we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Océane és Jürgen Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Océane és Jürgen Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Océane és Jürgen Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Océane és Jürgen Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Océane és Jürgen Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Océane és Jürgen Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Océane és Jürgen Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Océane és Jürgen Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Océane és Jürgen Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Océane és Jürgen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Océane Léa Nado
mutant and proud

Océane Léa Nado
Diák
power to the future
Play By : Deborah Ann Woll
Hozzászólások száma : 186
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitimeCsüt. 9 Okt. - 19:35

Már maga a levegő vétel is fárasztónak bizonyult. De nem akartam mutatni, hogy bizony már egy szusszanásnyi energiám sincs.
A csillagok már javában az égen tündököltek és a nap is félálomba merült már. Lassan annyira sötét lesz, hogy az orrunkig sem fogunk látni, addig remélhetőleg befejezzük az edzést, mégse lenne jó, ha egy hatalmasat esnék a saját lábamban, valahogy az nem lenne stílusos.
Jürgen-nek abban teljesen igaza van, hogy a körülmények teljesen másak, mint nála. Neki bonyolultabb dolgok miatt volt szüksége kiképzésre és edzésre, nekem nem sietős és teljesen másra kell. Bőven elég a számomra ha megtudom védeni magam és nem érhet meglepetés.
Az, hogy esetleg az ősz vége felé már túl leszek az edzéseken teljesen felvillanyozott. Azt hittem sokkal tovább fog majd tartani. A fájdalmas részt egyelőre nem igen tapasztaltam még meg úgy hiszem. Hiszen az első edzésemen vagyok túl, Jürgen pedig nem hajszolna bele a legelején a közepébe. Vagy igen? Nem, nem hiszem, ez még nem lehet az edzések tetőpontja. Bár izzasztó és fárasztó volt eddig is mégse gondolom úgy, hogy ez már feladat. Lesznek olyan napok is mikor felállni nem tudok majd a fűről nem hogy még feljussak a szobámig. Azokat az edzéseket várom.
-Nem vagyok türelmetlen, de alig várom már, hogy eljussunk Ősz végéig. - Mosolyogtam és nyom sem volt már a fáradtságnak rajtam vagyis épp nem éreztem, majd holnap mikor izomlázam lesz, akkor eszembe fog jutni minden, az egyszer biztos.
Na igen, ösztön szerűen mozgok, bár meglep, hogy Jürgen is hasonló cipőben járt, mint én most. Megnyugtat, hogy neki is sikerült elsajátítania mindent, nekem is fog.
A kastély ablakai közül kinyitottak egyet és megéreztem a finom sült hús illatát, rögtön kordult a gyomrom amire elmosolyodtam.
-Farkas éhes vagyok Tanár úr. Egy elkommandírozott vacsora klassz lenne. - Mosolyogtam majd követtem a kastély felé. Első edzésen túl vagyok, bár fárasztó volt nagyon élveztem, várom a következőt!
Vissza az elejére Go down

Jürgen Stark
mutant and proud

Jürgen Stark
Tanár
let me to help you
Play By : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 257
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Re: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitimeKedd 7 Okt. - 20:08

Jürgen leengedte a kezeit. Mind a ketten lihegtek. A nap már lement, és tücskök ciripeltek a sárguló fűben, a csillagok pedig tisztán ragyogtak felettük. A keleti égbolton aranyrózsaszín fényt rajzolt az égre a város, és a Xavier kastély ablakaiból otthonos, sárga fény dőlt ki a pázsitra.
- Nyuogodj meg, Delfinlány, nagyon jól haaldsz, tehetséges vagy. Nézd, nekem évekig tartott a kiképzésem, de a körülmények is mások voltak, elit titkosügynökké képeztek ki. Neked másra van szükséged. Szerintem, néhány hét után már olyan ismereteid lesznek, amik már megmutatkoznak egy összeütközésben, egy-két hónap alatt pedig egészen jó alapvető tudásod lesz. Csak készülj fel, az edzés sokszor fájdalmas és hosszadalmas. De az alapján, amit ma láttam, szerintem ősz végére már ügyes kis harcosnő leszel, szóval, fel a fejjel.
Jürgen mosolygott, majd a lány vállára tette a kezét.
- A koordinációra figyelj. Ösztönszerűen és gyorsan mozogsz, valószínűleg a sport és a tánc a Te tereped. Viszont ezért hajlamos vagy arra, hogy egy-egy mozdulatot ösztönösen oldj meg, és ne úgy, ahogy technikailag praktikusabb. Ismerős, mert én is ilyen cipőben jártam... Nagyjából annyi idősen, mint Te, ami azt illeti.
A férfi  megveregette a lány vállát. Valaki kinyitotta a fölszinti konyha ablakát és Jürgen orrát megcsapta a sülő hús illata.
- De azt hiszem, mára ennyi elég is lesz. Nem vagy éhes? Fogadjunk, hogy két főre kommandírozhatok magunknak valami vacsit. Tudod, én tanár vagyok itt, vagy mi.
Az északi mosolyogva kacsintott egyet, majd megragadta az edzőfelszerelést és a kastély felé vezette a lányt.
Vissza az elejére Go down

Océane Léa Nado
mutant and proud

Océane Léa Nado
Diák
power to the future
Play By : Deborah Ann Woll
Hozzászólások száma : 186
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitimeSzer. 24 Szept. - 18:57

Eddig azt hittem éppen megfelelő a számomra az, ha a háttérben meghúzódva végig járom a kijelölt utat és aztán kezdek valamit az életemmel. De ahogy a kommandósok is megértették velem, nem elég túlélni az életet, küzdeni is kell mellette és Jürgen kész is megtanítani nekem mindent ami ehhez szükséges. Persze az esélyt megadta, hogy most visszakozzak amíg nem mélyedünk bele az edzés és a harcművészet minden ágába, azonban nekem elhatározott szándékom, hogy megtanulok mindent amit csak tanítani tud, szeretném ha lenne nálam egy nem csak kézzel fogható fegyver. A robbantás jó, egy bizonyos fokig azon túl már veszélyes, míg a robbantást nem használhatom zárt teren belül a harcművészet meg állja a helyét ott is.
Nem visszakoztam és beleegyeztem, hogy tanítson, tanulni akarok és túlszárnyalni a mestert.

Szinte áhítattal figyeltem és hallgattam minden egyes szavát, azt is tudom, hogy amíg nem vagyok tisztában a dolgok miértjével addig max kapálózhatok és hülyét csinálhatok magamból. Az alapállás dolgot érettem is, azért ennyit még én is tudok még ha nem is értek egy kicsit sem az ilyesfajta dolgokhoz. Szememmel végig követtem ahogy alapállásba állt és próbáltam mindent úgy rögzíteni, hogyha rám kerül a sor ugyanazt tudjam visszaadni, mint amit láttam.
-Hát próbáljuk meg. - Mosolyogtam és örömmel fogadtam a segítséget. Arra kellett rájönnöm, hogy ez olyan, mint a tánc. Ott is be kell tanulni az alap lépéseket, hogy aztán abból összetudjuk rakni magát a táncot. Az eleje mindig görcsös és olyan mintha az ember karót nyelne, így érzem én is, de végül ráérzek és már segítség nélkül is megy az alaphelyzet felvétele. A többi pozíció sem okozott olyan vészesen nehéz feladatot, de azért némelyikkel meggyűlt a bajom nem tagadom, de a bátyus láthatta rajtam az igyekezetet, nem is kicsi szorult belém.
A mozgásos részére már nehezebben reagáltam, de kitartóan próbáltam hárítani, védeni. Jürgen közben meg-meg állította a szerencsétlenkedésemet és segített megmutatni, hogyan álljak védekezés és támadó pózba.
-Szeretem a sakkot bár ez kicsit azért másabb. - Nevettem fel és közben minden egyes lépésemre odafigyeltem. Jürgen bár visszafogta magát ezt éreztem, mégis értek ütések amik kicsit lelomboztak, persze tudom, hogy egyből nem leszek profi, de úgy örültem volna, ha sikerül kivédenem az ütéseket.
-Értem. Igyekszem. - Persze, hogy értettem mindent, jobban kell figyelnem, mert ha ez egy igazi küzdelem volna alighanem réges-rég eldőlt volna ki nyeri a csatát és én már vagy a sürgősségin lennék vagy az ibolyát szagolgatnám alulról, egyik sem hangzik jól.

Telt az idő, észre sem vettem, de minden sötétbe burkolózott. A csillagok ezernyi lámpásként ragyogták be a sötét égboltot. Annyira lekötött a küzdelem, hogy észre sem vettem a lágy, hűs szellőt ami verítéktől nedves hátamat lágyan cirógatta.
-Azt hiszem kezdem érteni. Egy kérdésem van csupán, ha így folytatom meddig tarthat míg legalább negyedannyira jó leszek, mint te? - Eresztettem meg egy fáradt mosolyt tanárom felé
Vissza az elejére Go down

Jürgen Stark
mutant and proud

Jürgen Stark
Tanár
let me to help you
Play By : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 257
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Re: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitimeSzer. 24 Szept. - 14:18

Océane és Jürgen egymással szemben álltak. A lemenő nap fénye hosszú árnyékot vetett a kiégett, kora őszi gyepre, és Jürgen látta, ahogy a lány szemében borostyán ragyogást gyújtott. Megértették egymást. Jürgen elmosolyodott és bólintott. Nem tudta, az X-Birtok, és általában az X-Men mekkora része osztozott abban a harci szellemben, amiben ők osztoztak, de most a világ békés volt, és nem volt szükség a fegyverekre, a mutánsok erejére.
Volt idő pihenni, edzeni, építeni. Felkészülni a télre.
Mert a tél közeledett.

-Nem, készen állok, taníts meg mindenre amit tudsz. Köszönöm, hogy te megértesz.
A férfi komolyan bólintott.
- Először is, kezdjük a közelharci tréninggel. Ahol a küzdelem elkezdődik, az a beállás, a pozíció, amit építened kell és fenntartanod, ráadásul, folyamatosan mozgásban vagy. A harc legnagyobb része azon múlik, hogy a szembenállók milyen hosszan képesek fenntartani a pozíciójukat, és vele együtt a figyelmüket és a kitartásukat. Az állóképességeiket mérik össze. Vegyünk alapul egy ötvözött alapállást.

A férfi bemutatta, amire gondolt.
- Nézd meg a testhelyzetemet. A két karom egy-egy védvonalat képez, az egyik a külső, ezzel védekezel és támadsz is, a másik a belső. A pozicionálás az első védvonalad. Ha eljutnak hozzád, a külső kezeddel védesz és támadsz, ez a második védvonal. Ha azon túljutnak - és idővel fognak is - akkor a belső kezed az utolsó védvonal. Tehát ha mind a két kezeddel támadsz, akkor kockáztatsz, nagyobb a nyereség és nagyobb a veszély is. Ezt egy az egy ellen még megteheted, de több ellenfél esetében sokkal veszélyesebb.
A lábaim is ehhez igazodnak, egy elöl van, ez a lándzsa hegye, egy hátul, amire nehezkedem. Az egész felállásom arra épül, hogy két oldalt lecsússzanak rólam az ütések. Most próbáld ki Te.

Jürgen odalépett a lányhoz, hogy segítsen az alapbeállásban. Tudta, hogy az első próbálkozás mindig darabos, görcsös, az ember még csak elemenként rakja össze a testtartást és a mozgást, így eltartott egy ideig a dolog. Aztán elkezdték gyakorolni akülönböző pozíciókbból való helyzetfelvételt.
- Jól van. Most próbáljuk ki a mozgást.

Fárasztó gyakorlat következett. Jürgen körbe-körbe mozgott Océane körül, arra kényszerítve a lányt, hogy folyamatosan mozogva tartsa a pozícióját. Időnként hátrébb szorította, visszavonulásra késztetve, aztán előrébb engedte. Aztán megálltak, hogy a férfi megmutassa, milyen lépésekkel kell visszavonulni vagy előrenyomulni, hogy mozgás közben egy gyors támadással ne lehessen áthatolni a védelmen.
- Így. Minden lépés számít. Ez olyan, mint a sakk.
Gyakorló, lassú, próbaütésekkel stimulálta a lány védelmét, amiken egy kicsit fokozott és gyorsított, ahogy Océane kezdte felvenni a lépést. Gyorsan tanult. Fürge lábain ruganyosan mozgott, kiváló reflexekkel, és Jürgennek az volt a meggyőződése, hogy a lánynak nem csak a fizikai képessége és tehetsége megvan a sporthoz, testmozgáshoz, de az elhivatottsága is megvan, hogy gyorsan tanulja meg a közelharc alapjait.
Jürgen néhány ütése természetesen talált, de lelasította a kezét, szóval csak finoman hozzáért a lány felsőtestéhez, a bordái között, a szegycsontjánál, a kulcscsontjánál, a hasán, a gyomorszájánál, a vállán és egyszer az állán.
- Arra figyelj, hogy a felsőtested sérülékeny. A bordák könnyne törnek és egy törött borda komoly belső sebeket okozhat, például átszúrhatja a tüdődet, és légmellhez vezet, mint ami nekem volt, amikor átlőtték a mellkasom, emlékszel? A hasi lágy rész is sérülékeny, hiszen a belső szervek könnyen sérülnek. Mivel lány vagy, az alhasadra nagyon kell vigyáznod, ezt ugye nem kell magyaráznom.

Eltelt fél óra, egy óra, másfél óra. Először csak gyöngyözött, majd csorgott, végül szakadt róluk a veríték. Az állóképességi tréning igénybe veszi az ember akaraterejét, még úgy is, hogy az adrenalin és a testmozgás élvezete tompítja a fáradtság fájdalmát. A test saját stimuláló mechanizmusai is lassulnak, hisz a szervezet rengeteg energiát használ, ami nem végtelen.
- És most pedig fordulj így... Igen. Ügyes. Látom, kezded érteni. Van kérdésed?
Vissza az elejére Go down

Océane Léa Nado
mutant and proud

Océane Léa Nado
Diák
power to the future
Play By : Deborah Ann Woll
Hozzászólások száma : 186
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitimeSzer. 17 Szept. - 17:42

Nem tudom mi üthetett belém mikor csak úgy kibukott belőlem az a mondat. Az a nap valahogy úgy él bennem, mint valami létfontosságú esemény, de közben a tragédia is meg van benne amitől jó pár napja képtelen vagyok álomra hajtani a fejem. Hazudnék és magamat árulnám el, ha letagadnám, hogy élveztem mikor az életem veszélyben volt és csak magamra számíthattam. Persze féltem, nagyon is féltem, de valahogy ösztönszerűen képes voltam cselekedni. Saját magamat is megleptem tettrekészségemmel. Harc képzett kommandósok mondtak csődöt mikor megtámadtak és magamat meglepve valahogy egyszer sem blokkoltam le. Persze azt sem hagyhatom ki, hogy bár helytálltam attól még elég hamar végem lehetett volna Jürgen nélkül. Az elején nem bíztam benne, még csak az kellett volna. A kommandósokat összekötöttem vele és hol tőle hol azoktól a fegyveresektől vártam a végső csapást. Emberekkel szemben igen bizalmatlan tudok lenni, de Jürgen rászolgált a bizalmamra. Ez sose harcoltam úgy meg pláne nem, hogy közben valaki más élete is fontos volna. Ott álltam két tűz között. Az enyém volt a döntés joga, vagy hagyom, hogy lyukacsos sajttá lőjenek vagy együttműködöm az Idegennel akit két perce ismertem. Hát vállaltam a következményeket és milyen jól tettem. Jürgen-ben nem csak csapattársra találtam, de barátra is egyben. Olyan számomra, mint egy nagy testvér. Nem csak bízom benne, de elég fontos is lett a számomra. Nem mutatom ugyan, de valóban testvérként gondolok rá. Azt, hogy Ő vajon hogyan is érez ez ügyben nem merem megkérdezni. Úgy érzem, ha bevallanám mennyire fontos nekem még el is veszíteném, hisz nem ismerjük olyan régóta egymást. Nem akarom kínos helyzetbe se hozni egy ilyen vallomással. Minden úgy tökéletes ahogyan most van. Itt maradt és biztos lehetek benne, hogy nem éppen egy kommandós osztagot nyírbászol valahol Kukutyinban...nélkülem.
Ahogy kibuknak belőlem a szavak úgy szeretném visszaszívni őket. Nem akarom, hogy Jürgen azt higgye gyenge vagyok és, hogy az edzés mit sem ér mikor nem vagyok képes ölni. Nem így van, de ha egyszer kimondtam azt már nem lehet megmásítani. Figyelmesen hallgatom amit mond és örülök neki, hogy megért és persze amit mond teljesen más megvilágításba helyez mindent. A bűntudatom ugyan még a helyén van, de kezdem úgy érezni, hogy képes leszek megszabadulni tőle. Pár pillanatig még emésztettem a hallottakat és tudom, hogy ezt soha nem fogom elfelejteni. Sem azt, hogy Jürgen ilyen megértő volt és segített, de azt sem, hogy végül is ártatlan vagyok és, hogy semmi rosszat nem tettem. Egy pillanat erejéig elgondolkodtam rajta, hogy ha Jürgen egy picit fiatalabb volna pont az az ember volna akivel leélném az életem. De szerencsés vagyok, hogy kaptam egy testvért.
-Nem, készen állok, taníts meg mindenre amit tudsz. - Végül halkan még hozzá tettem, alig hallhatóan. - Köszönöm, hogy te megértesz. - Majd újra a naplementére szegeztem a tekintetem, lassan a sötét égbolt is előtűnik már. Mintha egy mázsa súlytól szabadultam volna meg, a lelkiismeretem nem kínzott már és úgy érzem, hogy az éljjel végre nyugodtan aludhatok majd.
Vissza az elejére Go down

Jürgen Stark
mutant and proud

Jürgen Stark
Tanár
let me to help you
Play By : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 257
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Re: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitimeHétf. 15 Szept. - 19:12

Jürgen komolyan bólogatva, figyelmesen hallgatta Océane-t. Nem csak közeli barátjának tartotta a lányt. Harcoostársnak is. Jürgen szemében a tény, hogy együtt harcolt valakivel, hogy megmentették egymás életét, sokkal több érettségi bizonyítványt adott, mint bármilyen igazolvány, vagy papír. Ha ragaszkodott volna a hagyományos férfiszerep felfogáshoz, akkor azt mondta volna, hogy ez az, ami a férfit férfivé tette, de Jürgen nem volt patriarchális típus. A másikban mindig a személyiséget, az erőt, az inteligenciát kereste, és a nem csak másodlagos volt, a kulturális háttér és a bőrszín pedig egyáltalán nem számított. Ez egyébként vissza is tükröződött abban, ahogy a nőkre tekintett, hiszen mindig az intelligens és karizmatikus nőket tartotta vonzónak. Az a típus, aki mellett mások "férfinak érezhették magukat", a passzív, csendes, visszavonuló fajta nő sohasem érdekelte.

Océane pont a karizmatikus, intelligens és erős típusba tartozott, de Jürgen annak ellenére, hogy már személy szerint felnőttként kezelte, egyszerűen... Nem tekintett rá úgy. Mégiscsak, körülbelül nyolc év volt köztük, a lány tizenéves volt, ő pedig húszas évei közepén járt. Océane a húga lehetett volna, és Jürgen úgy érezte, hogy a lány be is töltött egyfajta űrt, amit saját húgának hiánya hagyott hátra. Szülei, nővére, kishúga mind... Egyszerűen... Tátongó lyukak voltak körülötte. Amióta családja szétszakadt, sehol sem érezte magát... oda tartozónak. Océane azonban igazi barát volt. Egyívásúak voltak. Erősek, kemények és intelligensek. A férfi úgy érezte, a lányban volt valami különleges harciasság és tehetség, ami megkülönböztette az X-Birtok átlag lakójától. Charles Xavier titkos fellegvárában mindenféle fiatal mutáns összegyűlt. Volt ilyen és olyan, különböző kulturális, társadalmi, anyagi háttérrel. Azonban nagy átlagban egyvalami elmondható volt. Ezek a gyerekek és tanáraik nagyrészt csak annyiban különböztek minden más embertől, hogy különleges képességeik elszigetelték őket. Minden más vonatkozásban... Átlagemberek voltak, a szó pozitív értelmében. Érvényesülni akartak, boldogok akartak lenni, megvoltak a félelmeik és vágyaik. Jürgen tökéletesen értette, mit látott Charles Xavier bennük. Ugyanolyan emberek voltak, ugyanolyan emberi értékekkel, mint minden más ember a Földön, csak mások voltak. A másságuk sokszínűséget jelentett. A férfi ezt tökéletesen értette és belátta, miért kellett mindezt megvédeni. Ám az, hogy miért volt olyan kevés tagja az X-Mennek, nem lepte meg. Kevesen voltak, akik ugyanazt a harci szellemet, szenvedélyt, ugyanazt a harcos személyiséget örökölték volna, mint Jürgen, vagy például Océane. És ez összekötötte a lánnyal.

A férfi végighallgatta a lányt, majd utolsó kérdésére nyugodtan válaszolt.
- Figyelj rám, Océane. Nem gyilkos vagy. Azok az emberek megpróbáltak megölni. Van egy mondás. "Ki kardot ránt, kard által vész el." Abban a pillanatban, hogy valaki fegyvert ragad és más életére tör, nem tekintjük civilnek. Katonának tekintjük, és bevethetünk ellene bármekkora erőt, amit szükségesnek ítélünk, hogy kiiktassuk, vagy legalábbis, lefegyverezzük. Amíg nem szolgáltat rá okot, hogy eltekintsünk tőle, addig olyan tisztelettel kell kezelni a katonát, amilyent magunkkal szemben is elvárunk. Tisztelni kell a bátorságát és elkötelezettségét. Attól még, hogy másik oldalon harcol, ugyanoolyan ember, mint mi. Ha Téged veszélyesnek tart és az életedre tör, hogy másokat védjen, akkor neki is vannak értékei, és ezt tisztelni kell. És ha mindenképp végezni kell vele, akkor gyorsan, fájdalommentesen és emberségesen kell ezt megtenni.
A férfi mélyen a lány szemébe nézett. Halálosan komolyan gondolta azt, amit mondott, és remélte, hogy Océane minden egyes szavára emlékezni fog.
- Akkor azonban, amikor a másik fegyveres ártatlan emberek ellen fordul, vagy különösen kegyetlenül bánik egy fegyvertelen fogollyal, vagy bárhogyan máshogy megtöri a lovagiasság etikáját és az emberiesség szabályait, onnantól nem katona, hanem gyilkos. És a gyilkosokat nem kell ugyanúgy tisztelned. Ők is emberi lények, tehát nem kell szenvedést okozni nekik, ha nem forog ártatlan emberek élete kockán. Azonban velük szemben nincs kegyelem. Océane, ez nagyon fontos. Ez a kritikus pont az edzésünkben. Elfogadod ezt, amit mondok? Ha felfordul tőle a gyomrod, most mondd meg. Amit én mutatok Neked, az nem gyilkossá tesz... Nem. Az harcossá tesz. Nem kell feltétlenül az én etikám és értekeim szerint cselekedned, megtaníthatlak pusztán az önvédelemre is. Azonban ha szeretnéd elsajátíthatod a harc,a küzdelem mibenlétét. Ha nem félsz nem csak kivédeni az ütéseket... De vissza is ütni.
Vissza az elejére Go down

Océane Léa Nado
mutant and proud

Océane Léa Nado
Diák
power to the future
Play By : Deborah Ann Woll
Hozzászólások száma : 186
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitimeVas. 14 Szept. - 10:05

Kocogás közben néha-néha felnéztem az égre ami az aranytól a citromsárgáig minden színben pompázott. Pont úgy nézett ki, mint amikor kiöntünk egy csomó festéket és azok összekeverednek. Csodálatos látványt nyújtott. A naplementét minden éjjel megnézem az ablakomból, de így kintről ezerszer többet lehet látni. A kocogás nem megterhelő és kedvem támad egy kicsit rástartolni. Fel is teszem a kérdést Jürgennek, hogy lenne-e kedve versenyezni, ám a választ meg sem várom csak futok előre és élvezem ahogy hallom talpam alatt ropogni az apró kavicsokat. Erőmet tartalékolva csak annyira hajtottam meg magam, hogyha Jürgen utolér akkor rákapcsolhassak és megelőzzem. Szélesen elvigyorodtam mikor utolért ám hamar sebességet váltott és úgy lehagyott, hogy a végén csak egy pontot láttam belőle előttem. Futottam ahogy bírtam, de így is majdnem egy perccel később értem utol. Kapkodva szedtem a levegőt és a combomra támaszkodva próbáltam kifújni magam.
Miközben próbáltam a szívritmusomat a normálisba állítani figyeltem Jürgen szavaira is. Teljesen igaza van abban, hogy egy jó tempójú futás megmentheti az életünket. Kicsit összeráncoltam a homlokom, azt hiszem igen komolyan kell edzenem, ha fel akarom venni vele a versenyt.
-Benne vagyok. - Egyenesedtem fel mosolyogtam. Ezúttal nem fogom hagyni, hogy meglepjen és biztosra tudom, hogy én fogok nyerni. Lassan újra kocogóra váltottunk és megkerültük a kastélyt ahogy az az ütemtervben is benne volt.
Nem telt csupán pár percbe hogy visszaérjünk a kiindulási pontra. Kifújtam magam bár a kocogástól nem fáradtam úgy el, mint az erőltetett futástól.
-Nem. Amiket itt tanultunk azokat akár az óvodások is megtudnák csinálni. Mikor megtámadtak minket azt hiszem csak úgy cselekedtem, tulajdonképpen halálra voltam rémülve és valahogy nem úgy reagáltam, mint ilyenkor szokás, és ahelyett, hogy szobroztam volna inkább támadtam. Bár a vége felé már volt bennem egy kis feszültség is ami legyőzte a félelmet és akkor már inkább a düh vezérelt és az élni akarás. - Próbálom úgy kifejteni magam, hogy a legjobban érthető legyen. Nálam valami vészkapcsoló kapcsolhatott be ami nem hagyta, hogy végig nézzem ahogy mind a kettőnket lemészárolnak. Lehet, hogy akkor egész jól szerepeltem, de mi van, ha nem tudom az igazi technikákat elsajátítani? Mi van akkor ha erre alkalmatlan vagyok? Megrázom a fejem, az ilyen gondolatok csak összezavarnak, sikerülni fog és kész, majd Jürgen segít, hogy sikerüljön.
-Igazából élveztem a harcot, elöntött az adrenalin és már úgy tekintettem a harcra, mint valami versenyre aminek a tétje az életünk. De akkor bele se gondoltam, hogy ezzel számtalan embert megöltem. Jürgen, én gyilkos vagyok? - Ez a kérdés csak úgy kicsúszott. Valahogy azóta nem tudtam belenyugodni, hogy rengeteg ember vesztette halálát amiatt, mert én akkor ott voltam. A legnagyobb baj, hogy bánom a dolgot, de közben meg egyszerűen úgy érzem, hogy ha újra ilyen helyzetbe kerülnék ugyanezt tenném, harcolnék. A küzdelem valahogy élvezettel tölt el, élvezem, hogy van hatalmam, hogy nem csak egy gyönge kamasz lány vagyok. Valami baj lenne velem?
Vissza az elejére Go down

Jürgen Stark
mutant and proud

Jürgen Stark
Tanár
let me to help you
Play By : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 257
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Re: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitimeSzomb. 13 Szept. - 21:13

A fák hosszú árnyékokat vetettek az út murvájára, a kastély ablakai pedig tört arany fényben verték vissza a nap sugarait. A cipők gumitalpa alatt halkan ropogtak a kavicsok, ahogy a két futó rugalmas léptei könnyedén suhantak végig a kastély melletti úton.
-Tudom, hogy ez egy sima bemelegítő futás, de nincs kedved egy versenyhez?
Océane szokásos vidám, játékos könnyedségével vetette bele magát a versenybe, pilllanatok alatt maga mögött hagyva a kocogó Jürgent.
A férfi nem állta meg a mosolygást. Ez a lány nem tud beleférni a bőrébe. Egy pár másodpercig büszkén figyelte, ahogy fogadott húga atlétikus gyorsasággal szaladt előtte. Aztán ő is rákapcsolt és elrugaszkodott a murváról.

Jürgen utolérte Océane-t, és vigyorogva pillantott a lányra. Egy pár másodpercig egymás mellett robogtak, még több szemlélődő figyelmét felkeltve, majd a kastély főbejárata elé kanyarodva a férfi hátradobta a hátát és combjait erősen meghajtva sprintbe váltott. Jürgen pillanatokon belül csak a saját lépteinek szaporázó zuhogását, pulzusának dobolását hallotta. Amikor elérte a kastély déli sarkát, lelassított és megfordult, hogy hagyja a lányt felzárkózni. Jürgen enyhén lihegett, és ha Océane is hasonló tempóval követte, akkor valószínűleg ő is gyorsan szedte a levegőt.
- Ha gyorsan, rövid távon akarsz lehagyni valakit, a sprint tökéletes megoldás. Az ember élete múlhat kétszáz méteren. Ügyes voltál, mit szólsz, edzés után lefutunk egy visszavágót, rendben? - A férfi mosolyogva nézett a lányra, majd intett, hogy fejezzék be a kastély körüli kört.

Miután visszaértek a kiinduló pontjukra, Jürgen hagyta, hogy egy kkicsit kifújják magukat.
- Szuper. Eddig nagyon jó. Akkor esetleg kezdjjük el az alapokkal. Tanított Neked valaha valaki közelharcot? Amikor találkoztunk, nagyon ügyesen és ösztönszerűen harcoltál.
Vissza az elejére Go down

Océane Léa Nado
mutant and proud

Océane Léa Nado
Diák
power to the future
Play By : Deborah Ann Woll
Hozzászólások száma : 186
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitimeKedd 2 Szept. - 18:52



Figyeltem minden mozdulatát és megpróbáltam ugyanolyan pontossággal végrehajtani őket. A végtag mozgatás közben nem kicsit recsegett-ropogott néhány testrészem. De az arcomon ott volt a mosoly, van kedvem tanulni, örülnék, ha egy éles helyzetben egyedül is megtudnám védeni magam. A nyújtás része már könnyebben ment, régen jártam anyával jógázni, hamar abbahagytam ugyan, de valami csak megmaradt. Miután a nyújtással is végeztem a boka körzéssel folytattam ahogy a mester mutatja. Szavaira közben nagyon odafigyeltem. A kondíciónál egy pici grimaszt vágtam, hát, nem mondanám, hogy mostanában annyira formában lettem volna...de hát azért csináljuk, hogy a jövőben ez másképp legyen. A technika és a fájdalombírás már annyira nem állt messze tőlem. A fájdalmat egy bizonyos pontig jól bírom és tudom kezelni, a technikán ugyan van mit csiszolni, de szerintem nem vagyok reménytelen, ha az volnék akkor Jürgen el se vállalta volna a taníttatásomat.
-Lesz dolgunk akkor bőven. - Mosolyogtam majd felzárkóztam mögé és futni kezdtem. A tempó amit diktált tökéletesen követhető volt és semmi megerőltetést nem okozott. Nem is olyan régen reggelente futottam is, jó lesz egy kis felfrissítés. Néhány diák végig nézett rajtunk és a legtöbbnek Jürgenen akadt meg a tekintete. Picit gyorsítottam és Jürgen mellé zárkóztam.
-Tudom, hogy ez egy sima bemelegítő futás, de nincs kedved egy versenyhez? - Csillant fel a szemem. Hirtelen kedvem támadt egy futó versenyhez. Választ nem várva teljes erőmből futni kezdtem. Csak úgy pezsgett bennem az energia. Végül is a bemelegítés egyik felén már túl vagyunk, az erőltető futástól csak nem lesz bajom, ha mégis akkor hagyom Jürgennek, hogy leszidjon a felelőtlenségem miatt. Mint egy csintalan rossz gyerek aki valami rossz fát tett a tűzre, úgy szaladtam teljes erőfeszítésemből.
Az égboltra néztem ahol az aranyló naplemente olyan volt mintha végig haladt volna mellettünk. Fénye már nem világított be mindent. A kastély tetejét már sötét árnyékok uralták. Az aljnövényzetet itt-ott néhány gyér napsugár még meg-meg világította, de hamarosan minden sötétségbe borul majd és az egyetlen fény a sok millió kis lámpás lesz az égen.
Vissza az elejére Go down

Jürgen Stark
mutant and proud

Jürgen Stark
Tanár
let me to help you
Play By : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 257
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Re: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitimeHétf. 1 Szept. - 19:36

Océane felrázta Jürgent a merengésből. A férfi elmosolyodott és a lány felé fordult.
- Szia, Delfinlány. Kezdjünk melegítéssel. Csak kövesd, amit csinálok.
Az északi fejét kezdte forgatni, majd oldalvást dönteni, nyakcsigolyái pedig halkan ropogtak, majd vállait és karjait mozgatta át.
- Így, végigmegyünk az egész testen, fentről lefelé.
A karkörzés után átmozgatta előre-hátra a vállízületeket, majd döntött jobbra és balra, hogy derekából vigye ki a merevséget. A felsőtest további mozgatása után jött a lábkörzés, majd a térd- és bokamozgatás, utána pedig a nyújtás földig érő ujjakkal.
- A terv az, hogy elkezdjük a testedző és a harci tréninget egyben. Nagyon jól és ösztönösen küzdesz. Amire oda kell figyelnünk, az három irányvonal. Az egyik a kondíció, mert az állóképesség borzalmasan fontos. Sok esetben a kitartás nyeri meg a harcot.
Jürgen kirázogatta a lábait és komolyan nézett a lány szemébe.
- A második az a technika, amire oda kell figyelni. Az önfegyelem, a precízen végrehajtott támadás és védekezés képessé tesz rá, hogy akár túlerő ellen is eredményesen vedd fel a harcot. A harmadik pedig a fájdalombírás. A kitartásod, az akaraterőd és az edzetséged függvénye, hogy mennyire bírod az ütéseket és a megpróbáltatásokat. Egyszerűbben, hogy meddig maradsz talpon.
Jürgen egyik kezével a másik vállát fogta, amíg kimozgatta a karjait.
- Kezdjük bemelegítéssel. Futásban kerüljük meg a kastélyt háromszor.
A férfi már fordult is, hagyva, hogy Océane felzárkózzon mellé. A testmozgás jól esett még hűvös tagjainak, így egy laza közepes tempót diktált kettejüknek. Kósza pillantásokkal nyugtázták a kastély útjukba eső lakói a párost, az arcok nem Océane-on ütköztek meg, mint inkább Jürgen volt az ismeretlen, ám mivel nem volt nagyon szokatlan az X-Birtokon az új vendég, hogy Charles néha egyenesen naponta talált új mutánsokat Cerebro-val, ezért nagyon senki sem lepődött meg. A fák csúcsai elsuhantak mellettük a parkban, a lemenő, vörös Nap azonban állandó társukul szegődött a horizonton.
Vissza az elejére Go down

Océane Léa Nado
mutant and proud

Océane Léa Nado
Diák
power to the future
Play By : Deborah Ann Woll
Hozzászólások száma : 186
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitimePént. 29 Aug. - 6:29

Jürgen és Océane
Sose gondoltam volna, hogy nekem edzésre lenne szükségem. Mondjuk az se jutott sose az eszembe, hogy esetleg kommandósok fognak majd az életemre törni és ez mégis megtörtént. Amikor Jürgen felajánlotta, hogy szívesen kiképez és megtanít dolgokat azonnal igent mondtam. Bolond lettem volna egy ilyen kínálkozó alkalmat visszautasítani. Mondják is, hogy a kísértés gyakran csenget, de a lehetőség csak egyszer kopogtat, hát én rögtön nyitottam neki az ajtót. Melegítő nadrágra és egy trikóra váltottam a mai felszerelésemet. Edző cipőt húztam és lesiettem a parkba. Már messziről láttam Jürgen-t, Ő már rég elkezdte a bemelegítést. A kastély kijáratától az edző partneremig futva tettem meg az utat ezzel is bemelegítve az izmaimat. Minden áron a legjobbat akarom nyújtani, megakarom mutatni Idegennek, hogy a múltkori nem véletlen volt és tényleg képes vagyok megvédeni magam. Számomra sokat számít a véleménye. Láttam harc közben, egymás életét mentettük meg, bajtársak lettünk és barátok is. Sőt, számomra olyan mintha a bátyám lenne, sose volt testvérem és ezt a helyet Ő tölti be. Leakarom nyűgözni.

A nap már vészesen a horizont alját nyalogatta. Sárgás színe még mindig kiterült az ég aljára. A fák mögé nézve még láttam ahogy egyre lejjebb süllyed a nagy korong. Szép látvány volt meg kell hagyni. Az iramosabb futást kocogásra váltottam és megálltam a boxzsákot szórakozottan ütögető Jürgen mellett.
-Min gondolkodsz? - Mosolyogtam. -Amúgy szia! - Nevettem fel halkan közben pedig pár guggolást végeztem. A talajhoz érintettem a kezem és éreztem, hogy az még mindig elég langyos. A Nap lenyugvásához közeledve a föld még nem vesztette el a hőt amit egész nappal kapott. Hanyatt vágtam magam és pár felülést is végeztem majd felpattantam a földről és mesteremre néztem.
-Na, mivel kezdünk? - Néztem rá kíváncsiságtól csillogó szemmel.
Vissza az elejére Go down

Jürgen Stark
mutant and proud

Jürgen Stark
Tanár
let me to help you
Play By : Chris Hemsworth
Hozzászólások száma : 257
Kor : 34



TémanyitásTárgy: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitimeCsüt. 28 Aug. - 20:56

Océane és Jürgen

Jürgen melegítő nadrágban és pólóban lépett ki a kastélyból. Vállán boxzsák, karja alatt kulacs és törölközők voltak. Kezében kesztyűk és csuklóvédők, meg még egy-két felszerelés. Hosszú, nyugodt léptekben sétált a füvön, az esti nap lemenőben volt, és vörös fényeket festett a park fáira és sövényeire. A férfi este szeretett edzeni, amikor múlóban volt a nappali hőség és nem tűzött a nap, de még meleg szállt fel a földből és nem volt harmatos a fű, hanem könnyedén hajlott a szélben.

A megadott helyen Jürgen kiválasztotta a megfelelő fát, amire a zsákot akaszthatta. Amíg Océane érkezésére várt, elkezdett nyújtani, gykorlóütéseket végzett. Várta az edzést. A lány sok tehetséget mutatott és harci szellem is volt benne bőven. Jürgen körülbelül póthúgnak tekintette az energikus vörös lányt, és nagyon örült, hogy volt egy barátja ezen az annyira hasonló, és mégis furcsa földön - Egy hozzá hasonló fajta, különleges képességű. Jürgen eldöntötte, hogy ha kell, megvédi a lányt, és egyébként pedig, átad neki annyi tudást, amennyit csak tud. Océane a partnere volt, barátja, védence, a fogadott húga. Az elvárások és az igények tehát megvoltak önmagával szemben, hogy a legjobbat nyújtsa.

Ahogy finoman püfölgette a zsákot bemelegítésként, eszébe jutott, hogy legutoljára, amikor edzett, ugyanitt találkozott Amber-rel. Erre a gondolatra elmosolyodott és teljesen szórakozottan játszadozott már csak a zsákkal, elmerengve mélyen a gondolatai között.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Océane és Jürgen   Océane és Jürgen Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Océane és Jürgen
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Udvar és kinti területek :: Nyugalom parkja (észak)-