Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Bemutatkozás pipa, köszönés is meg van, bár ő elsőre inkább kérdezett, mint köszönt, de ezt is bepótolja, miután bemutatkozok. - Gyorsan feladtad az előző játékot, így akkor a 10-est megtartom. Mondom utalva a fogadásra. Nem nagyon teketóriázik és egyből a képességemről kérdez. Első lépése hagyományos, B2-ről B3-ra. - Bonyolult az érzés világod. A figyelem, a szimpátia és talán tetszik vagy örülsz valaminek. A kettőt nem tudom megkülönbözteti. De hogy minek szólnak azt ne kérdezd, nem vagyok gondolatolvasó és ez a szerencse. Mosolygok, majd lépek a lóval B8-ról a B6-ra, közben érdeklődve figyelem a képességét. - Érdekes képesség, ha jól fejleszted, akkor erős mutánssá és ügyes X-menné válhatsz. Ha fejlődni akarsz, akkor tudok ajánlani egy jó tanárt, mostanában került a suliba. Látom a félelmét, bizonytalanságát de a képességével nem kell félnie. Közben újabbat lép és ezzel új témát kezd, hogyan lettem X. - Jó kérdés, igazából én magam sem tudom. Hogyan kerültem ide? 11 éve elszöktem otthonról, majd visszatérve a házunk égett romjait találtam, 8 évig jártam a világot, amikor a prof megtalált. Válaszoltam, majd léptem, így most rajtam a sor, hogy kérdezzek. - És mi a te történeted? Kérdezem és várom a lépését.
//Nem akarom fejben tartani a táblát, így erről most lemondok, h a sakk lépéseket képzeljem el//
Emily Hope Wilson
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Bridgit Mendler
Hozzászólások száma : 18
Kor : 29
Tárgy: Re: Bryce&Emily Pént. 2 Jan. - 13:58
bryce&emily, ***
- Hát akkor szia, Bryce Payne, X - mosolygok rá. Leül, és azt gondolom, szeretne is játszani egyet, szóval elkezdem felrakni a bábukat. Én vagyok a fehérrel, természetesen, fellebbezésnek helye nincs, bár szerintem különösképpen nem is érdekli. Aztán azt is elárulja, milyen képességgel bír. Kíváncsiság csillog a tekintetemben, tulajdonképpen annyira nem is jövök zavarba. - Szóval akkor most mit is érzek? - kérdezem, és lépek. //User nem tud sakkozni, képzelj ide valamit.// - És mit jelent az, hogy teremteni tudsz belőle? - elképzelésem sincs, miképpen teremt és mit, pusztán érzelmekből.
Persze hallottam már egy-két furcsaságot, mióta itt vagyok, néhányan szinte elképzelhetetlen erővel rendelkeznek, vagy egyszerűen csak... furcsák. Furcsák, általában jó értelemben. Általában. - Na hát az én képességem ennél egy fokkal talán egyszerűbb - vonom meg a vállam, bár nem kérdezte, hogy az én mutációm miben is rejlik. - Én egyszerűen csak az énekhangommal ejtek transzba és parancsolok másoknak - vigyorodom el. - Mármint, nagyjából ez lesz a várható, ha egyszer meg is tanulom rendesen használni - teszem azért hozzá, hogy ne tűnjek teljesen nagyképűnek vagy egoistának. Tovább játszunk. Gyanítom, ő vezet. - Egyszer majd én is szeretnék X lenni - jelentem ki minden átmenet nélkül. Talán érzi rajtam a bizonytalanságot, a csipetnyi félelmet. Igen, egy kicsit félek attól, hogy talán soha nem leszek elég jó ahhoz, hogy X-men lehessek, de egyelőre az a feladatom, hogy mindent megtegyek. - Te hogy lettél X? Hogy kerültél ide? - kérdezem, miközben homlokráncolva gondolkodom a következő lépésen.
from: e.h. wilson to: bryce payne notes: hopika
Bryce Payne
mutant and proud
X-men
be brave, we're a team
Play By : Mark Walhberg
Hozzászólások száma : 136
Kor : 32
Tárgy: Re: Bryce&Emily Szomb. 7 Jún. - 16:34
Emily és Bryce
A táblát forgatja, miközben láthatóan nagyon koncentrál, bár ez még annak is feltűnő, aki nem látja az érzelmeket, nekem meg főleg. Nem tudom, hogy mi az, amire ennyire koncentrál, talán a játékára magával, bár ez nem hihető, inkább talán arra, hogy ne úgy lépjen, hogy valamelyik előnyre szerez. Nem számít, vagyis neki igen, de én nem fogom tudni kideríteni, hogy mi jár a fejében, csak az érzelmeit látom. Végre észrevesz, ami érdekes reakciót vált ki belőle, ahogy felvonja a szemöldökét és oldalra fordítja a fejét, majd egy kérdés szerű köszönést enged meg magának. - Szia! Válaszolok jóval egyszerűbben és kevésbé kérdésszerűen. Jó lenne tudni a nevét, hiszen mégis csak egy diák és én inkább a x-eket ismerek, nem nagyon járok már suliba 3 éve. - Fogadok egy 10-esbe a fehérre, aztán kihívom a győztest. Viccelődök, bár pénz nincs nálam, miközben elfogadom a nem szokványos ülőhely kínálást. Éppen csak leülök, mikor nyújtja a kezét és be is mutatkozik, Emily Hope Wilson, meg kell jegyeznem. Elfogadom a kezét, hiszen egy hölgyet nem illik visszautasítani. - Örvendek, Bryce Payne. Igen én is x-men vagyok. Nézem és mintha újabb érzelem kezdene körülötte kialakulni, talán a szimpátia vagy a tetszés, ez két elég közeli érzelem, nem nagyon lehet egymástól megkülönböztetni. - Természetesen megkérdezheted. - Itt hagyok egy kis szünetet várva, hogy megkérdezi, bár tudom, hogy a kérdésében az is benne volt, hogy mondjam meg. - Látom az érzelmeket és képes vagyok belőlük teremteni. Valószínű, hogy nem ezt várta és valószínűleg egy kicsit zavarba is hozza, hiszen valószínűleg tisztában van a saját érzéseivel, legyen az szimpátia, öröm vagy más, amit még érez. Közben elrendezi a bábukat és akár el is kezdhetjük a játékot.
Emily Hope Wilson
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Bridgit Mendler
Hozzászólások száma : 18
Kor : 29
Tárgy: Re: Bryce&Emily Szer. 4 Jún. - 18:44
bryce&emily, ***
A fekete ló egyre közeledik a fehér bástyához. Nem szeretek egyedül játszani, mivel hiába próbálom objektíven pakolgatni a bábukat, soha nem sikerül, és különben is, soha nem veszíthetek vagy nyerhetek, és fejlődni sem fejlődök. Na jó, egy kicsit. Valaki besétál a látóterületembe és megáll. Érzem, hogy azt figyeli, mit csinálok. A fekete lónak annyi, kiteszem magam mellé, aztán felnézek a fazonra. Picit felvonom a szemöldököm és érdeklődve félrebiccentem a fejem. - Sziaaaa... - hangsúlyom egy kicsit mintha kérdő lenne, ahogy elnyújtom az 'a'-t. Fesztelenül végigmérem és elmosolyodok. Ő lehet Bryce Payne, bár nem egészen vagyok benne biztos, nem ismerem az összes X-et névről, így csak tippelek.
- Na mi lesz, beszállsz, vagy inkább csak fogadsz rám? - nézek fel rá némi flegmasággal, és a velem szemben lévő fotelra bökök az állammal. Mivel biztosra veszem, hogy beszáll, elkezdem újra felpakolni a bábukat, és ha tényleg leül, a kacsóm nyújtom felé. - Emily Hope Wilson - húzom ki magam, és 14 karátos mosolyt villantok a faszira. - Ugye Te egy X vagy? - teszem fel a kérdést. Kíváncsi vagyok rá. Jól néz ki. - Megkérdezhetem, hogy mi a képességed? - teszem fel a kérdést, és remélem nem akad ki. Volt már, aki teljesen kiborult, és tolakodónak tartott, bár nem úgy néz ki, mint aki nekiállna hisztizni, hogy miért kíváncsiskodok ennyit. Vagyis reménykedem, hogy nem fog. Ha valóban leül velem játszani, valószínűleg ő nyer. Valahogy nem tudok koncentrálni, most hogy becsatlakozott, sokkal inkább ő köti le a figyelmemet. Nem ilyen csajos-csitris-vonzalom-módon, hanem még soha nem találkoztunk, és imádok új arcokkal kommunikálni. Na jó, nem mondom, hogy nem vonzódom hozzá, bár persze nem is ismerem, de azért egész helyes feje van. Na mindegy.
from: e.h. wilson to: bryce payne notes: bocsi a lassúságért, nem voltam itthon
Bryce Payne
mutant and proud
X-men
be brave, we're a team
Play By : Mark Walhberg
Hozzászólások száma : 136
Kor : 32
Tárgy: Re: Bryce&Emily Szomb. 31 Május - 20:40
Hogy mit keresek a fiúk társalgójába? Nem tudom, de mit érdekel téged? Nem nagyon volt senki, akivel beszélgethettem volna és mivel a prof feladatot sem adott, nem nagyon volt mit tennem sem, így egy jó könyvel az ajtótól lehető legtávolabbi fotelben foglaltam helyet, így ha valaki körbe is néz, csak akkor vesz észre, ha engem keres. Ugyan a könyvbe belemélyedek néha meg kell mozgatnom a nyakamat, hiszen a folyamatos lefelé nézéstől megfájdul. Körülöttem néhány érzelemforrás mozog, de nem igazán foglalkozok velük, a könyv elég izgalmas ahhoz, hogy lefoglaljon és ne foglalkozzak a külvilággal. Meg különben is nem annyira izgatnak a fiúk, bár most jelenleg a lányok sem. A lányoknak mostanában, így tavasz közeledtével kezd túl sok érzelme lenni, bár a fiúk ebben jóval egyöntetűbbek, maradjunk szigorúan a hetero oldalon. Sajnos nem válogathatom meg, hogy kinek az érzelmeit látom, mindenkiét, de a sajátjaimat igen és nekem inkább a lányok felé vannak mélyebb érzéseim, férfi társaim felé inkább csak a barátság, ami legerősebb érzés lehet. Nem engedek meg ennél többet egyik hímnemű társamnak sem. Ekkor lassan kezdenek elüli az érzelmek, bár a lenyomatuk még itt marad. Kezdem megunni a könyvet, vagyis inkább az olvasást, nem azért, mert unalmas a könyv csak jelenleg nem történik benne semmi és már a szemem is fáj tőle. Fel nézek, hogy esetleg van-e valaki, akivel beszélgethetnék és ekkor megláttam egy lányt, aki a szoba túlsó oldalán magával sakkozott. Fogom a könyvjelzőm és a könyvembe rakom, majd odasétálok és nézem, hogyan játszik.
Emily Hope Wilson
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Bridgit Mendler
Hozzászólások száma : 18
Kor : 29
Tárgy: Bryce&Emily Szomb. 31 Május - 13:26
bryce&emily, hey dude
- Oké, Zane... Szia! - köszönök el a sráctól, és egyre mélyebbre süppedek a kanapéban. Még mindig a sráctól kapott vaníliafagyival tömöm a fejem, kínosan ügyelve arra, hogy sem magam, sem a kanapét, sem a padlót, sem senki mást ne egyek le. Utálok takarítani. Alantas egy munka. Közben odaintek egy srácnak, de nem jön ide, épp a haverjával beszélget. Igazából nem is bánom, nem sok kedvem van most a társaságában lenni, meg úgy általánosságban semmihez nincs kedvem. Délelőtt Zane-el gyakoroltunk, és megint nem haladtunk semerre. Zane szerint örülnöm kéne, hogy legalább tartom a saját szintemet, és nem fejlődöm vissza. Hát ez engem nem annyira hat meg, de azért jól esik, hogy próbálja bennem tartani a lelket.
Kicsit felemelkedem a kanapéról, hogy elmenjek a házimért, merthogy azt sem ártana megírni, de vissza is csüccsenek egy nyögéssel, alig bírok megmozdulni. - Najó. Még maradok kicsit... - motyogom magam elé. Körbenézek, de nem nagyon látok senkit, akihez szívesen odaülnék. Különben is, ez főként a fiúk társalgója - persze, ez nem azt jelenti, hogy a lányok ki vannak tiltva, csak sokkal ritkább erre a női nem, mint a férfi. Nagy unalmamban felpakolom az asztalon lévő sakktáblára a bábukat. Nem tudom, ki felejtette itt, de most biztos nincsen rá szüksége, úgyhogy bárgyú harcba kezdek saját magam ellen.