we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Kanadai vadon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Jürgen Stark
mutant and proud

Jürgen Stark
Tanár
let me to help you
Play By : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 257
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Kanadai vadon   Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitimePént. 18 Júl. - 14:07

First topic message reminder :

Kanada nagyrészét fenyves tundra takarja, amely a sarkkör felé a nyíres-fenyves társulásból (Québec, Ontario, Manitoba, Saskatchewan, Yukon, Újfundland éa Labrador nagyrésze, Alberta egésze) fekete és fehér lucfenyvesbe megy át. (A Hudson-öböl déli partja, az Északnyugati Területek északkeleti fele) (Megjegyzés: 1986-ban Nunavut még nem volt külön tartomány, csak 1999-től, ez akkor még az Északnyugati Teerületekhez tartozott)

A kanadai tajga végtelen vadonjában több száz kilométeren keresztül nem lehet nyomát találni az emberi civilizációnak - Tökéletes a világtól elvonulni, vagy elrejtőzni vágyóknak, titkos laborok létesítésének, vagy éppen földönkívüli leszállóhelyek kutatásának...
A sarkkörhöz közeledve az északi fény, az aurora borealis éjszakánként kékes-zöldes színbe borítja a vadon csillagos égboltját.






Ezen a civilizációtól távoli tájon az egyetlen emberi jelenlétet a több ezer éve itt lakó bennszülöttek közösségei jelentik, akik lassan egy évszázada próbálják megtalálni az egyensúlyt modernizáció és tradíció, jövő és múlt között.

Itt az átutazó nem kell elviselje az emberi társadalmak nyűgét... Ám nem számíthat senki másra, csak önmagára az elemekkel és a vadonnal szemben.



A hozzászólást Jürgen Stark összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 20 Júl. - 0:51-kor.
Vissza az elejére Go down

SzerzőÜzenet

Jürgen Stark
mutant and proud

Jürgen Stark
Tanár
let me to help you
Play By : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 257
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Prelúdium   Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitimePént. 18 Júl. - 14:56

(Az előzmény itt olvasható: Az északi vándor útja)

Jürgen Stark egyesbe vágta a váltót és gázt adott. A kocsi vészes kerékcsikorgással indult el, a motor üvöltve rántotta előre a járművet. A férfi az oldalfegyverét hátrafordítva vaktában tüzelt a belőtt hátsó ablakon át.
A .45-ös dörgő hangja csengően visszhangzott az utastérben, a torkolattűz sárgára festette az ülések kárpitjait. Durr, durr durr. Jürgen visszakapta a kezét váltani hármasba, és már az utca végén is volt.
Húsz másodperccel ez előtt még közel járt ahhoz, hogy megszerezze azt, amivel talán végleg eltűnhetne az őt üldöző kormányok és a Sun Network magánhadserege elől. Húsz másodperc. Nem kellett volna több. A tudós az életét kockáztatta, hogy eljussa a megfelelő emberekhez a kritikus információkat, és végül mindent elvesztett.
Jürgen nem csak azt látta, hogy a három lövés átszakítja a doktor mellkasát, hanem azt is, ahogy az utolsó hátralöki a fejét.
Dr. Robert Maxton hátrabicsaklott fejjel, homlokából ívben vért spriccelve hanyatlott el a fenyők között, Jürgen pedig egy pillanat alatt döntött. Egy méterre volt tőle az az aktatáska. Három másodperc kiszállni és felvenni, három másodperc visszaugrani a kocsiba és a gázra lépni. Hat másodpercre lett volna szüksége. A fák között ropogó gépkarabélyok gondoskodtak róla, hogy ne legyen ennyi ideje.
- Rohadjatok meg! - kiáltotta Jürgen a kormányra csapva a tenyerét és élesen befordult balra. Az világos volt, hogy a kisvárosnak itt vége van, az utolsó utca, amin most járt, visszakanyarodott a fő tér felé. Nem volt itt már más, csak néhány utcalámpa és pár méterre a tajga kezdődött. Nem volt egy lélek sem, leszámítva Jürgent. És azt az osztagnyi kommandóst, aki minden olalról lőtt rá.
A férfi még emlékezett, hogy amikor errefelé jött, a térképen látott egy erdei földutat. Talán erdész út, vagy a favágók járnak rajta, az is lehet, hogy zsákutca, csak egy erdei fatározóhoz vezet.
Nem volt más választás, visszafele nem lehetett menni. Jürgen az utca végén befordult, de a város helyett az erdőnek vette az irányt. A kocsi ugrált az út göröngyein, a fák ágai belekapaszkodtak a berobbant szélvédő helyébe két oldalt.
Jürgen a szeme sarkából látta a mozgó torkolatfényeket a fák között, de nem ez aggasztotta - Hanem a közeledő helikopterrotorok duhogó morajlása. Ha zsákutca következik, a férfinak esélye sincs, és ezt tudta jól. A fák közt ez a kocsi nem tud elmenni, gyalog a kommandósok és a helikopteres üldözők között még ő sem képes egérutat nyerni, ez teljesen biztos volt.
Jürgent teljes valójában átjárta a düh és ez csodálatos energiákat szabadított fel. Meglepő volt számára, hogy tudatának egy részét a felháborodás, a tudós halála iránta harag töltötte be, egy másik részét a fékezhetetlen düh, amit csak pusztítással lehet kiengedni, míg egy harmadik részét a csodálat és az izgalom töltötte be; A vizsergő, felszabadult érzés, ahogy a vadonon keresztül rohan. Ezt ismerte, ez a lételeme volt. Arra született, hogy küzdjön, helytálljon, utazzon és harcoljon. Katona volt, harcos, egy harcos fejével és ösztöneivel.
A lövések közeledtek. Feltehetőleg őt bekerítve két oldalról járművekkel közeledtek a kommandósok. Mint egy farkasfalka, aki őzbakot üldöz.
Nem, rohadjanak meg, nem őzbakot, gondolta Jürgen. Gímszarvast, vagy medvét. A medvénél erősebb a falka együtt, de egy-egy tagja mind gyengébb külön-külön, és ezt a medve is tudja, és a farkasok is, akik üldözik. A gímszarvasnak nincsen akkora bundája vagy ereje, amivel egyedül szembeszállhatna a farkasokkal, de az agancsával bőven halálra sebezhet egyet-kettőt és ezt is mind a szarvas, mind a farkasok pontosan tudják.
A férfi balra fordult és kormányt tartó bal karja felett átnyúlva tüzelt, egyet, kettőt, hármat, a legközelebbi üldözők felé. Hogy eltalált-e valakit, vagy nem, nem tudta megállapítani. Elágazás következett az erdei úton, ami kétfelé vált egy hatalmas feketefenyő előtt, és Jürgen egy gondolkodás nélkül, ösztönből, a lefele vezető utat választotta.
A helikopter valószínűleg majdnem felette járt, mert dörögni kezdett az automata gépfegyver. A kocsi teteje azonnal több ponton beszakadt, és a felvillanó sárga fénynél Jürgen agya felogott minden apró részletet. A szétszakadó leveleket, a repülő faforgácsot, a becsapódó golyók kopogását és a közeledő üldözők autóinak hangját, ahogy a terepjárók motorjai a gyökerekkel küzdöttek.
És megpillantotta a távolban a kamion fényszóróit. Kevesebb, mint fél kilométerrel arrébb országút következett. Jürgen azonnal döntött. Az országút nyíltabb és veszélyesebb, de a  kocsija nem fogja bírni az erdőt. Az egyetlen esélye ott a gázra lépni és lehagyni a felszíni üldözőket a terepjáróikkal, a helikopterrel meg aztán kitalál valamit.
A férfi tövig nyomta a gázt, de a kocsi így is alig bírta a göröngyös talajt. A kuplungba lépett és váltott. Hármas. Még mindig nem elég. Kettes. A motor üvöltött. Az autó nekilódult, Jürgen pedig megpillantotta a balról, tíz óráról közeledő terepjárót. Be akarta keríteni. A hiányzó szélvédőn át újra tüzet nyitott. A .45-ös dühösen dörgött. Újra. Durr, durr, katt, katt. Elfogyott a nyolcadik golyó is és a terepjáró még mindig közeledett. Valami agresszív, amerikai katonai vadállat volt, hatalmas kerekekkel és megerősített törzzsel. Egy szovjet vállról indított rakétát nem bírt volna ki, de a .45-ös golyóit vidáman lerázta magáról.
A terepjáró egyre csak közeledett, pedig néhány tíz méter volt csak hátra. A hosszú, kemény, komoly Volkswagen rohamban szedte a métereket, de ez sem volt elég. A terepjáró ütközni készült, elvágva az utat, megakadályozva, hogy Jürgen jobbra kitörjön.
A férfi ezért inkább meglepte az üldözőit, és balra tért, a fák közé, amerről a terepjáró közeledett. Egy fenyőt balról kerülve a kocsi megugrott a fák gyökerei között és Jürgen egy pillanatig azt hitte a levegőben, hogy kész, vége, a tengely eltörött, és érkezéskor leroskadnak a földra, és mindennek vége van.
Ám nem így történt, a Volkswagen nem adta meg magát ilyen egyszerűen. Durván hintázva tört utat a fák között. A fenyves-nyáros társulás aljnövényzete gyérebb volt, mitn a tölgyerdőké, de így sem kedvezett Jürgennek. A fenyvesek tiszta, tűleveles talaján még el is lavírozhatott volna egy ideig.
A férfi visszarántotta a kormányt, és újra az útra ért, majd a gázba lépve halladt tovább, nyugatnak, a főút felé. Öt méter lehetett hátra, amikor a dübörgő motorú terepjáró utolérte és jobbról megpróbálta leszorítani.
Jürgen jobbra nézett. Hatalmas kerekeket látott, és durva arcú kommandósokat, ahogy meghúzzák a ravaszt. A torkolattüzek felragyogtak, a gépkarabélyok csaholtak az éjszakában.
- Fuss, Jürgen - susogták a fenyves fái az éjelli hűs szélbe.
- Ratatatatatata - ugatták az m4-es colt-ok.
- Fufufufufufufu - zuhogott a helikopter rotorja.
- A k....va anyátokat mind - ordította Jürgen, és támadott. Ahelyett, hogy balra rántva a kormányt, valahogy elkerülte volna a terepjárót, jobbra fordult és egyenesen belement a harci gép orrába.
A világ egy kicsit megremegett. Az amerikai terepjáró mindenre fel volt készülve, magas felfüggesztésein tundrai mocsárban, afgán sivatagban, afrikai dzsungelben, mindenhol képes lett volna méltóságteljesen a sár, fű, homok fölé emelkedni, hatalmas kerekei pedig mindennel megküzdöttek volna. Ám a nagy kerekek és a magas felfügggesztések miatt magas súlypontja nem volt rá felkészülve, hogy féloldalról menet közben egy alacsonyabb, dacos, német autó elviszi az orrát.
A két kocsi között szikrák repültek, és az amerikai jobb hátsó sarka megemelkedett, majd    - mintha lelassult volna az idő - a terepjáró felemelkedett és megfordult a saját tengelye körül.
Jürgen teljes erőből kapaszkodott a kormányba. A Volkswagen az ütéstól megrázkódott és három méter magasból zuhant le az erdei útról, az országút felé.
A férfi lenézett, és a pillanat töredéke alatt szemrevételezte a lefelé forduló fényszórók fénéyben az aszfalt országutat.
- Ha most nem törnek el a tengelyek, soha - futott át Jürgen agyán, ahogy zuhant.
A három méter távolság megtétele egy örökkévalóságig tartott.
(...)
Vissza az elejére Go down

Jürgen Stark
mutant and proud

Jürgen Stark
Tanár
let me to help you
Play By : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 257
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Kanadai vadon   Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitimePént. 18 Júl. - 14:07

Kanada nagyrészét fenyves tundra takarja, amely a sarkkör felé a nyíres-fenyves társulásból (Québec, Ontario, Manitoba, Saskatchewan, Yukon, Újfundland éa Labrador nagyrésze, Alberta egésze) fekete és fehér lucfenyvesbe megy át. (A Hudson-öböl déli partja, az Északnyugati Területek északkeleti fele) (Megjegyzés: 1986-ban Nunavut még nem volt külön tartomány, csak 1999-től, ez akkor még az Északnyugati Teerületekhez tartozott)

A kanadai tajga végtelen vadonjában több száz kilométeren keresztül nem lehet nyomát találni az emberi civilizációnak - Tökéletes a világtól elvonulni, vagy elrejtőzni vágyóknak, titkos laborok létesítésének, vagy éppen földönkívüli leszállóhelyek kutatásának...
A sarkkörhöz közeledve az északi fény, az aurora borealis éjszakánként kékes-zöldes színbe borítja a vadon csillagos égboltját.






Ezen a civilizációtól távoli tájon az egyetlen emberi jelenlétet a több ezer éve itt lakó bennszülöttek közösségei jelentik, akik lassan egy évszázada próbálják megtalálni az egyensúlyt modernizáció és tradíció, jövő és múlt között.

Itt az átutazó nem kell elviselje az emberi társadalmak nyűgét... Ám nem számíthat senki másra, csak önmagára az elemekkel és a vadonnal szemben.



A hozzászólást Jürgen Stark összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 20 Júl. - 0:51-kor.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Kanadai vadon   Kanadai vadon - Page 2 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Kanadai vadon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Boyd & Yetta - Kanadai kisváros
» Mike + Carrie - Kanadai kisváros

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: Közel s távol-