Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
A pultra könyököltem és az államat kitámasztottam. Nem ittam olyan sokat, de mivel egyáltalán nem szoktam hozzá az italhoz, ezért megéreztem. Kivert a víz, ráadásul a helyiségben is elég meleg volt, levegőt alig kaptam. Muszáj volt kimennem a mosdóba néhány percre, persze azalatt egyszer vissza is jött az a pár feles, amit lehúztam. De nem magamtól kezdtem el csak úgy jókedvemből piálni, a barátaim beszéltek rá. Szerintük ez nem normális, hogy ilyen fiatalon alig járok el szórakozni, ha már egyszer eljöttem, akkor ne fogjam vissza magam. Szóval egyszer élünk alapon kicsit többet megengedtem magamnak, amit aztán később meg is bántam. Egyrészt azért, mert nem kéne Faye előtt részegen mutatkoznom, másrészt hiába röhögtem a legapróbb poénon is, eléggé leamortizáltan éreztem magam. Szerencsére a továbbiakban már nem nyúltam alkoholhoz és a friss levegő kicsit segített a szorult helyzetemen. Még körülbelül fél óra volt Faye érkezéséig, ugyanis nem a buli elejére beszéltük meg a találkozót. Én csak a barátaim miatt jöttem ide előbb, hogy velük is tudjak végre szórakozni. Egyébként meg az előbbi alapján azt hinnéd, hogy tipikusan olyan csávókról van szó, akik a piától bűzlenek, minden nap mást visznek haza, van már egy külön szekrényük rendőrségi ügyekkel meg miegymás. Pedig amúgy nem. Jófejek, nem is az volt a céljuk, hogy segg részeg legyek, csak, hogy végre lazítsak kicsit. Hát ez mondjuk nem úgy sült el, ahogy ők gondolták. Miután visszamentem a pulthoz, a táncparkettet kémleltem és hiába kínálgattak innen onnan, inkább visszautasítottam. Szerettem volna egy kicsit kijózanodni, mert fontos volt nekem, hogy Faye ne nézzen le. Azonban a nagy várakozás közben megakadt a tekintetem egy ismerős lányon. Ő köztudottan a suliban az egyik legfélénkebb, azért sem értettem mit keres egy ilyen partin. Egyébként valószínűleg a barátnői rángatták el ide, hogy aztán egyedül hagyják, ugyanis elég letörtnek tűnt. Úgy gondoltam feldobom a napját, ezért megindultam felé, hogy felkérjem egy táncra. Nem nagy ügy, ez csak arra utal, hogy még egy kicsit becsiccsentve is gondolok másokra. Szóval a kezemet nyújtottam ő pedig elfogadta és kijött velem a parkettre. Nem beszéltünk közben, ugyanis nem volt rá lehetőségünk. Gyors, diszkós szám ment, amire jól meg tudtam pörgetni a lányt és végre láttam rajta, hogy határozottan jól érzi magát. Végig vigyorgott, amire én mosollyal reagáltam. Semelyik töketlen nem volt képes megtenni ezt, hogy megtáncoltassa a csajt… pedig csak egy apróságról van szó. Sosem néztem le azokat, akik visszahúzódóbbak és mivel most volt lehetőségem segíteni a nyomott hangulatán ezért megtettem. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy dolog lenne, amiért ki kell akadni. Miután végeztünk úriember style-ban kézcsókkal búcsúztam el Caroltól, majd kiegyenesedtem és hátráltam pár lépést, akkor vettem észre az ismerős arcot
A pultra könyököltem és az államat kitámasztottam. Nem ittam olyan sokat, de mivel egyáltalán nem szoktam hozzá az italhoz, ezért megéreztem. Kivert a víz, ráadásul a helyiségben is elég meleg volt, levegőt alig kaptam. Muszáj volt kimennem a mosdóba néhány percre, persze azalatt egyszer vissza is jött az a pár feles, amit lehúztam. De nem magamtól kezdtem el csak úgy jókedvemből piálni, a barátaim beszéltek rá. Szerintük ez nem normális, hogy ilyen fiatalon alig járok el szórakozni, ha már egyszer eljöttem, akkor ne fogjam vissza magam. Szóval egyszer élünk alapon kicsit többet megengedtem magamnak, amit aztán később meg is bántam. Egyrészt azért, mert nem kéne Faye előtt részegen mutatkoznom, másrészt hiába röhögtem a legapróbb poénon is, eléggé leamortizáltan éreztem magam. Szerencsére a továbbiakban már nem nyúltam alkoholhoz és a friss levegő kicsit segített a szorult helyzetemen. Még körülbelül fél óra volt Faye érkezéséig, ugyanis nem a buli elejére beszéltük meg a találkozót. Én csak a barátaim miatt jöttem ide előbb, hogy velük is tudjak végre szórakozni. Egyébként meg az előbbi alapján azt hinnéd, hogy tipikusan olyan csávókról van szó, akik a piától bűzlenek, minden nap mást visznek haza, van már egy külön szekrényük rendőrségi ügyekkel meg miegymás. Pedig amúgy nem. Jófejek, nem is az volt a céljuk, hogy segg részeg legyek, csak, hogy végre lazítsak kicsit. Hát ez mondjuk nem úgy sült el, ahogy ők gondolták. Miután visszamentem a pulthoz, a táncparkettet kémleltem és hiába kínálgattak innen onnan, inkább visszautasítottam. Szerettem volna egy kicsit kijózanodni, mert fontos volt nekem, hogy Faye ne nézzen le. Azonban a nagy várakozás közben megakadt a tekintetem egy ismerős lányon. Ő köztudottan a suliban az egyik legfélénkebb, azért sem értettem mit keres egy ilyen partin. Egyébként valószínűleg a barátnői rángatták el ide, hogy aztán egyedül hagyják, ugyanis elég letörtnek tűnt. Úgy gondoltam feldobom a napját, ezért megindultam felé, hogy felkérjem egy táncra. Nem nagy ügy, ez csak arra utal, hogy még egy kicsit becsiccsentve is gondolok másokra. Szóval a kezemet nyújtottam ő pedig elfogadta és kijött velem a parkettre. Nem beszéltünk közben, ugyanis nem volt rá lehetőségünk. Gyors, diszkós szám ment, amire jól meg tudtam pörgetni a lányt és végre láttam rajta, hogy határozottan jól érzi magát. Végig vigyorgott, amire én mosollyal reagáltam. Semelyik töketlen nem volt képes megtenni ezt, hogy megtáncoltassa a csajt… pedig csak egy apróságról van szó. Sosem néztem le azokat, akik visszahúzódóbbak és mivel most volt lehetőségem segíteni a nyomott hangulatán ezért megtettem. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy dolog lenne, amiért ki kell akadni. Miután végeztünk úriember style-ban kézcsókkal búcsúztam el Caroltól, majd kiegyenesedtem és hátráltam pár lépést, akkor vettem észre az ismerős arcot
Kezdőlap 
by 
