Erdőségben

Tárgy: Re: Erdőségben Hétf. 17 Nov. - 22:30

-Persze, számolok! Kész van mindenki? Akkor három... Jó lesz háromtól? Jaj bocsi, számolok-számolok! Szóval három... Kettő... EGY! *Ha minden jól ment, egyszerre helyezték be a fura kőpálcákat a még furább kis lyukakba a földön. Egy hosszú pillanatig várakozó néma csend telepszik rájuk, ide-oda pillongatnak, hol egymásra, hol a környezetre.*
- Most kellene történnie valaminek, nem? *Suttogja, félvén, hogy a hang esetleg valamit megzavar. Finoman elengedi a kőpálcáját, ami megáll a helyén és a zseblámpát veszi kézbe. Körbejárja fénye a barlangot, de sehol egy megnyíló titkos bejárat, még csak egy vékony rés se, ahol átoldalazhatnának valahova.*
- Hát én feladom! Ha nem ez a helyes formáció, akkor gőzöm nincs, mi lehet! Lehet nem a jó éjszakán vagyunk itt. Vagy nappal kell, mikor besüt ide a nap... *S mintegy végszóra, hatalmasan kordul a hasa, de lehet csak azért volt ilyen hangos, mert Haley hasával együtt duettezik az övé.*
- Ez bizony már jel! Amondó vagyok, menjünk vissza, vár ránk egy hatalmas zacskó mályvacukor, hogy megsüssük, talán még a tűz is ég. Velünk tartotok? Van bőven! Reggel meg visszajöhetünk ide, hátha rendes fényben észreveszünk valamit, ami eddig elkerülte a figyelmünket. *Fordul Kei-hez és Momo-hoz kérdőn, majd a választ követően indulnak ki Haley-vel. Ha új barátaik nem tartottak velük, hanem saját szállásukra indultak vissza vagy maradtak felfedezni, akkor a kötelet otthagyták nekik, hogy ők is ki tudjanak mászni gond nélkül. Ami az ő kimászásukat illeti, elszerencsétlenkedtek vele egy bő negyed órát, részben azért, mert öt percen át azért nem tudtak haladni egy centit sem, mert épp hasukat fogták a nevetéstől saját bénaságuk miatt. A tűzhöz megfáradtan visszaérve ott várta őket hűségesen a megérdemelt jutalom: temérdek édesség!*

Tárgy: Re: Erdőségben Hétf. 20 Okt. - 22:21

Kis ribillió és még sok egyéb más

- Egy kiejtésbeli zseni! – közlöm viccnek szánva, de amilyen komolyra sikerül – ahogy szokott – a végén még sértegetésnek vehető majd. Mosolygok én, de sötét van, mint az eb hátsójában, szóval hogyha a lámpa fényköre nem rám villan, akkor nem sok látszik ebből. Sebaj, én azért mosolygok és mosom képzeletben a kezeimet. Keivel kell egyetértenem.
- Véletlenek nincsenek, szóval ha négy van, akkor négy van, valamiért fontos. – dobom be én is a véleményemet, majd hagyom, hogy Indy kibontakozzon. Közben én szemügyre veszem a kőrakást, mert mintha olyasmit is láttunk volna és mintha azon is lettek volna valami lyukak. Vagy csak az emlékezetem csal? Az is könnyen meglehet.
- A csajok kettőt-kettőt tartanak, szóval szerintem ha meghatározott számú kell, akkor nekünk az a kettő. És így maradna Keinek is pár dugnivaló.
Nem vagyok egy obszcén nő, így fel sem tűnik, hogy amit mondtam, az érdekesen is hangozhat.
- Álljunk egymás mellé és tegyük be úgy? – sorjáznak elő belőlem a kérdések. Közben csak megtalálom, amit kerestem. Lelkesen csápolni kezdek.
- Ide nem férnek be? – kérdezek, de közben már lépek is közelebb, hogy ki ne maradjak a pálcaosztásból.
- Van ebben logika. Valaki számolna esetleg, hogy tényleg egyszerre legyünk? – választok pontot, szám szerint kettőt, mert annyi kezem van és annyi pálcikát tudok beküldeni. Mondjuk akkor még mindig nem értem, hogy ki fogja a kilencediket és főleg mivel. Mindegy, ez már hadd ne az én gondom legyen, koromhoz képest így is elég sokat kérdeztem. Alkalmazkodva az emberalakhoz bökök, aztán lesz, ami lesz.

Tárgy: Re: Erdőségben Kedd 30 Szept. - 21:05

-Erre én is gondoltam már, de nem tudom. *Válaszol Mo-nak a háromszög belső szögeit illetően. Belemélyedhetnének a számmisztikába is, 180-at ha elosztanak 9-cel, akkor húszat kapnak, amiből ha kivonják a mai dátumot és megszámolják a falakon a halakat, akkor pont annyit kapnak amennyit. Nem lesz ez így jó. A földön ülve nézi zseblámpája fényét ide-oda irányítgatva a falon s nézi, eddig miket találtak. Mo kérdésére a pálcikaemberre irányítja a fényt.*
- Nem tudom, ahhoz kevés pálcikánk van és egyforma hosszúak. Elég lufifejű emberünk lesz, ha ilyenből rakjuk ki a háromszög-fejét. *Töpreng félhangosan, hátha a kimondott-gondolt szavak valakit elősegítenek a megoldásban. Aztán Kei ügyködésére pillant le.*
- Hm? *Először csak ennyit reagál Haley megszólítására, le sem esik neki, hogy az Indy nem a saját neve.*
- Az a három alak viszont összesen hat pálcikát tart egy sorban állva. Lehet tényleg úgy lesz, ahogy te mondod. Nem vagyok éppen egy szoknya-mániás kislány, mint az ott a falon, de mégiscsak hárman vagyunk lányok. Szóval ha hárman fogunk kettőt-kettőt, egy sorban beledugjuk, Kei pedig... nos, végülis lehet ezt is, amit most csinálsz. Megpróbáljuk? *Ha igen, akkor nem bonyolítja túl. Ott ahol van, onnan osztja ki a pálcikákat Haley-nek és Mo-nak.*
- Remélem bejön és a következő pálcika, amit fognunk kell, az a mályvacukrunk nyársa lesz! *Mosolyog rá Haley-re, aztán kiválaszt két tetszőleges pontot, amibe beleböki óvatosan a maga két kőpálcikáját, ha úgy van, akkor egyszerre a többiekkel.*

Tárgy: Re: Erdőségben Csüt. 25 Szept. - 21:21

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

Csak fújok egyet a hibámra. Ez van, pocsékul megy az indoeurópai nyelv. A képregény címe nem éppen kecsegtető. Enyhén szólva nem szeretem a nyugati képregényeket, az igazi a mangákkal kezdődik. Az igazival, nem a nyugati marhaságokat leutánzó ponyvákkal.
Az információ áradat betesz nekem. Nem ehhez szoktam, így megkukulok egy időre. Felkuncogok, amikor Jaime megszólal a pálcákat pakolászva.
-Miért háromszög? – tekintek Mo-ra csodálkozva. – Bár… - elgondolkodok és fentről tekintek le a pontokra és a próbálkozásra. Felkapom a fejem az emberre.
-Van benne valami! Egy próbát megér! – kíváncsivá válok, és egy helyben toporgok, várva a megoldást.
Haleyre tekintek.
-A rajzok nem véletlen mutattak ennyi embert és nem láttam többet. Mi van… ha csoportnak szólt? – én és a híres keleti „think in group” nézetem.
– Ha ennyien jöhettek ide? De… - fogom a kezembe az egyik pálcát és beleteszem oda, amelyik közelebb van hozzám, találomra az egyikbe, majd a képhez fordulok.
– Nem jó. Eggyel arrébb… és mi van, ha egyszerre kellett betennünk. Tudjátok, mint bankban a filmeken, amikor egyszerre kell elfordítani a kulcsot. – hangosan töprengek. Mindig túlkombinálok.
– Ha nem jön be, még mindig próbálkozhatunk mással.

//Köv körben mehet a próbálkozás. Dobni nem kell, a reag tartalmától függ az eredmény Smile

//

Tárgy: Re: Erdőségben Hétf. 22 Szept. - 20:30

- Na, így magában milyen szépen megy az l-betű.
Jegyzi meg vigyorogva. Persze az előbb már ment a nevében is, de aztán mikor ismét Héri lesz, ezt a dicséretet még nem dobja be, legalább legyen többségében „Héli”, majd akkor érdemel dicséeretet a teljesítmény, addig mondjuk dicsérhetné magát a szándékot, de végülis nem logopédusnál vannak, ezért inkább csak vállat von. Hallgat ő a Hélire és a Hérire is.
A fokozott figyelmet nem veszi észre, a pókhálós fal – előbb a pókhálók miatt, aztán meg az előbukkanó kép miatt követel teljes figyelmet a hamvasszőke lánytól. Hunyorít, távolabb lép, aztán közelebb, de sokkal okosabb ettől sajnos nem lett. Így aztán egyik hozzá intézett kérdésre se tud válaszolni érdemben.
- Hátööö… az is lehet, de miért fontos a negyedik ember? És az másik három? Ahhoz, hogy a negyedik fontos legyen, az első háromnak is számítania kellene, de hogy hogyan… – megvakarja fejét – Indy, mit gondolsz?
Hátrapillant Jaimere, már csak az artikulálatlan hangja miatt is.
- Hű, ezeket hol szerezted? Mennyi van? Lehet mindegyik embernek kell belőle meghatározott számú?
Még mindig válogatás nélkül dobálja be az ötleteit, lehet ezen nem is fog változtatni, hacsak nem csapják le.
- Az? Hát messziről krumplira hasonlít, közelről jobban látszódnak a pontok meg vonalak, olyan mintha mondjuk én rajzoltam volna egy nagyon unalmas órán… én, akinek abszolút nincs kézügyessége, látod, milyen girbe-gurba, tök logikátlan. – Válaszol MoMo-nak, majd alig hallhatóan sóhajtva fűzi hozzá. – Lehet mégiscsak krumpli.
Átsétál Jaime-hez és lehuppan mellé, jól esik kicsit leülnie, aztán folytatja korábbi gondolatát, vagyis a mindenkinek pálcát gondolatot.
- Ha azt vesszük, hogy van négy ember, akkor háromnak jut kettő, egynek meg három. Lehet harcoltak ezekkel, a negyedik bénább volt, ezért kellett neki a tartalék, ha elejtette volna az egyik pálcát.

Tárgy: Re: Erdőségben Hétf. 15 Szept. - 21:50

Kis ribillió és még sok egyéb más

A kiejtésem vajmi csodálatos, lehet, hogy kénkő szorult a hallójáratomba és emiatt betűztem rosszul Haley nevét, de Kei se semmi. Azért az L csak benne van, vagy nem?
- Felőlem akkor legyen Héri, ha neked az jó. – vonom meg a vállamat és hagyom rá ízetlenül, ha mosolygok hozzá, ha nem. Tudom, hogy nem jön át neki.
- Nem esz meg, de sokan nem szeretik! – húzom el a számat én is a pók esetleges megérintésének elképzelésére. Nem szívesen nyúlnék hozzá, ami azt illeti. Persze, tiszteljük a természetet és itt sokkal kisebb pókok meg csótányok vannak, mint amikkel odahaza volt szerencsém találkozni, de attól, mert egy földet koptatunk, még nem kell szeressem őket.
- Szívesen! – mosolygok Haleyre, ezzel lezárva a pókos kérdéskört. Inkább átnyergelek a számokra. Nem vagyunk jóban, de inkább a matek, mint bármi más.
- A háromszög belső szögeinek összege 180°. Ez számít valamit? – dobom be úgy, mint aki nem teljesen biztos a dolgában, de azért jót igyekszik mondani. Persze szerintem sehogy nem jön ez ide, de ha kukán állok, a végén még nagyobb sügérnek néznek annál, mint amilyen vagyok. Sügér. De sok a halas-téma ebben a gödörben mostanság. Szemforgatok egyet, bár a többiek nem értheti az okát, hisz csak gondolataim csalták elő ezt belőlem.
- Nem lehetne ezt az emberszerű valamit kirakni belőle? – tekintek arra a dologra, ami az én szemet csapta meg az előbb. Akárhogy számolom ennek az embernek több sarkalatos hajlópontja van, mint ahány pálcát kaptunk. Haleyre tekintek némiképp tanácstalanul.
- Az mi? – kérdezek rá a furcsa ábrára, amit mintha ő nézett volna az előbb. Persze ebben a fényviszonyban az is lehet, hogy Miss Pók Icát szemlélgette közelről. Sose tudni kérem szépen!
Részemről feladnám, de nem akarom, hogy itt nézzenek teljesen bolondnak, így beszélek, amíg van ötletem. Legalábbis elmondom az előbbieket, aztán Kei felé orientálódom. Elvégre ő esett ide be, valamiért úgy gondolom, hogy emiatt előjoga az, hogy rájöjjön dolgokra. Beljebb tessékelem, közelebb azokhoz a lyukakhoz meg pálcákhoz, amolyan „hajrá, mester!” kézmozdulattal. Nem tartom magam butának, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Szívesen tanulok.. khm.. mások hibájából inkább. Mondjuk az megnyugtat, hogy látszólag a többiek sincsenek nálam jobban képben.

Tárgy: Re: Erdőségben Vas. 14 Szept. - 10:47

-Igen, képregény: Indiana Jones további kalandjai címen. *Válaszol Kei-nek, ha már ő harapott rá a szakirodalomra. Ezalatt legalább a pókokat elintézi Momo és Haley. Nem kerüli el figyelmét, hogy Kei sokszor tekint Haley-re. Talán tetszik neki? Jobb lesz azért résen lenni, mégiscsak vadidegen srác és egyedül vannak lenn vele egy méretes gödörben.*
- Hát... nem. *Ismeri el Momonak válaszolva, hogy a tárgykörű tudása itt megállt, más hasznos olvasmánya nem akadt. Azon viszont jót kuncog, hogy Haley szerint elfáradtak az alkotók a pontok rajzolásában. De jó fricska ez a tudósoknak, akik mindenben értelmet keresnek, holott lehet félbemaradt műalkotásokkal van dolguk, mert az alkotó figyelmét elterelte egy formás kőkorszaki női fenék...
Felpillant azokra a dolgokra, amiket a lányok találtak, de neki is ötlete az újabb rajzokkal kapcsolatban. Hanem mikor visszapillant a pontjaira a pattogást hallva, akkor észreveszi a kőpálcákat. Hogy az előbb nem voltak ott? Ez olyasmi, amit Jaime nem szokott megfigyelni vagy felakadni rajta. Körülötte tárgyak felbukkannak, bizonyára vakegér és az előbb is ott voltak, csak nem esett rá a zseblámpa fénye.*
- Mmmnneeemmmöööiii. *A furcsa nyöszörgés Jaime hangján jön, s nem megfejthető a világ egyik nyelvén sem. Ha felé fordulnak, láthatják, hogy a karcsú kis zseblámpa vége Jaime fogai között van, úgy világít le a pontokra, melyek egyikébe-másikába már beleállította a pálcákat, ha passzolnak. Így pálca került a négy sarokba, további egy-egy pedig azon oldalak közepére a széleken, ahol tizenöt pont van, a nyolcadik pontba. Így most hat pálca van beleállítva, olyan elrendezésben, mint a dobókocka hat pöttyöt tartalmazó oldala. Mindkét kezében még ott a maradik kőpálca, egyikben kettő, másikban egy, de most azt az egyet is átteszi a másikba, hogy felszabaduló kezével a zseblámpát foghassa újra és értelmes emberi nyelvre fordíthassa előbbi szavait.*
- Nem jön ki! Ez a három hova való? Ha ez az oldal is páratlan számú pontokból állna, akkor mehetne ezek közepére meg az egész közepére is egy. De így nem tudom... *Lecsüccsen a fenekére a pontok és a beállított pálcák mellett.*

Tárgy: Re: Erdőségben Szomb. 13 Szept. - 19:19

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

-Nincs benne l-betű. – forgatom a szemeim. – Annyi. Képregény? – nem zavar, hogy nem nekem történik a válasz ezen része. Kíváncsi fáncsi vagyok. Haley-re azonban sokszor tekintek, még a fejem is félrebiccentem. Valami más van vele, de nem tudom, hogy mi. Delfin ösztöneim vibrálnak felé, de még nem ismerem annyira „belülről” a fajt, hogy tudjam, mi is az ok.
-Jóvanna! – húzom fel az orrom. - Héri. – vágom ki büszkén, majd legyintek egyet. Nem fog menni, nem erőltetem.
Az áldozati szón azért besápadok. Perszee, aztán meg feláldoznak engem itten! A kijárat felé sandítok, ahol lejöttünk.
-Milyen nyolc ujj? A delf… vizi emlősöknek nincs lába. – megsöpröm a falat, amitől a pókhálók mozogni kezdenek, de el is kapom a kezem, amikor Haley elkapja a kezét, végül mégis leveszem a pókhálót.
Derekamra vágom a kezem, úgy nézek körbe, de előtte másnak adom a zseblámpának csúfolt akármit.
-Mert én nem érzem hülyének magam? Hát… ha csak nem emlősök rakták és rajzolták ezt így úgy le, akkor ja. – fogalmam sincs, hogy most mire mondtam ezt. Abszurd. – Aztaaa, ez mi akar lenni? A negyedik ember? – tekint Haleyre. A többi minták foglalják le, és csak fél füllel hallja, amit beszélnek a pontok előtt.
Ahogy Jaime a pontok előtt töpreng, pattogást hallani, majd szinte a semmiből elé terem kilenc darab, 15 cm hosszú, vékony kőpálca, átmérőjük felettébb ismerős méretű lehet.

Tárgy: Re: Erdőségben Pént. 29 Aug. - 15:51

Felvillan lelki szemei előtt David. Kár, hogy nem cseréltek elérhetőséget, most ajánlhatná Kei-nek, hogy vegye fel vele a kapcsolatot. Lehet, hogy egy földijétől (itt értsd: kontinensijétől) gyorsan meg tudna tanulni angolul. Igaz, azt se tudja, hogy mióta él itt a fiú. Lehet, hogy már évek óta és egyszerűen ennyi neki elég az angolból, köszöni szépen. Jobb is, hogy nem tudja Dave elérhetőségét, még a végén kicsúszott volna a száján és akaratán kívül megbántotta volna az igazából kedvesnek látszó fiút. Így csak egy mosollyal jutalmazza a sikert, habár nem valószínű hogy látni lehetne mosolyát. A lényeg a siker, ilyen kalandnak jobb nem lelombozva nekiindulni.
- Vááá…
Kapja el a kezét rögtön a faltól és veszett módon elkezdi rázni, pedig a pók nem ért hozzá, de így is borsódzik a háta. Nem szívleli a bogarakat, rovarokat, csúszómászókat. Még szerencse, hogy idejében kapta el a kezét, pár milliméteren múlt csak, hogy a pókkal és a sűrű pókhálóval – ami ugyanolyan borzasztó, mint a szövője – találkozzanak keresgélő ujjai.
- Köszi.
Egy lépéssel el is távolodik a faltól, biztos, ami biztos. És akkor már megvizsgálja ő is Jaime földbe fúrt pontokat.
- Lehet kétszázat akartak, az szép kerek szám, de elfáradtak, ezért csak 180 kis lyukacskát fúrtak. Vagy majdnem egy félév, akkor csak nagyon kevéssel a vége előtt fáradtak el. Vagy lekoptak. Vagy nem tudom.
Dobálja be ötleteit, amik meglehetősen egy kaptafára születtek, de ez nem igazán zavarja. Nem igazán van otthon a számmisztikában, hogy tudja, mi mindent jelenthet. Inkább visszatér az általa vizsgált területre, természetesen már nem taperolja a falat, sőt, különösen figyel a lába elé is, nem pontokat keresgél, sokkal inkább egyéb nem kedvelt élőlények elleni megelőző intézkedés. Azért nem csak a lábát nézi, így veszi észre a rajzot a falon.
- Szerintem valamit nagyon el akarnak itt mondani…
Jegyzi meg, miután felhívta a többiek figyelmét is a rajzra. Neki még mindig nem áll össze a képe, de hátha valaki másnak felgyullad a lámpa a fejében. Habár azt sem tartja elvetemült gondolatnak, hogy ide régészek kellenének meg ilyen-olyan professzorok, hogy szakszerűen találják ki a titkot...

Tárgy: Re: Erdőségben Vas. 24 Aug. - 1:48

Kis ribillió és még sok egyéb más

- Haley az ég szerelmére! H-a-l-e-y! - betűzöm el Keinek, mert komolyan megsajnálom szegényt, ahogy itt szerencsétlenkedik. Nem tűnt fel eddig, hogy ennyi nyelvi problémája lenne, de amúgy kis cuki mindezekkel együtt. Mosolygok is rá kedvesen, bár nyilván gépiesnek hinné, ha ugyan láthatná ebben a vakító fényességben, ami a lyukban tanyáz, ahol éppen vagyunk.
- Nem tudom, hogy miképpen vagy ezzel.. - követem végig Haley ujjmozgását, majd fintorodom el, s húzom be a nyakamat vállaim közé undorodva.
- ..de lassan nyolc láb fog fonódni a mutatóujjadra, szóval.. esetleg el akarod húzni a kezed? - kérdezem óvatosan. Nem kell mindenkinek rettegnie a pókoktól, lehet ez az én bajom csak, hogy gusztustalannak tartom őket. Nem bántanék egyet sem, de ettől még hass ne rajongjak értük! A lényeg, hogy éppen sikerült meglássam, így nem is megyek közelebb, sokkal inkább másfelé kezdek pillázni, hogy hasznom is legyen a képregényes szövegelés azért bekúszik a tudatomba.
- És amúgy mást is olvasol, ami most hasznos lehet?
Az "is" szócska elég jellegzetes és dicsérő a megszólalásomban, hiszen nekem már az is nagy művészetnek és okosságnak tűnik, amiket Jaime mond az Indyből tanulva. Jó, ha van egy szakavatott lány a háznál. Lány. Lény..
- Ez meg mi? - akadok le gondolataimról a lény-lány dolognál. Nem mondható rólam, hogy kifejezetten művészi lennék, ha rajzolni kell, de ilyen rusnya embert régen láttam. Kiborul belőlem az ízetlen, ám belülről nagyon is vidáman jövő nevetés.
- Amondó vagyok, hogy kezdem nagyon hülyén érezni magamat. Hülyének. - helyesbítek, hogy Kei is jól megértse. Elgondolkodva billentem oldalra buksimat, s figyelem az emberalakot.
- Van annak bármi reális esélye.. - intézem szavaimat tanácstalanul a szakavatottakhoz. - ..hogy ez itt nem véletlenszerű?
Abban már most biztos vagyok, hogy erről a kalandról nem fogok tudni a bátyámnak rendesen beszámolni. a felét tuti elfelejtem, mire hazaérek. annyi itt a furcsaság, hogy lassan nem ártana jegyzetelnem, mert ismerem magam és a memóriám..

Tárgy: Re: Erdőségben Kedd 19 Aug. - 13:49

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

- Hogy nem tudod kiejteni Haley nevét, ha a latin megy? *Bukik ki a talán nem is olyan nagyon udvarias kérdés Jaime-ből, s azt még akkor nem is tudja, hogy a Jaime-vel is gondjai lennének Kei-nek. A rajzát ért dicséretre (mert hát egyértelmű, hogy a rajzára vonatkozik, nem?) csak hálásan elmosolyodik. Aztán Haley-re pillant.*
- Persze, az összes Indiana Jones képregényt olvastam, ami eddig megjelent, jövő hónapban jelenik meg az új rész. *Tájékoztatja barátnőjét a szakirodalomról és a legújabb publikálásának idejéről, amelyből a rendíthetetlen hozzáértését is szerezte, nem beszélve a felszereléséről, mert hát nem megyünk csak úgy bármiben kalandozni, ahogy azt látjuk is Jaime-n.*
- Hát lehet a hal csak afféle szimbólum. Úgy rémlik, Jézust is jelölték halként. Ez itt biztos régebbi, szóval nem őt kell előkeríteni, de lehet valami hasonló szimbólum. Vagy az az áldozati ajándék. *Szakértő okfejtését egy vállvonással lágyítja és bizonytalanítja is el egyben. Csak találgat, mert amúgy sok értelmet nem lát benne. Ha ez sem, akkor biztos valami kőkorszaki vagy mikori kisgyerek itt ütötte el rajzolással az időt, míg anyu elment harcot vívni a málnásban a medvével a bogyókért, apu meg mamut-futtatásra adta a fejét, ő meg itt várhatta meg. Úgyhogy próbál valamit keresni elmélete igazolására, s csakhamar megtalálja a pontokat a földön.*
- Nézzétek csak! Lehet ide kell állni, mert ez túl szabályos ahhoz, hogy a természetben csak úgy létrejöjjön. Lássuk csak, kettő-négy-hat-nyolc.. erre tizenkettő. Az tök jó, régen imádták a tizenkettes számot! Erre... tizenöt. Az összesen 180 pont. *Végzi el pillanatok alatt a gyors szorzást, miután lesöpörte a pöttyös részről a port és meg lehetett állapítani, hol kezdődik és hol végződik.*
- Száznyolcvan... száznyolcvan... Mi lehet a száznyolcvan? Egyenes szög, meg a háromszög belső szögeinek összege... *Összevonja szemöldökeit, úgy gondolkodik, vajon miért éppen ennyi pont került ide?*

Tárgy: Re: Erdőségben Szomb. 16 Aug. - 18:12

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

A részletkérdésre csak vállat rántok, mint ahogy a döglött nyelvre is előbb csak nézek egyet, majd kiöltöm a nyelvem és letudtam a problémát. Sosem vitatkoztam és nem is fogok. Ezért sem fogok annyira előre jutni a kutatói létben, mert nem állok ki magam mellett. Eddig. Most már minden változni fog, érzem, tudom.
Kicsit elvörösödöm, amikor meglapogatja a vállam. Nem nagyon kötöm más orrára, hogy ki vagyok a másik alakban, de úgy látszik, hatással van az emberi formámra is most már. Nagyon figyelnem kell.
Haley nevén kiakadok.
-Héru? Héri? Hééli. – győztes mosoly, sikerült kiejtenem!
Jaime… hát nem fogom tudni kimondani, majd valamit kitalálok rá. Ahogy a falba kezd karcolni, összevonom a szemöldököm és felsóhajtok, majd felderül a szemem.
-Melanocetus Johnsonii, a fekete ördög! – kuncogok fel. – Elég érdekes rajz, a farokuszonyát nagyon szeretem. – azt nem fűzöm hozzá, hogy a rajzét, vagy a valós állatét.
Ahogy Jaime a padlóra tekint, ha csak hosszabb vizsgálódás után is, bár ez aprólékossága miatt nem lehet kivitelezhetetlen, egy pontokból álló csoportosulást lát meg a földön.
-Bengedő… beengedő… - bólogatok, hogy arra értem. És juszt sem tudom kimondani. Elsőre legalábbis.
A döbbent tekintetből, amire a halra meredek, átváltok Mo-ra. Még hogy hiánycikk. Itt áll előtted! A delfin is cetféle! Kikérem magamnak… magunknak.
Ahogy a lámpával járok körbe, miután én is a kupacokhoz léptem, Haley közelében egy rajzra vetül a fény, míg Mo pedig egy furcsa emberalakra lesz figyelmes.

Tárgy: Re: Erdőségben Kedd 12 Aug. - 20:28

Csak megvonta vállát az aranyhal-aranyhaj problémára. Haley nem igazán figyelt a lenti beszélgetésre ezidőtájt, most aztán elgondolkodik, hogy vajon miről beszélhetnek odalent. Lehet a hajszínére utalnak? De azt nem szokták ilyen költőien megfogalmazni, szimplán leszőkézik, jobb esetben leszöszizik és annyi.
- Ha kígyók vannak odalennt, vagy bármi más csúfság, azt hallani fogod.
Sőt megkockáztatja, hogy képes lesz akkor bemutatni nem létező kötélmászó-képességét, ami a különös motiváció miatt hirtelen mégis létezni fog.
- Haley.
Mutatkozik be odalenn ő is, mikor rá kerül a sor. Természetesen megvárja Mo Mo-t, különben is, jobb az ilyen elfeledett helyeken nem rombolni egyedül előre. Jaime fejtegetésére csak pislog kettőt.
- Nem is tudtam, hogy a kalandorsághoz is ennyire értesz.
Szól elismerően, habár a Mickey-iránytű után és a köteles akció láttán gyanítja könyveken, filmeken, netán egyéb szakirodalomon alapszik ez a szakértelem. Ettől a kósza gondolattól függetlenül nem rest nekikezdeni keresgélni valamit, ami hasonlíthat nyitószerkezetre. Egyébként ugyanúgy nyitott a további instrukciókra, addig végighúzza kezét sziklafalon, hátha belebotlanak kereső ujjai egy kiszögellésbe, vájatba, vagy bármibe… ami remélhetőleg nem pókháló.
- Lehet, hogy most nincs, de valamikor lehetett, ki tudja, mik voltak azok a kőkupacok.
Jegyzi meg, mikor Kei arrafelé világít elemlámpájával.

Tárgy: Re: Erdőségben Pént. 8 Aug. - 11:52

Kis ribillió és még sok egyéb más

Még jó, hogy nem hallom, hogy valakinek odafent kénkő szorult a hallójáratába. Aranyhaj. Hát hogyne! Igen gyakran használt szó a szótáramban. Mondjuk az igaz, hogy az aranyhal is éppen úgy jött ide, mint az aranyhaj jött volna. Értelmetlenül. Keire pillantok.
- Egy szóval nem mondtam, hogy az lennék. – forgatom meg a szemeimet. Az ő sértődöttsége arra késztet, hogy én meg felpaprikázzam magam, bár ebből éppenséggel úgysem érzékelnek semmit, de azért a szemforgatás árulkodó lehet.
Nem figuráztam ki, kikérem magamnak! Egyszerűen csak nem értettem, hogy miről hadovál és visszakérdeztem. Egál, nem? Ő is ezt csinálta velem.
- Hát pedig nekem úgy tűnt, hogy esnél. – vállat vonok. Oly mindegy. A javításra felvonom a szemöldököm. - Bezzeg a döglöttnyelved tökéletes. – célzok itt a latinnak tűnő makogásra. Hát nekem olyan mindegy, hal, hal. Legalábbis annak néz ki. Tengeri emlősöktől elnézést, de nekem ők is halak, holott nem vagyok teljesen hülye biológiából. De ami halnak néz ki, az az is. Ettől nem tágítok. - Jó, akkor legyen az. Megatapogató novangelika. Értem én. – vigyorodom el. Érti a rosseb, de legalább egy viccet elsütöttem. Bár amilyen szárazon, talán senki nem fog nevetni rajta. Bezzeg én nevetek a kerregő hangon, amit Kei hallat. Mondom, nem emlékszem a képességére és így még viccesebb.
- Egészségedre! – lapogatom meg a vállát vihorászva. Legalább elmegy az idő ezzel a jókedvrohammal addig, míg a hölgyemények lemásznak odafentről.
- M.. – kezdenék bele a nevembe, de kissé elbizonytalanodom. Most melyiket mondjam? Ebben a fényviszonyban nem tudom megállapítani, hogy a leérkezőknek mi állna rá a nyelvére. Mo Mo, Maureen, ami könnyebb. – darálom el kínai és felvett nevemet is, aztán válogassanak. Most fikarcnyit sem érdekel, mert be vagyok zsongva a látnivalókat illetőn.
- El ne menj nélkülem! – szólok Haley után és minden mást figyelmen kívül hagyva a nyomába szegődöm. A karcolós mutatvány így nem kúszik elmémbe. Bár talán szerencse, mert sikítva nevetnék, az meg nem biztos, hogy király lenne, ha a talán-van visszhang a fülekbe sodorná visszaverődő vinnyorászásomat.
Kei szól hozzám, hát mégis megállok, visszafordulok. Úgyse léptem még kettőt se messzebb tőlük.
- Be... járat? Be.. beeezzeg nem tudom most, hogy mire gondolsz. – találgatok egy darabig, majd elvigyorodom. - A beengedőre szavazok, az hangzik a legjobban. – segítek azért, lássa már, hogy nem vagyok teljesen otromba. Jaimere pillantok a nőcis monológnál.
- Három nőci még csak-csak van, de a hal az hiánycikk. Meg a hal nem is tudna mire állni, szóval szerintem nem annyira esélyes, hogy ilyesmit találunk a kövezetben.. – jegyzem óvatoskodva. Igazából fogalmam sincs miről hadoválok, csak jártatni kívánom a számat. Közben persze raktározok minden információt, mert ha ezt a bátyámnak elmesélem! Azon túl, hogy tuti kiakad, amiért óvatlanul lemásztam egy ilyen helyre, s én meg felszívom magam azon, hogy ő kiakadt, azon túl biztosan érdekelni fogja a dolog. Vagy nem, de én akkor is elmondom neki.
- Szóval akkor most mit keresünk és hol? – próbálkozom egyértelműsíteni, hogy kissé tanácstalan vagyok, szóval jó lenne, ha kiosztanák kérem szépen a szerepeket. Jaime szakavatottnak tűnik, rábíznám magam.

Tárgy: Re: Erdőségben Szomb. 2 Aug. - 17:52

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

- Azt mondta, hogy Aranyhaj? *Kérdezi Haleytől el-elcsípve szófoszlányokat a lenti beszélgetésből, most éppen MoMo-tól, míg ők fenn a kötelet oldják meg. Mármint a megcsomózását oldják meg.*
- Nekem jó! Szólj, ha kígyók vannak odalenn. *Vigyorog a végén, mert hát neki nincs baja a kígyókkal, de ha már Indiana Jones az ő példaképe túrázáskor, hát akkor legyen már hű hozzá. Lesegíti Haley-t, ha szükséges a segítsége hozzá, egyébként csak világít neki, majd ledobja a zseblámpát és lemegy ő is. Meglepően könnyen és gondtalanul ment. Vagyis bocsánat, Indynél ez alap, khm.*
- Jaime! *Mutatkozik be ő is legközelebbre hagyva a Jane nevet, meg most Haley miatt sem lehet. Lehuppant időközben két talpára érkezve a földre, és első dolga a kalapját felvenni, ha már senki nem gyűjtötte be neki. A filmekből tanult módon leporolja a nadrágján, s aztán nyomja a fejébe, hogy aztán a mozdulat alá képzeljen valamiféle könnyed, ámde pátoszos zenét, amely alatt felemeli a fejét és körbenéz ő is a kincses barlangban. Mert hát biztos az, mi más lehet olyan szuper? És máris hallja a zenében az éles váltást, ahogy egyszeriben elhallgat, mikor főhősünk mégsem a kincset pillantja meg és a nézők jót nevetnek.*
~ Rajzok? Ez olyan nagyon szuper?~ *Azt már meg sem említi, hogy itt nincs is Aranyhaj. De még sárkány se, ha már a kút negatív toronyként is értelmezhető, se kincs. Nagyon igyekszik jó Indyként úgy tekinteni a halas rajzokra, mint jelre, hogy innen eltalálnak majd az elsüllyedt Atlantiszhoz! Csak a három nőalakot meg a harcoló, imádkozósáska-lábú cicát nehéz hova tenni.*
- Szerintem egyértelmű. *Jelenti ki olyan hangon, mintha valóban régészprofesszor lenne. Mire Kei ránéz, Jaime-t a fal mellett találja, elmélyülten tapogat ő is valamit, de ha a fény is éri a barlangrész azon részét, kitűnik, hogy Jaime igazából egy üres falrészre karcolva rajzolgat egy újabb halat. Ha már Atlantisz, akkor mélytengeri horgászhalat, s valahogy tudat alatt, automatikusan jött, hogy egy kis humort vigyen az egyébként igen rusnya állatba. Kezeit leporolva fordul a társaság felé, s ha furán néznek rá, meg a bohókás rajzra, akkor csak mosolyogva, magától értetődően indokolja meg.*
- Ja, csak hogy összezavarjuk azt, aki utánunk jön. Vagy a jövő kor régészeit. Na de visszatérve a többi rajzra: hát először azt kéne megnézni, hogy van-e valami pont is kijelölve a padlón, illetve van-e valami jel, amin szintén ez a három nőci szerepel. Vagyis kell-e valahova úgy felállnunk hármunknak, hogy ha meghúzunk ott két kötelet vagy mi van a kezükben, akkor történni fog valami. Teszem azt, kinyílik egy ajtó. Szóval ilyesmi jelet kéne keresni, lehet onnan a kőkupacokból kell összepuzzle-zni. *De nem akarja lelombozni a társaságot azzal, hogy szerinte ha ez valamire való titkos ajtó, akkor csak az év egy bizonyos napján nyílik, mikor a hold vagy a nap úgy süt le ide. Bár ne legyen igaza.*

Tárgy: Re: Erdőségben Pént. 1 Aug. - 20:33

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

Sértődötten elhúzom a szám, amikor kifiguráz, majd egy halas szájat mutatok neki mérgemben, ami nem is méreg és hamar el is száll.
-Te sem voltál mindig tökéletes angolból.
Elkapom Mo Mo-t az alkarjánál fogva, vagy legalábbis megtartani igyekszem, mert azt hiszem, elesik. Felnevetek.
-Én elesni? Dehogyis… - szörfözök eleget meg gördeszkázok, hogy meglegyen az egyensúlyom.
Ahogy érzem, megvan az egyensúlyunk, máris elengedem, mert valahogy nem úgy látom, hozzá kéne érnem.
Átgondolom, van-e kötél a készletemben. Végül megrázom a fejem.
-Sátorkötél. Csak az van, de az is nagyon jó ilyen helyzetben.
Először leesik az állam, amit Mo Mo mond, majd automatikusan javítom:
-Ez egy Megaptera novaeangliae. Cet. Tengeri emlős.
Megvakarom a fejem. Nem most kéne kiselőadást tartanom, így elhallgatok. Azt nem tudom, mennyire tudja, hogy mi a képességem, ha nem tudja, akkor nagyon beletalált. El is vigyorodom, főleg, hogy végre fentről is érdeklődnek lefelé.
-Gyertek le és majd meglátjátok! – nyújtom ki egy kicsit a nyelvem.
-Szerintem nagyon szuper! – teljesen izgatott vagyok. A legjobban annak örülök, hogy csak sós vízben változok át delfinné, de így is egy másodpercre kerregő hangot adok ki.
-Bocsi.
Megvárom, míg az Indy lejön, leugrik vagy lemászik, az utóbbi esetben segítek megtartani a kötelet neki is és Haleynek is.
-Sziasztok! Keisuke vagyok. Kei. – a hosszúra nyújtott ké hanghoz hasonlít a kiejtése a nevemnek, azt talán könnyebb kiejteniük és megjegyezniük. Az pedig, hogy fiú vagyok és nem lány, a deszka és egyben szálkás mellkasom sem tudná megmondani, mivel az arcom születésemtől fogva elég lányos, amiért kaptam mindig elég rendesen szekálásokat. Mostanában ez inkább átváltott Valentin napi csokikra, előzékenységekre a lányoktól, amitől viszont mindig fantasztikusan el tudok pirulni.
Míg lélekben is leérnek a többiek, még jobban átvilágítom elemlámpával a helyet. Csak egy irány van, a domb alá. Tégla, majd ahogy pár lépést beljebb haladunk, kőfal van mind a négy oldalról. Mintha a téglarészt később tették volna oda, és pont ott ér véget, ahol a sziklarajzok kezdődnek.
-Ez nem olyan, mint egy meghívó… behívó… beengedő? – keresem a szavakat, miközben Mo Mora tekintek, mert nem tudom, mi a legmegfelelőbb szó.
A lámpám fénye a falon két alakra világít rá. Kimeresztem a szemem, odamegyek. Muszáj megérintenem és közelebbről megnéznem.
-De hiszen itt nincsenek is ilyenek. Vagy vannak? – a fénycsóva széle kőkupacokravetül, ahogy néha eltartom.
– Most már tényleg jó lenne tudni, mi ez. – tekintek az Indy „hasonmásra”.

Tárgy: Re: Erdőségben Szer. 30 Júl. - 17:24

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

- Csak azt akartam mondani ezzel, hogy az iránytűt se tudom, hogyan kell használni, és kötélcsomózás terén is meglehetősen elmaradottak a képességeim.
Persze nincs az iránytű és a kötélcsomózás között túl nagy kapcsolat, végülis elképzelhető, hogy valaki az egyikben profi, a másikban meg totálisan analfabéta, de a szöszi lány egyikben sem guru.
- Legközelebb, ha találkozunk, felveszem és meglátod majd.
Csak ne színházba vagy puccos étterembe akarjanak menni legközelebb, mert akkor baromi hülyén fog kinézni.
Haley leginkább a vacsora felé sietne, de ha a lenti párosnak nem akaródzik feljönni, akkor fújhatja az egészet. Talán ha lemennek, akkor két pár szemmel több lesz lenn, vagyis hamarabb felfedezhetik ezt a nagyon szuperséget, vagyis hamarabb jöhetnek ki és mehetnek a dolgukra. Mindemellett most már kezd Haley is kíváncsi lenni, mi lehet odalenn. Hogy mesélné el Nate-nek, hogy milyen volt a kirándulás? „Kihúztunk két embert egy lyukból, ahol valami észveszejtően jó dolgot láttak. Jaa, de nem tudom elmondani, hogy mit, mert én túl éhes/lusta/betoji voltam, hogy lemenjek magam és megnézzem.” Borzasztó. Csak ez az unszolás ne érkezne lentről, hogy nézzük meg mi is… kicsit hátborzongató, mint a mesebeli gonosz, lecsalogatja őket… de hát nem mesében vannak, lepillant újra, nem látszódnak veszélyesnek. Jaime néma kérdésére végül megvonja a vállát.
- Hát jó, menjünk le, nézzük meg.
Megrángatja egy párszor ő is a kötelet, csak a biztonság kedvéért.
- Világítasz? És akkor megyek előre, aztán ledobod a lámpát és én világítok neked, jó? Vagy fordítva?
Neki mindegy, akárhogyan is szeretné Jaime, végül csak elkezd leereszkedni. Nagyon óvatosan halad, nehogy leessen vagy gödör vagymi falának nekicsapódjon. Leérve előbb leporolja magát, mert a leinduláskor valamennyire csak megfürdött a földben. Aztán néz csak körbe.
- Wáó!
Szalad ki a száján, aztán, ha már mind együtt vannak lenn, nem is nagyon kérdez többet, hanem elindul előre, megérti a lány lelkesedését, amiért beljebb akar menni. Haley is. Ezt tényleg kár lett volna nem a saját szemével látnia.

Tárgy: Re: Erdőségben Szomb. 26 Júl. - 22:46

Kis ribillió és még sok egyéb más

- Szépeket! – köszönök fel Haleynek azért, nehogy azt higgyék, hogy rémületes egy szuka vagyok, aki még erre sem képes. Mondjuk nem, mintha meg tudnám akadályozni őket – meg úgy egyébként is, bárkit – abban, hogy rémületesnek tartsanak. A szukától azért tudok szabadulni, szerintem nem hajazok kutyára, bár ki tudja, amikor ugatok vagy éppen verbálisan harapok, akkor azért lehet.
- Icili, picili, micili.. mi bajod van? – nézek rá értetlenül, majd egy nevetéssel engedem el a kérdést. Persze, hiszen ő sem született amerikai, szóval az évek alatt felszedett szlengességem talán nem kúszott át az agyába, s nem öltött ott testet szavaim mögött az értelem.
- Úgy értettem, hogy ne ess el! – eresztem el, hogyha sikerült megtartani az egyensúlyát. Nem vagyok az az érintésbajnok, ölelkezni sem szoktam senkivel, maximum a bátyámmal és nekem ez a sablonos mindenkinek puszival köszönünk dolog is kimaradt eddig az életemből, amit nem is igazán bánok. Szóval az egy dolog, hogy ösztönösen Kei után nyúltam, hogy ne essen el, de nem nyújtom a szigorúan szükségesnél tovább azt, hogy hozzáérjek. Inkább magyarázok tovább. - Valamint arra próbáltam rávilágítani, hogy nem tudtam volna hozni kötelet, hiszen nincs is nálam. Nálad van? Mármint ott, ahol a cuccokat hagytuk? – kérdezek rá, mert azért ez nem mindegy. Bár, ha jobban belegondolok tulajdonképpen mégis az, hiszen a cuccok ott vannak, mi meg itt, s az igazság meg odaát, félúton az itt meg az ott között. Na jó, ez így röhejes. Nem kéne gondolkodnom ennyit, néha komolyan fájok még magamnak is. Az aranyhal maradjon az úszásnál, s ne próbáljon meg a pár másodperces memóriájával visszaemlékezni arra, hogy milyen mondást hol hallott. Az is öröm, hogy még emlékszem miylen cuccokat hoztam én magammal. Az, hogy Keinek van-e kötele az már teljesen kimarad.
Míg lyukbantanyázási-társammal diskurálok, azért nem felejtek el a fejünk fölött zajló dolgokra sem odafigyelni. Ez megy, nőből vagyok, vagy mi a nyavalya, sokfelé figyelni mindig tudtam, csak a dolgokat megjegyezni nem. Divatügyben nem vagyok érdekelt, szóval a kinek milyen a sitykája dolog helyett inkább arra figyelek, amire Kei próbál rávilágítani. Szó szerint.
- Aranyhal! – vinnyogok fel a nevetéstől, s bár elég érzékelhetetlen a vidámságom, én mégis megpukkadok majdnem. Persze moderálom magam egy idő után, de ahhoz sokat kell meresztgessem a szememet a mutatott irányba. - Vagyis.. hal. Azok meg.. három ősasszonynak tűnnek. Te Kei, ez milyen furi véletlen! Ha jól vélem a hangokból, akkor ott fent az ismeretleneink is nők, én is az vagyok, az három. Te lehetsz a hal! – ajánlom neki, tökéletes tudatlanságban a képességét illetően. Lehet, hogy emlékeznem kellene rá, de nem rémlik semmi, ami őt a vízi lényekhez kötné, így a megjegyzésem színtiszta humor még akkor is, hogyha mindenki számára száraznak és üresnek tűnhet, hiába vigyorgok.
- Azért ez nagyon komoly! – adózom elismeréssel a felfedezés felé. - Nem megyünk beljebb? – veszítem el minden racionalitásomat a kíváncsiság talaján. - Ti is jöttök? – kérdezem Jaimet és Haleyt, ha fent vannak még, ha lent. Azt valamiért készpénznek veszem, hogy Kei jön. Ő találta ezt a lyukat, miért is ne érdekelné az, amit úgy meg akart mutatni? Én indulnék abba a csarnokba befelé, de nem tudom jön-e velem valaki. Kissé ettől elbizonytalanodom, sürgetőleg tekintek a többiekre. Unalmas már ez az egy helyben ácsorgás, s különben is kíváncsi vagyok.

Tárgy: Re: Erdőségben Csüt. 24 Júl. - 21:22

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

*Haleynek nem tud válaszolni, jobb-e a John Smith vagy Jane Doe kurjongatás az éjszakában, mert még a kuncogástól fuldoklik, de a kalapot leengedte már annyira, hogy nevető szemei ott csillogjanak a sötétben a kalap karimája fölött. Ez a Jane Doe amúgy nem is rossz ötlet. David-nek már úgy is úgy mutatkozott be, mint Jane.*
~ Hasonlít is a nevemre, könnyen megjegyzem. Lehetnék mondjuk Jane Becky Doe. Így mégse olyan átlátszó.~ *Milyen kár, hogy ez nem jutott előbb eszébe! Akkor Haleynek is így mutatkozhatott volna be. Bár Haley juttatta ezt az eszébe. Szörnyű ördögi kör!*
- Hmmm, remélem elég hosszú lesz a kötél. *A filmekben mindig az, de hát na, azt sajnos ő is tudja, hogy ez a valóság.*
- Igen, láttam, hogy fogtad, de hogy jön ez ide? *Pillog Haleyre, de hát végül az ő része lesz, hogy kikösse azt a kötelet, remélhetőleg helyesen, s akkor felsegítik őket onnan. Legalábbis a lányt. Nem tűnt olyan lelkesnek, mint a srác, ami a lent lévő dolgokat illeti. De lehet csak ingerült, amiért a megmentő lovagja kötél nélkül lemászott hozzá és most ő is megmentésre szorul. Ilyenkor szokás elvileg azt mondani lemondóan, hogy "Férfiak..." egy legyintéssel megtűzdelve?*
- De mi az a valami? *Kiált le Keinek a nagy "hogyan csomózzunk kötelet a fához hatásosan, miután a masnira kötés idióta ötletnek bizonyult" hadművelete során.*
- Tényleg? Milyen satyid van? *Érdeklődik Haleytől, jelenleg az a fejfedő is van olyan érdekes mint a titokzatos akármi odalenn. Gondolta Kei ha valami tényleg fontosat talált, akkor majd felkiabálja a rendes választ.*
- Szerintem tart... *Rántja meg párszor a kötelet, ami egyelőre stabilnak tűnik, s harmadik nekifutásra több kötél maradt az egyik végén, nem két egyforma rövid szár, mint a második próbálkozásnál.*
- Akkor az államat is felhozhatja nekem, nemcsak a kalapomat! *Súgja oda halkan Haleynek, mialatt visszaindulnak a gödör széléhez a kötéllel és lelesnek, mi az a fantörpikus? Zseblámpával ő is arra pásztáz, amerre Kei és a csarnokot nézi.*
- Oké, ez viszonylag ritka egy erdőben... Amúgy mi ez, kút? Akna? *Most nézi meg jobban a "gödör" szélét, falát, eddig nem is foglalkozott vele, miféle verembe esett a páros. Leengedi a kötelet, majd kérdőn néz Haleyre, mi legyen? Azok ott ketten úgy néz ki, nem sietnek felfele? S vajon Haley lefele vagy elfele sietne?*

Tárgy: Re: Erdőségben Szer. 23 Júl. - 21:28

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

A választ nem tudom értelmezni, ahogy mászik lefelé Mo Mo. ~Tortát?~ Talán éppen ezért nézem be a huppanást, nem tudom.
-A micili… szinájjak? – sejpítek és raccsolok pár percig. – A hogy te mit csinálj? – kezdek elveszni az angol frázisokban, ezt ugyan nem tanítják a suliban. Aztán vállvonok és a vigyor, a jókedv újra a képemre kúszik.

Cseppet sem zavar, hogy nem vigyorog vadalma módjára, de egy pillanatra komolyan azt hiszem, hogy viccel, ironizál azzal, hogy minden remek és hogy lelkes.
-Sziasztok! – a köszönést nem hagyom ki, még integetek is nekik.
-Jejjj, van kötél! – emelem fel győztesen a jobb kezem a magasba, hogy aztán döbbenten nézzek Mo Mora, majd fel a lámpát mozgató lányra. ~Sikítást? Ééééénnnn???!!!~
-Igen, bizony, hogy van, de csak akkor mutazom… mutizom meg, ha lejöttööökkkk…. – ami azt jelenti, hogy ők biztos kötéllel fognak lejönni. Jelentőségteljesen tekintek Mo Mora. Van kötél! Nem érzem ki az iróniát, de a sürgetést igen.
-Naaa, megvakulok! – emelem a kezem a szemem elé. – Úgy gondoltam leruccanok, megnézem, mi van lenn.
Aztán csendben várakozom, míg tanakodás hangját hallom fentről. A látvány azonban jobban leköt és nem veszem észre a kalapot, csak érdeklődve kapom fel a fejem, hogy mit is kérdezett, majd Mo Mo-ra.
-Hogy? – megint nem értem Mo Mot. Azt amit… - Oké, mutatom, de nagyon ki kell nyitni a szemed.
Újból irányítom a lámpám, akár lejön a másik kettő, akár nem. Viszont, ha nem törődöm velük, akkor a kötelet is elviszik.
-Tényleg nem vagytok kíváncsiak? Van itt valami, ami nagyon klassz!
De addig is, míg ők eldöntik, mit tesznek fenn, mert hogy mi meg nem csomózzuk fel magunkat, a lámpám körbe irányítom. A fentiek alatt szilárd a talaj, fal van alattuk és föld.
A másik oldalon azonban egy hosszú és viszonylag magas csarnok féle tűnik fel, ahogy a domb alá bekúszik. Tudom, hogy arra van, de eléggé nyilvánvaló.
- Ezt nézzétek! – és a lámpám fényében végre feltűnik az, amiért felkiáltottam.
– Na, ez szerintetek mi? – remélem, hogy lejöttek közben a többiek is. – Erre viszont le fog esni az állatok!
Valahogy annyira izgatott vagyok ismét, hogy nem foglalkozom azzal, rossz emberek is lehetnek.

//Szerk.: OC infó: a narancssárgával jelzett szavak információkat tartalmaznak, képet vagy leírást a helyszínnel, történettel kapcsolatban, katt rá! Smile

//

Tárgy: Re: Erdőségben Kedd 22 Júl. - 18:09

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

- Ahha.
Azért még mindig elég bizonytalanul néz a tenyerében tartott iránytűre, még a tény, miszerint nyugatnak tartanak, sem támogatja meg önbizalmát, hogy Mickey ujjacskái alapján hazatalálna. Ezért aztán inkább abban reménykedik, hogy nem kell messzire menniük.
- Ó, ha nem az lett volna, akkor már nem lennénk itt.
Horkan fel arra a gondolatra, hogy esetleg nem hétköznapi fényt láttak volna. Bizony, már régesrég karon fogta volna Jaimet és visszavonszolta volna a kocsihoz, aztán eltűntek volna, de villámgyorsan. Most már talán neki is kis önismereti vizsgálódásba kéne fognia, hogy egyébként is ennyire biztonsági játékos vagy túl sok horrorfilmet látott életében vagy az anyai ösztönök így hatnak rá.
- Naa, ne nevess ki! – Vigyorog maga is. – Mondtam volna, hogy John Smith vagy Jane Doe?
Persze mondhatta volna kvázi név nélkül is, de az annyira személytelen lett volna. Ráadásul, ha tényleg csak poénból kurjongattak meg villogtak a lámpával, akkor nem fognak erre reagálni és ők meg nyugodtan visszatérhetnek vacsorájukhoz.
Még azelőtt kiderül, hogy valóban bajbajutottakról van szól, hogy elindulna Haley szájában a nyálképződés a sült kolbász gondolatára. Megadóan követi Jaimet, így jobban tud lába elé figyelni, az hiányozna, hogy ő is leessen. Befejezi a csokit és a papírt egyik farzsebébe gyűri, miközben átkerül a gödör túloldalára, hogy ő is bekukkanthasson.
- Sziasztok!
Köszön a lentragadtaknak, és inkább Jaime-re hagyja a társalgást, mivel nem bírj kiverni a fejéből, hogy mi a frászért mentek le oda mind a ketten, mikor láthatóan nem barlangászok. Talán lopott pillanatokat akartak kettesben tölteni? A további válaszaik alapján ezt a feltevést elveti, és tényleg kilátásba helyezi az önismereti vizsgálatot a hormonok felől. Szerencsére Jaime rákérdez, nem kell aggódnia az oldala miatt. Sőt, a lány rögtön válaszol is, habár Haley nem tudja elképzelni, hogy mi lehet olyan érdekes, hogy emiatt kötél nélkül lemászott a másik fél is.
- Hát, gondolom fához kéne, mondjuk ahhoz, az elég erősnek tűnik. – Mutat rá az egyik közeli, vaskosabb törzsű fára, ami remélhetőleg tényleg elég közeli, hogy a kötél leérjen a gödör aljáig. – Láttad, hogy hogyan fogtam az iránytűt?
Se cserkész, se tengerész nem volt soha, feltehetően nem is lesz egyik sem, annak ellenére, hogy a tengert viszont imádja.
- Majd megcsomózzuk, ahogy tudjuk, meg azért tartjuk, a biztonság kedvéért, és ha már egyikük kinn lesz, akkor hárman meg simán kihúzzuk a másikat.
Elteszi zsebébe az iránytűt, hogy Jaime-nek segítsen a csomózásban, egyelőre a minél több csomó, annál jobb elven gondolkodik, de mivel kötelet még sose csomózott, fogalma sincs, hogy tudják majd kivitelezni.
- Még jó, hogy gondoltál kötélre, már úgy értem a kirándulásunkra készüléskor, nekem eszembe se jutott. – Ismét csak elvigyorodik. – Igaz, a kalap se, azt mondjuk sajnálom, van egy tök vagány satyim.

Tárgy: Re: Erdőségben Hétf. 21 Júl. - 1:25

Kis ribillió és még sok egyéb más

Descendants of Dragon

Szentséges rizsföld! Minden srác ennyire szenilis? Nem nagyon értem a megütközését, tekintve, hogy alig pár másodperccel ezelőtt még ő invitált, hogy menjek gyorsan oda, ahol ő is van, most meg lenne egy szava is arra, hogy engedelmes lány vagyok – kivételesen – és lemászom? Pff, elhagyom az agyhelyem!
- Tortát sütök!
Hülye kérdésre hülye válasz, ezen az elven felelek most, s még a szememet is megforgatom hozzá. Az előbb sikeresen a képembe világított, így csak fényköröket látok, de ettől a szemforgatás at még megy.
Azért megenyhülök, s nem gorombulok be olyan nagyon, mert van olyan rendes, hogy alám nyúl és lesegít a lyuk pereméről, nem hagy szégyenben ott lógni, mint egy akasztott embert. Persze ez azzal jár, hogy lefejelem és leimádkozom az égről a gödrünkbe az összes csillagot. Úgy meglepődöm, hogy még szentségelni is elfelejtek. Megrázom a fejemet, hortyogok-mortyogok hozzá, mint a rajzfilmes bulldog, akinek fejrázás közben lifegnek a pofalebernyegei.
- El ne burdálj már! – nyúlok azért Kei után, hogy megtartsam, ha hanyatt akarna esni. Bár nem olyan nagy ez a gödör, hogy csak úgy el lehessen feküdni benne. Vagy.. de? Nem néztem még körül.
- Szültem vagy izzadtam volna? – utalok vissza a kötélre. Hogyha drága túrázó barátom elméjébe idézi a felszerelésünket, eszébe juthat, hogy a kötél az hiánycikk. A fülesem zsinórját meg hiába eresztettem volna le neki, sokra nem mentünk volna vele.
- Persze, minden remek! Te hívtál le, szóval muti, mit is leltél? – lelkesedek fel épp úgy, mint egy perokirat. Felé. De befelé tényleg egész izgatott lettem.
Persze az élet nem fenékig tejfel, s ez az este is a türelmemre játszik, ugyanis el sem jutunk odáig, hogy a mutiból készült dolgot megszemléljem, ugyanis az elemlámpa fénye Kei kezében felfelé törekvő útra kél.
- Azért nem halálos a mélység.. – dohogok az orrom alatt szárazon. Mellkasom előtt keresztbe fonom a kezeimet, így duzzogok. Nem voltam türelmes soha. A kötél emlegetését még üdvözölni is tudnám, ha nem lennék épp messzemenőkig kíváncsi és nem kerülnék jupiterlámpának is beillő fénykörbe. Reflxből nézek fel, s hiába Jaime minden jóakarata, csak elkapom megint szemeimmel a fényt. Hello villódzó körök a tekintetem előtt! Kifeszített tenyeremet homlokomhoz helyezem árnyékolónak, úgy nézek felfelé.
- Állítólag van idelent valami érdekes.. - eresztem meg a célzást Kei felé, mely azt tükrözi, hogy még mindig nem láttam azt, amitől úgy belelkesült, s meg akarta mutatni nekem. Gúnyolódásom is olyan érzelemdús, mintha tankönyvet rágnék. - ..szóval lemásztam, hogy megnézzem. Egyébként szép estét! – köszönök, mert udvariasnak teremtett a sors. Keihez fordulok, kissé megrettenve attól, hogy előbb leszünk felkötelezve, semmint megnézhetném azt a „huhhhhúúúú” dolgot.
- Van lámpájuk, szóval a miénket esetleg használhatnád arra, hogy végre megmutasd azt, amit.
Abba bele sem merek gondolni, hogy ez a mondat kiragadva a kontextusból, idegen fülek számára milyen fantázialavinát indíthat el. Én kérem ártatlan vagyok, mint a ma született bárány. Ártatlan, de rohadék módra kíváncsi, na!

Tárgy: Re: Erdőségben Vas. 20 Júl. - 21:23

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

- Köszi! Nem, köszi! *Reagál sorjában, első hangzásra elég ellentmondásosan Haley szavaira. De örül, hogy más is királynak tartja az Indy-s kalapját (kék szalaggal), és hogy meg lett kínálva csokival.*
~ Milyen sokat tud enni...~ *Állapítja meg magában, inkább csak érdekességként, mintsem rosszallásként. Először egy Mekiben találkoztak, majd mikor ezt az utat megbeszélték, akkor egy cukrászdába ültek be a lány javaslatára - azt a bűnösen nagy adag és ugyanolyan finom fagyikelyhet Jaime sose fogja elfelejteni -, s most is enni készültek, de a pár perces közbeiktatott túrára csokival indul neki. S ehhez képest milyen kis sovány Haley! Jobb is, ha eszik, végén elfogy.*
- Ó, nagyon egyszerű a használata! Mickey egér piros kesztyűs keze mutat északra, a fehér délre. Mi most... öhm, nyugatra indulunk. *Magyarázza a lánynak az iránytűt, s Mickey mindkét keze közel egy-egy centit tér ki jobbra-balra folyamatosan, oda-vissza, ami igencsak bizonytalanná teszi azt az északot.*
- Igen, én is látni véltem. Elég hétköznapi fénysugár volt, nem? *Ez utóbbi mondatot már csak súgja Haleynak. Jaime talán inkább valami tündérfényt várt, ami elvezeti őket a rejtélyes helyre, esetleg tündéreket magukat, vagy legalább pár komisz manót. Hangokat is hallanak, de nem olyan hangosak, mint a kiáltás volt, szófoszlányok jutnak el hozzájuk, legalábbis Jaime kiérteni vél egy-két szórészletet. Aztán Haley kiált, amire Jaime rögtön reagál: lehúzza a kalapját az arca elé és beleröhög.*
- Segélykérő! *Hallatszódik valamivel mélyebb tónusban a hangja a kalap alól, amint kuncogva visszaismétli a vicces szót. De sikert ér el Haley, mert mire Jaime - még mindig vigyorogva - visszateszi a kalapot kék hajára, addigra ott a fény nem is olyan messze, és immár tisztán érthető szavakat hallanak gödrökről meg vigyázásról.*
- Meg is vannak! *Mutat előre, bár Haley szemével aligha lehet gond. A maga részéről óvatosan megközelíti a gödör szélét, és biztos, ami biztos, egyik kézzel egy vastagabb bokorágba kapaszkodik, úgy világít le a kettősre.*
- Hello-hello! Már hogyne lenne kötél? *Kérdez vissza, mintha ez olyan evidens lenne, hogy szokott-e pislogni?*
- Amúgy, mit kerestek ti odalenn? Úgy értem, te leestél, a sikítást hallottuk... *Világít a zseblámpájával Mo Mora (de nem a szemeibe), feltételezve, hogy ő volt az eredeti segélykérő a hangszín alapján, aztán fordítja a fényt Keisukéra.*
- De te mit csinálsz odalenn kötél nélkül? *Érdeklődik, s közben válláról leveszi a kötelet és körbenéz.*
- Ne menjetek sehova, mindjárt segítünk! *Kiált le aztán nekik, majd Haley-hez fordul.*
- Mihez kössük ki szerinted? Neked... mennek a cserkész-csomók? Esetleg tengerész? *Érdeklődik halkabban, hogy a lentiek ne hallják meg, hogy "Indy" segítséget kér. Nem mintha számítana, mert egy szellő hatására kalapja ekkor esik át a holtponton, s mivel Jaime feje a gödör fölött volt, hát a kalap leszáll a két lent ácsorgóhoz.*
- Juj, azt felhozná nekem valamelyikőtök? Köszi!

Tárgy: Re: Erdőségben Pént. 18 Júl. - 21:38

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

Asterisk

Hirtelen fordulok vissza, szinte a nyakam is belereccsen.
~Füri.. firi? ~ szent kamikra mondom, nem bírom kiejteni, felhagyok vele. Az angol nyelv eléggé akcentussal megy, jobban értem, mint beszélem. Számomra nagyon bonyolult nyelv, főleg kiejtésben. Borrzalom!
Az egyre csak viccesen nyelvet öltök. Nem teljesen, mert az lenne még nagyobb sértés, holott nem bántani akarom. Van humora, még ha sajátos is.
- He? – pillantok fel, ahogy közelebb hallom a hangot, gyorsan odairányítom a lámpám, hogy lásson, legalább a szélét a gödörnek.
Elkerekedett szemmel nézem, ahogy nekiindul lemászni.
- Mit csinálsz? – nem inkább… segítséget szokás ilyenkor hívni? Vagy kötelet, sátorponyvát, akármit, hogy kimásszak? Habár.. ezeket biztos itt nem hagynám, mielőtt kimásznék, tutira alaposan szétnéznék benne.
Aláállok, hogy legalább elkapjam, nem mintha annyira nagyon lenne erőm megtartani. A lábamra ugyan nem tapos, amikor lehuppan, de úgy állon vág a fejével, hogy szikrázni kezd a szemem előtt minden.
- Ittai! – kapok az államhoz és majdnem felborulok. Nesze neked szörf! Meg egyensúly.
- Előbb hozhattál volna valami kötelet. Most hogy mászunk ki? Aaa… jól vagy? – fogom az állam, de aztán már nem érdekel. Amit találtam, annál inkább.
- Mutizom. Ezt kapd ki! – a leejtett lámpát felkapom és az előbb felfedezett részre irányítanám, amikor fentről hangokat hallok meg és teli torokból elkiáltom magam.
- Vigyázz, gödör! – azonnal felfelé világítok, jelezve, merre is vagyunk. Vajon ez jó ötlet? Nem csak jó emberek vannak a világon.
Ha végre felbukkan a fej és nem éppen a gödörbe zúgás esete áll fenn, akkor kíváncsian tekintek felfelé.
- Ki az? Egy pillanat! Mielőtt bárki is van fenn és lejönne … van kötél?
Annyira természetes, hogy bárki is van ott lejön, főleg, hogy Mo Mo is gondolkodás nélkül lejött, hogy fel sem tűnik a kérdés furcsasága.

Tárgy: Re: Erdőségben Csüt. 17 Júl. - 20:29

Egy kis ribillió & még sok egyéb más

- Kár, hogy nincs kocsitelefon az autóban, az megoldaná a problémát.
Sóhajt egyet, nem érzi magát gyávának azért, mert nehezen akaródzik az ismeretlen éjszakai erdőbe mentőalakulatosat játszani. Egészséges óvatosság csupán. Azt belátja azonban, hogy ennyi információval feleslegesen mennének az erdészhez vagy kihez, mit mondanának? Hallottak talán egy segélykiáltást, aztán meg még valakit, ahogy valószínűleg válaszol, valahol az erdőben? Hát ez így elég gyenge.
- Oké, menjünk.
Vágyakozva pillant az előkészített nyársakra. Erősen reméli, hogy másik kiránduló csapatról van szó, akik csak poénból kurjongatnak és akkor azelőtt visszaérnek, hogy még egyet kordulna a hasa. A sátor előtt felkapja hátizsákját, amiben van néhány csoki- és energiaszelet, egyet rögtön ki is bont és nem túl nagy lelkesedéssel bele is harap. Hát se nem mályvacukor, se nem sült kolbászka, de legalább kaja.
- Csini a kalapod! Kérsz?
Kínálja meg Jaimet is csokival, aztán ha vett vagy nem vett az élénk hajú lány, behúzza táskáját, amiben az édességszeleteken kívül van egy fél palack víz, elemlámpa, tartalék zokni, kullancsriasztó-spray és picire összegyűrt vízhatlan, nyári dzsekije alatt egy kis gyógyszeres neszeszer.
- Izé… - Automatikusan elveszi az iránytűt, amin a Disney jelet kiválóan fel is ismeri, de hogy aztán mihez kezdjen vele, már nem sok fogalma van. Sose volt cserkész. – Jó, de nem igazán értek hozzá.
Ha Jaime visszaveszi, nem bánja, ha nála hagyja, akkor nagy erővel figyeli a kis nyilat. A második lépésig. Utána már inkább arra figyel, hogy ne taknyoljon el. Így aztán észrevesz egy kósza fénysugarat, ami eltűnik, majd újra feltűnik, aztán megint csak eltűnik.
- Láttad? A fénysugarat? Szerintem arrafelé menjünk!
Maga elé emeli az iránytűt, ha még nála van és elfordul kissé jobbra a fény irányába. Figyeli, ahogy a kis nyilacska mozdul valamennyit, megjegyzi, de bár tudná, hogy mit jelent.
- Hahó! – Kiáltja, bele az éjszakába. Megborzong, de egy hűvös fuvallatra fogja. – Izé… Segélykérő! Jól van?

Tárgy: Re: Erdőségben