we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
by Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
i'm here





Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

  Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 433
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Konyha   Szomb. 7 Szept. - 10:08

First topic message reminder :

Teljesen, mintha otthon lennél, azzal a különbséggel, hogy kicsivel több minden van itt. Két nagy hűtőszekrény, három nagy kenyereskosár, polcsor, ahonnan bögréket, poharakat, tányérokat vehetsz le, két nagy tűzhely, az egyik teljesen közhasználatra, a másik - ez méretéből is látszik - arra, hogy az ebédet, vagy vacsorát főzzék meg az egész társaságnak. A kisebb tűzhely melletti pulton néhány kotyogós kávéfőző, cukor, teafilteres szekrény, apró, kihúzható polcokkal, mindre ráírva, milyen teafű található benne, teatojás, szűrő. Előkészítőasztal, a fiókosszekrényben evőeszközök, egy másik pulton friss gyümölcs kosárba kirakva, valamint egy nagyobb fagyasztóláda. Itt annyira nem szokás a lebzselés és ücsörgés, így székből is csak elvétve akad két-három, de kifejezett asztalka nincs. A székek bátran húzhatóak, pakolhatóak akár egy előkészítőasztal, akár egy pult elé, ha valakinek mégis itt támadna kedve beszélgetni, vagy helyben fogyasztani egy csésze jó erős feketét.

írta James "Logan" Howlett





   
Trust me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 19 Márc. - 18:00

- Van egy jól felszerelt uszoda a földszinten. Meg szauna. Szerintem valahol egy fitneszterem is van, de ott még nem jártam. Amúgy sejtettem, hogy valami gimnasztika lesz a dologban. Elpuhult városi csajhoz túl jó alakod van. - Kacsintok a hamburger maradványai felett. Azért Erwan génjeimnek köszönhetően jobb szemem van a lányokhoz, mint a normális nőknek egymáshoz. Kivéve persze azokat, akik hozzám hasonlóan mindkét nemhez vonzódnak.
- Szerintem azok a srácok vagy leszoktak az alkoholról ijedtükben, vagy már rég alkoholmérgezést kaptak. Akárhogy is, segíteni embereknek elszokni a piáról szerintem nemes feladat. És szemem sem rebben ettől a kamutól, figyeled?
Egymás közt vagyunk. Tudjuk egymás féltve őrzött titkát és épp most kapott tőlem két sajtburit frissen, melegen. Ez egy remek barátság kezdete. Beletörlöm az ujjaim és az arcom egy szalvétába, majd felállok, hogy elmosogassak. A konyha az én birodalmam. Azt szeretem, ha tiszta és rendezett. Rakás elmosatlan edény közt leszűkül a mozgásterem és gyűlölöm, ha akadályoznak a szabadságomban.
- Akkor is irigyellek. Kint zuhog az eső, orkán tombol, te meg heversz az ágyadon és azt képzeled, hogy Hawaiin vagy, süt a nap, harminc fok van árnyékban, koktélt iszol és egy szexi pasi épp napolajjal ken és masszíroz. Aki meg meg mer zavarni, azt megkergeti egy tucat gladiátorpók. Ehhez a képességhez képest mi az, hogyha a lány wc tele van, akkor használhatom a piszoárt? Amatőrnek érzem magam.
Vigyorgok szélesen. Nem tudom ki küldte Tatjánát az én szobámba, de jövök neki eggyel. A lány diákok Heisenbergje a szobatársam. Ez jobb, mint megnyerni a fizikai Nobel-díjat az egyesített relativitás elmélet hézagjainak befedéséért. Kit érdekel, hogy egy hullámeffektus relatív-e, ha bármikor segíthet nekem behaluzni, hogy egy vulkán kráterének szélén ülök és lávában úszkáló pterodactylusokat etetek.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 18 Márc. - 11:41

- A kosár nem annyira az én pályám, akkor már inkább úszás. Elemiben meg gimnasztikáztam két évig, de mostanában inkább csak tornázgatok, ha kedvem van futok.. Van itt egyébként uszoda a birtokon, vagy be kell menni a városba? - pillantok kérdőn Lisara. Ha lenne a háznál medence az nagyon jó lenne. Szeretek úszni, talán imádnék is, de régen mindig uszodába kellett járni, az meg macerás. Holmit összepakolni, buszra vagy metróra szállni, utazni, aztán a végén hajat szárítani, és a többi.. Tiszta macera, kicsiny élvezetért. Főleg, ha tömegnyomor volt épp.
- Ártatlan, mi? És vajon azok a srácok is ezt mondanák, akiknek megmutattad Erwant? - nevetek fel, a számat egy szalvétába törölve. Mert azért mégis csak ciki lenne morzsás vagy ketchupos szájjal lenni egész nap.
- Nos, igen - bólintok nagy sóhaj közepette. Hát lelepleztem magam... Persze azért vigyorgok is, nem nagy dolog. Mármint, hogy kiderült. Előbb-utóbb úgy is kiderült volna, főleg a szobatársam előtt.
- Nem, csak az általam elképzelt illúziót tudom veled láttatni. Ha érdeklődnék aziránt a tárgy iránt és esetleg magam ismerném a kifejletet, akkor megmutathatnám neked. De úgy, hogy te végiggondolod.. Úgy nem megy...
Nem zseni vagyok és nem is mások tudatát irányítom, legalább is nem abban az értelemben. Persze egy mondjuk általa ismert személyt meg tudok neki "idézni", hisz a külső jegyeket már az ő agya teszi hozzá. De azért egy kémiai vagy fizikai kísérlet kimeneteléhez én kevés vagyok.
- Persze az lehet, hogy én gondolok valamit, hogy úgy történne és neked azt mutatnám. De az nem biztos, hogy a valóságban is úgy zajlana.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 17 Márc. - 17:58

- Nem akarsz kosarazni? El se hinnéd mennyi kalóriát el lehet vele égetni. A combom sem magától lett betonkemény és feszes. Két óra úszás és két óra kosár minden nap és bármelyik normális fiút lenyomom.
Én szeretek enni, tudok is, szoktam is, de szükségem is van rá. Amennyit sportolok. Egyrészt unalomból, másrészt kompenzálok. Nincs olyan képességem, mint Jillnek, aki húsz-harminc méterről el tudná törni az összes csontom pusztán azzal, hogy arra gondol. Nekem pontosan annyi esélyem van túlélni akármit, mint egy embernek.
- Gondolod? Már azt nehezen kezelték, hogy beszereztem egy Intel i386-os számítógépet otthonra. Szerintük a technika a társadalom elzülléséhez fog vezetni. Szerintem a kormány csak a hozzád hasonlók ellen akar védekezni vele, hisz én olyan kis gyámoltalan ártatlan bárány vagyok, hogy ellenem tuti nem kell.
Elnevetem magam. Ártatlan külsőm van. És többnyire nem akarok megverni senkit. Többnyire. Amikor meg mégis akkor is inkább elmegyek úszni.
- Szóval te illuzionista vagy! Végre kibökted. - Vigyorodom el vidáman. Ez hát a nagy titok! Szagok, hangok, látvány? Szóval nem kivetíti, hanem beleülteti az agyba.
- Tudsz szimulációt előidézni? Például egy számodra ismeretlen kimenetelű fizikai kísérletet elvégzek fejben, akkor az illúzióból kiderül mi lesz az eredmény vagy csak az általad elképelt és kivetített kimenetelt látom?
Fogalmam sincs hogy működik Tatjana képessége. Ha nem képes ilyesmire az se gond, így is fényévekkel erősebb nálam. Ez olyan, mint megkérni egy tűz alapú mutánst, hogy a tűzlabdáját színezze rózsaszínre, mert az szebb szín. Csak egy szöszi agyából bukkanhat elő. Mintha belül ténylegesen szőkülnék.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 17 Márc. - 9:49

Csak mosolygok a telített zsírsavak és hasonlók felemlegetésén. Persze nem csak ezeken nőttem fel, anyám egész jól főz. De suli után sokszor jó volt kilépni a mekibe és betolni egy-két sajtburgert. Az minden suli után ugyanaz volt.
- Micsoda megtiszteltetés - hajtok fejet a kinevezésem előtt és csak nagy nehezen fogom vissza széles vigyorom, hangos hahotám. De félek, ha valóban én leszek a főcsokikóstoló, meg kell dupláznom a szimpla tornafeladataim számát. Mert a végén tényleg gurulni fogok, márpedig azt nem szeretném.
Aztán csak kuporgok a széken, hagyom, hogy a készülő kaják illatai orromba kússzanak, szolidan megkongatva gyomromat. A nyál összefut a számba, és ha nem tudnám, hogy hamarosan előttem lesz, hát vizionálnék valami kaját. Mert az éhség mardos, de rendesen. Ám szerencsére mielőtt felemészt Lisa elém teszi a tányért, és én markolok is rá a kajára. Egy ideig csak kölcsönösen hümmögünk, merthát mindkettőnknek volt gyerekszobája, azt meg már korán megtanítják, hogy teli szájjal nem illik beszélni.
- Sok bajuk lesz az életben még - sóhajtok szinte már részvétteljesen Lisa szüleinek leírását hallva. Mert bár még rejtegetjük magunkat, úgy sejtem, valamikor a közeljövőben felüti fejét a dolog, ahogy egyre több különösebb vallás, nézet erősödik majd meg. A teljesen konzervatíval meg majd téphetik a hajukat.
- A szüleim az első sokk után egészen élvezték a dolgot. Anyám vidéken nőtt fel és mindig hiányzott neki a réti virágok illata, így ő ha pihenni akart ezt kapta. Apám szeretett volna magának egy Chevit, de azért annyira jól nem keresett. Így olykor leült a fotelba, de azt látta, hogy a legújabb modellben vezet. Mi meg anyuval a hasunkat fogtuk a röhögéstől ahogy apám ül a fotelben, száját széles vigyor és előrenyújtott kezével tekergeti a semmit a levegőben. Persze ezt sose árultuk el neki - kacsintok vidáman Lisara, bekapva az utolsó falatot is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Vas. 16 Márc. - 13:30

- Néha normális házi kosztot is kell enni. Van róla fogalmad mennyi telítetlen zsírsav és kalória van egy sima hamburgerben? Hogy a sós krumpliról és a cukrozott kóláról ne is beszéljek. - Húzom egy kicsit Tatjana agyát. Én jobb szeretem a kisebb városokban előforduló "Nagyi hamburgere"-féle helyeket.
- Én is úgy vélem. - Vigyorodom el, majd a meghajlást egy elegáns pukedlivel viszonozom keresztbe rakott bokával, ahogy kell. Nekem is volt gyerekszobám.
- Köszönöm kisasszony. Akkor a rám ruházott hatalmamnál fogva lovaggá ütlek a fakanál, a serpenyő és a gáztepsi nevében és kinevezlek birodalmi főcsokikóstolóvá.
Nevetve lépek be a pult mögé és a kisebbik kenyeres tálból kiveszek jól megtermett zsemléket. Onnét kezdve már minden mozdulat rutinszerű. A húspogácsa kisütése tart egyedül tovább. Addig viszont ráérek a saját extra csilisemet is összepakolni.
- Tessék. Ez a két sajtburi a tied, ez a nagy tömött meg az enyém. Akkor jó étvágyat nekünk.
Míg a fejemet tömöm, alig fér be a számba állva a jól megrakott gyönyörűség, addig csak hümmögni tudok. Jelezve, hogy figyelek és jelen vagyok gondolatban is.
- Szívesen felnőttem volna egy toleráns családban. A szüleim jó fejek, de néha bigottak tudnak lenni. Se a Jehova tanúit, se a mormonokat, se a szcientológusokat nem kedvelik. Ha megtudnák, hogy vannak emberek akiknek nem csak a vallásuk, de a sejtszerkezetük is eltér, akkor haláluk napjáig leköltöznének egy atombunkerbe egy rakás konzerv kajával.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 15 Márc. - 9:11

- Egy világ dőlt össze bennem - sóhajtok fel színpadiasan. Tiszta katasztrófa, hogy kénytelen vagyok lemondani a megszokott sajtburiról.
- Azt hiszem megvan a legjobb érved, amivel bulizni tudsz majd csalni - nevetek fel vidáman, majd büszkén, mint aki már ezer éve él itt, kitárom előtte a konyhaajtót, udvariasan meghajolva, mint valami főpincér.
- A birodalma hölgyem - követem, majd keresek magamnak valami széket és rátelepszem. Mind mondottam, én nem vagyok konyhatündér, max kajálni járok majd ide, főzni nem.
- Remek. Hajlandó vagyok efféle kísérleti alanyt eljátszani. Arra viszont készülj fel, ha sikerül meglelni a receptet, minden hétvégén ezzel foglak nyaggatni. Bár főzni nem tudok és nem is szeretek, a hasam imádom. Még ha nem is látszik - simítok végig elégedetten a laposnak mondható testrészen, majd körbe futtatom a tekintetem a helyen. Elég modern, ahhoz képest, hogy egy iskolai konyha. Bár igazából a ház sem úgy néz ki, mint egy iskola.
- Hát.. ki tudja, mi is lenne a legjobb - vonom meg a vállam, visszatérve Lisa problémájára.
- Nekem szerencsére nincs ilyen identitási gondom, a szüleim meg.. nos az első sokk után viszonylag könnyedén elfogadták, hogy más vagyok, mint a többiek. Jó fejek - mosolyodom el szeretetteljesen. Igen, születhettem volna olyan családba is, ahol mint egy leprásra néznek rám. De szerencsém volt...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 22 Feb. - 8:38

Szabad helyszín, új játék kezdhető!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 8 Jan. - 18:49

A visszakérdezés az megy, neki is és nekem is. Valószínűleg azért találták ki ezt az egészet, hogy nagyjából egyforma információkat tudjanak meg az idegenek egymástól. Én olykor szándékosan nem kérdezek vissza, mint korábban, mikor megkérdezte a korom. Az viszont várható volt, hogy meg fogja kérdezni, hogy mégis mit értek még több pozitívum alatt. Gondolataim igencsak össze kell szednem. Most nehéz kérdést tett fel.
- Lássuk csak... a pozitívumaid... tudsz főzni, aztán... jól nézel ki, na meg... van üzleti érzéked a kajacserét illetően... néha fájdalmasan, de őszinte vagy, hozol a lánynak italt a bálon, és... jól nézel ki. Igen, tudom, hogy ezt kétszer mondtam - teszem hozzá.
Most, hogy ezzel végeztem, én is kérdezhetnék tőle ilyesmit, de inkább nem fogok. Majd máskor, legalább akkor is lesz miről beszélnünk. Azzal a jellemzéssel pedig lógni fog, az egyszer biztos. Ami a bulit illeti, fején találta a szöget. A bált nem élveztem ki annyira, bár az sem volt rossz, de első csoportos programnak túlontúl bálos volt a helyzet. Egy egyszerű szobabuli sokkal jobban hangzik. Egyébként sem tudnék mást csinálni szilveszterkor. Az pedig, hogy csak üljek a szobámban és lessek ki a fejemből, nekem nemigen jön be. Ez a vacsora, vagy ebéd, vagy legyen bármi, egyre több félreértést hoz magával.
- Egy szóval sem mondtam, hogy szeretem a fájdalmat. Nem vagyok mazochista, egyszerűen csak inkább magamnak ártottam, mint másoknak. És még gyerek voltam, a gyerekek mindig a legegyszerűbb megoldást tartják szem előtt. Később már sérült állatokat is meggyógyítottam. De persze nem hagyatkoztam mindig az erőmre. Nyilvánosan elvégre nem tehettem, én meg valahogy vonzom a baleseteket, vagy nem is tudom - húzom el a szám.
Azt hiszem, erről elég ennyit beszélnem. Talán soknak is bizonyult, mert Ethan a következő pillanatokban bejelenti, hogy megy. Remélem nem miattam. Ebben viszont csak reménykedni tudok. Mosolyát azért még viszonozom, ahogy a köszönését is. Utána pedig csak maradok a konyhában. A gyógyítással nem vacakolok, inkább megeszem a még tányéromon maradt palacsintákat. Ha nem élném bele magam ennyire az emlékeimbe, sokkal jobb lenne. Jóval kevesebbet beszélnék, az egyszer biztos, ráadásul kisebb lenne az esélye annak, hogy untatok valakit. Persze a hallgatagság is lehet untató, de akkor is... Na mindegy! Jobb dolog híján elpakolok magunk után. A mosogatással kezdem, előtte azonban már meggyógyítom magam, hogy ne mehessen bele semmi a sebbe, aminek nem kellene. Ezt követően a szobámba vonulok, hogy felkészülhessek a sétámra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 8 Jan. - 18:13

Néha előfordul, hogy egyes kérdéseimre késve érkeznek válaszok vagy soha, de én ezt nem szoktam csak úgy hagyni, ha kell, rákérdezek ismét arra, ami érdekel és ezt most is így teszem. Szerencsére Lya most már nem hátrál ki a kérdés elől, hanem felel is nekem, mire egy apró mosollyal biccentek. Legalább most már ezt is tudom, azért mégse mindegy. Ez után még a szexuális identitás is szóba jön, én pedig nem tudom megállni azt, hogy ne ábrándozzak el egy kicsit a másik felé, miközben mondjuk egy másik lány is előtérbe kerül. Hmm, szép is lenne hármasban, egyszer biztosan kipróbálnám, de reakció erre se érkezik. Milyen kár, pedig az ilyesmit nem szokták szó nélkül hagyni. Még néhány téma váltja egymást, majd a főzésnél lyukadunk ki, ami mindkettőnk szerint pozitív tulajdonság. Legalább ez miatt nem néz furcsán rám, ez márt valami.
- Akkor még milyen pozitívumot tudnál mondani rólam? – kérdezek rá kíváncsian, hogyha már azt állítja, hogy nem ez az egyetlen és ez után térek csak ki a szilveszterre is.
- És szerintem biztosan ott leszel, ki nem hagynád. – vigyorodom is el, de hogyha Seb hívta meg, akkor felőlem ellehet ő a szöszkével, de ettől függetlenül néhány szóra majd biztosan én is elrabolom. Nem hiszem, hogy egész este csak vele lógna, bár sose lehet tudni, néha még furcsa számomra az a srác. A főtt étel után a palacsintákon lesz a sor, így azokat eszegetjük most már egyre jobb ízűen és ez után szúrom csak ki, hogy a másik vérzik. Valószínűleg az előbbi tányér bosszúja volt. Nem biztos, hogy kéne segítenem, de mégis megteszem, így egy szalvétát nyújtok felé, miközben megnézem sérülését is. Tényleg nem vészes, szerencsére.
- Szóval te mazochista vagy? Ennél jobban is gyakorolhattad volna a képességed, de hát te tudod. – húzom el a számat, mert ez picit se tűnik jó dolognak, hogy vagdosta magát azért, hogy vajon milyen gyorsan gyógyul meg. Én ezt nem így akartam volna kideríteni, pfú, micsoda női felfogás már ez.
- Nem, sajnos nem tudom, ez folyamatosan működik, talán majd idővel. – végülis, James képes rá, talán én is az leszek, csak ki kell még alakulnia ennek a dolognak. – De ne aggódj, úgyis megyek most már, szóval meg tudod gyógyítani magad. – pillantok felé, majd ez után el is kezdek összepakolni magam után, majd a palacsintákat a hűtőbe teszem, hogy majd később jöjjek le értük, esetleg a srácokkal.
- Ha ennél még, akkor csak nyugodtan, más meg remélhetőleg nem teszi rá a mancsait. Akkor kössz a kaját és jó volt kicsit dumálni, szia Lya. – akad még bőven tennivalóm a mai napra és bármennyire is jó volt most a társaság, idejét látom tényleg távozni. Még egy mosoly, aztán már itt sem vagyok…
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 8 Jan. - 15:21

Saját gondolataim annyira lekötöttek, hogy el is felejtettem kérdésére válaszolni. Na igen, ha minden második mondata kérdés, akkor mégis hogy tartsam fejben az összeset? Mindegy, ezen már kár agyalni.
- Tizenkilenc - felelem, egy elnézést kérő mosoly kíséretében.
Ő legalább nem sértődött meg azon, hogy elfelejtettem válaszolni. Annak idején Mike-ot elég rosszul érintette, mikor nehézkesen jutott eszembe a neve. Előfordul, én sem vagyok hibátlan. Közel sem, ami azt illeti, de ezt nekik nem kell tudni most azonnal. Szexuális beállítottságomon hamar túlteszi magát, a hangosan lefojtatott ábrándozásai után. Ezt követi a főzés megvitatása is. Elég gyorsan váltakoznak a témák, ez viszont sose baj. Mindenből egy kicsit. Ráadásul azért, még ha keveset is, mégiscsak megtudok róla egy-két dolgot. Sose baj, ha kellőképp megismerem az embereket. Sokkal még nem álltam le beszélgetni, lányokkal talán még egyáltalán nem, de majd idővel. Egyelőre a srácok találtak meg, meglepő módon ugyanabból a szobából. Meg volt az a fiatalabb srác a tóparton és... Mindegy, máskor is ráérek összeírni a listát. Vagy nem, mert nem szándékozok listát vezetni.
- Igen, vele már beszéltem erről. És mondtam is neki, hogy lehet, hogy megjelenek. Visszatérve viszont a tulajdonságaidra, nem hiszem, hogy csak a főzés lenne a pozitívum veled kapcsolatban - próbálom nyugtatni, bár szerintem nagyon is tisztában van magával.
De mégis, egy lány dolga, hogy olykor táplálja a fiúk egóját. Már ha van mivel. Meglepő, hogy pont ő veszi észre, hogy vérzem. Nekem fel sem tűnt mindeddig, most viszont sajnálom a palacsintákat, hogy elrontom az általuk nyújtott összképet. Tenyerem megfordítom. Valóban van rajta egy kisebb vágás. Nem vészes. Valószínűleg a vér is csak azért tudott cseppeket formálni, mert a palacsinta fogásakor szorítottam tenyerem azon részén. A szalvétát egy hálás mosollyal elveszem. Kénytelen vagyok azzal beérni. Furcsa, hogy sebbel bajlódom, de Ethan mellett nem tudom meggyógyítani magam.
- Tényleg nem vészes. Ha nem szólsz, jó ideig észre sem vettem volna. Azt hiszem, az ilyen kis sebekre már immúnis vagyok. Elég sokszor vágtam meg magam kiskoromban, hogy gyakoroljam a képességem. Mond csak, nem tudod véletlen kikapcsolni a képességed? - kérdem nevetve.
Jó lenne, ha tudna olyat. Akkor pillanatok alatt meggyógyíthatnám magam és nem kellene a szalvétával bajlódni. Na de mindegy, ha nem tudná, akkor majd később kezelem a problémát. Most beérem a szalvétával is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 8 Jan. - 14:58

Nem akarom én nagyon megbántani, de azért mégis szeretném, ha tudná, hogy talán nem csak az én véleményem ez, amit most megosztok vele. Lehet, hogy nem ártana erre figyelnie, az meg már az ő dolga, hogy megfogadja-e a tanácsomat vagy sem. A téma tovább terelődik, így térünk rá a főzésre, majd a lány korára is, de… mintha figyelmen kívül akarna hagyni dolgokat.
- Szóval, hány éves is vagy? – kérdezek rá ismét, mert legalább akkor annyit mondana, hogy nem árulja el, de az, hogy semmit se reagál, nálam nem pálya. A csajos dologra viszont legalább érkezik válasz, mire kissé elmosolyodom és sokat sejtető vigyorral figyelem meg arcát.
- Szívesen megnéznélek egy másik lánnyal… ahogy smároltok vagy akár többet is csináltuk. Hmm, biztosan kedvem lenne beszállni. – nem tagadom, hogy nagyon is birizgálja ez az egész a fantáziámat. Vajon lesz alkalmam valamikor ilyen gyönyörre? Egyelőre nem tudom, de mégis, úgy érzem, hogy a lány csak ugrat, hogy nem igaz az, amit mond, bár annyira nem számít, azt hiszem. Inkább hagyom a témát és ismét a főzést engedem előtérbe, amelynek hála elárulom, hogy tudok főzni, akármilyen meglepő is ez.
- Igen, én szeretem, ha egy csaj nem béna a konyhában. És örülök, hogyha szerinted ez pozitív tulajdonságom, legalább egyet találtál. – kacsintok rá jókedvűen, de ez után történik meg az a bizonyos kérdés is, amelyet talán nem kellett volna feltennem, de most már mindegy. Nem tudom visszaszívni, így szegény tányér törik, a lány pedig idegesebb lesz. Talán ha nem hozom szóba ismét a családját, akkor lenyugszik, végtére is, a palacsinták még előttünk vannak és ahogy nézem, a srácoknak is bőven fog jutni belőle.
- Áh, szóval Sebastiannal már lebeszélted. Mik derülnek itt ki. – vigyorgok is hozzá egy kicsit, majd ez után folytatom. – Egyébként igen, a srácokkal tervezünk majd egy kis bulit. De az már jó, ha te is jössz. – természetesen még szándékomban áll szólni erről néhány csajnak, főleg, mivel Lyat ezek szerint a fiúk már bestoppolták, nekem pedig akad még bőven választék a szöszin kívül, amúgy se tűnik úgy, mintha őt annyira érdekelném. Miközben viszont fogy a palacsintám és a lány is eszik, kissé meglepetten veszem észre a vörös kis foltot a tányérján, amelyet egy újabb követ.
- Örülök, hogy ízlik, de Lya, te szerintem vérzel. Megvágtad magad? – vonom fel szemöldökömet is és ha ez a helyzet, akkor ezt tényleg előbb is észrevehettük volna. Egyszerűen tolom ki a székem, majd kelek fel, hogy egy szalvétával a kezemben a lányhoz sétálhassak és felé nyújthassam.
- Bár gondolom nem vészes, ha nem tűnt fel. – pillantok le rá, keresve a sebet, amely ilyen horrorisztikussá tette a lakmározásunkat. A palacsintám maradékát azért még megeszem, de szerintem nekem ennyi most elég volt, a többi majd később. Nem hittem volna, hogy kapok majd ebédet is, így természetesen nem számoltam ezzel, hogy majd tele leszek, mire a desszertemhez érek.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 8 Jan. - 14:30

Az, hogy pont ő oktat ki, kicsit furcsa nekem. Nem mintha bajom lenne vele, de azért na! Talán valamennyire mégis. Amit mond viszont igyekszem észben tartani. Nem akarok én mogorva lenni. Talán tényleg jobb, ha a véleményem magamban tartom, nehogy félreértés legyen belőle. Most pedig lassan a koromra is rákérdez. Egyre többet fog tudni rólam. Hogy ez jó, vagy rossz, majd még kiderül, minden esetre amiről nem akarok, arról nem kell beszélnem.
- Örülök, hogy végre leesett! - mosolygom egyszerűen megjegyzésére.
Persze nem igaz, hogy a lányokhoz vonzódom, de kíváncsi vagyok arra, hogy miként reagál. Ennyit megérdemel szerintem. Hátha nevetek egy jót rajta. Azért ha idővel nem esik le neki, hogy csak vicceltem, akkor felvilágosítom. Remélem azért nem kell, de ha mégis, akkor megteszem. Csak szavakkal, sehogy másként. Nem vagyok olyan hülye, hogy másként is prezentáljam szexuális beállítottságom. Ennyire még nem fertőzött meg Lizzy. Vagy már kihevertem, nem tudom pontosan. Következő kérdése megmosolyogtat. Nem hittem volna, hogy aggódik emiatt.
- Nem, egyáltalán nem! Az mindenképp pozitívum, ha egy srác tud magára főzni. De gondolom ez ránk, lányokra is igaz - felelem, egyenesen szemeibe nézve.
A kis tányértöréses jelenetnek gyorsan vége. Nem is lehetne másként, elvégre elég gyorsan össze tudnak törni a dolgok. Más kérdés, hogy milyen sebességgel takarítják fel a darabkákat. Nekem ez néhány perc alatt sikerült, közben pedig Ethan szemeivel is megküzdöttem, magamat már nem is említve. Biztos vagyok benne, hogy rájött, hogy ez a téma nem nekem való. Már csak azért is, mert meg is említi. Legszívesebben a falba verném a fejem, ha emiatt nem nézhetnének teljesen hibbantnak.
- Szilveszteri buli? Igen, mintha Sebastian említett volna valamit... - említem meg, hangosan gondolkozva.
Közben hajtok néhány palacsintát is, kipróbálva a nemrégiben összerakott túrós tölteléket. A palacsintát ezek után egyik kezembe veszem, míg másikkal a tányért tartom alá, amíg beleharapok. Töltelék nem csöppen, helyette valami vöröses dolog, amit egész egyszerűen észre sem veszek. Inkább a palacsintát elemezgetem. Nyammogok egy keveset az első falaton, miközben kritikus arcomat felöltöm.
- Na jó, tényleg nem rossz! - mondom, miközben leteszem a tányért.
A gond csak az, hogy nem tudom, hogy mennyit tudnék belőle enni. Lehet, hogy ez az egy megállít, viszont legalább a másikat meg kellene ennem, ha már betekertem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 8 Jan. - 14:10

Simán rám lehet mondani, hogy mindig csak kötekedem, pedig nem akarok én annyira, csak néha. De most nem állt szándékomban, mégis, ha valami zavar, azt megjegyzem, ahogy most ezt is. Lyáról valahogy még mindig nem alakult ki bennem vélemény, fogalmam sincs, hogy kedveljem-e vagy sem, tehát ez a dolog még váratni fog magára, aztán majd eldől, hogy végülis merrefelé fog dőlni a mérleg.
- Az a mogorvaság, hogy így ki is mondod. Magadban nem kell, hogy érdekeljen, de így kicsit leírod magad. – na remek, én aztán tudok magyarázni és kioktatni másokat, amikor én tudom magamról, hogy sokkal, de sokkal rosszabb vagyok. Na sebaj, most nem rólam beszélünk. Ideje viszont kajálni, így kóstolom meg ezeket a számomra idegen ízeket így egyben és hmm, egészen finom. És ha már itt tartunk, akkor egy kis cukkolás következik, na meg kérdezgetés.
- Sejtettem, hogy nem volt, fiatal vagy te még ahhoz. Hány éves is? – kíváncsiskodom most már és ez után figyelek csak oda a barátnős részre, amire aprókat bólogatok is. – Aha, szóval a csajokat szereted. Ezért zavart akkor a bálon a csókom, értem már. – kacsintok is felé és hát természetes, hogy most is csak ugratom. Olyan jó félreérteni a szavait, így nevetek fel jókedvűen, majd amikor én felőlem is kérdez, csak kissé elgondolkodom, tehát a nevetés abbamarad.
- Hát akadnak dolgok, amiket meg tudok csinálni. Na jó, szerinted gáz, hogy tudok főzni? – teszem is fel a nagy kérdést, miközben a lány arcát vizslatom. Ha valaki az apjával él, távol az édesanyjától, kénytelen megtanulni néhány étel elkészítését, hiszen nem volt pénzünk mindig rendelni a kajákat és apám se egy mesterszakács. Persze én se, de azért egész jó dolgokat tudok összedobni, ha szükséges. A magánéletemről viszont nem beszélek szívesen, szóval remélhetőleg nem fog erre rákérdezni már az étkezés végeztével… Azaz majdnem végeztével, mivel még a desszert vissza van. De nem tudunk rögtön nekiesni a palacsintáknak, hála annak a kis balesetnek, ami bekövetkezik. A tányér tör, én nekem pedig leesik, hogy ez a családos kérdés nem volt éppen a legjobb. Ja és igen, a segítés… hát egy tányér darabjait csak össze tudja szedni ő maga is, amúgy is csak egy kisseprű van, most mégis mit csinálhatnék? Szóval megvárom, amíg végez, majd ez után ülök vissza az asztalhoz.
- Aha persze, ügyetlen voltál. Akkor majd talán máskor kérdezgetlek a családodról. – nem teszek úgy, mintha nem tudnám azt, hogy hazudik nekem, mivel eléggé átlátszó. A nők már csak ilyenek, könnyen kiismerhetőek.
- Én is. Amúgy se vagyok oda az ünnepekért, de azért szilveszterkor a bulit nem hagynám ki. – mosolyodom is el, miközben lassan elkészülnek a palacsinták, legalábbis az én tányéromban és talán nemsokára Lyáéban is.
- Szerintem biztosan. – kacsintok rá játékosan, és persze simán lehet, hogy tévedek, de én bírom a saját kajáimat. Bele is harapok jóízűen a finom desszertbe, majd kissé el is nyammogok rajta.
- Nekem bejön. Na és neked? – pillantok az asztal másik végén ülő csajszi felé, miközben fogy a tányéromban lévő két palacsinta. Mindkettő mogyorókrémes, majd ez után jöhet a többi fajta.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 8 Jan. - 13:56

- Tudom, hogy a megjegyzésre gondoltál, csak azt nem értem, hogy miért mogorvaság, ha nem érdekel az ezzel kapcsolatos vélemény. De... mindegy, szerintem hagyjuk - fejezem be saját részről is a témát.
Az étkezés nyugodtan telik. Közben felmerülnek kérdések, de akkor is egészen kellemes az egész. Bár a meglepő kérdéseket hanyagolnám, mint például ez az élettársas marhaság.
- Nem, dehogy volt! Csak a barátnőm járt át rendszeresen kajálni hozzám, hol arra fogva, hogy unatkozik egyedül, hol pedig arra, hogy én ne legyek egyedül. Idővel azon kaptam magam, hogy mindig két személyre főzök - magyarázom a dolgot, két falat között.
- Na és te? Tudsz mást is a palacsintasütésen kívül? - kérdezek most már én is.
Ne csak nekem kelljen válaszolgatnom, ideje róla is megtudni ezt-azt. A főétel közben elfogy, most már jöhet a desszert. A tányérok elrámolása közben azonban jött egy nem várt probléma, méghozzá elég nagy zajjal és csörömpöléssel. Még jó, hogy nem dobtam el a másik tányért is. Furcsa ez az egész, legalábbis tőlem. Azt hiszem, Ethan is meglepődött. A srác mellém lépked, s már-már kezdtem azt hinni, hogy segíteni akar, de egyszerűen csak mellém guggol és figyel. Kedves tőle, hogy felügyeli a munkám, tényleg! Csak ne fürkészne most annyira és ne találná el, hogy mi a gond. A szülők... Egy olyan téma, amit nem szívesen fejtegetek. Ha tudnák az átlagos családban élők, hogy mennyire irigykedem rájuk. Arra az életre, ahol az anya piszkálja a lányát amiatt, hogy nem végezte el a rá kiszabott munkát. Vagy ahol az apa féltve engedi el lányát egy-egy randira. Ez nekem valahogy kimaradt. Véletlennek azonban nemigen mondhatnám. Ezt persze nem mondom neki. Miért is tenném? Egyszerűen csak megrázom a fejem, miközben rá nézve szedem tovább a törmelékeket.
- Nem, egyszerűen csak... ügyetlen voltam, ennyi - mondom, próbálva mosolyogni.
- Ami pedig az ünnepeket illeti, én itt maradok. És te? - kérdezek vissza, hátha a válaszadás eltereli gondolatait.
A szilánkok és egyéb, nagyobb darabok a kukába kerülnek, kiegészítve néhány vörös folttal. Még a kuka felé fordulva veszek néhány nagyobb levegőt, hogy megnyugodjak, mielőtt visszamegyek az asztalhoz. Egész könnyen összeszedem magam. Egyre könnyebb lesz, azt hiszem. Néhány év alatt pedig már gyakorolhattam volna. Feltéve, ha otthon nem kerülték volna mellettem ezt a témát. Esetleg apámról kérdeztek, hogy épp merre jár, de idővel már azt sem. Az asztalhoz érve jöhetnek a palacsinták. Már alig várom!
- Na lássuk azokat a palacsintákat, mester! Kíváncsi vagyok, hogy jobbat sütsz-e, mint én - piszkálódom kicsit, némiképp még színlelt jókedvvel.
Bízom benne, hogy ő majd megoldja a problémámat és a "színlelt" jelzőt eltünteti a jókedv elől.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 8 Jan. - 13:27

Nem akarom én megbántani, se semmi, de néha kezd az agyamra menni ez a csaj. Na jó, nem csak Lya, igazából az összesben találok valami hibát, amit én előszeretettel hangoztatok is. Minek fogjam vissza magam? Ha van véleményem, hát el kell mondani. Amikor viszont felém néz és meglátom azokat a szép, bocsánatkérő szemeket, egy picit mégis csak enyhülök, de nem szólok hozzá semmit, csak figyelem zavart viselkedését, majd nemsokára jön is a magyarázkodás. Oké, azt hiszem, hogy rendesen félreértett.
- Félreértettél. Nem a vásárlásod volt a mogorva, hanem ezek a megjegyzések, amiket talán nem ártana kerülnöd. Mint most az, hogy nem érdekel, hogy kinek mi erről a véleménye, és ilyet már máskor is mondtál, mással kapcsolatban. Bár nem ismerlek, de ez kissé idegesítő, legalábbis nekem. De felőlem olyan maradsz, amilyen akarsz, attól még a véleményem megvan. – vonom meg kissé erős vállaimat, de ez után tovább lépek a témán. Nincs kedvem vitatkozni, se megbántani, most egész jó kedvem van és mivel Lya nem sajnálja tőlem se az ételt, így hát idjee megteríteni, majd nekilátni a kajálásnak. Jól néz ki ez a cucc, bár még soha se ettem ilyet, de itt lesz az ideje. Őszintén szólva azt hittem, hogy nem fog adni az ebédéből, de ez egy pozitív csalódás volt felé, így mindjárt kellemesebb a társasága. A kaja egyébként finom, tényleg ízlik, így nem vagyok rest meg is jegyezni neki, hátha örülni fog neki, de a cukkolásom mintha komolyan venné.
- Csak vicceltem. Amúgy se hittem volna, hogy majd főznél rám. – vigyorodom is el, de ha már szóba hozta az otthonát, akkor tovább kérdezgetem. – Miért, esetleg régen már főztél valakire vagy valakikre? Csak nem volt élettársad? – fogalmam sincs, hogy hány éves lehet, de szerintem még fiatal az ilyesmihez. A családon és a párokon kívül pedig általában az ember nem főz másokra, legalábbis bennem még ez él, de majd maximum fel leszek világosítva. Vagy nem. A főétel fogy, tehát jöhetnek a palacsinták, amikhez most én kezdek el előpakolni és közben azért a lánytól is érdeklődöm, méghozzá most az ünnepekről, de amikor meghallom a csörömpölést, automatikusan remegek én is bele, majd meglepett szemekkel fordulok felé, úgy nézve meg, hogy mi történt.
- Nincs semmi baj, biztosan van náluk még sok tányér. – lépek is a másik felé, de Lya már el is kezdi összesöpörni a tányér maradékát, én viszont mellette állok és úgy vizslatom arcát, amelyen látom, hogy valami nincs rendben.
- Rosszat kérdeztem? – guggolok le hozzá, úgy nézve bele szemeibe is. Nem tudom, hogy mi történt, de én azt hittem, hogy normális családban él, de ezek szerint nem. Ha a darabok végül kikötnek a szemetesbe, akkor csak lassan visszasétálok az asztalhoz, leülök rá és onnan pillantok még mindig Lya felé, és most még a palacsintámhoz se nyúlok. Bár rohadtul nekiállnék már, de most nem, előbb a lány, utána a hasam.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 8 Jan. - 11:50

Amíg készülnek az ételek, szóba kerül ez meg az. Többek közt a bevásárlás is, melyet én egész egyszerűen lereagálok. A kapott kérdés azonban igencsak váratlanul ér. Egy pillanatra meg is rémülök. Bocsánatkérő tekintettel nézek rá, miközben kezeimmel is próbálok valamit kezdeni, amiből az lesz, hogy védekezően magam elé emelem zavaromban.
- Mogorva? Én nem...
Sóhajtok, majd egyszerűen hajamba túrok, mielőtt magam mellé ereszteném karjaim.
- Nem akartam az lenni, sajnálom, ha úgy hangzott. Egyszerűen arról van szó, hogy tudom, hogy szabadon használhatóak az itteni alapanyagok és hogy használhatnám, de... jobb szeretem ha saját magam veszem meg a dolgokat és nem érdekel, hogy erről kinek mi a véleménye - próbálom menteni a menthetőt.
- Így már kevésbé mogorva az egész? - kérdem, kérdőn felvont szemöldökkel, majd akaratlanul is végighúzom metszőfogaim alsó ajkam egy szegletén.
A tölteléket ezek után megkapja. A beszélgetés pedig furcsamód úgy folytatódik, mintha mi sem történt volna. Úgy tűnik, már volt dolga goromba emberekkel. Nekem viszont elég rosszul esett, hogy annak titulált. Én tényleg nem akartam az lenni! A kaja hamarosan el is készül. A tanulást illető megjegyzésére csak elmosolyodom, aztán jöhet az étel. Neki valamivel többet szedtem, tekintve, hogy fiúból van. Gondolkodva nézem első falatjait, miközben azon agyalok, hogy vajon minden rendben van-e a kajával. Talán ez az egyik dolog, amin a legtöbbet aggodalmaskodom. Évek óta főzök egymagam, többnyire két személyre, mert Lizzy általában nálam ebédelt. Vagy vacsorázott, mikor milyen kedve volt. A kajára viszont igényt tartott általában. Volt, hogy reggelit is csináltatott velem magának, de ez az ő kiváltsága, itt nem fogom alkalmazni ezt a szokásomat. Mikor tehát megkapom a várva várt reakciót, csak elvigyorodom.
- Álmodj szépeket! Nem fogom elkövetni azt a hibát, amit otthon - teszem hozzá, hogy tudja, nem pont miatta van ez az egész.
Az én adagom is fogy lassacskán. Amit kiszedtem magamnak, azt meg is eszem, aztán jöhet a palacsinta, mi akkorra már előttem is van. Jól néznek ki és alig várják, hogy megtöltsék őket. Előtte viszont fogom az eddig használt tányérokat és elindulok vele a mosogatóhoz. Alig érek az út feléhez, máris kapom a következő kérdést. A szülők említésére elfog a remegés, a felső tányér pedig egyszerűen a földre hull, mielőtt még befejezném következő lépésem. Darabjai mindenfelé szállnak. A csörömpölés rángat vissza.
- Francba! - morgom halkan magam elé, összeszorított fogakkal.
A másik tányért és a rajta lévő evőeszközöket a mosogatóba teszem, majd elkezdem összeszedni a romhalmaz darabjait. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Nem szokásom így reagálni, ha megemlítik a szüleimet, most azonban mégis. Talán túlontúl labilis voltam most a "mogorvaság" miatt. Máskor egész jó állapotomban szoktak ilyesmivel elkapni. Vagy egyszerűen csak nem kellett volna az evőeszközök tetejére tennem a másik tányért. Minden esetre ezen már kár agyalni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 4 Jan. - 1:06

Tényleg még soha életemben nem hallottam ilyen jellegű kajáról, de nem lehet rossz, ha már a hozzávalók jók, amikből készül. Meg is jegyzem ezt az aprócska infot Lyának, így derül ki, hogy ezt ő találta ki, legalábbis most ezt mondja nekem.
- Hmm, hát akkor ezek szerint kreatív vagy. Na, kíváncsi leszek tényleg, hogy milyen lesz. – mosolyodom el kissé és semmi negatív hangzása sincs szavaimnak ám. Tényleg érdekel, hogy milyen lesz a végeredmény és ha elég jó, akkor tuti, hogy csórok majd belőle. A palacsintám is szóba kerül, miközben Lya mögém is sétál, így történik meg egy aprócska érintkezés, de semmi több ennél. Nem akarok most semmit se tőle, talán ezt érzékeli, ezért se hisztizik vagy valami, csupán csak finoman oktatom ki, hogyha megtöltené a palacsintát, mindjárt jó lenne. Azért még beszélgetünk más dolgokról is, így hát a bevásárlásról, de olyan furán reagál.
- Mindig ilyen mogorva vagy? Meglehet, hogyha akarsz valamit, azt el is éred, de nem kell mindig hangoztatni. – pillantok felé úgy, mintha én néha nem viselkednék pontosan ugyanúgy, mint ez a szőke csaj. Ettől függetlenül kissé furcsa most ez így tőle és én pedig nem óhajtom megállni, hogy bele ne kössek ebbe. Mercedesnek is simán megmondtam, amikor már az agyamra ment a sok káromkodása, bár őt se hatottam meg, szerintem Lya is nagyban fütyülni fog rám. A krumplik elkészülnek idő közben és talán a saláta is már jó – bár ne mértek hozzá -, így kapok valamiféle tölteléket a lánytól, ami szerinte jó lesz a palacsintába. Régimódi vagyok, szóval szeretem a megszokott dolgokkal megtölteni a tésztát, de néhány darabot azért ehetek az övéből is, soha se árt némi különlegesség, így dicsérem meg, hogy finom a cucc, mire visszakapom előző szavaimat.
- Látom tanulsz. Bár nem pont tőlem kellene. – vigyorodom el cseppet, majd jöhet a cserekereskedelem, ami egyben egy közös vacsit is ígér. Engem aztán nem zavar a dolog, én csak kiélvezem, hogy a lány főztjét ehetem, ami ha finom is lesz, akkor aztán minden király. A palacsintából pedig természetesen kapni fog. Még jó, hogy nőből van, így meg is terít én helyettem és amikor magam elé kapom a tányért és az evőeszközöket, csak szétvágom a krumplit és bele is szimatolok.
- Kössz, neked is! – pillantok a másik szemeibe, majd nemsokára már neki is látok a kajálásnak. Minden ez most, csak nem romantikus, tehát tényleg olyan, mintha két haver közösen főzőcskézne. Fura, a bálon kicsit másképp néztem erre a lányra, de biztosan a kaja tehet róla. Mivel eléggé forró még minden, így kis ideig fújom is az ételeket, majd ez után kóstolom meg és csak néhány falat után hümmögök.
- Egész jó. Lehet, hogy néha befoglak főzni, mit szólnál? – kacsintok rá, miközben a másikat fürkészem, de a tányérom tartalma azért fogy ám. Nem fogok többet enni, mint amennyit a lány kimert, mert a palacsintáknak is kell még hely a gyomromban, így amikor ez elfogy, én kelek fel, hogy némi tölteléknek való cuccot pakolhassak az asztalra, meg még két üres tányér is kerül elénk. Tehát lesz itt túró, lekvárok és még mogyorókrém is. És mivel én édesszájú vagyok, így az utolsót veszem magamhoz, hogy azzal kenjem meg a palacsintámat.
- Na és mit tervezel az ünnepekre? Hazamész a szüleidhez? – semmit se tudok a csajról, de gondolom ő a szüleivel él, mint a többi átlagos ember, és mivel szeretnék valamiről dumálni is vele a kajálás közben, ezért most ez a legkézenfekvőbb téma, egyelőre. Én nem csípem amúgy ezt a karácsonyosdit, de ettől függetlenül más még szeretheti, tehát talán csiripelni fog nekem a leányzó rendesen, miközben eszünk.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 30 Dec. - 21:06

- Nem? Ezt mondjuk én magam találtam ki egyszer, de biztos vagyok benne, hogy valaki már feltalálta előttem. Elvégre nem nagy dolog - vonom meg a vállam.
Na igen, bizonyára elég sok formája létezik már, csak szegényt nem hangsúlyozzák annyira. Pedig meg lehetne tölteni fűszeres juhtúróval is, az is finom. Ugyanígy sajt kell a tetejére és kész. Vagy kinek mihez van kedve. Na mindegy, erre nem igazán van idő. Meg kedvem sincs, hogy kiselőadást tartsak a töltött krumplikról. Van igazság abban, amit mond. Töltve már biztos jó az a palacsinta, legalábbis az illata jó volt, annyira nem ronthatta el a tésztát. Meg ha már ennyit csinált, biztos készített máskor is. Nem tűnt kezdőnek. Lassan kezdem megkívánni azt a palacsintát. Ez van, ha két ember egyszerre dolgozgat egy konyhában. Mindig a másiké kellene. Szerencsére úgy tűnik, kapok is belőle. Mikor mögé állok, nem nagyon zavar, hogy hátrahajtja fejét. Az sem, hogy hozzáér így arcomhoz. Szemeim csak a palacsintán tartom. Lassan pedig jobbnak tartom továbbállni, mielőtt még odaégeti a tűz felett lévő darabot.
- Igazából nem nagyon izgat, hogy örülnek-e neki. Ha akarnám, úgyis használhatnám az itteni alapanyagokat - vonom meg a vállam.
Beképzelt megjegyzésére csak forgatom a szemem. Ha látja látja, ha nem, hát nem. Most valahogy ez sem foglalkoztat túlzottan. Mivel a krumpli most már készül magától, elmosogathatok. A desszertemet már odatoltam Ethan elé, várva, hogy megkóstolja. Mikor így tesz és reakciót is kapok, csak csípőre vágom kezem és elmosolyodom.
- "Még szép, én csináltam!" - idézem korábban hallott szavait, majd elnevetem magam.
- Nincs mit!
A csereajánlat hamarosan megérkezik. Bizonyára kileste, hogy már nem sok kell a sajtnak. A sütőre lesek, pontosabban a benne lévő kajára, majd a palacsintákra. A palacsintákról Ethanre téved a tekintetem.
- Tényleg ellenállhatatlan! Áll az alku! Egyébként is odaadtam a desszertem, tölteléknek - jegyzem meg csak úgy mellékesen.
A sütőből kiveszem a kaját. Veszek elő tányérokat és teszek is rájuk néhány darabot, egy kis salátával és öntettel. Ezt megtoldom egy-egy kés-villa párosítással és már lehet is enni. Az egyik adagot a srác elé tolom, a másikat magam előtt tartom, majd helyet foglalok.
- Jó étvágyat!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 30 Dec. - 18:32

Hát… erre mondják azt, hogy a nők tök mások, mint a férfiak. Én simán tudok unatkozni palacsinta sütögetés közben, mivel igazán monoton, unalmas ez a helyzet, de hogyha akad társaságom, máris jobb az egész. Nem tudom egyelőre még azt, hogy Lyának mennyire kéne örülnöm, de normálisan állok hozzá, aztán majd csak kiderül. Azért, mert a bálon elszórakoztam vele, még nem jelenti azt, hogy különösebben érdekelne vagy hogy meg akarnám ismételni azt a csókot, amelyről a fene tudja, hogy mennyire akarta. Nem tűnt úgy, hogy nagyon ellenkezne, de a nők néha elég furcsák tudnak lenni. Mindegy is, nem agyalok most ezen tovább, inkább érdeklődni kezdek felőle, na meg az étel felől is, amely éppen mellettem kezd el készülgetni, és kissé felvonom szemöldökömet is a válaszra.
- Töltött krumpli? Ilyesmiről se hallottam még soha. – jegyzem is meg őszintén, tehát most már biztos vagyok benne, hogy meg fogom várni, amíg elkészül és szerintem csórni is fogok belőle, legalább egy katonát, hogy megkóstolhassam. Fogalmam sincs, hogy a szöszke lány hogyan főz, de annyira csak nem lehet ügyetlen, ha már így magától nekivágott most is egy étel elkészítésének. Ahj, de azok a kicsinyke szalonnadarabok nagyon jól néznek ki, tehát már el is csórok egyet, amire hallom is a felháborodást, melyről tudom ám, hogy nem igazi.
- Tudod, ha megtöltöd azt a csupasz palacsintát, máris megéri majd belőle enned. – kacsintok rá jókedvűen, de ez után hagyom, hogy tovább ténykedjen és én is folytatom a saját feladatomat. Nincs kedvem itt tölteni az egész napot, szóval örülnék, ha minél előbb végeznék a palacsinták kisütésével, utána pedig már nem lesz más hátra, minthogy jól megtömjem a bendőmet.
- Persze, hogy lesz. Ha nem lenne, nem ajánlottam volna fel. – pillantok felé egy lehengerlő mosoly kíséretében, majd miközben haladok a feladatommal, látom, hogy Lya is most már a saját ételére koncentrál. Néha felé pislantok ugyan, hogy megnézzem, miféle kaja is lesz majd az, de nem szólok hozzá, egészen addig, amíg nem kerülnek be a sütőbe a félkész darabok.
- Áh értem. Hát biztosan örülnek neki, hogy nem a konyhai készlet fogy. – vigyorodom is el, majd amikor mögém ér, csak fejemet kissé hátradöntöm, így talán cseppet hozzá is érek a másik arcához. Nem zavaróan, de mégis csak közel.
- Még szép, én csináltam! – de már nincs sok vissza, így nemsokára az utolsó darabog csúsztatom a tányérra, majd ez után minden a mosogatóba is kerül. A palacsintákkal teli tészta ez után az asztalra lesz áttéve, majd amikor meglátom azt a furcsa kotyvalékot, amit Lya tol elém, lazán belenyúlok egyik ujjammal, majd lenyalom róla a túrós finomságot.
- Hmm, nem rossz. Kössz, akkor lesz ilyen is! – bólintok is rá. Pasiból vagyok, most minek szórakozzak kiskanállal?
- Hé figyelj, mi lenne, ha én is ehetnék a te kajádból? Tökre megkívántam, cserébe pedig kapsz bőven palacsintát is. Na? Ugye, hogy ellenállhatatlan ez az alku? – vonogatom fel szemöldökömet, miközben eltolom kissé magamtól a palacsintákat és helyet is foglalok, várva, hogy a lány feleljen, na meg, ahogy néztem az előbb a sütőt, lassan elkészülnek azok a krumplis valamik.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 16 Dec. - 17:06

Úgy tűnik, neki sincs gondja azzal, hogy itt vagyok. Így legalább nem idegesítem. Ez azért jó hír, még akkor is, ha más válasz esetén sem léptem volna le. Ugyanannyira lehetek itt én is, mint ő. Azt viszont nem tudom, hogy hogy lehetne főzés közben unatkozni. Ha olyan ételt készít, akkor az minden figyelmét igényli. Főleg akkor, ha mindent apróra kell vágni, úgy, mint az én esetemben.
- Igazából még nem ebédeltem, gondoltam itt az ideje - vonom meg a vállam, miközben reagálok megjegyzésére.
Hallom lépteit, hamarosan pedig meg is pillantom magam mellett. A szalonna felvágásával épp végeztem. Belekotrom a deszkáról egy tányérba, majd a szatyorba nyúlok, hogy kivegyem a tojást. Néhány perc múlva már a gázon főnek, a krumplik mellett egy másik fazékban.
- Majdnem eltaláltad! Töltött krumpli lesz, salátával és saját keverésű öntettel - felelek kérdésére.
Visszamegyek a szeletelő részlegemhez. Mikor pedig odaérek, pont látom, ahogy elcsen egy darab szalonnát.
- Hé, ez nem ér! A te csupasz palacsintáidból nem éri meg lopnom! - mondom, színlelt felháborodással, majd finoman lökök rajta egyet, jelezve, hogy ideje visszavonulnia.
El is megy, bár nem hiszem, hogy a lökés miatt. Tovább foglalatoskodik a sütögetésével, így nekem is van időm összevágni a salátának valót és megcsinálni az öntetet. Már csak a tojásra és a krumplira várok.
- Ha tényleg lesz felesleg, akkor elfogadnék néhányat!
Először a tojás készül el. Hideg vízbe teszem, hogy hűljön, majd áttérek a krumplira. Leszűröm őket, még forrón kettévágom, kiszedem a közepét és egy tálban összetöröm. Margarint és tejfölt keverek hozzá elsőként. Utána jöhet a bacon, só, bors. Lényegében borsos krumplipüré szalonnával. Ezt visszatöltöm a kibelezett krumplikba, dobok rájuk sajtot és kivajazott tepsin beteszem őket a sütőbe. Már csak a sajtnak kell megolvadni és megpirulni. Addig van időm megpucolni a tojásokat és rávágni őket a salátára. Mikor végzek, hátrasandítok, hogy megnézzem, Ethan hogy halad. Tényleg sokat sütött. Túlontúl sokat, bár biztos van az az embermennyiség, ami képes elfogyasztani.
- Hogyhogy bevásároltam? Azt hiszem, megszokás. Szeretem én magam megválogatni, hogy miből készítem a kaját. Évek óta így csinálom, nehéz lenne megválni ettől a szokástól - vonom meg vállam.
Most én sétálok mögé, hogy válla felett átlesve szemléljem kreálmányait.
- Jól néznek ki - jegyzem meg, majd visszavonulok helyemre, új ötlettől vezérelve.
Végül is miért ne használhatnánk fel, ami még megmaradt? A desszertnek még nem kezdtem neki, de most itt az ideje. A túrót egy tálba borítom és elkeverem a joghurttal. Citromhajat reszelek bele és facsarok egy kis levet is, hogy megadja az ízét. Ebbe szörnyen apróra darabolt barackot keverek, és feldobom egy kis vanillincukorral. Kész is! Amint alaposan összekeverem, Ethan mellé csúsztatom a tálat.
- Próbáld ki ezzel! Már ha bírod a túrót - teszem hozzá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 16 Dec. - 12:41

Nem gondoltam volna, hogy pont akkor, amikor én is itt szorgoskodom, majd más is meg fog érkezni, így amikor először a szatyrok hangját hallom, kissé kíváncsi tekintettel pillantok a konyhaajtó felé, majd ez után jelennek meg a szőke tincsek és a csinos leányzó is. Csak kissé elmosolyodom, miközben felé tekintek és ahogy ő köszönt, úgy viszonzom ezt én is hasonlóan átlagosan, semmiféle plusz töltelékszó, csak egyszerű köszöntés ez az egész.
- Szia Lya. Hogyne lenne? Elég nagy ez a konyha, legalább nem unatkozom tovább egyedül. – szeretek társaságban lenni és ez szerintem nagyon is egyértelmű lehet mindenki számára. Gyors befejezem az aktuális palacsinta megsütését, majd ez után kissé félrehúzom a serpenyőt és elkezdek cseppet összerámolni, hogy a csajszi is ideférhessen.
- Nem gondoltam volna, hogy rajtam kívül más is főzőcskézni szeretne. – jegyzem is meg két edény arrébb rakása közben. Ahogy figyelem, azért Lya nem várakozik, hamar előkészül és már a krumplikkal teli edény a tűzhelyre is kerül. Bár most már nyugodtan tudnám folytatni a megkezdett munkálkodásomat, egyelőre mégse teszem, hanem inkább a lány mellé sétálok és úgy mérem fel, hogy mi mindent is vett.
- Mit fogsz főzni? Rakott krumplit esetleg? – kérdezgetem kedvesen, miközben a szalonnával szemezek és ha már felvágta, egy kisebb kockát el is lopok belőle, amely hamar a gyomromba kerül. – Fincsi, biztos jó kaja lesz. – ennél tovább nem zavarom, inkább visszasétálok a palacsintáimhoz, de egyre jobban érzem, hogy kezdem megkívánni azt, amit Lya is készít.
- Neked is csináljak palacsintát? Úgyis sok a tészta, szóval nem fáradtság. – néha tudok ám kedves is lenni és jelen pillanatban ezt tapasztalhatja is. Ha kér, ha nem, én azért az összes tésztát kisütöm és max ha sok marad, akkor viszek fel a szobába a fiúknak is. Ahogy tudom, ők is szeretik a hasukat és néhány palacsintát biztosan nem utasítanának vissza.
- Nem veszem. Te is olyan lány vagy, aki egyszerű alkalomból és a külsőmből ítélkezik felettem, úgy, hogy semmit se tudsz rólam. Egy picikét se ismersz, de nem gond, nem kötelező. – pillantok hátra felé, és ez most nem sértődés volt, eszem ágában sincs ilyen gyerekes dolgokat csinálni, hanem egyszerű tények.
- Te egyébként hogy-hogy bevásároltál? Charles megkért vagy csak nem akartad az itteni cuccokat fogyasztani? – én azért gond nélkül feltaláltam magam, de ezek szerint Lya nem bízik abban, aki ide vásárol vagy egyszerűen egy olyan nő, aki nem csak ruhákat és sminkcuccokat szeret venni, hanem kajákat is, ha úgy alakul.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Lya Bluerose
Hozzászólások száma : 74
Kor : 24



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 14 Dec. - 19:24

Itteni életemben akad bőven szabadidőm, így arra is van lehetőségem, hogy gyakorta éljek régi jó szokásommal, a főzéssel. Előtte azonban elengedhetetlen a vásárlás. Lehet, hogy legtöbbször minden megvan a birtokon, ami kellene, de jobb szeretem magam összeszedni a hozzávalókat. Amíg otthon voltam, igyekeztem kisboltokban beszerezni mindent. Most sincs ez másként, bár most nincs akkora választék, hiszen nem túl nagyok a környező városok. Ráadásul leginkább csak North Salemig megyek, nem tovább. Ott azonban gondosan kiválogattam a burgonyát és a többi hozzávalót. A szalonnát sem a csomagoltak közül szereztem be. A legtöbbjüknek igencsak mű íze van. Jobb az, ami a hentespultból kerül a kezembe. Amikor pedig minden megvan, még a desszerthez is, mert ha már bajlódok vele, hát igazán megérdemlem, hogy egyek azt is, visszatérek a birtokra. Nagy bevásárlószatyorral lépek be a konyhába, ahol azonban valaki már szorgoskodik. A batyut egy közeli pultra helyezem, hogy láthassam ki is az. Igencsak meglepődöm, mikor sikerül beazonosítani azt a srácot, ki gond nélkül megcsókolt a legutóbbi bálon.
- Szia - köszönök neki egyszerűen.
- Van esetleg hely nekem is? - kérdem, teljesen barátságosan.
Nem orrolok rá a múltkoriért. Egyrészt, mert annyira nem is volt rossz, másrészt, mert én is hibás voltam benne. Az, hogy kapott az alkalmon, már nem is tűnik annyira érthetetlennek, az enyhe célzás ellenére sem, mit a sütivel tettem. Most már viszont tudom, hogy óvatosabbnak kell lennem vele. Kabátomat leveszem és leteszem egy székre, mielőtt bármihez is hozzáfognék. Ezt követi egy kézmosás, majd a szükséges eszközök előkerítése. Kezdetnek egy fazék, amibe a megmosott krumplikat beleteszem, hogy héjában megfőzhessem azokat. Amennyiben kapok egy kis helyet, fel is teszem a gázra. Igazából nem is érdekel, hogy mit válaszol a kérdésemre. Nem hiszem, hogy túl nagy helyet foglalnék a konyhából azzal az egy munkafelülettel a sok közül. Na meg az egy rózsával a tűzhelyen. A hozzávalókat kikapkodom, hogy összevághassam őket, közben azonban akaratlanul is a hátam mögött munkálkodó srácra pillantok.
- Ne vedd sértésnek, de nem hittem volna, hogy veled fogok összefutni a konyhában, miközben palacsintát sütsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 14 Dec. - 15:44

Az ebédidő már egy ideje elmúlt és bár úgy éreztem akkor, hogy jól laktam, most mégis, úgy kívánok valami édeset, valami finomat. Ilyenkor jönne jól egy barátnő, aki megcsinálja azt, amire vágyom, de csak ezért meg mégse akarok leragadni egy ember mellett, úgyse maradnék hűséges és abból csak sírás lenne. A lényeg az, hogy most nincs mit tenni, nekem kell elkészítenem valami jó kis kaját. Az utam tehát a konyhába vezet, le a földszintre, ahol némi gondolkodás után kezdem el előpakolni a szükséges edényeket és hozzávalókat egy jó palacsintatészta összedobásához. Pofon egyszerű ez a kaja, szóval nem lesz vele különösebb problémám, így elég hamar össze is dobom a tésztát, majd ez után jöhet a palacsintasütő, némi olaj, merőkanál, ilyesmik, tehát az előkészületek folytatódnak. Azért idő közben a szomjamat se ártana oltani, így a hűtőhöz érve némi almalevet is előszedek, amelyből töltök ki magamnak egy pohárral és azt iszogatva folytatom a ténykedésemet. Meglephet bizonyára jó pár diákot az, amit most csinálok, hiszen ki gondolná a szőke hercegről, hogy tud palacsintát sütni? Itt az emberek nagy része a külsőből ítél, ennyi, nem látnak semmi mást se… Most is tehát, ha valaki esetleg megjelenne idebent, akkor engem láthat a tűzhely előtt, szőke üstökkel és fekete ruházatomban, ahogy szinte mindig. Tehát egy rövid ujjú ing van felső testemen, melynek felső néhány gombja ki van gombolva, alul pedig egy fekete nadrág és sportcipő. Fő a kényelem, de egyben mégis fontosnak tartom a jó kinézetet, szóval szerintem nem lehet panasz arra, amit mutatok magamból. Még egy nagyobb tányért magam mellé pakolok, amibe majd a kész palacsinták fognak kerülni és nemsokára repül is a magasba az első tészta, ami még nem a leggyönyörűbb, de talán majd a második. Nem sietek sehová se, szóval teljesen ráérek, így némi fütyörészés is belefér, miközben a bal oldalról fogy az összekevert tészta, a jobb oldalamon pedig a tányérban gyűlnek az elkészült darabok. Ahogy nézem, több lesz, mint amennyit én egyedül el tudnék fogyasztani, de max teszek el későbbre. Remélem, hogy több fajta lekvár és mogyorókrém is van itt, szóval lesz mivel megtölteni, nem pedig csak néhány átlagos cuccal.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 5 Dec. - 9:12

Szabad helyszín, új játék kezdhető!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Tanár
let me to help you
Play By : Bradley Cooper
Hozzászólások száma : 56



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 2 Dec. - 22:03

Megrázza a fejét.
- Nem, rajtam nem. Engem mint mondtam betegséggel diagnosztizáltak, és elküldtek a seregtől. És ez volt a betegségem, mint utólag kiderült. De vannak közöttünk, akik nem ilyen kellemes háttérrel rendelkeznek - kidobja az üres üveget, és folytatja.
- Tudod vannak emberek, akik tudnak rólunk, és az ilyeneknek nem az az elsődleges, hogy jót tegyenek ezzel a tudással. Vannak, akiken kísérleteztek, és sokak azért kerültek ide, mert üldözték őket mindenféle hatalomra vágyó emberek - mosolyodik el. - Megnyugodhatsz. Ez itt a béke szigete. Vannak persze olyanok, mutánsok, akik azért dolgoznak, hogy az embereket rabigába taszítsák. Ezt akarjuk mi megakadályozni. És azért van ez az iskola, hogy a gyerekek, a tanulók megtanulják, hogy ez az erő nem egy indok arra, hogy azok kárára menjen, akiknek ez nem adatik meg, és hogy esetenként... meg kell védeniük magukat. Mutánsoktól is, de emberektől is... Amiért viszont nem okolhatjuk őket. Idővel remélhetőleg tényleg kiderül, hogy mi létezünk, és elfogadnak minket, nem pedig szörnyszülöttnek állítanak be. De ez még sokára lesz szerintem.
Rápillant a faliórára, és sóhajt egyet.
- Viszont nekem most mennem kell, mert sok dolgom van még, órára készülés és hasonlók.
Közelebb lép, és barátian megfogja Lara felkarját, ezzel éreztetve egyszerre, hogy tartani fogja a kért távolságot.
- De örülök neki, hogy itt találkoztunk, ez nekem nagy megkönnyebbülés. Bármikor megtalálsz, most már tudod is, hogy hol keress. Majd még beszélünk.
És egy villanás kíséretében el is tűnik.

// Köszönöm a játékot. Smile //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Konyha   

Vissza az elejére Go down
 
Konyha
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Földszint-