Holdfény és Titán

Hans&Sky

Egy pillanatra csodálkozva nézek rá, persze tudom, hogy még nem igazán tudja, hogy miről beszél, ezért csak a kedvéért játszom meg a dolgot.
- Nem leszel öreg? Hát neked aztán szuper erőd van, ha ilyet el tudsz intézni. – Meg is ingatom a fejem, nevetve. Ez a kissrác instant nevetőforrás… ha rossz kedvem lesz, lehet csak őt kell megkeresnem, amennyire kis édes, nem tudok nem mosolyogni rajta.
- De hidd el, azért nem mindig jó gyereknek lenni… na de, majd ha nem öreg, csak nagyobb leszel, megtudod majd. – Kacsintok rá. Persze, jó is az az örök gyerekkor, de azért… én már kipróbálnám milyen az, amikor a magad ura vagy. Nem korlátoz senki és semmi… Én biztosan a világot fogom járni, ha lesz rá lehetőségem.
- Csak ügyesen nagyfiú! – Szólok utána, aztán már kezembe is veszem a fényképezőt, pozícióba állok és kattintok, persze vigyázva, hogy az a fránya vaku ne villanjon. Még a végén pont idepillant, aztán n leszek az oka annak, hogy lepottyan. Annak kifejezetten nem örülnék…
Viszont, nem könnyítem meg a helyzetét. Nagyjából a fa közelében van a kis gömböm és ha közeledik felé, bizony elindul az. Persze semmi veszélyes helyre, de hát olyan nagy legénynek mutatja magát a drága, hát nem adjuk olyan könnyen azt a fénygömböt.

ღ öltözék: itt | ...

Hans&Sky

Borzasztóan tetszik a reakciója a képemre, gondolom nem sokat látott még ilyet, sikerült meg lepnem, az biztos. Picit elnevetem magam, ahogy a kis popsiját illegeti előttem, aztán bólintok arra, amit végül mondd.
- Megtisztelve érzem magam, hogy egy ilyen erős, nagyfiú vigyáz majd rám. Az a farkas jobban teszi ha rettegve elbújik valami bokor mögé. – Mondom nagyon komoly képet vágva, még bólintok is hozzá, hogy teátrálisabb legyek. Persze eszemben sincs kigúnyolni. Ha ezt egy felnőttnek mondanám, nyilván az irónia lenne az első, amire gondolnak, de jelen esetben erről szó sincs, főleg, hogy nem szoktam ironikusan beszélni amúgy se, pláne nem kisfiúkkal.
- Nem, egyáltalán nem vagyok öreg és köszönöm a lehetőséget. – Mosolyodok el, majd meg is indulok a fa irányába, úgyis jön utánam majd a kis pöttöm. Oh, ha tudná, hogy így neveztem, biztosan megint durvás lenne.
- Mindegy is, neked még nem is kell tudni ilyen szavakat. Majd ha öreg leszel, akkor tudni fogod. – Magyarázok, miközben oda is érünk ahhoz a bizonyos fához.
- Figyelj, kihívás elé állítalak. – Guggolok le mellé, majd tenyeremet a fa felé irányítom és egy aprócska fénygömböt küldök nagyjából 2 m magasra.
- Addig mássz fel, amíg el nem éred a fénygömböt. Ha elakadsz, bár biztos vagyok benne, hogy ez nem fog megtörténni, akkor szólj és megmondom, hogy merre menj.
Én a legalsó ágra mászok csak fel a másik oldalon, hogy ott leüljek, s ismét előkaphassam a gépemet. Biztosan tetszeni fog neki, ha lefotózom a fa tetején majd.

ღ öltözék: itt | bocsánat, hogy eddig tartott, legközelebb gyorsabb leszek, ígérem^^

Hans&Sky

 

Öreglány? Héj… oké, hozzá képest… talán öreg vagyok, de azért na. Kár, hogy elnézem neki, mert ilyen kis törpe… hát hogy lehet ilyen vigyor mellett haragudni? Mondjuk úgy, hogy azt se tudja, hogy mit beszél.
- Jól van, ha te mondod, én elhiszem neked… - Ingatom meg a fejem, persze azért mosolyogva. Főleg a kis vigyora mellett.
A gyerekekkel valahogy mindig jól bántam, vagyis… amikor esetleg vigyáznom kellett egy-két szomszéd kissrácra, akkor az könnyedén ment. Na jó, fegyelmezni annyira jól nem tudok, de h a kellett, azért fel tudtam emelni a hangomat. Viszont ő azért kicsit más, mint a többi gyerek, s ahogy látom, zokon is veszi, ha ugyanúgy próbálom kezelni. El is nevetem magam a kis kirohanásán, na meg persze hozzá a nézésén. Sőt, mielőtt bármit is mondanék, azért gyorsan szemem elé kapom a polaroidot és csinálok egy képet.
- Csak, hogy mindig emlékezz erre a szuper bátor tettedre, amikor popsira estél famászás közben… - Magyarázom, miközben a gép kiadja a képet, amit elé is mutatok.
- De, ahogy látom, a szád gyorsabban nő, mint te magad. – Nevetek ismét, majd felnézek a fára.
- Hát öreg biztos nem vagy, de kicsinek bizony kicsi, akármennyire is akarsz velem vitatkozni. A farkas pedig hidd el, nem fog a popsimba harapni, majd jól megijesztem és elfut…– Még ezt mondom kicsit körülnézek az erdőben, leginkább a fákat nézve.
- Ahogy elnézem, ez a fa nem pont rád van méretezve… De mit szólnál ahhoz. – Mutatok egy kicsit távolabb eső fára, aminek sokkal sűrűbb ágai vannak, amikre esetleg könnyebben felmászik. Ahogy látom rajta, nem igazán állapodna meg azzal, hogy nem fog tudni fára mászni… szóval inkább segítek neki, mielőtt nagyobbat esik a kis popsijára.
- Na mit szólsz hozzá nagyfiú? Ezzel a terminussal nem vitatkozhatsz, mert fiúnak bizony fiú vagy… - Fel is állok közben és a táskámba gyömöszölöm a polaroid gépemet is, ez biztosan csak útban lesz, ha segíteni akarok neki.

ღ öltözék: itt | ...

Hans&Sky

 

A legjobb dolog ebben az iskolában az a hatalmas birtok, ami körülveszi, főleg ez az erdő. Egyszerűen tökéletes nekem arra, hogy fényképezhessek. Úgy is ki kell dekorálnom a szobámat új képekkel, a régit már meguntam.
Helyet foglalok egy levélkupac közepén, s szabadjára engedem a fénygömbjeimet, majd a táskámban kezdek kutatni a tökéletes fényképezőgép után. Oké, egy már a nyakamban lóg, de az most nem jó… szóval, kell egy másik, amiben még esetleg film is van… Igen, ez egy apróság, amit mindig elfelejtek kicserélni, de hát na, lehet az ember lánya néha feledékeny, ugyebár.
Szóval megvan a gép is, már csak tökéletes pozíció kell. Kicsit hátrébb dőlök és elkezdem keresni a tökéletes kompozíciót. Azonban, nagyjából pont, mikor kattintanám a gépet, valami reccsenést hallok, amitől persze meg is ijedek és valami teljesen random dolgot fényképezek le. Ah… most aztán megölhet majd a kíváncsiság, hogy mit sikerült alkotnom… De mindegy is, attól jobban megöl a kíváncsiság, hogy fogalmam sincs ki vagy mi adta ki ezt a hangot, szóval el is indulok az irányba, amit forrásnak sejtek.
Az előző gépemet elrakom, s gyors kezem ügyébe kapom a kis polaroid csodámat, hátha valami olyan dolgot fogok látni, amit eddig még nem, azt pedig akkor muszáj lesz lekapni, nyilván. Ha pedig valamelyik iskolatársam… hát akkor is lehet érdekes dolog lesz.
Azt hiszem, egyre közelebb kerülök a dologhoz, mivel apró motoszkálásokat is hallok már. Aztán persze meg is pillantom a zaj forrását, amire muszáj lesz elmosolyodnom. Na jó, másnak biztosan meglepő lenne egy ilyen látvány, egy alig kétévesnek tűnő gyerek próbálkozik felkapaszkodni a fára… de itt ez már korántsem olyan furcsa dolog.
- Te meg mit csinálsz ott kisöreg? – Kérdezem tőle nevetve, ahogy közelebb érek, elengedve fényképezőmet, hogy már csak a kötél tartsa, amivel nyakamba akasztottam.
Mire persze odaérnék, csúnyán földet ér, és hát sajna nem szupergyorsaság az erőm, így nyilván elkapni se tudom.
- Jesszus, ugye jól vagy? - Veszem sietősre lépteimet és kezemet nyújtom, hogy felsegítsem. Istenem, olyan kis pinduri, kedvem lenne agyonölelgetni, de gondolom biztos nem élvezné a dolgot annyira…
- Mondd csak, szabad neked errefelé mászkálnod egyedül? – Teszem fel végül a kérdést csípőre tett kézzel. – Biztosan nem leszel érte megdicsérve…

ღ öltözék: itt | ...