"Csak két helyen tűrik el a nyakra-főre való ölelkezést, a bordélyházban és a táncteremben."Userinfó: Titkos karakter
Név: Alysa Tate
Mutáns név: Hideglelés
Születési dátum: Chicago, 1962.09.23.
Besorolás: Független
Képességek: Fagyasztás (Hűtés)
Elsődleges képesség: Hideglelés
Osztályozás: Delta mutáns
Aktiválódás: 12 évesen
Képesség jelenlegi szintje: Képes manipulálni a hőmérsékletet, legalább is a mínusz irányában. Ezt lehet akár tárggyal, ilyenkor az adott dolog hideggé válik, egy ital például elhűlhet, de fémes tárgyakon és üvegen ez akár jegesedésig is fajulhat. Ugyanakkor képes testeket is manipulálni ekként, érintésével lecsökkenteni a testhőmérsékletet, a kellemes borzongástól a már-már hibernálásra hajazó állapotig. Ha "túlhűt" valakit, az halálos is lehet, vagy akár a fagyás tünetei is jelentkezhetnek az alanyon. Ehhez viszont egyenlőre érintenie kell az adott tárgyat vagy embert. A hőmérséklet-csökkentés jelenleg egy méretesebb szoba/terem nagyságban működik (nem kell zárt helynek lennie, ám szabadban is csak az ekkora területen lévők érzik meg).
Képesség távlatai: Idővel képessé válik bármilyen anyagon jegesedést előidézni, érintés nélkül is, és a lehűthető terület is egyre nagyobbá válik majd. Jellem: A szabadelvűség híve vagyok. Nem szeretem, ha meg akarják mondani, mit vegyek fel, miképp viselkedjek, mit tegyek. Ez az én életem, az én testem, én rendelkezem felette. Ha pedig nem tetszik? Csukd be a szemed és fordulj el...
Külső: Testem, mint bármely táncosé, ízlésesen izmos, ugyanakkor megmaradtak nőies formáim. Hajam hullámos, hosszú és barna, szemeim macskásan zöldek. Egyenlőre két tetoválással rendelkezem, egy széttárt szárnyú madár fekete körvonalakkal a derekamon és egy karperecként felvillanó díszes főnixmadár a jobb csuklómon.
Előtörténet: Utálom, ha nem elég hideg az italom. Ujjaim azonnal fonódnak is a pohárra, leheletnyi párát vonva az üvegre, míg el nem veszem róla a kezem. És míg a vékony jégréteg eltűnik utolsó pillantást vetek a tükörbe. Hajam laza kontyba tekertem, és széles karimájú kalap alá tuszkoltam. Még utolsó igazítás, hogy legalább egy-két percig tartson majd.
Mielőtt folytatnám egy gyors korty a kólából, majd ujjaim immár ellenőrzésként az ing gombjain szaladnak végig, lazítják meg kissé a nyakkendő csomóját.
- Te jössz Alysa...Egy biccentés és már indulok is, menet közben simítva le a fekete zakót. Aztán már ülök is le az odakészített támlás székre. Lábaim térdnél összeillesztem, magassarkúim orra is egymás felé mutat, mégis enyhe terpeszben vagyok. Kényelmesen hajolok előre, mintha csak meg akarnám fogni a bokáim és egy pillanatig azt is teszem. Mintha nyújtanék, noha semmi szükségem erre, hisz évek óta táncolok. Bár nem hiszem, hogy anyám effélére gondolt volna, mikor beíratott balettre, majd dzsesszre, aztán mindenféle latin és formatáncokra. Szerintem ő azt akarta, hogy versenyeken riszáljam magam, a zsűrik örömére valami flancos, arannyá fújt kupáért. Na persze...
Felcsendül az első taktus, lábujjaim ösztönösen rebbennek meg, mintha a talpamtól indulna ki az az ismerős, zsigeri érzés, a tánc öröme. Lehajtom a fejem, hogy az első erős reflektorsugár ne vakítson el. És újra érzem azt a bizsergést... Ta-tam.. A tánc öröme.. Ta-tam.. A hatalomé, mit mások felett gyakorolhatok így... Ta-tam...
Ujjaim végigkúsznak neccharisnyába bújtatott lábaimon, fejem, felsőtestem a zene ütemére hevesen emelem fel, megfeszítve hátam. És simítanak tovább kezeim, én pedig kecsesen húzom össze lábaim és állok fel, egy határozott mozdulattal rúgva hátra a széket. Tudom, hogy úgy is visszaállítják, hisz begyakorolt előadás ez.
Hangos üdvrivalgások, taps, élcelődő bekiabálások tompítják a zenét, ahogy előrébb sétálok a színpadon. Közben már simítom le a vállamról a zakót, ujjaim játékosan bontogatják az ing gombjait, ám mielőtt szétnyílna, elérem a kör alakban kicsúcsosodó véget. Zavar nélkül guggolok le, szemérmetlen terpeszbe rántva egy pillanatra combom, majd újfent kiegyenesedem, a kiabálok felé hajítva kalapom, persze ügyesen kijátszva, hogy az valójában a pultosnál landoljon, hisz kell legközelebb is. És egyetlen rázás, hogy tincseim szabaddá váljanak. Filmes klisé, a pasik még is odavannak érte.
És amíg a hajammal vannak elfoglalva engedem a nyakkendőt, húzom át fejemen, és hajítom közéjük. Ezért nem kár, tucatjával van a kelléktáramban. Mint a marakodó vadak csapnak le egy egyszerű, értéktelen szövetre, azt remélve, így belőlem is kapnak egy darabot. Közben egy ittasabb egyén immár valóban belőlem akar egy darabot. Megrészegülve mászik fel a színpadra, vaskos ujjai lábszáramra marnak. Első alkalommal még megijedtem, zavartan próbáltam lerázni magamról, elmagyarázni, hogy ezt nem lehet. Rég volt... Kacéran nevetek rá, másik lábfejemmel simítok végig arcán, majd homlokára illesztem a talpam. Mintha csak többet akarnék adni neki, főképp, hogy előre hajolva kezem is kezére simítom.. És érzem is, hogy szorító ujjai engednek, mintha elgémberednének. Ám ekkor moccan a láb, erősen megtaszítom homlokánál, így egyensúlyát vesztve zuhan vissza, felborítva néhány asztalt, értetlenül rázva fázós kezét. A többi meg csak vigyorog, harsányan röhög és büszkén hátba veregetik a vállalkozó szelleműt, széket tolva közben alá. Marhák...
Hátam a közben cselesen leeresztett rúdnak döntöm, macskásan kihúzott szemeim végigvetve rajtuk, ujjaimmal a gombsoron játszva.. Mintha csak biztatást várnék, és kapok is. Hangos rivalgás, a színpadra repülő dollárok. Úgy látom, jó este lesz!
Hajamba kap a szél, imádom, hogy minden precízen, pontosan meg van oldva, amit kérek, azt kapok is a segítőktől. És lebben szét az ingszárny, hátraengedett karjaimról szinte lesiklik, feltárva fekete, flitterekkel zsúfolt fehérneműm... Anya, hitted volna, hogy a táncba ölt ezreidet majd a sztriptízben hasznosítom?