Océane & Logan

Az elején picit tényleg megriasztott a két srác képessége, de ha minden alkalommal megijednék a rá váró küzdelmektől akkor nem lennék igazi harcos. Márpedig nem akarok mások céltáblája lenni. Nem vágyok reflektorfényre, de nem is akarom, hogy mások által éljek terrorban. Ha ezt a küzdelmet elveszíteném akkor nem hagynának békén és Logan sorsára jutnék. Márpedig senki se szeretne mások által szenvedni. Az indák amik felém kúsztak ijesztő látvány nyújtottak. Hirtelen nem tudtam ezzel szemben hogyan is védekezhetnék. A hanghullám ilyesmire szinte hasznavehetetlen. Aztán beugrott. Lassan, de biztosan fészkelte a gondolataim közé magát. Kombinálni kéne a két srác képességét és kioltanák egymást vagy ha belegondolok lángra lobbanna köztük valami. Tervem egy hajszál híján sikerül csupán. Majdnem engem ér el a lángcsóva és az inda is a fojtogatáshoz készült, de végül nem így lett, szerencse, sors, pillanat, mindegy hogyan is hívjuk, de az én felemre billentette a mérleget, én nyertem. A srác ujjai lángolni kezdtek és egyre haladtak a testéhez. Nyivákolása már-már átcsapott egy kislány hisztérikus megnyilvánulásába. Valahol sajnáltam, hisz eltudom képzelni, hogy meg van most rémülve, de Ő kereste magának a bajt. Amúgy is, ha sietnek és nem egymás mellett ugrálnak visongatva akkor az orvos gyorsan lekezeli a sebeket és még lehet, hogy szénné sem fog égni.
Logan és Shane küzdelme már nem volt ennyire könnyű és gyors. Mind a ketten szenvedtek sérülést, de Logan talán több látható sebbel büszkélkedhetett, mint ellenfele. Szerettem volna közbe avatkozni, hogy segítsek, de azzal csak elrontottam volna mindent. Egy lány védi meg akkor sokan gúnyolnák érte. Meg amúgy is, ez az Ő harca, neki kell küzdenie és ahogy jobban megnéztem nem volt esetlen. Végül véget vetett Shane uralmának és, ha nem fogom vissza magam akkor biztos, hogy sikítozásba kezdek örömömben, de sikerült lehűtenem magam és normálisan gratulálni. Shane néhány összetört mogyoróval kullogott el meg az égett dísznövényével és ezzel remélem többet viszont se látom.
Megnéztem Logan törött ujját és a sérült arcát. Tényleg nem volt valami szép látvány.
-Ha gondolod elkísérlek az orvoshoz, de ha nem szeretnéd akkor nem. - Szívesen elkísérném, most már bajtársak vagyunk. Viszont, ha nem szeretné, hát akkor nem, ez nem erőltetni való dolog. Csupán felajánlottam a társaságom.

Biztatom Logan-t arra, hogy vágjon vissza ám az egyszer sem jut eszembe, ha pont akkor látják meg Őket mikor Logan üt. Akár ki is csaphatják. Ennek ellenére látom a tekintetén, hogy gondolkodik rajta. Azt nem tudom, hogy eddig megpróbált e valamilyen módon szembe szállni a kutyulival. Shane-t elnézve a puszta szavak csak még inkább felhergelik és annál nagyobbnak hiszi magát. Az az öntelt vigyor, olyan szívesen letörölném róla. Igazán megérdemelné, hogy valaki visszaadja azt amit évekig Ő osztogatott. Én megtenném, ám ez nem vetne rám túl jó fényt mellesleg aki legyőzi ezt az öntelt hólyagot az lép a figyelem középpontjába és én szeretek a háttérben maradni. Nekem nem való a reflektorfény. Aki bosszút fog állni ezen a taplón mondhatni az foglalja el a trónját. Inkább örülnék neki, ha ez Logan lenne és nem én. Utálom Shane-t, ezt le se tudnám tagadni, de nem szenvedtem annyi ideig miatta, mint Logan. Tulajdonképpen egy aprócska konfliktusunk volt csupán, ez még nem nagy ok ahhoz, hogy megleckéztessem. Kiképzésem van harcból és a képességem is pusztító, de addig nem fogok tenni ellene semmit míg nem ad rá komolyabb okot. Vagy míg Logan meg nem teszi helyettem.
Nem lepődtem meg annyira, hogy társakkal tért vissza. Ő nem egy bátor harcos csupán egy gyáva féreg. Egyszer besült mikor felnyalattam vele a pályát, másodjára már nem támad egyedül. Okos és mégis roppant buta. Logan elvállalta a főellenségét rám pedig rám maradt a két talpnyali. Képességeiket látva egy percig szoborként álltam, de hamar feltaláltam magam. Végül végeredmény képpen egy slaggal tért vissza a srác aki felgyújtotta a saját haverját. Vizet a virágnak alapon hagytam had bajlódjanak egymással. A két személye küzdelmet figyeltem. Logan a sarkára állt és igazán bátran viselkedett.
A vérfarkassá változott Shane sokkal erősebb volt, mint gondoltam. Mikor Logan felüvöltött majdnem én is csatlakoztam a küzdelemhez, de aztán visszafogtam magam. Bajtársam ismét visszanyerte az irányítást. Egy jól irányzott hasba rúgással el is döntötte a küzdelem folytatását. Shane arckifejezése nem éppen arról árulkodott, hogy a helyzet magaslatán lenne. Egyre csak a két haverja felé pillogott. Ám a két szerencsétlen még mindig egymással volt elfoglalva. A srác ruhája is lángot fogott. Most már igazán tűzoltásról volt szó. Mikor Logan félre állt, szembe kerültem Shane-nel. Farkasszemet néztem vele. Mostanra már nem ijesztő, inkább visszataszító volt. Mivel nem akartam a képességemet feleslegesen használni így közelebb léptem hozzá. Szemei félelemről árulkodtak. Én nem vagyok a nyers erőszak híve ha nem muszáj, most mégis mogyorón rúgtam az immár visszaváltozott Shane-t. Felüvöltött a fájdalomtól én pedig megragadtam a gallérjánál fogva.
- Ha erről bárkinek is beszélni fogsz akkor mi is kiteregetjük a szennyesed és elhiheted, hogy rosszabbul fogsz járni, mint mi, ha eljár a szád. - Shane vadul bólogatott majd elengedtem és Logan-hez léptem. Shane összeszedve magát elszaladt. Az immár meglocsolt dísznövény és a tüzes kis barátja is szették a sátorfájukat.
-Gratulálok Logan, megnyerted a csatát. - Mosolyogtam rá.

Logan-nel egy baj van, nem bízik magában. A képességével sok előnyre tehetne szert. Összecsapáskor megzavarhatja az ellenfelet, taktikázási ideje is van. A másik fél nem láthatja éppen hol van. Ezernyi lehetőség felé lehet bontani a sebességét. De fél kihasználni, ez a Shane annyira megfélemlítette, hogy meg se meri próbálni. Megcsóválom a fejem és bár, nem az én dolgom, nem vagyunk közeli barátok és eleve nem tartozik rám a dolog, de nem fogom hagyni, hogy folyamatosan elbújjon azok elől akik terrorizálni akarják. Öntök bele némi önbizalmat és bátorságot. Még nem tudom, hogy ez hogyan is fog menni, azt se tudom hogyan álljak neki, de megcsinálom. Logan igen is megtudná védeni magát ha hinne ebben.
-Azért piszkál, mert látja rajtad, hogy nem akarsz kiállni vele. Ha megmutatnád neki, hogy ennyi volt, kész vége, a régi Logan akit eddig bánthatod nincs többé, akkor leszállna rólad. Csak meg kellene próbálnod, hidd el, sikerülne. - Próbálom biztatni és olyanokat mondani amivel talán rávehetem, hogy kiálljon magáért. Ha esetleg segítségre szorulna hajlandó lennék segíteni neki. Shane maga az ördög szolgája, ha túl akarom dramatizálni. Első pillantásra nem tetszett már, a modora és viselkedése meg egyszerűen utálatot váltott ki belőlem. Ha Logan-t sikerül rávennem, hogy tegyen magáért valamit akkor nagyon szívesen mellé állok. Ez a fickó már nagyon a bögyömben van.
Ám a várhatónál hamarabb kellett a segítségem. Shane két másik csatlósával közeledett felénk. Összeráncoltam a homlokom és éppen azon agyaltam, hogy hogy lehet ekkora barom. Egyszer már rendesen pórul járt általam, ez másodjára sem lesz másképp. A helyében meghúztam volna magam. Logan ezúttal harcra készen állt és örültem, hogy valamennyit csak hatott amit mondtam neki. Elvállalta Shane-t, egy személyes bosszú erejéig. Biccentettem majd szerencsét kívánva léptem a másik két egyén felé. Vigyoruk azt sugallta, hogy egy bolhaszemnek tartanak akit csak úgy lepöckölnek. Viszonoztam a vigyorukat, majd vártam, hogy lépjenek. Eszem ágában sem volt először harcba állni, megakartam tudni a képességüket. Az egyik srác kezében egy tűzlabda jelent meg míg a másik ujjai hosszú növényi indákká alakultak és lassan kezdtek csúszni felém.
Kevesebb gondolkodási időt kaptam, mint amire számítottam. A hanghullámokkal letudom dönteni őket, de képességeikkel szemben ez egy hangyányit sem ér. Az indák a lábamhoz értek és abban a szent pillanatban a tűzlabda is megindult felém. Gyors gondolkodás után felugrottam mire az inda is felfelé kezdett emelkedni. A tűzlabda az indákat érte és nem engem. A 10 hosszú növényi szál szép lassan elkezdtek égni. Mint mikor régen a dinamitot gyújtották meg. A lángok egyre haladtak a srác felé aki mostanra már vinnyogó hangot hallatott. Vigyorogtam és figyeltem ahogy a társa sűrű bocsánat kérések közepette rohant vízért még mielőtt leég a társa.
Logan is szépen boldogult ezt abból láttam, hogy Shane egy fának csattan. Szép munka!

Logan túlságosan fél a következményektől. Fél attól, hogyha megpróbálna fellépni a srác ellen csak minden még rosszabbra fordulna. Meg tudom érteni. De ha nem próbálkozik akkor sosem kerül ki a terror alól. Én könnyen beszélek, velem csupán egyszer kötekedett, de gondolom többször nem fordul elő. A képességemnek hála kimerek állni vele. De Logan helyzete teljesen más, csupán regenerálódik, sebessége használható lenne, ha végre kézbe venné a dolgokat. De nem tesz semmit, így természetes akiben van némi uralkodási vágy az kihasználja ellene a félelmét.
-Nem csak lehet, hogy az kéne hanem biztosan az kéne. Figyelj, abszolút nem közelharcra gondolok ahol erőfölényben lenne. A sebességeddel képes lennél bármilyen csapását kivédeni, próbálkozhatna, de esélye sem lenne. Kombináld az ütéseidet a sebességeddel és nyert ügyed van. - Próbálom biztatni. Nekem is egy tüske ez a srác, de amíg komoly gondot nem okoz addig nem hiszem, hogy megleckéztetem. ha esetleg rám szállna akkor bizonyára fellépnék ellene, de addig azoknak kell akik már régóta tűrik tetteit. Logan-nek csak önbizalom kellene meg egy csöppnyi bátorság és simán a saját oldalára tudná fordítani a meccs eredményét.
- Úgy van! - Mosolygom ismét rá. Legalább letisztáztuk a dolgokat és most már mind a ketten tiszta lappal indulhatunk, akár egy barátság is kialakulhat köztünk, de azért tenni kell. Logan-ben pozitívan csalódtam, azt hittem egy olyanfajta srác aki elsőre itéli meg ki milyen és ha nem tetszik neki elítéli. Lehet, hogy elsőre ítélt, de belátta, hogy hibázott és ettől bizonyul jó embernek. Az a srác idővel egyedül marad majd, csatlósai elfogják hagyni, akkor mihez kezd majd? Minden diák rettegett tőle míg Ő volt itt az uralkodó, ha leáldozik a napja akkor kifogja támogatni? Ki lesz aki mellette áll majd? Senki. És épp ez a lényeg. Mi nem vagyunk a ranglétra tetején, de ha valamelyikünknek bármi baja esne ott vagyunk mellette. Ez a barátság. Shane soha nem fogja megtudni milyen ez. Hamis barátai vannak, idővel majd erre is rájön, de azt hiszem neki addigra már késő lesz.
A srác és két talpnyalója igyekezett felénk. Nem lepődtem meg azon, hogy ezúttal nem egyedül tért vissza. Gondolom két társa elég erős mutáns szuper képességekkel megáldva. Felálltam a padról és szembe fordultam a három nagyon vagányak látszani akaró sráccal, kár, hogy igen röhejes volt amit műveltek.
-Egyetértek, össze kell fognunk és így is lesz. Shane-től ne tarts, ha gondot okozna ott leszek és segítek, a másik kettővel remélhetőleg hamar végzek. - Néztem farkasszemet a kettő közül az egyikkel. Alig láthatóan elvigyorodott amitől felment bennem a pumpa.
-Akkor, sok szerencsét! - Szóltam még oda Logan-nek majd figyelmemet teljesen a két egyénre fordítottam.

Nem kinevetés céljából, de megmosolygom amit Logan mond. Ha lehetne ilyet akkor mindeni távolságtartási végzéssel rohangálna. De ez nem így megy. Ennek a srácnak valami másra lenn szüksége ahhoz, hogy végre belássa nem csak Ő van a világon és nem tehet azt a másikkal amit csak kigondol. Meg kéne leckéztetni, de egyedül ilyesmibe nem fogok bele. Logan-t meg végig nézve, nem azért, hogy gonoszkodjak, szó sincs róla, de szerintem fél. Bizonyára ez a srác elég régóta terrorizálja. A nevén is szólította ami mást nem is jelenthet minthogy igen régóta ismerik egymást.
Én Logan helyében nem hagynám, hogy továbbra is sakkban tartsa. Ez csak egy nagydarab, túlságosan magabiztos, csatlósokkal körülvett, pipogya alak. Ha igazán szembe szállna vele valaki akkor le lehetne taszítani a magas lóról.
-Már miért sülne el fordítva? Ha valamit nagyon akarunk az sikerülni fog. Mellesleg nem megverni akarom csupán megleckéztetni. Különösképpen nem is fájna neki. Egyszerűen rávilágítanám arra, hogy minden királyt le lehet taszítani a trónjáról. Megtanítanám neki, hogy a gyengébbek is tudnak erősek lenni. - Fejtem ki igen hosszan a véleményem. Talán ebből nem lesz semmi, talán minden ugyanúgy marad ahogy eddig, de legalább elültetem Logan fejében az ötletet hátha egyszer szembe mer szállni a sráccal.
Nem félek a sráctól, engem nem lehet olyan könnyedén megfélemlíteni. Nem is olyan rég támadt rám egy hadseregnyi kommandós, élve kijutottam és négy helikopter és jó pár emberélet veszett oda azon az estén. Egy ilyen alak nem fog rám ijeszteni.
Mosolya kicsit jobb kedvre derít, talán van esély arra, hogy elássuk a csatabárdot. Személy szerint nagyon örülnék neki, ha elfelejthetnénk, hogy ki nem kedvelt kit. Jobb mindenkinek, ha nincs konfliktusa vagy utálója. Tényleg nem vesztenék azzal semmit, ha továbbra is meglenne köztünk az a bizonyos szakadék, de mindenkinek jobb a békesség.
-Akkor mind a ketten tévedtünk. Előfordul. De legalább belátjuk és megbeszéljük. - Mosolygok a srácra. Csak ennyi kellett volna eddig is. Megbeszélni a dolgokat. Mind a ketten tévedtünk és úgy utáltuk a másikat, hogy azt se tudtuk kicsoda micsoda.
Én örülök, hogy végül ezt is letudtuk. Az a bunkó gyerek sose tudhatja meg milyen érzés új barátokra szert tenni mivel neki csak félelemmel teli csatlósai vannak, de barátai nincsenek. És szerintem nem is lesznek. Milyen fura az, hogy egy aj össze tud kovácsolni két embert akik nem szimpatizáltak egymással.

Gondolom, hogy egy ilyen után a pólója érdekli a legkevésbé, de mivel megemlítette, hogy dobhatja ki, így fűztem pár szót a témához én is. A helyében magam se azzal törődnék, hogy tönkrement-e a ruhám vagy sem. Bár sérülései gyorsan gyógyulnak, a vérzés is lassan eláll, vagyis szerintem már rég nem vérzik. A srác legalább megkapta ami kijárt neki, megfizettem azért amiért kezet próbált emelni rám és mert a barátomat bántotta...barátomat? Most tényleg azt mondtam? Finomítok a helyzeten, véletlen jött megmentőmet, így sokkal jobb. Alighanem mi még mindig nem csípjük a másikat, bár különösebb bajom nincs vele, mint azt már említettem.
-Nem rossz ötlet, de nem fogják megtenni, akármilyen tuskó és kötekedő alak, Xavier professzor nem fogja kirakni a szűrét, ebben biztos lehetsz, mindenkiben látja a lehetőséget még ha nincs is benne. Megpróbál maximum beszélni vele és gondolom utána minden folytatódik úgy ahogy eddig, ha csak péppé nem verem.. - Mondom komolyan. Nem akarok azzal vagánykodni, hogy képes vagyok rá, egyszerűen annyira megutáltam a srácot, hogy képes lennék rá, ez szintén nem helyes ahogy az sem amit Ő művel, és persze jobb ember sem leszek tőle, ha erőszakkal válaszolok erőszakra. De ezzel a fiúval szerintem nem lehet megegyezni, sok benne a felgyülemlett energia és a birtoklási vágy, mindent magának akar és szeretné, ha a gyengébbek behódolnának neki. Tipikus tapló.
-Ez a srác szerintem mindenkinek tépi az idegeit de legtöbbször senki nem tesz semmit. Azért tényleg hálás vagyok amiért nem hagytál vele egyedül. - Mosolygom rá, ha nem segít biztosan esélyem se lett volna földbe döngölni.
Még mindig nem mentem el mellőle pedig megtehetném hisz látszólag már sokkal jobban van. Viszont bennem van az, hogy Ő egy bajtársam, segített rajtam és ha mást nem is tudok tenni akkor szobrozom mellette míg úgy nem látom teljesen felépült.
-Nincs veled semmi bajom Logan, egyedül azért kerüllek, mert látom a szemeidben, hogy nem kedvelsz, miért legyek akaratos és ennek ellenére barátkozós, ha látom nem kérsz a társaságomból? Ez a mostani más helyzet, megsérültél, és kutya kötelességem nem egyedül hagyni, még ha ebből nem is kérsz. - Hangom határozott. ha ezek után elakar küldeni hát rajta, nekem ezzel nem árt, a kapcsolatunk nem változik. Továbbra is megleszek nélküle és a barátsága nélkül, de ha másképp dönt és nem küld el akkor maradok. Ez egy ilyen nap, egyik helyzetből csöppenek a másikba és egyre csak bonyolultabb lesz.

Nem kicsit idegesített már a nagydarab idióta csak hát lehetőségem nem volt rá, hogy megleckéztessem. Azzal, hogy Logan közbeavatkozott nem csak segített nekem, de előidézte azt is, hogy a srác nagyot puffanjon a füves terepen. Nem szokásom bántani másokat, az nem az én műfajom, de ha kekeckednek velem vagy megpróbálnak akaratom ellenére tenni velem valamit na hát akkor kitör belőlem a láva. Ez a srác bár csak most láttam ezidáig először már a bögyömben volt. Nem csak nem hagyott olvasni, de látszott rajta, hogy az a fajta aki imád kötekedni másokkal, általa gyengébbeknek hitt emberekkel. Csak ezúttal rémesen rossz embert választott magának. Én nem vagyok olyan aki eltűri, ha kötekednek vele. meghúzom magam mert félek mások bántó szavaitól, de ha belém kötnek hát akkor az vissza is megy. Örömmel nézem végig ahogy a srác benyakalja a füves pályát. Szinte öröm látni ahogy végig csúszik a földön. Így jár az aki a gyengébbekkel kötekszik. Logan mellé csüccsenve mérem fel a látványt és nem mondhatnám elragadónak ami a szemem elé tárul. Igaz, hogy se Ő se én nem kedveljük a másikat, de Ő megmentett én pedig legalább annyival tartozom neki, hogy nem lépek le és hagyom a bajával egyedül. Kérdésemre, hogy jól van-e megmutatja a sebet és hát erre annyit tudok csupán mondani, hogy sz.r ügy. Sajnálom persze, hisz nekem segített, de mivel képességileg nem vagyok megáldva a gyógyítás hatalmával így nem tehetek semmit.
-Hát a pólót mindenképp. Ez már nem a menthető kategória az biztos. - Nézek végig a véres pólón, a szakadást még csak-csak össze lehetne foltozni, de a vér nem biztos, hogy folt hagyás nélkül kijönne.
Látom Logan-en, hogy ezúttal nincs kedve játszani a megszokott köröket. Ha megtette volna akkor habozás nélkül hagyom faképnél. Nekem végül is semmi dolgom itt, érte nem tehetek semmit, tehát csak azért vagyok vele, mert segíteni próbált nekem. Csupa jó szándék vezérel, ezért nem hagyom magára.
-Most láttam először, de remélem utoljára, a helyében elkerülném a konfliktusokat mostanában, mert figyelni fogom. - Nincs a hangomban semmi arra utaló jel, hogy valami nagy hatalmú embernek tartom magam, csupán megjegyeztem, hogy nekem ennyi bemutatkozás elég volt a részéről és csak egyszerűen kerüljön el jó messzire. Ha a közeljövőben meglátom és szemétkedni fog akkor ennél rosszabbul is járhat pedig azt hiszem a bölcsességfogát látom csillogni ott lent.

A hústorony fölém magasodott és láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet. Önelégült vigyora borzalmasan idegesített és az a kölni amit használt meg irritálta az orromat. Szavai is arról árulkodtak, hogy fogalma sincs arról mi a tisztelet és a magán szféra. Talán úgy 5 centire lehetett tőlem és már a levegővétel is akadályoztatva volt, azt már elfogadtam, hogy termetével a napot takarja, na, de hogy a szél járást is akadályozza azt már nem.
-Mit mondd neked az, hogy húzz el? Nem voltam elég világos?! - Az idegeim pengeszélen táncoltak, hogy lehet valaki ekkora bunkó? Idegesen pattantam fel a helyemről és néztem a srác bamba tekintetébe. Azt mondta szereti a rossz lányokat, hát akkor leszek elég rossz ahhoz, hogy a végén megutálja.
A hústorony megragadta a karomat ami fájt. Próbáltam lefeszegetni magamról, de vasmarka volt, bilincsként csattant rám.
-Veszed le rólam a koszos mancsodat!! - Ordítottam rá, de haszontalan volt. Nem eresztett, sőt még hangosan fel is nevetett. Dühös voltan, nagyon is. Már épp azon voltam, hogy használom a képességem robbantó részét, de akkor termett ott Logan és a fickó eleresztett amint belé ütközött.
Egy percig megütközve néztem a kér srácot és nem tudtam hová tenni, hogy miért segít nekem Logan. Elvileg ki nem állhat akkor meg miért?
A nagydarab colos képességét használva terítette földre Logan-t aki meg is sérült. A hasa vérzett. A srác nevetve indult el, de hülye lettem volna ennyiben hagyni a dolgot.
-Hé, haver, állj csak meg!- Szóltam utána, majd ujjammal csettintettem és a hanghullámokat felerősítve indítottam neki a támadást. Az energia nagyot lökött rajta amitől földre zuhant. Ha valahol esetleg földrengés keletkezett az esés hatására akkor elnézést.
Dolgom végeztével csüccsentem le Logan mellé aki nem nézett ki valami fényesen.
-Velem minden oké, köszi, hogy megpróbáltál segíteni. - Óvatosan mosolyra húztam a szám. Az egy dolog, hogy nem járt nagy sikerrel a mentőakciója, de a szándék a fontos.
-Te hogy vagy? - Kérdem meg tőle, hisz megsérült ez tisztán látszik. Remélem valaki a körmére néz majd a srácnak, elvileg nem szabad egymás ellen használnunk a képességünk, Ő mégis megtette.

Ahogy a labda végre meg áll egy helyben Logan is megérkezik. Hát rá egyáltalán nem számítottam, van néhány közös óránk ahol éppen eleget látom ahogy ferde szemmel néz rám. Igazából még mindig nem értem miért viselkedik így velem, egy rossz szavam se volt hozzá, sőt szerintem még egyszer sem szóltam hozzá. A semmin meg nem értem, hogy lehet fenn akadni? Még ha esetleg tettem volna olyan dolgot ami megbotránkoztató vagy éppen ártott volna neki akkor megérteném, na de így? Az óráimon kívül a szobámban vagyok vagy Atlasszal kint az erdőben, aligha tehetnék bármi olyat ami ellenére lehetne.
Az apám szerint vannak akiknek ok sem kell ahhoz, hogy valakit utálhassanak. Ez mennyire igaz tud lenni. Nekem semmi bajom nincs vele, az más, hogy kezd unszimpatikussá válni ezzel a viselkedéssel.
Látom a tekintetén, hogy mennyire, de mennyire utál, felkapja a labdát és már indul is az ellenkező irányba, még annyit se mond, hogy mafu. Hümmögök majd újra fellapozom a könyvem és ismét a sorok közé vetem magam. Kár felidegesíteni magam egy ilyen miatt. Nem muszáj nekem megkedveltetnem magam mindenkivel, ha nincsenek ellenségei az embernek akkor unalmassá válik.
A könyv lapjai fölé hatalmas árnyék vetül és elgondolkodom, most vagy a fa sétált el eddig vagy beborult az ég, vagy...ez a torony áll itt előttem és takarja a napfényt.
-Már ne is haragudj, de eltakarod a fényt, leszel szíves arrébb állni vagy én állítalak arrébb. - Nézek dühösen a szemeibe, de csak azt a bizonyos gúnyos mosolyt kapom tőle amit ilyenkor szokás.
-Mindig is szerettem a rossz lányokat. - Eresztett meg egy újabb vigyort amitől felfordult a gyomrom. Leraktam az értékes könyvemet a pad szélére aztán felálltam és szembe néztem az Eiffel-toronnyal.
-Na ide figyelj, 5 másodpercet kapsz, hogy elhúzz innen, vagy nem állok jót magamért. - Szinte már kiabáltam, de elmeállapotát vizsgálgatva nem tűnt elég értelmesnek ahhoz, hogy ezt felfogja.
Kezeivel hátra szorította az enyéimet ami nagyon fájt, feljajdultam. Hát a mutáns már a birtokon se találhat nyugtot?

Egész jól telt a délutánom, ha nem számítjuk, hogy szét téptem egy megírandó házi dolgozatot háromszor mire végre elégedett lettem vele. Gus jegyzeteit tudtam alapul használni, de mégse tudtam a nyomába érni annak amit Ő alkotott. Ideges voltam és mire kész lettem, körülöttem több volt a papírgalacsin, mint a porcica a polcokon. A dolgozatot gondosan eltettem a fiókomba Gus dolgozatával együtt, majd kimentettem a holmijaimat a galacsinok tengeréből. A takarítás nem telt volna sok időbe, ha közben nem ültem volna le egy-egy könyvet átlapozgatni amit éppen kimentettem. Na, de mentségemre szóljon azokat a könyveket már nagyon régen olvastam utoljára. Néhány Stephen King regényről van szó, valahogy mostanában nem volt elég időm arra, hogy elolvassam őket újra, pedig páratlan művek. Kicsit elfogult vagyok King-gel szemben, mert Ő a kedvenc íróm. Ha nem lenne ennyi gyakorlat vagy elméleti tantárgy akkor egy csomó időm lenne olvasgatni. A kedvencem az Állattemető című regénye ami 1983-ban jelent meg, három évvel ezelőtt, ahogy megjelent meg is vetettem szüleimmel. Még mindig elég friss papír illata van.
Két óra takarítás után végre ragyogott a szoba és a könyves polcomat is rendbe raktam. Legalább Lindsay nem fog szívinfarktust kapni, ha bejön a szobánkba. Ezek után lekaptam az Állattemetőt a polcról és lesétáltam az udvarra. A nap melengette a karomat, de nem volt az a kimondott kánikula. Leültem egy padra nem messze az erdő szélétől. A közelben néhány diáktársam focizott. Különösebben nem zavart a zaj amit csaptak, tudtam mellette olvasni. Otthon is mindig volt egy kisebb zaj, a varrógépek monoton kattogása mindig betöltötte a kastély helyiségeit.
Néha oda-oda pillantottam a játékra, de annyira nem tudott lekötni, jó sport, de a vadászatot jobban szeretem, azaz igazi sport. Olvasás közben, szokás mondani, hogy repül az idő, nos ez igaz, én is így érzem. Mire ismét felpillantottam a meccsnek már vége volt. Az idő tényleg gyorsan elszaladt.
A következő pillanatban egy focilabda parkolt le előttem, majd a gazdája is megérkezett. Felnéztem rá és azonnal elkomorodtam. Logan volt az, az első számú ember aki nem kedvelt és azt hiszem az egyetlen is. Különösebb bajom nincs vele csak egy kicsit ellenszenves ezzel a ˝elsőre megítéllek˝dologgal. Nem is igazán beszéltünk, de már elsőre nem voltunk szimpatikusak egymásnak. Nem lehet az ember mindenkivel jóban, nem?