Borisz Sztyepánka

Userinfó: Főkarakter

Név: Borisz Sztyepánka
Mutáns név: Kölyök
Születési dátum: 1978.04.07 (9 hónapra rá, hogy Amerikában kipróbálták a neutronbombát.)
Besorolás: Független
Képességek:

Elsődleges képesség: Regenerálódás
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: 6. életéve környékén tűnt fel.
Képesség jelenlegi szintje: Sorstáraihoz képest(Victor, Logan) sokkal intenzívebb, hatékonyabb. Ezzel szemben az ő testfélépítése sokkal törékenyebb.
Képesség távlatai: Öregkorára lehet lelassul a folyamat.

Másodlagos képesség(ek):
Gepárdvonások
Aktiválódás: születése óta
Képesség jelenlegi szintje: Karmai és fogai képeske átmetszene a vékonyabb acéllemezeket, ezek inkább kapaszkodásra mintsem vágásra valók. Gepárdhoz méltóan embere feletti sebességre képes ugyan csak rövid ideig. Számszerűsítve 100 km/h-val képes 3 percen keresztül négykézláb rohanni.(Ez veszélyes könnyen összetöri gyönge testét a hatalmas sebesség).

Fejlett érzékszervek:
Aktiválódás: Születés óta
Jelenlegi szintje:
Mint minden macska ő is tökéletesen lát a nagyon minimális fényviszonyok mellett. Hallása és szaglása lehetővé teszi hogy több 100 méterről kiszagoljon valamit. Például egy gyanútlan áldozatot.


Jellem:
Csökönyös, idegesítő, agresszív, vad, lusta, öntörvényű és kíváncsi.. Igen hirtelen haragú. Szereti megkapni, amit akar és nem riad vissza semmitől annak érdekében, hogy meg is kapja azt. Semmibe veszi mások életét és létjogosultságát. Számára az élet örök, így felfogni sem tudja igazán, hogy mi az a halál. Egyszerűen nem érti. De azt már megtanulta, hogy nyugta csak a halott emberektől van. Akik olyan mozdulatlanul, pirosan fekszenek a földön.

Külső:

Ha ránézel csak egy aranyos, duzzogó 8 évest látsz magad előtt aki roppantul igyekszik keresztül nézni összeráncolt szemöldökén. Középhosszú szőke haja szög egyenesen meredezik minden irányba. Tapintása selymes és puha. Utána égető és fájdalmas, főleg ha rossz passzban van. Világosbarna, olykor már majdnem narancssárga szempárja nem sok jót sugall már első ránézésre sem. Végtagjai vékonyak, mondhatni véznák, ahogy ez egész gyermek az. Alacsony, alig 130cm magas, elnyűtt, néhol kissé szellős sportcipője nem mindig van bekötve(gondosan belegyömöszölve a cipőbe). Ha be is lenne valamikor kötve, akkor sem látszana ugyanis hosszúnadrágja alja bőven fedi azt. A rajta lévő egyszerű fehér pólón kedvenc(tán egyetlen dolog amit szeret) kockás ingjét hordja. Az ing fehér alapon sötét hálómintát rejt, hátán pedig egy nonfiguratív dísz van. Az ing alja a térdét súrolja, az ujjai pedig könyöke alá lógnak. Sosem gombolja össze.


Előtörténet:  

8 év nem sok idő, egy évtized sem az. Pláne ha valaki a 200-at is könnyedén megéli. De ne ugorjunk ennyire előre. Hősünk életéből egyenlőre csak 8 rövid ám annál érdekesebb év telt el. Ha felkeltettem az érdeklődésüket javaslom, hogy folytassuk. Akinek ennyi elég volt köszönjük a figyelmet. Történetünk USA-ban kezdődik. New Yorkban, és ott egy Bronxi lakásban.
1976-t írtunk amikor…. Szóval egy évre rá már kezükben tartották ártatlannak tűnő porontyukat. Szokás mondani, hogy kígyót melenget a keblén. Egész találó mondás is lehetne másféle mutációnál. De jelen esetünkben ez a mutáció igen hamar kiütközött. Az első gyanús jel az volt, hogy 3 éves korában még mindig négykézláb közlekedett. De nem a szokásos „kényelmes” térdelős hanem a talpai érték a talajt. Furcsaságai tárházát a haragos fújás és morgás is gyarapította. Verekedésnél pedig főként karmolt és harapott. Fogazata is hamar kinőtt, furcsa éles szemfogakkal. De ez állítólag szokványos. Szülei félve, hogy gyermekük beteg, beadták egy otthonba ahol aztán igyekeztek nevelni szerencsétlent. Igen fiatalon öntörvényű és undok volt. Szófogadatlan és még sorolhatnám. Nem volt a környezete kedvence az már biztos. Kiállhatatlan egyéniség volt. Tanulmányai… Nos, az a 2 év amit eltöltött iskolában, elég volt ahhoz, hogy megbizonyosodjanak róla hogy inkább sportoló mint sem észlény. Lekezelő stílusa persze senkinek sem tetszett, főleg nem a 4. esek körében az iskolában, vagy a nagyobb fiúknak az otthonban. Nem egyszer helyben hagyták. Erre ő csak azért is tovább cukkolta őket, napról napra. Idegesítette őket ahogy csak bírta, utána pedig iszkiri. Hiszen elkapni képtelenek voltak. Egy nap azonban csapdát állítottak neki és a szokásos menekülési útvonala végén várták. A felbőszült nagyfiúk ütötték, rúgták ahol csak érték. Mikor belefáradtak az ütlegelésbe tűnt fel nekik, hogy Borisz bizony nem mozog. Nem lélegzik és a szíve sem ver. Bebugyolálták szerencsétlen kölköt egy nagy ruhába, kukászsák és kidobták a tetemet egy szemetes konténerbe. Boriszban ekkor megindult valami. Dobbant egyet a szíve, majd megint és megint. Egyre hevesebben. Körmei megnyúltak és feltépte a zacskót, meg lyuggatta a konténer falát és tajtékozva mászott ki belőle. Karmai úgy hatoltak át a fémfalon, mint tű a faliújságon. Vérszemet kapott és rohanni kezdett támadói után. Ágyúgolyóként csapódott a leghátsóba, akinek 3 helyen el is roppant a gerince. A miheztartás véget a nyakába is kapott egy szép harapást. Agyára boruló ködben fel sem tűnt neki, hogy azt a pár szerencsétlen kölköt ízekre szaggatta. Miután lenyugodott akkor sem érdekelte különösebben a dolog. Sikeresen megszabadult egy adag idegesítő tényezőtől és ez őt végtelenül boldoggá tette. Visszament az otthonba ahol persze orvost hívtak hozzá, Pszichológust, és kifaggatták, hogy mi történt. Természetesen a pszichológus a 3. óra után feladta a küzdelmet. A rendőrségnek be kellett érnie egy titokzatos támadóval és azzal a ténnyel, hogy Borisznak nincs semmi baja. Kis hősünket azóta sokkal jobban kerülik a társai. Eddig sem szívlelték de most már békén hagyják. A szárnyra kapott szóbeszédek a nevelőkhöz is eljutottak és annyira rájuk lett tukmálva a dolog hogy ők sem szívesen tartózkodnak vele egy légtérben. Azóta már iskolába se nagyon jár, inkább a Bronxi utcákat rója unalmában. Esténként azonban visszatér a nevelőotthonba megpihenni.