tekintettel keresem a férfi pillantását. - Nem szeretem a kertelést. Hogyha tragédia történt, arról is tudnom kell. Mint mondottam, egymásnak a családja vagyunk mindannak ellenére, hogy máshol ért minket a gyerekkor.
Nagyon nehéz nyugton maradnom. Felkelek a székből, s oda-vissza sétálgatni kezdek az ajtó és a fotel között. Szinte fel sem tűnik, annyira ösztönös az egész. Rettenetesen rossz előérzetem van, s nem tudom miért, ám remélem, hogy a férfi hamarosan fellebbenti a fátylat a dolgok elől. Essünk túl rajta már!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Szer. 27 Aug. - 21:24




Larita & Morgan
What is going on???




- Szép, hangzatos név Ms. James. – Trillázom bársonyosan, automatikusan hajadonnak bélyegezve, holott nincsen a homlokára írva, hogy nem rejteget férjeket. Így illendő, egy hős álcában is hős marad. Szívem szerint szívesebben lennék már a City utcáin, minthogy itt rostokoljak ülbe tett kézzel, hallgatva az ócsárlásokat. Ezúttal még nem tartunk ott, de ami késik... Hivatalos vagyok, ez a dolgom, más tekintetben nem vennének komolyan. Így se nagyon. Mit keres a piszkosszőke fiatal srác a tanári asztal mögött? Nos igen, sokak szerint legalább öt évet letagadhatnék.
Helyet foglalunk, udvariasan végigvárom a kérdéseit, ez így természetes, holott belül már feszít az ideg, rühellem az egész irodához kötött létet, az való nekem, hogy háztetőkön ugráljak, padlógázzal vezessek, és bármit mást, csak ne kelljen beszélgetni. Bármit!
- Nos... – Még mindig nem kaptam igazolványt, hogyan legyek így következetes. Inkább a másik végét fogom meg a dolognak. – Hölgyem, tisztázzuk, tudja egyátalán, hogy ez milyen iskola. Hogy mit tanul a kedves... öccse? Vegyük úgy, hogy a nővére, akár szemet is hunyhatok. De ha nem rendelkezik a kellő információkkal, nem én fogom felvilágosítani. Amennyiben igen... akkor beszélhetünk a dologról. – Dőlök hátra, mélykék szemeimet az övébe fúrva. Nem vagyok barátságtalan, cseppet sem, a hangom sem dölyfről árulkodik, de miért kéne az ifjú Mason érdekeit másoknak kiszolgáltatni, akikről még azt sem tudjuk, hogy kicsoda? Biztosan nem akar nekünk ártani, ez tény, hiszen akkor a professzor már messziről érezte volna a behatolást a birtokra. Az óvatosság nem árt, én vagyok a végső szűrő. Ellenben ha jobban megnéz, láthatja, hogy nem vagyok tanár alkat, sokkal inkább katona, akinek most éppen a hócipője is tele van az egész folyamattal, ami itt történik. Sajnálom azokat a kamaszokat, de nem én vállaltam értük felelősséget. Ezúttal tényleg nem. Mindennél jobban vágyom arra hogy beavassam titkainkba ezt a kishölgyet itt, de nem adott rá okot.



words Öltözet just for you ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jessica Biel
Hozzászólások száma : 87
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Kedd 26 Aug. - 22:47

Morgan & Larita


"Van másféle élet is. Csak meg kell keresni, vagy visszatérni a régihez."

- Apple Lara James! – mutatkozom be születési nevemen, így érzem illendőnek.
Liam sem ismer ezen a néven, ezért először nem így akarom, de valamiért a helyzet ezeket a szavakat csalja elő belőlem, a férfi is olyan hivatalos volt, hogy muszájnak éreztem én is dokumentumízűvé avanzsálni.
Hellyel kínál, hát leülök. Nem szeretem az ilyen formulákat, valamiért jelen lehyzethez egyáltalán nem illőnek találom, de rendben, Liam kedvéért udvarias leszek. Hátha ez egy teszt, hogy kit engednek be a diákokhoz. Nem akarok megbukni, elvégre szeretnék találkozni a legfontosabb személlyel az életemben.
- Hogy érti azt, hogy nem tartózkodik az iskolában? Hová ment a hajókirándulás után? – kérdezek, nem válaszolva elsőre arra, hogy családtagok vagyunk-e. A gyomrom ki tudja miért, de görcsbe rándul, s ez eléggé megnehezíti azt, hogy előjöjjenek belőlem a további szavak. Valamiért kényszeresen hazudni szeretnék, elvégre az sosem véletlen, hogyha valakivel a rokonsági fokozatot firtatják. Szinte könyörgőn nézek a férfire. Nem szeretem, ha ködösítenek nekem.
- Ha a vért nézzük, akkor nem vagyunk rokonok, de úgy tekint rám, mintha a nővére lennék s számomra is épp olyan fontos, mint egy öcs. Valami baja esett? Nem tartom valószínűnek, hogy ilyen hivatalos titkolózásba futnék akkor, hogyha nem történt volna vele valami. Tehát.. – veszek egy mély lélegzetet. Legszívesebben asztalt borogatnék, de nem fogom megtenni, ennél kifinomultabb nő is tudok lenni. - ..elárulja nekem Mr. Foster, hogy hol van Liam?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Kedd 26 Aug. - 20:16


Larita & Morgan
What  is going  on???




A kopogást hallva, kiszóllok, hogy szabad. Nem szaladok most előre az időben, vagyok annyira fair, hogy improvizálok, nem akarok tökéletes válaszokat adni, olykor az igen lekezelő tud lenni. Felelősséggel vállaltam, hogy kezelem a helyzetet, bármi legyen is. Az előző apuka rendőrséggel fenyegetőzött, majdnem rámborította az asztalt is. Belép a fiatal nő, nagyjából az én korosztályom, de még sosem láttam itt. Valakinek a nővére, vagy unokatestévre, ilyesmikre tudok gondolni. Felemelkedve sietek elé, és nyújtok kezet.
- Morgan Foster. Parancsoljon. – Mutatok a mélysötét műbőrrel bevont fotelek egyikére, amely az asztalommal áll szemben. Kicsit így megvan az a tárgyalás jellege a dolognak, de legalább hivatalos, nem olyan, mintha egymás térdét markolászva iszogatnak egy sötét zugban. Arra nekem ott van Amy, ha még most is úgy gondolja, hogy kellek neki. Miért is kezdek én diáklányokkal....A többszám valójában értelmetlen, a művem viszont aljas, mardosom is érte rendesem magamat. Ha nem tudnám, hogy Charles mindenki fejébe belelát, és szemet húny ezen, hogy a zafírszemű szépség kiskorú, akkor már régen odaálltam volna elé, hogy erre való tekintettel elhagyom az iskolát, ahogy már többször megkiséreltem, de valami mindig itt tartott. Most éppen a felelősség, amellyel a professzor olyan lágyan dobálózik. Miután elengedtem a hölgy kezét, és remélhetőleg helyet foglaltunk, figyelmesen pillantok rá, még jövőbelátás nélkül is tudom, hogy mi jön, az udvariasságot nem mellőzhetem. Beletúrok piszkosszőke hajamba, és bólintok. Igyekszem nem úgy közölni, mintha egy betanult sablonszöveg lenne, amit már elmondtam vagy harmincszor az elmúlt napokban.
- A kisasszony Liam családtagja? Félek, hogy jelenleg nem áll módomban informálni Önt, ha csak nem közeli hozzátartozó. A fiatalember jelenleg nem tartozik az iskolában, ám egyenlőre többet nem mondhatok. – Nem villantok formális mosolyt, az még idegesítőbb lenne, hiszen lehet, hogy előkap valami igazolványfélét. Lássuk!



words Öltözet just for you ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jessica Biel
Hozzászólások száma : 87
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Vas. 24 Aug. - 22:44

Morgan & Larita


"Van másféle élet is. Csak meg kell keresni, vagy visszatérni a régihez."

Nem szeretem  meghágni egy iskola szabályait, szóval ha már nem szóltam előre Liamnek az érkezésemről, akkor rendes kislány vagyok és nem kóricálok itt úgy, mint aki tudja is, hogy mit csinál, hanem nemes egyszerűen leszólítok a folyosón egy felnőttnek tűnő személyt, s megkérdezem tőle, hogy merre is menjek, hogyha egy bizonyos diákkal való találkozásra szeretnék engedélyt kérni. A középkorú férfi meglehetősen kiakadt állapotban van és felajzva, de azért válaszol a kérdésemre. Valami fogadószobát emleget, hát arrafelé veszem az irányt. Kicsit úgy érzem magam, mintha egy kriptában lennék, valamiért eléggé fagyos a hangulat. Nem nagyon érdekel. Biztos valami iskolai zűr, meghalt egy öreg tanár, akármi lehet. Nem kötöm össze a hangulatot azzal, hogy a hajóval Liamék már egy hete legalább visszajöttek. Hisz visszajöttek, bennem fel sem merül az ellenkezője. Ezért is keresem most, mert legalább hagytam neki egy hét pihenést a túra után, de most már az enyém! El akarom cibálni Niagara Fallsba még a nyár vége előtt.
- Szép napot!
Nyitok be a fogadószobába a kopogásomra felhangzó beengedés után. Nem akarom bő lére ereszteni az itteni létemet, szóval be sem csukom azt az ajtót, csak megállok a küszöbön, még mindig a kilincsen tartva kezemet. Ez célirányos jelzés arra, hogy „csak egy kérdés és itt sem vagyok”. Ajkaimon mosollyal nézek az asztal mögötti férfire.
- Azt a tájékoztatást kaptam, hogy ide kell jöjjek egy bizonyos diák ügyében. Liam Masont keresem. Kapok rá engedélyt, hogy felkutassam az épületben? – kérdezem kedélyesen. Barna tincseim most nem kell kisimítsam arcomból, félig felfogott, hátratűzött copfba fogtam a hajamat.
- Először járok itt, az is sokat segítene, ha megmondaná, hol szokott lenni Nem szóltam neki, hogy jövök. – megvonom a vállamat még mindig mosolyogva. - Meglepetés.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
hõs
look behind my mask
Play By : Jesse Spencer
Hozzászólások száma : 102
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Vas. 24 Aug. - 21:48


Larita & Morgan
What  is going  on???




Egy hétvégére vissza kell térnem a birtokra, a két alapító afféle bébiszittelést bízott rám, hiszen erőteljes nyomozásban vannak az eltűnt hajót illetően, az én két perces kis tulajdonságommal nem éppen az ilyen nagy volumenű dolgokban tudnék nekik segíteni. Ha szólnak, hogy kinek a torkára kell rálépni, megteszem, ennél sokkal egyszerűbb, más szemszögből problémásabb a jelenlegi munkakör. Figyelni a tanulókra, kezelni a panaszos szülőket, ilyesmi. Nem vagyok tanár, nem is akarnék az lenni, csak helyettesítek, amíg úgy vélik, nyomra akadtak. Felsóhatjva vettem tudomásul a kérést, pedig végleg hátat akartam fordítani az itteni létnek, csak egy a baj, Xavier pontosan tudja, hogy a felelősség kérdésével beveheti nálam az aduászt. Tisztában van vele, hogy mennyire a lelkemre tudom venni, ha azzal érvel, mások veszélybe kerülhetnek, ha nem cselekszünk. Azt hiszem ez az utolsó alkalom, hogy ezt a keresztet a vállamra veszem, jobban szeretem a magam útját járni. Azt az utat, ahol nincsenek gáncsoskodók, akik feltételeket szabnak, a lelkiismeretemre apellálnak, a magányos út sokkal inkább az enyém. Mint a harcművészek, akiknek saját valójukat kell megismerni a félelmeik legyőzéséhez. Nem véletlenül halálangyal a nevem, élet és halál ura vagyok, néhol a könyörületemtől függ, hogy ki élhet, s ki jusson pokolra, én mégsem tudnék ölni. A törvény keze majd dönt a sorsukról, ám stílusommal, fenyegetésemmel vezettem már sötétségbe azokat, akik vétettek. Nem ölöm meg azt, aki rászorulna, de egy baleset folytán sem mentem meg őket. Pusztuljanak. A lenti fogadószobák egyikét foglalom el, hűvös finomsággal magyarázom el az egyik asztalt verő apukának, hogy bizony rajta vagyunk az ügyön. Alig másfél órámba telt hallgatni szitokszavait. S most újabb kopogás. Kiszólok, hogy szabad.



words Öltözet just for you ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Kedd 8 Júl. - 9:48



Az elme rejtelmei



- Nekem azért van egy kis előnyöm az átlagos orvosokkal szemben, jobban kiismerem az elmét, mint ők. - mosolyodom el egy aprócska biccentés kíséretében. Igen, én már azért régebben űzöm az ipart, vagy hogyan fogalmazzak. Könnyebb nekem elmélyednem az emlékei között, mint egy orvosnak, aki inkább csak fizikailag tud megközelíteni egy kérdést, ez sajnos ilyen. - Tudja a képességem gyerekkoromban jelent meg, elég fiatal voltam még akkor, volt időm gyakorolni és kiismerni, hogyan is működik. - teszem még azért hozzá. Tájékoztatás csak röviden. Nem fontos a pontos év szám, de ebből legalább tudhatja, hogy tényleg hozzáértőként viszonyulok a kérdéshez, és idővel mindenre választ kapunk csak, csupán nem biztos, hogy most azonnal, de remélem, hogy így is annyit segítek, amennyit tudok.
- Köszönöm, de én csupán élek azzal, ami megadatott. Ez a hatalmas birtok csak magányosan árválkodna, és legalább most segíthet másoknak. - az apám is örülne neki, ha tudná, hogy jóra használom, ebben biztos vagyok és végre az ódon falak is megtapasztalhatják milyenek a mosolygós gyermek arcok. Nem arról van szó, hogy amikor én éltem itt, akkor erre soha sem volt példa, csak talán ritkábban, főleg amikor még Raven sem volt velem. Akkoriban azért nehezebb volt, talán épp a képességemnek köszönhetem, hogy jobban megértettem a szüleim távolmaradását tőlem, de aztán lett egy húgom és vele már jóval kellemesebb volt az élet, nem egyedül kellett a hosszú folyosókat bejárnom és most... azt hiszem végre tényleg kiteljesedhetett ez az épület és ennek felettébb örülök.
- Csak egy kis fejfájás, volt már rosszabb. - eresztek meg egy mosolyt az aggodalmát látva, mialatt a zsepit tartom az orromhoz. Hamar elmúlik tudom, és néha kell egy kicsit erőltetni. Egyébként sem jár nagy fájdalommal, a fejfájást pedig idővel ki lehet aludni. Kedves tőle, hogy aggódik, de attól még meg akartam próbálni, hátha sikerült érünk el, de talán majd egy másik alkalommal. Végül felállok, amikor már úgy érzem, hogy az orrom tisztának mondható. - Ha nem haragszik kissé rendbe szedném magam, Diane megmutatja önnek az épületet, ha esetleg kíváncsi rá, és egy másik alkalommal tovább próbálkozunk. - addig még felszabadulhatnak emlékek, a gátak is vékonyodhatnak, több esélyünk lesz. Az arcomon a barátságos mosoly továbbra is töretlen, ahogy a kezemet nyújtom fel. Nem szimpla kézrázást mímelnék, inkább miután a zsebkendőt már kidobtam mindkét kezemmel megfogom az övét, ha elfogadta a nyújtott karomat, hogy megszorítsam. - Minden rendben lesz Juliette, ezek a kapuk bármikor nyitva állnak, ha úgy érzi elbizonytalanodik. - nem elküldeni akarom, erről szó sincs, de tényleg jó lesz egy kicsit pihennem. Egy pillanat múlva már kopogtatás hallatszik, üzentem neki, így hát Diane nyit be, hogy tényleg megmutassa neki a birtokot, ha szeretné.

//Köszönöm szépen a játékot! Smile Az emlékek nagy része szép lassan felszabadul, a húzósabbak miatt pedig játszhatunk majd még, vagy akár vehetjük úgy, hogy az lement és sikerült elérni a célt,ahogy szeretnéd. Smile//



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Reese Witherspoon
Hozzászólások száma : 98
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Hétf. 7 Júl. - 0:49


-Ebben igaza van. Rengeteg beteg van, rengeteg a munkájuk, ahogy másoknak is, de nem hiszem, hogy egy perccel többet nem tudnának foglalkozni egy-egy beteggel és elmagyarázni rendesen a dolgokat. No de félre ne értsen. Nem panaszkodni szeretnék, ez csak egy meglátás, vélemény. Biztosan vannak jobb orvosok is…Nah de inkább hagyjuk is ezt a témát, most nem ez a legfontosabb. Csak valóban meglepő a számomra, hogy Ön mellett sokkal többet megtudtam. Gondolom akkor ezek szerint nem most kezdett ebbe jobban belemélyedni.-Ha már Diane volt ilyen kedves és összehozott nekünk egy találkozót, akkor kihasználom az alkalmat és megpróbálom kicsit jobban megismerni őt. No nem azért, hogy utána minden részletről beárulhassam Evannál, hanem ténylegesen kíváncsi vagyok rá.
-És sokan meg sem akarják hallani, mert vannak annyira önzőek, hogy csak magukkal foglalkozzanak. De persze szerencsére nem mindenki ilyen és sok jó szívű ember van a világon. Maga is remek példa erre.-Szélesedik ki mosolyom őszintén. Önzetlenül segít másokon. Ki is használhatná a képességét valami másra, amivel csak magának csinál jót, de ő e helyett másoknak segít és ki tudja, hogy mivel jár nála az, hogy mások elméjébe mászik. Biztosan nem lehet könnyű dolog és idővel már kellemetlenné válhat. Vajon hány ember fejébe mászott már így bele? Gondolom már meg se tudná számolni a két kezén. Én nem is tudom, hogy képes lennék erre, és nem azért mert nem szeretnék segíteni, hanem mert nem biztos, hogy lenne annyi erőm hozzá.
Ez után jön az újabb próba, ami nem végződik túl boldogan és nem azért mert a falat nem sikerül ledönteni. Nekem ez már teljesen mellékes dologgá válik miután meglátom az orrából jövő vért. Nekem teljesen egyértelmű, hogy ezzel véget vetek a próbálgatásnak. Nem hagyom, hogy miattam még többet szenvedjen. Nem tudtam, hogy milyen hatással lehet rá egy ilyen dolog, így most ezt is megtapasztaltam és ezek után már inkább a tudatlanságot választanám.
-Én teljesen jól vagyok és ne is foglalkozzon most azzal. Szólhatott volna korábban, hogy ez mennyire megterhelő a számára. Akkor természetesen fel se merült volna bennem, hogy nekivágjunk ennek. Nem hittem volna, hogy ilyen fájdalmas lehet Önnek is. Sajnálom!-Nem ülök le csak mellette állok tovább és le se venném róla a tekintetem. Csak akkor nyugszom meg teljesen ha már látom, hogy minden rendben vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Kedd 1 Júl. - 14:58



Az elme rejtelmei



Csak finoman elmosolyodom a szavaira. Na igen az orvosok... bár persze vannak köztük korrektebbek is, meg kevésbé korrektek, nem lehet kifejezetten általánosítani, hogy mindegyik nehéz eset lenne, de elhiszem, hogy nem lehetett könnyű dolga velük.
- Tudja rengeteg emberrel foglalkoznak és nem mindig tudnak ugyanannyi időt szakítani mindenkire. Valahol talán őket is meg lehet érteni, de persze világos, hogy önnek sem könnyű, de meglátjuk, hogy mit tehetünk és ha valamennyit segítek, már akkor is örülni fogok. - teszem még hozzá, mert nem tudhatom sajnos tényleg, hogy mi lesz ennek a vége. Nem biztos, hogy sokat érünk el és az sem biztos, hogy mindent kideríthetünk, de legalább megpróbáljuk és ha más nem, hát majd egy következő alkalommal menni fog, esetleg idővel tényleg felszabadul az elméje magától is, ezt nem tudhatom még én sem. Sok mindent tudok a gondolatokról, az emlékekről, de még nekem is bőven van mit tanulnom. Sose voltam egy elbizakodott alak, aki azt hiszi, hogy bármire képes.
- Sokan pedig vágynak rá, hogy egy kicsit többek legyenek, kicsit több legyen az életük, figyeljenek rájuk, csak... néha nehéz meghallani mások segélykérését. Akadnak páran, akik nem hajlandóak maguktól kimondani, hogy segítségre szorulnak, de ha eléggé figyelünk, akkor megláthatjuk. Jó, hogy mostanság ön is jobban figyel mindenre, ami körülveszi. - bólintok egy aprót egy halvány mosollyal, de sokáig nem húzhatjuk az időt. Most még benne vagyok és ő is, most jobb, ha folytatjuk ezt és megpróbálunk átjutni azon a falon. Valami van ott bent, valami fájdalmas és én csak néhány képkockát láttam belőle, ami még nem sok magyarázattal szolgál. Nem mondhatom neki, hogy inkább hagyjuk és hogy jobb lenne, ha nem is bolygatná, mindenkinek magának kell eldönteni, hogy az élete sötét foltjait hogy kezeli és becsülendő az, hogy szembe akar nézni vele.
Koncentrálok, legalábbis ameddig megy. Nem foglalkozom a fájdalommal sem, ami a fejembe hasít. Tudom, hogy ő is érzi, de valószínűleg jóval enyhébben, mint én. Az sem tűnik fel, hogy elered az orrom vére, csak amikor elkapja a kezemet a halántékáról, akkor nyitom ki a szemem. Egy egész kicsit imbolygok csak meg, de egyébként megállok gond nélkül a lábamon, ezért megrázom a fejem, amikor leülésre késztet, csak a zsepit veszem át tőle, hogy letöröljem az orrom. Nem olyasmi ez, ami sokáig tart, hiszen nem azért történt, mert elpattant egy ér teszem azt, csak túlságosan erős volt a behatás, hamar elmúlik, ha az ember már nem erőlteti tovább.
- Semmi gond, jól vagyok ne aggódjon! Volt már rosszabb. - mosoly kúszik vissza az arcomra, tényleg nem akarom, hogy úgy gondolja, hogy miatta történt ez, vagy hogy olyan rosszul érzem magam. - Csak kell egy kis pihenés, de az azt hiszem önre is rá fog férni. Talán idővel az a fal magától is leomlik, most még túl erős. - le lehetne talán bontani, de az mindkettőnket nagyon megterhelné. Lehet, hogy pár hét múlva jobban menne, ha mindketten gyűjtöttük még hozzá egy kis plusz erőt.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Reese Witherspoon
Hozzászólások száma : 98
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Hétf. 30 Jún. - 14:28


-Bevallom őszintén magától az elmúlt percekben sokkal többet tanultam, mint az orvosoktól, akik szinte semmit sem voltak hajlandóak elárulni. Folyton csak nyugtatgattak, hogy minden rendben lesz. Egy idő után már igen idegesítő tud lenni...De ne is foglalkozzunk ezzel. Remélem valóban így lesz és idővel engedi, hogy emlékezzek majd.-Semmi ötletem nincs arra, hogy mi is történhetett velem akkor, hogy ennyire mélyen el akarjam zárni magamban. De semmit sem szabad túlságosan erőltetni. Ha nem akarja, ha úgy érzi, hogy még nem állok készen rá, akkor hagyni kell. Majd idővel biztosan könnyebb lesz.
Igazán önzetlen a részéről, hogy ennyit segít tök idegeneknek. Ritkán találkozni ilyen nagy szívvel megáldott emberekkel, de jó tudni, hogy még nem haltak ki és akad egy-kettő a világban, akire lehet számítani.
-Nos mindenkinek kell a segítség, főleg ilyen hatalmas dolgokban. Jó látni, hogy van még olyan ember aki össze tud fogni egymással, hogy valami csodálatosat hozzanak létre. Ahogy figyeltem az embereket a városban, mindenki olyan szomorúnak, komolynak és életuntnak tűnt, akiket nem érdekel semmi és senki. Pedig annyi csodálatos dolog van...Most, hogy így teljesen új a város a számomra annyi szépet meglátok benne. Nem rohanok, hanem csak sétálok és nézelődöm, megállok és figyelek. Szóval ez is egy pozitív dolog abban, hogy elvesztettem az emlékeim.-Én is visszamosolygok rá, majd ahogy szól, hogy folytassuk már össze is kapom magam. Veszek egy nagy levegőt, kifújom azt és végül bólintok neki. Nagyon is reménykedem abban, hogy végül leomlik az a fal előtte és utat enged az emlékeknek, így koncentrálok, annál is jobban, mint az előbb. Mindaddig, míg iszonyatos fájdalmat nem kezdek el érezni a fejemben őt figyelem, majd lehunyom a szemem, de csak pár pillanatra. Érzem ahogy próbál egyre jobban befurakodni, de nem tud. Tűrnöm kell a fájdalmat a siker érdekében, így próbálom tartani magam, ám mikor ismét kinyitom a szemeim és megpillantom azt a vércsíkot azonnal elkapom a kezét, hogy ezzel is leállítsam őt.
-Te jó ég! Az orra!...Jól van? Üljön le!-Hát persze, hogy nincs különben nem kezdett volna el vérezni az orra.
-Ezt hagyjuk abba! Nem éri meg, ha közben Ön is szenved. Az épsége sokkal fontosabb...-Elő is veszek a táskámból egy zsebkendőt, hogy átnyújthassam neki. magam is letörölném, nem arról van szó, de azt hiszem akkor túlságosan is tolakodó lennék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Kedd 24 Jún. - 14:21

The member 'Charles Xavier' has done the following action : Dices roll

'Hat oldalú dobókocka' :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Kedd 24 Jún. - 14:21



Az elme rejtelmei



Az elme bonyolult dolog. Sok mindent rejtegetünk benne, és egy-egy trauma képes felszakítani a dolgokat, vagy akár mélyre nyomni őket, hogy ezzel védje a lelkünket. Nem lehet tudni, hogy ő pontosan mit rejteget, de az biztos, hogy olyat, ami nagyon mélyen érintette és biztos, hogy nem jó értelemben. Azt hiszem már az is valami, hogy ennyit előre léptünk, hogy ennyit kapott vissza, és a következő napokban még fognak visszaszivárogni emlékek, gondolatok, néha álmok formájában, néha csak egy-egy beugró kép mindenféle érzetek miatt, legyen az egy illat, vagy egy ismerős helyszín. De az biztos, hogy minden nem fog magától előjönni, az amit valahol mélyen rejt el nem fog csak úgy a felszínre törni, az rejtve van, és nem tudom, hogy mennyire leszek képes, majd előhozni most. Annyi biztos, hogy első körben mindenképpen pihennem kell és neki sem árt.
- Ki foglyuk deríteni, de akár az is lehet, hogy megbolygattam annyira a gondolatait, hogy így könnyebben felszínre tör magától is, amikor már az elméje elég erősnek érzi magát, hogy teret engedjen ennek az emléknek. - nem biztos, hogy én képes leszek áttörni a falakat, vagy lehet hogy csak úgy menne, hogy az nem lenne jó se neki, se nekem. Megpróbálom még egyszer, hiszen ezért van itt, de már az elején is mondtam, hogy ígérni nem ígérhetek sokat. Ezt akkor is belátta és remélem már az eddigi segítség is sokat ér, hogy ennyivel közelebb jutott önmagához. Rémes lehet elveszíteni a múltat, hiszen az formál minket azzá, akik vagyunk. A tetteink, a velünk történt események alakítanak, ha ezek elvesznek, akkor mi magunk veszünk el.
- Az a dolgom, hogy ha tudok, akkor segítsek, egyáltalán ne érezze úgy, hogy zavarna bármiben is. Az emlékek rendkívül fontosak Julie, teljesen érthető, ha nélkülük nem érzi magát egésznek. - mosolyodom el, már csak a kedves szavak hallatán is. Igen az iskola fontos, de az iskola azért jött létre, hogy segítsünk azoknak, akik elveszettek, azoknak, akiknek más nem segít, így hát fel sem merül bennem, hogy most ne itt legyek és ne vele. - Köszönöm, de tudja nem csak az én érdemem ez a hely, van sok segítségem, akik nélkül nem működne. - hiába mondja Eric, hogy nem így van, ő is fontos alapköve az iskolának, csak még a mai napig is gyakran pesszimista, és persze ott van Hank, és a többiek. Mind együtt vagyunk egy nagy egész, bárki hiánya felbolygatná az egészet. Nagy levegőt veszek és újra közelebb lépek hozzá. Az arcomon továbbra is a bátorító mosoly játszik. - Próbáljuk meg újra. - megvárom, amíg jelez, bólint, vagy felkészül. Nem rohanunk sehova. Koncentrálok, lehunyt szemmel egyre erősebben. Érezheti, ahogy szinte döngetek a fejében, ahogy próbálom lezúzni a falakat, és újra, meg újra nekilódulni az elzárt emlékeknek. Nem megy, nagyon nehezen megy, túlságosan erős a gát. Azt sem veszem észre, ahogy az orromból lassan vékonyka vércsík indul meg, csak azt érzem, hogy zúg a fejem, de... amíg le nem állít, vagy nem érzem, hogy számára elviselhetetlenül fájdalmas lenne nem állok meg.

//És akkor nézzük meg így. ^^
1-2: Nem érünk el semmit most sem.
3-4: Én kapok pár emléket, de Julie csak ködöseket, és majd a következő napokban fokozatosan térnek vissza álmok formájában az emlékek, mintha csak lassan dőlne le a fal.
5-6: Teljes siker, mindenki tud mindent.//



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Reese Witherspoon
Hozzászólások száma : 98
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Hétf. 23 Jún. - 17:45


Igazán kedves a részéről, hogy megpróbál megnyugtatni, és ami azt illeti menni is fog, de újra a felszínre tőrt a szülők elvesztése miatt érzett fájdalom. Már kezdek emlékezni arra a napra, mikor elutaztak, mikor megtudtam, hogy soha többé nem fogom őket viszontlátni. Még a gyámhivatal munkatársainak az arca is feldereng, de egyelőre csak ennyi. A kutya, a farm még ismeretlen a számomra.
Miután letöröltem a könnyeimet és sikerült összeszednem magam vissza is fordulok felé és ekkor meg s hallom a kérdését. Először megrázom a fejem, majd elkezdek gondolkozni, kutatni az eddig visszakapott emlékek közül és mintha valami lenne ott, de nem mondanám száz-százalékig biztosra.
Pár perc gondolkodás után végül mégis beszédre nyitom a számat. A hangom érezheti, hogy nem vagyok teljesen biztos magamban.
-Lehet, hogy egy rokonom...Talán hozzá vittek miután a szüleim meghaltak, de sajnos nem tudnám biztosra mondani. Egy nagynénikére emlékszem, oda akartak utazni, mikor meghaltak, de ő nem Franciaországban lakott...Nem nagyon értek az ilyenekhez, hogy ilyenkor kit neveznek ki gyámnak és ilyenek. De az is lehet, hogy csak a szomszédunk volt, vagy a szüleim egyik barátja.-Ilyenekre tudok gondolni, de az is meglehet, hogy semmi köze nem volt a szüleimhez.
-Nagyon meg szeretném köszönni, hogy fogadott engem. Gondolom van sokkal több és fontosabb problémája, feladata, mint egy ostoba nő emlékeit visszahalászni...Diane kicsit mesélt erről a helyről és csodálatosnak tartom, hogy létrehozott egy ilyen iskolát. Biztosan nem lehet könnyű vezetni!-Tudom most nem azért vagyunk itt, hogy vidáman fecsegjünk egymással, de talán jó ötlet, ha kicsit eltereljük a témát a múltról és én is megpróbálok megint teljesen lenyugodni, hogy a következő próbálkozáskor könnyebben áttörhesse azt a bizonyos falat, amit sikerült felhúznom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Szer. 18 Jún. - 13:20



Az elme rejtelmei



Elmosolyodom biztatóan. Jó, hogy így gondolja persze, ez nem kérdés, de attól még igenis lehet olyasmi is a fejében, amit sose tudott igazán feldolgozni és az elméje épp ezért zárta most el előle. De majd meglátjuk, egyelőre még én sem tudom, hogy mi rejtőzhet odabent.
- Tudja lehetséges, hogy pont nem emlékszik, mert nem tudta rendesen feldolgozni azt, ami történt és... az elméje így tartotta jónak kezelni a helyzetet. - tudom, hogy ez kicsit misztikusan hangzik, mintha az elménk önálló életet élne, de végülis valahol így van. Nem véletlenül emlegetik annyit a tudat alattit, nem véletlenül létezek álmok és nem véletlenül lehet hatni a gondolatokra, az emlékekre, ha valaki tudja ennek a módját. Az ember viszonylag egyszerű lény, és még egy mutáns gondolatai is viszonylag könnyen kifürkészhetőek. Az elménk a legsebezhetőbb pont, ha valaki azt támadja, csak kevesen képesek ellenállni nekik, azok közül, akiknek nincs erre speciális képessége.
A szememet lecsukom, amikor belekezdek. Így jobban tudok koncentrálni és a képek is könnyebben utat találnak a fejembe, benne pedig szépen felszabadul minden. Nem kell ahhoz nekem is minden pillanatot átélnem, csupán betekintés, amit teszek, de ezzel mondhatni mindig kinyitok egy dobozkát, kihúzok egy-egy fiókot, ami onnantól már nyitva is marad és az emlékek az ő fejében szabadom suhanhatnak tova, hogy lassan magáévá tehesse őket. Olyanok is lesznek, amik nem jönnek majd azonnal, hiszen az szinte már fájdalmas lenne, ha túl sok mindent kapna meg hirtelen. Több minden jut eszébe, mint amit én látok, de jóval kevesebb, mint az, amit megélt eddig. Érzem a könnyeket is, bár nem a kezemmel, csupán az érzést, ami benne feltolul a gondolatai útján, de nem foglalkozom vele, ezt most kizárom. Az viszont már akadályt képez, ami a végén vár. Amit nem akar megmutatni, amit az elméje fogva tart odabent, ami még abból a pár villanásból is, amit láttam biztos, hogy túlságosan fájdalmas, hogy feltépjem azt a dobozt és nyitva is hagyjam.
- Az érzések természetes dolgok, mint ahogyan a könnyek is. - mosolyodom el, de persze engedem, hogy elforduljon, ha neki így kényelmesebb, de nem kell azt gondolnia, hogy ez gyengeségre utalna. Emlékszem első alkalommal, amikor kegyetlen múlttal találkoztam, mint mikor Eric elméjét próbáltam felszabadítani, én magam is kénytelen voltam letörölni néhány kósza könnycseppet. - Nem tér vissza azonnal minden, napok mire tényleg az összes emlék felszínre tud törni, talán egy-két hét is, de... újra emlékezni fog rájuk, csak ez az egy... Tudja ki lehet a férfi, akit egy villanásnyi időre láttam azon a farmon? - nem emlékszik rá, nem is így értem, és ő nem láthatta ezt a villanást sem, amit én, de utána nézhetett az múltjának és az alapján talán van róla valami fogalma, hogy ki lehetett.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Reese Witherspoon
Hozzászólások száma : 98
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Hétf. 16 Jún. - 21:41


Mivel én az ilyenekhez nem értek, így teljes mértékben elhiszem, amit ez a férfi mond nekem. Biztosan sokkal több mindent tud erről, mint én, hiszen a leghatásosabban úgy manipulálhatja az elmét, ha ismeri annak működését.
-Értem, és felkészültem rá. Egyszer már sikerült túlélnem, azt a szörnyűséget. Bízom benne, hogy ez most sem lesz máshogy!-Kedves tőle, hogy így figyelmeztet, de még ez sem hátráltat meg. Bármi szörnyűség is történt velem a múltban, azt túléltem és tovább tudtam lépni rajta. Vajon most miért ne menne ez nekem? Nem hiszem, hogy gyengébb emberré váltam a baleset után.
Végül felállunk, szembe állok vele. Őt figyelem, ahogy próbálom lenyugtatni magam, hagyom, hogy kezével hozzám érjen, majd egy utolsó mély levegő és már el is kezdődik. A szemeit behunyja, de én továbbra is őt figyelem. A lélegzetem egyenletes, a szívem normálisan kalapál. Ahogy szép lassan egyre beljebb hatol az elmémbe felderengenek képek a múltból. A szüleim vidám, mosolygós arca, a nevetésük, ahogy játszanak velem, az egyik kedvenc játékom, majd mintha hirtelen itt elvágták volna a filmet és egy újat tennének be. Érzem a szívembe hatoló fájdalmat, a szemeimbe gyűlő könnyeket, mikor a szüleim haláláról már én is emlékszem. Ismét az a fájdalom járja át testemet, mint akkor tizenegy éves koromban. A könnyeknek nem tudok most parancsolni, így végül szabad utat kapva folynak le arcomon.
De ahogy Charles figyelmeztetett itt még nincs vége a dolognak. Próbál egyre mélyebbre jutni, de valami akadályozza, amitől még erősebb. Igaz eddig is fura és kellemetlen volt, hogy valaki a fejemben mászkál, de mostanra a fájdalom is utat tőr magának. Próbálok erőt venni magamon, hogy ne kapjam el fejem, hogy ne állítsam meg őt, de nehéz visszafognom magam, így mikor végül ő veszi el kezét megkönnyebbülten sóhajtok fel.
-Rendben!-Válaszolom neki alig hallhatóan és már fordulok is el tőle, hogy letöröljem könny áztatta arcomat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Pént. 13 Jún. - 9:11



Az elme rejtelmei



Muszáj tudnom a részleteket, hiszen ha az orvosok esetleg azt mondták neki az emlékezet kiesés oka fizikai sérülés, teszem azt egy duzzanat, akkor én sem fogok tudni túl sok mindent tenni. Ez esetben egyszerűen meg kell várnunk, amíg rendbe jön, de ezt már az orvosok tudják jobban, hogy mennyi ideig tartana. Csendben hallgatom végig a szavait és csak halkan hümmögök, amikor végül befejezi.
- Tudja a trauma nem csak az eset miatt történt, lehet a múltjában olyasmi is, amit az agya így próbál elzárni. Mintha lehetőséget kapott volna, hogy becsukja az ajtót, és mögé rejtsen olyasmit, ami fájdalmas, csak épp ezzel más dolgokat is kénytelen volt elzárni. Így most sok mindenre nem emlékszik. Tehát annak is van esélye, hogy nem lesz kellemes az, amit a felszínre hozunk, a sikerül. - erre is fel kell készülni, hiszen sajnos igenis van rá esély, hogy nem érjük el a kellő célt, hogy olyasmi derül ki, amit jobb szeretett volna inkább elejteni. Persze talán jobb a múlt fájó emlékeivel együtt élni, mint teljesen nélkülük, és nem hiszem, hogy a szavaim miatt meghátrálna és inkább választaná a tudatlanságot, én se tenném ezt, azt hiszem.
- Rendben van, annyit megígérhetek, hogy mindent megteszek, ami tőlem telik és talán ön is tud egy kicsit segíteni, ha koncentrál. - teszem még hozzá, és láthatóan a nyugodt hang, a halk beszéd meghozza hatását, mert lassacskán érzem felőle, ahogy megnyugszik, ahogy a szívverése is lassul. Ez a fontos, mert egyébként nehéz a fejben mélyre ásni, minél zárkózottabb, minél idegesebb az ember. Sok mindent láttam és éltem már át azóta, hogy ezt az iskolát megnyitottuk, vagy inkább azóta, hogy megismertem Ericet, hogy kiderült mi vagyok. Áldás az, ha belelátsz mások fejébe és egyben átok is, mert viselned kell a fájdalmukat, viselned kell velük együtt a terheket, a kétségeket, és ez soha sem könnyű. Néha vágyom pár csendes percre, amikor a fejem egyszerűen csak kiürül, amikor kizárhatok mindent, ezért vagyok képtelen Cerebrot túl gyakran használni. Az a sok gondolat, az a sok félelem... kell az is, hogy csak én legyek néha a saját fejemben, senki más.
- Jobb, ha arra készül fel, hogy vannak rosszabb dolgok is, hogy lehetnek rosszabbak. - teszem még hozzá, mielőtt felállnék, mert igenis így van, nem biztos, hogy ez a legrosszabb élménye, jobb, nem erre készülni. Megvárom, amíg tényleg érzem, hogy ellazul, nem szabad csak úgy erőszakkal belemászni más valaki fejébe, akkor sem, ha engedélyt adott rá. A két hüvelykujjam finoman pihen a halántékán, majd még egy utolsó pillantás aztán lecsukom a szemem. Szinte érezhetőek a falak, amik az elméjében húzódnak, nem sok, de egyre erősebbek. Felvillannak a képek, először csak a szülei arca, majd ahogy haladok beljebb apró emlékek. Egy labda... majd a fájdalom, amikor megtudta, hogy a szülei meghaltak, a repülőgép baleset, és a hír, hogy minden más lesz. Végül pedig egy farm, egy haragos kutya, aki csak folyton ugat, ha őa közelébe ér, majd az ellenszenves arc, és érzem, hogy azt a fickót nem szereti... azt a fickót nem szeretjük, de erős a gát. Megremeg a szemem egy pillanatra, ahogy próbálok beljebb jutni, ő pedig érezheti, mintha csak kalapáccsal döngetném odabent az akadályt, egyre erősebben és erősebben... végül elengedem és fáradtan engedem le a karomat. - Talán tarthatnánk egy kis szünetet. - zúg a fejem, nem is kicsit, és egyértelműen éreztem, hogy van ott olyasmi, ami a szülei halálánál jóval keményebb, rosszabb élmény, amit talán az elméje okkal zárt el.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Reese Witherspoon
Hozzászólások száma : 98
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Csüt. 12 Jún. - 22:08


A kérdésén el kell gondolkoznom, nem is kicsit. Arra természetesen emlékszem, hogy mit is mondtak az orvosok, de ők sem voltam valami túl érthetőek. Sok mindenről fecsegtek úgy, mint akik maguk sem tudják, hogy mi a helyzet. Hosszabb csend után azonban megszólalok és megpróbálok értelmes választ adni a kérdésére.
-Bevallom őszintén maguk az orvosok sem voltak túl érthetőek. Azt mondták, hogy nagyon erősen beütöttem a fejem, ami a kómát is okozta nálam. Bár az agyam nem sérült súlyosan mégis emlékezet kiesést okozott az ütés. Persze mindvégig csak azt hajtogatták, hogy legyek türelmes és visszatérnek majd az emlékeim. Konkrétumokról nem beszéltek. Egy pszichológushoz is elküldtek, hogy talán ő majd tud segíteni nekem, de nem nagyon használt. A nő azt mondta, hogy sokszor ilyenkor a trauma is visszatarthatja az emlékeket...De én igazából jól érzem magam. Persze rossz, nagyon rossz nem tudni, hogy mi történt velem huszonhat éven keresztül, de már sikerült visszarázódnom a munkába, az életbe és jól vagyok.-Nem tudom ez mennyire segíti elő az ügyemet, de próbálok őszinte lenni vele, még ha számomra ő egy tök vadidegen. Diane kedves lány és segített, ő meg megbízik a professzorban, így talán okom van nekem is bízni benne.
-Ha nem sikerül nem fogok összezuhanni vagy bármi ilyesmi. Diane is megmondta, hogy azzal is számoljak, hogy esetleg nem térnek vissza. Nem gond, azt hiszem ezzel a tudattal már sikerült megbarátkoznom, de mégis azért jó lenne tudni, hogy hogyan kerültem ide, miért lettem az aki.-A kedves mosolya és megnyugtató hangja bizony sokat segít nekem. Már nem vagyok annyira ideges, mint várakozás közben, vagy éppen tegnap este. A szívem is szép lassan a rendes ritmusában kezd el verni.
-Rendben! Megpróbálok lazítani és higgye el nagy az akaratom. Lehet, hogy van valami a múltamban, amire jobb lenne nem emlékezem, de azt hiszem a szüleim elvesztésénél nem lehet rosszabb emlékem.-Bár utolsó emlékeimben ők még élnek, azt azért sikerült megtudnom, hogy korán veszítettem el a szüleimet egy baleset miatt, de azt már nem tudom, hogy mind ezt hogyan éltem meg, vagy hova temették őket.
Az intésére szépen fel is állok, majd megállok előtte. Egy mély lélegzet vétellel megpróbálom teljesen lenyugtatni magam és koncentrálni a feladatra. Azért ég bennem a remény lángja, hogy nem üres kézzel fogok innen távozni. Már annak nagyon örülnék, ha csak pár részlet előkerülne. A tekintetemet az övébe fúrva hagyom, hogy hozzám érjen. Meg sem moccanok, csak őt figyelem miközben próbálok továbbra is nyugodt maradni. Ahogy egyre tovább figyelem őt kezdek elveszni a nyugalmat sugárzó tekintetében. Az ajkaim végül egy picit felgörbülnek, egy mosolyt formázva. Azt hiszem most már tényleg készen állok a dologra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Szer. 11 Jún. - 18:32



Az elme rejtelmei



Soha nem biztos semmi, most sem az, hogy sikerül segítenem neki, de attól még megpróbálhatom Diane nem mesélt annyira sokat az ügyről, csak vázlatosan, de jobban is szeretem azt, ha attól hallok mindent, akit érint az ügy, ez így nekem is kézenfekvőbb és biztos, hogy nem torzul egyetlen tény sem, miközben az információk szájról-szájra járnak. Ezért várom, hogy Juliette mesélje el nekem, hogy miben kellene segítenem. Csendben hallgatom végig miután leültem és őt is hellyel kínáltam. Nem gond, ha Diane is marad, de jó, ha csendben. Persze nem lep meg, hogy végül a távozás mellett dönt, ezért biccentek neki, és csak akkor folytatjuk tovább, amikor ő már nincs bent.
- Az orvosok mit mondtak a sérülés fizikai, vagy inkább a trauma okozta? Ez nagyon sokat számít, mert a fizikai gátakat én sem valószínű, hogy át tudom törni, akkor csak a gyógyulás folyamatát várhatjuk meg. - ez egy elég lényegi pont. Ha a dolog lelki eredetű, ha ő folytja el magában az emlékeket és ezzel nem tud mit kezdeni, akkor abban tudok segíteni, de ez esetben is sokat számít, hogy milyen erős benne a gát. Ha túlságosan, akkor a bontogatás kellemetlen élmény lehet számára és nekem is annál megerőltetőbb, minél többet blokkol az elméje. Az viszont mindenképpen jó, ha vannak gyerekkori emlékei, akkor talán a sérülés sem anyira komoly.
- A képessége kezelését megtanulhatja újra, de ha az emlékeivel tudunk mit kezdeni, akkor az sem lesz már gond. Szeretném, ha megpróbálna lazítani, hiába hogy megértem, hogy most ideges, de annál nehezebb lesz bármit is elérnem, minél kevésbé hajlik rá, hogy sikerüljön, legalábbis legbelül. - gyakran előfordul, hogy az elme ha lehetősége van rá védelmet alakít ki, lehet hogy nem biztos benne, hogy emlékezni akar, hogy ez egy lehetőség volt rá, hogy néhány rossz emléket elzárjon magában, csak ez magával vitte az egész múltját. Felállok és intek neki is, hogy tegyen így, ha már leült. Megtehetném azt is, hogy a háta mögé lépek, de fontos a szemkontaktus és a bátorító mosoly, ami most is az arcomon játszik. - Igyekszem óvatos lenni, de... ha túl erős a fal, járhat kellemetlenséggel is, erre számítson. - adok neki egy kis időt persze. Csak finoman a halántékára csúsztatom a kezem és megvárom, amíg felkészül, amíg kicsit megnyugszik, addig nem kezdek bele semmibe. Nem rohanunk, nincs is értelme.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Reese Witherspoon
Hozzászólások száma : 98
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Szer. 11 Jún. - 10:29

Szerencsére nem kell sokáig várakoznunk a kis szobában. Amint a kilincset lenyomja a tekintetemet máris az ajtóra emelem. Meglepődöm a férfi láttán. Bevallom őszintén egy idősebb, őszülő professzor képe lebegett a szemeim előtt, mikor Diane beszélt róla. Ehhez képest egy fiatal, jó kivágású férfi lép be. No, de ez most mellékes is, hiszen nem azért vagyok itt, hogy bepasizzak.
-Jó napot!-A nagy izgulás ellenére azért egy kis mosoly is előbújik az arcomon. Fogalmam sincs, hogy mire is számíthatok, hogy milyen lesz ez az egész, hogy egyáltalán sikerrel járunk majd. Ahogy azt tanácsolják most már másodjára szépen helyet foglalok az egyik fotelben, majd csak némán figyelem a professzor urat és Dianet. Megvárom, míg a lány eldönti, hogy mit is akar, végül a férfi felé pillantok, aki csak engem figyel síri csendben. Kissé zavarban érzem magam. Nem tudom, hogy mégis mit csinálhatnék, vagy mondhatnék. Reméltem talán Ő majd segít ebben, de a jelek szerint azt szeretné, ha én szólalnék meg elsőként.
-Öhm...Nem tudom, hogy mennyit mesélt rólam Diane vagy, hogy mesélt e valamit bővebben...Öhm pár hónapja volt egy igen csúnya autóbalesetem. Részeg fiatalok hajtottak belém, de ez most lényegtelen is. Elvesztettem az emlékezetemet, szerencsére nem mindent, így nem kellett a nulláról újra tanulnom mindent. Az utolsó emlékem egy gyerekkori emlék, távol innen. Az orvosok annyit mondtak, hogy van esély az emlékezésre, de az is meglehet, hogy soha nem térnek vissza.-Egy nagy levegő és pár pillanat szünetet tartok mielőtt folytatnám a mesélést. Igazából nem tudom, hogy mit is kellene neki mondani, így inkább mindent elmesélek, bár lehet, hogy ezzel csak kiborítom őt.
-Azt is elfelejtettem, hogy mi vagyok, hogy mi a képességem. Már-már körvonalazódik bennem, hogy mi is lehet az, de sajnos nem tudom, hogy pontosan mire is vagyok képes. Gondolom egyszer már megtanultam irányítani, de most igen nagyon félek attól, hogy egyszer valami olyat csinálok, aminek katasztrófa lesz a vége.-Vallom be neki őszintén és ezzel be is fejeztem. Természetesen, ha akadnak kérdései örömmel válaszolok rájuk, bár majd nekem is akad pár.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   Kedd 29 Ápr. - 12:12



Az elme rejtelmei



Csupán körvonalaiban vagyok tisztában a helyzettel, annyi, amennyire Diane mesélt, de talán mindig jobb is, ha személyesen informálódsz, mert az, ami szájról-szájra terjed sok esetben hibás is lehet. Az emlékek nem mindig adják vissza pontosan a válaszokat a kérdésekre, és talán a hölgy számára is kellemesebb, ha nekem is elmesélheti pontosabban, hogy mit is szeretne. Az is lehet, hogy egyelőre még ő maga sem tudja, de ha jól sejtem elsősorban az emlékeire van szüksége. Azok felszabadíthatóak talán, ha nincsenek túlságosan mélyen elásva, vagy ha az eltűnésüknek nem fizikai az oka, hiszen az elmét fizikai tekintetben nem tudom meggyógyítani, maximum könnyebben jövök rá, hogy hol van a hiba, mint mondjuk egy egyszerű orvos. Bár minden bizonnyal, ha fizikai az elváltozás, akkor talán meglelték volna már, ám ha az elméje a sokk miatt blokkol, akkor jóval nehezebb a helyzet. Lehetséges, hogy olyan erős falakat kell áttörni, ami nem oldható meg két perc alatt, vagy legfőképp nem fájdalommentes. Nem olyan egyszerű ez az egész, mint ahogy azt a legtöbben gondolják, se annak, akinek az emlékeiben járok, se... nekem. Határozottan fárasztó az a sok elme, ahol jártam már. Néha nehéz a gondolatokat később eltüntetni a fejemből. Időnként olyan az elmém, mint egy nagy kavargó olvasztótégely, amiben napról-napra nehezebb megtalálnom önmagamat.
Nagy levegőt veszek, mielőtt lenyomom a kilincset, hogy a nyugalom megszálljon, majd a tőlem jól megszokott barátságos mosolyt varázsolom az arcomra. Nem azért teszem, mert kell, azért teszem, mert megnyugtató a másik számára és nekem mindenképpen élmény minden alkalom, mikor egy új mutánst ismerhetek meg.
- Üdvözlöm Miss Betranche... Diane... - egy-egy tiszteletteljes apró biccentés mindkét hölgy számára. Sosem zavart az, hogy valaki fiatalabb nálam, vagy hogy a kis íjász volt, amikor még diák volt nálunk. Nem kevesebb e miatt, és én sem vagyok több egyiküknél sem. Látom, hogy ideges, de azt hiszem ez tökéletesen érthető is. - Talán kellemesebb lenne, ha leülne, nem lesz semmi baj. - lágy, megnyugtató hang, de ezen kívül természetesen semmi. Eszem ágában sincs hatni rá más módon, nem szoktam olyat. Én magam szépen helyet foglalok az egyik fotelben, majd Diane-re pillantok. - Ha maradnál, nincs ellenemre tudod, de kérlek amikor elkezdjük ne nagyon mozogj. - zavarna a hang, de azt hiszem ezt már ő is tudja. Kérdő, és persze felettébb nyitott tekintettel fordulok újra a szőkeséghez. Nem hiszem, hogy szükség van kérdésekre, megvárom, amíg ő nyit, amikor úgy érzi, hogy tud.



Ne feledd Eric:
Derű és harag között!
 



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Fogadószoba   

Vissza az elejére Go down
 
Fogadószoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Földszint-