Kristanna Payne

"Rövid idézet, mely passzol a karakteredhez"

Userinfó: Titkos karakter
Név: Kristanna Payne
Mutáns név: Lávalány
Születési dátum: 1962. 07. 17.
Besorolás: Független (idővel Tanár lennék)
Képességek: Lávaalak

Egyetlen képesség: Lávaalak
Osztályozás: Alfa mutáns
Aktiválódás: 13 évesen
Képesség jelenlegi szintje: Ha kellően felmérgesítenek, testem és rajta minden ruha átalakul eleven lávává. Ilyenkor több mint ezer fokos vagyok. Lávaformám nem folyik szerteszét, körülölel, mint valami új bőrréteg. Érintésemmel olvasztani, vagy éppen felgyújtani is tudok dolgokat. A meleg levegőnek hála képes vagyok repülni, de ez még nem megy valami jól. De ha akarom, képes vagyok ökölnyi méretű lávagolyókat gyúrni és dobni, vagy éppen meleg levegőt fújni ki számon. Uralom a föld mélyén megbúvó láva és magma folyamot, képes vagyok kis méretű (10 méteres) tűzhányó kitörésére is. Létező tűzhányókat fel tudom ébreszteni vagy éppen visszafogni aktivitásukat. A lávában úgy mozgok, mint embrió a magzatvízben. A tűz és a meleg még emberi alakomban sem árt, de a hideget nem tolerálom.
Képesség távlatai: Idővel biztosan jobban fog menni a repülés. Egyre nagyobb tűzhányókat leszek képes teremteni és lávagolyóim méretét növelni.

Jellem: Tüzes vagyok és lobbanékony. Igen könnyen ki lehet hozni a sodromból. Érzékeny és érzelmes vagyok. Előbb beszélek, aztán se gondolkodom. Inkább a szívemmel gondolkozom, mint az eszemmel. Persze nem vagyok buta, csak az indulataim vezetnek.

Külső: Vékony vagyok és magas.  Természetes vörös vagyok. Hajam vállamig ér. Szemeim világosbarnák. Változatosan öltözködöm. Randin kihívón, iskolában szolidan. De lábaimat szívesen mutogatom. Hajamat mindig szabadjára eresztve hordom, hadd lógjanak kósza tincseit. Persze sminkelni és rúzst használni is szoktam, ahogy a helyzet megkívánja.

Előtörténet: Szerelemgyermek vagyok. Anyám nagyon fiatalként ismerte meg apámat. Találkozásuk igen szenvedélyesnek bizonyult. Ennek lettem első gyümölcse. Anyukám még gimibe járt, előtte volt az élet, mégsem az abortuszt választotta. Talán mert apám vele maradt. Így világra jöhettem élénkvörös hajammal. És még követtek testvéreim. Nem szenvedtünk hiányt, apukánk pénze és anyukánk szeretete mindent megadott nekünk. A betegség mindig is elkerült. Egészen addig, míg nagyobbik öcsémet egy őrült meg nem ölte. Akkor voltam 13 éves. Különös lázrohamok kínoztak. Testem hőmérséklete még a 40 fokot is meghaladta! Azt hitték meghalok. Pár nap elmúltával magától elmúlt a láz. Mire hazakerültem a kórházból kisebbik öcsém eltűnt. Nem volt kedvem iskolába járni, pedig azelőtt mindig szerettem. Hol a füzetem, hol a ceruzám gyulladt ki. Nem értettem mi történt, de féltem, hogy visszakerülök a kórházba, így szüleimnek nem szóltam. Aztán eljött életem legszörnyűbb napja, amikor felgyújtották házunkat. Édesdeden aludtam ágyikómban, amikor füstszagra ébredtem fel. Kikeltem az ágyból, szaladtam szüleimhez. A ház lángolt. Kiabáltam, hívtam őket. Felébredtek, de már késő volt. A lángok elvágtak tőlünk. A falból leszakadt egy mennyezetdarab és eltalált. Elvesztettem egyensúlyomat és legurultam a lépcsőn, bele a tűzbe. Sikítva húztam össze magamat. Nem történt semmi. A tűz nem égetett. Zavartan álltam fel. Anyukám észrevett. Hangosan kiabálta, hogy meneküljek. Így is tettem. Szaladtam a tűzön keresztül az ajtó felé. A gerenda egy darabja elállta utamat. Megpróbáltam arrébb nyomni, de nagyon nehéz volt. Hirtelen a kezem vörös színűvé változott. A gerenda szétolvadt érintésem nyomán. Nem értettem mi történik, csak anyukám utolsó szavaira tudtam gondolni. Átmásztam a gerendán neki az ajtónak. A kilincs szétolvadt kezembe és az ajtó kinyílt. Futottam, futottam és futottam. Vissza sem néztem, annyira rettegtem attól, ami történt a házzal és velem. Egyre távolabb kerültem otthonomtól. Hirtelen azt vettem észre, hogy nem tudom hol vagyok. Arcomon könnycseppek jelentek meg. Valaki megszóllított. Zavartan pislogtam körbe. Nem láttam senkit, de valaki hívott. A hangot követve eljutottam egy házhoz. Egy kisfiú és egy házaspár fogadott az ajtóban. Az új öcsém és az új szüleim. Újra volt családom, még iskolába is jártam. Elfelejtettem szörnyű múltamat. Boldog voltam. Egészen a gimnázium utolsó évéig. Akkor történt meg velem az, hogy éppen az egyik órára készültem, mikor az egyik újságban megláttam magamat, és több ismeretlen ember, akik odavesztek egy tűzvészben. Feltörtek emlékeim. Láttam öcsémet, aki széles grimaszt vágva áll házunk bejáratánál, én meg a fejemhez kapva esek térdre. És ordítok. Az öcsém nem az öcsém. Csak egy mutáns, aki képes másokra rákényszeríteni akaratát. Ezek után nehéz volt úgy viselkednem, hogy ne tűnjön fel neki: ismerem titkát. Igyekeztem a lehető legóvatosabban felkészülni elhagyni mostohacsaládomat. Csak pár hetet kellett kibírnom a suli végéig, aztán jöhet az egyetem. Álöcsémet kijátszva sikerült lelépnem összes spórolt pénzemmel és a legszükségesebbekkel. A város egy távoli pontján kerestem és találtam új lakhelyet. Gyorsan munkát is kellett találnom, a saját lábamra állnom és gondoskodnom magamról, emellett egyetemre is járnom. Ez mind sikerült. Affinitást éreztem a tanári pályához, így ezt tanultam. Lediplomáltam. Megkezdődött az álláskeresés. Sikerült kapnom helyettes tanári munkát egy általános iskolában. Kezdésnek megfelel, de többre vágyom. Jobb munkára és megtalálni még élő igazi rokonaimat.