Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
I keep dreaming you'll be with me and you'll never go
Zsebre dugott kézzel sétáltam tovább a cél felé, nevezetesen az Adler nyaralóhoz. Faye ötlete volt, hogy ott ünnepeljük a szülinapomat, de azon kívül, hogy odahívott igaziból nem mondott semmit. Fogalmam sem volt mire készül és már vagy egy hete ezen gondolkoztam. Miért nem valami nyilvános helyre megyünk? És ez csak egy a millió kérdés közül, amit még nem sikerült megfejtenem. A több mint tíz perces séta közben is ezen kattogott az agyam, alig tudtam kivárni, hogy felfedje a titkot, ezért is sétáltam a tőlem telhető leggyorsabban. A képességemnek nem tudtam hasznát venni, nagyjából azóta gondok vannak vele, amióta a nővér kezelt a kórházban. Vagy egyáltalán nem működik vagy csak egy bizonyos ideig. De állítólag majd rendbe jön, csak már bebeszéltem magamnak, hogy úgy sem fog működni... rossz a hozzáállásom. Szóval egyelőre maradt a busz és a séta, de még így sem késtem el, még talán korábban is érkeztem. A házból kiszűrődő fényeket már messziről láttam, viszont életet azt nem... sehol egy Faye, vagy bárki más rajta kívül. Mondjuk a tesójára nem is számítottam, mert azt mondta, hogy ő biztos nem lesz itthon. Ennek persze örültem, mert ezzel megelőzött Faye egy halálfélelemmel teli estét. Még sosem találkoztam a tesójával, de azok alapján amit hallottam róla, egyre kevésbé akarok vele összefutni. Igaziból fogalmam sincs mit gondol rólam, de valószínűleg semmi jót. Még legjobb esetben is csak egy életükbe behatoló kölyök lehetek, akit ki kéne iktatni valamilyen formában. A fa ajtó melletti csengőt megnyomtam és a ház falának dőltem. Próbáltam kihallani a lépteket, amik azt közvetítették, hogy talán nemsokára nyílik a bejárat és bemehetek, nem kell tovább dekkolnom a hidegben zsebre dugott kézzel. Úgy is az egész napom másról sem szólt, csak a megfagyásról. A kelleténél többet mozdultam ki délelőtt mert a közeli barátok elhívtak ünnepelni. A programok nagy része meg kinti volt, nagy „örömömre”. Igaz attól még élveztem, mert legalább gondoltak rá, hogy az egyik szerencsétlen padawan betöltötte a 18. életévét. Csak hát szétfagytam, de ez már csak részletkérdés. Tanulság: legközelebb inkább elmegyek a szakadt hosszú kabátomban. Annyira végül is nem feltűnő az a hiba...
- De csak azért csinálnád, hogy utána meg tudj nyugtatni ugye? - azért pislogok párat rá, olyan igazi cuki módon, mert hát na nem akarna ő engem igazán ijesztgetni, amúgy is nagyon ijedős típus vagyok, még a horror filmeket se bírom. Jó a legdurvább, amit elkezdtem nézni Aaronnak az a Szörnyecskék volt, de az is ijesztő volt nekem, a Nyolcadik utas a halált be se merném vállalni, tuti, hogy nem merném végignézni, nem mernék odanézni, mert a végén tényleg rosszat álmodnék tőle. Persze az más, ha ilyesmivel ijesztget, hogy mire allergiás, az inkább nem is tudom riasztó volt, hogy tényleg elszúrtam az estét és már lepörgött előttem mindenféle rémes gondolat arról, hogy mennyire durván tettem tönkre az egészet, de hál' istennek nem. Annak meg külön örülni fogok, ha rájár a kajára, tőlem akár még vihet is belőle, azért készítettem. - Akkor jó, majd végigszaglászlak a film alatt. - na jó, azért nem fogom én ezt nyíltan tenni, vagy ilyesmi, az inkább a pasik dolga nem? De azért amúgy is oda fogok bújni hozzá és akkor evidens, hogy érezni fogom az illatát, és szeretném is. Jó a vacsi, de... ez bújós estére én is nagyon vártam már, tökéletesen egyetértek vele. Eddig még nem igazán volt értelmesen sikerült randink és most már itt az ideje, hogy legalább a szülinapja tökéletes legyen. - Én is így vagyok ezzel, azért is gondoltam, hogy itthon talán nem lehet semmi baj, hogy kicsit rendesen együtt lehetünk, amibe nem zavar be senki sem. - mert erre vágytam én legutóbb is, csak mintha valahogy tényleg a sors is állandóan ellenünk lenne, pedig az a disco is remek lett volna, ha a vége nem sérüléssel és kórházból szökéssel zárul. Az események eddig nem kedveztek nekünk, de majd most! A vacsi finom és jól sikerült láthatóan, a filmet meg nem lehet elrontani és egy bújós este tuti, hogy nem sülhet el rosszul, remélem, mert a végén még úgy érzem, hogy minden ellenünk van, mintha az univerzum se akarná, hogy együtt legyünk. - Igazából... nem is tudom. Mi előbb találkoztunk újra, amikor kiment a bokám, akkor ők még nem, vagy csak nem tudom futólag. Szerintem nem mesélt neki egyből a suliról, tudod Aaron nem érzi meg a képességeket, azért ő nem mondja csak úgy meg valakinek, akit alig ismer. - és gondolom Leah sem. Szóval azért először még nem mondott neki semmit sem a suliról, meg hát... nem pont csak azért nem akarja ő, hogy oda járjak, mert nem jó az az iskola, igazából talán az oka érthető. - Tudod a bátyám azért sem szeretné, hogy oda járjak, mert kiderülhet az, amit csinálunk és nem biztos, hogy mindenki úgy kezelné ezt mint te. - bököm ki végül, mert hát na. Azért nem biztos, hogy a sulijában értékelnék azt, amit Aaron tesz és nem feltétlenül én mondanám el, de rájöhetnek, aztán gondolom azt se támogatja nagyon, hogy Logannel járjak egy suliba és vele legyek folyton együtt. A választására bólintok szépen, aztán én is megmosom a kezemet, miután elpakoltam nagyjából, aztán irány a kanapé, meg a tv, hogy betegyem a filmet és csak aztán huppanjak le mellé. Még azért azonnal nem burkolózom teljes hallgatásba, ennyi még kell, meg hát na... ne szaglásszam olyan feltűnően, attól lehet, hogy kicsit sikerülne zavarba jönnöm. - Állítólag eléggé félelmetes, úgyhogy én nem is hiszem, hogy meg merném nézni. Stephen King könyvéből van, őt biztos ismered. - mármint az író műveit, nem pedig magát a fickót, őt tuti nem, annyira azért nem nézem ki belőle a durva kapcsolatrendszert. Az viszont tényleg nem tart sokáig, amíg nyugodtan nézzük a filmet, mert hát nem szép tőle, de szinte észre sem veszem mikor jutunk el ide, de én már azt érzem, hogy nem bírom megállni nevetés nélkül. Azért baromi csikis vagyok és ez nem szép tőle. - Héj! Ez... ez aljas! - főleg, hogy totál tele is vagyok, de nem hagyom ám magamat. A kanapén elférünk, hogy én is betámadjam az oldalát, hogy ha kell akkor megpróbálom lebirkózni, bár az se lepne meg, ha túlzásba esünk, és nem hagyja magát, hogy végül a földön kötünk ki. Még jó, hogy elég messze van a kis asztal, hogy abba ne üssük be magunkat.
Zenécske || Ruci
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Szülinapozás Vas. 4 Jan. - 20:20
Faye & Logan
I keep dreaming you'll be with me and you'll never go
-Nem most ezen az estén! Majd később... -egy gonosz vigyor, amiből már tudhatja, hogy lesz még pár alkalom, amikor a frászt hozom rá. Oké, azért őrült nagy gonoszságot nem csinálnék sem vele, sem mással, de azért vannak kreatív pillanataim és ha akkor eszembe jut valami, amivel meg tudom tréfálni, akkor nem fogom kihagyni. Lételemem mások napjának feldobása és ha ezt pont azzal érhetem el, hogy először megijesztem őket valamivel, akkor ám legyen. Faye megjegyzésére csak mosolygok. Hát igen, ez van, ha napokig koplalnom kell a gyomorrontás miatt. Valamikor be kell hoznom a lemaradást, és ez a vacsora tökéletesnek bizonyult az előbb említett célra. Biztos vagyok benne, hogy még mielőtt visszamennék a birtokra, legalább egyszer meglátogatom a hűtőt és a currys csirkéket. Túl finomak ahhoz, ennyit itt hagyjak. Ki kell használni az alkalmat, ha már amúgy is nekem készített vacsorát Faye. Biztos nem haragudna meg, ha lopnék még pár szemet. -Szerintem lesz elég alkalmad -vigyorgok, de főleg azért, mert a barátnőm jókedve rám tapad. A nevetése. Ó, igen, imádom ha nevet, sokkal szebb így, mint halálosan komoly arccal. De persze szerintem ez majdnem mindenkinél így van, kivéve persze Alient, mert ő jobb, ha becsukja a száját.. de hát ugye a kivétel erősíti a szabályt. -És ez már nekem bőven elég -mosolygok.- Eddig az esetek hatvan százalékában valaki vagy valakik tönkretették a szórakozásunkat. Már vágytam egy nyugis estére -gondoljunk csak a discoban történtekre. Egy egész jó estének ígérkezett, de az egészet tönkretették a vadparaszt tudósok vagy tudjam én kik voltak azok. A lényeg, hogy a végén lőtt sebbel kellett a barátom házához mennem, plusz azóta a képességem sem úgy működik, ahogy kéne. És ez aggaszt a legjobban. A sérülésem is lassabban gyógyult be, úgy két napig kellett szenvednem vele egy helyett. Leah nevére először ráncolom a homlokom, majd ahogy végigpörgetem az agyamban a diákokat a rövid jellemzés alapján, rájövök, hogy személyesen ugyan nem, de így látásból ismerem. -Ja, igen. Még nem beszéltem vele, de tudom kiről van szó -bólogatok és közben az újabb csirkémet vagdosom fel. -De nem értem... Leah nem szólt Aaronnak a suliról korábban? -gondolom, ha ő tudott volna róla, akkor Faye sem úgy kezeli az ügyet, mintha arról beszélnék neki, hogy itt van a városban a NASA. Bár lehet, hogy direkt titkolta előle. -Vagy mióta vannak együtt? -elképzelhető, hogy csak mostanában jöttek össze, az megmagyarázná a kérdést, amin kattog az agyam. -Vissza a jövőbe, egyértelmű. Még nem láttam, de nagyon sok jót hallottam róla -döntök meglepő gyorsasággal. A négy film közül kettőt már kivégeztem, olyant meg nem akartam választani, amit már megnéztem legalább egyszer, mert az jobban untat. Mondjuk legbelül már most érzem, hogy ma este a szokásosnál nehezebb lesz a tévére koncentrálnom. Vacsora után felállok és leöblítem a kezeimet, aztán követem Fayet a nappaliba. A kanapén ülve várom, hogy betegye a filmet, elvégre ő ért a tévéjükhöz meg a videó lejátszóhoz, én itt tényleg csak megfigyelőt játszok. -Ragyogás? Fogalmam sincs milyen, nem láttam -lehet, hogy kicsit le vagyok maradva, de esküszöm, még a címe sem ismerős. Pedig elég sok időt töltök tévézéssel. Sürgősen meg kell néznem, ha hazaértem. Reagálva Faye közeledésére átkarolom és egy darabig még simogatom is a kezét, miközben próbálok a filmre koncentrálni, ami fokozatosan egyre nehezebb. Egy tíz perc után azt veszem észre, hogy jobban leköt a parfüm illata, amit a lány magára fújt, mint Marty McFly balf@szkodása. A vörös hajzuhatagot eltűröm és egyelőre inkább csak játékosan megszaglászom Fayet, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve támadást indítok az oldala felé. Nem tehetek róla, nem tudok nyugodtan megülni a seggemen, feltöltődtem a csirkétől.
Jó, hogy itt van, tényleg nagyon jól érzem magam vele és nem tudom, hogy ezt a bátyám miért nem érti meg. Logan nem rossz srác, sőt nagyon is kedves és figyelmes, és ezt kéne neki is megérteni, hiszen figyel rám és megvédett, fontos vagyok neki, ez a lényeg. Aaron nem lehet velem örökre. Nem azt mondom, hogy Logan lesz az, de... vagy ő, vagy valaki majd egyszer tuti, ahogy majd a bátyám mellett is lesz valaki. Az azért tuti, hogy nem lenne valami jó, ha végül egyedül maradnék, amíg neki lesz valakije, ezt ő sem akarhatja. Zavaró harmadik pedig főleg nem lehetek, szóval idővel el kell majd fogadnia, hogy én is felnövök, hogy nekem is lesz valaki más is rajta kívül az életemben. Ettől még a testvérem marad és nem lesz majd kevesebb, de hát... az élet erről szól nem? Párt találsz, akivel bővül a családod, de ettől még a régit nem dobod félre, csak... a meglévő bővül. - Szóval komolyan elkezdenél ijesztgetni, amikor ilyen sokat készültem mára? - nem tudom eltüntetni a mosolyt az arcomról. Oké, azért vicces volt ez a parlagfüves poénkodása, még ha alapból a frászt is hozta rám vele, de attól még tudom, hogy nem direkt akart ezzel kiborítani. Mondjuk sejtem én, hogy ő az a vicces típus, aki úgy rendesen tud szívatni másokat, de remélem, hogy velem azért semmi olyat nem tenne, ami egy bizonyos határon átlépne, mert hát... na az, azért tuti, hogy nem érintene valami jól, sőt. - Tényleg rendesen rákészültél a vacsira. - vigyorodom el. Na igen úgy eszik, mint aki minimum hónapok óta nem jutott kajához, nem csoda, ha én is csak pislogok, milyen tempóban lapátol. De azért jól esik, hát hogy a fenébe ne esne jól? Láthatóan éhes és remélhetőleg nem csak azért eszik ennyire, mert régen evett, hanem mert tényleg ízlik is neki az, amit készítettem, de azért biztos van benne annyi, hogy ha nem így lenne akkor azért elmondaná, bár így egy kapcsolat eleje körül... hát a fene tudja. Arra azért én nem kérdezek rá, hogy miért nem hízott még el, mert hát gyorsan fut, ha ezt nézem, tehát gondolom e miatt nem volt erre esély. - Hát akkor majd vacsi után jól megszaglászlak. - talán egy cseppet zavart nevetés, de azért nevetés, ami erre a válasz. Szeretem, amikor ezt csinálja, ahogy lazán viccelődik olyasmiken, amitől én épp csak annyira jövök zavarba, ami azért annyira vészesen nem zavaró. A következő szavai pedig csak még jobban esnek. Igazából azért is készültem a vacsival, mert nem akartam valami béna kacattal előrukkolni neki, hanem inkább olyasmivel, ami tényleg különleges és talán még nem sokat főztek neki vacsit a szülinapjára, legalábbis lányok. - Én is ebben reménykedtem. Amúgy is elég nagy dolog, hogy el tudom intézni, hogy Aaron ne legyen itt. - azért őt nehéz rábeszélni arra, hogy hagyjon egyedül, általában mindig időben jön, talán Leah közbenjárása volt erre hatással. Ő segíthet nekem, és remélhetőleg tényleg benne lesz a dologban. Együtt meg tudjuk kicsit puhítani a bátyámat. - Még nem is meséltem, hogy Aaron barátnője is oda jár a suliba, ahová te. Leah... nem tudom, hogy ismered-e, kedves arca, barna hajú, nem túl magas lány. - teszem még hozzá, mielőtt tovább folytatnám az evést, és csak még szélesedik a mosolyom, amikor még szed magának. Igen, egyértelműen az a szakácsnak az igazi elismerés, ha abból, amit készített többször is szednek, ehhez kétség sem férhet. - Úgy gondoltam, hogy megnézhetnénk mondjuk egy filmet, tudod úgy összebújósan a kanapén, de... választhatsz te. Meg van videon az Nyolcadik utas a halál, bár azt én eléggé félszemmel merem csak nézni, vagy... Vissza jövőbe, netán Star Wars, Indiana Jones? - sok filmünk van, Aaron kifejezetten szeret ilyesmiket felhalmozni, szóval amikor én is készen vagyok, szépen feltápászkodom. Majd elpakolok, ez most igazán nem sürgős, és ha meg van, hogy mit nézünk, akkor huppanok csak le a kanapéra, ha már elindítottam a választott filmet. - A Ragyogást láttad már? Azt is meg akarja venni a bátyám, de... állítólag nagyon félelmetes. - persze még a főcím alatt szólalok meg, csak halkan, hogy ne legyen zavaró a dolog, miközben persze közelebb hajolok hozzá, hogy oda bújjak, jó szorosan, mert hát... ez mégis csak egy szülinapi randi igaz? Akkor pedig szorosan kell lenni.
Zenécske || Ruci
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Szülinapozás Pént. 2 Jan. - 2:03
Faye & Logan
I keep dreaming you'll be with me and you'll never go
-Nem hát. Főleg mivel itt vagy te -kacsintok rá. Biztos vagyok benne, hogy pia nélkül is tökéletesen fel tudjuk találni magunkat. Nem kell ahhoz inni, hogy az embernek jó kedve legyen, ha olyannal töltheti az idejét, aki fontos neki. Faye meg amúgy is „részegít”, amilyen jól néz ki. Azt mondjuk nem mondanám, hogy bármi jelentőségteljeset terveztem vele csinálni vacsora után, mert fogalmam sincs mikor áll készen. Ez olyan dolog, ami miatt sosem csesztetném, főleg azért, mert így legalább időt nyerhetek. Lehet, hogy gyerekesen hangzik, de azért én is izgulok. Nincs akkora tapasztalatom, amivel felvághatnék, ráadásul az első elég katasztrofálisra sikeredett, honnan tudjam, hogy a következő nem lenne az? Azt sem tudom Faye mit hogyan szeret. Lehet, hogy teljesen mások az elvárásai, mint az exemnek. Oké, nagyon sok mindennek utánanéztem, lelkiekben mindenre fel vagyok készülve és igen, néztem „oktatóvideókat” is, de élőben teljesen más akkor is. -Nem tudom mi lesz veled, ha komolyan elkezdelek ijesztgetni -csóválom a fejemet. Az előbbi tréfám, mikor megvicceltem az allergiámmal, még csak egy kis hangyapöcsnyi volt abból, amiket ki szoktam találni unalmasabb napjaimon. Persze nem vagyok akkora troll, mint amekkora egyébként lehetnék, de azért igyekszek briliáns ötletekkel előrukkolni, mikor arra kerül a sor. -Mi az? -kérdezem vigyorogva, mikor meglátom, hogy Faye egyenesen engem néz vidám arckifejezéssel. -Koplaltam -indoklom a tempót, amivel elsüllyesztem magamba a csirkét. Ugyan nem tegnap, hanem azelőtt ettem a kelleténél kevesebbet. Egy elég csúnya gyomorrontásom lett attól a sok ételtől, amit felzabáltam, úgyhogy muszáj volt visszafognom magamat. Csak ugye ez sem tart örökké, így amint elmúlt, elhatároztam, hogy behozom a lemaradást. Ha valamiben, akkor ebben nagyon jó vagyok. Olyan sokat tudok enni, hogy nagyon gyakran kapom meg a kérdést, hogy mégis mit csinálok amitől még nem híztam el. -Nem is értem hogyan kérdezhetsz ilyesmit. Alap, hogy Logant szaglászni megtiszteltetés -húzom ki magam megjátszott magabiztossággal. Természetesen ez megint csak a poén része, nem tartom magam olyan nagy valakinek, akit isteníteni kéne. Talán ha szuperhősként élném a mindennapjaimat, akkor lenne rá esély, hogy előbb-utóbb elszálljak magamtól. De jelenleg az is kérdéses, hogy egyáltalán megmarad-e a képességem. Persze a génjeimet nem tudná megváltoztatni a méreg, amit beadtak, de mivel a gyorsaságom egy külső hatás miatt jött elő, nem kizárt, hogy egy újabb külső hatás (jelenesetben az injekció) előbb-utóbb megszüntetné. És megmondom őszintén, hogy nagyon nem örülnék neki. Mindig azt mondom, hogy meglennék nélküle, ami végül is igaz részben. De most, hogy itt van Faye és miatta például fontos lenne, hogy el tudjak futni New Yorkba... hát nem tudom. Nehéz lenne újra átlagos emberként élni. Talán később már bevállalnám, évek múlva, mert tény, hogy nem ragaszkodom a gyorsaságomhoz foggal-körömmel. -Faye, amúgy sem hiszem, hogy tudtál volna különlegeset venni. Nekem többet jelent egy felesleges kacatnál az, hogy veled lehetek -túl sok szart összevásároltak már nekem 18 év alatt ahhoz, hogy megunjam őket. Ha valamit nagyon adni akarnak, akkor esetleg egy piát vagy csokit elfogadok. De minek nekem egy rakat bögre? Úgy is csak egy kedvencem van és abból iszok általában. -Egyébként mit terveztél még estére? -kérdezem miközben egy kisebb currys csirkét pakolok a tányérba magamnak, mivel a másik már elfogyott. Még a csontjáról is lerágcsáltam a porcot. Tényleg elég kíváncsi vagyok ennyi idő után, hogy még mivel készült, vagy egyáltalán mit szeretne Faye. Esetleg elvisz valahova egy rövid pihenő után? Lövésem sem volt hogyan tervezte az estét. A kérdésre egy fél percig csak nézek és próbálom felidézni mi az az ajándék, aminek anno nagyon örültem. Semmi. -Hát, ez nehéz kérdés. Fogalmam sincs -kiskoromban mindegyik porfogónak örültem, például a játék katonáknak is. De passzolom mi az, amitől teljesen bezsongtam. Miután megettem a csirkét felsóhajtok és az asztalra kikészített üdítőért nyúlok, hogy ihassak miután öntöttem a pohárba. Valamivel ugyebár le kell öblíteni a kaját. Bevárom Fayet, és ha ő is végzett felállok az asztaltól és követem oda, ahova szeretne menni.
Igazából én mindig is csak afféle detektor voltam, hogy a bátyám tudja, hogy ki az, akit érdemes "használni" vagy hogy fogalmazzak. Na persze ez sehogy se hangzik igazából jól, szóval talán jobb, ha sehogyan sem fogalmazom meg, de a lényeg, hogy őt nem adnám oda és nem is hagynám, hogy Aaron ártson neki, mégis csak túlságosan kedvelem ahhoz, hogy ilyesmi megtörténhessen, sőt... Igazából nem vagyok benne biztos, hogy ez már több-e mint kedvelés csak szimplán, de talán igen, hiszen ha nem így lenne, akkor nem dobogna hevesen a szívem csak, ha rá gondolok és nem zsongnék be annyira egyetlen csókjától igaz? Csak hát ez olyasmi, amit egyelőre azt hiszem megtartok saját magamnak, hiszen még magam előtt sem mondtam ki, akkor hogyan mondanám ki előtte? - Azt hiszem ez a lényeg, én meg azért csináltam, hogy jó legyen neked. - és mert ugye meg akartam lepni és az ember párja mégis csak evidens, hogy meglepi a másikat, ha születésnapja van. Elmentem volna én akár szívesen a többi barátjával is, de így kettesben azért mégis csak sokkal jobb szerintem. - De mondjuk te ma már ittál, úgy se kellett volna több. - mosolyodom el. Na igen, azért nem vagyok én hülye, azt látom, hogyan néz, és lehet hogy fejben már azt is elképzelte, hogy milyen lenne, ha tényleg csak egy kis kötényben állnék itt előtte. Na igen, tudom, hogy abból nem lenne semmiféle vacsi, és akkor teljesen feleslegesen készültem volna, az meg azért nem annyira kellemes. Viszont ez az egész téma... tudjátok van azért bennem egy nagy adag feszültség. Azért is jöttem zavarba már most is, hiszen mégis csak nagy dolog ez most. Kettesben vagyunk, Aaron nem igazán toppanhat be és... és azért benne van a pakliban, hogy nem csak vacsira vágyik majd Logan, de én azért mégis csak olyan valakivel szeretnék ezen átesni, aki... tudjátok, aki nem csak szimplán kedvel, vagy tetszem neki. Tudom, buta lányos felfogás, hogy az első igazán különleges legyen, gondolom a fiúk nem így gondolkodnak erről és a lányok között is akadnak kivételek, de én e téren eléggé átlagosan gondolkodom. Csak szeretném, ha tényleg... csodás lenne, jó emlék, amit nem árnyékol be semmi. - Akkor is rémes vagy, a frászt hozod itt rám! - de persze látszik a mosolyomból, hogy nem gondolom én ezt olyan komolyan. Egy pillanatra azért tényleg megijedtem, de nem volt annyira vészes, mint amennyire lehetett volna, ha mondjuk ennél is jobban izgulok és tényleg nagyon komolyan veszem őt. Amúgy se hiszem, hogy szándékosan meg akart volna bántani, főleg hogy olyan tempóval eszik, mintha minimum egész nap éhezett volna, ez pedig jól esik és határozottan megmosolyogtat. - Ezt akkor vegyem megtiszteltetésnek? De persze szívesen megszaglászlak... akarom mondani megszagolom. - enyhe pír, és egy félmosoly, amiből akár arra is gondolhat, hogy talán szándékos volt most ez a kis elszólás, ki tudja. - Akkor nem baj, ha én sem vettem valami különlegeset most? Inkább... úgy gondoltam, hogy az este lehetne különleges. - jó, ebben még nem vagyok teljesen biztos, de már az, hogy itt vagyunk kettesben az is elég különleges azt hiszem és hát főztem is neki, nem tudtam még, hogy mi mással készüljek, felesleges porfogót meg nem akartam venni. - Mi volt az eddigi legjobb szülinapi ajándékod? - kíváncsi vagyok, hogy valami gyerekkori játékot mond, vagy valami idősebb kori nagyobb dolgot, azért az sok mindent elmond az emberről, hogy minek örül a legjobban.
Zenécske || Ruci
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Szülinapozás Pént. 26 Dec. - 14:15
Faye & Logan
I keep dreaming you'll be with me and you'll never go
Igen, előfordulhat, hogy furcsán néztem volna rá, ha rögtön azzal kezdi, hogy „Hé, van egy tesóm, aki kísérleteket végez mutánsokon.” De igaziból ennyi idő után már valahogy nem tudnék ilyesmi miatt meghátrálni, mert ha már fontos nekem akkor elnézem ezeket a családi problémákat. Csak azt nem tudnám lenyelni, ha odaadna Faye a bratyójának, hogy az meg teleböködjön tűvel és mindenféle szert beadjon. Na, ott betelne a pohár. De remélhetőleg vagyok a lánynak olyan fontos, hogy nem tenne velem ilyent még akkor sem, ha esetleg eredetileg ez volt a célja. Bár én őszintén szólva nehezen feltételeznék róla ilyesmit, tényleg nem tűnik olyannak, aki bármilyen formában ártani akarna bárkinek is... előbb kinézném belőle, hogy szabadidejében bungee jumping-ol. A kötényes mondatára inkább már nem szóltam semmit, főleg azért, mert éreztem, hogy lápos talajon járok. Látszott a lányon, hogy azért kezd zavarba jönni, meg hát magam miatt sem akartam tovább feszegetni a témát, még a végén beégnék... elvégre mindketten tudjuk, hogy például ha egy szál kötényben nyitna ajtót, akkor nem biztos, hogy a vacsora lenne az elsődleges. Pont elég volt ez a hajszálnyi perverzkedés is egyelőre. -Ha te mondod -vontam vállat. -Attól még értékelem, akármennyit szenvedtél vele -én azért a kezdők szemszögéből kétlem, hogy olyan nagyon egyszerű volt elkészíteni ezt a vacsorát, de ő tudja. Faye szokott főzni, rá tartozik mi hogyan működik a konyhában, én nem szállnék vele vitába. Mert az egy tény, hogy nekem egyelőre megerőltető lenne átlagos fogásokból is sokat készíteni, de ugye ő már gyakorlott. A lényeg, hogy amióta együtt vagyunk először lepett meg ilyesmivel és már a szándékot is nagyra értékeltem, az meg még csak egy plusz, hogy elég finomnak tűnt az étel... másképp nem kellett volna megküzdenem az „Alien állapottal”. -Bele sem merek gondolni mi lenne itt, ha még pia is lenne -vigyorogtam rá és még pár pillanatig néztem a vonásait. Azt a cinkos ajakharapdálást, ami általában jó fegyver ellenem és ezt valószínűleg Faye is nagyon jól tudja. Máskülönben nem néztem volna rá vágyakozóan. A szokásosnál nehezebb volt tőle eltávolodni, de hát azért az asztal felől érkező illatok is igencsak bevonzottak maguknak, úgyhogy a kaja mellett döntöttem. Még mielőtt bármit megkóstoltam volna, képtelen voltam megállni az újabb tréfálkozást és pár pillanat erejéig a frászt hoztam a lányra, mikor felhozta az allergiát. -Majd megemészted a csirkével együtt -vigyorogtam rá pofátlanul, de csak azért, mert biztonságban éreztem magam. Csípő-ütőtávolságon kívül ültem, úgyhogy még játékból sem tudott volna semmivel sem terrorizálni, hacsak meg nem kerüli az asztalt. Pont ezért bátorodtam fel, mert nem feltételeztem róla, hogy egy bökdösődésért átgázol a fél konyhán. Miután ő is leült, elkezdtem elsüllyeszteni magamba a currys csirkét meg a rizst. Egyáltalán nem éreztem túlfűszerezettnek, étteremben már ettem hasonlót és szerintem az ottani ételekkel vetekedett. Mire Faye feltette a kérdést, addigra már legalább a háromnegyedét kivégeztem a csirkének. -Nem igazán kaptam nagy ajándékokat, inkább csak meghívtak egy-két helyre és állták a költségeket -hát, most mit tudnának venni? Új tévét nem várok tőlük, sem semmi ilyesmit. Az nekem már bőven elég, ha kitartanak mellettem, meg ha szülinapom van, akkor eljönnek velem a városba ünnepelni. -Egyébként kaptam egy üveg vodkát, csokit és egy Drakkar Noir parfümöt. Vacsi után megszagolhatod -egy sokat sejtető mosoly és újra az evéssel foglalkoztam.
A szavaira csak elmosolyodom, jól esik, naná, hogy jól, ahogy a tekintete is. Már nem vagyok azon a szinten, hogy e miatt érezzem magam zavarban, vagy netán kellemetlenül, egyszerűen csak jó dolog, hogy tetszem neki is kész, tényleg határozottan élvezem a dolgot, és remélem, hogy ez nem is múlik el még jó ideig. Nem mondom,hogy én olyan nagyra vagyok magammal, tényleg nem e miatt vettem fel ezt a ruhát. Azért, hogy neki tetszem benne és ennyi, nem azért, mert úgy gondolom, hogy így majd tökéletes leszek. Persze már volt aki mondta, barátnők főleg, hogy szép vagyok, lehetne több önbizalmam, no meg miért nincs még mindig valakim, na de már van igaz? Itt van Logan, aki nekem pont tökéletes, mert helyes és mellesleg nagyon kedves is, arról az apróságról nem is beszélve, hogy bevállalt miattam egy golyót és még akkor sem hátrált meg, amikor a családom zűrös ügyeiről meséltem neki, pedig szintem a legtöbb jó érzésű embernél ez kiverte volna a biztosítékot, vagy csak én gondolom túl? - Na igen, azt azért sejtettem, hogy nem lettél volna mérges, ha csak egy kötény van rajtam. - mosolyodom el, bár azért itt már egy halvány pír átsuhan az arcomon, ami azt hiszem érthető. Ennyire nem vagyok én magabiztos, hogy bármit könnyedén kezeljek, mert ha ebbe most tényleg jobban belegondolok akkor én is tisztában vagyok vele, hogy ilyesmiből azért kevés vacsora lenne. Nem vagyok buta, se naiv, tudom, hogy akár most is lehet... más ebből az egészből, nem csak vacsora, de attól még nem fogom én azt sem olyan könnyen kezelni. - Dehogy, ez egész egyszerű, meg ami a sütőben sül, azzal nem kell sokat foglalkozni. Attól, hogy valami sok, még nem annyira bonyolult. - nem arányosan működik ez, no meg én elég gyakorlott vagyok már, hogy gyorsan meg tudjam csinálni a dolgokat. Ha az ember sokat forgolódik a konyhában, akkor már a legtöbb dolog meg gyorsan, netán sok minden meg egyszerre párhuzamosan, és ha amúgy is azért csinálod, hogy a másiknak kedvezz vele, akkor meg főleg szívesen csinálod. Aaronnak is mindig szívesen főzök, hiszen jó látni azt, hogy szívesen eszi, így nekem is jó érzés elkészíteni neki bármit, és ezzel most is így vagyok. - Ezzel én is pont így vagyok. - harapom be az alsó ajkamat, úgy pillanata még rá, mielőtt eltávolodnék tőle. Jól esik vele lenni, az érintése, az ölelése és persze minden. Épp ezért hívtam el, mert jobb az, ha így vagyunk ketten, mintha elmentem volna vele, meg a barátaival egy kicsit, hiszen akkor nem lettünk volna kettesben. Ez azért mindenképpen így az igazi. Azért a nagy komoly válaszára kissé megijedek, mert hogy ha mégis allergiás valamire, amit nem tudok kiszedni a kajából... hát akkor én itt helyben ásom el magam, mert ahhoz tényleg sokat dolgoztam a kajával, hogy ne ehessen belőle. Végül csak kiderül, hogy csupán viccel, amire kissé duzzogós fejet vágok először, de csak hogy a játékát tovább folytassam. - Hát jó... ez komolyan nagyon csúnya dolog volt! - végül csak megjelenik a mosoly az arcomon, ahogy szélesedik ki, és szedek neki végül amennyit kér mindenből. Azért na nem esett volna jól, ha nem ehet abból, amivel ennyit dolgoztam. - No és miket kaptál a barátaidtól? - mert gondolom volt ajándékozás meg minden, és na nem akarjuk némán végigülni a vacsit, abban biztos vagyok.
Zenécske || Ruci
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Szülinapozás Vas. 21 Dec. - 22:50
Faye & Logan
I keep dreaming you'll be with me and you'll never go
-Oh, te már most is kiolvasztottál -dobtam felé egy sokat mondó vigyort, miközben végignéztem rajta. Egyértelműen tetszett, de nem csak ebben a szerelésben, hanem úgy mindenhogy. Nyilván jó alakja van, nyálcsorgatóan hosszú lábakkal (tudod, amire ha ránézel azt kérdezed, hogy mikor nyitnak), feszes fenékkel (amibe nem mellesleg szívesen beleharapnék egyszer) és természetesen minimum középkategóriás mellekkel. És azt hiszem Faye is nagyon jól tud adottságairól, mert másképp nem venne fel olyan ruhákat, amik keveset takarnak. Legalábbis logikus, hogyha valaki a külseje miatt önbizalom hiányos, akkor nem mutogatja. De szerencsére a barátnőm esetében ilyenről szó sincs...vagy hát remélem. Mert ha egyszer fikázni meri magát, akkor biztos lehet benne, hogy megkopasztom. Tény, hogy nekem is vannak olyan testrészeim, amivel nem vagyok elégedett -gondoljunk csak a lábujjaimra-, de ezt nem hozom a nagyvilág tudtára, nem nyafogok miatta, mint általában a lányok. Elfogadom, hogy van, amin nem lehet változtatni, nem kezdek el hisztizni és főleg nem leszek depressziós miatta. Attól úgy sem lesz semmivel sem jobb. Tudom magamról, hogy lehetne rajtam több izom és azzal is tisztában vagyok, hogy tenni kéne érte... ezért sem hozom szóba, mert azzal csak mások idegeit tépném. Viszont Faye tényleg nem tűnik olyan típusnak, mint akinek lenne oka panaszra. Ha meg szerinte lehetne még formásabb a feneke, akkor konditerembe menjen ahelyett, hogy engem nyaggat miatta, mert nekem már így is bőven megfelel az a segg. Másrészt azzal, hogy engem próbál győzködni az esetleges hibáiról, azzal neki semmivel sem lesz jobb, könnyebb. -Faye, tudod, hogy nekem eddig mindig bejöttek a szereléseid. A saját lakásodban meg tényleg azt veszel fel, amit akarsz. Engem személy szerint az sem zavarna, ha csak kötény lenne rajtad...sőt -naná, hogy nem zavarna! Melyik hatökör nem örülne neki, ha a csaja alig ruhában vacsorázna vele? Na jó, azért ott már a vacsora egy kínzás lenne, de na. -De így is nagyon sokat csináltál. Rengeteget kínlódhattál vele... -még akkor is, ha alapon gyakorlott. Én egyszer már megpróbáltam főzni. Vagyis sütit csinálni magamnak, de akkor is majdnem sikerült felgyújtanom a konyhát, plusz a muffint is dobhattam a kukába mert még a kutyák sem akarták megenni. De igaziból addig nem vagyok szarba, ameddig van kaja a hűtőben és főznek rám a konyhások. A gond onnantól kezdődik, amikor már nem lakhatok itt és kénytelen leszek vagy rendelni, vagy megtanulni a kajakészítés rejtelmeit. Oké, azért az alap ételek mennek, parasztkaján elélnék pár hónapig. Például a tojásrántotta a specialitásom. Anya ugyanis régebben elég sokat csesztetett a főzéssel, ezért akaratomon kívül ragadt rám egy s más, de később feladta, mert... nem tudom igaziból miért. Talán rájött, hogy teljesen felesleges egy magamfajta srácot a rakott krumpli rejtelmeivel nyaggatni. -Nem, nem baj, te már így is eléggé részegítesz -mosolyogtam a lányra, miközben még mindig magamhoz közel tartottam, majd szépen lassan elengedtem. Muszáj volt, mert az mellett, hogy egyébként jó vele smárolni, már lassan a Alien megirigyelhette volna azt a nyál mennyiséget, amit termeltem. Egyrészt ugye Faye miatt... másrészt azért az a sok ennivaló mégiscsak vonzott. Szóval leültem az asztalhoz, remélhetőleg nem oda, ahova a lány ülni akart. A helyemről magyaráztam neki miből mennyit. Először nagyjából pont annyit kértem, amivel még nem lakok jól, mert láttam, hogy azért még van egy-két dolog az asztalon, amit meg lehetne kóstolni. A kérdésére viszont először ijedt fejet vágtam, ami legalább olyan hatást keltett, mintha most jöttem volna rá, hogy nagy baj van. -A picsába! Most jut eszembe, hogy a parlagfűre allergiás vagyok! Ugye azt nem raktál bele? -kérdeztem továbbra is úgy, mintha komolyan gondolnám, de azért remélem Faye levágta, hogy megint csak poénkodok vele. Nem rossz szándékból mondtam, amit mondtam, csak képtelen voltam kihagyni a tréfálkozást.
Igazából nem is vártam el, hogy annyira kicsípje magát, hiszen ez most az ő napja, akár melegítőben is betoppanhatott volna, az sem zavar különösebben, nem kell öltöny, vagy ilyesmi. Egyébként is nekem bejön az a lezser öltözködés, amit villantani szokott, most is tetszik a szerelése, de azért én úgy gondoltam, hogy érdemes kicsípni magam, ha egyszer készültem neki, hogy jó kis szülinapja legyen, ehhez azért mégis csak az passzol, ha szép rucit választok. Persze a főzés eredetileg nem ebben zajlott, csak akkor öltöztem fel, amikor tudtam, hogy hamarosan érkezik és már a kötényt is ledobtam, hogy még se úgy fogadjam, az azért nem annyira szexi, maximum, ha a kötény alatt nincs semmi, de... azért ott még nem tartatunk, bár gondolom felettébb értékelte volna. - Bent elég jó az idő, a konyhában meg kifejezetten meleg van, szóval majd kiolvadsz. - és hát én is megmelengethetem azért egy kicsit. A kabátját azért elveszem, vagy mutatom, hol az akasztó, kétlem, hogy legutóbb amikor itt járt azt figyelte volna mit hova kell pakolni, hiszen nyár volt, no meg még az ajtófélfát is lekoccolta, amikor távozni akart, kétlem, hogy megjegyezte a ház minden apró részletét. Egyébként finom édeskés illatot érezhet, főként, nem tudni, hogy mennyire jól ismeri fel az összetevők illatát, de persze a hús kiszűrhető, esetleg a curry jellegzetes aromája. - Virágnak? - oké, kicsit izgulok, elsőre nem is esik le, hogy miről beszél, csak pillanatok múlva, hogy a ruhámra célzott ezzel. - Oh, igen, reméltem, hogy tetszeni fog és nem túl színes, vagy ilyesmi. - visszafogottan mosolyodom el, ahogy lepillantok a rucimra. Fent többet takar, mint a legutóbbi, de lent jóval kevesebbet, viszonylag rövid szoknya részről van szó, nekem pedig szép hosszú lábaim vannak, legalábbis ezt már volt aki megjegyezte. Barátok persze, főleg barátnők, hogy gyakrabban kéne rövid szoknyát hordanom, mert a hosszú combjaim tuti, hogy sok tekintetet vonzanának oda, de én maximum csak egy tekintetet akarok jelenleg bevonzani. Mindenesetre mutatom neki az irányt. Az étkező asztal a nem épp cseppnyi konyhában van, ahol már meg van terítve, még egy gyertya is ég az asztal közepén. - Elég sokat gyakoroltam már és elvileg jól is megy, de gondoltam nem csinálok sok fogást, hogy ne együk magunkat totál degeszre. - azt hiszem picit hadarok, de ez főleg azért van, mert izgulok. Szeretném, ha ízlene neki, szeretném, ha jól érezné magát és... és na, érthető, ha félek, hogy bármi elromolhat. A köszönömre elmosolyodom és finoman átölelem a nyakát arra a szájba mászós csókra. A kezem már gyakorlottan siklik a tarkójára, onnan a hajába. Komolyan nehezemre esik elszakadni tőle, azért mégis csak jó pár napja nem sikerült már erre sort keríteni, de talán így még jobb is, a várakozás után mindig sokkal édesebb tud lenni. Halkan sóhajtok egyet, amikor elszakadok tőle végül. - Jól van, akkor ülj le, én meg... Inni mit kérsz? Nem baj, hogy nincs itthon semmi alkohol jellegű? - nem azzal nem készültem, én nem is vagyok oda érte, meg amúgy... nem tudom, nem nagyon tartunk ilyesmi itthon. Szóval ha leült, akkor szedek neki első körben a rizsből, amennyit kér. Fűszerezett, nem csak olyan sima ám, aztán a currys csirke. Remélem, hogy szereti, mert hát... nem mindenki van oda érte. - Azt nem is kérdeztem, hogy nincs-e valami allergiád. - oh, igen jókor esik le, hogy esetleg ezt jó lett volna tudni. Nincs benne mogyoró, vagy ilyesmi, csak hát... jó, az lesz a ciki, ha nem ehet a neki készített vacsiból.
Zenécske || Ruci
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Re: Szülinapozás Szomb. 20 Dec. - 0:27
Faye & Logan
I keep dreaming you'll be with me and you'll never go
Azt mondjuk sejtettem, hogy kaja is lesz a dologban, viszont arra nézve lövésem sem volt, hogy mit tervez még estére. Biztos valami különlegeset, de ahhoz túl egyszerű az agyam, hogy kitaláljam mit. Egyébként sem vártam tőle királlyá koronázást vagy hasonlóan nagy dolgot... majd önerőből elérem, hogy királlyá koronázzanak. Amúgy viccet félretéve ennyire azért nem vagyok ambiciózus és tényleg nem vágytam semmi ajándékhalmazra vagy ilyesmire. Abból a korszakból már kinőttem, hogy játékmozdonyt, autókat és legókat kérjek szülinapomra... azokat karácsonyra szoktam kérni. Körülbelül néhány idegölő másodpercet vett csak el az életemből a várakozás, ugyanis Faye láthatóan sietett vele, hogy minél hamarabb beeresszen, amit azért a hideg miatt rendesen díjaztam. Röviden felmértem a szerelését mielőtt még egy csókkal nekem eshetett volna. A múltkorinál nyilván sokkal visszafogottabb, de elegáns ruha volt rajta, ami ettől eltekintve bejött. Az én szerelésem meg megint túlságosan az átlagosra hajazott. A kék inget és a farmert egy fekete Vision Suede High egészítette ki és ez azért összességben inkább az egyszerűséget tükrözte. De nem tehetek róla, sosem voltam a randira „kiöltözés” nagy mestere, öltönyt meg ilyenért nem fogok felvenni. Maximum ha valami puccos étterembe mennénk, ahova mondjuk illik abba menni akkor esélyes, hogy előtúrom a szekrényem mélyéről, de addig eszem ágában sincs. -Szia! Egy kicsit átfagytam, de túlélem -léptem be mellette laza vigyorral az ajtón, így az előtérbe értem, ahol miközben levetettem a kabátomat, megcsapott a kaja illata. Elsőre meg nem tudtam volna mondani mit készített, csak abban voltam biztos, hogy a nyálamat már lenyelni is alig tudtam. -Azt érzem. Meg még virágnak is öltöztél, hogy elhozd a tavaszt. Nem lesz ez egy kicsit sok? -tettem fel a költőinek szánt kérdést mosolyogva. Azt inkább már nem tettem hozzá, hogy a tavasz a párzás időszaka, mert ő is nagyon jól tudja... még csak az hiányzik, hogy kínos helyzetet teremtsek. -Amúgy volt ünneplés. Egész nap a városban voltunk, még piára is meghívtak -amit már estére nem lehetett érezni rajtam, mert eleve nem is voltam segg-részeg. Miután lekaptam a kabátomat várakozóan néztem Faye-re és a kezemet nyújtottam neki, hogy vezessen. Amint odaértünk a megterített (?) asztalhoz, elég látványosan csodálkoztam a kaja mennyiségén. -Azt nem mondtad, hogy ilyen jól tudsz főzni -mondjuk sejthettem volna, elvégre ő az egyetlen nő a lakásban. Muszáj legalább magának készítenie valamit. -Faye... ezt... köszönöm -igen, ennyivel abszolút jövök neki, ha már ennyit fáradozott miattam. Szóval még ráadásként magamhoz is húztam egy rövidebb szájbamászós csókra.
Tudom én, hogy most van a születésnapja és valahogy úgy éreztem, hogy mégis csak kell készülnöm rá, hiszen már elég sok mindenen mentünk át, azt hiszem evidens, hogy meglepem egy kis különlegességgel. Persze nem tudom még, hogy fog ez az egész sikerülni, de én elég sokat készültem rá, hogy jó legyen és azért is üzentem neki, hogy jöjjön időben, mert addigra lesz kész a kaja. Az ember a párját mégis csak meglepi a születésnapján és én elég sokat készültem minden téren, hogy ez sikerüljön. Még azt is mostanra időzítettem, hogy a bátyám tuti, hogy ne legyen a városban. Nem, továbbra sem akarok állandóan titkolózni előtte, egyszerűen csak szeretném, ha nem aggódna folyton azért, hogy valaki ártani fog nekem. Az is kész mázli, hogy a legutóbbi kis kórházjárásunkat megúsztam, nem szúrta ki a ruhámon a vért és nem volt belőle végül szerencsére különösebb gond, pedig simán lehetett volna, Aaron nagyon jó megfigyelő tud lenni. Talán még ebből a mai napból se lett volna gond, hiszen mondtam neki, hogy azért jövök le, hogy találkozzam Logannel, csak hát a pontos részletek maradtak le a beszámolóból. A lényeg, hogy szépen kicsíptem magamat, szép ruciba, magassarkúba, mert hát legutóbb is tetszettem neki úgy a buliban. Most nem annyira merészen kihívó a ruhám, de azért most se fogtam vissza magam úgy, mint mondjuk talán egy fél évvel ezelőtt tettem volna. A szolid smink is meg van és rendkívül finom illatok járják be a lakást, hiszen mégis csak kora délután elkezdtem már a főzést, hogy minden tökéletes legyen. Szóval, amikor meghallom a csengőt nem sokon múlik, hogy ne dobjam véletlenül el a lábas tetejét a nagy koncentrálás miatti ijedtségnek hála, de megúszom a kis bakit és már indulok is ajtót nyitni. Széles mosollyal állok meg, aztán naná, hogy az az első, hogy csókkal köszöntsem, ez azt hiszem alapvető. - Szia! Te... nem fagytál meg? Gyere be gyorsan. - nem valami meleg a kabátja és azért nincs az a rendkívül meleg idő mi felénk, szóval nem is tudom, hogy bírta, de talán nem volt kint olyan sokat és e miatt egy fokkal jobban bírta a dolgot. Bent persze meleg van, szóval ledobhatja nyugodtan a kabátot, itt már tuti, hogy nem fog megfagyni. - Volt ma már ünneplés? Én... főztem kicsit, gondoltam vacsizhatnánk. - nem tudom eltüntetni a mosolyt az arcomról és remélem, hogy tetszeni fog neki... minden. A ruhám, meg én, meg az egész kettesben ünneplés. Lehet, hogy elmehettem volna vele mondjuk a barátaival ünnepelni, de őket nem nagyon ismerem még és így mégis csak meghittebb.
Zenécske || Ruci
Logan Perkins
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Grant Gustin
Hozzászólások száma : 158
Kor : 27
Tárgy: Szülinapozás Pént. 19 Dec. - 6:46
Faye & Logan
I keep dreaming you'll be with me and you'll never go
Zsebre dugott kézzel sétáltam tovább a cél felé, nevezetesen az Adler nyaralóhoz. Faye ötlete volt, hogy ott ünnepeljük a szülinapomat, de azon kívül, hogy odahívott igaziból nem mondott semmit. Fogalmam sem volt mire készül és már vagy egy hete ezen gondolkoztam. Miért nem valami nyilvános helyre megyünk? És ez csak egy a millió kérdés közül, amit még nem sikerült megfejtenem. A több mint tíz perces séta közben is ezen kattogott az agyam, alig tudtam kivárni, hogy felfedje a titkot, ezért is sétáltam a tőlem telhető leggyorsabban. A képességemnek nem tudtam hasznát venni, nagyjából azóta gondok vannak vele, amióta a nővér kezelt a kórházban. Vagy egyáltalán nem működik vagy csak egy bizonyos ideig. De állítólag majd rendbe jön, csak már bebeszéltem magamnak, hogy úgy sem fog működni... rossz a hozzáállásom. Szóval egyelőre maradt a busz és a séta, de még így sem késtem el, még talán korábban is érkeztem. A házból kiszűrődő fényeket már messziről láttam, viszont életet azt nem... sehol egy Faye, vagy bárki más rajta kívül. Mondjuk a tesójára nem is számítottam, mert azt mondta, hogy ő biztos nem lesz itthon. Ennek persze örültem, mert ezzel megelőzött Faye egy halálfélelemmel teli estét. Még sosem találkoztam a tesójával, de azok alapján amit hallottam róla, egyre kevésbé akarok vele összefutni. Igaziból fogalmam sincs mit gondol rólam, de valószínűleg semmi jót. Még legjobb esetben is csak egy életükbe behatoló kölyök lehetek, akit ki kéne iktatni valamilyen formában. A fa ajtó melletti csengőt megnyomtam és a ház falának dőltem. Próbáltam kihallani a lépteket, amik azt közvetítették, hogy talán nemsokára nyílik a bejárat és bemehetek, nem kell tovább dekkolnom a hidegben zsebre dugott kézzel. Úgy is az egész napom másról sem szólt, csak a megfagyásról. A kelleténél többet mozdultam ki délelőtt mert a közeli barátok elhívtak ünnepelni. A programok nagy része meg kinti volt, nagy „örömömre”. Igaz attól még élveztem, mert legalább gondoltak rá, hogy az egyik szerencsétlen padawan betöltötte a 18. életévét. Csak hát szétfagytam, de ez már csak részletkérdés. Tanulság: legközelebb inkább elmegyek a szakadt hosszú kabátomban. Annyira végül is nem feltűnő az a hiba...
Kezdőlap 
by 
