Szülinapozás

Tárgy: Re: Szülinapozás Szer. 22 Ápr. - 10:50

** Lezárt játék. **

Tárgy: Re: Szülinapozás Szer. 4 Márc. - 16:00

18+

Logan & Faye

Őszintén szólva én próbáltam a dolgot nem nagyon elképzelni inkább előre, meg hát nem is számoltam vele, hogy a mai nap eddig jut majd, bár persze... ha kicsit jobban belegondoltam volna, akkor valahol evidens volt, de pont azért nem akartam túlgondolni a dolgot, mert akkor azt hiszem csak annál jobban féltem volna tőle és most úgy fest, hogy volt is rá okom, mert nem a legjobban alakul. Nem akarom azt sem, hogy e miatt neki rossz legyen, vagy lelombozzam, mert rémes lenne, ha rossz élmény lenne végül az egész, miközben a vacsi csodás volt, szülinapja van és... én elszúrom itt az egészet azzal, hogy nyafogok? Ki fogom bírni és tényleg úgy érzem, hogy talán enyhült már egy kicsit, ha nem is lett hirtelen tökéletes. Talán csak idő kell, amíg a szervezetem megszokja azt, ami történik, talán tényleg csak egy kis idő kell, amíg rendben leszek... legalábbis remélem. Meséltem már a barátnőim az első alkalmaikról és azért olyasmit nem hallottam még, hogy nem sikerült, vagy hogy teljesen elviselhetetlen volt, remélem, hogy nálam sem lesz ilyesmiről szó, mert akkor megyek és lehúzom magam a wc-n... komolyan, az totál kiborítana.
- Tudom, de... ez most nem számít. Nincs baj, ez... normális azt hiszem. - tudom, hogy a magabiztosság most még a szokásosnál is kevésbé van meg bennem, de akkor is igyekszem, nem akarom, hogy vége legyen és főleg nem akarom, hogy rémes élményekkel fejezzük be az estét. Ha már ennyit igyekeztem és ha már a bátyám sincs most itthon, akkor muszáj, hogy jól alakuljon. Csak el kell engednem magam és valahogy... amit csinál, még ha nem is szándékosan azt hiszem segít, mert az eddigiekhez képes remek érzés, hasonló, mint amit az ujjával csinált. Nem éreztem közben a fájdalmat, csak a jót, és ez azért az eddigiek után felettébb kellemes változás.
A kérdésére épp csak bólintani tudok, meg már meg is érzem az ajkait az enyémeken. Igyekszem most erre koncentrálni, amikor újra mozogni kezd. Azt hiszem tényleg kezd enyhülni, és amit csinált az is segít, hogy jobb legyen. Nem annyira vészes, mint eddig és végre eljutok oda, hogy nem csak a szememet szorítom össze, mint előtte, hanem a lábaimat is kicsit leengedem és egy-egy kósza nyögés is felhangzik, mint akkor, amikor még csak az ujjával akciózott. Igen, határozottan úgy érzem, hogy haladást értünk el. Egyszerűen csak igyekszem mindent kizárni és rá koncentrálni, elveszni abban, ahogy a nyakamat csókolgatja és végre az én kezeim is újra táncot tudnak járni a hátán és nem markolom már olyan erősen, mint eddig, nem okozok neki végre fájdalmat. A kérdése az, ami kizökkent kicsit újra. Meglepetten próbálom felfogni, amit mondott. Cserélni? Nem hiszem, hogy az lenne most a legjobb ötlet... félek tőle, hogy ha most elválnánk egymástól, akkor nem tudnám előröl kezdeni.
- Nem... nem hiszem. Csak... csináld úgy, mint eddig, ez már... jó. - érezheti abból is, ahogy időnként megemelem a csípőmet, hogy rásegítsek a mozdulatra, azaz, hogy mélyebbre juthasson bennem. Igazából talán tényleg sikerül átlendülni a holtponton és kezd alakulni a dolog, kezdem igazán élvezni. Lehet, hogy ő már nagyon közel van, igazából az sem bántana, ha végül csak neki sikerülne eljutni a csúcsra, hiszen nekem rosszul indult az eleje, neki viszont nem. Már ez is előre jelezné, hogy teszem azt egy következő alkalom már sikerülne és nem szenvednék az elején igaz? Nekem jelenleg az is sikernek fog számítani, ha nem lesz a befejezés rémes, nem féletlenül kell az első alkalommal kitörő orgazmusban beteljesülni. Azt pedig remélem, hogy az ő önbecsülését se csökkentené, ha netán nekem most nem jönne össze.

Zenécske || Ruci

Tárgy: Re: Szülinapozás Hétf. 2 Márc. - 6:45

+18

Faye & Logan

Let me be your new obsession

Van, aki magasról tenne arra, hogy milyen kellemetlen lehet egy szűz lánynak ez az egész. De én nem olyan vagyok. Ha akarnám sem tudnám leszarni azt, hogy mit érez, de mivel nem is akarom… komolyan bennem van a feszültség. Nem akarom én még jobban kínozni,úgyhogy próbálok mindent lightosan csinálni, de az arckifejezése még így sem valami megnyerő. Ha ötvenszer nem fordul meg a fejemben, hogy abbahagyjam vagy rákérdezzek, akkor egyszer sem. De csak akkor jutok el idáig, mikor meglátom a szemében a könnyeket. Az viszont őszintén szólva egy kicsit… nagyon szarul érint mert ennek az egésznek pont arról kéne szólnia, hogy ő is élvezze és most már nagyon úgy néz ki, hogy akármit csinálok mindenhogy rossz neki. Hát, ezt az estét azért nem ilyennek képzeltem el.
-Egyik sem hangzott túl őszintén –válaszolok egyszerre mindkét mondatára, a fejemet még mindig a homlokának döntve. Az egy dolog, hogy nem vagyok túl messze az élvezetek legfelső sokától, de attól még tudom, hogy képes lennék kivenni. Utána mondjuk biztos, hogy elugranék a fürdőbe egy pár másodperces recska-szünetre, de erről igaziból Faye-nek nem is muszáj tudnia. A gyorsaságnak ugye van egy ilyen előnye, hogy ha nagyon akarom, akkor a fiús dolgaimmal is hamar végzek, ami mondjuk élesben nagy hátrány, de az már más lapra tartozik. Illetve nem, igaziból nem tartozik más lapra, meg ez később komolyabb közös probléma is lehet, de… egyelőre valahogy nem tudok arra gondolni, hogy mi lesz később. Egyelőre azzal vagyok ellátva, hogy mégis mit lépjek Faye válaszára, de aztán jön az a remegés, ami még én sem tudom mitől van és teljesen kizökkent. Mondjuk legalább azt elérem vele, hogy a lány mosolyogjon. Persze ez még messze nem tűnik őszintének, viszont haladás… azért a sírásnál mindenképp jobb.
-Szóval tetszett, picim? –nem hagyok neki válaszadási időt, mert rögtön meg is csókolom. Utána pedig szinte azonnal el is kezdek benne mozogni, úgyhogy szinte biztos, hogy el is felejtette, ha mondani akart még valamit. Ameddig leérek, vagyis kb. a nyaka körül csókolgatom, miközben azon vagyok, hogy lehetőleg még bírjam legalább 2 percig. Már az is eredmény lenne ahhoz képest, hogy úgy érzem magam mint a Vezúv, Pompeji pusztulása előtt.
-Mit szólnál, ha… megfordulnánk? –egyelőre nem nagyon akarok variálni a pózokkal, de valahogy úgy érzem unfair vagyok a lánnyal szemben… eddig nem is hagytam érvényesülni.

▲ music ▲ 379 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Szülinapozás Csüt. 19 Feb. - 19:58

18+

Logan & Faye

Igyekszem én tényleg és ha szereted a másikat, akkor elvileg nem fogsz elkezdeni puffogni azért, mert valami nem jól működik, hanem szólsz szépen neki és megpróbáljátok megoldani. Ez még... ilyen esetben is így van, de azért nem akarok én azonnal visszakozni, amikor valamit úgy érzem, hogy nem tökéletes. Félek azért rendesen és hát így is kiül az arcomra, hogy teszem azt megijedek kissé a méreteitől, de az az igazság, hogy nem akarom, hogy ez csak még inkább rányomja a bélyegét erre az egészre. Azt hiszem csak túl kell esni az első nehéz fázison és onnantól már remélhetőleg könnyebb lesz, és addig nem szabad feladni, vagy összeveszni e miatt, én legalábbis valahogy így gondoltam... eddig, de azért persze a gyakorlatban minden egészen más. Addig még egészen könnyen meg most is minden, amíg nem jutunk el a lényegig. Határozottan kellemes, de komolyan, amit csinál és nem is vagyok annyira zavarban, mint amennyire hittem, hogy zavarban leszek, csak a miatt, hogy ruha nélkül lát, szóval azt hiszem ez is valami.
Őszintén szólva próbálom én nem mutatni, hogy nem igazán megy jól a dolog. Tényleg nagyon igyekszem nem láttatni vele, de kb. esélytelen a dolog. Már az elején is fáj. Nem azt mondom, hogy totál elviselhetetlen, de azért elég kellemetlen... annál azért kicsit több is. Nem akarom, hogy ezzel szúrjam el az egészet, de akkor se tudok mit tenni vele, bármennyire is igyekszem visszafogni a jeleket, nem mutatni, hogy fáj. Akkor nyitom csak ki a szememet, amikor végül meghallom a hangját. Oké, azt hiszem egyértelműen nem sikerült jól titkolni azt, hogy ez nem annyira kellemes élmény, legalábbis az eleje semmiképpen sem, de azért... talán enyhülni fog igaz?
- Fáj, de... de azt hiszem enyhül... talán. - olyan édes, komolyan mondom. Hogy megáll miattam, hogy aggódik értem, és már maga a helyzet is, ahogy a homloka az enyémhez ér, egyszerűen csak megnyugtató érzés, tényleg, komolyan. Nem azt mondom, hogy hirtelen minden jobb lesz tőle, de már eleve attól is megnyugszom kicsit, hogy megáll. - Nem akarom abbahagyni, mert... mert... nem. - rázom meg kicsit a fejem és viszonozom a csókot is, kicsit el is nyújtom. Nem arról van szó, hogy túl akarok esni rajta, egyszerűen csak szeretném, hogy jó legyen ez az egész, hogy működjön vele és kész, és most ezt a kis nehézséget ezért csak be tudom vállalni igaz? A kis esemény viszont határozottan meglep, ahogy végigremeg a teste és persze ezzel együtt odalent is felettébb bizsergető az érzés. - Huh! De... attól még jó volt. - halvány, de attól még mosoly, ami megjelenik az arcomon. Csak egy picit mozdítom meg a csípőmet, finoman jelezve neki vele, hogy folytassuk tovább, vagyis főleg ő. Egy kis szünet most jól jött, ez egyértelmű, de... akarom, hogy sikerüljön. Behunyom a szemem és elmerülök egy újabb csókban. Megpróbálok mindent kizárni és nem figyelni semmiféle frusztrációra, meg ijedelemre, csak egyedül rá és hogy ne görcsöljek rá erre az egészre.

Zenécske || Ruci

Tárgy: Re: Szülinapozás Vas. 15 Feb. - 14:45

+18

Faye & Logan

Let me be your new obsession

Igen, azért ez a szex dolog is olyan, hogy nem hátrány, ha az embernek van tapasztalata, mert az a helyzet, hogy amilyen élvezetes, pont olyan könnyen el is lehet rontani. Szóval abszolút nincs könnyű dolgom, mert legbelül még mindig bennem van a para, hogy megint sikerül valamivel elrontanom az egészet. Egy nem ideillő mondat, vagy bármi, amivel csalódást okozok Faye-nek… amit nagyon nem szeretném. Azt akarom, hogy a lehető legszebben emlékezzen erre az estére, annak ellenére, hogy minden második mondatommal eddig zavarba hoztam. Lehet, hogy csak egyszerűen be kéne fognom a számat és nem szólni semmit. Viszont az meg azért nem jó mert… nagyon kínos tud lenni a csend is. És különben is szeretném tudni, hogy minden rendben van-e, mert tudom, hogy milyenek a lányok. Inkább megtartják maguknak a problémáikat és puffognak, mintha nekünk tudnunk kéne mi a gond. Vagyis ez az általános, ezt hallom másoktól is. Faye azért eddig… nagyjából őszinte volt és remélem most is az lesz, ha valamit kérdezek. Nem szeretném, ha odáig jutnánk, hogy felhúzná magát valamin és napokig nem szólna hozzám úgy, hogy én azt sem tudom mi a gond. Az lehet a legkegyetlenebb. Magadat hibáztatod mindenért, próbálsz rájönni, hogy mi az, ami miatt ez történik… de nem megy.
Tényleg próbálok óvatos lenni, tekintettel a szüzességére, arra, hogy állítólag nagyon fáj először. De mivel személyes tapasztalatom nincs ilyen téren, meg amúgy is vannak kivételek… hát remélem, hogy Faye-nek nem lesz olyan szar. Mondjuk már ott kezd aggodalmasra átváltani az élvezettől torzított arcom, amikor meglátom, hogy összeszorítja a szemeit. Őszintén szólva nem szívesen okozok neki ekkora fájdalmat, de azt hiszem ez is olyan dolog amin egyszer minden lánynak túl kell esnie. És itt nem számít az idő, ha várt volna vele még egy évet akkor is csak kellemetlen. Tényleg próbálok úgy mozogni, hogy lehetőleg finom legyek, viszont ez igencsak nehéz, tekintve, hogy még arra is koncentrálnom kell, hogy visszatartsak egy vulkánkitörést. A lány damilként feszülő teste és a körmözés még csak súlyosbít a problémáimon, mert ez így még nagyobb inger és… én már most kezdek úgy izzadni, mintha egy New Orleans-ig futottam volna.
A homlokomat nekidöntöm az övének és becsukom a szemem. Kár, hogy érzem azt a legördülő könnycseppet. Persze, hogy érdekel, hogy mit érez, de ez… ez rohadtul nem pozitív visszajelzés és ha ennél jobban lehet aggódni akkor most még jobban aggódok. A kérdés erejéig még a mozgással is leállok, hogy ne vonjam el a figyelmét és normálisan tudjon nyilatkozni. –Fáj, igaz? –a homlokomat még mindig nem emelem el tőle, így szó szerint az ajkaiba tudom suttogni a szavakat. –Csak szólj és abbahagyom –még egy csókot is adok neki, hogy lássa: nem haragudnék rá. A pillanatot már csak rontja el, hogy az egész testem megremeg, de olyan gyorsan mintha… legalább egy vibrátor lennék. Fogalmam sincs ez már megint micsoda… úgy látszik multifunkcionális vagyok. –Hú. Bocs, ez nem tudom mi volt és azt sem tudom hogyan csináltam –ha most még nem is tetszett neki annyira, de később lehet, hogy hasznát tudnám ennek venni…

▲ music ▲ 497 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Szülinapozás Csüt. 12 Feb. - 16:36

18+

Logan & Faye

Eszem ágában sincs letörni a lelkesedését, meg hát az enyémen sem akarok csökkenteni, de nem tehetek róla, hogy ez az egész azért egyáltalán nem megy könnyen. Nem kéne félnem, de én mégis totálisan rettegek attól, ami következni fog és őszintén szólva nem nyugtat meg eléggé a szavaival sem, hiába igyekszik annyira. Oké óvatos lesz, de attól még az, amit láttam egyáltalán nem volt kicsi és én igenis félek tőle, hogy baromira fog fájni és sejtelmem sincs, hogy hogyan fog a testem ehhez alkalmazkodni. Lehet, hogy többet kellett volna a témában utána olvasnom, vagy valami? De hát erre nem kerül sor, viszont az ember élvezni szokták a szexet, tehát gondolom idővel mindenki megszokja és akkor már nincs semmi gond, de... én még tényleg nem tudom, hogy alkalmas leszek-e erre. Azért nagyon remélem, hogy végül nem fullad kudarcba, mert azt nem hiszem, hogy jól viselném. Jó persze nem feltétlenül megy mindenkinek tökéletesen gondolom az első alkalom, de... azért én mégis csak szeretném, ha nem lenne semmi baj. Azt sem várom, hogy olyan frenetikus legyen, gondolom ez is olyasmi, amit gyakorolni és szokni kell, csak hát majd idővel azért mindenképpen legyen meg köztünk az összhang, azért ezt tényleg nagyon remélem, hogy így lesz. Elég rémes lenne, ha a szex kérdésen csúszna el a kapcsolatunk azok után, hogy azt mondta, hogy szeret.
A szívverésem, ha ez egyáltalán lehetséges csak még inkább felgyorsul, amikor közelebb hajol hozzám, és próbálok csak rá koncentrálni, tartani a tekintetét, rá figyelni és semmi másra, de azért ez még így sem megy olyan könnyen, mint ahogyan reméltem. Csak még jobban megfeszül a testem, amikor megérzem őt odalent és ahogy szépen lassan beljebb kerül a végén már a szememet is összeszorítom. Baromira nem kellemes érzés, tudtam én, hogy így lesz, hiszen mégis csak nagy volt, amit az előbb láttam, de valahol titkon mégis csak reméltem, hogy talán tévedek, hogy... hogy mégis alkalmazkodik a testem, vagy tudom is én, de most nem úgy fest, hogy ez történik.
Próbálom én nem azt mutatni, hogy fáj, de elég nehezen megy. Szó szerint kapaszkodom belé, hátha attól bármi is jobb lesz, de nem úgy fest, főleg hogy még lassan mozogni is kezd, én pedig azt érzem, hogy még egy apró könnycsepp is legördül a szemem sarkából, hiába próbálom nem mutatni. Nem valami nagy a fájdalomtűrő küszöböm azt hiszem, vagy ezzel vajon mindenki így van? Az viszont biztos, hogy ha le akarna állni, akkor nem hagynám, kinyitom a szemem és próbálok valami halvány mosolyt az arcorma varázsolni, afféle biztatót, hogy... nincs baj, vagyis hogy nem lesz. Viszont mintha azért szép lassan a lábam görcsös feszülése enyhülne és... a fájdalom érzet is lassacskán mintha csökkenni kezdene, bár még mindig nem mondanám a dolgot tökéletesnek, de legalább már az első egy-egy kósza nyögés előkúszik a torkomból. Talán... tényleg eljuthatunk oda, hogy nem azt érzem, hogy csak a fájdalom jár át, hanem a jó részét is igaz?

Zenécske || Ruci

Tárgy: Re: Szülinapozás Hétf. 9 Feb. - 18:53

+18

Faye & Logan

Let me be your new obsession

Hát, ha valamiből meghúznának, akkor az mindenképp vigasztalás-tan lenne. Nem tudom, hogy én érzem jól és tényleg rossz vagyok belőle vagy csak illúzióim vannak ebben a helyzetben, de… nagyon úgy látszik, hogy nem használnak a nyugtató szavak. Vagy használnak csak nem mutatja ki Faye. Bár inkább az első. És akármennyire is jól érzem magam, legbelül nyomaszt, hogy nem tudok olyant mondani, amitől legalább egy icipicit ellazulna. Nagy beleérző képességem van, sejtem, hogy nagyjából mik játszódhatnak le benne, de csak sejtem, nem tudom… és ez az, ami miatt arra is rá kell végül kérdeznem, hogy mi volt az a furcsa tekintet. Lehet, hogy ez kiküszöbölhető lett volna, ha az önbizalmam egyik fókuszpontjában nem a kettes állna. De így sajnos talán még Fayet is kínos helyzetbe hoztam. Vagy hát, nem tudom neki mennyire volt feszélyező kibökni a választ. Valószínűleg nem annyira, mint nekem az idióta kérdéseimet, amiket már komolyan tehernek érzek a vállaimon. Ilyenkor egyszerűen csak be kéne fognom a számat, még mielőtt bármi olyant mondanék, amivel elcseszem a hangulatot.
Meg merem kockáztatni, hogy még a következő lépést is túllihegem. Legalábbis ez az, amit le tudok olvasni a lány tekintetéből. És ez az, ami miatt kangörcs ide vagy oda, lassan úgy égek mint egy benzinnel belocsolt szénabála. Ha ez így megy tovább, reggelre nem marad belőlem lószar se. Próbálok mosolyogni a válaszára, de ez… ez nagyon nem őszinte. Kezd déjà vum lenni. Nem is tudom milyen alapon számítottam arra, hogy nem leszek legalább feleannyira balfék mint először. Most is ugyanúgy bevágtam a fejemet ráadásul, de legalább már nem az éjjeli szekrénybe. És nem vertem le egy bögrét sem. Ezt nevezik haladásnak, öcsém!
Miután megvagyok a feladatok kényesebb részével, már automatikusan hajlok is oda Faye-hez, hogy a szájában keressem a nyugtatót, égés ellen. Azt nem mondom, hogy maximálisan meg is találom, de muszáj cselekednem, mert lassan a legféltettebb testrészem sínyli meg az időhúzást. Közel maradok Faye-hez, konkrétan az ajkaira fújom a levegőt , miközben lehetőleg lassan rakom be azt, ami belőle hiányzik. Kiegészítjük egymást. Azt hiszem a lány is látja rajtam, hogy ha eddig még annyira nem, akkor most biztosan levert a víz. A szívem már a bordáimat verte belülről, már most érzem, hogy ez sem lesz valami hosszú menet…
A lassú lökések csak még jobban kiélezik az idegeimet, ha akarnám sem tudnám magamba fojtani a nyögéseket. Ráadásul azt is elfelejtem megkérdezni, hogy esetleg fáj-e. Bár gondolom szólna, ha igen…

▲ music ▲ 397 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Szülinapozás Szomb. 7 Feb. - 18:24

18+

Logan & Faye

Azt hiszem kár lenne tagadni, hogy nem esik túlságosan jól az, hogy elneveti magát. Oké, nem tudom, hogy pontosan mi játszódik le a fejében, nem tudom, hogy mire gondol az alapján, amit mondtam neki, de... a nevetésre egyértelműen nem túl kellemes gondolatokat ébreszt bennem. Lehet, hogy szimplán kinevet, amiért így gondolom, hogy... nem is tudom bénának tart e miatt, és naná, hogy ezek után nem érzem úgy, hogy jó ötlet volna elmondani neki, hogy mit is gondolok. Az aggodalmas arckifejezésem csak még inkább elmélyül ennek hála, bár ez azt hiszem tökéletesen érthető is. Eleve tartok ettől, de közben szeretném is és nem tudom tagadni, de élvezem, amit csinál, de azért mégis csak támogatnia kell azt hiszem. Na jó, nem vagyok ebben profi, nem tudom, hogy hogyan működik ez az egész, nem tudom, hogy a srácok hogyan állnak hozzá, én csak... remélem, hogy ő ahogy eddig is sok mindenben figyelmes lesz és ez a nevetés most nem igazán erre mutatott rá.
Nagy kő esik le a szívemről, mikor végre válaszol. Akkor hát nem kinevetett, csak... hát a fene tudja, talán azt hitte, hogy más a baj és megkönnyebbülésében nevette el magát? - Szóval óvatos leszel. - viszonozom a csókot, és próbálok egy kicsit ebben elmerülni, hogy az aggodalmas gondolatok ne kocogjanak ide-oda folyamatosan a fejemben. Az a baj, hogy ha még rá is görcsölök az egészre, akkor csak még sokkal rosszabb, szóval muszáj arra koncentrálnom, hogy nem lesz semmi baj, ő pedig tényleg vigyázni fog, hogy ne fájjon és ne legyen nekem rossz. Szeretném, ha a szex nem rontaná el ezt az egészet köztünk, hiszen szeret és... én is szeretem, akkor pedig nem mehet tönkre, csak mert elsőre nem tökéletes a szex. És amúgy ez nincs is így, hiszen minden, amit csinál csodás és talán nekem is többet kéne tennem, de egyelőre még nem vagyok azon a szinten, hogy ez menjen, örülök neki, hogy valamelyest sikerül legyőzni a félszt, ami bennem van, főleg hogy még mindig nem kevés. Az viszont amit művel határozottan felcsigáz és ezek alapján elvileg a többinek is jónak kell lennie igaz? Lehet, hogy lesz kellemetlen része is esetleg, de a többi... remélem, hogy ugyanolyan jó lesz, mint az, amit az ujjával művel, mert azt őszintén szólva még el tudnám viselni egy ideig. Ennek ellenére megáll, én pedig talán újfent egy kicsit meglepetten pillantok rá, de csak leesik, hogy miért helyezkedik el felettem. Hülyén érzem magam, hogy így kérdez rá, mintha... tényleg valami rakétakilövés lenne.
- I... igen. - nem is tudom, hogy ez így a jobb, vagy az lett volna, ha csak megteszi és kész, és valahogy meglepetésként ér inkább, ami történik. Azt hiszem így utólag már nem is nagyon számít, hiszen visszaszívni nem tudja a kérdést. Hülye dolog, hogy várni kell, amíg intézi a gumi részt is, valahogy ettől csak még feszültebbnek érzem magam, de mégis csak elhelyezkedem, felhúzva a térdeimet, hogy hát... gondolom kényelmesen férjen hozzám. Azon nem próbálkozom, hogy lenyugtassam a szívverésemet, mert ez már így is úgyis esélytelen lenne. Persze próbálok elsősorban rá fókuszálni és ha már legalább a gumi részével meg van, akkor közelebb húzom, mégis csak jobb lenne egy feszültség oldó csók előtte, legalább.

Zenécske || Ruci

Tárgy: Re: Szülinapozás Csüt. 5 Feb. - 20:21

+18

Faye & Logan

Let me be your new obsession

Nyilván még én is rohadt messze vagyok attól, hogy átmenjek szexgépbe. Az, hogy próbálom irányítani a dolgokat, mert a másiknak semmi tapasztalata sincs egy dolog. De attól még nem durvulok és nem kapkodom el a dolgokat, mert… ez nem arról szól. Sokkal inkább próbálok még így atom kanosan is kellően odafigyelni a lányra. Az a helyzet, hogy hallottam már ezt-azt, köztük olyasmit is, hogy ha nem elégíted ki a partnered te is kielégítetlenül maradsz. És ehhez tartom magam. Mondjuk amilyen aggódó képet vág Faye… hát muszáj rákérdeznem nincs-e valami gond, mert nem úgy néz ki, mint aki tökéletesen érzi magát. És mivel ezt nagyrészt a farkam váltotta ki belőle… komolyan elkezdek aggódni. Az a helyzet, hogy még mindig nem vagyok hermafrodita és nem tudok női aggyal gondolkozni, pont ezért erős aggodalmaim vannak, amik végére pontot kéne végre rakni.
A válaszára megkönnyebbülten felnevetek. Hú, hát ez most komolyan jólesett az egómnak és őszintén szólva egy szikla esett le a szívemről. Gondolatban már hallom is, ahogy becsapódik, hatalmas krátert hagyva maga után. Azt hiszem még rajtam kívül elég sokan szeretnék ezt hallani, hogy egy csaj… fél a farkuktól. Inkább féljen, mint kicsi legyen! Egyébként meg pont ez miatt kezdem egy hentai-ban érezni magam. Egyszer kíváncsiságból megnéztem egyet. Mondjuk amilyen szar, kár volt. Nem is értem igaziból mire is jó egy pornó mese. Ha valaki annyira be van indulva akkor nézzen rendes „oktatófilmet”, annál amúgy is kevésbé kínos, ha rád nyitnak. Úgyhogy én maradnék a hagyományosnál. Elég hülyén jönne ki, ha rajtakapnának, hogy egy rajzfilm miatt lettem kanos.
-Nyuszi, nem fog fájni, mert… úgy csinálom –mosolygok rá közben, majd megcsókolom a hitelesség kedvéért. Addig sem látja a tekintetemben azt, hogy nem egészen mondtam igazat. Bár valószínűleg ő sem hülye. Ugyan nincs személyes tapasztalatom, de gondolom nem minden csajnak kellemes érzés… és igaziból még az sem változtat ezen, ha vigyázok és nem csak úgy belévágom. De mit mondhattam volna, hogy megnyugodjon? Csak azt, amit ő is hallani szeretne.
Annak meg kifejezetten örülök, hogy Faye mennyire élvezi… azt amit csinálok vele. Még azt sem bánom, hogy a hátamba vágja a körmeit, sőt igaziból ezzel csak még jobban csalogatja ki belőlem az állatot. És ezen még súlyosbít az a tény, hogy már amúgy sem tiszták a gondolataim, minden egyes másodpercben csak szexuális emlékképek ugranak be és lassan Faye látványától elélvezek. Nem csoda, hogy nem bírok annyit várni, mint amennyit egyébként szeretnék. Úgyhogy a terveimet elhajítva a kelleténél előbb abbahagyom az ujjazást és simán Faye mellett támaszkodok. Közel hajolok hozzá, de a csók egyelőre elmarad, arra úgy is lesz lehetőségem még bőven.
-Izé… -mondtam már, hogy nehéz kangörcsösen gondolkodni? – Készen állsz? –azt hiszem ahhoz eléggé burkoltan fogalmaztam ahhoz, hogy ne legyek tapló. Legalábbis remélem. Mert valahogy azért muszáj volt rákérdeznem a dologra. Nem akarok semmit sem ráerőltetni, ha esetleg még mindig nagyon feszült és nem akarja akkor… akkor így jártam. Az biztos, hogy egy visszautasító kijelentéssel eléggé… tökön szúrna. Ha viszont beleegyezik a behatolásba, akkor már nyúlok is a gumiért, hogy ráhúzzam a harcizmomra.

▲ music ▲ 497 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Szülinapozás Szer. 4 Feb. - 19:46

18+

Logan & Faye

Engem aztán kicsit se zavarnak az anyajegyei, meg semmi ilyesmi. Nem találok benne kivetni valót, amúgy sem gondolom, hogy a külső lenne a legfontosabb az ember életében, szerintem sokkal többet ér az, hogy ő kedves és figyelmes és érdekli, hogy mi van velem. Segített lejönni a hegyről és megmentett a buliban, és utána a kórházban sem akadt ki végletesen, pedig erre i meg lett volna az esély és valahol talán érthető is lett volna, ha végül így alakul a dolog, de ő nem akadt ki. Itt van most velem és én tényleg jól éreztem magam egész este, annak ellenére, hogy a filmet nem néztük meg, de az már végképp nem igazán érdekel, az sokkal inkább, hogy ami jön... mennyire lesz jó. Félek én is tőle, hogy elszúrok valamit, hogy majd béna leszek, vagy olyat teszek, ami nem jó neki, netán pont hogy nem teszek eleget. Az a helyzet, hogy nem sok tapasztalatom van - értsd semmi - és eléggé parázok is ahhoz, hogy hirtelen átmenjek igazi szexgépbe. Azt hiszem valahogy úgy vagyok ezzel, hogy az első alkalom lehet csodás is akár, de jobb, ha az ember túl van rajta és majd... lehet gyakorolni és akkor majd szépen alakulnak a dolgok. Egyelőre még nagyon a kezdeti fázisban vagyok ahhoz, hogy túl sok mindent tegyek, még ha nem is vagyok valami farönk, aki meg se moccan.
Nem tudom, hogy mi járhat a fejében, de igazán nem akarom én megbántani a pillantásommal, amikor lekerül róla a nadrág. Egyszerűen csak így látva még inkább félek kissé ettől az egésztől, mert hát... nem azt mondom, hogy nagyobb, mint amit gondoltam, mert nem igazán képzeltem el eddig, hogy milyen lehet. egyszerűen csak így látva halvány sejtésem sincs róla, hogy ez hogy a jó életben... fog... belém férni. Jó tudom ez nagyon hülyén hangzik ebben a formában és eszem ágában sincs nyíltan kimondani, legalábbis magamtól nem, csak amikor kérdez, akkor ijedek azt hiszem meg egy kicsit. Nem akarom elrontani, nem... nem akartam semmi rosszat tenni, mert amúgy tökéletes ez az egész és én felettébb élvezem a csókjait, de attól még kicsit félek és talán mégis jobb őszintének lenni igaz?
- Nem, dehogy, én csak... a te... - oké és akkor most kéne egy jó szót találni, mert az valahogy nem jön nekem könnyedén, hogy a farkad, vagy csak elég lesz egy jelentőségteljes pillantás? Megpróbálkozom azzal, szóval marad a jelentőségteljes pillantás lefelé. -... elég nagy és én... kicsit félek, hogy fájni fog. - bököm ki végül, eléggé akadozva, mert közben meg tudom én, hogy jó lesz, mert másoknak is jó, csak nem biztos, hogy elsőre és tudom, hogy vigyázni fog, hogy nem tesz semmi olyat, ami fájna, és nem erőltetne semmit, de... attól még érthető, ha bennem van a félsz igaz? - De próbálok nem gondolni rá. - igyekszem bevetni azért egy mosolyt, még ha most nem is olyan erőteljes és hát amúgy se nagyon megy ennél több, amikor a keze már odalent fedez fel és lassan az ujja is aktívabb játékba kezd, én pedig azért ekkor már nem tudom visszafogni a nyögéseket, és kicsit talán erősebben kapaszkodom a hátába, mint ahogy illene. Nincsenek nagy körmeim, hogy ez nyomot hagyjon, de hát... az életben nem éreztem még ilyesmit, azt hiszem érthető a reakcióm. Az viszont nem merül fel bennem, hogy én is hozzáérjek. Kezdő vagyok még ehhez és egyelőre így is elég nehézkes mindenre koncentrálni, arra, amit csinál és, amit érzek és a csókjai és közben próbálni kiverni a fejemből a félelemérzetet is... elég összetett feladat így elsőre.

Zenécske || Ruci

Tárgy: Re: Szülinapozás Vas. 1 Feb. - 1:27

+18

Faye & Logan

I keep dreaming you'll be with me and you'll never go

Határozottan az az egyik legkiábrándítóbb, ha a partnered nem hajlandó tenni annak érdekében, hogy neked egy kicsit is jobb legyen. Érthető, hogy az ember ilyenkor izgul, de ez leküzdhető dolog, nem muszáj olyan látványosan ráfeszülni, mint ahogy az exem tette annakidején. Azt nem mondom, hogy ha Faye is ilyen lenne, akkor dobnám, mert azért ahhoz már túlságosan ragaszkodok hozzá, hogy játékszernek használjam. De tény és való, hogy a rossz szex alapjaiban meg tud rongálni egy kapcsolatot. Saját tapasztalatom ehhez nincs, mivel az exemmel teljesen más miatt szakítottunk, de nem burokban nőttem fel, hallottam már pár történetet, aminek hasonló tanulsága volt. Plusz, józan paraszti ésszel átgondolva sem hiszem, hogy hülyeség az állítás.
Pont ezért, próbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy a lehető legjobban sikerüljön ez az este. Szeretném, ha a jó oldaláról lenne emlékezetes, nem az esetleges hibák miatt. Persze benne van a pakliban, hogy előbb-utóbb égek, mint lángban a féreg, viszont ha tudom korrigálni a helyzetet, akkor nincs gáz.
Faye pucér testének látványa lenyűgöz. Valahogy nem vagyok képes az olyan apró hibákkal foglalkozni, minthogy nem tökéletes a bőre… nekem sem az, senkinek sem. Rajtam rengeteg anyajegy van. És mit csináljak? Ha majd nem tetszik neki, akkor befesti, ilyen egyszerű. Amúgy meg szerintem egy kapcsolatnak pont arról kéne szólnia, hogy elfogadjuk egymást a hibáinkkal, szóval… örülnék, ha miközben alszok nem nyúlna festékhez Faye, cserébe pedig esküszöm, ha találok rajta egy görbe hajszálat nem fogom szóvá tenni.
Azt hiszem nem meglepő, hogy hamar beindulok, mint Casanova, ha szűz lányt szimatolt. Csodálom Faye fedetlen testének látványát és már-már mámorító látni az élvezettől torzult arcát. Ezen kívül kifejezetten élvezem az érintéseit, főleg a nyakamnál és a lapockáim körül. Persze lenne még hely, ahol szétrobbannék, ha végre hozzámérne, de egyszerre nem várok el tőle ennyi mindent. Egyelőre beérem azzal, ha a gyors vetkőzés után folytatja, amit csinált. Mert hogy a gatyát muszáj letolnom ahhoz, hogy végre kicsit jobban érezzem magam. Farmerban kényelmetlen, ha áll az ember dákója, úgyhogy ha már megtehetem, hogy leveszem, akkor nem fogom halasztgatni a dolgot.
Esküszöm, egy pillanat erejéig látom elhaladni Faye előtt a felhőket, amint meglátja a legérzékenyebb pontomat. Ennek ellenére fogalmam sincs pontosan mi játszódik le benne. Az arckifejezése mindenről árulkodik, csak egyértelműségről nem. Mi van, ha… kicsinek talál? Addig még sosem jutottunk el, hogy megbeszéljük a másik szexuális igényeit, főleg azért nem mert Faye még elég prűd és kétlem, hogy nagy elvárásai lennének. De ki tudja, lehet, hogy titokban voltak olyan perverz elképzelései, hogy legalább 20 centinél kezdődik a farkam. De annyi még biztos nincs. Aztán lehet, hogy pont attól fél, hogy kilyukasztom a méhét is… ez még a jobbik eset. Mármint, ha ezt gondolja. Inkább féljen, mint megjegyezze, hogy kicsi a farkam, mert abból sosem épülnek fel. Súlyosabb bűn lenne még annál is, mint egy nőnek azt mondani, hogy dagadt.
-Ugye… nincs gond? Érdekesen néztél az előbb –mondom ezt ki kódoltan –vagy prűden, attól tartok átveszem a stílusát-, legalább két percnyi hezitálást követően, miután lekerült róla a bugyi. Most már csak azzal vagyok elfoglalva, hogy jobban hozzáférhessek a lány alsó részéhez is.
Miközben elkezdem odalent izgatni, hosszasan csókolgatom, főleg akkor, mikor már az egyik ujjamat is feldugom. Utána viszont hagyom, hogy kieressze a hangját, ha szüksége van rá. De eltávolodni nem távolodok, mert várom, hogy ő is kezdjen valamit velem.
Nem mintha önmagában nem lenne elég izgató a nyögéseit, sóhajait hallgatni, az élvezet határára jutó arckifejezését és a pucér testét nézni. Úgy érzem lassan szétrobbanok belülről, nem bírom sokáig… lehet, hogy undorítónak fog hangzani, de a jelenlegi helyzetemben még egy tortába is képes lennék beledugni a farkamat. Persze az volt a tervem, hogy először ujjazással a csúcsra juttatom a lányt, de már nagyon szeretnék benne lenni!

▲ music ▲ 609 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Szülinapozás Pént. 30 Jan. - 14:05

18+

Logan & Faye

Semmi más dolgom nincs igazából, csak hogy szépen megnyugodjak és nem lesz baj. Egyébként is miért lenne? Nem elvárás az, hogy az első alkalom tényleg tökéletes legyen, hiszen én nem vagyok profi és ha jól tudom akkor ő sem mondható annak, de attól még szeretjük egymást és ha netán valami nem megy tökéletesen, akkor majd... megoldjuk, tanulunk a hibákból. Ez a kis megszakítás sem volt jó, de szükségszerű, én is tudom és csak szimplán vissza kell rázódnom a dologba, ahogyan neki is. Azt azért nem is hiszem, hogy meg tudnék úgy maradni mellette, hogy meg se moccanok, annyira nem ijedhetek meg és amúgy is tisztában vagyok azzal, hogy az baromi kiábrándító lenne neki is, az pedig főleg nem célom, hogy végleg kiábránduljon belőlem e miatt.
Azt azért kár lenne tagadni, hogy elég könnyen el tud lazítani újra, amikor lekerülnek rólam a felesleges ruhadarabok immár szinte teljesen. Már csak a szavaival is, hiszen ki ne örülne annak, ha azt mondják neki, hogy gyönyörű. Lehetne arra is esély, hogy mást várt, nem is tudom... nagyobb melleket, vagy a jó ég tudja. Én azért ilyen téren nem vagyok durván eleresztve, és hát az sem biztos, hogy a kissé túl világos bőröm a nem kevés szeplővel olyan csodás hatást kelt, bár ezt már akkor is látta, amikor félrecsúszott a ruhám. De láthatóan nincs semmivel sem gondja, és belőlem az első jóleső sóhajok is feltörnek, a csókjai és a simogatása hatására. Igen, azt hiszem képes leszek szép lassan ellazulni újra, nagyon ügyesen tesz róla, én pedig naná, hogy érzem, ő már ezen az újra ellazuláson hamar túl is van, és... gondolom baromira feszítheti már a nadrág. Ezért indul el lefelé a kezem, hogy kioldjam végre a gombot és az övét, ha akad rajta ilyesmi, mert rajta azért hozzám képest tényleg túl sok ruha van.
- Jól van... bízom benned, most is. - bólintásra már nincs időm, inkább elmerülök a csókjában. Megy ez az oldódás egyre jobban úgy érzem és felettébb jó érzés, ahogy a bőre az enyémmel találkozik. Egyáltalán nem bánom, hogy itt vagyunk, kicsit sem, és még akkor sem jövök különösebben zavarba, amikor végül eltűnök róla a nadrág és az alsó, én pedig most már meglátom őt... teljes életnagyságban. Igen az már egyértelmű, hogy finoman szólva is sikerült feltüzelnem, mármint nem úgy szó szerint nekem, hiszen én a simogatáson és a csókokon kívül nem sok mindent csináltam eddig. Azért egy kósza pillanatra belém hasít újra az ijedtség, hogy az... belém kerül majd, mert hát nem éppen kicsi és el sem tudom képzelni, hogy ne fájjon, amikor sor kerül rá, azt hiszem csak az a kérdés, hogy mennyire fog. Sokáig viszont ezen nem tudok gondolkodni, mert újra a csókja varázsol el, majd a keze csúszik lejjebb, miután eltűnt rólam a bugyi.
Nem lesz semmi baj, vigyázni fog rám, én pedig inkább közelebb húzom magamhoz, hogy a csókjában merüljek el, amíg ő ügyködik odalent, így legalább nem azzal foglalkozom, ami történik. Amivel az előbb odalent megállt, azzal most biztos, hogy nem fog, és ha az ujja elkalandozik tuti, hogy talán meglepett, de végeredményében jóleső sóhaj, talán még nyögés is elhagyja majd az ajkaimat. Hát igen azért az ujja még viszonylag vékonyka ahhoz képest, amit sikerült az előbb megszemlélni egy pillanatra.

Zenécske || Ruci

Tárgy: Re: Szülinapozás Kedd 27 Jan. - 21:47

+18

Faye & Logan

I keep dreaming you'll be with me and you'll never go

Hatalmas hazugság lenne azt mondani, hogy én nem félek ettől az egésztől, mert az az igazság, hogy nagyon sok mindenen múlik az, hogy mindketten élvezni fogjuk-e... de főleg rajtam. Például, hogy miként próbálom levezetni az előjátékot, mert nyilván jelenesetben a kezemben van az irányítás maximálisan. Faye még annyit sem tud, mint én, zéró tapasztalat. Nekem meg amennyi van, az is főként a beégésről és a balf@szkodásról szól. Mondjuk azóta már eleget gyakoroltam a gumifelrakást például. Oké, eleinte sem a fejemre próbáltam húzni vagy ilyesmi, a „cél” az megvolt, csak először csináltam és... lépjünk túl rajta. Azon viszont még mindig nem sikerült dolgozom, hogy ne legyek „öt perces gyerek”, szóval ez továbbra is egy komoly probléma. És ezzel megint rontom annak az esélyét, hogy jó értelemben legyen felejthetetlen a dolog. De mindegy, talán ha nem feszülnék rá... talán ha nem kéne még legalább egy percig a lüktető fejemmel foglalkozni... akkor minden rendben lenne. De nem, eleinte a „sérülésem” miatt is kellően nehéz összpontosítani. Végül legalább addig eljutunk, hogy sikerül leoperálnom róla a ruhát (szerencsére sebész csapat közbeavatkozása nélkül). Az elém táruló majdnem teljesen pucér teste pedig őszintén szólva eléggé feltüzel. Annyira legalábbis mindenképp, hogy figyelmen kívül hagyjam azt a kisebb búbot a fejemen és rátérjek a lényegre. -És a lényeget még nem is láttad- kúszik fel egy perverz mosoly az arcomra, csak, hogy valamivel leplezzem az idegességemet. De így utólag lehet nem volt a legbölcsebb döntés bevetni azt a mosolyt. Remélem nem ijesztettem még jobban rá, mert tényleg nem lenne jó, ha Faye benyomná a farönk stylet. Az a halálom, ha tőlem várnak el mindent. Na, ez most úgy hangzott, mintha olyan nagyon tapasztalt lennék, pedig nem, csak... egyszer sikerült horogra akasztanom valakit, azt is nagyjából úgy kell elképzelni, hogy a csaj alig akart megmozdulni. Teljesen leblokkolt és mondanom sem kell szerintem, hogy milyen kínos volt az egész szituáció.
Miután sikerül addig eljutnom, hogy Faye formás melleit is kezelésbe vegyem, már totálisan elborítja az agyamat a színtiszta vágy és igaziból tagadni sem tudnám, hogy mennyire beindultam már ennyitől is. Amint látom, hogy a lány kezei lefelé tartanak, abbahagyom, amit éppen csinálok, nevezetesen a bimbói izgatását és feljebb tolom magam, hogy jobban hozzáférjen a területhez. -Minden rendben lesz, oké? Vigyázni fogok rád -suttogom a fülébe, majd egy hosszabb csók erejéig a szájában keresem a boldogságot. A farmert csak akkor kezdem el letolni az alsóval együtt, ha végzett a kigombolással. De nem sok időt hagyok neki nézelődésre, mert a farkam nem kiállítási tárgy, hogy gyönyörködni kelljen benne (ráér ajnározni később is). Inkább lehúzom Faye-ről a bugyit és miközben odakúszok hozzá egy csókra, úgy helyezkedek, hogy könnyedén be tudjam csúsztatni a kezemet a lába közé...

▲ music ▲ 441 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Szülinapozás Hétf. 26 Jan. - 15:44

18+

Logan & Faye

Tudom, hogy nem kéne már előre minden miatt aggodalmaskodnom, sőt talán egyáltalán nem kéne semmi miatt, de azért ez egyáltalán nem olyan egyszerű. Aaron nem jöhet haza, pont azért próbáltam ezt az egészet így szervezni, de... azért egy leheletnyi félsz még ezzel kapcsolatban is van bennem. Mi van akkor, ha mondjuk mégis betoppan? Már azért is totál ki volt akadva, hogy látta, amikor Logan megcsókolt, és azóta se jutottunk el oda, hogy bemutassam neki. Tudom, hogy kellett volna, de... nem is tudom. Elég nehéz, ha már eleve ki nem állhatják egymást, ebből nehéz valami pozitívat kihozni. Majd Leah segítségével talán menni fog, és addig nem is kell tudnia a bátyámnak arról, hogy mi... ma... mit is csinálunk. Amúgy se neki számolnék be erről elsőként, szóval maradhat ez még titokban, mert jó eséllyel tényleg nagyon pipa lenne.
Aztán persze ott van az is, hogy én még sose voltam senkivel és nem tudom, hogy egyáltalán hogyan alakulhat ez az egész. Félek, hiszen hallottam már ezt-azt a lányoktól a suliban, és hát nem igazán szeretném elszúrni és azt sem akarom, hogy rossz legyen. Mi van, akkor ha fájni fog? Ha egyáltalán nem élvezem, vagy nem tudok rendesen feloldódni és akkor neki is rossz lesz? Szeretek vele lenni, szeretek a humorát és a mosolyát, és a csókját... nem akarom hogy elszúrjuk az egészet azzal, hogy a szex nem működik. Van erre is példa nem? Vagyok én olyan szerencsétlen, hogy egy legyek azon ritka esetek közül, akinek nem úgy működik a szervezete, mint az átlagnak. Mutánsok vagyunk... akármi előfordulhat. Ezek után már csak még inkább a frászt hozza rám a fürdőszobai hangokkal, de amikor visszatér nem látok rajta nagyobb sérülést. Azért ez határozottan megnyugtató, már csak a többi félelmem marad... és az is van épp elég. Egy pillanatra azért megint semmivé foszlanak, amikor fölém kerülve elmosolyodik. Igen, ez határozottan sokat segít, vissza kell találni ahhoz, ami lent volt a tv előtt, ami csak úgy spontán történt. Ez a kis kitérő nem szakíthatja meg az egészet végleg. Én sem akarok teherbe esni, naná, hogy kell védekezni akármennyire is kellemetlen volt így ebben a formában megakasztani az eddigieket.
A csókja határozottan jó lépés a felé, hogy lassacskán visszaevezzünk az eddigi állapotba, csak akkor akadok meg egy pillanatra, amikor újra megszólal. - Igen... a ruha. - oké, azt hiszem már sikerült eljutni addig, hogy ne legyek konkrétan paprika vörös a tudattól, hogy most már tényleg jóval többet fog látni belőlem, mint az eddigi véletlen betekintések alkalmával. Ettől függetlenül azért izgulok rendesen, miközben segít eltüntetni rólam a jelen helyzetben felesleges ruhadarabokat. Azért így is kissé zavartan pillantok fel rá, remélve hogy tetszik neki az, amit lát, hiszen lássuk be... ő az első, akinek ez megadatott, mégis csak sokat számít a véleménye. Azonnal mosoly szökik az arcomra, amikor végre megszólal.
- Köszi! Te sem... panaszkodhatsz. - jó hát na jelen helyzetben azt hiszem a sok zavaros gondolat mellett az is kész csoda, hogy sikerült kinyögni valamiféle választ, nem hiszem hogy most ennél sokkal több ment volt, mégis csak eléggé végigmért, és így még erre nem volt példa. Arra pedig főleg nem, hogy valaki így kényeztessen. Ahogy lejjebb halad és csókokkal borít el, én önkéntelenül is felsóhajtok, akkor pedig még egy halk kis jól eső nyögés is előbukkan a torkomból, amikor visszatér a melleimhez. Azért most már sikerült eljutni addig, hogy a bőröm enyhén kipiruljon, és komolyan úgy érzem, hogy a szívesem lassan konkrétan kiugrik a helyéről... talán még szép halál is lenne. Azért így is pillanatok kellenek, hogy végül feleszméljek, hogy ez sem tart a végtelenségig, szóval... idővel el fogunk jutni minden bizonnyal... Nagy levegőt vegyek, próbálok én koncentrálni, bár nem megy túl könnyen.
- Rajtad is még... van pár felesleges ruhadarab. - bököm ki végre, és bár talán kissé bizonytalanul, de végül vékony ujjaim is lefelé indulnak el, hogy legalább annyiban segítsek, hogy kioldjam a nadrágját. Az már nem kell, de hát neki nem lesz gond egy pillanat alatt ledobni magáról azt is és persze minden mást. Oké, naná, hogy kíváncsi vagyok a látványra, és biztos, hogy lesz bennem azért még így is egy cseppnyi pironkodás majd, de... remélhetőleg nem túl sok, és hamar el fog múlni, mondhatni csak az újdonság élménye miatt.

Zenécske || Ruci

Tárgy: Re: Szülinapozás Csüt. 22 Jan. - 21:37

+18

Faye & Logan

I keep dreaming you'll be with me and you'll never go

Alapesetben aggódnék Aaron miatt, mert tudom, hogy így is a tűzzel játszok. de mivel Faye megmondta, hogy a testvérét elküldte és biztos nem fog felbukkanni, ezért ez miatt nem idegeskedem. Pont elég azon rágódnom, hogy elég jó leszek-e neki vagy sem. Nem vagyok olyan tapasztalt, mint amilyennek gondol, lényegében csak egyszer sikerült addig is eljutnom egy lánnyal, a második lehetséges alkalom félbeszakadt egy külső indok miatt. Azt nem mondanám, hogy totál szerencsétlen vagyok, de tény, hogy csajozás terén nem támogat a Fortuna. Annak ellenére, hogy próbálok mindenkivel rendes lenni és nem belekeverni magam mindenféle fekete ügybe, egyáltalán nincs könnyű dolgom. Nyilván vannak lány barátaim, de ők tényleg csak barátként tekintenek rám, semmi több nincs köztünk és nem is volt. Fogalmam sincs mi az, amitől tabu lettem számukra, de… ez van. A lényeg, hogy legalább itt van nekem Faye és remélem, hogy együtt is maradunk.
Miután felteszem azt a bizonyos kínos kérdést és megkapom a választ, már sprintelek is a fürdőbe, hogy megszerezzem a „zsákmányt”. Egy percig sem akarok tökölni ezzel, mert minél tovább húzom az időt, annál nehezebb lesz „visszarázódni” és a lényegre koncentrálni. Meg természetesen a feszültség is csak nő bennünk, az meg elég vicces és kínos dolgokra képes…
Az egyetlen gond, hogy a képessége nem az igazi, sokat szarakodik mostanában, úgyhogy majdnem összejön a fürdőben még egy tripla leszúrt Rittberger is, ehelyett azonban „csak” a fejemet vágom be miután átesek a szekrényen. Viszont nem állok le nyöszörögni, inkább felpattanok és ugyanazzal a lendülettel, amivel bejöttem, visszasprintelek a nappaliba a gumival a zsebemben. Ott felkapom Fayet, mielőtt felfogná, hogy egyáltalán mi történik, majd az emeletre futok vele és keresek egy szabad szobát. Tiszta véletlen, hogy pont az övébe nyitok be elsőként.
-Meg. Megtaláltam –mosolygok rá, immár az ágyon fölötte támaszkodva. Próbálok ellazulni és nekiállni a „feladatnak”, de ez igencsak nehezen megy, mivel azt érzem mindjárt elfüstölök. A legtökéletesebb úgy lett volna, ha egyáltalán nem kell félbeszakítanunk semmit, hanem úgy ahogy vagyunk egymásnak esünk lesz ami lesz alapon. Viszont a gumi az egy olyan dolog, ami kell, ha nem akarom duplán kinyírva végezni. Plusz, gondolom Faye sem örülne neki, ha esetleg terhes lenne. Igen, biztosan nem dicsérne meg, mondván „Milyen ügyes voltál Logan, hogy felcsináltál.”
Jóleső bizsergés fut végig a gerincemen, amint a lány kezei elkalandoznak csók közben. Nyilván sokat segít azon, hogy ellazuljak és visszazökkenjek. De az még mindig elég nagy probléma, hogy Faye hozzám képest szépen be van öltözve. Igaz, hogy a ruha már körülbelül alig takarja, de attól még ott van és nem hagy érvényesülni engem. Így aztán pár nyakra adott csók után eltávolodok. -Szerintem sok a ruha -utalok rá, hogy kicsit legyen a segítségemre, mert csak úgy tudom lehúzni róla a szoknyát és leoperálni a melltartót, másképp nem igazán.
Amint lekerülnek róla a felesleges ruhadarabok egy pillanat erejéig végignézek az elém terülő látványon. Nem túl nagy, de formás és kerek mellek, pont amilyennek elképzeltem. Lejjebb haladva a csípőcsontja az, ami hívogat mert... egyszerűen jó ránézni. Még nőiesebbre formálja az összhatást. -Gyönyörű vagy Faye -jegyzem meg elismerően majd rámászok mint egy kiéhezett kutya. Egy hosszabb smár után az államat végighúzom a mellkasán keresztül le a csípőjéig, ahol elidőzök pár csók erejéig. Próbálok teljes mértékig a testére koncentrálni, és minden mást figyelmen kívül hagyni. Csak ő és a hívogató vonalai, a puha bőrének érintése, amitől mindjárt megőrülök. Az ősi ösztön, ami lassan teljesen elborítja az agyamat. Érzem, ahogy a hőmérséklet felszökik körülöttem, és mire az oldalán át a melleihez érek, hogy azokat vegyem kezelésbe, a vérkeringésem is kezd egy helyre összpontosulni. Remélem Faye veszi a lapot.

▲ music ▲ 588 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Szülinapozás Szer. 21 Jan. - 21:39

Logan & Faye

Oh, hát persze azért annyira nem gondolom én ezt komolyan, nem igazítanám meg a ruhámat. addig már sikerült eljutnom, hogy nem zavar különösebben, hogy ennyire belát, főleg, hogy... hát na azért hülye sem vagyok és ez mégis csak egy különleges este, főztem és most a földön fekszünk egymáson, nem biztos az, hogy innen csak úgy felállok és kész. Igazából azt hiszem nem is akarok elmenekülni, jól érzem magam és felettébb jól esik még a fejem koccanása ellenére is, hogy végül a padlón a hátamra kerülök. Egyszerűen bizsergetőek az apró csókok, amikkel elhalmoz, és hiába tudom, hogy ha most erről Aaron tudna, akkor nagyon pipa lenne, de... nem érdekel, mert itt akarok lenni most és nem akarom, hogy ezt az egészet bármi is megszakítsa. Persze ez nem ennyire egyszerű, jön a kérdés, ami amúgy teljességgel logikus, csak hát na... én most eléggé el vagyok varázsolva ahhoz, hogy ez magamtól ne jusson csak úgy az eszembe.
- Várlak! Milyen jó, hogy... - ilyen gyors vagy. A mondat vége már valahol bennem ragad, mert úgy tűnik el a szemem elől, hogy csak na, pislogni is alig van időm. Végül azért arra rászánom magam, hogy felüljek, de képtelen vagyok a képemről azt a buta mosolyt eltüntetni, amit ez az egész okoz. Maximum az a rossz, hogy picit gondolkodni van időm és hát... most akkor majd ugye az jön? Nem arról van szó, hogy nem akarom, de mégis csak félek tőle, mert a barátnőim már elég sokat meséltek és persze voltak köztük rémtörténetek is arról, hogy mennyire pocsék az első alkalom, hogy van amikor a pasi béna, vagy neked fáj annyira, hogy az élvezeti faktor kb. nullára csökken le és inkább csak azon vagy, hogy túl legyél rajta és majd hátha máskor jobb lesz. Nem akarok én előre rágörcsölni, csak hát még ez a rövid gondolkodási idő is most nem épp a javamat szolgálja, az meg főleg, hogy zajt hallok. Már épp tápászkodnék fel, amikor újra megjelenik és szó szerint felkap, hogy aztán pár pillanat múlva - immár ösztönösen becsukva a szememet a huzat ellen védekezve - a szobában eszmélek fel, méghozzá az ágyamon, még hozzá úgy, hogy ő már újra felettem is van. Igen, azt hiszem most van az, hogy nem kéne gondolkodnom, csak simán ellazulni igaz? Ennek ellenére a mosolyom mégis kicsit bátortalanabb, mint eddig.
- Szóval... megtaláltad. - nem, nem akarom ezt elszúrni és nem akarom túl aggódni sem, mert... mert jó lesz, jónak kell lennie. Pont akkor lenne rossz, ha félnék tőle igaz, tehát ez nem pont jó lépés. Persze mintha az ember bele tudna szólni abba, hogy mit gondol és érez. De végül mégis közelebb húzom magamhoz. A csók, a csók mindig segít ellazulni... megnyugodni és akkor nem lesz gond, és már legalább a póló sincs rajta, gond nélkül siklik végig a kezem a hátán, végig a gerince mentén, fel a hajába, a tarkójára, amit tudom, hogy nagyon szeret. Nem akarom ezt most beszéddel elrontani, ezért próbálom a bennem lévő idegességet nem nagyon kimutatni... tényleg nagyon igyekszem. Ez az ő szülinapja és nem ronthatom el azzal, hogy ok nélkül elkezdek itt ráparázni mindenre, rémes lenne.

Zenécske || Ruci

Tárgy: Re: Szülinapozás Vas. 18 Jan. - 21:02

Faye & Logan

I keep dreaming you'll be with me and you'll never go

Döbbent fejet vágok, mikor Faye előáll azzal, hogy megigazítja a ruháját. Hát, ez csúnya öngól komolyan mondom. Addig-addig feszegettem a témát, amíg ezt értem el vele... rettenetes vagyok. Ez is bizonyítja, hogy néha jobb, ha az ember inkább befogja a száját.
De végül is nincs gáz, mert látom rajta, hogy esze ágában sincs megigazítani a ruháját, sőt... nekem van egy olyan érzésem, hogy még provokál is. Mintha csak egy őrült játékra hívogatna már azzal, ahogy fészkelődik rajtam. Nem csoda, hogy nehezen tudok ellenállni a kísértésnek és rövid időn belül fölé kerülök. De ekkor igaziból még csak halvány sejtéseim vannak arról, hogy mi fog történni. Az a helyzet, hogy nem szeretném ráerőszakolni Faye-re a dolgot, attól, hogy szülinapom van az még nem azt jelenti, hogy feltétlen engednie kell. Menthetetlenül kanos még nem vagyok, kibírnám az estét. Különben is én már annak örültem, hogy ennyire kitett magáért és csinált nekem currys csirkét. A sok probléma után felemelő érzés végre csak vele foglalkozni és élvezni azt, hogy csak az enyém és csak engem szeret. Mert igen, biztos így van, másképpen nem viselkedne így velem, ahogy. Egy ember érzéseiről nyilván rengeteget elmondanak a tettei, ezért is tartom sokkal fontosabbnak a bebizonyítást a szavaknál.
Komolyan sajnálom, hogy el kell rontanom a pillanatot egy kérdéssel, de izé... azért én őszintén szólva nem vágyok arra, hogy apa legyek. Főleg azért, mert azzal anyánál végképp eljátszanám az esélyeimet -Aaron amúgy is ki fog nyírni, ő már nem számít-, plusz még azért elég fiatal vagyok, ahogy Faye is. Nem hiszem, hogy bármelyikünknek is szüksége lenne további problémákra, nálam meg ugye nincs gumi.
-Akkor egy perc és itt leszek -mosolygok biztatóan és mivel sikerült megtudnom az információt felpattanok, mint akit golyóból lőttek ki. Tényleg egy percig sem szeretnék tökölni ezzel az egésszel, úgyhogy már indulnék is, ha Faye nem tesz fel újabb kérdéseket. -Maradj itt -még gyorsan nyomok egy puszit a szájára aztán besprintelek a fürdőbe, a képességemet használva. Már egy ideje meg sem próbáltam gyorsan futni, mert elég veszélyessé vált a dolog, amióta beadták azt az injekciót. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy képtelen vagyok időben megállni és átbukfencezek az egyik kis szekrényen. Aztán a fejem hátsó részét is jól beverem a falba, de még mielőtt Faye elkezdhetne aggódni a hangzavar miatt, már fel is pattanok és nekiállok keresni. Fáj a fejem, legalább mintha legalább mintha fejbe vertek volna egy kisebb üveggel, viszont attól még pillanatok alatt megtalálom a gumit, ami szerencsére a méretem. Hoppá, egy közös pont Aaronnal! Mondjuk azt hiszem erre az információra nem voltam kíváncsi, ettől igazán megkímélhetett volna a sors...
Miután a farmerzsebembe süllyesztem a dolgot, visszasprintelek a nappaliba és mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül felkapom Fayet. A legközelebbi hálószobába viszem, ami nagy valószínűséggel az övé, mert elég lányos a díszítés, meg hát néhány úgymond „csecsebecse” is van az éjjeli szekrényen egy gyertya mellett. Valószínűleg Aaron szobája nem így néz ki.
Az ágyra fektetem Fayet és ugyanezzel a lendülettel már fölé is kerülök. -Mondtam, hogy gyors leszek -mosolygok rá és hagyok neki időt, hogy lereagálja ezt az egészet, mert ő ugyebár nem sokat érzékelhetett a történtekből.

▲ music ▲ 512 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Szülinapozás Szomb. 17 Jan. - 22:41

Logan & Faye

- Nincs bocsánat... hát akkor kénytelen leszek megigazítani a ruhámat, ha ez neked ennyire... zavaró. - hatalmasat sóhajtok. Én is tudok ám így csinálni, ilyen látványosan játszani, hogy úgy tegyek, mintha tényleg olyan rémes lenne ez az egész, hogy most akkor túlságosan erőteljes belátást biztosítottam neki. Még kicsit mocorgok is, mintha tényleg azon lennék, hogy meg akarjam igazítani a ruhámat, csak mindez azért macerás, mert közben rajta fekszem és úgy csak fél kézen tudok támaszkodni... na meg mert igazából nem is akarok ezzel szórakozni, ahhoz már jó eséllyel fel kéne tápászkodnom, arra pedig végül esélyem sem lesz, mert nem kell sok hozzá, hogy végül a hátamon kössek ki. Akkor azért még sem lehetett annyira rossz ez a félrecsúszott ruha dolog, és talán az sem, hogy én voltam az erősebb nála, legalábbis nagyon remélem. - Szóval a lekváron múlik... akkor majd elkezdek edzeni és lenyomlak! - de úgy fest, hogy nem most, mert egyelőre ő az, aki hamar fölénybe kerül, bár őszintén szólva ez most annyira nem is zavar, sőt ez az egész helyzet nem annyira zavarba ejtő, mint mondjuk már volt pár főleg még az elején. A csókjával eleve jó ideje nincs már gondom és most azzal sem, hogy nem csak az történik, hogy mire feleszmélek addigra már máshol érintenek az ajkai és még a keze is kissé elkalandozik. Na ugye, hogy jó, hogy félrecsúszott a ruhám és a nagy hadakozásnak hála már amúgy is felcsúszott a szoknyám kissé? Így neki is jóval könnyebb dolga van, én pedig nem is tudtam volna mást mondani neki, mint hogy szeretem, mert így van, csak hát... Tudjátok nekem is vannak barátnőim, akik sok mindennel teletömték már a fejemet, pl. olyasmivel is, hogy nem szabad a párodnak túl hamar azt mondani, hogy szereted, mert azzal könnyen el lehet ijeszteni, én pedig nem akartam senkit sem elijeszteni, még véletlenül sem, Logant meg főleg, de így hogy ő mondta ki először sokkal csodásabb az egész és bár hevesen ver a szívem, de eszem ágában sincs őt leállítani. Egyszerűen csak jól esik, amit csinál, tényleg jól esik, és akkor miért tennék bármit is ellene igaz? Az más kérdés, hogy nem vagyok épp profi és az fel sem merül bennem, hogy talán nem itt a padlón kéne ezt az egészet... intézni. Azért a kérdése egy pillanatra eléggé megakaszt miután lekerült róla a póló. Jó hát na... ez azért így tényleg rendesen lényegre törő volt és talán egy egész kicsit illúzióromboló is, még ha persze logikus is, hogy védekezni mégis csak kell, mert nem akar egyikünk se gondot. Ha még a végén terhes is lennék, akkor aztán Aaron tuti, hogy végzetesen bepöccenne és minimum mindkettőnkkel végezne. Na jó nem, de... akkor is. - Öhm... azt hiszem, ha minden igaz Aaron a fürdőszobában tartja, a csap melletti jobb oldali fiókban. - bököm ki végül. Jó, tudom hogy ez is ugyanúgy a része ennek az egésznek, de attól még nem tehetek róla, hogy kissé kimozdít az eddigiekből és akkor most várjam meg, amíg keres, vagy segítsek én is neki? Végül csak rászánom magam, hogy én is feltápászkodjam, talán eleve nem a padlón kéne ezt az egészet művelni igaz? - Megmutassam? Vagy megtalálod? - nem olyan bonyolult, a fürdőszoba sincs olyan vészesen elrejtve egyébként, de én vagyok itthon, és lehet, hogy egyszerűbb, ha megmutatom neki hol van, és majd... aztán szépen visszarázódunk igaz?

Zenécske || Ruci

Tárgy: Re: Szülinapozás Szomb. 17 Jan. - 1:06

Faye & Logan

I keep dreaming you'll be with me and you'll never go

-Most már késő. Nincs bocsánat... -látványosan feljebb mozdítom a fejemet és csak a szemem sarkából nézek rá, mint aki tényleg berágott. De aztán hála a „fantasztikus” színészi tehetségemnek elröhögöm magam. Mondjuk szerintem amúgy is tudta, hogy csak megjátszom magam, a szituációból kiindulva. Ki ne örülne egy ilyen helyzetnek, amikor a csaja félrecsúszott ruhával támaszkodik rajta? Bár ezek után a legjobb az lenne, ha nem is lenne rajta ruha... a feszültség leküzdése lenne a legkisebb gondom.
A szkanderbajnokság ötletére a kezére pillantok és keresem azt a kis helyet, ahol látszódnia kéne a bicepszének. Végül feladom, mert nem igazán találok arra utaló jelet, ami alapján kiérdemelhetné legalább a négy hetes kölyökgólya címet. -Eh. Ahhoz egy kicsit több lekvárt kéne enned. Attól tartok súlyos vereséget szenvednél -nevezhetjük ezt amolyan vérszívásnak is, amit időközönként muszáj beeszközölnöm a poén kedvéért. Egyébként meg komolyra fordítva a szót, nem hiszem, hogy le tudna nyomni szkanderban. Bár, igazán kellemes meglepetés lenne, ha mégis sikerülne neki. Plusz elég egóromboló hatása lenne... talán még arra is elég motivációt adna, hogy nekiálljak keményen gyúrni.
Miután Faye fölé kerülök és nagy nehezen kimondom azt a bizonyos szót, mondhatjuk, hogy először még talán meg is ijeszt a barátnőm a hallgatással. De elég hamar megnyugszok, mert végül egy csók után kimondja amit hallani szeretnék, ennek pedig szerintem fölösleges részletezni mennyire örülök. Nem is lehetne különösebben leírni, ahhoz át kell élni, hogy tudd miről beszélek. A lényeg, hogy szívesen lestoppolnám itt és most az életemet... újra meg újra lejátszanám a pillanatot, amíg meg nem unom.
Ennél az egésznél már csak az szebb, ami utána következik. Nyilván nehéz, rohadt nehéz megálljt parancsolni magamnak, főleg úgy, hogy Faye-nek láthatóan nincs ellenére a dolog. Még mindig izgulok, de már kezdek felengedni, főleg akkor, mikor a lány hallható sóhajokkal adja tudtomra, hogy mennyire tetszik neki amit csinálok. Úgyhogy egy ideig folytatom is, apró csókokkal haladok egészen addig, ameddig lecsúszott a ruha. Eközben a kezem utat talál magának a combján felfelé haladva. Viszont tovább inkább még nem haladok, pedig van egy olyan sejtésem, hogy nagyon is benne van ő a játékban és ugyanúgy vélekedik a ruhákról mint én (vagyis feleslegesnek tartja őket)... de azért mégis felnézek rá kérdő tekintettel. Nem kellenek a szavak, mert az arckifejezéséből tudom mire gondol. Odahajolok hozzá egy csókra és természetesen hagyom, hogy lehúzza a pólómat. Csak azután szegezem neki a három szavas, kellően lényegre törő kérdésemet. -Hol találok gumit? -ha azt mondja, hogy a boltban akkor elhalálozok. Nem, az nem szerepel a válaszlehetőségek listáján!

▲ music ▲ 403 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Szülinapozás Pént. 16 Jan. - 16:25

Logan & Faye

Én azért próbálkoztam összehozni őket, de hát az a helyzet, hogy nem igazán sikerült elintézni a dolgot. Az a baj, hogy egyiküknek sem valami nagy a lelkesedése és valahol azért ez érthető is, hiszen... lássuk be Aaron nem bírja Logant, aki pedig épp e miatt mégis csak tart tőle, amiket pedig meséltem róla csak még inkább erre adnak számára indokot, tehát valahogy meg tudom őket érteni, csak hát mégis kellemesebb lenne, ha nem lenne így. A bátyám és a párom ne utálják már egymást látatlanban is, vagy tartsanak egymástól, vagy a jó ég tudja, hogy mi erre a jó szó.
- Tudom és... el is várom. - mosolyodom el. Mindegy, hogy a film félelmetes vagy sem, a Vissza a jövőben alatt is ugyanúgy hozzábújtam, pedig azért ott nem feltétlenül volt annyira kötelező megvédenie, nem volt benne semmi ijesztő, vagy veszélyes, vagy ilyesmi. Igazából azt kell mondanom, hogy ha ez létezik akkor ez az este még jobban is alakul, mint amire számítottam. Nem volt betervezve ez a kis harc, ami kialakult, ami miatt sikerül a földön kikötni végül, de nem baj. Azt hiszem jó ruhát választottam. Azért már annyira nem jövök zavarba, ha kiderül, hogy nagyobb a belátása, mint ami eddig volt, mert hát a buliban is már egészen sokat láthatott belőlem és végül is idővel evidens, hogy még többet fog igaz?
- Hát... akkor bocsánat? - nagy szemekkel pislogok rá párat, de őszintén szólva azért annyira nem sajnálom a dolgot, főleg ha tetszik neki a látvány, meg úgy általában a helyzet, akkor mégis miért jelentene nekem egy problémát? Én az a helyzet, hogy élvezem ezt az egészet, legyőztem, még ha talán csak a látvány miatt is és nem azért, mert annyival erősebb, vagy ügyesebb voltam nála. Igazából azt hiszem ezek után már én se nagyon tudnék visszaülni és csak úgy elnézegetni a filmet, mint ha mi se történt volna.
- Szóval ezt vegyem kihívásnak... akkor kell majd rendeznünk egy szkanderbajnokságot és akkor majd meglátod mennyire vagyok erős! - még kicsit ki is húznám magam, ha éppenséggel nem fordítana át a hátamra. A fejem koppan, de igazából az sem érdekel most különösebben, mert sokkal inkább rá figyelek, a csókjára, az ösztönös mozdulatra, ahogy az ujjaim a tarkóján játszanak és persze arra, hogy a szívem majd ki ugrik a helyéről... finoman szólva is. Amikor pedig még ki is mondja, hogy szeret nem is tudom, hogy hová legyek a boldogságtól. Nem is tudok azonnal úgy reagálni, ahogyan kéne, mert hát tudom, hogy mit is kellene mondanom, de... valahogy úgy érzem hirtelen még sem jönnek a szavak, csak egy csók után, csak amikor már sikerült felfognom, hogy mit is mondott ki éppen, ami azért nem kis dolog igaz?
Halkan sóhajtok fel amikor elkalandoznak a csókjai. Pillanatok alatt pirul ki egészen a bőröm, amiről nem tehetek, ez van, ha az ember annyira világos bőrtónussal rendelkezik, mint én. Komolyan esélyt látok rá, hogy a szívem szépen ki fog ugrani a helyéről, és majd próbálhatjuk megkeresni valahol a kanapé alatt. - Én... én se, hogy egy ilyen hős ment majd meg. - nem vagyok benne biztos, hogy a megfelelő szavakat sikerült összeszedni, de azt hiszem ez most érthető. Nem tudok arra figyelni, hogy mit mondok, amikor a keze felcsúszik a combomon és át nem áll meg félúton, de nem teszek ellene semmit sem, inkább a kezeim az újabb heves nyelvcsata közepette csúsznak lejjebb, hogy úgy próbáljam meg kihámozni őt a pólójából, mert azt hiszem arra most nem igazán lesz szükségünk. Ha egy pillanatra rám néz két csók között, akkor azt hiszem a mosolyomból sejtheti, hogy egyáltalán nem akarok megállni. Persze izgulok... iszonyatosan, de nem fogom megállítani, bármit is akarna tenni. Ha sikerül kibújtatni a pólóból, akkor finoman cirógatom végig a hátát, a mellkasát. Most tényleg... az következik, ami gondolom, hogy következik igaz?

Zenécske || Ruci

Tárgy: Re: Szülinapozás Szer. 14 Jan. - 20:06

Faye & Logan

I keep dreaming you'll be with me and you'll never go

Az különben tényleg érdekes, hogy azért együtt vagyunk már egy ideje a lánnyal, de még mindig nem találkoztam Aaronnal. Ez különben nagyrészt az én számlámra írható, mert ha Faye kicsit is utalt rá, akkor én rögtön visszavágtam azzal, hogy igazán ráér még. Az a helyzet, hogy egy olyan képet sikerült kiépítenem a srácról, ami alapján mondjuk nem szívesen futnék össze vele az utcán védtelenül. Főleg nem így, hogy valami gebasz van a képességemmel. Még a végén menekülni sem tudnék. Már nem mintha amúgy nem lennék elég gyors, mert régebben például mindig az élbolyban futottam annak ellenére, hogy eléggé lusta kölyök voltam. Csak azért Aaron mégiscsak Aaron, nem biztos, hogy meg tudnék lógni előle.
-Faye, tudod, hogy amúgy is ölelnélek végig -azt hiszem ez egy olyan dolog, amit egyszer sem kell mondani, mert amúgy is megteszem. Amolyan ösztönös mozdulat, hogy filmezés közben az ember átöleli a párját. Ha nem lenne így, akkor valószínűleg nem is jutottunk volna el odáig, hogy lezuhanjak az ágyról, miközben próbálok csikizéssel visszatámadni. Mert ugye a kiinduló kép nyilván az volt, hogy nyugisan néztük a filmet egymásnak dőlve, csak aztán valahogy nem tudtam nyugton maradni. De most már mindegy, túl vagyok rajta, legyőzött. Mondjuk ennek a vereségnek kifejezetten örülök, mert időközben eléggé félrecsúszott Faye ruhája és mivel fölém került ezért tökéletes a... belátásom?
-És most meg az orrom alá dörgölöd. Szörnyű vagy -csóválom a fejemet egy kisebb vigyorral. Nagyon kell koncentrálnom ahhoz, hogy ne méregessem egyes részeit túl zavaróan, kocsányon logó szemekkel. Mert... túl kevés a takarás, aminek végső soron örülök. De ha így akarja végignézni a filmet... hát az felérne egy középkori kínzással.
-Ha szkanderban legyőzöl talán elfogadom -mosolygok rá, majd mielőtt átfordítanám még nyomok egy puszit a szájára. Csak utána döntök úgy, átveszem az irányítást. Mondjuk nem úgy terveztem, hogy Faye feje is koccanjon, de mivel nevet, ezért gondolom nem fájt neki annyira. Ráadásul a kezei a nyakam köré fonódnak, szinte ösztönösen jön a mozdulat, hogy megint megcsókoljam. Amikor a tarkómat kezdi simogatni komolyan beleborzongok. Úgy látszik kezd rájönni, hogy a testem mely pontjain érdemes próbálkozni ahhoz, hogy beinduljak. Mondjuk vannak súlyos hiányosságai, de előbb-utóbb biztos eljutna odáig, hogy kipróbáljon rajtam egy-két... mondjuk „oktatófilmekből” vett mozdulatot.
Hatalmas lépés a részemről, hogy hajlandó vagyok neki ilyen nagy dolgot mondani, hogy szeretem. De úgy gondolom most már vagyunk olyan szinten, hogy ne csak egy egyszerű mondat legyen belőle, hanem legyen mögötte valós érzelem. Csak akkor lepődök meg, amikor először alig akar megszólalni, végül válaszként megcsókol. Azt hiszem ezt vehetem annak, hogy ő is így érez. Bár nem mintha eddig nem adott volna elég okot, hogy ezt feltételezzem.
A válaszra már igaziból nem tudok mit mondani. Eljött az idő, amikor a tettek beszélnek helyettem. Egy apró csókot adok neki, aztán lejjebb csúszva a nyakánál folytatom a hadműveletet. Apró csókokkal halmozom el egészen a ruha vonaláig. -Nem gondoltam volna, hogy a parkban vannak az igazi kincsek -mondom alig hallhatóan, utalva arra, hogy ugyebár először ott találkoztunk. Időközben úgy helyezkedek, hogy a combja felső részéhez is hozzá tudjak férni. Óvatosan feljebb csúsztatom a szabad kezemet egészen a bugyija vonaláig, ott viszont megállok, ismerve a határokat. Az ajkaihoz hajolok egy újabb, immár hosszabb nyelvcsatára invitálva őt. Igaziból még mindig nem vagyunk olyan helyzetben, hogy ne lehetne leállítani ezt az egészet. Csak rajta múlik minden. Az igaz, hogy bennem is van para, tekintve, hogy nem sikerült emlékezetesen jóra az előző alkalom... de igaziból ha már egyszer megtettem bizonyos lépéseket... talán menne.

▲ music ▲ 569 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Szülinapozás Kedd 13 Jan. - 21:47

Logan & Faye

Tudom én, hogy igazából jó eséllyel nem tudnám őt megvédeni, megmenteni sem, meg semmi ilyesmi, de... azért mégis csak minden erőmmel ezen lennék és talán itt tényleg nem lesz most semmi baj. Ennyi azért hátha jár nekünk végre, ez kellemes este, amikor nem zavar meg senki, amikor nem akar bántani, vagy elrabolni semmiféle veszélyes alak, vagy alakok. Aaron is úgy tudom, hogy csak holnap jön haza, úgyhogy... minden tökéletes kell, hogy legyen, ez mégis csak a szülinapja.
- Ne félj, megnyugtatjuk, hogy ne akarjon veled semmi rosszat tenni, amúgy se engedném. Szerintem... jó lehet ez, Leah segít. - tényleg kedves már, ebben már valahogy az elején is biztos voltam. Van egy olyan barátságos kisugárzása, és egyáltalán nem kezelte rosszul a dolgokat, amikor hozzánk jött bemutatkozni, pedig nem számítottam rá, és még ebben az egészben is segít, ami miatt pedig külön hálás vagyok neki. Talán együtt tényleg meg tudjuk puhítani majd valahogy a bátyámat, hogy végre felfogja és elfogadja, hogy Logan kedves srác és nem kell utálnia csak azért, mert vele vagyok, vagy mert megcsókolt, mert ez tényleg nem indokolja ezt. Maximum ez a suli kérdés lehet majd továbbra is gond. Befogom fejezni ebben az évben a gimit és még mindig nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Jó lenne... nem is tudom valami cél, de egyelőre még azt se tudom, hogy mit tanuljak tovább, és nem lenne rossz olyanokkal megismerkedni, mint én is vagyok. Leah is ott tanul ez talán a bátyámat is meggyőzheti, hogy én is elmehessek a birtokra. Azért elég jó lenne Logan közelében lenni, mert el tud futni ugyan New Yorkba, ez igaz, de nem olyan egyszerű így. Nem maradhat sokat és neki is fárasztó ez a megoldás, meg aztán nem is teheti meg olyan gyakran, én pedig tényleg szeretnék gyakrabban találkozni vele. Azt hiszem azért ehhez még idő kell, mire ráveszem a bátyámat, hogy megpróbáljon kicsit rugalmasabb lenni.
- Igazából félős vagyok ilyen téren, de... mondjuk ha megvédesz, akkor nem nézek oda, ha félelmetes rész jön, majd előre szólsz. - úgy talán át tudok vészelni egy horror filmet, ha tudom mikor nem kell odanézni és azt maximum Logan elmeséli utólag, vagy valami, úgy talán túlélném a dolgot, de egyébként... nagyobb az esélye a takaró alatti elalvásnak, ha túl sok a véres, vagy riasztó rész, ami miatt el kell takarni a szememet. Sose voltak ilyen téren jók az idegeim, vagy csak túl komolyan veszem az efféle filmeket, igazából sejtelmem sincs.
- Segített a lendület, hogy én győzzek és mondjuk tény, hogy közben nem volt időm a ruhámra figyelni. - szélesen elmosolyodom, vagy inkább csak a csikizés miatti nevetésem szelídül végül széles mosollyá. A megjegyzésére most kivételesen még direkt ki is húzom magam. Hát igen egy szava sem lehet, most aztán rendesen félrecsúszott a ruhám, hogy talán jobb belátása is legyen, mint a legutóbbi enyhén elszúrt estén. - Sejtettem én, hogy tetszeni fog, akkor jó választás volt a ruha. - mert hát na, ha olyat veszek fel, ami nem ilyen kivágott, akkor a kis csatánk után se lett volna erőteljesebb számára a belátás.
- De hát én nyertem! Erős vagyok! - és mindez még pár pillanatig meg is maradhat bennem, mint afféle kis kósza hit, aztán már egy halk sikkantás következik, amikor hirtelen fogom fel, hogy sikerült a hátamra kerülnöm. Még a fejem is koppan egy aprót a lendülettől, de nem nagyon érdekel a dolog, csak egy röpke kacaj a következménye, hiszen elég könnyen fordított a helyzeten, tény és való, hogy talán még sem vagyok annyira erős, vagy... nem volt ellenemre ez a helycserés támadás? A két karom a nyaka köré fonódik, amikor újra megcsókol. Tudom már, hogy mennyire élvezi, amikor finoman simogatom a tarkóját, szóval ez most sem marad ki, csak akkor nézek rá talán meglepetten kicsit, amikor hátrébb húzódik. Komolyan egy pillanatra valami rosszra számítok, főleg a sóhaj miatt, mintha nem is tudom most akarná bejelenteni, hogy amúgy nős... jó az nem lehet, hiszen elég fiatal, mint én is, de akkor meg... Aztán kiderül, hogy miről is volt szó, én pedig először nem is tudom, hogy mit mondhatnék, túl sok mindent érzek kavarogni odabent, de végül visszatér a mosoly az arcomra. Először nem is mondok semmit, csak közelebb húzom magamhoz, hogy újra szépen hosszan, lassan megcsókoljam. - Én is... én is szeretlek. - csendes, de annál őszintébb szavak, amiket szinte az ajkaiba suttogok egészen közelről, szinte már elveszve a tekintetében. Nem is kérdés ez, nem volt kérdés eddig sem, csak nem igazán mertem én ezt kimondani csak úgy, de szeret és ez... ez nagy dolog!

Zenécske || Ruci

Tárgy: Re: Szülinapozás Vas. 11 Jan. - 12:57

Faye & Logan

I keep dreaming you'll be with me and you'll never go

A válaszára csak mosolygok. Igaziból nem hiszem, hogy tehetne bármit is, ha mondjuk itt a lakásban ránk támadnak. Neki nincsen annyira hasznos képessége, mint nekem. Bár múltkor is egész hősiesen kiállt magáért és értem, lehet, hogy a végén még átmenne harcos amazonba. Azért teljesen nem veszteném el a hitem vele kapcsolatban, nem kizárt, hogy képességek nélkül is jól tudna harcolni. Csak... azért szerintem inkább rajtam múlna a dolog, nem rajta.
-Négyes randim még nem volt -jelentem ki az ötlet felvetése után. Igaziból még sok mindent nem próbáltam ki annak ellenére, hogy már 18 éves vagyok. És sok barátnőm sem volt, mert valahogy... sosem voltam nőfaló. Nem is érzem azt, hogy meg lennének hozzá az adottságaim. Annyira azért nem vagyok magabiztos, mint amilyennek tűnök néhanapján. -De benne lennék, csak előbb Leah-val közösen nyugtassátok meg Aaront -mert ha azzal a céllal jönne, hogy kitépje a nyelőcsövemet a helyéről, akkor azt hiszem nem sokáig bírnánk egymás közelében. Meglepően jól meg lehet érezni, ha a másik nem bírja a képedet, tapasztalatból mondom. Volt már olyan, hogy egy szót sem szóltam a másikhoz, de láttam rajta, hogy utál, éreztem a levegőben a feszültséget. Az pedig semmi jóra nem vezetne, ha a randin is ez lenne. Személy szerint nem sok kedvem van a száj karatéhoz és az erőfitogtatáshoz. Ha majd szeretnék verekedni, akkor beiratkozok bokszra, addig meg bőven elég a harci kiképzés, amit a birtokon kapunk.
Faye következő mondatára már inkább nem szólok semmit. Ha vitatkozni szeretnék erről, akkor megmondanám, hogy egy átlagos iskolákban is lehetnek mutánsok, mint ő, akik rejtőzködnek és fogalmuk sincs, hogy hol gyülekeznek a többiek. De mivel nem szeretnék vitatkozni, ezért elfogadom az álláspontját. Végül is én nem könyörögnék neki soha, hogy jöjjön a birtokra, ez csak lehetőség, ha már neki is van különleges képessége. Ha nem szeretné kihasználni a dolgot, vagy Aaron ennyire nem lát tisztán, akkor... ez van. Én mondjuk örülnék, ha Faye is a birtokon lakna, és neki is biztos jobb lenne. Megtanulhatná legalább azt, hogyan védje meg magát másokkal szemben. Viszont ez még mindig az ő élete, az ő döntései, attól, hogy járunk még nem kényszeríteném ilyen nagy lépésre.
-Akkor majd velem megnézed -húzogatom a szemöldököm vigyorogva. Egy horrorfilm nézés is tökéletes program és végül is ma is választhattam volna egyet. Csak ugye a Nyolcadik utast már láttam „párszor”. Olyant kéne meglesni, aminél még nem tudom fejből, hogy pontosan mi lesz a következő jelenet, hanem izgulhatok rajta. Bár passzolom Faye mennyire értékeli az ilyen filmeket... azért az gáz lenne, ha olyan fél óra után a takaró mögé bújva bealudna rajta. Akkor inkább már megnézek vele még egy sci-fi komédiát, mint amilyen a Vissza a jövőbe. Egyébként nem rossz a film, csak hát valamit tett Faye abba a csirkébe...
-Mintha röhögés közben sok időm lett volna a ruháddal foglalkozni -forgatom a szemeimet, miután sikeresen legyűrt. Fogalmam sincs hogyan sikerülhetett ez neki, mert az biztos, hogy a fulladás határán a látványra nehéz összpontosítani. Most viszont... főleg, hogy szóba hozta... direkt látványosan végignézek a részein, amikre még rálátok és ahol szépen elcsúszott a barátnőm ruhája. -Hmm. Jó a „kilátás” -jegyzem meg kifejezetten elégedett arckifejezéssel, mint aki jól végezte dolgát.
-Hát, nem akarlak szekálni, de mégis megteszem. Te csak szeretnél erős lenni... -villantok rá legalább olyan vigyort, mint aki most győzött, holott pont az ellenkezője történt. De sebaj, úgy is csak a csipkelődésre megy ki a játék.
A csókot viszonozom, viszont ahelyett, hogy utána engedném megszökni, egy nagyobb lendülettel átfordulva elérem, hogy ő kerüljön alulra. Miközben a kezeimmel kétoldalt támaszkodok, újra letámadom az ajkait, csak aztán állok le, mert úgy érzem mondanom kéne valamit. Legalább mintha egy kisebb őszinteségi rohamra készülnék, a pulzusom kezd az egekben táncolni, afterpartyt rendez. Még talán a levegő is kezd körülöttem forrósodni. Nagyon nem szoktam hozzá ahhoz, hogy ilyen nyíltan beszéljek arról, hogy mit a helyzet. Egy kicsit elhúzódok, de első nekifutásnál bennem ragad a szó. Nagyot sóhajtok és megpróbálok a tőlem telhető leghosszabb ideig a lány szemébe nézni. -Én... szeretlek.

▲ music ▲ 654 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Szülinapozás Szomb. 10 Jan. - 17:24

Logan & Faye

A szavaira csak jól esően mosolyodom el. Reméltem, hogy ez az este jól fog sikerülni és eddig úgy fest, hogy nagyon is. Már csak a köszönő csókjától is majd elaléltam, és hát amúgy még vicces is. Tudom néha vannak... fárasztó viccei, de azért azok elég ritkák, én meg szeretem, amikor viccel, még a fűszer kérdéssel is. Tudom, hogy a bátyám nincs oda érte, de főleg mert nem ismeri, hiszen Logan kedves és figyelmes és még vicces is, mégis mit akarhatna többet egy lány? Arról már nem is beszélve, hogy még cuki és helyes is, én legalábbis úgy érzem, hogy totál oda vagyok érte, talán jobban is, mint... gondolom... mint gondolja.
- Nem vagyok annyira babonás és... ez most a te estéd, nem fogom hagyni, hogy bárki is elrontsa. - komolyan mondom, nem hagyom! Jó tudom, hogy nem minden ellen tudok tenni, most ha betámadna ide valami ősellenség, akkor nem tudnám egyedül lenyomni, de akkor is megtennék mindent, hogy ezt a mai napot ne ronthassa el semmi, mert baromi sokat készültem rá és ahogy mondja nem nagyon volt még rendes közös napunk, ami nem valami katasztrófával indult, vagy végződött volna és azért ez baromira nem fair. Pont ezért nem igazság, hogy nem lehet normális átlagos életem, még egy rendes randi se jön össze az istennek sem.
- Igen, de Leah nagyon rendes lány. Azt mondta segít kicsit megpuhítani a bátyámat, hogy talán elmehetnénk egy négyes randira, az mégse lenne talán annyira kényelmetlen, mint ha csak beugranál hozzánk vacsira. - reménykedem, hogy ez segít. Aaron nagyon konok, de Leah talán hatni tud rá, persze ha elég óvatosak vagyunk, mert ha meg aztán úgy érzi, hogy mindenki totál összeesküdött ellene, akkor nem hiszem, hogy abból jól jönnénk ki, szóval okosan kell csinálni. - Azért ez picit más. Aaron fél tőle, hogy simán kiolvassa valaki a fejemből ezt... hogy nem csak kiderülne, vagy nem azért, mert elszólom magam. - és hát na ez veszélyes rám és ránk nézve. Nem biztos, hogy ha kiderülne és olyan tudná meg, aki nem ismer engem, akkor nem ítélne el engem is. Arról nem is beszélve, hogy a képességem veszélyes sokakra, rám is, ezt már sajnos megtapasztaltuk. Nem tudom, hogy azok az emberek ott az iskolában nem reagálnának-e rosszul rá, hiszen én nem ismerem őket, nem is bízom bennük.
- Akkor ennek is nézz utána, sokak szerint elég jó, de én tuti nem merném megnézni, legalábbis védelem nélkül. - még csak félelmetes könyveket se nagyon olvasok, mert nem tudnék tőlük rendesen aludni. Ezért jó a mostani film, szórakoztató és vicces... már amíg nézzük, mert nem sok kell, hozzá, hogy Logan már ne tudjon megülni a hátsóján, ezért kötünk ki hamarosan a földön, én pedig a tetejében rajta, ami azért meglep. - Csak mázlim volt, vagy... elvontam a figyelmedet. - mert hát na elég feszülős a rucim és ennek a kis harcnak hála rendesen el is csúszik mindenhol, ahol kell ott le, ahol kell ott meg fel, és miután rajta fekszem és végül csak leállok nem igazán azzal foglalkozom, hogy a ruhámat igazgassam. - Tudod van egy bátyám... erős vagyok. - vigyorodom el, meg hát magas is, és ő lehet hogy csikisebb nálam. Először még csak vigyorogva cuppantok rá a szájára, de hamar rá kell jönnöm, hogy ennyi azért nem elég, főleg ha már ilyen helyzetben vagyunk. Talán fel kéne tápászkodni tovább nézni a filmet, de hát na sikerül kissé belemerülni egy elnyújtottabb csókban, de ez a szülinapja, mégis csak az a cél, hogy jól érezze magát.

Zenécske || Ruci

Tárgy: Re: Szülinapozás Pént. 9 Jan. - 6:40

Faye & Logan

I keep dreaming you'll be with me and you'll never go

-Persze, hogy azért! -nem, valójában bele sem gondoltam eddig, hogy milyen hasznos lehet egy-egy ijesztgetés, ha ilyen szemszögből nézzük. De Faye felnyitotta a szememet, úgyhogy ezek után kötelességemnek érzem legalább egyszer kipróbálni milyen ha valamivel komolyabban „meglepem”. Persze annyira nem vagyok gonosz, hogy halálra ijesztgessem majd csak neki kitalálok valami lightos, de frappáns tréfát. Az allergiás poénom nem volt az igazi.
-Azért én ezt a helyedben lekopogtam volna -utalok egy kín-vigyorral a mondatra, hogy itt nem zavarhat be senki. Az a gond, hogy még itt is nagyon sok mindenki bezavarhat. Egy váratlan vendég, vagy a múltkori ellenségeink. Próbálok optimistán hozzáállni a dolgokhoz, de ez igencsak nehezen megy azok után, hogy a diszkós estén sem terveztünk semmit, még is az lett a vége, hogy a kórházból kellett kiszöknünk. Komolyan mondom, az életem már kezd egy gyatra, olcsó akciófilmbe átmenni. Én eddig is vágytam egy tévézős-bújós estére, csak valahogy nem igazán akart összejönni.
-Érthető. Végül is én sem mondtam el neked azonnal a képességemet -csak második találkozásnál, ami még mindig elég korainak számít, de muszáj volt. Fent voltunk a hegyekben, Faye lesérült, én meg már akkor is megbíztam benne legalább annyira, hogy tudjam: nem fogja szétkürtölni, ha lefutok vele. Igaziból egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy esetleg veszélyes lenne. Valahogy nem tűnt olyannak, mint aki árthatna nekem és jók voltak a megérzéseim, úgy látszik.
A következő mondatra a homlokomat ráncolom. Ez azért elég hülye kifogás még szépen szólva is. -A rendes iskolában is ugyanúgy kiderülhetne, maximum nem mindenki hinné el -mert ugye az emberek többsége még csak mesének tartja a mutánsok létezését. De ez nem jelenti azt, hogy ő hozzájuk nem juthatna el egy ilyen információ, hogy Aaron rajtuk végez kísérleteket. Maximum annyi maradna belőle, hogy simán kísérletezik embereken. De nem akarok én ezen vitatkozni, hát ha ők így látják a dolgokat... én elfogadom az álláspontjukat. Mást úgy sem tudnék tenni. Ha fejre állva ordítanék akkor is így vélekednének a helyzetről.
-Hogyne ismerném Stephen Kinget! -lelkesedek fel immár a kanapén, még a film elején, mikor szóba kerül a neve. -A kedvencem tőle a Carrie és az Az -sok könyvet ismerek, amit ő írt, de a Ragyogás konkrétan nem volt a listámon. Majd annak is utánanézek, hátha megtetszik.
Kár, hogy sokáig nem tud lefoglalni a film amit nézünk. Valahogy Faye még úgy is elvonja a figyelmemet, hogy egy szót sem szól hozzám. És előtör belőlem a kisfiús énem, de ahelyett, hogy bogarat raknék a hajába, csikizéssel fejezem ki magam. A hatás ugyanaz, sikongat. Aztán visszatámad, úgy látszik neki is adott erőt az a csirke, mert egészen bedurvult, én meg csak röhögök, miközben megpróbálja molesztálni az oldalamat. Egy-két perc után már ott tartok, hogy görcsölnek az arcizmaim. De nem érdekel, kitartok. -Ejha, milyen galuskán élsz te, hogy ekkora erő van benned? -szólalok meg, mikor én kerülök alulra és kezdek lecsúszni a kanapéról. De mielőtt még leesnék, megkapaszkodok a lányba és húzom magammal együtt le a földre. Nagyjából az lesz a végeredmény, hogy rajtam landol, belőlem meg kipréselődik az összes levegő. -Oké, oké, legyőztél, fehér zászló -teszek úgy, mintha lengetném, miközben próbálom kipihenni a csatát és lassítani a légzésemet. Faye komolyan meglepett ezzel, hogy ilyen kis harcias is tud lenni és ennyire nem hagyja magát legyűrni.

▲ music ▲ 532 ▲ made by ▲

Tárgy: Re: Szülinapozás