we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
by Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
i'm here





Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

 Könyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ₪ Shelley Hennig
Hozzászólások száma : 49
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Hétf. 21 Szept. - 12:44

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dylan O'Brien
Hozzászólások száma : 48
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Pént. 18 Szept. - 15:33



Michelle & Finn
 - Igen, az vagy mert... mert ha nem akarok, akkor nem válaszolok. Jóég, miért hiszi mindenki, hogy csak a pasik lehetnek bunkók? – Kérdezem általánosságban, most nem bántani akarom ezzel, fogjuk rá, kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól, és megyek vele, próbálok akkor válaszolni, beilleszkedni, de nem tudom, miért hiszi azt, hogy ha ő egy vadidegen, akkor egyből bízni fogok benne? Akik idehoztak, azt mondták, hogy sok hozzám hasonló lesz, akkor valami megértést igazán várhatnék faggatózás helyett, nem? Végül megvonom a vállamat, ő is azt mondja, hogy fátylat rá, akkor hátha kikerülünk ebből a pocsék helyzetből. Valóban megvárhattam volna a szobámban, tudom, hogy rohadtul szeszélyes vagyok, erre már megvan az okom, de magyarázkodni nem fogok neki.
- Igen, rossz indítás volt, mindkettőnktől. – Nem fűzöm tovább a szót, nem neki szólt, másokkal vélhetően ugyanilyen leszek, ő csak kierőszakolta, letépte a sebtapaszt, ha mondhatjuk így. Rávett, hogy foglalkozzam vele, akkor sóhajtozva ugyan, de azok egy esélyt a dolognak. Nem tudom, hogy csak a feladatát akarja teljesíteni, vagy unja magát egyedül, és így próbál ismerkedni. Valahol mindketten olyanok vagyunk, mint két beteg lelkű állatka, ha én antiszociális, hát ő meg tapintatlan, de hát mindegy, akkor legalább kölcsönösen megbántottuk egymást. Ha már így alakult, vele kapcsolatban majd igyekszem minimálisan türtöztetni magamat. Az erdőt illetően láthatóan nem érint túl jól a dolog, de mázlimra gyorsan elterelődik a szó, és meg tudom kérdezni, hogy itt az épületen belül mi a helyzet. Semmi kedvem kimozdulni, vagy ha igen, ne kérjen senki sem számon. Nem igazán értem miért fagy be először, szeretném már eltemetni az emlékeimet a gyerekkoromról, erre kiderül, hogy ő is ott született. Szinte gépies mozdulattal nyitom ki a hűtőt, és veszek ki belőle egy doboz tejet, majd lépek a kávéfőzőhöz, hogy teletöltsem a szekrényben lelt őrölt kávéval. Amikor végeztem, akkor támasztom csak a hátsómat préselem a konyhaszekrénynek, és némi hallgatás után szólalok meg.
- Nem gondoltam volna. Kicsi a világ. Szinte csak rossz dolgok kötnek oda. Rémálom volt minden. – Most rápillantok, észre sem véve, hogy jól láthatóan remeg a kezem, amivel a szekrényt markolom. Mi van, ha neki is köze van ahhoz a szektához, amelybe a bátyám keveredett. Mi van, ha tőle is félnem kell? Megölni nem tud, attól nem félek, de mi van, ha ő is azért jött ide, hogy másokat bántson? Ha így van, mi van, ha nem leszek elég erős, hogy megállítsam?


♫ Zene ♫ ϟ Ruha » Either I'm going to kill her or I'm beginning to love her. » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ₪ Shelley Hennig
Hozzászólások száma : 49
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Vas. 6 Szept. - 22:06




Finn & Michelle
Nem indul jól ez az egész, nagyon nem, pedig én tényleg csak segíteni akarok és jót tenni vele, mert erre kértek meg és én igenis a feladatomnak tekintem azt, hogy teljesítsem. Egyszerűen nem értem, hogyan lehet valaki annyira antiszociális, hogy csak úgy fogja és lelép előlem, amikor jó eséllyel pontosan tudta azt, hogy jövök majd és körbe fogom vezetni, vagyis hogy körbe kellene. Eléggé kiborító a tény, hogy valaki ennyire ellenszenvesen viselkedik, és persze naná, hogy ezek után felvágóskodásnak veszem, hogy még szerinte ártani se tudnék neki, de végül csak megrántom a vállamat és rá hagyom. Legyen akkor így, nem szándékosan bántásnak szánta a dolgot, akkor majd megpróbálom szépen elhinni, bár egyelőre nem vagyok benne biztos, hogy tényleg komolyan tudom venni a dolgot, de persze nem fogom e miatt megpörkölni kicsit, hogy lássam vajon tényleg bírja-e a tüzet úgy, mint én.
- Tapintatlan lennék? Lehet, pedig ez csak egy őszinte kérdés volt, tényleg... De akkor ne mondd el, legyél csak antiszociális. - oké-oké, azért még nem teljesen békéltem meg, még próbálom magamat lenyugtatni, ami koránt sem olyan egyszerű, mint ahogyan elsőre tűnt Azért nem tetszett az egész helyzet. Lelépett előlem, aztán szenyózott is, aztán meg még el is estem miatt,a hát naná, hogy nem értékelem ezt az egészet, de nem vagyok vele látványosan undok sem, inkább csak a magam módján kíváncsi. Amúgy is, ha valaki nem akar egy kérdésre válaszolni, akkor nem válaszol, de ettől még felteheted a kérdést próba-szerencse alapon. Lehet, hogy van aki válaszol rá, ő pont nem.
- Értem, hát... mindegy, mondjuk, hogy fátylat rá. Engem küldtek és nem esett jól, hogy... érted. - legyintek végül és szépen elindulok a folyosón, ha már az evésről van szó, akkor megmutatom én neki az étkezőt gond nélkül, mert amúgy miért ne? Elég szép ez a birtok, elég nagy is, azt meg nem tudhatom előre, hogy olyan nagy nyomot hagy benne, ha az erdőt emlegetem. Erre azért nem igazán számítottam, mert az csak egy erdő. Nekem is vannak rossz emlékeim bizonyos dolgokkal kapcsolatban, de nem hittem, hogy majd pont ez fogja annyira belé fagyasztani a maradék nem létező lelkesedést is, pedig úgy fest, hogy eléggé fancsaliba megy át a képe, még az eddigiekhez képest is. Amikor kiböki, hogy hol született, na ott én is befagyok, pedig már pont az ajtót nyitom, de úgy valahol félúton sikerül megállni. A kérdésére sem kapja meg azonnal a választ természetesen, pár pillanat kell, amíg sikerül magamat összekaparni a ledöbbenés állapotából.
- Öhm... aha. Ott a hűtő, meg... a csapban víz és... kávéfőző is akad. - az eddigi nagy magabiztosságomat észreveheti, hogy egy kis adagnyi bizonytalanság váltja fel a város emlegetésének hála. Persze ez nem sokat jelent, hiszen Sedonából én nem sokakat ismerek, amikor leégett a házunk elvittek, azóta vissza se mentem és nem jártak hozzánk éppenséggel vendégek, meg ilyesmi. - Amúgy én is... ott születtem, Sedonában. - bököm ki végül és ezzel a lendülettel végre kinyitom az ajtót és betrappolok a konyhába. Sedona... na igen erre nekem is kell most inni egy jó jegesen hideg narancslevet minimum, hogy kicsit lefagyassza az agyamat, vagy tudom is én.


♫ Boum Boum Boum ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Nem menekülsz!  :nagyobbszem:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dylan O'Brien
Hozzászólások száma : 48
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Csüt. 3 Szept. - 19:24



Michelle & Finn
 A lány félreérti, nem vele van bajom. Nem csak vele, hogy mindezt személyeskedésnek kellene venni. Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van egyedül lenni, ettől foszt meg, így nem csodálkozhat, ha felhúzom rajta az orromat. Ellenséges semmiképpen sem vagyok, nem volt célom, hogy valaha is ártsak másoknak, és ez most sincs így. Stílusom védekező eszköz, olyan hárítás, amellyel azt hiszem lekoptathatom őt. Ahogyan válaszol, úgy látom, teljesen félreértettük egymást. Arrogáns, egoista sosem voltam, most is le van ereszkedkedve a vállam, hátamat szinte a könyvespolcnak vetem, mint aki tudja, hogy nincs hova menekülni. Holott ha akarnám, akkor elfuthatnék. Azzal aztán végképp belegyalogolnék az önérzetébe.
- Szó sincs róla. Tényleg nem tudsz ártani nekem. Nem... nem akartam felvágoskodni. Azt akartam, hogy békén hagyj. – Nyögöm ki szemlesütve, a pillantása tüzében viszont valóban sérülékenynek érzem magam, nem szeretek magyarázkodni, beszélgetni, ez sokkal jobban betalál, mintha megégetne, vagy valóban benyitnék egy olyan szobába, ahol veszélyes mutánsok laknak az épületen belül. Próbáltam megértetni vele, hogy jobb nekem egyedül, ezt lerázza magáról, amit kénytelen vagyok elfogadni, nyerjen akkor ő, legyen meg az öröme, hogy teljesítette a küldesét, valahogy majd csak túlélem a dolgot.
Beleegyezően bólintok, elfogadom, hogy nem biztos, hogy rosszindulatból teszi, hogy ennyire rámakaszkodik. Érzem magamon a pillantását, s zavar, ahogyan kérdezget, elszoktam már attól, hogy bárkit is érdekeljek. Mesterséges pajzs ez, hogy ne omoljak ismét össze. Nem az volt a gond, hogy meghaltam, az csak egy állapot, amelyből fel tudok kelni, mint egy betegségből, ilyen téren nagyon is egyedi vagyok. A lelki sérülések nem gyógyíthatóak. Nem egykönnyen. Nem egy idegen lány által.
- Nem mondták még, hogy baromi tapintatlan vagy? Azt hittem már az is elég, hogy veled jövök, és megmutatod a birtokot. – Nem emelem fel a hangomat, csendesen kérdezek vissza, amolyan félénk jelleggel, bántónak érzem azt, hogy ennyire nyers, nem hinném, hogy rászolgáltam erre. Én nem voltam vele ilyen. Vagy igen? Egyátalán miért érdekli. Észre sem veszem, hogy útközben sikerült megállnom, és a gondolataimba temetketkeznem.
- Nem akartam élni a szolgáltatással. – Harapom be az ajkamat, azt hittem ez opció, nincsen kényszerítő erő. Lehet, hogy a többi srác nagyon is jónéven veszi, ha egy szép, fiatal lány kalauzolja őket végig, most biztosan meglepődött, hogy nem mindenki vevő erre. Igaz, akkor még nem is tudtam, hogy ő jön majd, de ha tudom is, nem változott volna meg a véleményem. A külső az egy dolog, engem ezzel nem lehet lenyűgözni. A mosolya most kedves, szuszogva veszek végül levegőt, és miután tapintatlannak ítéltem, furcsa lenne, ha visszamosolyognék. Régen vidámabb voltam, még Joel idejében. Egy nagyon visszafogott mosolyra telik tőlem, többre most nem. Ellenben az erdő említésére az eddigi semlegesen tartózkodó stílus helyett megrezzenek. Egyértelműen rossz idéz fel. Végül ki tudom mondani, hogy hol is születtem.
- Sedonában. Eljöttem pár éve. – Ahogyan eljutunk az étkezőhöz, egyszerre már nem is érzem magam éhesnek, felkavarodott a gyomrom. Egyébként sem volt jó kedvem, most még inkább magam alá kerültem, hogy a lány ennyire irányítani akar. Vagy talán nem is ez a baj, hanem az erdő említése? Meglehet? – Lehet... itt inni valamit?

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » Either I'm going to kill her or I'm beginning to love her. » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ₪ Shelley Hennig
Hozzászólások száma : 49
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Kedd 25 Aug. - 20:47




Finn & Michelle
Nem azt akarom én, hogy hirtelen legjobb barátok legyünk, de legalább mondjuk valamelyest megpróbálhatna kevésbé... olyan lenni, mint amilyen. Legalább próbálkozna, de szó sincs róla, totál szemét módon viselkedik, pedig nem várok én sokat, csak ha már feladatom van, akkor végre tudjam hajtani és ne akadályozzon benne szándékosan. A válaszára nem csoda, ha felszökik a szemöldököm. Nem tetszik, mert állati lekezelő és amúgy is... ha akarom, akkor tényleg megpörkölöm, bár nem értem, hogy miért nem ijed meg a dologtól még egy kicsit sem. Ha tényleg megpróbálnék ártani neki abból állati rosszul jönne ki, nem is értem, hogy ez miért nem világos számára.
- Aha... szóval nagyra vagy magaddal. - rántom meg a vállamat kicsit. Nem fogok én jobban belemenni a részletekbe, eszem ágában sincs, majd ha mégis arról van szó, akkor gond nélkül megteszem a dolgot, de egyelőre még van esélye rá, hogy visszavegyen a stílusból, meg az arcából és akkor esetleg... mondom esetleg megúszhatja a dolgot. Azért lassan talán úgy fest, hogy elkezdi megérteni, hogy mit is akarok kérni tőle, meg hogy mit is akarok mondani neki, még ha nem is megy a dolog könnyen, de a végén tényleg sikerül célt elérni.
- Oké, akkor... csak engeded, hogy körbe vezesselek és kész, nem olyan rettenetes ez. - komolyan, nincs ijesztő fejem és a földön se kötöttem volna ki vele együtt, ha nem reagál olyan hülyén arra, hogy megkocogtattam a vállát. Ennyi lett volna az egész, csak ő valami hülye okból kifolyólag túlságba vitte itt a parázást, meg hát amúgy se kellett volna lelépnie előlem, de azt hiszem ezt már valamelyest sikerült túltárgyalni igaz? Az a lényeg, hogy talán végül tényleg elfogadja a segítségemet, nekem pedig az a lényeg, hogy hagyja, hogy elvégezzem a feladatomat. Meg kell mutatnom neki szépen a sulit és végre rájött arra, hogy ha ehhez végig kell vonszolnom a folyosókon a gallérjánál fogva akkor is meg fogom tenni, szóval sokkal egyszerűbben megszabadul tőlem, ha önként engedi, hogy megtegyem.
- Egyáltalán miért vagy antiszociális? - mert az ember nem születik ugye annak, tehát valami oka biztos, hogy van a dolognak és őszintén szólva határozottan kíváncsi vagyok, hogy esetében mi lehet az a bizonyos ok. Vajon valaki baromira elbánt vele, szemét szülei vannak, csúfolták a barátai a furán felálló haja miatt... vagy inkább az ellenségei és nem is voltak barátai, vagy valami gagyi képessége van, amitől mondjuk fura külső elváltozása lett és e miatt tart az emberektől... sok ötletem van ám, valami miatt tuti, hogy ilyen lett a jelleme. Magától senki sem válik antiszociálissá nem igaz?
- Hát... veled is, de ezért nem kell előre elpucolni, ha tudod, hogy valaki jön, hogy megmutassa a sulit. - ejtek meg még egy most már visszafogott mosolyt, mert hát látom, hogy ő se nagyon viszi azért túlzásba. Nem is tudom, érdekes egy srác, de ha már eltökéltem, hogy megmutatom neki a sulit, akkor ezen már semmi sem változtathat, főleg hogy most már hajlik is rá. - Marhára nem sok az önbizalmad mi? - hogy már eleve így áll hozzá, hogy mással érezném jobban magamat. Nem is ismerem, csak eddig elég hülyén állt ehhez az egészhez, nem csoda, ha nem jöttünk ki a legjobban az elején, de ez még változhat, ha innentől megpróbál értelmesebben viselkedni és mintha most pont ezt tenné.
- Mind van, meg ott az erdő, elég nagy szóval nem egyszerű összefutni valakivel, nem annyira tömegesen járnak azért ki sétálni, meg annyira nem vagyunk sokan. Amúgy... honnan jöttél? - közben intek neki, hogy akkor hát jöjjön utánam. Megmutatom neki az étkezőt, ha annyira éhes mondjuk első körben, és közben felvázolom neki mondjuk, hogy hol van a többi hely, meg hogy kire és hol kell figyelnie, ha nem akar bajba kerülni.


♫ Boum Boum Boum ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Nem menekülsz! :nagyobbszem:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dylan O'Brien
Hozzászólások száma : 48
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Vas. 23 Aug. - 21:13



Michelle & Finn
 A cinikus nevetést hidegen tűrőm, megszoktam már, hogy csodabogárnak bélyegeznek, a másik amikor egyszerűen nem törődnek velem. Nem várom senkitől, hogy kedveljen, ahogyan én sem teszem. Még csak vállat sem rántok a szemforgatására, vagy, hogy megrántja a vállát, mindez számomra nem annyira érdekes. Olyan kislányos, szinte dobbant a lábával hogy nem kapja meg, amit akar. Holott vagyok annyira flegma, ha nagyon erősködne, akkor belemegyek a dologba, nekem nem ér annyit hogy még a veszekedésre is energiát pazaroljak.
- Ami azt illeti, nyugodtan megpróbálhatod, ha fölös energiáid vannak. – Jegyzem meg színtelen hangon, még véletlenül sem azért, hogy provokáljam. Biztosan fontosnak érzi a feladatot, és ezáltal saját magát is ahhoz, hogy ilyen elhivatott legyen, ettől akarom most megfosztani. Vagyis nem akarom, csak a saját elképzeléseit nem biztos, hogy engedem magamra erőltetni.
- A biztonságommal sincsen semmi gond, viszont abban igazad van hogy nem akarok semmi olyanba tenyerelni, ami nem tartozik rám. – Ebben igazat adok Michelle-nek, szeretem még az ilyesmikből is kivonni magamat. Mondjuk ha nem jön, akkor sem nyitogattam volna be random ajtókon, ha nagyon megéhezek, akkor elindulok az épületben, követem az illatokat, vagy a többi bentlakót, vagy ilyesmi, fel szoktam találni magamat. Ellenben ha sikerül megnyugtatni a kis lelkét azzal hogy nem koptatom le, akkor talán mindkettőnknek jobb lesz így. Nem tudom, hogy mitől ennyire magabiztos, domináns, irigylem is érte, én megszólalni sem nagyon tudok mások társaságában. Azaz nem irigylem tőle, én már nem akarok ilyen lenni, csak legbelül becsülöm, hogy ő úgy tűnik, képes volt megbírkózni a démonaival, ha voltak. Nem is nagyon nézek rá, kerülöm a tekintetét, nem akarom megítélni, hiszen egyébként az előítéleteim rabja vagyok, és ezt vállalom is.
- Úgy is mondhatjuk. Oh, megtisztelsz. – Nekem ugyan nem lesz széles a mosolyom, lévén egyátalán nem volt, viszont egy vállvonást megejtek, ami tőlem már reakciónak számít. Képes volt arra, hogy ne csak felpattanjak, és egy árva szó nélkül lelépjek. Nem tudom, hogy mivel, hiszen nem szokott érdekelni, hogy kit bántok meg. Lány, én meg fizikai fájdalmat okoztam, holott semmilyen interakcióba nem szokásom keveredni, ez zavart meg, hogy elkezdjen belefűzni ebbe a veszekedésbe, vagy mi ez.
- Nem sajog, egyátalán nem, semmim. Csak hülyén érzem magam. A zene lefoglalt, furcsa volt ekkorát esni veled. – Ismerem be, ebből adódóan, hogy lelki eredetű az, hogy megijedtem, de végtére is ez mindegy, túl vagyunk rajta. – Jól van. Kérdezek, hogy egyszerűbb legyen a dolgod, és túllegyél rajta, meg másokkal tudj foglalkozni, akikkel jobban érzed magad. – Nem akarom én úgy beállítani, mintha vele lenne a baj, egyértelmű, hogy velem. Elindulunk valamerre, vetek még egy utolsó pillantást az áhított könyv irányába, majd a lány felé fordulok, és átgondolom a helyeket. – A fontosabb helyek... lehet valahol egyedül lenni? Meditációs szoba? Edzőterem? Ebédlő? Már korog a gyomrom. – Az egész éjszakát végigvirrasztottam, este ettem utoljára, most azt hiszem éhen fogok halni lassan.

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » Either I'm going to kill her or I'm beginning to love her. » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ₪ Shelley Hennig
Hozzászólások száma : 49
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Kedd 18 Aug. - 11:35




Finn & Michelle
Nem akarok én átmenni drasztikusba, komolyan nem, nincs ilyen célom, csak valahogy idegesít a stílusa, meg persze az, hogy fogta magát és csak úgy lelépett itt előlem, mintha el lehetne csak úgy menekülni előlem. Az ilyesmi nem tetszik és nem szeretem, amikor valaki a átvágásommal próbálkozik, főleg amikor feladatot kaptam és az a dolgom, hogy segíteni próbáljak neki. Nem tetszik a hozzáállása és ha felhúz, akkor tudok én annyira agresszív lenni, hogy tényleg fenyegetni kezdem. Azért a maffiás megjegyzésére nem tudom megállni, hogy ne nevessek fel. Nap persze nem egy vidám boldog nevetésről van szó, dehogy! Inkább egyértelműen kinevetem őt, mert határozottan nem tetszik a viselkedése, és azt hiszem nem is szolgáltam rá, mert csak segíteni akarok neki, nem pedig direkt szívatni őt nem? Bár persze ő simán úgy veszi, mintha erről lenne szó.
- Azt nem, de megpörkölhetem a ruháidat, és szerintem azt nem kimondottan élveznéd. - vonom meg a vállamat. Oké, nem tenném meg, jó eséllyel még kapnék is érte, mert hogy nem szabad a képességünket csak úgy mások ellen használni. Nem is vagyok én jellemzően olyan vad agresszív típus, de attól még igenis megérdemelné, hogy kicsit megneveljem, mert nem valami kellemes a stílusa, meg a hozzáállása, aztán majd meglátjuk, hogy ki az erősebb, meg persze ki bírja tovább a lelki terrort.
- Nem... felügyellek, csak meg akartam mutatni a sulit, hogy ne keveregj egyedül és ne nyiss be véletlenül olyan helyre, ahol aztán a képedbe robban valami kísérlet. Ez csak a te biztonságod miatt van, ez olyan hihetetlen? - és még én vagyok néha fárasztó? Nem, ez a srác totál kiállhatatlan és üldözési mániás is egyben, mintha mindenki neki akarna rosszat, pedig szerintem nem akar neki ártani senki sem, én legalábbis tuti, hogy nem akartam effélét művelni. Azt persze nem tudhatom, hogy nem is ártana neki, ha próbálnék, maximum a ruhájának nem tennék jót, esetleg a miatt érezni kellemetlenül magát. Nem néztem én utána, hogy mi a képessége, és még csak külön aktát sem kaptam róla, hogy pontosan tisztában legyek mindennel vele kapcsolatban, ezért nem tudom azt sem, hogy mondjuk hol töltötte a gyerekkorát ugye. Végül azért csak meglep, hogy bocsánatot kér. Azért erre tényleg nem számítottam, komolyan, de határozottan jól esik a dolog, és ezt a mosolyom is mutatja, ami halványan, de előtűnik.
- Oké, szóval simán antiszociális vagy. Néha én is, de... nem túl hasznos, de megbocsátok. - szélesedik ki kicsit a mosolyom. Igen a nevét tudtam már egy bólintással jelzem is ezt neki, de most már ő is tudja az enyémet. Az mondjuk nem zavar, hogy ő sem bírja az érintést. Ki tudja, hogy mi az oka rá, nem gondolom, hogy pasiknál nem lehet ilyesmi. Nem ismerem annyira, hogy eleve elítéljem, amúgy sem teszek ilyet. Általában nyitott vagyok mások felé, akkor vagyok undok, ha velem is azok, nálam ez már csak így megy. Sima visszacsatolás, amilyen vagy velem, olyan vagyok én is veled.
- Áh nem, csak a hátsóm sajog még most is kicsit, de nem halálos, te is rendben vagy? - most már azért enyhültebben kérdezek. Neki se lehetett kellemes, főleg hogy megpróbálta megtartani magát és szinte hallottam, hogy milyet koppant a könyöke a földön. - És akkor megmutathatok neked pár helyet? A fontosabbakat, ahol órák vannak, meg ahova nem érdemes csak úgy benyitni, mert a képedbe robbanhat valami. - van ilyen, mondjuk a gyakorló terem odalent, vagy Hank laborja. Onnan néha azért szűrődnek ki érdekes hangok, szóval jobb, ha az ember óvatos.


♫ Boum Boum Boum ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Nem menekülsz!  :nagyobbszem:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dylan O'Brien
Hozzászólások száma : 48
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Pént. 14 Aug. - 21:08



Michelle & Finn
Az égnek emelem a tekintetemet, mintha imádkoznék, vagy káromlatot akarnék lenyelni. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki a kéretlen figyelmét, miután direkt szóltam, hogy nem biztos, hogy maradok. Ha ekkora barmok hogy még packáznak is velem, provokálnak, akkor simán le fogok lépni. A lány nagyon agilisnek tűnik, talán fizetik azért, hogy fontoskodjon? Vagy ennyire elhivatott? Nem igazán érdekel az itteniek ügye, nagyon emlékeztet az otthoni dolgokra, a szektára, így bármilyen szervezett programot látok, biztos, hogy azonnal csomagolok, és megyek, mert csak rossz lehet. A térdem ugyan sajog, neki biztosan a hátsója fáj, erről én most nem tehetek, estünk egy nagyot, ő került alulra, nem szándékosan tehénkedtem a puhább részeire. Így alakult, és láthatta rajtam, hogy nem használtam ki a helyzetet, amilyen gyorsan lehetett, már pattantam is le róla. Még csak az kéne, hogy kitalálja, hogy itt molesztálom. Az már kész vicc lenne, bár nem ismer, úgysem tudnám elmagyarázni, hogy elképzelhetetlen a dolog.
- Te most... fenyegetsz engem? Hogyan fenyítesz be? Megöletsz a maffiával. Igazán kiváncsi lennék. – Tartozkodó pillantásomban ezúttal játékos fény gyúl, gyakorlatilag a halálból is visszatérek. Igaz, érzem a fájdalmat, de alig, és egy kínzást is alig vennék fel. Ellenben a lány nagyon komolyan beszél, nem tudom eldönteni, hogy ténylegesen be tudná e váltani az ígéretét. Ködbe vész ez a gondolatmenet. A bájos mosoly kissé gúnyosnak tűnik nekem.
- Figyelnek az emberre? Szerinted az figyelem, hogy valakit a nyakára küldenek, és úgy kell ugrálnom, ahogyan a felügyelőm fütyül? Különben befenyít? Nekem ez... nem tűnik jó helynek. – Jegyzem meg bizonytalanul. Igaza van, a nagyszüleimhez tudnék csak visszamenni, ami szinte semleges dolog lenne, akkor megint nem változna semmi. Akarom én, hogy bármi változzon? Pocsék így minden, elromlott már úgy nagyjából az egész életem, és még csak meg sem tudok halni. Na innen szép mindent újrakezdeni. Mondjuk egy bocsánatkéréssel? Végül kicsusszan, és nem teszek úgy, mint aki megbánta.
- Jó, végülis egyszer kibírom. Ne vedd magadra, nem téged nem bírlak, mást se bírnék. Mármint... oké, egy barom vagyok, vállalom. Finn. De ezt tudod. – Fú, de sokat beszélek, nem szoktam ennyit. Kissé elhülök, hogy ő sem bírja az érintést. Lányoknál ez simán elképzelhető, pedofil apa, molesztáló kémiatanár, ilyesmi. Ellenben nálam valószínűleg bután hangzik, és magában kikacag, merthogy a velem egykorú srácok majd megvesznek azért, hogy a lány bugyijába kerüljenek, én meg még csak meg sem csókoltam senkit. Még csak a kezét sem fognak meg senkinek. Selejt vagyok. – Láncreakció volt. Nagyon megütötted magad? – Kérdezem egykedvűen, visszatéve a könyvet a helyére, hát ebből nem lesz olvasás. Pedig olyan kiváncsi lettem volna erre a könyvre. De akkor gyerünk.

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » Either I'm going to kill her or I'm beginning to love her. » ©

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ₪ Shelley Hennig
Hozzászólások száma : 49
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Szer. 12 Aug. - 15:27




Finn & Michelle
Az a nagy helyzet, hogy ha elhatároztam magamat, akkor igenis tartom is magam hozzá és nem fog csak úgy egy könnyen elzavarni, bármennyire is úgy fest, hogy épp ezt akarja. El akart szökni előlem, aztán meg ez a neveletlen és bunkó stílus is rájött az egészre. Hát nem! Nem fogok lelécelni, mert én kaptam ezt a feladatot, bennem bíztak meg az alapítók, hogy foglalkozzam ezzel a sráccal. Már legalább azt is értem, hogy miért. Ha jól sejtem, akkor eleve mindenkivel ilyen kiállhatatlanul viselkedik, gondolom pont e miatt küldtek rá valakit, mert egyedül a végén még valamit csinálna magával, bajba kerülne, ha belekötne valami veszélyesebb alakba itt, netán megszökne, amit gondolom megint csak nem akarnak, mégis csak mutáns, aki talán veszélyes a világra is, vagy tudom is én. Nem tudom, hogy mi a képessége és eddig még nem derült ki és ő is addig jár jól, amíg az enyémről sem derül ki, hogy mit tudok.
- Nem foglak békén hagyni. - rántom meg eltökélten a vállamat. Azt aztán lesheti, hogy lekoptathat magáról. Szó se lehet róla! Addig nem állok le amíg nem hagyja, hogy megmutassam neki a birtokot, vagy tudom is én. Igenis ez lesz a vége, ha kell akkor loholok szépen addig a nyomában, amíg fel nem fogja, hogy nem fog csak úgy egy könnyen lekoptatni. Majd megérti és akkor abbahagyja ezt az undok viselkedést, vagy nem, az már nem az én dolgom, hogy mit csinál az után, hogy megmutattam neki ezt az átkozott birtokot.
- Az engem nem érdekel, hogy meddig maradsz és igen... ha kell, akkor befenyítelek. Nem fogok úgy visszamenni, hogy nem sikerült, mert te nem hagytad. Maximum követlek, majd megunod. - bájos mosolyt varázsolok az arcomra, de ez most természetesen nem kedveskedés, sokkal inkább szánom valamiféle cinizmusnak, vagy hasonlónak. Szépen fogja fel, hogy nincs választása és nem fogok meghátrálni sem. Eltökélt vagyok és ha én kaptam ezt a feladatot, akkor én fogom végrehajtani, akkor is, ha nem marad sokáig. - És miért akarsz annyira elmenni? Ez egy jó hely, figyelnek az emberre és lehetőséget adnak neki. Hova mennél? - nem úgy néz ki, mint akinek lenne hova. Mármint a legtöbben, akik itt vannak kétféle háttérrel rendelkeznek. Van aki olyan, mint én, hogy nincs senkije, tehát nincs is hová mennie, aztán vannak olyanok is, akiknek van családja, de a család kitette őket, netán csak nem tudnak semmit a képességükről, ők se nagyon válogathatnak. Ez a birtok jó hely, én így fogom fel, de láthatóan szerinte nem az. Fura egy srác, depresszív nem is kicsit. Azért az meglep, amikor végül mégis elnézést kér.
- Hm... oké, fátylat rá. - lassan, de bólintok végül. Még majdnem a kezemet is nyújtom neki, de ez nem lenne jó, ha nem bírja az érintést. - Akkor becs' szó, nem nyúlok hozzád, csak megmutatom a sulit oké? Nem lesz tőle semmi bajod. Egyébként Michelle vagyok, és én se bírom, ha taperolnak, de te estél rám, szóval... - nem én nyúltam hozzá. Én csak a vállát bökdöstem meg, de azt nem gondoltam olyan durva mértékű aurába mászásnak, hogy így kiboruljon tőle. Mondom én, hogy elég érdekes egy srác. Nehéz kitalálni, hogy hová is tegyem őt, bármennyire is próbálkozom. Egy a lényeg, talán megenyhül végre és akkor teljesíthetem a feladatomat, nekem főként most ez a célom.


♫ Boum Boum Boum ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Nem menekülsz! :nagyobbszem:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dylan O'Brien
Hozzászólások száma : 48
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Vas. 9 Aug. - 19:26



Michelle & Finn
Sejtem én már ebből a kis fél perces valamiből, hogy ezt a lányt nem fogom egykönnyen lekoptatni, ő még nálam is rosszabb. Mindenre pofákat vág, azt hiszi, hogy dirigálhat nekem, pedig nem is. Miért nem lehet megérteni, hogy ha nekem máshoz van kedvem, mint amit ő feladatba kapott, akkor nem vagyok köteles úgy ugrálni, ahogyan ő elvárná tőlem. Nem igazán akarom magam kiismerni a női lélek rejtelmeit, de abból, amit mutat, egy dacos kislánynak érzem, aki nem fogadja el, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja. Vagy... pont ettől pasis? Az asztalra csap, és már egyből hódoljak be neki? Abból aztán nem eszik. Már kinőttem abból, hogy bárkinek is a lelkivilágára legyek tekintettel, hiszen mi értelme van? Bárkit megmenthettem volna elvileg, mégsem sikerült senki, és ha több száz évig élek, akkor sem leszek rá képes, hiszen úgyis csak elrontani tudok mindent, akkor meg minek próbálkozni. Akkor hagyom a fenébe az egészet, a lány is tovább fog állni, amikor rájön, hogy nem megy velem semmire.
- Erről van szó. Nem akartam meghallani, ha valaki jön. Békén lehet hagyni. – Ha már nem fogadta el azt sem, hogy nyújtottam a kezemet, és kelletlenül felsegíteném, akkor innentől kezdve lezártnak tekintem a meg sem kezdett beszélgetést, és máris a fülhallgatómmal babrálok, láthatóan szándékomban áll visszatenni a fülembe, hiszen mi másról beszélhetnénk. Ő akaratos, engem meg nem érdekel. Patthelyzet. Ha jön mögöttem, akkor sem foglalkozom vele.
- Én már nekik is megmondtam, hogy nem hiszem, hogy sokáig maradok, úgyhogy feleslegesen töröd magad. Meglep, hogy karbafonja a kezét, és még követni is szándékozik, mitől ennyire elhivatott. Engem nem szokott semmi így érdekelni, hogy még a saját jókedvemet is kockáztassam másvalaki hülyesége miatt. – Vagy? Fejtsd már ki, hogy mi az a vagy? Olyan tulajdonságod van, amivel bántani akarsz? Most tényleg kell ez? – Csapom a hónom alá a könyvet, a füllhallgatót csupán egykedvűen zsebrevágom, még a zenéléstől is elment a kedvem. Azt hittem, hogy nyilvánvaló volt, hogy amikor megkerestek, megmondtam, hogy egyedül akarok lenni. Nem számítanak a nyomulós lányok, bármi is a céljuk. – Bocs, hogy a földre löktelek, mit mondjak még? Gyűlölöm, ha hozzámérnek. – Teljesen bunkó nem akarok lenni, látszik, hogy inkább visszahúzódó, és rosszkedvű vagyok, semmint egy szemétláda, de ez mindegy is, annak könyvel el, aminek akar.


♫ Zene ♫ ϟ Ruha » Either I'm going to kill her or I'm beginning to love her. » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ₪ Shelley Hennig
Hozzászólások száma : 49
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Szomb. 1 Aug. - 10:48




Finn & Michelle
Lelép, amikor meg van beszélve, hogy jövök érte, hogy körbevezessem, mert ezt kaptam feladatnak, aztán meg megijed, amikor hozzá merek szólni, mert persze fülhallgatóval a fülén lép le, hogy még véletlenül se hallja meg, hogy közeledem, aztán rám esik és még jól agyon is próbál nyomni, miközben eleve az ő hibája, hogy nem figyelt oda normálisan és nem tartotta magát ahhoz, ami meg lett beszélve és persze még neki áll feljebb és felállni se segít. Azt hiszem ez nehéz menet lesz, de mivel ezt kaptam feladatnak nem fogok meghátrálni és lelépni. Majd, ha nagyon felhúz, mert az a dolgom, hogy körbevezessem és ezt szépen elfogadhatja, mert ha nem teszi, akkor majd elrángatom arra a körbevezetésre és akkor már nem lesz beleszólása a dologba, világos? Lehet, hogy egyelőre ő még nincs tisztában a ténnyel, hogy itt most én vagyok a góré, de majd szépen idővel rájön a dologra és akkor majd nem fog elszökdösni előlem.
- Oké nagy legény, akkor máskor ne hallgasd ilyen hangosan a zenét és akkor meghallod, ha valaki jön. - rántom meg végül a vállamat, aztán szépen fel is állok, mert úgy fest ezt magamtól kell megtennem annak ellenére, hogy ő volt az, aki fogta és rám esett, szóval neki kéne engem felhúzni, de mindegy, akkor is megmutatom neki a sulit, akármi is lesz. A visszavágására kissé ráncolom azért a homlokomat, ki kell fújon a levegőt újra, hogy ne válaszoljam azt, ami elsőre jut eszembe. Ez a srác... sokkal rosszabb, mint amire számítani mertem volna. Azért az eléggé meglep, hogy a könyve nem pont hozzá passzoló darab, de végülis mindenki azt olvas, amit akar. Meg az is lehet, hogy csak könyvégetésre hozta magával, vagy valami, mit tudom én.
- Figyu, azt mondták, hogy vezesselek körebe, szóval az a helyzet, hogy nem hagylak békén, amíg nem csinálhatom meg normálisan. Úgyhogy csak parancsolj, majd maximum követlek. - szépen karba fonom a kezeimet magam előtt. Tőlem aztán játszhatja az eszét, nem érdekel, de ha nekem ezt adták ki feladatnak, akkor nem fogok meghátrálni, arra mérget vehet. - Szóval te döntesz, csinálhatjuk normálisan is, vagy... - kérdő tekintet és láthatja rajtam, hogy komolyan beszélek, hogy nem fogok csak úgy lelépni és hagyni, hogy így viselkedjen. Én bizony meg fogom neki mutatni a birtokot, meg a sulit, meg hogy hol vannak és lesznek az órái... ha akarja, ha nem. A kiállhatatlan és morcos stílusa nem fog megijeszteni arra mérget vehet. Eltökélt vagyok és kemény, ő meg csak duzzogjon és játssza itt a magányos farkast, az ő dolga.


♫ Boum Boum Boum ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Nem menekülsz!  :nagyobbszem:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dylan O'Brien
Hozzászólások száma : 48
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Hétf. 27 Júl. - 20:09



Michelle & Finn
Senkinek sem igértem meg, hogy túlzottan szabálykövető leszek. Azzal, hogy idejöttem, csak próbaidőre tettem őket, semmi egyebet nem vagyok hajlandó magamra vállalni, mint hogy felfedezem a birtokot, megnézem magamnak, hogy mit is tudnak nyújtani. Ellenben társaságra nem vágyom, ahogyan nem tettem az elmúlt években sem, ezen a helyszínváltás semmit sem segít. Engem aztán senki nem kérhet számon, amiért csak úgy elhagyom a szobámat, nem ücsörgök benne arra várva, hogy majd felkeres valaki, hogy megmutassa, hogy mi merre. Egyébként sem szeretem, ha másoktól kell függenem, inkább essek egyedül pofára, azt legalább csak magamnak köszönhetem. A könyvtárban találom hát magam, üvöltő zenével, hogy legalább elmerülhessek a saját gondolataimban, és lapozgatás közben szárnyaló fantáziámmal. Az idegeim pocsékok, talán a túl sok magánytól, és a szörnyűségek hatására, hogy én képes vagyok túlélni mindent, míg mások... akiket szerettem, már oda vannak. Amikor a lány hozzám ér, majdnem ott halok meg, bár szerintem nekem még az sem menne, így csak egy hatalmasat esünk. Próbálok róla lemászni, direkt figyelve rá, hogy még csak véletlenül se kelljen letapizni, semmi kedvem, hogy rinyáljon, hogy mit markolászom, meg ilyesmi, de úgy visszanyerni az egyensúlyomat, hogy nincsen fix talaj alattam, baromi nehéz, ez az arcomon is látszik, nem vagyok az a pasi, aki végre ráeshetett egy csajra, és most mindent megtesz, hogy kihasználja a helyzetet, majd kiengesztelje a lányt a „baklövésért”. Undor azért nem látszik rajtam, de hogy passzív vagyok, az biztos. Talpra kecmergek, ő oldja meg maga, ha már így alakított a  helyzetet. Már mennék is legszívesebben, nézegetem a walkment, hogy nincsen-e baja, ekkor azért átfut az agyamon, hogy a lányt is fel lehetett volna segíteni, de ha ő a hibás, akkor nem érzem úgy, hogy most akkor nekem kéne lennem a hős lovagnak. Miért kéne? Rohadtul nem kifizetődő, ha az ember rendes, és kedves másokkal. Akkor csak átverik, kihasználják. A kislány csak maradjon a seggén a földön, ne nézzen már rám ilyen puffogósan.
- Pasi létemre? Basszus ez nemekhez van kötve, hogy még csak be se szarhatok, ha ijesztgetsz? Gondold már át... – Sziszegem oda vállat vonva, azért bunkó nem akarok lenni, de olyan butaságot mond, hogy még tovább is folytatnám, de nem érdekel, akkor duzzogjon. Azért mielőtt feltápászkodna, nyújtom a kezemet, ha nem kell, akkor nem, ha viszont igen, akkor amint fent van, azonnal húzom el, nem kell itt túlzásba vinni az érintkezés. – Kideríted? Mi vagy te? SS tiszt? Én vagyok Finn, és nem kell körbevezetni, nem vagyok vak, köszönöm. – Hajolok le a könyvért, ami szintén a földre zuhant, ha véletlenül odapillant, láthatja hogy egy Jane Austen könyvről van szó, ami kicsit furcsán illene az általam mutatott stílushoz.

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » Either I'm going to kill her or I'm beginning to love her. » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ₪ Shelley Hennig
Hozzászólások száma : 49
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Csüt. 23 Júl. - 20:49




Finn & Michelle
Nem szeretem, ha semmibe vesznek és ha már kaptam egy feladatot, ami minden bizonnyal fontos, akkor nem nem hagyom, hogy valaki csak úgy lerázzon, és nem tetszik, hogy a srác talán lelépett, pedig tudta jól hogy jövök. Persze még az sem biztos, hogy a folyosón látott fülhallgatós az, akit keresek, de ha igen... akkor nem leszünk jóban. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogom végigcsinálni azt, amire megkértek, attól még a feladatot el fogom szépen végezni, maximum akkor nem leszek vele olyan kedves, mint amilyen lettem volna akkor, ha nem próbál meg lelécelni előlem. Na, de ne ítéljünk egyből csak így látatlanban, tudom, hogy az nem szép dolog. Egyelőre tehát utána lépkedek, de meg se hall, mivel ugye megy mint a tank előre és hallgatja a zenét. Én is így szoktam, de attól még mástól nem viselem el, főleg akkor, ha meg lett beszélve elvileg valami. A reakciója ellenben nem a legjobb, amikor megkocogtatom a vállát. Arra nem számítok, hogy olyan szinten a frászt hozom rá, hogy még meg is inog az eddigi egyensúlyából...
- Hé! - ennyit sikerül elsőre kinyögni, de itt már nem sok mindent tehetek, túlságosan nagy a lendülete és még csak félreugrani sincs időm, úgy temet maga alá mint a fene, én pedig szépen lökdösöm is le magamról, még az előtt, hogy elkezdene lemászni. Azért nem bírom, ha valaki ilyen közelségbe kerül, főleg nem egy pasi. Azt is alig veszem észre, hogy az ő képén is hasonlóan gyér a lelkesedés, mint az enyémen, de annak tudom meg, hogy ha zenét hallgat, akkor minden bizonnyal antiszociális, főleg ha még le is akart lépni előlem, már ha arról van szó, akit keresek. Azért morcosan húzom el a számat arra, amikor feláll és nekem nem is segít, miközben ő lökött fel. Rendesen sajog a hátsóm és a könyökömet is sikerült beverni, de egyelőre az idegességnek hála még nem is tűnik fel, hogy lehorzsoltam és vérzik is kicsit.
- Hogy én? Francért vagy ilyen ijedős pasi létedre és esel rám. Jól bevágtam magamat. - morogva tápászkodom fel és próbálom kicsit rendbe szedni magamat és persze nézem meg, hogy a farzsebemben lévő walkman épségben maradt-e egyáltalán. Az a baromi nagy szerencséje, hogy egy karcolás sincs rajta, mert ha lenne... tuti, hogy még morcosabb lennék és kétlem, hogy meg akarja ismerni a haragomat. - Mi a neved? - szegezem neki azonnal a kérdést. - És ne kamuzz, úgyis kiderítem. Finnt keresem, miatta vagyok itt, és elvileg az a szobája és nekem kéne körbe vezetni. - tényleg nem jár jól, ha más nevet mond nekem, akkor befogom, hogy segítsen megtalálni és a végén úgyis lebukik majd, és akkor biztos lehet benne, hogy nem fogja élvezni, ha tényleg rendesen felhúzom magamat. Jobb, ha őszinte, akkor csak a miatt leszek morcos, hogy lelépett és hogy rám esett, nem érdemes tetézni a bajt.





♫ Boum Boum Boum ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Nem menekülsz! :nagyobbszem:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dylan O'Brien
Hozzászólások száma : 48
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Kedd 21 Júl. - 7:03



Michelle & Finn
Nem tudom, hogy miből gondolták, hogy csak mert rám erőltethették, hogy eljövök velük a birtokra, ahol hozzám hasonlóak vannak, máris társasági ember leszek, olyan valaki, akivel tudnak majd mit kezdeni, irányítani. Ez senkinek nem ment, majd ők akarnak úttörők lenni? Fogalmam sincsen, mit is jelenthetett, hogy érdemes eljönnöm, ám miután még veszekedni sem volt túlzottan kedvem, annyiban hagytam a dolgot, és csak vállat rángattam, szokás szerint. A kelő nap első sugarai már közel sem az ágyban találnak, lerázom magamról az éjszakai forgolódás fáradalmait, itt az ideje, hogy elnézzek valamerre, nem érzem hogy korán lenne. Fiatal vagyok még, kávéra nincsen szükségem, és senki nem írja elő, hogy hajnalok hajnalán nem lehet könyvtárban olvasgatni. Főleg ha ezzel még meg is előzöm azt, akit minden bizonnyal rám fognak állítani. Attól félek ez nem csak egy kósza, elejtett mondat volt, nagyon is komoly, mintha bárkire is szükségem lenne. Nem vagyok már öt éves, egy bentlakásos iskolában azért nem lehet eltévedni, fogok boldogulni. De hogy erről győzködjem a fejeseket, hamvába holt ötlet lett volna, szavakkal nem ellenkeztem, gondoljanak amit akarnak. Tökéletesen átnézek a lányon, aki elhalad mellettem a folyosón, csak magamban furcsálkodok, mások is ilyen korán kelnek? A fenébe is, azt hittem ezzel egyedi leszek. Nehogy már komolyan gondoltál volna a gondnokok, hogy itt hozzám hasonlóak laknak. Jó volt csodabogárnak lenni, én esküszöm elhúzok, ha valaki rokonléleknek titulál. Feltünésmentesen sietősre fogom, és még enyhén növelem is a hangerőt, hogy véletlenül se szólítson meg, majd irány a már említett könyvtár, ahol beletemetkezhetek az elcseszett szerelem témájába. Hogy aztán valaki percek múltán megkocogtassa a vállamat. Na jó, nincsenek kötélből az idegeim. Lehet, hogy tényleg kellett volna aludnom egy cseppet, mert még kómás vagyok a forgolódástól, de a zene hatására úgy beleméllyedtem a könyvbe, hogy hatalmasat ugrok megrezzenés helyett, kapálózok egyet, és ahelyett, hogy magamra rántanám a könyvespolcot, egyensúlyomat vesztve esek hanyatt, magammal rántva a lányt, félig még rá is esve. A könyökömet és a térdemet alaposan odaütöm, valahol a földnek, valahol a lány különböző puha, vagy éppen keményebb részeinek, már az is mázli, hogy nem fejeltünk össze. Ha ő morcos volt, hát én most még inkább az vagyok, lecsuszantom a fülemről a bömbölő zenét, hogy lemásszak róla, nagyjából olyan fejjel mint aki hangyák közé esett. Nem undorodva, de jól láthatóan idegenkedve. Ha azt szokta meg, hogy mások kihasználnának egy ilyen helyzetet, én enyhén fintorgok.
- Nem tudsz vigyázni? Mit ijesztgetsz? – Kérdezem sértett hangon, próbálom visszagyűrni elgurult végtagjaimat a helyére, hogy fogást találjak a könyvespolcon, és felálljak. Fel sem merül, hogy a kezemet nyújtsam.

♫ Zene ♫ ϟ Ruha » Either I'm going to kill her or I'm beginning to love her. » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : ₪ Shelley Hennig
Hozzászólások száma : 49
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Vas. 19 Júl. - 15:50




Finn & Michelle
Én meg a mások pesztrálása... hát nem mondanám, hogy profi vagyok benne, de jó kedvvel keltem, szóval ezt is bevállalom mára. Valami srác, valami új srác, én meg már elég gyakorlott vagyok, legalábbis az itteniek szerint és tuti, hogy nem ér rá senki más azért gondoltak rám, esetleg még arra tudok tippelni, hogy a prof szerint ez is valamiféle jellemfejlesztő izé lehet. Hát én nem vagyok olyan biztos benne, hogy tényleg fejleszteni fog ez bármit is, na de előkapom a lelkesedésemet és ha ráállítottak a srácra, akkor teljesítem a feladatot. Amúgy is bírom én a kihívásokat, szóval nem hiszem, hogy nem fog menni. Ha nem nagyon irritáló és nem akarja elkezdeni mondjuk fogdosni a hátsómat, akkor megúszhatja, mert amúgy ha ilyesmi lenne, akkor úgyis felképelném ott helyben, arra azért számítani kell. Volt már rá példa... egyszer mielőtt még ide jöttem úgy betörtem egy srác orrát, hogy szerencsétlen utána nagy ívben elkerült. Mázli, hogy csak pár napig maradtam a városban, lehet hogy a végén még másokat is elvadított volna tőlem, mert annyira kiakasztottam. A legszebb, hogy nem is akart semmit, csak nekem lökték és véletlenül történt az egész... szegény, de hirtelen tudok reagálni bizonyos kellemetlen helyzetekben, nem tehetek róla.
Egyelőre viszont remélem, hogy a célszemély nem lesz ilyen problémás. Nem sokkal kelés után szépen összekapom magamat, aztán már indulok is a szobája felé. Jó eséllyel előttem pár perccel léphet ki rajta, mert én már csak a fülhallgatóval elhaladó srácot látom, amit egyelőre nem veszek figyelembe, mert elvileg azt mondták, hogy megvár, szóval akkor miért is kellene foglalkoznom valakivel, aki épp nagyban távozik? Szóval marad a kopogtatás, amit gondolom ő meg sem hall, mivel a fülhallgató ott van a fülében, én pedig egyelőre csak várakozom az ajtó előtt. Aztán gond nélkül próbálok meg benyitni, de első körben nem érek el vele semmit sem, mert hogy az ajtó frankón zárva van... nem jött be. Akkor vajon mi a következő lépés? Gondolkodom... aztán fordítom csak szép lassan oldalra a fejemet... és szúrom ki újra az éppen távozót.
- Hé! Te! - na jó, ha ő az és fogta magát és elhúzott előlem, miután meg volt beszélve... nagyon remélem, hogy csak simán elfelejtette a dolgot, mert ha direkt lép le, akkor még morcos is leszek. Ha pedig nem hall meg, akkor irány utána és minimum egy vállbökdöséssel indítom az ismerkedést, és a megfordul akkor egy karba font kezű talán picit még morcos lányt pillanthat meg így első körben, mert hát na... nem szeretem, ha elfelejtenek, vagy ha figyelmen kívül hagynak, meg úgy általában a semmibe vételt sem. Oké, én is csinálom néha, de... nekem lehet.


♫ Boum Boum Boum ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Nem menekülsz!  :nagyobbszem:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dylan O'Brien
Hozzászólások száma : 48
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Szomb. 18 Júl. - 21:02



Michelle & Finn
Tegnap érkeztem, úgyhogy még friss az élmény. A két rosszarcú azt említette, hogy másnap majd jön valaki, aki eligazít, addig nyugodtan fedezzem fel a birtokot. Ha jön valaki, akkor minek mászkáljak egyedül? Ha pedig nem jön, akkor egyedül is felfedezhetem. Nem igazán derült így ki, hogy hol az igazság, vállat vonogattam, mondjanak amit akarnak. Ha szerintük így jobb lesz nekem, hát mindegy, még ellenkezni sem volt erőm, ahogyan Kanadában is csak felidegesítettek, miért kéne bármilyen közösségnek is a részévé vállnom? Pontosan tudjuk, hogy mit jelentenek a csoportosulások. Semmi jót! A szobámhoz kulcsot is kaptam, ez legalább bíztató, és ahogyan nézegettem éjszaka a birtokot, jó nagynak tűnik, nagyobbnak, mint ahol éltem gyerekkoromban... Jó vajon az, ha ekkora terek vesznek körül? Sétálni imádok, legalább leköti a gondolataimat, viszont túl sok szoba van, olyanok, akik megfertőzhetnek a hülyeségeikkel, arra meg nincsen szükségem. Elhatározásom szerint minden nap korán kelek, kimozdulok, hogy ne legyek szem előtt. A mai éjszaka ennek a fényében telt, na meg elaludni sem tudtam az új helyen, az ajtót figyeltem a párkányról, és rajzolgattam, mintha attól tartanék, hogy ki akar bejönni. Nem mintha fizikálisan bárki is tudna ártani. Nem, nem ettől félek. Sokkal jobban bosszantana, ha valaki rámerőltetné a társaságát, nincsen szükségem külső gondolatokra. Végül beköszönt a hajnal, biccentek a felkelő napsugaranak, s borotválkozásra adom a fejemet. Nem akarok magamon semmi férfiasat, ne is nézzenek meg. Sapkát húzok a fejemre, amely még a hajamat is elrejti, pár kósza tincs, azért kilóghat. A magammal hozott szendvicsekből eszek egy kisebbet, nem akarom már éhezéssel kezdeni a napot. Mire feleszmélek, már hat óra is van, úgy döntök, hogy megkezdem a felfedezést, hátha el tudom kerülni azt, akit rám állítottak. Bekulcsolom a szobámat, felhúzom a walkmant a fülemre, és megindulok lefelé. Ki még nem akarok menni, majd később folytatom ott, a könyvtár jobban érdekel. Olyan könyveket olvasok, ahol be nem teljesült szerelmekről van szó. Az legalább reális. De azért úgy legyen, hogy nem halnak meg a másikért. Kicsit melengeti a szívemet, hogy rajtam kívül más is magányos így. Miközben tombol a fülemben a depressziós rockzene, leveszek egy könyvet, amelynek Meggyőző érvek a címe. Érdekesen hangzik. Alkalmazom az egyujj-háromujj-száztizenegyujj szabályt, és több helyen beleolvasok, van benne dráma bőven. Sőt mi több, a megfogalmazásmód nagyon is a kedvemre való. Érdeklődve lapozgatom.


♫ Zene ♫ ϟ Ruha » Either I'm going to kill her or I'm beginning to love her. » ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Szer. 22 Ápr. - 10:26

Szabad játéktér, új játék kezdhető.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Michelle Trachtenberg
Hozzászólások száma : 88
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Szer. 20 Aug. - 20:30


Jeremy & Bellsie


Tudom én, hogy egy könyvtárban nem illik megszakadni a nevetéstől, de azért az elég szórakoztató, ami a fejemben jár még akkor is, hogyha tudom, hogy bárkinek mesélném el, biztosan morbidnak tartaná.
Hallom én, hogy döngenek mindenféle léptek erre-arra, de nem gondolom először, hogy nekem szólna a vehemenciájuk. Egészen addig totálisan nyugodt vagyok, amíg meg nem jelenik előttem egy hatalmas teknős.
Elkerekedett szemekkel pislogok rá a földön ülve, reflexből összehúzom magam elsőre, de aztán győz az önérzet, s a leszúró szavak hallatán kinyílik a csipám. Heves csilingelések közepette pattanok fel, hogy így is jócskán alacsonyabb legyek Jeremynél.
- Már ne is haragudj, de nagy ez a birtok, miért nem tudsz csendben olvasni valahol máshol?
Kérdezem, mintha teljesen logikus lenne a felvetésem. Az persze fel sem merül bennem, hogy én lehetnék a hibás. Úgy fel vagyok háborodva a rajtakapottság miatt, hogy legjobb védekezésem a támadás.
- Miért érdekel, hogy mit várnak el?
Teszem fel a flegma kérdést, majd gondolok egyet és a diák orra alá dugom a kidekorált Wendy képét.
- Szerinted nem vicces, mondd? Te nem nevetnél, hogyha valakit látnál egy meséből bajusszal, olyan valakit, akiről a nevét kapta a nővéred, szóval a dolog szigorúan véve olyan lenne, mintha valaki az undok nővérednek rajzolt volna bajuszkát?
Térek a lényegre lelkesen. Ennyit a felháborodásomról és arról is, hogy a Wendys történettel nem traktálok senkit az ég egy adta világon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Alan Ritchson
Hozzászólások száma : 10
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Szomb. 9 Aug. - 6:59

Nem sűrűn járok a könyvtárba, de sajnálatos módon, néha ide csal engem is egy-egy beadandó, vagy egyéb házi feladat. Nem szeretek sok időt eltölteni itt, mert nekem túl csöndes, és túlságosan nyomasztó szféra. Megkeresem, amire szükségem van, esetleg jegyzetelek belőle, és ahogy lehet, már le is léptem. Mivel nem volt ma jobb dolgom, ezért egy kicsivel több időt töltöttem itt, mint eredetileg szerettem volna, és a jegyzeteim egyharmadánál tartottam, mikor meghallottam, hogy valaki hirtelen felvisít, és ez később röhögéssé, vagyis inkább erőteljes nevetéssé fejlődik. Sosem gondoltam volna, hogy bármikor is ilyet teszek, de nem én voltam a legjobb tanuló, és nem szerettem volna, ha esetleg megvágnak valamiből. Ahogy a nevetés folytatódott, egyre jobban ment fel bennem a pumpa, és még én is meglepődtem azon, amit akkor tettem. Felpattantam, éppcsak nem borítottam fel az asztalt, aminél dolgoztam, és döngő léptekkel indultam meg a nevetés irányába, hogy majd most jól beolvasok a fickónak. Nagy meglepetésemre nem hímnemű volt, hanem egy nő, és hiába voltam feldúlt, volt bennem tartás, de azért nem hagytam annyiban.
- Még én is meglepődöm ezen, de jó lenne, ha csöndben maradnál, ez a könyvtár, tudod? – mutattam körbe, hátha esetleg elfelejtette, hogy hol is van. – Itt elvárják, hogy csönd legyen. – tettem még hozzá a végén.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Michelle Trachtenberg
Hozzászólások száma : 88
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Hétf. 28 Júl. - 20:34


Jeremy & Bellsie


A gyermekkönyveket mindig szerettem, bár a Pán Pétertől irtózom, nem is kicsit. Ettől függetlenül azt is elolvastam már vagy milliószor, s néha kifejezetten szükségem is van arra, hogy nekiüljek és újra átrágjam magam rajta. Most is azért jöttem le a könyvtárba, hogy elővegyem névadó regényemet, amit meg is tettem, de nagyjából két oldal elolvasása után sikítva kezdtem el röhögni, amint megláttam, hogy valami vicces kedvű egyed bajuszt rajzolt Wendynek az egyik könyvbéli illusztráción. Akaratlanul is a nővérem jutott eszembe, aki most az igazak álmát alussza otthon és én egy cseppet sem tudom sajnálni emiatt. Persze a húgommal már más a helyzet, érte aggódom nem is kicsit, hiszen nem tudom, hogy miként éli meg a helyzetet.
Rosszul érint, hogy miattam vált Rori „gonosszá” a család szemében, ám nagyon szép dolognak tartom tőle azt, amit tett. Neki kell eldönteni, hogy visszacsinálja-e, nem akarom zaklatni vele. Az viszont most nem tudja letörölni a nevetést ajkaimról, hogy elképzelem, amint egy vastag alkoholos filccel a nővérem ágya mellé osonok, s a könyvbélihez hasonlóbajuszt alkotok neki. Soha nem fogom megtenni, nyilván, de ettől még az elképzelés szórakoztató. Tudom, hogy ez egy könyvtár és csendben kellene lennem, de nem megy. Egyszerűen.. megpusztulok!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Kacey Rohl
Hozzászólások száma : 143
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Vas. 4 Május - 19:32

Harry & Quinn




- Semmit se veszel komolyan. - mosolyodom el, de persze tudhatja, hogy ez igazából kicsit sem zavar, sőt nagyon is jó dolog, hogy nem viszi túlzásba a komolyságot. Így élvezetes vele beszélgetni, és ő is tudja, hogy vele más, csak olyanokkal, akiket még nem ismerek, na velük mindig határozottan nehéz csak úgy elbeszélgetnem, hogy közben ne érezzem magam totál zavarban, vagy ne csináljak valami hatalmas marhaságot. - Szóval együtt vagyunk ügyetlenek, így annyira nem is tűnik fel. - szélesedik ki a mosolyom. Hát igen, ha egyszer folyton leverek dolgokat, de közben ő is, akkor az annyira nem szánalmas, mintha csak én csinálom. De nem is ez számít, hiszen e mellett Harry kedves és figyelmes, szerintem ez sokkal fontosabb, mint hogy kétbalkezes. Viszont a saját pozitív tulajdonságaimat nem nagyon tudnám nagy hirtelen felsorolni. Ő ügyes kezű és kreatív is, én pedig... nem tudom, valahogy sose éreztem, hogy bármiben is igazán kiemelkedtem volna, bár tény hogy nem is akartam soha kitűnni.
- Persze biztosan itt is vannak rossz dolgok, nem lehet mindenki ugyanolyan kedves, de... legalább nem kell elrejtenünk, hogy mire vagyunk képesek. - ez a fontos, mert persze tuti akadnak ellenszenves figurák, akik kellemetlenkednek, de szerintem ők vannak kevesebben. Eddig legalábbis nem volt olyan sok rossz tapasztalatom, ez a fontos.
- Működhet, jobban, mint otthon. - teszem még hozzá, de a kérdése már bonyolultabb. Feltápászkodom tehát, és törökülésben helyezkedem el. - Nem sokakat, de azért is, mert nem szoktam annyira... ismerkedni, de ott van a szobatársam Merci, azaz Mercedes. Kedves lány. Olyan... egész más, mint én, de azért kedvelem. Szép ruhákban jár, és rendkívül nagy a szája, és néha nagyon tud csúnyákat mondani, és ő aztán kicsit sem fél semmit. - mesélem egészen lelkesen. Ez a könnyebb rész, aztán már a húzósabb, amikor a másik személyről kéne beszélnem, akit ismerek. Ezért is jelenik meg halvány pír az arcomon. - És ott van Ethan, ő meg... egy barátom. - vágom rá. Végülis valahogy így van, de attól még ez a téma kicsit bonyolultabb azt hiszem, vagy... csak én hiszem azt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dylan O'Brian
Hozzászólások száma : 16
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Vas. 4 Május - 12:36

Quinn & Harry


Csendesen fürkészi Quinn arcát, miközben a pasitémáról van szó, fogalma sincs, hogyan is van a lány a többiekkel, mármint, talált-e it magának valakit, akár barátot, akár valakit, akivel randizgat, akár valakit, aki csak tetszik neki, bár, ha randizgatna, azt biztosan mesélte volna a nagy összeborulás után, és máshogy is reagált volna a témára. Aztán rá kerül a sor, és bizony csak mosolyog, majd beletúr a hajába.
- Számolni fogom a mondataidat. Egyébként én is kellőképpen ügyetlen vagyok, és.. ezért vagy te a legjobb barátom! - mosolyodik el, miközben ujjával is a lányra mutat, mintegy nyomatékosítva szavait. Tény, hogy segítőkész, de nem egy Don Juan, és nem is egy harcias lovag, aki aztán olyan nagyon könnyen emgvédeni szíve hölgyét. Elég, ha arra a bizonyos napra gondolunk vissza.. vagy amikor szétverték a WC-ben, és egyebek.. Nem, nem az a tipikus férfialkat, de talán ezzel nincs is akkor agond. Ki tudja, mi lesz még itt vele? De az biztos, hogy szeretni tud, segítőkész és kifejezetten vicces, ahogy ezt Quinn is szokta tapasztaln egy-egy nehezebb pillanatban. A viccesi csodákat tudnak tenni, és ez a lényeg, és talán még ki is beszélné magát egy-egy nehezebb helyzetből, ha nem rettenne meg.
Aztán csak fekszik, nézi a plafont, és azon töpreng, mennyivel másabbak itt az emberek, mint máshol. Mert azért itt is emberek vannak. Megérti Quinn szavait, elég, ha arra gondol, ahogy ő reagált. Már nem fájdalommal, inkább kíváncsisággal és megértéssel szemléli ezt az eseményt. Ennél csak békésebb elhet, ha olyanok között vagy, akiknek szintén van valami mutációjuk, mert ezért nem fognak furcsának találni. De ha ettől eltekintünk.. Nem állítaná magabiztosan, hogy itt nincsenek rosszak. Hosszú, néma csendet tart a "menedék" szó után, nem is válaszol, csak ksi idő múlva.
- Az jó. Örülök, hogy így gondolsz rá. Tényleg. - halkan, csendesen felel, miközben elemezgeti a hallottakat, és saját gondolataival próbálja meg összerakni.
- Tényleg jó lenne, hogyha így működne.. És kiket ismertél meg eddig ebből a más világból? - fordul fejével a lány felé érdeklődve, mintha hagyná, lebegtetné ezt a témát, amire igazából nem is válaszolt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Kacey Rohl
Hozzászólások száma : 143
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Pént. 2 Május - 13:47

Harry & Quinn




Tudom én, hogy hogy áll a makettjeihez. Az az igazság, hogy ez régen is így volt, régen is nagyon oda volt mindenért, amit ő alkotott és ezt végülis tökéletesen megértem. Ha én is ilyen ügyesen tudnék szépet létrehozni, biztosan félteném őket. Most pedig, hogy tudja, hogy ezek a tárgyak még képesek is dolgokra, végképp érthető, hogy nem akarja őket rossz kezekben tudni. Én pedig vigyázni fogok rájuk, amennyire csak tudok, és biztos, hogy nem engedek majd senki mást sem a közelükbe. Persze attól sokkal jobban sikerül zavarba jönnöm, amikor a pasi témáról van szó. Nem említettem még Ethant, de valahogy nem is tudom, hogyan kéne, hiszen az nem... számít. Ethan a barátom, azt hiszem talán annak mondhatom, de többnek nem hiszem, hiszen ő maga mondta, hogy a húgaként tekint rám és annyira más világ vagyunk mi ketten, hogy azt még meghatározni is nehéz lenne.
- De ez butaság! Szerintem aranyos mániáid vannak és amúgy is mindenkinek vannak olyan dolgai, amik esetleg szokatlanok lehetnek. Én meg még a legátlagosabb helyzetben is bénázom és... eltűnök és nem tudok kinyögni két értelmes mondatot. Ez se sokkal jobb. - rántom meg a vállam. Nekem egyáltalán nem nehéz őt elviselni, sőt nem kell elviselnem, hiszen mindig is jól megértettük egymást és mégis csak ő a legjobb barátom, nekem pedig nagyon fontos. Buta az a lány, akit zavarnak a kis hóbortjai, hiszen e mellett rendkívül kedves és segítőkész. Jó persze az más téma, hogy pánikba esett, amikor előjött a kis... izém, és még meg is támadtak minket, de azért ez nem túl gyakori. Ha ezt leszámítjuk mindig megértő volt és sose mondta, hogy valamit máshogy kellene csinálnom, csak azért, mert az úgy lenne jobb, vagy normálisabb és szerintem ez a fontos.
- Nem hiszem, hogy teljesen más, de... jobb és békésebb és ez a lényeg, legalábbis nekem. Szeretek itt lenni, a többiek egész kedvesek, bár nem is merek sokakat, de... szerintem itt sok minden más. - a kérdés már bonyolultabb. Persze, hogy más itt, mint odakint. Ott tuti, hogy félnének tőlem, de itt nem, hiszen mindenki más, mint az átlag, mindenkinek van valami defektje csúnyán fogalmazva. - Azt hiszem odakint félnének tőlünk az emberek, de... itt nem, mert mindenki olyan, mint mi, eltér az átlagostól. Én legalábbis ezt láttam. Olyan, mint egy menedék. - azt hiszem ez a legjobb szó rá, és én szeretek itt lenni. Az elején persze nem így volt, egyszerűbb volt megbújni a szobában, de kezdek bátrabb lenni, kezdek legalább valamelyest megnyílni mások előtt is és azt hiszem ezt egyértelműen ennek a helynek köszönhetem. jó hatással van rám.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Dylan O'Brian
Hozzászólások száma : 16
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Csüt. 1 Május - 14:18

Quinn & Harry


Csendesen hallgatja a lány szavait, miközben halvány félmosoly suhan át az arcán, biccent egyet-kettőt, és erősen azon töpreng, hogy melyik makettja van kész, melyiket lehetne átvinni arra a bizonyos helyre, Quinnhez, mert igazából nem is annyira a lánytól félti, csak nem szereti, ha nincsenek mellette. Ez afféle teremtő-teremtmény kapcsolat, ami nem is olyan könnyen megérthető, ráadásul a srác képessége is erősen kötődik hozzájuk, bár olyan nagy hatalma még nincs, és ami azt illeti, nem makettozta le az egész iskolát, hogy egyik pillanatról a másikra felforgassa. Aztán áttérnek a csajozós, pasizós részekhez, ahol bizony hevesen emelgeti a szemöldökét, noha tudja, hogy nem az a tipikus pasizós alkat, de ez nem is erről szól. Amikor a lány visszavág, akkor csak szusszan egyet.
- Azért erre nem vennék mérget. Gondolj bele.. ki bírná elviselni ezt a rengeteg sok mániámat? Azon is csodálkozom, Te hogy tudsz ekkora türelemmel lenni, és figyelni ahogy dolgozok. Pedig kívülről nem biztos, hogy ilyen izgalmas.. És az, hogy még egy ilyen embert találjak, hááát.. - kicsit nyújtja a szót, el is húzza a száját, nagy levegőt vesz, meg még a fejét is megvakarja közben, majd finoman megcsóválja, elmosolyodva. Most még nem is akar ennyire erre gondolni, ha adódik a lehetőség, majd él vele. Egyelőre elég, hogy itt van Quinn, megint. Aztán, hallva a lány reakcióját, elégedetten mosolyog, magában, belül, miközben játsza egy picit az ál-melankólikust, hogy milyen gáz a képessége. Valami ilyesmit szeretett volna elérni a lánynál, így örül, hogy sikerült is neki. Bár tény, hogy nem mindig van megelégedve ezzel a képességgel, mivel nem nagyon harcos alkat, nem akarja megváltani a világot, alkatához pont illik ez a csendes befolyásolás.
Nevetve köt ki a földön, majd csak szuszog, nézve a plafont, agyalva annak szerkezetén, mert persze most is modellezik, mint mindig, de közben azért figyelmesen hallgatja a lányt, főleg, amikor látja a nagy eltöprengést. Akkor még meg is szólítja. Az elgondolkodtató válaszra csak nézi a plafont, és mereng. Tényleg ide tartozna? Ez lenne az a bizonyos új otthona? Fura, mert annyira menekült tőle, és pont itt kötne ki? És.. vajon mennyivel jobb ez a hely, mint a másik, a kinti, mennyire erősebb?
- Nem lehet rossz tényleg tartozni valahova. De nem hiszem, hogy itt minden teljesen más lenne.. Te mit láttál eddig belőle? - erősen kavarognak benne a gondolatok és érzések, mert amit ő látott eddig, az nem sokkal volt másabb, mint a kinti világ, csupán eszközeiben. De valahol reméli, hogy a lány majd meggyőzi az ellenkezőjéről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Kacey Rohl
Hozzászólások száma : 143
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   Kedd 8 Ápr. - 18:56

Harry & Quinn




Igen, azt hiszem, ha fokozatosan adagolom neki az infokat, akkor sokkal könnyebben feldolgozta volna, így volt nagyon hirtelen zúdult rá az egész, de ezen már nem nagyon tudok változtatni utólag. Az a lényeg, hogy most itt van igaz? És hogy már nem fél tőlem... meg talán annyira ettől az egésztől. Legalábbis remélem, hogy idővel majd még könnyebb lesz neki.
- Oh, hát azért ki tudja, lehet hogy akkor se történt volna olyan nagy dolog. - csak megijedünk kicsit, vagy ilyesmi, ki tudja. De nem számít, lehet hogy az életünk múlt azon, hogy akkor aktiválódott a képességem, nem lehet tudni és már egyáltalán nem is számít.
- Oké, akkor egy részüket, amiket nem féltesz tőlem. - mosolyodom el. Tudom én, hogy mennyire fontosak neki, és ez érthető is, hiszen minden darabbal olyan nagyon sokat tud pepecselni, hogy ihaj. Én is így lennék ezzel a helyében, de én nagyon fogok vigyázni majd minden egyes darabra, ez nem kérdés. Amúgy se szoktam nem is tudom a szobámban labdázni, vagy ilyesmi, ami gondot okozhatna. A bökdösésre és a szemöldökhúzogatásra csak elmosolyodom. Tudom én, hogy direkt piszkálni akar csak ezzel, hiszen nem vagyok egy nagy pasizós alkat, sose voltam az. Bár most itt van Ethan, de az az egész... elég bonyolult, és ő maga is mondta, hogy nem akar tőlem semmi.
- Te csak ne húzogasd a szemöldököd. Simán előbb becsajozol, mint hogy rám bárki is felfigyeljen. - bökök vissza most már csak azért is. Tudom, hogy nem valami jól viszonyul a lányokhoz, nem az a nagy csajozós, pedig szerintem kedves és aranyos, tuti, hogy bárki igent mondana neki, ha elhívná randira, vagy tudom is én. Az viszont biztos, hogy szerintem igenis jó a képessége. Lehet, hogy nem azonnal olyan látványos, de igenis érdekes.
- Ha én nem szólhatom le a saját képességemet, akkor te sem, értve? - mosolyodom el újra, és pillanatok múlva már a földön kötünk ki nevetve. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz még reggel, vagy amikor ide indultam. Egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy összefutok vele és az sem, hogy ez lesz az egészből. Örülök, hogy itt van, és annak meg főleg, hogy már nem fél tőlem és... meg tudtam bocsátani. Igazán nem is az volt a baj, hogy haragudtam rá, hanem az, hogy szomorú voltam a miatt, ami történt, hogy elveszítettem.
- Igaz, erre nem is gondoltam, el tudunk tűnni bárki szeme elől. Vagyis... majdnem bárki. - bizonytalanodom el egy pillanatra, aztán csak csendben nézem a plafont. A hangja az, ami visszaránt végül a földre a gondolataim kavargása után.
- Nem is tudom, sok minden jár a fejemben. Örülök, hogy itt vagy, és hogy tudunk beszélgetni, mint régen és talán nem is olyan rossz dolog így ez az egész eltűnés. Legalább tartozunk valahová nem? Ide. - nem is tudom, lehet hogy ez a mutáns dolog annyira nem rossz, annyira nem félelmetes, ha jobban belegondolunk, mert annyira sok ember van, mutáns meg kevesebb, egy közösség. Van valami, ami összeköt minket. Vagy ez naiv felfogás, mert köztünk is akadnak rosszak és veszélyesek?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Könyvtár   

Vissza az elejére Go down
 
Könyvtár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Földszint-