Faye & Logan

Tárgy: Re: Faye & Logan Hétf. 8 Dec. - 6:37

Faye & Logan

Take my hand that we can fall together

-Nem muszáj... -vontam vállat. Igaziból halálosan nem érdekelt mit csinál azzal a kéztartóval, a lényeg, hogy megszabadultam a feleslegtől. Igaziból ennyi erőből le is dobhattam volna simán az út szélére, vagy bele a kukába. Mármint a kéztartót! Azért az erős lenne ha Faye szenvedne el ilyesmit... kétlem, hogy értékelné szegény, ha becsomagolnám a legközelebbi konténerbe, pont miután már úgy látszik nem kell több megpróbáltatás előtt állnia. Nem, azért ennyire sosem mennék messzire még hülyéskedésből sem.
-Mert ez sakk-matt! -csattantam fel egy vigyorral az arcomon. -Hát, te kérdezed, hogy nem látszanak-e foltok, de nem is tudnék máshova nézni... -főleg, amikor ilyen közel áll hozzám. Így is- úgy is muszáj volt lenéznem, hogy hiteles legyen amit mondok, akkor meg persze, hogy megbámulom, ami tetszik. Mint mikor elmész az utcán a csokibolt mellett, ahonnan már egy kilométerről érzed az édesség illatot... ráadásul tudod, hogy bűn jól néz ki az eladó csaj. Persze, hogy bemész csokiért.
-Akkor együtt csesztük el, oké? -inkább közösen hibáztunk. Mert talán ha nem engedem, hogy kivonszolja a barátnője akkor ez az egész meg sem történik. Azért meg nem lehet Fayet okolni, mert az a képessége, ami. Olyan mintha azért esnék neki, hogy mégis minek született meg. Azon kívül, hogy elfogadom őt úgy, ahogy van, mást nem is tudnék csinálni. Igaz, hogy még nem ismerem olyan régóta, de akkor is fontos és kész. Ha nem lenne az, akkor valóban nem másznék a szájába. Azt meg azért nem mondanám, hogy csókkirály vagyok, inkább egyszerűen több a tapasztalatom, mint Faye-nek, ilyen téren. De ő is hamar tanul, úgyhogy nincsenek itt problémák.
A telefonfülkéhez mentem, hogy legelőször is az egyik haveromat felhívjam az éjszaka kellős közepén, hogy alhatok-e nála. Szerintem mondanom sem kell, hogy hallatszott a hangjában a felébresztettek „öröme”... de azért belement. Utána a taxit intéztem el, majd visszamentem a lányhoz.
-Ne izguld túl, addig még úgy is elfutok hozzád párszor órák után -fogtam meg a két kezét. Legalább úgy csinált, mintha legközelebb csak karácsonykor találkoznánk. Mikor ő is jól tudja, hogy amint lesz lehetőségem rá, meglátogatom valahogy. Vagy kettes „busszal” vagy vonattal.
Amint megláttam a két taxit viszonoztam azt a csókot. -Ha nem szólsz is hívtalak volna -mosolyogtam rá, majd elléptem tőle és az egyik autó felé vettem az irányt. -Szia! -köszöntem még el és beszálltam. A sofőrnek megadtam a címet, ami nagyjából a város szélére vitt. Utána a fejemet hátrahajtva a hátsó ülésen vártam, hogy megérkezzünk.

/Köszi a játékot! Veled mindig élvezem Smile

/

▲ music ▲ 396 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan Vas. 7 Dec. - 17:23

Logan & Faye

Nm tudom, tényleg nem tudom, hogy vettek-e tőle vért, csak azt tudom, hogy minél előbb ki kell jutni innen, mert különben csak még nagyobb bajban leszünk. Félek tőle, hogy ha elkapnak, akkor... A képessége most nem nagyon működik, az enyém pedig jelen esetben semmit sem ér, szóval jó lenne óvatosnak lenni, mert csak még nagyobb bajba kerülünk és nem hívhatok segítséget, hiszen a barátaim nem tudnak a képességemről, Aaron pedig tuti, hogy kiakadna, ha megtudná ezt az egészet.
Nekünk kell ezt most megoldani és végül sikerül is szerencsére kijutni. Féltem tőle, hogy nem fog menni, hogy elakadunk valahol a portásban, vagy már előbb, de nem kap el minket végül se orvos, se ápoló, se valami egyéb iszonyat és hamarosan már kint vagyunk. Már csak értelmes ruha kéne Logannek és valami hely, ahol meghúzhatja magát és nem igazán mondhatom, hogy jöjjön hozzánk, az nagyon kockázatos lenne. Az már nem is zavar különösebben, hogy a nyakamba akasztja a kartartóját. Végülis... nem mondanám jó emléknek, de ha azt nézzük, hogy sikerült megúszni, akkor annyira nem volt ez rossz, mert végződhetett volna sokkal rosszabbul is igaz? - Azért nem tartom meg emlékbe, de... az a fő, hogy kint vagyunk. - halvány mosoly és egy csók, ami még valahogy kell, mert igenis féltettem őt nagyon és akarom, hogy érezze, tényleg nincs más titkolni valóm előtte. Már... semmi sem és ha tényleg ezekkel együtt is velem akar lenni, akkor azt hiszem már tényleg jelent valamit ez az egész, ami köztünk van.
- Szóval még ilyenkor is el tudom vonni a figyelmedet, csak ennyivel. - mosolyodom el, mert hát a vak nem látná csak, hogy milyen szemeket meresztget, ha már megint jól beláthat a rucimba, főleg hogy az utóbbi jó néhány percben nem azzal foglalkoztam, hogy felhúzzam a felsőmet, és ne legyen annyira túlzott a dekoltázsom. De nem érdekel, hiszen ha azt nézem, akkor fog ő látni még többet is, ezek után meg főleg, hiszen... ezekkel együtt is elfogad, ez a lényeg. Nem azt mondom, hogy ez volt a fő próba, de talán... így is mondhatjuk.
- Nem a te hibád, tudod, hogy... inkább az enyém, én se így terveztem. - rázom még meg a fejemet. Hát nagyon nem, szó se róla, na de amúgy is kiben merülne fel egyáltalán, hogy akár csak kis esély is lehet rá, hogy mondjuk valaki el akarja rabolni? Senkinek se jutna ilyesmi ez eszébe igaz? - Azért nagyon remélem, hogy nem kell sosem ilyesmit kiállnod és főleg nem miattam. - bököm ki végül, amikor vége szakad a csóknak, még ha nehéz is ezek után egyáltalán csak megszólalni. Szó se róla... imádom az ajkait és a... nyelvét is. Nem használja rosszul és remélhetőleg már nekem is sikerült megfelelő szintre fejlődnöm, de ha nem így lenne, akkor nem mászna a számba igaz? Aztán irány a fülke. Megvárom én kint, amíg tárcsáz és csak aztán lépek újra közelebb, amikor kijött. Azt hiszem... most jön a várakozás, de minden bizonnyal olyan taxit küldenek, ami elég közel van.
- De majd... pótoljuk, vagy valami, egy normális este. Vagy... ott lesz a téli szünet, lehetnénk együtt egy kicsit többet Salemben. - mondjuk az nem lenne rossz dolog, főleg ha meg tudnám oldani, hogy Aaron mondjuk ne jöjjön, de... lehet hogy ez csak egy szép álom marad, majd még kiderül. Közben hamarosan begördül a két taxi is, és én még közelebb lépek azért egy csókra, mert... mert ennyi kell, egy ennyire rosszul sikerült este után. - Felhívsz ugye? Amint rendben vagy, normális helyen. - ez amúgy is alapvető, de szeretnék megnyugodni és úgy feküdni le aludni, hogy tudom, hogy minden rendben van vele, hogy az az izé már nem hat rá, amit az a perszóna belé nyomott, hogy a sebe is jól van és hogy biztonságban van.

//Kööszönöm a játékot, szupi volt, ezt most nem apróztuk el. Very Happy

//

Tárgy: Re: Faye & Logan Szomb. 6 Dec. - 1:22

Faye & Logan

Take my hand that we can fall together

-Én már azon sem csodálkoznék, ha vettek volna... -azok után, hogy letámadott az a nővér, már minden lehetséges. Talán csak szimplán úgy érezték valami nem oké velem, ezért megvizsgáltak kicsit jobban műtét közben. Passzolom hogy jöttek rá, ha egyáltalán az orvosok jöttek rá. Mert ennyi erőből az a nővér lehet, hogy csak szimplán álca volt. Nem vagyok paranoiás, de azért nem tartottam kizártnak, hogy esetleg kifigyeltek. Oké, ez túlzás, lapozzunk...
A portás igaziból nem jelentett túl nagy akadályt. Csak ült a hájas seggén háttal az ajtónak, nehogy véletlenül jól végezze a munkáját. Nem értem miért mindig az ilyen tökfejeket veszik fel ilyen helyekre. Az olyanokat, akikről már messziről süt, hogy szerencsétlenek úgy, ahogy vannak. Persze biztos van millió kivétel, de én eddig úgy 80%-ban csak ilyenekkel találkoztam. Talán bevonzom őket... ami egyébként nem hátrány, főleg ilyen helyzetekben. Ugyanis egyáltalán nem úgy néztem ki, mint egy látogató. A kórházi ruha rajtam volt, ahogy még a kéztartó is. Még a vak is látta volna, hogy éppen szökésben vagyok, akkor pedig nincs menekvés. A képességemet semmiképp sem akartam volna itt bevetni. Még azt sem tudtam, hogy működik-e rendesen.
Miután végre kiértünk, nagyrészt a kéztartó leszedésével foglalatoskodtam, mert egy fölösleges szarnak éreztem. Ahhoz úgy is eléggé be voltam fájdalom-csillapítózva, hogy alig érezzem a fájdalmat, akkor meg minek? Csak hátráltatna, ha megint ránk rontana valamelyik féleszű.
-Nem baj, a cég ajándéka -vontam vállat, miután Faye nyakába akasztottam. Annyira jellemző, hogy másokat használok fogasnak... gyakran annyira lusta vagyok, hogy megkérek valakit arra, hogy vegye át tőlem az adott tárgyat, bármit és nála hagyom. És előbb-utóbb Faye-nek is ez lesz a sorsa.
Amint láttam mire készül a lány, nemes egyszerűséggel a csípőjénél fogva közel húztam magamhoz és úgy viszonoztam azt a csókot. Ennyi komolyan kijár nekünk egy ilyen idióta este után.
-Először az egyik haveromat hívom, aztán két taxit. A ruha miatt meg ne aggódj -néztem lefelé, így megint HD betekintésem nyílt oda, amit remélem eddig nem sokan láttak ilyen közelről. -Erre mindent rá lehet fogni, csak azt nem, hogy előnytelen darab -néztem immár mosolyogva Faye szemébe. De ahelyett, hogy megint nekiestem volna, inkább folytattam a mondandómat. -És sajnálom, hogy összemocskoltam. Tényleg nem így terveztem ezt az estét -órákat szerettem volna vele eltölteni a partin, mert még egyszer sem volt lehetőségünk táncolni egymással ezelőtt. Normálisabbnak mondható randink is alig volt. -Az a gond, hogy még mindig nem vagyok elég gyors és talán nem is leszek. De akárhány golyót kell még kiállnom, téged mindig megvédelek -mielőtt még bármit válaszolhatott volna az utolsó mondatomra, egy hosszúra nyújtott csókot kezdeményeztem.
Csak utána sétáltam a legközelebbi telefonfülkéhez, hogy elintézzem a szállásomat.

▲ music ▲ 430 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan Pént. 5 Dec. - 14:37

Logan & Faye

Majd csak... átvészeljük ezt is igaz? Majd lesz még olyan esténk, ami jól alakul és amit nem tesznek tönkre mások, vagy a képességeink. Hát ezért lenne jó normálisnak lenni, egy egyszerű embernek, akit nem akarnak elrabolni, akit nem akarnak valamilyen anyaggal benyugtatózni csak mert... mert nem is tudom, hogy miért akarták ezt művelni vele. Egyszerűen az élet néha iszonyatosan igazságtalannak tűnik és ezt nem érti meg Aaron. Én csak szeretném magamat jól érezni, csak szeretnék... szórakozni, mint egy átlag tini és néha nagyon úgy fest, hogy ez sokkal nehezebb, mint azt hinném. Tudom én, hogy vannak hibáim, nem vagyok elég közvetlen és nem vagyok elég bátor, de ezen tudok fejleszteni, ha van rá legalább lehetőségem. Azon viszont nem változtathatok, aki vagyok és azon sem, hogy miket művel velem az élet és félek, hogy ilyesmire bármikor sor kerülhet és tippem sincs, hogy a bátyám hogyan reagálna, ha kiderülne, hogy el akartak rabolni. És ha nem mondom el neki... akkor mi lesz? Máskor is megtörténhet. Talán e miatt belemenne abba az iskolába, mégis csak biztonságosabb nem?
- Talán nem, de akkor... akkor miért? Csak nem vettek tőled vért. - mert különben akkor miért jött a nővér és miért csinálta ezt? Nem értem az egészet. Bántott minket és fel sem foghatom, hogy mi volt ennek az oka, de azt hiszem jobb most csak azzal foglalkozni, hogy sikerült meglépnünk, hogy sikerült megúszni elvileg az egészet, és ki fogunk jutni innen. Nem tudom, hogy aztán mi lesz a következő lépés, erről még tényleg nincs fogalmam, de azt ráérünk talán akkor kitalálni, ha már végre lejutottunk.
- Oké, akkor előbb kijutunk, aztán kitaláljuk, hogy hova vigyelek. - és még azt is meg tudom állni, hogy ne bökjem ki újra, hogy úgy sajnálom, pedig nagyon közel vagyok hozzá. Nem kéne, hogy remegjen a hangom, de ezt is nehéz most visszafogni, egyelőre legalábbis nagyon nehéz. Nekem is meg kéne nyugodnom végre, hiszen majd úgy kéne hazamennem, mintha mi sem történt volna és úgy kéne tennem, mintha nem a kórház mosdójában próbáltam volna eltüntetni Logan vérét a kezemről. A ruhámon így is maradt, mázli, hogy elég sötét az anyag és nem egyértelmű a foltokból, hogy vérről van szó. De ez megint olyasmi, amit inkább elpakolok valami hátsó részlegbe a fejemben és csak megyek Logannel, fogva a kezét, amikor a portás előtt húzunk el, amikor már a lábára tud állni nagyjából és nem nekem kell támogatnom. Csak bólintok és eszem ágában sincs ellenkezni vele. Megyek én, ahová mondja, nem kételkedem benne és nem fogok semmit sem eltitkolni előtte soha többé. Most már elmondtam mindent, minden apró kis titkot, amit még soha senkinek sem. Ha ezek után játszaná el a bizalmamat, az... azt hiszem nem kicsit törne össze.
- Hát ez nem olyasmi, ami jó emlékeket idéz, hogy megtartsam. - halványan mosolyodom csak el, amikor a nyakamba akasztja a kéztartót. Nem hiszem, hogy kelleni fog, de addig még maradhat, amíg ki nem találjuk, hogy mi legyen. Azt viszont nem tudom megállni a nagy ijedtség után, hogy ne fogjam a kezeimbe az arcát, legalább egy pillanatra, legalább egy rövid csókra. Ez az este... komolyan hátborzongató volt, túl sok minden történt rövid idő alatt. - Szóval elvigyelek valahova és aztán majd haza megyek, mondjuk... taxival. Szerinted erre rá lehet fogni, hogy csak bor? - az a baj, hogy Aaron van annyira aggódó, hogy megvárna akár, amíg haza nem érek, szóval nem fogok tudni csak úgy beosonni suttyomban, hogy ne vegye észre a ruhámon lévő vérfoltokat.

Tárgy: Re: Faye & Logan Csüt. 4 Dec. - 5:58

Faye & Logan

Take my hand that we can fall together

Egyértelmű, hogy én sem így terveztem az estémet. Csak szimplán bulizni akartam és jól érezni magam a lánnyal. De úgy látszik ez is kivitelezhetetlen kérés, mert ahogy mostanában minden körülöttem, megint csak egyre rosszabbra fordultak a dolgok. És én ennek ellenére voltam olyan optimista és abban reménykedtem, hogy annál szarabb már úgysem lehet, hogy meglőttek. Murphy törvénye... ami bekövetkezhet, az bekövetkezik, ami elromolhat, az elromlik. Nem is értem hogyan mertem egyáltalán reménykedni.
-Oké, majd meglátjuk lesznek-e a liftnél -inkább lépcsőznék még lefele három emeletet, minthogy egy orvos csapatba bele fussak, akik kérdőre vonnának és visszavinnének a szobába. Mert azért akármennyire is próbáltam nyugodt maradni, attól paráztam, hogy mi ez a szar, amit beadtak nekem. Bár volt egy olyan gyanúm, hogy a képességemmel függ össze, mert akkor vettem először észre ilyen gyors remegést a kezemen, mikor még csak teszteltem a gyorsaságomat. Próbáltam most nem Murphy szemmel látni a világot és arra gondolni, hogy ha méreg lehet, akkor ez biztos méreg... nem akartam pánikolni, hogy feldobhatom a bakancsot ilyen fiatalon.
-Akkor talán nem szúrták ki a gyors gyógyulást -ami azért van, mert a gondolom a sejtjeim is gyorsabban mozognak, ez ilyen egy képességben kettő dolog, nem külön spontán regeneráció, mert akkor azonnal begyógyult volna a sérülés. De azért még így is hálás vagyok érte, hogy például nekem a lőtt sebekkel sem kell szenvednem heteket, mint az átlag embernek.
A lépcső aljánál vártam, hogy szabad-e a bejárat a lifthez, majd amikor úgy tűnt minden oké, megindultam én is. Hát, ahhoz képest, hogy ez egy New Yorki kórház, elég kihalt.
-Van pár ismerősöm errefelé, majd megkérdem őket telefonon, csak jussunk ki -már csak egy kis akadály a portás formájában és megvagyunk. De ha szerencsénk van, akkor elaludt műszak közben, vagy lelépett egy öt perces szünetre.
Használtam volna a képességemet, ha nem lettem volna még mindig elég szar állapotban. Az igaz, hogy az infúzió hatásai kezdtek elmúlni, viszont akkor sem jó ötlet lőtt sebbel futkosni és másokat emelgetni. Ha minden kötél szakad talán megtenném, de ameddig nem muszáj inkább nem, mert baromira fáj.
A liftből kiérve kiszúrtam az ajtónál a portást, aki szerencsére pont elfordult, gondolom valamit olvasott. Úgyhogy miután már nem támaszkodtam a lányon, lopakodó üzemmódban húztam magam után kifele. A kórház előtt körülnéztem felmérve a helyzetet és akkor esett le, hogy már jártam errefelé párszor. Az épület mellett van egy elég sötét és szűk utca, ahol nyugodt körülmények között beszélhetünk a továbbiakról. -Gyere! -vezettem Fayet arrafelé, a kezét fogva. Útközben azonban arra jutottam, hogy már nagyon idegesít az a válltartó, úgyhogy megkíséreltem leoperálni magamról. Mire az utcához értünk sikerült is. -Kell? -akasztottam egy mosollyal Faye nyakába, akármi volt a válasza.

▲ music ▲ 437 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan Szer. 3 Dec. - 19:08

Logan & Faye

- Kedves tőled, de tényleg szó sincs ilyesmiről. - rázom meg a fejemet újra. Aaron nem olyan, sose bántana engem. Pont hogy félt mindentől. Jó persze az más, ha mondjuk összeveszünk, vagy lelkileg okoz olyat, ami rossz, de hát ez minden testvérpárnál, sőt akár barátoknál is bőven előfordul nem? Az ember időnként akaratán kívül is árt azoknak, akiket egyébként szeret és nem tenné meg normál körülmények között velük, de sajnos néha előfordul és olyankor nem tudsz mit tenni ellene. Én is megbántottam Aaront azzal, hogy kissé füllentettem, vagy amikor a suliban maradtam éjszakára, ő pedig engem a szavaival, de attól még testvérek maradunk és én szeretem. Jó tudom, ezért nem kellett volna eljönnöm most ebbe a buliba, de ha azt nézzük, akkor megkaptam a büntetésemet azzal, ami történt... vagy valami ilyesmi, bár azt hiszem ekkorát azért nem érdemeltem volna.
Nem úgy terveztem a mai napot, hogy a végén még oda jutunk, hogy az életünkért kell futni, mert előbb engem, aztán meg őt akarták bántani, egyáltalán nem ez volt a terv. Szerettem volna táncolni és vele lenni és csókolózni egy sötét sarokban... meg ilyesmi, de hát ez láthatóan ugrott, mert nem elég, hogy meglőtték, még ez a nő is... Igazán nem értem, hogy miért csinálja, és miért kényszerít ki belőlem ilyen támadást, mert én nem szoktam másokat bántani és most egyszerűen nincs más választásom, mert Logant nem bánthatják.
- Jó van, akkor... akkor megyünk, és majd a lifttel tesszük meg a végét. - oké, azért aggódom érte még így is, mert nem hal bele egy kis remegésbe ez tény, de mi van, ha komolyabb, ha valami mérget kapott? Ha ez valami szer, ami csak még erősebben fog hatni rá? Az azért elég durva lenne és azt hiszem érthető, ha baromira félek, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Egyelőre viszont segítek neki, alá nyúlok, hogy rám támaszkodhasson. Ilyenkor azért jó, hogy elég magas vagyok és nem valami kis töpszli, hogy gond nélkül meg tudjam tartani őt, legalábbis fogjuk rá.
- Talán egy fél órát, vagy órát? - annyira azért nem tartott sokáig, legalábbis én nem vettem észre, bár nem néztem folyamatosan az órát, vagy ilyesmi, inkább aggódtam és rettegtem, hogy ne legyen komolyabb baja. Amikor végre lejutunk a lépcsőn, kikukkantok a folyosóra és úgy fest szabad az út a liftig és nem érkezik senki sem. Gyorsan lépünk be, és nyomom is meg a földszintet. Csak ügyesen kell elmenni a recepció előtt, hogy azt higgyék csak látogatók vagyunk. - Hogy vagy? És hova vigyelek? Hogy menjünk? Aaron... eléggé kiakadna, de ha más lehetőség nincs... Talán nincs otthon. Így nem tudnál visszamenni a suliba nem? Esetleg ismersz valakit a városban? - közben figyelem, ahogy pittyenget a lift és megyünk lefelé. Félek, mert tényleg nem tudom, hogy hová kéne vinnem őt, és baromira be vagyok tojva, hogy ezt az egészet mégis hogyan kéne megoldani. Ha más nem akkor vállalom a fejmosást a bátyámtól, de jobb lenne elkerülni, ha lehet.

Tárgy: Re: Faye & Logan Kedd 2 Dec. - 19:34

Faye & Logan

Take my hand that we can fall together

-Akkor jó. Mert tudod, azt nem hagynám, hogy terrorizáljon -persze gondolom amúgy sem mondta volna el, ha bántaná a tesója. Az áldozatok többsége hallgat, mert félnek a következményektől. Legalábbis családon belüli erőszaknál mindenképp. De azért reméltem, hogy ez nem csak egy kamu volt... figyeltem Faye tekintetét, a mozdulatait, amiből leszűrhetem, hogy mikor hazudik. A gond csak az, hogy nála még nem ismerem olyan jól ezeket az apró jeleket. A buliban is simán elhitette velem, hogy nincs második képessége, olyan lazán rázta meg a fejét. Én nem tudnék még ilyen apró ügyeknél sem ilyen profin füllenteni. Általában könnyen észrevehető rajtam a dolog, legalábbis anya szerint nagyon amatőr vagyok. Például nála már az április elsejei tréfáim sem működnek. Legutoljára megkínáltam egy „finom” kis fogkrémes keksszel. Nem kiszúrta? Gúnyosan mosolygott és megkért, hogy előbb én egyek belőle... ilyen amikor másnak gödröt ásol, de te esel bele.
Nagyjából így járt az a nővérke is, akinek az infúziójától szarul éreztem magam. Abban reménykedett gondolom, hogy nem lesz észrevehető, hogy pont azután kezdett el remegni a kezem, mikor rám kötötte. Pedig még a vak is egyértelműen látta, hogy a nővér az oka mindennek. Úgyhogy egyáltalán nem sajnáltam, mikor Faye beleszúrta azt a tűt, megérdemelte. Belehalni úgy sem fog, maximum ő is rosszul lesz tőle, és akkor beleesik a saját gödrébe. Ha kárörvendő lennék, még nevetnék is az ilyen szerencsétleneken. De mivel nem vagyok az, ezért csak egy „szép” szavam volt a nővérhez, mielőtt még kimentünk a teremből.
-Faye, ha a lövést túléltem, akkor egy kis remegésbe és lépcsőzésbe nem halok bele -az egy dolog, hogy még mindig melegnek éreztem magam körül a levegőt és majdnem leizzadtam a pulcsit, de már annyira nem volt vészes a dolog, mint amikor bekötötte az a lotyó az infúziót. -Nyugodj meg szépen, majd szólok, ha nem bírom -indultam el a lépcsők felé, továbbra is a lányra támaszkodva. Időközben az orvos beszállt a liftbe anélkül, hogy észrevette volna a szökési kísérletünket.
-Mennyi ideig tartott a műtét? -kérdeztem rá, mert ha túl sokáig, akkor az megmagyarázná hogyan jöttek rá arra, hogy nem vagyok átlagos. Szerintem feltűnően gyorsan gyógyultam, vért mondjuk talán nem vettek, mert így is elég sokat vesztettem, nem kéne még tovább terhelni ilyenkor a szervezetet. Bár manapság már mindent kinézek az orvosokból.

▲ music ▲ 371 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan Hétf. 1 Dec. - 21:37

Logan & Faye

- De ha mindenki csak akkor tenné, ha már alig vannak... - persze értem én, nekem ez sokkal könnyebb, hiszen az én képességem nem túl hasznos úgy általában. Nem erős képesség, nem tudom vele megvédeni magam és még csak támadni sem és még csak igazán nagy haszna sincs, de hát... ez van. Nekem ez jutott és igazából nem mondanám, hogy nagy bajom van vele, de egyszerűbb is e miatt megválni tőle. Gondolom annak, akié hasznos nem annyira, de akkor is egyszerűbb lenne egy egységes világ, amiben nincsenek különbségek, amiben mindenki egyforma és nem áll egyik ember a másik felett. Ez a mostani egyszerűen túlságosan zavarossá vált és én nem akarok harcolni, vagy küzdeni azért, hogy egyáltalán létezhessek. Jó lenne suliba járni és átlagosnak lenni, hagyni a hülye kísérleteket és kész, de... ez sajnos nem csak szimplán döntés, vagy vágy kérdése. Az van, ami.
Már épp válaszolnék a szavaira, amikor az a kérdés is elhangzik mellé, amire először csak rázom a fejemet, pillanatok telnek el mire addig is eljutok, hogy megszólaljak. - Dehogy! Aaron nem olyan, sose bántana. Meggyőzött csak, tudom én, hogy igaza van és ez az egész így jó, de hát... néha azért fárasztó és szívesen lennék csak simán egy olyan lány, akinek a legnagyobb baja, hogy rossz jegyet vitt haza a suliból. - halkan sóhajtok csak egyet. Jó lenne, de sajnos az én életem nem ilyen. Meg van a rossz jegy probléma is, de mellette még ez az egész zűr, meg a mutáns világ, meg minden.
Meg ez, ami történik. Nem is értem, hogyan lehet ezt normálisan élni, amikor az ember még kórházban sincs biztonságban, mert konkrétan megtámadják Logant, én pedig kénytelen vagyok... Komolyan még soha életemben nem bántottam senkit és azért sikerül kissé lefagynom először a miatt, hogy beleállítottam a nőbe azt a tűt és hogy.. konkrétan eldől. De sok lehetőségem most erre nincs, mert Logannek kell segítenem. El kell tűnnünk innen, ez most... életbe vágó, szó szerint. Először engem akartak elvinni, most pedig vele akartak ki tudja mit művelni. Hát pont ezért akarok normális életet... nem pedig ezt a szörnyűséget, ami jutott. A hóna alá nyúlok, hogy rám tudjon támaszkodni, hogy áttehessek a karját a vállamon és támogassam.
- A... a harmadikon azt hiszem, de te most nem tudsz annyit lépcsőzni. - talán ha egy emeletet lemegyünk, akkor ott a lift és akkor le tudunk lépni. Hívunk egy taxit, vagy... vagy valami. Még azt sem tudom, hogyan juttatom haza, mert ha most elviszem hozzánk Aaron ki fog akadni, de nem tehetem fel ilyen állapotban egy vonatra. - Oké, akkor lemegyünk. - egy emeletet és ott lesz a lift és majd kitalálom... nem kell most azonnal, mert most még nem tudom, hogy mi legyen. Nincs jó megoldás és én... nem szoktam túl gyakran önálló döntéseket hozni nagy dolgokban. Nem vagyok benne gyakorlott kicsit sem.

Tárgy: Re: Faye & Logan Hétf. 1 Dec. - 6:32

Faye & Logan

Take my hand that we can fall together

-Én személy szerint feláldoznám a képességemet, ha azon múlna... ha már alig lennének mutánsok -az kérdéses, hogy most fel tudnám-e adni. Igaziból már nagyjából sikerült kiismernem, átéltem az előnyeit és hátrányait, néha már egyáltalán nem is használom. Kivéve ha reggel sikerült elaludnom és öt perc van az órámig. Most viszont ott van az az érv, hogy Fayet úgy tudom meglátogatni, ha elfutok hozzá New Yorkba. Persze ha nagyon akarnám úgy is meg tudnám oldani, hogy elbuszozok, csak így egyszerűbb... az, hogy kiköpöm a tüdőmet mire odaérek, már csak mellékes. Minden szenvedést megér látni az arcán a mosolyt.
Amikor beavatott a részletekbe az őszintén szólva.... nem lepett meg. Már említette, hogy Aaron vett tőle vért és úgy jött rá (hogyan máshogy?). Mivel orvosnak tanul a tesója, gondolom nem hagyta annyiban, mert én sem hagynám. Persze nem nyitnék hozzá külön labort, de megvizsgálnám a dolgot, hogy mégis miként lehetséges ez az egész. Még az is lehet, hogy így akart közelebb kerülni a megfejtéshez, hogy ő miként lett mutáns. Szóval egyedül maximum akkor ítélném el a kísérletei miatt, ha még az is kiderülne, hogy erőszakkal visz haza kísérleti alanyokat, hogy aztán bezárja őket egy ketrecbe. Akkor már valóban megkérdőjelezhető az épelméjűsége. -Gondolom neked sem adott sok választási lehetőséget... -ha viszont erőszakkal vette rá a kísérletekre... hát, akkor csak azt tudjam meg, itt kő kövön nem marad. -De ugye nem bántott miatta? -talán ha annyira félti, hogy engem is kiherélne pusztán azért mert vele vagyok, akkor talán nem. Bár, én már ebben sem vagyok biztos.
A nővér érkezésére viszont gyorsan befogtam a számat, nehogy pont a beszélgetésünkből derüljön ki, hogy igaziból nem vagyunk átlagosak. Pár kérdéssel tarkítva megengedtem neki, hogy kicserélje az infúziót, mert nem feltételeztem semmi rosszat, még akkor sem, mikor látható idegesség ült ki az arcára. Azt még simán be lehet tudni annak, hogy kezdő és egyszer már hibázott, azóta meg állandóan fosik bekötni az infúziót. Elég fiatalnak tűnt, simán lehetséges ez az opció. Csak akkor kételkedtem ebbe az egészbe, amikor már elég szarul éreztem magam. Fogalmam sincs mit rakott abba az infúzióba, de Faye is levágta, hogy valami gebasz van vele. Igaziból egy 70-es IQ-val is elég jól kikövetkeztethető volt a dolog, hogy az miatt lettem rosszul, úgyhogy nagyon amatőr az a csaj...
Faye-nek engedtem, hogy kivegye a tűt belőlem, bár láthatóan összeszorítottam az állkapcsomat, amikor (valószínűleg véletlen) még a vénámon belül lökdöste.
-Remélem. Megpróbálom -válaszoltam a kérdésre ugyanolyan halkan, bár szerintem a helyzet kb. így is elég menthetetlen volt. Ugyanis a nővér még mielőtt kiért volna a szobából észrevette, hogy mit csinál Faye és láthatóan nem tetszett neki. Már csak a csajbunyó hiányzott.
Elképedve néztem a jelenetet, amint Faye belevágta az oldalába a tűt. Sok időnk azonban nem volt, úgyhogy már kászálódtam is ki az egyébként meglepően kényelmes ágyból. A lányra támaszkodtam, mert az miatt a szar miatt amit beadott nekem a nővér, nem álltam egészen stabilan a lábaimon. Ráadásul a kezeim még mindig remegtek és izzadtam mint egy ló. Nem csodálkoznék rajta, ha az valami méreg lett volna...
-Ellipszis barom -morogtam oda az összegörnyedő ápolónak, mikor elhaladtunk mellette.
Az ajtónál és a folyosón szerencsére nem volt nagy forgalom, egyedül a liftnél várakozott egy orvos, akit el lehetett kerülni a lépcsők felé fordulva. -Merre? Egyáltalán hányadik emeleten vagyunk?

▲ music ▲ 538 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan Vas. 30 Nov. - 19:51

Logan & Faye

Hát nem is tudom, én valahogy soha sem kezeltem ezt az egészet túlságosan jól. Mindig is attól féltem, hogy ha valaki tudna róla, hogy pontosan mi is zajlik nálunk, akkor már az apró részletek miatt is furcsán nézne, de ha még annál is többet megtudna netán, akkor aztán főleg biztos, hogy ferde szemmel nézne rám... ránk és esetében ezt nagyon nem akartam már a legelején megkockáztatni. Azt hiszem inkább szerettem volna adni neki egy kis időt, vagyis inkább nekünk és elmondtam volna én magamtól is mindet, ha már ez meg van és nem riad vissza már alapból. Ha már megkedveltél valakit, akkor mégis csak könnyebben fogadod el, ha vannak az élete hátterében furcsa dolgok is. Mondjuk azt hiszem, ha tud erről, akkor is pont ugyanaz marad a helyzet, akkor is jó eséllyel ugyanúgy megtörténhet ez az egész, hiszen nem akarom úgy élni az életemet, hogy lényegében folyton csak rettegek és nem merek kilépni az utcára, mert attól kell tartanom, hogy esetleg valaki bántani akar majd.
- Tudom én azt. Tudod... én valahogy úgy gondolom, hogy a legjobb az lenne, ha... senki se lenne ilyen, mint mi, én se akarok. - oké azért ezt egy kicsit óvatosan mondom. Aaron tuti, hogy kiakadna, ha hallaná, nem igazán támogatja az efféle véleményemet és nem tudom, hogy Logan hogyan vélekedik a dologról. Lehet, hogy ő szereti a képességét, szereti, hogy különleges és nem szívesen változtatna ezen. Nem tudhatom és nem biztos, hogy ezt most kéne megtárgyalni, amikor egyébként sincs túl jól és van épp elég gond most ahhoz, hogy ne bonyolítsuk még felesleges nézeteltérésekkel.
De ezek után mégis csak muszáj elmondanom neki a részleteket is, mert... mert jobb ha most derül ki minden azt hiszem. Legalább ha kiderül, hogy neki ez sok, akkor tudni fogom és nem jár felesleges dolgokon az agyam és nem várok buta módon sokat, amikor semmi értelme sincs. Persze ezek után pozitívan lep meg, hogy a kezemet a lábára teszi és amit mond. Azért valahol felkészültem rá, hogy esetleg mégis az lesz a vége, hogy nemet mond, nem kér belőlem, annak is lenne realitása.
- Azt nem is hagynám neki Logan és ez az egész... nem is tökéletes így, csak hát máshogy elég nehéz kivitelezni azt hiszem. - húzom el kicsit a számat. Jobb lenne, ha máshogy lenne, ebben biztos vagyok, csak hát Aaronnak meg van a maga sajátos világképe és én ebbe eddig se nagyon tudtam beleszólni, no meg az érveit azért megértem, hogy miért csinálja és csak a megoldás módja nem az igazi még mindig.
Kicsit azért hátrébb lépek, amikor érkezik a nővér, hiszen gondolom kell az az infúzió. Aztán még azt is ki kell találni, hogy majd mikor lépjünk le innen, mert annak is ideje van lassan. Nem lenne jó, ha újra megvizsgálnák és kiderülne, hogy túlságosan gyorsan javul az egészségi állapota. Igazából talán e miatt nem is kéne az az infúzió, de ebbe nem szólok bele, attól azért baja csak nem lehet. Azt viszont én sem értem, hogy az a nő miért ilyen ideges és a pohár és... Logan keze. Csak pillanatokig pislogok értetlenül, a nővér viszont láthatóan nem igazán akar távozni, pedig nagyon is kéne neki, mert akkor tudom elvinni innen őt, ha valami nincs rendben, pedig... úgy fest, hogy nagyon nincs. Riadtan nézek rá és már mellette is termek, amikor hátra dől az ágyon és láthatóan a víz is le veri. Ez így... nagyon-nagy gond. - Mit... mit csinált vele? - én érezhetően teljesen jól vagyok, ott se történt bajom, akkor mit akarnak vajon Logantől? A nő itt már láthatóan idegesen pillantgat az ajtó felé és persze felém is, amikor megpróbálom szépen kiszedni legalább az infúziót, mert az nagyon nem tuti, hogy még mindig csepeg belé. - Le kell lépnünk... most. Fel tudsz állni? - csak halkan súgom, de persze a nővérke, vagy nővérkének álcázott nő már akkor is mocorogni kezd, amikor az infúzióval bajlódom. Az a mázli, hogy volt már dolgom ilyesmivel, hála a bátyámnak, és amikor aztán azt érzem, hogy a nő egyszerűen csak megragadja a karomat, valahogy reflexből indul be a védekező mechanizmus, ahogy a tűt fordulatból vágom bele az oldalába. Legalább ezzel sikerül elérni annyit, hogy hátratántorodik, és magára rántja az infúziós állványt, már csak valahogy fel kéne támogatnom Logant, hogy fel tudjon állni.

Tárgy: Re: Faye & Logan Szomb. 29 Nov. - 17:23

Faye & Logan

Take my hand that we can fall together

-Ilyen miatt senkiről sem lenne rossz véleményem -ez nem olyan dolog, mint az én autólopásos tettem, Faye nem tehet róla, hogy ilyen különleges lett, azt pedig nem várnám el a testvérétől, hogy szarja le ezt az egészet. Nekem is megmozgatná a fantáziámat, ha rájönnék, hogy mire lépes a húgom vére. Mondjuk én nem vagyok orvostanhallgató, ezért sok mindent nem tudnék vele kezdeni, de ha lenne rá lehetőségem, akkor mindenképp megvizsgálnám.
Arra már nem szóltam semmit, hogy Faye el akarta mondani... szerettem volna hinni neki, de ilyen helyzetekben azért képes az ember szépíteni a dolgokon. Én nem így akartam megtudni, hogy van második képessége. Mondjuk már csak azért sem volt jogom ezen túlságosan bosszankodni, mert így legalább részben kvittek vagyunk. A különbség annyi, hogy az én titkom még nem okozott gebaszt... és én azt azután „szereztem”, miután összejöttünk. Nem mintha bármit változtatott volna a dolgokon az, ha már eleve ezzel az „aprósággal” indít... nekem mindenhogy kell és kész.
-Persze, nem lennének különbségek, annyiból valóban jó lenne,de gondolj bele... így is elég sok olyan van, akinek a kezébe több hatalom került, mint amennyivel bírni tudna. Ha ezek egyszer összeállnának, abból apokalipszis lenne. Földrengések, cunami. Városokat irthatna ki egy-vagy több megerősödött mutáns -persze nem mindenkinek olyan fejlett a képessége, de ha mondjuk egy terrorista olyant kapna... még csak meg sem erőltetné magát, de ezrek halnának meg. És lazán megúszná a gyilkosságot. Á, én inkább arra szavazok, hogy nekem se legyen képességem és másnak se. Így is elég háború van a Földön, nem kell a nyakunkba még egy.
-De? -pillantottam rá érdeklődően, miközben a kezét a lábamra raktam, ami még mindig be volt takarva. Közben néztem ahogy fészkelődik és szívem szerint megemlítettem volna neki, hogy tetszik a fekete (?) bugyija. Ehelyett, csak letöröltem az arcomról egy mosolyt, még mielőtt észrevehette volna.
-És ha azt mondom, hogy kérek belőled? -akkor lenyomunk egy heavy pettinget. Szép is lenne.
Nagy figyelemmel hallgattam a további „fejleményeket”, amikkel mondjuk nem sok minden új dolgot mondott. Eddig is sejtettem, hogy párszor kísérletezett rajta a tesója... és az sem lepett meg, hogy másokat is kipróbált. -Ez egész addig nem zavar, ameddig engem be nem akar fogni. Mert, hogy az én véremmel nem kísérletezik, az is biztos -jelentettem ki határozottan, miközben a lányt néztem. Majd a nyíló ajtó miatt odakaptam a fejemet. Az egyik nővér jött be rajta. Kérdezte, hogy vagyok, majd azt mondta kicseréli az infúziót. Azonban arra már nem válaszolt semmit, mikor megkérdeztem, hogy minek, mikor a másikban még van. Ő feltétlen ki akarta cserélni, én meg mint egy jó kisfiú, hagytam magam. A biztonság kedvéért minden apró mozdulatát figyeltem, és amikor közelebbről sikerült megvizsgálnom az arcát, akkor vettem észre a vonásain, hogy valami nem stimmel. Mintha ideges lett volna. De azért bekötötte, majd miután elmondta, hogy nemsokára hoznak pár papírt, úgy fordult meg, hogy sikerült levernie az éjjeliszekrényen heverő bögrét. Én természetesen azonnal nyúltam utána és a képességem miatt sikeresen el is kaptam. Ekkor azonban... remeg a kezem? De miért?
A nővér hátrafordult, sikeresen megjátszva a csodálkozást. Mindketten a kezemet néztük, ami már annyira remegett, hogy kiesett belőle a bögre. Ilyen akkor volt párszor, amikor előjött a képességem.
A csaj elintézte annyival, hogy azonnal hív orvost, azonban láthatóan nem sietett túlságosan. Mintha előre tudta volna a forgatókönyvet.
Hátradőltem, egyenesen rá a párnámra. -Faye, valami nem stimmel -néztem rá segélykérően. Szabályosan folyt rólam a víz, mintha az előbb beültem volna egy szaunába.

▲ music ▲ 562 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan Pént. 28 Nov. - 14:14

Logan & Faye

- Nem félek tőled, csak nem akartam, hogy... rossz véleményed legyen rólam. - vagy a bátyámról, vagy akármiről. És még így is vannak dolgok, amikről nem tud, de azokat... azokat egyszerűen nem mondhatom el igaz? Nem értené meg, azt senki sem értené meg. Vagy... vagy igen? Fogalmam sincs, tényleg nem tudom, félek, hogy nem kezelné jól a teljes őszinteséget, pedig nem akarom, hogy kiakadjon miatta. Már így is elég rossz ez az egész helyzet, így is épp eléggé ki vagyok a miatt, ami történt vele miattam, nem akarom, hogy még rosszabbul alakuljon ez az egész. Ezért lenne jó, néha tényleg jó lenne átlagosnak lenni, de persze rám nem hat a saját vérem. Én... én soha se lehetek normális?
- De! Én el akartam mondani, komolyan. - nem akartam titkolni előle, pont azért nem, mert nem tehetem, főleg ha valaki igazán érdekel, akkor nem lehetnek előtte titkaid és nem akarom, hogy azt higgye sose tudta volna meg, ha nem így derül ki. Elmondtam volna, csak... kellett egy kis idő, hogy eljussak oda és nem a táncparkett közepén akartam a fülébe súgni, hogy mik vannak még mögöttem, amikről nem tud. Nem hiszem, hogy annyira értékelte volna.
De az a fontos, amit eztán mond, mert én is így érzem, nekem is fontos és nem csak időlegesen akarok vele lenni és ezért mondtam volna el neki, hiába hogy nem hiszi, akkor is így tettem volna, ha talán nem is most, de idővel igen, mert ez így lett volna a fair vele szemben. Akkor legalább el tudja dönteni, hogy tényleg akar-e tőlem valamit, vagy sem. És én azt is megértettem volna, ha végül a nem mellett dönt. Nem feltétlenül akar mindenki a másik zavaros életéből.
- De persze ez is igaz, de már most is vannak olyanok, akik veszélyesek lehetnek nem? De akkor legalább nem lennének különbségek. Én... én nem is tudom. Néha csak arra vágyom, hogy én se legyek ilyen, de Aaron szerint ez lehetetlen. - rám nem hat a saját vérem, tőlem nem lehet elvenni semmit, pedig én akarnám, én hagynám, mert nincs szükségem rá. Még csak különösebb haszna sincs számomra a képességemnek, akkor meg miért lenne szükségem rá? Felismerem a mutánsokat, de ha mindenki az lesz, akkor ez már amúgy is felesleges nem?
- Köszönöm, ez... nem is tudod, hogy mennyit jelent, de... - halkan sóhajtok egyet és felhúzom kicsit a lábamat, hogy rendesen szembe tudjak fordulni vele. Az utolsó könnycseppet is letörlöm az arcomról. Ha elmondtam neki ezt, ha már kiderült, akkor el kell mondanom a többit is és... maximum majd nem érti meg, de nem fair, ha csak azt hiszi, hogy minden oké és csak ennyi van, miközben. - Figyelj... én megértem, ha sok neked ez és... ha azt mondod, hogy nem kérsz belőle, belőlem, akkor elmegyek jó? - oké nem kéne már megint elcsuklania a hangomnak, mert nem fair, ha a könnyek miatt esik meg rajtam a szíve. Kedvel, de nem biztos, hogy ez mindenre elég és nekem azt is meg kell értenem. - Aaron azért jött rá ezekre a dolgokra, mert ő elég sokat... szokott kísérletezni. Néha... néha másokon is, mutánsokon, mint mi. Csak szimplán vért vesz tőlük, hátha az enyémmel keverve képes lesz célirányosan képességet adni az embereknek. - így értheti igaz? Ezért jó, hogy én felismerem a hozzám hasonlóakat, mert így meg tudjuk szerezni a vérüket. És innentől csak figyelem őt, csendben, hogy vajon nem akad-e ki még jobban. Nem tudom, hogy mi a jó, ha az ember fokozatosan adagol, vagy ha egyben zúdít mindent a másikra, de... talán jobb ezt most egyben lerendezni.

Tárgy: Re: Faye & Logan Csüt. 27 Nov. - 20:40

Faye & Logan

Take my hand that we can fall together

-Mi olyan zavaros? Őszintének lenned? Még mindig nem értem miért kéne tőlem félned... -ráztam meg a fejemet. Egyáltalán nem éreztem így fair play-nek ezt az egészet. Jó lett volna, ha szól a második képességéről, hogy még időben elkezdjem a karate óráimat. Jó persze igaziból nem mennék sehova sem pluszba edzeni, de akkor is jobb, ha felkészül az ember az ilyesmire...
Ez olyan mint amikor vezetni tanulsz. Ha már jól megy a vizsga előtt, akkor is olyan autóval kell közlekedned az oktatóval az oldaladon, amelyikben mindkét oldalon van pedál... hiába vannak meg hozzá a képességeid, kell egy támasz. És nekem ez a támasz jelenesetben az lett volna, hogy tudok arról, hogy miért ilyen értékes Faye. Mert ha ezzel tisztában vagyok, akkor alap, hogy magamhoz láncolom.
-Nem, nem akartad -vágtam rá, mert szinte biztos, hogy nem mondta volna el magától, ha ennyire titkolni akarta. Bár még mindig fogalmam sem volt mire jó ez az egész. Nem ítélnék el ez miatt senkit sem, főleg nem Fayet. -De mindegy, már megtörtént a baj... -vontam vállat egy sóhajtás kíséretében, majd arra koncentráltam, hogy inkább bántás helyett megvigasztaljam, mert végül is ez az egész helyzet... ez mindkettőnk hibája részben.
Most ha mész az utcán a haveroddal és mindkettőtöket leszar egy madár, akkor sem azon kezdtek el vitatkozni, hogy kinek a fején nagyobb a kula... mert egyformán le vagytok szarva. És nagyjából ez a helyzet állt fent, csak nem ezzel a példával.
Így inkább azzal törődtem, hogy már ne rontsam tovább a helyzetet és ennek köszönhetően egy kisebb őszinteségi rohamot kaptam, amiért azért csak kaptam jutalmat csók formájában. Utána természetesen viszonoztam az ölelést, igaz még csak egy kézzel. Elég erősen be voltam fájdalom-csillapítózva, nem hiszem, hogy nagyon fájt volna, ha megemelem a sérült kezemet, de mivel „le volt kötve”, ezért nem igazán tudtam mozgatni.
Faye további mondatait ugyanúgy hallgattam tovább szótlanul, mert amúgy sem szoktam belevágni rendszeresen mások mondandójába. Idegesítő egy szokás, az biztos.
-Faye... ez mind szép és jó, de... szerinted nem élnének vissza néhányan a képességükkel? Ha nem tudjátok szabályozni ki milyent kapjon és egy terroristához kerülne mondjuk egy elem irányítása, annak elég durva következményei lehetnének -magyaráztam el neki, hogy miért látják rosszul a dolgokat. Ez kétlem, hogy segítene az emberek helyzetén. Inkább a mutánsokat kéne megfosztani a képességüktől. Én nem bánnám, ha átlagos lehetnék. Főleg akkor, ha mások is azok lennének. -Szóval szerintem semmiképp sem az a megoldás kulcsa, hogy utcai emberek kezébe még több hatalmat adunk -osztottam meg vele a véleményemet, ami még mindig nem azt jelenti, hogy az övét leszólnám agresszívan. Egyszerűen én így látom, ő meg másképp látja, kész. Nem kell ebből harmadik világháborút rendezni.
-De értékelem a törekvésedet. És ha ez az álmod akkor... akkor én támogatlak -még akkor is, ha nem feltétlen értek vele egyet. Tiszteletben tartom mások céljait és általában ki is állok mellettük, ha nem az egész világ elpusztítására törekszenek. Faye pedig láthatóan segíteni szeretne és nem kizárt, hogy bejönne a terve... az, hogy én nem igazán hiszek ebben egy dolog.

▲ music ▲ 494 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan Csüt. 27 Nov. - 13:26

Logan & Faye

Ahhoz kétség sem fért, hogy végig vele maradok és ahhoz sem, hogy megvárom. Mégis hogyan hagyhattam volna itt, ha egyszer fontos nekem és miattam lett baja, mert lássuk be, akkor is miattam történt ez az egész. Talán ha őszinte vagyok, akkor is megtörténik, e téren majdhogynem mindegy, de... tudom, hogy el kellett volna mondanom már az elején, csak hát ez még több kérdést vet fel, honnan tudom, hogy mire képes a vérem, honnan tudom, hogy hogyan lehet módosítani úgy, hogy képességet vegyen el. Az ember nem jön rá csak úgy magától, hogy a vége különleges nem? Az sajnos nem működik, és én el akartam kerülni a még több kérdést és főleg a még több esélyt arra, hogy a végén kiderüljön, hogy neki ez sok, hogy nem tud mit kezdeni az egésszel.
Csak még rosszabb, amikor felül mellém, hiába próbálok nyugodt maradni, egyáltalán nem könnyű jelen helyzetben. Tudom, hogy hibáztam, el akartam mondani neki mielőtt az egész megkuszálódott, csak hát... közben meglőtték és jöttek azok a fickók és nem volt rá lehetőségem. De most el kell mondanom, tudom. Alig merek ránézni akkor is, amikor a nevemet mondja és biztos vagyok benne, hogy mérges, hallani a hangján, amikor rákérdez a képességemre, ettől pedig ha ez egyáltalán lehetséges csak még rosszabbul érzem magam.
- Nem... nem erről van szó. Én... én bízom benned, csak ez elég zavaros nálunk így... családilag. - nem tudom, hogyan kéne megfogalmaznom. Ha most ezt elmondtam neki, akkor el kéne mondanom mindent nem? Mármint az lenne a fair, ha mást sem titkolnék előle, csak hát ez még nehezebb, mert talán nem értené meg és én nem akarom, hogy gond legyen belőle, hogy a bátyámat elítélje miatta, hiszen ő csak jót akar a világnak, nem csinált semmi rosszat. - El akartam mondani, amikor... mielőtt Beth kirángatott. - el akartam mondani neki önként, nem akartam, hogy így derüljön ki véletlenül, tényleg akartam, csak hát eléggé közbejött az, hogy közben meglőtték, és nem tehetek róla, de e miatt csak még pocsékabbul érzem magam, főleg amikor maga felé fordítja a fejemet. Láthatóan nem mérges és amiket mond... Nem is tudom, hogy mit mondhatnék, hogy most mi lenne a jó válasz. Egyszerűen csak a kezeimbe fogom az arcát és megcsókolom még egyszer, miután az előző lágy csókot viszonoztam már. Tudom, hogy ez most jó eséllyel sós a könnyektől, de nem érdekel. Aztán csak átölelem, na jó nem olyan nagy elánnal, mert nem tudom, hogy mennyire van még pocsékul. Kell pár pillanat, amíg sikerül megnyugodnom, akkor engedem csak el és törlöm meg az arcomat. - Te is fontos vagy nekem és... tudom... tudom hogy nem csak kihasználni akarsz. Azt már megtehetted volna. Nem ezért nem mondtam el. - nem arról van szó, hogy nem bízom benne, ezt tényleg fontos, hogy tudja. - Egyszerűen csak Aaron eléggé... félt e miatt, és nem mondtuk még ezt el soha senkinek, mert ő... tudod ő jött erre rá. Vett tőlem vért, gyakorolt a sulihoz és akkor jött rá. Próbál... kifejleszteni egy olyan szert, amitől akár mindenkinek lehet képessége. Gondold el! Akkor nem kéne félniük az embereknek, mert nem lennének ők se mások. - és igen, látszik rajtam, hogy tökéletesen hiszek abban, amit mondok neki, hogy megváltoztathatjuk a világot, hogy jobbá tehetjük, pedig irreális, hiszen mennyi kéne ahhoz a véremből, hogy mindenkinek beadjunk valami szérumot, de hát ez hívják elvakultságnak igaz? Én pedig hiszek a bátyámban, mindig is hittem.

Tárgy: Re: Faye & Logan Szer. 26 Nov. - 20:50

Faye & Logan

Take my hand that we can fall together

Tudom, hogy elég szarul voltam és nem fogom tudni elégszer megköszönni Faye-nek, azt, hogy végig velem maradt és segített. Nélküle lehet, hogy elvéreztem volna, nem tudom. Mondjuk ha azt nézzük, hogy egy csonttörés körülbelül egy nap alatt gyógyul... lehet, hogy amúgy sem vesztettem annyi vért, mint amennyit egy átlagos ember ennyi idő alatt. Mindenesetre azért nem próbálnám ki azt a variációt, hogy mi lett volna ha... a lényeg, hogy számíthattam rá még ilyen szorult helyzetben is. Nem pánikolt be, próbált lélekben és testben is itt maradni velem és erősíteni engem. Mert ilyenkor még ez is sokat számít. Igaz, hogy az idő nagy részében azon idegeskedtem, hogy mit titkol előlem és őszintén szólva zavart ez a hallgatás. Mindenesetre ezt a mentőben nem hozhattam fel, sőt utána sem egy darabig, mert elég hamar betoltak a műtőbe. Csak reméltem, hogy időközben még véletlen sem lép le Faye, mert ha már ennyit kibírt velem, akkor az a minimum, hogy megvár. Vagy hagy valami üzenetet, hogy nemsokára jön, addig pihengessek...
Szerencsére azonban a kórházban maradt és amint ébredeztem ő már be is rontott a kórterembe, legalább úgy, mint egy tatár. Utána pedig olyan másnak tűnt. Ahelyett, hogy örült volna nekem kicsit talán még távolságtartóan is viselkedett. Valamint a tekintete... hideg, zavaros volt, ahogy az egész arca.
-Faye... ? -ültem fel hozzá és azzal a kezemmel nyúltam felé, amelyik nem volt felkötözve. -Mi a baj? -hát valami nyomta a lelkét, az biztos. Én maximum akkor szoktam ilyen képeket vágni, amikor tudom, hogy valami megbocsájthatatlan bűnt követtem el. De ő? Hát tippelni sem tudtam, hogy mit fog felhozni. Talán a titkát?
-Mi az? -kérdeztem tök komoly arckifejezéssel és kicsit még talán haragosan is. Szóval csak a második képességéről van szó... hogy ráéreztem a buliban! És képes volt ezt az egészet egy fejcsóválással letudni.
Mindenesetre figyelmesen hallgattam a további mondatait, mert már nagyon kíváncsi voltam a folytatásra. Miután befejezte a hosszúra nyúlt szövegét, már mindent értettem. Persze, hogy veszélyben van és értékesebb nálam. Át tudna változtatni bárkit a vérével és a pöcsfejeknek meg pont ez kell. Ha egyszer valamelyik tudós brigád elkapná akkor biztos vagyok benne, hogy nem tudnám egykönnyen visszaszerezni. Még az is lehet, hogy sortüzet nyitnának rám... tekintve, hogy azok a fickók is mennyire elszántak voltak. Erről beszéltem... ezért lenne háború abból, ha köztudott dolog lenne a mutánsok létezése. Rengeteg önző seggfej van a Földön, akik így akarnának hatalomhoz jutni.
-Szóval nem bíztál bennem -dőltem hátra a párnámra. -Mégis meddig akartad ezt titkolni Faye? -egyáltalán nem voltam mérges, szimplán csalódott. Kibaszott csalódott. Ugyanakkor annyira mégsem tudtam kiakadni, mint amennyire mondjuk ő elvárta. Egyrészt nem is szeretek másokkal veszekedni, plusz mint mondtam nem húztam fel magam, csak csalódtam benne, ahogy ő is párszor az este folyamán.
Viszont a könnyei... nem bírtam nézni, ahogy sírt miattam. Megint felültem hozzá és megfogtam a kezét. -De nem a te hibád... csak el kellett volna mondanod nekem mi a helyzet -magyaráztam. -Tudod, hogy megvédenélek és nem engedném, hogy bármelyik őrült tudós kísérletezzen rajtad. Fogadd már el, hogy fontos vagy! -töröltem le egy könnycseppet az arcáról és az állánál fogva felém fordítottam a fejét, hogy végre leheljek egy csókot az ajkaira. -És hidd el, hogy nekem nem csak az ágyamba kellesz, hanem ez életembe...

▲ music ▲ 532 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan Szer. 26 Nov. - 10:33

Logan & Faye

- Oké, kiderítjük, mert... mert Beth nem rossz ember. - nem tenne direkt ellenem semmit sem. Nem tud arról, hogy mi vagyok, ez tény, sosem mertem elmondani neki, még senkinek se mertem, de attól még tényleg nem rossz ember, és nem hiszem, hogy szándékosan kevert volna bajba. Talán megzsarolták, de akkor is nagyon furán üres volt a tekintete és ez nem feltétlenül erre utal sajnos. Valami történt vele és nem tudom, hogy mi, de ő legalább jól van, míg Logan cseppet sem és az most igenis fontosabb nekem, hogy ő végre rendben legyen. És e miatt rázom a fejemet, amikor kérdezget, mert ez most nem az a pillanat, hogy elmagyarázhatnám neki ezt az egészet. Túlságosan pocsékul fest ahhoz és hiába, hogy egyébként gyorsabban gyógyul, mint az átlag, attól még igenis nem akarom, hogy baja essen, nem akarom, hogy azt mondja nekem, hogy minden oké és közben meg szép lassan itt ájul el a vérveszteségtől.
Most egyébként sem az a fontos, hogy mindent átbeszéljünk, hanem hogy minél előbb a kórházban legyünk és ellássák végre, hogy rendbe tegyék a sebét és hogy ne kelljen azon aggódnom, hogy miattam tényleg komoly baja lesz. Azt tényleg nem élném túl, az aztán végképp tuti, hogy teljesen visszavetné a világba vetett bizalmamat. Aaronnak ez persze jó lenne, mert tuti, hogy onnantól eszem ágában sem lenne többé kimozdulni, ha csak nem muszáj valami miatt, de hogy szembe menjek az akaratával, arra nulla esély lenne.
Sokat várok, de nem érdekel, amúgy se nézem az órát, csak akkor nézek fel, amikor végre nyílik az ajtó és kiszól a nővérke, hogy bemehetek. Nem kell sok, se perc alatt pattanok fel és viharzok be hozzá. Csak az ajtóban torpanok be, hiszen ettől még a helyzet nem változott, még mindig ugyanaz a gond, el kell mondanom neki az egészet és az a baj, hogy bőven meg van rá az esély, hogy engem hibáztat majd, ami teljesen reális lenne, hiszen végül is miattam van, miattam lőtték meg.
- Nem is tudom, de... nem számít. - rázom meg a fejemet. Nem érdekes, hogy mennyit vártam. - Az a lényeg, hogy jól vagy. - igen, egyértelműen rajtam jobban látszik, hogy totál ki vagyok, ő jobban viselte a dolgot. Csak akkor ülök le, amikor megpaskolja maga mellett az ágyat, szépen lehuppanok a szélére. A kezeimet az ölembe ejtem és eléggé tétován pillantok csak rá. Az ajtó felé nézek, hogy még véletlenül se jöjjön be senki, remélem, hogy nem is fog, mert ezt most tuti, hogy senkinek sem szabad hallani. Aaron kinyír, ha még a mostaninál is nagyobb bajba sodrom magamat.
- Én egy kicsit... füllentettem. Van másik képességem is, csak az... olyan, ami veszélybe sodorhat és nem nagyon beszélhetek róla. - jó, talán nem a legjobb felvezetés, de mégis akkor hogyan kéne mondanom? Sose voltam ebben jó, a dolgok közepébe vágás nem az igazi, viszont lassan adagolva meg azt hiszem nem értené meg. - A bátyám tudod orvosira jár és ő jött rá, hogy a vérem eléggé különleges. Ha beadják valakinek akkor megváltoztatja a DNS-ét, képességet kaphat tőle, vagy megfelelően módosítva véglegesen el is veheti azt. Ezért... ezért akartak elkapni. Ezért... ezért félt annyira a bátyám mindentől és... és ezért az én hibám Logan, miattam lőttek meg. Sa...sajnálom! - a végén már nem nagyon megy, hogy rá nézzek, csak az ujjaimat tördelem az ölemben és bámulok magam elé, miközben legördülnek az első könnycseppek is az arcomon. Mérges lesz, tuti, hogy mérges lesz és... és majd elküld, ami totál érthető lesz, hiszen miattam került bajba, mert én nem voltam őszinte és mert egyébként is veszélyes a közelemben lenni.

Tárgy: Re: Faye & Logan Kedd 25 Nov. - 19:27

Faye & Logan

ide jöhet idézet, vagy dallam link

-Akkor majd együtt kiderítjük mit csináltak vele -nyilván lőtt sebbel nem állnék neki keresgélni a barátnőjét és kifaggatni arról, hogy mit csináltak vele. De miután rendbe jöttem szívesen utánajárnék mivel fenyegették, mit csináltak vele, amiért ilyen hideg lett hirtelen. Mindenesetre adott helyzetben abszolút nem ezt tartottam fontosnak. Inkább azt akartam kideríteni miért kellett azoknak a fickóknak Faye. És erre jól tudtam, hogy a lány tudja a választ, csak eddig próbálta titkolni. Ezen pedig úgy látszik az sem változtatott, hogy immár pontosan tudta milyen következményei lehetnek ennek az egésznek... nem mintha őt hibáztatnám, szerintem én voltam egy seggfej, hogy nem szabadítottam ki Fayet Beth szorításából. De talán ha tisztában lettem volna azzal, hogy valami miatt nagy veszélyben van mindenhol, talán még a saját házában is... hát akkor lehet, hogy máshogy kezeltem volna a helyzetet. Szóval végső soron mindkettőnk hibázott. Az viszont nekem fájt, hogy valamit ennyire el akart hallgatni. Ez az este már tényleg egy katasztrófa. Lehet, hogy fölösleges lett volna elhívnom, mert ez idő alatt tulajdonképpen mindkettőnk csak csalódott a másikban.
-Nem akadnék ki... -tettem még hozzá teljesen feleslegesen, mert már pakoltak is be a mentőbe a srácok. De tényleg ennyire mocskos titka lenne, hogy felhúznám magam rajta? Mert már lassan attól lettem ideges, hogy nem mondja el... ennyi erőből igazán kibökhette volna és akkor ugyanott tartunk. Mert így is egész végig azon kattogott az agyam, hogy például mi lesz a későbbiekben? Ha egyszer el akarták kapni, akkor másodszor is próbálkoznak... és én még mindig nem tudtam ennek mi az oka.
A mentőben nagyrészt fogtam a kezét. Akartam, hogy érezze: legközelebb is megcsinálnám ezt miatta. Akár még többször is, mert fontos nekem. És ha már van egy középkategóriás képességem, amivel legalább őt meg tudom védeni, akkor kihasználom a lehetőséget.
A kórházba érve azonnal be tudtak vinni a műtőbe, ugyanis akadt egy kisebb sebész csapatuk, úgyhogy egy kis egyeztetés után már kábítottak is. Hát azt passzolnám, hogy mit csináltak pontosan meg milyen hosszú ideig tartott az ügy, de szerintem max. 1 óráig lehettem kiütve az altatóktól. A legelső emlékem a kórteremhez kötődik, mikor gőzöm sincs hányadik emeleten, de már ott ébredeztem. Amint tudtam felmértem mi a helyzet velem. Hát, egy jókora kötés volt a kulcscsontomnál, a vállamon áttekerve. Meg egy tiszta felsőt is adtak, hogy azért mégse azt a véreset kelljen felvennem.
Az ajtó nyitódására odanéztem mosolyogva. Szóval nem hagyott itt. -Megvagyok -válaszoltam a kérdésére és közben követtem a tekintetemmel, ahogy idejött hozzám. -És te? Sokat kellett várnod? -szegény tiszta nyúzottnak nézett ki. Talán még jobban megviselte ez az egész őt, mint engem.
-Ülj le -ütögettem meg az ágyat magam mellett és arrébb csúsztam, hogy elférjen.

▲ music ▲ 435 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan Hétf. 24 Nov. - 21:59

Logan & Faye

Azzal azért rengeteget segít, hogy ő legalább próbál nyugodt maradni, pedig azt hiszem nekem kéne benne tartani a lelket és nem fordítva. Én igyekszem is, komolyan nagyon igyekszem, de nem vagyok kifejezetten jól, főleg mert tudom, hogy ez az egész egyértelműen miattam van. Én tehetek róla, hogy őt bántották, én tehetek róla, hogy ártottak neki és egyelőre még fogalmam sincs, hogy ezt hogy a fenébe kezeljem. Nem tudok csak úgy megnyugodni, főleg mert kérdései lesznek és nem tudok hazudni, sosem ment. Egyébként is el akartam mondani neki még odabent, vagy legalábbis a nagy részét, csak hát közbe jött ez a kirángatás dolog és végül nem sikerült. És most azt mondom bárcsak ne jött volna utánam, hiszen engem nem bántottak volna, legalábbis nem durván, mert szükségük van rám, ő viszont... Istenem, olyan nagyon vérzik!
- El... igen, előbb-utóbb eláll. - nem akarom hozzátenni, hogy rossz vége is lehet annak, hogy eláll, mert egy ilyen seb nem fog csak úgy begyógyulni, ezt mindketten tudjuk, csak hát most ezek a pillanatok nem pont az őszinteségről szólnak, ezt is sajnos mindketten tudjuk. Mint ahogy nem is ez a jó pillanat arra, hogy mindent részletesen elmeséljek neki, amit eddig még nem. Azt hiszem túl sok lenne, és nem pont most kéne még jobban felidegesítenem.
- Lehet, hogy megfenyegették, de olyan... furán kába volt a tekintete. Nem... nem tudom. - igazából azt sem tudom, hogy mi van Beth-szel és ez csak most tudatosul bennem igazán, ahogy róla beszélünk. Visszamentem a telefonálás miatt, de nem néztem utána, hogy hol van, hogy visszament, vagy mi van vele egyáltalán és ez azért most még pluszban zavarni is kezd persze. Na ettől még nem fogom itt hagyni, hogy megnézzem, hogy mi van a barátnőmmel, mert mégis csak Logan az, aki vérzik és őt lőtték meg, de én nem tudok rajta segíteni. Jó is lenne, ha valami hasznos képességem lenne, nem pedig csak... egy ilyen egyszerű és béna, ami mindenki másnak jó, csak épp nekem nem olyan hű de. Viszont legalább hallom a távolban a szirénák zaját, már azt hiszem ez is valami. Nem mondom, hogy megnyugtat, de azért mégis csak határozottan sokat segít, hogy képes legyek legalább egy kicsit lassítani a szívverésemet.
- Ez... ez az egész. Én el fogom mondani, ígérem, csak nem most, mert te... nem vagy jól. Előbb muszáj, hogy ellássanak. - nem akarom most kiakasztani, amikor egyébként is elég rossz bőrben van. Ilyenkor azt, aki rosszul van nem szabad még inkább bántani, mindenki tudja, aki valaha is volt olyan mellett, aki megsérült, főleg súlyosan, vagy csak van egy kevés realitás érzéke. És végre számomra és számára is szinte felmentő seregként érkeznem meg a mentők, ami végre azt jelenti, hogy legalább addig elég csak fognom a kezét, ha egyáltalán odaengednek, amíg beviszik. Az egyik fickó persze kérdőn néz rám, hogy már miért akarnék velük menni, de azt hiszem életemben igazán először elég határozottan tekintek rá, hogy ne nagyon akarjon ellenkezni velem. - A barátnője vagyok és vele kell mennem. - bököm ki végül, erre már nem nagyon húzza a száját és amúgy se hiszem, hogy kellene most nekik valaki, aki kiveri itt a balhét. A mentő elindul, én pedig amennyire tudok próbálok hozzáférni, hogy fogjam a kezét legalább, hellyel-közzel hagyják, fogjuk rá. Aztán persze eltűnik a szemem elől, amíg rendbe eszik, én pedig véres ruhával, elkenődött sminkkel ülök le kint, és csak időnként fásultam rázom meg a fejemet az olyan kérdésekre, hogy megsérültem-e, vagy hogy nekem van-e valami bajom, esetleg bólintok, amikor valaki arról érdeklődik, hogy jól vagyok-e. Azt azért nem mondanám, de fizikailag nincs bajom. Végül akkor pattanok fel, amikor egy nővérke toppan elém, miszerint jól van, lassan ébredezik és bemehetek hozzá. Nem kell egy pillanat sem, hogy hamarosan már bent legyek, csak akkor veszítek a lendületemből, amikor összetalálkozik a tekintetünk.
- Jobban vagy? - jó tudom, nem ezzel kéne nyitni, tudom, hogy el kéne mondanom mindent, de most így azonnal zúdítsam rá? Miközben most lőtték meg? Persze a tekintetemből látszik, hogy aggódom, hogy félek, hogy... istentelenül nehéz ez az egész, hogy el kéne mondanom neki az igazat, hogy eddig nem tettem, hogy talán megutál miatta, hiszen az én hibám, hogy megsérült.

Tárgy: Re: Faye & Logan Hétf. 24 Nov. - 6:48

Faye & Logan

So why does it feel so good? So good to be bad...

Azt azért nem mondanám, hogy teljesen nyugodtan kezeltem a helyzetet, csak próbáltam annak tűnni. Plusz ugye a seb... vagy nyugton maradtam és elviseltem a sorsomat, vagy még jobban fájt. Sok választási lehetőségem nem volt. De inkább azt a látszatot keltettem, hogy ura vagyok a helyzetnek, minthogy ennél is gyengébbnek lásson. Pedig legbelül... legbelül minden volt bennem csak nyugodtság nem. Aggodalom. Fájdalom. Félelem. Düh. Kíváncsiság. Annyi mindent akartam volna mondani, de ezt leszorítottam pár jelentéktelennek tűnő mondatra. Nem akartam ráragasztani a bennem kavargó akármit Faye-re. Aggódott ő eleget helyettem is. -Ez is előbb-utóbb eláll -nyögtem ki pofátlanul nagy beletörődéssel a hangomban. Mert az jobb lett volna ha kiakadok és hisztizek? Na, ugye, hogy nem. Ilyen állapotban erőm sem volt hozzám.
Arra csak bólintottam, amikor megint felhozta a tesóját. Reméltem, hogy tényleg van elég gyakorlata ahhoz, hogy engem is kijuttasson, mielőtt kísérleti „patkány” lennék. Egyszer már átéltem ezt, nem szívesen adnám magam oda az orvosoknak megint. Így is úgy érzem túl sok mindenre jöttek rá, csak hallgattak róla. Ha ez nem így lenne, akkor nem vettek volna tőlem annyi vért és nem tartottak volna bent még további két hétig „megfigyelés céljából”. Mindjárt mondom mit figyelgessenek...
De persze akkoriban nem ellenkeztem, még magam sem tudtam mi van velem, ők meg ezt ügyesen kihasználták. Gondolom mára már tényleg annyira elterjedt ez a mutáns dolog, hogy ha lehetőségük lenne rá, akkor életem hátralévő részére laborba dugnának. Melyik eszement tudós nem akarná tudni, hogy miért lettünk ilyenek, amilyenek vagyunk?
-És ha egyszerűen megfenyegették? -nem tudok olyan szerről, ami ilyen hatást váltana ki. Az agyba ültetett chipek pedig szerintem csak a filmekben léteznek. Annyira nem lehet fejlett a technika, hogy ilyent meg tudjon csinálni egy hétköznapi ember... még akkor sem, ha ezek tudósok voltak. Persze mutánsokkal teli világban már ki tudja mit ki nem találnak ezek... a Beth rejtélyen sem kéne csodálkoznom. Egy valami azonban biztos: ezek után én Faye helyében megkérdőjelezném a köztem és Beth között lévő barátságot.
-Mi... mi bonyolult? -néztem rá kérdő tekintettel és enyhe csalódottsággal. Mit hallgat el előlem Faye? Mi az, amit most nem oszthat meg velem? És egyáltalán miért nem? Oké, nem bízik bennem, ez már világos, mint a Nap. De ennyire? Szeretném tabuként kezelni ezt az egész titkolózást, mert ilyen következményei lehetnek, hogy golyót kapok a hátamba. Jó, nekem is vannak olyan dolgaim, amit nem szívesen mondanék el a lánynak. Az viszont nem azért van, mert nem bíznék benne és félnék, hogy beköp. Egyszerűen fogalmam sincs hogyan nézne rám azok után, ha elmondanék neki minden apróságot. Például a múltkori autólopást. Gondolom csalódott lenne és megkérdőjelezné azt, hogy normális vagyok-e. Nem azt mondom, hogy örökké el akarom hallgatni ezeket, egyszerűen szeretnék neki bizonyítani mielőtt ez szóba kerülne. -Faye. Miről van szó? Tudni akarom -jelentettem ki megkérdőjelezhetetlenül nagy magabiztossággal, holott már a mentősök is ideértek. Mert ő sem titkolhat semmit sem örökké. Azt meg főleg nem, ha valami miatt olyan értékes lett, hogy megöltek volna érte. Én sem hallgattam volna a sebességemről, ha neki egyáltalán nem lenne képessége.
Mindenesetre nem sok idő maradt befejezni ezt az egész beszélgetést, mert a mentős srácok már fel is fektettek a hordágyra és szépen bevittek a mentőautóba. Bent leszedték rólam az inget és miközben a sérülést gézzel pakolták tele, már kötötték is be az infúziót.. ez a kettő együtt nem kicsit fájt. -A lány... ugye velem jöhet? -kérdeztem tőlük, mire az egyik bólintott és nagyjából ezzel egy időben már adták is a lélegeztetőmaszkot. Nagyon siettek, az látszott rajtuk... egy percet sem tököltek tovább a sikátornál, a maradék egy ember is viharzott befelé, gondolom a lánnyal együtt.

▲ music ▲ 590 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan Vas. 23 Nov. - 20:57

Logan & Faye

Nem tudok csak úgy állni ehhez, mint ő, nem tudom könnyedén venni. Igenis meglőtték és én iszonyatosan félek, hogy valami komolyabb baja lesz. Ennek az estének nem így kellett volna történnie, ennek az estének jól kellett volna alakulnia, de helyette... minden totálisan összekuszálódott és úgy érzem, hogy kezd az egész káoszba fulladni, pedig az lett volna a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, hogy jobban megismerjük egymást, hogy közelebb kerüljünk és ez a kis bökkenők ellenére is szerintem jól alakult, most pedig... miattam mindennek vége és még csak azt sem tudhatom, hogy nem lesz-e még nagyobb a baj.
- Ez attól még nem nyugtat meg... nagyon vérzel. - nincs benne golyó, ez csak annyit jelent, hogy akkor két helyen is... lyukat, van egy bemeneti és egy kimeneti seb, ami egyáltalán nem mondható jó hírnek és nem valami megnyugtató, csak több vért veszít miatta, csak hamarabb lesz komoly baja és egyszerűen én... én nem bírnám ki, ha nem oldódna meg ez az egész. Ezért van, hogy próbálok én figyelni a szavaira is, miután visszatérek, de főként arra figyelek, hogy mikor jön már a mentő, mert itt kéne lennie pillanatokon belül, mert... mert én mondtam a telefonban, hogy súlyos sérült van, hogy élet-halál kérdése, hogy időben ideérnek-e. Ezt nem lehet csak úgy... elszórakozni, muszáj hogy azonnal jöjjenek!
- Tudom, elmegyünk. Van ebben... gyakorlatom. A bátyám tudod... gyorsan gyógyul. - na igen, és velem is volt már baj. Nem maradhattam kórházban, mert ott megnézhetik a véremet és ha egyszer Aaron kiszúrta azt, hogy más, mint az átlagé, akkor erre mások is rájöhetnek, más dokik is, ezt pedig nem szabadott kockáztatni. De most ez nem számít, csak az, hogy minél előbb érjünk be, hogy itt legyen már a mentő végre, mert muszáj, hogy segítsenek rajta, muszáj, hogy megmentsék, mert én nem élem túl, ha tényleg komoly baja esik, vagy ha... De az nem lehet, életben kell maradnia, egyszerűen muszáj! Az én hibámból nem halhat meg senki, az én hibámból nem lehet senkinek sem komoly baja, mert azzal képtelen lennék elszámolni. Esetében főként, de ha egy ismeretlen sérülne meg miattam, azt se kezelném épp a legjobban.
- Nem direkt csinálta, azt hiszem... Beth... valami fura volt rajta. - mintha nem is tudom, csináltak volna vele valamit, de fogalmam sincs, hogy mégis mi a fenét, de nem rángatott volna ki vadidegen emberekhez csak úgy magától. A barátnőm, hiába hogy úgy tűnik, hogy most minden ellene szól, de ez akkor sem így van. Rendes lány, csak olyan volt, mintha kába lenne, mintha valamit csináltak volna a fejével, vagy nem is tudom. És az a baj, hogy ettől még az én hibám, én tudom... én tisztában vagyok vele, még ha ő nem is hiszi, hogy így van. Újra csak megremeg a szám széle, főleg amikor még kérdez is. A véremről, hogy mire kellett... de ez most... nem pont a legjobb téma. Hátrapillantok, hogy jön-e már a mentő, de már legalább a szirénát hallani lehet. - Ez... ez elég bonyolult és nem... nem hiszem, hogy most kéne... - és végre meghallom a lépteket a hátam mögött. A mentő, végre a mentő! A fickók gyors léptekkel érkeznek, hordággyal és mindennel, én pedig habogva próbálom elmagyarázni, hogy mégis mi a fene történt és naná, hogy nem akadályozhatják meg, hogy vele menjek a kórházba. Vele akarok lenni, mert... mert muszáj, hiszen ki is kell juttatnom majd.

Tárgy: Re: Faye & Logan Szomb. 22 Nov. - 21:35

Faye & Logan

So why does it feel so good? So good to be bad

Normális élet... az valami olyan, amiről már csak álmodozok. Persze királyság, hogy van valami plusz képességem, ami például önvédelemre tökéletes, de azért mégis néha úgy érzem jobb lenne, ha valaki megfosztana a gyorsaságomtól. Tudnék élni nélküle, ha nagyon akarnék és ha ez egyet jelentene egy sokkal nyugisabb, átlagos élettel. Mert ez rohadtul nem az, hogy egy fegyveres banda miatt kellett felhúznom a nyúlcipőt és még így is eltaláltak, hogy nagyjából 700km/h-val próbáltam menteni magunkat.
-Már nincs -legalábbis ahogy láttam és éreztem. De ez még egy kicsit sem enyhített a fájdalmon, ami azzal járt, hogy átlőttek rajtam. Sőt, egyre rosszabb lett, ahogy elmúlt a pillanatnyi sokk hatása. Ránézni is alig mertem, mert így is éreztem a sebből csordogáló véremet, és kétlem, hogy jobb lett volna, ha még látom is mennyire ocsmányan néz ki.
Inkább próbáltam azzal foglalkozni, hogy Faye legalább itt van velem és segít. Mondjuk ezt azért el is vártam tőle. Mert ha itt hagyott volna dögleni, akkor az életben nem kerestem volna többé. Azért szerintem ez a minimum, hogyha a társad bajban van, akkor akármennyire is közeli-nem közeli kapcsolatban vagytok, segíts neki. A tónál nekem sem lett volna kötelességem odamenni Faye-hez, messziről például egyáltalán nem is láttam, hogy baj történt a bokájával. Csak a kíváncsiságom vezérelt egy agyilag zsibbasztó nap után. Aztán persze miután rájöttem, hogy nem szimpla lazulásból rakta fel a lábát a padra, már egyértelmű volt, hogy lehozom a hegyről. Pedig akkor azért még nem is ismertem annyira.
-Igen -bólogattam egy hamis mosollyal. Az eredeti arckifejezésem nagyjából úgy nézett volna ki, mint aki az előbb evett meg két citromot. -De... el kell mennünk onnan hamar -azt hiszem Faye nagyon jól tudta, hogy miért nem jó ötlet ez a rendes kórházas dolog. Rossz élményeim vannak vele kapcsolatban, amit mondjuk még azt hiszem talán nem osztottam meg a lánnyal. De azért józan paraszti ésszel is bőven kilogikázhatta, hogy miért nem éri meg nekünk mutánsoknak kórházba menni.
A remegést nagyon is átéreztem. Félt engem. Persze, hogy félt, mert aki tényleg odavan a másikért az ilyen helyzetben biztos, hogy nem lenne nyugodt. Még én sem, pedig nem arról vagyok híres, hogy mindent túlreagálok.
Az ölelést viszonoztam és nem is távolodtam el tőle, csak nekidőltem. -Nem a te hibád... Nekem nem kellett volna hagynom, hogy kivonszoljon a barátnőd -aki lehet, hogy ezek után nem lesz a barátnője. Oké, lehet, hogy az életén múlott az, hogy kihozza Fayet vagy sem, de nekem eléggé úgy tűnt, hogy kicsit sem érdekli mi lesz a továbbiakban.
-Miért kellett nekik a véred? -húzódtam el tőle, hogy lássam a tekintetét. Ez a kérdés foglalkoztatott már azóta, amióta csak kimondta a pasas a mondatot. Még az sem érdekelt, hogy már lehetett hallani a mentő szirénázását és tudtam, hogy mindjárt ideérnek. Tudnom kellett ő miért különlegesebb, mint én.

▲ music ▲ 458 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan Szomb. 22 Nov. - 12:36

Logan & Faye

Nem tudom, hogy a zavarhatott össze ennyire az este. Nem akarom, hogy Aaronnak igaza legyen, nem akarom, hogy tényleg azt kelljen gondolnom, hogy így van, hogy a világ veszélyes számomra, hogy sokkal körültekintőbbnek kell lennem. Egyszerűen... nem akarok folyton csak rettegni. Jó lenne átlagosnak lenni, normálisnak, mert így vajon hová jut majd az életem? Nem tehetem soha sem azt, amit akarok, soha sem azt, amihez igazán kedvem van, mert mindig attól kell tartanom, hogy talán valaki majd értem jön és el akar vinni csak a vérem miatt? Ez így nincs rendjén. Nem vétettem én semmit sem, hogy ne kaphassak normális életet, és mégis az egész estének pillanatok alatt vége, csak mert nem tehetek semmit sem az ellen, hogy el akarnak vinni. De ez semmi, ha simán lelépnénk, akkor semmi sem lenne, de persze, hogy nem oldódik meg ez olyan egyszerűen, persze, hogy eldördül egy lövés és én még azt is alig fogom fel, hogy mi történik, csak próbálok rájönni, hogy mi történt vele, hogy jól van-e, de a vér... a vér az sok és nem pont azt mutatja, hogy jól van.
- De benned van... egy golyó. - akármilyen gyorsan is gyógyul, ezt nem fogja csak úgy megoldani, mert igenis van benne egy golyó és nem lehet ezt csak úgy elfelejteni, mintha nem is lenne és túlságosan sok vért veszít. Hiába simítja meg a kezemet, képtelen vagyok nem aggódni, az is kész csoda, hogy nem sikerült a kelleténél jobban kiborulnom, ennek is bőven meg lenne az esélye, de most tudom, hogy muszáj tartani magam, legalább nagyjából, mert ha nem teszem, akkor csak neki lesz baja. Hamarosan visszatérek, amennyire csak tudok gyorsan intézem. A mentőnek jönnie kell minél előbb, mert... mert nem bírom ki, ha tényleg valami baja esik, főleg nem azt, hogy ez miattam történjen meg. Próbálok én valami erőtlen mosolyt az arcomra varázsolni, de baromi nehéz úgy, hogy közben folyamatosan szivárog a vér a hátából. - Jól van... minden rendben lesz. Mindjárt ideérnek és majd segítenek. - nem érdekel most, hogy rendes kórházba viszik be, most ezt muszáj, nincs más választás. Megoldjuk majd. Aaront is volt már rá példa, hogy kórházba vitték, egyszer, csak meg kell lépni utána, ha már ellátták. Viszonozom a csókot, de még így is megremeg kissé a szám. Nem akarok sírni, komolyan nem, mert nekem kéne most az erősnek lenni, nem pedig neki. Inkább csak leülök mellé és magamhoz ölelem. Minden rendben lesz azt mondta és így is kell lennie. - Logan... én... annyira... sajnálom. - elcsuklik a hangom egy pillanatra, de pislogok párat és még sikerül tartani magamat. Az én hibám, miattam került bajba, miattam lőttek még... egyértelműen az én hibám, csak az enyém.

Tárgy: Re: Faye & Logan Pént. 21 Nov. - 21:24

Faye & Logan

So why does it feel so good? So good to be bad

Azt hiszem tényleg jobb lett volna, ha megállítom mielőtt még Beth kivonszolja... de hát nem gondoltam automatikusan a legrosszabbra! Ki gondolna rá... én amúgy is próbálom kicsit pozitívabban felfogni a dolgokat, még így is van olyan, amikor nem sikerül. De most tényleg meg sem fordult a fejemben, hogy bármilyen következménye lehet annak, ha kiengedem Fayet. Szóval végső soron megint minden az én hibám. Én ezt nem bírom! Beleőrülök, nem így akartam! Védeni akarom Fayet, nem veszélybe sodorni. Szerettem volna vele még táncolni odabent, de a történtek után egyáltalán nem voltam arra alkalmas állapotban. Idegileg sem meg sehogy. De mégis ki gondolta volna, hogy egy jónak ígérkező este folyamán három őrülttel is harcolnia kell azért, hogy megmenthesse akit... szeret. Semmiképp sem akarom elveszíteni, ha már megszereztem... főleg nem így, hogy elviszik és ki tudja mit csinálnak vele. Egyáltalán minek kell nekik a vére? Mitől ő ilyen különleges ami miatt engem lazán fejbe lőttek volna? Ezt sehogy sem tudtam feldolgozni. De mondjuk mikor már menekülésre került a sor, nem is ez érdekelt. Csak ki akartam jutni a „csatatérről” vele együtt. Csak hát még így is túl lassú voltam és sikerült bekapnom egy golyót valahova a vállcsontom alá. Lazán átment rajtam, mintha legalább szivacsból lenne a testem. A plusz lendület miatt meg amúgy is elestem volna, a fájdalom csak rátett egy lapáttal. De legalább egy taknyolás után még annyihoz volt erőm, hogy az egyik sikátorba elfussak és ott essek Faye mellé...
-Ni... nincs gond -néztem rá erőtlenül a kérdésére. -Gyorsan gyógyulok... emlékszel? -simítottam meg a kezét, mielőtt elengedtem volna. Tudtam, hogy akármennyire nem akarom, hogy mentőt hívjon, akkor is azt fogja tenni. Szólni szerettem volna, hogy nem jó ötlet, mert túl hamar beforrna a sérülés és megint kísérleteznének rajtam, de... nem volt erőm. Csak hátradöntöttem a fejemet a kukának és a sötét égboltot néztem. A csillagképeket kerestem, amiket akármennyire is erőlködtem, nem találtam. Túlságosan fájt a golyó helye ahhoz, hogy ilyenekkel törődjek. Inkább becsuktam a szemem és a hangokkal tartottam magam ébren. Faye cipőjének kopogását hallgattam, ahogy egyre közelebb ért.
Mikor újra magam mellett éreztem, ránéztem és a keze után nyúltam. -Kibírom, oké? Minden rendben lesz -vezettem a kezét a mellkasomhoz, hogy érezze az amúgy is elég gyors szívverésemet. -Nem adom fel, ezt most nem -mosolyogtam rá erőtlenül és hajoltam hozzá egy csókra.

▲ music ▲ 380 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan Pént. 21 Nov. - 15:40

Logan & Faye

Pedig én tényleg azt hittem, hogy ez az este remekül alakulhat, még az apró rökkenők ellenére is. Lehet, hogy nem indult az eleje tökéletesen és lehet hogy talán túlzás az a felső, amit felvettem, mert folyton csak arra figyel így, de nem érdekel, mert a tánc remek volt és még egy titkot is elmondott, én pedig jól érzem magamat igenis vele, és nem érdekel az sem, ha esetleg Aaron végül megint mérges lesz. Tudja, hogy hol vagyok, azt is nagyjából, hogy kivel, szóval nincs oka rá. Arról volt szó, hogy mostantól nem fog mindent olyan véresen komolyan venni, ami velem kapcsolatos, szóval nem lesz gond, remélem legalábbis.
De mégis minden rövid idő alatt a feje tetejére áll, amikor Beth kihív és nem tudom hova és miért, és amikor ott vannak azok a fickók, akiket nem ismerek. Logan pedig... egyszerűen csak hagyta, hogy Beth kirángasson, ami még inkább rosszul esik, pedig szerintem lehetett látni rajtam, hogy nagyon nem akarok menni és igenis visszatarthatott volna, vagy minimum velem jön, erre itt rángat ez a fickó, Beth pedig mintha el lenne varázsolva, semmire sem reagál, én pedig nem tudom, hogy mégis mi a fenét csináljak. Végül Logan csak eltűnik, és végre legalább egy halvány mosoly megjelenik az arcomon, amikor eléggé pimasz módon szól be nekik. Tetszik, hát hogy a fenébe ne tetszene, hiszen mégis csak mellettem áll ki nem igaz?
Már kezdeném úgy érzeni, hogy rendben vagyunk, amikor aztán megint csak minden rendesen elszúródik, amikor előkerül egy újabb pasas és egy újabb pisztoly és én csak arra eszmélek fel, hogy már nem éri a talaj a lábamat, és valahogy ösztönösen csukom be a szememet, hogy ne zavarjon a menetszél, mert az tuti, hogy lesz, csak akkor tudatosul bennem, hogy valami nincs rendben, amikor jó eséllyel megint csak a földön kötök ki a lövés és jó eséllyel az esés után, amit okoz. De időm se sok van, hogy felfogjam, hogy mégis mi történik, mert Logan újra felkap és eltűnünk az egyik sikátorban. Azt pedig hallom a távolban, ahogy valaki rálép a gázpedálra. Jó eséllyel a lövésre már mások is felfigyeltek és talán épp a rendőröket hívja valaki bentről a buli helyéről, vagy ki tudja, de talán azok a fickók leléptek ennek hála. Én pedig próbálom felfogni, hogy mégis mi a fene történt, amikor leesik, hogy Logan nem épp úgy csúszott le, mint aki el van fáradva, sőt jó eséllyel marad mögötte a kukán egy vékony vércsík is.
- Jézusom... eltaláltak? Eltaláltak Logan? - oké, próbálok én nem átmenni hisztérikusba, de ez most rohadtul nehéz, mert vérzik, mert vér van a kukán és mert... abban sem vagyok biztos, hogy nem ájul el rövid időn belül, ez pedig nagyon nincs rendben. Mégis mi a fenét csináljak? Mentőt kéne hívni, vagy... vagy a bátyámat. Ő is segíthet, csak akkor tuti, hogy baromira kiakad. - Várj... hívok segítséget. - nem könnyű most felkelni mellőle és elengedni a kezét, de akkor is futva tűnök el a szeme elől, hogy szóljak valakinek, hogy hívjanak mentőt. Ahol voltunk, csak van egy telefon, aztán irány vissza, ugyanabban a tempóban. Milyen szép is lenne, ha én is olyan gyors lennék, mint ő, de sajnos az nem megy, és most még azzal se nagyon foglalkozom, hogy az a ruha nem futásra termett és hogy állandóan fel kéne húzogatni, hiszen... vérzik! - Mindjárt... mindjárt itt lesznek, addig tarts ki jó? A kedvemért. Csak figyelj rám és ne csukd be a szemed! - az a nem jó igaz? Így van a filmekben is, nem szabad hagyni, hogy elájuljon, mert akkor ki tudja, hogy magához tér-e egyáltalán. Muszáj rám figyelnie, muszáj ébren maradnia!

Tárgy: Re: Faye & Logan Csüt. 20 Nov. - 6:04

Faye & Logan

So why does it feel so good? So good to be bad

Nem várom el, hogy megtanulja kezelni az ilyen helyzeteket és mindig nyugodtan viselkedjen. Tudom, hogy hibáztam. Tudom, hogy mostanában nagyon sokat hibáztam, olyant, amit nem kellett volna. Kezdett jó vágányra terelődni az életem, erre mindent elcseszek. Még jól tűröm a rám nehezedő nyomást, de ha továbbra is üldöz a balszerencse, fel fogom adni. Nem végtelen a tűrőképességem, vannak határok, amiket meggondolatlanságból már régen átléptem ahhoz, hogy mindig nyugodtan aludjak. Az utóbbi időben több minden történt velem, mint az elmúlt négy év során. Verekedek, autót lopok, feszegetem Faye határait... hát rohadtul nem vagyok büszke magamra.
De legalább a megannyi ártás mellett végre csináltam olyant, amivel a mérleget a pozitív oldal felé próbáltam elmozdítani. Harcolni a rossz fiúkkal a jó ügy érdekében mindig jól hangzik, mondjuk nekem sosem volt az az álmom, hogy én legyek a hős, aki megment mindenkit. Főleg azóta nem, amióta kiderült, hogy még a képességem sem egyedi... sőt gyenge. Az iskolában még két csávóról tudok, akik szintén gyorsak. Egy ikerpár. Múltkor még versenyeztem is velük csak úgy hülyeségből, de még mindig nem vagyok elég gyors.
Mindegy, legalább a két fickóhoz elég volt a képességem. Az egyik jól kidőlt a kloroformtól, a másik meg a vérző orrát törölgette, miközben én kiroppantottam a kezemet, amelyikkel behúztam neki. Hát velem ne szórakozzanak. Nem szoktam verekedni, de ha provokálnak, akkor nem félek bevetni azt a harci tudást, amit még anno órán tanítottak.
Faye mondatára már nem feleltem semmit, láttam, ahogy a fickó elkezdett kutatni, úgyhogy mielőtt még rám fogta volna a fegyvert egyszerűen kitéptem a kezéből és felé tartottam, mire ő a két kezét a magasba emelte. -Ezt benézted -mosolyogtam „együtt érzően”. Ez az első alkalom, hogy fegyvert tartok a kezemben... mármint pisztolyt. Nyilván nem húztam volna meg a ravaszt, de azért látszott a fickón, hogy eléggé beszart. Ez a hatás egészen addig tartott, ameddig a hátam mögött meg nem hallottam egy kattanást. -De te is benézted -szólalt meg a harmadik pasas, mire megfordultam. Egyenesen rám szegezte a pisztolyt.-Kell a csaj vére és nem hagyjuk, hogy egy tizenéves kölyök tönkretegyen mindent -jelentette ki hatalmas elszántsággal a hangjában, mire az is előkapta a fegyvert, akitől az előbb elvettem. Én erre már letettem a sajátom. Hát ez már duplán szívás. Még nincs olyan szinten a képességem, hogy versenyezzek egy hangsebességet megközelítő golyóval.
Még mielőtt mindketten meghúzták volna a ravaszt, felkaptam Fayet és az épület háta mögé vettem az irányt. Időközben azonban mindketten tüzeltek rám és az egyik golyó sikeresen eltalált a lapockám közelében. Ettől felborultam egy nagy ordítással, de mivel még nem értünk biztonságos távolságra, ezért akármennyire is fájt, felkaptam a lányt és az egyik közeli sikátorba vittem. Ott letettem és a kukának dőltem, lecsúsztam a földre.

▲ music ▲ 443 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Faye & Logan

» North Salem Hospital
» Faye Adler-Barlow
» Faye & Jamie - Végre együtt!
» Logan & Sylvie
» Jeremy & Logan