Volunteers Park

Tárgy: Re: Volunteers Park Pént. 22 Május - 21:48

Tárgy: Re: Volunteers Park Kedd 19 Május - 11:12

Nathan & Serena

Ki tudja, talán pont azért tudok lazítani kicsit rajta, mert én magam is ilyen vagyok. Bohókás és nem veszem olyan komolyan a dolgokat és persze magamat sem, de talán e miatt tud nekem jobban megnyílni. Valahogy nem érzem azt belőle, hogy ezt megtenné bárkivel, őszintének tűntek az eddigi reakciói, minden meglepettség, minden szokatlan pillantás, a riadtság, amikor megijedt attól, hogy ez egy randi. Egyébként is, azzal hogy felvállalta, hogy randizunk, én is vállalhatom, hogy elég erős leszek és elmegyek egy meccsre, mert miért is ne? Ez azért nem olyan nagy dolog, maximum majd ott kapok sikító frászt, de így látatlanban simán mutathatom azt, hogy bírom a gyűrődést, miért is ne?
- Hát jó, akkor nem állok neki vadul izmokat növeszteni, meghagyom ezt a te reszortodnak. - amúgy is rajta azt hiszem kettőnk helyett is pont elég izom van, nekem már nincs szükségem rá, csak hát na azért nekem egyáltalán nincs olyan jól karbantartott testem, mint mondjuk neki, de majd lehet hogy mondjuk végzek pár kósza felülést időnként, hogy egy kicsit gyúrjak hasizomra, vagy ilyesmi, ha addig a ruha nélküli állapotig eljutunk, akkor már tényleg ne érezzem magamat kellemetlenül.
- Miért érzem úgy, hogy most nem a süti evésre gondolsz. - igen már erőteljesen érzem, hogy azért eljutottunk az incselkedésnek arra a szakaszára, amikor igaza van, nem biztos, hogy egy szimpla egyszeri csóknál megálltunk volna. Ettől még azért értékeltem volna, ha nem bénázom el ennyire, bár mondhatjuk, hogy sikerült összehozni egy kellemes közös emléket, vagy mi a szösz, aztán majd pótoljuk idővel remélhetőleg valami jobbal, amiben nincs se fog összekoccanás, se semmi pocsék dolog. Én legalábbis határozottan ebben reménykedem. Közben persze átveszem szépen tőle a sütit, amíg összepakol, ha már ennyire jól fel volt szerelkezve, aztán irány a cél, azaz a kocsi. Az utat most egyértelműen én mutatom neki, hiszen én tudom, hogy pontosan hová is megyünk.
- Azért reményeim szerint nem lesz mérgező, ennyire ne becsülj le. - széles mosollyal lépdelek a puha fűben. Igazából nem gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül majd ez a kis találkozás akkor, amikor felhívtam. Sőt akkor azt hittem, hogy esze ágában sem lesz jönni, amikor pedig megijedt a randi téma miatt biztosra vettem, hogy bepattan a kocsijába és eltűnik a színről, többet nem is látom majd. E helyett viszont sütiztünk, jól éreztük magunkat és még az idő is határozottan jó, szóval azt hiszem, hogy jól alakulnak a dolgok, még a végén az a csók is összejön, kevesebb fog összekoccanással.
- A modern lovagok már menő kocsival járnak, nem tudtad? - nem kell itt ló, bár mondjuk egy Ferrari simán pótolja a dolgot, ott a lovacska jel az elején, vagy mi a szösz, de én azért nem várok el ilyesmit tőle. A kocsija tökéletes, főleg hogy mindent rejt magában, amit az ember fel tud használni, mint a pokróc. - Majd én navigálok, abban már amúgy is profi vagyok, bár határozottan nehéz elrontani. - ha már rajta vagyunk a főúton, akkor az kb. egyenesen a birtokra visz, kevés a leágazás, nem hiszem, hogy bárki is eltévedne. Én pedig nem érzem úgy, hogy Nathant ne vihetném oda. Tudom-tudom védett hely, de hát ő is mutáns, plusz annak az Edward pasasnak az embere, aki jó néhány iskolai dolgozót is meghívott arra a kis bálféleségre, szóval talán már hallott is a helyről.

Tárgy: Re: Volunteers Park Pént. 15 Május - 13:50

Serena & Nathan

Tetszik Serena "tökössége". Hogy nem riad vissza a kihívásoktól, hogy nem kezd el sápítozni, hogy milyen brutális dolog lehet az. Inkább próbálja viccesen felfogni a dolgot, noha igazából fogalma sincs arról, mit is fog pontosan látni. Mert nagyon is úgy tűnik számomra, hogy a meghívást elfogadta, azaz valamikor a közeljövőben talán szerét ejthetjük annak a körnek is.
És hogy ettől megriadok-e úgy mint az első szavaknál? Nem, azt hiszem, minél több időt töltök vele, minél inkább szokom ezt az új helyzetet annál inkább tetszetős számomra. Öregszem talán... Vagy a hosszú ideje tartó egy helyben élés teszi, hogy immár nem tartom olyan borzasztónak egy kapcsolat gondolatát. Még ha a másik fél ilyen különös és bohókás is.
- Nem, egyáltalán nem. Sőt, kifejezetten nem szeretem az olyan nőket, akik többet nyomnak ki, mint én - vigyorodom el szavaira. Fogalmam sincs, miképp vélekedik önmagáról, mármint a külsőségek értelmében. Persze tudom jól, a nők sosem elégedetten, valami mindig túl kicsi vagy túl nagy. Ugyanakkor számomra semmi kedvezőtlent nem látok rajta, és valahogy nem hinném, hogy ez megváltozna, ha esetleg odáig jutunk, hogy lekerülnek a ruhadarabok. Bár lehet, csak én vagyok ilyen könnyed, végül is sokszor emlegetett szavai a bennem esetleg felmerülendő kétségeket már régesrég elseperték.
- Nem vagyok az a múzeumlátogatós, szobornézegetős fazon. Persze értékelem a szépet és a művészetet, de tudok néhány sokkal jobb időeltöltési lehetőséget - vetem fel vigyorogva, mi csak még inkább szélesedik a könnyed puszit érezvén. Persze ebben semmi olyan komoly nincs, barátok is adnak egymásnak, vagy épp a gyerekek. De tudom, hogy másként próbáltunk, ám kisebb léptekre lettünk figyelmeztetve. És ez pont beleillik.
- Hát, lovagnak még sose neveztek - nevetek fel, majd ha Serena felkelt, akkor visszazárom a dobozkába a sütit és a kezébe nyomom. És pedig óvatosan lerázom a plédet és összehajtogatom. A rendszeretet még az árvaházban ragadt rám ,és valahogy megmaradt. Aztán felveszem a két kiürített poharat és az alig dézsmált italt is, és szabad kezem Serena felé nyújtom. Vagy megfogja, vagy belém karol, ahogy neki kényelmesebb és mehetünk is vissza a kocsihoz.
- Nem hinném, hogy olyan szörnyű kávét főzöl. Amúgy meg előbb-utóbb mindenhez hozzászokik a testem, még a mérgekhez is. Szóval túlélem ám - kacsintok rá vidáman. Persze azért a mérgezéssel vigyáznom kell, csupán az egyszerű ember által is túlélhető adagot élem túl magam is elsőre. Hisz idő kell, míg a sejtjeim felismerik, megszokják, ellenállóra fejlesztik maguk. Ugyanakkor úgy érzem, Serena-nak nincsenek efféle tervei irányomba.
- Bár lovagnak ló dukálna, én csak az autóval szolgálhatok - jegyzem meg, amint visszaérünk a parkolóhoz. Kinyitom az ajtót előtte, majd a plédet és a visszadugaszolt italt a csomagtartóba teszem. Nem értékelném, ha belefutnék egy ellenőrzésbe felbontott alkohollal a kocsiban.
Aztán elfoglalom a vezetőülést, és a motor halk dorombolása mellett firtatózom az útirányról. Végül is abban a pub-ban találkoztunk, így nem tudom a végcél pontos helyét...

Tárgy: Re: Volunteers Park Csüt. 14 Május - 14:19

Nathan & Serena

- Pedig tudok kiabálni, csak mivel nem értem a szabályokat a végén még akkor éljeneznék, amikor nem kéne és megtépne a többi szurkoló, vagy... neked kéne megvédeni. - nevetem el magam. Hát na, tudok ám én emelt hangon is beszélni, nem olyan nagy nehézség ez, csak nem teszem túl gyakran, no meg nem vagyok gyakorlott sportok terén és hiába kiabálom be, hogy szemét bíró, ha nem tehet a bíró semmiről, vagy rosszabb esetben... még csak nem is az a bíró, akinek bekiabálok. Az azért kockázatos, annak ellenére is, hogy én azért annyira nem szoktam figyelni azt, hogy másoknak mi a véleménye rólam, de nem akarok Nathannel rosszat okozni azzal, hogy bajba sodrom, miközben épp élvezne valami tuti meccset.
- Ez azért megnyugtató, bár tudod... azért másnál is nehezen nézném végig, ahogy félhullára verik, de majd akkor tartod bennem a lelket. Főleg ha más is kibírta, akkor nekem is menni fog. - kicsit még ki is húzom magamat, hiszen azért no... nem vagyok én annyira anyámasszonykatonája, mint amilyennek most itt eladom magam. Volt már részem pár kisebb balhéban. Nem azt mondom, hogy nekem is van sötét oldalam, egyszerűen csak én is voltam fiatal, amikor még vadabb voltam és többet tomboltam, mint mondjuk most. De ettől még érdekel most már ez az egész ketrecharc dolog, főleg hogy az életéhez tartozik.
- Szóval nem zavar, hogy kissé töpszli vagyok és egyértelműen nálad az erőfölény. Bár... fura lenne fordítva. - mosolyodom el végül. Azért persze még így is van... lesz bennem egy adag feszélyezettség, hiszen mégis csak... láttam én őt hogyan fest egy szál mackónaciban, és azért olyan teste van, hogy ihaj, az ember csak pislog, ha ránéz, de remélhetőleg tényleg nincsenek olyan elvárásai, hogy én meg valami topmodell alkatú bombázó legyek, az jó eséllyel teljesíthetetlen feladat lenne. A kézcsók azért tényleg nagyon jól esik, bár nem mondom, hogy ettől egyből sokkal jobban érzem magamat, de... muszáj kicsit felengedni, mert el sem akarom rontani a pikniket, ha már sikerült itt majdnem összefejelni. Milyen ciki lett volna, ha még le is törik a fogam teszem azt, és a végén az orvosnál kötünk ki. Az lett volna ám az érdekes zárása a napnak.
- Szóval ússzuk meg ezt a mai napot ruha összekenés nélkül, igazad van. - tér vissza végre szélesebben a mosolyom. Igazából így is jó ez, hangulatos és élvezhető és nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemesen romantikus helyzetbe kerülök vele, aki... nem rég még megijedt azért, mert azt mertem mondani, hogy ez egy randi. Egész jól haladunk ehhez képest, egy kis fogösszekoccanás már csak apró részletkérdésnek tűnik.
- Igaz, főtéren lévő szobron kívül... nem sok minden van. - teljesen jogos, úgyhogy nem fogom erőltetni, hogy nézzük meg teszem azt a legközelebbi játszóteret, azért az sem annyira rettenetesen izgalmas, hogy az ember ne tudjon ellenállni neki. Mindenesetre végül szépen előrehajolok és most sikeresen azok egy puszit az arcára, csak aztán engedem el a kezét és állok fel. - Akkor megkérem a gáláns lovagot, hogy vigyen haza, aztán... egy kávét is kaphat, ha be meri vállalni azt, amit én főzök. - no meg ha még belefér, vagy jó öblítésnek, miután már iszogatott is, és volt itt csoki, meg minden. Talán az neki is hasznos lenne kis frissítőnek.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szomb. 9 Május - 16:29

Serena & Nathan

- Még szerencse. Nem szeretem az olyan lányokat, akik hangosabban kiabálnak egy meccsen, mint én - vigyorodom el. persze nem baj az, ha egy nő szereti a sportot, ugyanakkor számomra nem vonzó, ha kiabálva szidja a bírót vagy épp az ellenfelet és közben szotyit köpdös, esetleg sört vedel. Nem, jobb szeretem a Serena által jellemzett szemeltakarós, halkan sikoltozókat, persze csak az elviselhető szinten beülel. Sokkal édesebb, nőiesebb, és persze csak felébreszti bennem a védelmező ösztönt, ami azt hiszem az egyik gyengém.
- Hát, én már nem nagyon küzdök. Inkább csak megnézem a régi haverokat. De attól még nem lenne ciki és azt hiszem, nem is te lennél az egyetlen. többnyire mikor egy-egy srác új lányt hozott, azok is így reagáltak. Persze a tapasztaltabb barátnők vagy feleségek már csak akkor szisszennek fel, ha törést sejtenek. De más miatt talán csak nem fogsz annyira aggódni, mint miattam - vetem fel mosolyogva. Azért kissé hízelgő, hogy ennyire sajnálna, ugyanakkor valahogy élvezem is. Ahogy a tényt is, hogy nem zárkózott el, nem jött a túlzott brutalitással, hanem készséges, nyitott a dologgal kapcsolatban. Ami azért szép kis piros pont a szememben.
A lakásomban látottakat viszont most nem fűzöm tovább. Hisz van az a pont, ahol egy-egy témánál jobb kis pihenőt tartani, mielőtt az egész nagyon lerágott csonttá válna. Helyette az apró szösszenetre koncentrálok, koncentrálunk, koncentrálnák, áma csókból csak némi fogillesztés lesz. Viszont Serena-val ellentétben nem veszem olyan rosszul a dolgokat. Valóban úgy érzem, ez egy apró jel, figyelmeztetést volt. Vgay a hely, vagy az idő nem alkalmas. És mivel már úgy is eldőlt, hogy ez valami más, így már érdeklődve, türelemmel fordulok a dolog felé.
- Hát azt azért nem bánom. Mármint hogy nincs olyasmi. Némi ízléskérdésbe ütköznénk - vigyorodom el szavai hallatán. Persze nagyon jól tudom, hogy értette. Látszik, hogy Serena nem az a kifejezetten mindenem a sport alkat. De ez nem is gond. Számomra nem a szálkás-izmos lányoka nyerők, sokkal tetszetősebb, ha valódi nő. És amennyit eddig láttam belőle, nekem megfelel.
- Bár eddig csupán ruhában volt szerencsém megfigyelni téged, azt hiszem, semmi rejtegetnivalód nincs - erősítem meg hangosan is elgondolásom. Nem szeretném, ha esetleg némiképp feszélyezve érezné magát ezzel kapcsolatban. Nem kell olyannak lennie, mint én. Ha edzőtársat kresek, máshol nézek szét. Vele valahogy egészen más gondolataim vannak, és ebben nem akadályozó tényező az alakja. Sőt!
És hogy en csak beszéljek, hanem tettekkel is ráerősítsek, amúgy is összefonódó kezünket megemelem kissé, majd játékosan apró csókot lehelek az övére. Messze nem az a fajta, amit terveztünk percekkel ezelőtt. De talán ilyen apró léptek kellenek, hogy eljussunk oda, ahová valóban menni szeretnénk.
- Hát, nem igazán a sütiket sajnáltam volna. De tuti rám kened, ha a ruhánk összemaszatolódott volna. Én pedig nem venném a szívemre, ha a javuló statisztika újfent mélyzuhanásba kezdene - nevetek fel, miközbne visszeengedem a kezünk. Persze csak a plédre, mert elengedni nem akaródzik egyelőre. Miért is tenném, ha egyszer élvezem, hogy érinthetem, még ha csak ilyen ártatlan módon is.
- Ahogy Te szeretnéd. Bár a körülnézést halasztanám máskorra. Azt hiszem, North Salem nem olyan hely, ami ezernyi látnivalót rejt, és hagynunk kell máskorra is. De ha úgy érzed, hogy kezd hűlni a levegő, szívesen hazaviszlek. Szóval, mint mondottam, ahogy Te szeretnéd - hajtok fejet előtte kissé, akárha egy régimódi film komornyikja lennék. Igazából megvallva maga a város annyira nem izgat, nem vagyok az a múzeumjárós, minden emlékművet megnéző alak. Ugyanakkor vele szívesen töltöm az időm, de csak is általa megválasztott helyen. Hogy mindenképp jól érezze magát.

Tárgy: Re: Volunteers Park Pént. 8 Május - 14:52

Nathan & Serena

- Látod ennyire értek én a sportokhoz. - nevetek én vele, nem veszem rossz néven azt, hogy esetleg kineveti, amit mondtam. Tudom, hogy nem vagyok otthon boksz témában, szóval ez nem lep meg, szerintem még egy épkézláb boksz meccset sem néztem végig, talán a Rocky-t egyszer sikerült, de ott sokkal inkább a sztori tetszetős, és nem pedig az, hogyan verik össze egymást. Mondjuk azt se szívesen gondolnám el, hogy Nathannek hogyan ártanak, még ha ő jobban is bírja az ütéseket, meg hozzá tud szokni, de attól még az elején biztos, hogy ugyanúgy fájnak neki is és az nem valami nagy élmény.
- Én tuti nem mennék be és... nem lesz az ciki, ha ott kapkodom a szám elé a kezemet, hogy ne sikítsak, amikor kapsz egy nagyobbat? - a mosolyom nem csökken és azt hiszem ez igennek számít. Szívesen megnézem én, hogyan harcol, de azon nem sokat tudok változtatni, hogy aggódjak is érte. Ez talán nem baj, legalábbis remélem, hogy nem járatnám le vele, maximum letagadja, hogy vele mentem és a hátsó kijáraton csempész majd ki. Az a jó, hogy ha valaki falnak akarna kenni a nagy lelkes éljenzés, tombolás közepette én akkor se nagyon sérülök, maximum átesek a falon, vagy az illetőn... csak ezt érdemes nem túl feltűnően tenni. De a felajánlás már maga jól esik, hogy egyáltalán elvinne olyan helyre, ahol dolgozik, ez azért mégis csak jó dolog.
- Megértelek, nem számítottál rá, hogy korán kelek az után, hogy úgy kiütöttem magamat. És semmiféle gondolatok nem merültek fel a fejemben, csak... az eszembe vésődött az a kép, erről nem tehetek. - a széles mosoly árulkodik róla, hogy már határozottan élvezem ezt, ami köztünk megy. Az incselkedést, ahogyan ő is nevezi. Hát igen, szórakoztató is, és tényleg nehéz lenne csak úgy kiverni a fejemből azt, amit láttam, mert hát lássuk be... imponáló volt a külseje nem is kicsit, én pedig nem tudom csak úgy elfelejteni, hogy milyen szépet sikerült meglesnem és nem is csak a mozdulatokat, hanem úgy általában őt is. Azért lássuk be, hogy elég kellemes külsővel rendelkezik egyébként is, főleg még, ha póló sincs rajta. Az viszont biztos, hogy én nem fogom őt ebben követni, én meg a meditáció... hát nagyon sok közünk nincs egymáshoz és szerintem nem is tudnék elérni egy olyan nyugodt lelki állapotot.
Ezek után már talán nem is olyan meglepő, hogy még azt a bizonyos első csókot is remekül sikerül elszúrnom, nem is kicsit. Egyszerűen csak összekoccannak a fogaink, amire még talán én se számítottam. Túl hirtelen vagyok tudom, de... most nem akartam. Azért valamelyest nekem is meg vannak a romantikus hercegnős is képzelgéseim és ez most nagyon nincs még csak a közelében sem. Inkább az eget fürkészem, miután végighengeredtem a pokrócon és csak lopva pillantok oldalra a szavait hallva. Őszintén szólva nem tér vissza tőle a mosolyom, hiszen lássuk be így sem haladunk rohamléptekkel.
- Kisebb léptekkel... igen, ez is lehet. - és mégis halkan sóhajtok egyet, csak aztán érzem meg a kezét az enyémben. Azért ez jó érzés, itt már visszatér kicsit a mosolyom, olyan kellemes és meghitt, ahogyan az ujjaink összefonódnak. Talán ráérünk azzal az első csókkal. - Szóval nehezen fogtad volna vissza magad, pedig az én ruhám alatt tuti nincs olyasmi, mint a tiéd alatt. Félnék is megmutatni. - visszatér azért a jó kedvem, még kicsit szórakozottan bele is csípek az oldalába, ahogyan felkönyökölök. Igaza van, nem kell rohanni, és az is tény, hogy amilyen kidolgozott felsőteste van... én nem tudom, hogy mennyire merném megmutatni neki az enyémet. Remélem, hogy még nem látta, mert hát elég rendesen ki voltam ütve legutóbb, de nem olyan típus, aki bármit is kihasználna.
- A sütik amúgy is túlságosan finomak, kár lett volna őket beáldozni és akkor most... körülnézzünk még valamerre, vagy maradjunk élvezni a napsütést, netán hazakísérsz? - vagy visz, hát ez már részlet kérdés. De én még szívesen maradok is, elég messziről jött ahhoz, hogy ne menjen már is vissza New Yorkba. Lassú lépték... attól még mondjuk meghívhatom egy kávéra akár magamnál a birtokon nem igaz?

Tárgy: Re: Volunteers Park Kedd 5 Május - 10:43

Serena & Nathan

Különös... Többnyire rosszul vagyok a csajok csacsogásától. nem véletlen kerültem a szorosabb kapcsolatokat, hisz a lányok egy idő után, főképp ha nem tisztázott, mit is akarok pontosan, elkezdik a vége nincs, számomr értelmetlen csacsogást. Hogy ez mit mondott, hogy az hogy néz ki, vagy hasonló teljesen lényegtelen dolgok. Szinte irritál a folytonos beszéd, és az, hogy minderre még értelmes reakciót is várnak. Illetve szerintük értelmeset.
Ezzel szemben bár Serena is bír beszélni, ezt nem érzem csacsogásnak. és nem csak azért, mert nem egy tőlünk független személyről szól, és nem csak azért, mert neki elég olykor egy mosoly vagy biccentés is válaszként. Valahogy nem zavar a hangja, az, hogy beszélgetnem kell vele. mert ez már valahol nem is kényszer, igazából még örömömet is lelem benne.
- Azért a box-tól ez nagyon messze áll - nevetem el magam a hasonlat hallatán. persze olykor a box-nál is törik orr vagy reped szemöldök és kétségtelenül kontakt sport. Ugyanakkor a ketrecharc...
- Egyszer ha gondolod elviszlek egyre. Aztán magad is eldöntheted, milyen az és hogy mennyire kell őrültnek lenni, hogy bemenj egy olyan ketrecbe - vetem fel csak úgy mellékesen, hirtelen ötletként. Persze nem erőszak ez, de ha igazánmeg akar ismerni, ha tudni akarja, milyen is voltam, honnan indultam, látnia kell belőle egy szeletet.
- Kényelmi okokól általában elég egy nadrág. És mivel az az otthonom, eszembe se jutott, hogy nézőm is akadhat, akinek efféle gondolatok merülnek fel a fejében - kacsintok rá incselkedve. Akkor talán mindkettőnknek kissé fura volt, hogy Serena mondhatni kilesett egy olyan pillanatban, amit amúgy nem nagyon osztok meg másokkal. Ám mostanra az a fura pillanat eljutott oda, hogy incselkedésünk egyik alappillére legyen.
A meditációval és többivel kapcsolatban csak bólintok. Valóban túl izgága ahhoz, hogy teljes lélekkel el tudjon merülni a témában. Úgy pedig nincs értelme csinálni. Egyik tanítóm mondta, vagy teljesen ott vagyok vagy ne is menjek. Igaza volt. Pont ezért még csak szóban sem erőltetem, hogy próbálja meg, próbálja ki. NEm vagyok se térítő se tanító. Nekem bevált, nekem segített, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki ugyanígy állna a dologhoz. Úgy tűnik, Serena megtalálta magát a tanításban, elfogadta önmagát még az esetlen pillanatait is. Ő már megtalálta a békéjének azt a szintjét, amihez nekem a meditáció kellett.
- Gonosz? Meglehet - vigyorodom el elégedetten, főképp, ahogy látom a döntést szemében. És hajol közelebb, picit moccanok én is.. És az első csók, miről a könyvek szívárványosan írnak, melynél a filmekben külön zenemű harsan fel, nos az nálunk egy apró rossz mozdulat, és fogak összekoccanásává fajul. Első meglepetésem nevetés váltja fel, persze nem harsány, nem kikacagó. Inkább amolyan vidám, halkan jókedvű. Szerencsére fogam nem bánja, erről hamar meggyőződöm, ahogy nyelvem végigfuttatom rajtuk. még egy-két próbálkozás a hölggyel, és testem már erre is ellenállóvá válik.
- A gondolattal semmi gond nem volt. És sejtheted, hogy magam se vagyok az a megfutamodó típus. Pusztán jelzést kaptunk, hogy talán kisebb léptekkel haladjunk. Mondjuk így - fejtem ki, keze után nyúlva. Valóban csak egy apró, ártatlan lépés, ahogy összefonom ujjainkat. Talán pont én kaptam figyelmeztetést, hisz az első csóktól igen könnyű tovább lépni, talán olyan dolgokat tenni, amik még nem idejeszerűek. Hisz Serena-val valahogy minden más, és talán nem kéne sietve haladni a végkifejlet felé, ha már maga az út is ilyen kellemes.
- Vagy épp a te őrangyalkád óvott minket, hisz meglehet, ha te elkezded, én folytatom. És a köztünk lévő csokik hamar díszmaszattá váltak volna a ruháinkon - mosolyodom el, fejemmel a még mindig köztünk pihenő dobozkára bökve. Igen, valószínűleg akartam volna a közelségét, hozzásimulni, vagy akár tovább is. És akkor tuti, hogy a nasi útban lett volna.
- Kisebb léptekkel. Ismerkedve. Az igazat megvallva, még nem sok lányt akartam valójában megismerni. Úgy értem, azon kívül, hogy mi van a ruhája alatt - vigyorodom el kölykösen. Nem zavarba hozni akarom, vagy épp lerontani a hangulatot, sőt. Inkább megpróbálom a pillanatnyi fennakadást viccel áthidalni, tovább görgetni a kellemes élvezetet, közelséget, amit vele tapasztalhatok meg.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szomb. 2 Május - 17:43

Nathan & Serena

- Pedig szerintem csini vagy, vagy ilyesmit nem szabad mondani egy magadfajta férfiemberre? - oké-oké erős és határozott és kemény és minden, amit csak el lehet mondani róla, de attól még ezzel együtt csini is, hiszen most is jól van öltözve. Lehet, hogy nem lenne oda a színes holmikért, amiket pl. én is hordok gyakorta, de attól még a saját ruháiban is nagyon is csini, sőt még egy szál melegítőnadrágban is baromi csini tud lenni, csak ezt már végképp nem szabad csak úgy nyíltan kimondanom.
- Hát akkor csak marad úgy simán a neved, vagy maradsz nagyvárosi pasas, ha másnak mesélek rólad. - sóhajtok egyet, mintha komolyan rémes lenne, hogy nem mesélhetek úgy róla, ahogyan én szeretnék, pedig természetesen erről szó sincs, csak direkt játszom rá a dologra, ennyi azért belefér már azt hiszem a köztünk lévő incselkedésbe, amit határozottan élvezek is. A lényeg, hogy a ketrecharcos témát nem kell feldobni csak úgy bárkinek.
- Igen, ezt megértem, elég rossz lehetett minden így együtt, főleg gyerekként kezelni és feldolgozni. - nem volt egyszerű élete, de ezt már eddig is pontosan tudtam, csak így mindez kimondva még rosszabb. De ha jól sejtem nincs oda azért, ha mások sajnálják őt, szóval nem akarom, hogy akár csak e miatt is kellemetlen legyen, no meg értelemszerűen a hangulatot sem akarom még véletlenül sem elrontani.
- Igen, ebben teljesen igazad van, így mindenképpen jobb volt és pont ezért nem gondolom, hogy agresszív lennél. Ez is csak egy sport végül is, mint a boksz. - vonom meg finoman a vállamat. Vannak küzdősportok egy csomóféle, én még csak nem is értek annyira hozzá, hogy tudjam, hogy mennyi van ilyesmi, szóval egyáltalán nem zavar az, hogy ő ilyesmivel foglalkozott és hogy a mostani munkája sem épp az a nagyon nyugodt és békés dolog, bár azért erről nem tudok annyit, de az biztos, hogy egy testőr azért nem épp uncsi irodai munkát végez.
- Hát pedig nem sok póló volt rajtad hozzá. - mosolyodom el és azért még mindig kissé talán zavarban vagyok. Nem is a miatt, hogy felhoztam, főként talán azért, mert még most is eszembe jut és akárhogy is, de elég rendesen tudom csorgatni a nyálamat arra, amit akkor láttam.
- Oh, hát szerintem nekem egyik se menne. Túlságosan pörgök ahhoz is, hogy sokáig üljek egy helyen mondjuk semmittevéssel, vagy szó nélkül, nem hogy önuralmam legyen, vagy meditáljak. - hát azt hiszem erre már magától is régen rájött, hogy én finoman szólva is kissé zizis típus vagyok, aki szeret fecsegni és aki határozottan nehezen ül meg a hátsóján. Szerintem simán elnevetném magamat meditáció közben, vagy csak szimplán nem tudnám megállni, hogy meg ne szólaljak. Egy komoly dolog pedig, mint pl. a capoeira... na az még kevésbé feküdne nekem. Félek tőle, hogy túl sok kötöttséggel járna és nem tudnék vele mit kezdeni, amikor folyton elkalandoznék. Ezek után még képes arra is, hogy simán felkönyököl velem szemben és hát persze, hogy azért így elég nehéz tartani a szemkontaktust, miután még az is jár a fejemben, hogy milyen is ő éppenséggel ing nélkül. És naná, hogy mindezek után még direkt rá is tesz a lapáttal, hogy a megjegyzésétől végképp elkerekedjen kissé a szemem.
- Rettentő... gonosz vagy. - ennyit azért sikerül kinyögni, de hogy elforduljak? Nem, nem vagyok már ártatlan tini lány. Egyszerűen csak kissé talán túlzott lendülettel hajolok előre, és naná, hogy hála a göröngyös talajnak, no meg a bénaságomnak kissé még meg is csuklik a karom közben, no meg a nagy lendület, szóval csók helyett végül minimum a fogaink koccannak össze, ha nem más. Oké, itt már sikerül azért elsüllyedni szégyenemben, de nem én lennék, ha nem szúrom el. - És itt jöttél rá, hogy nem jól gondoltad. - hogy annyira nem jó ötlet engem megcsókolni, mert követnek a katasztrófák folyamatosan. Halk sóhajjal hengeredem a hátamra. Jesszus! Komolyan simán képes vagyok elszúrni a pillanatot.

Tárgy: Re: Volunteers Park Kedd 28 Ápr. - 15:04

Serena & Nathan

- Csinire... Hát ez a jelző valahogy nem szerepel az önmagamról alkotott képben - mosolyodom el, főképp mert csak játékos évődés az egész. Tudom, hogy Serena nem úgy értette, mint ahogy a lányok egymásra értik. Ugyanakkor valóban nem rajongok az ötletért, hogy mások öltöztessenek. Ez épp elég volt az árvaházban, bár ott inkább a választék szűkössége volt a gond. Bár az apácák megtettek mindent, amit csak tudtak, még is előfordult, hogy a nadrág bokáig sem ért, vagy épp az ingujj volt rövidebb a kelleténél ahogy nőttünk.
Ám a berzenkedésem csak megerősítést nyer, ahogy a saját ruháit hozza említésbe. Mármint, félreértés ne essék, Serena nagyon csinosan öltözködik, és tetszetős is, de látszik, mennyire szereti a színeket, a vidám tarkaságot még a jó ízlés határain belül. Ezzel szemben az én skálám a fehér-fekete-kék árnyalatain mozog csak többnyire. Azt hiszem, a legrikítóbb darabom egy vörös ing, amit egy kattant pillanatban vettem és talán egyszer ha volt rajtam.
- Hát ez szintén nem a legjobb. Tekintve, hogy a legtöbb államban a ketrecharc elvileg illegális dolog - nevetek fel, immár a másik témán hajókázva. Azért örülök, hogy nem csúszott félre a dolog, nem értette félre szavaim. Valóban nem sértődtem, tudom, hogy velem kapcsolatban sokszor nehéz megfelelő szavakat találni. És nem azért, mert olyan leírhatatlanul tökély lennék, sokkal inkább, mert olyan utat jártam be, ami nem épp megszokott, ahogy jómagam sem.
- Egy eldobott lelenckölyök voltam, aki ráadásul még más is, mint a többiek. Azt hiszem, teli voltam a tehetetlenség dühével - bólintok egy röpke pillanatig visszagondolva arra a folyton kötözködő kölyökre. Bár ez így nem teljesen igaz, hisz Grace miatt sokat csitultam, vele minden más volt. De mint utóbb kiderült, az egész csak nekem tűnt olyan fontosnak, neki nem.
- De hogy jó volt-e így levezetni? Mondhatnám hogy nem, hogy ez is csak erőszak és az nem jó. De nem vagyok ennyire naiv vagy szentimentális. Valamilyen szinten szerettem, amit csináltam, és még mindig jobb volt falakon és határokon belül tenni, mint ha egy kocsmai kötözködés során pattant volna el a cérna. Végül is * vonom meg a vállam félig mosolyogva, félig lemondón * mérhetetlen előnyöm volt a többiekkel szemben. A hivatalos mérkőzéseknél mindenki tudta, mire vállalkozik, és nagyjából ismertük a többieket is. Ugyanakkor voltak minimális szabályok és bíró, aki azért a neccesebb helyzeteknél szétválasztott. Olykor szükséges is volt...
Nem vagyok büszke rá, úgy nem, mint ahogy a hülye fiatalok, akik azt hiszik, a fizikai erő áll mindenek felett. De volt idő, mikor sehogy máshogy nem voltam képes békét lelni önmagammal és a világgal, csak ha vadállatként tomboltam a kenelben. Persze ez a béke csak ideig-óráig tartott, aztán újra marni kezdett a tehetetlenség.
- Nem voltam tudatában, hogy a meditációm felsőtest villantós mutatvány, míg meg nem említetted - nevetek fel, hagyva, sőt szinte már hálásan engedve el a borús emlékeket. És fordulok magam is oldalra, fejem könyöklő kezemmel támasztva ki.
~ Karózod a tököt Nathan ~ csendül elmémbe a rég ismerős hang, de most már csak mosolyogni tudok rajta.
- Mármint mit? A meditációt, az önuralmat vagy a capoeira-t? A meditációhoz belső béke kell, ha ez megvan, az önuralom se adja fel a leckét. Ami a harcot illeti... Nos, ahhoz kell azért állóképesség és hajlékonyság. Tudod, ezt még a behurcolt rabszolgák fejlesztették ki táncból. Így az őreik azt hihették, csak táncolnak, ezért tűnik olyan könnyednek, szinte már táncosnak. Mert ugye harci gyakorlatokat nem végezhettek, azért kivégzés járt - magyarázom, de már régóta nem az eget kémlelem, pontosabban mióta oldalra fordultam, ekképp idézve elő ismét a szembe-helyzetet. És míg ő az arcomat tünteti ki tekintetével, én beszéd közben is minden apró rezdülést figyelek, egyrészt megszokásból, hisz a munkámmal jár, hogy próbáljak az emberek arcáról olvasni, kikövetkeztetni érzelmeiket, terveiket, és legfőképp a döntést meghozó pillanatot észrevenni. Ugyanakkor Serena arca kifejezetten élvezetes látvány, akárcsak azok az apró érzelmek, amik kiülnek rá.
- Ha továbbra is így nézel, előbb-utóbb eldobom azt a baromi nagy önuralmam és megcsókollak - lököm be egy hirtelen vágással, akár még a szavába is vágva, ha úgy hozza a helyzet. Nem vagyok nagyképű, és igazából a macsó dumát se bírom. Ám elkalandozó tekintete, szemeinek beszédes pillantásai igencsak hívogatóak. És ha ez már randi, miért ne dobhatnék be egy ilyet. Legfeljebb zavarba jön, elpirul, elfordul, ezzel megszakítva a pillanatot.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 26 Ápr. - 22:31

Nathan & Serena

Én nem fogom azért vissza magamat, szépen eszem tovább a maradék tortát. Nem azt mondom, hogy azért, mert úgy érzem, hogy nem tudok meglenni nélküle, egyszerűen csak jól esik. Lehet, hogy nem létszükséglet már, de mégis csak állati finom, de komolyan és ha nem enném meg, akkor itt maradna és... még sem hagyhatunk itt egy ennyire finom tortát igaz?
- Igen, én is mindig így gondoltam, még téged is nagyon csinire fel tudnálak öltöztetni, de tuti, hogy nem engednéd. - vigyorodom el. Ő nem ilyen, nem esélyes, hogy hagyná, hogy felöltöztessem valami látványosan színesbe, tuti esélytelen. Nem is erőltetném a dolgot persze, pedig szerintem van, ami jól állna neki, sőt... azt hiszem arra a testre kb. bármi jól állna... És akkor most fókuszáljunk szépen a tortára, mielőtt még túlságosan elkalandozna a tekintetem és elkezdeném a mellkasát szuggerálni, hátha leesik róla az az ing, vagy véletlenül lepattognak a gombok, ilyen... hétköznapi események szoktak történni nem igaz?
- Ez így van, nagyobb kihívás is, no meg attól még hobbi szinten tudok ezzel is foglalkozni. A saját ruháim is nagy részt saját kreálmányok. - bár erre már szerintem rájöhetett, hiszen általában meglehetősen látványosan szoktam öltözni. Szeretem a színeket, a mintákat és ha a ruháimat én tervezem, akkor olyasmiket vehetek fel, amik tényleg igazán tetszenek.
- Oh, hát én nem úgy értettem, komolyan, csak... most akkor úgy emlegesselek, mint a menő nagyvárosi ketrecharcos fickó? - végül is igen, ez azért talán jobban hangzik, csak hát én nem vagyok annyira profi abban, hogy megtaláljam minden esetben a tökéletes kifejezést, főleg hogy mint ahogy már arra rájöttünk nem vagyok már nagyvárosi lány. Azt viszont azért nekem is sikerül észrevenni, hogy határozottan többet beszél, mint mondjuk a legelején. Akkor azért kifejezetten visszafogta magát, mostanra viszont... talán tényleg csak az oldódás kellett, hogy tisztázzuk ez egy randi, de nem kell félnie tőle.
- Én nem gondoltam, hogy agresszív típus lennél, ez volt a munkád és ennyi. De... sok volt a düh benned, amit jó volt így levezetni? - kérdezem meg azért óvatosan. Nem is tudom, én azért sosem voltam az a dühös típus. Még csak törni-zúzni se nagyon szoktam, nem szokásom. Oké persze időnként velem is előfordul az, hogy kicsit felhúzom magam valamin és volt már rá példa, hogy sikerült összetörni mondjuk valamit, poharat a falon, vagy ilyesmi, bár azért ilyesmi határozottan ritkán fordul elő. Közben amikor elfekszik, akkor én is félretolom a tortát és én is elheveredem mellé, de inkább kicsit felkönyökölve, mert mégis csak szeretem nézni a másikat beszéd közben és hát esetében még nem is meglepő, ha időnként az ajkain felejtem a tekintetemet közben. Oké nem kéne, de amikor arról a kis dühlevezető edzésről beszél, amit az erkélyen vágott le... Oh mamám!
- Igen, az rémlik, a meztelen felsőtestvillantós mutatványod, biztosan nagyon hatásos. - és igen, ezt sikerült mind ki is mondani. Talán egy cseppet zavartan harapom be a számat, de végülis szép látvány volt és ezzel tuti, hogy ő is tisztában van,a kkor pedig kár lenne tagadni a dolgot és amúgy is pontosan látta azt, hogy hogyan nézek rá. - Nehéz megtanulni? Nekem mondjuk tuti nem menne, túlságosan izgága vagyok az ilyesmihez. - mosolyodom el végül. Hát na, szerintem tényleg nem lennék egy igazi harcos típus, a meditáció pedig végképp olyasmi, ami nekem sosem feküdt. Ahhoz kell egy olyan nyugodt állapot, nekem pedig szinte mindig pörög valami a fejemben. Komolyan, állandóan.

Tárgy: Re: Volunteers Park Csüt. 23 Ápr. - 15:23

Serena & Nathan

Egy röpke időre figyelmen kívül hagyom a felémirányzott kérdést, helyette inkább Serena szavait hallgatom. Közben a villám a pohárra cserélem, noha alig a fele fogyott el a megkezdett tortának nekem bőven elég volt. Nem mintha tartanék a zsírpárnáktól, egyszerűen megtanultam csak akkor enni, ha valóban kell. Csak azért, hogy ne maradjon ott, nem tömöm magamba az ételt. Még ha egy ilyen finom sütiről is van szó. Persze a lelencben sokszor habzsoltunk, ha nagy ritkán valami édesség került terítékre. De mostanra megszoktam, hogy mindenre van pénzem, így ezek a pillanatok megszokottá váltak, nem ritkaság már és nem is csoda.
- Divattervező. Pedig most hogy így mondod, nagyon is el tudlak képzelni egy hatalmas teremben, ami tele van mindenféle színes anyagokkal, a falakon rajzokkal, és mindenfelé tárolókban különböző színes gombok, díszek, minták. Valahogy pedig illene hozzád - jegyzem meg mosolyogva. Igen, Serena olyan színes egyéniségnek tűnik, aki egy ilyen környezetben nem válna kihívóvá vagy oda nem illővé. Mintha csak neki teremtették volna, olyan könnyeden létezne abban a kavalkádban.
- Persze azt is megértem, hogy néhány tucat rakoncátlan kölyök izgalmasabb, mint a passzív anyagok - teszem még hozzá vigyorogva, ami a bók hallatán is marad, csupán a verekedős jelzőnél csúszik át kissé grimaszba.
- Ez így olyan degradálón hangzik. Mármint ne érts félre - emelem a kezem mentegetőzőn, hisz nem akarom, hogy azt higgye, megbántott.
- Úgy értem, a verekedős jelző úgy hangzik, mintha kötekednék másokkal, mintha mániám lenne a pofozkodás. Pedig a ketrecharc is csak egyfajta munka volt, a mostaniban pedig aztán tényleg lényegesen ritkábban csattanok el - magyarázom mosolyogva, hisz azért némi poént is próbálok csempészni bele. Azt persze ne hangsúlyozom, hogy ez nem csak a meló békés mivolta okán van, hanem mert Appleton mellett megtanultam a fegyverekkel bánni, és olykor szívfájdalom nélkül használom is őket. De nem hinném, hogy ez megfelelő téma lenne az első randin.
- Tudod, sokan azt hiszik, akik pénzért harcolnak, agresszív állatok. Pedig ez ott, akkor nekünk se volt több, mint valami, amiből némi jatt csúszik nekünk, amiből eltengődhetünk a következő alkalomig. Sokan élnek így, legfeljebb nem a képüket tartják oda érte. Persze kell hozzá az a fajta affinitás is, hogy legyen benned elég düh, hogy ne veresd szét magad tehetetlenül, amikor átléped a kaput. Azt hiszem, nekem is azért volt tökéletes munka, mert ott mondhatni büntetlenül kiengedhettem a dühömet - vonom meg a vállam, miközben magam mellé teszem a poharat, én pedig kényelmesen elnyúlok a pléden, tekintetem a felettünk elterülő kékségre szegezvén. Mintha onnan olvasnám a sorokat, vagy mintha az megnyugtatásként hatna rám.
- Aztán megismerkedtem a különböző harcstílusokkal, főképp a keleti módokkal, és a mestereim megtanították uralni a haragot, leküzdeni a dühöt. Amit nálam láttál.. az is egyfajta meditáció számomra, még ha látszólag harc is. De szerintem csak az a harc, ahol van ellenfél, minden más testgyakorlás vagy elvonulás a belső szörnyek elől.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 19 Ápr. - 14:53

Nathan & Serena

- Miért érzem úgy, hogy minden szót kétértelműen értelmezel? - mosolyodom el, mert azt hiszem egyértelműen így van. Minden mögé más lát, persze direkt és én persze pontosan tudom ezt a huncut pillantásokból, meg a mosolyaiból. Na nem mintha baj lenne, sőt kifejezetten örülök neki, hiszen azért voltak nehézségek, főleg amikor felmerült a randi kérdés, úgyhogy mindenképpen jó, hogy már nem a pánik szakaszban vagyunk, hanem újra megy a kötetlen viccelődés.
- Mindenki az étteremben, aki csak lát, de már direkt csak a véremet szívod. - nevetem el magam. Jó tudom, én vagyok főként, akivel van, tehát én nézem őt főleg nagyvárosinak, de attól még mások is, maximum mások nem mondják a szemébe igaz? Na nem azt mondom, hogy ez olyan nagy baj. Azért Nathan rendes pasas a kezdeti mogorvasága ellenére is, és talán nem is baj, hogy egy kis nagyvárosi életérzést is csempész az életembe. Tény, hogy már jó régen eljöttem a városból és ez a vidéki élet nem mondom, hogy rossz, de néha azért talán én is várok valami kis pörgésre, vagy a jó ég tudja. Változásra talán, ami most meg is van a fura és különleges édességgel, ami igaza van, hogy nagyon tömény, de még sem zavar annyira. Maximum, ha nagyon össze akarna ragadni tőle a szám, akkor leöblögetem a borral, nem olyan nagy kunszt. Szeretem én az édeset.
- Sikerült... a lenyelés is... meg van. - félig még az utolsó küzdelmes falatoknál mondom ki ezt a pár szót, de a végén már felmutatom a hüvelykujjamat és csak elérem a célt. Jöhet egy kis bor és már meg is vagyok. A lényeg, hogy leküzdöttem azt hiszem, és egyébként meg.... - Tényleg finom, tömény, de finom. - teszem még hozzá. Máskor lassabban kell enni, falatonként, ez már nem kérdés, de mindig tanul valami újat az ember, én is azt tettem most. Viszont legalább a borom kortyolgatása közben tudok figyelni az ő szavaira is, a kis sztorizgatásra. Kíváncsi vagyok az életére, mert a kis részletek alapján, amiket eddig hallottam róla, már tényleg érdekel, hogy mi lehet vele a helyzet. Azért az árvaház, meg a bunyók... minden bizonnyal voltak jó részek is az életében igaz?
- Tehát mozgalmas életed volt, bár ezt már eddig is sejtettem és... sosem akartál lassítani? - nem is tudom. Család, béke és nyugalom, meg ilyesmi. Azért az ember időnként mégis csak vágyik ilyesmire, talán neki is volt időszak, amikor így volt vele, bár persze ki tudja. Lehet, hogy volt annyira rossz neki az árvaházban, de nem zavarja, hogy milyen nehézségek vannak most megszokta már és ezért el van vele, ebben is van ráció. Az én részem előtt, azért lenyelem a falatot, csak aztán szólalok meg.
- Dehogy! Mindig is túl virgonc voltam, anyámnak jól megnehezítve az életét, de azért szép életem volt. Divattervező akartam lenni egy időben, ki is jártam egy művészeti sulit, csak aztán annyira nem feküdt nekem az, hogy mikor mit kell csinálni, szóval jött ez a suli, meg a tanári lehetőség és... valahogy jobbnak tűnt, mint mások által kiadott feladatokat végrehajtani. Izgalmasabb. - igen, azt hiszem ez a jó szó rá. Bár kis város, de mégis a meló és minden érdekes és néha vágyom én a pezsgésre és az érdekességre is, de... - Egyébként is most itt vagy te, aki feldobod az életemet. A nagyvárosi verekedős pasas. - rántom meg a vállamat mosolyogva, miközben újabb falatot szúrok fel a villámra. Igazából azt hiszem most pont jó így az életem. Élvezem.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 12 Ápr. - 11:14

Serena & Nathan

- Ebben nem kétellkedem - nevetek fel, és bár szavaim lehetnének kedvesen udvariasak, aza játékos pillantás, amivel végigmérem korábban méltetott lábait azt hiszem igencsak kétértelművé teszik szavaim. De persze újfent csak incselkedem, valahogy eszembe sincs Serena-t azonnal leteperni. Nem mintha nem lenne vonzó, csak ha már ideág jutottunk, azaz ohogy randinak neveztük ki a találkozásunkat, akkor ennél többre tartom. Fura, kissé számomra is nyakatekert levezetés, de a lényeg azért érthető.
- Örülök, hogy ennyire figyelsz rám - kacsintok rá pajkosan, de ezt most már nem fokozom tovább, hgyom, hogy némi nyereséget könyvelhessen el magának is. Meg hát, ha túlzásba viszünk bizonyos dolgokat a játékosságából veszít és erőltetetté válik.
Inkább az elhelyezkedésre és az édességre fektetjük immár a hangsúlyt és egyrészt a figyelmünket is. kétségtelenül örülök, hogy ízlik az általam választott édesség. Végül is, az ember örül, ha az, amit ő szeret mások is értékelik.
- Mindenki? Ki mindenki? - fordítom vissza szavait mosolyogva. Igazából rajta kívül még senki mellett nem éreztem ezt, ár lehet azért, mert az utóbbi években csak nagyvárosban éltem és hát New York-ban senki nem azt akarja éreztetni a másikkal, hogy az milyen egyedi vagy épp "nagyvárosias", hanem épp hogy önmagáról akarja ezt elhitetni. De úgy tűnik, ebben a környezetben valóban kitűnök, ne mintha zavarna. A hovatartozás és identitáskeresés korszakán már rég túlvagyok.
- Öm... az úgy kicsit töményen édes lesz - sóhajtok fel, ahogy Serena egyetlen mozdulattal tömi be a mousse-t. Nem sajnálom, dehogy, főképp mert van másik. De bármilyen apró édességnek is tűnik, enm véletlen csak villányi falatot kínáltam neki az előbb. De azért megpróbálom elfojtani a vigyorom,a hogy megbirkózik a csokihabbal és inkább egy villányi tortafalatot veszek magamhoz. Így legalább nem tűnik úgy, hogy arra várok, mikor nyeli le hogy újfent megszólalhasson. Meg hát, amúgy is finom a torta, bár úgy hiszem, ezzel a nasizással kiteszem a havi édességigényem.
- Mindig? Azt hiszem, legalább is nagy százalékban - bólintok elgondolkodva, mikor már szólni képes. És persze hogy azonnal kérdez.
- New York-ban születtem, legalább is ott raktak le az árvaházba és ott is nevelkedtem. Miután kikerültem még két évet melóztam egy gyárban. Aztán.. aztán megindultam - vonom meg a vállam. Nem akarom kimondani, hogy utána, hogy egy lány miatt hagytam mindent hátra, pedig így volt.
- A bunyók java része nagyobb városokban zajlik, végül is egy Salem-hez hasonló kisebb településen nem hiszem, hogy nagy kereslet lenne a ketrecharcokra - mosolyodom el az ötleten. Itt a sztereotípiák szerint csendes kis átlagpolgárok élnek, akiknek a legnagyobb akció, ha a szomszéd új autót vagy kertisütőt vesz. Persze sejtem, hogy nem így van, de azért mulatságos a gondolat.
- Persze volt, hogy csendesebb környéken fordultunk meg, de nem nevezném ottélésnek azt a néhány napot. Utána visszatértem New York-ba egy nagyobb meccs kedvéért és maradt,am, mikor Mr. Appleton munkát ajánlott. Még is csak kellemesebb egy helyen sok pénz, mint vándorolva pofozkodni - vonom meg a vállam miközebn újabb falatot kapok be a tortából. Egyrészt igen mozgalmas élet másrészt igen monoton. Végül is semi mást nem csináltam évekig, csak verekedtem, mint valami rossz akciófilmben.
- És te? mindig is az ilyen csendes ksivárosi lány akartál lenni? - fordítom vissza kötekedve a kérdését. Ha már én nagyvárosias vagyoka szavaival élve.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szomb. 4 Ápr. - 10:29

Nathan & Serena

Nem mondom, hogy nem gondoltam volna, hogy eljuthatunk eddig. Igazából nem is gondoltam bele abba, hogy mi lesz majd ebből a napból. Egyszerűen csak felhívtam és kész, mert... miért ne? Abban sem voltam biztos, hogy eljön egyáltalán, de szerencsére így lett és a kis zökkenőktől eltekintve határozottan jól is érzem magamat.
- Oh, hát bár nem az én érdemem, de igen szép park. - mosolyodom el. Na igen, mégis csak ez nem a nagy város. Itt nem csak akkor látni fát és virágokat, ha az ember elmegy egy nagyobb parkba. Eleve viszonylag sok a park még ahhoz képest is, hogy rengeteg a kis kert és a többi a városban. Igazából azt hiszem pont e miatt szeretem a vidéki idillt, vagy hogy is fogalmazzam meg. Olyan békés és nyugodt. Éltem én nagy városban, de valahogy ha döntenem kéne, hogy ez vagy New York, akkor mégis csak ezt választanám.
- Igaz, legközelebb is lesz mit megnézni, bár olyan sok látványosság itt nincs, de... tudnék még mit mutatni. - mosolyodom el. Hát igen, szép a hely és én biztos vagyok benne, hogy következőre is jól érezné magát és már eleve jól esik a tény, hogy egyáltalán felmerül az, hogy lehet következőre is. Ahhoz képest, hogy az előbb még teljes pánikban volt csak a miatt, hogy felmerült, hogy a mai nap randi... jó dolog, hogy most már arra gondol, hogy még más randink is lehet a jövőben. Én biztos, hogy örülnék neki. A csipkelődő kis incselkedéseivel határozottan szórakoztató társaság.
- Tudom, de majd... vigyázok rád. Az első mindig döcögősebb. - nevetem el magam. Hát na nem csak ő tud kétértelműen fogalmazni, nekem is megy időnként, maximum annyi biztos, hogy ő nem fog zavarba jönni azért, mert ilyesmit mondok, viszont ha netán "visszatámad", akkor lehet hogy én igen. Lehet, hogy nem gondoltam át teljesen, hogy mit is mondok?
- A ma estére és... remélem a folytatásra. - javítom ki kicsit, vagy csak egészítem ki, miután én is leültem és kényelmesen elhelyezkedtem a pokrócon. Mondjuk nem csak a hideg lesz az, ami majd idővel elzavar minket innen, azért a föld kemény, jó eséllyel a hátsónk is szétmenne egy idő után, ha sokáig ücsörögnénk itt. De ez így épp ideális. Koccintok vele természetesen, aztán kortyolok kicsit a kellemes borból. A közben kibontott édességünkre pillantok le. Nem vagyok én egy úri kisasszony, általában az egyszerűbb dolgokat ismerem és szeretem, de nem zárkózom el az újdonságtól sem.
- Határozottan jól néz ki. Na látod ezért néz mindenki nagyvárosinak téged. - hát na mondjuk még az itteni étteremben sem voltam, de tuti, hogy nem jutott volna eszembe, hogy ilyesmit kóstoljak meg. Még csak a nevét se tudtam eddig, hogy micsoda. A végén kiderül, hogy Nathan igazi kis gasztroangyal. Bevezet majd a különlegesebb ételek világába. Amikor a villa felém közelít nyitom a számat, még ösztönösen meg is csalom az ajkaimat, miután az első falatot lenyeltem. - Igen, egyértelműen jó választás. - bólintok, aztán én is magamhoz veszem a másik villát, de... vidéken vagyunk és akkor már élvezzük egyszerre az ízeket. A másik szabad kezemmel emelem fel a már megkezdett apróságot, hogy egyben a számba kerüljön. Persze azért ennek hála rendesen tele lesz, úgyhogy küzdök egy sort, mire sikerül újra beszédképes állapotba jönni. A fene gondolta volna, hogy ennyire tömény tud lenni így egyben. De azért felmutatom a hüvelykujjamat. Menni fog, nem fulladok bele remélhetőleg.
- Mindig nagyvárosban éltél? - igen a kérdés már akkor hangzik el, amikor megy a beszéd. Nem akarom beteríteni őt félig megrágott csokidarabokkal, vagy ilyesmi. Az nagyban csökkentené a szexepilemet, bár... azt hiszem abból már veszítettem néhány bénázós alkalommal.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 29 Márc. - 15:56

Serena & Nathan

- Valahogy úgy - mosolyodom el a megjegyzésén. Bár már megannyi bizonyítékkal szolgálhattam arra, hogy igen is van humorérzékem, és használni is tudom, ugyanakkor ha a helyzet vagy épp a helyzetkomikum úgy kívánja, valóban nem értem meg a poént. Persze csak hogy visszavághassak vele.
Közben persze lassan kigurulunk az étterem parkolójából és Serena irányításával elérjük az emlegetett parkot. Igazából bemelegedni sincs ideje a motornak, ebben a kisvárosban valóban nincsenek nagy távolságok. Kicsit hasonlít New York-ra, illetve nagyon kitekert magyarázattal. Hisz ott sincs távolság üzlet és üzlet között, bár csak azért, mert majdhogy nem egymás nyakára nyílnak az újabbak. Van néhány olyan utca, amin kifejezetten utálok végigmenni, mert annyi a tolongó, vásárló ember.
- Szép hely - bókolok, már csak úgy udvariasságból is, miközben már a csomagtartóba túrok. Egy feltekert pléd kerül a hónom alá, és mivel Serena már önállósította magát, így nekem marad a bor és két műanyag pohár. Kristályt nem akartak adni, nem is értem miért Smile

- Azért van hátránya, hogy nem nyár van. Túl sokáig itt sem időzhetünk. Pedig valami látnivalót hagyni kéne legközelebbre is, nem? - vigyorodom el, szinte belegondolás nélkül utalván az esetleges következő randira. Végül is, ezek általában így szoktak történni, nem? Van első, második, és a többi. Persze csak ha mindkét fél jól érzi magát, ami a saját véleményemet és megérzéseimet tekintve gondolom megvan. Akkor meg már ha randivá nyilvánítottuk az esetet, miért kéne azon agyalnom, akarok-e másodikat?
- Ne felejtsd el, hogy nekem alapjában véve ez az első. Nem csak parkban ülésként - felelek nevetve. Igen, úgy tűnik, ma elég sok az első alkalom. ELső randi, első piknikes randi. És ki tudja, végül hova vezet majd. Bár most érzem magam olyan jól, hogy nem is akarok a holnappal foglalkozni.
Aztán amint megfelelő helyre akaod a lábamhoz teszem a palackot és egy gyors mozdulattal kibontom a plédet, majd óvatosan megrázom, hogy kirúgja magát, kicsit talán portalanodjon is. Majd hagyom alászállni, két embernyi kockás helyet különítve el nekünk a zöld fűből.
- Csak Ön után - hajtom meg magam mókázva Serena előtt, és elveszem tőle a sütisdobozt, hogy kényelmesen leülhessen. és persze nehogy véletlen magára rántsa az egészet. Hamar lenne, túl hamar még tőle is.
Aztán melléülök, hosszú lábaim kissé oldalt lelógatva a takaróról, kettőnk közé helyezve a dobozt, szabad kezeim közé fogva a palackot, majd ügyesen kiszedem belőle a dugót és töltök a poharakba. Bár az egyik vészesen meginog a belezúduló fehér italtól, szerencsére nem borul ki. Pedig lehet, még örömet is okoztam volna vele, ha velem is történik egy kis baleset.
- A ma estére. És talán a folytatásra - emelem a nekem jutottat, finoman hozzákoccintva a másikhoz. Igen, egyre inkább úgy érzem, szeretném, ha lenne folytatása. Öregszem talán? Vagy a megállapodott élet, a viszonylagos egy helyben toporgás okán egyre inkább érzem az egyedüllét kellemetlen marását?
- Remélem ízleni fog az én választásom is - szakítom el a tekintetem az arcáról, leplezve pillanatnyi zavarom, és inkább a dobozt nyitom fel. A két szelet torta mellett pihen még két érdekes csészécske, benne fehér habbal. Aztán ha Serena jobban megfigyeli, esetleg hozzáér rájöhet, hogy maga a sötét "csésze" is csokládéból van.
- Csokicsészés mousse. A hab fehércsoki, a tetején málna. Bár nem vagyok túl édesszájú, ezt nagyon kedvelem és még meg is tudom csinálni - vallom be talán csipetnyi dicsekvéssel, és már emelem is ki az egyiket egy fehér szalvétán. Nagyon érdekes kontraszt, kicsit olyan, mint egy műalkotás. Szép és finom is, tökéletes párosítás.
- Egy falatot? - kínálom, miután a villámat a fehércsokiba merítettem.

Tárgy: Re: Volunteers Park Csüt. 26 Márc. - 17:33

Nathan & Serena

Legalább a kis kellemetlen kitérő után sikerült visszatérni a normál kerékvágásba, ez is valami, pedig volt egy pont amikor már temetni kezdtem a randinkat, amit nem mertünk, vagyis inkább ő nem mert konkrétan randinak nevezni. De azt hiszem átlendültünk ezen a ponton és innentől már remélhetőleg nem lesz gond, mert ezt is sikerült legalább tisztázni. A pimasz kis megjegyzés után pedig már egyértelmű, hogy igen sikerült átlendülnie a kellemetlen részeken.
- Oh hát... rendben nyertél! Erre nem gondoltam, akkor maradunk az én lábaimnál. - leheletnyi zavar, azért ennyit sikerül előidéznie a szavaival. Nem vagyok én annyira ijedező típus, de miután erre tényleg nem gondoltam, sikerül azért kissé megfognia a szavaival. Hát na... lássuk be, tényleg érdekes egy helyzet lenne, ha az öle fölé hajolgatnék és úgy enném a sütit, még ha én tudnám is, hogy ez csak süti evés, de aztán ki tudja, hogy mit szűrnének le ebből mások távolról. A végén még ránk hívnák a hatóságokat közszemérem sértésért, főleg amilyen malac módon tudok enni és amennyire hirtelen típus is vagyok, ki tudja hová tapogatóznék a morzsák után...
- Akkor te jobb vagy, mint egy női táska, ha ennyi minden van mindig nálad, bár... mondjuk az én táskáimban mindig totális káosz van. - mosolyodom el, és persze soha nem szokott benne lenni az, amire épp szükségem van, szóval az én táskám nem tipikus női táska. Az ő kocsija viszont ezek szerint sok hasznos dolgot tartalmaz, még... váltás ruhája is van ezek szerint. No ezt azt hiszem az ölben evés témája után nem gondolom inkább tovább mind jobban járunk úgy.
- Szóval nem érted a viccet, amikor nem akarod. - rázom meg a fejem mosolyogva. Persze tudom én, hogy pár pohár bor még nem a világ, bár én azért nem vagyok benne annyira gyakorlott, nem szoktam túl gyakran inni, és persze ettünk is, úgyhogy jó eséllyel nem fogom magamat különösebben kiütni majd a parkban sem, legalábbis reméljük. Egyébként is néha katasztrófák köthetőek a jelenlétemhez, amikor iszom... akkor ez csak sokszorozódik.
- Hát akkor köszönöm talán még sem annyira nyeszlettek. - viszonozom a mosolyt, majd szépen belé karolva indulok el kifelé. Azért az biztos, hogy az ő lábai jóval erősebbek, mint az enyémek, nem vagyok egy edzett és kidolgozott alkat, vagy ilyesmi. Neki pedig kétlem, hogy piszkafa lábai lennének, mivel azt már láttam, hogy milyen a felsőteste, és ahhoz nem illene ilyesmi, határozottan fura lenne. Közben bepattanok a kocsiba, ahol megint ajtót nyit nekem. Tényleg igazi úriember, egy szavam sem lehet.
- Első randi... egész jól hangzik. - mosolyodom el, aztán már mutatom természetesen neki az utat, hogy merre is van az a bizonyos kellemes kis park, arra koncentrálok, hogy szóljak mikor merre kanyarodunk. Hamar ott vagyunk, azért itt nincsenek nagy távolságok. Ki is pattanok, amikor elértük a célt, és a sütit magamhoz veszem, az övé lehet a pokróc, meg a pezsgő. - Hány randid volt már piknikezve egy parkban? Nekem... őszintén szólva ez az első. - csak hogy ne érezze úgy, hogy ő van e téren elmaradva. Én se vagyok profi randik terén, csak én általában mindent elég könnyen kezelek le szerencsére.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szer. 17 Szept. - 14:40

Jill & Simon

- Még egy okkal több, hogy a vereségem köztünk maradjon. – mosolyodom el szinte a fülemig. Soha nem volt gondom az önbizalommal, soha nem szorultam rá arra, hogy bizonygassák nekem az emberek mennyire vagyok nagyszerű ember, de azért jó volt hallgatni, főleg a suliban. Kár lenne tagadni, hogy jólestek az elismerő és vágyakozó pillantások, tetszett, hogy volt, akiről a bugyit is letudtam mosolyogni. Szörnyen sekélyes ember voltam, és emellett egy hatalmas paraszt is, amit senki nem vett észre persze, mert nem is akarták észrevenni, én pedig nem szorgalmaztam, hogy nyissák ki azt a csipás szemüket, mert nem a valóságot látják. Mégis ki tette volna? A mai napig nincsen belőle hiányom, az életem megalapozta azt, hogy mindig legyen önbizalmam, ami azért valljuk be, hogy hasznos. Sokan mondták rám, hogy önimádó vagyok, és ez… ez igaz, elvégre mindenki szereti magát, igaz? Ki jobban, ki kevésbé, én azt hiszem az előbbihez tartozom, és talán egy nagyon kicsivel át is lépem az egészségesnek nevezett határt, de engem ez a legkevésbé sem zavar. Szeretem magamat, na és? Nem hinném, hogy ez olyan hatalmas bűn lenne, főleg mert rajtam kívül még egy seregnyi ember így van ezzel. Mondhatnám, hogy nem az én hibám, azoké, akik körül rajongtak, de hazugság lenne. Éppen ezért rajongtak körül, a saját hibámból lettem ilyen.
-Szoktam én viccelni? – persze, ezzel a kérdéssel is viccelek csak, úgyhogy nem is várok választ a dologra, inkább elindulok a tó felé. Bármilyen hülyén is hangzik, és furán az én számból, de… de jó őt mosolyogni látni, sokkal jobb, mint mikor dühében leönt a sörömmel, vagy sír valami hülyeség miatt. Azt hiszem anyám bírta volna Jillt, mert hiába élt úgy, mint én, egyáltalán nem olyan volt. Neki van lelkiismerete, szokott bűntudata lenni, és képes kedves lenni, nekem ez eddig nem ment, és most is csak tanulópályán vagyok a dologban, de azért haladgatok. Persze, anyám halála bűntudatot ébreszt bennem, de azt mindig is elnyomtam, nem engedtem, hogy a felszínre törjön és nagyon nehezen engedtem Jillt közel, és még mindig van egy-két fal, amit ideje lenne lebontani. Emlékszem, hogy anyám mennyi romantikus hülyeséget olvasott még régen, mikor kisgyerek voltam. Ezekkel tömte a fejem, de végül semmit nem ért el velük. Amúgy se járt volna sikerrel, mert ahhoz, hogy én higgyek a mindent elsöprő szerelemben, látnom is kellett volna valahol. Anyámnak nem volt senkije, mindenki más pedig tízperces kapcsolatokban élt, szóval azt hiszem meglehet érteni, ha nem hittem a dologban. Most pedig… azt hiszem menne az, hogy higgyek benne.
- Ugyan már, nincs mit megköszöni, jó dolog valamiben első lenni. – mosolyogok rá. Na igen, mert azért ”Az első, aki megerőszakolt” jelző nem éppen valami hízelgő, ellenben azzal, hogy ”Az első, akivel csónakáztam”. Soha nem hittem volna, hogy egyszer majd ilyen helyzetben leszek. Nemcsak a csónakról beszélek itt, hanem arról is, hogy valakivel, akit kedvelek. Ha ezt valaki más jósolta volna nekem, akkor minden bizonnyal a halálba röhögtem volna magamat, erre láss csodát, itt vagyok, méghozzá egy csajjal, akit bírok, és akit kivételesen nem megfektetni akarok mindezzel. Soha ne mond, hogy soha, mi?
- Ja, elég szar ötlet volt nem enni reggel. – jegyzem meg, ahogyan a part felé irányítom a csónakot. Ideje lenne már enni valamit, mert mindjárt kilyukad a gyomrom az éhségtől. Azért a reggelit megehettem volna, bárcsak dühömben ennék, milyen mennyei élet is lenne az… vagyis nem, nem lenne az, de legalább most nem korogna úgy a hasam az éhségtől, hogy felver mindenkit a parkban, szóval nagyon is támogatom az ötletét, ideje elmenni enni valamit, mert nem akarom, hogy az én gyomrom hangja nyomja el a koncerten lévő bandák zenéjét, elégé kínos lenne az, én pedig bár szeretek szerepelni, ez nekem is túlzás lenne.
Mosolyogva nézek oldalra, ahogyan a keze az enyémhez ér. Akármilyen szarul is indult a nap, végül jó vége lett nem? Oké, azért nem kéne még elkiabálni, de most nagyon igyekezni fogok, hogy ne sértsem őt meg, vagy bármi hasonló. Tudok én, ha akarok, ha… ha van miért akarni.

//Köszi a játékot, az pedig csak jó, ha már előre kiborulsz Very Happy

//

Tárgy: Re: Volunteers Park Kedd 16 Szept. - 15:39

Simon & Jill

♪ Burn ♪
Nem akarok azon agyalni folyamatosan, hogy majd ki szúrja el, az is lehet, hogy ketten együtt karöltve, igazából nem tudhatjuk. Az a baj, hogy én is arra látok kisebb esélyt, hogy egyikünk se, szóval... ez már régen rossz, de mégis mit tehetnénk? Attól még meg kell próbálni, hiszen arról volt szó, hogy megpróbálunk változtatni, akkor pedig tényleg meg kell próbálni. Majd nagyon fogok igyekezni, hogy ne baltázzam el, vagy neki ne hagyjam.
Azért valamelyest segítek neki felállni, amennyire legalábbis tudok, mert hát mégis csak a hátsójára esett, én pedig erre még galád módon ki is nevetem. Tudom, hogy nem szép tőlem, de nem tehetek róla, most... ez van, akkor is vicces volt a helyzet. De ezek után eleve nem kérdés, hogy simán belemegyek a döntetlenbe, így is elég rossz neki, hogy gondolom azért rendesen befájdult a hátsója. Ha kell még belé is karolok kicsit, hogy ne nagyon dülöngéljen, ki tudja, hogy mennyire tud ezek után megállni a lábán. - Simon Dillon önbizalom nélkül? Tökéletesen hihetetlen is lenne, az már valami globális apokalipszis eljövetelét jelezné.- vigyorodom el. Ennyi kell, főleg ha már végre elértük, hogy a nap valami jó felé kezdjen el tendálni. Volt ma már minden, minimum kétszer bőgtem, mentem neki és most nevetek és jól érzem magam és komolyan úgy néz ki, hogy még csónakázni is fogunk? Nem akarok lelépni, én tényleg nem akarok, az a kérdés, hogy képes lesz-e elérni, hogy tényleg ne akarjak, vagy hogy én vissza tudom-e őt tartani, ha erről lenne szó. Vicces, hogy mindketten ugyanaz miatt aggódunk és közben bármelyikünk megteheti, ha nagyon megbántja a másik, amit mint ahogy megbeszéltük jó eséllyel meg fogunk tenni. Az biztos, hogy... nem akarom, hogy vége legyen, nem akarok elmenni, ha csak nem ő küld el, és ha ő menne... hát valahogy megpróbálom visszatartani, mert fontos nekem és ha valaki fontos, akkor még ha hülyeséget csinál, vagy te, akkor is küzdesz azért, hogy mégis csak veled maradjon igaz? Küzdeni fogok, ez nem kérdés, főleg azok után, hogy vállalja... csónakázni fog velem.
- Komolyan? - nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról, az most tényleg képtelenség lenne. Valahogy jó lenne itt maradni... mert mindig minden tönkre megy, de most jól érzem magam és ezek most jó pillanatok, ezért szeretnék kicsit befagyni az időbe. Nem is nagyon szólalok meg még az elején, amikor már a csónakban ülünk, csak amikor ő teszi azt az egy megjegyzést. Egyszerű mosollyal pillantok rá és nézek körbe. - Még én sem, nem is gondoltam volna, hogy valaha is sor kerül rá. Úgyhogy... kösz. - tényleg hálás vagyok, hogy igyekszik, hogy legalább próbálkozik. Évekkel ezelőtt, ha valaki azt mondta volna nekem, hogy vele fogok csónakázni, akkor elküldtem volna a francba, miután az arcába nevettem, hogy ne szórakozzon velem, de most mégis itt vagyok és nem akarom elszúrni még csak azzal sem, hogy feleslegesen szavakat cséplek. Nem... csak ki akarom élvezni ezt a röpke idillt, ami nem igazán adatott meg még az életemben, és ki tudja, hogy meddig tart?
Nem sokkal később korran meg az én gyomrom is, bár ő mennyire lehet éhes, ha a reggelit is kihagyta. - Tényleg kereshetnénk egy hot dogost. - csendes megjegyzés. El kell szakadni, de ez még nem jelenti, hogy a mai nap tönkre vágódna igaz? Nem... biztos, hogy nem, nem akarom, de most irány a part, hogy együnk valamit és keressünk még egy kis elfoglaltságot addig a koncertig. Amikor kiérünk a partra még adok egy puszit szigorúan az arcára. Most az egyszer... ez így a jó, mert a helyzet ezt kívánja meg, csak aztán csúsztatom a kezem megint az övébe. Rémes... de még soha az életben nem voltam normális randin, ez most akkor annak számít?

//Köszönöm a játékot, fantörpikus volt, mint mindig, kiborító, hogy tudom mi jön később. Very Happy

//

Tárgy: Re: Volunteers Park Hétf. 15 Szept. - 15:35

Jill & Simon

Nincs mit tenni, elég esélyes, hogy egyikünk majd jól elcseszi az egészet, aztán már ugye a kérdés az, hogy akarja a rendbe hozni. Mert akármennyire is mindenki az ellentétét mondja, utálni könnyebb a másikat, mint szeretni, nem véletlen éltem eddig így. Utáltam mindenkit, ezért bántam úgy velük, ahogy. És ez most sem igazán változott meg. Nem bízom meg az emberekben, eszem ágában sincsen bármiféle hatalmat is adni nekik, hogy aztán jól átejthessenek. Oké, Jill kivétel, de fogalmam sincsen mit csinálnék, ha én szúrnám el a dolgot. Talán megpróbálnám kijavítani, talán hagynám a francba. Na és, ha ő? Akkor… fingom sincs, de minek is agyalok ezen? Ráér majd aggódni emiatt akkor, ha már elfajultak a dolgok addig, igaz? Fura ez az egész, mert soha nem volt szokásom semmit sem előre eltervezni, erre most folyamatosan azon agyalok, hogy mi lesz, és próbálom felmérni azt, hogy hányféle módon is cseszhettjük el ezt. Nem valami jó kezdés, ha már az elején attól parázunk, hogy vége lesz, de… de mégis mit tegyek? Elégé szar vagyok az érzelmek terén, idegen nekem, hogy úgy mondjam, szóval nehéz nekem kötődni bárkihez is néhány óránál tovább. Nem lehetetlen, mert Jillel is ment, de nem könnyű, és tudom, hogy ő ezt az én trehányságomnak fogja fel, de nem azért nem csináltam eddig semmit, mert nem akartam volna, egyszerűen csak… nem tudtam, nehéz ez nekem. Én ebben nőttem fel, és ez a világ, ami tele van érzelmekkel… nos, kicsit ijesztő. Vagy inkább nagyon.
Elhúzom a számat, mikor elkezd nevetni, de végül az én szám is mosolyra görbül. Legalább nevet, már ez is valami, nem? A gesztust pedig értékelem, de való igaz, hogy nem nagyon tudna felhúzni, van kettőnk között azért jó néhány kiló különbség, ahogy az lenni szokott nő és férfi között. Szóval saját erőből feltápászkodom, egy kicsit azért óvatosan, mert semmi kedvem még egyszer seggre ülni, szóval megvárom míg már nem forog a világ körülöttem.
-Szükségem van az önbizalmamra még. – mondom mosolyogva, miután végre sikerül felállnom. Nevetés, szórakozás… ezek nekem eddig vagy álldolgok voltak, vagy teljesen közömbösek. Nem kellett nevetnem, hogy jól érezzem magam, beértem én egyetlen csajjal is éjszaka. Mondhatni, hogy elég felületes életet éltem, és ez így is van, valóban az volt, és bármennyire is szánalmasnak tűnik, azért volt benne valami jó, valami olyan, amit azért mások sem utasítanának vissza. Egy csalódás mentes élet, ahol végig az élvezeteknek hódolhatsz. Kell ennél több? Nekem nem kellett, és tökéletesen meg is voltam, egészen idáig, ahol… szembesültem az élettel, hogy úgy mondjam. Az igazi élettel, a kegyetlen valósággal. Ez pedig felért egy jó nagy seggberúgással, amit azzal próbáltam meg jóvátenni, hogy segítek Jillen, de a dologból végül az lett, hogy magamon is segítek. Közben megkedveltem a csajt, és azért ez bármilyen jó is, közben rohadtul ijesztő. Két embert kedveltem eddig. Anyámat és Riát,mindkettő elment, erre itt van Jill, és elég esélyes, hogy egy idő után ő is lelép. Anyám szerint vannak ilyennek, hogy néha peches egy ember, és ezt el kell fogadni. De én nem akartam megérteni ezt. Miért éljek egy fájdalommal teli életet, ahol semmim sincs, ha élhetek egy csalódások nélkülit is, ahol mindenki az enyém lehet, még ha csak néhány órára is? Ezt most már kezdem kapizsgálni, amit akkor baromságnak tartottam, azok most előjönnek.
A szavaira csak csendben bólogatok, majd az utolsó szavaknál kérdően pillantok rá mosolyogva, ami vigyorrá fajul, ahogy meglátom, hogy a tó felé sandít. – Szóval akkor megyünk csónakázni? – nem is igazán kérdés ez, mert közben már elindulok a tó felé. Ott aztán vicces lenne belefutni egy vitába, aztán még ott van az is, hogy soha nem csónakáztam. A kaja pedig várhat még egy kicsit, ellenben Jillel.
- Életemben először csónakázok. - jegyzem meg, mikor már a csónakban vagyunk és elkezdek evezni a tó közepe fele. Mondjuk ezzel gondolom ő is így van, csónakáznia azért nem viszel el senkit sem egy éjszaka reményében.

Tárgy: Re: Volunteers Park Vas. 14 Szept. - 16:30

Simon & Jill

♪ If I were you ♪
- Oké, tényleg próbáljuk. - mosolyodom el. A legrosszabb igazából az az egészben, ha már eleve így állunk hozzá, hogy jó eséllyel úgyis el fogjuk szúrni, és már előre készülünk rá, hogy na akkor majd mi lesz a megoldás. Az a baj, hogy sajnos ez a reális. Eddig egyikünknek sem volt értelmes élete, szóval valahogy esélytelennek tűnik, hogy na akkor majd most hirtelen hoppá minden jó lesz és egy csapásra megváltozik. Olyan ez mintha lennének emberek, akik egy nagy káoszban élnek, és abból kiszabadulni lehetetlen, csak néha kapsz egy kis illúziót, hogy na akkor most majd jobb lesz, de csak azért, hogy aztán újult erővel csaphasson pofon a sors. Valahogy én is folyton így érzem magam, akár hányszor megpróbáltam remélni, hogy valami majd változik, a végén mindig megszívtam, vagy én szúrtam el a dolgot még az előtt, hogy megszívtam volna. Az a legrosszabb, hogy most is ez van benne a pakliban, hogy talán nem is ő lesz, aki majd hibázik, hanem én. Tudat alatt már előre, hogy aztán ne ő legyen, aki megteszi. Hülye menekülési út, vagy kiskapu, vagy minek is nevezzem, pedig... pedig tényleg szeretném, hogy jó legyen ez, mert hülye egy helyzet, de túlságosan kedvelem, nem véletlenül zavart olyan iszonyatosan, amiket hajnalban arról a csajról mondott. Féltékeny vagyok már napok óta a nőire, ez a rohadt nagy helyzet. Csak épp fel sem merült bennem, hogy ez fordítva is így van.
De most tényleg megpróbálom legalább addig kiélvezni a lehetőséget, amíg megy, amíg lehetséges és erre most itt van a dodzsem. Baromi régen ültem ilyesmiben, vagy még... egyáltalán nem? Igazából nem vagyok teljesen biztos benne, hogy is volt ez, nem sok jó emlékem van gyerekkoromból. Az is lehet, hogy csak nagyon vágytam rá, annyira hogy a végén bemesélem magamnak, hogy megtörtént az, ami igazából nem is. Nem számít, most úgy vezetek, mint valami őrült, és a sokadik koccanás után kászálódom ki a kocsiból. Nem tehetek róla, de azonnal a felszínre tör a nevetés, amikor konkrétan a hátsójára esik. Nem szép tőlem, de nem tehetek róla, akkor is vicces a helyzet. A kezemet nyújtom neki, hogy felhúzzam, vagy úgy tegyek, mintha felhúznám, mert hát az egyértelmű, hogy nem vagyunk egy súlycsoport, ha nem akarná, hogy felhúzzam, jó eséllyel meg se tudnám mozdítani.
- Csak, hogy ne csorbuljon az önbizalmad mi? Jó, akkor legyen döntetlen. - képtelen vagyok abba hagyni a nevetést. Igazából nem is tudom, hogy mikor töltöttem el hosszabb időt úgy, hogy őszintén szórakoztam, és nem arra ment ki a játék, hogy álnevetésekkel cserkésszek be valakit. Most tényleg nem erről van szó. A kérdésére kicsit körbepillantok. Nem egy nagy város North Salem, nem meglepő, ha nincs itt olyan sok minden. - Felülhetünk valamire, vagy... kajálhatunk valamit, akár ilyen ideiglenes izét, hot dog, vagy sült kolbász, biztos van ilyesmi. Te eléggé elhajítottad a reggelidet, nem vagy éhes? Esetleg... áh... az már túl nyálas. - rázom meg a fejem. Vannak dolgok, amikhez tudni kéne, hogy hányadán állunk és azért még most sem vagyok benne teljesen, száz százalékok biztos, no meg azért nála sem kell átlépni egy bizonyos határt gondolom, amitől már esetleg besokallna. Ezért van, hogy csak lopva pillantok a park közepén megbújó kis tó felé, ahol csónakáznak most is páran, de komolyan... az tényleg nem az a dolog, ami a mi stílusunkhoz illene. A víz közepén amúgy is elég necces lenne belefutni megint egy vitába. Nem terveztem mára úszást.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szomb. 13 Szept. - 20:03

Jill & Simon

- Ezzel nem vagy egyedül, de kivételesen próbáljunk meg ne elcseszni a dolgokat, oké? – se ő, se én, mert semmi kedvem pofára esni megint. Igazándiból nem estem túl sokat pofára. A nőkkel mindig jól megvoltam, nem ők kosaraztak ki, hanem én őket, nem csalódtam soha bennük, nem vártam meg, hogy bármi odáig fajuljon, hogy kimondjam azt az egy szót, amitől régebben hányni kezdtem, most pedig simán csak félek ettől a szótól, mert azt hiszem megértettem, hogy mit is jelent valójában ez pedig…. ijesztő. Én meg egy gyáva nyúl vagyok, ha érzésekről van szó, nem igazán vagyunk kibékülve egymással, de igyekszem, hogy összeszedjem a bátorságomat és végre megtegyem azt, amit meg kell. Nem mondom, hogy most, vagy holnap, de valamikor megteszem és kész. Mert ezt most nem akarom elcseszni, szeretném, ha ez működne, és tudom, hogy nehéz lesz, mert eddig is az volt, de kibírtuk valahogy, nem? Mindig azon voltam, hogy ellökjek magamtól másokat, mindig is féltem a kötődéstől, és rendszeresen kórházba kerültem, mikor valaki azt mondta nekem, hogy fontos vagy. De most nem kerültem oda, és nem is akarok, csak maradjon minden… jó. A sok nagyokos azt mondja, hogy a semmittevés közben születnek a nagy csodák, de ez baromság, a semmittevés gerincre vág mindent. Elég volt a semmittevésből, most már én is próbálkozni fogok, hogy ez működjön.
A szavaira csak elvigyorodom és még indulás előtt felmutatom neki a hüvelykujjamat, hogy mehet a menet. Nem is tudom mikor voltam utoljára dodzsemben, vagy mikor szórakoztam csak úgy, semmi mögöttes szándékkal. Talán soha. Apám cseszett elvinni bárhova is, anyám meg ritkán hurcolt ide-oda, mert leginkább ő neki kellett dokikhoz járnia, de ha tehette, akkor megpróbált örömet okozni nekem, csak én vak voltam és hülye, hogy ezt észrevegyem, és értékelem. Nekem csak a nők voltak, elfeledkeztem anyámról, mert úgy könnyebb volt, ha nem gondoltam arra, hogy hónapok múlva már nem vár otthon, hogy elmondja mennyire jelentéktelen így az életem. Eleinte még mondta, aztán felhagyott vele. Ha nekem így jó, hát csináljam. Ezt mondta. Én meg megrántottam a vállamat és mentem is. Csak most döbbentem rá, hogy valójában mennyire szar is volt nekem akkor, csak valamiért nem vettem észre, hogy mi vagyok. Most meg már túl késő, nem? Anyám szerint nem, biztos ugrálna örömében, ha látná, hogy próbálkozom jobb lenni. Kár, hogy nem akkor csináltam mikor még élt, mert akkor Jillel se tettem volna ezt, és minden bizonnyal én is értékesebb ember lennék, mint most.
Nem is tudom mikor szállok ki végül a dodzsemből, de az biztos, hogy nem én nyertem, mert szó szerint elseggelek mikor kiszállok és pár másodpercig ott is maradok, csak akkor állok fel, mikor már nem forog velem együtt a világ, sikeresen elszédültem Jill üldözésében, aztán persze végül én húztam a rövidebbet. – Ha bárki kérdezi, akkor döntetlen, oké? – mondom neki vigyorogva, ahogyan feltápászkodom a földről nagy nehezen és érdeklődve nézek rá. – Szóval merre tovább? Mi van még itt? – elvégre ő javasolta, hogy jöjjünk ide, szóval gondolom jobban képben is van a dolgokkal kapcsolatban, mint én. A koncertet mondjuk én is tudom már, említette, de az csak estefele lesz, nem? Szóval addig még egy kicsit várni kell, addig meg elütjük valamivel az időt, de csak óvatosan ugye, mert korán fekszünk… aludni.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szomb. 13 Szept. - 12:41

Simon & Jill

♪ What hurts the most ♪
Talán egyszer oda is eljutunk. Ha ebben az ütemben fejlődik, akkor néhány éven belül... vagy túl szkeptikus lennék? Nem tudom, fejlődik, meg minden, de attól még elég bonyolult ez az egész és félek tőle, hogy igaza van, hogy valamelyikünk nagyon csúnyán bántani fogja majd a másikat, vagy rosszabb esetben mindketten egymást. És hogy aztán abból hogyan keveredünk majd ki megint az még a jövő zenéje. Pedig olyan jó lenne egy kis nyugi, amit nem zavar meg semmi és senki. Én csak... azt hiszem tényleg szeretném, ha normális ütemben fejlődhetne végre az életem. Nem azt mondom, hogy legyen minden tökéletes, mert tudom, hogy az esélytelen, de... attól még reménykedhetek benne, hogy majd azért egyszer jobb lesz, és ha nagyon koncentrálok, akkor csak nem szúrom el nagyon a dolgot. Tényleg igyekezni fogok. Tényleg szeretnék én lenni a kivétele, tényleg jó lenne ezt nem elszúrni, mert még soha senki számára nem voltam az és nekem sem senki. Hülye egy játék az élettől, hogy így hozott össze minket, mintha csak komolyan valaki olyan alakítaná a szálakat, akinek az a célja, hogy minél jobban megkeverjen mindent. Zavaró és... fájdalmas módon.
Igazából nem gondolnám, hogy ki akarna használni, ezek után már nem, de abban igaza van, hogy talán jó, ha nem sietünk el semmit, hiszen mindketten eddig úgy éltük az életünket, hogy nem foglalkoztunk semmivel csak a testiséggel, és az, hogy e mögött valami más is legyen szokatlan és új. Furcsa, de... soha nem volt bennem semmi kétség, sosem érdekelt, hogy ha valakivel ágyba bújok, akkor mi lesz a reakciója, csak az volt a fontos, hogy jól érezzem magam, az sem érdekelt, hogy a másik hogy van ezzel. Most viszont, őszintén szólva egy kicsit félek, félek tőle, hogy mi van akkor, ha ő mást tapasztalt, szokott meg, mi van, ha nem tudok olyat adni, ami neki elég, főleg hogy hajnalban még arról a csajról áradozott, akit hazakísért. Mi van, ha rólam nem fog áradozni? Hülyeség tudom, mert van elég gyakorlatom, de ez akkor is... más.
- Remélem. Már azt hiszem így is épp eléggé rettegek, hogy mi lehet ebből. - félek igen, de gondolom ő is, hogy rossz lesz a vége, hogy majd fájdalmat okoz ő nekem, vagy én neki, netán is-is. Félek, hogy megbántom, pedig nem akarom, mert nincs gyakorlatom ebben az egészben, egyáltalán semmi sem. Szeretném, ha nem kellene ártanom neki, tényleg szeretném, ha valahogy jól alakulnánk. Sosem leszünk tökéletesek, sem olyan, mint az átlag, ez egész biztos, de azért megpróbálhatunk legalább a felé tendálni, azt hiszem ez is valami. Főleg, hogy ahogy mondja eddig is sok esetben mint a ketten hibásak voltunk, és én szeretném, ha egyszer tényleg nem szúrnánk el. Nem lenne egy jó napból üvöltözés. Remélem, hogy most kivételesen kibírjuk legalább estig, vagy akár napokig, az azt hiszem már kifejezetten nagy teljesítmény lenne.
- Hát akkor vigyázz magadra! - szélesen elmosolyodom, ahogy én is bepattanok. Na igen, a beszélgetés az így kizárt, de most nem is kell, a zene szól a háttérben, és a gépek ütődnek egymáshoz, én pedig határozottan jól szórakozom. Azt hiszem régen nem szórakoztam már ennyire jól, régen... nem nevettem ennyit, pedig szükségem lett volna rá, de sosem voltam ön magam, most pedig kicsit talán úgy érzem, hogy megint gyerek vagyok, megint fiatal, mint régen, ami kimaradt az éltemből. Időnként még fel is sikítok, amikor elég nagy sebességgel indulunk meg egymás felé. Élvezem és... jó lenne még párszor megismételni.

Tárgy: Re: Volunteers Park Pént. 12 Szept. - 20:28

Jill & Simon

- Na igen, annak én is jobban örülnék. – fura, hogy neki mennyivel nehezebb bókolni. Eddig csak azért csináltam ezt, hogy ágyba vigyem a szerencsés kiszemeltet, de most… most nem, és ez fura. Az egész életem erről szólt. Alkohol, dohány és szex, most pedig… nem is tudom miről szól. Nem ugyanarról az már biztos, de meg nem mondom, hogy akkor mégis miről. Bizonytalan vagyok, rohadt bizonytalan, ami megint csak egy meglepetés, mert eddig soha nem volt ilyen. Magabiztos voltam, mindig tudtam mit akarok, és éppen ez volt az, ami dobott még rajtam. A kisugárzás, mert a csajok szeretik, ha egy pasi tudja mit akar, de én most túlságosan is tanácstalan vagyok. Tudom mit csinálok, és akarom is csinálni, csak képtelen vagyok felfogni azt, hogy miért, hogy mégis mi az, ami miatt így érzek. Persze, az emberek elég sokféleképpen hívják, de én még egyiket se használtam, és most sincs merszem ehhez. Én egyelőre beérem annyival, hogy ő… több, mint mások. Ő az én kivételem, az egyetlen, akivel nem azért vagyok, hogy megdöntsem és elfelejtsem. Az egyetlen, aki… nyomott tud hagyni bennem. Szóval értitek, valami ilyesmit érzek. Kéne valami lelki segély szolgálat azoknak, akiknek ilyen problémái vannak, mert rohadtul kiborító tud ez ám lenni.
- Igen, ezt az ötletet támogatom. – mondom mosolyogva. Nem arról van szó, hogy én ne vágynák a testiségre, egészen pontosan az ő testére. Ez sokkal bonyolultabb. Egyszerűen csak… nem akarok én az lenni, aki erőlteti a dolgot, nem akarom, hogy azt higgye, valami haszonleső dög vagyok, aki azután, hogy végzett vele, már le is lép. Oké, talán már ezt is hiszi rólam, de megkockáztatom, hogy nem, hogy ennél azért egy kicsikét többre tart. Tetszik nekem, ezt szerintem ő is tudja, meg amúgy is, kinek ne tetszene? Szóval nem arról lenne szó, hogy én ezt nem akarnám, csak nem akarok az lenni,mint régen, nem akarok az lenni, aki elindította őt ezen az egészen. Az akarok lenni, aki megállítja, és ezt kéne megértenie. Vagy talán megérti, nem tudom mi jár a fejében, mostanában elégé zűrös minden, mert eddig olvastam a nők fejében, de Jill… az ő agya teljesen másként van bekötve, és ezt most jó értelemben mondom. Nem egy átlagos csaj, akiket felszoktam szedni, hogy aztán könnyedén lekoptathassam őket. Ő más. És ezért nem akarom elszúrni azzal, hogy ráerőltetném magamat. Férfi vagyok basszus, szívesen tépném le róla a ruháit, de nem akarom, hogy azt higgye, megint olyan vagyok, mint régen. Aláírom, hogy egy paraszt vagyok, de próbálkozom megjavulni.
- Én nem fogok neked hazudni Jill. Valószínű, hogy ez lesz, mert valljuk be, mindketten elégé elcseszettek vagyunk. De majd valahogy túljutunk rajta. Ahogyan a filmekben szokták a házasságokat megmenteni. – vagy hasonlóképpen, igazából mindegy, annyi a lényeg, hogy csak reálisan látom a dolgokat. Sanszos, hogy valamelyikünk elcseszi majd az egészet, és az is sanszos, hogy összetörik a másik. Nem tudom mi lesz ebből az egészből, hogy hova tartunk, de vele vagyok, vállaltam azt, hogy összetörhet engem. Itt vagyok, számíthat rám, még ha elég szarul is csinálom. Nem vagyok jó ember, se jó barát, se… se semmi, de próbálok lenni valaki, próbálok neki lenni valaki. Tudom, hogy elég szarul csinálom, vagy talán már más be is töltötte ezt a szerepet nála, de azért megpróbálhatom, nem? Maximum megint pofára esek majd, úgyis szokni kell újra, igaz?
- Oké, ez mondjuk jogos. – na igen, én kezdtem, de mentségemre szóljon, hogy ő meg folytatta, szóval… egy kicsit azért ő is hibás, nem? Csak mert semmi kedvem már megint egyedül hibásnak lenni, így még ha jogtalanul is, de álljon már azért be mellém a sorba. Az mondjuk jólesik, hogy nem húzza el a kezét, szar lett volna, ha úgy indítom ezt az egészet, hogy máris nem jön be. – Tudod, nagyon bírlak, de… ez mégiscsak dodzsem. – mondom neki mosolyogva, választ adva ezzel a kérdésére. Naná, hogy egymás ellen, mégiscsak úgy az igazi. Gyorsan be is pattanok az egyik dodzsembe, majd amint ő is beszállt, kezdődhet a csata.

Tárgy: Re: Volunteers Park Csüt. 11 Szept. - 20:39

Simon & Jill

♪ If I die young ♪
- Végül is igen, bár jobban fogok örülni neki, ha igazi bókot is mondasz. - mosolyodom el. Tudom én, hogy igyekszik, most is látszik. Attól még persze félek, iszonyatosan. Nem tudom, hogy mi lesz a vége, hogy én szúrom-e el végül majd, vagy ő... az a baj, hogy nem tudhatjuk, egyikünk sem. Az a baj, hogy rettegek a kötődéstől és közben iszonyatosan vágyom rá. Hülye egy helyzet igaz? Folyton azért teszek, hogy jobb legyek, hogy kapjak valamit, hogy valaki figyeljen rám, és közben elmarok magam mellől mindenkit, ha más nem hát tudat alatt, mert bennem van a félsz, hogy mi van, ha aztán ő dob el, amikor már ragaszkodni kezdtem hozzá. Nem jó ez sehogy sem, tisztában vagyok vele, valahogy képtelen vagyok normálisan megoldani az életemet, de ez nem meglepő, hiszen soha sem volt normális alapom, amire építeni lehet. Se rendes szülők, se rendes barátok, se rendes élet és semmi az ég világon. Majd talán egyszer, ha eléggé küzdünk és elegendő baromságot követtünk el, akkor majd sikerül rendesen reagálni, elfogadni egymást és nem bántani a másikat apró megjegyzésekkel és csúnya tettekkel sem.
- Nem lenne rossz, viszont mivel már reggel is azzal kezdtük, nehéz menet lesz. Esetleg időben kéne lefeküdni... aludni. - egészítem ki magamat, mert hát na... Nem mintha ő lenne az, aki erőltetne bármit is, fel sem merült. Azt hiszem fura, de... mintha kettőnk közül most én lennék az, aki jobban vágyik a testiségre, vagy csak ő jól titkolja és nem veszem észre? Jó mondjuk ha azt nézzük, hogy tegnap este még épp jól szórakozott, akkor... nem is várhatom el, hogy már most ki legyen éhezve, de nem is tudom, akkor is úgy látom, hogy engem érdekel ő olyan szempontból jobban, mint sem fordítva. Mondjuk ez se sokat dob az önbecsülésemen, de próbálkozom a kisördöggel nem foglalkozni, aki folyton csúnyákat sugdos a fülembe. Az a baj, hogy ha figyelnék rá, akkor már rég elküldhettek volna a pszichiátriára, mert nagyon nagy gondok lennének a fejemben. Pont a kis ördög miatt félek annyira, hogy mond majd valamit, aminek nem tudok ellenállni, és akkor bumm, jól elcseszek majd mindent, ahogy az várható tőlem. Pedig nem akarom... tényleg nem. Igyekszik és jól esik, ahogy megfogja a kezem, meg az is, hogy elhozott ide. Annyira nem akarom elszúrni!
- Ez nem valami biztató, tudod ugye? - elhúzom egy pillanatra a számat, de aztán csak sóhajtok egy aprót és végül megrázom a fejem. Csak reálisan gondolkodik sajnos, és az a baj, hogy ennek fényében simán igaza van, még ha nem is akarom feltétlenül beismerni a dolgot. Szeretném, ha nem szúrnánk el, de feleslegesen reménykedni nincs értelme, mert akkor csak rosszabb lesz a csalódás, amikor bekövetkezik. És ne higgye senki, hogy saját magamban nem fogok ugyanúgy csalódni, ha én szúrom el! Dehogy nem... ha én leszek a hibás, akkor ugyanúgy mérges leszek magamra, mintha ő tenne valamit és akkor rá. Bár jó eséllyel, ha ő tenne valamit, akkor szimplán csak egy újabb kudarc lenne, egy újabb egyértelmű tény, hogy erre sem vagyok alkalmas, neki sem vagyok elég.
- Én próbáltam, csak te inkább szendvicset dobáltál. - kis piszkálódás azért csak belefér, ez azért nem olyan erős. Mindenesetre bepattanok a kocsiba és nem sokára már el is érjük a célt. Azért talán kicsit meglep, hogy megfogja a kezem, de végül csak mosolyogva pillantok oldalra és nem húzom el az enyémet, sőt még kicsit meg is szorítom az övét. - Együtt, vagy egymás ellen? - szólalok meg, amikor kiszúrom a távolban a célt. Sok a gyerek, de nem izgat. Sose volt rendes gyerekkorom, akkor miért ne pótolhatnám most? Az biztos, hogy majd a válasza fényében szállok be, bár talán az egymás ellen lenne a jobb. Szívesen elgyepálnám, talán még jót is tesz nekünk levezetésnek, ha jól egymásnak megyünk párszor, akkor talán tényleg ki fogjuk bírni azt a 24 órát a nélkül, hogy gyilkolnánk a másikat.

Tárgy: Re: Volunteers Park Szer. 10 Szept. - 20:22

Jill & Simon

- Esküszöm, hogy annak is szántam! Nem valami világrengető bók, tudom, de azért ez is valami, nem? – nem tudom, hogy ezt most mennyire is mondta komolyan, de remélem semennyire sem, mert nem kell bennem folyton a rosszat keresni, nem vagyok én olyan, hogy mindig csak rosszat mondjak róla, sőt, általában nem szoktam rosszat mondani róla, hacsak ki nem borít, de az egy ideje már nem történt meg, szóval ez most teljes egészében bók volt. Nem valami nagy, de az volt és kész. Általában a nők alakját szoktam csak dicsérni, nem foglalkozom a jellemükkel, mert mégis ki a francot érdekel, hogy mit forgatnak a fejükben, igaz? Jill talán eddig az egyetlen, akinek ilyet mondtam, és nálam ez már igenis nagy szó. Világéletemben seggfej voltam, most próbálok megjavulni, de nem megy ez az egyik pillanatról a másikra, kell az átmenet, kell a tapasztalat, nem tudok csak úgy egyből megváltozni, senki sem tudna szerintem. Ha sokáig élsz úgy, mint én, akkor ez lesz a természetes. Lenézed a másikat, cseszegeted, senkivel sem viselkedsz normálisan, és cél nélkül éldegélsz, miközben végigmész a fél városon. Ez voltam én, ez volt az életem, és most mindezt el kell dobnom az érzelmi védelmemmel együtt. Nem olyan könnyű ezt, mint hinné az ember.
- Az király, a végén még sikerül elérnünk, hogy kibírjunk huszonnégy órát balhé nélkül. Minden apránként kell elkezdeni, igaz? – először is pályázzunk meg valami könnyebben elérhető célt, és lépésenként másszuk meg ezt az egész helyzetet. Való igaz, hogy elég könnyedén akad ki mindenen, ami felettébb idegesítő tud lenni, főleg ha nem csinálok semmit, de azért általában benne vagyok én is a dologban és adom Jill alá a lovat, szóval… majd én is igyekszem megváltozni és kevésbé bunkó lenni, majd előkaparom, vagy előállítom valahogyan a kedves és segítőkész Simont, akinek lennem kellett volna. Kicsit fura a dolog, mert én ilyennek ismertem meg magamat, szóval ezt akár fel is foghatjuk valamiféle második esélynek, nem? Nem mondom, hogy olyan rohadtul hiányozni fog ez az élet, főleg ha tényleg bejön ez az egész változósdi dolog. Csak egyet tudok. Ha most csalódom… ember legyen a talpán, aki engem visszaráncigál a rejtekemből, mert mint minden érzelmileg sérült ember, én se osztogatom könnyen a bizalmat, és ha egyszer átvernek, akkor még nehezebben bízok meg másokban. Szóval remélhetőleg minden rendben lesz, mert ha nem, akkor elég kemény idők várnak ránk, és kitudja, hogy Jill mennyire akarna visszarángatni, ha elcseszne valamit. Szóval bőven van itt rizikófaktor, de kell is, nem? Aki mer, az nyer.
- Elég esélyes, hogy egyikünk elcseszi ezt, de majd kitalálunk valamit. – vagy inkább a bűnös talál ki valamit. Mert elég valószínűtlennek tartom azt, hogy egy esetleges csalódás után annyira nagyon igyekeznénk. Nem, inkább visszabújnánk a régi énünkbe és a régi életünkbe, ahol nem létezik érzelem és fájdalom, csak élvezet és semmittevés. Innen igazán nehéz kiráncigálni az embert, mi pedig most ezt tettük, de egy csalódás után… nos, majd meglátjuk mi lesz, remélhetőleg azért megpróbáljuk betartani azt a kevés szabályt, ami van. Ami nagyjából annyiból áll, hogy változunk és nem kurogatunk suttyomban. – Dodzsem?! Miért nem ezzel kezdted már a parkban? – kérdezem tőle vigyorogva, ahogyan bepattanok a kocsiba, és megvárom míg ő is beszáll, majd rátapasok a gázra, hogy minél gyorsabban tegyük meg az utat, ami sikerül is, még csak rendőrökbe se botlunk, szóval kifejezetten jó kedvemben vagyok, mikor kiszállok a kocsiból és Jill mellé sorolok be. Nem tudom, hogy most megfogjam-e a kezét, vagy sem, mert az ilyet azok szokták, akik együtt vannak, nem? Aztán kitudja, hogyan reagálna arra, ha csak én most úgy megfognám a kezét… de ha nem próbáljuk ki, akkor nem is tudhatjuk meg soha, igaz? Szóval megfogom a kezét, maximum elhúzza, nem a világvége az sem, és úgy indulok meg a park felé. Minél gyorsabban meg van a dodzsem, annál jobb.

Tárgy: Re: Volunteers Park

» Central Park
» Central Park
» Joe Bohrdrum park
» Regent's Park
» Mountain Lakes Park