Neil Hunter

Userinfó: Főkarakter

Név: Neil Hunter
Mutáns név: Hydro („y”-nal szeretném, ha lehet, de akkor sem haragszom meg, ha „i”-vel lesz ^^)
Születési dátum: 13 évvel ezelőtt, ismeretlen helyen (1972. Január 1. / Moscow, Idaho állam, USA)
Besorolás: Független (egyelőre)
Képességek:
Elsődleges képesség: Hidrokinézis
Osztályozás: Alfa mutáns
Aktiválódás: 10 éves korában
Képesség jelenlegi szintje:
– Hydro-disk: 5 cm átmérőjű, vízből készült korong, amely tükörvékonysága miatt
képes fájdalmat okozni
– Hydro-csáp: legfeljebb 2, egyenként egy-egy méter hosszú csápot képes formálni a vízből
– Hydro-ágyú: képes nagy sűrűségű, és mennyiségű vizet úgy irányítani, mintha azt egy ágyúból lőtték volna ki (ha ezt alkalmazza, eléggé kifárad, akár el is ájulhat)
– Hydro-pajzs: képes maga elé vonni a vizet, ezzel egy pajzsot formálva, ami megvédi őt a gyengébb támadásoktól
– Hydro-séta: bármilyen vízfelületen képes gondtalanul végigsétálni, anélkül, hogy beleesne
Képesség távlatai:
– A későbbiekben képes lesz a levegőből kinyerni a vizet, hogy annak manipulálásával tudja véghezvinni a további mozdulatait.
– A Hydro-disk átmérője fokozatosan növekedni fog, és elérheti akár az 1,5 méteres átmérőt is.
– A korongból kifejlődik Poseidon lándzsája, amely 1,5 méter hosszú is lehet. (A korong ugyanúgy megmarad)
– A csápok száma 5-re növekedik, hosszúk pedig 3 méteres is lehet.
– A pajzs továbbfejlődik páncéllá, ami annyiból áll, hogy képes bevonni az egész testét vízzel, ezzel megvédve magát a támadások nagyobb részétől.
– A vízben állva ki tudja szűrni az áramot, így nem fogja őt megrázni.
– A Hydro-séta kiterjesztése más személyekre is.
– Kifejlődik a Hydro-fal, melynek segítségével 2 és fél méteres magasságba tudja emelni a vizet, ezzel nem csak magát, hanem másokat is képes megvédeni.
– Képes lesz nagyobb mennyiségű víztömegek megmozgatására.
– A víz hűsítő erejének segítségével be tudja gyógyítani az égési sérüléseket.

Másodlagos képesség: Azonosítás
Osztályozás: Delta mutáns
Aktiválódás: 13 éves korában fog elsőnek aktiválódni
Képesség jelenlegi szintje: képes megállapítani egy emberről, hogy az illető mutáns-e vagy sem. Egyelőre csak azokról az illetőkről képes megítélni, akik legfeljebb 10 méterre vannak tőle.
Képesség távlatai: a távolság fog csak növekedni. Eleinte egy helységben kell tartózkodnia az illetővel/illetőkkel (pl: szoba, konyha, osztályterem, stb.). A legutolsó fázis elérésekor, már az egy épületben lévő személyekről képes megállapítani a mutációt. Itt már nem kell, hogy ő is az épületben legyen. (viszont nagyon nehéz lesz elérnie ezt a szintet) A képesség hátránya, hogyha nem látja az illetőt, akkor nem tud semmi mást elmondani róla!

Jellem: Nehezen nyílik meg mások előtt. Fél attól, hogy bántani fogják a mivolta miatt. Barátai nincsenek, nem is mer barátkozni. Elvont gyermek, elvan ő a maga kis világában. Ennek ellenére a nevelőszüleivel jól kijön, segít nekik mindenben, amiben csak tud. A titkát azonban ők sem tudják, hiszen Neil fél attól, hogy elzavarnák. Kedves lélek, szerethető gyermek, de nem képes meglépni az első lépést az új kapcsolatok felé. Megbízható, de ezt nem tudják róla, hiszen nincs senki a közelében, aki titkot bízna rá. Amióta tudatában van annak, hogy mire képes a vízzel, megállás nélkül kísérletezik. Szeret elmenni a végletekig, ezzel is fejlesztve a saját tűréshatárát. Ha lenne kit megvédenie, akkor az illetőt az élete árán is megvédené.

Külső: Körülbelül 150 cm magas, és olyan 45 kg körül mozog. Testalkata átlagos, de nem könnyű ledönteni a lábáról. Alacsony termete miatt, a fürgeség az előnyére válik, de sokat edz, hogy meg tudja védeni magát, ha kell.. Szőkésbarna haja van és mellé zöldeskék íriszek párosulnak. Szeretei követni a divatot, mint általában mindenki más. Ruhatárában csupa klassz és a korához illő ruha van. Hiába van tele a ruhásszekrénye, ő inkább a sötétebb ruhákat részesíti előnyben, ugyanis nem szeretne kitűnni a tömegből. Különleges ismertetőjegye nincsen, ha nem lenne mutáns, könnyedén elvegyülne a tömegben.

Előtörténet:
Új élet, új iskola… Fogalmam sincs, hogy milyen lesz a beilleszkedés, de nem hiszem, hogy könnyű. A nevelőszüleim nem értek rá arra, hogy bejöjjenek velem az Igazgatóhoz az elbeszélgetés miatt, így csak egy papírdarabbal a kezemben ülök előtte. Félek ettől az egésztől, mert mi van akkor, ha nem felelek meg, és nem vesznek fel? Vagy, ha a képességem felfedi magát, és kihajít, mert mutáns vagyok? Kedves Hölgynek tűnik, de egyben félelmetes is. Mikor rám nézett, összerezzentem a székben, és remegő kézzel adtam oda neki a lapot. Az Igazgató olvasni kezdte, majd ismét rám nézett és megszólalt.

– Szóval Neil Hunter a neved, és North Salem-ben laksz. A nevelőszüleid azt írták, hogy 3 éve vagy náluk, és hiába próbáltak meg mindent, nem emlékszel semmire sem. Igaz ez?
– Sajnos igen. Fogalmam sincs, hogy hol születtem, vagy hogy mikor. Azt sem tudom, hogy az igazi szüleim élnek-e még, vagy nem. Az egyetlen emlékem az, hogy beleesek a vízbe, majd egy sziklának csapódok. Az ébredésem után egy kórházi ágyban fekszem, és semmi más. Abban sem vagyok biztos, hogy Neil a nevem.

– Ha nem Neil a neved, akkor honnan a név?
– Ez volt a doktornak is a neve, aki ápolt. Hirtelen jött döntés volt, hogy azt mondjam, meg is lepődött rajta az orvos, de végül csak mosolygott rajta. A Hunter meg gondolom a nevelőszüleim vezetékneve, és a nevükre vettek. Így olyan, mintha az ő fiúk lennék, csak az a kérdés, hogy 13 évig merre rejtegettek.

Mosolyogva néztem rá az Igazgatóra, aki valamit nagyon körmölt, miközben válaszolgattam neki. Mintha állásinterjún lennék, de közben nem. Furcsa számomra ez az egész, és hiába néz rám kedvesen, valahogy nem bízok meg benne. Ő mégis csak egy ember, és nem tudom róla, hogy miként viszonyul a mutánsokhoz. Márpedig, ha az Igazgatóm lesz, akkor tudnom kell róla. A nő közben megköszörülte a torkát, és újra megszólalt.

– Jó helyed van a Hunter családnál?
– Igen. Megkapok mindent, amit kérek, legyen az akár tárgyi érték, vagy szeretet. Jó velük lenni, még úgy is, hogy nem ők az igazi szüleim. 3 éve nevelnek úgy, mintha a saját fiúk lennék, holott senki nem kényszeríttette őket, hogy vegyenek magukhoz, Ők mégis megtették. Nagyon hálás vagyok érte, és igyekszem meghálálni neki a jóságukat.

– Ha felbukkannának az igazi szüleid, visszamennél hozzájuk?
– Ezt… ezt nem tudom. Ha eddig nem kerestek, ezek után se keresnének. Valószínűnek tartom, hogy meg se ismerném őket, ha elém állnának azzal, hogy ők az igazi szüleim. Mindenesetre jól megvagyok a mostani helyzetemben, szeretem az új életem, és nem cserélném le semmi és senki kedvéért sem.

– Mik a céljaid?
– Hogy normális életem legyen, és elfogadjanak olyannak, amilyen valójában vagyok.

– Köszönöm Neil a válaszaidat. Tessék az órarended, igyekezz ne bajba kerülni. Most elmehetsz, az első órád az emeleten lesz, balra rögtön az első ajtó.

Még elköszöntünk egymástól, utána felkeltem és elindultam az órámra. Most már szimpatikusnak tűnik a Hölgy, csak azt nem értem, hogy minek kellett ez a kis beszélgetés? Talán a nevelőszüleim rájöttek, hogy mutáns vagyok, és azt írták le neki? Sok-sok kérdés kavarog bennem, de nem tudnám kinek feltenni, meg nem kockáztatom meg azt, hogy lebukjak. Márpedig, ha felbosszantanak, jó esély van arra, hogy galibát okozok a képességemmel… na de mindegy is, most azzal kell törődnöm, hogy beilleszkedjek az új iskolámba.