we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Diego & Violet - Nyelvlecke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Violet Jackson
mutant and proud

Violet Jackson
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeHétf. 28 Júl. - 11:59


Diego & Violet
♪ You sang to me ♪

Az van, hogy ha valaki épp eleget figyeli a szád és egyértelműen érzed, hogy nem csak a szavak megformálása érdekli, akkor nem csoda, ha furcsa elszólások csúsznak ki rendre a szádon, akármennyire is próbálsz tenni ellene, márpedig én igyekeztem, de nem tehetek róla. Persze a kacsintásából nagyon is értem, hogy pontosan tudja, hogy ez miféle elszólás volt, hiába javítom ki utólag, de talán nem is baj, és nem is meglepő, hogy mindezek után az érdekes helyzetek végül csókba torkollnak. Számomra az elsőbe, ha nem számítjuk a kisiskolás suta puszikat, de szerintem azok nem sorolhatóak igazán ide. Nem is fontos ez most, az a fő, hogy megtörténik és úgy fest nem vagyok annyira béna, mint aminek egyébként nagyon is érzem magam. Igyekeztem, amennyire csak lehetett, hát ennyire ment, amúgy is gondolom minden fejleszthető gyakorlással.
- Hát jó, akkor... ideje lenne csak megköszönnöm és nem próbálni elmagyarázni, hogy miért nem így van igaz? - mosolyodom el végül. Nem tehetek róla, sehogyan sem érzem magam tökéletesnek, bár azt hiszem nem is kell az embernek annak lenni, csak egy ember szemében igazán, és ha neki az vagyok akkor az egy már meg is van és kész, más meg nem nagyon számít. A nevetése az én arcomra is még szélesebb mosolyt csal. Tetszik, olyan mély, olyan kellemesen borzongató hallani, biztos vagyok benne, hogy ha énekelne akkor is felettébb szép lenne a hangja, de majd oda is eljutunk idővel nem igaz? Nem kell rohanni.
- Ez végül is igaz, de tudod te, hogy mire gondoltam. - finoman oldalba bököm, na nem azért, mert nagyon fel akarom idézni azt a kellemetlen pillanatot, amikor rájöttem, vagy is elmondta, hogy a felsőm éppenséggel a víznek hála nem takar annyit mint kellene. Az újabb futó puszi már nem is lep meg annyira, csak ugyanezen a módon viszonozom, hogy aztán beharaphassam az alsó ajkamat, amikor eszembe jut, hogy miért is nem jó az a holnapi időpont. - Holnap reggel utazom Peekskillbe, ott él a nagynéném és időnként meg szoktam látogatni, meg körbeszaladok a barátaimon is, de ha jó neked holnapután este is, az tökéletes. - tényleg pont így jött ez most ki, és ez nem halogatás, vagy lerázás, tényleg csak pont meg lett már ez beszélve, hogy leruccanok, az nap és másnap úgy napközben ott vagyok, aztán jövök is vissza. Ennyi kimaradás időnként belefér, főleg mert hát nem csak én veszítettem el a szüleimet nem rég, hanem a nénikém is a testvérét, neki ugyanúgy nem egy élmény egyedül lenni, főleg hogy miattam hátrahagyott mindent.
- Na jó, még egyet, de aztán... tanulnod is kéne, eddig ez még nem sikerült. - mosolyodom el, aztán szépen újra magamhoz veszem a gitárt és már valamivel bátrabban csendül a hangom és nézek bele a szemeibe, miközben belekezdek a dallamba.


Vissza az elejére Go down

Santiago Velazquez
mutant and proud

Santiago Velazquez
Diák
power to the future
Play By : Dominic Cooper
Hozzászólások száma : 44
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeVas. 27 Júl. - 8:46


Violet & Diego


Nyelvem, anyanyelvem.. szép mentés Violet! - mosolyog Diego magában, de nem szól semmit, nem nyilatkozik meg a csintalan tekintetvillanáson kívül máshogyan. Egyrészt nem akarja jobban zavarba hozni a lányt, másrészt pedig úgy van vele, hogy néha egy tekintet sokkal beszédesebb, mint a szavak. Még rá is kacsint Violetre, amolyan „Aha, értem!”-módon, s így azért valljuk be, van legalább olyan pimasz, mintha ugyanezt szóban tette volna meg. Már persze ha van a lánynak radarja a dolgokra és egyáltalán észrevette ezt.
A csók úgy volt fantasztikus, ahogyan volt, nem kívánhatott volna jobbat és többet. Elsőnek épp elég volt az is, hogy a lány nem utasította el, sőt, mi több még viszonozta is, s nem is olyan sután, ahogyan azt képzeli. Kellemes érzés járja át belsőjét, lelke mélyén az a kis pimasz ördög belebokszol a levegőbe és örömtáncot jár, hiszen azért spanyolság ide vagy oda, nem született a mi Diegonk egy Don Juannak, s soha nem is akart azzá válni, de attól nagyon csalódott lett volna – mit csalódott, talán sértett is – hogyha Violet elutasítja őt.
- Senki nem tökéletes, de te vagy. Nekem. Ezen nem vált semmi. – vallja teljesen őszintén, mentesen minden máztól, felesleges cicomától, túlzott csábítóerőről tanúbizonyságot tevő csillogástól. Egyszerűen ez a véleménye, nincs ezen mit szépíteni vagy csúfitani, ami tény, az tény. Mosolya is elárulja és az az elfogódott kíváncsiság, ahogyan a lányra néz.
Felnevet. Öblös, kissé reszelős módján, de felnevet a leány szavainak hallatán. Szereti, hogyha egy nőben van humorérzék, hogyha akadt benne két pillanatnál messzebbre visszanyúló lélekjelenlét és az pláne lenyűgözi, hogyha egy lány mindenkoron képes magát adni, s Violet még egy percre sem cáfolt rá arra, amit megismert belőle ilyen rövid idő alatt.
- Ha túl jól megismertem volna te, már nem kéne randevú. – vallja teljesen őszintén, kacsintós fricskával a mondat végén, majd felkérésének elfogadását köszönendő ajkaival futón, szinte csak pusziként érinti a lány száját. A csokoládét megint átnyújtotta, játék ez, de ha már játszik, sosem végez félmunkát. Hisz játék az élet is, nem igaz?
- Holnap este hétre megy érted, az van jó? - kérdez rá, mert ha már randevú, az ő fejében bizony körvonalazódtak a dolgok, s semmiképpen sem szeretné elfelejteni megadni a módját a dolgoknak. Nem gondolt nagyon nagy valamire, de kinek mi a nagy, ugyebár.
- Tudsz még szép dal? – kérdez rá, mert a lány hangja csodálatos volt, s szívesen hallaná újra, ahogyan énekel.

Vissza az elejére Go down

Violet Jackson
mutant and proud

Violet Jackson
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeSzomb. 19 Júl. - 21:31


Diego & Violet
♪ Beneath your beautiful ♪

Igazság szerint soha sem voltam a bonyolult szavak nagymestere. Ő végülis költő, én a dalokban találok meg magam. Persze ott is sokat számít a szöveg, de számomra még is inkább a zene a fontosabb. Egy szöveg nélküli lágy dallamba is bele lehet tölteni annyi érzést, mint egy versbe, ami bonyolultan és sokrétűen ír le valamit. Azt hiszem - és talán a képességem is kapcsolódik ehhez valahol - én inkább ösztönös vagyok e téren. Erre is inkább csak úgy ráérzek, ezért nem bonyolítom meg a tényt, hogy igen... tetszik nekem. Kár lenne tagadni és nem is tudnám, nem is akarom, szerintem már rájöhetett magától is, főleg ha azt nézzük hány kétértelmű mondatot sikerült már megfogalmazni, és őszintén szólva még csak nem is vagyok benne biztos, hogy minden esetben puszta... véletlen volt ez.
- Mindenképpen érdekel a nyelved... az anyanyelved! - javítom ki magam nagy hirtelen, sikeresen zavarba hozva magam, de komolyan nehéz azok után, amiket mondott értelmes mondatokat összehozni. Valahogy úgy érzem már egészen jól sikerült elszakadnunk a tanulástól és amikor jön a mozdulat, és végül ajkaink találkoznak már egészen biztos is vagyok benne. Először persze szokatlan az érzés, a mozdulat, de remélem, hogy végül csak képes vagyok belejönni, és nem elrontani az egészet, csak mert nem vagyok elég gyakorlott. Nem szeretném... tényleg nem, mert számomra csodás volt, a kezdeti finom indítás és az azt követő összehangolódás is. Majd az újabb csók, ami már sokkal távolabb áll egy röpke szájra puszitól, hiszen a nyelve is táncra kél az enyémmel, amit próbálok legjobb tudásom szerint leutánozni. Azt hiszem talán onnantól megy a legjobban, amikor már nem igazán gondolkodom rajtam, amikor már csak hagyom, hogy az történjen, aminek kell, csak úgy... ösztönből. A szavaira elmosolyodom még így is kissé pironkodva, főleg azért, mert kissé talán túlságosan is sikerül elmerülnöm az érzésben és még nem tértem vissza teljesen a földre.
- Senki sem tökéletes, de azért... igyekszem. Inkább csak jó tanár vagy. - azért vagyunk itt, hogy én adjak neki nyelv leckét igaz? Ehhez képest, most valahogy ez mégis inkább fordítva történt meg, csak ő most nem spanyolra tanított, de a nyelvlecke összességében stimmel. Én pedig örülök neki, ha úgy gondolja, hogy sikeresen elsajátítottam az alapokat. Meglepetten pillantok rá, amikor közelebb húzza a dobozt, bár azt hiszem a kérdésén már nem kellene annyira fennakadnom és igazából nem is történik ez meg, inkább csak egy széles mosollyal bólintok.
- Igen, hát persze, de csak, akkor... - rövid szünetet tartok. Ennyi játékosság még részemről is belefér, mert hát nem vagyok én olyan komoly folyton, csak... nincs csak, tényleg nem vagyok az, csak az önbizalmam nem túl nagy. -... ha nem csak azért hívsz, mert első alkalommal túlságosan... jól megismertél. - célzok ezzel egyértelműen arra, vagy legalábbis remélem, hogy érti, hogy első alkalommal nem kicsit sokat látott belőlem, és nem akarom, hogy a miatt legyen ez az egész, hanem, mert én érdeklem, csak én, amilyen vagyok, és főleg... nem szeretném, ha ez azért lenne, mert számomra a képessége szinte már megváltást jelent a sok ismeretlen arc tömegében. Én sem akarom, hogy e miatt tetsszen nekem, azt szeretném, ha maga miatt is, és most úgy is érzem, de mi van, ha csak átverem magam? Nem kellene túlgondolnom igaz? Csak hagyni, hogy... menjen minden a magam útján. Ez csak egy randi, nem a szerelem meg vallása egymásnak.


Vissza az elejére Go down

Santiago Velazquez
mutant and proud

Santiago Velazquez
Diák
power to the future
Play By : Dominic Cooper
Hozzászólások száma : 44
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeSzomb. 19 Júl. - 11:19


Violet & Diego


Diego hazug lenne, ha azt vallaná, hogy nem számított erre a válaszra. Merte remélni, hogy Violet valamiféle módon kifejezi majd, hogy kellemesnek tartja a küllemét és a lényét, de arra mondjuk nem gondolt, hogy ilyen egyszerűen szövegezve, nyíltan teszi majd meg a lány. Elmosolyodik. Nem reagál rá szavakban, csak ezzel a mosollyal, de mégis ebben benne van szinte az egész világ. Az öröme, melyet a lány válasza felett érez, a benne tomboló férfiego elégedettsége Violet szimpátiája iránt.. szóval elég sokszínűbe fordul a lelke.
- Értem. - ugranak át a botfülűre, s ami azt illeti, tényleg érteni véli a dolgokat, bár most inkább érdekli a lány ajkainak mozgása, mint a szavainak jelentése. Ez persze csúnya dolog és el is szégyelli magát valahol nagyon mélyen, felébresztve magában a koncentrációt, mely nem a lába között található, hanem a nyakán. Újra a szavakra fókuszál.
- Ki kell próbál. Hátha megy nyelvvel nem csak mozgás. - javasolja a lánynak. Igen, megint itt van az a szó, mely egyszerre lehet érzékszerv, s a beszéddel kapcsolatos, országokhoz köthető fogalom. Nem dierkt fogalmaz többértelműn, s a lány nem is valószínű, hogy félreértheti, hiszen Violetnek nem lehet fogalma sem arról, hogy mi fogalmazódott meg Diego fejében. Sőt, nem is annyira a fejében, mint ösztöneiben.
A csók óvatoskodóból, szemérmesből fordul át valami egészen mélyről jövő ösztönösséggel megáldott, kellemes, familiáris érzéssel tarkított dologgá. Ahogy elhajol, s a lány megint kijavítja, karcosan felnevet, majd újra Violet ajkaira hajol, hogy ezúttal egy újabb csókkal fojtsa a lányba a szót. Ezúttal határozottabban vezet, nem hagyja meg az első csók felfedező jellegét. Irányítja a nyelvét, ezzel hívva a lány érzékeit is életre. Van annyira önérzetes és magabiztos ebben a helyzetben, hogy nem hiszi, hogy a lány elutasító lesz vele.
Másodszor is elválik a lány ajkaitól, s csak ekkor mosolyog rá kissé szemtelenül, vidáman.
- Azt hiszem.. - használja a kifejezést, melyet a két csók között tanult. Lám, figyel ő, ha akar.
- ..hogy egyáltalán nem kell tartani attól, hogy te volt béna. Tökéletes, mondtam már. Mikor fogad el ez magadról, Violeta?
Megint a lány nevének spanyolos változatát használja. Nem akarja Violetet zavarba hozni – nos jó, ez így nem igaz, hiszen egészséges mértékben meg akarta tenni és valószínűleg meg is tette, nem is először – így nem megy bele mélyebben a dolgok fejtegetésébe, inkább a bonbonos dobozt keresi meg tekintetével, hogy fél kézzel közelebb vonja magukhoz. Elhúzza kezét Violet tarkójáról, finoman simítva meg közben a lány arcát, majd a dobozt egy játékos gyermek szertelenségével nyújtja újra a lány felé.
- Ezzel kellett volna kezd, de nem mer. Most átad újra, jó? S kérdez is. Eljönnél velem randevú?
Talán ez nem a legférfiasabb kérdés, sem szövegezésében sem játékosságában, de mégis helyénvalónak érzi. Spanyol ő, ami a szívén az a száján, s könnyedén lavíroz a hős lovag, a duhaj csábító és a romantikus széplélek háromszögének súlyvonalán. Szeretne a lánnyal több időt tölteni, s az rendben van, hogy ezt a nyelvleckék alkalmával is megtehetik, de mégis, ez a kérdés másra irányul. Arra a tényre, hogy szeretné, ha Violet is megismerné magában a nőt, azt a nőt, akire ő, Diego felfigyelt. És ehhez az kell, hogy a tenyerére vegye a lányt, s azon hordja mindaddig, míg ő is nem tanít valamit. Mert neki a nyelvvel vannak bajai a lánynak meg azzal, hogy meglássa önnön tökéletességét. De mindenen lehet változtatni, nem igaz?
Vissza az elejére Go down

Violet Jackson
mutant and proud

Violet Jackson
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeHétf. 14 Júl. - 21:27


Diego & Violet
♪ I do, I do, I do, I do, I do  ♪

A kérdésére hát naná, hogy sikerül kellően zavarba jönnöm. Nem is tudom hirtelen, hogy mit válaszolhatnék. Mégis mit lehet mondani erre? Lényegében arra kérdezett rá, hogy tetszik-e nekem. Hezitálok és nem a miatt, mert esetleg nem tudom, hogy mi lenne a jó válasz, mert az igazából tökéletesen egyértelmű, csak nem tudom, hogy ezt hogyan fogalmazhatnám meg jól. Végül kicsit kihúzom magam, hogy most az egyszer legalább ne habogjak. Nem akarok.
- De... tetszel nekem. - bököm ki aztán. Persze most hogy ezt így kimondtam rendkívül bénának tűnik és kellően sikerül is ennek hála elpirulni. Nem is tudom, talán nem így kellett volna, talán fogalmazhattam volna máshogy is. Nem tudom hogyan, de... biztosan lett volna más lehetőség is, mint nyíltan kimondani, hogy tetszik, de hát kinek ne tetszenek? Kedves, rendkívül sármos, csak a hülye nem látja, hogy helyes arca van és mellette nyílt és szerethető alkat a maga bájos kis nyelvhibáival. Arról már nem is beszélve, hogy egyszer már a hős megmentőm is volt, vagyis a mosókonyháé, mert azt sikerült durván elárasztanom vízzel.
- Végül is ez egész jó megközelítés... igen, ilyesmi, torzan hallja a hangokat, nem hallja a ritmust. Úgyhogy te biztosan nem vagy botfülű. - ez a versénél kiderült, hiszen ott tökéletesen vitte a ritmust, amitől csak még szebb lett, akkor is, ha a szavakat nem értettem, de ha hanglejtés az sok mindent elárul, hiszen vannak dalok, amiknek nincs szövege, és azok is ugyanúgy az ember lelkéig tudnak hatolni, mert gyakran csak egy dallam is elég, hogy átadja az érzést, amit a szerzője közölni akart vele és épp ez jelenti azt, hogy az egy remek szerzemény.
- Erre nem is gondoltam, de... lehet, bár azt hiszem ez inkább csak a mozdulatokkal van meg. Teszem azt biztosan könnyebben tanulnék meg valamilyen táncot, de a nyelv más... talán. - nem ismerem még annyira a képességem, ezért kissé elbizonytalanodom, de legalább ennek hála nem kezdek el megint túl gyorsan beszélni. De egy biztos, szívesen tanulnék a nyelvén, mert a spanyol szép szerintem. Akár beszélni, akár csak egy dalt. Legalább érezné, hogy ő jobb valamiben, ha ő magyaráz kicsit nekem, mintha folyton én teszem. Azért annyit tudok a férfiakról - anya mesélt már róla, meg a lányok is -, hogy szeretnek okítani, szeretik, ha ők a jobbak valamiben. Nem jó, ha túlságosan lekörözöd őket, attól kevesebbnek érzik magukat, még ha te ezt nem is szándékosan érezteted velük.
A gitárt valahogy ösztönösen csúsztatom kicsit arrébb, hogy ne akadályozza őt, amikor látom, hogy közelebb hajol. Oh, hát nem vagyok én buta, tisztában vagyok vele, hogy nem csak... közelebbről akarja megnézni a szemeimet, vagy ilyesmi. Érzem, ahogy már csak a keze játékától is hevesebben ver a szívem és még az ajkaim is mintegy hívogatóan nyílnak szét kissé. Tudom, hogy mi jön, még ha nem is vagyok valami tapasztalt e téren, sőt ez így rendkívül rossz meg fogalmazás, semmi tapasztalatom nincs. Az egyetlen csókom talán oviban volt és az a szájra puszi azért nem nevezhető annak. Hiába no, sokat nyúztak a suliban a barátnőim, de én valahogy soha sem szántam rá magam egy randira sem, mert az én esetemben ez... túlságosan bonyolult és zavaros. Nem akartam belemenni a magyarázkodásba és nem akartam fájdalmat okozni senkinek sem azzal, ha jól sikerül, én meg másnak a suli folyosóján elmegyek mellette, mint egy vadidegen mellett. Diego esetében viszont erre semmi esély, mert... mert az ő arca nem titok számomra, őt képes vagyok megjegyezni, és ezek után képtelen is lennék elfelejteni. Még a lélegzetemet is visszatartom, amikor már csak pár milliméter választ el tőle, aztán lecsukom a szemem és talán először még ügyetlenül csókolok vissza, de ez is olyan, amire... könnyebben ráérzek talán, hiszen mozdulat, így követem az ő mozgását, és remélem, hogy nem túl ügyetlenül. Egy ilyen srácnak azért már biztosan van kellő tapasztalata, nem akarom... elrontani. Miután elszakadunk, azt hiszem nehéz lenne eltüntetni a talán kissé meglepett mosolyt az arcomról, de egyértelműen arról árulkodik, hogy jó értelemben lepődtem meg.
- Azt hiszem. - bököm ki a röpke javítást. Most valahogy ez kívánkozott ki, mert szerintem más értelmeset nem is tudtam volna összehozni. Egyszerűen nehéz most megszólalni, vagy csak elszakadni a szemeitől, nagyon nehéz! - Ugye... ugye nem voltam kiábrándítóan béna? - rövid hezitálás után bukik ki belőlem, de nem tehetek róla, mert ez a gondolat motoszkál ott a fejemben megállíthatatlanul talán még azóta, hogy az ajkaink összeértek és végül csak kiugrott a számon, bármennyire nem akartam. Zavart mosollyal társul a kérdés, mert hát... azt hiszem ezt nem kell magyarázni.


Vissza az elejére Go down

Santiago Velazquez
mutant and proud

Santiago Velazquez
Diák
power to the future
Play By : Dominic Cooper
Hozzászólások száma : 44
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeHétf. 14 Júl. - 10:33


Violet & Diego


Violettel együtt nevet, cseppet sem zavartatva magát amiatt, mert szörnyű alaknak lett titulálva. Jó a kedve, ez látszik rajta, most szinte semmi nem tudná letörni őt. A jó társaság teszi.
- Szörnyű? Hát nem tetsző neked? – kérdez rá pimaszul. Kell ez a spontán kis fricska, a lány esetleges zavarba hozása. Egyszerűen olyan mélyről tör elő belőle, ösztönök útján, hogy akkor sem tudná magában tartani a játékos kérdést, ha direkt akarta volna. Az meg csak hab a tortán, hogy nem is akarta.
- Értem. – bólint, majd kissé tanácstalanul megvakargatja üstökét. - Talán mégsem. Botfülű, mert olyan, mintha lenne bot dugva fülbe, s nem hall tőle? – próbál magyarázatot keresni erre, hátha akkor jobban megjegyzi. Végül csak legyint, bonyolult ez az angol nyelv, de olyan szerethető, ahogy Violet magyaráz neki, hogy nem akarja felesleges kérdésekkel traktálni. Így is kérdezgeti eleget.
- Te mondtad, érzel rá dolgokra ösztön. Spanyolra is, gondolom én. – rak össze két majdnem, nagy vonalaiban helyes mondatot. Tulajdonképpen repesve várja, hogy taníthasson valamit anyanyelvén a lánynak. Ez lehetne az ő közös nyelvük, az, amelyiket más nem érti, ha beszélnek rajta. Nem nagyon találkozott még spanyollal az iskolán belül. Mondjuk titkai sincsenek olyanok, amiket baj lenne, ha hall más. Lényegtelen. Jó azért egy cinkos nyelv, sose lehet tudni.
Vak volna, ha nem venné észre azt, hogy merre kalandozik Violet tekintete. Egy sármos mosllyal rá is játszik a dologra, majd olyasmire ragadtatja el magát, ami tulajdonképpen a leglogikusabb lépés jelen helyzetben a világon, éppen csak nem feltétlenül az, amire a lány számít. Bár, ha ez így van, akkor az még jobb is. A meglepetés erejével hathat neki is, épp annyira, amennyire meglepte diegot a kényszer, hogy mennyire szeretné..
..megízlelni azokat az ajkakat.
Lassan hajol közelebb a lányhoz, úgy helyezkedve, hogy a gitár ne verjen éket kettejük közé. A lány felé eső kezével benyúl Violet fürtjei mögé, félreseperve azokat a lány válláról, nyakáról. Ujjai a tincsek közé siklanak Violet tarkójáról felfelé futva, majd megállapodva úgy, hogy a lány fejét tökéletesen a tenyerébe tudná támasztani, ha Violet hátra akarna dőlni. Nem húzza magához közelebb a csodálatos szőkét, hanem inkább ő mozdul ki előző helyzetéből, hogy pár szívdobbanásnyi időt hagyjon csak a lánynak a reagálásra azelőtt, hogy ajkait Violet szépen szóló szájára illesztené. Nem tolakodó csók ez, nyelve nem indul meg felfedezőútra rögtön, de ha a lány nem ugrik el ijedten, akkor még odáig is eljuthatnak. Kedves, ismerkedő csók ez, szigorúan véve talán csak puszi, de mivel az ajkakat illeti, Diego számára ez is a csók egy formája.
Végül elhúzódik, de nem hajol messzire. Kéztartása még mindig az előző, tenyerébe finoman simul bele a lány aranyló fürtökkel ékített feje. Ha rajta múlik, ez egy ideig nem is változik, persze nem erőszakos ez a tartás, Violet elhúzódhat, hogyha akar, s akkor Diego is visszahúzza a kezét.
- Igen, azt hívő, jó lenne az a szöveg. Már tudnék figyel rá. – kacsint, mert ez a megjegyzés pont annyira kihagyhatatlan volt, mint az előbbi csók. Spanyolból van, mire várna? A temperamentum az temperamentum, s nem ajtóstul a házba való betörés.

Vissza az elejére Go down

Violet Jackson
mutant and proud

Violet Jackson
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeSzer. 9 Júl. - 22:03


Diego & Violet
♪ I'm so excited ♪

Tényleg nem akarom, hogy úgy gondolkozzon rólam, mint valami szőke libáról, aki nem eszik bonbont, mert a végén még fél, hogy elhízik tőle. Nem vagyok ilyen. Azért persze egy normális szinten vigyázok a vonalaimra, de nem állandóan és nem fogok pánikba esni, ha megeszem pár falat csokit.
- Héj... szörnyű alak vagy! - nevetem el magam, amikor végül ő is így tesz, még kicsit oldalba is bököm, hiába próbált úgy tenni, mint aki tényleg úgy gondolja, hogy valami rémes perszóna vagyok. Nem vagyok az, kikérem magamnak! Persze felettébb örülök neki, hogy nem gondolja így és csak viccel. Azt hiszem elég fontos lett, hogy mit is gondol rólam, akkor is, ha nem feltétlenül kellene így lennie, de... nem nagyon tudok mit tenni ellene.
- Nem-nem,, pont ellenkezőleg, a botfülű az, akinek nincs hallása. - javítom ki. Lehet, hogy így gondolta, csak aztán nem jó mondta ki, nem mondom, hogy nem így van, de ha rosszul értette, akkor nem akarok véletlenül is hibásat tanítani neki, az azért elég kellemetlen lenne és egyáltalán nem arra mutat rá, hogy jó tanár vagyok, pedig nagyon szeretnék jól teljesíteni és persze segíteni is neki, mert akkor ő is könnyebben boldogul az életben és persze több lehet az önbizalma, bár eddig nem tűnt fel, hogy jelenleg olyan kevéske lenne.
- Köszönöm, örülök neki, ha tanítasz nekem, és akkor legalább meglátjuk, hogy melyikünknek megy jobban. - mármint a tanítás, mert hát ez nem egyszerű és neki még annyi könnyebbség van benne, hogy már eleve van egy alapja, én viszont nem sokat tudok spanyol téren, sőt... semmit. Maximum pár kósza szó talán, de abban sem vagyok biztos, hogy ha most kéne akkor tudnék villantani valamit. De most nem is ez a fontos, most én tanítok, méghozzá a dallal, ami remélem, hogy tetszeni fog neki, hiszen én szeretem és ezzel most az ízlésemet is megmutatom neki. Valahol félúton persze elakadok, hiszen nem énekel velem és igazából fogalmam sincs, hogy ennek mi lehet az oka, vagy legalább dúdolhatna. Persze először arra gyanakszom, hogy nem tetszik neki, esetleg nem jól indítottam, netán túl gyors, pedig ez egy lassú dallam. Az is igaz, hogy először jobb, ha a dallamot tanulja meg, ahhoz pedig jobb végighallgatni. Végül csak végigviszem a dalt, tényleg lehet, hogy először csak figyelni akar, és végül amikor már az utolsó hang is kiszökött ajkaim közül, akkor hallgatok el és pillantok rá. Véleményt várok, hogy tetszik-e neki, tanulható-e. Lehet, hogy kellett volna szöveg is, bár én gyakran tanulok dalokat hallás alapján. A szavai hallatán viszont pár pillanatig őszintén szólva köpni-nyelni nem tudok, kissé zavartan pislogok és sikerül a hófehér bőrömnek megint átmenni enyhén pirosba.
- Oh hát... azt hiszem köszönöm. - bizonytalanul sikerül megszólalni, már csak azért is, mert azok után, hogy ilyesmiket mond és emleget, képtelen vagyok megállni, hogy a tekintetem pár pillanatig ne időzzön el az említett ajkakon, csak épp az övéin. Nem sokáig tart ez, de ha engem figyel, akkor nagyon is kiszúrható. - Szeretnéd, ha szereznék neked hozzá... szöveget? - úgy könnyebb tanulni és valamit úgy éreztem most, hogy muszáj mondanom, mert itt ül mellettem, közel és folyamatosan cikázik a tekintetem, és rendre lejjebb kalandozok, mint a szemei vonala.


Vissza az elejére Go down

Santiago Velazquez
mutant and proud

Santiago Velazquez
Diák
power to the future
Play By : Dominic Cooper
Hozzászólások száma : 44
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeKedd 8 Júl. - 17:41


Violet & Diego


Ha mos nőből lenne, akkor rögvest elkezdene zavartan torkot köszörülni, vagy a ruháját igazgatva pironkodni, amiért Violet visszakérdez, hogy tudja-e, hogy viccelt vagy sem? De mivel nincs nőből, s még csak nem is hajaz rájuk jellemileg, csak egy kedélyes, kisfiús, de ugyanakkor mégis lehengerlő mosollyal bólint. Tekintete megtelik kellemes játékossággal.
- A lányoknál sose tudni. Én remélt, de nem tud teljesen. – húzza egy kicsit Violet agyát, mert ha már ilyen édesen magyarázkodik neki, akkor ki nem hagyná ezt a dolgot. Persze a végén elneveti magát, s elárulja: nagyon is tisztában volt a dolog poénfaktorával. Nem akarja, hogy a lány olyannak nézze, aki szerint rászorulna bárki arra, hogy folyamatosan a kilóival foglalkozzon.
- Botfülű, van hallás. – ismétel, s közben jegyzi az információkat. A hangja meg? Tényleg sose hallotta kívülről, de a spanyol nyelv tényleg egy egészen más világ, ha egy nő spanyolul szól, akkor megtelik szenvedéllyel, erotikával a hangja, s eszerint ez a férfiakra is vonatkozik. Mondjuk Violet nem ezt mondta, nem ilyen szavakkal, de ő azért tud néha annyira egoista lenni, hogy így értelmezze, mert így kenegeti a máját a legmegfelelőbb mértékben.
Nem reagál semmit arra, hogy a lány nem felejtette el a versét, de rettentően jólesik neki. Feléleszti benne a büszke férfit, az irodalmárt és majd' szétveti belülről afelett érzett öröme, hogy úgy érzi: művészete végre a megfelelő fülekre talált. Mondjuk mi nem megfelelő ebben a lányban?
- Köszönöm! – tesz ennyit hozzá a hadaráshoz. Apró figyelmesség Violet részéről, de valóban meg fogja könnyíteni a társalgásukat. Ha nem kell mindenre úgy figyelnie, mint ahogyan a tüzérló radarozik, akkor egy fokkal egyszerűbben tud felszabadult lenni, s nem a szegény kis, angol nyelvet nem beszélő spanyol személyt adni, hanem ténylegesen a férfit.
- Rendben van! Akkor majd tanítlak neked spanyol. – egyezik bele egy bólintással, s bár tudja, hogy inkább a jelen dolgokra kellene figyelnie, mégis elkalandozik egy pillanatra, míg végigpörgeti, hogy mely szavakkal is kezdené a tanítást.
Violet hangja rázza vissza a valóságba, megnyitja rá a lelkét és minden érzékelési csatornáját és hallgatja, ahogyan a lány énekel. Elsőre csak a dallam ragadja el, ezért nehezen térnek be fülébe a szavak is.
Lehet, hogy vissza kellene énekeljen bármit abból, amit hall, de annyira elragadja a figyelő-szerep, hogy ezzel együtt nem megy a megjegyzés is. Van abban valami lehengerlően éteri, ahogyan a hangok születnek meg Violet ajkain, s bár látszik a rezdülésein, hogy nem szokott a közönséghez, mégsem izgulja el, nem lesz a hangja akadozó, nem lesz kevésbé szép. Kedvtelve hallgatja a dalt, ha Violet végigénekli, akkor végig, de ha valahol szünetet tart benne és esetleg kérdőn nézne rá, akkor egy kacsintást követően megadón tárja szét karjait, tettetett zavarral megvakarja tarkóját, s közli az igazat:
- Bocsánat, túl szép hangod van, nem tudom nyelv figyelni, csak te, ahogy énekel, ahogy mozgat ajkaid! – és igen, van ebben valami finoman tolakodó. Egy férfi nem beszél ajkakról akkor, ha nem gondol rájuk mást is puszta szavaknál. Vagy.. talán más férfi igen. De Diego nem nagyon.

Vissza az elejére Go down

Violet Jackson
mutant and proud

Violet Jackson
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeVas. 6 Júl. - 21:28


Diego & Violet
♪ I have a dream ♪

Ha egy pillanatra is bármi rosszat látnék az arcán, amiből arra kéne következtetnem, hogy rosszul érzi magát a nevetésem miatt, biztos, hogy magyarázkodásba kezdenék, de szerencsére nem tűnik fel, hogy rosszul érezné magát. Nem akarom én megbántani, igazából szórakoztat és nem rossz értelemben, hogy időnként rosszul mond dolgokat. Néha még úgy is vagyok vele, hogy nem lenne olyan rossz, ha ez megmaradna, valahogy az teszi őt egyedivé, hogy nem tökéletes még a nyelvhasználata és egyébként is bájos az a spanyol akcentus, nem lenne jó, ha teljesen kiveszne belőle.
- Oh, hát köszönöm, de tudod, hogy csak vicceltem igaz? - látom a rosszalló tekintetet és nem szeretném, ha úgy gondolná, hogy valami szőke liba vagyok, aki folyton csak a külsejével van elfoglalva és semmi más nem érdekli igazán. - Én nem szoktam állandóan fogyókúrázni, meg ilyesmi. - teszem még hozzá, mert úgy érzem ezt tényleg ki is kell mondanom, bár azt hiszem nem tűnök valami cicababának, hiszen nincs rajtam négy réteg smink, csak épp egy kevés egészséges mennyiségben, és nem szoktam egy órát készülődni, no meg főleg nem állok a szekrényem előtt hosszú percekig, mire kitalálom, hogy mit vegyek fel. Jó... általában, mert valami miatt a mai kis nyelvlecke előtt azért több időt fordítottam arra, hogy kicsit kicsípjem magam, azért persze így se vittem túlzásba, nem is tudnám azt hiszem, nem értek én annyira a cicomázáshoz.
- Ügyes! Jól mondtad! Együk közösen. - mosolyodom el. Ha már időnként kijavítom, akkor úgy a helyes, ha amikor jól mond valamit magától, akkor megdicsérem. Lehet, hogy csak ráhibázott, de akkor is eltalálta és ez a lényeg. A bonbon pedig tényleg jó lesz majd arra, hogy a tanulás szünetében is legyen mivel elfoglalni magunkat, bár valahogy nem félek attól, hogy unatkoznánk, és nem lenne semmiféle beszédtéma.
- Oh, hát nem is tudom, de valahogy szép zöngéje van a hangodnak és ha egy versnek ilyen szépen ejted a ritmusát, akkor biztosan nincs gondod ezzel egy dal esetén sem. Van hozzá hallásod, vagyis nem vagy botfülű. - kicsit hosszabban beszélek, és persze lassan és mondjuk az utolsó pár szót csak afféle tanító jelleggel teszem hozzá, mint a tuskó, hiszen a botfülű is egy olyan szó, ami nem szó szerint jelenti azt, hogy valakinek fából van a füle, csak egyszerűen nem igazán van hallása, de szerintem esetében nem kell ettől kicsit sem tartani.
- Hát persze, hogy nem felejtettem el. - mosolyodom el újra. Hogy meglepődött rajta! Pedig, ha az ember figyel valakire, akkor nem felejti el azt, amit mondott, ez szerintem így a teljesen normális, főleg ha valaki még egyébként szimpatikus is számára. Nem zavar, hogy közelebb ül, kicsit sem. Ha azt nézzük, hogy ültem már mellette az ő pólójában és álltam már előtte csurom vizesen ez azért nem is olyan nagy dolog. Jóval csekélyebb mértékben jövök zavarba, mint előzőleg, amikor egy kóbor hajtincsemet a fülem mögé tűri. Igen, most nyugodtan nézhet, sőt még jó is, ha gyakorolom, hogy van nézőközönségem, miközben vékonyka ujjaim a húrokat keresik, a megfelelő fogást rajtuk a kezdéshez. Soha sem voltam elég bátor hozzá, hogy rendes közönség előtt énekeljek, sőt még egy fő is félelmetesnek tűnt, de most majd menni fog, a jó ügy érdekében, hogy tanulhasson.
- Igyekszem majd odafigyelni, hogy ne hadarjak. - persze, hogy feltűnt, hogy közbe milyen nagy erőkkel nézte az ajkaimat, gondolom, hogy nagyobb esélye legyen rá, hogy megérti, hogy mit akarok, de attól még hülye dolog, de én is ösztönösen valahova arra vándoroltam a tekintetemmel, csak épp az ő arcán.
- Persze, hogy szeretném! A spanyol nyelv szép, sőt sok szép nyelv van és biztos remek dalokat ismersz. - a verse is tetszett, hát miért ne tetszene mondjuk egy jellegzetes spanyol dal? Egyébként is a szüleim mindig arra tanítottak, hogy legyünk elfogadók és érdeklődők, mert e nélkül nem lehetünk elég nyitottak a világra. Nekem pedig főleg annak kell lennem, hiszen hogy várhatnám el ezt másoktól felém, ha én sem teszem meg. Mindenesetre a dallamot lassan kezdem el. Anya sokat énekelte ezt nekem, főleg akkor amikor kicsi voltam, amikor bejött slágerként és annyit játszotta a rádió is. Igen, főleg miatta szeretek énekelni, hiszen csodálatos hangja volt! Soha sem fogok úgy énekelni, mint ő, olyan mély átéléssel. Igaz, hogy nem voltam soha igazán hisztis gyerek, de esténként nem okozott gondot az elalvás, ha ő énekelt nekem előtte.


Vissza az elejére Go down

Santiago Velazquez
mutant and proud

Santiago Velazquez
Diák
power to the future
Play By : Dominic Cooper
Hozzászólások száma : 44
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeSzomb. 5 Júl. - 20:04


Violet & Diego


Jólesnek neki a lány szavai. Nevetését nem érzi úgy – legfeljebb csak egyetlen szívdobbanásnyi ideig – mintha kinevetné őt, sokkal inkább kedvesnek, angyalinak titulálja, s Violet kacajának ritmusára dobban Diego szíve is. A lány finom, udvarias, ösztökélő túlzását nincs szíve elütni azzal, hogy közli, áh, nem megy neki ez a dolog. Mert talán megy, menni fog, s ha nem is így lenne, akkor sem született dicsérethajhásznak, olyannak, aki azt akarja, hogy folyamatosan csak emlegessék érdemeit, ezzel masszírozva a lelkét.
- Alakod tökéletes! – húzza össze a szemöldökét kicsit rosszallón, de persze ez mind csak tettetés. Nem nem neheztel a lányra, amiért az alakjáról azt mondott, amit, elvégre a saját testéről mindenki úgy beszél, ahogyan akar, s a viccet is érti, de azért az álmorcos megmozdulás is szól valaminek. Nevezetesen annak, hogy nem engedi senkinek, hogy sértegesse Violet csodaszép, sudár alkatát. Hogy mikor lett ilyen birtokló? Nem tudná megmondani, talán annál az első ölelésnél. Vagy a másodiknál. Vagy akkor, amikor a lányról álmodott.
Elmosolyodik, bólint. - Együk közösen! – egyezik bele, s ezzel a nyelvből is újabb morzsát sikerül elsajátítania. Enni, de együk többesszám első személyében. Rendben van, menni fog ez, idővel minden sikerül! Már csak azt kéne tudja, hogy mindenre ez az „ük” való? Majd kiderül. Ha elkezdi használni és Violet kijavítja, akkor nyilván nem.
- Ez van köze egymás? Mármint a hang beszéd és ének? – kérdez rá meglepetten. Sose gondolt ebbe így bele, nem hiába, ő a szavak mestere – szeretne lenni – és nem a daloké. Mindenesetre nagyon érdekenek tűnik az elgondolás. Sokat nem tud ugyan a hangja tónusáról, hiszen nem hallja kívülről magát, ahogy azt már mondta is, de örül neki, hogy a lány így gondolkozik róla. Egyre inkább érik benne egy bizonyos kérdés, de nem jött még el az ideje, hogy feltegye.
- Nem felejt el! – ütközik ki csodálat a hangjából. Igaz, hogy szavalt a lánynak, de nem gondolta volna, hogy Violet emlékszik majd rá, pláne, hogy tetszik neki a spanyol nyelv. Általában errefelé nem szeretik az anyanyelvét, talán annak szenvedélyessége csípi az angolhoz szokottak fülét. Nem sérti ez a hozzáállás, de mégis üdítő kivételnek tartja azt, amit a lány mond neki.
Gondol egyet és közelebb helyezkedik ültében Violethez, sorsukra hagyva a holmijait a földön ott, ahol az előbb ült. Kedveli a lány közelségét, hát reméli, hogy nem lesz Violetnek sem ellenére az, hogy közeledik ilyetén. Van ennek az egész gitározósdinak egy tábortüzes, kirándulós feelingje, s ez felszabadítja a benne élő szabad, ösztönös, udvarló lelket. Reflexből nyúl az egyik szőke tincshez, melyet a feltámadó szellő Violet arcába csal, s a lány füle mögé simítja azt. Nem fűz hozzá kommentárt, nem is érzi szükségét. Nem néz úgy a lányra, mintha le akarná vetkőztetni a tekintetével, de igenis érdeklődéssel futtatja Violet arcán, gitárt ölelő kezein a pillantását. Most szabad néznie, nem fogja a lányt zavarba hozni, hiszen egyikül sem vizes.
Hanyagul hátradől, feltámasztja könyökeit ültében a szökőkút kávájára, s az égnek emeli arcát. Élvezi, ahogy a napfény bőrét éri, mindig szerette az ilyen nappalokat. Persze csak addig sütkérezik, amíg Violet el nem kezd hadarni. Annak reményében, hogy szájról olvasva talán többet ért, felemelkedik kényelmi pozíciójából, tekintete a lány ajkaira tapad. A dolog nem segít a megértésben, de elindítja a fantáziáját valamerre, annyi szent.
- Nincs baj! – hárít legyintve, röpke mély tónusú nevetéssel. - Kedves, ahogy gyorsan szól. Csak nem érthetlek.
Az éneklés szabályaira, illetve az énekelve tanuláséira bólint beleegyezőn.
- Van sok szép dal én anyanyelvem. Szívesen tanít, ha tényleg szereted. – keveredik várakozás a mosolyába. Egyrészt várja a dalt, amit tanulni fognak, másrészt pedig a lehetőséget arra, hogy anyanyelvén szólaljon meg. Van ebben valami kellemes, ahogy megismertetik egymás nyelvével. És nem, hiába van férfiból, most nem időzik gondolatban a nyelv fizikai kivetülésén soká. Bár nem mondhatja, hogy nem jut eszébe, hogy nem csak Violet ajkait ízlelné meg és szavait, hanem nyelvét is egy csókban. Nem lesz ettől tolakodó, elvégre ezek csak gondolatok. Röpkék, szaladók.

Vissza az elejére Go down

Violet Jackson
mutant and proud

Violet Jackson
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeCsüt. 3 Júl. - 21:54


Diego & Violet
♪ Lessons ♪

Önkéntelen reakció csupán, ahogy halkan felnevetek, amikor elismétli, amit mondtam, aztán még egyszer kicsit még ki is egészítve. Határozottan szimpatikus, és tényleg nem kell úgy éreznem, hogy nem szép tőlem, hogy javítgatom, ha egyszer a miatt vagyunk itt igaz? Azért persze egy kicsit még mindig kellemetlenül érint a dolog, de majd belejövök és persze ettől még eszem ágában sincs minden második mondatánál megmondani a jó verziót, amúgy sem hiszem, hogy abból tanulna meg hirtelen mindent. Azonnal nem is lehet, mégis csak időbe telik, hogy elsajátíts egy nyelvet és az a legfontosabb, hogy sokat gyakorold.
- Ez így már tökéletes! Senki nem mondaná meg, hogy nem megy még neked az angol. - szelídül végül a röpke nevetés egyszerű, de őszinte mosollyá. A bonbon viszont tényleg kissé zavarba hoz. Nem gondoltam én erre, és végképp nem hittem, hogy bármiféle viszonzást is adna azért, mert segítek neki, főleg hogy végülis nekem is jó ez, nekem is kellemes vele tölteni az időt, nem érzem úgy, hogy ez most csak valami munka, vagy kötelezettség. Szívesen teszem, mint ahogy ő is szívesen hozott nekem csokit.
- Hát jó, de együk meg közösen, ha majd szüntet tartunk jó? Ebben tudok kiegyezni. Amúgy is... vigyáznom kell az alakomra. - azt hiszem kár is mondani, hogy a mosoly nem tűnik el az arcomról, valahogy nem is menne, főleg ha azt nézem, hogy az ő mosolya milyen. Igazság szerint finoman szólva is lehengerlő, gondolom otthon, vagy úgy általában bárhol nagyon is odavoltak érte a lányok, érthető okból. Tudja, hogyan kell úgy viselkedni, hogy megremegjen a másik térde tőle, nem is kicsit.
- Biztosan szépen énekelsz, mert a hangodnak alapból is szép a tónusa és a vers, amit legutóbb szavaltál szép dallamos volt. - bólintok is még egyet, hogy megerősítsem ezzel is a szavaimat. Nem felejtettem ám el a verset, amit a saját nyelvén szavalt el. Szép volt, és még kicsit úgy is érezni lehetett a jelentését, hogy nem ismerem magát a nyelvet. Elnézést kérően mosolyodom el, amikor sikerül kissé hadarásra kapcsolnom, ő pedig ezt szóvá is teszi. Nem várhatom el tőle, hogy értsen, ha nem úgy beszélek, ami érthető, ez teljesen jogos.
- Bocsánat, igyekszem jobban odafigyelni. Most... nekem is van mit tanulnom. - a lassan és artikuláltabb beszédet teszem azt. Nem beszélhetek vele ugyanúgy, mint akárki mással, akinek ez az anyanyelve, hiszen neki sokkal jobban oda kell figyelnie, koncentrálnia, hogy értse, hogy mit is akarok tőle. Én pedig úgy a fair, ha tényleg igyekszem rendesen odafigyelni. A kiejtést is akkor tanulhatja meg, ha én is figyelek és nem harapom le mondjuk a szavak végét, vagy olvasztom egybe a mondatokat. A jó tanár tuti, hogy nem csinál ilyet. Azért úgy látom, hogy sikerült nagyjából megértenie, amit akartam, úgyhogy lelkes bólogatás következik.
- Igen! Pontosan, én énekelek, te pedig utánam. Megtanítok neked pár dalt és ha elfáradsz, te is taníthatsz nekem. Szép anyanyelved van. - szünetképp például mondjuk, én benne lennék, persze, ha ő is. És most nagyon figyelek, hogy tényleg lassan beszéljek, hogy mindent tökéletesen sikerüljön megértenie, vagy legalábbis nagyjából lehetőség szerint. Bele is kezdek persze, egyszerű dallamba, aminek se a dallama, se a szövege nem bonyolult- Na nem gyerekdal, de afféle táborozós darab, amit bárki könnyen megtanul.


Vissza az elejére Go down

Santiago Velazquez
mutant and proud

Santiago Velazquez
Diák
power to the future
Play By : Dominic Cooper
Hozzászólások száma : 44
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeSzer. 2 Júl. - 18:14


Violet & Diego


- Nagyon szép hangod van. – ismétli el, mint valami mantrát. Nem zavarja, hogy a lány kijavította, elvégre ezért vannak itt, hogy Violet mindezt megtegye. Próbálja felfedezni a mondatban a nyelvtani analógiát, miközben elméjébe építi azt, majd immáron helyes szerkezettel, mosolyogva dicséri meg Violetet.
- Én mondom, nagyon szép hangod van!
Kis félszegség vegyül a mosolyába, reméli, hogy sikerült teljesen helyesen mondania ezt a mondatot. Valamiért nagyon jól akarja művelni ezt az egész tanulósdit.
- Tudom, hogy segít szívesen. – bólint, majd folytatja. - Én meg hoz csokit szívesen.  -ereszt meg egy kisfiús mosolyt, melytől egész sármossá válnak vonásai. Nem, mintha Violet látná a mai arcát, neki ugyanaz a srác marad akit pár hete látott a folyosón. De nem baj, a mosoly ettől még meglátszik, maximum más archoz társul. Hetek alatt nem változott sokat, úgyhogy nem zavartatja magát.
A kérdésre elmosolyodik. Nem igazán volt még alkalma énekelni mások előtt, bár náluk odahaza az éneklés szinte a mindennapok részévé vált, nem volt olyan éj, amikor ne dalolt volna valaki végig az ablaka alatt, ahogyan egyik buliból a másikba haladtak a spanyolok.
- Az túlzó, hogy tudom. Szeret, de kint nem hallom saját hangom. – magyarázza. Elég érdekes ötletnek tartja ezt a dalban tanulást, újszerűnek, tetszetősnek. Lenyűgözöttségét ki is mutatja azzal, hogy letörölhetetlen a képéről a mosoly. Vagy ez a lány kisugárzásának köszönhető? A csuda tudja, nem nagyon agyal ilyesmin. Pasiból van, csak úgy megéli az életet, nem rágja meg minden szegletét.
- Gyors! – telik meg segélykéréssel a tekintete, amint Violet elkezd hadarni. Rendben van, hogy jobban érti az angolt annál, ahogy beszéli, de ettől még nem tud minden sebességet lekövetni. Próbálkozik, de nem biztos benne, hogy minden infót sikerült dekódolnia.
- Dalok, ez oké. – jegyzi meg, mert ezt értette, s még tetszik is neki. Reméli, hogy nem mentek bele közben az atomfizikába vagy a hangadás fiziológiájába, mert abból nem ment át neki semmi. Megvonja a vállát, kissé széttárja megadón karjait.
- Te énekelsz én meg vissza? – kérdez, mert olyan sutának érzi úgy befejezni ezt a beszédkört, hogy a meg-nem-értett monológjában topog. És ez legalább érdekli is.
Vissza az elejére Go down

Violet Jackson
mutant and proud

Violet Jackson
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeKedd 1 Júl. - 21:20


Diego & Violet
♪ Into a fantasy ♪

Mint mindig most is sikerül egészen mélyen elmerülnöm a dallamban. Ez elég gyakori nálam, éneklés közben ki tudok zárni szinte mindent a környezetemből, mindent, ami zavaró lehet. Sokat segített a szüleim halála után, elég sok időt töltöttem el a szobámban egyedül és nem volt velem semmi más, csak a gitár, és a saját hangom. Persze a nénikém nem bírta ezt a végtelenségig elviselni, egy idő után már drasztikusabb megoldásokkal próbált meg kirobbantani és persze idővel sikert is elért, miután becsatlakoztak a barátaim is, de azért egyáltalán nem volt könnyű kibillenteni akkoriban a letargiából. Alapvetően pozitív a lelkületem, de mindenki maga alatt van időnként, főleg akkor, ha olyan nagy változás következik be az életében és olyan nagy rossz éri, mint ami engem, szerintem ezt igazán nem is lehet felróni.
Nem mondom, hogy összerezzenek a hang hallatán, de azért kissé megrezzen a vállam, főleg, hogy olyan közel a fülemhez hangzik el. Tudtam én, hogy jönni fog, tisztában voltam vele, hiszen rá vártam, de azt nem gondoltam, hogy csak így mögém oson. Persze aztán már mosolyogva fordulok felé.
- Nagyon szép a hangod. - javítom ki automatikusan, persze csak óvatosan, mert hát elvileg ezért vagyunk itt, de nem akarok én minden mondatába belekötni, az se lenne valami jó. Sejtelmem sincs, hogyan kell ezt kezdeni, ezért is gondoltam az éneklős megoldásra, talán így egyszerűbb lehet. - De köszönöm! Nem... nem sokan hallották még. - nem verem nagydobra, hogy énekelni is szoktam... talán tudok. Az viszont meglep, amikor előkerül a bonbon a táskájából. A mosoly nem tűnik el az arcomról, és persze elveszem tőle.
- Köszönöm, ez kedves tőled, de igazán nem kellett volna, tényleg szívesen segítek. - bár azt hiszem ezzel még nem fogom tudni lebeszélni erről és nem is fogja visszavenni a csokit. Végül elém kerül, én pedig a bonbont szépen leteszem a fűbe, a szökőkútnak döntve. Nem akarom, hogy beleessen, azért nem gondolnám, hogy jó ötlet a kávára tenni. Egyszerűen csak a táskám mellett kap helyet, onnan már legalább nem eshet lejjebb igaz? A gitárt megemelem és fel is állok, amikor elém kerül. Valahogy úgy érzem ennyi kell, két puszi csak az arcára így egyszerűen a köszönés mellé.
- Szia! - az meglep kicsit, hogy a földre ül le, de végül én is így teszek. Lehet, hogy kényelmesebb, mint a káva, no meg kisebb az esély is rá, hogy az ember beleesik a vízbe, és... az ázott formámat már sikerült neki megmutatnom, nem kell még egyszer. Szóval lehuppanok és újra az ölembe veszem a gitárt. - Tudsz énekelni? Arra gondoltam, hogy talán könnyebb, ha dalban tanulunk. Nem vagyok jó tanár, mármint nem hiszem hogy menne, hogy felvázoljam a nyelvtani részleteket, és azok gondolom benne vannak a könyvekben is, és nem akarlak folyton javítgatni sem, de a dalok... segíthetnek. - kicsit azt hiszem félúton gyorsul a beszédem, de aztán észbe kapok és a végét megint normális tempóban fejezem be. Nem szeretném, hogy már az elején túlhadarjam a dolgokat és fogalma se legyen róla, hogy mit is akarok, de így legalább már érteni fogja, hogy miért van itt nálam a gitár.


Vissza az elejére Go down

Santiago Velazquez
mutant and proud

Santiago Velazquez
Diák
power to the future
Play By : Dominic Cooper
Hozzászólások száma : 44
Kor : 33



TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeHétf. 30 Jún. - 17:57


Violet & Diego


Diego kicsit tanácstalan volt az indulás előtt. Nem nagyon tudta, hogy miket is kellene elhozzon magával, így végül a szokásos oldaltáskájába, amellyel órákra járt, bepakolta az angol-spanyol/spanyol-angol szótárát, egy A/4-es méretű vonalas füzetet és pár tollat. Jobb a biztonság, ha esetleg valamelyik ki akarna fogyni, akkor még mindig legyen mivel jegyzetelnie.
Abban majdnem biztos, ahogyan a park felé halad, hogy jól akarja csinálni ezt a tanulás-dolgot. Nem is csak azért, mert angolul meg kellene rendesen tanulnia, hanem mert azt szeretné, hogy Violet jó tanárnak érezze magát. A tuskót és a farönköt sem felejtette el azóta, sőt, le is jegyzetelte a közöttük levő különbséget spanyolul, hogy teljesen jól megmaradjanak fejében az árnyalatok.
Lapul még a táska mélyén egy doboz bonbon is, melynek a csomagolására rózsák vannak festve. Virágot szeretett volna hozni, de kicsit erősnek érezte volna, lévén nem randevúznak, így maradt a csokoládénál, amivel szeretné megköszönni Violet segítségét.
Egyszerű, kék farmert és hozzá fekete pólót visel, melynek nyomott mintáján amerikai és spanyol zászló összemosása díszeleg. Külön csináltatta magának, megtetszett neki, hát elkészíttette. Lábbelinek szintén fekete edzőcipőt választott, nincs is más cipője mondjuk, csak ezen kívül még egy ünneplő, ha esetleg meg kellene jelennie valahol.
Nem akarja Violetet megzavarni az éneklésben, így amikor már elég közel ér hozzá, akkor csendesebbre fogja lépteit, s a lány mögé oson (persze nyilván ezt csak úgy tudja megtenni, hogy azon az oldalon marad, amerről oldalvást el van fordulva violet, hiszen a lány mögött rendesen a szökőkút van, abba meg azért már csak nem mászna bele.), Violet háta mögött állva várja meg az aktuális dallam végét, s csak akkor szól a lányhoz, füléhez hajolva, amikor már amaz nem énekel.
- Nagyon szép hang neked! – kezdi rögtön dicsérettel, s oldalra nyúl a táskájába, hogy elővegye belőle a bonbont. Még mindig Violet mögött állva nyjtja a lány elé a dobozkát. Nem teszi az ölébe, hiszen ott van a gitár, de elétartja.
- Előleg a tanító órád tartogatásért. – magyarázza, majd ha Violet átvette a bonbont, akkor lépdel rendesen a lány elé, hogy felvehesse vele a szemkontaktust.
- Szia! – köszön is, mert ez megy, ezt már sikerült megtanulnia. Hanyagul leteszi magát a porba a szökőkút mellett, ölébe kapja a táskáját és kipakolja belőle annak tetejére, amiket hozott. Szótár, füzet, tollak. Ne mondja rá senki, hogy nem felkészült diák! Kisfiús mosolya is arról a lelkesedésről árulkodik, mellyel az órát várja. Elvégre nem minden nap adatik meg, hogy ilyen szép nőtől tanuljon valaki!
Vissza az elejére Go down

Violet Jackson
mutant and proud

Violet Jackson
Diák
power to the future
Play By : ξ Amanda Seyfried
Hozzászólások száma : 241
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitimeVas. 29 Jún. - 17:30


Diego & Violet
♪ Little house ♪

Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy jó tanár leszek, de meg lehet próbálni. Diego nagyon kedves srác és szívesen segítek neki, hiszen ő is megmentett, ezt azért nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni és azért rendkívül rendesen viselkedett ahhoz képest, hogy mennyire sikerült kellemetlen helyzetbe hozni magamat. Arról már nem is beszélve, hogy milyen kedves bókokat sorakoztatott fel, amiktől már komolyan zavarban éreztem magam a végére. Nem vagyok az a nagyon önbizalomtuningos lány, így aztán nem egyszerű azt csak úgy könnyedén kezelnem, hogy azt hiszem tetszem neki. Ha nem így lenne nem mondott volna ilyesmit igaz? Bár tény és való, hogy spanyol fiú, a spanyolok pedig hát... igazából ha jól tudom elég nyitottak, és akkor simán benne van a pakliban, hogy másokkal is hasonlóan viselkedik, főleg ha valakinek még a pólóján is perceken keresztül átlát. Nem kéne túlkombinálnom a dolgokat igaz? Azért igyekszem, ez nálam az igyekezet.
Gondolkodtam ám sokat, hogyan taníthatnám, de arra jutottam, hogy nem jó megoldás mondjuk egy nyelvkönyv, vagy hogy szavakat ismételgetünk, hiszen a nyelvtani szerkezeteket kéne megtanulnia, és a gyerekek is úgy tanulják az anyanyelvüket, hogy sokat hallják, és sokat ismétlik, tehát ha beszélgetünk az segíthet, és ha időnként a nagyobb hibákat kijavítom, mint a legutóbbi tuskó probléma. Automatikusan elmosolyodom, amikor ez jut eszembe, miközben lassan vágok át az udvaron. Hagytam neki üzenetet a szobatársánál még tegnap, mert pont nem volt bent, hogy ma találkozhatnánk a parkban a kis szökőkút mellett. A hátamon ott van a gitár, mert arra jutottam, hogy énekelve sok mindent könnyebb megtanulni nem? Egyáltalán nem biztos, hogy jó úton járok, de ha megtanulod a dal szövegét, akkor talán maguk a mondatszerkezetek is könnyebben jegyezhetőek meg, ő pedig csodás verseket ír, tehát nem hiszem, hogy nehéz lenne megtanulnia egy dalt, már csak az a kérdés, hogy van-e énekhangja, de ez is ki fog ma derülni.
Kicsit előbb jöttem ki, már csak azért is, hogy kicsit bemelegítsek, mert igenis a hangszálakat is be kell melegíteni, meg amúgy sincs túl nagy önbizalmam ehhez. Soha nem vitt rá a lélek, hogy teszem azt fellépjek, pedig volt már párszor példa rá, hogy az osztálytársaim rá próbáltak venni, de eddig nem sok sikert értek el. Inkább csak otthon szoktam játszani, meg persze a gitározást azt tanártól tanultam. Van pár saját dalom is, de ezeket aztán végképp nem mutattam meg még soha senkinek, csak a szüleim hallották őket, velük pedig minden a... sírba szállt. No szóval, a bemelegítés miatt előbb jöttem, tehát szépen lehuppanok a szökőkút szélére. Egyébként egy szimpla rövid farmer van rajtam, kicsit rövidebb, mint combközépig érő, egy kényelmes drapp szandi, felül pedig egy lenge rövid ujjú világos kék blúz, persze nem nyakig begondolva, de nem is túl kihívóra véve a figurát, az nem az én stílusom. Lassan pengetni kezdem a húrokat, hogy az ujjaim is szokják, hiszen egészen régen vettem elő a gitárt, aztán a hangom is bekapcsolódik, bár persze nem énekelek hangosan, nem tölti be a fél parkot a dallam, csak a közvetlen környezetemben száll a maga lány tónusában.


Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Diego & Violet - Nyelvlecke   Diego & Violet - Nyelvlecke Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Diego & Violet - Nyelvlecke
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Diego Velazquez
» Diego & Violet - Az igazság néha fáj

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Udvar és kinti területek :: Nyugalom parkja (észak)-