Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
A pultra könyököltem és az államat kitámasztottam. Nem ittam olyan sokat, de mivel egyáltalán nem szoktam hozzá az italhoz, ezért megéreztem. Kivert a víz, ráadásul a helyiségben is elég meleg volt, levegőt alig kaptam. Muszáj volt kimennem a mosdóba néhány percre, persze azalatt egyszer vissza is jött az a pár feles, amit lehúztam. De nem magamtól kezdtem el csak úgy jókedvemből piálni, a barátaim beszéltek rá. Szerintük ez nem normális, hogy ilyen fiatalon alig járok el szórakozni, ha már egyszer eljöttem, akkor ne fogjam vissza magam. Szóval egyszer élünk alapon kicsit többet megengedtem magamnak, amit aztán később meg is bántam. Egyrészt azért, mert nem kéne Faye előtt részegen mutatkoznom, másrészt hiába röhögtem a legapróbb poénon is, eléggé leamortizáltan éreztem magam. Szerencsére a továbbiakban már nem nyúltam alkoholhoz és a friss levegő kicsit segített a szorult helyzetemen. Még körülbelül fél óra volt Faye érkezéséig, ugyanis nem a buli elejére beszéltük meg a találkozót. Én csak a barátaim miatt jöttem ide előbb, hogy velük is tudjak végre szórakozni. Egyébként meg az előbbi alapján azt hinnéd, hogy tipikusan olyan csávókról van szó, akik a piától bűzlenek, minden nap mást visznek haza, van már egy külön szekrényük rendőrségi ügyekkel meg miegymás. Pedig amúgy nem. Jófejek, nem is az volt a céljuk, hogy segg részeg legyek, csak, hogy végre lazítsak kicsit. Hát ez mondjuk nem úgy sült el, ahogy ők gondolták. Miután visszamentem a pulthoz, a táncparkettet kémleltem és hiába kínálgattak innen onnan, inkább visszautasítottam. Szerettem volna egy kicsit kijózanodni, mert fontos volt nekem, hogy Faye ne nézzen le. Azonban a nagy várakozás közben megakadt a tekintetem egy ismerős lányon. Ő köztudottan a suliban az egyik legfélénkebb, azért sem értettem mit keres egy ilyen partin. Egyébként valószínűleg a barátnői rángatták el ide, hogy aztán egyedül hagyják, ugyanis elég letörtnek tűnt. Úgy gondoltam feldobom a napját, ezért megindultam felé, hogy felkérjem egy táncra. Nem nagy ügy, ez csak arra utal, hogy még egy kicsit becsiccsentve is gondolok másokra. Szóval a kezemet nyújtottam ő pedig elfogadta és kijött velem a parkettre. Nem beszéltünk közben, ugyanis nem volt rá lehetőségünk. Gyors, diszkós szám ment, amire jól meg tudtam pörgetni a lányt és végre láttam rajta, hogy határozottan jól érzi magát. Végig vigyorgott, amire én mosollyal reagáltam. Semelyik töketlen nem volt képes megtenni ezt, hogy megtáncoltassa a csajt… pedig csak egy apróságról van szó. Sosem néztem le azokat, akik visszahúzódóbbak és mivel most volt lehetőségem segíteni a nyomott hangulatán ezért megtettem. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy dolog lenne, amiért ki kell akadni. Miután végeztünk úriember style-ban kézcsókkal búcsúztam el Caroltól, majd kiegyenesedtem és hátráltam pár lépést, akkor vettem észre az ismerős arcot
A bátyám nehéz eset, azt hiszem, ha apa még élne, akkor sokkal egyszerűbb dolgunk lenne. Ő nem venne mindent ennyire szigorúan. Persze nem tudhatom, de régen sem volt igazán szigorú típus, szóval nem hiszem, hogy ez változott volna csak azért, mert idősebb lettem. Aaron pedig talán majd valahogy megtanulja kezelni ezt és most már itt van Leah is, aki igenis segíthet nekem, hiszen Leah is épp egy évvel idősebb csak nálam, és a bátyámmal jár, akkor meg nekem miért ne lehetne valakim, akivel majdnem egy idősek vagyunk és a tetejében még kedvelem is? - Tudom Logan és nincs is baj. Én még... tanulom ezt kezelni, de azért remélem, hogy megy. - nem akadtam ki olyan vészesen az elején sem és most sem akarom én ezt látványosan zokon venni, vagy ilyesmi. Tudom, hogy engem hívott el, velem van itt és velem táncol, akkor pedig egy árva szavam sem lehet. Nem tett ellenem semmi rosszat az este folyamán, nem kezdett el flörtölni azzal a pultos lánnyal, miközben én kicsit körülnéztem. Az lett volna nagyon bántó. Csak egy pillantás volt, ami tovább időzött el és ennyi. Mielőtt viszont ezt sikerülne rendesen tisztázni a helyzet megbonyolódik, Beth jelenik meg a porondon és ráncigál el, pedig épp kezdtem volna magamat tényleg igazán jól érezni és még szerettem volna nem egy táncot bejátszani, mert hát na, nem véletlenül öltöztem ki ennyire. Kint pedig a két fickó vár, nekem pedig tippem sincs, hogy mégis mi a fene folyik itt. A karom fáj, ahogy a pasas rángatja a többit pedig észre sem veszem, azt se nagyon, ahogy a mögöttem lévő pasas egyszerűen eldől a nekem szánt kloroform miatt, csak a puffanást hallom. Arra eszmélek fel, hogy Logan áll előttem, a másik pasas pedig a vérző orrát fogja. Ha más lenne a helyzet elmosolyodnék. Na nem a vérző orr miatt, hanem mert mégsem maradt csak úgy bent, hanem itt áll most előttem, hogy segítsen és ez azért elég nagy dolog igaz? Komolyan nézegetheti ezek után bárkinek a hátsóját. Jó persze azért ne folyamatosan, de egyszer-egyszer belefér, ha közben pedig engem véd meg. Úgy fest viszont, hogy a pasas nem sokat vág le abból, hogy nem kéne újat húznia a... a pasimmal! Előkerül egy fegyver, bár jó eséllyel még az elővétel is lassú ahhoz, hogy bármi gondot okozzon nekünk. - Logan... - én inkább csak a mozdulatot látom, ahogy a félrehúzza a kabátot, és látszik a fegyvertáska, amiben ott villan meg a fegyver és ez nagyon nem jó hír. Logan gyors, de én nem tudok golyók elől elugrálni. Vitt már a hátán ez is igaz, de most nem lenne mindenre idő, viszont el tudja venni tőle a fegyvert gondolom én. Ettől persze még ugyanúgy... hát na nem igazán vagyok a toppon az egésztől, félek hogy a fene enné meg és motoszkál a fejemben a gondolat, hogy talán... talán Aaronnak van igaza, talán tényleg óvatosabbnak kell lennem, mert könnyedén bajba kerülhetek.
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Kedd 18 Nov. - 20:16
Faye & Logan
So why does it feel so good? So good to be bad
Az a gond, hogy Aaron nem csak arra figyel, hogy Faye sérülései rendbe jöjjenek, hanem arra is, hogy lehetőleg senki se kerüljön a közelébe. Mintha Faye minden egyes léptét nyomon követné és engem is rejtett kamerán nézne, hogy még egészen véletlen se akasszam be neki... nem azért, de ez már túlzás. Személyesen nyilván nem ismerem, nem akarok ítélkezni felette, de ha tényleg olyan súlyos a helyzet -márpedig nagyon úgy tűnik, hogy az-, mint amilyennek Faye leírja, akkor tényleg jobb lenne, ha nem ismerném meg inkább. Persze úgy van rendjén, ha az ember bemutatja a társát a családjának, én meg is tenném. Anya sosem volt szipirtyó, aki lehordta a barátnőimet. Egyáltalán nem akart beleszólni a magánéletembe, csak azt kérte, hogy mutassam be őket... meg, hogy lehetőleg ne kelljen egy év múlva gyerektartást fizetni. Faye-ről is tud, telefonon gyakran szoktunk beszélni, múltkor meg haza is látogattam és átbeszéltünk mindent. Megint elmondta, hogy ő semmit sem ellenez,de ha azzal a hírrel megyek haza, hogy lesz unokája, akkor jobb lesz ha elkezdem összepakolni a maradék cuccomat is. Úgyhogy ő egyedül csak ez miatt aggódik, az ízlésem szerinte rendben van, bízik benne, hogy nem egy velejéig romlott nővel térek haza. -Amúgy nem kéne rosszul érezned magad ez miatt. Indokkal hívtalak el randizni -bólogattam. Ha a pultos szöszi kéne, akkor logikusan nem Faye lenne velem, ez ilyen egyszerű. Nálam azért ritkák az ilyen hirtelen fellángolások, hogy ránézek valakire és rögtön olyan kanos leszek, hogy a legközelebb eső részébe belevágnám... mert akkor mondjuk lenne miért aggódnia Faye-nek, de így. Tudom, hogy nem korrekt így megnézni valakit, de fogadjunk, hogy Faye is megbámult pár pasit, amióta együtt vagyunk. Ennyire ő sem lehet ártatlan! Ha valakinek a kisugárzása (vagy éppen a segge) a szememet kiszúrja, akkor odanézek. Azért viszont harapnék, ha Faye-nek egész más dolog szúrná ki a szemét. Az már nem megbocsájtható bűn, azt nem hülyéskedném el vele. Sajnos azonban nem volt időnk italozgatva tovább vesézni bármelyik témát, ugyanis a lányt elrabolta tőlem a barátnője. Igen, vettem az adást, a segélykérő pillantásokat. Meg persze nagyon érdekelt mégis ki akar beszélni vele és miről. Viszont általában máshogy alakul egy beszélgetés, ha egy harmadik személy is ott van. Úgyhogy vártam addig, míg odaérnek egy rövid folyosóhoz, ami mögé lazán elrejtőzhettem és hallgatózhattam. Amikor pedig kimentek az ajtón, akkor az mögé térdeltem. Néha kinéztem, hogy mégis kik vannak Faye körül, azonban nem telt sok időbe, mire megállapítottam, hogy gáz van. Lefogták és hátulról valami vattát közelítettek felé, amire ki tudja mit tettek. Összeszűkült szemekkel néztem a jelenetet, majd betelt a pohár és még mielőtt a seggfej a lány orrához dörgölte volna azt a szart, nemes egyszerűséggel a képébe nyomtam. A fickónak, aki lefogta pedig egyszerűen behúztam egyet, utána pedig vártam a reakciójukra (mert hát nyilván ebből nem sok mindent láttak, csak éreztek). -Talán van valami probléma? -kérdeztem őket, miközben a barátnőm elé álltam. Egy mosollyal az arcomon azért hátrafordultam egy pillanatra. -Szerintem rossz emberrel kezdtetek ki -tekintve, hogy mire ők egyáltalán megmozdulnának, már körbetekerhetném őket egy kötéllel. Sima emberektől nem félek amióta megvan az erőm,maximum a mutánsoktól, akiknek még jobb képesség jutott.
- Abban biztos vagyok. Tudod... néha túlságosan is ezt teszi. - halvány mosoly jelenik meg az arcomon. A bátyám persze, hogy figyel rám, néha tényleg úgy érzem, hogy nagyon is. Biztos, hogy vigyáz rám, bármi is történjen, ehhez kétség sem férhet. Nem fog elhanyagolni, akkor sem hiszem, ha most itt van vele Leah, bár ki tudja, még nem volt soha sem olyan barátnője, akit be is mutatott volna, szóval lehet, hogy ő kivétel, de ettől függetlenül még ugyanúgy nem hiszem, hogy elhanyagolna, netán nem figyelne rám innentől, főleg akkor, ha valami bajom lenne, sérülés, vagy akármi. Persze majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, azért akárhogy is nézzük legutóbb eléggé kiakadt azon, hogy eljöttem és nagyon azzal jött, hogy akkor innentől legyek csak önálló, és már nincs is szükségem a figyelmére, pedig ezt... én tényleg nem mondtam és nem akartam éreztetni vele, csak valamiféle arany középutat kell azt hiszem megtalálni. Próbálom én ezt a nagy nézelődést nem zokon venni, de azért lássuk be, tényleg egyáltalán nem egyszerű. Tudom, hogy nem vakságot fogad az ember, de azért mégis csak jobb érzés, ha nem teszi ezt ilyen látványosan, nekem legalábbis tuti, hogy jobban esne ez a fajta "megoldás". Igaz, hogy annak se sok értelme van, ha titokban műveli a dolgot. Sokat akarok igaz? Az a fontos, hogy velem van, nem kéne azzal foglalkoznom, hogy kit néz meg. Azért csak sikerül elmosolyodnom a mentőszavakra. - Ezt a választ azt hiszem el is várom. - az enyém szebb, nem is mondhatna mást. Azért jó, hogy tudja menteni legalább a helyzetet és nem esik pánikba csak mert olyasmit sikerül tennie, ami nekem nem tetszik annyira. Végül is... pont azt hiszem ez tetszik benne, vicces és lazán kivágja magát mindenből. - Elég fura is lenne. - hát igen egy hatodik lábujj. Tény, hogy legutóbb nem azt figyeltem a lábán, de ezek után tuti, hogy megnéztem volna ha valamikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy megnézzem a lábát, de mégis csak megnyugtató, hogy nem kell nézegetnem a hatodik ujját. Ezek után viszont Beth úgy rabol el, mint annak a rendje. Épp, hogy bele tudok kortyolni az italba, szinte az ízét se nagyon érzem, ami azért eléggé kiborító, és még Logan se jön velem, ami meg még inkább, mert fogalmam sincs, hogy mégis mi a fene miatt kell elrángatnia, amikor épp hogy szórakozni szeretnék és jól érezni magamat. Azért akárhogy is nézzük, de ez határozottan rosszul esik, az elrángatás is és az is, hogy a segélykérő pillantások ellenére is Logannek mintha esze ágában sem lenen venni az adást. Nincs más út, megyek Beth-szel kifelé. A zene az ajtón kívül már nem olyan erős, ellenben a két öltönyös figura nem kifejezetten megnyerő... vagy csak nem értem őket? - Hello... öhm... kik maguk? - egy félmosolyt kapok csak az egyik pasastól és azt hiszem kb. ennyivel be is érthetem, mert az ég világon semmi más nem történik, Beth pedig csak szimplán bambán áll, de tényleg bambán, ahogy eddig még sosem és ezt igazán nagyon nem értem. Beth... - nem válaszol a két fickó sem, csak az egyik ragadja meg a karomat, és olyan erővel rántja meg, hogy komolyan fáj. - Héj! - naná, hogy ellenkezem, de a fickó egyértelműen jóval erősebb nálam, bent pedig a zene szól, aminek a hangereje most aztán főleg nem tűnik valami jó dolognak. Ellenben ez sokáig nem tart, mert azt ugyan nem látom, de jó eséllyel pillanatok múlva el fog sötétülni a világ, miután a másik fickó épp egy kellemes illatú kloroformos adag vattát közelít felém hátulról.
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Hétf. 17 Nov. - 20:41
Faye & Logan
So why does it feel so good? So good to be bad
-Remélem, hogy ezek után is figyel rád -mármint olyan értelemben, hogyha bármi gondja van, akkor rendbe hozza, elvégre ő orvosnak tanul. Ennyi azért a minimum, hogy segítsen a tesójának és alkalmazza azt, amit az egyetemen tanult. Mert gondolom nem recskázás végett jár oda... vagyis remélem. Nem szívesen bíznám az élemet olyan orvosokra, akik nem lettek elég jól felkészítve. Mondjuk Aaronra sehogy sem bíznám az életemet. Próbálok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de azok alapján amit Faye mondd... még az is megeshet, hogy „véletlen” rossz injekciót adna be. -Oké, akkor két Havana Beach... -jegyeztem meg magamban, majd leadtam a rendelést a pultos szöszinek... aki egyébként tényleg nem nézett ki olyan jól, hogy bármit is csináljak vele. Annak ellenére, hogy mély kivágású pólóban volt, megálltam, hogy még véletlen se pillantsak oda (pl. ellenőrzésképpen). Pedig ilyen helyzetekben szerintem még a nők is odanéznek, úgyhogy ehhez már tényleg nagy önuralom kellett. Viszont azt már nem tudtam megállni, hogy ne pillantsak oda, mikor pucsított látványosan. Ember legyen a talpán, aki egy ilyen póztól el tud tekinteni! Ez persze alapesetben még nem lett volna gáz, csak hát pont akkor nézett rám Faye... és láttam a tekintetében a csalódottságot. Azonnal a földre néztem, legalább addig, amíg eszembe jutott egy mentő szöveg. -A tied szebb -néztem rá egy bocsánatkérő mosollyal, ezzel remélhetőleg kihúzva magamat a csávából. Persze így sem kéne feltétlen más csajok hátsóját néznem, de hát, ahogy házasságnál is szokás mondani ”hűséget fogadtam, nem vakságot”. Nyilván még így sem lett öt órán keresztül tartó bámulás a dologból, csak Faye még így is kiszúrta. De legalább a hat lábujjas téma elterelte a figyelmét a gondról. Ez jó húzás volt. -De már nincs meg -fűztem hozzá mosolyogva. Nem tudom mennyire figyelte múltkor a lábamat, gondolom nem az volt az elsődleges, amit megnézett rajtam, de láthatta, hogy csak öt lábujjam van. A hatodikat még kiskoromban levetették. Viszont van róla egy fotó a sok babakori pucér képem között, ami az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy anya nem hazudott. Mégis miért tette volna? Már pont elmondott volna magáról Faye valami szaftos titkot, amikor hirtelen ott termett mellettünk a barátnője. Meglepett ez a hirtelen jött kapkodás, nem igazán tudtam hova tenni... mi lehet olyan fontos, ami miatt nem tudhattam meg azt, amit mondani akart? Az oldalamat fúrta a kíváncsiság! Tétlenül néztem amint Beth (talán Elisabeth?) elrángatta a barátnőmet. A koktélokat már odatette a pultos csaj hozzám, én meg beleittam az egyikbe, majd letettem az árát és a képességemet bevetve az egyik fal mögé „lopakodtam”, utánajárni a dolognak. Nem sokkal a két lány mögé kerültem, onnan tökéletesen hallottam és ha nagyon akartam, akkor láttam mindent. Viszont arra figyeltem, hogy ne vegyenek észre.
Nem akarom, hogy valami hisztis kis csajnak tűnjek a szemében, és azt higgye, hogy állandóan félnie kell, hogy amit mond azon majd jól kiakadok. Nem vagyok én ilyen. Tudom kezelni a... dolgait, legalábbis úgy érzem, hogy többnyire megy és remélem, hogy ez így is fog maradni. Azért még olyat nem mondott, amin kiakadtam volna maximum esetleg zavarba jöttem, de az meg nem olyan vészes igaz? Ha kedvelsz valakit, akkor a dolgaival együtt kedveled és Loganhez hozzátartoznak az efféle viccelődések is, nem kell őket véresen komolyan venni. Azt hiszem mondhatom, hogy már bizonyította, hogy nem olyan srác, akitől tartanom kellene. Ha olyan lenne, akkor már bepróbálkozhatott volna, de fel sem merült. Tisztában van vele, hogy nem kell sietni, hiszen én még... nem tudom egyelőre, hogy mennyire készültem fel. - Nem olyan vészes, csak egy picit ment ki, de Aaron eléggé figyelt rá, hogy hamar rendbe jöjjön. - segített is otthon sokat, meg hát ő ért ezekhez a dolgokhoz. A kezem is hamar rendbe jött, miután sikerült elvágni, mert olyan volt, mint ha minden nap dokihoz jártam volna vele, rendesen volt kezelve. Azért egyáltalán nem rossz dolog az, ha a testvéred sok mindenhez ért, ami a tudományt illeti. Bár persze... mindennek van hátránya, de a hátrányokkal igyekszem nem nagyon foglalkozni. - Bízom is benned és amúgy is túl nagy a választás, de becs' szó, ha nem lesz jó, akkor nem teszem szóvá, szó nélkül megiszom. - amúgy is mivel lehet elrontani? Ha csak nem tesznek bele valami olyan összetevőt, ami rém rossz, vagy amit utálok, akkor nem lehet vele baj és ez maximum a paradicsomlé lehet, azt pedig nem látta az itallapon, hogy lenne benne. Közben azért kicsit körülnézek, amíg készül, de nem sikerül kiszúrnom Beth a tömegben, amikor viszont visszafordulok... jó a tánc után ennek már tényleg azt hiszem rosszul kellene esnie azt hiszem. - Erre mondják, hogy... mindent a szemnek, de semmit a kéznek? - halványan elmosolyodom, bár azért ezen most látszik, hogy nem az igazi. Még nem vagyunk olyan régen egy pár, hogy ne essen rosszul, hogy ilyen látványosan bámul meg valaki mást. Oké mondta már nekem, hogy tetszem neki és engem is eléggé megnézett, csak hát na... értitek, ebből az ember nehezen szűr le jót. Viszont megfogadtam, hogy tényleg nem fogok átmenni valami kis hisztis izébe, szóval próbálok e miatt nem elkedvetlenedni, és inkább a titkára figyelni. Oké, ez a hat lábujj dolog kicsit el is vonja a figyelmemet, a mosolyom is szélesedik. - Köszi... ilyesmire gondoltam. - jó, azt hiszem így azért sikerül javítania az előzőn, mert ezt még sem mondja el annak a pultos csajnak igaz? Akkor viszont számíthatok különlegesnek, csak most már jó lenne, ha nem csinálna ilyet, hanem megpróbálna tényleg rám koncentrálni, mert a végén tényleg el kell könyvelnem őt valami kanos pincsinek, aki nem képes elvonatkoztatni. Az már viszont nehezebb, hogy mi is lehet az én titkom, főleg hogy van olyan nagy horderejű titkom, amit nagyon is félek elmondani neki. Már épp moccannék én is, hogy közelebb hajoljak a füléhez, és talán... megpróbáljak színt vallani, vagy legalább részben, amikor mintha csak a semmiből történne áll meg előttünk Beth. Eléggé... hát hogy is mondjam furán viselkedik, mint aki egy kissé talán be van nyomva, pedig sose tenne ilyet. Egyszerűen csak megragadja a karomat. - Gyere Faye, valaki beszélni akar veled. - én pedig csak értetlenül nézek Loganre, már-már segítségkérően, mert fogalmam sincs, hogy mégis ki és miért akar beszélni velem. - Mégis kicsoda? Beth... - nem igazán válaszol csak húz a tömegen át az ajtó felé. Nem látok ott még senkit, de a poharamat legalább még éppen sikerül letenni, csak Logan felé próbálok hápogni egy mindjárt jövököt, ha csak nem jön eleve velem, őszintén szólva, annak örülnék jobban.
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Vas. 16 Nov. - 12:09
Faye & Logan
You filled me with your love.
Legközelebb azért inkább gondolkodok mielőtt megszólalok. Persze poénosnak szántam ezt az egész szülinapos dolgot, de akár meg is sértődhetett volna rajta... vagy elkönyvel perverznek. Pedig ez azért ősi hiba lenne. Szerintem abszolút nem vagyok perverzebb az átlagnál, sokszor még direkt vissza is fogom magam. Csak néha nyilván fel kell hozni hasonló dolgokat is, nem könyvelhetjük örökké tabunak az egészet. Főleg úgy nem, hogy már nem 14 évesek vagyunk hanem... hát, pont korban vagyunk. Az, hogy előkerül a dolog, még nem jelent egyet azzal, hogy nem fontos nekem és csak ágyba akarnám vinni. Hülyeség. Ha annyira kanos lennék, akkor bepróbálkozhatnék bárki másnál is, aki egy kicsit bevállalósabbnak tűnik. Ez azért többről szól egyszerű kefélésnél, remélem ebben egy pillanatig sem kételkedett. Tényleg nem szeretném, ha elítélne bármi miatt. -Tényleg... a bokád. És azóta már nem is fáj? Vagy még egy kicsit igen? Sosem említed -passz, hogy ez egy átlagos embernél milyen hamar gyógyul. Lehet Faye-nél még látszik is egy apró duzzanat... nem tudom, mert nem igazán került szóba a lába. Én még amikor átlagos voltam, sosem voltak komolyabb baleseteim, nem léptem félre... mármint itt most nem a megcsalásra gondolok. De mondjuk ilyen értelemben is igaz lenne, mert egészen 17 éves koromig egyszer sem volt barátnőm. Csak néha próbálkoztam valakinél, aztán semmi sem lett belőle. Valahogy sosem voltam olyan típus, akiért sok lány bolondult. Talán azért sem, mert... hát, a mai napig nem mondanám magam egy alfahímnek. -Ennyire bízol bennem? -vigyorogtam, amikor kijelentette, hogy jó lesz neki amit én iszok. -Lehet, hogy tök szar az, amit rendelek. De végül is te tudod, csak akkor ne engem hibáztass -vontam vállat. Egy idősek vagyunk, el tudja dönteni már magától, hogy mit kér. Ha ő Havana Beacht szeretne inni velem, akkor azt iszik. Én nem tartom vissza,viszont a felelősséget sem vállalom, ha nem ízlik neki. Szóval megrendeltem a koktélokat, mivel már sikerült dűlőre jutnunk. Nem voltak olyan sokan a pultnál, így hamar sorra kerültünk és a pultos csaj már készítette is, amit kértünk. Ameddig Faye a tömegben keresett valakit, addig én azt lestem, ahogy készültek az italok. A pultos annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, egyáltalán nem nézett ki jobban mint Faye. Csak akkor bámultam meg, amikor látványosan pucsított. Bevonzotta a tekintetem, akaratomon kívül. Kár, hogy pont akkor fordult vissza Faye. -Ez semmi... te nem láttál semmit -kezdtem el valami magyarázkodás-félét, miközben meghunyászkodva néztem rá. Basszus, ha ezt így folytatom, annak nagyon nem lesz jó vége. Hiba egy csajból egy este folyamán többször is előcsalogatni a sárkányt. -Titkot? Hm... -gondolkoztam, mikor szóba került ez a téma. Nyilván a legféltettebb titkom most már a rendőrautó elsüllyesztése lett, amit még Faye-nek sem mernék elmondani. Tényleg nagyon aggódok, hogy mi lesz, ha ez kiderül. Nem akarok a szemében lesüllyedni egy piti bűnöző szintjére. -Lássuk csak... hat lábujjal születtem -hajoltam közelebb a füléhez laza vigyorral. -És ezt rajtad és anyán kívül senki sem tudja -nem olyan dolog ez a hat lábujjas dolog, amiről az ember szívesen beszélne bárkivel. De Faye hozta fel, gondolom hasonló titkot szeretett volna hallani... olyant, amit még kevesen vagy nem is tudnak, és elég poénos. Igaz azt is elmondhattam volna, hogy milyen érdekes helyen vannak anyajegyeim, de... jobb ez a hat lábujj. -Te jössz.
Nem is tudom, azért sikerül elég érdekes témákat felvetni az este folyamán, pedig még épp, hogy csak elkezdtük. A másodlagos képesség, a szex, meg a szülinapomhoz köthető szexuális évszám, vagy pont hogy fordítva ehhez köthető a szülinapom. Őszintén szólva nem tudom én ezt tökéletesen kezelni, nem minden témát és tudom, hogy nem a legjobb ötlet pont nekem felvetni azt, amitől aztán kényelmetlenül érzem majd magam, de... mégis csak jó, ha az ember sok mindent meg tud beszélni a párjával, és nem az adott pillanatban jön elő, vagy... lehet hogy nem is kéne beszélni ezekről? - Nem baj, akkor sem, ha így jut eszedbe, tényleg. - még bólintok is egyet a végére. Nem akarom, hogy folyton attól rettegjen, hogy olyasmit mond, amitől rosszul, vagy kellemetlenül érzem majd magam. Tény, hogy sok mindenben még nem igazán vagyok otthon, de nem akarok mindig bizonytalan és ilyen... nem is tudom béna lenni. Fejlődök mellette és igenis ilyesmiről is lehet beszélni. Nem jelenti azt, hogy piszkos a fantáziája, vagy hogy csak arra tud gondolni és egyébként is Beth szerint a srácok elég sokat gondolnak arra. Ez valahogy genetikailag beléjük van kódolva és nem sok mindent lehet tenni ellene, e miatt pedig nem szabad őket hibáztatni. Logan nem tett még soha semmiféle célzást sem, együtt aludtunk és nem támadott le, nem akart a magáévá tenni az itteni mosdóban sem, szóval nem fogom elítélni sem azért, mert a születésnapomat egy ilyen évszámmal köti össze, sem azért, mert volt már előttem lánnyal. Talán még jó is, és azt nem gondolom, hogy több tucat volt már, de erre végképp nem fogok rákérdezni. Jobb is talán abban maradni, hogy talán csak egy... max. kettő. - Akkor inkább neked kellett volna végezni a bokáddal, az enyém nyáron hetek alatt jött rendbe teljesen. - azért nem rossz a képessége, bár Aaronéhoz képest semmi, ő mindenből felgyógyul azonnal. Én meg csak... hát hozzájuk képest a képességem szinte semmire sem jó. Nekem legalábbis nem sok hasznom van belőle, sőt inkább csak negatívum, hiszen lássuk be a bátyám ezért végzett már nem egy kíséretet rajtam, ezért használja a véremet, mert fontos és értékes. Én pedig e miatt nem tehetem azt, amit szeretnék, mert ki tudja, hogy nem kerülök-e bajba. De akkor sem fogom így leélni az életemet, szeretnék szórakozni és jól érezni magamat és kész. - Igazából tényleg fogalmam sincs, jó lesz nekem az, amit te iszol. - rántom meg a vállam végül egy félmosollyal. Tippem sincs, hogy mi milyen. Mondhatom azt, hogy majd végigkóstolgatom. Na nem ma, hanem majd fokozatosan, mert remélem, hogy máskor is eljövünk majd még együtt bulizni, meg ilyenek. Megvárom, amíg a koktélok elkészülnek, addig kicsit a tömeget is pásztázom, hogy Beth rendben van-e, de nem sikerül kiszúrni. Azért remélem, hogy jól van, csak akkor fordulok vissza újra Loganhez, amikor meg vannak az italok is. Picit azért közelebb hajolok, zene van, így macerásabb beszélgetni, de nem akarok itt ücsörögni csendben. - Mondj nekem egy titkot, magadról. Olyat, amit nem sokan tudnak. - az a cél igaz, hogy jobban megismerjük egymást, és ez is ide tartozik. Persze nem azt mondom, hogy teregessen ki hirtelen mindent, csak akár valami apróságot, ami vicces, de nem sokaknak mesél róla. Mit tudom, van egy poénos anyajegy a fenekén, vagy akármi. Azt úgyis esélyes, hogy... látnám idővel, szóval nem nagy cucc elmesélni.
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Pént. 14 Nov. - 6:58
Faye & Logan
You filled me with your love.
Persze, hogy élvezi. Szerintem mindegyik nőnemű élvezi, ha ilyen formában tud kínozni egy férfit. Ez valahogy beléjük van kódolva vagy fogalmam sincs. Lehet, hogy egyszerűen van bennük egy efféle szadista hajlam. Mindenesetre bármi is az oka, azok alapján amit hallottam és amit átéltem, egyértelműen imádják, ha kanosan, nyálcsorgatva sóvárgunk utánuk és még utána is feszegethetik a határokat. Talán még viccesnek is tartják ezt az egészet. De ez csak ilyen tipp, igaziból nem értek a nőkhöz, gőzöm sincs mit miért csinálnak, mert nem lehet rajtuk kiigazodni. Ahelyett, hogy egyszerűek lennének, mindent túlbonyolítanak. -Nem -vágtam rá azonnal a kérdésre, mert mintha hallottam volna Faye hangjában valamit, ami visszavonulásra késztetett. Jaj, nehogy nekem essen egy poénosnak szánt megjegyzés miatt! Nem vagyok menthetetlenül perverz, csak egy kicsit viccelődni akartam a dologgal... de már most látom, hogy elcsesztem rendesen. -Én csak úgy értettem, hogy erről is meg lehetne jegyezni... -na jó, ennek annyi. Le kell szoknom az ilyen megjegyzésekről. De ennyi erőből Faye-nek is arról, hogy egy buli kellős közepén kérdezzen olyasmire rá a szexuális életemre. Egyrészt azért, mert ez tényleg olyan dolog, amire nincs helyes válasz, főleg akkor nem, ha egy nővel beszélsz. A másik dolog az, hogy... ez még nagyon ráért volna. Nem úgy képzeltem el a dolgot, hogy itt fog faggatni engem. Persze mindenképp válaszolnom kellett, sehogy sem tudtam kikerülni a dolgot és az esetleges csalódást, ha mondjuk nem erre számított... de hát basszus, ez az én életem. A szexuális partnereim száma akkor jelenthetne neki gondot, ha előtte már legalább százan lettek volna. Mert az valóban elgondolkodásra készteti a normális embert. Én sem kövezném meg érte, ha lenne némi tapasztalata. Elvégre az sosem hátrány. A szűz lányokra meg... hát izé, vigyázni kell. És azért abban mindig van valami különleges ha veled... szóval ha veled vesztheti el. -Ez nálad mindig váratlan helyzetekben jön -mosolyogtam a csókra. Elvégre tényleg nem számítottam rá. De talán éppen azért adta mert már ő kínosnak érezte a témát. Megértem. -Ugyanúgy megbetegszek, csak előbb kimegy belőlem -válaszoltam a kérdésre, miközben nyugtattam magam, hogy végre túljutottunk a nehezén. -A csonttörés meg kb. egy fél nap, mire összeforr -sajnos már van elég tapasztalatom ilyen téren. Elég veszélyes életmódot élek azóta, mióta megkaptam a képességem. A legdurvább az volt, mikor átcsúsztam egy kamion alatt. Mondjuk azt megúsztam sérülések nélkül, csak a gatyám gyulladt fel utána. De ezt példaként mondtam... mostanában mindig kerülgetem a hasonló helyzeteket. Liammel is az a rendőrautó úsztatós dolog... ha így folytatom a sitten kötök ki. Ha megtudná ezt Faye, biztos kiábrándulna. Pedig eskü nem lettem „rosszfiú”, aki rendőrautók lopkodásával üti el szabad perceit. Ez csak egyszeri alkalom volt, a birodalmiak úgy is kötekedtek volna a sör miatt, Liam meg felhozta, hogy mehetnénk kocsikázni. De úgy látszik ő sem gondolta át ezt egészen. Faye kérdésére immár a széken ülve felmértem a kínálatot, nevezetesen a koktél listát. Nyilván nem akartam már annyira ütős italt, mert azt már ittam a haverokkal. -Talán egy lightos Havana Beacht -vontam vállat. Ritkán szoktam koktélozni, úgyhogy fingom sincs pontosan melyik milyen. Csak úgy nagyjából felmértem a helyzetet, ezt találtam gyengébbnek és reméltem, hogy az is. Már kevésbé éreztem az előző italok hatását, nem akartam a földet ölelgetni... -De nem muszáj ugyanazt kérned. Csak válassz.
Én is csak nőből vagyok és természetes, hogy szeretek tetszeni, neki pedig főleg. Igazából mások véleménye egyáltalán nem is érdekel, de az övé naná hogy. És talán még attól se riadnék vissza, ha tényleg a hátsómra vándorolna a keze. Nem tudom, hogy mitől riadnék vissza, ha lenne egyáltalán ilyesmi. Igazából még csak azt se tudom, hogy az egész... szex kérdésről mi a véleményem. A bátyám szerint nagyon távol kéne tartanom magam mindentől, de azért láttam én, hogyan néztek egymásra Leahval és ő majdnem annyi idős, mint én, szóval... akkor hogy is van ez? - Na jó, talán tényleg élvezem. - szélesen elmosolyodom. Mi van velem mégis? Pedig még csak egy kortyot sem ittam és nem szoktam én így... nem is tudom, kelletni magam? De felvettem ezt a felsőt és igenis jól esik, hogy így bámul és végül is bírom Logant, akkor pedig ennek végül úgyis az lesz a vége, hogy majd többet is fog látni belőlem, mint amit most nem? Akkor ennyi előzetes simán járhat. Vannak itt olyanok, akik sokkal merészebb dekoltázzsal nyomulnak, az enyém azokhoz képest kismiska, még így feszítve is. - Szóval erről jegyzed meg a szülinapomat? Egy... szexuális évszámról? - nem is tudom, hogy ez most amúgy jó, vagy rossz-e, de gondolom nem számít, ez csak egy szám és kész, nem olyan nagy dolog. Nem azt jelenti, hogy annyira kanos lenne, hogy állandóan csak ez jár a fejében nem igaz? Amúgy is mindegy, hogy miről jegyzi meg a szülinapomat, nem fogok én e miatt megorrolni rá, viszont a kérdés mégis csak kicsúszik a számon. Talán nem kéne, mert igen nincs jó válasz. Én se tudom, hogy egyáltalán miért tettem fel a kérdést. Egyértelmű, hogy én tapasztalatlan vagyok hozzá képest, nagyon is, ő viszont lehet hogy már jóval gyakorlottabb nálam és akkor nem leszek majd mellette totál béna? Vagy ez csak jó, mert legalább tud... tanítgatni? Uh, ez milyen rémesen hangzik! És látom is rajta, hogy hezitál rendesen, hogy mégis mi a fenét válaszoljon erre, vagy hogy egyáltalán merjen-e mondani valamit, pedig végül csak kénytelen lesz. - Ühüm... értem. - bólintok végül egy cseppet nehezen megszülető kis mosollyal, de végül csak kipréselem magamból. Nem megy könnyen, tényleg nem, de én kérdeztem és mégis mi a fenét vártam válasznak? Vagy igent mond, vagy nemet, de legalább a válaszából úgy tűnik, hogy nem voltak előttem tömegek és ez azért mindenképpen pozitívumnak számít. Végül csak kiszélesedik a mosolyom és előre hajolok egy aprócska csókra. Nem érdekel, hogy ki volt előttem. Ő nem tűnik olyan srácnak, aki már kismillió csajt döngetett meg, vagy valami, szóval nem kell e miatt rosszul éreznem magam ugye? És legalább... van tapasztalata, és remélem, hogy ha netán bénáznék, akkor inkább segít, mint hogy kellemetlenül érezzem magam. És most komolyan már előre azon gondolkozom, hogy mi lesz, ha mi... Jó, inkább igyunk valamit, mert jó lenne most elterelni szépen a gondolataimat. - Végül is az sem rossz, gondolom akkor ritkán vagy beteg, csak ez csak a sérülésekre igaz? - és igen inkább kérdezgetem őt a képességéről, mint hogy arra terelődjön a beszélgetés, hogy nekem van-e másik képességem. Azt szépen tereljük el, mert nem lenne valami jó beszélni róla. Legszívesebben erről soha sem beszélnék, de egyszer félek tőle, hogy muszáj lesz. Majd... nem is tudom, valahogy csak képes leszek adagolni neki ugye? A kezét fogom persze, amíg elérjük a célt és le is huppanok, amikor már az italra kérdez rá. Na mintha olyan gyakorlott lennék... nem mondanám, hogy így van, tippem sincs, hogy mit akarok inni igazából. - Hát... te mit iszol? Vannak azok a színes koktélok... valami olyasmit? - jó hát gondolom ezekből is sokféle ízű van, de nem vagyok otthon a témában. Gondolom nem lenne rossz valami kellemesen édes és nem túl erős, valami gyümölcsös, vagy... ilyesmi.
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Kedd 11 Nov. - 21:39
Faye & Logan
You filled me with your love.
Nem ez lenne a világ vége, ha Faye nem tudna új ruhában megjelenni előttem... én sem vennék a kedvéért egy gardróbot. Sőt, azt sem kérném, hogy bármit változtasson magán, mert alap, hogyha valakivel járok, akkor elfogadjam olyannak amilyen. Szerintem neki amúgy is átlagos a stílusa, akkor meg minek kötnék bele? Ezen az estén úgy is kitett magáért eléggé, a szokásosnál sokkal merészebb szerelést választott. Azért látszott rajta, hogy nagyon is érdekli a véleményem és minél jobban el szeretné nyerni a tetszésemet. És végül is nem csak feleslegesen próbálkozott... nagyon bejött ebben a ruhában. A hosszú combjára is jó rálátásom nyílt,ahogy egyéb testrészeire. A feneke meg egyenesen vonzotta a kezemet, úgyhogy már csak idő kérdése volt, hogy egy kósza csók közben mikor engedek meg magamnak többet is... -Ez nem szándékos? Látom a szemeidben mennyire élvezed-böktem oldalba vigyorogva. Nyilván tudta, hogy mit csinál és hogy milyen kínzásnak tesz ki, ha ebbe a ruhába bújik. Nagyon szexi benne, és legalább annyira nőies mint a húszon felüli társai. Ellentétben velem. Mert az én kölyök képemen semmi sem segít. Még az sem, hogy egyébként elég magas vagyok. Egyszerűen nem éreztem magam hozzáillőnek, elég férfiasnak... csak egy Logannek. -Igen... könnyű is megjegyezni -már körülbelül a kezdetektől fogva ez alapján tudtam csak, hogy mikor született, hozzákapcsoltam a szexualitást az évszámhoz és a hónaphoz és kész. Persze az évet még nem is olyan nehéz megjegyezni, de azért nekem a mai napig rendszeresen vannak problémáim azzal, hogy xy haverom pontosan melyik hónapban ünnepli a szülinapját. Június? Július? Melyik is? Az évszakot azért mindenkinél be tudom lőni, de amennyi emberrel jóban vagyok... hát nehéz lenne mindenkinél minden apróságot fejben tartani. Marknál mondjuk már nem kérdés, hogy mikor van a szülinapja, mostanában vele vagyok a legtöbbet. Faye kérdésére egy pillanatig elfelejtettem levegőt venni. Oké, ez az, aminél nincs helyes válasz. Nem mintha hazudni akarnék bármivel is kapcsolatban, de itt még abban sem lehetnék biztos, hogyha szépítenék a dolgokon, akkor az tetszene-e neki valóban. Mert most mi jobb? Az ha lassan 18 évesen senkivel sem voltam még vagy ha igen? Az elsőnél az ellenérv az, hogy elég érdekesen fest az, mikor két szűz egymásnak esik nulla tapasztalattal... ezt már átéltem az első barátnőmmel, még úgy egy évvel ezelőtt, télen. Felejthetetlen élmény, az biztos. A csaj túlparázta az egészet, annak ellenére, hogy ez le volt beszélve. Körülbelül úgy viselkedett, mint egy fatörzs és mindig azzal jött, hogy én vagyok a férfi, csináljam amit kell... hát kösz. Ennél bénább nem hiszem, hogy lehetne Faye. Vagyis de... ha tényleg a szó szoros érelmében meg sem akarna mozdulni. -Hát ööö... igaziból... igen -a végét enyhén kérdő hangsúllyal mondtam, mintha csak nem lennék biztos abban, ami megtörtént. Pedig csak egyszerűen arról volt szó, hogy már kezdett égni a pofám. Mert mint mondtam, erre a kérdésre nincs megfelelő válasz. De legalább sikerült témát váltanunk azzal, hogy megérdeklődtem a másik képességét... hátha van, csak elfelejtett szólni róla, mert mondjuk az is ilyen kis jelentéktelen. De a fejrázásból ítélve talán nincs neki. Elvégre fontos az őszinteség, miért titkolna el előlem ilyesmit? Mindketten mutánsok vagyunk és ez szerencsére már az elején kiderült. -Nincs. Csak tudod ez az átlagnál gyorsabb gyógyulás, ami igaziból a gyorsaságom „mellékterméke” -mert gondolom a sejtjeim is gyorsabban regenerálódnak, meg tudjam én még ennek a biológiai hátterét. -Oké, mehetünk -egyeztem bele, majd megfogtam a kezét, hogy ne szakadjunk el egymástól és szépen elindultam a pult felé utat törve. Mivel ott nem voltak valami vészesen sokan, ezért pont volt egymás mellett két hely... mert gondolom Faye-nek sem volt kedve ácsorogni. -Mit iszol? -szögeztem felé a kérdést, ha már elfoglalta ő is a helyét.
Igazából fogalmam sincs, hogy milyen lesz majd ez a találkozás kettejük között, de azt tudom, hogy szeretném, hogy legyen, mert nekem is fontos az, hogy jóban legyenek, vagy legalább elviseljék egymást. Mégis csak a bátyámról van szó és a... pasimról igaz? Legalább el kell viselniük egymást, hiszen nem jó az, ha mindig trükköznöm kell, amikor találkozni akarok Logannel. Nem hazudtam igazából most sem, inkább csak elhallgattam, ami technikailag kiskapunak számít. Nem igazán vagyok jó hazudozásban, eddig mindig lebuktam vele és szerintem nem is menne, ha nagyon próbálnám. Túlságosan átlátszó lenne, de tudom, hogy néha szükség van rá, hogy legalább egy egész picit máshogy add elő a történéseket, vagy legalábbis egy kicsit lecsípj belőle. - Ezt azért reméltem is. - mosolyodom el. Amúgy sincs olyan durván nagy ruhatáram, hogy mindig újjal rukkoljak elő, még akkor sem, ha egyébként nem találkozunk minden nap. Egyébként is már elég sok mindenben látott, a sportos szereléstől, a szoknyán át, a saját melegítőjében is, nagyjából az estélyin kívül tehát minden stílust sikerült már kilőni. Jó a szexi fehérnemű még nem volt meg, de azért Aaron le is harapná a fejemet, főleg amíg még csak nem találkozott Logannel, szóval azt lehet hogy még érdemes hanyagolni. Na persze nem a végtelenségig, ezt én is tudom, de... majd ha úgy alakul nem? Mármint nem is tudom, hogy jó-e ezt előre megtervezni, hogy különleges legyen, meg ilyenek, vagy akkor az ember túlságosan ráparázik? Vagy egyszerűen csak megtörténik, amikor úgy hozza a sors, csak az a fontos, hogy ne valami nagyon gagyi legyen, az se jó. Valami egészségesen kellemes átmenet. - Nem szándékos. Na jó... talán egy kicsit. - jó hát lássuk be élvezem azt, hogy tetszem neki, hogy így néz rám, hogy nehéz elszakítania a szemét a dekoltázsomtól. És nem arról van szó, hogy csak azzal foglalkozna, hiszen tudom én, hogy oda is tud figyelni rám normálisan, a szemembe nézni és tudunk beszélgetni, nevetni is együtt, ez a lényeg. Akkor meg nyugodtan nézhet időnként oda, hiszen az ember ne tegye ki a kirakatba azt, amit nem akarja, hogy megnézzenek. A kis felvetését viszont tényleg nem értem először, hogy mégis milyen szexuális év, csak amikor kicsit jobban kifejti, habár akkor sem esik le elsőre. - 69? Áh... - nem veszem zokon, hogy ilyesmi jutott az eszébe, de attól még egy enyhe pír megjelenik az arcomon, főleg amikor ebbe jobban belegondolok és leesik, hogy ez a 69 mégis hogyan jön ki. Hát naná, hogy zavarba ejtő, hogy ilyesmiről beszélünk pont az után, hogy eddig meg a sokat mutató felsőmről volt szó. Tudom én, hogy ez az élet alapvető velejárója, de attól még én nem tudok olyan kötetlenül beszélni róla, vagy legalábbis még nem. - Logan... te már... szóval te... jutottál el addig egy barátnőddel? - igazából nem tudom, hogy hányan voltak már előttem, de ő azért nem tűnik olyan hű de nagy nőcsábásznak. Igazából azt se tudom, hogy mi a jobb az igen, vagy a nem. Az igen jó, mert akkor már van tapasztalata, viszont azért nem jó érzés, ha már eleve van viszonyítási alapja, én meg lehet, hogy totál béna leszek. Ha viszont még nem, akkor lehet, hogy mindketten totál bénák leszünk és elszúrjuk az egészet. A bátyámat érintő szavaira már csak bólintok, csak akkor torpanok meg egy pillanatra, amikor jön az a bizonyos kérdés. Második képesség... csak arról tud, szóval itt pont hogy az elsővel vannak nagyobb gondok. Nem akarok túl sokáig hezitálni, mert az pont arra mutat rá, hogy direkt nem akarom elmondani, tehát van. Végül csak megrázom a fejemet. Ez igazából nem teljesen válasz, és a másodlagos képességemről, amúgy is tud. - És neked? - gyors kérdés visszapasszolás, hátha ezzel sikerül terelni legalább. - Majd még igen, de mi lenne, ha most tényleg szereznénk valamit inni? - nem vagyok valami gyakorlott ivó, szóval e téren szívesen rábízom magamat.
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Vas. 9 Nov. - 12:44
Faye & Logan
You filled me with your love.
Képzelem milyen nagy lelkesedéssel hallgatta. Az a gond, hogy fordított esetben engem sem feltétlen hatna meg az, hogy mit mond egy pasiról a húgom. És erre alapozva szerintem über kínos lenne az a találkozás Aaronnal. Körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani, mikor anno elmentem a mostohaapámmal egy-egy kosármeccsre. Egy szót nem szóltunk egymáshoz egész végig. Maximum megkérdezte, hogy kell-e valami kaja, én meg rendszerint megráztam a fejemet... egy idő után már azt sem kérdezte. Egyszerűen egy félreállítandó mocsoknak gondolt és gondol a mai napig, az amit anya előtt csináltunk igaziból egy színjáték volt. Sosem jöttünk ki jól, a családi vacsorák meg rendszerint tele voltak feszültséggel. Amióta pedig kiderült, hogy milyen képességem van, szerintem legszívesebben fejbe lőne sörétessel. Legalábbis ahogy néz rám abból ítélve. Aztán lehet, hogy csak mindig akkor van szorulása, amikor arra járok... -Hidd el, nem fogok veled azért szakítani, mert nem tudtál új ruhát venni a héten -egy idő után biztos ellőné mindegyik szexi szerelését. Szóval ha már annyira fenn akarja tartani az érdeklődést akkor más területen is próbálkoznia kell. Ott ahol mondjuk még nem jártas semennyire sem. Mert azért az mondjuk tényleg fontos, hogy legalább időközönként tudjon valami újat mutatni, sosem jó, ha ellaposodik egy kapcsolat. -Ne is bánd, inkább örülj neki -mosolyogtam rá. Elvégre annak tényleg csak örülhet, ha ennyire bejön. Még akkor is, ha tulajdonképpen egy adott terület fogott meg ennyire. De persze amúgy is elég jó adottságai vannak, enyhén göndör hajjal meg kifejezetten bejön. Csak hát ez a szerelése nem épp arra enged fókuszálni, így nyilván nem figyeltem annyira a részletekre. -Jó, persze... kínozz még egy kicsit-vigyorogtam a nagy domborításra, és csak azért is megint megnéztem. Ha már ennyire produkálja magát... ezek szerint tényleg nem zavarja. Előbb-utóbb úgy is látnék belőle többet, csak idő kérdése. Engem mondjuk az sem zavarna, ha csak egy hónap múlva, türelmes típus vagyok. A lényeg, hogy már sikerült megszereznem, már csak nem szabad elengednem. -Gondoltam... -mosolyogtam és hagytam, hogy megpusziljon. Akár tetszik, akár nem, még a haverok is néha meglepnek egy-egy aprósággal, vagy elmegyünk valahova ünnepelni a szülinapomat, ez így van rendjén. Mondjuk én nem vágyok ajándékokra, de az ember már csak jó szándékból is vesz a másiknak. A kérdésre széles kín-vigyor tűnt fel az arcomon. Oké, nem feltétlen kellett volna szóba hozni, ezt a szexuális évet. Lehet, hogy hiba volt... mondjuk már megszokhatta a „disznóságaimat”. -Tudod... 69 -böktem ki, aztán vártam erre most mit fog reagálni. Reméltem, hogy nem csesz le, már csak ismer annyira, hogy ez csak szimpla hülyéskedés, nem azért van, mert annyira kanos vagyok. -Nem, tényleg nem kéne szigorúan fognia -én például egy idő után beleőrülnék, ha a mai napig meg akarnák mondani nekem, hogy mit csináljak és mit ne. Nem szeretem, ha parancsolgatnak, ha uralkodni akarnak felettem. Persze ilyen miatt még nem keltem ki magamból soha, de akkor sem díjaztam... lassan 18 évesen meg főleg nem vagyok oda érte. -Amúgy neked van második képességed? -oké, ez most kb. úgy jött ide, mint az előbb Faye szülinapra vonatkozó kérdése. De már piszkálta a csőrömet... a lány még nem említette, hogy lenne valami plusz adottsága, lehet, hogy tényleg csak annyi, hogy felismeri a mutánsokat. De jobb még most utánajárni, hogy ne érjen meglepetés. Nem sokkal a kérdésem után viszont véget ért a szám, szóval kérdően néztem Faye-re, hogy most mi legyen. -Szeretnél még táncolni?
- Azért tényleg szeretné tudni, hogy ki is vagy, de én már sok jót mondtam rólad. - ami persze nem sokat ért. Az a baj, hogy Aaron esetében az, hogy látott minket csókolózni szerintem kb. minden létező szót törölt, és ha csak arra gondol, hogy esetleg több is lenne közöttünk, akkor aztán végképp valami szörnyetegnek látná Logant, ami butaság, hiszen nem az, tényleg nem, én pedig már azért lassan szépen felnövök és nem várhatja el tőlem, hogy soha ne nézzek egy fiúra sem, pedig sajnos ez a helyzet, ezt várná el tőlem, de nem érdekel. Most is eljöttem, mert el akartam és végülis nem hazudtam neki, szóval... nem tettem olyan nagyon rosszat. Nem iszom le magam, meg semmi, csak jól érzem magam és kész, ez nem nagy bűn. - Pedig állítólag... valami újságban olvastam, hogy az a jó, ha mindig fenntartjuk az érdeklődést, szóval... azért remélem még tudok majd újat mutatni. - bököm ki, bár a végét már nehezebben, főleg ha jobban belegondolok ebbe a mutatni dologba. Tény, hogy ennél sokkal dögösebb szerelést már nehéz lenne felvennem, ennél csak akkor mutathatnék többet, ha... szó szerint többet mutatnék, teszem azt valami sokat sejtető szexi fehérneműben. Na nem mintha lenne olyanom, mert tényleg nincs! És komolyan a végén még magába a gondolatba is belepirulok, de azért remélem, hogy lesz még olyan, hogy még a mostaninál is jobban fogok neki tetszeni, mert nem jó az, ha az ember ilyen hamar ellövi a puskaport. - Ez igaz, és igazából nem bánom, sejtettem én, hogy ez lesz. - talán nem szép tőlem, de egy röpke nevetés erejéig még kicsit ki is húzom magam, bár mondhatnám úgy is, hogy domborítok kicsit neki, ha már folyton elkalandozik a tekintete. De hát így van, aludtunk már együtt, e miatt nem kell, hogy zavarban legyek, majd lesz még erre alkalom, ha tényleg eljutunk oda, hogy többet mutatok neki. Akkor azért biztos vagyok benne, hogy nem lesz olyan egyszerű megúsznom enyhe pír nélkül, pedig nem kéne, hiszen ezek természetes dolgok, csak hát az ember azért folyton fél, hogy valami elszúr, vagy nem lesz elég jó. Mi van, ha nem fog neki tetszeni, hogy teszem azt elég szeplős a hátam? Jó mondjuk ez már így is látszana, ha a hátam mögött állna és nem lenne ilyen hosszú a hajam, de na... tuti, hogy nekem is bőven vannak hibáim, amiket kiszúrhat. - Édes vagy... de akkor is kitalálok majd valamit. - mosolyodom el, és nem tudom megállni, hogy ne hajoljak előre és cuppantsak egyet az ajkaira. Nem is nagyon emlékszem már arra a buli eleji kis hülyeségre, és azért nem mondanám, hogy ebben a csoki játszott olyan nagy szerepet, hanem ő, azzal hogy kedves és, hogy így viszonyul hozzám, meg hát azt már eddig is tudtam, hogy elég szórakoztató társaság. - Szexuális év? - pillantok rá picit talán értetlenül. Én se tudhatok azért mindent, főleg mert még nem igazán vannak ilyen irányú tapasztalataim és őszintén szólva soha sem érdekeltek a barátnőim beszámolói a pasikról, mert na... csak kellemetlenül érintett volna, hogy a hümmögésen kívül más kommentet nem nagyon tudok hozzáfűzni. - Egyébként március 12-én, de a tavasz tényleg stimmel. És már tizennyolc leszek, ezért nem kéne Aaronnak ennyire... szigorúan fognia igaz? - ő is annyi lesz, igazából még csak korkülönbség sincs köztünk érdemben. Nem kell a bátyámnak féltenie, nem valami idősebb veszélyes, rossz fiúval kezdtem, hanem egy nyitott, kedves és vicces korombelivel, aki előtt még azt sem kell titkolnom, ami vagyok... vagy legalábbis a nagy részét nem.
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Pént. 7 Nov. - 15:21
Faye & Logan
You filled me with your love.
-Gondolom mennyire szeretne megismerni -motyogtam a végét az orrom alatt. Nem tehetek róla... a tesójához nem fűztem olyan reményeket, hogy valaha is jóban leszek vele. Az is lehet, hogy már eleve egy jobb egyenessel indítana csak azért mert meg mertem közelíteni a testvérét. Úgyhogy egyáltalán nem vágytam rá, hogy megismerjem. Valószínűleg már így is utál, nem segítene ezen még az sem, ha találkozna velem. Én meg sosem voltam talpnyaló, szóval elfelejtheti nyugodtan, hogy bármikor is a kedvébe járok. Ha nem fogad el az a saját problémája, tőlem szétverheti a falakat mérgében, azt akkor sem fogom hagyni, hogy pont miatta kelljen lelécelnem Faye közeléből. Ő nem az apja, csak a testvére, kvázi nincs joga uralkodni a lány felett, de főleg nem felettem. -Hát, ennél jobban már nem tudnál -bár ki tudja mi van még a tarsolyában. Mindenesetre a ráfeszülős ruhákat nehéz felülmúlni, imádom ha egy csajon olyan van, főleg, ha maga a szoknya rész is rövid. Olyankor mondjuk szívesen becsúsznék alájuk... annyira hívogatóak benne, nehéz ellenállni. Ettől eltekintve azért nem lökném a legközelebbi wc fülkébe Fayet, annyira még sosem voltam kanos. Még... de nem is akarom kipróbálni milyen lenne, ha tényleg elveszteném a fejem és csak a saját érdekeimet nézném. -Te vettél fel ilyen ruhát, biztos számoltál vele, hogy odavonzod a tekintetemet... -vontam vállat nevetve. És ebben most tényleg ő a bűnös. Szokás mondani, hogy ami nem eladó, azt ne tedd a kirakatba. Szóval, ha azt akarja, hogy ne nézzem, akkor ne ilyen ruhát vegyen fel. Mondjuk akkor is odanéznék, csak akkor valószínűleg nem ötvenszer egy este folyamán. De szerintem ez már nem kéne, hogy zavarja azok után, hogy együtt kellett aludnia velem. -Nem mintha gond lenne -csak furcsán jött ki ez a hirtelen témaváltás. Egyébként ha jól emlékszek, akkor ő egy nagyon szexuális időszakban született. Pontosan 69 tavaszán. Húú, milyen hormontúltengés lehetett akkoriban, bele sem merek gondolni. Szívesen meglesném a következő évi születés számokat... még a végén kiderülne, hogy tényleg jóval magasabbak voltak -Ne hülyéskedj, nekem nem kell ajándék -bár úgy is fog venni. De most mit mondhattam volna? „Szuper, mit kapok?” -Itt vagy te-igen, ez jelenleg nekem bőven elég. Most mit tudna venni? Nyilván körömlakkokat és fülbevalót nem. Maximum valami emléktárgyat, amiről mindig eszembe juthatna. Mert ugye aminek tényleg örülnék, azt általában az ember nem a barátaival, szerelmével szokta megvetetni... legalábbis szerintem a tévét például nem illik. -De ha már szóba hoztad a szülinapot, akkor te mikor születtél? Szexuális év tavaszán... és pontosan? -de egyébként ez egy olyan dolog, ami szerintem még a barátoknál is előjön minimum négyszer, mire megjegyzik. Papírra felírni sosem szoktam, mert felesleges. Máshogy meg előbb-utóbb elbizonytalanodok minimum abban, hogy hányadik napon is született.
Na igen az nem biztos, hogy a legjobb ötlet lett volna. Ezt még mindig finoman kell adagolnom a bátyámnak. Mondjuk időben hazaérni és azt mondani, hogy épp csak összefutottam ott Logannel, nem volt ebben semmi szándékosság. Ez simán hihető igaz? Na jó, azt hiszem nem, de igenis lenne rá esély, maixmum az a gond, hogy nem tudok elég jól hazudni, de... ez csak egy apró füllentés és egy apró füllentés még nem a világ. - Igen, hát még téged, szóval... csak mértékkel. - mosolyodom el. Nem akarok én összetűzést, csak jó lenne, ha egyszer majd jóban lennének, én legalábbis örülnék neki. Tudom, hogy ez egy elég... merész álom, de hátha lehetséges. - Egyébként, ha már... róla van szó. Majd valamikor szeretne megismerni. - oké, nem kell elmesélnem részletesen a legutóbbi balhét, amikor a birtokról kissé későn... korán mentem haza. Az azért nem volt semmi, de megúsztam és nem lesz ilyen többet, maximum engedéllyel, ez a lényeg. De attól még valamikor be kéne játszani ezt az ismerkedés dolgot közöttük, mert akkor talán Aaron is jobban megnyugodna, ha Logannel találkozom. Akkor igenis ő is láthatná, hogy tényleg rendes srác és nem kell folyton féltenie tőle engem, mert nem fog bántani, semmilyen módon sem, legalábbis tuti nem szándékosan. A dicséretre csak elmosolyodom, nem akarom, hogy úgy tűnjön, feszengek. Az is inkább csak a ruha miatt lehet, mert hát a megszokotthoz képest tényleg jóval merészebb darabot választott... nekem Beth, de igazából örülök annak, ha tetszem neki. A tekintetéből legalábbis azt sejtem, hogy így van és remélem is, hogy tényleg így van. Végül is neki készültem ennyit, hogy ez a buli jól menjen le, hogy jól érezzük magunkat és ahhoz az is hozzátartozik, hogy kiteszek magamért. - Akkor jó, de néha azért jó még jobban tetszeni, mint általában. - viszonozok a közbeszúrt csókot természetesen, de aztán vissza is tér a mosoly az arcomra. Hát ezt mondtam, rendes srác, aki nem bántana meg, csak szimplán elfelejtette megdicsérni a ruhámat, de ezzel egyáltalán nincs gond, nem figyelhet mindenre, főleg hogy először arra kellett koncentrálnia, hogy buta módon ne érezzem magam rosszul egy kósza tánc miatt valaki mással. De már amúgy is tényleg jobban vagyok, sikerült el is felejteni, főleg amikor a ruhámról esik szó és olyan fenemód pofátlan módon vigyorodik el és még a tekintetemet is követi lefelé. - Héj... szóval erre jó az ilyen ruha igaz? Hogy... leselkedhess. - nevetem el magam. Nem veszem zokon a dolgot, igazából Beth is ezt magyarázta. Oda fogja vonni a tekinteteket, ez a lényeg, hogy mutass annyit, amennyi még nem túl sok, de ami épp elég ahhoz, hogy a másik többet akarjon látni. Jó persze ez utóbbiban én nem vagyok annyira magabiztos, mint ő, hogy olyan sokat akarok mutatni, mert mégis csak... az... még nem tudom, hogy mennyire lenne számomra nehézkes, és az emberről akkor csúszik a kelleténél lejjebb egy ilyen ruha, ha tényleg többet akar mutatni. Igazából nem tudom, hogy Logan egyáltalán e téren mennyire járatos, mert én aztán egyáltalán nem, de hát ezzel gondolom tisztában van. - Nem is tudom, eszembe jutott, mert ez nem rémlik, hogy meg lenne rólad, mint info. - én pedig szeretnék tudni róla sok mindent, lehetőleg, szóval ez is ide tartozik. - Az nem sokára itt van. Ki kell találnom neked valami... remek ajándékot. - meglepetést persze, mert hát előre megkérdezni olyan hülye dolog. Egyelőre mondjuk még fogalmam sincs. Hülye dolog, ha hirtelen nem is tudom, hogy mit szeret igazán, ami jó lenne neki?
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Csüt. 6 Nov. - 6:10
Faye & Logan
You filled me with your love.
Szívesen elmentem volna Faye elé, a házukhoz, mert azt mondta a közelben lakik. Csak ugye a testvére miatt nem lehet, biztos nem engedte volna el, ha megtudta volna, hogy velem jön. Bár az még nem tiszta mi oka lenne az utálatra már most, de az alapján amiket Faye mondd, eléggé tartok tőle. Még a végén belém állítja a nagykést, ha odamegyek. Az egyetlen mázlim, hogy én gyorsabb vagyok nála... úgyhogy ha eléggé figyelek, akkor talán elkerülhetem azt az „apró kellemetlenséget”. Az erőviszonyok meg nagyjából kiegyenlítettek, spontán regenerációval nem menne sokra, ha bekattan és nekem akarna jönni. Persze nem támogatom a háborúskodást, de ha ez kell ahhoz, hogy Faye közelében maradhassak... legyen. Túl sok mindent feladtam már ahhoz, hogy őt is eldobjam magamtól piti ügyek miatt. -Hát még engem... -engem meg is ölne a tesója, nem kérdés. Már ha rájönne, hogy velem volt igazból Faye. Mert papíron ugye a barátnőjével jött bulizni, de igaziból miattam. Ha pedig eljutna ez az apróság hozzá, hogy igaziból ez csak egy okosan kieszelt csel, biztos, hogy nem tűzijátékozna örömében. Akkor meg főleg nem, ha Faye úgy menne haza, hogy minden második villanyoszlopnak nekimegy. Inkább ne teszteljük a tűrőképességét, mert szerintem azt úgy is én szívnám meg... duplán. -Jól csinálod, nyugi -biztattam mosolyogva. Egy kicsit ugyan még merevnek éreztem az egész testét, de előbb-utóbb csak belejön. Passzolom mennyiszer lassúzott már vagy, hogy egyáltalán lassúzott-e. Elvileg a tesójával simán táncolhatott, illetve régebben a szüleivel. De ha teljesen kezdő, az sem baj végül is, hamar meg lehet tanítani erre az embert. Diploma sem kell hozzá, a lényeg, hogy összhangban legyél a partnerrel és ne feszülj rá a táncolásra. Mondjuk az utóbbi nálam megvolt, amint ránk irányították a reflektort... amit őszintén szólva nem díjaztam. Sosem szerettem a központban lenni, és ezért zavart ez a kínos helyzet. Meccseken is láttam már hasonlót, hogy egy adott párra irányítják a kamerát stb. De nem kéne, mert rohadt frusztráló... még nekem is, holott nagy átlagban nyugodt szoktam lenni. Amikor viszont Faye szóba hozta az öltözékét, akkor megint csak füstöltem. Nem akartam, hogy azt higgye, csak muszájból mondom ki, amit hallani szeretne. Komolyan gondoltam, hogy tetszik, csak hát amilyen balf@sz vagyok, elfelejtettem említeni. -Nekem amúgy is tetszel... -vágtam rá szinte rögtön a mondata végén. Majd, hogy hiteles is legyen a kijelentés, azért odahajoltam egy csókra. Szerencsére most nem talált meg minket a reflektor. -minden ruhában -már volt alkalmam párszor alaposabban megnézni és azért... elég jó alakja van, az biztos. Főleg abban a ráfeszülősebb sportszerkójában. Na, ott tényleg szépen körvonalazódik a dolog. -De tudod, hogy nekem nem jelentene ez problémát -vigyorogtam pofátlanul. -Csak mások miatt-hát, azért azt tisztázzuk, hogyha kettesben lennénk, akkor örülnék neki, ha lecsúszna róla a ruha. Csak itt, ennyi ember előtt nem kéne villantani semmit sem. A tekintetével együtt viszont az enyém is szépen lejjebb csúszott, hogy felmérjem a terepet. Nem mintha eddig nem tehettem volna meg elégszer. Az a poén, hogy ezt elég látványosan csináltam most, és pont akkor néztem fel, amikor Faye. Szóval azért kiült az arcomra egy „kín-vigyor”. A kérdésre ráncoltam a homlokom. -Ez hogyan jött ide? -plusz szerintem már említettem is neki mikor születtem. Vagy csak az évet? Mindegy, azért akkor sem várnám el tőle, hogy pontosan emlékezzen rá hónapra, napra pontosan. -Amúgy November harmincadikán.
▲ Most vettem észre, hogy az ET-ben rosszul van a dátum xD▲ music ▲ 537 ▲ made by ▲
Faye Adler-Barlow
mutant and proud
független
loneliness is a gun
Play By : Sophie Turner
Hozzászólások száma : 297
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Szer. 5 Nov. - 16:20
Logan & Faye
Igazából soha sem voltam valami jó hazudozó, ezért nehéz ez az egész Aaron előtt is. Tudom, hogy az lenne a korrekt, ha végre bemutatnám neki Logant. Úgy rendesen, ahogy elvárja és erre is sor kerül majd, sőt most se hazudtam neki, igazából csak elhallgattam azt az apró részletet, hogy ebben a buliban, ahova jövök Beth-szel, nem pont vele akarok majd lenni, de ez már csak egy icipici részlet nem igaz? Nem félek én a bátyámtól, inkább csak nem akarok vitát és nem akarom, hogy csak mindenből baj legyen, mert úgy érzem, hogy el tudom ezt én dönteni egyedül is. Bízom Loganben és nem ártana nekem, és ezt Aaron egyáltalán nem biztos, hogy ugyanígy látja. Pedig Logan most is nagyon rendes ezzel az egész csoki kérdéssel, pedig tényleg nem is tett olyan nagy dolgot. Én vagyok, aki egy kicsit talán túlreagáltam, zokon vettem olyasmit, amit igazából nem kéne, de nem izgat, jól akarom érezni magam, főleg ha már ennyit készültem ruhával, meg sminkkel, meg mindennel, akkor lehet egy remek estém igaz? Amúgy se voltam még ilyen helyen, nem is nagyon táncoltam még fiúval. Persze egy-egy iskolai rendezvény, de ennyi, akkor nem fiúkkal voltunk, csak barátnők egymás között, ez pedig egész más helyzet. - Hát akkor majd én. Amúgy is kóstolok, mert még nem vagyok túl gyakorlott, és ha tántorogva megyek haza a bátyám tuti kicsinál. - akkor meg főleg, ha Logan kísér haza ilyen állapotban, szóval azt hiszem ezt nem lenne okos ötlet megkockáztatni. Egyelőre még azt se tudom, hogy lesz az este, mert hát persze haza kell érnem megszabott időre, szóval nem maradhatok csak úgy hajnalig, és ha netán egy picit kések és mindezek mellett még túlságosan sokat is iszom, akkor aztán az életben nem enged el többé sehova. Jó lenne nem nagyon kihúzni nála a gyufát. - Amúgy is igyekszem nem bénázni, amennyire tudok. - amúgy is van azért ritmus érzékem. Régen azért volt rá példa, hogy teszem azt a takarítás mellé anyuval benyomtunk valami zenét, amikor még bírta a betegsége előtt, és apával is volt már rá példa, hogy keringőztem. Egyszer, még valami ismerőse esküvőjén. Na az tetszett, és végülis a lassúzás is hasonló. Csak ez a reflektor dolog hoz rendesen zavarba. Nem számítottam rá, hogy ennyire ránk irányul a figyelem, főleg a közben, hogy épp csókolózunk. Azt hiszem ilyesmivel az ember soha sem számol, mégis csak valahol intim dologról van szó. Nem vagyok annak a híve, hogy az ember másik x előtt másszon a másik szájába. Az valahogy... nem illő. Szerencsére végül csak megint magunk maradunk a tömegben, mindenféle plusz ránk irányított figyelem nélkül, és ekkor csúszik ki a számon az a kérdés. Hát igen nem mondott semmit a külsőmre. Nem is várom, hogy folyamatosan csak dicsérjen, de gondoltam hátha... tetszem neki így és akkor már volt értelme annyit foglalkozni a kiöltözéssel. Az elkerekedett szemeket nem tudom először mire vélni, rosszat jelent? - Oh, hát akkor... megköszönöm majd neki. Szerettem volna tetszeni neked és egy kicsit... buliba illőbben öltözni. - nem azt mondom, hogy amúgy úgy öltözöm, mint valami apáca, erről szó sincs, de azért most jóval többet mutat a ruhám, mint eddig nem igaz? - Igen, ebben ugrálni nem fogok, így is... húzkodom felfelé folyamatosan. - na most nem, mert mégis csak a nyakánál van a kezem, de valahogy automatikus, ahogy lepillantok. Remek taktika igaz? Pont azzal vonod valakinek oda a tekintetét, hogy még te is oda nézel. Komolyan nem direkt csinálom, becs' szó! Neki pedig most ebben a helyzetben aztán főleg meg van a belátás, így aztán inkább újra csak elnézek, hogy a tekintetét keressem. - Mikor van a szülinapod? - nem ne kérdezzétek, hogy ez most hogy jutott eszembe, egyszerűen csak azt hiszem nem ismerem őt még olyan jól, mint ahogy szeretném, annak ellenére sem, hogy azért találkoztunk már párszor. De mégis illik tudni a párodról, hogy mikor van a születésnapja igaz?
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Kedd 4 Nov. - 21:21
Faye & Logan
You filled me with your love.
Jó érzés hallani, ha bíznak benned, de tényleg. Főleg akkor, ha a szavak mögött hallatszik az őszinteség hangja is. Én tényleg az a típus vagyok, aki magától biztos nem csalna meg senkit. Eléggé kiismertem magamat az évek során és tudom, hogy ha már valakire nem lenne szükségem, akkor egyszerűen dobnám ahelyett, hogy a tudta nélkül randiznék mással. Az meg, hogy csak úgy hobbiból szobára csaljak egy idegen csajt a diszkóban... hát az sem én vagyok. Annyira azért még nem voltam részeg, hogy valakire látványosan rányomultam volna. Mondjuk tökmindegy, mert józanon kevés az esélye, hogy megtenném, ha meg teljesen lerészegednék, akkor a gatyám kicsatolása is problémát okozna, nemhogy kipróbálni a csajt... Szóval jogosan mentegetőztem, mert tényleg nem lenne oka Fayenek féltékenykedni. Az meg már megint egy más dolog, hogy nem vártam meg. Régóta itt voltam és úgy gondoltam miután sikeresen sikerült legalább részben kijózanodnom, kihasználom a lehetőséget és még táncolok valakivel, mielőtt ideérne Faye. Oké, nem ez volt a legjobb köszöntés, lehet, hogy kicsit elcsesztem. De legalább elismertem a hibámat és bocsánatot kértem... csokival! Mondjuk úgy is felfoghatjuk, hogy a csokihoz olyan reményeket fűztem, hogy duplán is kisegít. Ha esetleg morcos lett volna Faye, akkor az biztos enyhített volna a sértődöttségén. Kár, hogy legelőször elfelejtettem magamra gondolni, szóval két kört kellett futnom. Ami nekem nem sok időbe telt, de azért piásan akkor sem szívesen futkosok. -Persze. Mondjuk azt hiszem nekem már nem kéne innom sokkal többet -tekintve, hogy azért még mindig volt bennem és éreztem is a fejemet. Szóval erőset semmiképp sem akartam kipróbálni, mert abból már sikerült párat lehúznom érkezéskor. Viszont ettől eltekintve simán meghívnám Fayet pár körre, maximum a harmadiknál már csak ő inna egyedül. Ha annyit egyáltalán bírna. Mert azért nyilván nem málnaszörpöt szeretnék vele szürcsölni és mivel őt sem nézném egy alkoholistának, ezért kétlem, hogy többet tudna piálni mint én -Á, én inkább akkor aggódnék, ha mögötted állnék, de mivel erről -még-szó sincs... -vontam vállat mosolyogva. Annyira nem lehet gáz ha rád lépnek magassarkúval. Kivéve, ha a sarkával kapod a találatot. Mert az gondolom nem kellemes „élmény”. Viszont engem ez a veszély nem fenyegetett, ugyanis Faye előtt táncoltam, ezért ha csak át nem lép a lábamon, elvileg nem sarokkal taposna meg. Ezért teljes nyugodtsággal lassúztam vele, még akkor is, mikor a csók miatt ránk irányult a reflektor... illetve akkor már egy kicsit forrósodott körülöttem a levegő. Páran ugyanis felénk néztek és őszintén szólva úgy éreztem a kelleténél nehezebb mozognom. Zavart az, hogy ennyire ránk irányították a figyelmet. Ezt már túlzásnak tartottam. Szerencsére azonban nem kellett ebben a kínos helyzetben még órákat eltöltenünk, mert ment másfelé a reflektor. -Naná! Ez a rejtett képességem -húztam ki magam lazán vigyorogva, kicsit rájátszva erre az egész poénra. Ugyanakkor a táncra is próbáltam koncentrálni, arra, hogy én se lépjek rá a lány lábára. Holott azért már elég gyakorlott vagyok, de ilyen még a profikkal is megeshet, ha elkalandoznak. Főleg akkor, ha közben Faye a tarkómat cirógatja. A kérdésre azonban egy pillanat erejéig kikerekedtek a szemeim (remélhetőleg nem láthatóan). Ugyanis belém vágott a felismerés, hogy képes voltam egész eddig nem szólni a dögös szerelésére semmit sem. Mondjuk ez azért nem csak az én hibám. Ugye a kezdés sem úgy sikerült, ahogyan terveztük volna és valahogy nem volt pofám azzal kezdeni, hogy megdicsérjem... az már feltűnően csak figyelemelterelés lett volna a problémáról. Én pedig nem vagyok olyan, aki kerülgeti a megbeszélnivalót, szerettem volna vele tisztázni azt, ami miatt kicsit berágott rám. -Akkor a barátnődnek tartozol egy köszönettel, mert észbontóan nézel ki benne -bókoltam a lehető leghihetőbben. De ha egy kicsit jobban figyelt Faye, akkor már leszűrhette akkor is, hogy bejön nekem ebben a szerelésben, mikor odamentem hozzá. Mert nyilván azért megnéztem eléggé, a múltkorihoz képest ugyanis sokkal több... betekintést nyújtott ez pánt nélküli ruha. -Csak szerintem ebben ne nagyon akarj tombolni -kúszott fel egy elég sokatmondó mosoly az arcomra és ha elsőre még nem is feltétlen értette a célzást, ebből már biztos leszűrte. Ugyanis tényleg nem lenne valami király, ha rajtam kívül véletlen még más is többet látna belőle.
Igazából talán nem is az volt a leginkább zavaró, hogy mással táncolt, inkább csak a tény, hogy nem várt meg vele engem, de ez csak nekem volt ennyire nagy dolog, hiszen ő már volt más buliban is minden bizonnyal, én viszont még nem igazán. Ha ezt nézzük, akkor már minden bizonnyal így is volt elég sok tánca másokkal ez előtt, ezen a plusz egyen már végképp nem múlik. Az a lényeg, hogy amikor megjöttem, akkor elköszönt és kész igaz? Hogy akkor már rám figyelt és még bocsánatot is kért azért, amit igazából nem is követett el, hiszen nem tett olyan égbekiáltóan szörnyű dolgot ezzel az egésszel, én is tudom. - Bízom benned. - mosolyodom el. Igen, már első alkalommal is bíztam benne, akkor is, amikor segített lejutni a hegyről, amikor aztán hazavitt, mert amúgy nagyon sokáig tartott volna, amíg elérjük a célt, a nyaralót. Egyszerűen nem is volt kérdés, hogy én is arra vágyom, hogy megcsókoljon és megtörtént és tudom, hogy Aaront ez mennyire zavarja, de nem érdekel, mert én igenis bízom Loganben. Rendes srác, nem olyan, akiktől a bátyám annyira védeni akart. Értem én, hogy csak vigyázni akar rám, de én is el tudom dönteni, hogy erre mikor van szükség és mikor nincs és egyébként is tudok vigyázni magamra... fogjuk rá. Az olyan apróságok, mint egy-egy időnkénti bokakinyírás nem számítanak és kész. A csokinak viszont határozottan örülök. Hát erről beszéltem, hogy lehetne rossz ember olyan valaki, akinek az első eszébe jutó dolga a csoki akkor, amikor úgy gondolja, hogy megbántott, pedig igazán ez nincs is így, vagy ha így volt, hát elég gyorsan sikerült elfeledtetnie velem. - Oké, mindenképpen. És majd ihatnánk is valamit. - nem most azonnal feltétlenül, de majd szépen, amikor oda jutunk. Nem vagyok egy nagy alkohol kedvelő, mármint igazából még nem nagyon próbáltam. A maximum kb. az, hogy időnként belekóstolok a bátyám sörébe, de kb. itt ki is merül a dolog. Nincs ezzel gond, az ember amúgy se alkoholizáljon csak úgy otthon, de mégis csak egy buliban vagyunk, itt miért ne lehetne? - Én is ebben reménykedem, mert ha ezzel megtaposlak... az fájna. - emelem meg kicsit a lábam. Jó persze, ha az elejével akkor nem vészes, de mégis csak magassarkút vettem fel, és azért ezzel valakinek izomból belelépni a lábába fájdalmas lenne. Remélem, hogy mondjuk nem lépek le valakit, aki mögöttem van, na az még cikibb lenne. És tényleg örülök, hogy eljöttem és biztos, hogy jól fogom érezni magam és nem érdekel, hogy esetleg egy kicsit is rosszabbul indult a dolog, mint ahogy számítottam rá. Az már kicsit sem zavar, hogy a derekamra csúszik a keze, és hogy közelebb kerülünk egymáshoz, az együtt alvás után már nem furcsa. Talán, ha mondjuk a hátsómra csúszna, az már egy kicsit jobban zavarba hozna, de talán az is csak pár pillanatra. Azon viszont azért meglepődöm, hogy ránk irányul a reflektor. Kissé zavartan próbálom tartania tekintetét, hogy még véletlenül se azzal foglalkozzak, hogy esetleg mások is ránk figyelnek-e vagy sem. - Szóval ilyet is tudsz, nem csak gyors vagy? Megjegyzem. - mosolyodom el, de nem állok meg. Végül is tényleg nem olyan nehéz ez, egyszerűen csak átkarolni a nyakát és mozogni a zene ütemére. Egyáltalán nem bonyolult, az már valahogy automatikusan jön, hogy időnként a hüvelyujjam finoman végigsiklik a tarkóján. - És... tetszem? Kicsit fura a ruha, mármint szokatlan nekem, de Beth rám erőltette. - hát jó annyira nem kellett azért erőltetnie, mert mégis csak szerettem volna tetszeni, és a tekintetéből azt szűröm le, hogy így is van, de tévedhetek is nem? Eddig még szavakkal nem mondta ki, hogy bejön neki a dolog.
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Hétf. 3 Nov. - 19:41
Faye & Logan
You filled me with your love.
Tény, hogy nem szeretem, ha korlátoznak. Sem azt, ha ilyen piti ügyek miatt nekem rontanak. Viszont nyugodt átbeszéléssel nálam sok mindent meg lehet oldani, ezért örültem is neki, hogy Faye nem úgy fogta fel a helyzetet, mintha egy gyilkosságot követtem volna el. Ehelyett szépen kihúztam belőle, hogy mi bántja. Nem tetszett neki, hogy mással táncoltam? Jó, akkor legközelebb megpróbálok kicsit együtt érzőbben viselkedni és a legkevésbé sem féltékennyé tenni. De ha hisztizett volna a történtek miatt, akkor fel is akasztottam volna magam. Kizárólag ezt érte volna el. Meg azt, hogy ideges legyek... pedig nehéz felhúzni. Azzal viszont többre megy, ha normális hangnemben közli, hogy mi bántja. Nem szeretek vitatkozni, főleg nem olyan értelmetlen baromságon mint, hogy fel mertem kérni egy táncra Carolt. -És jól is fogod magad érezni, ha bízol bennem -azt nem mondanám, hogy befejeztem az elkezdett mondatát, inkább csak simán azonnal rávágtam a választ. Nyilván mindig lesznek a kapcsolatoknak hátrányai, például az, hogy nem tudhatod ha távol vagy a másiktól, akkor mikor kezd el flörtölni mással meg ilyenek. De én mondjuk bízok Faye-ben, jó lenne, ha ő sem úgy tekintene rám, mint egy C kategóriás szoknyavadászra. Mert nem vagyok az. Sosem voltam az és nem is szeretnék az lenni, ez ilyen egyszerű. Ha már valakit az ujjaim köré csavartam, akkor szeretném is ott tartani, magamhoz közel. A csoki viszont kellett hangulatfokozónak. Nem szerettem volna, ha halál komolyba átmegy ez az egész beszélgetés és olyan... mereven indítjuk ezt az egész estét. Szóval jó volt látni, hogy a gesztustól már rögtön eltűnt a feszkó és a lány nevetett. -Most jut eszembe, magamnak is hozhattam volna... -jegyeztem meg vigyorogva, majd megint egy szívdobbanás alatt odamentem a csokiért. Most viszont legalább olyan négyet hoztam, hogy legyen későbbre. -Betankoltam -mutattam meg a szerzeményemet. -Ha kell még, sikíts. Szívesen adok -raktam zsebre párat, majd bekaptam az egyiket. Azonban mivel nem nyammogtam rajta, ezért még az elkezdődő szám előtt sikerült elsüllyesztenem magamba, így feltehettem az udvarias kérdést. Szerencsére egy bólintással válaszolt, úgyhogy mehettünk is a parkett fele. -Nyugi, nem fogsz rálépni. Ez a legegyszerűbb tánc -mosolyogtam. -Engem régen anya tanított rá -ciki vagy nem ciki, de vele tanultam meg még számos másik stílust. Fontosnak tartotta, hogy mire elérek odáig, hogy ezek kellenek, már profin menjen minden. A mai napig, ha hazalátogatok néha felkérem táncolni és pár percig szórakozunk a nappaliban. Végül is már magasabb vagyok nála, úgyhogy még csak nem is mutatunk hülyén. -Én meg örülök, hogy eljöttél -csúsztattam eközben a kezem a derekáig. Gondolom már neki sem volt furcsa a közelség, múltkor ugyanis már volt lehetőségünk egy összebújós estét csinálni. Szinte egyszerre kapcsolt az agyunk, hogy ezek után kéne kivitelezni egy csokis csókot. Már a szemem sarkából láttam, hogy felénk közeledik a reflektor, úgyhogy amint elcsattant az a csók, ránk világítottak. Oké, ez már kezd átmenni egy ócska romantikus filmbe. -Látod? Megszuggeráltam a reflektort -mosolyogtam, miközben a fénynél alaposabban szemügyre vehettem Faye tetszetős vonásait.
Nem vagyok én olyan, nem akarom őt ketrecbe zárni és főleg nem akarom mindenben korlátozni. Az se kellene, hogy rosszul essen, hogy mással táncolt. Egyszerűen csak azt hiszem tényleg az zavar, hogy nem várt meg, pedig nagyon szerettem volna. Igyekeztünk és nagyon ki is csíptem magam. Ő gondolom volt már bulikban, egy tánc nem olyan nagy dolog, de én még nem igazán és szerettem volna én kezdeni vele ezt az estét, de nem értünk ide időben és ő mással táncolt és... Csak halkan sóhajtok egyet, tudom én, hogy igaza van, hogy nem ezen kéne fenn akadnom, hiszen ahogy meglátott egyből el is ragadott Beth közeléből, amit igen is el is vártam, csak hát fura érzés. Nem is mondanám féltékenységnek, bár a fene tudja, egyszerűen csak... Nem tudom, jobb lenne tovább lépni és élvezni az estét igaz? Azért jöttem, azért jöttünk és azért kértem el magam a bátyámtól, hogy éljem az életem, mert ezt akartam. Szórakozni és tényleg végre igazán tiniként létezni, ami valahogy nem igazán ment még sosem. Mindig is a szabályok kötöttek hogy oda kell mindenre figyelni, hogy ne legyen semmi gond, de most változott a helyzet. Nem is tudom, hogy miért, talán egyszerűen csak felnőttem a dologhoz, vagy hogy itt van Logan, nem számít az ok, csak így érzem. - Tudom, és nem is akarom. Azért jöttem, hogy jól érezzük magunkat, szóval... - de mire be tudnám fejezni a mondatot, amit még én sem tudtam, hogyan történt volna ő már el is illan a szemem elől és egy... komolyan csokival tér vissza? Egy rövidke nevetés máris előszökken, és a mosoly sem tűnik el utána az arcomról. - Köszönöm és nem is haragudtam igazán. - nem az volt ez, maximum egy enyhe csalódás egy buta naiv elképzelés miatt, de hát nem valami lányregényben vagyunk igaz? Ez a valóság és a valóságban nem minden történik egyszerűen, ahogy várod, sok minden esetleg más is lehet. De ez nem baj, mert legalább van meglepetés és én amúgy is ezt akartam, szórakozni és most megtehetem, akkor egy ilyen kis nyitási malőr nem kell, hogy megzavarjon. A csoki tehát egy pillanat múlva a számba kerül, a kérdésre pedig nem is lehetne más a válasz, mint egy bólintás. Csak azért nem egy igen, mert még épp tele van a szám. A lényeg, hogy megfogom szépen a kezét és irány a parkett. Amikor elérjük a célt, valahol a tömegben egy elfogadható pontot, ahol el is férünk végre a csoki is lecsúszik. - Nem nagyon lassúztam még, szóval... - nem akarok rálépni a lábára vagy ilyesmi, de azért amúgy sejtem a lényeget. Átkarolni a nyakát, az nem olyan nagyon bonyolult és gondolom az ő keze meg majd a derekamon lesz és szépen lépkedünk az ütemre. Extra figurák kétlem, hogy mennének. - Örülök, hogy eljöttem, nagyon. - mosolyodom el végül, amikor már belekezdtünk a dologba és... csoki íz ide vagy oda, csak nem lesz zavaró neki. Már eleve ezzel kellett volna kezdeni nem igaz? Csókkal, mert hogy arra vágytam tőle, csak elszúrtuk ezzel a buta kezdéssel, de nem érdekel, hogy kivel táncolt, mert velem lassúzik.
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Vas. 2 Nov. - 0:57
Faye & Logan
You filled me with your love.
Az, hogy Carolt a kezén kívül máshol csókoljam meg, szerintem még segg részegen sem jutott volna eszembe. Egyrészt azért, mert nem ismerem személyesen. Másrészt nekem nem szokásom megcsalni a másikat, a lelkiismeretem nem hagyna ilyesmit, még illumináltan sem. Legalábbis remélem. Ha végre megszereztem valakit, akkor nem akarom rögtön eldobni magamtól, annak amúgy sem lenne sok értelme. Persze meg tudom érteni Fayet, biztos nekem sem esett volna jól fordított helyzetben, de végül is az egésznek a lényege, hogy megbízzon bennem és például ne feltételezzen olyasmit, hogy képes lennék egy lassú szám közben másokhoz bújni... azt kifejezetten Faye-nek tartogattam. De hát rögtön nem akartam rázúdítani az álláspontomat, amúgy sem tűnt annyira kiakadtnak, hogy még azt is megmagyarázzam neki miért áll az egyik hajszálam el a többitől. Remélem azért nem fog magába fordulni a lány, mert ha ilyen piti ügyektől is depessziós lesz, hogy másokkal táncolok, akkor itt gondok lesznek. Előre leszögezem, nem vagyok hajlandó életem hátralévő napjait egy ketrecben tölteni... merthogy kb. csak az lenne az egyetlen megoldás, hogy egyáltalán hozzá se szóljak más lányokhoz. Bár talán Faye ennyire azért nem elvetemült... igaz, ki tudja? Bízok benne, de mindenkinek van egy sötét oldala... és én nagyon nem szeretném megtudni az övé milyen. A nyugisabb helyre érve azért rákérdeztem, hogy mennyire probléma neki az előbb történt apróság. Először már azt hittem, hogy egy szót sem fog szólni, vagy elintézi azzal, hogy „nem”, aztán még ő lesz felháborodva. Utálom az ilyesmit, ha meg sem szólalnak és csak duzzognak. Hát, ne duzzogjon. Inkább mondja nyíltan a szemembe, ha van valami probléma. Az őszinteség az egyik legfontosabb. Minden egyes mondata apró késszúrásként hatott, mintha azokkal akart volna megölni. Éppen ezért egy ideig erősen kerültem a tekintetét. Még akkor is inkább lefelé néztem, amikor vállat vont, ezzel felhívva a figyelmemet a szokatlanul merész ruhájára. -Fontos vagy nekem Faye. Ez meg csak egy tánc volt. Nem szeretném, ha ez miatt rosszul éreznéd magad -mondtam el röviden és tömören a lényeget, mialatt immár a szemébe néztem. Ahhoz viszont nem volt pofám, hogy a kézfogáson kívül bármilyen formában közeledjek hozzá. Előbb neki is meg kell nyugodnia... a mérges tigrist sem kezded el rögtön cirógatni, mert még a végén visszaharap. -Szóval... -néztem szét a teremben, miközben elkezdtem a kérdésemet. Szerencsére meg is találtam, amit kerestem. Szóval egy szempillantás alatt odafutottam az egyik asztalhoz kitett ingyen csokikhoz és a következő pillanatban már azzal álltam Faye előtt. -megbocsájtasz? -fejeztem be a kérdést egy bizonytalan mosollyal, miközben odaadtam neki a csokit engesztelésnek. Azért azt még megvártam, hogy mit válaszolt, meg azt, hogy megegye azt a csokit, csak utána fordultam a parkett felé, ahol már páran elkezdtek lassúzni. Éppen egy kevésbé bulizós, lassú szám ment, szóval aktuálisnak éreztem, hogy becsalogassam Fayet táncolni. -Hölgyem, egy táncra? -nyújtottam a kezemet gentleman módjára. Kár, hogy a szerelésem nem illett ehhez a hangulathoz. Ugyanis nem öltöztem ki öltönybe... azzal megfúrtam volna a partit, ez nem az az alkalom, amikor úriemberként kell megjelenni. Az ingemen és a farmeromon kívül tehát nem maradt más választás. Most ha azt nézzük egy férfinek amúgy sincs annyi lehetősége kiöltözni, mint egy lánynak. Hát most mit vegyek fel? Miniszoknyát csipketangával? Hát, kösz, abból nem kérek. Faye viszont odarakta magát... nem véletlen kezdtem azt érezni, hogy talán a kelleténél többen fordulnak felénk. Ebben a szürke flitteresben nekem is komolyan vonzotta a tekintetemet, fogadjunk, hogy még a hátsója is jobban mutatott benne... de azt sajnos még nem volt alkalmam igazán leellenőrizni.
Nem kéne haragudnom rá, tudom én, hogy nem reális a dolog. Igazából nem is tudom, hogy haragszom-e rá, vagy valami egészen mást érzek most. Egyszerűen csak... nem várt meg, pedig én bíztam benne, hogy így lesz. Tudom, hogy kicsit sokáig készülődtünk, de akkor is. Ha már megbeszéltük, hogy találkozunk, akkor megvárhatott volna nem? Én... én csak örültem volna neki, ha így van, ha vagyok eléggé fontos, hogy addig ne mással táncoljon, hiszen tudja jól, hogy nem nagyon járok ilyen helyekre. Aaron sose engedett el és én nem is nagyon kérdeztem meg, hogy mehetnék-e, és ez... nekem pont e miatt lett volna fontos. Nem valami kellemes érzés belépni egy buliba, ahol aztán a pasid épp valaki másnak köszöni meg a táncot, épp másnak csókolgatja a kezét. Még az a jó, hogy nem más valamijét, vagy hogy nem valami lassú szám közben láttam, hogy épp összeborulnak. Na akkor tuti, hogy nem csak kicsit megbántva érezném magam, hanem konkrétan le is léptem volna abban a pillanatban, hogy megérkeztünk, de szerencsére erről nem volt szó most, szerencsére nem láttam ennél többet és tudom, hogy e miatt se kéne rosszul éreznem magam. Én mennék is hozzá, amikor megérkezünk csak épp sikerül könnyedén irányt váltanom, amikor a karomon megérzem a szorítást. Hát ez van, ha nem egyedül jössz egy buliba igaz? Már épp nyitnám a számat, hogy válaszoljak, hogy csak egy italért, amikor folytatja tovább. Nem akartam én lelépni előle, hiszen miatta jöttem ide, szóval persze, hogy maradni akarok és vele akarok itt maradni, csak ez a kezdés nem volt pont a legtökéletesebb. Azért az nem egyszerű helyzet, amikor a barátnőd az egyik irányba von, a párod pedig a másikba, de végül egy elnézést kérő mosolyt villantok Bethre, aki ugyan húzza kicsit a száját, de erre számíthatott, mert hát tudta, hogy Logan volt a fő ok, ami miatt ide jöttem. Szóval szó nélkül megyek szépen Logannel egy fokkal nyugisabb helyre, ahol nincsenek olyan sokan. A kérdésére persze azonnal megrázom a fejemet. Nem vagyok én az a típus, aki olyan könnyedén elmondja, ha valami bántja. Rossz hír, de inkább a magamban morgós, sértődős jellem vagyok. A kezemet nem húzom el tőle, de abból a kissé szomorkás mosolyból, amit sikerül összehoznom látszik, hogy azért igen egy kicsit megbántva érzem magam. Őszinteség... igaz? Aaron is mindig ezzel jön, akkor most is ezt kéne gyakorolnom igaz? - Én csak... azt hittem, hogy megvársz. Nem sok buliban voltam és nagyon készültem, és azt hittem, hogy... de butaság tudom, mert előbb jöttél és nem várhattam, hogy addig csak szobrozol a fal mellett és nem iszol semmit és ilyenek. - elhúzom kicsit a számat, de aztán csak megemelem a vállam. Na igen, ezt a mozdulatot nem kéne most sokszor alkalmaznom, mert már is úgy érzem tőle, hogy a felsőm vagy öt centit csúszott lejjebb. Persze ez nincs így, talán két millimétert, de úgy van ez kitalálva, hogy ne hagyja el csak úgy az ember mozgás közben, csak hát na, nem vagyok én hozzászokva az ilyesmihez. Azért remélem, hogy neki tetszik, mert hát amúgy ki más miatt öltöztem volna ki, ha nem miatta? Még a sminkem is egészen erős a megszokotthoz képest, mert hát buliban vagyunk, vagy mi. Mondjuk még így is vissza kellett fognom Beth, mert szerinte ennél lehetett volna még többet is felkenni, de azért nem fogok teljesen kifordulni magamból.
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Faye & Logan Szomb. 1 Nov. - 0:44
Faye & Logan
You filled me with your love
Nem sok lehetőségem volt eddig bármilyen formában kirúgni a hámból. Nem azért mert rövid pórázon tartottak, hanem egyszerűen alig engednek be valahova a 17 évemmel. Plusz alapból nem vagyok olyan aki állandóan szórakozni akar. Néha eddig is elmentem a barátaimmal pár házibuliba, de sosem tartottam magamnak kifejezetten valami nagy partyállatnak. Anya kétlem, hogy örülne neki, ha kiderülne a fiáról, hogy titokban vedeli a piát és minden nap máshol tölti az estéjét. Alapjaiban rongálnám meg a kapcsolatomat vele, ha kicsapongó életet élnék, szóval annyira nem szoktam magam elereszteni. Így is egyre több „rossz fát tettem a tűzre” az utóbbi időben. Kezdve a rendőrök szívatásával egészen a rendőrautó elsüllyesztéséig, amit természetesen nem szánt szándékkal csináltam. Liam bizonyíthatja. Ahogy az első sem az én ötletem volt. Ezekről pedig jó lenne, ha az érintetteken kívül senki sem tudna. Még Faye sem. Nem szeretek titkolózni, de ezek olyan dolgok, amik nem kicsit piszkolnának be. Jó lenne, ha többször nem keresném a bajt… De egyébként azért kerestem a bulin. Mármint nem kifejezetten gondoltam bele, hogy mennyire meg tudnám bántani Fayet, ha mondjuk az a nyitó látvány fogadná, hogy mással táncolok. De ennyit megérdemelt az a kiscsaj, igaz? Én most csak fel akartam dobni az ő napját is, nem vezérelt egyéb hátsó szándék. Logika… ha nem érdekelne Faye akkor miért mozdultam volna rá? Csak úgy hobbiból, mert nem volt jobb dolgom, unatkoztam? Nem igazán. Már az első találkozásnál kb. szimpatikus volt. Oké, eleinte nem akart megszólalni, de azért el lehet vele beszélgetni. Legalább nem fecseg sokat, na. Meg gondolom eszébe sem jutna megcsalni. Úgyhogy ebben a félénk természetében is van bőven előny. Azonban mikor a tánc után megpillantottam, elég csalódottnak tűnt (az mellett, hogy egyébként észbontóan nézett ki). Az fájt neki, hogy nem vártam meg? Úgy gondoltam négy perc múlva talán még nem ér ide. Enyhén becsiccsentve amúgy sem volt sok esély arra, hogy átgondoljam ezt az egészet alaposan. Inkább csak cselekedtem, de úgy látszik akárhányszor megpróbálok segíteni, ártok is… mikor növöm ezt ki? Vagy ez nem olyan dolog, amit ki lehet nőni, örök életemben ilyen maradok? Mielőtt még Faye barátnője elrángatta volna, a tőlem telhető leggyorsabban odafutottam hozzá. Vagy inkább hozzájuk. De most ugye emberi sebességgel. Igaz útközben így is párszor majdnem sikerült elesnem a saját lábamba, de azért ment ez. -Hé, lányok! Hova mentek? -néztem rájuk kérdően, mialatt szuszogtam. Majd mielőtt még bármit kinyöghettek volna, Faye kezére tettem a sajátomat és a barátnője felé fordultam. –Ugye nem haragszol, ha elrabolom?-költői kérdés. Persze, hogy nem haragszik. Vagy ha mégis, akkor titkolja csak mélyen. Abszolút nem voltam kíváncsi az esetleges ellenérzéseire. Főleg azért mert még az életben nem láttam. Szóval elszakítottam őket egymástól és finoman arrébb vezettem a Fayet, oda ahol nem álltak olyan sokan. –Haragszol rám? –kérdeztem rá a lényegre bűnbánó tekintettel. Tudtam, hogy baja van az előbbi akciómmal, még akkor is, ha egyébként nem-et akart válaszolni. A kezét mondjuk így se-úgy se eresztettem. Egyrészt azért, hogy érezze: fontos nekem. Másrészt azért mert így legalább tényleg nulla esélye volt meglépni előlem, ha esetleg nagyon berágott volna.
Nem vagyok az a bulizós típus, és Aaront se volt egyszerű rábeszélni, hogy elengedjen, csak azért ment bele, mert a barátnőimmel jövök és azt az apró tényt elfelejtettem közölni vele, hogy mások is lesznek ott, vagyis... más is lesz ott, akinek nem biztos hogy örülne. Tudom én, hogy nem így kéne ezt az egészet rendeznem, tudom, hogy meg kéne próbálnám elfogadtatni vele Logant, de ez nehezebb, mint az ember gondolná. Nem tudom még, hogy egyszer meg fogja-e érteni, hogy mit érzek, hogy szeretné vele lenni, és hogy Logan egyáltalán nem rossz srác. Ő nem az a típus, aki megbántana, vagy... csak kihasználnia akarna, hiszen a suliban se tett semmi olyat, amit én nem akartam, teljesen visszafogott volt, mondhatni igazi úriember. Valamikor ráveszem magam, hogy bemutassam a bátyámnak. Muszáj lesz. Tudom, hogy nem jól indult ez az egész, de valahogy még feljebb lehet tornászni a kapcsolatukat valami normális szintre igaz? Még egyelőre tényleg nem tudom, hogyan, de... de majd igyekszem elfogadtatni őket egymással. Az a baj, hogy minél tovább húzom annál rosszabb lesz a véleményük a másikról. Logannek sem tetszik, hogy bátyám ennyire visszafog mindentől és Aaronnak sem, hogy Logan... igazából ő nem is tett semmi rosszat. Az nem bűn, hogy megcsókolt, az sem, hogy nem erőltette, hogy eljöjjek a birtokról. Én voltam ezekben a hibás, csak hát máshogy nem intézhettem, nem mutathattam be neki, ha egyszer nem volt köztünk akkor még igazán semmi sem igaz? Oh, tényleg nem tudom, hogy mi lesz ebből az egészből és most nem is akarok gondolni rá, csak jól érezni magam és kész. Nem mondom, hogy durván, de azért kitettem magamért, egy szimpla farmer van rajtam, felül viszont egy csillogó, flitteres kék-ezüst felső, váll nélküli darab, az én stílusomhoz képest egész merész, de hát Elizabeth rám erőltette. Nem mondom, hogy nem igazgatom meg két percenként, hogy ne csússzon túlságosan le, de... azt hiszem ez érthető, ha egyszer szokatlan viselet. Persze felette még van egy kabát kezdetben, amíg el nem érjük a célt és nem lehet lepakolni végre. Nem nagyon tudom, hogy mi lesz a bulin, de azt igen, hogy örülök neki, hogy Logan is itt lesz. Csak aztán... jön az érkezésnél az az utolsó kis pillanat, amit sikerül elcsípnem. Nem azt mondom, hogy nem táncolhat senki mással és egy kéz csók se olyan eget rengető dolog, mintha máshová adta volna, de naná, hogy kellemetlenül érint kissé a dolog. Nem várt meg és nem velem táncolt és... Jó tudom, nem láncolhatom magamhoz, nem is akarom, én nem vagyok olyan irányító típus azt hiszem, de... Ennek ellenére mégis lesütöm a pillantásomat, amikor találkozik a tekintetünk. A zene szól, én pedig csak azt érzem, hogy Beth fogja meg a karomat és kezd el az ellenkező irányba húzni magával, hogy szerezzünk valamit inni. Én pedig csak hápogva próbálok jelezni Logannek, hogy mit is akarunk most csinálni, vagy, hogy mi is van épp... Oké, azt hiszem egy picit mégis csak megdöbbentett a jelentet, ami várt, azt hittem, hogy várni fog majd, hogy addig... addig nem csinál semmit. Pedig nem késtünk, egyáltalán nem késtünk sokat.