we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
by Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
by Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
by Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
by Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
by Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
by Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
by Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
by Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Top posting users this month
i'm here





Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Share | 
 

  Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

mutant and proud

avatar
ember
I just believe my eyes
Play By : Rose Byrne
Hozzászólások száma : 433
Kor : 32



TémanyitásTárgy: Konyha   Szomb. 7 Szept. - 10:08

First topic message reminder :

Teljesen, mintha otthon lennél, azzal a különbséggel, hogy kicsivel több minden van itt. Két nagy hűtőszekrény, három nagy kenyereskosár, polcsor, ahonnan bögréket, poharakat, tányérokat vehetsz le, két nagy tűzhely, az egyik teljesen közhasználatra, a másik - ez méretéből is látszik - arra, hogy az ebédet, vagy vacsorát főzzék meg az egész társaságnak. A kisebb tűzhely melletti pulton néhány kotyogós kávéfőző, cukor, teafilteres szekrény, apró, kihúzható polcokkal, mindre ráírva, milyen teafű található benne, teatojás, szűrő. Előkészítőasztal, a fiókosszekrényben evőeszközök, egy másik pulton friss gyümölcs kosárba kirakva, valamint egy nagyobb fagyasztóláda. Itt annyira nem szokás a lebzselés és ücsörgés, így székből is csak elvétve akad két-három, de kifejezett asztalka nincs. A székek bátran húzhatóak, pakolhatóak akár egy előkészítőasztal, akár egy pult elé, ha valakinek mégis itt támadna kedve beszélgetni, vagy helyben fogyasztani egy csésze jó erős feketét.

írta James "Logan" Howlett





   
Trust me
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Jennifer Lawrence
Hozzászólások száma : 47
Kor : 29



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 7 Márc. - 11:27




Dylan & Raven
Alvás előtt egy pohár meleg tej általában segíteni szokott. Néha úgy érzem, hogy túl sok minden kavarog a fejemben, ha időnként utat engedek a gondolatoknak és onnantól valahogy nincs megállás. Ha egyszer beférkőznek a fejembe, akkor... nem tudok mit kezdeni velük, elárasztanak, mintha csak átszakadt volna a gát. A múlt, a jelen... a rettegett jövő, túlságosan soknak érzem néha azt, amilyen terhet mindez jelent, és amikor éjjel egyedül vagyok, akkor a kemény és zord külső is megszűnik egy rövid időre és én is csak az a gyenge lány leszek, aki folyton próbál megfelelni valakinek, Charlesnak, Ericnek... épp annak, akinek kell. Persze sosem sikerül, soha sem lehetek pont olyan, amilyennek lennem kell, hiába tudok alkalmazkodni, hiába lehet bármilyen a külsőm, a belsőm mintha soha sem lenne elég, mert a külsőmmel együtt az nem változik és soha nem is fog.
Halkan sóhajtok egyet, ahogy végigléptelek szinte hangtalanul a folyosón, legalábbis egy átlag fül számára. Nincs rajtam semmi, csak a megszokott kék külső, a lábamon sem, mezítláb azért jóval halkabban lehet haladni a puha szőnyegen, mint papucsban teszem azt. A csörömpölésre viszont felfigyelek pár lépésre a konyhától. Gyorsabbra veszem a lépteimet, hogy elérjem a célt, ki tudja, hogy melyik kölyök művelt valami rémséget... mert néha olyan ügyetlenek, hogy az már szinte fáj. Az ajtóban meg is torpanok, amikor meglátom a hiányos öltözetű srácot, amint épp a konyhai katasztrófa közepén ácsorog. A padló lényegében úszik valami trutyiban, ha jól sejtem a hőn áhított tejem egy része lehet ott, plusz üvegszilánkok is akadnak jócskán. Jó ég! Mégis miért kell ennyi kis nyomorultnak járni ide? És majd belőlük lesz ütőképes csapat? Esélyük sincs, ha ki kell majd lépniük a világba, ha kiderül kik vagyunk és az emberek majd el akarnak pusztítani, mert ez lesz a vége. Eric is megmondta és még most is így gondolja, nem számít, hogy azóta itt maradt, nem számít, ami történt, attól még így van.
- Ez azt hiszem nem úgy sikerült ahogy szeretted volna igaz? - szólalok meg végül a háta mögött, valahol az ajtóban állva. A legegyszerűbb az lenne, ha hátat fordítanék, de kéne tejem, ahhoz viszont el kell tüntetni az akadályt az útból, mert így még a hűtőhöz se nagyon juthatok hozzá. Pedig aludni akartam, e helyett most takaríthatok, csodás! Végül egy újabb sóhaj után lépdelek közelebb hozzá. - Seprű kéne és felmosó, tudod hogy hol vannak? - vagy intézzek mindent én? Nem nagyon ismerem őt, de nem is ismerek minden diákot, mert gondolom az lehet. Minden bizonnyal viszonylag új lehet és azért nem tudom, hogy kicsoda, se annyi már biztos, hogy nem az ügyességéről fogom megjegyezni. Ha netán nem tudja, hol van, ami kell, akkor én hozom ide, mert ez még mindig egyszerűbb, mint elmagyarázni neki, az tovább tart és nekem kellene az a meleg tej, hogy képes legyek legalább pár órát aludni. Még jó, hogy a képességemnek hála a kialvatlanság jelenit is simán el tudom rejteni, mázlista vagyok mi?


♫ Changes ♫ ♠ Aktuális viselet ♠ Éjjeli konyhakatasztrófa
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Eddie Redmayne
Hozzászólások száma : 29
Kor : 23



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. 6 Márc. - 21:55




Raven & Dylan
- Szóval akkor egy kis cukor… - mondom magam elé, ahogy pár kanál cukorral megspékelem a turmixomat. Tudom, nem lenne feltétlen szükséges, de én így szeretem, valamiért nagyon édesszájú vagyok, és mivel anya csinált nekem mindig turmixot régen, így most nekem is muszáj lesz. Este van már, de nem tudok az eper turmixom nélkül elaludni, szóval kicsoszogtam ide a konyhába, hogy elkészítsem azt magamnak. Nem mondom, hogy stílusosan vagyok felöltözve, mert… mert nem. Egy bundás papucs van rajtam, ami medve fejes, egy alsónadrág meg ugye felette egy póló, de nem igazán hinném, hogy ilyenkor bárki ébren lenne még, szóval nem zavartatom magamat, és bár gőzöm nincsen arról, hogy nézek ki, de… erősen kétlem, hogy én lennék a csajok kedvence, akit nézegetnek maguknak. A tükörben nagyon minimális pontossággal látom csak magamat, így jobbára anya írta le nekem, hogy nézek ki, de abból nem az jött le, hogy én vagyok a következő nők bálványa. Mindegy, nem is akarok az lenni, gondolom a csajok alapból elvárják egy pasitól, hogy…lássa őket, igaz? Nos, én már itt elbuktam, mert nem látom őket, de hallom minden szívverésüket, ami baromi romantikus lenne, ha… nem örülnék meg a saját szívverésemtől, mert bizony azt is hallom, és néha úgy viselkedik, mintha kilométer hiányos lenne. Ki érti az emberi szívet, igaz?
- Basszus! – jajdulok fel, ahogy kinyitom a hűtőajtót, de ügyetlen vagyok és a saját fejemet is beverem, viszont legalább a tejet sikerül kivennem,  majd egy-két kisebb félreöntéssel, de végül is a turmixgépbe juttatom a tejet, majd egyetlen gombnyomás, és már fel is hangzik a turmixgép gyönyörű hangja, ami szinte dalol nekem arról, hogy hamarosan megihatom az éjszakai turmixomat. Közben dúdolok is magamban, az énekhangomat amúgy is elnyomja a turmixgép hangja. Nem mintha rossz hangom lenne, sőt! Iskolai darabban még szerepeltem is régen, megdicsértek, mert azt mondták van hangom, de aztán a másik rendező leszólt, hogy nem nézek a lábam elé…na igen, elég vicces volt, szegény nem győzött bocsánatot kérni.
Végre elkészül a turmix, elégedett mosollyal bányászok ki egy poharat, persze csak óvatosan, mert túl magasan van, így nem is látok be oda sehogy, szóval óvatosan veszem le a poharat, teletöltöm a turmix-szal, majd arcomon elégedett mosollyal iszok bele. – Pfúj! – köpöm ki a turmixot, a poharat pedig sikerül elejtenem, szóval hangos csörömpöléssel törik össze, én pedig azonnal a csap felé tartom a számat, hogy kimossam, mert undoríró azaz íz, amit érzek benne, esetemben pedig ez duplán kellemetlen. – Miért nem tudják ráírni, hogy só? – miért nem gondolnak arra, hogy nem mindenki látja a cukor és a só közti különbséget. Muszáj lesz ezt az ötletet felvetnem az alapítóknál. De előbb fel kéne takarítani.


♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Azért szörnyű, hogy gifet nem akartál nekem keresni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Bud Spencer született Carlo Pedersoli
Hozzászólások száma : 73
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 29 Okt. - 19:59

A hagyma nagyon egészséges. Tisztán tartja a fogókat. A krumpli is jó, főleg nyersen. Az erős kutyafogak könnyedén megtudják rágni. Bár a húst jobban szereti, főleg ha nem disznó.
A túl méretes szúnyog nem díjazza az ismerkedős szaglászást. Hátra is ugrik ijedtében, mikor az felsikoltva fentebb reppen. Nagyon nem kellemes frekvencia üti meg fülét. Nyöszörögni is kezd miatta, míg a tündérke újból közelebb nem reppen.
Megrázza fejét. Ő nem pucérré változna, bármi is legyen az, hanem Alivá. Legalábbis egyszer sikerült, de azóta nem. Így voltaképp megint nem tudja miképpen is tudna válaszolni a tündérkének.
Hát ez az emberi alak kérdése… végül is bólint. Csak hát, hogy mondhatná el neki a problémáját?
- Vaú! – vakkant egyet nem haragosan, de nem is barátságosan. Nem tudja, hogy ez a repkedő valaki érti-e a kutyanyelvet. Pedig éppen segítségért ugatott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Michelle Trachtenberg
Hozzászólások száma : 88
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Vas. 26 Okt. - 0:52


Kutya & Tündér


No, azért álljon már meg a fáklyásmenet! Ki látott már kutyát hagymát meg krumplit enni? Nézek, mint Rozi a moziban, ha ugyan tudnám, hogy ki az a Rozi és hogyan is néz. Csak akkor hőkölök hátra, amikor meg akar szagolni. Felreppenek a levegőbe, olyan magasra amilyenről már azt feltételezem, hogy nem tud oda utánam ugrani.
- Hééékás!
Kiabálok le neki. Kicsi vagyok, de hangterjedelmem az nagy, így biztos vagyok benne, hogy hallja. Na meg a kutyáknak azért híresen jó a fülük. Csilingelve repkedem körbe az ebet tisztes távolból.
- Azért nem változol emberré, mert te is pucér leszel, ha alakot váltasz? Nem zavar, nem érdekel! Láttam, én mér meztelen.. öö.. pasit..
Bizonytalanodom el. Ebből az evési szögből nem látom, hogy van-e a kutyának fütyköse vagy sincs.
- ..szóval nem érdekel. Van emberi alakod? Ugye?
Újabb hülye kérdések garmadája. De komolyan nem értem! Hogy kerülne ide egy ilyen bizarr ízlésvilágú állat? Ha nagyobb agyam lenne egy tündérfejnél, akkor sem érteném.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Bud Spencer született Carlo Pedersoli
Hozzászólások száma : 73
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 21 Okt. - 10:22

A sok ennivaló illata és különösen a hagymáé telítette Atlasz szaglószervét, így nem érezte meg a konyhaszekrényben raboskodó tündérke szagát. Lehet jobb is, mert akkor erőteljes ugatással jelezte volna az idegen és ismeretlen létforma jelenlétét. Így mikor hirtelen és váratlan a levegőbe reppen meglepetten pillant fel, szájában éppen egy kisebb krumplit rágcsálva. A mondás érvényesül: amelyik kutya eszik az se nem ugat, se nem harap. Viszont nagyon is lát és hall, még ha nem is érti meg, mit is ciripel ez a repülő zöldség vagy szúnyog vagy micsoda. Megrázva fejét válaszol. Persze a nem jelentése most sokrétű. Nem lenne könnyebb, mivel nem tud emberré változni. És miután lenyelte a falatot, óvatosan megszimatolja a tündérkét. Hátha ehető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
X-men
be brave, we're a team
Play By : Michelle Trachtenberg
Hozzászólások száma : 88
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 20 Okt. - 20:50


Kutya & Tündér


Az egyik átka annak, hogy kíváncsi vagyok, mint a rossz nyavalya, hogy hajlamos vagyok bajba keverni magam. Ma reggel például nyitva találtam az egyik konyhaszekrényt és kiszúrtam a zabpelyhes dobozt benne. Mivel éppen tündéralakomban voltam, így nem álltam neki átváltozni, hisz nem hoztam magammal ruhát, amit emberi alakomban felölthettem volna, hanem nemes egyszerűséggel belerepültem a szekrénybe és nekiláttam, hogy felboncoljam a dobozt. Fahéjas, a kedvencem. Mondjuk nem az íz miatt buktam rá a csomagolásra, hanem a dobozra rajzolt figura miatt. Gyűjtöm ezeket az ajándékokat, szépen sorakoznak az irodámban a polcon a sok bóvli között. Már csak a Csodanő hiányzik a készletből, s vérmes reményekkel álltam neki a pelyhes küzdelemnek. Csodanőt nem leltem, ám cserébe jött valaki rendszerető és anélkül, hogy megrázta volna a dobozt, hogy vajh' van-e benne kóbor tündér, bezárta rám a szekrényajtót. Még jó, hogy üveges a dolog, így nem kellett a setétben kuksolnom.
Duzzogva ülök az egyik mélytányérban. Már aludtam is, teli ettem magam zabpehellyel, de az idő csak nem akart telni. Ennyire nem éhesek ma az emberek? Csak egy smároló párocska járt erre, de ők bezzeg nem szedtek elő egy kumma tányért sem, így maradtam a sejhajomon. De most szabadsááááág!
Úgy reppenek ki a szekrényből, de izibe', hogy még azon is elfelejtek csodákozni, hogy egy kutya nyitotta ki az ajtót. Csak akkor esik le, hogy valami bűzlik Dániában, amikor hagymaszagot érzek, s odapillantok a földön matatóra.
- Aztabüdöspicsadeügyesvagy!
Csúszik ki a számon a hadarós-cuki káromkodás. Lerepülök Atlasz elé.
- A másik alakodban nem lenne könnyebb?
Kérdezem. Ebben a suliban nekem ami állat, az mind alakváltó. Van, hogy tévedek, de egy hagymát boncoló kutya mi más lehetne, kérdem én?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Bud Spencer született Carlo Pedersoli
Hozzászólások száma : 73
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 20 Okt. - 17:58

Atlasz, a Xavier Intézet önjelölt kabalakutyája éhes. És mit tesz egy eb ilyenkor? Vonyít. Mit tesz Atlasz ilyenkor? Beoson a konyhára némi elemózsia után kutatva. Nem nehéz feladat, hisz lengőajtók vannak, annak pedig nincs kilincse, így könnyedén eljut céljához. A neheze azonban most jön. Nevezetesen az, hogy eldöntse mit is akar enni. Csak úgy nem nyal bele a legelső zsákba… Előbb jól körbeszimatol, megvizsgál mindent. Talál itt lisztet, krumplit, hagymát és sok már zöldséget tartalmazó tárolót. Ennek nagyon megörül. Felugrik az asztalra, felágaskodik a polcra és fogaival lekap egy tányért. Magabiztosan huppan a földön. Pár perc és a tányér tele van pakolva mindenféle nyers dologgal. Ez persze egyáltalán nem zavar egy kutyát, kinek emésztése másképpen működik, mint egy emberé. Persze a hagyma és krumpli hámozás foggal-karommal nem túl könnyű feladat, de elboldogul vele. Amint ez meg van megkezdődik az egyfogásos ínyenc kutyavacsora.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 9 Szept. - 23:16

Szabad játéktér, új játék kezdhető.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 4 Szept. - 15:00




Lily & Lucy




Tovább pirulok, ahogy halmozza a bókokat velem kapcsolatban. Nem értem, hogy mivel szolgáltam rá, és hogy egyáltalán honnan jün ez neki. Nem tartottam magam csúnyának sosem, de különlegesen szépnek sem, ezért érint furcsán, hogy ő most szépnek hív. Biztos csak a sötét teszi, félhomályban valahogy minden szebbnek tűnik.
- Köszi, de a képességemet leszámítva egyáltalán nem vagyok különleges. És hidd el, hogy szárnyak nélkül is ezt mondanák. - vágom rá egy levegővel.
Beszámolok neki a "tehetségemről", bár úgy tűnik, számára nem tűnik annyira borzasztónak. Nyilván. Általában nem érzik át mások, hogy mekkora súly ez.
Pár pillanatig méregetem a kezét, de aztán mégis úgy döntök, hogy ez nem túl jó ötlet.
- Esetleg később, hukk, talán. - hárítom el. - Jobban szeretném úgy megismerni az életedet, ahogy te meséled el. - mondom még pár csuklás közepette.
Végre iszom egy keveset, benn tartom a levegőt és nagy megkönnyebbülésemre elmúlik a csuklásom. Nekilátok a hideg kakaó bekeverésének, én általában így szeretem.
- Amúgy nem bánom, hogy elvakítottál.- utalok vissza még az előbbi mondatára. - Vagyis, azt nem bánom, hogy itt vagy. Szeretek egyedül lenni, de most jobb a társaság.
Figyelmesen hallgatom, amit mond, miközben leteszem mellé a pultra a kakaóját. Miután végzett bólintottam. Valószínűleg én sem szeretném, hogy a többi gyerek csúfolja és kiközösítse a gyerekemet majd a különleges képességéért. Tényleg, ebbe nem is gondoltam bele, lehet, hogy a gyerekem is örökli az x-gént? Na nem mintha túl közel lennék hozzá, hogy bárkitől is gyerekem lehessen...
- Írországból jöttem, anyu találta ezt a sulit, nem sokáig maradtam meg egy helyen sem. Anyu orvos, nagyon sokáig próbálta megfejteni, hogy mi a bajom, de a leletei szerint semmi, úgyhogy kicsit mindketten el voltunk keseredve, nem értettük. Ok nélküli betegségre nincs orvosság. Már értek mindent, csak szörnyen hiányzik néha. Nem sokára hazamegyek kicsit, most lesz az esküvője. - tör rám egy kicsit a honvágy és a fecsegés. De azért sütött a büszkeség a hangomból, amikor anyukámról beszéltem, a világon őt szeretem a legjobban, mondjuk igaz, hogy utálni is csak őt tudom, de azt is csak egy rövid ideig.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : AnnaSophia Robb
Hozzászólások száma : 103
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 26 Júl. - 10:56



Lucy & Lily



Szelíden felnevetek, kivárom, míg éjszakai titkos találkapartnerem újra levegőt kap, még ha úgy is tűnik, hogy sikerült elérnem nála a nem várt csuklást. Ilyen hatás azért még részemről is ritka. Meg szoktak lepődni, de ennyire nem. Lehet, hogy az éjszaka közepén is lekötött szárnyakkal kéne közlekednem?
- Ugyan... Rám mondják, hogy szép vagyok, pedig neked még szárnyak sem kellenek ehhez. – Fűzöm tovább a mondatot, nem nagyon tudom, hogy miért került zavarba. Én csak kimondom amit gondolok. Miután sok rajzfilmet nézek, el tudnám őt képzelni az egyik főszereplőjeként. Viszont amit nem tudok még hova tenni, az a képessége. Nem vagyok egy faggatózós alkat, nehezebben vinne rá a lélek, hogy kérdezősködjek, hiszen ha valami olyan, amit szégyel vagy csak titok, akkor kellemetlen helyzetben hoznám azzal, hogy kénytelen lenne mellébeszélni, pedig én aztán bármit meg tudok érteni. Erre aztán semmi szükség nem lesz, mert ő maga kezd el beszélni arról hogy milyen átokkal is született. Ő átokként éli meg, számomra azonban kezelhető dolog, hátha tudok neki eben segíteni. Elhúzódik, nem erőltetem.
- Nekem.... nincsenek olyanok, amit szégyellek... vagy nem merném neked megmutatni. Aranyos dolog, hogy nem akarsz... mások titkaiban fürkészni, az enyémekben csak bátran. Nem lenne igazságos, ha én itt elvakítalak, meg játszom a hófehér galambot, te pedig nem tehetsz semmit. Csak nyugodtan! – Lépek most ismét közelebb, de még mindig nem annyira, hogy ne tudjon elhúzódni. Előrenyújom piciny kezeimet, de csak annyira, hogy ő maga tehesse meg a következő lépést. Így borzasztó lehet élni, hogy nem bújhat oda valakihez, nem kaphat ölelést. Talán majd tőlem mindez megoldható lesz. Éhezem a szeretetre, amit sosem kaptam meg, ezért fel is gyűlt bennem, tudok én adni, csak kérni kell. Sőt, még azt sem, Ethannak bőven volt ezt alkalma megtapasztaltalni. Egyenlőre nem leszek erőszakos, máskor sem szoktam.
- Így is, úgy is finom lehet. Rád bízom. – Felelem, és ahogyan eredetileg kiterveltem, felülök a konyhaszekrényra, onnan méregetem őt vidáman, amíg meg nem kapom a poharamat, akkor is óvatosan ügyelve rá, hogy ne érjek hozzá, ha nem akarja. Látom a kiváncsi pillantást, hát bólintok, ha már belekezdtem, miért ne mesélhetném el. A szüleim ekkora távolságból nem hallanak.
- A szüleim valamiért féltettek. Otthon kellett tanulnom, felügyelet nélkül nem mehettem el sehova, a két alapító nem is tudom, hogyan győzte őket meg, hogy itt tanulhatok most veletek, mert eléggé kérlelhetetlenek voltak. Na és te? Rólad mit illik tudni azon kívül, hogy ilyen erős vagy? – A lelkierejére értem, mert nem lehet könnyű magányosan élni, emelett pedig a sok kapott emléket feldolgozni, kezelni, mintha a sajátja lenne. Nem éppen egyszerű sors...



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 22 Júl. - 22:46




Lily & Lucy




Az esti mélázásomból kirángató, fehérlő fényű lény felé intek, hogy minden rendben. Azért még kell pár másodperc, amire teljesen visszaállítom az utat a levegő szabad áramlásának.
- Hukk. - csuklok fel, és újra a számhoz kapom a kezem. Már csak ez hiányzott, egy kiadós csuklás.
- Kö..köszönöm.. hukk! - mondom zavarodottan, mert a hajamat nem gyakran dicsérgetik. Próbálom elterelni a figyelmemet a csuklásról azzal, hogy én is tüzetesebben megvizsgálom a lányt, akiről közben kiderül, hogy ember és nem látomás. Nem is értem, miért lep ez meg engem egy mutánsoktól hemzsegő suliban.
Jobban mustrálva kirajzolódnak előttem a lány vonásai. Első tippem szerint fiatalabb nálam, kamasz korú lehet, de már nem gyerek, hiába kislányosak a vonásai. Aranyosnak tűnik és ártatlannak, bár én tudom a legjobban, hogy a látszat gyakran csal. Jobban szeretem, ha az emberekről alkotott véleményemet nem befolyásolja a képességem, ezért is húzódom el.
- Nem tudom kikap...hukk...csolni a képességem, ha hozzám ér valaki, akkor az összes emlékét látom, azokat is, amiket nem akar megosztani és azokat is, amikre már szinte alig emlékszik. - lépek egyet hátrébb magyarázkodva, ahogy közeledik. Lehadarom a dolgot, mert már egyrészt sokszor ejtettem ki ezeket a szavakat a számon, másrészt nem akartam bele még több csuklást. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha néha, csak egy kicsit megengedhetném azt a luxust, hogy beszűkítem az intim szférám.
Ha nem lenne a képességem, akkor teljesen máshogy alakult volna minden, nem ugyanez a személy lennék, és ez azért egy kicsit zavar. Szeretem magam, nem akarnék változtatni, de hiányzik az ölelés, a testiség, amiben igazán sosem volt részem.
- Hukk...Persze! - veszek elő egy poharat neki is, amit lerakok a pultra. Örülök, hogy csinálhatok valamit.- Ha már megszokta az ember, nehéz változtatni. Hukk. Én is inkább éjszaka mászkálok, napközben csak, amennyire muszáj. - nyitottam ki a hűtőt a tejért. - Hidegen, vagy melegen szereted?
Magamnak még egy pohár vizet töltöttem, amit gyorsan lehúztam és még az orromat is befogtam, visszatartva a levegőt, hogy minden módszeremet bevessem a csuklás ellen.
Kíváncsi lennék, hogy vajon szabad akaratából volt-e a szobája rabja, mint én, vagy mások nem akarták közszemlére tenni a szárnyait, meg a világítását. De ilyet nem lehet csak úgy megkérdezni, úgy érzem, ha mégis megpróbálnám, akkor hülyén jönne ki a számon és végül megbántanám, amit nem szeretnék, úgyhogy hagyom, hogy hadd meséljen magáról úgy, ahogy én is, magamtól.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : AnnaSophia Robb
Hozzászólások száma : 103
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 21 Júl. - 11:13



Lucy & Lily



A ki-be kapcsolgató fénnyel még inkább elrettent ez a valaki, mert elképzelésem sincsen, hogy tényleg nem a ragyogás egyik rémével kell majd szembenéznem az elátkozott konyhában. Az egész épület a hihetetlen sok szobájával nagyon is hasonlít a Panoráma szállodára, úgyhogy kiráz a hideg, amikor a folyosókon közlekedek, de még mindig jobb, mintha a szobámban kéne aludni, mert Lisa és Sarah nyaralnak talán. Nem járhatok mindig Quinn-ék nyakára, ezt a mai éjszakát kénytelen vagyok egyedül átvészelni. Illetve ha a lámpával játszó valaki evilági lény, talán ő elviselheti a társaságomat, hogy ne kelljen visszamenekülnöm a magányos sötétbe.
Szerencsére nagyon is valóságos alakkal találkozom, így lassan visszatér a szín amúgy is porcelánszerű babapofimba, amelyet Ethan oly előszeretettel szeret simogatni, puszilgatni. Szegényt mindig sikerül zavarba hoznom, pedig nem szándékos, nem is igazán értem őt olyankor.
- Jól vagy? Meg ne fullajd itt nekem, mert tovább gyarapítod a szellemeket. – A kérdésére finoman elmosolyodm, ilyen hatást még nem sikerült senkiből kicsikarni, de amilyen ritkán mászkálok el, nem is csoda. Amikor Mercihez kopogtam be, csak annyit nyafogott, hogy kapcsoljam már ki. Mondom he? Mit és hogyan? Csoda, hogy beengedett. Közelebb lépek, mert általában ha már valaki az arcomra tud fókuszálni, nem vakítja el az aura. Egyébként is nagyon egyedi eset, nappal közel sem ennyire erős, valamiért a sötétben gyűrközik neki nagyon. Mintha fel akarná falni az árnyakat, amelyek körbevesznek.
- Oh, köszi. – Mosolygok vissza, majd a tincsei pedig bökök. – Neked meg a hajad. – Úgy érzem, hogy azonnal viszonoznom kell a bókját, ami nem is esik nehezemre, gyorsan képes vagyok meglátni másokban is a szépet. Valamiért ilyennek születtem, le tudok nyűgözni másokat, mégis Ethan közelében érzem magam igazinak, hogy emberi külsőm lehet. Az átlagosság nekem bőven elég. A pacsit ugyan nem kapom vissza, csak egy félmagyarázatot hozzá.
- Ahogy gondolod Lucy. Miért amúgy? Kiváncsivá tettél. – Közelebb lépek, de nem erőltetem az érintést, hogy kiderüljön, hogy mi a nyűgje. Vagyok annyira tapintatos, hogy meghagyom számára a lehetőséget, hogy elmondja, vagy éppen elhallgassa. Bunkóságot végképp nem érzek a szavaiból, eddig talán csak az a fura fickó, Edward tudott megbántani, hogy mindenképpen bele akarta vonni a szüleimet, hogy elengedjenek hozzá mozizni. Azt nagyon nem szerettem volna. Szeretem őket, de most jobb nekem úgy, hogy a két tanárom vigyáz rám.
- Húsvét előtt pár nappal. Megszoktam, hogy a szobám foglya vagyok, és még szokatlan, hogy mehetek amerre akarok. Csinálsz nekem egy kakaót, ha szépen megkérlek? – Csüccsenek fel a konyhaszekrény szélére, széttárva a tollas szárnyakat. A székeket valahogy nem nekem tervezték, rém kényelmetlen lenne, szerencse, hogy az ágyat direkt nekem tervezték. Bezzeg Ethannal milyen pihentető volt aludni, szárnyak nélkül.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 17 Júl. - 17:40




Lily & Lucy




Halkan nyammogtam a szendvicsemen és közben az elemlámpával játszottam, a másik, szabad kezemmel. Ki-be kapcsolgattam a földre irányítva a fényét és úgy töprengtem, hogy vajon miért van az, hogy éjszaka mindenki kikapcsol, csak én vagyok ilyen aktív. Pedig igazán meleg van és már ráadásul nyári szünet is, szóval a tanítás sem merít le. A hűtő is azért világít, hogy aki éjszaka jön enni, az lássa is a dolgokat. Szóval minden indikálná, hogy ne legyek ennyire magányos. Nem mintha bármi problémám lenne vele, sőt.
Így a gondolataimba révedve majszoltam a sajtos csodát a kezemben, amikor hirtelen nagyobb fény támadt, mint amekkorát az elemlámpám gombjának benyomásával az előbb bármikor is elértem.
Köhögve pillantok fel, mert a meglepetéstől kicsit félre nyeltem a falatot. Nem figyeltem eléggé, ha nem lettem volna ennyire magamba mélyedve, akkor valószínűleg már hamarabb feltűnik a világító lány.
- Álmodom? - köhögök kettőt a markomba, miután letettem a szendvics maradékát a tányérra magam elé. - Mint egy látomás.
Őszinte csodálattal néztem a lányt, akit még nem láttam a suli falain belül. Mondjuk ez nem újdonság, köztudott, hogy kerülöm az embereket, ha mostanában érkezett, simán lehet, hogy elkerültük egymást.
- Igazán szépek a.. szárnyaid. - mondtam bátortalanul, miután végre levegőhöz jutottam. Sürgősen szükségem van valamire, amivel ezt leöblíthetem! Habozás nélkül álltam fel, elővenni egy poharat. A lámpa fényére már nem is volt szükségem, a lány beragyogta a helyiséget.
A kinyújtott kezére nézek, aztán a sajátomra. Nem, éjszaka a hálóinghez nem szoktam felvenni a kesztyűmet, úgyhogy kényelmetlenül húzódom el tőle és tettem keresztbe magam előtt a kezeim, hogy még véletlenül se érjek hozzá.
- Örülök, Lily! - próbáltam a zavaromat leplezni rögtön. - Lucy vagyok, és bocsi ezért, de azt hiszem mindkettőnknek jobb, ha nem érek hozzád.
Remélem nem hangzok túl bunkón, bár a hangom elég színtelen, aki igazán ismer, az tudja, hogy képtelen vagyok máshogy kifejezni magam.
- Nem láttalak még erre, mikor jöttél? - kérdezem csevegve, miközben vizet töltök a csapból, jól kiengedve, hogy megvárjam a hűvösebbet. Persze, ha lepacsiztam volna vele, vagy megragadtam volna a kezét, minden világos lenne, nem lenne szükség ilyen kérdéseket feltenni, de jobban szeretem azt az információt kezelni, amit az emberek önként adnak át.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : AnnaSophia Robb
Hozzászólások száma : 103
Kor : 21



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 14 Júl. - 14:26



Lucy & Lily



A birtok könyvtárába járkálok, és egy olyan izgalmas könyvet vettem ki, hogy letenni sem tudtam, ám amikor mégis rászántam volna magam, akkor meg nem sikerült elaludni. Létezik ez? Azt hittem, hogy a mesék mindig felvillanyzóak, és most attól félek, hogy valami kinyúl az ágyam alól, és beránt valami ismeretlen, sötét világba. Kiskoromban rengeteg mesét olvastam, de egyik sem ennyire rémisztő, mint ettől az írótól már a második. Imádnivaló, ám egyben azon gondolkozom, miért is lakom egyedül ebben a szobában. Isten ments, akkor sem zavarnék fel senkit az álmából, de legalább a megnyugtató szuszogás a közelemben bátorítana arra, hogy én magam is csukjam be a szemem. Felülök, a térdeimet karolom át először. Nem, ez így nem fog menni, már a könyv borítójától is félek, pedig képpel lefordítva tettem le az éjjeli szekrényemre. Felkapcsolom a villanyt, na nem mintha saját fényem nem világítaná be a szobát, de egyértelmű, hogy nem rejtőzik senki a szekrényben sem, lefekvés előtt én magam ellenőriztem. Azt mondják, hogy ilyenkor a kakaó, vagy a mézes tej jót tud tenni. Anya sosem adott, ha rossz álmodtam, csak leszidott, hogy összevissza ettem elalvás előtt. Most viszont már tizenhét vagyok, itt az ideje, hogy megkapjam a saját kakaómat. Ami jár, az jár. Megigazítom arany csigákban leomló tincseimet, amit sikerült alaposan elfeküdni, miközben dobáltam magam. Nem pizsamában szoktam aludni, hanem egy hófehér topban, amelynek a lapockájánál afféle nyílásokon ki tudom engedni a szárnyaimat. A birtokon amúgy is óvatosan kell közlekednem, mert ha nagyon kitárom őket, leverek mindenféléket. Világítanom nem kell, megteszi a testem, a társalgóba igyekszem, és már messziről valami fényforrást látok villódzni. Egy pillanatra nagyot nyelek, nehogy King egyik rémségével kelljen szembenéznem. Talán sikerült elaludnom, és ez most valami rémálom. Hát remélem nem. Közelebb lépek, ás bekukkantok. Angyali aurám beragyogja az egész konyhát, és hatalmasat fújtatok, amikor észreveszem, hogy „csak” egy lány az.
- Hála az égnek, már elképzelésem sem volt, hogy ki lehet itt ilyenkor. – Támaszkodom meg a konyhaszekrényen, és behúzom a szárnyaimat, amiket sikerült úgy kieresztenem a megijedés közben, mintha valami arkangyal lennék. Nem akarok betolakodni, inkább csak a nyakamat nyújtogatom, hogy keressem a kakaóport, meg a tejet.
- Lilianne. Lily. Ahogy szeretnéd. – Nyújtom pacsira a kezem, lányoknál nem annyira divat a kézfogás. Kedves mosoly is társul a bemutatkozásomhoz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 25



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. 11 Júl. - 20:22




Liliane & Lucy




Szép nyári este képtelen vagyok a szobámban gubbasztani és várni, hogy elnyomjon az álom, amikor arra semmi esélyem. Általában kerülöm az alvást, mert nem mindig bírok szembenézni az álmokkal, amik a sok emlékemből csapódnak le. Mégis ki akarna más rémálmában főszerepet játszani?
Inkább kicsücsültem az ablakba és az eget kémleltem, ameddig egy hatalmas morgás ki nem ragadott a révedezésemből. Ó, a gyomrom szörnyetege még csak most ébredezik és csak úgy nyugtathatom le, ha azonnal teletömöm. Így hát kihúztam az ágyam melletti fiókot, amiben általában a dugi csokimat rejtegetem, de csak egy halom üres papírral találtam szemben magam.
Lábujjhegyen surrantam ki a folyosóra a pizsamámban, egy elemlámpával felszerelkezve. Nem akartam mindenkit felébreszteni, de azért egy papucsot vehettem volna. Hiába, amikor a lépcsőhöz értem, már nem akartam visszafordulni. A lámpával szigorúan csak a lábam előtti részt világítottam meg, nem akartam hasra vágódni, sem bevilágítani egyik-másik félig nyitott szobába.
Óvatosan settenkedtem egészen a konyháig, ahol letettem a lámpát a pultra kikapcsolva és a hűtő fényével gazdálkodtam, ameddig összetákoltam magamnak egy szendvicset. Utána, az evéshez nincs szükségem több fényre, mint amennyi az ablakon át beszűrődik a hold miatt. A szám és a tányér közti távolságot még képes vagyok eltalálni, nem úgy, mint a sportos játékoknál bármit. A célba dobást és a labdás játékokat nem nekem találták ki.
Pocak elégedetten morgott, ahogy beleharaptam a sajtos szendvicsbe. Nincs is jobb, mint egy éjszakai nassolás a kihalt suliban. Sokkal barátságosabb így, mint amikor napközben mindenki zajong és a saját szavamat sem hallom. Igaz, a legtöbben nem osztják az emberkerülő nézeteimet. Megértem, nekik nem kell ilyen nagy terhű képességgel nyűglődniük minden nap.  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 3 Ápr. - 13:41

Szabad helyszín, új játék kezdhető!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Pént. 28 Márc. - 9:50

Csak mosolyogni tudok Lisa visszavágásán, szavain. Nem, egy percre se jut eszembe, hogy az a tipikus szőke. Inkább csak hogy megjátssza a dolgot. Nem mintha olyan perfekt emberismerő lennék, igaz a sok utazás, a sok különböző iskola és város azért eléggé fejlesztette ezt a képességem. Inkább azért gondolom, mert az elmúlt órákban már láthattam, hogy nem az. Betekintést engedett valódi énjébe, legalább is abba, amit én annak hiszek. Hogy ez részéről szándékos volt-e vagy véletlen, azt már nem tudom.
- A fiúkat vagy a marhákat lasszóztad? - vetem közbe vigyorogva, miközben hallgatom történetét. Egész más élet lehet az, és bár talán neki olykor nyűg volt az, egy olyannak, aki folyton költözködött egész szépen hangzik.
- Pedig így, szoknyában lennél csak izgalmas a fiúknak - kacsintok rá, miközben már viharzik is felfelé a szobába. Én addig az előtérbe várakozom, a falra függesztett képeket, az ajtófeliratokat böngészem. Kezem zsebre vágva, sarkamon hintázom.
- Csini vagy - dícsérem a visszatérő szerkóját látva, bár a kesztyű okán akaratlan is mosolyoghatnékom támad.
- Akkor hát mutasd az utat tehenészlány - tárom ki jobb karom az ajtó felé, immár visszafoghatatlan vigyorgás közepette.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 27 Márc. - 8:54

- Én elég jó néger lennék kínaiként. - Vigyorgok. Szerintem sikerült megragadnom a lényeget Tati szavaiból. Különben sem árt ápolni a látszatot a buta szőkéről. Legalább a dicséret jól sül el, nem mindegy milyen élményekkel gyarapodik az ember lánya az első napján. Nem mindegy, hogy kapásból lehülyéznek vagy a szemedbe vágják, hogy túl brutális vagy diáknak, miért nem vagy inkább kapásból x-men?
- Jaj drágám, hisz annyi mindent lehet csinálni mielőtt még berúgnánk és lerókáznánk a választott pasink. - Próbálom vigasztalgatni ugyancsak jól és hitelesen adva a szerepem. Egy komplett kis színjátszókör alakult itt a hambik romjai felett, biztos volt valami a ketchupben.
- Van különbség megülni a lovat vagy tényleg meg is lovagolni. Teljes vágta közben a nyakához simulni, érezni, hogy a szél belekap a hajadba, a szíved együtt dobog az övével és keresztülszáguldani a pusztán. Vagy terelésnél a marhák mellett cikázni a fiúkkal és lasszóval visszaterelni az eltévelygőket. Mindig a bikákkal van baj, az istennek se mennének a vezérbika után, a sok gügye tehén meg megzavarodik, hogy melyik bika a rangidős. Egyszer elvágtattam Austinig. A végén úgy dőltem ki a nyeregből, de megérte. Mehetünk, de előbb farmernacit húzok. Miniben lekopna a bőröm a végére. - Rákacsintok barátnőmre és elsietek a szobánk felé. Pár perc múlva fekete farmerben, combközépig érő szarvasbőr lovaglócsizmában és tehenészkesztyűben térek vissza. Hajam szorosan lófarokba fogva. Egyedül a fűzőt hagytam meg, valahogy ragaszkodom hozzá, hogy lovaglás közben is tisztán látszódjanak a kebleim körvonalai. Tapasztalatom szerint így a lovászfiú mindig extra figyelmet fordít arra, hogy a legjobb lovat kapjam.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szer. 26 Márc. - 16:43

- Nem hinném, hogy összehasonlíthatóak lennék. Mindenki másban jó. Legfeljebb ha összeakad két azonos képességű.. legfeljebb ők méregethetik az erejüket, egyébként.. mintha egy kínait és egy afrikait állítanál egymás mellé, hogy melyik a jobb amcsi. Nincs közös alap - vigyorodom el, és ez tart is végig a dicséret hallatán. Igen, azt hiszem, ha nem olyan helyre születek, mint amilyenre szerencsém volt, ha nem úgy állnak a szüleim a dologhoz, mint ahogy.. És ha magam is elkanászodom.. nos igen kellemetlen ember lehetnék, az biztos. Szerencsére, főképp mások szerencséjére nem így történt.
- Tisztára elszomorodtam - sóhajtok felszínpadiasan, ahogy Lisa felvilágosít, hogy még tól korai az idő az ivászathoz és bulihoz. Ám a felsorolt lehetőségek igen csábítóak. Mondjuk a mozi annyira nem vonz most, inkább levegőznék.
- Egyszer-kétszer, ha olyan városban laktunk, ahol volt a közelben lovarda, elvittek a szüleim. Azaz meg tudom különböztetni a hátsó és az első felét, és talán le se esek róla.. azonnal - nevetek fel, miközben leszállok a székről. Valamerre indulni kell, mert a végén még befognak az ebédfőzésbe. Azt pedig a könyököm se kívánja, de tartok tőle, azok sem, akik később ennének az ételből, amibe volt szerencsém belekontárkodni.
- Hát, odáig nem jutottunk, hogy autót kapjak, de a jogsim megvan. De azt hiszem, a lovat anélkül is "vezethetem" - kacsintok pajkosan, majd az ajtó felé irányítom magam.
- Akkor menjünk lovagolni. Ha jól tudom, az is remek edzés, legalább is a hátsód rendesen igénybe veszi...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 25 Márc. - 19:48

- Az esti piáláshoz is, szóval ne add az ártatlan báránykát. Olyan képességed van, hogy nyomodba se érek mutánsként. - Fordulok meg elégedetten morranva, hisz elmosogattam végre. - Ez a gonosz szerep marha jól áll neked. Az ötös szoba a legmenőbb. - Büszkén kihúzom magam. Nem az én érdemem ugyan, de őslakos ötösként azért rám is sugárzik valami Tati dicsfényéből.
- Az este lesz. Most még reggel fél tíz van. A Sagitarius pedig este tízkor nyit. Viszont van a városban lovarda, van kettő tó, ahol lehet csónakázni és van egy kisvárosi mozi, ahol minden filmet New Yorkhoz képest hat hónap késéssel adnak. North Salem nem Manhattan, itt nincsenek toronyházak és gazdag pasik, viszont több az élet, mint otthon. És kevesebb a tehénszag. - Sorolom gyorsan, hogy mi az ami van és mi az ami nincs, ezek hát a lehetőségek a városban. Meg a mutáns suli.
- Tudsz lovagolni? Ha nem, akkor megtanítalak. Itt északon minden tizenhét éves saját kocsit kap a bizi mellé, nálunk délen saját lovunk és ócska platós teherautónk van, hat évesen kaptam az első lovam.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Kedd 25 Márc. - 10:13

- Ahhoz azért elég nagy kapacitás kell - mosolyodom el szerényen. Néha így is leterhelem magam, érzem, hogy jobban elfáradok, kimerülök. Vagy épp nehezebb tartani a víziót, rövidebb ideig sikeres csak. Persze ha azt nézem, hogy honnan indultam... minden lehetséges, csak idő kell és persze gyakorlás.
- Ne is akard - vigyorodom el ördögin, még a tenyerem is összedörzsölöm, miközben a filmekből ellesett mód, mint a gonoszok mormogok. Valóban mehetnénk színésznek, komikának mindenképp.
- Baj lenne, ha a saját világomban nem én lennék a király - egészítem ki a szavait, majd megadón emelem a kezem, bár nehezen fogom vissza vigyoroghatnékom.
- Kétségtelen, hogy kettőnk közül te vagy a jobb pasi. Feladom...Bár ha nagyon őszinte akarok lenni, talán egy röpke időre tudnám agam férfinak láttatni, de... Nem az a fajta vagyok, aki mindenáron be akarja bizonyítani, hogy ő mindenben a jobb és verhetetlen. Elég, ha a saját pályámon jó vagyok.
- Jóllaktam, bemutatkoztunk.. Mi van azzal az esti kiruccanással? - sóhajtok fel, amint Lisa befejezte a mosogatást. Nem mintha nem érezném magam jól itt vele. De talán kicsit kimozdulhatnánk a birtokról, kicsit lazítani. Ki kell pihenni az eddigi kemény melót, mit egymás letaglózása jelentett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Hétf. 24 Márc. - 8:11

- Már csak a fűszál hiányzik a számból, a kantáros kertésznadrág és a cowboy kalap. És akkor már le is parkolhatom a traktort az udvaron, igaz-e. - Kezdem kapiskálni, hogy a valódi színészek mivel szórakozhatnak forgatási szünetben. Egy kis gyors szerepjáték. Tati a városi gangxta és Lisa a texasi tehenészlány, vígjáték egy felvonásban.
- Hát amennyit a génjeinkről tudok... előbb utóbb az egész suli térdig hóban fog gyalogolni. Mire nagymama korú leszel North Salemben mindenki azt fogja látni, amit te akarsz, hogy lássanak. Eric és Mathis ott nyalnák a tenyered, hogy húzz álcahálót a birtok köré. - Erwan fizikus gondolkodásmódjából visszatükröz valamennyit az, hogy még Lisaként is mindig a gyakorlati megvalósításon és hasznon jár az eszem. Nem vagyok kísérletező alkat, de ami a kezem ügyébe kerül azt képes vagyok a lehető legjobban felhasználni.
- Pontosan így. De legalább csak virtuálisan ázom át, ha veled csatáznom és attól megfázni se lehet. Jó, nem akarom megtudni milyen az amikor a fantáziáddal bántani akarsz valakit. - Azért ösztönösen végigsimítok a kezemen, ahol a hólé végigfolyt, de érezni az illúzió elmúlása után már legalább nem érzek semmit és a ruhám se lett valójában vizes. Így aztán élvezet játszani, fejest ugorhatsz egy kormos kéménybe is, a játék végén nem marad nyoma.
- Csaló! - Nézek Tatjanára lebiggyesztett ajkakkal. Ám szememben ott bujkál valami visszafojtott könnyed derű. - A te világodban legyőzhetetlen vagy, ezt értékelem. Ámde én jobb pasi vagyok nálad. - Öltök nyelvet és fordulok vissza mosogatni. Mindenki azzal hencegjen amivel tud, ugyebár.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Szomb. 22 Márc. - 11:19

Egy pillanatra meglepetten, vagy inkább értetlenkedve pislogok Lisa felé, ahogy átvált texasiba. Nem is értek mindent kristálytisztán, de hamar leesik, hogy nem épp sérteget, csak kontráz az én blődésgemre.
- Hát ez haláli - nevetek fel, szinte már a hasam is belefájdul, ha amolyan komikus figura lennék, már tuti az asztalt csapkodnám. De ezt a vágyat visszafogom magamba, helyette élek a hóesés lehetőségével, próbálván kicsit elképráztatni új szobatársam.
- Azért az egész udvart még nem tudnám behavaztatni, főleg nem az egész sulinak. Bár az kétségtelen poénos lenne, ha egy-két ember látványosan hógolyózna, hó nélkül - vonom fela vállam ártatlanul, ám vigyorgásom már-már ördögi. Úgy érzem, nem lesz hiány csínyben és poénban, ha már ilyen különös társra akadtam. Talán egész jó év lesz ez, és nem szedema sátorfám néhány hét múlva.
- Így gondoltad? - kérdem kaján vigyorral, lendítve a kezem, miből egy szép, formás hógolyó röppent Lisa felé. És amúgy valóban mozdítom a karom, nem mintha szükséges lenne. Csak így hitelesebb és könynebben idézhető meg a vízió. És talál, a hűs hópihék Lisa ruhájára tapadnak, kissé megáztatva azt. És abban a pillanatban az ő kezében is összegyűlik egy adagra való hó, mintha csak visszavágási lehetőséget akarnék neki biztosítani. Ám ahogy lendítésre emeli kezét a hógolyó követhetetlen sebességel olvad meg, levét végigcsurgatva a karján.
- Na, mibe hogy én lennék a hócsata bajnoka? - nevetek fel, kedveskedőn nyújtva felé egy szalvétát, mintha valóban vizes lenne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
mutant and proud


Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 20 Márc. - 16:35

- Most miért? Hátradőlsz és elképzeled, hogy úszol. Izmosodni nem fogsz tőle, de legalább jó érzés. - Adom a tippeket mosolyogva. Jó, értem én, hogy testedzés, kalóriák leadása, formák ívesítése, miegymás, hisz én is azért úszom napi két órát, de azért néha szabad pótolni némi képzelőerővel, nem?
- De, ha gondolod akkor reggelenként úszom veled. Akkor legalább lesz valami ami ösztönzően hat rám, hogy ne csak pancsoljak, de rendesen megfeszítsem az izmaim.
A következő mutatványt látva csak felvonom fél szemöldököm. Egy poros texasi kisvárosban születtem, ha én elkezdek echte vidéki tájszólásban beszélni, akkor ember meg nem érti. - Há' vótam tehenet fejni oszt gyütt azza izé mondjad mán e mi az, na a jenki surmó tereptragaccsal, nem az igazi négyszernégy, hanem a sövrolé díszjárgány, oszt kérdezi, hogy mennyié adnók nekije a húst, mer megszervezné hűtőkocsival e, hogy vinnék föl Nyújórkba eladni. Há' mondom nekije, köll az nekünk is, de olajat azt vihet két gallont egy pízé.
Tatira vigyorgom. Mi ketten jól elleszünk, közös szoba, néha közös csínyek, de nem ám koleszos mód, fogkrém a kilincsre és liszt a zokniba, hanem valami rendes felnőtt. Csak ki kéne találni, hogy mi a fenére is gondoltam. Én tudok szemrebbenés nélkül kamuzni, neki meg profi a látvány és a hangtechnikája.
- Megoldottad a kérdést! Karácsony júliusban. És még hó is fog esni. De nem fair, hogy azelőtt elolvad, hogy hozzád vághattam volna egy virtuális hógolyót.
Vissza az elejére Go down

mutant and proud

avatar
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 22



TémanyitásTárgy: Re: Konyha   Csüt. 20 Márc. - 11:07

- És csak most mondod? Mikor telizabáltam magam? - simítom kezem hasamra, megjátszott felháborodással. Mert hát annyira hülye nem vagyok, hogy teli hassal vetődjek egy medencébe. Utána nem lennék szép látvány, márpedig az első napokban még csak a jót szabad mutatni. Különben a necces esetről jegyeznek meg, és nem szeretnék én lenni az a lány, aki telirókázta a medencét. Nem szeretem a billogokat, főképp a negatív kicsengésűeket.
- Város csaj, mi? Nekem csacsogsz kisanyám? - csettintek jobb kezemmel, míg fejem az egyik gettósabb suliban látott csajoktól ellesett mód mozgatom. Persze annyira rossz környékre sose költöztünk, de azért a sulikban nem lehetett mindig válogatni. Csak hülyülök, jelzi ezt a vigyor is, mit képtelen vagyok visszafojtani.
- Úgy látom, azért veled is ügyelnem kell. Szemrebbenés nélkül állítod, hogy idebent épp szakad a hó - vedlek vissza valós magamba, jobb kezemet most tenyérrel felfelé kitárva, és miközben Lisa mosogat egyszert csak azt veheti észre, hogy egy apró hópihe ereszkedik alá lustán a kezében tartott tányérra, majd még egy és még egy. Persze hóvihart nem csinálok azért.
- És tényleg - ámuldozom nevetve, saját tenyerembe kisebb kupacba gyűjtve a hódarát, majd az egész semmivé foszlik egy pillanat alatt.
- No igen, ez az esősebb időkben roppant szórakoztató, ahogy a rohasztó nyár közepén is lehet hasznos. De azért még vannak korlátaim...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Konyha   

Vissza az elejére Go down
 
Konyha
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Földszint-