we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Lucy & James

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimePént. 5 Szept. - 19:54

First topic message reminder :



Lucy & James

A Harley csikorogva fékez a birtok főbejárata előtt. A vaskapun beengedtek a marcana őrök, és már csak be kéne tolnom a motort a garázsba, hogy én is visszatérjek a szobámba. A szobámban, amit lassan négy hónapja hagytam magam mögött. Tavasszal laktam itt csupán pár hétig, miután úgy láttam, hogy nincsen értelme a zaklatott életmódnak, amit Nora halála után éltem, végre egy kicsit nem ártana lenyugodnom, és miután Xavier felajánlotta, hogy legyek X-Men, gyorsan fejest ugrottam a dologba. Kaptam egy megbízatást, amiből az derült ki, hogy Nora él, de cseppet sem olyan közegben, mint ahogy emlékeztem rá, vagy valaki felvette az alakját. Mindkét eshetőséget nehezen emésztettem meg, ez volt az oka, hogy egész nyáron nem tértem vissza a birtokra. Át kellett gondolnom a saját létemet is, de talán itt az ideje lezárnom életemnek azt a szakaszát. Szívem egy bizonyos szeglete mindig szeretni fogja a szőke szépséget, akiért az egész város odavolt, de végleg elengedtem. Ha sírva könyörögve vallaná be, hogy nem halt meg, akkor sem tudom, hogy lenne-e számunkra közös jövö, hiszen annyira mások vagyunk. Ő extrovertált, míg én alig szólalok meg, és ez csak a legkisebb különbség. Kitámasztom a motort, még nincsen kedvem elbúcsúzni tőle. Ethan hiába riogat azzal, hogy kárt teszek magamban a dohányzással, nem érdekel, nincsen vesztenivalóm. Ha pedig annyira káros lenne, akkor nem hírdetné minden második cowboy a plakáton. Ám az öcsém az egyetlen családtagom, nem emeltem fel a hangom vele szemben, csupán vállat rántottam. Külsőre barna pilótadzsekit viselek, ezüstös gombokkal, szegecselt bakancsot, és egy fekete farmert. Lassan már egészen komoly szakállam van, így a füstfelhőn át enyhén züllött alaknak nézek ki, mintha minumum egy hajléktalant engedtek volna be a birtokra.


Vissza az elejére Go down

SzerzőÜzenet

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeVas. 24 Május - 19:07




James & Lucy




18+

Hiába telt el csak pár nap, nekem ennyi pont elég volt ahhoz, hogy ne akarjam elveszíteni Jamest. Többet éreztem iránta, mint eddig - nos valljuk be - akárki iránt. Felkavaró és megnyugtató volt ez az érzés egyszerre. De az összeköltözés ajánlata mégis meglepően ért. Nem gondoltam volna, hogy ő is ilyen erősen érez irántam. Pedig nagyon jól esett, még ha nem is tudtam elsőre rögtön rábólintani. A félelmeim egy idő után úgyis legyőznék egymást. Mert félek attól, hogy mi történne, ha összeköltöznénk és megutálna engem, de attól még inkább, hogy teljesen elvesztem.
- Egy kikötésem van. - állok meg hirtelen, a simogatásában.- Be kell szereznünk nekem is egy bukósisakot.- vigyorodom el, mert totál nem illik ide, de a tőlem telhető legszigorúbb hangon mondtam. Ezzel viszont beleegyeztem, mert elég nyilvánvalóan nekem is ez a legfőbb vágyam. Nem elvállni.
- Majd.- ismétlem meg a legfontosabb szavát, mert most jobb dologra is lehet koncentrálni, mint a bizonytalan jövő firtatására. Mégis csak most élünk, nem bánnám, ha kiélvezhetnénk a pillanatot, amire már 21 éve várok.
Minden érintésével egyre inkább fokozza ezt az elhatározásomat. Most nem húzódom el, amikor olyan helyen ér hozzám, ahol korábban már próbálkozott. Ilyen sokáig még senkivel sem jutottam, de nem is éreztem késznek magamat rá, ellenben most.
- Akkor javaslom, hogy a desszerttel kezdjük! - suttogom, mielőtt a gerincemen végigfutó vágyakozástól elakad a lélegzetem, ahogy ajkaimat a fogaival kényezteti. Minden egyes mozdulatában érzem azt, hogy tudja mit csinál és hogy bízhatok benne, ezért hagyom irányítani.
- Na persze.- vigyorgok vissza, miközben nem tudom megállni, hogy ne nyúljak a mosolygó feje után. Hüvelykujjamat lassan húzom végig a mosolygó szája görbületén. - Hozzád képest én kicsattanok a magabiztosságtól. - veszem fel a játékot. Majd még hozzáteszem, teljesen ártatlan hangon: - Nem is értem, hogy miért van még rajtam ruha.
Szinte rátapadok, simítom, ahol csak érem, többet és többet akarok belőle. Felnyögök, ahogy ujjai a bőrömhöz érnek és a ruhám alatt cirógatják a hasam. A légzésem és a szívritmusom szinte egy ritmusban gyorsulnak fel. Engedelmesen feltartom a kezeimet, de hirtelen megtámadnak a bizonytalankodó gondolatok. Mi lesz, ha nem tetszem neki? Mi van, ha egyszerűen kinevet? Nekem nincs olyan kidolgozott testem, mint neki. Csak egy vékony kis teszetosza lány vagyok, aki egy kilómétert sem tud kifulladás nélkül lefutni, ráadásul a melleim sem nagyok.
De már nincs időm visszarántani magamra a ruhát, bár nem is nagyon érezném képesnek magamnak rá. Az ajkai nyilvánvaló felfelé görbülésétől viszont az előbbi kételyek úgy szertefoszlanak bennem, mintha soha nem is lettek volna.
- Csak bizonyos helyeken. - mondom és egy kis enyhe pír szökik újra az arcomra. Egy picit félek tőle, ami teljesen érthető, de a kíváncsiságom és a vágyam sokkal nagyobb annál. Elnyomni mégse tudom teljesen. Sejtem, hogy nem kerülhető el, hisz úgy tudom az első mindig fáj, de bízom benne annyira, hogy teljesen átadjam neki az irányítást, így az ütemet is ő diktálja. Az pedig, hogy hülyének szólítanak, talán sosem esett még ennyire jól.
- A lassúságnak is megvan a maga varázsa...- húzom le a melltartó pántjaim egyesével a vállamról, miközben felnézek rá. - De már eleget vártam! - vált sürgetőre a hangom, hogy ösztönözzem. Meg is adom neki a lehetőséget, hogy döntsön, meg nem is.


Vissza az elejére Go down

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeKedd 19 Május - 11:38

18+



Lucy & James



Átragad rám a szenvedélyessége, kész vagyok elhinni, hogy kellek neki. Sikerült egymásra találnunk, s ez nem valami felszínes letámadós aktus, amelyből utána mindenki megy a maga útján. Napok óta ismerkedünk, tapogatózunk, hogy aztán oda lyukadjunk ki, meglepő, de kellünk egymásnak. Nem egyetlen alkalomra, kész lennék összeköltözni vele még akkor is, ha az intimitást erőteljesen hanyagoljuk egy darabig. Talán pont ez az elfogadás az, amely egymás karjaiba sodor. A függőjévé tesz, egyenesen furcsának hatna, hogy ha visszatérnénk a birtokra, akkor csak úgy leadnám őt. Napi szinten órákon át beszélünk, s ahogyan bejöttek az érintések, csókok, ezt a szőnyeg alá söpörjem? Visszafogottságomat önzőség kezdi felváltani, ő az enyém!
- Ha nem válunk el, akkor mindegy az út. – Nincsen elvárásaim, próbáljuk meg együtt, azzal mit is veszíthetnénk? Olyan hirtelen fogalmazódott meg bennem a gondolat, végletes vagy, eltaszítom, hogy aztán magamhoz öleljem. Annyira mégsem vagyok gyors, hosszú napjaim voltak, hogy eltűnődjek rajta, mit is várok még az élettől. Most boldog vagyok, vidámabb, mint sok ideje már, s a legrosszabb, ami történhet, hogy folytatom az utamat, ismét egyedül. Amit nyerhetünk, az felülmúlja az elképzeléseimet, nem gondolok még bele túlzottan.
- Akkor majd kitalálunk valamit, hogy minimális legyen a kockázat. – Bólintok, bár nem mondom ki, hogy ő is nekem, azzal, hogy tudtára adtam, kedvelem, abban minden benne volt, most valahol ezt viszonozza.
A távolság már szinte semmi köztünk, egymás lélegzetében fürdünk, ahogyan kimondja azokra a huncut szavakat. Már ő is meg tudja tenni, hogy elengedje magát a társaságomban. Pirulások végre lezárva, bármennyire is édesen adta elő őket.
- Én is attól félek. Mi értelme, ha a legjobb falatokhoz nem jutunk el? – Csóválom meg a fejemet, hogy aztán előrehajolva finoman a fogaim közé vegyem az ajkát, és csók helyett szopogassam kicsit, élvezve a gyönyörteljes ízt. Simításai erővel töltenek el, ahogyan magamhoz vonom, s éreztetem vele, akkor valóban nincs visszaút, megtorpanás. Gyengéden megérintem a kebleit, hogy a puhán ruganyos mivoltukkal ismerkedjek. A póló levétel azonban most az én reszortom.
- Szégyenlős vagyok. – Ez nem igaz, ám miért ne játszhatnánk így? Különben meg jól esik a mustrálása, ezt már széles vigyorral jutalmazom, ilyet talán nem is láthatott tőlem. Nagy szó, hogy nem csak úgy elsiet valamit az ember, hanem valóban megérik az idő arra, hogy kelljen valakinek, aki igazán gondoskodhat róla. Most éppen nem csak a lelkéről, a testi vágyairól is. A vigyorom végül leolvad, behunyom a szememet, ahogyan az ajkával is illet. Összerándulok, szokatlan ez még nekem, s vissza kell fognom magam, hogy ne siessem el, amely mindkettőnk gyönyörét komolyan megakasztaná. Felül a pultra, a hátára siklik a kezem, hogy megtámasszam, nehogy hátraessen, s a lábai közé lépek be. A finoman dekoltált felső alá csúsztatom az ujjaimat, hogy a hasát simítsam végig, csiklandozás nélkül. Majd kihúzom a kezem, a feje fölé emelem a karjait, hogy a lehúzzam róla azt. Félmosollyal jutalmazom a hibátlan bőrt, a szinte kislányos alakot.
- Nekem is fontos vagy kis hülye... Óvatos leszek, amennyire csak lehetek. Vagy ne legyek? – Kérdezem játékosan lehengerlő pillantással, hogy a melltartója pántját egyetlen mozdulattal pattintsam ki, még azonban nem nyitom fel.

Vissza az elejére Go down

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeVas. 17 Május - 15:02




James & Lucy




Úgy érzem, hogy egyre jobban megtelítődök az érzelmektől, amiket iránta érzek és már csak egy kevés tart vissza tőle, hogy túl ne csorduljak. Ilyet még sosem éreztem senki iránt és így nincs semmilyen útmutatóm, hogy kellene viselkednem, csak a szívemre hallgathatok meg az ösztönökre. Azok pedig azt súgják folyamatosan, hogy muszáj megérintenem, hozzábújnom, a közelében lennem. Már annyitól is hálás vagyok, hogy nem akar veszélybe sodorni. Hiába nem tudom, hogy lenne-e alkalma rá, vagy sem, de érzem, hogy tényleg így gondolja és nekem ez a fontos.
- Gondolkodom még rajta. - ígérem meg. Egyelőre nem akarok rábólintani, ilyen hamar. Bár iszom magamba az információkat és elraktározok mindent rágódásra, még beszélnem kell róla a professszorral és szoktatnom kell magamat a gondolathoz. Általában nem hamarkodom el a döntéseket, főleg nem, ha az életemet megváltoztató dologról van szó.
Ezért is furcsa nekem, hogy James ilyen hirtelen állt elő az összeköltözés ötletével. Ezen is tűnődnöm kell, úgyhogy most csak bólintok. Bővek kaptam feldolgozni valót.
- A sajátodat se kockáztasd, mert fontos nekem. - nézek a szemébe, miközben a köztünk lévő távolság pár centiméterre szűkül. Most jutott csak eszembe, hogy Amerikában még több államban él a halálbüntetés és a gyomrom nem tetsző ugrással válaszolt, amikor arra gondoltam, hogy James akármilyen veszélybe kerülhet miattam. Azért mert nem voltam képes beállni x-mennek.
- Ha belekóstolsz, akkor nem fogod tudni abbahagyni az evést. -mondom huncutul mosolyogva, miközben maradok az allegóriánknál. Úgy látszik szeretünk szóképekben beszélgetni, hisz ez már nem az első ilyen. De már sokkal bátrabb vagyok ebből a szempotból, sokkal kényelmesebben érzem magam, de értékelem James tapintatosságát.
Ujjaim szenvedélyesen száguldanak végig James karján és érzem, hogy a vágy egyre inkább nő bennem. Ez nem olyan simítás, mint amikor összebújva együtt alszunk, az szelíd, ez vad, vágytól teljes. Amikor lekerül a felsője, akkor a mellkasára siklanak a kezeim.
- Miért hordasz egyáltalán pólót?- nyögöm motyogva, mert nem is értem, miért rejtegetné előlem ezt a tökéletes testet. Kezeim nyomán lágy puszikkal hintem a kidolgozott izmait, hogy ne csak a kezem, de a szám is érintkezzen a forró bőrével.
Egyre feljebb haladok, és amikor újra rátalálok a szájára, akkor fogom a pult peremét és egy kis elrugaszkodással simán felcsüccsenek a szélére. A talajtól pár centire lógó lábaimat viszont nem hagyom csak úgy, arra használom, hogy még közelebb húzzam magamhoz Jamest, nem törődve azzal, hogy a szoknyám mennyire csúszik fel.


Vissza az elejére Go down

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeSzomb. 16 Május - 19:30



Lucy & James

Nem tudom, hogy honnan árad belőlem ez a gyengédség, talán mindig is ilyen voltam. Most sem annak szól, hogy milyen selymes a haja, vagy milyen finom illat árad az egész testéből. Magához láncolt, anélkül, hogy erőltette volna. Kérdezett, rendületlenül, amíg már nem tudtam passzív maradni, és kész voltam nyers vagdalkozás nélkül a múltamról, az érzéseimről beszélni, ezáltal megteremtve egy lehetésges jövőt, amelynek ő egyre inkább a része.
- Igaz. Veszélybe ellenben semmiképpen nem sodornálak. A mutánsok ügye fontos lehet, én is hagytam magam meggyőzni az öcsém által, a professzor is igen elhivatott. – Viszonzom a vigyort, olyan kis bájos tud lenni, szinte kislányosan lelkes, ami abból származtatható, hogy túl elszigetelt volt, nem volt alkalma gyakorolni az érintéseket, így megmaradt egyfajta kisangyalnak, akin kívül senkinek nem lett volna esélye sebtapaszt kínálni. Pótlék lenne? Aligha. Új esély, amelyben az életben először úgy lehetek önmagam, hogy nem kell titkolnom. Másnak adnom magam. Lucy James-e én lehetek, s ahogy nézem, akkor sem kéne konkurenciától félni, ha a képessége nélkül kész lenne másokat is megérinteni.
- El tudnálak. Beillenél a csapatba. Azt hiszem az X-ek közül senki nem él hátrány nélkül. – Kinek a múltja, kinek a képessége az, amely alapján teljesebbé válhat csapatban, olyan társak között, akik megértik. Hiszen akinek megfelelő az élete, nem menne el a birtokra, hogy másoktól tanuljon, vagy éppen fogadják be. Mondhatni a hely a defektesek gyülekezőhelye, nem éppen világmententő szuperosztag.
- Össze. Nem tudom, hogy mi ez most, de valami más. Új. Amilyen még nem volt. Ha ennyi idő után, akkor később sem beszélném le magam rólad. Nem volt egyszerű menet, de az ajánlat él. – Azon gondolkozom, amin ő is, holott nem látok a fejébe. Nem akarom, hogy ha itt végeztünk, ennyi legyen. Túl jól összecsiszolódtunk, nem volnék képes mindezt eldobni. Ha meg kéne tennem, talán mélyebbre süllyednék, mint Nora után. Lucy... valahogy tényleg több mindenkinél.
- Ha elmennénk, akkor el az Államokból. Kanadába például. Vagy Európába. Nem az FBI körőz, csak simán a rendőrség. Talán már ők sem biztosan. Mégsem kockáztatom a te életedet.  – Nem tudom pontosan, hogy ő honnan jött, alig beszéltünk még a múltjáról, főleg engem veséztünk ki, lassan már áttérhetünk az érzéseire. Egyelőre olyan számomra mint egy titokzatos kis angyal, aki jött látott, és felkavart mindent. – Aha. – Csókolok vissza, s a hátsójára téved a kezem, hogy finoman magamhoz rántsam, és elmerüljek a finom halacskával fogócskában, amit a fogaink között tolunk át a másik ajkai közé. Érzem, hogy valami megváltozott, most nem annyira félszeg, mint amikor megérkeztünk a házba.
- Tudok azonosulni a gondolattal. Mit szólsz hozzá, ha egyenlőre ismerkednék azzal a főfogással, aki akkor tálalja magát fel teljesen, ha kellően finomnak érzi már magát? – Döntöm oldalra a fejemet, közel sem vagyok még annyira éhes, hogy félretoljam az ajánlatát. Mondta már, hogy még minden szempontból tökéletesen érintetlen, s én annyira nem is térnék még a lényegre, hogy gyorsan lerohanjuk egymást. Ismerkedjünk a gondolattal, s ha úgy alakul, hogy végképp bátornak érzi magát a karjaimban, örülni fogok neki, ám addig kész leszek leállni, hiszen bármennyire is égek a vágytól, akárcsak ő, többet adott mint bárki más, s ezúttal úgy vélem, nem akarom belehajszolni elkapkodott döntésekbe. Fontolja meg anélkül, hogy sürgetném, ott, abban a pillanatban. Ismét megcsókolom, ezúttal a nyakát, ebben már aligha van puszi jelleg, finoman követelőző, s teljes testtel vonom magamhoz, hogy végig tudja tapogatni a karomat, s érezze a fizikumom bátorító erejét. Kissé nekidöntöm a pultnak, amelynek a hátsóját mutatja, hogy aztán egy pillanatra szünetet hagyva lehúzzam a pólómat. Az övé még maradhat. Nem mondom, hogy nyámnyila leszek, szó sincs róla, próbáljon ismerkedni, felfedezni, mielőtt átvenném az irányítást.



Vissza az elejére Go down

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeCsüt. 14 Május - 1:50




James & Lucy




Nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el az édes puszikra. Meg kéne veregetnem a vállamat, hisz már az első pillanattól hittem benne, hogy ilyenre is képes és lám, tényleg! Megmondtam, hogy jó ember ismerő vagyok. Nem merem azt hinni, hogy ez az én érdemem, hogy megnyílt. Bár részem volt benne, ha saját maga nem dönt úgy, hogy lebontja a falakat, akkor nem érezhetném, ahogy a borostája gyengéden súrolja az arcomat.
- De neked a közeledben sem.- vigyorgok, mert akármennyire nem aktív a képessége, egy x-menek közti harcban elég nagy hasznát veheti. Harc, azt sem tudom, hogy hogyan indul egy olyan. Mármint ha arra gondolok, hogy x-men lennék, akkor az első gondolatom, hogy hogyan védeném meg magam. Nem az, hogy rátámadok valakire. Bár nem ismerem Bellsie-t, de szimpatikus a "lelki tanácsadó" megnevezés. Olyan, mintha egy kedves szó lenne az agyturkászra. Ha viszont az agyturkálásról van szó, akkor az én képességem is használnom kellene. Igaz, képesség nélkül nem is lehetnék x-men. Ebbe nem gondoltam bele, pedig ilyen szempontból rengeteg lehetőség rejlik benne. Most átfut a fejemen pár, de komolyan egyiket sem tudnám elképzelni magamról.
- Lehetnék kém. - mondom ki a legnyilvánvalóbbat, miközben a tenyereimet vizsgálom eltűnődve. - El tudnál képzelni úgy?- teszem fel a kérdést, bár költőinek szántam, de rájöttem közben, hogy mégis érdekelne a válasza. Feszes x-ruhában, egy hosszú cipzárral az elején.
Kikerekednek a szemeim az ajánlatán. Ez az, amire sosem gondoltam volna. Na jó, a sosem nem igaz, de mondjuk nem most.
- Össze akarsz velem költözni ennyi idő után? - mondom ki a nyilvánvalót. Akármennyire hihetetlen, elsőre nem tudok konkrét példát felhozni, hogy miért is furcsa ötlet. Pár napja ismerjük egymást, de gyakorlatilag szinte együtt élünk. Ez mégsem a valóság. Attól félek, hogy ha visszamegyünk, ez az egész csak emlékké válik. Mert az nem létezhet, hogy valami ennyire jó olyan sokáig tartson.
Annyi kérdés van, kezdve azzal, hogy mi van, ha két hét után rámun? Ha nem leszek elég jó az ágyban? Egyáltalán, mit, hogy, hol és miért?
- Nem kőröznének újra, ha nem lennél x-men? - teszem fel mégis a legfontosabbat, mert azt a világmindenségért sem szeretném, főleg nem miattam. Akkor már inkább én válok x-menné, még ha akkor más akarata ellenére is kellene használnom a képességem.
Nekem már Írországból ideköltözni is nagy lépés volt, igaz, akkor még fiatalabb voltam, de most megint otthont váltani már önmagában félelmetesen hangzik. De egyáltalán nem rosszul, mert a gondolat mögötte mégis az, hogy Jamessel együtt.
- Gondolkodunk még rajta?...- suttogom, mielőtt megcsókolom, de még mielőtt szenvedélyesebbé válnék, befejezem: - Később!
Zsong a fejem a sok lehetséges megoldástól, nem látom át, hogy melyik lenne a legjobb és annak semmi valószínűsége, hogy ennyire közel Jameshez menni fog. Túlságosan fel vagyok tüzelve és erőnek erejével sem tudnék parancsolni az agyamnak, hogy a testem helyett dolgozzon, de nem is nagyon akarok.
Nyelvem követelőzően keresi Jamesét, miközben szorosan hozzásimulok, de még mindig nem érzem elégnek a kettőnk közelségét. Többet akarok és ez már nem rémiszt meg. Bár újra vörös fejjel ejtem ki a következő szavakat, most a hevességtől pirultam ki.
- Mit szólnál, ha a szarvas helyett én lennék a főfogás?

Vissza az elejére Go down

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeSzer. 13 Május - 20:28



Lucy & James

 A csók lassan már természetessé válik, holott az elején lelkiekben sem voltam hajlandó közel engedni magamhoz, nyersen kezeltem le, hogy ne kelljen érzelemet kifejeznem. Mintha egymás mentorai, tanítói lennénk abban, hogyan közeledjünk, gyakoroljunk figyelmességet, leküzdve a rettegést a magánytól, a lelki kietlenségtől. Most sem állítom, hogy maradéktalanul leküzdöttünk minden falat, azt el kell azonban magamban is ismernem, teljesebbé tesz. A figyelmessége, a gesztusai. Egész testemben simulok hozzá, s vonom magamhoz, ahogyan megízlelem az ajkait. Sosem tartottam magam romantikusnak, még ha Nora szerint én voltam a jófiú a városban. Lucynak van igaza. Védelemként használom a lekezelést, valójában őt sem bántom. Az érintésén megborzongok, nem egyszerű, ahogyan ő is leküzdötte a félelmét; velem kapcsolatban nem kell szörnyű emlékektől tartania. A csókon túl az arcát puszilgatom, újra és újra, amely végtelenül gyengéd, annak ellenére is hogy szépen kimunkált testem viszont nyers erőről árulkodik. Nincs mit köszönnie. Elérte, hogy ne akarjak többé egyedül lenni, menekülni. Ha van esélyem az új életre, az csakis vele lehetséges, még ha ilyen szarkasztikus felhanggal is közöltem. Ismer már legalább ennyire, örülök, hogy képes voltam kinyögni, mindezt bókként illene kezelnie. Ahogy nézem célba is találtam.
- Ha akarsz. A korod, az érettséged alapján alkalmas lennél. Nem kell mindenkinek harcolnia. Bellsie inkább lelki tanácsadó. S látod, nekem sem repkednek tűzlabdák az ujjaimból. – Vetem fel a javaslatot, amely talán rémisztő lehet, hiszen mégiscsak állandó konfliktushelyzetben lennénk. Erre nem biztos, hogy szükségünk van. A másik megoldásra még egy szót sem mondott. Vagy egyenlőre még azt csak emészti, mérlegeli? Más dolog lehet a birtokon egy szobában aludni, és megint más, ha mindent magunk mögött hagyunk, ténylegesen együtt lakva, összefűzve az életünket. Úgy vélem, a birtok csak köztes megálló volt. Ugyan van még hova mélyíteni a kapcsolatunkat, sok mindenben nem vagyok biztos, ám ebben igen.
- Kevésbé izgalmas életet is kínálhatok. Nem érezném akkor sem csapdában magam, ha nem szobatársak lennénk, hanem... – Nehéz kimondanom, remélem érti. Az új kezdet sosem egyszerű, főleg ilyen rövid idő után, még ha mindennél tartalmasabb is volt. Akarom ezt, akarom őt, fordítva érzem kissé úgy, hogy elriaszthatom vele. Azt hiszem akkor már soha többé nem tudnék senkiben bízni. Vele megtettem, ha nem vagyok elég neki, akkor másnak sem lennék. Felsóhajtva merülök vele az újabb csókba, ezúttal szenvedélyesebben, holott nem szándékozom letámadni, a tudtomra adta, hogy neki még idő kell, amit én is örömmel fogadtam, hogy odafigyel rám. A képességéből adódóan esélyes, hogy nem tett még nagy lépéseket a fizikai boldogsága érdekében. Szeretném, ha tudná, fontossá vált, amit kimutatnék, még ha nekem is pokoli nehéz elhitetnem magammal, kellek neki. Csókomban odaadó vagyok, egyszersmind átadom az irányítást, a hátát simítom végig gyengéd határozottsággal, míg másik tenyerem a csípőjén nyugszik, s ahogyan belesóhajtok az ajkára, finoman meg is szorítom vágyam jeléül. Vacsora, vagy talán valami más...?



Vissza az elejére Go down

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeVas. 10 Május - 21:00




James & Lucy




Ahogy lecsökkent közöttünk a távolság, a szívem gyorsabb ritmusba kapcsolt. Ez megint csak egy olyan dolog, amit ez a pár nap sem köszörült ki, de nem is bánom. Legszívesebben a nyaka köré fonnám a karjaimat, lábujjhegyre állnék és egyik kezemmel beletúrnék hátulról a hajába, miközben megcsókolom. De ezt most nem lehet, mert komoly témákról beszélünk. Nem is csak téma ez, hanem tulajdonképpen a jövő, az életünket meghatározó kérdés.
Miután elvette a krumplit a kezeimből, megtörlöm őket a kötényemben és megsimogatom az arcát. Nem, nem tudok ellenállni annak, hogy a kézfogáson kívül ne érjek hozzá. Egyre boldogabbá váltam, hogy sikerült végre valamennyit elérnem.
- Köszönöm. - Mondom egyszerűen, mert nem tudom mi mást mondhatnék. Nem akarok amellett ragaszkodni, hogy ellentmondjak neki, ha ezzel a saját boldogságomat ásnám alá. Nem akarom, hogy miattam érezze rosszul magát, de ennek már egyszer hangot adtam, még ha még mindig így is gondolom, magam ellen inkább nem beszélek. Inkább azt mutatom ki, hogy mennyire jól esik ez nekem. Azt sem kértem tőle, hogy felejtse el a múltat, de ha már legalább az elhatározás megvan benne a továbblépésre, akkor azt közös sikernek könyvelhetjük el.
- Várj csak, úgy érted, hogy én is x-men lennék? - hámozom ki a társ és az x-menek többesszámának jelentését. Erre így még sosem gondoltam. Egyetlen egyszer sem jutott eszembe, hogy x-men legyek, részben a képességem, az önbizalomhiányom és a gyengeségem miatt. Mármint, akik x-menek lesznek, azoknak vagy olyan képessége van, amivel tudnak harcolni, vagy legalább annyira erősek, mint James. Az én szemszögemből így tűnik legalábbis. Bár még egy lepkének se tudnék ártani, de ha ez lenne az ára, hogy együtt maradjunk, akkor nagyon elgondolkodnék rajta. Most is éppen azt teszem, de ezt ennyi idő alatt nem tudom lerendezni magamban.
- Nekem is harcolni kéne, meg ilyesmi? - teszem fel a talán legrelevánsabb kérdést, ami eszembe ötlik. Rögtön Bonnie és Clyde karakterére gondolok, ami nagyon romantikus, de nem egészen az ő karakterük képe él a fejemben magamról. Nem egészen akciófigura kinézetem van. De biztos rengeteg tapasztalatot szereznék a kiképzésről és nem csak emlékeim lennének róla. Ezen határozottan rágódnom kell még.
- Hmmm.- búgok a puszira, és most tényleg a nyaka köré fonom a karjaimat, ahogyan az előbb terveztem a csókot. Kicsit talán hevesebben ugrok neki, mint ahogyan azt gondoltam. Lehet, hogy a vacsora hiánya miatt, de úgy érzem, hogy ha nem eszünk hamarosan, őt fogom felfalni.


Vissza az elejére Go down

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeCsüt. 7 Május - 14:26



Lucy & James

Igazán csinos, ám nem is lenne hiteles, ha hirtelen elkezdenék nyálcsorgatni amilyen lekezelően bántam vele. Annak lenne értelme, ha lassan kiegyenlítődne, hogy mit is tudunk egymásnak nyújtani. A bennakadt lélegzetet is veheti célzásértékűnek, merőben másabb reakció ez tőlem, mint amit eddig kapott. Most sem a szexis turbónak szól, a gesztusnak, hogy ő eleve gyönyörű, mégis figyelt arra, hogy tetsszen nekem. Nem igazán tudom eldönteni, hogy magamnak szabom a gátakat, hogy nehezen nyílok meg, vagy neki nem hagyok lehetőséget arra, hogy végre valódi, átlagember legyen mellettem... Csiszolódunk, és olyan bensőséges hangolatot teremt minden apró rezdülésével, amelytől bármennyire is elszakadnék, nem tudok. Évődő mosolyára beszűkült pillantással hunyorítok, nem voltam hát elég fenyegető. Közelebb lépek, hogy megtoroljam a vétket, s lemondok róla, ahogyan elmerülök a tengerszín pillantásra. Mindez elvi szintű, igaz volt, amit mutattam csupán sérelmek, sosem bántanám. Lehetek vele durva, ami a lelkieket illeti, de még az is inkább lerázás volt, eltaszítás, semmint megalázás. Tudok vele szenvedélyes, biztonságot nyújtó lenni, ám annak aligha van köze a hagyományos értelemben vett dögös rosszfiúhoz, akik tárgyként kezelik a nőket, hogy aztán elhajítsák őket. A kis hülye bizony annál sokkal fontosabbá vált. Vesztemre.
- Nem fogom. Nem könnyű lezárni a múltat, a kedvedért megtehetem. Veled van értelme. Több, mint bárminek eddig. – Nem vonom meg a vállamat, ezúttal komolyan gondolom. Csak egy ártatlan fagyizásnak indult, most pedig kész lennék abbahagyni a menekülést. Kissé bikának érzem magam, akit megszelídett az egyik rodeós. Talán nem is baj. Az ölésében biztonságban éreztem magam, még ha röhejesnek is tűnik, hogy nekem, a kemény férfinek kell rettegnem attól, hogy mit adok fel. Lucy valódi háló, amely nem csapdába csal, hanem megvéd a sérüléstől, amelybe zuhanhatok. Miután ő kimondta, hogy velem szeretne lenni, mégis meglep vele. Nem tudom, hogy mivel fogtam meg. Nem vagyok sem kedves, sem tisztességes. Mit tudnék én nyújtani? Őrült... vagy nem csak kedvel, akkor viszont mindketten bolondok vagyunk, de tényleg.
- Küldene. Kétlem, hogy úgy lehetnénk X-Menek, hogy a birtokot sepregetjük. Ha te lennél a társam, akkor boldogulhatnánk. Vagy szeretnéd, hogy inkább ketten együtt hagyjuk hátra őket, és máshova költözzünk? – Simogatom meg az aranybarna tincseket, hogy nyomjak végül egy puszit az arcára. Nem akarom elkenni a sminkjét, ám ha ilyen aranyos énjét veszi elő, attól félek még a ruhája is bánni fogja.



Vissza az elejére Go down

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeSzer. 6 Május - 15:53




James & Lucy




Bár több, mint fél órám ráment a készülésre, nem várok semmiféle elájulást a részéről. Csak abban bízom, hogy nem fog valami csípkedést a fejemhez vágni. Na jó, belül mélyen igenis szeretném hogy tetszem neki, ezért is csinálom tulajdonképpen ezt az egész macerát. Így kicsit visszafogott levegővel lépek ki a fürdőből és csak akkor nyerem vissza a szokásos ritmust, amikor már a biztonságot adó krumpli van a kezemben. Nem szólt rám egy szót se, de a pillantásából kivettem, hogy csípkelődéstől nem kell tartanom, legalábbis ami a kinézetemet célozná. Ez nekem már bőven elég bók.
- Aha. - csak egy huncut mosollyal válaszolok az üres fenyegetésre. Semmi okom attól félni, hogy agyonvágjon, ez már biztos. Nem mintha bármikor is igazán féltem volna tőle. Nem tudom, miért, de már a legelejétől kezdve bíztam benne. Ez biztos valami női megérzés, vagy mi...
Nagy szemekkel nézek rá és remélem, hogy nem csak a mézesmadzagot akarja elhúzni előlem. Szinte észre sem veszem, hogy a krumpli kikerül a kezemből, csak amikor az ő ujjaira szorítok rá. Nem pillantok le, folyamatosan szuggerálom, hogy lássam, hogy valóban komolyan gondolja-e.
Inkább ráharapok a nyelvemre, nehogy kommentáljam, mennyire esik jól a legkevésbé elviselhetetlennek lenni. Értem én, hogy gondolja, de ez most nem a pimaszkodás helye és ideje. Főleg, miután felteszi a kérdést.
- Mindennél jobban. - vágom rá, szinte túl hamar, így rögtön érzem a vér áramlását az arcomba. Komolyan?! Ennyi idő után még mindig? Bár most a sminktől talán nem olyan észrevehető. - De nem szeretném, hogy miattam bezárva érezd magad. - mondom őszintén.
De ez nem öli meg bennem a reményt, hogy mégis valahogy együtt maradhassunk, még egy kicsit legalább. Ha ő is ezt akarja, akkor valahogy találunk rá megoldást.
- Xavier professzor nem küldene újabb küldetésekre, ha visszajönnél velem? - vetem fel a kérdést. Pont ezt akarta kiköszöbölni, amikor közbeléptem, így talán ez a legkritikusabb kérdés. Nem mintha ellenem lenne, ha tudnám, hogy mindig visszajön hozzám, bár úgy az "együtt maradás" nem teljesen úgy működne, ahogy én arra vágyom. Legalább Jamest nem üldözné a rendőrség. Valamilyen szinten, már ez is sikerélmény, ha erről sikerül meggyőznöm.

Vissza az elejére Go down

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeKedd 5 Május - 21:21



Lucy & James

Ez a végállomás, tovább már nem megyünk. Bármerre is tartanánk innentől, egyértelmű, hogy fontos döntések árán vagy elválunk örökre, vagy nem tudunk elszakadni, ám az is jelenthet akár végleges megoldást. Ahogyan ismerkedtünk, felfedeztük egymás lelkét, hosszúnak tűnik, minden percet megéltünk egyet, hántottuk le egymás burkait, és nem mondtam, hogy könnyű dolga volt. Mintha nem szenvedett volna előtte megannyit, még a saját jellememmel is tetézem a magányát. Amilyen lassan telt az első két nap, az azt követőek szinte villámgyorsan elreppentek. Csiszolódtunk, még azt is ki merném jelenteni, hogy összeértünk. Bizonyos, hogy bőven van még mit meríteni a titkokból, hiszen közel sem vagyunk tökéletesen egymásra hangolva. Viszont ha vele nem, hát kivel? Maradna akkor az örökös egyedüllét? Nem, Lucy nem szükségmegoldás. Képes volt arra, amit előtte senki nem látott meg, ha csak a birtokot számolom, ott volt Raven, Jane, Rebecca... Ez most nagyon úgy hangzik, mintha falnám a nőket, pedig egyikükhöz sem volt türelmem, nekik sem hozzám. Ez most a sors keze, vagy vakvéletlen. Tulajdonképpen teljesen mindegy, most itt vagyunk, és bármennyire is hihetetlen, valami történt köztünk, azok a csókok, ölelések nem tekintethetőek a kétségbeesés nyomainak, ennyire nem vagyok egyedül. Valahogy felismertem, hogy kell ő nekem. Azt nem tudom, hogy mit tudok majd magamból adni, de.. Odafordulok, amikor belép a nappaliba, és... nem, nem tátom el a számat, de sikerül rajtafelejtenem a tekintetemet, és azt, hogy türelemre kértem, most hirtelen oly távolinak tűnik. Minden bántásom maró lelkiismeretfurdalást épít, amely mögül kénytelen vagyok elárvultan pislogó macskaként kisandítani. Igyekszem nem mustrálni, vagy nyeldesni. Eddig is pontosan tudtam, hogy gyönyörű, és most, hogy nekem készült, egyszerűen... Nem tudom nem észrevenni, hogy mennyire fontossá vált. A lelkét kedveltem meg, ugyanakkor...
- Az a nagy szád fog a sírba vinni, mert egyszer agyonváglak... – Rázom a fejemet elfogódott pillantással, és igyekszem maradni az objektív válaszadásnál, mintha nem talált volna be az a csinos kis hetyke deholtázs.
- Mást még annyira sem tudnék elviselni, mint téged, így... Igen. Veled. A birtokon, vagy ahol szeretnél. – Hagyom most abba az előkészületeket, a vacsora igazán ráér. Kiveszem a krumlit is a kezéből, hogy én fogjak rá az ujjaira. – Szeretnéd, hogy ne kelljen elvállnunk? – Volna elképzelésem, hogy mondjuk ő is X-Men legyen, egy párként értelmesen együtt tudnánk működni, feladatokat elvégezni, hiszen azért léptem volna ki, mert nem éreztem azt, hogy kicsit is számítok Xaviernek, akkor inkább mentem volna tovább. Vagy ha Lucy nem érzi magát erre képesnek, akkor tovább is állhatnánk valahova. Egyszer csak hozzá kell nyúlni a pénznek, amit anyám tett félre nekem.


Vissza az elejére Go down

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeHétf. 4 Május - 12:41




James & Lucy




Bár nem sikerül modern, vagy legalább általam ismert zenét találnom, de már az is csoda, hogy sikerült egyáltalán bármit kihúzni ebből a masinából. Tényleg nem úgy néz ki, mint ami működne, de én hiszek a varázslatban. Ahogy James karjai körém fonódnak, biztos vagyok benne, hogy amit érzek, az mágia. Az egész testem bizsereg, mint akit elvarázsoltak és már ösztönösen bújok oda hozzá.
Nem nagyon akarom megtörni a szavaimmal a pillanatot, de remélem úgy érzi, hogy én egy megoldás vagyok, nem csak egy pihenő pont a menekülésben. Tudom, hogy eleget szenvedett már és isten ments, hogy én ezt bárhogy is tetézzem. Ezt próbálom sugallni felé, ahogy a szemébe nézek tánc közben és megcsókolom.

Nem számítottam rá, hogy az idő ilyen hamar el fog telni, mintha csak tegnap történt volna, hogy James cigifüstje az orromba szökött. Ugyanakkor meg máris úgy érzem, mintha az életem jelentős részét vele töltöttem volna. Ez akár még igaz is lehet, ha nem túl izgalmas életem legérdekesebb, leginkább érzelmekkel megtöltött pontjait vesszük. De talán ma van az utolsó ilyen esténk, talán ma érezhetem utoljára ilyen jól magam. Ez félelemmel vegyes izgatottsággal tölt el. Izgatottsággal, mert ki akarom használni az utolsó pillanatig mindet, amit vele tölthetek. Ezért is zárkóztam be a fürdőszobába a szokottnál kissé hosszabb ideig, hogy egy kis sminkkel kihangsúlyozzam az esemény fontosságát. Úgy se látott még ilyet tőlem. A kis kötény alá pedig a legmélyebben dekoltált ruhámat veszem. Nem volt sok választékom, alig hoztam magammal cuccot, de ez talán az alkalomhoz illik. Kicsit bátortalanul jövök ki így a fürdőből, mert még sosem próbáltam meg "szexi" lenni.
 Rögtön odamegyek segíteni neki, bár nem vagyok egy konyhatündér, ha utasítást kapok, mit csináljak, az talán menni fog.
- A másik lehetőség az, hogy visszasétálok? - kérdezem szórakozottan, krumpli pucolás közben, aztán megáll a kezem, amikor ráébredek a kérdés jelentőségére. - Oh, mármint, hogy ott maradnál, velem? - nézek fel rá és reménnyel telik meg a szívem.
De ugyanakkor figyelmeztetem magam, hogy ne szálljak el túlzottan. Hiszen erre már én is gondoltam, de elvetettem magamban, mert nem akarom egyáltalán, hogy bezárva érezze magát, hogy miattam szoruljon négy fal közé. De így más, hogy ő említette meg, mégse tudom róla elképzelni, hogy sokáig maradjon egy helyben.
- És ha kilépnék az iskolából? - próbálok egy másik alternatívát javasolni. Egy hete még gondolni sem mertem ilyesmire, de ha James velem van, akkor nem kell bújkálnom senki elől. Bár akkor nagyon hozzá lennék kötve és nem vagyok benne, hogy bírnám az ő életstílusát hosszútávon. Már így is eléggé kikeltem magamból azzal, hogy idejöttem. Mi sem szembetűnőbb szemléltetés a sminkemnél, amit talán három éve nem is viseltem. Képes vagyok változni, de ha az egész lényemet kéne megváltoztatni, akkor talán nem ez a legjobb megoldás. Mégis bevállalnám csak azért, hogy ne őt kössem pórázhoz.


Vissza az elejére Go down

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimePént. 1 Május - 19:39



Lucy & James

Nem hittem volna, hogy valaha képes leszek ilyesmit kimondani, főleg egy szinte még ismeretlen lánynak, bár az utóbbi két nap ilyen töményre sikeredett. Norának eleve szerelmet vallottam, ő pedig visszamondta, ám már korántsem vagyok benne biztos, hogy úgy is gondolta, bár ahogy tudom, másnak nem mondogatta. Többet talán én sem fogom. Lucy azonban érett személyiség, teljesen máshogyan fogja fel az életet, mint az egykori szépségkirálynő, aki igen sokak életét felforgatta. Talán a diáklány a képessége hátrányaitól küzdve élt eddig, ezért alakulhatott így a jelleme. Többre nem vagyok képes, hiszen visszautasításnak veszem, hogy józanságra int, sokkal inkább valami olyannak, amely akár el is mélyülhet. Percről percre meglep, most többek között azzal hogy a szeretre jobban vágyik, mint a fizikail kielégülésre, amelyben még sosem lehetett része. Más tekintetben pedig amennyire rettegett az elején az érintéstől, most olyannyira ösztönösen teszi, ahogyan végigsimít az arcomon. Nem mondom, hogy nem borzongok bele. Érzéki, nagyon is. Ahogyan nyom a számra a puszit, nem hagyom, hogy gyorsan visszahúzza magát, elkapom az arcát, bár nem szorítom satuba, ám gyengéden megharapom az ajkát, csupán azért, hogy érezze, bőven van még köztünk szikra, és most jól esett, hogy nem használta ki, hogy nőként bármit megtehet velem, hanem engedett lehetőséget arra, hogy még tovább emésszem azt, ami kettőnk között éled. Miután felhúzott, várakozóan nézelődöm körbe, eredetileg azt terveztem, hogy egyedül húzom meg magamat a kulcsos házban, ám nem múlik azon, hogy mennyi élelmet helyeztek itt el, majd kiegészítjük, ha szükséges. Meghallom a a recsegést, ekkor még nem térek vissza, ám ahogyan zenét is csikar ki magából a szerkezet, mégiscsak odatalálok Lucyhoz. Ez valami hetvenes évekbeli örökzöld lehet, talán Abba. Túl sokat menekültem az elmúlt másfél évben, már kezd megkopni a civilizációs tudásom. Ekapom a lány derekát, hogy jót derüljek a szavain.
- Talán így is van. Átvitt értelemben mindenképpen. Én már kezdek belefáradni abba a bizonyos menekülésbe. - Vallom meg az igazat, ezúttal nem ironizálok, csak magamba fojtom amit még gondoltam volna, és egyszerűen marad a tánc. A kezem a derekán, a másikkal pedig az ujjaira fogok rá. A tánc végre egy kicsit megkönnyebbültté tesz, felhőtlenül jól tudom magam érezni a társaságában, és talán még további csókok is elcsattannak.

Pár nappal később amikor még mindig itt ejtőzünk, már rendszeressé téve az együtt alvást, amelytől lassan már én sem jövök zavarba, éppen vacsorához készülődünk, mostanra hagytam a hűtőbe készített szarvast, amelyből ragut szánok készíteni, van már gyakorlatom az ilyen vadhússal. Csupán nem bográcsban fogom, hanem miután már elő van dolgozva, csak fel kell szeletelni, és némi páclében megforgatni. Kis szünetet tartok, kuktámhoz fordulok, mivel holnap mindenképpen tovább érdemes állunk.
- Nem akarom, hogy tovább izguljanak érted. Szeretnéd, ha visszatérnék veled én is a birtokra? – Kérdezem őszintén, mert agyalok már egy ideje mindezen. Nem akarok csalódást okozni azzal, hogy még mindig keveset tud rólam, és bármikor rám jöhet az a fajta önsajnálat, amikor menekülnék a közeléből, így velem tervezni szinte őrültségnek tűnik, de tudnom kell, hogyan vélekedik.




Vissza az elejére Go down

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeHétf. 27 Ápr. - 13:43

Lucy Fitzgerard írta:



James & Lucy




Annyi kérdésem lenne, de egyet sem érzek pontosnak vagy elég kifejezőnek, hogy tényleg feltegyem, no meg félek tőle, hogy elrontanám a hangulatot. Így magamban kell lerendeznem a dolgokat, bár arról sem vagyok teljesen meggyőzve, hogy egyedül az én fejem kavarog az érzelmek és a gondolatok sokaságától. De végül is a legjobb megoldás talán az időre hagyni, hogy választ adjon ezekre, nem? Így hát "eldobom az agyam", vagy legalábbis elnyomom a kérdéseket és megpróbálok a pillanatnak élni, de mindennek van egy határa és van, amit nem tudok elnyomni. Kényelmetlenül érezném magam most mesztelenül, ezért még idejében leállítom. Már eléggé összehangolódtunk, megbízom benne, de annyira még nem. Annyira még magamban sem, hogy olyan messzire menjek. Ez például egy olyan dolog, amit csak az idő tud megoldani.
- Ohh. - pirulok el. Akkor tényleg valami ilyesféle lehetett. Kedvel! Ez a mondat villogott a fejemben, mint valami hírdetőtábla. Ez már a finom kinyilatkoztatása annak, hogy van köztünk valami. A filmekben és a könyvekben, amiket olvastam legalábbis. Ezt mondjuk eddig is tudtam, de így kimondva teljesen más, biztosabb, megfoghatóbb. - Én is kedvellek, James! - nézek a szemébe, miközben ujjaimmal végigsimítok az arcán.
Ez már egyfajta elköteleződés, még ha nem is a legkomolyabb fajtája, de jól esik hallani és kimondani is, hogy van köztünk egy láthatatlan kapocs.
Jobban örülnék, ha nem venné vissza az ingét, de annyi bátorságom még nincs, hogy ennek hangot adjak, mert a végén még ő is számon kérhetné rajtam azt az öltáncot. Inkább csak nyomok egy puszit a szájára, miután felhúztam. Nem vagyok túl alacsony, de most veszem észre, hogy azért nyújtózkodnom kell, hogy rendesen felérjem. Ez után pedig keresek valami hang forrást, hogy azért mégse a fejemben lévő hangok ütemére mozogjunk.
Megtalálom a sarokban a régi, antennás rádiókészüléket és megpróbálom bekapcsolni. Aztán rájövök, hogy több esélyem lenne, ha áram alá helyezném először, és miután bedugom, máris sistergő hangot hallatt. Próbálok a rajta lévő nagy tekerős gombbal valami állomást találni. Végül ráhangolódom egy recsegős, régi zenét játszó csatornára.
- Egész úgy érzem magam, mintha a világháború elől menekültünk volna el. - kommentálom a talált zenét, de egyáltalán nem bánom. A régi zenékre még lehet is valahogy táncolni. Bár jó pár éve nem is próbálkoztam vele. Monthatni, kizárólag anyám esküvőin szoktam táncolni.
Odabújok hozzá és hagyom, hogy vezessen. A biztonság kellemes, jóleső érzése jár át, ami az elkövetkező pár napon keresztül végig kísér. Nagyon jól érzem vele magam, ahogy egyre inkább összecsiszolódunk ebben a kis elhagyatott házikóban. Az idő csak úgy száll, bár kiemelkedő dolog nem történik. A hűtőben talált kajákból összeácsolok mindig valamit, ha megéhezünk, a témákból sosem fogyunk ki, de még ha nem is beszélünk, szeretek csak csöndben hozzábújni és így elaludni minden este.


Vissza az elejére Go down

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeVas. 26 Ápr. - 16:10



Lucy & James

 Sosem tudtam kiigazodni azon, amit vele kapcsolatban érzek. A sosem már önmagában is irónikus, hiszen a harmadik nap közepén tarthatunk. Az elején csupán lekezeltem, próbáltam úgy tekinteni rá, mint egy felesleges koloncra, de legalább társaságra. Aztán azok a lelki cirógatások újra és újra megsebeztek, ahelyett, hogy segítettek volna. Hiszen sebekről kell beszélni, felsértik azt a falat, amit emeltem, kalapácsként zúzzák szét, hogy betörjenek a világomba. A képessége nélkül is kezdi átlátni, hogy ki is vagyok én, minden ölelése, pillantása ragaszkodásról árulkodik, akit még én sem tudok ellökni. Legalábbis nem a végtelenségig. A külseje egy dolog, ám az a gyengéd, szinte anyai gondoskodás... sosem hittem, hogy erre lehet szükségem. Mindig is volt anyám, ám a csonka család alaposan betett, hogy aztán sokként éljem meg, ami Norával történt, az út végén pedig Lucy áll. Ez az egyszerű, mégis nagy mélységekkel megáldott lány, aki nem csupán türelmes, mintha férfiként is hatnék rá. Azt már elfelejthetjük, hogy csupán az egyedit látja bennem, aki képes elnyelni szörnyűséges erejének hatásait. Ugyanúgy éhes a szeretetre, amelyet megadhatunk egymásnak, akárcsak én, bármennyire is tagadom. Az bizonyos, hogy a szenvedély, amit kivált belőlem, nehezen állítható meg a csókok után, mégis kezébe kell helyeznem a józan döntést, amellyel végül megajándékoz. Az a tudat, hogy vele biztonságban érezhetem magam. Azt akarom, hogy ha ő maga vágyik rám, akkor tegye meg azt a bizonyos lépést hogy kifejezi, valóban kellek, nem csak holmi elvakult életérzésnek köszönhetően kötünk ki az ágyban. El sem hiszem, amikor ismét a jó utat választja, amelybe majdnem rosszul vittem bele.
- Nem tudom minek szántam. Csak... Kedvellek. – Mormolom végül,  máshogyan nem tudom kifejezni. Nem egyszerű, ami történt, ám felesleges már bűnösöket keresgélni, másokra mutogatni. Most itt vagyunk, együtt, szinte egymás karjaiban, végigsiklunk egymás lelkén, minden gesztusunk arról szól, hogy nem is akarunk most máshol, mással lenni. Bármennyire is nehezen adom tudtára, valahogyan mégis hatott rám. Minden igyekezetem ellenére sem voltam képes kizárni az életemből. A lezáró csókom is azt fejezi ki, jól döntött, nem üldözött el azzal, hogy történjen, aminek történnie kell, hogy aztán másnap reggel el kelljen menekülönöm a múltam elől, hogy ismét egy felszínes lány karjaiban találom meg a boldogságot. Vagyis mi boldogság lehet abban, ha csak a testem kell? Ez nem nőies gondolkozás, pasiként is meg lehet mindezt élni, bár vélhetően nevetne, ha sikerült volna elmerülnie az emlékeimben. Egyébként sem vagyok egyszerű lélek... de mindegy is. Visszahúzom magamra az inget, hogy aztán hagyjam magam ráncigálni a kanapéról is.
- Kár... – Mosolyodom el, pedig már kezdem felfogni, hogy a közös tánc aztán nem a passzív nézelődésről fog szólni. Bóllintok, és miközben keresgéli a rádiót, addig körbenézek a háznak ezen részében, több szoba is nyílik, valaki akár irodának is használhatja, lehet, hogy írók is szoktak elvonulni ide. És egy nem kis fürdőszobát is lelek, mindent betöltő káddal. A hálóról már nem is beszélve. Mások most nem fognak erre járni, hiszen amikor visszaértem a birtokra, már akkor lefoglaltam magamnak, mert sejtettem, hogy el akarok vonulni a külvilágtól egy időre. Nem kevés pénz volt, de másra alig szoktam költeni.
Viszont visszatérek a lányhoz, hogy megnézzem, hogy áll a zenével.


Vissza az elejére Go down

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeSzer. 22 Ápr. - 18:51




James & Lucy




Az én elég ironikus megjegyzésem után az ő szavai komolyan hangzanak és egy pillanatra tényleg elhiszem, hogy a vak nyomulásomban észre sem veszem, hogy James csak próbál ellökni magától, de sosem ment neki. De aztán eszembe jutnak a dolgok, és hogy akármikor faképnél hagyhatott volna, de mégsem tette. Az meg sem fordul a fejemben, hogy képletesen érti, hogy a személyiségem fogta meg őt. Miért is tenném, amikor nem tartom magamat egy felettébb érdekes személyiségnek és nyilvánvaló önbizalomproblémáim vannak. Inkább betudom a kitartásomnak és a logikátlan érzelemhalmaznak, ami hozzá fűz. A gondolataim kuszaságában kezdem elveszíteni a fonalat, na nem mintha a csókolózáshoz annyi gondolkozás kellene, de a folyton pörgő agyamat nehezen lehet leállítani. Jamesnek mégis majdnem sikerült. Sosem szívtam kábítószert, de valami ilyesminek képzelem el a hatását, bódító, elveszi a fölös mentális katyvaszt és csak a fizikai érzelmekre hat. De valahogy mégsem sikerül teljesen belemerülnöm ebbe az észveszejtő állapotba, talán az utolsó pillanatban húzódom el tőle, hogy az agyam egy kis friss levegőhöz jusson.
Összeszedem minden bátorságomat, amikor ránézek és még tovább kell vörösödnöm, amikor azt látom, hogy mosolyog. Kinevet. Ha nem szégyenkeznék ennyire attól, hogy ilyen kis tapasztalatlan vagyok, akkor még örülni is tudnék neki, hogy újra mosolyt csaltam az arcára.
- Ezt akár vehetném bóknak is?- Kicsit megdöntött fejjel, enyhén összeráncolt szemöldökkel próbálom kihámozni a mondanivalója értelmét. Nem tudom pontosan, hogy gúnyolódik velem, vagy haladásnak foghatom fel ezt a mondatot. Hisz benne van, hogy túl akar lépni a múlton és ez önmagában jó, eddig csak az önsajnálat résznél jártunk, de hogy én, a múlt és a rémes egy mondatban szerepelünk, az egy kicsit összezavar. Lehet, hogy még nem állt teljesen pályára az agyam, de találok egy kis élvezetet abban, hogy kétségek között vagyok vele kapcsolatban és nem értem őt úgy, mint ahogyan tenném, ha érteném az egész gondolkozását.
Arra jutok, hogy annyira nem sérthetett meg, hogy ne engedjek a csóknak. Ez már sokkal gyengédebb és most eszembe se jut tovább gombolni az inget magamon.
- Táncolni? - nevetem el magam, mert újra eszembe jut a szőke, hosszúl, fekete csizmás örömlány. Csak most egy rúdnál áll és nincs rajta az állatmintás ruha. Nem tudom miért, de a bőre most mintha 61 évet öregedett volna. Na ez már közelít ahhoz az esztétikai látványhoz, amit magamról képzelnék egy ilyen rúd társaságában. - De csak ruhában. És neked nem, csak veled! - fokozom mosolyra a nevetésem.
Ezzel tulajdonképpen feldobtam a labdát, kihívás elé állítom, hogy megmutathassa, mit tud. Nem hagyom, hogy csak úgy megússza, hogy ilyen képeket kergetett a fejembe. Újra elhúzódom, de közben megfogom a kezét és miközben felállok, húzom magamal. Szemeim a nappalit kezdik pásztázni, ahol végül megpillantok egy régi rádiót, amit talán működésre tudok csiholni.

Vissza az elejére Go down

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeSzer. 22 Ápr. - 17:52



Lucy & James

 Számomra is logikus megoldás, hogy végül mégsem teszi meg. Ez így helyes. Mintha magamban újabb leküzdendő akadály elé akarnám állítani. Újra és újra. Nem tudom, hogy miért. Mintha azt várnám, hogy mikor bukik el. Hogy magamnak is egyszerűbb legyen megmagyarázni, miért akarom eltaszítani magamtól. Mert nem kell ő nekem. Nem kellhet. Nincsen már szükségem senkire, csak hogy elbújhassak, hogy ne kelljen soha többé a múltra gondolnom, és az érzésekre, amelyet egykor birtokoltam, és meglehet még Lucy is ezt kívánja belőlem kihúzni. Nem lehetnek az övé ezek a vágyak. Ám a pillantásaink ismélten találkoznak, nem csupán azért, mert ketten utazunk, nem lehet nem személyeskedni. Ám a szemkontaktus már az első perctől kezdve másról szólt, még ha menekültem is előle. Valahol magával ragadott, még ha dacosan felül is bírált hogy közelében sem vagyok annak a képnek, amelyet magamról mutatok. Azt kezdtem el észrevenni, hogy érdekel. Nem arról van szó, amit a képessége nélkül adhatunk egymásnak. A múltja. A gesztusai. Minden, ami legmélyen el van van rejtve legbelül. A lélek. A csinos pofi figyelemfelkeltő, mégis mondhatnám, van belőle másik ezer. A hercegnő viszont... Harcos... olyan, aki nem adja fel, és nem hagyja magát lerázni. Volt időm eltűnődni, hogy vajon mindenkivel ezt teszi e vajon, ha átlagembernek születik? Lényegtelen. Ez történt vele. Velünk.
- Azt nem tudom, de nekem nem adsz túl sok esélyt. – Nem tudom, hogy mi visz odáig, hogy ledöntsek magamban egy komoly falat, amely Nora halála, vagy talán átverése emelt, és erősített meg az azt követő másfél évben. Most csak azt tudom, hogy érezni akarom ismét a puha ajkakat, átfogni az arcát, elveszni a világában. Szomjazóként tapadok rá, hogy gyengéd határozottsággal zárjam karjaimba, egyik kezemmel az arcát simítva végig, másikkal a hátát cirógatva, hogy elmerüljek betörve a fogain át az édes nyelvhez. Valahol lekerül rólam a felső, hogy aztán én magam is meglepődjek a viszakozástól, amellyel megelőz. Nyögése bennem is zihálást indított el, és ami a leginkább meglepő lehet, számomra kevésbé, számára inkább, elmosolyodom.
- Látod... ezért vagyok én pont veled. Túl akarok jutni a múlton, de nem azért, hogy ismét valami... rémesbe csöppenjek. – Talán ebből megérti, hogy ha nem is teljesen próba elé állítottam, de valahol az ösztöneimen túl hihetetlenül hálás vagyok, hogy felülbírált. A csókja meggyőzött, hogy vágyik rám, de nem így. Ez kell nekem. Nora egyértelműen valami prostis vonalat követett, amelynek nem lett jó vége. Lucy... más. Ez immár bizonyos. Finoman bólintok, hogy ismét megcsókoljam, és megsimogassam a sötét tincseket.
- Ha találunk zenét... azért táncolsz majd nekem? – Kérdezek rá azért még mindig a lehengerlő mosollyal, hiszen már megtörtünk valamennyi jeget, úgysem fogunk csak úgy kibújni a bőrünkből. Ahogy sejtem úgyis vissza fog még ütni, ami történt velünk egymás előtt. De ez most szóljon némi... intimitásról.



Vissza az elejére Go down

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeSzer. 22 Ápr. - 17:27




James & Lucy




Lehet, hogy majd megbánom, hogy nem akartam az emékei közt kutatni, de egyelőre ez még életem egyik legjobb döntései közé tartozik. Végre van valaki, akiről úgy alkothatok képet magamban, hogy én akarok. Ez pedig rengeteget elárul nekem magamról. Nehéz úgy kiismerni magam, hogy már azt sem tudom, hogy mit gondolnék valakiről, anélkül, hogy tudnám az életét betűről betűre. Mondhatni, a sok személyiség között csak a sajátomat nem leltem.
Az, hogy még így is meg akartam ismerni Jamest és nem hagytam annyiban, hogy veszélyes alak és jobb, ha távolról elkerülöm, azt sugallja, hogy akkor is kíváncsi lennék másokra, ha nem lenne ez az átokverte képességem. Ilyen szempontból még nem vizsgáltam, de ezek szerint még valamennyire passzol is a képesség a személyiségemhez. Van ennek bármi értelme is? Vagy csak kifejezetten az ő személyisége érdekel? Valami láthatatlan erő húzott felé a kezdetektől?
A háborgó gondolataimat viszont a csók remekül megragadta és a gyomromba száműzte a pillangók közé, hogy ott csoportosuljanak az érzelmek, az értelem helyett.
- Még jó, hogy nekem lehetetlen ellenállni. - kuncogok fel, mert nem bírtam nem irónia nélkül mondani ezt a mondatot. Egy szőke, nagy mellű, testhez simuló párduc mintás ruhás, comb középig érő, fekete, bőrcsizmás nő szájából valahogy hitelesebben hangzott volna.
Eddig még nem tapasztalt vágy rohan át rajtam, ahogy csókol, szinte alig jutok levegőhöz, de már olyan, mintha nem is lenne rá szükségem. Csak még több csókra, aminek elég volt egyszer megérezni az ízét, már-már addiktívvá váltam, ha az lehetséges ilyen rövid időn belül. A borostája enyhén dörzsöli a számat, nem kellemetlen, de el tudom képzelni, hogy az egyébként halványrózsaszín, vékony ajkaim már a rúzs vörös színét vették fel.
Ahogy megérzem a kezeit a melleimen, elönt a vörösség, amire már azt hittem, hogy nem vagyok többé képes. Egy részt hihetetlenül vágyok még többre, a bőre érintésére az enyémen. Másrészt ilyet még tényleg soha senki nem csinált és ettől, meg attól, hogy a gondolataim, a régi énem megkérdőjelezték a sietséget, egy kicsit kényelmetlenül kezdtem érezni magam. Szinte visszhangzott a fejemben, hogy ha most nem állítom le, akkor később nem tudom és talán nem így akarom elveszteni a szüzességemet, egy vadidegen házban, egy fiúval, aki jószerint két napja ismer és saját bevallása szerint is majd visszavisz és utána ki tudja. Ezért húzódtam el és húztam le a kezét gyengéden a már szinte fedetlen felsőtestemről. De akárki van odafönt, legyen a tanúm rá, hogy nem volt könnyű és még mindig csak egy hajszál választott el attól, hogy letépjem magamról a ruhát és rávessem magam. Az a nyögés is túl kéjesen hangzott, amit tiltakozás féleségnek próbáltam felhozni a magam mentségére.
Kapkodtam a levegő után, most hogy a légutaim emlékeztetve lettek az oxigén létezésére és vöröslő fejjel próbáltam valami magyarázkodást kinyögni, miközben a felsőtestét bámultam. De azt mégse mondhatom, hogy túl szexi ahhoz, hogy én ezt ártatlanul folytatni tudjam. Vagy azt, hogy egy gyáva féreg vagyok. Végül felnéztem rá kissé félve, nem akartam, hogy ezért mérges legyen rám, de most az egyszer nem tudtam magyarázkodni, nem jöttek a nyelvemre a szavak.

Vissza az elejére Go down

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeVas. 19 Ápr. - 23:41



Lucy & James

Nem tudom végül, hogy mi visz odáig, hogy megtörjön az a bizonyos jég. Talán a férfiegó. Hogy nem lehet másé anélkül, hogy ne őrülne szinte bele. Az teszi megbízhatóvá, hogy nem képes másnak igazán odaadni magát. Pedig sosem voltam féltékeny. Nora a fél városé lehetett, talán ez volt az igazi baj. Mert szerelmet vallott, és végül túl komolyan vettem, hogy nem vállalt fel kettőnket. Lucyt hogy is minősíteném? Csak azért tudok benne bízni, mert a saját képességének rabja, és csak mellettem teljesülhet ki? Elvakult, fatalista érzés lenne így címkézni. Valóban tisztességes lány, akit a képessége nem bezárt, megformált. Valami olyan teremtménnyé, aki képes lehet lelkileg megérinteni, anélkül, hogy az emlékeimet a magáévá tenni. Egymásra találhat két ilyen savanyú szív, mint a miénk? A külső csak egy máz, amelyre felfigyeltem, mégis képes voltam magamban arébb tolni. A gesztusok a minden. Nem a saját örömét kereste az érintésekben. Az én bajomra figyelt, próbálkozott. Az a fél csók, amit a motoron ejtettünk, elindította bennem azt, hogy ismét a földig átkozottam magam, és őt is mint buta libát, hogy nem tudok ellenállni annak, amit nyújt felém. Hogy aztán beismerjem, már késő, kötődöm hozzá. Nem tudok elszakadni, mert a világa részévé tett, nem kérdezte, hogy jó e így, csupán döntött, felhúzott oda, ahol már nem egy sötét kútban kell ücsörögnöm. Igaza van, nem az a módja, hogy én is megadjam magam a mindent elsöprő emlékvizsgálatnak. Bármit is akarunk egymástól, azt csak átlagemberekként, fokozatosan tehetjük meg. Az udvaron talált hercegnő valójában már akkor az enyém lett, én a lovagja, csupán bele kellett törődnöm, hogy mit az elején gúnnyal palástoltam, az talán nagyon is spontán vonzalom volt, amelynek érnie kellett, és meg is tette. A lány, akihez sokadszor simulok hozzá, nyomok puszit az arcára, majd az ajkára, barátommá, társammá lett ebben a hónapoknak tűnő, de alig két napos túrában, amelynek nem értünk még a végére, talán még előttünk áll, hogy valóban felfedezzük egymást. A testiség most egy dolog, talán már nem is emlékszem, mi is kell egy nőnek, mégsem gondolom azt, hogy ez a lényeg. Egymás mellettünk ülünk, szavaira megcsóválhatnám a fejemet, hogy hivatalból ellenkezzek, ám talán az első alkalom, hogy egyetértek.
- Azokat pedig képes vagy lebontani a különleges erőd nélkül. Ha engedem... – Ez utóbbi már csupán a hajszál, amelybe kapaszkodom, hogy ne kelljen mindent odavetnem a lábai elé. Pedig már megtenném. Nem tudok tovább küzdeni, nincs is értelme. Lehetséges, hogy mindez csupán a pillanatnak szól, amelyben elveszek vele együtt, nem számít már. Azok az emberi vágyak magukkal sodornak, hogy szinte szomjasan iszom be az ajkait, járatom végig ujjaimat a csinos metszésű arcon, beletúrva az aranylóbarna tincsekbe, hogy váltogatva a puhán gyengéd, s szenvedélyesen lángoló csókot, amelyet már fel sem fogok, hogyan is viszonoz, valahol a felhők tetején úszunk. Szinte magától értetődő módon kezdem gombolni a blúzát, ráfogva olykor a finom tapintású keblekre, kedves, évődő módon.



Vissza az elejére Go down

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeSzer. 15 Ápr. - 0:10




James & Lucy




Már idejét sem tudom, hogy mikor engedtem magamhoz ilyen közel fiút. Ráadásul James nem fiú, hanem férfi, aki folyamatosan zavarba hoz és már szinte mániákusan ragaszkodik ahhoz, hogy megpróbáljon mindent és mindenkit kizárni a lelke sérültsége miatt. A számra adott apró puszi viszont elárulja, hogy közelebb járok a sikerhez, mint gondolnám. Mintha bizony szánt szándékkal próbálnám őt megtörni. Nem erről van itt szó, megfejteni igen, de nem akarom bántani, bár nem is tartom képesnek magam rá, inkább segíteni szeretnék neki. Még nem tudom, hogyan, de azt érzem, hogy előtte szükségszerű "mélyebbre másznom". De közben folyamatosan olyan dolgokat teszek, amik egyáltalán nem voltak rám jellemzőek a múltamban. Tényleg csak azért lenne, mert felszabadultnak érzem magam a képességem nélkül?
Úgy érzem, hogy örülnöm kellene azért, mert felajánlja, hogy megosztja velem az emlékeit, én mégsem tudok. Félek a következményeitől. Mi van, ha mindez, amit eddig sikerült felépíteni, egyszerűen porba hullik? És a leginkább nem is attól félek, hogy bepillantást engedek az egész multjába, amiről mesélt, hanem attól, hogy látni fogom magam az ő szemszögéből. Ez megrémiszt, tetszeni akarok neki, nem tudom, miért, de nagyon félek tőle, hogy olyan emléket is látni fogok, amitől elvesztem ezt a bátorságot, ami tegnap óta kísér.
Végül letelepedek a kanapéra, várom a sorsom beteljesedését. Ha ezt akarja, akkor úgy sem tudnék sokáig ellenállni. De szerencsére, az én teljes meglepődésemre visszakozik.
- Csak azok a falak vannak, amiket önmagunk védelmére emelünk.- mondtam nagy okosan, de aztán nem tettem hozzá, hogy szívesen vállalnám a falmászást a kedvéért, mert túl nyálasnak tűnt, még a fejemben is, ráadásul egyre közeledett és nyelnem kellett egyet. Majd, mint akinek minden gondolatát kitörölték a fejéből, szinte suttogva böktem ki a szavakat, amikről fogalmam se volt, csak az ő ajkai közelségét figyeltem, miközben a szemeimet az övébe fúrtam. - Ember. Emberi vágyakkal.
Nem volt lényeges, hogy róla, vagy magamról beszélek, amikor ajkait az enyémre tapasztotta, én mohón csókoltam vissza, talán kissé jobban is, mint kellett volna, de nem foglalkoztam vele. Az idejét sem tudom az utolsó csókomnak, de ilyen még sosem volt. Vágyom Jamesre és vele jobban el tudom magam engedni, mint előtte bármikor. Bízom benne, bár gonosz lenne, ha egy ilyen pillanatban szüntetné meg csak úgy a védelmi erejét. Jól kell csókolnom ahhoz, hogy ilyen az eszébe se juthasson. Karjaimmal körbeölelem a nyakát és engedem kitörni magamból a felgyülelmlett vágyat.


Vissza az elejére Go down

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeKedd 14 Ápr. - 16:19



Lucy & James

 Mondhatnám azt, hogy már azt sem vettem komolyan, hogy eljött velem fagyizni, olyan beszélgetésnek bizonyult, amelyben úgy gondoltam, hogy nem kell minden szavamat megfontolni, nyugodtan lekezelhetem abban a tudatban, hogy nem érdekel, bármilyen nyers is vagyok, bántódjon meg, nem számít már, hiszen nem fogok visszatérni. Nem egy kislány, aki nagyon a szívére venné a dolgot. Elhúzhatok, emészthetem magam, amennyit jólesik. Valóban csak egy bizonyos szintig vette magára, de ami még rosszabbnak bizonyult, kezdte lebontogatni azt, amit magamról hittem. Az önmarcangolás álcáját, miszerint valóban az vagyok, akinek Nora apja hitt, és akinek az üldözőim akartak beállítani. Valójában nagyon is az maradtam, aki egyetlen módon önzetlenül tudta szeretni a drogos lányt. Mindez már régen történt, az arca is kezd elhalványulni, hiába láttam pár héttel ezelőtt, már nem emlékeztetett arra, ami egykor volt. Vagyis aminek egykor hittem. Csak egy álomképbe voltam szerelmes, és hogy ő mit hazudott, annak már régen nincsen értelme. Talán nem is volt soha. A másfél év menekülés lehet, hogy sosem ér véget, hiszen egy ideje már nem keresnek, nem kell űzött vadként tovább mennem, ekkor jöttem rá, hogy a saját vérem nem hagy nyugodni, mert úgy éreztem, meg tudnám valahogy menteni. Ő nem hagyta, nem tehettem volna semmit. Nem is nagyon figyelt rám. Ahogyan azt a motoromról cinkosan visszanéző lány megteszi. Minden érintése bizalomról, érdeklődésről árulkodik. Mostanra elhiszem, hogy nem azért teszi, hogy ki tudja élvezni, mellettem átlagos. Mármint a képességeink által. Azon túl nagyon nem az. Csinos, bájosan csillogó szemeire már a birtok parkjára felfigyeltem, ám az, ahogyan bánik velem... képes elhinni, hogy nem is vagyok annyira rossz, mint azt állítom magamról. Ezzel gondolhatnám azt, hogy beletapos az önérzetembe, hogy lerombolja az illúziót, amit magam köré vetítek, és mégsem... már nem zavar. Csak elcsattan egy rövid csók, amelyet meggondolatlanul adtam az ölelésésében. Megtörtént, és már semmit sem tehetek ellene. Már nem tudom úgy elküldeni, mert adtam magamból. Számít ez még... bármit is? A kérdésén tűnődöm, végülis azért ajánlottam fel, hogy ne kelljen magyarázkodnom mindig. Mellettem alvás közben sem kell attól félnie, hogy ismét érzi majd az emlékeket, de vajon tényleg hagyományos ember akar lenni? Szerettem volna visszaadni valamennyit a különlegességéből. Nem kér belőle.
- Tudom, értem én, nincsenek korlátai. – Bólintok, ez még nem azt jelenti, hogy akarom is. Akartam, hogy mindkettőnknek segítsek. Hogy valóban ne kelljen hamis, kitalált képnek megfelelnem. Ám akkor valóban oda minden, ami esetleg összeköthet minket. Egy áldozat lehet ismét, Lucyé. Nem maradnak titkaim, amikkel igazi, felnőtt nőnek hiheti magát. Valaki olyannak, akinek nem kell összerezzennie az érintésemtől. Belépünk a házba, amely most csak a miénk. Terveztem már olyat, hogy feljövök ide, el akartam vonulni a külvilágtól, ezért vettem ki pár napra, még Salemben intéztem. Ilyenkor szokás, hogy némi élelmet el is helyeznek benne, és a hobbivadászok még ki is tudják egészíteni, ha szükséges. Nem tudom, bőrdzsekiben valahogy röhejes lenne, bár előfordulhat, de akkor is csapdákkal, nem pisztollyal. Leül végül a kanapéra, én némi gondolkozás után leülök mellé, tőlem szokatlan módon igen közel, szorosan. Nagy levegő, és sikerül megszólalni.
- Azt hittem, hogy egyszerűbb, ha nincsenek falak. Talán igazad van. Éppen akkor lennének. Ez sosem lesz egyszerű. Én csak... már azt sem tudom, hogy mi vagyok. – Finoman kisimítok egy tincset a világosbarna hajzuhatagból, hogy végül felnézve az előbbi pislogásból halványan elmosolyodjak, és közelebb hajoljak. Elmerülök még a kék íriszekben, hogy tenyereim zárójelébe fogjam az arcát, és lassan, nagyon lassan, puhán megcsókoljam. Na ennyit a rosszfiú stílusról.



Vissza az elejére Go down

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeKedd 14 Ápr. - 15:30




James & Lucy




Na persze, nyugalomra, meg még mit nem! Gondolom ezért rakott engem az előbb a motor elejére, nyugodtan akart meghalni. Szerencsére ez nem történt meg, bár elég indokot ad, hogy kételkedjem a szavaiban. Viszont a második mondatával már jobban egyet tudok érteni és azonosulni.
- Semmilyen. - tártam szét a karom őszintén. A fiúkkal alapból nincsenek tapasztalataim, nem hogy bizonyos alfajukkal. Ez is a magányomhoz kapcsolódik, ami valamilyen szinten saját döntés volt, hisz nem kötelezett senki arra, hogy elvonuljak a világtól. Csak a képességem. De küzdhetnék ellene, leszarhatnám, próbálhaték nem azokra az emlékekre gondolni, amik nem az enyémek, de ehhez nem vagyok elég erős. Viszont nem nevezhetem ezeket az emlékeket a saját tapasztalatomnak, szóval velem az életben még nem sok minden történt, noha bőven van miről mesélnem.
Még így is, hogy egyáltalán nincs előéletem ilyen szempontból, megbízom benne és nem gondolom, hogy a rossz-fiú kategóriába tartozna. Bár lehet, hogy rossz az ítélőképességem, anyámnak is gondjai vannak ilyen téren, simán örökölhettem.
A szívem hangosan kalapál ahogy hátranézek, rettentően jó érzés ebben az ölelésben állni a tóparton és annyira nem tűnik csak egy napnak, az az idő, amióta ismerem Jamest. Bár még mindig elpirulok, amikor kis puszit kapok, de nem is számítok a másodikra, így még csak időm sincs lecsukni a szemem, már is vége. Vissza akarok csókolni de a szavaival elveszi tőle a kedvem, így csak a számba harapok, miközben az adrenalin hullámlöketei áradnak végig az ereimen.
- Mondtam, hogy ez nem így működik. - sóhajtok fel, miközben kibontakozom az öleléséből. Elmúlt az a pillanat, megölte. - Nem tudok csak úgy belekukkantani. Ha leereszted a védőpajzsod, akkor minden, de minden  láthatóvá válik számomra. Ezt szeretnéd?
Ha még így is kiáll a kívánsága mellett, akkor nem fogok neki ellent mondani, nem is nagyon tehetem, bármikor feloldhatja a képességét és úgy még rosszabb lenne, ha nem számítanék rá. Így megindulok a ház felé. A lehető leghosszabban tervezem húzni a kipakolást. Előre engedem, hogy kinyissa az ajtót, aztán én is belépek megcsodálni a nem túl nagy, de kényelmesnek tűnő kunyhót. A kandalló már első pillantásra megnyer magának, csak reménykedni tudok benne, hogy nem kell külön szobában aludnunk. Hagyom, hogy körbevezessen, végül is, mégis csak én vagyok a vendég.
Miután lerúgtam a cipőm és kipakoltam a nem túl nagy mennyiségű cuccomat, leülök törökülésben a kanapéra.
- Biztosan ezt akarod?- kérdezem meg még egyszer utoljára, abban reménykedve, hogy belátja, hogy mennyire sokat is jelent az intimszféra.


Vissza az elejére Go down

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeSzomb. 11 Ápr. - 13:13



Lucy & James

- Én már csak nyugalomra vágyok. A magányt már megszoktam. Miféle tapasztalaid vannak neked a rosszfiúkról? – Vagy mindezt arra érti, hogy nem vagyok következetes? A szavaim és tetteim nem feltétlenül vannak összhangban, mert mint egy öreg oroszlán csak a fogaimat csattogtatom, hogy még meglegyen a tekintély. Távol akartam volna tartani magamtól a lányt, akit tegnap délelőtt megismertem, mégis úgy csimpaszkodik belém, csak a képességem az, amely hozzám köti. Minden érintése, simogatása önzés. Csak annak szól, hogy valamit eddig nem kaphatott meg, azt elveszi. Sajnálatos, hogy minden cirógatását újabb korty víznek érzem a kínzó szomjúságban, hiszen bármennyire is átkozott magam, amiért így érzek, magamnak már jó mélyen kezdem beismerni, jól érzem magam vele. Mások tekintetében talán hetek, hónapok kellenek ahhoz, hogy kötődés éledjen, ráadásul én nem is szorulnék a lányra, nincsen olyan képessége, amely az enyémre hatással van. Talán ez lenne a megoldás. Azzal tudnám magamtól eltaszítani, hogy ha megmutatnám neki, min mentem keresztül, hogy a véletlen valóban gyilkossá tett, csupán nem Nora esetében, hanem a másfél év alatt, amikor ölnöm kellett, hogy megvédjem magam, netán a puszta élelemért. Oly mindegy ez már, a lelkemnek oda. Ha látná, akkor nem volnának ilyen romantikus elképzelései, amiket ostoba módon táplálok azzal, hogy végigsimítok az arcán, vagy hagyom, hogy odabújjon. Nem tudnék indokot mondani, hogy miért teszem. Most viszonzom a mosolyát, még némi finom fejcsóválást is kap, lassan már meg sem próbálok küzdeni a visszavágásai ellen. Alaposan felvágták a nyelvét, vagy az elszigetelt időszakban volt ideje átgondolnia, hogy mennyire tud majd szarkasztikus lenni, ha végre valakivel elindul a kommunikáció. A háta mögé siklok, végülis már tapasztaltuk, hogy milyen egymás ölelésében, ezt ismételjük most újra. A puszi ezúttal oda kerül, ahova szántam, ahogy viszont hátranéz, találkozik a szemünk, nagyon is közelről. Ahogyan eddig félre tudtam nézni, ez most nem sikerül, el tudok merülni a mélykék pillantásban, és magam sem értem, hogy miért, de az ajkára nyomok egy röpke csókot. Mivel tegnap reggel borotválkoztam, nem leszek talán olyan szúrós.
- Ha beértünk, és kipakoltál... szeretném, ha belenéznél a múltamba. Majd megérted, miért menekülök, még előled is.


Vissza az elejére Go down

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeHétf. 6 Ápr. - 21:45




James & Lucy




Elgondolkodom a szavain. Van benne némi igazság, de a nagy részével nem teljesen értek egyet. Ennek muszáj is hangot adnom, noha nem hiszem, hogy ezzel bármit is változtatnék James véleményén.
- Nem mindenki arra vágyik, hogy boldog legyen? - teszem fel kezdetnek ezt a költői kérdést, mert a szavaiból úgy veszem ki, hogy azt is meg kell védenem, hogy boldog akarok lenni. Ebben még szerintem semmi rossz nincs. - Van egy olyan érzésem, hogy te akarod saját magadra húzni a rosszfiú sablonját. Mert amiket mondasz, azok abba pont beleillenének, a tapasztalataimba viszont nem. - nézek vele akár farkasszemet, ha arra van szükség. Már tegnap is elmondtam neki a tengerparton, hogy egyáltalán nem olyannak tűnik, mint aminek leírta magát. Bár már kicsit többet tudok róla, de mégsem érzek köztünk teljesen lebonthatatlan sziklafalakat. Az pedig, hogy így viselkedik szinte elvárható és szerintem teljesen megbocsájtható azok után, amik vele történtek. De még tényleg nem mondott vagy tett semmi olyat, ami arra ösztönzött volna, hogy felálljak és addig fussak előle, ameddig csak szusz van bennem. Pironkodva csóválom a fejem, de persze nagyon jól esik az utolsó mondata.Elhatározom, hogy majd egyszer megkérdezem tőle, hogy mégis mit érdemelne maga szerint, de most túlságosan lefoglal a majomtömés és hogy mindjárt újra indulunk.
A tekintetem felragyog, ahogy elhagyja James száját az "örülök" szó. Miközben hozzásimulok arra gondolok, hogy a Kishercegben is valami ilyesmi lehetett. A hercegnek meg kellett szelidítenie a rókát, hogy az övé lehessen. Én róka helyett egy bohóc vagyok. Hízelgő. De ha én az övé, akkor ő is az enyém valamennyire; a birtoklás kölcsönös.
- Ahhoz asz'szem nem hoztam elég cuccot. - mosolyogva nézek rá, miközben már elindultam a stég felé. Álmodozni szabad, nem? Bár ez így konkrétan még nem fordult meg a fejemben, ugyan az elmúlt egy nap alatt a dohányzáson kívül más szokását nem találtam idegesítőnek, de ha komolyabban össze lennénk zárva, hosszú időre, akkor még az is lehet, hogy az agyamra menne, akármilyen toleráns vagyok.
Nem ugrok meg az ölelésétől, bár nem számítottam rá, mégis, valahogy természetesnek hat. Szeretem ezt az érzést, hogy ilyet csinálhat, anélkül, hogy tisztáznánk mi van köztünk. Mert most már nagyon levegő sincs. Úgy érzem, hülyeség lenne azzal magyarázni az ölelést, hogy csak visszakapom a hosszú órák ölelését, ameddig a motoron ültünk. Így olyan békés, szinte már idilli.
- Ezt vegyem megint fenyegetésnek? - vigyorodom el, miközben enyhén elfordítom a fejem. Most óvatosabb vagyok, nem akarok kétszer abba a hibába futni, hogy véletlenül súroljam a számmal. Nem biztos, hogy meg tudnék ennyinél állni. Vajon érzi a pillangókat a hasam tájékán?


Vissza az elejére Go down

James Hurley
mutant and proud

James Hurley
X-men
be brave, we're a team
Play By : Tyler Hoechlin
Hozzászólások száma : 154
Kor : 31



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeVas. 5 Ápr. - 20:09



Lucy & James

- Őszinteség... Ha meg úgy teszek... Mindegy. Vágysz valami... furcsán boldogítóra, amit úgy gondolom, pont a legrosszabbtól... Mert én nem vagyok képes már arra, hogy kicsit is törődjek veled. Az a véletlen, hogy éppen nekem van ilyen... számodra megváltó tulajdonságom. Hogy mennyit érsz? Olyan sokat, amit nem érdemelnék. – Most egészen sokat, hosszadalmasan beszéltem, holott egyátalán nem szokásom. Ő hozza ki belőlem, pedig hajlamos vagyok tőmondatokban kommunikálni. Azzal hogy megérint, cirógat, szinte erőszakosan nyitogatja azokat a bizonyos gátakat, hogy újra és újra falakat emeljek kettőnk közé, és a sebtiben elvégzett kőművesmunka nem igazán üti meg a minőséget, és csupán vagdalkozásnak hat, menekülésnek, hogy ne kelljen úgy rápillantonom, hogy tudja, közel kerültünk egymáshoz.
Nehéz nem elmerülni a kék szemekben, amelyek újra és újra azt sugalják, ne engedjem el, szorítsam magamhoz. Mégis, hogyan kezdetnék bele bármibe, ha oly kockázatos hinnem már bárkiben is? Beleértve saját magamat, ám Lucyt nagyon előkelő helyre sorolva.
- Bohócnak? Találó. De az én bohócom. – Kész, kimondtam hogy közöm van hozzá. Innen már nehéz lenne csak úgy visszatáncolni. Nem mintha akarnék. Ha mindezt elmesélném Ethannak, talán el sem hinné. Xavier is bizonyosan mosolyogna csupán, nem egyedi eset az, ha egy X-Men kötődni kezd egy felnőttesebb diákhoz. Olyan ez, amikor ketten szerelmesek lesznek, pedig nem is tehetnek róla. Azt sem tudom, hogy mit akarok ettől a lánytól, és fordítva sem érzem az egyértelmű állásfoglalásokat.
- Akkor még nem tudtam, hogy mennyit jár a szád. – Amikor elfordul, visszafordítom magam felé, hogy ezúttal visszatáncoljak az örökös sértegetése elől. – Én is örülök. – Harapom be a számat, lassan tényleg indulnunk kell, de nem hagyhatom legalább valami köszönet nélkül azt, ahogyan kezel. Nem tudom, hogy abból ered mindez, hogy sosem volt senkije, és fel kellett dolgozni mások emlékeit, keserűségét, talán sokként megélve, hogy a saját életén túl még megannyinak a részese. Az enyémnek viszont valahogyan.... másféleképpen. Olyan módon, hogy szavakat sem tudok találni, megfogalmazhatatlan. Nem csupán röpke ölelés ez, magamhoz szorítom, bár meg sem tudok szólalni, hogy elmondjam, mennyit jelent mindez. Jobb is, hogy nem kell felesleges szócséplésbe bonyolódnunk, a kaptatón felfelé a motor sebességének hála viszont gyorsan odaérünk, ebéd környékén vagy után lehetünk.
- Csak egy-két napig. Máris összeköltöznél? – Kérdezek vissza finom mosollyal, ezúttal kötekedés nélkül. Miközben nézelődik, én mégsem keresgélem a kulcsot, hanem mögé lépek, és megismételve az előbbi ölelést, a hasa környékén kulcsolom össze a kezemet, és a vállába fúrom az államat. – Na igen, a bogyóktól éhen is halnánk. Húsevő vagyok, ezt jó ha megjegyzed. – Utalok arra, hogy már a panzióban is bélszínt rendeltem. Sokáig voltam elhagyatva, ám akkor is meg tudtam oldani, hogy valami módon fehérjét szerezzek. Olyan csendes itt minden, megnyugtató, közelebb áll hozzám, mint a birtok nyüzsgése. Végül lezárva az ölelést nyomok egy puszit az arcára, és kézen fogva befelé vezetem, hátha megleljük a kulcsot is, amiért végül nem indultam.


Vissza az elejére Go down

Lucy Fitzgerard
mutant and proud

Lucy Fitzgerard
Diák
power to the future
Play By : Sarah Bolger
Hozzászólások száma : 73
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitimeVas. 29 Márc. - 0:14




James & Lucy




Kíváncsian várom a válaszát, mert elképzelni sem tudom, hogy mit gondol rólam igazán. Vagyis, elképzelni tudom, de annyi féle gondolatom van róla, hogy érdekel, vajon ténylegesen melyiket gondolja. De amit mond, az teljesen összezavar.
- Azt vártam, hogy azt mondd, amit gondolsz, semmi mást. - mondom őszintén, majd megcsóválom a fejem. Sok olyan lányt, de még fiút is ismerek, akik olyanok, mint amilyenre James most gondol. Hogy elvárják, mint mondj, hogy megfeleljen nekik amit mondasz. Én nem ilyen vagyok. Szeretem az őszinteséget, bár képes vagyok azt hanyagolni, ha nem akarok megsérteni másokat, de bírom a kritikát. Kicsit úgy érzem, hogy ezzel a válasszal csak ki akart bújni az egyenes válasz elől. Lehet, hogy úgy gondolja, hogy meg tudja becsülni, mennyit érek, de én ezt egyre inkább kétlem. - Én?! Én nem skatulyázok.
Ott lengett a levegőben az "ellentétben veled", de végül nem mondtam ki. Megint egy olyan pontra terelődött a beszélgetés, amikor nem értem. És bár ezt a legtöbben fusztrálónak és kellemetlennek találnák, bennem van egy kis öröm is. James az egyetlen ember az egész földön, akit nem olyan könnyű megfejtenem. Ezért hálás vagyok, még ha nem is akarja vagy kéri tőlem. Ez van.
- Ha valami kölcsönös, az már nem önző. - vágok vissza egyből. Szinte eltaszítónak érzem a hangsúlyát, de ugyanakkor, amit mond, az akár még pozitív is lehetne. Felsóhajtok. - Most bohócnak érzem magam.
És megint. Olyat mond, amit nem tudok elhinni. Nem úgy, hogy közben a kezemet fogja. Talán csak próbálja rólam lebeszélni magát. Dehát ezt már az elején megtehette volna. Azt hiszem, más lány felkapná a vizet és követelné, hogy vigye vissza egy ilyen megszólalás után. De én valahogy vívódást látok a szemeiben. Érzem, hogy amit mond, az nem áll teljesen egyenes arányban az érzéseivel. De ugyan mit tudhatok én?
- Utálom a talánnal kezdődő mondatokat. - jegyzem meg. Álmodozni szoktam és szeretek, de az álmok a jövőről szólnak, a múlton nem lehet változtatni, azt úgy kell elfogadni, ahogy van. De látom, hogy Jamesnek ezzel van a legnagyobb problémája. Nehéz úgy élni, ha a talánok sokasága lefoglalja az elmét, vagy szinte lehetetlen. - Én örülök, hogy elhoztál magaddal. - jegyzem meg halkan, motyogva, talán nem is hallja, mert közben pirulok és elfordulok.
A viccnek szánt mondatomat komolyan veszi. Úgy képzelném el azt a létformát, mint egy jó hosszú táborozást, biztos megvan a maga varázsa, de én a négy fal közt nevelkedtem fel, ha komolyan ilyesmire kényszerülnék, akkor pár nap alatt éhen halnék.
Meglepett hangocska hagyja el a számat, ahogy megérzem az ölelést. Erre aztán nem számítottam, pillanatnyilag nem tudom hova tenni, de remek alapanyagot adott a gondolkodásra ezzel az egész kis megállással, mást úgyse tudnék tenni, ameddig tovább megyünk. Ahogy elém ül, már át is fogom a karjaimmal, meg se várva, hogy beindítsa a motort, úgy kapaszkodom belé, mintha az álló motorról is leeshetnék. Ebben a pillanatban semmi másban nem vagyok biztos, csak abban, hogy szeretem ölelni.
Megint elvesztem az időérzékem, de amikor lassulni kezdünk, akkor kikukkantok James válla fölött és megnézem magamnak az előttünk álló házikót. Áh, szóval ez lenne az? Rövidebb volt az út, mint amire számítottam, bár elfáradtam, a végtagjaim mozgáshiányosak, de mégis nehezemre esik elengedni az ölelést.
- Nagyon szép! Itt fogunk lakni? - kérdezem, miközben végül lekátszálódom a motorról és megmozgatom a végtagjaimat. Olyan békésnek és érintetlennek tűnik az egész hely, szinte sugározza magából a nyugalmat. A fiú válasza után a stéghez baktatok. Imádom a vizet nézni, ahogy tegnap a tengerparton is, de ez teljesen más. Mivel nem kavarják hullámok a talajt, egészen a víz aljáig le lehet látni, ahol szinte azonnal kiszúrom az apró mozgásukról felismerhető halacskákat.
- A bogyó gyűjtögetés kevésbé tűnik szórakoztatónak, ha ilyen élénk tóban lehet "vadászni", vagyis, halászni. - nézek fel mosolyogva, miközben hangosan beszélek, hogy meghallja. Varázslatos kis hely ez, bár az otthonomra nem nagyon hasonlít, inkább a skót felvidék jut eszembe, de semmit nem vesz el belőle, sőt.


Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Lucy & James   Lucy & James - Page 2 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Lucy & James
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» Lucy Fitzgerard
» James & Nora
» Lupe F. & James H.
» James Hurley
» James Logan Howlett

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: X-Birtok :: Udvar és kinti területek :: Elülsõ udvar (kelet)-