A sziget felfedezése

Tárgy: A sziget felfedezése Szer. 25 Jún. - 20:10

First topic message reminder :

Is anyone there?

A sérültek a parton, a felfedezők pedig minden veszélylehetőség ellenére az erdő felé veszik útjukat. Kénytelenek, hiszen az kajatartalékok elvileg kitartanak legalább 1-2 hétig, de mi van, ha addig nem vetődik erre senki? Vizük pedig nem sok van, pár üveg, amit eddig a partra sodort a tenger, de ez nem lesz elég sokáig, főleg nem ilyen szintű hőségben. A legfontosabb tehát az, hogy találjanak akár valami forrást, vagy megnézzék, hogy hol is vannak. A hely lehet sziget, de akár félsziget is, nem lehet tudni azt sem, hogy élnek-e itt bennszülöttek, így hát jó óvatosnak lenni, főleg a képességeik nélkül. A fák között pedig ki tudja, hogy milyen veszélyes állatok leselkednek az ártatlan áldozatokra, kígyók, netán nagyobb ragadozók. Egyelőre csak itt-ott egy-egy zümmögő hang csapja meg a fülüket, vagy mondjuk majmok, de a legtöbb állat fél a kis csapattól, nem is merészkednek közel. Az időjárás persze továbbra is trópusi, tehát már kb. három lépés után csavarni lehet a ruháikból a vizet, de jelenleg senki sem divatbemutatóra készül, tehát ez most nem lehet zavaró tényező.
Talán egy negyed órát is sétálnak a fák között, mire egy kicsit talán ritkulni kezd a dzsungel, amiben eddig azért nem volt könnyű haladni. A távolból mintha vízcsobogás hallatszana, de ebben egyelőre még nem lehetnek biztosak, az viszont tuti, hogy felettébb kellemetlen érzés keríti hatalmába a lányokat. Az a bizonyos hatodik érzék jelzi, mintha figyelnék őket. Nem látni senki sem, csak furcsa kerregő hangot, mint valami kattogás, hasonló, mint a sugárzásmérők hangja. Egyikük pedig egy fekete árnyat, afféle felhőt lát elsuhanni a fák között a távolban, de talán csak hallucináció a meleg miatt, miért ne lehetne az?

//Pont hatan vagytok, szóval aki az árnyat látja: 1. Angela, 2. Joanne, 3. Gabriel, 4. Leah, 5. Leroy, 6. Tati (és mivel nem jeleníti meg a szemétje a kockáááát dobtam amott, Angie látja az árnyat ^^

No és akkor a lényeg cukorfalatok. ^^ 28-áig lehet írni, azaz én 29-én fogok, de ha előbb lemegy a kör, akkor sincs ám baj, de várni nem fogok, ez a lényeg. - Charles//

Tárgy: Re: A sziget felfedezése Vas. 29 Jún. - 10:31

Is anyone there?

A két lány tehát elindul a csobogás felé és minden bizonnyal a többiek sem ácsorognak a fák között, bár persze erre is lehetőség van, ha így döntenek. Ellenben most már mindenki tisztán hallhatja a kerregő hangot, mintha csak tényleg valaki ott mászkálna mellettük egy sugárzás mérővel, bár a fekete árnyat nem látják meg újra. Szépen haladnak hát előre a fák között. Egyáltalán nem könnyű a haladás, ám hamarosan meglátják a kis patakot. Nem túl vastag csermely, de lelkesen halad tovább az erdőben egy kis forrásból kiindulva. Fene a se tudja, hogy mi táplálja, talán részben a pára, az eső, vagy valamiféle föld alatti forrás. Az elsőként megérkező két lány láthatja, hogy a víz alatt megcsillan pár apró fényes valami, arany színűek, kerekek, talán egy fél tucat, de pontosan nem lehet belőni innen, hogy mi az a hullámzó víz miatt.
Angie ellenben, ahogy kicsit lemaradva közelít láthatja, ahogy a fekete árny újra feltűnik és egy szemvillanás alatt eltűnik a vízben. Nem látni csobbanást, semmiféle fizikai elváltozást, csak azt, ahogy az árny elmerül az áttetsző csermely alatt.
Gabriel és Leroy a két tapasztalt felnőtt és egyben X-men minden bizonnyal fokozottabban figyelnek a környezetükre, mint a többiek, ezért egy röpke pillanatra meglátnak valami furcsát felderengeni a talán 5-10 méterre a fák között. Mintha afféle áttetsző függöny rezegne meg a levegőben és ahogy megfújja a szél elmosódik a fák alakja és egy tisztás rajzolódik ki, ütött-kopott házakkal, aztán ahogy jött a látomásszerűség el is tűnik a szemük elől, újra csak a fákat látják, és a csobogó csermelyt hallják, no meg az időnként a majmok sikongatása közbe beúszó kerregő hangot.

//Joanne nem írt, szóval következő körben nem fogok rá várni, ha külön nem jelzi, hogy okom lenne rá, tehát ha többiek hamarabb írtok, mint a határidő, akkor én is igyekszem hamarabb írni, egyébként 3-án jön a köv. hsz. //

Tárgy: Re: A sziget felfedezése Szomb. 28 Jún. - 21:43

Sziget felfedezése

Hát szép, eléggé elfáradtam, amikor kiértünk a partra, egy jó darabig nem is tudtam felkelni a homokból, csak döglődtem, mint a partra vetett bálna. Miután sikerült kicsit szusszannom, felkeltem, és elindultam a többiek után. Elég sok sérült van, de az ellátásuk elég gyorsan megindult, hála Nique-nek és csapatának. Szemeim a tengert pásztázták, látok-e még valakit, akin esetleg segíteni kell. De a hajó fa részeitől, amik a part felé sodródtak nem lehetett sokat látni. Oldalamhoz nyúltam, hogy használatba vegyem a késem, de teljesen megfeledkeztem róla, hogy az a kabinomban maradt, ami mostanra már a tenger mélyén pihenhet. Francba…az volt a kedvenc késem. Na mindegy, hátha találok majd valamit a roncsok között. De ekkor egy csapat elindul a sziget belseje felé, amihez én is gyorsan csatlakozom. Több ismerős arc is van a csapatban, legtöbbjüket a kis éjszakai szalonnasütéses rémsztoris estéről ismerem. Itt csak két arc nem ismerős, illetve csak a hajón kitört káosz után láttam őket. Egy szőkeség, meg még egy szőkeség. Angie-t pedig már korábbról is ismerem. De alig haladtunk valamennyit az egyre sűrűsödő növényzet közé, Gabe csatlakozik mellém, és kérdésekkel és tényekkel halmoz el, amire szépen sorjában próbálok is válaszolni.
-Hát jobbnak találtam, ha Nique nem jön be az erdő sűrűjébe, amíg nem muszáj, de nem rajtam múlott. Ha jött volna, annak is örültem volna, mert ha mellette vagyok, könnyebben védem, de ügyes csaj, megvédi ő saját magát is. -
Mondom, és elmosolyodom, ami a mostani körülményekhez képest talán még furcsa is. Észreveszem, ahogy az állatok néha felbukkannak, de nagyon gyorsan el is tűnnek. Lehet, hogy igaza van x-men társamnak, de lehet, hogy ahhoz van köze amit Angie látott, persze ha nem csak a fáradtság beszél belőle.
- Én nem láttam, de elhiszem, mert az állatok is félnek valamitől, bár ahogy Gabe mondta, az a valami lehet, hogy mi vagyunk. Valami fegyverre szükségünk lesz, mert amire eddig tudtunk támaszkodni, az jelen pillanatban nincs. -
Mondom ezt már Angie és a többiek felé fordulva is. Elkezdek körülnézni, és megindulok, amint egy alkalmasnak tűnő botot látok, odalépek, felveszem és megnézem, hogy elég strapabíró-e. Hát nem a legjobb, de megteszi. Ha másnak nem is, de túrabotnak igen, mert még a terepet sem ismerjük, ahonnan a csobogás jön. Csobogás? Lehet, hogy csak cseng a fülem, de mikor többen megjegyzik, hogy forrás lehet a közelben, akkor már biztos voltam magamban. Ahogy az egyik szőkeség elindult, és Tati megállította és elindult vele, Gabe felé fordulok, és szólásra nyitom ajkam.
- Két lehetőség van. Vagy szétválunk, akkor viszont menj velük, én pedig itt maradok a többiekkel. A másik lehetőség, hogy mind követjük a csobogás hangját. Te melyikre voksolsz?-
Kérdezem tőle és várom a válaszát, ha azt mondja, hogy menjünk, akkor elindulok én is, zárva a sort.

Tárgy: Re: A sziget felfedezése Pént. 27 Jún. - 13:48

Elég fura, hisz nemrég még én magam mondtam Nique-nek, hogy nem lenne célszerű nagyon szétszóródnunk, erre most én caflatok egy kicsiny társasággal az erdőbe egyre beljebb. Persze mindez nem dac vagy bolondozás. A józan ész diktálja, hogy keressünk valami hasznosat, ami segít a túlélésben. Akár kaja, akár innivaló, mert ugye a sós tenger nem épp hidratáló ital. De akadhatunk valami civilizációfélére is, bár ebben igazán kételkedem.
A ruhám, mi a parton nagyjából megszáradt, immár újra nedves, főképp a párától, de még mindig jobb, mintha bikiniben kellene szaladgálnom. Csak azt sajnálom, hogy az örvény lekapta a lábamról a papucsot, így eléggé oda kell figyelnem, hova és mibe is lépek bele. Az oldalam még mindig szúr, és a hirtelen mozdulatoktól ajánlott tartózkodnom, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem tört semmim. Max repedt, bár at se kellemes. Mindettől függetlenül egyértelmű, hogy Gabe-el és Leah-val tartok, bár most nme is igazán tudom, melyikükhöz kellene inkább csapódnom. Jóleső Gabriel közelsége, bátorít, ugyanakkor tudom, Leah-nak most ugyanerre van szüksége tőlem. Így hát hol ide, hol oda nyújtom a kezem egy röpke érintésre, amolyan "itt vagyok" érzetre.
- Nem vagyok benne biztos, hogy örülnünk kéne a tartózkodásuknak - jegyzem meg a két srác társalgására. Ők talán nem érzik azt, amit én, vagy akár a többi lány. Valami nagyon nem stimm itt. Nem tudnám megmondani, hogy mi. Csak érzem...
A vízcsobogás talán sokadikként üti meg a fülem, szinte már örömteli mosoly szökik arcomra. A víz az jó, ha nem tenger, ha tiszta forrás, akkor iható. Csak kell majd taláni valamit, amiben elvihetjük, mert nem hiszem, hogy jó lenne mindenkit idehurcolni.
Angie szavaira csak értetlen pislogok, talán már a kiszáradás tüneteit mutatja, ám Leah felcsattanó szavaira mérgesen felmordulok.
- Azt hiszed, hagylak egyedül kóborolni? - villantom rá feddőn a tekintetem, és mielőtt eliszkolna mellé lépek és határozottan megfogom a kezét.
- Ha sikítok, akkor lehet rohanni. Addig nem - nevetek a többiekre előkaparva kicsit a humorérzékemből, hátha enyhít a helyzeten, majd hacsak nincs egyéb ellenvetés, megindulok barátnőmmel a hang irányába. Kell egy kis csendes kettes nekünk.

Tárgy: Re: A sziget felfedezése Csüt. 26 Jún. - 18:54

Alone in the dark

A homlokomon a horzsolás sokkal kevésbé bosszant, mint a régi külsőm. Egészen jól elfogadtam magam, de így szőkén, minden a régi életemre emlékeztet. Kedvem lenne lesmárolni Gabrielt, mert régen még névtelen srácokkal is megtettem. Teljesen össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy miért érzek így, ezt azonnal meg kell szüntetni, biztosan csak azért érzem így, mert régen állati nagy hülyeségeket csináltam, és ahhoz kötök mindent. Annyi biztos, hogy még a kajamentő csapatból odaszólok Nique-nek, hogy ha alkoholt talál, akkor ne bízza senki másra, csakis rám. Észreveszem én a furcsálkodó tekinteteket, tudom, hogy majd egyszer meg kell magyaráznom, de most nincs erőm hozzá. Ha senkinek nem működik a képessége, miért nem a barna alakomat látják, amit mindenki a valódinak hisz? Én magam is úgy igazítottam, hogy az legyen a végleges, hiszen egyet önként választhatok, ha eszméletemet vesztem, akkor is Leah maradtam volna, ha át lettem volna változva, akkor is barnává alakulok, nem pedig ez a régi Shannon alak. Tényleg nem értem, mi az, ami mindent nulláz? Gabriel mindentől függetlenül segítőkész volt mint mindig, igazi jóbarát, de nekem Tati a fontos, ő tudta a titkomat, de még nem volt időnk kettesben lenni kicsit. Mielőtt elindultunk, bőgtem egy nagyot az egyik fa árnyékában, és nem érdekel, hogy mi milyennek lát most, minél hamarabb ki akarok kerülni innen ismét, vissza akarom kapni Leah testét. Nem is értem, hogy egykori barátnőm miért lett ennyire fontos, de már az vagyok én, nem ez a szőke bozont. Egyenlőre szótlanul taposom a növényeket, időnként vetek egy bágyadt pillantást, Taticára, hogy jól vagyok, de egyértelmű, hogy nincs így. Érzem, hogy valaki figyel, de már csak valami piára tudok gondolni, és magamra barna hajjal. Egészen negszoktam a mandulavágású szemeket, ez az egész hajóút egy rémálom. A kattogó árnyat nem veszem észre, de a vízcsobogásra felkapom a fejemet, közben Angie kérdez valami nagyon értelmeset, amire csak vállat rántok.
- Nem. Inkább megnézem a vizet. Ha nem jönnék vissza pár perc múlva... akkor várjatok tovább... – Vetek úgy ámblokk a csapatra egy erőtlen mosolyt, aztán megindulok a csobogás felé.

Tárgy: Re: A sziget felfedezése Csüt. 26 Jún. - 15:59

Bármennyire is viszolygok attól mit találhatunk a dzsungel belsejében mégis vállalkozom arra, hogy felfedezzük a szigetet. Szeretnék segíteni, sajnos nem értek ahhoz, hogy elássam a sérülteket, de nem szeretnék tétlenül sem állni mint egy darab fa. Így hát szívesen vállalkozom a túrára. A képességem nélkül kicsit elveszettnek érzem magam és még inkább ijesztően hatnak rám a több méteres fák és a susogó rikácsoló hangok. Persze tudom, hogy ezek csak állatok, de ha az ember hajótörött és a dzsungel közepébe tart akkor hiába logikus, hogy állatokat hall, beképzel helyette mást. Nálam például a bennszülöttek a nyerők. Minden egyes mozgásra a bozótban odakapom a fejem.
Le se tagadhatnám, hogy egy cseppet megvagyok ijedve. Azért valamennyire megnyugtat, hogy Leroy és Gabriel is velünk van, igaz képességek hiányában vannak Ők is, de velük nagyobb biztonságban érzem magam.
A mellettem lévő páfrány levele megmozdul majd egy apró kis majom ugrik ki közüle és szalad fel a legközelebbi fára. Azért jó tudni, hogy jobban félnek tőlünk mint mi tőlük. Bár ezt ugyan nem mondom ki, de lehetséges, hogy azért én még mindig jobban félek ezektől az állatoktól mint ők tőlem. Rengeteg pillantás övez minket a fákról és már felnézni se nagyon merek, mert tudom, ha megtenném fordulnék is egyenesen vissza a parthoz.
Egyre ritkul a dzsungel előttünk és mintha víz csobogását hallanám, de mire megszólalnék addigra meghallom Gabriel hangját bár suttog.
-Igen, én is hallom. - Egy pillanatra elönt a boldogság, hogy lehetséges iható vizet találtunk. Már örömömben szaladnék is a hang irányába, de ekkor pillantok meg valami sötét ködfelhő szerűséget a fák között cikázni. Hirtelen nem tudom hová tenni a látottakat. Hiába tűnt annak amit lűttam, azért biztos vagyok benne, hogy felhő nem lehet. Második sejtésem miszerint méhek méginkább elborzaszt. Az kellene már csak, hogy dühös méhek szurkáljanak minket össze. A látványt valami berregő hang kíséri amit nem tudok honnan jöhet.
-Ti is láttátok azt a fekete felhőt? - Kérdem meg a csapatomtól. Mert ha csak én láttam akkor nem kizárt, hogy napszúrást kaptam, ami szintén már csak tetőzné a hangulatomat.

Tárgy: Re: A sziget felfedezése Csüt. 26 Jún. - 0:53

Eltart egy darabig, amíg összeszedjük magunkat annyira, hogy be merjük vállalni azt, hogy elmerészkedjünk a parttól, de sajnos tény, hogy nincs más választásunk, ki kell deríteni, miféle helyen köpött ki magából az a vihar. amennyire tudjuk, a nyugalom parkja közelében lévő kacsaúsztató túlpartján is lehetünk, ez pedig nem állapot! Sürgősen fel kell térképeznünk a helyet, ha azt szeretnénk, hogy mindenki életben maradjon, amíg végre valahára megmentenek minket, vagy legalább a képességeink visszatérnek.
~Mondjuk, az úgysem oldana meg mindent, nekem pedig túl erős lenne a kísértés, hogy Tatival együtt leléceljek innen. Mindenkit úgysem bírok el egyszerre, vissza pedig nem találnék az biztos...De azért jó lenne, ha nem kéne ennyit gyalogolni.~
Az ígéretem, hogy nem veszem le a szemem valakiről soha többé eddig remekül meg tudom tartani, még akkor is, ha elég gyakran pillantok Leah-ra is...nem tehetek róla, képtelen vagyok megszokni ebben az alakjában. Út közben a másik X-men, Leroy mellé sodródom, amíg a lányok kibeszélik a dolgaikat egymás közt, és kihasználva az alkalmat, hogy válthatunk pár szót, olyan fontos taktikai dolgok megvitatásába kezdek suttogva mint:
-Ne érts félre, örülök neked, de, hogyhogy nem Nique-el tartottál?
Nem mintha aggódnék a másik csapatért. A szobatársam velük van, őt pedig nem nehéz úgy felhúzni, hogy szájon verje az egész szigetet majmostól, bennszülöttestől, szóval lesz ki megvédje őket.
-Olvastam valahol, hogy a Dodók eleinte nem féltek az embertől, mert sosem láttak még olyat. - Osztom meg a gondolataim Leroy-al, persze csak halkan. - Itt viszont minden állat parázik tőlünk. Lehet mázlink van, és nem lakatlan ez a sziget.
~Vagy csak van annyi esze az élővilágnak, hogy gyanakodva figyelve a fél tucat csupaszmajomból álló hordát, ami végigcsörtet az erdőn. Még a cuki majmok is kerülnek, ah vannak itt egyáltalán, pedig olyan békésnek látszunk! Erről jut eszembe, szerezni kéne valami fegyvert...
-Ha valaki lát egy nagy, egyenesnek tűnő botot, feltétlen szóljon...
Felsóhajtok, és újra végigfuttatom a szemem társaimon. Mindenkit ismerek már korábbról, már úgy értem, nem csak látásból. Joanna törékeny angyalkának tűnik, viszont olyanok az idegei, meg a gyomra mint egy vadászpilótának, és gondolom ezért jött velünk ide. Nem az a fajta, aki könnyen beijedne. Angela már jellemben is angyalkára hasonlít, és bár ügyes lány, főleg azért egyeztem bele, hogy velünk jöjjön, mert nem akartam egyedül hagyni Scott-al. Leah-val is hasonló a helyzet, csak őt nem akartam egyedül hagyni, pont. Más kérdés, hogy a hajón ő bizonyult az egyik leghasznosabbnak, legalábbis, kétlem, hogy én el tudtam volna kapni Liam-t időben, mielőtt elmerül. Szóval vagány csaj na, még akkor is, ha el sem tudom képzelni, min mehet most keresztül. Sokra nem is menne velem, mert férfi szemmel elég nehéz átéreznem, milyen trauma lehet dögös, bögyös szőkévé válni, még szerencse, hogy itt van neki az ilyen tekintetben sokkal értelmesebb Tatjana. Ó, Tatjana, róla gondolatban el tudnék regélni egész nap, de félek akkor nem a környezetemre figyelnék, és szakadékba sétálnék, mint valami lemming. A sorból csak Leroy lóg ki...bár a bátorságpróbán azért összefutottunk, őt inkább Nique érdekelte. Nem tudom hibáztatni érte. végül pedig én...a föld mind a négy kontinensének legrosszabb földrajzosa. Az isten is felderítőnek teremtett...
-Hallod ezt? - kérdem suttogva - Azt hiszem egy...patak?

Tárgy: A sziget felfedezése Szer. 25 Jún. - 20:10

Is anyone there?

A sérültek a parton, a felfedezők pedig minden veszélylehetőség ellenére az erdő felé veszik útjukat. Kénytelenek, hiszen az kajatartalékok elvileg kitartanak legalább 1-2 hétig, de mi van, ha addig nem vetődik erre senki? Vizük pedig nem sok van, pár üveg, amit eddig a partra sodort a tenger, de ez nem lesz elég sokáig, főleg nem ilyen szintű hőségben. A legfontosabb tehát az, hogy találjanak akár valami forrást, vagy megnézzék, hogy hol is vannak. A hely lehet sziget, de akár félsziget is, nem lehet tudni azt sem, hogy élnek-e itt bennszülöttek, így hát jó óvatosnak lenni, főleg a képességeik nélkül. A fák között pedig ki tudja, hogy milyen veszélyes állatok leselkednek az ártatlan áldozatokra, kígyók, netán nagyobb ragadozók. Egyelőre csak itt-ott egy-egy zümmögő hang csapja meg a fülüket, vagy mondjuk majmok, de a legtöbb állat fél a kis csapattól, nem is merészkednek közel. Az időjárás persze továbbra is trópusi, tehát már kb. három lépés után csavarni lehet a ruháikból a vizet, de jelenleg senki sem divatbemutatóra készül, tehát ez most nem lehet zavaró tényező.
Talán egy negyed órát is sétálnak a fák között, mire egy kicsit talán ritkulni kezd a dzsungel, amiben eddig azért nem volt könnyű haladni. A távolból mintha vízcsobogás hallatszana, de ebben egyelőre még nem lehetnek biztosak, az viszont tuti, hogy felettébb kellemetlen érzés keríti hatalmába a lányokat. Az a bizonyos hatodik érzék jelzi, mintha figyelnék őket. Nem látni senki sem, csak furcsa kerregő hangot, mint valami kattogás, hasonló, mint a sugárzásmérők hangja. Egyikük pedig egy fekete árnyat, afféle felhőt lát elsuhanni a fák között a távolban, de talán csak hallucináció a meleg miatt, miért ne lehetne az?

//Pont hatan vagytok, szóval aki az árnyat látja: 1. Angela, 2. Joanne, 3. Gabriel, 4. Leah, 5. Leroy, 6. Tati (és mivel nem jeleníti meg a szemétje a kockáááát dobtam amott, Angie látja az árnyat ^^

No és akkor a lényeg cukorfalatok. ^^ 28-áig lehet írni, azaz én 29-én fogok, de ha előbb lemegy a kör, akkor sincs ám baj, de várni nem fogok, ez a lényeg. - Charles//

Tárgy: Re: A sziget felfedezése