Michael Donovan

"Néha muszáj megtennünk azt is, amiben nem találunk élvezetet."

Userinfó: Főkarakter: Sheena Lawson

Név: Michael Donovan
Mutáns név: Faltörő
Születési dátum: Chicago, 1954.11.18.
Besorolás: Független
Képességek:
Elsődleges képesség: Képesség neve: Molekuláris átrendeződés
Osztályozás: Béta mutáns
Aktiválódás: 15 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: A testének atomszerkezetét tudja változtatni, vagy szétbontani és akkor bármilyen anyagon át tud haladni, vagy összesűríteni és akkor olyan lesz a teste, mint egy széttörhetetlen betonfal.
A képesség fenntartása kb. fél óra lehet, közben megváltoztathatja az atomszerkezetét, de ha normál emberi alakot ölt, akkor pihennie kell fél órát, mire újból használhatja a képességét és ismét átrendeződnek az atomjai.
Csak élettelen tárgyon tud áthatolni és nagyon vigyáznia kell az időhatár miatt, nehogy valamilyen tárgy, fal belsejében alakuljon vissza, mert akkor akár meg is halhat.

Képesség távlatai: Az átalakulásokra nincsenek időkorlátok és bármennyiszer megteheti pihenés nélkül. Már élő szervezeten is áthatolhat, de ez nagyon kimerítő, ezt max. 4-szer teheti meg, mielőtt teljesen kimerül. Természetesen a veszélyek itt is fennállnak, hogy hol alakul vissza.
Mikor Mike a testét atomjaira bontja és átrepül egy élőlényen (emberen vagy állaton), akkor pár pillanatra képes szörnyű félelmet generálni (halálfélelem). Ez nem tartós, csak annyi ideig tart, amíg átlebeg az áldozaton, de elég intenzív érzést hagy maga után. (Szóval nagyon nem kívánja senki megismételni, ha egy mód van rá.) Egyébként senkinek semmi baja nem lesz tőle, csak egy nagyon-nagyon rémes élmény lesz. Persze, ha ezt egy szívbeteg emberen alkalmazza, annál előfordulhat akár infarktust is, de mivel Mike, ezt a képességét, csak nagyon nyomós esetben, főleg elrettentés céljából, veti be, ezért ez a kockázat elenyésző.


Jellem:  Igazán nyitott személyiség, kicsit talán túlságosan is, szeret jókat beszélgetni, és alapjáraton is nagyon optimista és vidám. Szereti a veszélyes helyzeteket és a kalandot, ha felpörög benne az adrenalin. Nagyon családcentrikus, imádja a szüleit és szívesen ápolja a rokoni kapcsolatokat. Hűséges típus, ha megkedvelt valakit, akkor utána már nagyon nehezen változtatja meg a véleményét, de ennek a fordítottja is igaz, ha kivívta valaki az ellenszenvét, akkor azt is nehezen változtatja meg. Kicsit makacs és önfejű, de azért, ha valaki meggyőzi, hajlik a kompromisszumokra. Kedveli a női társaságot és azok is őt, volt is már pár kalandja, de nem egy nőcsábász, mindig komoly kapcsolatra törekszik, persze arról nem tehet, hogy ez nem mindig jön össze. Hogy kedvel-e valakit abban nincs szerepe annak, hogy valaki ember vagy mutáns.

Külső: 190 cm magas, nyúlánk termetű, nincsenek kigyúrt izmai, de azért nem kell szégyenkeznie a lányok előtt. Enyhén hullámos, barna haja és világos barna szeme van. Arca mindig ápolt, de szereti borostásra hagyni, mert ettől úgy gondolja kicsit idősebbnek néz ki. Öltözködését a sokszínűség jellemzi, a munkája során sokszor, hord öltönyt, de szereti a kényelmesebb farmert és pólókat is.  

Előtörténet: Chicago-ban születtem 1954. november 18-án. Apám Alex Donovan egy autóalkatrészek értékesítésével foglalkozó cég üzletkötője volt, anyám pedig független könyvelő. Egy tíz emeletes bérházban laktunk, ahol velünk hasonló egzisztenciájú emberek éltek túlnyomó rész, így nem voltak különösebb beilleszkedési problémáim a velem egy korabeli srácokkal
Teljesen átlagos gyerekkorom volt. Sok volt a gyerek a házban és így a játékban, kisebb bunyókban sem volt hiány. Azt hiszem elmondhatom, hogy nem szenvedtem hiányt semmiben. Aztán jött a középiskola, ahol elkezdtem sportolni, a jéghoki lett a választottam és a tanulás mellett, ez kötötte le minden szabadidőmet, egészen az első szerelemig. Természetesen az egyik évfolyamtársam volt az, Susan, akibe nyakig beleestem. Egy darabig nem is volt gond, hiszen neki is bejött a sportos alkatom és vidám természetem, egészen addig, míg meg nem jelent a színen Billy, aki a suli focicsapatának lett az újonnan kinevezett kapitánya. Ő is csapni kezdte a szelet Susannak, de én olyan biztos voltam a kapcsolatunkban, hogy először nem is foglalkoztam vele. Ekkor ért életem első nagy pofonja, mert bizony a lány, akiben a végletekig megbíztam, simán faképnél hagyott. Elég nehezen hevertem ki a dolgot, mondhatni egy darabig sehogy, de aztán történt valami, ami felborította a nyugodt és idilli életemet.
Egyik nap, mikor magamba roskadva éppen hazafelé igyekeztem a suliból, megláttam a barátnőjével beszélgető Susant és gondoltam teszek még egy kétségbeesett kísérletet, hátha meggondolásra késztethetem szívszerelmemet. Mikor odaértem Julia, a barátnője már elköszönt, így senkitől nem zavartatva tudtam odamenni a lányhoz, hogy magyarázatot kérjek tőle, vagy esetleg megpróbáljam győzködni. Ám ő hajthatatlan volt és már elég hangosan vitatkoztunk, mikor egy kéz nehezedett a vállamra és hátranézve megláttam a villámló szemű Billyt és két haverját. Természetesen eljátszotta a hős védelmezőt, habár nem tudom kitől is kellett volna megóvnia a lányt, hacsak saját magától nem, hiszen nekem eszem ágában sem volt bántani. Igazából inkább az erőfitogtatásra ment ki a játék, ez eléggé nyilvánvaló volt.
Szó szót követett és a végén Billy egy váratlan és lendületes mozdulattal a gyomromba vágott, majd a két társa segítségével az útra lökött. Persze nem akartak ők megölni, csak kicsit ellátni a bajom, de a dolog a lehető legrosszabbul sült el. Alig, hogy hallva a gúnyos nevetésüket, dühösen feltápászkodtam, mikor megláttam a felém száguldó teherautót, mely hiába dudált és nyomta a féket, nyilvánvaló volt, hogy nem fog tudni megállni. Én meg leblokkoltam és csak annyit tudtam tenni, hogy erősen összehúztam magam, megfeszítve az izmaimat, és becsukott szemekkel vártam a becsapódást, hátha valami csoda folytán, így kevésbé fog fájni. Igaz, volt egy érdekes érzésem, ahogy megfeszültek az izmaim, mintha valami végigborzongott volna az egész testemen, de akkor ez volt a legkisebb bajom. A csoda viszont bekövetkezett, hiszen a súlyos jármű csikorgó gumikkal ugyan, de még mindig elég lendületesen csapódott nekem, én meg hátrább lökődtem pár lépést, ahogy az autó végre megállt. Ekkor kinyitottam a szemem és leesett az állam. A teherautó ott állt alig egy lépésre tőlem és bár szerény számításaim szerint is összetörten kellett volna feküdnöm a földön, jóformán egy karcolás nem volt rajta, csak a ruhám hasadt fel itt-ott. Hihetetlen tekintettel néztem végig magamon. Kinéztem a srácokra és Susanra, akik halottsápadt arccal néztek vissza rám, ahogy a vezetőfülkéből kikászálódó sofőr is.
Mikor a rendőrségi vizsgálat lezárult megállapították, hogy az Isteni gondviselés vigyázott rám, hogy a kocsinak még az utolsó pillanatban sikerült megállnia. Bár én ezt egy percig sem hittem el és a társaim sem, akik a tanúi voltak a dolognak, a hatóságok betudták a minket ért sokknak. Innentől azonban már fenekestől borult minden. Hiába a rendőrségi vizsgálat lezárása a hír elterjedt és mindenki ferde szemmel nézett rám. A szüleim nagyon megértőek voltak mikor előadtam az én verziómat, de ők sem hittek nekem. Viszont azért akadtak akik másként gondolták. Volt, hogy bedobták az ablakunkat, volt, hogy összefirkálták sértő szavakkal a házfalat, és sajnos ezek az esetek nem hogy csökkentek volna az idő múlásával, hanem szaporodtak. Döntést kellett hoznunk. Szüleim úgy gondolták, hogy az lesz a legjobb, ha másik városba költözünk, ahol engem meg sikerült felvetetni egy másik középiskolába, így ott folytathattam a tanulmányaimat. Eltelt 6 év, már végzős voltam a fősulin és egészen visszazökkent minden a normális kerékvágásba, amikor villámcsapásként ért a hír, hogy unokabátyámat, aki a New Yorki rendőrségen dolgozott, mint gyilkossági nyomozó, valami szadista állat brutális módon megölte. Nagyon lesújtott a dolog, hiszen apám testvérének a fia volt, és sajnos nem sokkal előtte Jeremy apja is gyilkosság áldozata lett. El sem tudtam képzelni mit élhetett át szegény édesanyja Monica. Lassan a nagy titkolózás ellenére is megtudhattuk a gyilkosság részleteit és bennem olyan mély dühöt és felháborodást váltott ki, hogy ez megtörténhetett és, hogy a gyilkosa (Viktor Creed) még azóta is vígan élheti az életét szabadlábon, hogy elhatároztam, majd én leszámolok vele. Jeremy jó ember volt és jó rendőr, ennyit minimum megérdemel!
Már úgy is búcsút vettem volna a főiskolától, így onnan egyenesen a Rendőrakadémiára mentem, ahol pár kemény év után kiváló eredménnyel végeztem. A kemény edzések mellett a jéghokit sem hagytam abba. Később , eredményeim elismeréseként nyomozó lettem, majd felvettek a New Yorki rendőrség SWAT egységéhez mesterlövészként is. Azt, hogy mutáns vagyok csak a legközelebbi hozzátartozóim és barátaim tudják, és azt is, hogy munkám mellett még egy cél lebeg a szemem előtt: levadászni Jeremy gyilkosát, akinek kamerák rögzítette képét, mindig magamnál hordom, hogy bárhol felismerjem.